megfagyott muzsikus 201103

megfagyottmuzsikus201103

1

2

megfagyottmuzsikus201103

3

Rem Koolhaas és a haverok

tartalom 02

Budapest nem Svájc 03 A műterem, az kéne

06

Bevállalod?

Einstein

08

13

Tervezés Rhinoval

14

Memori 16

16

Védd magad!

18

Prezentálni, azt kéne 20 Allez -y!

22

Vissza kell fogni az építészeket

25

Cégünk reklámja

28 Gara Bernát Kristóf

Székely Márton

Koncz Péter

Smiló Dávid

Csontos Gyula

Tóth Katalin

Provokáció 32 32 32 32 32

2011 Megfagyott Muzsikus Felelős Kiadó: BME Építészmérnöki Kar Hallgatói Képviselet Köszönet: Balogh Boglárka, Fekete Nóra, Lajtai Janka, Csiszér András, Csóka Attila Róbert, Zsámboki Miklós

4

Rem Koolhaas*

24 évesen a holland Haagse Post nevű lapnak dolgozott. Interjút készített többek között Federico Fellini olasz filmrendezővel is. Közben társszerzője volt egy holland film noire-nak, a The White Slave-nek.

* Le Corbusier 20 évesen már költőkkel és festőkkel borozott Párizsban. Építészeti tanulmányait párizsi, berlini és bécsi építészirodákban szerezte.

Sohasem tanulta az építészetet egyetemeken.Tadao Ando 17 évesen kezdte meg bokszoló karrierjét. Utána kamionsofőrként dolgozott, majd beutazta Japánt, Európát és az Egyesült Államokat, közben folyamatosan figyelte az épületeket és az őt körülvevő világot. Frank Lloyd Wright sohasem szerzett középiskolai érettségit. 19 évesen a wisconsini egyetemen iparművészetet tanult, amit idő közben otthagyott, és sohasem diplomázott le. Chicagoban műszaki rajzolóként kezdte a pályafutását. És te? Te mivel töltötted a 20-as éveidet?

Csak nem rajzoltál? Akkor biztosan okos, művelt és tehetséges építész leszel.

megfagyottmuzsikus201103

5

az interjút készítette: Tóth Katalin

Budapest nem Svájc A Muzsikus novemberi számában felvetettük, sőt szelíden javasoltuk is a kar tanrendjének újbóli összehasonlítását az annak idején példaként vett zürichi ETH falain belül működő rendszerrel. Hogy a kép teljes legyen, és bennünk se maradjon kétely, megkértünk egy egyetemünkről az ETH-ra átigazolt hallgatót, hogy meséljen kicsit az ottani építészoktatásról és az elmúlt egy évben szerzett tapasztalatairól.

Mikor hagytad ott a BME-t, hogy tanulmányaidat a zürichi ETH-n folytasd tovább?

Szakirányválasztás előtt. Ekkor még kétesélyes volt a dolog, nem döntöttem el teljesen, hogy átmegyek. De amikor kiderült, hogy nem vettek fel tervező szakirányra, már nem maradtak kérdések. A felvételivel kapcsolatban ugyan igen, hiszen tervezési tárgyakból csak négyeseim és ötöseim voltak, az elbeszélgetés jól sikerült, és közben az ETH-ra is felvettek. Erre Cságoly tanár úr sem tudott mit mondani.

Lassan egy éve már, hogy Zürichbe jársz. Ezalatt az idő alatt már megismerhetted az ott működő rendszert. Mi az a különbség, ami leghamarabb szemet szúrt?

Sok különbség van, de a legszembetűnőbb talán a tantárgyfelvételi rendszer struktúrája.

Az előkövetelményi rendszer szinte teljesen hiányzik, a felvétel és az Msc diploma között gyakorlatilag bármilyen sorrendben fel lehet venni a tárgyakat. A műszakibb jellegű tantárgyakat általában a tervezéshez kapcsolódóan kell hallgatni; vannak javasolt témák, melyek ismerete – a tervezendő épület jellegétől függően – megkövetelt. Így mindig azonnal tudjuk alkalmazni a megszerzett

tudást, mely sokkal gyakorlatibb, mintha „csak úgy” tanulnánk.

Mennyire hangsúlyos a műszaki tárgyak oktatása a tervezési tárgyakéhoz képest?

Sokkal kevésbé, mint a BME-n. Otthon az emberek többségének az épszerk és a tartó tárgyak okoznak nehézséget, míg itt inkább a tervezésen és az elméleten van a hangsúly. Arányaiban sokkal több idő jut arra, hogy a tervünkkel foglalkozzunk. A héten két nap – általában a kedd és a szerda - csak arra van, hogy a műteremben dolgozzunk. A többi napon előadások vannak, gyakorlatok viszont egyáltalán nem.

Mit gondolsz, előny ez, vagy inkább hátrány, hogy a műszaki tárgyak egy kicsit háttérbe szorulnak?

Előnynek nem nevezném, hiszen olyan emberek kerülnek ki az egyetemről, akik nincsenek a megfelelő műszaki tudás birtokában. Ez akár hátrányt is jelenthet az elhelyezkedésnél – igaz, csak viccesen, de a zürichi főnököm azt mondogatja, hogy nem szívesen vesz fel az ETH-n végzett diákokat, mert nem tudják az épszerket. Az egyetemen azonban az a felfogás, hogy bizonyos dolgokat úgyis a való életben,

6 gyakorlatban fogunk megtanulni, az egyetemi évek a szárnyalás és az alkotói szabadság évei.

Ha nincs előkövetelményi rendszer, hiányoznak a nálunk jellemző „szórótárgyak”, és az egyetem mindenkinek fizetős, úgy tűnhet, Elhangzott a „műterem” szó, ami hogy bárki könnyedén el tudja nálunk a BME-n csak áhított dolog. végezni az építészkart, ha ki tudja Mesélnél erről egy kicsit, csak hogy fizetni a tandíjat. Valószínűleg ennyire tudjuk, hogyan is lehetne? azért nem egyszerű. Milyen buktatók vannak?

Igen, ez is egy fontos különbség a két egyetem között. Itt minden hallgatónak Az osztályozási- és a vizsgarendszer saját asztala van és egy kis szekrénye, igencsak különböző az otthon amiben bezárva tarthatja a dolgait. A megszokottól. Itt például egy tárgyból műtermekben 20-30 ember dolgozik, csak egyszer lehet elmenni vizsgázni, ha mindenki a saját projektjén. Az egy nem sikerül, még van egy lehetőség, de légtérben történő munka azonban ha az sem sikerül, megszűnik a hallgatói lehetőséget ad az együttgondolkodásra, jogviszony. Ez arra ösztönzi a diákokat, vagy ha elakadunk a munkánkban, hogy arra az egy alkalomra igazán mindig van kitől tanácsot kérni. Ha pedig megtanulják az anyagot – ebben pedig közösen kell dolgozni egy terven, az sokat segít, hogy a félév végi leadások is sokkal könnyebben megy így, hogy és a vizsgaidőszak között van egy hónap megvan rá a megfelelő infrastruktúrájú felkészülési idő.Az osztályzás is másképp helyszín. működik, itt nem 5, hanem 6 osztályzat van, ám 4-es alatt bukásnak számít. Ha Valamiért úgy tűnik, a tömegképzés tehát egy félévben négy vizsgád van, és és a műtermi oktatás nehezen ezek átlaga nem éri el a 4-et, sikertelen a összeegyeztethető fogalmak. féléved, és újra kell csinálnod az összes Mekkora évfolyamok vannak az ETH tárgyat. Ez igen nagy rizikó, amivel nem építészkarán, hogy a műtermi oktatás csak a diákok, de a tanárok is tisztában meg tudott valósulni? vannak. Ennek eredménye lehet az, hogy itt nem jellemző a 80%-os bukási Ez érdekes kérdés, mert az arány a vizsgákon. évfolyamlétszám nagyságrendileg nem tér el a BME-n egy évfolyamon Korábban említetted, hogy az elméleti tanuló diákok számától. Nagyjából tárgyakból megszerzett tudás sokkal 150-200 diákból áll itt egy évfolyam, jobban használható, mint az a BME-n mégis mindenkinek jut egy asztal, ahol jellemző. Ez az anyag átadásának tervezhet. Nyilván ez elegendő hely és vagy számonkérésének módjától pénz kérdése is. Az ETH-n mindenki fizet függ-e inkább? tandíjat, ez azonban nem őrülten nagy összeg (fél évre körülbelül 100 ezer Természetesen mindkettőtől. Ahogy forintnak megfelelő svájci frank), az mondtam, itt nincsenek gyakorlatok, csak alacsony építész gyakornoki fizetésből előadások, sokszor meghívott svájci vagy is két hónap alatt össze lehet gyűjteni. külföldi előadókkal. Ők valós projektekről Emellett azonban be kell mutatni egy mesélnek nekünk, a tanár előadásai igazolást arról, hogy van elég pénze pedig az ezek megértéséhez szükséges a hallgatónak (vagy a családjának) elméleti ismeretanyagot adják át. A ahhoz, hogy finanszírozni tudja számonkérés ennek megfelelően szintén egyetemi tanulmányait. elég gyakorlatias. Egy konkrét problémát

megfagyottmuzsikus201103 kell megvizsgálnunk és megoldanunk a vizsga során, felhasználva azt a tudást, amit a félév és a vizsgára készülés során elsajátítottunk. Nem tételeket dolgozunk ki az évekkel ezelőtti vizsgasorok ismétlődésére alapozva, hanem a teljes anyagot próbáljuk meg átlátni, értelmezni. Így a megtanult dolgok nagy részét valóban használjuk is a vizsgán; nem marad bennünk az az érzés, hogy hiába tanultunk olyan sokat.

Hogy néz ki az ETH szervezeti felépítése? Milyen tanszékek vannak, és mi a hierarchia?

A tanszékek rendszere hasonló, mint a BME-n, de a tervezési tanszékek nálunk nincsenek meg. Itt ’Professoriat’-ok vannak, vagyis egy-egy professzor köré épülő kis tanszékek. Ezek nincsenek besorolva ipari-, lakó-, középülettervezési vagy városépítészeti kategóriákba, arculatuk a vezető professzor kutatásivagy tervezési területétől függ. Minden félévben meghirdetnek egy témát; ez és a tanár neve alapján jelentkeznek a tárgyra a hallgatók.

Tudnál említeni olyan tanárokat, professzorokat, akik neve számunkra is ismerősen csenghet?

Sokan tudják, hogy Jacques Herzog és Pierre deMeuron az ETH-n tanít, de ők nem Zürichben, hanem a bázeli stúdióban vannak. Andrea Deplazes neve is ismerősen csenghet, már csak a Bearth&Deplazes iroda miatt is, akikhez például a Monte Rosa menedékház vagy a Gantenbein borászat tervei köthetők. Általában nagyon nagy a túljelentkezés Gion A. Caminada professzor óráira is (Caminada ház, Vren). Kees Christiaanse nevét a hamburgi Hafencity tervei kapcsán hallhattuk, ő az egyetem urbanisztikai szaktekintélye. Magyar professzorunk is van, Moravánszky Ákos építészetelméletet tanít. Nála lehetne

7 akár magyarul is vizsgázni.

Mennyire van kapcsolatotok a többi karral, a társtudományokkal?

Nem jellemző. A kötelező 3 krediten kívül, amit más karokon felvett tárgyakból kell összegyűjteni, kevés érintkezési felület van. Arra több példa van, amikor a társtudományok építészeti felhasználásával foglalkozunk. Ilyen például az építő robot, melyet az ETH kutatóközpontjában fejlesztettek ki.

Mit gondolsz, érdemes lenne átgondolni, hogy a zürichi ETH tanrendjéből mit lehetne átvenni a BME-n?

Mennyire tartod elképzelhetőnek, hogy a kint tapasztaltak Budapesten is megvalósuljanak?

A teljes tanrend átvétele nyilván túl radikális lenne, és nem is valami jó ötlet. Budapest nem Svájc, ahogy a BME sem lehet az ETH. Arról nem is beszélve, hogy egyes dolgok bizony a BME-n erősebbek, ezért örülök is, hogy az első egyetemi éveimet ott töltöttem.

Vannak azonban olyan dolgok is, amikről el kellene gondolkodnia jó öreg építészkarunk vezetésének. A tanrend sok helyen elavult, a szabályok nem mindig emelik az oktatás minőségét. Az előkövetelményi rendszer értelmetlenül meghosszabbítja az egyetemen töltött éveket, míg a vizsgarendszer a kevésbé elhivatott hallgatókat is benn tartja. Érdemes lenne a kar vezetésének más külföldi egyetemek tanrendjét tanulmányoznia – és itt nem csak az ETH-ra gondolok –, hátha vannak olyan módszerek, melyeket alkalmazni tudnak.

Akár radikálisan változtatnak, akár apránként, de folyamatosan, a lényeg az, hogy az építészoktatás mindig a lehető legnagyobb párhuzamban álljon a szakma aktuális elvárásaival.

8 szöveg: Smiló Dávid kép: Csontos Gyula

A műterem, az kéne Műterem volt, nincs, lesz. Becker Gábor 2006-ban a dékáni posztra pályázva, a pályázati anyagában a következőket írta: „A felmerülő lehetőségek kihasználásával, ill. azok feltárásával több műterem kialakítására kell törekedni. Hosszútávon az új ötéves képzés építész tervező szakirányának minden hallgatója számára biztosítani kell a műteremben való munkavégzés lehetőségét.”

hiszen az ETH-n is megoldják. Abba a kérdésbe most nem is szeretnék belemászni, hogy szükség van-e egyáltalán ennyi építészhallgatóra a műegyetemi képzés keretein belül.

Mit értek műterem alatt? A műterem az a hely, ahol minden hallgatónak van egy asztala, asztal alatt fiókja, amit zárhat, ahol van nyomtató szoba, ahol van asztalos és makettező műhely (ez már egyébként van, csak még nem tud róla senki, érdeklődjetek a rajzi tanszéken Balogh Balázsnál a Szent József Miért tanulságos ez? Mert eltelt öt év, Stúdiókollégium bekebelezéséről, vagy így Becker Gábor első mandátuma mondjuk arról, hogy mi újság a CNC lejárt. Ez a szomorú tény pedig nem géppel). A műterem egy olyan hely, jelent mást, mint azt, hogy Becker ahol együtt lehet dolgozni, ahol együtt Gábor nem váltotta valóra ígéretét. Nem lehet koncepciót alkotni, ahol munka akarok többet ezen csámcsogni, de közben a hallgatók megoszthatják nem jó üzenet. Az eredmény Beckerrel ötleteiket, elképzeléseiket az vagy Becker nélkül is ugyanaz, a építészetről és más témákról. Pont egy műegyetemi építészképzés az európai olyan hely, amilyen hellyé a Bercsényi példákkal ellentétben még mindig Kollégium nagytársalgója szokott nem műtermi alapokon nyugszik. Hogy alakulni leadások során, vagy olyan korrekt legyek, meg kell jegyeznem, van hely, amivel az Építész Szakkollégium még Európában máshol is nem műtermi próbálkozik egy igen szűkös szobában. alapokon nyugvó építészképzés. Kérdés azonban, hogy miért kell ennek Például Olaszországban, ahol azonban így lennie? Miért kell már megint a 300 000 építészhallgató van. Ha az olasz hallgatóknak feltalálniuk magukat? építészképzés meggebedne, akkor sem tudna 300 000 építészhallgatót asztalhoz Mert nincs pénz. Na ja, mint ahogyan ültetni. Nálunk viszont más a helyzet. nem volt pénz a 201-es terem vagy Átlagosan 240 építészhallgatónk van a büfé felújítására. Félreértés ne évfolyamonként. Ha ezt összevetjük a essék, mindkét projektet üdvözlöm, sokak által példának, oktatási előképnek de nem teljesen értem, miért nincs tekintett zürichi ETH-val, ahol 150- mód átfogó, a megújulás akaratát 200, azaz nagyságrendileg a BME-vel legalább minimálisan megidéző megegyező számú hallgató van, akkor koncepciók tudatos kidolgozására azt kell mondanunk, hogy a műtermi és megvalósítására? Miért dobáltan oktatás nem lenne megvalósíthatatlan, történnek dolgok? Miért? Ki a felelős?

megfagyottmuzsikus201103

9

10 szöveg: Koncz Péter kép: Francis Bacon

Bevállalod?

G. March szociológus szerint a magas kockázat vállalása döntéseinkben nem csak a megbízható, hanem a gyenge teljesítmény bizonyítéka is lehet. Tehát, aki vagánykodik a tervezőasztalon, az könnyen lehet, hogy csak középszerűségét palástolja. Mivel hosszútávon nem képes megbízhatóan jó teljesítményre, az egyetlen esélye az extrémitás, hátha az egyszer bejön. Ez azonban csak feltételezés, az írásom célja pedig pontosan ezen összefüggés feltárása.

James G. March az amerikai Stanford University professzora. Szociológiai és pszichológiai kutatásainak fő témája pedig az egyének döntéshozatali mechanizmusainak vizsgálata.

Az említett művel egyébként Rostás Zoltán óráin találkozhatunk az Építéskivitelezés illetve az Építésgazdaságtan tantárgyak keretében.

és ennek a kockázatnak a szintje egyénenként állandó. A döntési folyamatot átfogóan befolyásolja az a struktúra, amelyben a folyamat végbemegy, vagyis a döntéshozatal körülményei.

Ezek alapján a kockázatvállalási hajlandóság az, amit jobban meg kell vizsgálni. Ez lehet személyiségjellemző, Kockázatvállalási hajlandóság1 amely a körülményektől függetlenül, mindig azonos módon befolyásolja a A könyv szerint az egyéni döntések döntéshozatalt. A hajlandóság továbbá kockázatvállalásának mértékét három függhet a célhoz viszonyított helyzetétől tényező befolyásolja. A kockázat is. Az egyének tevékenyégük során becslése, a kockázatvállalási kitűznek maguk elé egy célt, egy hajlandóság és a strukturális tényezők. szintet, amelyet el kell érni. Amikor az Az első fázisban a döntéshozók felmérik egyén helyzete az elképzelt szintnél a helyzet és a döntés kockázatait, jobb, akkor hajlamosabb magasabb aktuális ismereteik alapján. Ez a felmérés kockázatot vállalni, mint amikor az nem mindig fedi a valóságot, attól függ, alatt van. Megfigyelhető, hogy ha az hogy a kockázatot túl- vagy alulbecsülik. egyének a célhoz igen közel találják Az egyén tulajdonsága vagy tudatos magukat, rendkívül alacsony kockázatot választása lehet a kockázatvállalási hajlandóak csak vállalni, hogy minél hajlandóság. Ez annyit jelent, hogy a biztosabban elérjék azt. Ezt biztosan különböző egyének azonos helyzetben tapasztalhatjuk mindennapi életünk eltérő kockázati szinten döntenek, során, akár egy leadás előtti éjszakán…

megfagyottmuzsikus201103 Az egyén hajlandósága lehet a megbízhatóan jó teljesítmény jele is. Ez úgy értelmezhető, hogy a jó teljesítményű egyének kockázatvállalása saját maguk szempontjából alacsony, míg másokhoz viszonyítva magas lehet.Tehát hajlandóak magasabb kockázatot vállalni annak tudatában, hogy képesek teljesíteni azt.

A magas kockázatvállalási hajlandóság azonban, a gyenge teljesítmény bizonyítéka is lehet. Azok az egyének, akik teljesítménye jellemzően gyenge, kedvelik az olyan helyzeteket, ahol teljesítményüket alacsony mintaszám alapján határozzák meg, vagyis egy vagy kettő megmérettetés során kell bizonyítani. Hiszen a kívánt cél elérésére így nagyobb esélyük van, mintha nagyobb mintaszám mellett kellene tartani jó teljesítményüket. Az alacsony mintamennyiség és magas kockázat a gyenge teljesítményű egyén számára lehetőség a sikerre.

March példáján bemutatva a rossz teniszjátékos jobban örül, ha csak rövid meccset játszanak, mert így, a másik játékos esetleges hibáit kihasználva, nagyobb matematikai esélye van győzni. A jó játékosnak a sok szett jelent előnyt, mert a játék során egész biztosan kiderül, hogy ő játszik jobban, még akkor is, ha néhány hibát ejtene.

Növekszik a minták mennyisége, és csökken a hibák lehetősége. A magas kockázat vállalása meglehet, hogy gyenge teljesítményt takar.

11 Kockázatvállalás a kreatív tevékenységben Ezek a kutatások az ember általános viselkedésére is vonatkoznak, nem csak a vállalati irányításban érvényesek. A kreatív tevékenység ugyanúgy tartalmaz ilyen döntési helyzeteket. Ahogy az alkotó művészetekben, úgy akár az építészetben is megfigyelhetőek ezek az irányzatok. Kockázatos döntésként olyan tervekre, művekre gondolok, amelyek elsősorban eltérő látásmódjukkal vagy sokkoló, konvenciókat lebontó megoldásokkal próbálkoznak. Korunk művészeire egyre inkább jellemző attitűd, hogy alkotásuk nem anyagi kidolgozottságában, hanem szellemi síkon próbál hatni. A megjelenő munkák tulajdonképpen folytatják a művészet hagyatékát, és továbbra is érzelmeink felé próbálnak közeledni. Ám a kapcsolatot az alkotó, a műalkotás és a műértő között a megértés dimenziójában kísérlik meg, néha az esztétikától teljesen eltekintve. Ez a kapcsolat pedig jellemzően domináns, a művész javára.

Olyan hatást keltő műveket készítenek, amelynek mély szellemi lenyomata van a nézőben. Nagy a hangsúly a mondanivaló frappáns, aktuális vagy sokkoló jellegén.

Egy jól eltalált téma, jelenség vagy kritika műalkotássá emelhet egy kreatív próbálkozást és ezen műalkotások érdekessége sokszor esztétikai értékkel ruházza fel őket. A korábban említett

12 szociológiai elmélet ott kapcsolódhat ebbe a gondolatmenetbe, hogy a frappáns mondanivalójú, ám egyszerű alkotást az alacsony mintaszámú megmérettetéshez hasonlítjuk.

A művész jól eltalált üzenete az a magas kockázatú döntés, amely lehetővé teszi, hogy a tárgy művé váljon, amennyiben az üzenet célt talál.

Azt a kérdést szeretném feltenni, hogy vajon a művészet, mint általánosan a kreatív tevékenység színtere, milyen indítékokkal hozza létre a magas kockázatú alkotást. Az elmélet szerint tehát meglehet, hogy az ilyen mű nem más, mint annak a jele, hogy a művész teljesítménye nem megbízhatóan jó.

Magas kockázatot vállal extrém ötleteivel, hogy átlépje a kitartó munka fázisát és azonnal a hírnév fénykörébe lépjen.

Tehát a művész, a teória szerint, azért nem vállalja a konvencionális művészeti technikák alkalmazását, mert sokkal könnyebb valamilyen szélsőséggel vagy újdonsággal előrukkolni, és egy csapásra sokkolni a közönséget. Az újdonság ebben az esetben nem kérdéses, hogy a művészet általános célja, ám a sokk is az? Azok a művészek, akik ténylegesen újat hoznak létre, valóban megérdemlik az elismerést. Azok felé helyezném a kérdőjelet, akik nem az újdonság, hanem inkább a botrány felé húznak.

Felfogható a botrány is tulajdonképpen újdonságként, ám azt könnyű tetézni, ezért nem lesz hosszú életű.

Kundera „válasza” a teóriára, Francis Bacon festőművész munkájáról írt esszéjében: „...mindaz, ami nem a festő egyéni felfedezése, sose látott leleménye, erdetisége; mindaz, ami hagyomány, rutin, töltelék, technikai követelménynek tudott kidolgozás... A modern művészet nagyjai szinte kivétel nélkül fel akarnák számolni ezeket a „töltelékeket”, eltörölni

mindazt, ami szokványos, gátja annak ... ami csak maga a művész és egyedül ő képes közölni.”2 Az író szerint a művészet célja a technikai rutinok elhagyásával a lényeghez való eljutás lenne. Kiemeli továbbá, hogy a torz alakoknak Bacon képein sohasem a puszta riogatás a célja, hanem a festő által érzékelt és megjeleníteni kívánt szépség. „Manapság túl sok festmény riogat és untat bennünket. A rémület, mint érzet nem esztétikus... egy festő szemében a hús színe gyönyörű”2 Műértő és Művész A művészet alakulása folytonos reakció a társadalom igényeire is.

A művészet és fogyasztója között szoros, függő kapcsolat van. Az, hogy a művészetre fogékony társadalmi réteg mit talál értékesnek, tükre a társadalom elvárásainak, és irányelve a művészet gyakorlóinak. Tehát, amikor azt mondom, hogy a rendhagyó művek azért születnek, mert az alkotó nem vállalja a kitartó munkát, és inkább egy hatásos ötlettel szeretne ismertséget szerezni, nem tettem szemrehányást.

Véleményem szerint a művész ilyen viselkedése válaszreakció a támogató társadalmi rétegek igényeire, illetve annak hiányára. A fent említettek tükrében feltételezhetjük, hogy a művészek ténylegesen rendelkeznek azzal a tudással és tehetséggel, amely az alkotó tevékenység alapja lehet. Tehát az alkotó nem azért vállalja a magas kockázatú alkotások létrehozását, mert nincs birtokában a megfelelő tudásnak, hanem azért, mert mást nem éri meg csinálnia.

A műértő réteg nem feltétlenül kíváncsi az aprólékos, fáradságos munkával kidolgozott művekre, sokkal inkább igényli a friss gondolatok ébresztését.

Azt várja a művésztől, hogy tovább

megfagyottmuzsikus201103 tágítsa tudatát és felfogását, ezáltal magát a fogyasztót is kicsit művésszé változtassa. Ez tulajdonképpen egy engedmény a művészet részéről abból a misztikus képből, amely az alkotót eddig övezte. Ahogyan az érdeklődők tudata és látómezeje, felfogása tágul, úgy kell a művészetnek is egy lépéssel előbb járnia, hogy vezethesse ezt a képzeletbeli menetet. Visszatérve a gondolatmenetbe, ezt a kapcsolatot úgy lehetne egyszerűen leírni, hogy a művészek kénytelenek magas kockázatú műveket készíteni, mégpedig azért, mert a befogadó társadalmi réteg nem értékeli megfelelően a magas szintű tehetség fáradságos munkáját.

Tovább tágítva a kört, a társadalom nem értékeli megfelelően a kreatív tevékenységet. A jelenkori műértő sokkal inkább szeretne egyszerre több művel megismerkedni, egy alkotással kevesebb időt tölteni. Nem az elmélyülés a célja a befogadónak, hanem a gyors, azonnali hatás átélése.

A művészet szórakozás is lett egyben, mondhatni divat, amelyet minél többen szeretnének élvezni és érteni. Az alkotó

13 rákényszerül tehát, hogy olyan műveket teremtsen, amelyek magas kockázatot vállalnak, azonnali hatást váltanak ki, és a művelt műértők érdeklődését is felkelti.

Tehát a March által megfogalmazott magas kockázatvállalás a kreatív tevékenységgel nem vonható egyértelmű párhuzamba. Korszakunk művészeinek ilyen jellegű alkotásai reakciók a társadalom igényeire. Arra a társadalomra, melynek résztvevői tudatuk tágulása által az alkotóktól további távlatok felnyitását várják el.

A művészet divatba kerülésével a művészet maga veszített misztikumából.

A fogyasztók elvárásai mélyebb reakciókat és ütősebb mondanivalókat várnak el az alkotóktól.

Kundera ezt szintén megemlíti az esszéjében, a jelenséget divatmodernségnek hívja, „...amelynek hajtóereje a művészeti piac.”2 Ezen felül idéz Sylvester interjújából Baconnel, melyben Sylvester kérdést tesz fel a festőnek: „Ha az absztrakt képek csupán formakompozíciók, ön szerint mi a magyarázat arra, hogy egyesekben, például bennem is, ugyanolyan zsigeri reakciót keltenek, mint a figuratív müvek?” 2 Bacon válasza: „A divat.”2 „Az építészek forradalma” Fel kell tennünk a kérdést, hogy az építészetben vajon megfigyelhetőek hasonló tendenciák a tervezést illetően?

Hiszen a tervezést egyértelműen tekinthetjük kreatív tevékenységnek.

Művészetként azonban nem definiálnám egyértelműen. Ha igen, akkor olyan művészet ez, ahol temérdek

14 más, műszaki és gazdasági igényt kell kielégíteni, és a koncepcióba beépíteni.

Azon kívül az építészeti tervezés megrendelésre készül, nem pedig a készterméket próbáljuk értékesíteni, ahogyan a művészet teszi azt. Amikor az építészet művészetként azonosítja magát, és nem építészetként, a kortárs művészeti törekvésekhez és történésekhez próbál hasonulni. A magas szakértelemmel elvégzett, kidolgozott, fáradságos munka szakmánkban még mindig nagyobb elismerésben részesül, mint a művészet terén, hiszen az építészetben jobb esetben ez követelmény. Az igaz, hogy a sietség a szakmánkban is jellemző, és a befogadó közönség elvárásai sem a művészetben megfigyeltekhez hasonlóak. Éppen ellenkezőleg, a közönség sokkal konzervatívabb, szinte követeli a tradicionális alkotások létrejöttét. Az építészet azonban ellenáll, és megpróbálja olyan magasra tenni a mércét, ahogyan a művészek teszik műértő közönségük előtt.

Csakhogy az építészetet befogadó emberek nem követelik a továbblépést a tervezőktől. A sok száz ember, aki dolgozik, lakik, áthalad épületeinken, nem műértő szemmel vizsgálja házunkat, hanem a laikus szemszögéből.

Konvencionálisan, a házhoz kapcsolt eszmék és ideák birtokában. Az építészek mégis minden erejükkel megpróbálják lerombolni azokat. Tehát az építészet forradalma valójában az építészek forradalma. A magas kockázatvállalás, mely alatt az olyan épületeket értem, amelyek feldolgozásához, értékeléséhez a szakmában való elmélyülés szükséges, az az építészek saját választása, nem a befogadó társadalmi réteg kényszere. Véleményem szerint az építészet a művészethez szeretne hasonlatos lenni, olyan területeken is, ahol nem lehet. Azonosulni akar, pedig elég lenne meríteni belőle. Az

építészet önmagában nem „menő”, építő-művésznek kell lenni. Ez a megközelítés azonban könnyen tévútra vihet. A magas kockázat vállalására az építészetben nincsen szükség, a gondos munkára annál inkább. Szakmánk gyakorlása során figyelembe kellene venni ezt, és el kellene kezdeni gondosan dolgozni. Összegezve azt lehet megállapítani, hogy a magas kockázatvállalás a művészetben a befogadó társadalmi réteg műértő igényeire adott reakció miatt jelent meg. Az építészetben viszont ez tudatos választás eredménye, így akar azonosulni a művészettel, amellyel azonban nem ekvivalens, tehát nem alkalmazhatók ugyanazok a minták. Sokkal inkább mesterség ez, melynek célja, hogy ami elkészül, az egy igényesen kidolgozott mestermű legyen.

Jegyzetek: 1.

James G. March – Bevezetés a Döntéshozatalba 2.

Milan Kundera – Találkozás

megfagyottmuzsikus201103

15

Einstein*

1946-ban találkozott Le Corbusier-vel a princeton-i Egyetemen. Le Corbusier a Modulor szabadalmi ügyeivel kapcsolatban látogatott Amerikába, hogy prezentálja azt a tengerentúlon is, mint az új harmóniát megteremtő arányosítási rendszert.

* „Az a szerencse ért, hogy Princeton-ban elég hosszan értekezhettem a Modulorról Einstein professzorral. Akkoriban a Modulorral kapcsolatosan nagy bizonytalanság és aggodalom periódusában voltam… Egyszer csak Einstein ceruzát vett a kezébe, és számolni kezdett. Ostoba módon félbeszakítottam őt, a társalgás mellékvágányokra tévedt, a számok defektet kaptak. A barátom, aki bevezetett hozzá, vigasztalhatatlan volt. Igen kedvesen, még azon az estén, Einstein, a Modulorról ezt írta nekem: Ez egy arányossági skála, amely nehézzé teszi a rosszat, és könnyűvé a jót.” Le Corbusier – A Modulor 1948

16 szöveg: Koncz Péter kép: Csiszér András; www.andrascsiszer.com

Tervezés Rhinoval

Az építészfantázia, ha szabadjára engedik, magasan szárnyalhat. A nagyratörő tervek azonban gyakran a kukában végzik, és nem a szakági tervezők, hanem éppen az építész saját keze által. Bár a szabadkézi rajzokon még jól nézett ki, a tervezésre már nem tud vállalkozni, mert nem tudja felszerkeszteni, nehezen modellezhető. A külföldi iskolákban és irodákban ilyen akadályokba nem ütközhet a munka, ezért modellező és szerkesztő programokat használnak. Ilyen például a Rhinoceros 3D, amely különféle bővítményekkel kiegészítve jócskán tágítja falak és födémek közé zárt tudásunk határait.

A Rhinoceros – röviden csak Rhino – egy matematikai alapokon működő modellező szoftver, amelynek alapjai térbeli görbék és felületek. Fontos kiegészítője a programnak a Grasshopper, amely elsősorban a parametrikus modellezést teszi lehetővé.

A programban parancsokat definiálhatunk és fűzhetünk egymás mögé, így felépítve egy parametrikus rendszert. Ez a fajta parancsdefiniálás (scriptelés) egy ablakban vizuálisan nyomon követhető.

A parancsok egymásra épülnek, mint a matematikai függvények. Ha a rendszer bármely elemének tulajdonságait megváltoztatjuk, akkor az a módosítás végigfut a parametrikus rendszeren.

Vegyünk egy példát: leteszünk egy pontot, abból létrehozunk egy kört, majd abból felhúzunk egy hengert.

Ha a pont helyzetét módosítjuk, akkor módosul a henger is. Konkrét építészeti példával: egy héjszerkezet tervezésekor első szinten el kell készíteni azt a

megfagyottmuzsikus201103

parancssort, amely a szerkezet felépítését definiálja. Ha ezt a normatív parancssort (úgy képzelhetjük el, mint egy rétegrendet, amely mindenhol azonos kialakítású) hozzárendeljük egy térbeli felülethez, akkor megkapjuk a térbeli héjszerkezetet. Ez a szerkezet pedig ténylegesen felépülhet rácsrudakból és gerendákból, nem csak egy térbeli felület. Továbbá bármely pontja matematikai összefüggések sorozatából jött létre, tehát pontosan

17

szerkeszthető, ezért ilyen jellegű épületszerkezetek gyártásában segítségünkre lehet. Mindenki által ismert példa a CET héjszerkezete, amely szintén ezzel a programmal készült. A Rhino használata azért éri meg, mert ezeket a parametrikus szerkezeteket gyorsan és pontosan készíthetjük el, valamint folyamatosan módosíthatjuk őket. Bár más programok is alkalmasak erre (akár az ArchiCad is), azok messze nem használhatóak ilyen hatásfokkal.

18

Memorizz unalmas perceidben kedvenc tanáraid, építészeid arcképével!

Az elkészítés egyszerű és pillanatok alatt megvan, akár egy előadás szünetében összeállhat a csapat, és kezdődhet a játék! Először a kép alapján memorizáljátok az összetartozó párokat, majd vágjátok szét a szaggatott vonal mentén. Keverjétek össze a lefordított memori lapokat, és keressétek meg a párokat. Aki a legtöbb párt bezsebeli, az nyer. Jó szórakozást!

BME - All Starz Memori

megfagyottmuzsikus201103 19

20 szöveg: Gara Bernát Kristóf

Védd magad!

Egy diplomavédésen vagyunk, ünnep ez, a közös munka, a kölcsönös tisztelet, a tanár és a tanítvány közti híd avatása; valahogy így képzeltem. Építészkar diplomavédés: A félelem szaga már a folyosón terjeng, ezt a keserű, a szép ruhán és parfümön áthatoló szagot nem kell magyaráznom, mindenki ismeri. Kések. Benyitok egy terembe, középkorú urak ülnek az első sorban, nem túl elegánsan, unott, merev arccal; az egyik békésen szunyókál, néha szusszan egyet. Becsukom az ajtót, ez biztos nem az. De az.

azóta sem értek: az elnök, az érdeklődés szikráját sem mutatva elkezdi zengetni a hangját, és a védéshez közel sem kapcsolódó, kétes értékű rögtönzött monológba kezd. Szerepel – magának, magáról. A saját gondolatait és érzéseit böffenti bele az áhítattal figyelő közönség arcába, és a nyilvánvaló bukás helyett – mert mindenkinek egyértelművé vált a kérdéseiből, hogy egy árva szót sem Leülök hátul, hallgatok, figyelek: gyönyörű fogott fel az előadásból –, ahelyett, hogy a ábrák, képek, makettek, gondolatok, védő kikérné magának ezt a magatartást, hatalmas munka – ennyit én is fel tudok inkább elmondja még egyszer a védést, mérni, és mégis megbicsaklik a rettegő a tanárok is megpróbálják magyarázni. előadó hangja. Nem értem, miért, de Ám a tisztelet és a meghunyászkodás ott a válasz nem várat sokáig magára. van, és mivel mégsem mondhatják azt, Miután meghallgattuk a védőt, jön az hogy elnök úr, ha nem figyelt, nyugodtan opponensi vélemény: összeszedett, maradjon csöndben, nem, a sok kis átgondolt szöveg, látszik, hogy érti a tacskó lihegve igyekszik megvédeni a házat problémáival és erényeivel együtt. vezérhímet. Az ő érzéseire és szubjektív véleményére reflektálnak, persze És most jönne a lényeg: az értő szemek őszinte csodálattal. Már semmi köze a együtt megnézik a munkát, rávilágítanak védőhöz semminek, kicsit szégyellje is a még javítható, tanulható részletekre, magát, hogy ott áll ezek között a remek de leginkább elismerik a hatalmas nagy gondolkodók között – akik most teljesítményt. percek alatt a filozófia, a kivitelezés és az élet bugyrait is fel tudnák tárni, ha Ez a rész elmaradt, helyette a nemrég akarnák. Egymásnak bizonygatják, hogy ébredt szuszogósról kiderült, hogy ő az mennyire szép és jó gondolataik vannak, elnök; ahelyett, hogy belátná, a házat és a legeslegszebb az elnöké, de ugye nem véletlenül magyarázták 30 percig, amúgy sem lehet érzésekről vitatkozni, ő megpróbálja megérteni 2 perc alatt. pláne ha az ilyen megkérdőjelezhetetlen Igyekszik valami gyors benyomást magasságokból fütyöl. leszűrni a rajzokról, amelyek 3 méterre vannak tőle, fel sem áll, meg sem nézi Miért? Miért nem szólhat ez az utolsó – eddig én meg is érteném, lehetne rá ünnep másról, mint az ő fényezésükről? magyarázat: rosszul aludt, fáj a lába, Nem fényesek már eléggé? És el ne fáradt, biztos régóta nem volt szünet. higgyék, hogy ezt meg lehet csinálni emberekkel, mert nem lehet, és De most valami olyan történik, amit szégyelljék magukat.

megfagyottmuzsikus201103

21

Hahó!

Az én koncepcióm, az egy kör volt.

Na most kör vagy karika?

Mert egyáltalán nem mindegy.

És ez mit is jelképez a XXI. században, fiatalember?

És mi van a térbeliséggel? A gömbbel?! Tudja ezt úgy kellett volna...

22 szöveg: Tóth Katalin

Prezentálni, azt kéne A diplomát, mint eseményt az ismeretlenség jótékony misztikuma lengi körül. Van, aki a legelejétől tudatosan készül rá (bár ilyen emberrel a való életben még nem sikerült találkoznom), más inkább csak tűri súlyosbodó közelségét, van, akinek pedig annál távolabbinak tűnik, minél több sikeres vagy kevésbé sikeres félévet tud maga mögött. Stréber dolognak tűnhet, de az első verzió az, amit a legjobbnak tartok; el is mondom, miért.

Egyetemi éveink alatt vajmi kevés alkalmunk van arra, hogy kiálljunk és beszéljünk a munkánkról, akár egy kis csoport előtt is. A tervezési tárgyak csoportos konzultációi, koncepció- és vázlattervbemutatásai ugyan jó alkalmak erre - félünk is tőlük rendesen -, de sajnos csak igen gyenge másolatai egy életszerű helyzetnek. Az elkészült tervet azonban legtöbbször csak mappába tesszük, leadjuk a tanszéken, aztán irány a Libella; ezen is túlestünk végre.

Kész is van a probléma: jön a híres leadás utáni depresszió, az üresség, a kéz kényszeres utómozgásai sraffozást vagy egérkattintgatást imitálva. Hiányzik az azonnali visszacsatolás, a pozitív vagy negatív feedback, ami – valljuk be – létfontosságú az alkotó ember számára.

Ne csodálkozzunk tehát, ha az építészhallgatók többsége nem hogy írni, de beszélni sem tud igazán, még a saját tervéről sem, melyről ideális esetben az adott pillanatban a világon legtöbbet tud. Ez hamar kiderül, ha elmegyünk egy diplomavédésre. Az alaprajzok végiggondoltak, a renderek csodaszépek, de a paravánok előtt egy izzadó és dadogó (mindazonáltal nagyon is szerethető) embert látunk.

Izgul, értem én, hiszen nagy a tét, ott az a sok nagy építész/tanszékvezető/tanár, akik a pogácsák mögül néha még oda is pillantanak; a szegény diplomázó pedig nagy eséllyel élete utolsó egyetemi

éjszakázásán van túl. A helyzet merőben új és ismeretlen. De tényleg az kell, hogy legyen?

Megint külföldi példával kell élnem, mert van belőle rendesen. A zürichi ETH-n például minden egyes tervezési félévet nagyszabású prezentáció követ. A diákoknak egy többtagú zsűri előtt kell bemutatniuk a tervüket. A zsűri nagyrészt meghívott, általában külföldi építészekből áll. Ha szerencsés az ember, mindenki beszél németül, tehát így is prezentálhat, ha kevésbé szerencsés (és ebből van több), akkor angolul kell mindezt megtennie. Nézőpont kérdése ugyan, hogy melyik a nagyobb szerencse, hiszen a nemzetközi színtéren – melynek jelentőségét kötelességünk elfogadni – ritkán prezentálhatunk anyanyelvünkön, pláne ha egy kis közép-európai országból származunk. Így a diákok már egyetemi pályafutásuk elején átesnek azon, amit mi jó esetben öt év után, jellemzően inkább később tapasztalunk meg.

A legtöbben egy stílusosan berendezett, nagy ablakos építésziroda ábrándjával kezdik az építészkart, és ez bár az évek alatt sokat szelídül, maradnak ambíciók, melyeket egy kiadós BME-s képzés sem tud kiölni az emberből. De vajon tudjuk-e, mi az, ami elengedhetetlen a sikerhez, az egyetemen mégsem tanuljuk meg? Sok ilyen dolog van, de aminek jelentősége egyre nő, az pont a prezentációs

megfagyottmuzsikus201103 készség. A gyakorló építésznek munkája során nem csak kollégái előtt kell tudnia előadni elképzelését, hanem kevésbé szakmai közönség előtt is. A városi döntéshozók, a befektetők, megrendelők általában igen más szempontrendszer szerint döntik el egy adott épületről, hogy az jó-e. Építészként minden szempontból meg kell tudnunk védeni tervünket, minden jellegű kérdésre azonnal kell tudnunk a választ. Erre remek gyakorlás a diplomavédés, kár, hogy túl későn van.

Vajon hányan vannak tisztában a diplomafélév kezdetekor, hogy milyen kérdések fognak felmerülni a zsűritagokban a félév végén? Hogy a végső jegyben mekkora súllyal fog szerepelni az épület funkciójának helyénvalósága? Hogy a bizottságban lehet, hogy ott ül majd Finta József vagy Földes László? Pedig ezekkel igencsak számolni kell. Nem elég, ha a tervünk jó, nem elég, ha szépek a rajzok. Ezeknek három vagy öt méterről is rögtön láthatónak kell lenniük, a mondandónkak pedig gondosan felépített struktúrával, érthető és meggyőző érvekkel úgy kell beszélnie az épületről, hogy az annak is felkeltse az érdeklődését, aki már órák óta koffeinhiányban szenved.

Járjunk tehát diplomavédésre, hogy saját szemünkkel is lássuk, hogyan néz ki egy ilyen. Hogy lélekben el tudjunk kezdeni készülni a nagy napra akár már másodvagy harmadévesen. Nézzük meg a különböző tanszékeket, megláthatjuk, mekkora különbségek vannak. Lássuk meg, mi a jó diplomatéma, és mi az, amibe belerokkanhatunk. Tanuljunk meg beszélni. Akár autodidakta módon. Érdemes.

A védések nyilvánosak, bárki látogathatja őket. (Még ha erre a tanszékek általában nincsenek is felkészülve.) Az időbeosztásról és a helyszínről általában a tanszékek honlapja ad tájékoztatást.

23

24 szöveg: Csontos Gyula

Allez-y!

„Először körtelefon a volt tanároknál, előző munkahelyeknél, hogy van-e meló. Aztán az ismerősök ismerősei, majd az álláshirdetések jönnek, mígnem hetek, ne adj’ isten hónapok multán állásinterjúra kerül a sor„ A graduális képzés vége felé közeledve egyre gyakrabban gondolkodik el az egyszeri építészmérnökhallgató, hogy mit is kezdhet majd a diploma megszerzése után. Lassan megfogalmazódnak az igények és a továbblépésre vonatkozóan is kibontakozik egy kép bennük: mik a lehetőségek, mire jó ez a diploma, mire számíthatnak a nagybetűsben.

Szeretnének továbblátni a diplomán, immár nem távoli céljuk, hanem közeli esemény a megszerzése. Ők már eszköznek tekintik, hogy később megteremthessék saját egzisztenciájukat, jövendő családjuk biztonságát.

Meglehetősen hamar világossá válik, hogy eddigi egyik legnagyobb konfliktusuk küszöbén állnak: az egyik oldalon ők, kezükben még langyosfriss az Oklevél, a másik oldalon pedig a kőkemény magyar valóság. Az erőviszonyok egyértelműek, a kezükben

tartott papírról pedig igen hamar kiderül, hogy mire elegendő ebben a küzdelemben.

Vegyük sorra az okokat, amiért ilyen borongós hangulatú írásra adtam a fejem. Köszöntsük ovációval az elhúzódó építőipari válságot és az ágazat teljesítményének kilenc éves mélypontját. Remegjünk hálát, amiért csak a BME-n évente körülbelül 240 ember szerez építészmérnök diplomát, az országban található többi képzésen pedig legalább még egyszer ennyien. Ez a létszám köszönőviszonyban sincsen a valós piaci igényekkel, még akkor sem, ha nem szakadt volna ránk a válság. Nem mondok én új dolgokat, ezt mindenki tudja. Hagyták a frissen felvetteket abban a hitben ringatózni, hogy szükség van rájuk, hogy lesz állásuk, hisz ez a BME, azon belül is a nagy és csodálatos Építészkar.

Joggal érzi hát az elsős, másodéves

megfagyottmuzsikus201103

25

hallgató, hogy milyen remek lesz majd ezzel a diplomával elhelyezkedni, beléjük nevelik, hogy ama bizonyos pávatoll hordása is jár az oklevéllel.

De szépen lassan azért képbe kerül az ember, és azt kérdezgeti magától, van-e értelme annak, amit tanul, ahogy oktatják? Valós és használható tudással felvértezve kerül-e ki a K-ból? Vizsgáljuk meg a kérdést a beruházó, megbízó, vagy a diplomázót alkalmazó cégvezető szemszögéből. Vajon ők hogyan ellenőrzik, hogy alkalmas vagy-e?

ha alacsony a bér, amit ajánlanak? Mit tegyen, ha jóízlésen aluli, gagyi munkákat kellene rajzolnia napi 16 órában? Erre sem készítették fel az egyetemen, pedig a hallott történetek kétharmada ezen egyszerű forgatókönyv szerint zajlik.

Először körtelefon a volt tanároknál, előző munkahelyeknél, hogy van-e meló.

Aztán az ismerősök ismerősei, majd az álláshirdetések jönnek, mígnem hetek, ne adj’ isten hónapok multán állásinterjúra kerül a sor. Igen, sajnos manapság már ritka, hogy a diplomavédés után állást ajánlana valakinek a bizottság elnöke.

Szóval behívják interjúra a delikvenst, jó eséllyel munka is akad már. Ekkor jön a belső mérlegelés. Mit tegyen, ha nem akarják bejelenteni? Mit tegyen,

Aki erre a pályára kíván lépni, annak sem sokkal jobbak az álláskeresési lehetőségei jelen pillanatban, mint tervező kollégáinak. De foglalkozzunk azzal, mi vár rá, ha alkalmazzák. Rendkívüli felelősség, munkások és alvállalkozók irányítása, rövid határidők, azonnali döntések azonnali következményekkel.

Ide tehát acélidegek, az egyetemen szerezhető átlagtudásnál sokkal mélyebb műszaki felkészültség, precizitás és profizmus kell. Hányan

A remek tervezői vénával megáldott és kellő önbizalommal rendelkező egyszeri hallgató ezen rész után elgondolkodik, a fejét csóválja, és talán azt gondolja, hogy vele ilyen nem fordulhat elő. Ha ilyen a helyzet alkalmazottként, akkor majd ő csinál magának egy saját irodát, hogy az Azt kérdezik majd az első skiccek láttán, aláírási jogosultság megszerzése után hogy ez mennyibe fog kerülni, mennyi idő ne legyen többé kiszolgáltatva mások alatt fog elkészülni. Azt kérdezik majd, kénye-kedvének. hogy milyen házra elég az az összeg, amivel rendelkeznek. Arra lesznek Ajánlom mindenki figyelmébe azt kíváncsiak, hogy tudunk-e azonnali a nagyon egyszerű, matematikai választ adni hétköznapi problémáikra. összeadáson, a becsületességen és a Nem érdekli őket, hogy mit gondolunk a tisztességes béren alapuló számítást, kortárs magyar regionalista építészetről amely Építésgazdaságtanból néhány a kritika és a konceptualizmus fényében percig látható volt a kivetítőn: 2 építész, 2 - sajnos. Vajon fel vannak erre készítve a rajzoló és egy adminisztrátor által alkotott hallgatók? picike építésziroda évente 60 családi házat kellene tervezzen, hogy ne kelljen Most vizsgáljuk meg, mi minden lehúznia a rolót. Tőke, kapcsolatok, lehetőség várja az egyetemről kilépő nyomott bérek, korrupció és némi kezdőépítészt. feketemunka nélkül tehát nagyon úgy néz ki, hogy csak vért izzadva lehet irodát A tervezőépítész fenntartani. Ez legalább elhangzott egy előadáson, senkit ne érjen hát váratlanul A legtöbben ezt szeretnék. Nézzük a hír. mi vár rájuk, ha ezt valóban komolyan gondolják.

A kivitelező

26 vannak ilyenek? Sokan itt azt gondolják, csinálják csak az építősök, legalább nem lesz koszos a fekete nadrág. Pedig ezen a pályán jobban csepereg a rezsire való, bár bizonyítottan hamarabb őszülnek és korábban halnak az építésvezetők, mint irodában ülő kollégáik. Kár, hogy erre a feladatra aztán végképp nem készítenek fel senkit minálunk.

CNC-sre, hegesztőre, asztalosra, ácsra.

Nagyobb szükség, mint munkanélküli építészre. És meg is fizetik.

Két, vagy több lábon érdemes állni tehát, hogy ne nézzünk bután, mikor beüt a recesszió.

A dezertőr

Itthon nem terem babér? Unod a magas adót? Volt annyi eszed, hogy ne csak a Még két lehetőséget emelnék ki, az egyik nyelvvizsgát szerezd meg szuahéliből, a hivatalnok, a másik pedig a dla-s, phd-s. hanem használható nyelvtudással bírsz?

Előbbiről csak annyit érdemes tudni, Hogy kerül a kezedbe ez az újság? Húzzál hogy hosszútávú, stresszmentes és már el innen oda, ahol megfizetnek, ahol unalmas munkát biztosít egy földhivatali van munka és nem késik a MÁV. vagy építésügyi osztályon kapott állás ugyanannyiért, mint a melóért napi szinten Angol, német, kínai vagy orosz. harcoló tervező kollégák keresnek. Mindig Szaknyelv. Bátorság. Ennyi kell. Kínában be van jelentve az ember, innen legalább dübörög az építőipar, a nemzetközi el lehet menni szülési szabadságra. nagy irodák tárt karokkal várják a mérnököket. De vajon bízunk annyira az A doktori iskola a legkényelmesebb, itthon megszerzett tudásunkban, hogy válság idején pedig igen kézenfekvő pályázzunk ezekre a helyekre? megoldás az átlagnál jobban teljesítő avagy tehetségesebb diplomásoknak. Legvégső esetben egy tipp: egy Ha szűk a piac, tanulj tovább, szerezz pizzafutár megkeres némethonban havi ösztöndíjat és mire ott végzel, talán nettó 200at napi 4 órában, ez is több jobb esélyekkel futhatsz neki újra az mint az itthoni irodai bér. álláskeresésnek.

Konklúzió? Oszlassuk el a rózsaszín A pályaelhagyó ködöt, amit magunknak generálunk, és amit az egyetemen jószándékúan Na nem úgy értve, mint Kőhalmi kolléga. körénk vontak. Gondolkodjunk józanul A másoddiplomaként megszerzett és reálisan, mérlegeljük lehetőségeinket, közgazdaságtani, jogi, épületgépészeti amelyek tudásunkon, képességeinken, képesítés nagyon jó párosítások az habitusunkon, kapcsolatainkon és anyagi építészmérnök papírral. Aki két egyetemi helyzetünkön alapszanak. Ne értékeljük papírral rendelkezik nem csak nagyobb túl magunkat és a diplománkat, de ne is rálátást kap a világ dolgaira, nem pusztán engedjük, hogy alulértékeljenek. Ha nem könnyebb elvileg elhelyezkednie, de nyitjuk ki a szemünket a világra és nézünk akkor sem esik kétségbe amikor a kutya túl a védésen, akkor nem mi választjuk és sem akar Magyarországon házat építeni. irányítjuk a jövőnket, hanem sodródunk, besorolódunk egy rosszul működő, Az sem csinál hülyeséget, aki kitanul alulfizetett szisztémába és csak későn egy szakmunkát. Bizony. Akinek pávatoll vesszük észre, hogy korábbi céljainkat van a megfelelő helyre tűzve az most és vágyainkat nem a valóságon alapulva lapozzon nyugodtan. Szükség van követtük.

A kényelmes

megfagyottmuzsikus201103

27

Vissza kell fogni az építészeket az interjút készítette: Smiló Dávid

Statikát és szilárdságtant tanulunk, komplexen és diplomán födémeket, lépcsőket és pilléreket méretezünk. De akkor mit csinálnak az építőmérnökök?

Együtt fogunk velük dolgozni, egyezkedni fogunk arról, hogy hány centiben is fér el a vasalás a födémben, az egyetemi éveink alatt azonban nem találkozunk velük és nem dolgozunk együtt. Erről és a legendás építőépítész ellentétről Fekete Nórát az Építőmérnöki kar hallgatóját kérdeztük. fordítva is igazak; amikor például érdekességeket mutatnak bizonyos tantárgyakból, mindig elmondják, hogy az építőmérnöknek is tekintettel kell lenni az esztétikai dolgokra, de nekünk nem ez az első, az az építész dolga. Vissza kell fogni az építészeket.  Hogy látod, a hallgatókban mennyire eresztenek gyökeret ezek a kijelentések?

Nagyon. Ennek ellenére ismerek én is olyan hallgatókat, akik tudják, hogy szükség lesz az együttműködésre. És Létezik, főleg előadásokon. azért az Építőmérnöki karon is vannak, Természetesen nem direkt módon, akiket érdekel az építészet. Ezzel inkább csak belefűzik a mondandójukba szemben persze megvan a vélekedés, az előadók. Ennek a lényege általában hogy az építészek el vannak szállva, és az, hogy az építészek csak terveznek, és akkor majd mi megmutatjuk, hogyan kell amit terveznek, azt persze képtelenség a dolgokat csinálni. kivitelezni, és nekünk kell racionálisnak lenni és visszafogni a fantáziájukat. De Sajnos ennek a fordítottja az ahogy mondtam, ez mindig társítva építészhallgatók között is megjelenik. jelenik meg, és az állítások általában Ennek ellenére tudjuk, hogy mind az Létezik-e az építő-építész ellentét az Építőmérnöki karon is?

28 építész, mind pedig az építő lehet kreatív szakma. Te érzed az igényt bonyolultabb, nem sematikus szerkezetek statikai tervezésére?

Hogyne, és nem csak én. Főleg azok a hallgatók nyitottak ilyesmire, akikben van minimális kreativitás, vagy minimális vágy arra, hogy valami izgalmasabbat tervezzenek. Az építőmérnök hallgatók sem csak kockák. Én sem akarok lakóházat méretezni egész életemben, mert az unalmas. Az építőmérnök szakma sokkal tágabb téma azért ennél, az építészeti statikai tervezés csak egy szelet. És hogy áll az egészhez az oktatás, mennyire vannak jelen az organikus vagy akár extrém szerkezetek?

Nem igazán. A csúcs tantárgyak között is csak vasbetoncsarnok- és acélcsarnok-méretezésekről beszélünk.

Van egy félév Öszvér szerkezetek című tantárgyunk, ami közelít efelé, de az csak egy félév. Sokszor nagyon sematikusan födémeket, gerendákat méretezünk, gyakorlatilag kockákat – diploma esetén is leginkább ezek a szerkezetek kerülnek elő.

Akkor picit az építészetről: van építészeti tervezési órátok?

A magasépítés tanszéken most van az első órám, ami ezzel foglalkozik; ezen a tanszéken javarészt építészmérnökök vannak és nem építőmérnökök. Ez az első, ahol nem az a fontos, hogy megáll-e a szerkezet, hanem hogy házat tervezzünk. Négy-öt fős családnak kell lakóházat tervezni, de ez nem jár együtt semmiféle fejtágítással, mi is nézegetünk építészeti magazinokat, és tanulmányt is kell készítenünk hatnyolc ház alapján, de ez nem igazán számít – azt csinálsz, amit akarsz.

Ti tanultok építészeti tervezést, mi meg statikát, tehát van igény tudáscserére, összevont tervezési feladataink még sincsenek. Úgy látszik, hogy az Építészmérnöki karnak ez nem fontos. Hogy látod, mennyire nyitott erre az Építőmérnöki kar?

Nincs ilyen kezdeményezés, és a tanárokban sem látom a törekvést. Főleg az a baj, hogy gyakran arra sincsen keret sem időben, sem pénzben, amire a karnak a saját keretein belül szüksége lenne. Ez visszaveti a kezdeményező szándékot, és úgy vannak a karon túli dolgokkal, hogy az az, amit utoljára meg akarnának valósítani. Illetve ha valaki foglalkozna is ezzel a dologgal, nem tudna lépéseket tenni. Pedig ez tényleg hasznos lehetne majd a hallgatók jövőbeni praktizálása során.

megfagyottmuzsikus201103

29

Mivel a tanárok úgy vannak ezzel, hogy ez rossz döntés volt, ennek köszönhetően nem lett a képzés Kétfajta szakmai gyakorlat van, de ebből átgondolva, átformálva, így nem csak az egyik kötelező, amelyet pont az történt más, mint hogy az ötéves építészkar kivitelezési tanszéke intéz. képzést beletömörítették a BSc-be. Így Magáról a gyakorlatról nem mond senki lett egy négyéves BSc képzésünk és semmit, oda megyünk, ahova akarunk, egy másfél éves MSc. Pont a múltkor így a hallgatók javarészt kivitelezői, néztük meg és vetettük össze a régi beruházói cégekhez mennek, és osztatlan képzést a jelenlegi BSc-vel, kivitelezési témával kapcsolatban igazándiból szépen körvonalazódott szereznek szakmai gyakorlatot, ami az 5 éves képzés tananyaga. Így persze hasznos. Ezután van egy az MSc képzésre nem maradt más, 6 kredites tervezőirodai szakmai mint elmélkedés. Az a furcsa helyzet gyakorlat, amelyet igazándiból el is kialakult, hogy a jelenlegi PhD-s lehetne tölteni építészirodákban, de ez oktatók így ugyanazt tanulják, mint csak szabadon választható. az MSc képzésesek. Akiket ismerek és diplomáznak BSc képzésen, azok Mi újság a BSc-MSc képzéssel? mind külföldben gondolkodnak. Az itthoni másfél év ezután a BSc után Az építészkarral ellentétben nálunk már csak szenvedésnek tűnik. nem tartották meg az osztatlan képzést.

Nekünk fogalmunk sincs, hogy mit ér a BSc diploma, a tiétekről van infó?

Van nálatok szakmai gyakorlat, és van, hogy építészirodákhoz mentek?

Ezt még senki nem tudja, még a munkaerőpiac sem. Én magasépítési szakirányon vagyok, a szakmai tudásom házak méretezéséhez meglesz, jogosultságom egy BSc diploma után viszont még nem. Csak akkor, ha elvégzem az MSc-t is, ami alapvetően elméleti képzést tartalmaz.

Mennyire általános, hogy azok mennek az Építőmérnöki karra, akiket nem vettek fel az építészkarra?

Változó. Annyira egyébként nincsenek sokan az ilyen hallgatók. És azok közül, akik Építészmérnöki karra akartak menni, azok sem kötnek ki végül feltétlenül a magasépítési tanszéken, ahol igazándiból házakkal lehetne foglalkozni. Ez a szakma is elég izgalmas ahhoz, hogy aki akarja, az megtalálja a maga útját.

30 szöveg: Székely Márton kép: Csóka Attila Róbert

Cégünk reklámja Azt hiszem, a médiában megvan a maga helye és célja mind az építő kritikának, mind a maró humorú írásoknak, sőt még az egyoldalú és túlzó ócsárlásnak is. Jelen sorokat eredetileg szatirikusnak szántam. Hogy jót nevethessünk együtt azon, ami korántsem biztos, hogy komikus. Fontosnak tartom ezt, hiszek az irónia erejében. De rájöttem: ezen nem tudok nevetni. Most nem.

Adott egy szakma. Adott egy épület.

Az adott szakmát oktatják világszerte.

Nálunk éppen az adott épületben.

A különös csak az, hogy e szakma éppenséggel az épületekről szól.

Ettől nem függetlenül, leleményes elődeink el is nevezték építészetnek.

Minden nagy presztízsű szakmát neves egyetemeken oktatnak. De e hivatások közül csak egy szól arról a burokról magáról, melyben tanítása folyik. A nagy presztízsű szakmák önreprezentálnak.

Legjelesebb képviselőik a társadalom magas rétegeiben mozognak. De az építészek, úgy tűnik nekem, nem annyira. Talán csak ízlés dolga, de övsömört kapok a fekete öltöny-póló sznobériától, melyen túl azonban inkább a kultúrsznobéria és az igénytelenség sajátos keverékéből adódó alul öltözés jellemző. Számos alkalommal röstelltem már magam, mikor a társadalom felé szánt reprezentációs eseményen a többi értelmiségi szakma képviselői polgári eleganciával operáltak, ellenben idősebb kollégáim 80-as évekbeli ellenzéki értelmiségi jelmezt öltöttek.

Az egyetem folyosóin esetenként tanszékvezető professzoraink is kamion-sofőrnek öltözve flangálnak.

Jó, biztos én vagyok a sznob, ez nem Cambridge, ahol a barna tweed-öltöny és a cúgos lakkcipő alap. De abban bárki egyetérthet velem, hogy a külcsín igenis álljék arányban a belbeccsel.

A fentieknél azonban van egy sokkal komolyabb kérdés. Vajon jó cégér-e az elítélt ügyvéd, az eladósodott közgazdász vagy a beteg orvos? Nem. Felteszem a kérdést: milyen cégér a Műegyetem K épülete? Mely helyet ad a neves BME központi reprezentációján kívül az építész- és építő karnak. Egy házban megtanuljuk töviről hegyire, minek nem szabad történnie egy házzal.

Erre azzal, amiben ülünk, pontosan az történik. Ez csak direkt lehet! A vak is láthatja, hogy a K épület egy állatorvosi ló.

Az épületekkel szemben támasztott követelmények sokfélék, ezt alaposan a fejünkbe verték. Különböző szempontok együttes ismerete szükséges a tervezésnél.

Egyrészt egymástól merőben különböző természetű tudományok terén elmélyült tudás, másrészt ezek komplex szemléletű összehangolása kívánatos. A tervezés építés - fenntartás folyamatának számos rákfenéje van. Hiánytalan lajstromukat alma materünk módszeresen prezentálja.

Megtanuljuk, hogy az alapozás talajmechanikai, tartóés épületszerkezeti szempontok szerint miként lesz megfelelő. A K épület süllyed, falak repednek, ajtók szorulnak.

Nembaj, mi azt is tudjuk, mit kell tenni, ha egy építmény mozgásnak indul. El is

megfagyottmuzsikus201103

31

32

kezdtük a déli szárny alapmegerősítését jet-eljárással, de ez félbemaradt. Miért?

Nincs pénz. De ne feledjük, itt oktatnak menedzsmentet is, hogyan kell pénzt kikönyörögnünk nemes céljainkra, az azzal rendelkezőktől. Hát, ez egyelőre nem sikerült. 2006-ban a K akkori főépítésze nyilatkozta, hogy az épület teljes rekonstrukciójához 20 milliárd forint kéne, s ha nem nyerünk ehhez EU-támogatást, akkor 10-100 milliós tételekben fog csordogálni a munka évtizedeken át. Most legalább ez elkezdődött. Épszerkből megtanultuk, hogy a tető nem jó, ha beázik. No persze, ezt azért, valljuk be, előtte is sejtettük. Ám a megoldás kérdése már izgalmasabb.

Mitől nem ázik be? Vörös Ferenc tanár úr épszerk 1-en elhangzott szavait idézve: az „úgynevezett vízszigetelés” miatt nem. Egyszer vagy fél évig nem volt cserép a központi szárny tetőszékén.

Hogy ez ciki-e? Á, dehogy... Nem tudom, hogy ütemezési problémák (hm, mintha ilyet is tanítanának itt egy tanszéken...) miatt volt ez, vagy hihetek-e a szóbeszédnek, miszerint a kari okos emberek nem tudtak megegyezni, milyen színű cserepet rendeljenek, mi lenne hiteles (hm, erre is mintha lenne egy tanszékünk...). Akármelyik is volt az ok, életem egyik legjobb ízű röhögését köszönhetem neki. Épületszerkezettan alapszigorlatom írásbelije alatt szakadt a júniusi eső. A teremből kijőve a 2. emeleti folyosón aztán bokáig érő vízbe léptünk,

ugyanis héjalás nélkül a tetőszék nem vízhatlan. Huhh, de jó, hogy nem így rajzoltam a szigón – konstatáltam.

Második otthonunk a K253. Jó időben benne még jobb idő van, néha már túl jó. Az ablak nyitható. Ha eléred.

Amelyiket elérjük, oda kisszéket rakunk, kitámasztandó az ablakszárnyat.

Ugyanilyen ablakok voltak itt 1909-ben is, a ház átadásakor. Csakhogy akkor beépítettek egy remek szellőzőrendszert is, nem kellett ablakokat nyitogatni. Ezt a szellőzőrendszert az utódok hagyták tönkremenni. Ezért ma nyitogatunk, ablakról ablakra árnyékolást gányolunk (eredetileg egységes vászonroló volt minden ablakon a külső és a belső szárnyak közt, nyomaikat itt-ott még megtalálhatjátok), s néhol a külső homlokzaton megjelennek a split klíma kültéri egységei. De a 253-as belső udvarra néző ablakait nemrég tökéletesen eredeti formájukban újragyártattuk. A nyithatóság kérdésére érkező válasz: majd lesz gépi szellőzés.

Fenntartható fejlődés 2011-ben, éljen! Épületünk folyosói teli vannak tekintélyt parancsoló kétszárnyú ajtókkal. Nagy sötétzöld ajtókkal. A sötétzöld minden elképzelhető árnyalatában. Ideértve a világos zöldet is... No comment. A főbejárat előtt áll négy kandeláber.

Ebből kettő századfordulós, kettő meg előbbiek silány utánzatainak sem nevezhető operett-díszlet. Lehet, hogy a Bereczki-Szinetár kettős énekelte

megfagyottmuzsikus201103

erre a Csárdáskirálynőt, a kellék meg itt maradt. A baj csak az, hogy ezek után milyen jogon bírálhatjuk a Szabadságés Margit-hidak nevetséges neo-neo lámpavasait? A sort még lehetne folytatni, de nem teszem. Sőt, nem keresek felelősöket sem. Minek? Nem csak a jelenlegi vezetőség felelőssége ez. Pontosan tudjuk, milyen hanyagságok és anomáliák léptek fel a K épület 19061909 közötti építése alatt. Többek közt: már ekkor elszúrták az alapozást; nemrég derült rá fény, hogy nem a kiviteli terveknek megfelelő födémszerkezetek vannak a házban; az aula a tervező akarata ellenére költségtakarékosság miatt nem márványból van, hanem vakolatból. (Jelenleg épp a madártej néven közismert népszerű honi desszert színeiben pompázik.)

33 összedugnák a fejüket - vélt vagy valós ellentéteiket félretéve -, akkor hatékonyabb lehetne a megújulás.

Hadd legyek most idealista: a tervezési tanszékek kitalálnák, mi újdonság kéne a házba, az éptöri tanszék segítene az értékeket megőrizni a megújulás során, a gépész tanszék jól használhatóvá tenné, a város tanszék bekapcsolná az egyetemi-város és Budapest vérkeringésébe, végül az - e hasábokon sokat emlegetett kivitel tanszék ezt mind megorganizálná. Szép vízió, nem?

Sokkal szebb, mint az visszatetsző játszmarendszer a háttérben, melyre számos jel utal; s amely inkább gátja, mint motorja a rehabilitációnak.

De az épületre visszatérve: már most is több, jelentős eredményről számolhatunk be az elmúlt évek alatt. Megtisztították a főhomlokzat középrizalitját, sőt: a háborúban odalett szobrok, karaink múzsái, visszavették helyüket az ordenáré retró beton virágládáktól.

Lassacskán folyik a monstre mennyiségű folyosók, termek rekonstrukciója. Pecz Samu könyvtárépülete pedig már-már mintaszerű állapot felé halad, műemléki szempontból.

Lesújtó állapotból varázsolták vissza a nagy olvasóterem monarchia-kori patináját, szinte hiánytalanul. Az egykori díszítőfestés még várat magára, reméljük, nem Szóval legyünk nagyvonalúak és örökké. Mint ezek is mutatják, nem tekintsük az egészet szántszándékos a lehetetlenre vállalkozunk. Csak a ellenpéldák gyűjteményének. Nézz ide, nagyon nehézre. De érdemes. Legyen fiam: EZT nem szabad! No de a „viccet” e ház mintaszerű jelképe mindannak, félretéve, a kérdés számomra a jövő. amiért az itt tanult fők szorgoskodnak A K épület legyen szakmánk cégére, kis hazánkban! - hogy márciusimondom én. Ki ne értene egyet? A ifjasan fogalmazzak. A K épület legyen válasz: nem megy az olyan könnyen. fényes cégér, divatos brand, vagy, Persze, hogy nem. Bizonyos tényezők hogy egy kedves szerkesztőtársamra adottak, nem tudunk mit tenni. De a rímeljek: legyen menő! Söpörjünk tőlünk telhetőt meg kell tenni. És az sem tehát saját házunk táján, de ne azzal a kevés. Meg vagyok győződve róla, ha hozzáállással, hogy csak én tudom a példának okáért, ne adj’ ég a különböző tutit! Ha itt jól söpörtünk, tán máshol diszciplínák nagy szaktekintélyei (akik is jobban megy majd, és ez mintha itt egy tető alatt vannak összezárva) éppen célja is lenne hivatásunknak.

34

Provokáció

Na mi van? Elfogyott a szöveg? Nincs mit olvasni? Írni kéne, mi?

Eleged van abból, hogy öt hallgató pofátlanul beszólogat? Nem értesz egyet azzal, amit írunk?

Neked is van véleményed? Beszólnál te is?

Tanszékvezető vagy?

Láttál valami érdekeset? Szeretnél mesélni róla?

Több vörös hajú lányt szeretnél a Muzsikusba?

Felgyűlt a feszültség, és már nem tudod, kinek mondd el? Ne a levlistán elégedetlenkedj!

Ha van mondanivalód, és már nem elégít ki, hogy ápdételed a státuszodat, jelenj meg inkább fekete-fehérben! Írj cikket, kiáltványt, fogalmazz meg kérdést, rajzolj karikatúrát! Ha úgy érzed, illik a Muzsikus arculatába, küldd el nekünk névvel vagy akár anélkül. muzsikus@gmail.com

megfagyottmuzsikus201103

35

36