megfagyott muzsikus 201011

megfagyottmuzsikus201011

1

2

muzsikusok

megfigyelés alatt_02 modern Róma_05 local tourist I._08 local tourist II._11 eye candy_14 modellezés Pepakurával_15 csináld magad_16 a hetedik bolygó_18 makett obscura_20 társadalom építészet_23 hagyomány az építészkaron_27 mondatok a pauszon_28 hála_29 Yona Friedman ki-e?_30

felelős kiadó:

Tóth Katalin Csontos Gyula Koncz Péter Smiló Dávid Székely Márton

BME Építészmérnöki Kar Hallgatói Képviselet

Zsámboki Miklós Pásztor Bence és a Fotókör Erin Robertie Kovács Dániel

02 tartalom 05 08 11 14 15 16 18 20 23 27 28 29 30 köszönet megfagyottmuzsikus201011

3

4

megfigyelés alatt szöveg: Smiló Dávid

Belépsz a fehér szobába. Rossz érzés fog el. Támpontot keresel. Leülsz a sarokban lévő szürke székre. Ez némileg biztonságot nyújt. Megnyugtat egy pillanatra a sarok. Szorít a pólód.

Idegesít az is, hogy reggel rosszul vetted fel a zoknidat. Elcsúszott a lábadon.

Kényelmetlen érzés fog el. Villogva búg a neonlámpa. Ez tovább ront a helyzeten.

Kimenekülnél. Ki kell várnod, még nem mehetsz. Zavartan nézel körbe ebben az üres szobában. Szaggat a tekinteted is. Az átellenes sarokban kiszúrod. Kiszúrod a kamerát. Képzelegsz: egy alakot látsz egy szobában. Ez az alak nincs messze. Érzed. Érzed a leheletét a tarkódon. Még így kamerán keresztül is. Tudod, hogy ő ül a kamera mögött. Tudod, hogy ráközelít az arcodra. A bőröd legkisebb rezdüléseire is. Rettegsz, hogy lebuksz. Rettegsz, hogy felismer. Már felismert. Tudja a Neptun kódod. Tudja, mikor születtél.

Tudja a legutolsó éptöri zh-d eredményét.

Azt is tudja, milyen gusztustalanságot műveltél tegnap este a fürdőszobádban.

Mindent. Émelyegsz. Próbálod elterelni a figyelmedet, és egy nyugodt környezetre gondolsz, ahol kellemes, hűs szellő fúj.

Közben érzed a homlokodon végigfutó izzadságcseppet, ami a nyakadig jut. Összerezzensz. Egy hirtelen berregő hang után kicsapódik a retesz az ajtón.

Egy belsőbb helyiségből egy alak lép be

a szobába. Ő a szövetségesed, a tanárod.

Megnyugszol picit. Egymás szemébe néztek. Tudod, hogy ő is tudja. Egy rossz mozdulat, és lebuktok. Most minden tett árulkodó lehet. Kézfogás, bólintás. Átnyújtja neked a dossziét. A dossziét, amelyben a jegyzetek vannak. Az ő nevével megbélyegezve. Átveszed, és hányinger kerülget. Itt már nem csak rólad van szó. Róla is. Ha te elbuksz, ő is elbukik.

Ha bárki meglátja, ha bárki megtudja, hogy mit kaptál és kitől, vége. A tanárod, az oktatód, tisztelettel vagy iránta. Az életével játszol. A kamera berregő hangja jelzi, az alak abban a sötét szobában most ráközelít a dossziéra. Látja a vastagságát és a méretét. Túl sokat vagytok együtt.

Túl sokat álltok így. Gyanús. A hosszú szemkontaktus megszakad. A tanárod most kilép a szobából. Te pedig sarkon fordulsz. Már csak pár lépés, és vége.

Türtőzteted magad, hogy ne rohanj.

Hogy ne tépd fel az ajtót és menekülj.

Higgadtnak kell maradnod. Odasétálsz, és kilépsz. Életben vagy. Megcsináltad.

Kicsempészted az éptöri 5 jegyzeteket a tanszékről. Istennek érzed magad, hogy megcsináltad. De soha többé nem fogod elfelejteni azt a kamerát. Már mindig ott lesz veled a tudat. A tudat: látnak téged, ez az alak lát téged.

megfagyottmuzsikus201011

5

6

megfagyottmuzsikus201011

modern Róma

7

szöveg: Székely Márton fotó: Székely Márton

Colosseum, Szent Péter-bazilika, Viktor Emánuel-emlékmű. Az örök városként emlegetett település jelképei. Térdig járunk az ezeket ábrázoló képeslapokban, hűtőmágnesekben. Az ókori világ közepe ma Olaszország, s egyben a katolikus egyház fővárosa is. Sokszínű hely, sok rétegből áll össze, sok arca van. Ezek közül egy kevésbé ismertről mesélnék most.

A város építészeti hagyományai nagyon erősek. Csak nyomait láthatjuk az antik fővárosnak, de ez is elég, hogy érezzük egykori monumentalitását. Romjaira organikusan épült rá a középkori, majd barokk város, tökéletes harmóniában vannak együtt ma is. Mikor Róma 1870-ben újra az egységes Olaszország fővárosa lett, nagyszabású városrendezésbe kezdtek.

Ennek eredményeit már korántsem nevezném annyira harmonikusnak, de szükség volt rá.

A modern építészet elég későn jelent meg a városban. Míg Magyarország a 20. század elején már kiváló pre- és korai modern épületekkel büszkélkedhetett, itt a 20-as évek végéig tartott az önmagát túlélő historizmus, a 30-as években pedig a szocreállal rokon, de a Mussolinirezsimet is híven reprezentáló olasz realizmus jegyében születtek házak.

Csak a háború után bontakozott ki széles körben a progresszív kortárs építészet, amelynek a történelem csavarjának köszönhetően épp a Mussolini-féle megalomán tervek lettek a kiindulópontjai. Róma 1942-ben tervezett világkiállítást rendezni, amelyre már a 30-

as évek végén elkezdett készülődni; mikor a háborúban nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet majd megrendezni, félbehagyták az építkezéseket.

Egy új, szabadabb korszak kezdődött a háború után: népszavazás söpörte el a rossz emlékű monarchiát, Mazzini álma teljesült, Olaszország köztársaság lett, Mussolini félkész épületeit áttervezték és kortárs módon fejezték be. Leghíresebb az 1950-ben felavatott Termini, Róma gigantikus központi pályaudvara. A több mint két kilométer hosszú épület könnyed vonalvezetésű bejárati csarnokát a magyar Amerigo Tot fríze díszíti. Oldalhomlokzatai azonban elkészültek az eredeti tervek szerint, így láthatunk valamit a fasizmus építészeti felfogásából is. A pályaudvaron kívül csupán egyetlen markánsan modern épület található még Róma belvárosában: az Augustusi Béke Oltára fölé Richard Meier tervezett védőépületet, mely 2006ban lett kész a Tevere partján.

Jelentős kortárs építészetet két csomópontban találhatunk a városmagon kívül. Az egyik az EUR-negyed, délre.

Kormányhivatalok, múzeum, templom, bankok, irodaházak; mindez geometrikus kompozícióba rendezve, közepén egy mesterséges tóval. Hatalmas forgalmú utak (a projekt még a motorizációba vetett feltétlen bizalom kora volt), levegős parkok is az együttes részét képezik, mindezt pedig korszerű társasházas beépítésű lakónegyed veszi körül. Északon, a Piazza Popolótól kijjebb van a Római Olimpiai Stadion, Luigi Nervi műve.

8 Ugyancsak ő tervezte az itt lévő Palazzetto dello sport kerek épületét. A 21. században, úgy látszik, követik a hagyományt, ugyanis ezen a területen épült fel 2002-re a Renzo Piano tervezte Parco della Musica is. A „római MüPa” három különböző méretű, de azonos formájú épülettömegből áll, amelyeket teljes felületükön ólomhatású fémburkolat fed. Egyikben színház, másikban mozi, a legnagyobban pedig hangversenyterem található.

Belül szokatlanul puritán kiképzésű terekkel szembesülünk: egyszerű mészkő padlóburkolat, nincs süppedős szőnyeg.

A falakat sok helyen antik hatású lapos tégla burkolja, a kritikai regionalizmus jegyében. Innen nem messze találjuk Zaha Hadid vadonatúj múzeumát, a MAXXI-t, amely a 21. század művészetének nemzeti múzeuma nevet viseli. Az egy régi raktárépület rehabilitációját is magában foglaló alkotás egy ortogonális, de átlós vonalakkal megbolondított rendszer mentén húzza végig a hasábokat. E kompozíciót nyersbetonból formálta

meg az iraki születésű építésznő, ferde krómacél rudakkal, függönyfallal is jócskán élve. Belül a látogatót sima fekete-fehér múzeumi tér fogadja igazi „hadidos” formavilágú berendezéssel. A sztárépítészet jegyében lehetne akárhol a világon, de környezete tipikusan mediterrán, ráadásul az olaszok talán egy provokatív művészetelméleti nyelvkiöltés gyanánt építettek elé egy kis rózsaszín bódét téglából, provinciális nyílászárókkal, kilógó vízszigeteléssel.

Különös élmény kortárs épületeket nézni itt, egy ilyen múltú helyen, azonban csupán másodlagos élmény, ez természetes. Mégis mindenképpen érdemes vetni rájuk egy pillantást, már csak szakmai kötelességből is; illetve azért is, mert kontextusba helyezi mindazt, ami a képeslapokon van. Talán itt értjük meg igazán az összes kor építészetét mint szervesen fejlődő folyamatot. Mert bizony az örök város attól örök, hogy örökké épül.

megfagyottmuzsikus201011

9

10

local tourist I. szöveg: Tóth Katalin fotó: Erin Robertie

Azt mondják, Budapest szép város.

Gyakran szakadnak fel szép emlékektől vagy vágyakozástól teljes sóhajok e név említésével egy időben itthon is, de leginkább külföldön – minél messzebb, annál hangosabban. Amerikában például tapsolnak is hozzá, vagy felsikoltanak.

Ilyen reakció persze nem túl gyakori a város határain belül. Mert hát mindig mindenhol dugó van, koszos a metró, drága a BKV-bérlet. A sok csövesről nem is beszélve. A belváros meg egyébként is csak éjszaka izgalmas.

Na, ébredjünk már fel.

Igaz, még nem tartunk ott, mint Prága, ahol hétvégén a turisták tömegétől már a macskaköveket se látja a szabadnapos cseh polgár, de Budapest igenis fontos célpont a Kelet-Európába (elnézést, KözépEurópába) látogató turisták körében.

Lehet, hogy csak a fürdők, a „goulash”, a romkocsmák vagy a Parlament miatt

megfagyottmuzsikus201011 jönnek, de akkor is jönnek. És általában úgy mennek haza, hogy sokkal többet kaptak a várostól, mint amire fel voltak készülve.

Miért ne élhetnénk ezt át mi is, akik itt élünk? Megpróbálhatjuk, legyünk egy napra turisták! Vagy mindennap egy órát.

Ha igazán beleéli magát az ember, minden alkalommal új és új dolgokat vehet észre a naponta bejárt útvonalakon is.

Van egy új hobbim. Turistát játszom a különböző országokból hozzám látogató barátaimmal. Amerika, Nyugat-Európa, környező országok. Minél közelebbről jönnek, annál nehezebb elkápráztatni őket. De végül mindig sikerül.

Ilyenkor mindig teljesen beolvadok közéjük; kamera a nyakamba, napszemüveg, tágra nyitott szemek; kár, hogy az övtáska már nem menő. És persze magyarul meg sem szólalok. Így könnyen leállok angolul alkudozni a hopon hop-off túrák ügynökeivel, hogy ugyan engedjenek már valamennyit a díjból, különben elmegyek a másik céghez. Vagy tehetek úgy, mintha nem érteném, mit akar a BKV-ellenőr a metróban. Ráadásul néha még térképre is szükségem van; hiába, teljes átélés nélkül mit sem ér az egész. Így viszonylag rendszeresen megyek fel a Bazilika kupolájába, ahonnan az egész várost be lehet látni egy-egy szebb napon, és az izgalmas tető be- és ráépítések is innen látszanak csak igazán. A Szent István téren lehet rózsa alakú levendulás fagyit kapni, a Szabadság tér szökőkútjában pedig garantáltan vizes ötévesek leszünk.

A Vár is kellemes hely ám, pláne, hogy végre elkészült a Szent György tér nyugati oldalán végigvezető sétány. Ennek tengelyéből egymásra rétegződve látjuk a város jelképeit: balra a palota, jobbra a Citadella és a hegyek; a sétány végén pedig egy kedves körösfői házaspár szinte nonstop süti a legjobb kürtőskalácsot, amit gyerekkorom óta ettem.

Mikor sétáltál át utoljára egy hídon? Az én kedvencem a Szabadság híd. Kellően széles járda, gyönyörű szerkezet, a hídfő

11

12 pedig Pesten és Budán is szervesen illeszkedik a környezetébe; a pesti oldal átépítésével ez egyre csak javul. A Vásárcsarnok emelete ugyan néha még az igazi turistáknak is ijesztő, de mindenképp érdekes tapasztalat, a lángosról nem is beszélve. A Kálvinon a Múzeumkertben egy nyári napon jó ücsörögni, vagy piknikezni a szemközti török étteremben vett ebéddel. Ha pedig a Blahára akarunk menni innen, felejtsük el a metrót, és vágjunk át a Palotanegyeden; meg fogunk lepődni a sok színen, ami a homlokzatokat fedi.

A zsidónegyed átjáróházai egyedüllállóak Európában, eredeti rendeltetésüket és kialakításukat tekintve is. Legtöbbjük ugyan elég kihalt, főleg a felújítottak, de a régiekben sétálva megérezni a különleges atmoszférát és a történelem tiszta jelenlétét.

Az Andrássy út szerintem is olyan, mint a Champs-Élysées, csak épp a miénk. Éjszaka a legszebb, csakúgy, mint a Hősök tere, ahová vezet. A tér és az Oktogon között sorakozó házak pedig akaratlanul is a szebb időket juttatják az ember eszébe, rögtön utána pedig a háborút.

Erős történelem-roham itt is. Ha még nem volt elég, bemehetünk a Terror Házába, akár még valami újat is megtudhatunk.

Sablonos a lista? Talán. Nekem akkor is olyan érzés, mikor ezeken a helyeken járok, mintha nyaralnék – a saját városomban. És hogy ezt még jobban át tudjam élni, néha Budapesten élő vagy nyaraló külföldiek blogjait olvasom. Íme néhány kedvenc részlet: „This is an honest, elegant, workingman’s bridge. Patina-green Szabadság just received a huge renovation and is open again for business, with its wonderful views of the Danube from the southern part of central Budapest. Connecting lovely Gellért Hill with Fővám Tér, Szabadság Bridge is also the top choice of jumpers.

What is more Hungarian than that?”

- Matt Ellis, mokus-pokus.blogspot.com -

„It has happened to you that you wake up in the morning not quite knowing why.

It has happened to me to eat aromatic hazelnuts or freshly grilled asparagus without appreciating fully. It happens to Budapest tram passengers to cross Margit Bridge without lifting their heads while passing by one of the most beautiful urban landscapes in the world.”

- Budapest Bits, bluepeaks.blogspot.com „The city was a cross between New York and Paris, but in Eastern Europe.

There were high buildings, dirty streets, congested traffic, centuries old buildings, a mixture of medieval and Ottoman architecture, all of this with the Danube River flowing through the middle.”

- prog-blague.blogspot.com „That night we decided to check out the ruin pubs that Budapest is known for.

These pubs are installed in the courtyards and gardens of abandoned buildings. A very interesting concept, these pubs have dirt floors and feature the latest in flea market decor. We were all exhausted from sightseeing during the day so we didn’t stay long but it’s definitely a must if you are in Budapest.”

- melhoe.wordpress.com „And quite a city it is, mega-scale in so many ways. The Parliament Building is larger than London’s, also neo-Gothic, but with a huge baroque dome added for good measure. All of the palaces and public buildings seem crushingly monumental, and even the city’s stretch of the Danube is very broad. I began to understand why Liszt’s music is as grand as it is. And some of the churches are very large, too.”

- alfredcornsweblog.blogspot.com -

megfagyottmuzsikus201011

local tourist II.

13

szöveg: Tóth Katalin

Persze nem elégszem meg a sablonokkal, ahogy egy-két külföldi barátom sem elégszik meg a Parlamenttel. Milyen a magyar építészet? Mi történt a II. világháború vagy a rendszerváltás után? És mit jelent a kortárs? Furcsa, de ezekre válaszolni nem egyszerű, építészhallgatóként sem. És itt jön a képbe Artur. A kedves dobozállat, aki nem csak okos, érthető, de még szép is (megjelenését a Fény utcai piactól kölcsönözte). Jelenléte pedig hiánypótló.

Ez a hiány fogalmazódott meg majdnem két éve a KÉK-esekben: kell egy olyan lista,

amely összefoglalja az elmúlt 20 év jelentős épületeit. Akkor pedig már miért ne lehetne térképpel, leírásokkal, képekkel?!

A térképen könnyen kijelölhetőek túraútvonalak, ami megkönnyíti a kezdő városnézők dolgát. Megkeresték Kovács Dániel művészettörténészt, a hg.hu főszerkesztőjét, aki térképekben gondolkodik, és építészeti lexikon van az agyában. Dani pedig, a megfelelő szakmai jelenlétet biztosítandó, segítségül hívta Gyabronka Péter építészt. Az összeállt koncepciónak Sirály Dóri grafikus adott szerethető arcot rajzolt térképpel, színes házállatokkal és egyedi tipográfiával.

14 Az eredmény pedig hét budapesti túraútvonal, amelyek mindegyike külön tematikára vagy értelemszerűen a földrajzi kapcsolatra van felfűzve. A túrák bejárhatóak akár biciklivel is, de az egyes épületek között gyalog sem telik el több 10 percnél.

A weboldal motorja a magyar fejlesztésű Prezi, amely 2009-ben elnyerte a World Technology Awards díját a művészeti kategóriában. Olyan interaktív felület, amely kattintás helyett zoom alapú, ennek furcsa következménye, hogy az ember teljesen elfelejti, hogy weblapot böngész, annyira belevonódik az oldal képi világába.

Részben ennek köszönhető, hogy a túrák élvezetesen végigjárhatóak online is, ha kint épp rossz az idő, vagy csak rajzolás közben akarunk pihenni egyet.

Dani elmondta, az épületek kiválasztásánál az volt a céljuk, hogy rendeltetés, stílus és tervezők tekintetében egyaránt átfogó képet adjanak a város és az időszak építészeti palettájáról. Ez sikerült is, hiszen a széles körben elfogadott és szeretett épületek mellett helyet kaptak olyan sokat vitatott épületek is, mint például a Kálvin Center, a Lehel téri piac és az Egeraat-féle ING székház. Mindez pedig értékítélet nélkül, objektívan – Artur nem véleményt nyilvánítani, inkább megmutatni akar, túlbeszélés nélkül, egyszerűen. Pont annyit felvillantva, amennyit ebben az ingerekkel túlzsúfolt világban még fel tudunk dolgozni, de legalább annyit elmondva, amennyit mindenképpen érdemes tudnunk.

Sok olyan épület van Budapesten, amelyről meg sem fordul a fejemben, hogy építész tervezte. Használom mint piacot, vagy bulizni járok oda, de nem keresem a finom építészeti részleteket, az elrejtett névjegyeket. Nem tűnik fel a Vár környékén lévő épületek közötti nyilvánvaló összefüggés. De ami még rosszabb, ha kedvenc építészről vagy épületről kérdeznek, rögtön külföldiek jutnak eszembe. Az Artur útvonalait virtuálisan vagy élőben bejárva

rádöbbentem, hogy az identitásom építészetileg teljesen megalapozatlan.

Ezen pedig csak úgy segíthetek, ha megismerem a saját környezetemet; de legalábbis felébred bennem a kíváncsiság iránta. Ezért, arra a kérdésre választ keresve, hogy kinek is szól az Artur, arra jutottam, hogy ugyanannyira szól nekünk, budapestieknek vagy pécsieknek is, mint a jövendőbeli turistáknak.

A projekt ötletességét nemzetközileg is elismerték; az Artur és csapata idén nyáron elnyerte a World Summit Ifjúsági díjat a Create your Culture! kategóriában. Ezt a versenyt olyan 30 év alatti fiataloknak írták ki, akik online projektjeikkel valamilyen módon a világban jelenlévő aktuális problémákra kívántak választ adni, vagy valamilyen értelemben innovatív ötleteket tudtak bemutatni. A díjat New Yorkban adták át, az ENSZ Milleniumi Fejlesztési Tervéről szóló konferenciájához kapcsolódóan.

Felmerül tehát a kérdés, hogy miért csak most és miért ilyen kis területen születtek meg a túrák: Budapest belvárosában. Az Európa Kulturális Fővárosa 2010 keretében Pécsre is eljutott Artur; a 4 új túrával 120-ra bővült az oldalon bemutatott épületek száma. Persze nem akarnak itt megállni: térben és időben is bővülni fog az oldal, már készül a budapesti Bauhaust bemutató sorozat és további városok is vannak a listán.

Ha azt szeretnénk, hogy nálunk is legyen építészeti turizmus, előbb meg kell ismernünk és el kell fogadnunk a saját épületeinket. A külföldi építészeti sajtó tanulmányozása közben szánjunk egy kis időt a saját hazánkban történtekre.

Legyünk egy kicsit turisták. Ha pedig túlzottan érdeklődő külföldi barátaink szegeznek nekünk nem várt kérdéseket, nem kell már pirulva állnunk és gondolkodási időt kérnünk. Amire nem tanít meg az egyetem, ott az Artur – használjuk és mutogassuk büszkén, hiszen a miénk!

megfagyottmuzsikus201011

15

16

megfagyottmuzsikus201011

modellezés pepakurával

17

szöveg: Smiló Dávid

„Az építészhallgatóknak kevés az idejük.” Úgy van! Éppen ezért nem érünk rá arra, hogy olyan dolgok vegyék el az időnket, amelyek nincsenek arányban a belefektetett időmennyiséggel. Ilyen például a sraffozás, a hullámkartonhasogatás, a megfagyott muzsikus (sic!), vagy konkrétabban: összetett formájú épületterveink megmodellezése.

Modellezni pedig kell. A modell fontos, és aki használt már számítógépes tervezői programot, az azt is tudja, hogy a kézzel fogható modellek készítését nem helyettesítheti egy 3d-s számítógépes modell készítése. Nincs mese, a házakat kézbe kell venni, forgatni kell, beléjük kell kukucskálni. De, mint fentebb említettem, egy komolyabb modell elkészítése időigényes, holott ahelyett, hogy vagdosunk és ragasztgatunk, foglalkozhatnánk a ház építészetével is.

Azt az ellentmondást is nehéz feloldani, hogy a munkaközi modellekbe fektetett idő gyakran tűnhet kárba veszendőnek, hiszen csak azért csináljuk, hogy visszaigazolást kapjunk általa, és ha ez nincs meg, akkor kezdhetjük elölről az egészet. Erre ad rendkívül frappáns megoldást a Pepakura nevű program.

A program készítői szerintem nem is gondolták, hogy a geek japán

gyerekeknek készített programjuk többre is használható, mint Transformers figurák készítésére. A program használatáról tehát: 1.

Végy egy tetszőleges épületet

2.

Modellezd meg 3D-ben

3.

Exportáld .dxf vagy .3ds fájlként esetleg Google Earth .kmz fájlként

4.

Nyisd meg a fájlt Pepakurában

5.

Kattints a bűvös UNFOLD gombra

6.

Láss csodát!

A program bármilyen háromdimenziós modellt kihajtogat síkra, a kapott végeredményt pedig pdf-ként vektorosan is tudja menteni. Csak ki kell nyomtatnunk, kivágnunk, majd az élek mentén összeragasztanunk – és kész is a modell.

Kell ennél több?

Töltsd le innen: http://www.tamasoft.co.jp/pepakura-en/ Nem hiszed? Lapozz és próbáld ki.

18

5

Csinรกld magad!

4

7

4 20

7

8

1

16

8

17 22

6 21

10 21 11

11

19

14 12

15

megfagyottmuzsikus201011

19

3

2

5

23

9

3 20

23

10

13

18 1

24

2 24

9

6

17

16

15 13 18

12

22

14

19

Rem Koolhaas: CCTV székház

20

A hetedik bolygó szöveg: Koncz Péter

Egy sivár bolygón érte most a reggel, mikor körülnézett, nem látott sokat, csak finom, porszürke homokkal borított sziklás tájat.

A nap rikítóan sütött, bár nem volt meleg.

Kellemes idő volt, az ég tisztán világított a feje felett. Ahogyan a földet borító finom löszt bámulta, megpillantotta saját, rövid árnyékát a homokban. Dél lehet, gondolta, pont ebédidő. Tovább fürkészte a tájat, és tekintetét hunyorogva távoli pontokra helyezte, így pásztázta végig a horizontot. Csalódottan forgolódott, mert közel s távol nem talált semmit, ami megfogta volna a figyelmét, csak a szikár fennsíkot, ami minden oldalról körülvette. Már éppen elkeseredni készült, mikor mégis felfigyelt egy sötét pontra a távolban. Mivel nem talált mást, ami eltérne az egyhangú környezettől, úgy döntött, elindul feléje.

A messzi pont, mint később kiderült, egy rozoga raktárépület volt. A körülötte lévő romos épületekből arra következtetett, hogy itt valaha egy falu állhatott, és ez a raktár feltehetőleg gabonatároló vagy talán istálló lehetett. Kíváncsian elindult feléje, mivel annak nyitott ajtaja hívogatóan tárta fel feltűnően fényes

belsejét. Ahogy benyitott, igen nagy meglepetés érte, ugyanis sokkal többen voltak az épületben, mint gondolta – a lepusztult külső ellenére odabenn élénk élet zajlott. Emberek nyüzsögtek az összetologatott asztalok körül, és számítógépek egyenletes zúgása töltötte meg a termet. Senki nem emelte fel a fejét, ahogy benyitott, zavartalanul folyt a munka tovább. Érdeklődve közelebb ment, megkerülte a tömeget, és az egyik férfi válla felett kémlelte a monitort.

Háromdimenziós ábrák, kusza vonalas rajzok váltakoztak a képernyőn számára érthetetlen rendszer szerint, de a férfi láthatólag jól kiismerte magát közöttük.

Huppanj le, közölte higgadtan, mintha a kis herceg is oda tartozna közéjük. Meglepő volt ez a közvetlen hang, idegenkedésre számított. Az, hogy az ember közben nem vette le a tekintetét a képernyőről, mégis érdektelenséggel töltötte meg az előbbi mondatát. Ti mit csináltok itt, kérdezte tőle meglepetten. Tervezünk, válaszolta kurtán a férfi. Értem, de mégis micsodát, válaszolta erre a kis herceg. Hát épületeket, most épp nagyon sok melónk van, fűzte tovább a kurta

megfagyottmuzsikus201011 beszélgetést a férfi. Építészek vagyunk, tette hozzá magyarázatként. Óó, csattant fel a kis herceg boldogan, már értem, mondta. Sokat hallottam az építészekről, folytatta ábrándozva, de nem egészen így képzeltem őket, fejezte be végül zavartan.

Igen, legtöbben nem így képzelik a munkánkat, felelte a férfi. Kemény munka ez, mi itt reggeltől estig dolgozunk, tette még hozzá, majd rövid szünetet tartott, de láthatóan nem fejezte be. Az építészet teljes életet kíván, nem lehet leállni, folytatta aztán. Mi komoly feladatot végzünk, mi tervezzük a világ legszebb épületeit. Ez teljes odafigyelést kíván, nincs időnk nagyon beszélgetni se, be kell ezt gyorsan fejeznem, fejezte be gyorsan.

A kis herceg további válaszokat várt, de úgy gondolta, őt nem faggatja tovább, tényleg nagyon elfoglaltnak látszott.

Mikor fejezitek be a munkát, kérdezte egy másik férfitól, érdeklődő tekintettel figyelve az arcát. Egy tervet sohasem lehet befejezni, csak abbahagyni, felelte az mosolyogva, mire a többi ember arcán is kellemes derű futott át. Akkor mikor hagyjátok abba, hangzott a következő kérdés. Amikor kész lesz, vágta rá, ám ebben a feleletben már semmi humort nem lehetett érezni. Akkor mikor fogtok pihenni, érdeklődött a herceg. Ha ezzel készen leszünk, pihenhetünk, mondta a férfi. Csak hiszed, mert utána csinálni kell a következő projektet, vágta rá keményen a mellette ülő nő, majd több felelet nem is érkezett. Egész nap ezt csináljátok, kérdezte már-már megrökönyödve a kis herceg. Mikor mentek kicsit ki a szabadba, elég szép időnk van, próbálta magyarázni.

Arra most nem lesz időnk, légy szíves, ne zavarj a kérdéseiddel, próbálta lerázni a nő. Gyere vissza kicsit később, mikor kevesebb munkánk lesz. Erre a komoly kijelentésre azonban mindannyian cinkos kacagásban törtek ki, de egyikük sem vette le a szemét a gépéről. Én ezt nem értem, gondolkodott magában a kis herceg. Hogyan építkeztek, ha mindig itt ültök idebenn? Nem láttátok

21 még soha a házakat, amiket terveztek, kérdezte hangosan mindenkitől. Mivel nem kapott választ, folytatta. Ti nem csináltok semmit, csak itt ültök – hogyan tudtok tervezni, ha nem is látjátok, mi van odakint, kérdezte újból, de választ továbbra sem kapott; ez azonban nem zavarta, és beszélt tovább. Romokban áll az egész falu és senki nem foglalkozik vele, pont a ti feladatotok lenne rendbe hozni. Miért nem tesztek semmit a faluval, ha benne éltek, tette fel a sokadik kérdést. Az nem valami izgalmas feladat, rendbe szedni egy falut, felelte nevetve a férfi, akivel először szóba állt. A többiek egyetértően bólogattak és nevetgéltek a kérdésen. Ezek szerint eddig is figyeltek, csak nem akartak válaszolni, gondolta a kis herceg. Furcsa építészek vagytok ti, kezdte. Nem akartok tudomást venni a körülöttetek lévő világról, de mégis meg akarjátok tervezni azt. Nem foglalkoztok azzal, ami körülvesz, csak a számotokra érdekes feladatokkal. Hogyan akarjátok megtervezni mások életét, ha a tiétek ilyen unalmas, mint ez itt? Ez nem unalmas, mi szeretjük a munkánkat. Szép szakma ez, és megtiszteltetés ezt csinálni.

Nekünk a munkánk a hobbink is, fejezte be a hosszabb feleletet az egyik építész.

Szerintem ez nem túl izgalmas, amit itt csináltok, tette hozzá a kis herceg. Áh, torkolta le halkan az egyik férfi, nem érti, nem tudja, milyen építésznek lenni. Inkább a többiekhez intézte szavait, akik erre vadul, mély egyetértésben bólogattak. A kis herceg érezte, hogy itt már többet nem tud meg ezekről az emberektől, ezért úgy döntött, továbbáll. Kiment az utcára, és gondolataiba merülve elindult egyenesen a falun keresztül. Egészen mást gondoltam az építészekről, mormogott magában.

Elég unalmas társaságnak tűnik, nem is értem, hogyan születhettek azok a szép épületek, ha így dolgoznak. Nincs túl izgalmas életük. Észre sem veszik, hogy amit csinálnak, annak semmi köze ahhoz, amit mondanak. Egy álomvilágban élnek.

22

makett obscura bercsenyifotokor@gmail.com

kellékek: elszúrt tömegmakett/sniccer/fekete szigszalag fotópapír (kérj a fotókörtől)/alufólia/0.35 rotring

szedd le az oldalát

megfagyottmuzsikus201011

23

vágj az egyik végébe egy lukat

takard le a lukat egy alufóliával vörös fénynél tegyél egy fotópapírt a makett végébe

bugyoláld be alufóliával, hogy ne menjen be fény exponáláshoz lukaszd ki a fóliát a rotringgal exponálás után takard le a lukat szigszalaggal menj le a fotókörbe előhívni a képet

comming soon: camera obscura szoba a bercsényi dohányzójában

24

megfagyottmuzsikus201011

társadalom építészet

25

szöveg: Csontos Gyula fotó: Bercsényi Fotókör

Sokszor szembesül az egyszeri építészhallgató azzal a szituációval, hogy szakmán kívüli ismerőseivel, családtagjaival építészeti vitába keveredik. Ezen vita általános lépései a következők: 1.

Szóba kerül egy aktuális építészeti beruházás (Nemzeti, Szépművészeti, 56-os emlékmű stb.)

2.

Ismertetésre kerülnek az álláspontok, vita alakul ki

3.

Váltani kell a témáról, az építészhallgatót hibbantnak tartják, ő pedig rossz ízlésűnek a másikat.

Mindez egy apró kis tünete az építészet és társadalom közötti mai magyar viszonynak. A témáról lehetett hallani másodévben Ép-szoc előadáson, készült DLA dolgozat, de írtak róla az építészetelmélet és a szociológia

szakemberei is. Mégsem lehet eleget boncolgatni a problémát, ugyanis a társadalom és a szakmánk közti kommunikációs szakadék a mi jövőbeni munkánkat, az igényes, értékteremtő építést akadályozza.

Jelenleg az építészmérnök nem tölti be megfelelő szerepét Magyarországon, amely szerint az emberek megbíznak benne, elfogadják, hogy az ő szaktudása által keletkeznek élhető terek és munkája pozitívan alakíthatja egy város arculatát.

A jelenlegi bizalmatlanságot, a kortárs építészettel szembeni ellenszenvet, úgy hiszem, meg kell vizsgálni, elemezni kell, hogy később megérthessük megbízóink motivációit, és hogy kommunikálhassunk.

Amennyiben nem veszünk tudomást a jelenlegi társadalmi építészetítéletről , hanem csak képzettségünkön, az egyetemen kialakult szemléletmódon és szakmai egónkon alapulva akarunk építeni, abból olyan épületek születhetnek, melyek nem az adott kor és hely szellemiségéből gyökereznek, sorsuk pedig az általános elutasítottság.

26 A legfontosabb kontextus, amiben vizsgálni érdemes a jelenkori helyzetet: a történelem. Negyven év diktatúra.

Ennyit élt át az előző században a magyar nemzet. Sok mindent elvettek akkor tőlünk. Olyasmit is elvettek, amiről nem is hinnénk, hogy elvehető, sőt azt gondoljuk, hogy még mindig a birtokában vagyunk.

Elvették az emberek független, személyes, befolyástól mentes esztétikai ítéletét.

Hogyan értendő ez például az építészettel kapcsolatban? A panelépítés és a hatalom építészete mind a pártállam szolgálatában álltak, a nép elnyomásának szimbólumai lettek. Ha egy magyar ember meghallja azt, hogy lapostető vagy látszóbeton, azonnal

beindul benne a „panelasszociáció” és nyitott kíváncsiság, színtiszta, ízlés szerinti értékelés helyett az ellenszenv és a távolságtartás uralkodik el rajta.

A „panelasszociáció” magával rántott minden olyan építészeti eszközt, amit az emberek nem tudnak közvetlenül hozzákapcsolni a történelmi stílusokhoz vagy a hagyományos magyar építészethez. Így a társadalom értékítéletében egy kalap alá kerültek a magas nívójú és előremutató alkotások a modern silány, harmadik vonalas házaival.

De ez teljesen természetes reakció.

Erről nem a személy tehet – ezt tették vele. Nem lehet fenntartásmentes a hozzáállása, hiszen ő a rendszerváltásig

megfagyottmuzsikus201011 modern építészettel szinte kizárólag rossz minőségben, nem az élhetőséget, hanem egy diktatúrát kiszolgáló formában találkozott. Így amikor eljött a rendszerváltás, mindent megtettek az emberek, hogy az addig rájuk erőltetett épületek helyett valami teljesen mást kapjanak. Mindez viszont minőség nélkül, szervezetlenül történt, mint ahogyan a szarka rakja a fészkét.

1989 után, amennyiben sikerült volna lefektetni a szakma működésének alapelveit, ha kormányzati szinten lett volna energia és igény a hirtelen az országra szakadt szabadság számára irányokat kijelölni, akkor nem mélyült

27 volna el ennyire az építészet és társadalom között húzódó szakadék. Így viszont kontroll nélkül, egyre fokozódó ütemben mehettek végbe különféle beruházások (áruházak, plázák, irodaházak stb.). Ha ránézünk az elmúlt húsz év építészeti termékeire, joggal juthat eszünkbe a kuszaság, igénytelenség, primitívség. Optimizmusra adhat okot, hogy egyre több beruházás szeretne a beépítési mutatón túl építészeti minőséget is, egyelőre azonban úgy tűnik, hogy mindez kevés ahhoz, hogy a társadalomra hatása legyen.

A legfőbb terület, ahol a szakma és a megrendelők közötti szemléletkülönbség tetten érhető, a családiház-építés. Nem

28 kell bemutatni az állapotokat, amelyek 1990 óta e téren uralkodnak: az építész szolgáltató szerepbe került, az építtető akarata korlátlanul érvényesül a legtöbb esetben.

A családi házak építésében jól érzékelhető, hogy 60 évvel ezelőtt elszakadtunk a nyugati építésfejlődéstől, hagyományértelmezéstől. Ez a szakadás olyannyira erős, hogy csak elszigetelt esetekben létezik hazai példa valóban kortárs épületre. Legtöbb esetben valamely történelmi építészeti stílusból, a Walt Disneyből, amerikai kertvárosban játszódó filmekből vagy az olaszországi nyaralásból merítenek ihletet a megrendelők, és az építész valóban betölti a számára kijelölt szolgáltatói szerepkört. Az építtetőt megihlető források miatt pedig valóban az elmúlt évtizedek minőséget nélkülöző építészeti alkotásai a hibásak, miattuk kénytelenek az emberek hely- és koridegen közegből ihletet meríteni.

Látható tehát, hogy nem műveletlenség, hanem elidegenítés, elhibázott építészetpolitika és a szolgáltató építészek miatt ellenséges a társadalom a kortárs építészettel szemben.

Véleményem szerint a helyzeten az alábbi módon lehet segíteni: Először: a szakma ismerje meg elutasítottságának okait, e szerint kommunikáljon a megbízóival, ne akarjon semmit „lenyomni megrendelői torkán”.

A jó épület építőinek kulturális közös nevezőjén és kommunikációs készségén alapszik, a jó épület egy mindenki által elfogadott megállapodás.

Másodszor: a mindenkori magyar kormány észrevehetné, hogy milyen siralmas építészeti közeg veszi körül a magyarokat.

A jelenlegi állapotokon oktatással, megfelelő szabályozással, hosszú távú koncepciókkal kell változtatnia.

Oktatáson nem pusztán a szakma képzését értem, hanem egy olyan közoktatást, ahol az építészetet és a környezetkultúrát hangsúlyosan kezelik,

nem ragadnak meg a piramisok és az Eiffeltorony levetítésénél. Hiszen képzeljük el, hogyha nem oktatnának irodalmat, senki nem értené a metaforákat, és elutasítanák a teljes groteszket. Ez történik az építészettel most.

Harmadszor: a képi kultúrának nincsenek jelenkori gyökerei a társadalomban.

Kizárólag a múltból eredeztetnek mindent, ami szép, azonban az adott társadalmi, környezeti hatásokra reagáló művészet nem kapja meg a kellő szponzorációt és médiát. Amennyiben kortárs építészeti és művészeti vagy akár street-art eszközökkel bátrabban nyúlnánk a meglévő épített környezethez, a benne élők számára már nem csupán megtűrt, elfogadott tér lenne, hanem aktív, lüktető, interakcióra késztető közeg. Tehát nem szabad hagyni, hogy az emberek számára semleges maradjon saját városuk, nem szabad hagyni, hogy hibáit megtűrjék.

Egyszer talán eljutunk arra a pontra, amikor az emberekben kialakulhat saját építészeti értékítéletük, hiszen az közüggyé válik, és mindenki rendelkezik a kellő tájékozottsággal. Akkor majd valóban emelt fővel járhatnak az építészek az utcán, addig viszont tessék társadalmi munkát végezni és többet beszélgetni szakmán kívüliekkel.

megfagyottmuzsikus201011

hagyomány az építészkaron

29

szöveg: Smiló Dávid

Hauszmann Alajos a műegyetemi építészoktatás szempontjából rendkívül meghatározó ember volt. Ezt Becker Gábor tanár úr is így gondolja, tudhattuk meg az Építészfórum, az „Őszintén az építészoktatásról” BME-t érintő beszélgetésén. És teljesen igaza van.

Hauszmann Alajos, mikor megközelítőleg 100 éve létrehozta a mérnök alapú építészképzést a Műegyetemen, akkor olyan, az akkori kortárs építészetet lefedő alapokat akart lerakni, amely garantáltan működőképes; ezért a kar tanrendjének kialakításában a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule tanrendjét vette alapul. Fontos leszögezni, hogy Hauszmann Alajos szeme előtt egy kortárs építészképzés lebegett, amikor ezt megtette.

Ezzel szemben a beszélgetés során úgy tűnhetett, Becker Gábor és a tanszékek képviselői szeme előtt nem egyéb lebeg, mint Hauszmann Alajos és emléke.

Becker tanár úr véleménye szerint a BME képzésének a záloga és egyben előnye más építészképzésekkel szemben, hogy 100 éves a tanrend. Ezek alapján azt kell gondoljam azonban, hogy a kar vezetősége némileg félreértelmezte a hauszmanni örökséget. Hauszmann szellemisége a haladó, európai, korszerű mérnök- és építészképzést jelenti, nem pedig a múltba révedést. Ebben az értelemben véve tehát a hagyomány visszarúg, és míg a mindig korszerű

zürichi ETH az elmúlt 50 évben kitermelte Aldo Rossit, Santiago Calatravát, a Herzog és de Meuron párost, valamint Bernard Tschumit, addig itthon nem tudunk ilyen neveket említeni. Ha tehát Becker Gábor és Varga Tamás bármilyen szinten is Hauszmann Alajos örökösének érzi magát, akkor legalább olyan szintű teljesítmény lenne javasolt, mint amelyet Hauszmann letett az asztalra (Megfagyott Muzsikus 2010/2, 24. oldal). Ennek azonban a fent leírtak szerint nem kell feltétlenül eget rengető tettnek lennie, egyszerűen meg kellene nézni a zürichi ETH tanrendjét, és nem egyebet tenni, mint átvenni azt, ne adj’ isten, vendégelőadókat meghívni onnan. Ha ez azonban nem elég, tanácsolnám még a kar átigazolását az ETH-ra, esetleg az egész BME-ét, viszont a mindent elsöprő megoldás mégiscsak Magyarország hozzácsatolása lenne Svájchoz; ez valószínűleg a frankhitelesek számára is egyből megoldást jelentene.

A viccet félretéve, a lényeg tehát: Hauszmann-nal példálózni lehet, azzal azonban tisztában kell lenni, hogy Hauszmann olyat tett le az asztalra, amit nem csak túlteljesíteni, de még elérni is dicsőség. Az az érzésem, hogy ezek közül egyik sem történik. Ha Hauszmann Alajos látná, micsoda kozmetikázás folyik valódi reformok helyett, akkor nem vigadna olyan jól, mint ahogy a kar vezetői vigadtak a már fent említett beszélgetés közben.

30

mondatok a pauszon szöveg: Csontos Gyula

1.

Mindig ice teát iszom, jó az íze, nagyon szeretem, tavaly nyáron néztük a címkéket, melyikben van az a mérgező adalék, guargumi, na ebben nincsen, a kólában meg a narancslében van, de a teába nem raktak, de nem ezért iszom, már azelőtt is ezt ittam, főleg a zöldet meg a citromosat szeretem, a csajok mindig kunyiznak, de a zöldet nem szeretik, ezért én se veszek, nem akarok szemét lenni, meg amúgy is sokszor ők adnak cigit, hát így megy ez itt a dohányzóban a középtanszékkel szemben, most is itt bagózunk, isszák a teámat, kávézni már nem merek, mert így is kicsit rendellenesen ver a szívem, dél felé ittam az utolsó kávét, szerintem a földszinti automata finomat ad a koliban, de a sok az sok meg már csak pár órát kell kibírni ébren amíg értékelik a terveinket, aztán vár az ágy, bár jó lett volna bemenni arra az előadásra, csak részben a kredit miatt vettem fel, érdekel is és most már hetek óta nem megyek be, mert rajzolni kell és nyomtatni mindig akkor amikor be kellene menni, nem tudom, hogy megéri-e, de bízom benne, aztán majd ad úgyis valaki jegyzetet, de látszik, hogy fáradt vagyok, mert rendellenesen ver a szívem miközben ilyeneken gondolkodom a csajok meg megitták az ice teámat is közben.

2.

A hétvégén kialudtam magam, rám fért, mert addigra túl voltam jó pár rotring bélen, most egy darabig csak kényelmesen húzogatom a vonalakat, de nehezen érkezik az ihlet és ez feszültté tesz, talán ha már a vonat rángatózása nem teszi organikussá egyeneseimet, mellettem egy bácsi, neked beszélek, mordul rá a feleségére, ott az irányítótorony, onnan irányítják a repülőket, és tényleg, eszmélek fel, ez már ferihegy, a sötét éjszakában pár lebegő piros pont, azok legalább biztosan ott vannak, de nekem még nincsenek ilyen világító piros pontocskáim, nem repülni akarok én a segítségükkel, de legalább az életem apró kis nyűgjeihez jó volna , de miért nem halad ez a terv, a bácsi leszáll a nénivel, de nem repülni mennek, ők nem is tudják, hogy nekem itt az ablak mellett a félhomályban nem a félhomály miatt nem megy a tervezés, azt hiszik bolond vagyok ezzel a fenesok pauszpapírral, talán igazuk is van.

megfagyottmuzsikus201011

a megyfagyott muzsikus szerkesztősége üdvözli a kivitel tanszék új honlapját, mely mostantól nagyban hozzájárul a hallgatók jólétének növeléséhez.

31

32

Yona Friedman ki-e? szöveg: Smiló Dávid

Október 26-án, a Kortárs Építészeti Központ szervezésében lezajlott szimpózium keretében ismerkedhetett meg a színes közönség az itthon méltatlanul ismeretlen Yona Friedmannal és tevékenységével.

Kiderülhetett számunkra néhány fontos alapvetés Yonával kapcsolatban. Sorrendben a következőek: 1.

Yona Friedman férfi

2.

Yona Friedman magyar származású

3.

Yona Friedman még él

Ezek a megjegyzések humorosnak tűnhetnek, de hűen reprezentálják azt, hogy mennyire nem ismerjük az Európa szinten elismert, és a XX. század építészetét jelentősen befolyásoló urbanistát, építészgondolkodót.

Budapesti építészhallgatóként egy szimpózium alapján nehéz befogni azt a tudáshalmazt, amit Yona Friedman munkássága jelent. Egy biztos, olyan hatású gondolkodóról van szó, akinek

munkássága egy ilyen szösszenetnyi találkozás után is inspiráló és letaglózó.

Kezdjük a nyers részével. Yona Friedman 1923-ban született Budapesten, és építészeti tanulmányait nem máshol, mint a Budapesti Műszaki Egyetem Építészkarán kezdte. A háború után Izraelben telepedik le, és ott 1954ben próbálja meg létrehozni az első, lakók bevonásával tervezett házat. Ez a kísérlet azonban kudarcba fullad, ennek ellenére előszele annak, amit utána következő munkásságában majd lefektet. A kezdetek során viszonylag hamar szembekerül a kor modernista irányzataival, ami a Dubrovnikban rendezett 1956-os CIAM konferencián élesedik ki. Az alapvető különbségek a fogalmak értelmezése körül jelentkeznek.

A modernisták által mobil építészet alatt értendő mozgó lakóépületekkel szemben Yona egy, a társadalmi mobilitást biztosító, a lakó szándéka szerint mobil és a városi szövetben újrarendezhető épület struktúrát ért alatta, ez lesz végeredményben a megastruktúra.

Az ellenállások, illetve a CIAM-on belül létrejött különböző irányoknak

megfagyottmuzsikus201011

33

34 köszönhetően 1958-ban életre hívja a GEAM (Groupe d’Etudes d’Architecture Mobile) nevezetű kutatócsoportot, amelynek célkitűzése, hogy a modern élet számára építészeti javaslatokkal éljen.

A történet tovább gyűrűzik, és Yona az olyan témák érintése után, mint Űr város és Űr Párizs, 1960 és 1970 között az Archigramnak is dolgozik, amiről azért már hallottunk városépítészet órán (hogy Yona ennek ellenére miért nem került akkor sem szóba, rejtély).

A később megjelenő MOBIL ÉPÍTÉSZET című könyvében pontokba is szedi a mobil városban helyet foglaló épületek nélkülözhetetlen tulajdonságait: 1.

A lehető legkisebb területen érintkezzenek a talajjal.

2.

Szétszerelhetőek és áthelyezhetőek.

3.

Az egyéni felhasználó elképzelése szerint átalakíthatóak legyenek

Utópisztikus víziók ezek, azonban fontos leszögezni, hogy az utópia áthatja Yona Friedman egész munkásságát. Ez nem is lehet máshogy. Yona-t nem szabad a belénk idomított építészképekkel bármilyen szinten is azonosítani.

Egy építészeti gondolkodóról van szó, és ezt fontos leszögezni, mert a mérnökszemléletű képzésnek könnyen lehet eredménye, hogy elutasítóak leszünk azokkal, akik elméleti szinten foglalkoznak az építészettel, várossal, szociológiával.

Az elmélettel pedig foglalkozni fontos, és ez is lehet az egyik tanulsága Yona Friedman üzenetének számunkra.

Hogy miért? Közhelyesen hangozhat, de ez viszi előre a világot. Naiv példa: a finomtechnológiát gyártó cégek pontosan tisztában vannak azzal, hogy ha a lelkes fizikusok nem ütköztetnék az atomokat bőszen a részecskegyorsítókban, akkor tíz év múlva leállna az ipar, mert nincs meg

az a kutatási alapanyag, amiből ők színes kijelzőt csinálnak. Ha nincs meg a szellemi utánpótlás, akkor nincs, ami lecsapódhat gyakorlatban, akkor nincs építészete a jövőnek és nincs iPhone7 sem. Figyelnünk kell tehát ezekre a fizikusokra. „Ma egy jól felépített és közismerté tett elmélet azzal az előnnyel rendelkezik, hogy nem csak a szakavatottak, de a közélet tulajdona is. Az építészek jelenlegi monopóliuma okolható azért, hogy nem létezik valódi elmélet, hanem csak pszeudoelméletek... azaz olyan állítások, amelyek csak szerzőjük véleményét tükrözik.”

- Yona Friedman -

megfagyottmuzsikus201011

35

36