00: Kézilabda, férfi Eb, elődöntő Dánia–Spanyolország

from NS_2022-01-28

30: Labdarúgás, NB I Budapest Honvéd–Gyirmót

II 2022. január 28., péntek NEMCSAK MEGSZOKTA, MEG IS SZERETTE HOLLANDIÁT. ELÉG CSAK KIKÖNYÖKÖLNIE AZ ERKÉLYÉRE AHHOZ, HOGY RINGATÓZÓ CSÓNAKOKAT LÁSSON, ÉS AZ IS TETSZIK NEKI, HOGY A HELYIEK AUTÓK HELYETT KERÉKPÁROKKAL SZÁGULDOZNAK MINDENHOVA. KISS TAMÁS KÉTSZERES VÁLOGATOTT FUTBALLISTA AZ SC CAMBUUR LÉGIÓSA, AKIT EGYELŐRE A VADÁSZAT SEM TÉRÍTETT EL.

Amikor ez a kép készült, még járni is alig tudtam. Édesanyámék sok felvételt őriznek a gyerekkorunkról, úgy voltak vele, jó, ha minden pillanatot megörökítenek. Odahaza rengeteg album sorakozik a polcokon. 2002

A húgommal a kertben. Jellemző, hogy mind a kettőnk kezében labda van. Ezzel keltünk, és ezzel feküdtünk. Talán nem véletlen, hogy ő kézilabdázik, én pedig labdarúgó lettem. 2005 Megszakadt a hagyomány: a futball nyert, nem a vadászat

BORBOLA BENCE

szöveg DÖMÖTÖR CSABA

fotó

Igaz, hogy kis túlzással a család összes férfi tagja futballozott?

Az egész család sportos, nagypapám, édesapám és az ő testvére is a téti helyi csapatban játszott. Persze nem magas szinten, a megyei első és másodosztályban, de a labda szeretete alighanem róluk ragadt át rám. Apu és a tesója később Győrbe, az ETO-hoz került, a második csapatig jutottak, ám a szívük visszahúzta őket Tétre, jobban érdekelte őket a vadászat.

A vadászat?

Igen. Édesapámék a mai napig imádnak vadászni, persze amikor közölték nagyapámmal, hogy a futball helyett a puskát választják, gondolhatja, milyen volt a reakció… Tehetséges játékosok voltak, lehetett volna belőlük labdarúgó, de a vadászat volt a szenvedélyük, azt választották. Alighanem jól döntöttek, hiszen ehhez kapcsolódik a családi vállalkozás, a cég vadfeldolgozással foglalkozik. Szerencséjük volt, összekapcsolták a szenvedélyüket a megélhetéssel.

Önt nem érdekli a vadászat?

Kiskoromban sokat jártam apuval, sőt, ha időm engedi, ma is szívesen megyek vele az erdőbe. A későbbiekben magamnak is el tudnám képzelni ezt a hobbit, csendben a vadászlesen ülni kifejezetten jó. Engedélyem egyelőre nincs, meglátjuk, évek múlva hogyan alakul. Apuék tényleg komolyan veszik a vadászatot, sok helyen megfordultak, külföldi túrákat is szerveztek. Jártak Afrikában vagy éppen Kazahsztánban is, a helyi speciális állatokra vadászhattak, lőttek kudut, de elejtettek zebrát is. Persze szigorúan a helyi előírásokat, szabályokat betartva.

Édesanyja is sportolt?

Anyu kézilabdázott, a tesóm, Rebeka nem véletlenül választotta ezt a sportágat. Rebi tizenhét éves, a sport mellett még tanul.

Ezer szállal kötődnek Téthez. Ott nőtt fel, a nagyszülei, szülei is ott élnek. Milyen volt a gyerekkora?

Izgalmas. Reggeltől estig mozogtam, a labdát rúgtam. Kiskoromban az ETO-nak szurkoltam, édesapámékkal kijártunk a mérkőzésekre, az ölében üldögélve szurkoltam a csapatnak. Édesapám részéről mindkét nagyszülőm, anyu részéről a nagymamám él Téten, és a családi ház is ott van. Az unokatestvérek egy része Győrben lakik, a másik részük is a közelben, Rábacsécsényben. Tényleg oda köt bennünket minden. Győr belvárosába legfeljebb harminc perc bemenni, és épül az autópálya, hamarosan a Balatonra is rövid idő alatt el lehet jutni.

A fotózást is a Balatonnál ejtettük meg. Sokat járt ide gyerekkorában?

Rengeteget. Eleinte a családdal, később a barátaimmal, barátnőkkel jöttünk. Az új évet is Vonyarcvashegyen köszöntöttük. A legjobb barátom Polgár Kristóf, vele Szombathelyen és Diósgyőrben is együtt futballoztunk, az ő családjának van ott apartmanháza, sokan elférünk benne. Szeretünk ilyenkor néhány napra lejönni, bemegyünk Keszthelyre, nagyokat sétálunk, beszélgetünk.

Persze nyáron is gyakran jövök a Balatonhoz, előfordul, hogy csak fiúkkal Siófokra, esetleg Balatonfüredre, máskor a barátnőkkel megyünk.