A számoktól a kreatív

A számoktól a kreatív művészetig

ÁDÁM REBEKA NÓRA

Az üzleti szférából érkezett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem vezérigazgatói pozíciójára Kun Zsuzsanna. A művészeti és nagyvállalati gondolkodás izgalmas mezsgyéjén keresi a jövőálló megoldásokat.

Korábban dolgozott nagyvállalati környezetben, közepes és induló kisvállalkozásoknál is. Sokáig stratégiai tanácsadással, üzletfejlesztéssel és pénzügyi tervezéssel foglalkozott a Molcsoportnál. 2017ben társalapítóként egy adatvezérelt működésre fókuszáló tanácsadó céget indított útjára, ott olyan vállalkozásoknak nyújtanak üzletfejlesztési tanácsadást, amelyek szeretnék jobban kihasználni az adataikban rejlő értéket. Felsőoktatási tapasztalata viszont egyáltalán nem volt, s a Moméra érkezve hamar rájött, hogy elengedhetetlenül fontos megérteni, „milyen rugóra jár egy egyetem agya”, munkájában nem lehetett egy az egyben alkalmazni a nagyvállalati gyakorlatot. „Jól kell szelektálni, mi az, ami segíti a működést, és mi az, amit el kell engedni. Az átültethető – és a kollégák is meg fogják szeretni –, hogy ránézünk az adatokra, elemezzük őket, és grafikonok segítségével adunk útmutatást a tekintetben, hol tartunk, merre tovább. Ezt a fajta adattudatosságot nagyon gyorsan befogadta a szervezet, hiszen ad egyfajta fogódzót” – mondja Zsuzsanna. „Böszörményi Nagy Gergely, az egyetem kuratóriumának elnöke is elkötelezett az adatvezérelt működés iránt. Az ő kezdeményezésére egy Barabási Albert László vezette kutatás feltérképezte a Mome nemzetközi pozícióját és a fejlődési irányokat. Mindig jó, ha egy egyetem vagy vállalkozás körbenéz, és felméri, hol áll a piacon” – magyarázza a vezérigazgató.

Az egyetem 2030ra Európa első számú kreatívtudásközpontja lenne. A fenntarthatóság nem csupán az oktatási és a kutatási programban fontos szempont, hanem az intézmény működésének fejlesztésében is. A Mome szeretne ebben is példát mutatni: 2030ra nettó karbonsemleges intézménnyé válna. „Egyik példaképünk a finnországi Aalto Egyetem, ahol korszerű módszerekkel ötvözik a különféle diszciplínák együttműködését – a kutatók együtt dolgoznak közgazdászokkal és szellemi tulajdonnal foglalkozó jogászokkal.” A másik szempont, hogy egy művészeti egyetem miként tud reagálni a dizájneszközeivel társadalmi, szociális és ökológiai kihívásokra. Hogyan lehet például kreatív gondolkodásmóddal, tárgytervezéssel elősegíteni azt, hogy kevesebb hulladékot termeljünk, erőteljesebb legyen a körforgásos gazdaság, vagy hogy segítsük a hátrányos helyzetűeket – fejti ki a vezérigazgató. Ezek mindmind olyan programok, amiket a Mome is a zászlajára tűzött. Nyilván a nemzetközi térre is figyelnek, de fontosnak tartják, hogy ne feledkezzenek meg a helyi specialitásokról. „A szociális dizájnprogramjainkkal például borsodi térségek közösségeit támogatjuk. A célunk, hogy egyes hátrányos helyzetű régiókban a települések aprajanagyja részt tudjon venni olyan közösségi alkotótevékenységben, ami jobban összehozza a közösséget, és jó példát mutat.”

A Mome modellváltásáról már 2015 óta zajlott a gondolkodás, végül a kuratórium és a kormány között hat évre megkötött finanszírozási keretszerződés új alapokra helyezte az egyetem gazdálkodását. A modellváltás előtt az intézmény éves költségvetésből gazdálkodott, amiből nehéz volt középtávú programokat elindítani. A kiszámíthatóság mellett a nagyságrend is változott, az állami támogatás mértéke évi 8 milliárd forintra nőtt, ez háromszorosa a korábbinak. Azonban a megnövekedett anyagi források óriási felelősséget is jelentenek: úgy kell elkölteni őket, hogy a fejlesztések megalapozzák a következő öttíz év sikeres működését. „Alapvetően közgazdász vagyok, racionális gondolkodásmódom van, számokkal foglalkozom, így egy művészeti és dizájnegyetembe való beilleszkedés messziről nézve nagy falatnak tűnt. De nagyon hálás vagyok azért, hogy az egyetem közege – a hallgatói önkormányzat képviselőitől az oktatásban dolgozókon át Fülöp József rektorig – támogatóan és konstruktívan áll hozzá az elképzeléseimhez” – összegez a vezérigazgató.