MÉLYINTERJÚ

ŐZE ÁRON „Harmóniakereső ember vagyok”

Színész, rendező, színházigazgató és nem mellesleg boldog családfő, aki fontosnak tartja, hogy a hivatása mellett a szeretteivel is sok időt töltsön. Apaként pedig a saját gyerekkorából kiindulva megtanult egy nagy leckét – a hot!-nak erről is őszintén mesélt.

SZABÓ ANDREA INTERJÚJA

A színészlegenda, Őze Lajos fiaként milyen gyermekkorod volt? A másfél évvel idősebb bátyámmal, Gáborral igazi véd- és dac szövetség alakult ki köztünk. A szüleinknek és a nagymamáinknak köszönhetően jó gyermekkorunk volt. Ez megtört nyolcéves koromban a szüleim válása miatt, és tizennégy éves voltam, amikor meghalt édesapánk. De nem voltunk művészgyerekek, nem cipeltek forgatásról forgatásra. Édesapánk nem is hagyta: gyűlölt minden ilyesmit. Ő csak este volt művész, nem szerette a büfészínészeket. Úgy rúgtuk a labdát, bandáztunk, grundoztunk, mint minden más gyerek. Így a film- és a színház megmaradt számunkra misztikumnak, mert nem az volt a természetes közegünk.

„Büszke volt ránk, de spártai nevelést kaptunk”

Hogy emlékszel édesapádra? Milyen ember volt? Iszonyú hevülettel, érzelmi amplitúdóval volt jelen, amikor jelen volt, és ugyanígy szeretett minket. A gyerekkorunkból – ahogy később a kamaszkorunkból is – sokat hiányzott. Szinte vakuvillanásnyira égett be a ritka jelenléte: sokszor éreztük a hiányát, mert rengeteget dolgozott. Nagy halomban álltak a forgatókönyvek az asztalán, reggel próbára sietett, majd a rádióba, este pedig a színházba vagy egy újabb forgatásra. Büszke volt ránk, de spártai nevelést kaptunk. Már szinte pólyáskorunktól úgy bánt velünk, mint férfi a férfival. Meséltek egy történetet, hogy úgy megszeretgetett babakoromban, hogy földobott a magasba, és a 3,6 méteres belmagasságú szobában a plafonon koppant a fejem. A környezete számára kényelmetlen ember volt: ami a szívén, az a száján. Erre nevelt minket is. Nagy erkölcsi, emberi és hivatástudata volt, hatalmas tartása és igazságérzete. Előfordult, hogy elkísértétek forgatásokra? Egyre emlékszem. Siófokon nyaraltunk a Nemzeti Színház üdülőjében, onnan elvitték forgatni, és megengedte, hogy vele menjünk. Taxi vitte-hozta, mi pedig meg voltunk szeppenve, hogy milyen különleges dologban lesz részünk. Egy szakállas alkimistát játszott éppen, akinek vegyészkedés közben fölgyulladt a keze. Néztük,

„Ragaszkodom ahhoz, hogy a családomban nyugalom legyen”

ahogy apunak ég a keze, és közben kiinteget nekünk. Hazafelé elmagyarázta a kuliszszatitkokat. Maga a csoda volt az az egy nap! Te és a bátyád sem estetek messze szakmailag attól a bizonyos almafától. Asztalosnak tanultam Újpesten, de már ott csatlakoztam az irodalmi élethez – hamar kiderült, hogy nem a gyalupad mellett fogok kikötni.A bátyámat, Őze Gábort sem hagyták nyom nélkül a gyerekkori évek: műszerész technikusnak tanult, de végül operatőr, vágó és kamera technikus lett. Egyszer Felvidéki Jucival forgattam egy filmet, és amikor megérkeztem, felcsillant a szemében a huncutság: „Gyere bemutatlak valakinek!” – mondta. A bátyám volt a kameratechnikus. Összenéztünk, és megkérdeztük egymástól: „Van valami közöd Őze Lajoshoz?” Az egész stáb röhögött! A színházi munka mellett színészként a filmes munka egy plusz eszszenciát jelent: van abban valami, amikor megörökítenek a széles vásznon – úgy érzed, az örökkévalóságnak dolgozol. Édesanyátoknak is rengeteget köszönhettek. A tudati életemet édesanyámnak köszönhetem. Olasz tolmács volt, nemrég veszítettük el Covidban. Zongorát, hegedűt, zenetörténetet tanult, egy „elvetélt” művész volt. Életre szóló élményt adott azzal, hogy megismertette velünk

„Idén nyáron a bátyám esküvőjét hoztuk tető alá – remélem, jövőre megtartjuk a miénket!”

„Apám konyhakéssel kergetett minket a konyhában”

az olasz filmirodalmat. Rengeteg olasz fordult meg nálunk, hozták a parmezánt és az olíva olajat – a mai napig én főzök otthon. Édesanyámmal annak idején háromszor is bejártuk Toszkána és Umbria minden szegletét! A párodat, Auksz Évát majdnem elvetted idén, de végül a bátyád megelőzött egy esküvővel! A bátyámmal későn megnyugvó emberek vagyunk. Én már elváltam egyszer – abból a házasságomból nem született gyermekem –, majd sokáig egyedül éltem. Viszonylag későn találkoztam Évivel. Egy társulatnál dolgoztunk, de az elején még taszítottuk is egymást, majd szépen lassan egymás mellé sodródtunk. Mivel Évának volt egy fia, Hunor, aki ma már egyetemista, óvatosan közeledtünk, hogy a gyerek számára a lehető legkisebb sérüléssel történjen minden. Azóta született egy közös fiúnk is, Nimród, aki már felső tagozatos. Eddig nem siettettük az esküvőt, de idén elhatároztam, hogy nyáron megesküszünk. A bátyám viszont megelőzött! Kijelentette, hogy a Naphegyen, a mi kertünkben veszi el a kedvesét. Így idén nyáron a bátyám esküvőjét hoztuk tető alá – remélem, jövőre megtartjuk a miénket! „Kiharcoljuk magunknak a kettesben töltött időt!”

A párod az egyedüli nő a kis családban. A tenyereteken hordozzátok? Immár több mint 12 éve vagyunk nagyon boldogok. Biztos pontot jelentünk egymás számára az életben. Elementárisan fontos, hogy két ember között legyen idő a szűk magánéletre is. Kiharcoljuk magunknak a kettesben töltött időt! A fiaink megértik, ha elszökünk egy-egy hosszú hétvégére kettesben. Éva a mi királynőnk, valóban sokat kényeztetjük. Kicsit séf is vagyok, mert Éva jól főz, ha főz, de ritkán teszi. A rendszeres konyhakezelés az én kezemben van. Mire felébrednek, én már elkészítem mindenki kedvencét reggelire. Ki a szigorúbb szülő? Kimerem mondani, hogy a saját gyerekkorom nem volt minden feszültségtől mentes. Nem szeretem a nimbuszgyártást: apámnál jelen volt az alkohol mint levezető eszköz. Ha élt vele, agresszív volt. Sok feszültséget megéltünk a bátyámmal – nagy szerencse, hogy ott voltunk egymásnak. Emiatt én egy harmóniakereső ember vagyok. Ragaszkodom ahhoz, hogy a családomban nyugalom legyen. Ha problémák adódnak, igyekszünk a legtöbb és legőszintébb kommunikációval megoldani. Tapasztalatom, hogy a gyermeket nem nevelni kell, csak példát lehet mutatni: az ivódik a gyerekbe, ahogy te élsz. A sport is nagy szerepet játszik az életedben. A családdal is az aktív pihenésre voksoltok? A hivatás mellett élni is kell! Van egy kenunk Dunakeszin; reggel elindulunk otthonról a piknikkosárral, tízkor már a Dunán evezünk, meg sem állunk a Homokszigetig! Mindenki evez a családban, én vagyok a kormányos leghátul. Hektikus vagyok alkatilag: 10-15 kilót is felszedek egy hónap alatt, majd három hónap alatt ledobom. Ezért mindig is sportoltam: küzdősportokat és harcművészetet űztem, fekete öves aikidós vagyok. Ejtőernyőztem és íjászkodtam is. Édesapám Szolnokon volt katonai ejtőernyős, sőt jiu-jitsu zott. Kiskorunkban a konyhakéssel kergetett minket a konyhában. Az sem volt kevésbé veszélytelen, mint kiugrani a magasból! Miért a Rózsavölgyi Szalont választottad az interjú helyszínéül? Itt rendezek és játszom is – otthon érzem magam a szalonban. Közben a dunaújvárosi Bartók Színházat igazgatom, de fellépek a Játékszínben is. hot!