MDI_2026-04-30

Gulyás Gergely

A kormány veszített, vagy az ellenzék nyert?

Mit tehet meg Magyar Péter a kétharmaddal?

Mit szól Ruff Bálint kinevezéséhez?

VISSZA A MOZGALMI LÉTBE!

Nézze Ön is műsorunkat a Mandiner YouTubecsatornáján

DÁNIELLEL

REAKCIÓ KACSOH

Exkluzív vendégekkel, szakértőkkel és a Mandiner munkatársaival tekintjük át a hazai és a nemzetközi politika aktuális kérdéseit – hetente akár többször is!

A vendetta ellen, védelemre berendezkedve

Volt valami végzetszerű a kormányoldal választási vereségében – mondanám, ha ókori görög lennék, főleg, ha azt vesszük, kitől kapott ki (a saját elégedetlenjeitől), hogyan indult el a folyamat (a kegyelmi üggyel, amely a saját tematikáján ejtett sebet), és hogyan ért véget (kétharmaddal). Csak hát nem vagyok ókori görög, nem hiszek a végzetben és a sorsban. A Gondviselésben hiszek. Kereszténység és nemzeti gondolkodás, ebből fakadóan jobboldaliság, ebből fakadóan Fidesz–KDNP-szimpátia – ez a sorrend. Ez esetben pedig nem a végzet ben hiszünk, hanem a Gondviselésben. Lehet, hogy az Úristen azért engedte, ami történt, hogy kicsit neveljen és próbára tegyen minket.

Mindenesetre abban kell helytállni, amit ránk mér a sors vagy a Gondvise lés. Most derül ki, elég muníciót szed tünk-e fel tizenhat év alatt, betáraztuk-e, amit be kell tárazni, tudunk-e élni a fel halmozott szellemi és anyagi tőkével, ér tettük-e, hogy ezek nemcsak az ország rendbetételének és a gyarapodásnak az évei, hanem a felkészülés évei is. Mert az világos volt, hogy egyszer veszteni fog a Fidesz, csak az nem volt világos, hogy mikor és hogy ki ellen.

Tizenhat év országépítés nem múlik el nyomtalanul. A baloldal és a Tiszatábor úgy interpretálja ezt az idősza kot, mint valami szörnyű, autokratikus korszakot, amely leépítette és elszegé nyítette az országot. Egyesek nem is disztingválnak, hogy mi volt jó, mi nem, sok írástudó is az egészet tekinti ször nyűnek. Ha pedig az új kormány nem teljesíti egyes ígéreteit, lehet mutogatni az elmúlt tizenhat évre.

A mi dolgunk részben az, hogy meg védjük a tizenhat év eredményeit és

Bíznunk kell a Gondviselésben, rendeznünk kell a sorokat, és szárazon tartanunk a puskaport

szellemiségét. Mi disztingválhatunk, mondhatjuk, hogy nem minden volt tökéletes, de a nagy egészet tekintve szerintünk az Orbán-korszak mérlege igenis pozitív. Biztos, hogy hamarosan megjelennek a korszakon szörnyülködő baloldali munkák. Ezt ellensúlyozni kell mind a tudományos, mind a közéletben. Nem járhatunk úgy, mint a kilencvenes évek médiaháborújával: az arról szóló egyetlen, 2001-ben kiadott monográfia erősen elfogult a baloldal iránt; azóta egy konzervatív szerző sem tette helyre ezt, írta meg a médiaháború történetét, megvédve Antall Józsefet és az első Orbán-kormányt, jobban mérlegelve számos szempontot.

Persze az ellenszél nagyobb lesz. Az elfojtott indulatok most felszabadultak a Fidesszel szemben, a baloldali értelmiség és társutasai vendettát, a konzervatív intézményrendszer felszámolását és – a filozófustársaság szó szerint – a 2010 előtti állapotokhoz való visszatérést követelik. Őszerintük nem hagyták érvényesülni, sőt elnyomták őket a médiában és a tudományos életben.

Akik azt hangoztatták, hogy Orbán alatt csak visszaélni lehetett a kétharmaddal, most úgy látják, hogy élni is lehet vele. A baloldalon vannak olyan vélemények, hogy az előző tizenhat év formálisan jogszerű volt, de „valójában” jogellenes, ezért az sem lenne gond, hogyha jogellenes eszközökkel bontanák le. Fleck Zoltán jogász szerint hirtelen senkit nem érdekel a jogállam. Magasra csapnak a jakobinus indulatok.

De nekünk bíznunk kell a Gondviselésben, méltányosnak kell lennünk, rendeznünk a sorokat, és szárazon tartanunk a puskaport.

Politikai

fegyverré

vált

az újraindított Barátság vezeték

Hiába indult újra a szállítás a Barátság kőolajvezetéken, a mintegy három hónapos üzemszünet alapjaiban változtatta meg az energetikai infrastruktúra szerepét. Geopolitikai fegyverré vált az ellátásbiztonság, s a jövőben a folyamatos nyomásgyakorlás eszköze lehet Magyarország ellen 46. oldal

Impresszum

Címlapfotó: Ficsor Márton

Lapigazgató-főszerkesztő: Szalai Zoltán | Főszerkesztő-helyettes: Boris Kálnoky, Szalai Laura | Lapszerkesztő: Őry Krisztina | Főmunkatárs: Petri Lukács Ádám, Szilvay Gergely | Rovatvezetők: Nagy Gábor (Közélet), Veczán Zoltán (Külhon, Külföld), Ferentzi András (Gazdaság), Nagy Péter (Sport), Rajcsányi Gellért (Élet) | Művészeti vezető: Keczeli Zoltán | Tördelőszerkesztők: Kónyi Zoltán, Krix Bettina | Vezető fotós: Földházi Árpád Fotó: Ficsor Márton | Munkatársak: Bokor Gábor, Farkas Anita, Győrffy Ákos, Hajdú Tímea, Kemenes Tamás, Kohán Mátyás, Konopás Noémi, Kovács Gergő, Krupincza Mariann, Nagy Ervin , Nagy Kristóf, Pálfy Dániel Ábel, Varga Mátyás Zsolt, Veszprémy László Bernát, Vizvári Soma | Vezető olvasószerkesztő: Póla Gergely | Olvasószerkesztők: Gulyás Orsolya, Weisz Teodóra | Adatelemző: Nagy Kristóf Kiadó: Mandiner Novum Nonprofit Zrt. Cím: 1114 Budapest, Bartók Béla út 43–47. | Felelős kiadó: Kereki Gergő | Nyomda: Mediaworks Hungary Zrt., 6729 Szeged, Szabadkai út 20. | Felelős vezető: Marancsik Roland | ISSN 2676-9298 MANDINER.HU – főszerkesztő: Kereki Gergő | főszerkesztő-helyettes: Kacsoh Dániel, Klein Ron | Árusításban terjeszti a Lapker Zrt. | Előfizethető e-mailben: ugyfelszolgalat@mandiner.hu; honlapon: mandiner.hu/elofizetes. Lehetséges fizetési módok: bankkártya, csekk, banki átutalás. Előfizetési díj belföldre: 1 évre 30 990 Ft, majd 36 990 Ft a második évtől, 6 hónapra 16 990 Ft, majd 19 990 Ft a második fél évtől, 3 hónapra 8990 Ft, majd 10 680 Ft a második negyedévtől.

| VIII. évfolyam | 18. szám

KÖZÉLET

8 | Vissza a mozgalmi létbe!

Interjú a Fidesz jövőjéről a kormányról távozó párt régi-új frakcióvezetőjével, Gulyás Gergellyel

16 | Üzenet a győzteseknek

Jásdi István az Európa és Magyarország előtt álló kihívásokról

22 | Nem mindenkinek jár a jogállam?

Az Orbán-rendszer kritikusai szerint is fennáll a veszélye annak, hogy azon intézmények vezetőit távolítaná el az új kormányzat, amelyek képesek lennének ellensúlyt képezni

26 | Egy színtiszta globalista csapat alakít kormányt

Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke pártja jövőjéről, Magyar Péterről és a demokrácia állapotáról

32 | Értelem és értelmetlenség

SZILVAY GERGELY könyvajánlója

33 | A polgári Magyarországról –keserédesen

NAVRACSICS TIBOR

KÜLHON

34 | Büszkén vállalja a szlovák kormány a földelkobzásokat

A miniszterelnök-helyettes nem problémát, hanem éppen a jogszerű rendezést látja a Beneš-dekrétumok alapján zajló, etnikai alapú kisajátításokban

KÜLFÖLD

36 | A woke volt, nincs, mégis van

A woke ideológia nem múlt ki, hatékonyan foglalta el az amerikai társadalom legfontosabb intézményeit, és leghűségesebb hirdetői továbbra is fontos pozíciókat töltenek be

40 | Se háború, se béke

Két hónapja tört ki az iráni háború, és kezd belecsúszni a véget nem érő, lezárhatatlan modern konfliktusok sorába: patthelyzet van, kompromisszum pedig még a láthatáron sincs

44 | Ha békét akarsz?

RAJCSÁNYI GELLÉRT

GAZDASÁG

46 | Politikai fegyverré vált az újraindított Barátság vezeték

SPORT

50 | Borsodi várak végnapjai

Jövőre a két borsodi klub közül egyik sem az élvonalban szerepel: a Diósgyőr régóta liftezik, a Kazincbarcika pedig csak körülnézett az NB I.-ben

ÉLET

54 | Vissza kell térni az eredethez

Hogyan jutott el egy tizenkét éves marosvásárhelyi kisfiú a világ legnagyobb színpadaira, és miért hisz benne rendületlenül, hogy a tehetség nem lehet emberség nélkül? Erről is beszélgettünk Simon István balettművésszel

LIBRI

60 | Könyvajánló

62 | A megújulás kora

Reprezentatív kiállítású építészeti, műemlékes, múltat összegző kötet jelent meg

64 ÖRÖKSÉGÜNK

63 | Tisza virága, Csongrád

TÁRCA Gázló

64 | Bori GYŐRFFY ÁKOS

POLGÁRI KARAKTER

66 | Vissza a centrumba VECZÁN ZOLTÁN

Premier plán

Donald Trump amerikai elnök a Fehér Házban tartott sajtótájékoztatón április 25-én, nem sokkal az után, hogy a részvételével szervezendő díszvacsora helyszínén, a washingtoni Hilton szálloda bálterménél egy férfi tüzet nyitott. Az elnök a közösségi oldalán közzétett egy videót, amelyen az elkövető fegyverrel a kezében átrohan a hotelben felállított ellenőrző pontok egyikén, és a hatóságok emberei fegyvert rántanak. A fehér házi tudósítók vacsoráját minden évben megrendezik, Trump első alkalommal vett volna részt rajta. Az eseményre mintegy 2500 vendég volt hivatalos.

Vissza a létbe!mozgalmi

KACSOH DÁNIEL FOTÓ FICSOR MÁRTON

A Fidesznek a következő fél évben az egyben maradás a legfontosabb – mondja a kormányról távozó párt régi-új frakcióvezetője. Hogy nem lehetett látni előre a Tisza-kétharmadot? A kormány veszített, vagy az ellenzék nyert? Mit szól Ruff Bálint kinevezéséhez? Interjúnk Gulyás Gergellyel.

A Medián választás utáni felmérése alapján már 66 százalék szimpatizál a Tiszával, s csupán 25 százalék a Fidesszel. Van innen még visszaút? A győzteshez húzás mindenhol ismert jelenség, tizenhat év után különösen nem kell meglepődni rajta. Egy korszak zárul le, s természetes, hogy a nyertesek ünneplik a győzelmet, amire sokan régóta vártak közülük. Az eddigi kormánypártnak pedig ezekben a hetekben az a legfontosabb feladata, hogy megtalálja azt a struktúrát, amelyben a továbbiakban ellenzéki erőként működni kíván.

Ezért úgy gondolom, a következő hónapokban nincs nagy jelentőségük a közvélemény-kutatásoknak.

Előtte viszont volt. A választást követően szárnyra keltek olyan elméletek, miszerint már a Fideszen belül is tudhatták a valós arányokat. Ön mire számított?

Úgy mentem a Bálnába, hogy bármilyen szoros eredmény elképzelhető, ez a végeredmény viszont nem szerepelt az elképzeléseim között.

És ebből már levontak következtetéseket?

Egyelőre felszínes válaszaink vannak. Ha megnézzük az eredményeket, azt látjuk, az egyik oldalon van mintegy 3,4 millió, a másikon pedig 2,5 millió

szavazat. A különbség jelentősnek mondható. Arra, hogy ezt a mi közvélemény-kutatóink miért nem tudták mérni, elsősorban nekik kell választ adniuk. Nekem az egyetlen logikus megfejtésem az, hogy elment 600 ezer olyan ember is voksolni, aki eddig soha nem volt választani. Emlékezzünk: a legmagasabb első fordulós országos részvétel mindenhol 71 százalék alatt volt 1990 óta. Ehhez képest most 80 százalékhoz közelített a részvételi arány. Vélhetőleg ez az, amit a jobboldal közvéleménykutatói nem vagy csak rosszul tudtak mérni.

A kormány veszítette el, vagy az ellenzék nyerte meg a választást?

Bizonyára mindkettőben van igazság. Szerintem az döntött, hogy tizenhat év után a választópolgárok többsége – volt, aki feltüzelve és indulatból, volt, aki higgadtan – arra jutott: mindegy, ki jön és milyen formában, de változás kell. A demokratikus európai parlamenti rendszerekben nem nagyon tudok példát mondani arra, hogy ilyen hosszú idő után bárki képes lett volna választást nyerni – természetesen pártok igen, de hogy ugyanaz a személy maradt volna, olyan nem volt. Helmut Kohl megpróbálta, és veszített, Angela Merkel meg sem próbálta.

Ön baráti viszonyt ápolt korábban Magyar Péterrel. Hogyan értékeli utólag a pálfordulását, s milyen érzés volt kezet fogni vele az első parlamenti egyeztetéskor?

A kampányban is többször elmondtam, hogy ennek a történetnek a magánéleti részét lezártam, tehát sem szomorúságot, sem örömet nem jelentett a parlamenti esemény. Az élet érdekes fordulatokat hordoz magában. Ilyen fordulat az is, hogy valaki, aki az előző négy választáson még a Fidesz győzelmének örült, az ötödik alkalommal immár a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjeként örülhet. A választók döntése azonban egyértelmű. Szeretném, ha a jobboldalt az különböztetné meg a baloldaltól, hogy amennyiben a szavazók máshogy határoznak, mint amit mi javasoltunk, azt sajnálattal tudomásul vesszük. Ők erre 2010 után sosem voltak képesek.

Érzékelt Magyar Péter vagy a csapata részéről valamiféle kárörömöt az átadásátvételi processzusban? Milyen volt az esemény hangulata?

Alapvetően korrekt volt, ami nem abból következik, hogy a jelen lévő pártok és képviselőik mind korrekt, kiváló emberek. A parlament alakuló ülését megelőző egyeztetések technikai jellegűek, s mivel van egy világos kormánytöbbség, nem sok lapot osztottak az ellenzéknek. Amikor kétharmados többséggel mi ültünk a győztesek oldalán, mindig korrekt módon jártunk el, s bár még nem zárult le a tárgyalás, a Tisza Pártot sem tudom azzal vádolni, hogy inkorrekt lett volna. Igaz, van egy fontos különbség, ami nem a korrektségre utal: mi 2022 kivételével, amikor is az ellen -

A meggazdagodással és korrupcióval kapcsolatos vádak is szerepet játszottak az eredményben

zék nem fogadta el Kövér László személyét, ezért nem tudtunk egyben szavazni a tisztviselőkről, mindig elfogadtuk, hogy az ellenzék a neki járó bizottsági helyekre, országgyűlési tisztségekre azt jelöl, akit jónak lát, a Tisza viszont erre nem hajlandó. Egyfajta személyi kontrollt akar érvényesíteni más frakciók jelöltjeivel szemben, de még nem tudjuk, milyen formában; meg fogjuk látni a további tárgyalásokon.

Mit szól ahhoz, hogy az utódja Ruff Bálint, a Partizán műsorainak elemzője lesz, aki MSZP­s és SZDSZ­es politikusok mellett szocializálódott?

Régóta ismerem, de az utóbbi húsz évben nem találkoztunk. Azok alapján, amiket az előző években olvastam, nyilvánvaló, hogy teljesen más a gondolkodásunk, ő a balliberális világot képviseli. Egyet a javára tudok írni: megismerkedésünk idején a korosztályában majdnem mindenki fideszes volt, ő viszont már akkor is balliberális. Ebből a szempontból tehát nem változott. A Miniszterelnökség helyzete speciális, mivel egyfajta koordinációs szerepe van, e tekintetben az ember megadja azt a felvilágosítást, amit megadhat az utódjának, aztán sok sikert kíván neki. Jelenleg a minisztériumok leltárt készítenek a munkájukról, a folyamatban lévő ügyekről, amit majd a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően kell átadni.

Van, aki a kormányzási stílust, a kommunikációt okolja a Fidesz választási vereségéért, más a nepotizmust, a mesés gazdagodásokat hozza fel, megint más kontraszelektált megélhetési karrierjobb­

Gulyás Gergely 1981-ben született Budapesten. Jogi diplomáját a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerezte. 2001 óta a Fidesz tagja, 2010-től országgyűlési képviselő. Az alkotmányozási folyamat idején az alkotmány-előkészítő eseti bizottság alelnökeként szolgált, 2014 májusától 2017 októberéig az Országgyűlés alelnöke, a törvényalkotási bizottság elnöke volt. 2015-től 2019-ig alelnöki tisztséget viselt a Fideszben, 2017 októbere és 2018 májusa között a parlamenti képviselőcsoportot vezette. 2018-ban nevezték ki a Miniszterelnökséget vezető miniszterré, ez év májusától ismét a Fidesz-frakció vezetője

Egyetlen magyar kormánynak sem

szabad belátható időn belül támogatnia

Ukrajna uniós csatlakozását

oldaliakról beszél, akik rátelepedtek a Fidesz közösségére. Azt nyilatkozta, nem híve a párton belüli felelősségkeresésnek, mégis megkérdezem: miben látja a kudarc okát?

Például?

Elborzadva néztem, minek volt kitéve Takács Péter egészségügyi államtitkár, akiről mindenki pontosan tudhatja, hogy nemcsak kiváló egészségügyi szakember, hanem tisztességes is, semmilyen közpénz nem gazdagította a törvényes jövedelmén

Távolabbról kezdem. Figyelem a vereséget magyarázó vitákat, és hiányolom belőlük az eltelt tizenhat év kormányzati teljesítményének eredményeit. Azokat még ebben a helyzetben is értékelni és érzékeltetni kell. Ha megnézzük, milyen volt a gazdasági növekedés, az életszínvonal-emelkedés ebben az időszakban, mi minden épült, brutálisan kell hazudni ahhoz, hogy valaki vitassa: nagyot lépett előre az ország, és szinte bármilyen jó történelmi korral megállja az összehasonlítást ez a tizenhat év. Nem szabad tehát lekicsinyelni vagy elfeledni az eredményeket. Érdemes felidézni azt is, hogy még négy éve is a Fidesz–KDNP nyert, ráadásul minden korábbinál erősebb felhatalmazással. Hogy mi változott? Egyrészt a tizenhat év egyfajta pszichológiai határ a választók és választottak közötti viszony szempontjából, másrészt az utóbbi három évet nem jellemezte a 2012-től 2022-ig tartó időszak jelentős gazdasági növekedése. Ez nyilván nem magyar jelenség. Ausztriában, Németországban két egymást követő évben volt recesszió, amire nem volt példa a második világháború óta; talán Horvátország és Szlovénia kivételével mindenhol kormányváltás következett be az elmúlt négy évben. Tehát a gazdasági nehézségek is hatottak. Tény, hogy a meggazdagodással és korrupcióval kapcsolatos vádak is szerepet játszottak az eredményben, de korántsem tartom korrektnek, hogy a lehető legtisztességesebb embereket is érték ilyen rágalmak az utóbbi hónapokban.

Ahhoz, hogy ezt a tábort egyben tartsuk, Orbán Viktorra feltétlenül szükség van

kívül. Ebben egészen biztos vagyok. Összességében tehát szerintem a döntő faktor a kormányzásban eltöltött idő hossza volt, illetve a gazdasági növekedés elmaradása a háború miatt.

A Tisza egyik szimbolikusan hangoztatott ígérete az „út a börtönbe program”. Mire számít, kiket vehetnek elő?

Magyarországon világos jogszabályok vannak, a büntetőjog területén nincs mód visszamenőleges jogalkotásra. Vagyis aki bűncselekményt követett el, annak természetesen felelnie kell a hatóságok előtt, aki pedig nem, azt kár ilyennel vádolni.

A kormányra kerülő erő és az eddigi kabinettel szemben kritikus sajtó nem pusztán kormányváltásról beszél, hanem egy rendszer lebontásáról. Magyar Péter számos közjogi méltóságot lemondatna. Mire van eszköze, és jogállami keretek között megteheti­e azt, amiről beszél? Először is: elfogadhatatlan, ha érdemi intézményi közjogi átalakítások nélkül járatnak le alkotmányos mandátumokat. Ez még alkotmánymódosítással is távol áll az európai jogi kultúrától.

A Tisza Pártnak bőven meglesz az alkotmányozó többsége, de ettől még az eljárás példátlan lenne. Szerintem ez a lépés tiszteletlen és indokolatlan

Az

Megkezdődtek az Országgyűlés alakuló ülését előkészítő tárgyalások.

Gulyás Gergely Magyar Péter leendő miniszterelnökkel

Nem szabad lekicsinyelni az eredményeket

is a köztársasági elnökkel szemben. Egy kétharmados többségű párt bármilyen jogszabályt el tud fogadni, s ha az államfő nem írná alá – hozzáteszem, senkinek nincs oka azt feltételezni, hogy ne konstruktívan, az alkotmány betűjének és szellemének megfelelően járna el Sulyok Tamás –, akkor is minden eszköze megvan arra, hogy végigvigye a folyamatot. Tehát semmilyen ok nincs arra, hogy eltávolítsák a köztársasági elnököt, hacsak nem a hatalom teljességére való törekvés, ami ellentétes azzal, amit a kampányban ígértek. A rendszerváltásról szóló szöveggel pedig legfeljebb elnéző tudok lenni. 2010-ben is kritikusan szemléltem, amikor hasonló megjegyzések hangoztak el a mi oldalunkon. Magyarországon 1989–1990-ig diktatúra volt, egy párt irányította az igazságszolgáltatást és minden hatalmi rendszert, cenzúra működött, nem volt szabad a sajtó. Akkor valóban rendszert váltottunk, ám azóta szabadságban élünk, különböző kormányok követték egymást hosszabb és rövidebb ideig. Az utóbbi tizenhat év kétségkívül egy korszaknak tekinthető, de ha valaki rendszert akar váltani, akkor az a diktatúra irányába lép vissza. Épp a választás eredménye bizonyítja mindennél ékesebben, hogy az Orbán-kormány demokratikus rendszer volt, amely a választók akaratán alapult.

A leendő kormány tagjai közül jó páran így vagy úgy kötődnek az elmúlt tizenhat évhez. Mit gondol arról, hogy egyesek NER 2.0­ról vagy NER lightról beszélnek?

Ha azt nézem, szavakban mit vetít előre az új többség, akkor ez inkább „NER hard”. Az előbb kifejtett határátlépésekhez hasonlót ugyanis nem láthattunk 2010 óta. Valóban sokan vannak, akik már öt választás óta folyamatosan örülnek, de vannak olyanok is, akik ideológiailag a másik oldalon állnak. Szerintem egy új kormánynak, bármi legyen is a véleményünk róla, meg kell adni a lehetőséget, hogy nekilásson a munkának, s bár a baloldal rossz hagyományokat teremtett e téren, mi nem lehetünk az ország ellenzéke. Igenis lehet ezt normálisan is csinálni, a jó javaslatokat támogatva, az alkotmányos határokon, illetve az európai jogi civilizáción túllépő gyakorlatot, törvényjavaslatokat pedig éles szavakkal elutasítva. Erre készülünk.

A kampányban folyamatosan azt hallhattuk önöktől, a választás tétje, hogy ne legyünk gyarmat, és ne Volodimir Zelenszkij alakítson kormányt Magyarországon. Egyelőre nem látjuk annak jelét, hogy Magyar Péter kedélyesebb viszonyban lenne az ukrán elnökkel, mint az elődje. Nem vitték túlzásba az ezzel való riogatást?

A 2017-es francia elnökválasztási kampányban Marine Le Pen azt mondta, biztos, hogy Franciaországnak női elnöke lesz: vagy ő, vagy pedig a német kancellár – utalva Angela Merkel és Emmanuel Macron tandemjére. Az európai politikától nem idegenek tehát ezek a hasonlatok. Ami az érdemi részét illeti: nem lehetetlen, hogy Ukrajna soron kívül csatlakozhat az Európai Unióhoz, bizony valós veszély, amit a kampányban ezzel kapcsolatosan mondtunk. Innentől kezdve csak remélni lehet, hogy nem lesz túl gyors a folyamat, és felébrednek a józan hangok, a csatlakozás ugyanis tragikus következményekkel járna Európára, illetve Magyarországra nézve. Márpedig a Tisza Párt korábban vállalta, hogy támogatja Ukrajna uniós csatlakozását.

Mi nem lehetünk az ország ellenzéke

Az új helyzet lehetőséget ad arra, hogy több energiánk legyen az európai politikai vitákban való részvételre

Van változás e tekintetben európai szinten? Meglátjuk. Már a brüsszeli véleménybuborékokban is megjelent a félelem, hogy most majd előjönnek a valós törésvonalak. Orbán Viktor eddig megtette azt a szívességet, hogy megvétózott olyan döntéseket, amelyeket más tagállami vezetők is rossznak gondoltak, ám nyíltan nem vállalták a véleményüket. Meg fogjuk látni, hányan lesznek most hajlandók előállni a saját országuk érdekében, s felvállalni az adott esetben kisebbségi álláspontot. Izgalmas lesz.

Nem volt mégis túlzás a Fidesz kampánya a háborús veszélyről?

Több mint négy éve háború zajlik egy szomszédos országban, egyes európai vezetők nyilatkozataiból pedig egyértelműen kiderül, hogy ők közvetlen katonai fenyegetésként tekintenek Oroszországra és erre a konfliktusra. Hogy a kampányban ezt sikerült-e jól elmagyarázni, a válasz az eredmény fényében: nyilvánvalóan nem. Ettől még létező veszélyről van szó, s továbbra is biztos vagyok abban, hogy most higgadtságra, józan észre van szükség. Egyetlen magyar kormánynak sem szabad belátható időn belül támogatnia Ukrajna uniós csatlakozását.

Hogyan tovább? Milyen tartalékai vannak a Fidesz politikai közösségének? Mi lesz a fiatalokkal?

Ha egy párt a világ bármely táján ilyen hosszú ideig marad hatalomban, sok szempontból intézményesül. Ehhez képest egy ellenzékbe kerülő erőnek a legnagyobb ereje a mozgalmi jellege, amikor az ország javát szolgáló, elkötelezett közösségekre építhet. A Fidesz mindig erős volt ebben, például 2002 után. Most ehhez kell visszatérni.

Mi lesz a Patrióták csoport szervezkedésével? Orbán Viktor miniszterelnökként kétharmados felhatalmazással az új hullám egyik oszlopa volt. A kormányzati pozícióból való távozása mennyire gyengíti meg a folyamatot?

A nemzetközi szuverenista, patrióta világban nyilvánvalóan nagy csapás ez a választási vereség, hiszen sok tekintetben mi szolgáltunk mintául a közösség tagjainak, Európában és a tengerentúlon egyaránt. Ugyanakkor az új helyzet lehetőséget is ad arra, hogy több energiánk legyen az európai politikai vitákban való részvételre és a pártcsalád megszervezésére.

Mi a véleménye arról, hogy Orbán Viktor újraindul az elnöki posztért?

Ahhoz, hogy ezt a tábort egyben tartsuk, Orbán Viktorra feltétlenül szükség van. A Fidesznek a következő fél évben, amikor az új kormány mézeshetei még tartanak, az egyben maradás a legfontosabb. Győzni könnyű, veszíteni mindig sokkal nehezebb. A vereség idején való összekapaszkodás, a mozgalmi létre való átállás olyan feladat, amire nem képes ez a közösség Orbán Viktor nélkül.

(A szöveg a Reakció című műsorban elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.)

Üzenet a győzteseknek

JÁSDI ISTVÁN

Az EU támogatásaira, terveire építeni olyan, mint ingoványra alapozni. Tény, hogy a nyolcbillió forintnyi forrással az új kormány hozzáláthat a Magyarország előtt álló valódi kihívások kezeléséhez, ám minden célt nem lehet elérni belőle. Fájdalmas intézkedések jöhetnek.

Új szavakkal ismerkedünk Európában. Deindusztrializáció: a lehetetlenül megdrágult energiaárak miatt leépít és boldogabb tájékokra – Kínába vagy az Egyesült Államokba – költöztet a német ipar színe-java, a BASF, a ThyssenKrupp vagy éppen a Volkswagen. Az energiaforrások meghirdetett diverzifikálása az atomerőművek bezárásával indult, az Északi Áramlat felrobbantásával és a katari földgáz hormuzi blokádjával folytatódott. Maradt a legdrágább forrás: az alaszkai – amely a zöldenergia jegyében a leginkább szennyező forrás is. A „bezöldült” Németország több szenet éget, mint valaha, hiszen a szél nem akkor fúj, a nap nem akkor süt, amikor kellene. A német lakossági zsinóráram folyamatossága csak a francia nukleáris erőműveknek köszönhetően biztosítható. Ha Németország köhög, Európának tüdőgyulladása van.

Bár Franciaországnak stabilabb az alapvetően nukleáris erőművekre épülő energiaellátása, az urán üzemanyag eredete ugyancsak bizonytalan. Kazah, ausztrál, orosz és nigeri szállítók osztoznak a piacon; észak-afrikai exgyarmataikról éppen mostanában akolbólítják ki a franciákat,

Kazahsztán meg már-már Oroszország – vagy egyre inkább Kína? Mindeközben Franciaország elnökének egyik legfontosabb célja napjainkban a halálba segítésről szóló törvény elfogadtatása.

EURÓPA LEMARADT

Magyarország és Szlovákia közvetlenül Oroszország energiavezetékeire van felfűzve. Az alternatív energiaforrások lényegesen drágábbak. Ez jelentős kiszolgáltatottság. A magyar energiamix, amelyben a nukleáris források mellett meghatározó az uniós viszonylatban legmagasabbnak számító napenergia aránya, akár kedvezőnek is mondható, bár az új paksi blokk építése hosszú ideje húzódik, és nálunk nagyobb országok sem függetleníthetik magukat a világpolitikai eseményektől és szankcióktól. Egy ország energiastratégiája nem épülhet mégoly jelentős személyes politikai barátságokra sem.

Miközben Kína az utóbbi évtizedben az energiahordozók és alapanyagok globális selyemútját építgette, a fejlett Nyugat erkölcsi ítéletet mondott, és nem próbálkozott ilyesmivel. Aztán az Egyesült Államok felébredt, és – mint mindig, amikor bajt

Víz és energia nélkül nincs mivel, gyermekek nélkül nincs kinek országot, Európát építeni

észlelt – félretette az elveket, a nemzetközi szerződéseket és a természet védelmét, hozzálátott az alaszkai energiahordozók környezetet szennyező kitermeléséhez, és megszüntette függőségét a kockázatosnak ítélt közel-keleti forrásoktól. Később bevetette a fenyegetés fegyverét Panamában és Grönlandon, vagy egyenesen a fegyvereket, mint Venezuelában vagy Iránban. Az új elnöki időszak, az új stílus nem rejtheti el a stratégiai célok változatlanságát.

A látványosan romló európai versenyképességre az Európai Bizottság jelentéseinek frappáns válasza, hogy csökkent a régió szén-dioxid-kibocsátása. Nem esik szó arról, hogy ennek oka az ipar leépülése. A nap- és a szélenergia előállításához szükséges eszközök csaknem kivétel nélkül Kínából érkeznek a nagyobb energiafüggetlenség jegyében. Az sem téma, hogy az európaiak valójában fogyasztásukkal importálják a kínai ipar szén-dioxid-kibocsátását.

Miután megroppant az európai nehézvegyipar és acélipar, és szenved az autóipar, látványos bukásnak bizonyultak az EU sokmilliárdos támogatásával induló zöldacélprojektek is.

Az energiaválság megoldásaként beharangozott új energiatermelési módszerek, a hidrogén- és a fúziós energia – ötven éve változatlanul – harminc évre vannak a megvalósulástól.

Mostantól – ahogyan tervezik – majd a nagyobb hozzáadott értékű ágazatokban teljesítünk kiemelkedően? Csakhogy az Egyesült Államokkal, Kínával ellentétben az unióban nem működnek adatközpontok. A magas energiaárak miatt egyhamar nem is fognak. Ha a 21. század gazdaságának olaja az adat, akkor az európai adatok az USA gazdaságát fűtik.

Az Európai Unió az utóbbi húsz évben részben saját elhatározásából, részben külső események hatására leszakadt az ellátási láncokról, lemaradt a legutóbbi ipari forradalomban. Jelentéktelen a robotikában, csak fogyasztóként van jelen a mesterséges intelligenciában. Pajkos ötletnek hat a fegyvergyártás fejlesztésének Európai Bizottság által támogatott programja – nehézipar, vegyipar, robotika és független MI nélkül. Az EU vámakadályokat gördített a kínai áruk importja elé, hogy saját cégeit versenyhelyzetbe hozza, de nem számolt azzal, hogy a kínai ellenintézkedések

éppen legfontosabb exportpiacától foszthatják meg az európai ipart. Spanyolország, miután tökösen nemet mondott az Egyesült Államok iráni háborújára, a közelmúltban fordított stratégiáján, és újraépíti kínai kapcsolatait attól félve, hogy leszakad a technológia élvonalától.

Magyarországon a most zajló beruházásokkal egy földrajzi térbe kerül a német BMW és Mercedes-Benz gépkocsik, valamint a kínai CATL akkumulátor és a BYD elektromos autó gyártása, lehetővé téve a technológiai cseréket. Egyidejűleg a Debreceni Egyetemen technológiai fejlesztési központot szeretnének kialakítani. Az Európai Bizottság a koncepciót trójai falónak tartja, amelylyel a kínaiak megkerülhetik az unió piacvédelmi intézkedéseit. A vezető európai autógyárak – a Mercedes-Benz és a BMW – viszont technológiai menekülési útvonalnak tekintik, a kínaiakkal való együttműködés kísérleti terepének.

A CATL akkumulátorgyár iparterülete Debrecen határában 2023-ban. A növekedésben talán segíthet az akkumulátorüzemek indulása

A demográfiai problémák megoldását egykori európai gyarmatok fiataljainak importjára alapozni neokolonialista reflex

Vannak még ágazatok, ahol egyes unióbeli cégek speciális tudás és ismeretek birtokában nélkülözhetetlen szereplők a globális termelési láncokban. A litográfiai szerszámgépek holland gyártói például a tajvani és kínai csipek gyártásában vagy az Airbus utasszállítói a légi forgalomban. A mesterséges intelligenciában, például a szektor egészségügyi területén, az európaiak még alkothatnak versenyképes termékeket.

FENNTARTHATATLAN

NYUGDÍJRENDSZER, ÖSSZEOMLÓ

GAZDASÁG

Összességében azonban az unió egyre kevésbé jelentős szereplője a világgazdaságnak. Huszonöt éve a globális gazdaság 20 százalékát termelte, és Angela Merkel német kancellár eljátszott a gondolattal, hogy a Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő térség – a német tudás és Szibéria alapanyagai révén – a világgazdaság legfontosabb szereplőjévé válhat. A valóság azonban az, hogy Merkelt, az utolsó autonómiában gondolkozó európai vezetőt az amerikaiak Barack Obama elnöki ciklusa idején titkosszolgálatokkal megfigyeltették és kiiktatták. Huszonöt éven belül a világgazdasági részesedésünk 8-9 százalékra csökkenhet. Európa legnagyobb értékeit ma a 19. század végén és a 20. század elején alkotott kézműipari és járműipari termékek márkái, valamint a közép- és újkor építészeti emlékei jelentik. Első osztályú skanzen, ahol a kisebb javításokat már elhanyagolják. Csökkenő gazdasági befolyás, alig létező katonai elrettentőerő. Minden irányú kiszolgáltatottság és kényelmes, kockázatkerülő, öregedő népesség. Ha folytatódnak a demográfiai trendek, ötven éven belül 20 százalékkal csökken az EU lakossága. A népesség 35 százaléka hatvanöt év felett lesz, és csak 15 százaléka gyermekkorú. Minden keresőre jut majd egy eltartott. Fenntarthatatlan nyugdíjrendszer, összeomló gazdaság körvonalazódik.

A demográfiai problémák megoldását egykori európai gyarmatok fiataljainak importjára alapozni

neokolonialista reflex. Unokáink fogyó nemzedékére hagyjuk a tervezett évi nyolcszázmilliárd dolláros hitelfelvétel kamatterheit? Hol vannak ebben az emberek?

Az EU támogatásaira, terveire építeni olyan, mint ingoványra alapozni. Eddigi stratégiai döntései általában nem vezettek eredményre. Mégis hatékonyabb és eredményesebb lehet az uniót belülről kompromisszumokkal megváltoztatni, mint kívülről ellenségként támadni. Aki ellenséget keres, azt hamar megtalálják az ellenségei.

Mi, öreg európai atlantisták úgy képzeltük, hogy ha nem kérdőjelezzük meg a dolláralapú pénzügyi világrendet, hibátlanul felmondjuk a leckét, és megtanuljuk az Egyesült Államokból importált szavakat, rövidítéseket – mint a DEI (diversity, equity, and inclusion) vagy az lmbtq –, akkor örökké számíthatunk az Egyesült Államok katonai védelmére. Mindig vevők lesznek a Diorra, a Moët & Chandonra, a Mercire és esetleg a csopakira. Arra, ami bekövetkezett, nemcsak mi, laikusok, de brüsszeli vezetőink sem számítottak.

MI VÁRHAT A MAGYAROKRA?

Hazánk következő kormánya ambiciózus programmal nyerte el a választók bizalmát. Gazdasági terveinek alapja az EU által eddig a korrupciós vádak miatt visszatartott nyolcbillió forintnyi támogatás lehívhatóságának reménye. Tekintélyes összeg, a bruttó hazai össztermék 9 százaléka. Biztosan hiányzott az előző négy év növekedéséből. Ha az új kormány hozzájut, és jól használja fel, biztosíthatja a zökkenőmentes átmenet finanszírozását. Mert zökkenőkre lehet számítani. Az EU általános válságán túl bajban van a világkereskedelem, bizonytalanná váltak az útvonalai, elszálltak az üzemanyagárak. Az orosz szénhidrogén Magyarországra hozatalát nemcsak a tranzitország Ukrajna vagy a balkáni útvonal eseményei veszélyeztethetik, de az Egyesült Államok vagy az EU is bármikor szankció alá vonhatja. Az üzemanyagok 10 százalékos drágulása 1 százalékos többletinflációt generálhat. A piaci élelmiszer- és gázárak elkerülhetetlen bevezetése társadalmi sokkot okozhat. Vannak, akik már kaptak számlát az addigi összeg hatszorosával: akiknek hozzám hasonlóan kifűthetetlen és nem szigetelhető, például műemlék jellegű házában a gázfogyasztás jócskán meghaladta az 1700 köbméteres küszöbértéket.

Az uniós forrás felhasználása teszt lesz az új hatalom számára: arra is alkalmas lehet, hogy a miniszterelnök saját klientúrát építsen, és szaporodjanak a valós üzleti tervek nélküli betonprojektek

Az új kormánynak segítenie kell Magyarország és Európa energiagazdálkodásának újratervezését, a szükséges takarékossági intézkedések társadalmi elfogadtatását és a források tényleges diverzifikációjának programját. Még mielőtt az Északi Áramlat Trump-áramlatnak átkeresztelve újraindul, hogy alaszkai áron, de megbízhatóan és ezúttal felrobbanthatatlanul újra orosz energiahordozókat szállítson Európába.

A magyar növekedést talán segíti az Alföldön épült autóipari és akkumulátorüzemek idei indulása, valamint a termékeik iránt az üzemanyag-áremelkedés vagy -hiány miatt ezúttal várhatóan valóban növekedésnek induló kereslet.

De ennek csak akkor lehet kedvező a mérlege, ha nem igazolódik az ellenzék választás előtti figyelmeztetése, amely szerint e gyárak indulása végzetesen veszélyezteti például Debrecen ivóvízés energiaellátását.

Növekedést nem, de megtakarítást eredményezhet a saját erőből működésképtelen, hatalomközeli vállalkozások levágása a költségvetés köldökzsinórjáról vagy a túlburjánzó magyar, illetve európai bürokrácia megnyesése. Egyes ebül szerzett vagyonelemek elkobzása vagy újraállamosítása erkölcsi elégtételt talán, költségvetési bevételt alig hozhat. Az elmúlt harmincöt év hatalomra kerülő kormányai hasonló ígéreteinek nagy része teljesíthetetlen volt. Bankcsődöt sem engedhet meg magának a pénzügyi rendszer. Egy bankkonszolidáció (az idősebbek már megértek egyet-kettőt) több billió forintos kiadást okozhat. Tény, hogy lenne helye a nyolcbillió forintnyi uniós forrásnak. A hatalmas összeg alkalmas a GDP növelésére, de mi már tudjuk, hogy e pénzügyi mutató javulása nem feltétlenül tükröz tartósan

működőképes gazdaságot. Az összeg felhasználása – ha Magyarország ugyanolyan könnyen hozzáfér, mint az EU-ban jobban beágyazott Donald Tusk vezette lengyel kormány – teszt lesz az új hatalom számára. Arra is alkalmas lehet, hogy a miniszterelnök saját klientúrát építsen, és szaporodjanak a valós üzleti tervek nélküli, csak fenntartási költségeket eredményező betonprojektek. Már most is nagy a sor az ingyenpénzekért. Készen állnak a 2004 óta minden hatalmat kiszolgálni kész ügynökségek, pályázatírók és hatósági szakértők is.

Arra is alkalmas azonban ez a pénz, hogy a kormány hozzálásson a Magyarország előtt álló valódi kihívások megoldásához. Bőven vannak. Bármilyen hatalmas az összeg, mindegyikre nem lesz elég, rangsorolni kell a célok között. Országos vízgazdálkodási, vízvisszatartó beruházások, energiatermelési és -takarékossági intézkedések, mindenekelőtt pedig demográfiai programok indításához egyaránt az utolsó pillanatban vagyunk. Víz és energia nélkül nincs mivel, gyermekek nélkül nincs kinek országot, Európát építeni. Szűk időablakok állnak rendelkezésünkre a cselekvéshez. Akármilyen soknak tűnik nyolcbillió forint, minden célt nem lehet elérni belőle. Közérzetjavító intézkedésekre, a választási ígéretek maradéktalan betartására biztosan nem lesz elég. Fájdalmas intézkedések jöhetnek. Verejték és könnyek. Talán a vért megúszhatjuk.

Magyar állampolgárként csak a sikerért szurkolhatunk. Európaiként tudjuk, hogy az unió talpra állításának ellenszélben sincs alternatívája. Németország romjai hazánkat is maguk alá temetnék.

Extra Europam non est vita. Si est vita, non est ita!

Az unió egyre kevésbé jelentős szereplője a világgazdaságnak

Exkluzív vendégekkel, szakértőkkel és a Mandiner munkatársaival tekintjük át a hazai és a nemzetközi politika aktuális kérdéseit – hetente akár többször is!

Nézze Ön is műsorunkat a Mandiner YouTubecsatornáján

NEM MINDENKINEK JÁR A JOGÁLLAM?

NAGY GÁBOR, VIZVÁRI SOMA

Az Orbán-rendszer kritikusai szerint is fennáll a veszélye annak, hogy éppen azon intézmények vezetőit távolítaná el az új kormányzat, amelyek képesek lennének ellensúlyt képezni vele szemben. A mandátumuk lejárta előtti leváltásuk jogbiztonsági és jogállamisági kérdéseket is felvet.

A politika- és államtudományi értékelések politikai eszközként is felhasználhatók. Az Orbán Viktor nevével fémjelzett politikai és alkotmányjogi rendszert is különbözőképpen minősítették. Nevezték hibrid, kompetitív autoriter rezsimnek, hibás demokráciának, illiberális demokráciának, plebiszciter vezérdemokráciának, választási autokráciának, sőt akár diktatúrának is, amelyet választás útján nem lehet leváltani.

Hasonló eszköznek tekinthetők a klasszifikációs kísérletek. A Freedom House értékelése szerint a Fidesz–KDNP 2010 után olyan alkotmányos és jogi változtatásokat hajtott végre, amelyek lehetővé tették a független intézmények feletti kontroll megszilárdítását. Erre a következtetésre jutott a göteborgi V-Dem Institute 2026-os demokráciajelentése is, amely a legnagyobb mértékű demokratikus hanyatláson áteső országok között

-

Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke úgy látja, egyértelmű a leendő kormány elkötelezettsége a jogállamiság iránt

Kérdés,

hogy helyes-e a választási győzelem után elmozdítani közjogi méltóságokat, és ha igen, milyen módon

tartotta számon hazánkat, rámutatva a politikai és választási verseny feltételeinek egyenlőtlenségére és ebből fakadóan a politikai és alkotmányjogi rendszer leválthatatlanságára.

JOGÁLLAMOT A JOGÁLLAM ELLENÉBEN?

Utóbbi kitételt aztán az országgyűlési választás teljes mértékben megcáfolta. A Tisza Párt ugyanazon keretek között kapta meg az alkotmányozó felhatalmazást, mint korábban három alkalommal a Fidesz–KDNP. Mindazonáltal Magyar Péter kormányfőjelölt rendszerváltásról beszélt, amely nyilatkozatai alapján érintheti a politikai és államigazgatási szinteket is.

Ahogy előző lapszámunkban írtuk, az alkotmányjogászok körében egyetértés mutatkozik abban, hogy a törvényhozás kétharmados többségével jogszerűen el lehet mozdítani közjogi méltóságokat. Kérdés, hogy helyes-e ezt a választási győzelem után megtenni, és ha igen, milyen módon. Magyar Péter május 31-éig adott határidőt a köztársasági elnöknek, a legfőbb ügyésznek, az Alkotmánybíróság, a Kúria, az Állami Számvevőszék, a Gazdasági Versenyhivatal, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, valamint az Országos Bírósági Hivatal vezetőjének a lemondásra. Egyes aggályok szerint a Tisza olyan gyakorlatot folytatna, amely miatt a Fidesz–KDNP-t korábban súlyos vádak érték. Az a gondolat viszont a leköszönő kormánypártok esetében nem merült fel, hogy jogállam ellenében kell jogállamot felállítani. Az új kormánytól egyesek mégis ezt várnák el.

„A Tisza-kormány akár megteheti azt is, hogy belefoglalja az alaptörvénybe: a köztársasági elnököt a nép választja, vagy parlamenti jogköreit népszavazással kell megerősíteni. Más közjogi méltóságok esetében is megoldást jelenthet, ha az új kormány átalakítja az adott intézmény hatáskörét, új nevet ad neki, és átszabja a funkcióját, amivel a korábbi tisztség gyakorlatilag megszűnik” – nyilatkozta Fleck Zoltán alkotmányjogász a 24.hu-nak.

Tordai Csaba ügyvéd a Válasz Online-nak írt cikkében azt írta, hogy „a vesztes kormánypárt olyan helyzetet állított elő, amelyben túlnyomórészt a

szükséges szakmai reputációval nem rendelkező, a formális jogi lehetőségeket kihasználva egyoldalúan kiválasztott pártkatonákkal töltötte fel ezeket a közjogi tisztségeket. Emiatt az Állami Számvevőszék elnökétől az érintett alkotmánybírákon és az ombudsmanon át a Kúria elnökéig egyik ilyen módon kiválasztott közjogi tisztségviselő sem rendelkezik a szükséges társadalmi legitimációval ahhoz, hogy az új kormánytöbbséggel szemben fékként vagy ellensúlyként lépjen fel”.

Ruff Bálint politikai elemző, a májusban felálló kormány kancelláriaminiszteri posztjának várományosa a Válasz Online-nak úgy fogalmazott: „Lehet, hogy négy év múlva nem szavaznak ennyien a Tiszára, de ez most mindegy, ez a politika síkja,

Akár saját emberét is ültetheti a Tisza Párt Sulyok Tamás helyébe

a rendszerváltás dimenziója e fölött van. Most ebben érdemes gondolkodni. Nem egy iPaden készült és Pozsgay Imrével reklámozott alkotmányt kell hozni, ami annyira gránitszilárdságú, hogy tizensokszor módosítgatják utána. Hanem olyan berendezkedést kell átgondolniuk az ehhez értő embereknek, ami aztán évtizedekre megfelelő lesz, és minden magyar magáénak érzi.”

„CIFRA OXIMORON”

Schiffer András ügyvéd, LMP-alapító az Öt műsorában úgy fogalmazott: „akik arrogáns módon arról beszélnek, hogy a jogállamot zárójelbe kell tenni, vagy hogy bizonyos szereplőknek nem jár jogállam, valójában a bolsevizmus nyelvén beszélnek”. Megjegyezte, hogy itt nem Magyar Péterre vagy a Tisza politikusaira gondol. Elmondta, hogy amikor 2010 júniusában először fogalmaztak meg kritikát a Fidesz–KDNP jog államiságot sértő lépéseivel szemben, elsősorban a személyre szabott és a visszamenőleges hatályú jogalkotást tartották riasztónak. „Ehhez képest a jogállam helyreállítását ilyen eszközökkel megkísérelni súlyos ellentmondás – mondhatni: cifra oximoron.”

Schiffer azt is megjegyezte: bár megítélése szerint a Fidesz–KDNP káros jogszokást alakított ki azzal, hogy a pillanatnyi többségi akaratot betonozta be az alkotmányba, még így sem merült fel például hivatalban lévő köztársasági elnök, ombudsman vagy alkotmánybíró idő előtti eltávolítása. „Súlyos szintlépés lenne, ha ciklusokon átnyúló mandátummal rendelkező, független tisztségviselőket alkotmánymódosítással vagy törvényi eszközökkel mozdítanának el” – jelentette ki. Hozzátette: nem is az volt a fő problémájuk a most búcsúzó kormánypártokkal, hogy személyre szabott törvényeket hoztak, hanem az, hogy ezek a lépések a jogállamiság alapelveit sértették.

A Fidesz–KDNP-től nem láthattunk olyan megelőző politikai nyomásgyakorlást, mint amilyennel a Tisza a választás éjszakáján élt, amikor Magyar Péter felsorolta, kiknek kellene lemondaniuk közjogi tisztségükről. Személyekre szabott jog- és normaalkotás körvonalazódik tehát.

Schiffer András úgy véli, a bolsevizmus nyelvén beszélnek, akik arrogáns módon a jogállamiság zárójelbe tételét követelik

A Tisza Párt átalakíthatja a politikai rendszert, ezzel összefüggésben az EU-nak nem feltétlen lesznek aggályai

Fleck Zoltán szerint kreatív jogalkotással elmozdítható a köztársasági elnök

A távozó kormány pártjai több jelentős ügyben visszaléptek, illetve korrigáltak, többek közt azért, hogy csökkentsék a nemzetközi nyomást. Idesorolható az internetadó és a reklámadó, a vasárnapi boltzár, a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságát célzó szabályozás, az úgynevezett Stop, Soros! törvénycsomag, a CEU ügye, a közigazgatási bíróságok felállításának tervezete, valamint a státusztörvény.

VAN, AKI FIGYELMEZTET Kétharmados felhatalmazásával a Tisza Párt teljes mértékben átalakíthatja a politikai rendszert. Ezzel összefüggésben az Európai Uniónak – amelynek vezetése a politikai alapon felfüggesztett uniós forrásokért cserébe igazodást vár el – nem feltétlen lesznek elvi vagy szakmai aggályai. Várhatóan a háborús válság miatt Magyarországon bevezetett rendkívüli jogrenddel kapcsolatban sem, amelynek meghosszabbítását Magyar Péter kezdeményezte. A közelmúltban az is kiderült, hogy az Európai Néppárt elnöke, Manfred Weber támogatja a Magyarországgal szemben folyamatban lévő 7. cikk szerinti eljárás megszüntetését.

A Fidesz–KDNP-től nem láthattunk olyan megelőző politikai nyomásgyakorlást, mint amilyennel a Tisza a választás éjszakáján élt

Jó eséllyel meg is szűnhet az eljárás. A német politikus már az új Országgyűlés megalakulása előtt úgy látja, egyértelmű a leendő kormány elkötelezettsége a jogállamiság iránt.

Egyelőre nem világos, hogy Magyar Péter ígéretei túlmutatnak-e a kampányban megismert retorikán. Kováts Eszter és Körösényi András politológusok elemzése szerint az sem egyértelmű, hogy a kormánytöbbségtől független intézmények, illetve a Fidesz által kinevezett vezetők lemondatásának ígérete valóban a liberális demokrácia visszaállítását szolgálja-e. Mint írják, fennáll a veszélye annak, hogy éppen azoknak az intézményeknek a vezetőit távolítanák el, amelyek képesek lennének ellensúlyt képezni egy Tisza-kormánnyal szemben, amennyiben a helyükre nem független, hanem a párthoz lojális személyek kerülnének. Emellett a mandátumuk lejárta előtti leváltásuk jogbiztonsági és jogállamisági kérdéseket is felvet. A 24.hu-n megjelent tanulmány szerint a Tisza vezetője abban az értelmezési keretben maradhat – egy olyan autoriter rezsim leírásában, amely karizmatikus vezetője köré szerveződik, és amelyben a vezető demokratikus legitimitás alapján szerzi meg, majd gyakorolja a hatalmat –, ahol korábban a leköszönő miniszterelnököt is elhelyezték.

Egy színtiszta globalista csapat alakít kormányt

GABAY DORKA FOTÓ FÖLDHÁZI ÁRPÁD

A következő évek nagy kihívása, hogy tudunk-e nagy párttá nőni – mondja Toroczkai László. Milyen politikát terveznek a következő négy évre? Miért gondolja, hogy romolhat a demokrácia állapota? Mire számít a gazdaságban?

Interjú a Mi Hazánk Mozgalom elnökével.

Félig tele a pohár, vagy félig üres, hogy nem is nőtt, nem is csökkent a képviselőik száma?

Bevált a jóslatom, amit már másfél éve is mondtam, miszerint hárompárti parlament lesz.

Az eredmény alapján a legjobb hír, hogy a Mi Hazánk Mozgalmat nem mosta el a Tisza Párt. Mi vagyunk az egyetlen parlamenti erő, amely tudta növelni a szavazóbázisát.

Alig néhány tízezerrel. Ez kielégítő?

Amilyen politikai turbulencia volt Magyarországon, és a cenzúra ellenére, amely minket ért a Meta beavatkozásával, ezt is sikerként kell értékelni.

A Mi Hazánk szeretett volna megkerülhetetlen erővé válni a parlamentben, de nem így alakult. Ezzel együtt nem rejthetem véka alá a csalódottságunkat sem. Sokkal többen szimpatizálnak a Mi Hazánk Mozgalommal, mint amennyien ránk szavaztak.

Mi vagyunk az egyetlen parlamenti párt, amely tudta növelni a szavazóbázisát

Ezt miből gondolja?

A nagyhoz húzás elve érvényesült, illetve rengeteg szavazatot, elsősorban a fiatalok voksait vitte el az az akarat, hogy a Fidesz mindenképpen menjen, és valami más jöjjön helyette.

A Bűnvadászok Youtube-csatornája a választás után indított egy szavazást, ahol 40 ezren nyilvánítottak véleményt. Ebből kiderült, hogy a Bűnvadászok kedvelőinek csak a 45 százaléka voksolt a Mi Hazánkra, majdnem ugyanennyi a Tiszára, és 11 százalék a Fideszre.

Azért, hogy kormányváltás legyen?

Igen. Mi elmondtuk, hogy nem show-műsort akarunk, én nem akarok életem végéig 5 százalékkal ülni valamilyen kétharmaddal szemben a parlamentben, mert nem megélhetési politikusnak szegődtem. Érdemben szeretném alakítani Magyarország sorsát, mert nagyon aggódom érte. Beigazolódott, hogy a hagyományos, még a francia forradalom idejéből származó jobb-bal felosztás megszűnt mind nálunk, mind NyugatEurópában. Maradtak a szuverenisták és a globalisták. Most Magyarországon egy globalista kormány alakul. Ezt az üzenetet sokan nem értették meg, vagy erősebb volt a fiatalok

A Tiszának mindig lesz

Action for Democracy-típusú finanszírozói köre

körében az az érzés, hogy mindegy, mi lesz, csak ne a Fidesz. Mindenesetre mi szuverenistaként vagyunk jelen a parlamentben.

Milyen politikát terveznek a következő négy évre?

A Mi Hazánk előtt óriási pálya nyílik. A Fidesz szavazótáborában van egy hatalmas közösség, amely árvának érzi magát, magára van hagyva, de ez nem az én dolgom, a Fidesz belső ügye, hogyan tud felállni ekkora vereség után. Sokan érdeklődéssel fogják nézni a Mi Hazánkat, illetve a Tiszából is kikerülhetnek csalódottak – a következő évek nagy kihívása, hogy tudunk-e nagy párttá nőni.

Mekkora esély van rá?

Nyilván nem lesz könnyű. Én például nem számítok gazdasági visszaesésre az elkövetkező négy évben. Ott van az a 8000 milliárd forint, amellyel az Európai Bizottság zsarolta Magyarországot, és ezzel egyértelműen beavatkozott a választásba, hiszen utána azonnal jelezte, hogy jöhet a pénz. Meg fognak egyezni Magyar Péterrel, ami meg fogja lökni a magyar gazdaságot. Másrészt a korrupció mértéke radikálisan csökkenni fog, a nepotizmus, a kontraszelekció is csökkenni fog, vagyis lesz verseny, lesz forrás, ráadásul azok a gazdaságpolitikai intézkedések, amelyeket a Fidesz hozott, most fogják megdobni a GDP-t, ami a Tiszát fogja erősíteni.

A forint már a választás estéjén stabilizálódott. A forint erősödése azon nemzetközi pénzügyi köröknek köszönhető, amelyek a Black Rockban és máshol tárolják felbecsülhetetlen vagyonukat, és úgy játszanak a forinttal politikai alapon, ahogy akarnak. Emlékezzünk vissza, Soros György hogyan döntötte be az angol fontot. Most Sorosnál sokkal nagyobb bankárok befolyásolják a politikát, a választást, az értékrendet. Ezek a körök azt csinálnak a forinttal, amit akarnak, és most erős forintot hagynak egy darabig. Emellett minimális az infláció, a korrupció, jönnek az uniós források,

Az Elég a bűnözésből! címmel tartott vonulásos demonstráción Kállón márciusban

Toroczkai László elnök, Novák Előd alelnök és Dúró Dóra frakcióvezető-helyettes távozik az Országgyűlés alakuló ülését előkészítő tárgyalásról április 17-én

mindez erősíteni fogja a magyar gazdaságot. Kivéve, ha a Hormuzi-szorosnál történtek bedöntik a világgazdaságot, de az egy merőben más helyzet.

Ha jól értem, ön nem Magyar Péter érdemének tartaná, ha erősödne a gazdaság. Lehet szidni Magyar Pétert, nekem is rengeteg bajom van vele, de okosan csinálta mindazt, amit az elmúlt két évben csinált. És ahogy állítja össze a kormányt, továbbra is megtéveszt sok nemzeti érzelmű embert. Ha megnézzük, kik állnak a

Elfogadhatatlannak tartom, hogy a Tisza Párt antidemokratikus eszközökkel elmozdítson neki nem tetsző államfőt vagy alkotmánybírót

Tisza-kormányban, látható, hogy vegyes a kép, amiből problémája is lehet, de a hatalom és egy erősödő gazdaság össze fogja tartani ezt a rettenetesen színes társaságot is. Ott vannak ugyanis a vadliberálisok, az lmbtq-aktivisták, a régi Jobbik-szavazók közül sokan, akik lengetik a magyar zászlót. Amikor Magyar Péter közli, hogy az uniós zászló kikerül az Országház homlokzatára, odateszi ugyanabba a mondatba, hogy a székely zászló mellé, így azokat, akik nem látnak át a szitán, továbbra is meg tudja vezetni.

Hosszú távon meg lehet felelni mindenkinek?

Nem. Az Európai Unió egy huszonhét pontos listával állt elő, amelynek egyes követeléseiről Magyar Péter egyáltalán nem beszél, vagy nemet mond rájuk. Ilyen például a migránskvóta. Kérdés, így hogyan lehet EU-s pénzekre szert tenni, ami egyébként az egyik legerősebb ígérete volt a Tiszának. A mi feladatunk az lesz, hogy árgus szemmel figyeljük a nemzet elleni árulásokat, amiket Magyar Péter az EU-s pénzekért cserébe el fog követni. Lehet, hogy ő azt gondolja, keresztül tudja vinni az akaratát az Európai Bizottságon – mert van annyi önbizalma – úgy, hogy ezek a progreszszív feltételek ne valósuljanak meg. Ha komolyan gondolja, akkor nem tudja, hogy ezek az erők mély ideológiai alapokon állnak, amelyekhez ragaszkodnak. A tömeges migráció, az lmbtq-ügyek támogatása mind olyan elvárás, amelyből nem fognak engedni. A támogatottság láttán nem kell attól félniük, hogy a Fidesz visszatér, vagy a Mi Hazánk egy éven belül előre hozott választást eszközöl ki, így nem kell engedniük Magyar Péternek, sokkal inkább neki kell megtennie, amit Brüsszelben kérnek. Persze sok trükk lehet még itt, de ha ezekben enged, a mi dolgunk lesz, hogy az Országgyűlésben szembesítsük a megszegett ígéreteivel.

A média és a pártok finanszírozását is csökkentené az új kormány. Erről tárgyaltak az előkészítő ülésen?

Nem. Magyar Péter nem volt kíváncsi a mi véleményünkre. A tárgyalások után közölte, készüljünk arra, hogy radikálisan csökkenteni fogják a pártok állami támogatását. Mindez pedig arról

szól, amiről beszéltem, ugyanis ha megteszi, márpedig nincs kétségem afelől, hogy megteszi, az azt jelenti, hogy a jövőben csak az oligarcháknak lesznek pártjaik, a népnek nem. A Tiszának mindig lesz Action for Democracy-típusú finanszírozói köre, alapítványok Amerikában, Norvég Alap itt, amelyek adnak majd neki pénzt, amikor kell. Magyarországon is vannak olyan oligarchák, akik a Tiszát támogatják, ez a választás előtti napokban egyértelművé vált. A Fidesz még néhány évig tudja takaréklángon működtetni a médiáját, a holdudvarát, a Mi Hazánknak viszont nincsenek oligarchái, nekünk szükségünk van az állami támogatásra a működéshez.

Ez a döntés vagy terv vonatkozik a pártalapítványokra és a frakciókra is? Én úgy vettem ki Magyar Péter szavaiból, hogy mindegyikre vonatkozik. Ami nonszensz, és nem is várható el a magyar emberektől, hogy ők finanszírozzanak egy pártot. De azért várjuk ki a végét, mert az egy dolog, hogy mi Magyar Péter szándéka, mert ezt a saját frakciójával és annak vezetőjével is le kell tárgyalnia, ahol azt a választ kapja majd, hogy ne nullázzon le mindent. Hozzáteszem, az jól hangzik kifelé, hogy vegyük el a pártoktól a pénzt, de érdekes módon azt a javaslatot, hogy csökkentsük a képviselők fizetését, már nem akarja, nyilván a saját képviselői miatt.

Milyennek látja az alakuló kormányt?

A megismert személyek is azt mutatják, amit fentebb mondtam, azaz a hagyományos jobb- és baloldali felosztás már nem létezik. Magyar Péter ügyesen csinálja, mert úgy állítja össze a kormányt, hogy vesz egy kicsit innen, vesz egy kicsit onnan. Ha a miniszterek korábbi pártállását nézzük, akkor egy Fidesz–SZDSZ–MSZP nagykoalíciós kormány alakul, amely egy színtiszta globalista csapat. Ott van Kármán András, a bankárok embere, Orbán Anita, aki Bajnai Gordonnal a Globsecben, egy globalista nemzetközi hálózati szervezetben ült, és ott a csúcsminiszter Ruff Bálint, aki dolgozott már az SZDSZ-szel és az MSZP-vel, a milliárdokkal kitömött Márki-Zay Péterrel, valamint Botka László mellett. Ők a nemzetközi köröket képviselik. Miközben Magyar Péter nemzetiszín zászlót lobogtat, Wass Albert-idézeteket mond, a legkeményebb SZDSZ-esek szivárognak vissza.

Hogy állnak ahhoz, hogy Magyar Péter számos közjogi méltóságot lemondásra szólított fel?

Toroczkai László

1978-ban született Szegeden. A Mi Hazánk Mozgalom alapító elnöke és országgyűlési frakcióvezetője. Politikai tevékenységét 1996-ban a Magyar Igazság és Élet Pártjában kezdte, majd 2016-ban csatlakozott a Jobbikhoz, amelynek 2016-tól 2018-ig az alelnöke volt. A pártból kilépve megalakította a Mi Hazánk Mozgalmat, amely 2022-ben bejutott az Országgyűlésbe, 2024-ben pedig egy EP-mandátumot szerzett. 2013 és 2018 között Ásotthalom polgármestere volt.

Semmilyen diktatúra kiépítését nem támogatjuk; amit Magyar Péter mond, elfogadhatatlannak tartjuk. Jogállamot ugyanis nem lehet antidemokratikus, jogállammal ellentétes módszerekkel kialakítani. Nem jó senkinek a túlhatalom, de hogy most ezzel visszaélve a Tisza Párt antidemokratikus eszközökkel neki nem tetsző államfőt vagy alkotmánybírót elmozdítson, azt elfogadhatatlannak tartom. Nem szeretjük a bolsevik módszereket. Megengedhetetlen, hogy valaki, akit még fel sem kértek kormányfőnek, már közli, hogy takarodjon a köztársasági elnök.

Ilyesmire gondolt, amikor a demokrácia állapotának romlását vizionálta?

Én a választás éjszakáján még elsősorban a szólásszabadságra, a média állapotára utaltam. Emlékszem, mi volt 2010 előtt. Most úgy tűnik, mintha a közmédia az utóbbi tizenhat évben romlott volna ennyit, pedig 2010 előtt ugyanígy volt, csak a balliberális kormány felé húzott, ezért voltunk ott a tévészékháznál. De a köztévénél ma már sokkal hangsúlyosabbak a közösségi platformok, ott brutális cenzúra van a szuverenista gondolatokkal szemben. A kereskedelmi tévék közül nem tudni, melyik tud majd fennmaradni állami hirdetés nélkül. Mert az, amit a Tisza hangoztat, miszerint mikroadományokból működtetnek médiumokat, nem igaz.

A választás estéjén azt mondta, a Facebook csinált miniszterelnököt Magyar Péterből, és a Meta beavatkozása miatt óvást fog benyújtani. Ez hogy áll?

Két helyről lehet benyújtani az óvást, de mielőtt lépnénk, megvárjuk a hivatalos eredményt, utána fordulunk a Kúriához. Nincsenek illúzióim a taláros embereket illetően, de ha kell, akkor Strasbourgig viszem az ügyet. Mindez személyes ügy is, hiszen két évvel ezelőtt a magyar bíróság az esetemben olyan jogerős ítéletet hozott, amelyben arra kötelezte a Metát, hogy tizenöt napon belül állítsa vissza a közösségi oldalamat, amit 2019-ben lőtt ki. Ez a mai napig nem történt meg.

Ott vannak a vadliberálisok, az lmbtq-aktivisták, a régi Jobbik-szavazók közül sokan, akik lengetik a magyar zászlót

Milyen indokkal?

Állításuk szerint technikai akadályok merültek fel.

Kicsit hajaz a Barátság kőolajvezeték ügyére. Igen. Ott is az első pillanattól tudtuk, hogy politikai okokból zárták el, és most a választás után rögtön meg tudták nyitni. Mind a két esetben beszélhetünk cinizmusról és szándékosságról.

Ezt az ügyet egyébként elengedte?

Nem. Újabb pereket fogok indítani, de nem hiszem, hogy a Meta végre fogja hajtani a magyar bíróság ítéletét, ezért az Amerikai Egyesült Államokba készülök, és ott fogok pert indítani, amerikai ügyvédekkel.

Nem lenne egyszerűbb egy új oldalt létrehozni?

Szerepelek a veszélyes személyek listáján, amelyen olyan nevek vannak, mint Oszáma bin Láden vagy Adolf Hitler; jugoszláv háborús bűnösök, az Iszlám Állam terroristái mellett található a nevem a Meta listáján. Ez önmagában is elfogadhatatlan, és azt is jelenti, hogy nem hozhatok létre új oldalt.

Hova költöznek, ha el kell hagyniuk a képviselői irodaházat?

Nem akarunk elmenni innen, négy éve itt vagyunk, de végül is mindegy, csak tudjunk dolgozni. Egy héten keresztül tárgyaltunk a pártokkal arról, ki hova költözik. A Tisza képviselői jártak a képviselői irodaházban, a mi irodáinkat is megnézték, majd Magyar Péter a Facebookon bejelentette, hogy a pártja képviselői ide nem jöhetnek, és mennek a Szabad György-irodaházba. Csakhogy ott nem fér el négy frakció az összes hivatali munkatárssal. Ráadásul arra hivatkozni, hogy Kádár János is ebben az épületben volt, azért nonszensz, mert Kádárék ott ültek az Országházban is. Magyar Péter azt is mondta a Karmelita kapcsán, hogy nem az épületek a fontosak, hanem azok, akik benne voltak, ők a bűnösök. Ebből is látszik, hogy az új kormányfő nem túl következetes, itt szimplán arról lehet szó, hogy meglátták, milyen állapotban vannak az irodák, a Szabad György-irodaház pedig egy gyönyörűen felújított épület, föld alatti folyosóval az Országházba. Nekem a régi irodák a régi bútorokkal is megfelelnek, nem kell felújítani sem, erre ne költsék az adófizetők pénzét. Mindenesetre nem bánom, ha nem egy épületben lesz a Mi Hazánk és a Tisza Párt frakciója.

Értelem és értelmetlenség

SZILVAY GERGELY

Szombath Attila a Pázmány Péter Katolikus Egyetem filozófiaprofesszora, aki nem pusztán filozófiatörténész, nem pusztán más filozófusokat elemez, hanem valóban filozófiát művel, azaz saját filozófiai rendszert alakított ki. Tanult Németországban a jezsuitáknál, személyes mestere Weissmahr Béla jezsuita szerzetes volt, akinek hagyatékát gondozza is. Metafizikát művel, ami mostanában kevésbé divat, emellett a német transzcendentálfilozófiát és az orosz metafizikát kutatja.

Két korábbi kötetét emelném ki: a Ki ítél most?-ban a szerző látleletet ad a filozófia és a modernitás válságáról. Szerinte az újkorra a Nyugat először differenciálódott, majd dezintegrálódott. Az első pozitív folyamat volt, a második negatív. A differenciálódást az egyház, az arisztokratikus elv és a filozófia képviselte, ami létrehozott egy affirmatív magot, a nyugati civilizáció lényegét, amelyet az újkorban erős gazdasági fejlődés igyekezett megtámogatni. De aztán ezt a felvilágosodás idején elkezdték leépíteni, és végül csak az anyagi jólét és az empirikus mérhetőség lett mindenek mércéje. Szombath szerint a modernitásban a Nyugat szellemi élete roppant meg, és az utolsó eszmény valósult meg: „a többség zavartalan jóléte és gyarapodása”. A feltétlen és a véges című kötetével pedig a szerző megrajzolta „a szabadság metafizikai rendszerének alapvonalait”, aminek célja, hogy a filozófia az életproblémáinkra vonatkozóan is irányadóvá válhasson. Mostani apró kötetének, amely szinte a zsebünkben is elfér, sokat ígérő, mindent átfogó címe van: Az élet értelmetlensége és értelme. A könyvismertető szerint: „Ez a mindenkit kínzó kérdés

Kap egy pofont a szcientizmus, a „tudományos világkép” is

sokkal félreérthetőbb, mint amilyennek első pillantásra tűnik. Éppen ezért a filozófia gyakran óvakodik attól, hogy közvetlenül témájává tegye. Ez azonban nemcsak a kérdés tétje miatt sajnálatos, hanem azért is, mert utat nyit annak, hogy egészen felelőtlen és megalapozatlan válaszokat adjanak rá olyan »spirituális tanítók« vagy szakterületükön túlmerészkedő szaktudósok, akiknek talán jobb lenne ezt nem tenniük. Ez a könyv arra vállalkozik, hogy az élet

értelmére vonatkozó kérdést filozófiailag megragadható formára hozza és érvelő módon megválaszolja, áttekintve egyúttal azokat a tapasztalatokat is, amelyek az élet értelmességét vagy látszólagos értelmetlenségét mutatják.”

A szerző tisztában van a vállalkozás sokat ígérő mivoltával és nehézségeivel, így elsőként is a „kérdés legitimitását” alapozza meg, megállapítva, hogy „az emberi életnek akkor van értelme, ha mindenestül egy az ész számára meggyőző alappal bíró közlés”, aminek jelentése van. Ezután az „emberi dinamika tartalmát” taglalja a szerző, kiemelve az élet teleologikus és morális arculatát.

A következő fejezet az élet értelmetlenségére tér ki. Rámutat például, hogy önmagában értelmetlen a „változatos élet”, ami nem „sablonoktól mentes”, hanem pusztán egy másik sablont követ (már ha egyéni életet akarnánk élni). Szóba kerül a szerelem, a szenvedés és a halál is.

Majd felsóhajtunk, mert jön az élet értelmességéről szóló fejezet, amit az emberi állapot (conditio humana) tárgyalása követ. Itt kap egy pofont a szcientizmus, a „tudományos világkép” is: „a tudományos világkép, amely mit sem tud teleológiáról, a lehetőségi létezés dialektikájáról és mindenekelőtt a Feltétlenről, s a versengésre és szerzésre épülő közösségi élet bátorságot és gondolati erőfeszítéseket követel attól, aki kritika alá vonja”. A kötetet „a kérdés megválaszolása”, majd a boldogságról szóló eszmefuttatás és egy összegzés zárja – nem áruljuk el, mire jut a szerző.

Szombath Attila: Az élet értelmetlensége és értelme. Kairosz, 2025

A polgári Magyarországról – keserédesen

NAVRACSICS TIBOR

közigazgatási és területfejlesztési miniszter

Noha jómagam a Fidesz alapító nemzedékéhez tartozom, és az alapító tagok közül párat ismertem is egyetemi éveimből, csak 1994-ben éreztem szükségét, hogy csatlakozzam a szervezethez. Nem volt könnyű döntés, hiszen pártba már akkor sem szívesen lépett be az ember. Mégis, két dolog felülírt minden aggodalmat.

Egyrészt, az 1994-es választás során a Fidesz éppen csak bekerült az Országgyűlésbe. Ha már meglegyintette az elmúlás szele, úgy gondoltam, hogy – már csak nemzedéki szolidaritásból vagy dacból is – ott a helyem. Ha tudok segíteni, kötelességem segíteni. Másrészt, a polgári Magyarország eszméje, eszményképe mindennél szuggesztívebb volt számomra. Benne láttam államosított kisiparos nagyapáim törekvéseinek kiteljesedését. Megvalósulásától reméltem az európai, Európával békében élő Magyarország megszületését. Úgy gondoltam, nemzedékünk küldetése ennek megvalósítása, ezért a két tényező minden tétovaságot félresöpörve vitt a Fideszbe.

Nem volt könnyű 1994-ben sem a Fidesz támogatójának lenni. A kétharmados többséggel bíró MSZP–SZDSZ-koalíció a szakértelem kormányra kerülését és jóléti fordulatot ígért, míg a Fidesz éppen csak átlépve a parlamenti küszöböt önmaga újbóli meghatározásával volt elfoglalva. A párt akkori válasza a polgári szövetség volt. Baráti jobbot nyújtott azoknak a szintén vereséget szenvedő jobbközép szervezeteknek – MDF, KDNP, később MDNP és MKDSZ –, amelyek osztoztak ebben a jövőképben.

A polgári Magyarország eszméje talán kicsit megkopott, alulértékelt, és sokszor mi magunk sem voltunk méltók hozzá. Itt az idő, hogy fölemeljük

A polgári Magyarország hívószava és a polgári szövetség összefogása meghozta az eredményét: az 1994. őszi helyhatósági választáson sikerült megállítani a gyengülést, az 1998-as országgyűlési választást pedig a Fidesz vezetésével megnyerték a jobbközép erők.

Az azóta eltelt harminckét évben volt már minden a polgári Magyarország ideája. Volt, amikor egyesítő, integráló jelszóként funkcionált, volt már választási szlogen, de volt, amikor gúnyolták, sőt utóbb üres politikai terméknek is nevezték, majd pedig feledésre ítélték. Hívei képezték már a párt fősodrát, hogy aztán kiszoruljanak vagy esetleg távozzanak is. Hol van már Pokorni Zoltán? Hol van Rockenbauer Zoltán? Hol van Martonyi János?

Születése óta a polgári Magyarország rendíthetetlen híve vagyok. Ennek megfelelően úgy gondolom, a jobb közép politikának, a politikai centrumból való politizálásnak nincsen alternatívája. Neveztek már emiatt jelentéktelennek, gerinctelennek, idejétmúltnak, kisujj-

eltartó értelmiséginek, sőt hazaárulással kacérkodónak is. Nem számítanak a múlt sérelmei. Mindennél fontosabb, hogy most, amikor sokan közösségünk létalapját kérdőjelezik meg egy súlyos választási vereség után, mi összefogással válaszoljunk a fenyegetésre és a gúnyra. Nehéz időszakot élünk most, hiszen nem csupán a választási vereség ténye, de annak mértéke is különösen bántó. Bántó, még akkor is, ha tudjuk, erényeink mellett hibák, hanyagság és időnként hatalmi gőg vezetett a vereség útján. Bántó, mert április 12-én azt láthattuk, hogy jelöltjeink esetében nem számított a választópolgároknak az elvégzett munka, az ismertség, a több évtizedes kapcsolat, a rengeteg fejlesztés. Fáj a vereség, fáj annak mértéke. Fájdalmunk azonban semmiképpen nem válhat sértettséggé.

A sértettség ideig-óráig lehet egyesítő erő, de valós közösséget nem teremt. Hasonlóképpen a vereség okozta fájdalom sem. Szerencsére azonban rendelkezésünkre áll a polgári Magyarország eszméje. Talán kicsit megkopott, alulértékelt, és sokszor mi magunk sem voltunk méltók hozzá.

Itt az idő, hogy fölemeljük. Itt az idő, hogy megmutassuk, a polgári Magyarország mi vagyunk. Ehhez azonban, tudom, nekünk is változnunk kell. Odafigyelni a közösségünkön belül megfogalmazódó kritikai észrevételekre, és megújítani a közösségünket. Csak így válhat a polgári Magyarország álma a jövő valóságává.

Büszkén vállalja a szlovák kormány a földelkobzásokat

RAJCSÁNYI GELLÉRT

A miniszterelnök-helyettes nem a problémát, hanem éppen a jogszerű rendezést látja a Beneš-dekrétumok alapján zajló, etnikai alapú vagyonkisajátításban.

Szügyig beleáll a Robert Fico vezette szlovák kormány a Beneš-dekrétumok védelmébe és ezzel a magyarság folytatólagos, kollektív megbélyegzésébe. Sőt, a sokat próbált és sokat látott Robert Kaliňák miniszterelnök-helyettes, védelmi miniszter utóbbi napokbeli kijelentései alapján még a jog- és a létbiztonságot is megkérdőjelezik az ügy érdekében. Mint ismeretes, a Szlovák Földalap a nyolcvan évvel ezelőtti, a magyarok és a németek kollektív megbélyegzésén alapuló Beneš-dekrétumokra hivatkozva szerez meg ingatlanokat, mondván, évtizedek óta illetéktelenül használják őket. Ez a folyamat a Beneš-dekrétumok szellemiségének betetőzése: olyanoktól vesznek el földtulajdont, akik – pontosabban akiknek a felmenői – nyolc évtizede szerencsés módon elkerülték az elkobzást, illetve a kitelepítést.

A kormányfő jobbkezének számító Kaliňák így nyilatkozott a szlovák közszolgálati rádió Rádiožurnál című hírműsorában: „Magyarázzák meg nekem, hogyan tudják a Beneš-dekrétumok valakinek valamijét elkobozni. Sehogyan! Csak a földalap jelentkezik azért a vagyonért, amely már megillette volna 1945 óta, s amely vagyont valaki nem a törvénynek megfelelően használ.” Kaliňák mondatai azért is megvilágító erejűek, mert az eddigi szépítgetés és félrebeszélés után a szlovák kormány egyik fő embere nyíltan összekapcsolta

Robert Kaliňák az első kormánytag, aki elismerte, hogy a kollektív bűnösség ma is érvényes jogalapot jelent

a manapság zajló elkobzásokat a kollektív bűnösséget kimondó, nyolcvan évvel ezelőtti rendeletekkel. A politikus a parlamentben is megvédte a Szlovák Földalap elkobzásait. Szerinte a Benešdekrétumokra való hivatkozás csupán lepel, és a földalap valójában csak rendet próbál tenni. Indoklásként azt mondta, hogy a lakosságcsere során Csehszlovákiából Magyarországra „költöző” magyarok az új hazában kártalanítást kaptak, és ami most történik, részben arról szól, hogy a Magyarországra került magyarok utódai jogi úton megpróbálják megszerezni a régi földeket. A politikus azt állította: nem történnek földelkobzások, csupán a „jogszerűség érvényesül” azzal, hogy „a szlovák állam tulajdonjogát jegyzik vissza olyan területekre, amelyek a korabeli nemzetközi és belső jogi rendelkezések alapján már régóta az államot illetik”. Ebből levezetve Kaliňák úgy látja: a vitában egyenesen Szlovákia szuverenitása és határa a tét, és emiatt „különösen veszélyesnek” tartja a Beneš-dekrétumok bolygatását.

A konfliktusban természetesen a felvidéki magyarok kerültek a legkényelmetlenebb helyzetbe. Az őket képviselő Magyar Szövetség a leg-

A szlovák parlament a Duna fölé magasodó várdombon

határozottabban tiltakozott Kaliňák kijelentései ellen. „Meggyőződésem, hogy az alkotmánybíróság előbb-utóbb alkotmányellenesnek minősíti a büntető törvénykönyv »lex Beneš« passzusát, de a koalíció tagjait semmi nem akadályozza abban, hogy a döntésnek elébe menve a parlamentben vonják vissza a »lex Benešt«” – jelentette ki Gubík László, a magyar párt elnöke.

A szervezet felhívta a figyelmet: Robert Kaliňák az első olyan kormánytag, aki elismerte, hogy a németek és a magyarok kollektív bűnössége ma is érvényes jogalapot jelent az etnikai alapú vagyonelkobzáshoz. A Magyar Szövetség megszólította a miniszterelnököt is: „Amennyiben Robert Fico komolyan gondolja, hogy kormányfőként a szlovák–magyar viszony javítására törekszik, és nem akarja ismét előhúzni a magyar kártyát, erről a szándékáról a párttársait és a minisztereit is tájékoztassa, és főleg a Beneš-dekrétumok kérdésében intse őket mérsékletre és igazmondásra.”

Őry Péter, a Magyar Szövetség alelnöke – lapunk rendszeres megszólalója – a Szlovák Földalap vezérigazgatójához, Richard Šmídához fordult: „Arra kérjük, hogy azonnali hatállyal állítsa le a folyama-

tot, amely törvénytelen, alkotmányellenes, erkölcstelen, és aláássa az egész állam jogbiztonságát.”

A Magyar Szövetség információi szerint a Szlovák Földalap 1991 és 2026 között több mint 5000 parcellát kobzott el. Úgy látják: Robert Kaliňák azt üzeni, hogy az állam a földalapon keresztül folytatni kívánja ezt a tisztességtelen gyakorlatot. „Nem tudom, tudatosítják-e a polgárok, hogy ez azt jelenti, bárki, akinek a felmenői között magyar vagy német volt, vagy akinek az ősei magyar vagy német nevet viseltek, elveszítheti az ingatlanját” – hangsúlyozza Őry Péter.

Orosz Örs jogvédő aktivista és értékmentő is sokak véleményét összegezte, amikor így kommentálta a kaliňáki mondatokat: „Tessék, itt van feketén-fehéren. Akinek még nem kobozták el a földjét, az is jó, ha tudja, jogtalanul használja. Robert Kaliňák szlovák miniszterelnök-helyettes legalább kimondta, amit a legtöbben megpróbálnak elmaszatolni. Hiába kapták vissza a családok a földjeiket a rendszerváltás után, ha anno volt rá kiadva elkobzási határozat, bármikor kisajátíthatja az állam. Az ész megáll, nyolcvan éve véget ért a világháború.”

A WOKE VOLT, NINCS,

Transzvesztita előadó tüntet Donald Trump elnök ellen a No Kings elnevezésű felvonuláson

Egy sértő mondat elég volt ahhoz, hogy valakit kirúgjanak

HAJDÚ TÍMEA

Mintha menne ki a divatból a woke ideológia – de nem múlt ki, mivel hatékonyan foglalta el az amerikai társadalom legfontosabb intézményeit, és leghűségesebb hirdetői továbbra is fontos pozíciókat töltenek be.

Akifejezések a sok használattól egy idő után elfáradnak, kiüresednek. Gyorsan elkopott a woke is, amely az előző évek egyik legmeghatározóbb fogalma volt: mindenki tudta, mit jelent, de kevesen voltak, akik meg is tudták fogalmazni. Ezért mindig voltak olyanok is, akik azt állították: nem is létezik. Wilfred Reilly, a konzervatív National Review publicistája szerint a woke ideológia az abba vetett hit, hogy az amerikai társadalom intézményei szándékosan úgy vannak kialakítva, hogy elnyomják a kisebbségeket, a nőket, a szegényeket, a túlsúlyos embereket és másokat. „A nagy csoportok közötti teljesítménybeli különbségek gyakorlatilag mindegyike bizonyítja, hogy ez az elnyomás létezik. Ennek a megoldása a méltányosság – ami azt jelenti, hogy a teljesítménytől vagy a képesítéstől függetlenül arányos képviseletet kell biztosítani.”

A woke tulajdonképpen a klasszikus baloldali ideológiák átalakított verziója: a marxizmusban a kapitalisták nyomják el a munkásokat, itt pedig a „fehér férfiak” nyomják el a „kisebbségeket”. Bár a kilencvenes években már megjelent a politikai korrektség, generációváltásra volt szükség ahhoz, hogy az ideológia teret nyerjen az amerikai társadalomban. A woke betörése a köztudatba 2015–2016-ra tehető, amikor a Z generáció megérkezett az egyetemekre,

és e túlnyomóan liberális intézményekben lázadni kezdett az olyan „elnyomások” ellen, mint a „mikroagressziók”, a „kulturális kisajátítás” és a „fehér privilégium”. A woke-korszak kezdő eseményeként gyakran a Yale University 2015-ös diáktüntetéseit szokták emlegetni. Erika Christakis, a Silliman College oktatója halloween előtt körlevélben kritizálta, hogy korábban felszólították a diákokat, kerüljék a „sértő” jelmezeket, szerinte ugyanis a hallgatóknak joguk van szabadon kiválasztani a jelmezüket. A diákok nem értettek vele egyet, és a kirúgását követelték: kijelentették, hogy „nem érzik magukat biztonságban”. A tüntetések elfajultak, Christakis pedig, miután nem védte meg az egyetem, felmondott. A woke aztán kilépett az egyetemi keretek közül, és elárasztotta a társadalom minden rétegét a céges világtól kezdve a politikáig. Néhány éven át tombolt az eltörlés kultúrája: egy sértő mondat valamelyik közösségi oldalon elég volt ahhoz, hogy valakit kirúgjanak vagy kampányt indítsanak ellene. A woke-hullám csúcsa 2020 nyara volt, amikor egy többszörösen büntetett előéletű fekete férfi, George Floyd rendőri intézkedés közben bekövetkező halálát arra használták fel a progresszívok, hogy azt bizonyítsák vele: az Egyesült Államok rasszista ország. A demokrata párti

-

A Massachusetts Institute of Technology diákjai a palesztin ügy mellett vonulnak fel

A kommunizmus kísértete

A woke időszak leginkább arra volt alkalmas, hogy tömegekben rombolja le az Egyesült Államokról alkotott pozitív képet, és új fejezetet nyisson egy régi, de kimúlni képtelen ideológiának. A szocializmus és a kommunizmus ugyanis egyre népszerűbb az amerikai fiatalok között: a Cato Institute 2025-ös felmérése szerint a 18–29 éves fiatalok 62 százaléka pozitívan tekint a szocializmusra, 34 százalék pedig a kommunizmusra, s a szélesebb lakosság körében is egyre magasabb ezen eszmék támogatottsága. A fiatal korosztálynak ugyanis egyre elérhetetlenebbnek tűnik az amerikai álom, a nagyszüleik nemzedékének prosperitása. A gigantikus diákhitelek, a hitelalapú életmód, a megélhetési költségek növekedése is hozzájárul ehhez. Így nem meglepő, hogy a gazdagok megsarcolása, az ingyenes szolgáltatások és a hitelelengedés egyre népszerűbb üzenetek. Tíz éve még senki nem gondolta volna, hogy egy korábbi szocialista aktivista lesz New York polgármestere, de 2005-ben sem gondolta volna senki, hogy az amerikaiak jelentős része egy ideig úgy fog tenni, mintha nem tudná, mi az, hogy nő és férfi. A jövőre nézve is fontos tanulság: Amerikában bármi megtörténhet.

politikusok afrikai sálban térdeltek a kongresszusban, és tömegek hirdették, hogy aki európai származású, annak bűnbánatot kell tartania.

Mindez le lett öntve a genderideológiával, és mivel a transzneműek az áldozati piramis tetejét foglalták el, az amerikaiak egy része kényszeresen tolerálta, hogy biológiai férfiak lányok ellen versenyezzenek. Elszaporodtak az elmosódott nemű aktivisták, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy a biológiai nem csupán társadalmi konstrukció. Talán a genderideológia ütközött a legnagyobb ellenállásba, és végül a woke tömeges elutasításához vezetett. Joe Biden elnöksége alatt elfáradt a mozgalom, mivel szinte mindent elért, amit akart, de közben közutálat tárgyává vált.

Az újabb fordulat 2023-ban jött: a fiatalok a gázai háború kirobbanása után a palesztin ügyet tűzték a zászlójára. Csaknem tíz évvel a Yale woke lázadása után az elit egyetemek diákjai újra ki-

A woke elárasztotta az amerikai társadalom minden rétegét

vonulást és tüntetést szerveztek, ezúttal azért, hogy az intézmény vezetése ítélje el Izraelt. A szivárványos és a Black Lives Matter feliratú zászlók után a palesztin lobogó is felkerült a woke-tablóra.

Közben a Demokrata Párt jelentős változáson ment át a woke ideológiák hatására. Az utóbbi néhány évben a legbefolyásosabb politikusok mind balról érkeztek, és gyakran kombinálták a szocialista nézeteket a woke ideológiával: ilyen Alexandria Ocasio-Cortez vagy a tavaly New York polgármesterének megválasztott Zohran Mamdani is. Országos szinten viszont az ilyen politikusoknak jelenleg nincs esélyük, ezért aki az elnökségre tör, az igyekszik centrista retorikát alkalmazni akkor is, ha egyébként progresszív politikát folytat.

A felmérések alapján Gavin Newsom kaliforniai kormányzónak van a legnagyobb esélye arra, hogy megnyerje a 2028-as elnökjelöltséget. Newsom az egyik legprogresszívebb kormány-

zó, például 2022-ben „transzmenedékhellyé” nyilvánította Kaliforniát, ami azt jelenti, hogy a konzervatív vezetésű államokkal ellentétben a kiskorúaknak is lehetővé teszik a nemi átalakító beavatkozásokat. 2024-ben pedig aláírt egy olyan törvényt, hogy a tanárok nem kötelesek elmondani a szülőknek, ha kiskorú gyermekük megváltoztatja nemi identitását, és az iskolában ennek megfelelően kezelik. Newsom így is botrányt keltett azzal, amikor 2025-ben egy adásban azt mondta, nem igazságos, ha biológiai férfiak a nők között indulnak a sportversenyeken. Ez tervezett figyelemfelkeltés is lehetett részéről, ugyanis a demokraták több fórumon is elismerték, hogy szeretnének megszabadulni a woke bélyegtől, mert elijeszti az átlag szavazót. A tudatos eltávolodást azonban nem biztos, hogy követni fogják a progresszív szavazók.

A Demokrata Párt jelentős változáson ment át a woke ideológiák hatására

Az identitáspolitikának továbbra is nagy jelentősége van, aminek egyik legfrissebb példája Zohran Mamdani sikere. Kampányában – amelyben szerepet kapott muszlim vallása és bevándorlói háttere is – gazdagokkal szembeni retorikát alkalmazott, holott maga is az elithez tartozik, hiszen édesanyja sikeres filmrendező, apja pedig ünnepelt akadémikus.

A woke ideológia leghűségesebb hirdetői továbbra is befolyással vannak az amerikai kultúrára. Az oktatásban még mindig jelen vannak a genderideológiával átitatott tananyagok, aminek következtében egyre népszerűbb a magántanulói intézmény. A nagy cégek nem számolták fel minden érzékenyítő programjukat, bár egyre több „sokszínűségi tanácsadót” bocsátanak el. Hollywood se tudott egyik napról a másikra megváltozni, és sztárjai a woke leghűségesebb prédikátorainak számítanak. A médiából szintén nem koptak ki a woke-abszurditások: még mindig előfordul, hogy egy-egy lap a nőket „méhvel rendelkező személyként” említi, és időnként még mindig vannak eltörlési kísérletek, de az emberek általában már ellenállnak nekik.

Nancy Pelosi házelnök letérdel

George Floyd emlékére

Ali Hámenei legfelsőbb vezető mártírságát hirdető tábla egy teheráni kirándulóhelyen

Se háború, se béke

R. G.

Két hónapja tört ki az iráni háború, és kezd belecsúszni a véget nem érő, lezárhatatlan modern konfliktusok sorába. Patthelyzet van, kompromisszum pedig még a láthatáron sincs.

Amikor a tél utolsó napján arra ébredtünk, hogy az Egyesült Államok és Izrael nagyszabású katonai műveletet, brutális légitámadás-sorozatot indított Irán ellen, mindannyian nyelhettünk egy nagyot, és újfent aggódni kezdünk a holnap és a holnapután miatt. Az aggodalmakat fokozhatta, hogy a támadás első hullámában likvidálták Ali Hámeneit, Irán legfelsőbb vezetőjét és számos más döntéshozót. Vajon mit hoznak még a következő napok és hetek? – tehettük fel a kérdést.

A kérdés megválaszoltatott: az apokalipszis elmaradt – ahogy egy gyors háborút lezáró tartós béke is. Az iráni konfliktus így sorolódik be napjaink számos furcsa háborúja közé, amelyet egyszer valakik a gyors győzelem reményében elkezdtek, aztán annak hiányában úgy maradt. Ahogy teltek a hetek az iráni konfliktusban, úgy alakult át a meglehetősen egyoldalú amerikai–izraeli sikereket hozó légicsapás-sorozat egy immár nagyrészt lövedékek nélkül folytatott, hidegebb háborúvá – aminek a globális kereskedelem és az egész világ energiaellátásának a biztonsága lett a kárvallottja. A Perzsa-öbölt a világtengerekkel összekötő Hormuzi-szoros blokádja megrengette az egész bolygó energiaellátási rendszereit. Mostanra patthelyzet közelébe jutottunk.

Ezt a következtetést vonták le két hónap elteltével Irán és az Egyesült Államok vezető lapjai is.

A Horászán nevű iráni konzervatív újság értékelése szerint „stratégiai patthelyzet” alakult ki, súlyos rizikókkal. „Mindkét fél visszalépett a költséges nyílt háborúzástól, de nem léptek túl az erő és a nyomásgyakorlás logikáján”, ez pedig „veszé-

A nagy katonai fölény nem feltétlenül konvertálható nagy politikai eredménnyé

lyesebb lehet, mint a rövid távú háború” – fogalmaztak. A The New York Times szerint mindkét fél arra játszik, hogy tovább bírja, mint az ellenfele. Az irániak abban bíznak, hogy jobban el tudják viselni a háborúból következő gazdasági nehézségeket, mint a félidős választás elé néző, nem túl népszerű amerikai elnök. De ha nem lesz megállapodás a konfliktus lezárásáról, akkor az irániaknak az amerikai–izraeli katonai szövetség folyamatos fenyegetésétől kell tartaniuk.

S hogy mik a két hónapja tartó háború fő tanulságai? Demkó Attila biztonságpolitikai szakértőt, lapunk rendszeres szerzőjét kérdezzük erről.

„A háború előtt csak sejtettük, hogy Irán képes lenne lezárni a Hormuzi-szorost, most már tudjuk” – kezdi Demkó Attila. Mint mondja, lényeges körülmény, hogy Irán mostanra jobb tárgyalási pozícióba került, mint amilyenben a háború megkezdése előtt volt. „Hangsúlyozom, hogy jobb tárgyalási pozícióba, nem pedig jobb gazdasági vagy katonai pozícióba” – teszi hozzá, utalva arra, hogy a légitámadások súlyosan visszavetették Irán gazdaságát, katonai csapásmérő és védelmi képességeit pedig elpusztították.

Második tanulságként egy régi katonai bölcsességet emel ki a szakértő: „A nagy katonai fölény nem feltétlenül konvertálható nagy politikai eredménnyé.” Az Egyesült Államok és Izrael, mondhatjuk, 100:1 arányban győzött a katonai műveletek terén, de a konfliktus politikai hozadéka a két támadó fél javára nem írható le egy 100:1-es játszmával. „Emlékezzünk: az Egyesült Államok Afganisztánban soha nem veszített nagy csatát a tálibok ellen – húsz év után mégis ki kellett vonulniuk az amerikaiaknak.” Az amerikai–izraeli szövetség brutális mértékű katonai veszteséget okozott Iránnak, amit Teherán alig tudott viszonozni ellencsapásaival – ez mégsem hozta el sem az iráni rendszer bukását, sem nemzetközi nyomásgyakorló képességének összeomlását. Épp ellenkezőleg: a régóta rettegett és most megvalósított

tengeri blokáddal a Hormuzi-szorosban új erőre kapott a megrogyott iráni hatalom, az egész világot megrengetni képes ütőkártyáját felhasználva.

A harmadik nagy tanulsága az iráni háborúnak Demkó Attila szerint egy örök emberi tulajdonság, a gőg szerepe. „Donald Trumpnak eddig szinte minden sikerült, különösen a külpolitikában és a katonai műveleteiben” – említi a szakértő. Már első elnöki ciklusa során megölték Kászem Szolejmánit, az iráni Forradalmi Gárda különleges egységének főparancsnokát; a tavaly júniusi, immár általánosan tizenkét napos háborúnak nevezett akcióban pedig Izrael és az Egyesült Államok alapjaiban rombolta le Irán nukleáris fejlesztési képességeit, és közben katonai vezetőket, atomtudósokat és politikusokat is kivégzett. Iránt már akkor fél térdre kényszerítették, és az idén kirobbantott újabb konfliktusban akartak végzetes csapást mérni az államra. Ehhez jött Trump több más külpolitikai húzása: korábban az Ábrahám-egyezmények, vagyis egyes arab államok és Izrael kiegyezése, ez év elején pedig a sebészi pontossággal végrehajtott venezuelai akció, amelynek során az amerikaiak egyszerűen elrabolták Washington esküdt ellenségét,

Nicolás Maduro elnököt, hogy amerikai földön számoltassák el. Mindezek a sikerek arra ösztönözték Trumpot, hogy belevágjon a legnagyobb, évtizedek óta rettegett vagy halogatott akcióba: az Irán elleni nyílt háborúba.

„A túlzott magabiztosság mindig hátrány – teszi hozzá Demkó Attila. – Trump most olyan országgal kezdett ki, amely nem az eddigi ellenségek szintje, más a nagyságrend.” A szakértő szerint most a legtöbb, ami kihozható a konfliktusból, egy olyan kompromisszum elérése, amelyet mindkét fél győzelemként tud értelmezni, s amellyel arcvesztés nélkül tud visszavonulni. Az ördög persze a kompromisszum részleteiben lakozik majd.

A hübrisz örök emberi tulajdonság, ősi történelmi és politikai buktató rengeteg tanulsággal. Donald Trump, aki második, alkotmány szerint utolsó elnöki ciklusának félidejéhez közeledve történelmi eredményeket szeretne felmutatni, maga is szembesül velük. Míg a világ az energiaellátásért aggódik, és míg a háborúzó felek óvatosan keringőznek egymással az eredményes tárgyalások érdekében, az iráni konfliktus ősrégi és újszerű tanulságokkal egyaránt szolgál világunk megértésének folyamatában.

Irán mostanra jobb tárgyalási pozícióba került, mint amilyenben a háború előtt volt

FOTÓ: AFP / SAUL LOEB

-

Iráni támadásban meghalt amerikai katona előtt tiszteleg

Donald Trump elnök és J. D. Vance alelnök

Európa legnagyobb közlekedéstudományi konferenciája és kiállítása

4 PLENÁRIS ÜLÉS

Nemzetközileg elismert vezetők az iparág és a tudomány világából– iránymutatás első kézből.

70 TUDOMÁNYOS ÉS MŰSZAKI SZEKCIÓ

420 előadás és több mint 600 poszter – a legfrissebb kutatási eredmények és gyakorlati megoldások egy helyen.

KIÁLLÍTÁS ÉS ÉLŐ BEMUTATÓK

30 000 m²-en technológiai újdonságok, prototípusok és interaktív megoldások testközelből.

12 STRATÉGIAI SZEKCIÓ

Naponta három kiemelt témakör, amelyek az innováció legfontosabb területeit, az aktuális szakpolitikai kérdéseket és az iparág meghatározó kihívásait helyezik fókuszba.

30 KÜLÖNLEGES PROGRAM

Kerekasztal-beszélgetések, tematikus fórumok és szakmai műhelyek a TRA nemzetközi partnerszervezeteinek közreműködésével.

KAPCSOLATÉPÍTÉS FELSŐFOKON

Gálavacsora, szakmai látogatások és kísérőesemények, ahol valódi együttműködések születnek.

Foglalja le helyét Európa meghatározó közlekedési innovációs eseményén.

Regisztráljon most, és legyen részese a mobilitás következő korszakának!

www.traconference.eu

Ha békét akarsz?

RAJCSÁNYI GELLÉRT

rovatvezető

Új csúcson a fegyverkezés a világban: az országok már nem bíznak abban, hogy együtt legelnek majd farkasok és bárányok.

„A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere” –szól Ézsaiás próféciája az egyébként hadakozások, bosszúk, bűnök és bűnhődések történeteivel teli Ószövetségben az idilli utópiák egyik korai példájaként. Nos, az örök békét és – tudjuk, tudjuk –a történelem végét elég sokan megjósolták az előző harminc és háromszáz évben, ez a szép új világ viszont csak nem akar eljönni.

Nem jött el tavaly se, és ahogy az idei esztendőnk a világban kinéz, nem lesz jobb ezután sem. Ez derül ki a stockholmi SIPRI béke- és fegyverkezéskutató intézet friss elemzéséből is, amely szerint új csúcson van a fegyverkezés a világban. A kommunizmus bukása után az önkéntes leszerelések és a békésebb jövőbe vetett hit miatti honvédelmi leépítések voltak a napirenden, különösen a nyugati világban. A 21. század új kihívásai viszont megfordították a pacifista ihletésű trendeket.

Tavaly 2887 milliárd dollárra emelkedett a világ országainak összesített katonai kiadása – ez nagyjából a tizenháromszorosa Magyarország aktuális bruttó hazai össztermékének. A régebbi és a most formálódó újabb hidegháborút a legnagyobb hatalmak fegyverkezési versenye határozta meg, a legújabb adatok szerint azonban a fokozódó fegyverkezés

kiterjedt számos régió kisebb és közepes hatalmaira is: ha egyszer beindul a verseny, jobb nem lemaradni.

A SIPRI adatai szerint tizenegyedik éve nőnek folyamatosan a katonai kiadások a világban. Az Egyesült Államok, Kína és Oroszország hármasa teszi ki a globális katonai kiadások 51 százalékát, a maradékon osztozik a világ többi országa. Kiemelendő, hogy az USA továbbra is a világ csendőre: 954 milliárd dollárjával a globális védelmi kiadások egyharmadát adja egymaga. Igaz, Amerikában tavaly épp egy kicsit kevesebbet költöttek fegyverkezésre, mint egy évvel korábban – de ez megtorpanásnak valószínűsíthető, mivel Donald Trump elnök csillagászati öszszegeket kíván erre a területre áldozni.

A továbbra is pusztító ukrajnai háború költségvetési katasztrófát jelent a konfliktusban álló feleknek: Oroszország a bruttó hazai össztermék 7,5 százalékára növelte a katonai kiadásokat, miközben kezd hadigazdasággá válni; maga Ukrajna pedig a GDP 40 százalékát költi az ötödik éve tartó honvédő háborújára. Moszkva a növekedő olajbevételeiből, Ukrajna az áhított európai kölcsönökből finanszírozná tovább a háborút.

Ha már Európa: 2025-ben hetven éve nem látott ütemben fokozták katonai kiadásaikat kontinensünk országai.

Már huszonkét európai NATO-ország eléri a GDP 2 százalékának megfelelő védelmi kiadásokat – amit Trump minimumprogramként követel Európától –, Németország egyetlen év alatt 24 százalékkal növelte katonai költségvetését.

A Közel-Kelet továbbra is tűzfészek, Irán és Izrael leginkább ellődözik egymásra és felélik fegyvertartalékaikat. Közben Kelet-Ázsiában az óvatosan őrzött béke színfalai mögött zajlik a nagy versengés. Kína harmincegyedik éve növeli folyamatosan katonai kiadásait, most 336 milliárd dollárnál, az amerikai kiadások egyharmadánál jár. Eközben a megszállástól tartó Tajvan 14 százalékkal, Japán pedig 10 százalékkal emelte védelmi kiadásait, és így tesz a Fülöp-szigetek és Ausztrália is. A nagy kelet-ázsiai háború réme tartósan ott lebeg a felkelő nap országai fölött – miközben az évtizedekig nagyrészt naiv békességben szunnyadozó Európa tovább küzd a kapuinál zajló, nyílt fegyveres konfliktusok következményeivel.

REZSIŐR, a te személyes zsenid!

Segít megérteni a villany- és gázszámlákat, ráadásul válaszol a rezsicsökkentéssel kapcsolatos kérdésekre is!

Tedd fel a kérdésed...

mvmnext.hu/rezsior

POLITIKAI FEGYVERRÉ VÁLT AZ ÚJRAINDÍTOTT BARÁTSÁG VEZETÉK

NAGY KRISTÓF

Hiába indult újra a szállítás a Barátság kőolajvezetéken, a közel három hónapos üzemszünet alapjaiban változtatta meg az energetikai infrastruktúra szerepét. Geopolitikai fegyverré vált az ellátásbiztonság, s a jövőben a folyamatos nyomásgyakorlás eszköze lehet Magyarország ellen.

Majdnem három hónapos leállást követően április 23-án újraindult az orosz nyersolaj szállítása a Barátság kőolajvezetéken. A január 27-e óta tartó üzemszünetet Ukrajna orosz támadással indokolta, a magyar és a szlovák kormány viszont azt állítja, hogy politikai okai voltak a szállítás szüneteltetésének. Erre utalnak Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nyilatkozatai, valamint az, hogy Kijev többször is megtagadta az Európai Unió szakértőitől a sérült vezetékszakasz vizsgálatának lehetőségét.

Magyarország és Szlovákia erre válaszul – több más szankció mellett – blokkolta az Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós hitelt, amely a háború sújtotta ország alapvető rövid távú finanszírozását szolgálja. Orbán Viktor leköszönő kormányfő ígéretéhez hűen megszüntette az uniós kölcsön folyósításának vétóját, amint a vezetéken ismét elindult az olajszállítás a Mol és a Slovnaft finomítójába.

Az uniós nyilatkozatok és a nemzetközi sajtó beszámolói azt támasztják alá, hogy Kijev az olajszállítás újraindításának blokkolásával nyomást akart gyakorolni Magyarországra, és befolyásolni kívánta az országgyűlési választás kimenetelét. A magyarországi energiaellátás hónapokig tartó akadályozása új helyzetet teremtett: egy globális energiapiaci krízis közepette a nyugati szövetségi rendszeren belül is geopolitikai tényezővé vált az energetikai infrastruktúra.

ENYHÜLŐ EURÓPAI NYOMÁS

A nemzetközi közvélemény üdvözölte a kőolajszállítás újraindítását, ám elsősorban az Ukrajnának előirányzott kölcsön jóváhagyása miatt. A nyilatkozatok óvatosságának oka, hogy az Európai Unió mielőbb meg akarja szüntetni az orosz fosszilis energiahordozók beszerzését, a múlt év végén jóváhagyott álláspont szerint 2028-tól már nem vásárolható Oroszországból kőolaj és földgáz. Az összességében azért kedvező fogadtatás nem meglepő, mivel a közel-keleti konfliktus miatti globális energiaválság idején a Mol finomítói kapacitásának növekedése enyhülést hozhat az európai piacon. Irán térségbeli támadásai következtében csökkent a kőolaj és a földgáz kitermelése az arab térségben, ráadásul a Hormuzi-szoros blokádja miatt a meglévő készletek szállítása is akadályokba ütközik. Becslések szerint egymilliárd hordónyi kőolaj esett ki a világpiacról az iráni konfliktus február végi kezdete óta. A lecsökkent kínálat ráadásul a kulcsfontosságú hajózási útvonal megnyitása mellett is fennmaradna, mivel az olajországok energetikai infrastruktúrájának javítása, a teljes termelési kapacitás helyreállítása akár évekig is eltart.

A kőolaj és a földgáz világpiaci árának jelentős emelkedése szinte egyből megjelent a fogyasztói árakban: a benzin és a gázolaj is jelentősen drágult. Szakértők szerint ha most véget érne a konfliktus, akkor is csak 2027 közepére mérséklődnének

A zavartalan csővezetékes kőolajellátás korszaka véget ért

tartósan a világpiaci árak a válságot megelőző szintre, amikor a kőolaj hordónkénti ára 60 dollár körül alakult. Jelenleg 100 dollár körül van az árszint, és szinte azonnal reagál az amerikai és az iráni nyilatkozatokra.

Európa az energiaellátási sokk másodlagos elszenvedője, mivel kínálati hiánytól – az amerikai ellátás miatt – nem kell tartania, szemben Ázsiával, amely közvetlenül függ a közel-keleti energiapiacoktól. Az árváltozások azonban a mi kontinensünket sem kerülik el, az Európai Unió energiafüggősége pedig nem csökkent az utóbbi években, mindössze átrendeződött: az orosz beszerzés helyett a drágább és bizonytalanabb amerikai szállítmányokra támaszkodik a közösség.

A globális válság napról napra súlyosabbá válik: már Európa legnagyobb légitársaságai is üzemanyaghiányra készülnek. A hiány mérséklését

segíti a Mol finomítói teljesítményének növelése az orosz kőolajszállítás újraindítása révén. A közeljövőben annak ellenére is enyhülhet a nyomás az európai piacokon, hogy a nyersanyagok világpiaci árát érdemben nem befolyásolja a Barátság vezeték.

ENERGIAELLÁTÁSI KOCKÁZATOK

A Barátság körüli helyzet rámutat, hogy a zavartalan csővezetékes kőolajellátás korszaka véget ért. Egy háborúban stratégiai célpont az ellenfél energetikai infrastruktúrája – mind Oroszország, mind Ukrajna támad is ilyen létesítményeket; Kijev szinte azonnal célba vette a Barátság egyik oroszországi állomását, amint megnyitotta a Magyarország felé futó vezetékszakaszt. Szintén fontos szempont, hogy a tapasztalatok alapján a nemzetközi szerződések sem jelentenek

Kisebb költséget jelent, hogy a kőolaj nem tengeren érkezik a Mol finomítójába, ráadásul kedvezményes áron

Az Európai Unió energiafüggősége nem csökkent az utóbbi években, mindössze átrendeződött

garanciát a folyamatos szállításra. Ukrajna legalábbis nem tett meg mindent a létesítmények zavartalan üzemeltetéséért.

Kockázatot jelent a másik olajvezeték, az Adria is. A magyar vállalat a horvátországi Omišaljból Százhalombattáig futó infrastruktúrán keresztül pótolta a Barátság kiesése miatti hiányt, nem orosz típusú kőolajjal. A Mol és a horvát állam közt az Ina ügyében évekig húzódó vita viszont továbbra is hatással van a magyar–horvát kapcsolatokra, ráadásul Zágráb monopolhelyzetét kihasználva az európai átlagnál jóval magasabb tranzitdíjat kér. A hatékonyságot és így a kínálatot csökkenti az a tényező is, hogy a Mol finomítói urals típusú kőolaj feldolgozására vannak optimalizálva, emiatt a más olajfélékből kevesebb késztermék állítható

Az előttünk álló időszakban kiderül, hogy az új kormány mennyire akar és tud ellenállni a brüsszeli nyomásgyakorlásnak

Egyelőre marad az üzemanyagok védett ára

Az energiaválság már a légi közlekedésben is érezteti hatását, a cégek üzemanyaghiánytól tartanak

elő. Ráadásul az Adria-vezeték tényleges szállítási kapacitása sem világos, a tesztek már zajlanak, de eredmény leghamarabb jövőre várható. Magyar Péter leendő miniszterelnök a választás utáni nemzetközi sajtótájékoztatón azt nyilatkozta, hogy hazánk 2035-ig nem válik le az orosz forrásokról, mivel a földrajzi adottságai nem teszik lehetővé az alternatív ellátást. E nyilatkozat szembemegy azzal, hogy az EU 2027-et jelölte meg leválási határidőnek. Az előttünk álló időszakban kiderül, hogy az új kormány mennyire akar és tud ellenállni a brüsszeli nyomásgyakorlásnak, és az unió vezetése támaszt-e újabb elvárásokat a befagyasztott források felszabadításáért. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke korábban azt mondta, az energiaválság sem lehet indok a Moszkvával kapcsolatos uniós álláspont megváltoztatására. Ráadásul Oroszországnak sem létkérdés az európai üzlet, mivel a globális energiaválság és az amerikai szankciók feloldása jelentős, becslések szerint napi 150 millió dollárnyi többletbevételhez juttatja az állami költségvetést.

VÉDHETŐ­E AZ ÁR?

A Barátságon érkező szállítmányok nemcsak a Mol teljesítményét növelik, hanem hozzájárulnak a stratégiai készletek feltöltéséhez. A kormány márciusban döntött a készletek felszabadításáról, egy időben a benzin és a gázolaj védett áráról szóló döntéssel. A piaci árnál mintegy 100 forinttal

A 95-ÖS BENZIN ÁTLAGÁRA

kedvezőbb tarifát a magyar rendszámú járművek vehetik igénybe, amit Brüsszel nem néz jó szemmel. A korlátozás azonban nélkülözhetetlen az üzemanyag-turizmus elkerülése érdekében.

A leendő Tisza-kormány már korábban bejelentette, hogy egyelőre fenntartja a védett üzemanyagárakat, a kivezetésükre akkor kerülhet sor, ha a piaci árakhoz való visszatérés már nem fenyeget inflációs veszéllyel. Azt nem lehet tudni, mennyire befolyásolja majd a kormányt, hogy az EU vezetése elvárná a szabályozott árak megszüntetését.

Az orosz kőolajellátás évente több száz milliárd forintos árelőnyt jelent Magyarországnak. Noha a brent és az urals típusú kőolaj világpiaci ára közel azonos, a hosszú távú szerződések és az orosz kőolaj diszkontára, valamint a tranzitdíjmentesség továbbra is hordónként 30-40 dollárnyi megtakarítást jelent a más forrásból érkező energiahordozóhoz képest. Ez az árkülönbség nem csak bevételt jelent a Molnak, hiszen az általa befizetett különadó szolgál a rezsicsökkentés finanszírozására is. A hatósági energiaárak eltörlését egyelőre elutasítja a Tisza Párt, ám az EU a háztartási energiaárak magyarországi szabályozását is rossz intézkedésnek tartja, és évek óta azt várja el hazánktól, hogy ne adjon széles körű állami kedvezményeket. Kapitány István leendő gazdaságfejlesztési és energiaminiszter ennek ellenére a rezsicsökkentés bővítéséről beszél.

Borsodi várak végnapjai

Tavaly nyáron attól volt hangos a magyar futballsajtó, hogy soha nem látott keleti túlsúllyal kezdődik az NB I. 2025–2026-os idénye. A Debreceni VSC, a Diósgyőri VTK, a Nyíregyháza Spartacus, a Kisvárda FC és a történelmet író Kolorcity Kazincbarcika SC a mezőny csaknem felét adja, ilyesmire nem volt példa a tizenkét csapatos rendszer bevezetése óta.

2026 áprilisában aztán eldőlt, hogy az ötből csak három marad a Fizz Ligában: három fordulóval a bajnokság vége előtt biztossá vált a két borsodi együttes, a hőskorban nagy riválisnak számító Diósgyőr és Kazincbarcika kiesése. Mi vezetett idáig?

A sereghajtóként végző Barcika búcsúja a kisebb meglepetés: nem megbántva senkit, itt tulajdonképpen érvényesült a papírforma. Az iparváros csapatától már az élvonalba jutás is nemcsak történelmi, hanem már-már földöntúli bravúrnak számított, hiszen a KBSC nem tartozott a tizenhat együttest felvonultató másodosztály tehetősebb klubjai közé, sőt. A sikerben kulcsszerepet játszó sportigazgató, Koszta Péter a feljutást követően lapunk azon kérdésére, hol helyezkedhet el a Kazincbarcika az NB II. költségvetési rangsorában, kijelentette: „Biztos vagyok benne, hogy az utolsó ötben. Az legalábbis száz százalék, hogy a bértömegünk az egyik legkisebb volt az NB II.-ben.”

KOHÁN GERGELY

Keleti túlsúlyból légsúly: jövőre a két borsodi klub közül egyik sem az élvonalban szerepel.

A Diósgyőr régóta liftezik, a Kazincbarcika pedig csak körülnézett az NB I.-ben.

A borsodi tündérmese aztán hamar kijózanító borsodi valósággá vált. A hírek a feljutásért járó prémiumok elmaradásáról szóltak, a sikerkovácsok a nyáron mind szedték a sátorfájukat, legyen szó kulcsjátékosokról, a sportigazgatóról vagy az idén a Vasast is feljuttató Erős Gábor vezetőedzőről. S mindennek a tetejében ott volt a létesítményhelyzet is: mivel a stadion nem felelt meg az NB I.-es szabványoknak, a hazai mérkőzéseket kezdetben a 80 kilométerre fekvő Mezőkövesden voltak kénytelenek lejátszani, az idény második felére közelebb költözhettek, a DVTK arénájába. Ilyen előzmények után a napnál világosabb volt, hogy a barcikaiak a történelmi évadnak kiesőjelölt-

ként vágnak neki – úgy is, hogy Kuttor Attila személyében sikerült egy olyan, a regionális viszonyokat kiválóan ismerő szakembert a kispadra ültetni, aki korábban többször ért el erőn felüli eredményt. Az is kisebb csodának számított, hogy a bajnokság egyharmadánál nem álltak kieső helyen, hosszú távon viszont láthatóvá vált a Barcika és az élvonal nagy része között tátongó szakadék. A következő húsz fordulóban csak két győzelmet értek el, mínusz 40-es gólkülönbséggel, s amikor a 29. játéknapon biztossá vált a kiesés, már 15 pontos hátrányban voltak a bennmaradást jelentő tizedik helytől.

A KBSC tehát nem tudott két egymást követő évben csodát tenni, de már az első sem volt

Az ország egyik legjobb szurkolótáborával lesz szegényebb jövőre az NB I.

elvárható. Félreértés ne essék, a feljutáshoz hasonló tündérmesékre óriási szükség van a profi sport sokszor bántóan steril világában, és a történelmi NB I.-es idény kétszeri MTK-verésére, az Európa-ligában menetelő Ferencváros elleni helytállásra a drámai, utolsó pillanatos vereséggel vagy éppen a szomszéd vár Diósgyőr 4-0-s kiütésére sokáig emlékeznek majd a drukkerek. A tiszavirág-életű élvonalbeli szerepléssel kapcsolatos ambivalens érzéseket egy helyi szurkoló így foglalta össze: „Nincs gond! El lehet majd mondani, hogy története során NB I.-es is volt a klub. A tavalyi idény vége felé vitáztam lelkes Vegyész-szurkolókkal, hogy van-e szüksége a Barcikának az élvonalra vagy az élvonalnak a Barcikára. Az biztos, hogy ez a szereplés semmilyen formában nem szolgálta a labdarúgás fejlődését.” Nem mi mondtuk. Sok szempontból más, mégis hasonló a helyzet Diósgyőrben. Utólag úgy is tűnhet, hogy a miskolciak idei NB I.-es szereplése ugyanúgy halálra volt ítélve, mint a kazincbarcikaiaké, de fontos különbség, hogy a KBSC-nél bölcsen nem ígérgettek lehetetlen dolgokat. A DVTK-nál jó ötletnek tűnhetett újra a Kovács Zoltán – Vladimir Radenković

Az NB I. állása a 31. forduló után

M GY D V Pont

Győr

Ferencváros

Debrecen

Zalaegerszeg

Paks

Puskás A.

Újpest

Kisvárda

Nyíregyháza

MTK

Diósgyőr

Kazincbarcika

31 18 9 4 63

31 19 5 7 62

31 13 11 7 50

31 13 9 9 48

31

Ezzel a diósgyőri csapattal Pep Guardiola sem tudott volna mit kezdeni

-

Vladimir Radenković ezúttal nem tudott maradandót alkotni Miskolcon

Jellemző kép: térden a DVTK és a kapus Karlo Sentić

-

Egy darabig biztosan nem látunk DVTK–KBSC borsodi derbit az élvonalban

A Kazincbarcika egyik hazai bajnokija –keserédesre sikeredett a történelmi szezon

A Kazincbarcika nem tudott két egymást követő évben csodát tenni

Kiesés lett a vége a diósgyőri balettnak

kettőshöz nyúlni. Ha csak azt nézzük, hogy a páros tizenkét éve sportigazgatóként és segédedzőként részese volt a klubtörténelem ritka nagy fellángolásai egyikének – Ligakupagyőzelemmel, Magyar Kupa-ezüstéremmel és bajnoki ötödik hellyel az utóbbi négy évtized legsikeresebb idénye a 2013–2014-es –, az adhatott megfelelő jogalapot a két szakember reaktiválására. Csakhogy az akkori fő sikerkovács, a vezetőedző Szivics Tomiszlav ezúttal hiányzott a képletből, és nélküle megbukott Kovács és Radenković. Tanulságos, hogy a sportigazgató tavaly júniusi székfoglalójában úgy fogalmazott, célja „az első számú vidéki erővé tenni a DVTK-t”, innen jutottak el tíz hónap alatt oda, hogy a tavasszal vele együtt kirúgott Radenković utódját, Nebojša Vignjevićet is elbocsátották a hatodik meccsét követően. Persze valahol Vignjević is csak áldozat, hiszen ezzel a csapattal Pep Guardiola sem tudott volna mit kezdeni.

Számos jel utal arra, hogy az igazi problémák magasabb szinten gyökereznek. Olyan a mesében nincs, csak a magyar fociban, hogy egy klub előbb kivágja az együttest a ritka negyedik helyen teleltető edzőjét, Vladimir Radenkovićot, majd a sportigazgató Horváth Csengert is, hogy aztán az előbbi helyére hozott tréner, Valdas Dambrauskas alig négy hónapot érjen meg, s helyette a tavaszi szezonnak az előd utóddal, Radenkovićcsal vágjanak neki. A mostani bajnokságban pedig ugyancsak három vezetőedzője volt a csapatnak: Radenković és Vignjević után a megbízott Takács Péterrel fejezi be az idényt. Mindezt Kovács Zoltán sportigazgató fent említett kirúgása, szurkolói bojkott és sima kiesés fejeli meg. Vingjević a kudarc egyik fő okaként azt említette, hogy számos játékos még a kiesés kapujában sem volt hajlandó kilépni a komfortzónájából.

Hogy miben bízhat az ország egyik legjobb drukkerhada, a sokadik alkalommal is megtisztulást követelő szurkolótábor? Leginkább a helyi viszonyokat kiválóan ismerő, az akadémia éléről sportigazgatóvá megtett Vincze Richárd munkájában, aki Nebojša Vignjević menesztését már az újjáépítés első lépéseként aposztrofálta, s közölte, hogy nagyobb mértékben fognak támaszkodni a saját nevelésű fiatalokra. A menedzsment első körben hosszú közleményben bocsánatot kért, s elismerte a hibáit. Ez is valami, kezdésnek megteszi – az már a jövő zenéje, hogy ezúttal tettekben is visszaköszönnek-e a szavak.

Vissza kell térni az eredethez

Hogyan jutott el egy tizenkét éves marosvásárhelyi kisfiú a világ legnagyobb színpadaira, és miért hisz benne rendületlenül, hogy a tehetség nem lehet emberség nélkül? Erről is beszélgettünk Simon Istvánnal, azon kevés magyar balettművészek egyikével, akik nem csak itthon világhírűek.

FARKAS ANITA FOTÓ FICSOR MÁRTON

Több helyen van otthona a világban, de hol van otthon igazán?

Mostanában leginkább Budapesten. És Drezdát, ahol lassan húsz éve részben élek és dolgozom, majdnem ugyanennyire kedvelem. Akárcsak a gyerekkorom helyszínét, Marosvásárhelyt. Fiatal voltam, amikor eljöttem, de az utóbbi években egyre gyakrabban visszahúz a szívem.

Miért Budapestet említette elsőként?

Egyszerűen jó itt lenni. Magánemberként és táncművészként is nagyon szeretem a várost. A budapesti lét semmihez nem hasonlítható, ráadásul olyan színes színházi, kulturális élet van, amilyenhez foghatót nemigen tapasztaltam máshol. Különösen igaz ez a táncművészetre, egyébként országosan is; a népességhez képest szerintem kimagasló, mennyit fordítunk erre a területre. És nemcsak arra gondolok, hány táncegyüttes van a balettól a néptáncig, hanem a táncművészek megbecsültségére is.

A közönségre gondol?

Arra is. Meg a kiszámítható életpályamodellre, ami lehetővé teszi, hogy karrierje befejeztével mondjuk egy balettművész ne legyen földönfutó. Ennél is tágabban pedig a műfaj beágyazottságára. Mivel még aktívan táncolok, sok helyen megfordulok a világban, és különösen a protokollelőadásokon látom, kik vesznek részt rajtuk; ez mindennél jobban mutatja, hogyan viszonyul az adott társadalmi elit a táncművészethez. Ez alapján bizton állíthatom, hogy Magyarországon az átlagnál sokkal szervesebben benne van a mindennapokban. Sőt, bár statisztikám nyilván nincs róla, úgy érzékelem, hogy nálunk úgy általában, más intellektuális témakörökben is számít a táncművészek véleménye. Nem csupán a színpadra tett, tárgyiasított esztétikumot látják bennünk, amit csodálni lehet és az előadás végén megtapsolni, hzanem a közös világunk, kultúránk fontos alakítóit.

A nehezebb sors vagy út se nem mentség, se nem kiváltság

2007 óta volt ideje alaposan megismerni a német rendszert, ott hogyan működik ez?

Nem azt mondom, hogy a németeknél ne lenne megbecsültsége a szakmának, de az biztos, hogy más az általános struktúra. A legtöbb helyen úgy építették fel a rendszert, hogy a táncművész könnyen pótolható legyen, ezért szinte élet-halál harc folyik a státuszokért. A világ minden tájáról érkeznek a próbálkozók: a tánc globálisan népszerű, sokféle iskola és verseny van – a balett terén főleg –, és emiatt rengeteg a pályakezdő Ázsiától Amerikáig. A presztízst pedig még ma is a nagy európai társulatokhoz szerződés jelenti. Vegyünk például egy átlagos japán családot. Ha a gyereknek sikerül mondjuk Németországba eljutnia valamelyik balettiskolába, ezáltal esélye nyílik legalább egy kari pozíciót elcsípni valamelyik vidéki kisváros színházában, azt hatalmas sikernek könyvelik el. De odáig eljutni sem könnyű. Manapság egyáltalán nem ritka, hogy több ezren jelentkeznek egy nem szólótáncosi állásra is.

Arról nem beszélve, hogy a háború miatt a balettban hagyományosan erős ukránok is még nagyobb számban megjelentek.

Közvetlen tapasztalatom is van róla, hiszen volt lehetőségem kifejleszteni és vezetni az orosz–ukrán háború miatt menekülő művészeket segítő táncművészeti programot Németországban. Sokrétű támogatást nyújtottunk az adminisztrációs ügyek intézésétől a pályázati programok megtervezésén és kivitelezésén, a balettgálák szervezésén át a szerződtetések intézéséig; ebben partnerem volt körülbelül húsz színház, valamint a németországi táncművészek szövetsége. De amikor tömegekről beszélek, elsősorban nem rájuk gondolok.

Hanem?

Az ázsiai országokból, illetve a nagy táncművészeti hagyományokkal bíró országokból érkező fiatalokra. Ők ezres nagyságrendben vannak jelen már a gyerekbalettversenyeken is. A balettversenyeket

egyébként nem nagyon kedvelem, sőt kifejezetten károsnak tartom a kulturális vagy művészeti értékteremtés szempontjából.

Miért? Pláne hogy ön is megnyert nem egyet. Mert jellemzően nem az alapján érvényesül valaki a pályán, hogy miként teljesített ezeken, viszont lelkileg és fizikailag simán tönkreteheti őt a velük járó stressz, az állandó gyerekkori teljesítménykényszer. A színpadi átlényegülés, a hiteles színpadi előadó-művészeti megjelenés fontossága másod- vagy harmadrendűvé válása jól tetten érhető világtrend. Ebben nagy szerepük van a balettversenyeknek.

Cserébe viszont megadják a látszódás lehetőségét, ami a könnyebb karrierkezdéshez vezet. Az okozott kár egyáltalán nincs arányban a remélt haszonnal. Gondoljunk bele: mennyi sansza van, hogy a zsűriben egy színház- vagy társulatigazgató ül, akinek az ötszáz próbálkozóból megtetszik egy, és évekkel később is emlékezve rá behívja próbatáncra? Elég kevés. Arról nem beszélve, hogy a balett bár az „edzésmunkában” hasonlít rá, egyvalamiben lényegesen különbözik az élsporttól: technikailag egy jól képzett tizenhat éves meg tud csinálni mindent, ami a vezető szólistasághoz szükséges. Azaz önmagában a technikai tudás nem jelent semmit.

Mitől lesz valaki jobb táncos, mint mások?

A legfontosabb a megbízhatóság és a tanulékonyság. Ez adódik össze olyan, szintén fontos tulajdonságokkal, hogy mennyire képes valaki megőrizni hosszú távon az egészségét, milyen kifejező tud lenni a színpadon, hogyan tudja teljesíteni azokat az elvárt kis részleteket a koreográfián túl, amelyeket a balettmester fontosnak tart. Számomra is ez a legfontosabb: a hiteles kommunikáció,

FOTÓ: SIMON ISTVAN

A zenés műfaj mintha megint a helyi értékek, hagyományok megmutatása felé is fordulna

a művészi kifejezőerő és egy darab belső valóságának életre keltése, a stílusának érzékletes képviselete. Ezért is állítom, hogy a versenyeken keresztüli szelekció a színházak részéről szintén zsákutca, mert éppen a lényeg, azaz a művészi tartalmak szempontjából vezet kiüresedéshez.

A tánc puszta fizikai teljesítménnyé válik ahelyett, hogy az erős egyéniségen lenne a hangsúly, és azokat keresnék, akik nem csupán technikailag tökéletesen felkészültek, de a bennük lévő megmagyarázhatatlan plusz miatt katarzis kiváltására is alkalmasak. Ez az oka annak a világszerte megfigyelhető jelenségnek is, hogy a balett-társulatok tagjai egyre fiatalabbak és ezzel párhuzamosan sajnos egyre kevésbé karizmatikusak.

Mi manapság a divat a balettben?

A vegyes repertoárú társulatok dominanciája. Amikor 2007-ben a drezdai Semperoperhez szerződtem, az volt a filozófia, hogy bontsuk le a klaszszikus és a modern balett között tradicionálisan létező határokat, vagyis természetesnek tetszett, hogy egy vezető szólista egyik este Apollót vagy A hattyúk tava hercegét táncolta, másnap meg egy Stravinsky- vagy egy kortárs darab főszerepét. Ezt mi tökéletesen megvalósítottuk, William Forsythe és mások darabjaival az egész földet bejártuk, a szakma és a közönség meg el volt ájulva mennyire „posztmodernül” is tudunk mozogni a precízen kivitelezett klasszikus forma mellett. Ma már ez nem újdonság, mindenki, még a legkisebb formációk is hasonlóra törekszenek. Hogy mi lesz a következő lépés, nem tudom, de úgy tűnik – a tendenciákra mindig eggyel korábban reflektáló prózai színházat figyelve –, hogy ismét paradigmaváltás előtt állunk. A tánc, eleve a zenés műfaj mintha megint a helyi értékek, erősségek, hagyományok megmutatása felé is fordulna, innovatív köntösbe bújtatva. Mindez egyébként természetes válasz arra, hogy egy homogenizált, globalizált massza veszi körül ezt a műfajt ugyanazon koreográfusok ugyanazon műveit körbejáratva.

Ha már helyi értékek. Miért jöttek el Marosvásárhelyről?

Csak én jöttem el, a szüleim maradtak, édesapám a mai napig ott él. A tánc volt az ok, pontosabban az, hogy felvettek a Magyar Táncművészeti Főiskolára.

Hogyan került a balett közelébe?

Kis kitérővel. Mozgékony gyerek voltam jó mozgáskoordinációval, állandóan fára másztam, fociztam, kézilabdáztam, kosaraztam, a tévéből tanult tornagyakorlatokkal szórakoztattam a homokozóban a barátaimat. A baletthez viszont a karate vezetett el, jártam edzésre, és az egyik kötelező orvosi vizsgálaton kiszűrték, hogy szívritmuszavarom van. Ezután hosszas kezelés következett, de mivel a szüleim nem bírtak a lekötetlen energiáimmal, muszáj volt kitalálniuk valamit. A táncot az orvos ajánlotta, elkezdtem járni egy helyi tánciskolába, néha fel is léptünk; és amúgy is elég jó buli volt, mert egy tornateremben voltak a foglalkozások, a jó nagy szivacsokon előtte lehetett szaltózni, utána meg kosarazni estig. Megjegyzem, hárman voltunk fiúk összesen.

És mint a mesében, itt, a tornateremben fedezték fel?

Nagyjából. Akkoriban, a kilencvenes évek végéről beszélünk, Fodor Antal ötlete nyomán elindult egy kezdeményezés, amelynek keretében a határon túl is kutatták a tehetségesnek látszó,

A balettversenyeket kifejezetten károsnak tartom a kulturális vagy művészeti értékteremtés szempontjából

Simon István 1987-ben született Marosvásárhelyen. Harangozó Gyula-díjas táncművész. 2007-ben végzett a Magyar Táncművészeti Főiskola klasszikus balett szakán. A drezdai Semperoper, a Magyar Nemzeti Balett, majd az Oper Dortmund első szólistája volt. Vendégművészként 23 ország 45 színházában lépett fel, köztük az Opéra de Paris-ban és a Théâtre de la Ville-ben, a New York City Centerben, a moszkvai Goszudarsztvennij Kremljovszkij dvorecben. 2013 óta tanít rangos színházaknál, művészeti egyetemeken, magániskolákban és mesterkurzusokon világszerte. Megalapította az operaéneklés, a zongora és a táncművészet fúziójával kísérletező The Journey Productionst. A Budapesti Operettszínház balettigazgatóhelyettese. Jelenleg a doktoriját írja innovációs témakörben a drezdai egyetem gazdasági karán.

Nézz őszintén magadba!

jó mozgású gyerekeket. Így jutott el hozzánk a Brieber János és Dvorszky Erzsébet; rögtön kiválasztottak, és felajánlottak egy ösztöndíjas helyet. A szüleim meg hosszas tanakodás után bölcsen úgy döntöttek, muszáj elengedniük, mert ez kiugrási lehetőség – Romániában akkoriban különösen nehezek voltak a mindennapok.

Tizenkét évesen egyedül elköltözni egy másik városba, sőt országba, azért az nem lehetett könnyű. Nem szeretném ezt túlmisztifikálni, mert nem hiszek benne, hogy csak akkor lehet valakiből jó művész, ha eleget szenvedett hozzá; önmagában a nehezebb sors vagy út se nem mentség, se nem kiváltság. De hogy megacélozott, az biztos. Pláne mert egyből a második évfolyamon kezdtem, és villámgyorsan be kellett hoznom a lemaradásomat. A keresztszüleim akkor már Budapesten éltek, de csak hétvégenként tudtam meglátogatni őket, a hét nehézségeitől fáradtan. Menet közben ráadásként kiderült, hogy az anyagi rész sem úgy van, ahogy ígérték. Bár tandíjat tényleg nem kellett fizetnem, ahhoz, hogy a tanulmányaimat ne kelljen abbahagynom – mivel a szüleim csak minimálisan tudtak támogatni –, muszáj volt végig kitűnően tanulnom, hogy kapjak ilyen-olyan ösztöndíjakat is. Közben elkezdtem járni a versenyekre, tizennégy évesen még egy koreográfusversenyre is beneveztem magam. Mozart-zenére összeállítottam egy kis kalapos számot, bekerültem vele a „nagyok” programjába, sok he-

lyen jártunk a műsorral az országban. Akkor éreztem meg igazán, hogy nekem ez egész jól megy: színpadon lenni, a nézőkkel kommunikálni, éles helyzetben csúcsteljesítményt nyújtani.

A sikereknek és ennek a sok mindennek az esszenciájaként született meg a mélyen önreflexív Nárcisz szólóestje? Nem létezik előadóművész exhibicionizmus és narcizmus nélkül. De nem szabad, hogy ez irányítson minket, és a vélt vagy valós zseniségünket magyarázzuk vele. Ahogy attól sem lesz valaki önmagában kreatívabb vagy ihletettebb, mert mondjuk szörnyű volt a gyerekkora, vagy nem szerette az anyukája, úgy a tehetség sem lehet soha felmentő oka az érzéketlenségnek. Számomra ugyanis ez, az érzéketlenség jelentette a kulcsot Nárcisz karakterének megfejtéséhez, a rendezőnek felkért Bozsik Yvette pedig teljesen egyetértett velem ebben. Barcs Krisztina pszichológus a tarot-kártya archetípusait felhasználó prezentációját alapul véve a darab tetőpontján elérünk a belső gyermekig, szimbolizálva azt a rengeteg önismereti munkát is, amit magam belefektettem a narcizmus csapdáinak elkerülésébe. A háttérben ekkor kivetített gyerekkori képem nem a magamutogatás céljából lett az előadás része, hanem buzdításul a közönségnek: nézz őszintén magadba! Mert csak akkor tudsz valódi életet élni, ha megküzdesz azzal és elfogadod, amit ott találsz.

LibriKÖNYVAJÁNLÓ

Tilmann Lahme

A MANNOK

Az irodalomtudomány egyik visszatérő, izgalmas kérdése, hogy egy mű értelmezéséhez mennyire szükséges a szerző életrajzi hátterének ismerete. Hírnév, luxus, irigység, színlelt szeretet és keserves vágyak – ezt ígéri Tilmann Lahme

A Mannok című könyvének borítója. Adódik a kérdés: vajon mit kínál ez a kötet Thomas Mann olvasóinak?

Roland Barthes 1968-as esszéje,

A szerző halála radikális álláspontot képvisel: az írói szándék háttérbe szorul, és az értelmezés joga az olvasóhoz kerül. Ám számos irodalmi elemzés rámutat arra is, hogy az életrajz ismerete nemcsak háttéranyag, hanem az értelmezést gazdagító tényező is lehet, gondoljunk például Ady Endre szerelmi költészetére.

A Mannok című családregény valódi erőssége, hogy hiteles dokumentumokra – levelekre, naplókra –építve bontja ki Thomas Mann családjának történetét az 1920-as évektől a 21. század elejéig, kronologikus rendben.

A szerző kerüli a pszichologizálást, és hagyja, hogy a tények magukért beszéljenek.

Valóban regénybe illik a Mannok dinamikája: a híres szerző árnyékában élő gyerekei – Erika, Klaus, Golo és a többiek – mind írók, és tragikus sorsok jutnak nekik osztályrészül. Lahme eloszlatja a családi harmónia illúzióját, a német történelem viharait pedig összefonja a személyes történetekkel. Kiemelt téma a kitaszítottság és az emigráció: 1936-ban a Mann családot megfosztják német állampolgárságától, ami nem pusztán adminisztratív aktus, hanem politikai üzenet is. A családtagok különböző módon élik ezt meg, s próbálnak helyet találni maguknak az emigrációban Amszterdamtól Párizson át az Egyesült Államokig. Lahme bemutatja azt is, hogyan válik Thomas Mann az emigráns német szellemi élet egyik központi alakjává.

A személyes történetek és a politika így szorosan összefonódik. Hiteles portré rajzolódik ki egy tehetséges, mégis esendő dinasztiáról egy vészterhes korszakban.

Nelio Biedermann

LÁZÁR

Nemzedékeken átívelő családtörténet egy Z generációs alkotótól. Lázár Lajos, a vízkék szemű, áttetsző gyermek vízkeresztkor látta meg a napvilágot Pécs közelében, egy erdei kastély nyugati szárnyában. Így indul ez a gótikus hangulatú saga.

Lajos arra van hivatva, hogy továbbvigye családja hírnevét egy különc alakokban bővelkedő nemesi família örököseként. A történet azonban nem ilyen egyszerű: egy tiltott románc nyomán fogant örökösről van szó. A regény végigkíséri a család sorsát a Monarchia felbomlásától – miközben fokozatosan ködbe vesznek a hagyományok –a kommunista időszakig, amikor az egykori elit különösen kiszolgáltatott helyzetbe kerül.

Gazdag, érzékletes leírások, finoman szürreális fordulatok szövik át a szöveget. A történet jelentős része a fényűző Lázár-birtokon játszódik, amely a múlthoz köti a családot. Biedermann kiváló érzékkel idézi meg egy kísértetjárta kúria atmoszféráját.

Felmerül a kérdés: együtt tudunk-e érezni a minden rangjuktól megfosztott nemesekkel? A hűség fogalma náluk inkább zavaros, döntéseiket szinte következetesen az önérdek vezérli. Lajos alakja különösen árnyalt: kezdetben csodálattal tekint Hitlerre, ám ez az érzés idővel „megvetéssé és sötét félelemmé” változik.

A család sorsa lassan megpecsételődik: földjét, otthonát és javait az állam kisajátítja. Budapestre menekülnek, ahol a túlélés már nem a rangtól, hanem az alkalmazkodási készségtől függ. Egy állami gazdaságban találnak munkát – ez azonban sokkal inkább kényszer, mint választás.

A kötet egy olyan irodalmi hagyományba illeszkedik, amelynek fontos alakjai között említhetjük E. T. A. Hoffmannt, Virginia Woolfot, Marcel Proustot, James Joyce-ot vagy Thomas Mannt. Egy-egy epizódban szóba kerül egy konkrét könyv is, például Hoffmann Éjféli mesék című kötete, Prousttól Az eltűnt idő nyomában, egy alkalommal pedig Lajos fia Thomas Mannt olvas a medence szélén. Kérdés, hogy Nelio Biedermann ezzel a művel felkerül-e arra bizonyos polcra. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy Daniel Kehlmann Kleist-díjas német szerző, a nagy sikerű Mozgókép szerzője a következő szavakkal illette: „megdöbbentő könyv, egyszerre realista és nyugtalanítóan álomszerű”. Ez önmagában is erős ajánlólevél – a kérdés már csak az, hogy a fiatal svájci szerző beváltja-e a hozzá fűzött reményeket a magyar történelmet jól ismerő hazai olvasók körében is.

Szajbély Mihály

MAGASPART –ÖNÉLETTÖRTÉNETEK

Amagyar irodalomtudomány meghatározó alakjának számító Szajbély Mihály elsősorban a 19–20. századi magyar irodalom, a sajtótörténet és a médiumok szerepének vizsgálatával szerzett elismertséget. Kutatásainak tétje túlmutat a szűken vett szövegértelmezésen: az irodalmat következetesen az egykorú nyilvánosság, a sajtó működése és a kulturális közeg felől közelíti meg. Különösen fontosak a Jókai Mórról és Csáth Gézáról szóló kutatásai, amelyek közérthetően mutatják meg az író helyét és szerepét a korabeli nyilvánosságban. Szajbély az emlékezést nem egyszerű visszaidézésnek, hanem bizonytalan, folyamatosan alakuló folyamatnak mutatja, ahol a múlt mindig a jelen nézőpontjából értelmeződik, és a jelentéskeresés nem zárul le, nincsenek biztos válaszok, hajszálpontos emlékek.

A szerző egy izgalmas filológiai detektívtörténetről is beszámol, így az irodalmi kulisszatitkokba is bepillantást nyerünk, például abba, hogyan kellett egy jól ismert kéziratot sajtó alá rendeznie. Csáth Géza Egy elmebeteg nő naplója című műve körül bontakozik ki a történet, amely valójában egy elmeorvos analízise. Szajbély arra világít rá, miként válhat egy látszólag hiteles szöveg a fordítási nehézségek és pontatlan hivatkozások láncolatában problémássá: kutatása során könyvtárakban és archívumokban vizsgálta, mire gondolhatott Csáth, és hibázhatott-e. Fontos, hogy mindez még az internet kora előtt történt. A Csáth-történet így túlmutat önmagán: nemcsak egy irodalomtörténeti rejtély kibogozása, hanem annak bemutatása is, hogyan torzulhat egy szöveg, és miként válhat egy ellenőrizetlen hivatkozásrendszer a bizonytalanság forrásává.

A szerző felidézi gyerekkora és fiatalsága helyszíneit Újpesttől Gyopároson és Zebegényen át Szegedig, közben családi történetek, lakások és tájak elevenednek meg. Szó esik a szegedi Egyetemi Színpad meghatározó korszakáról, az erdélyi irodalmi kapcsolatokról, valamint a jugoszláviai magyar irodalmi és művészeti folyóiratról, az Új Symposionról, amelynek lapjain többnyire avantgárd írók, költők és képzőművészek kaptak helyet. A személyes emlékek mellett szakmai találkozások és utazások is megjelennek Párizstól Brüsszelen, Berlinen, Bécsen, Szabadkán és Újvidéken át Kolozsvárig.

A kötet elsősorban azoknak ajánlható, akiket érdekel az irodalomtudomány, és szeretnének közelebb kerülni egy jelentős irodalomtörténész folyton alakuló múltjához.

A megújulás kora

FARKAS ANITA

Több száz jövőnek megmentett épület, illetve műemlékegyüttes – vaskos album jelent meg az elmúlt másfél évtized Kárpát-medencei örökségvédelmi beruházásairól.

Reprezentatív kiállítású építészeti, műemlékes, múltat összegző kötetként született meg A megújulás kora . A múltba visszatérés semmiképpen nem a küllemre vonatkozik: az impozáns könyvet már csupán a rengeteg fotó miatt érdemes alaposan átlapozni, és azért is, mert a fogyaszthatóságon innen maradó kísérőszövegekkel egységet alkotva kiderül belőle: a közös örökségünk átgondolt védelmének kormányoktól független, össznemzeti ügynek kell lennie. Minden időben és rendszerben, nem félve attól sem, ha a téma, jelen esetben az épített környezetünk védelme, társadalmi viták kereszttüzébe kerül – csak lehetőleg szakmai és ne politikai-indulati alapon folyjanak.

A megújulás kora készítői viszont nem arra vállalkoztak, hogy utólag igazságot tegyenek bármely fronton. Egyszerűen azt vették számba, hogy a magyar műemlékállomány 1945 utáni, évtizedeken át tartó, gondatlanságból adódó vagy szándékolt pusztulásátpusztítását hogyan sikerült megfékezni a huszonnegyedik órában. Legyen szó a legnagyobb és ezért a figyelemnek, kritikáknak is leginkább kitett gigaberuházásokról (Várkert Bazár, Magyar Állami Operaház, a Nemzeti kastély- és várprogram állomásai) vagy a munkála-

tok volumenét tekintve legkisebbekről, így sok más mellett az apró falusi parasztházak újraélesztéséről a Teleki László Alapítvány által indított és koordinált Népi építészeti programban.

Az üzenet világos: minden történeti épület egyformán jelentős, bármi volt is egykor a funkciója, és bárhol van is a Kárpát-medencében. Nem feltétlenül a fizikai megfoghatóságuk okán, hanem mert ha elvesznek, a falak között őrzött történetek is örökre elfelejtődnek. A tájegységi bontásban – a Dunántúltól a fővároson át Kárpátaljáig és Erdélyig – elénk tárt, közel négyszáz megőrzött-megújított építmény ráadásul egyfajta, a terjedelmi korlátok miatt természetszerűleg hiányos tükör is. A történelmi Magyarország etnikai és felekezeti sokszínűsége különösen a templomok esetében szembetűnő, amelyek között megtalálható sváb evangélikus, magyar katolikus és református, magyar ajkú ruszin görögkatolikus, szerb ortodox, székely unitárius és több zsinagóga is. Az külön díjazandó, hogy az összeállítók figyeltek a „lazításra” is: a legnagyobb projektekhez köthető személyes reflexiók segítik megérteni az ügy fontosságát a laikusok számára is. A kapcsolódó, világosan tematizált honlapon pedig érdemes bárkinek szétnézni.

A megújulás kora. Terc, 2026

Tisza virága, Csongrád

RAJCSÁNYI GELLÉRT

Csongrád vármegyénk a legősibb és legmagyarabb vidékek közé tartozik. Régi vármegyéink örökségét bemutató sorozatunk 16. része.

Csongrád: črn (fekete) és grad (vár). Mint megannyi földrajzi nevünknek, Csongrádnak is szláv eredete van, ami a magyarok bejövetele előtt itt élők örökségére utal. A fekete vár fekete földjét a magyarok is megszerették és belakták, hogy végül nagyon jellemző vármegyénkké váljon a legmagyarabb táj, az Alföld kellős közepén. Kalandozásainkat kezdhetjük a megye nevét adó

Csongrád kisvárosban: még a magyar nagyközönség számára sem annyira ismert, ritka értéket őriz e városka a Tisza és a Körös összefolyásánál. A régen a Tisza egyik hajtűkanyarjában meghúzódó településnek ugyanis megmaradt az ősi városmagja, a régi idők alföldi magyar mezővárosának megkapó összképe. Miután az elmúlt jó évszázadban nyugat felé bővült a város, a szegényebb halászok és földművesek lakóhelye maradt a legősibb városrész, így maradhatott meg a jövőnek. Girbegurba utcácskáin, festői rendezetlenségben álló, fehér falú,

oromzatos parasztházak között kóborolva magunk elé képzelhetjük a pár évtizede véget ért időket, amikor parasztasszonyok tettek-vettek a ház körül, gyerekseregek rohangáltak az utcákon, a férfiak meg naphosszat a Tiszán halásztak, vagy a környező mezőkön végezték tisztes és kemény munkájukat. Ma már jórészt csend honol az óváros fölött, amelynek 65 épületéből 32 áll műemléki védettség alatt.

Ha Csongrádról elindulunk dél felé a Tisza mentén, nincs messze Ópusztaszer. Csongrád város a földközeli, rusztikus magyar valóság, Ópusztaszer pedig a magyar történelem és legendárium különleges emlékhelye. Anonymusnál maradt fenn, hogy a honfoglaló Árpád és nemesei „szerét ejtették” az ország dolgainak, és a hagyomány végül e vidéket jelölte meg az esemény helyszínének. Ami bizonyos, hogy később, az Árpádok idején a Bár–Kalán nemzetség építette fel itt monostorát, melynek romjai ma is láthatók. Ópusztaszert aztán az 1896-os millennium lázában égő Magyarország emelte fel nemzeti, szimbolikus emlékhelynek. Akkor még csak a hatalmas Árpád-emlékmű született meg, majd az 1970es években kezdték kiépíteni a Nemzeti Történeti Emlékparkot, amit ma milliók ismernek. Fő látványosságai a hosszú hányattatás után itt otthonra lelő Feszty-körkép, a hangulatos skanzen, valamint a nomádság, a vizek és az erdők világát bemutató kiállítások.

Innen továbbutazva hamar eljutunk a megye és az Alföld szívébe, Szegedre, ahol hagyomány és haladás találkozik egymással évszázadok óta. A török kort is nagyrészt nyüzsgő kereskedővárosként túlélő Szegednek hatalmas tragédiája volt az 1879-es árvíz. A barokk és reformkori épületek 95 százaléka elpusztult – de csodával határos módon a 75 ezer lakosból csak mintegy 150 veszett oda az árvízben. Szeged szó szerint globális összefogás segítségével épült újjá, az összmagyarság nekibuzdulása mellett Ferenc Józseftől a franciákon, németeken és oroszokon át az Egyesült Államokig, Kínáig és Japánig terjedt a szolidaritás.

Így írt akkoriban Szegedről Mikszáth Kálmán: „A szegedi ember jelleme általában nemes: nem egészen nyilt, de egészen nagylelkű. Jó szívű, igazságos. Szivós, de nem makacs. Erős, nyers, de nem durva. A magyar civisek érdesebb vonásai itt csak bágyadtan szelidített alakban lépnek föl. Demokracziája őszinte, valódi magyarsága természetes, ment az affektált czafrangoktól s ezért hódítóbb. A város magyarságában és demokratikus levegőjében minden idegenszerű elem fölolvad.”

Alig pár év alatt modern nagyváros született az elmosott régi helyén, ez lett a ma is látható Szeged. Igaz, mai hatalmas jelképe, a neoromán stílusú dóm még évtizedekkel később épült fel. A Horthy-korszakban kialakított Dóm tér ma is a hagyomány és a megújulás tere, ahol az elenyészett középkori Szeged utolsó emléke, a Dömötör-torony emlékeztet a múltra; a magyar oktatás és tudomány vidéki fellegvára, a szegedi egyetem pedig a jövő felé fordul.

| GYŐRFFY ÁKOS |

Gázló

Bori

Eltemettük anyám kutyáját. A sírt ketten ástuk a bátyámmal. Neki a válla hasogat, nekem a derekam fáj, szép kis brigád vagyunk. Ő már a hatvanhoz közelít, én nemsokára ötven leszek. Mondtam is neki ásás közben, hogy lassan mi is megyünk a levesbe.

A gödör helyét először rosszul választottuk meg, a közeli fenyő gyökerei miatt nem tudtunk volna elég mélyre ásni. Pár méterrel arrébb már nem voltak gyökerek a talajban, volt viszont más. A negyven évvel ezelőtti építkezésből maradt téglatörmelék. Az 1980-as évek legelején döntöttek úgy a szüleim, hogy lebontják a ház hátsó felét, a 19. századból való gazdasági épületrészeket, a pajtát, a sufnit, a kolbászfüstölőt, a boltozatos pincelejáratot.

Jól emlékszem arra a napra, amikor megkezdték ezt a műveletet. Kivágták a hatalmas szederfát, a méteres vastagságú vályogfalakat munkagépek verték szét. Sikerült olyan emberekkel leszerződni erre a munkára, akik enyhén szólva nem álltak a helyzet magaslatán sem hozzáértésben, sem morálisan. Előbbi azt jelentette, hogy például rámentek a munkagéppel a pincére, így az beszakadt, utóbbi pedig azt, hogy sok mindent elloptak a régi padlásról és a műhelyből. Ahogy megláttam a földben ezeket a téglatörmelékkel átjárt rétegeket, hirtelen mindez eszembe jutott. Ahogy eszembe jutott az a régi házrész is, amely a régi kerttel együtt tűnt el. Már csak hárman emlékszünk erre, az anyám, a bátyám és én. Nem mintha olyan nagy jelentősége lenne ennek. Mert ugyan kit érdekel, hogy mi volt itt valamikor.

Néhány napja láttam egy részletet a legendás Másfélmillió lépés Magyarországon című filmből. Azt a részt, amikor a csapat épp a Nagymaros fölötti Törökmező környékén járt. Egy idős zebegényi úr, a helyi turistaegylet vezetője kalauzolta Rockenbauer Pált és társait az Őzikeforráshoz. Ez az idős úr a klasszikus turista egyik utolsó képviselője volt. Gyerekkoromból emlékszem még erre a típusra. Térdnadrág, térdzokni, kockás ing, csehszlovák túrabakancs, mohazöld vadászhátizsák. Jólesően ivott a stáb az Őzike-forrásból, kézről kézre jártak a kulacsok. A forrás legalább húsz éve kiszáradt, a klasszikus turisták pedig már előbb eltűntek az erdőkből. És sok esetben már azok az erdők sincsenek meg.

Valami végérvényesen elmúlt, és ezt a valamit a magamfajta hajlamos nem elfelejteni. Egyrészt nem felejtem el, másrészt pedig azt tapasztalom, hogy ami a helyére furakodott, az jóval ócskább, silányabb, üresebb. És mindez nem a szállóigévé lett „régen minden jobb volt” sóhajtozásból fakad, hanem tárgyilagos tapasztalatokból. Amely tapasztalatok persze könnyen efféle sóhajtozásokba torkollhatnak. Kiássuk a gödröt, sajog a derekam, a jobb lábfejem zsibbad. Idegbecsípődés. A bátyám alig tudja mozgatni a vállát. Lassan elmúlunk innen mi is, ami kézenfekvő gondolat egy frissen ásott sír mellett pihegve.

Menhelyről került anyámhoz Bori, az előéletéről semmit nem tudni. Szelíd, fekete keverék kutya volt, a keverékségnek egy olyan fokán állt, hogy senki meg nem mondhatta már, milyen fajták lehettek az ősei. Bárki érkezett anyámhoz, Bori azonnal két lábra állt előtte, és a mellső lábaival az illető mellkasához támaszkodott. Ez volt az üdvözlés. A halála előtt két-három hónappal még volt egy utolsó, nagy menete. Felfedezett a ház mögött egy keskeny átjárót, amelyen keresztül aztán néhányszor megszökött. Volt, hogy a Nagymaros fölötti Hegyes-tető csúcsán látták, máskor a visegrádi kompról szedték le a révészek. Egy utolsó, nagy kaland a távozás előtt. Amikor az állatorvos a bódító injekció után beszúrta a szívébe a halálos adagot, nem tudtam nem figyelni, mi történik. Láttam már hasonlót, és most is ugyanazt láttam. Volt egy utolsó, felfoghatatlanul mélyről érkező kilégzés. Ahogy az élet elhagyta a testét. Az élet, amiről nem tudjuk, micsoda, és soha nem is fogjuk megtudni. Bori immár a negyedik eltemetett kutya a kertben. A sort a vizslám nyitotta, aztán jöttek a többiek, Fáni, Panni és most Bori. Anyám majd szépen körberakja a sírt kerek dunai kavicsokkal, ahogy a többiekét is. Ahogy hasonló esetekben, most is feltűnt, hogy a halott test hátterében, környezetében minden ugyanúgy megy tovább, zökkenőmentesen. A rigók ugyanúgy énekelnek, a felhők ugyanúgy vonulnak, a hangyák ugyanúgy menetelnek titokzatos útvonalaikon. „Tovább lóbálja felettünk az égen / az idő a napot, e lassú ingát” – ahogy Jékely Zoltán írja Új évezred felé című versében. Amiben szintén van valami felfoghatatlan. Élt egyszer kutya. Vajon mit jelent ez? Hol van a helye az életünknek ebben a nagy „lóbálásban”, ami az idő?

KOMMENTÁR

Vissza a centrumba

VECZÁN ZOLTÁN

Vádak és önvádak, minden hiába; ez a csata a Fidesz–KDNP és támogatói számára elveszett. Közben úgy tűnik, a jakobinus leszámolási ígéret nem csupán kampánytermék volt: a Tisza Pártnak drukkoló média mellett egyesek gond nélkül sürgetnek az 1945 utánihoz hasonló pereket, emlegetnek szimbolikusan guillotine-t, vagy éppen követelnek vezetőszárat és bilincset a leköszönő kormányfőnek. A túlzások pedig azért is veszélyesek, mert a törvénytelenségek jogszerű feltárása mindenkinek az érdeke. Az erőszak és a kirekesztés elutasítása mint civilizációs alapelv olykor mégis megszűnni látszik – a felbőszült-felbőszített tömeg hangadói legitimnek látják mindezt, ha a bukott kormánypártok támogatóival szemben történik. Ez persze önmagától nem lenne egy demokratikus berendezkedés sajátja, kellett hozzá az előző három és fél évtized aprólékosan kivitelezett, dehumanizáló kampánya a mindenkori jobboldal ellen, ami az Antall-kormány első percében vette kezdetét, és legutóbb épp a „leszart” keresztény Magyarország képében öltött testet (Tóta W. Árpád). A keresztény Magyarország kettészakadt, hiszen sok százezer jobboldali, polgári, konzervatív

ember szavazott a Tiszára, amely meggyőződése szerint jobboldali, polgári, konzervatív párt.

A kormánypártok nem tudták vagy nem akarták észrevenni az elképesztő közhangulati ellenszelet – amelyben a Brüsszel–Kijev-tengely mellett azért bőven ott volt az előző négy szűk esztendő, az innen visszatekintve túlságosan bőkezű költések számos területen, a korrupciós botrányok és álbotrányok, a kegyelmi ügy és még számos másik, talán a Borkai-botrány óta erjedő dolog –, amelyhez állítani kellett volna a vitorláikat. Mert ebben az ellenszélben minden, a Fidesz–KDNP által kapott pofon jogosnak tűnt a buborékon kívül, de minden válaszpofon, minden sistergős jelző és vádaskodás tízszeres hangerővel csattant, áldozatot és mártírt szállítva a szerveződő ellenzéknek. A „vége van, kicsi” ponttól kezdve – bár a kemény mag tapsolt neki –a nagyobb tömeg percepciója szerint a kormány kommunikációja erőszakos lett, és elment szélre. Emiatt aztán újabb és újabb sérelmes csoportok találták magukat a Tisza zászlói alatt – amely aztán elfoglalta a vélt centrumot.

Ebből is látszik: nem lehet kizárólag a kemény mag igényeit kiszolgálni. Kormányon sem, de ellenzékben főleg nem, mert állandósítja az országban a polgárháborús állapotokat, és rálökdös az egykori MIÉP vigasztalan útjára. Nem érdemes belemenni az új csapdákba sem: ideológiai alapon nekiesni olyan embereknek, mint például Vitézy Dávid, akiket két éve még a szavazók figyelmébe ajánlottak, vagy éppen kivárásra játszani, hogy az új kormányt szétvetik majd a világnézeti különbségek, esetleg a one-man-show szabályai szerint könnyen lecserélhető miniszterek közül valaki csinál majd valami botrányosat, mert ez önmagában semmire nem lesz elég, csak a partvonalról bekiabáláshoz. Ami segítené a Fideszt, ha önkritikus szervezetként meg tudná mutatni, hogy igenis ő a polgári, konzervatív, nyugodt erő, amely hajlandó elvégezni a szembenézés feladatát, és konstruktívan, ügyek mentén végezni az elvalapú ellenzéki politizálás pokolian nehéz műfaját. Miképpen az is, ha az elmúlt tizenhat év napos oldalát élvező nemzeti nagyvállalkozói réteg végre nagy erőkkel beszállna a mecenatúrába a kultúra és a média területén – különben a rendszerváltás óta nem látott információs monopólium jön létre. Ahogy a jobboldali médiának sem ártana kidugnia a mérgező kampánygőzből a fejét, és ha már a friss kormánypárti orgánumok közül nem egy éppen a Kuruc.infó szintje alatt uszít, ennek ellenében dolgozni, polgári módon. Megszólítva a polgári Magyarország egészét és visszatérni jobbközépre. Oda, ahonnan indult, és ahová való.

Nézze

Ön

is

a Mandiner YouTubecsatornáján Kohán Mátyás műsorát!

Iratkozzon fel a Mandiner YouTubecsatornájára!

Közélet, gazdaság, átfogó elemzések, vélemények és viták Magyarország vezető konzervatív hírportálján