MDI_2026-04-23

SZEMBENÉZÉS

MI TÖRTÉNT? MERRE TOVÁBB?

Mi vezetett a Fidesz történelmi vereségéhez?

Kik a felelősök? Hogyan tud megújulni a jobboldal?

Közélet, gazdaság, átfogó elemzések, vélemények és viták Magyarország vezető konzervatív hírportálján

A szembenézés igénye

A földindulás másnapján egy kedves barátom szomorúan úgy összegezte a látottakat: „Ugyanazt éljük meg, mint 2002 után. Jó ügyért küzdöttünk, és mégis elbuktunk. Kezdhetjük elölről az egészet.” Gondolataival nincs egyedül, a nemzeti tábor számos szereplője élte meg hasonlóan a vasárnapi eredményeket. Csalódottságának vérmérséklete szerint ki vitriolosabban, ki keserűbben, ki erős kritikával adott hangot.

A gyászfolyamat természetéből adódóan érthető minden hasonló felfakadás, hiszen most van ennek az ideje. Csaknem két és fél millió ember dolgozza fel magában, szűkebb-tágabb közösségében a sokkhatást. A legjobban talán a váratlanság és az igazságtalan ság érzete fáj, és ez is érthető.

Mégis azt gondolom, ha az érzel mi megrázkódtatásból kitekintünk, a 2002-es párhuzam nem állja meg a helyét. Most nem négyévnyi kormány zás után következik valami más, hanem tizenhat év húzódik mögöttünk. Más fél évtized példátlanul hosszú idő volt nyomot hagyni, így a teremtett értékek sem vesznek el a semmiben.

Az újraálmodott Kossuth tér, a mél tóképp megújított Citadella, a tehetség gondozásnak otthont adó szombathelyi Takáts-ház vagy a szegedi Bartók-ház stabil mementói egy országépítő kor szaknak. Más vívmányok megmara dásában valóban csak reménykedni lehet, ilyen az óvodaépítési program, a példátlanul széles családtámogatási rendszer vagy a külhoni magyarság folyamatos támogatása.

Így 2002 analógiája nem a kor mányzati eredmények tartósságában lehet igaz. Sokkal inkább a jobboldali önreflexió szükségességében. Az első

Ha azonosítottuk a hibát, úrrá lehetünk rajta: a gyenge jellemre az erkölcsi megújulás jelenthet választ

Orbán-kormány bukása komoly szembenézést követelt, ami nélkül az újjáépülés, a polgári körök megszervezése sem lett volna lehetséges. Most talán még fontosabb a tükörbe tekinteni, hiszen négy ciklus után van mivel számot vetni.

És most nem a kétségtelenül embert és kormányt próbáló geopolitikai kihívásokra gondolok, mint a migránshullám, a gazdasági válság, napjaink legnagyobb járványhulláma vagy a szomszédunkban dúló háború. E külső hatásokkal Magyarország felvette a harcot, volt vízió, és voltak politikai-gazdaságitársadalmi válaszok is.

A szembenézést magunkkal kell kezdeni. A céltalan önostorozás, a minden rossz volt mantrája helyett néhány kényelmetlen, de célzott kérdéssel. Kinek a felelőssége azok helyzetbe hozása, akik révén a vívmányokra vetült a korrupciós árnyék? Milyen elkötelezettségű személyekre épült a nemzeti tőkés réteg? És talán a legfájdalmasabb: hogyan váltotta fel fokozatosan az arrogancia az intellektuális kommunikáció igényét?

Az én leltáramból nem a jövőkép, a határozott döntések és a bátor geopolitikai elképzelések hiányoztak. Hanem az alázat, az önvizsgálat, a tettekben és szavakban megnyilvánuló emberségesség. Ne legyen kétségünk ugyanis, tizenhat év eredményeivel szemben a gyenge emberi minőség diadalmaskodott. Néhány jóravaló restsége győzte le belülről a kormányzó oldalt, aminek a választási eredmény lett a következménye.

Csüggedelemre azonban nincs ok. Ha azonosítottuk a hibát, úrrá lehetünk rajta: a gyenge jellemre az erkölcsi megújulás jelenthet választ. Ebben áll a közösség ereje, erre lehet építeni a jövőt!

Nemzetközi gazdasági szereplők és hazai elemzők is beszéltek arról, mit várnak a megalakuló kormánytól. A konszolidáció rendre megjelenik a kommunikációban, ám a kampányban a jóléti intézkedések fenntartását, sőt bővítését is megígérte a Tisza. Kérdés, mi marad a vállalásokból

46. oldal

Impresszum

Címlap: Mandiner-grafika

Lapigazgató-főszerkesztő: Szalai Zoltán | Főszerkesztő-helyettes: Boris Kálnoky, Szalai Laura | Lapszerkesztő: Őry Krisztina | Főmunkatárs: Petri Lukács Ádám, Szilvay Gergely | Rovatvezetők: Nagy Gábor (Közélet), Veczán Zoltán (Külhon, Külföld), Ferentzi András (Gazdaság), Nagy Péter (Sport), Rajcsányi Gellért (Élet) | Művészeti vezető: Keczeli Zoltán | Tördelőszerkesztők: Kónyi Zoltán, Krix Bettina | Vezető fotós: Földházi Árpád Fotó: Ficsor Márton | Munkatársak: Bokor Gábor, Farkas Anita, Győrffy Ákos, Hajdú Tímea, Kemenes Tamás, Kohán Mátyás, Konopás Noémi, Kovács Gergő, Krupincza Mariann, Nagy Ervin , Nagy Kristóf, Pálfy Dániel Ábel, Varga Mátyás Zsolt, Veszprémy László Bernát, Vizvári Soma | Vezető olvasószerkesztő: Póla Gergely | Olvasószerkesztők: Gulyás Orsolya, Weisz Teodóra | Adatelemző: Nagy Kristóf Kiadó: Mandiner Novum Nonprofit Zrt. Cím: 1114 Budapest, Bartók Béla út 43–47. | Felelős kiadó: Kereki Gergő | Nyomda: Mediaworks Hungary Zrt., 6729 Szeged, Szabadkai út 20. | Felelős vezető: Marancsik Roland | ISSN 2676-9298 MANDINER.HU – főszerkesztő: Kereki Gergő | főszerkesztő-helyettes: Kacsoh Dániel, Klein Ron | Árusításban terjeszti a Lapker Zrt. | Előfizethető e-mailben: ugyfelszolgalat@mandiner.hu; honlapon: mandiner.hu/elofizetes. Lehetséges fizetési módok: bankkártya, csekk, banki átutalás. Előfizetési díj belföldre: 1 évre 30 990 Ft, majd 36 990 Ft a második évtől, 6 hónapra 16 990 Ft, majd 19 990 Ft a második fél évtől, 3 hónapra 8990 Ft, majd 10 680 Ft a második negyedévtől.

| VIII. évfolyam | 17. szám

KÖZÉLET

6 | Mi történt? Merre tovább?

Vélemények a választás eredményéről

18 | Olvasóink írták

A Mandiner felületén a választás óta kommentek tömege született az eredményről, annak okairól és következményeiről – összeszedtünk egy szűk csokrot, tanulságul a következő időkre

22 | Most már jó a kétharmad?

Mit tehet meg a kétharmaddal az új többség, és mi az, amiben a Fidesz gyakorlatán is túltenne?

28 | Az ígéret szép szó…

Egy darabig még bajosan lehet számonkérni a májusban monstre felhatalmazással hivatalba lépő Tiszakormányon a vállalásokat, noha akad néhány, amit már a nyárra ígértek

32 | A politika realizmusa

LÁNCZI ANDRÁS

KÜLHON

34 | Külhoni tájkép csata után

A magyar választás után megosztott a külhoni közbeszéd: az optimisták lehetőséget látnak felvillanni, a pesszimisták leszámolásba torkolló felülvizsgálatoktól tartanak

KÜLFÖLD

36 | Tovább fokozza a kontrollt a putyini rendszer

Az ukrajnai háború ötödik évében szűkülnek az orosz szabadság utolsó, digitális terei, miközben az olajalapú gazdaságnak lélegzetvételre ad lehetőséget az iráni konfliktus

42 | Áradás bolgár módra

Rumen Radev államfő újonnan alapított baloldali-szuverenista pártja győzelmével ficói és orbáni nézeteket követő, stabil kormányzat alakulhat a régóta vezetési válságban lévő Bulgáriában

44 | Európa Orbán kormányzása után

KOHÁN MÁTYÁS

GAZDASÁG

46 | Máris megszorításokat várnak az új kormánytól

SPORT

50 | Magyarország ismét bizonyíthat

Az Európai Labdarúgó-szövetség először rendezi meg Budapesten a kontinentális elitsorozat, a Bajnokok Ligája döntőjét

ÉLET

54 | A szeretet az örömét az igazság győzelmében leli

A rák nem büntetés, hanem a véletlenek összjátéka – vallja Hidvégi Máté biokémikus, rákkutató, az Avemar feltalálója

JEGYZET

61 | A folyó

RAJCSÁNYI GELLÉRT

BUDAPESTI TÖRTÉNETEK

62 | Példamutatás a legnehezebb időkben

Nyomot hagyott szellemi és morális életünkben a hetven évvel ezelőtt elhunyt Horváth Sándor teológus

64 ÖRÖKSÉGÜNK

64 | Szikla, ami nem porlik: Csík

TÁRCA

65 | Utazás virtuáliába

CSENDER LEVENTE

POLGÁRI KARAKTER

66 | Sáry Mihály

ZSIGMOND GÁBOR

Mi történt?

Merre tovább?

Mi vezetett a Fidesz történelmi vereségéhez? Kik a felelősök?

Hogyan tud megújulni a jobboldal? A konzervatív közösség számos szereplője kereste a választ a napokban.

BÉKÉS MÁRTON

Jó, ha mindenki magán kezdi a számvetés munkáját

Április 12-én a nép meghozta döntését, amelyet csak elfogadni lehet: gratulálni a győztesnek, és köszönetet mondani azoknak, akik a jobboldalban bízva adták le szavazatukat. Én most mindkettőt megteszem a magam nevében: gratulálok a választás győztesének, és köszönöm a jobboldali szavazók kitartását, állhatatosságát. A tizenhat éve, szinte egyfolytában kétharmados felhatalmazással kormányzó Fidesz–KDNP elvesztette a választást, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének története véget ért. A kihívó fél hatalmas győzelmet aratott listán és az egyéni választókerületekben. A baloldal megsemmisült, a kisebb pártok közül egyedül a Mi Hazánk Mozgalom került be a törvényhozásba. A nagy győzelem nagy felelősséggel jár, de ez legyen a győztes dolga, a Fidesz–KDNP előtt a vereség meghajtott fejjel való elfogadása, a számvetés keserves munkája és az újjáépítés nagy feladata áll. Meg kell érteni a vereség okait, felismerni a társadalom akaratát, annak miértjét, s ennek megfelelően változtatni.

A munka csak ez után fog kezdődni, most kell erősnek, mérsékeltnek, ugyanakkor törhetetlennek lenni

Listán a Tisza Párt mintegy 3,4 millió szavazatot kapott, a Fidesz–KDNP több mint 2,4 milliót, a Mi Hazánk csaknem 360 ezret. Ami igazán fájdalmas és elgondolkodtató, hogy a 106 egyéni körzetből a Tisza 96-ot, a kormánypárt pedig 10-et tudott megszerezni. A társadalom üzent, az üzenetet el kell fogadni, meg kell köszönni, meg kell érteni, és annak megfelelően kell változtatni.

Elszámolni- és beszámolnivaló akad, jó, ha mindenki magán kezdi a belátás és a számvetés, valamint a korrekció munkáját. Én most mindenkit megkövetek, és mindenkitől bocsánatot kérek, akit a választási kampány hevében megbántottam. Nincs „ha”, sem félszívvel elnézéskérés, kérem, hogy fogadják el a bocsánatkérésemet! Ez után jöhet a meglévő politikai közösség – amelyhez

BENCSIK ANDRÁS

A

Csupán annyi volt, hogy szokatlan méretű és váratlan vereséget szenvedtünk. Mi azt üzentük, hogy veszélyes időkben a biztonság a legfontosabb. Ezt több mint 2,4 millió ember támogatta. Győzelemre, a folytatásra készültünk, hiszen a világ tényleg veszélyessé vált. Több mint 3,3 millió ember azonban azt mondta, ő inkább változást akar. Mert a változás jó. Divatos kifejezéssel cool, sőt fancy. Ők voltak többen. A választás eredménye úgy hatott ránk, mint egy hatalmas ökölcsapás, még ma is szédelgünk tőle. De a történet nem ért véget. Ők boldogok, mi pedig boldogtalanok vagyunk. Ma még. Holnapra azonban begyógyulnak a sebeink. Fel kell állnunk.

hűség köt – berkein belüli számvetés, ami azt jelenti, hogy önkritikusan fordulok felé is. Minden kritikát el- és megfogadok, sorsomat eggyé teszem a közösségével, és a kezébe helyezem. Ahogy Veres Péter írta a sötét években keletkezett egyik művében, mintegy otthagyva a mondatot a bekezdés élén: „Az ember nem fordulhat szembe a csapattal, akkor se, ha a csapat nem jól csinálja a dolgát.” Könnyen lehet, hogy a munka csak ez után fog kezdődni, most kell erősnek, kreatívnak, mérsékeltnek, ugyanakkor törhetetlennek lenni. Én továbbra is hiszek a magyar népben, Magyarországban és annak a politikai közösségnek az igazában, elveinek a tisztaságában, amelyhez 2001 óta tartozom.

(Forrás: Facebook)

Mert azok az elvek és értékek, amelyekben hittünk, nem veszítették el az érvényességüket. A nemzeti függetlenség, a család iránti felelősség, a gyermekek szeretete, az élhető élet vágya és joga nem évült el. Továbbra is hiszünk a szeretet és az összefogás erejében.

Ma délután egy padon beszélgettem valakivel, amikor elhaladt mellettünk egy suhanc, és odakiáltott: mi van, tolvajok! (Visszakiáltottam: „hülye seggfej vagy!”, de ezt ne kövessék, a szájalás nem a mi stílusunk.) Sokunknak lesz hasonló élményben részünk, erre föl kell készülni, de ezek a piti provokációk sem változtatnak azon a tényen, hogy az igazság a mi lelkünkben lakozik. És azt az igazságot nekünk meg kell védelmezni.

Most még nem tudjuk, hogyan, de meg kell védelmeznünk a gyermekeink tisztaságát mindenféle káros befolyásoktól, a fiataljainkat a genderizmusnak nevezett romboló kultuszoktól, a magyar társadalom békéjét egy migrációs paktum álcájában érkező civilizációs fertőzéstől, a családtámogatásokat, a fiatal párok életkezdésének megkönnyítését, meg kell őriznünk a magyarság szövetségét mindazon közeli és távoli nemzetekkel, amelyek barátsággal és jó szándékkal tekintenek ránk – és legfőképpen meg kell védelmeznünk a békét.

Nem tudjuk, az új kormány mit kezd ezekkel az értékekkel, mert hol ezt mondták a kampányban, hol azt, és más okokból sem lehetnek illúzióink, ezért magunkat kell megerősítenünk. Van benne tapasztalatunk. 2002-ben egy méltatlanul elszenvedett vereség után polgári körökbe szerveződtünk, úgy tartottuk egymásban a lelket és a hitet. Akkor hangzott el először az a mágikus mondat, amely aztán nyolc éven át egyben tartotta

a nemzeti jobboldalt: „Továbbra is rendületlenül hiszünk a szeretet és összefogás erejében!” Nekünk lett igazunk, nyolc évet kellett várni rá, de kitartottunk.

Nem tudhatjuk, most milyen hosszú lesz a próbatétel, csak azt, hogy ha nem veszítjük el egymást, ha a szeretet és az összefogás ereje ezúttal sem gyengül bennünk, akkor történjék bármi, végül ismét mi győzünk. És jó, ha tudjuk, hogy azok a fiatal emberek, akik most végtelenül boldogok, akik egy jó bulinak tartották a kormánybuktatást, ha baj lesz, idővel majd hozzánk menekülnek, és tőlünk kérnek segítséget. És mi majd segíteni fogjuk őket, hiszen ők a mi gyerekeink és unokáink.

Ne keressétek a vereség felelőseit! Egy felelős van, könnyű megtalálni őt. Úgy hívják, Orbán Viktor. Az elmúlt tizenhat évben ő volt a felelős minden sikerért és minden kudarcért is. Több volt a siker, sokkal több, mint a kudarc, de ez most

CSER - PALKOVICS ANDRÁS

Ne keressétek a vereség felelőseit! Egy felelős van, könnyű megtalálni őt. Úgy hívják, Orbán Viktor

sovány vigasz. Jól harcolt, vitézül küzdött, én képtelen lettem volna a kampányban követni őt, de ez sem volt elég. Sok volt az ellenség. A Tisza (a Szita, hogy a fene esne belé), Brüsszel, Ukrajna, a titkosszolgálatok, a láthatatlan ngó-k és a láthatatlanul áramló milliárdok, az arcátlanul manipuláló Facebook, az egoizmus, a laza bulizások kordivatja, és még sorolhatnánk. Ennyi ellenséget ezúttal nem sikerült legyőzni. Veszítettünk.

Hát akkor talpra, barátaim! Ne csak keressük, találjuk is meg egymást! Rengeteg dolgunk van. A hazánknak továbbra is szüksége van ránk.

(Forrás: Facebook)

A választási vereség nem lehet „árva kudarc”

z a választási eredmény közös kudarcunk. Mi egy csapat vagyunk, amely most is erős és nagy, több mint kétmillió emberről beszélünk. Ez a közösség most súlyos vereséget szenvedett. A csapatnak van egy kapitánya, őt ismerve alaposan fogja elemezni a választási eredményt, adott esetben a választmányi ülésen is. Hiba lenne ezt az eredményt csupán a kampánynak betudnunk, még akkor sem, ha most súlyos hiba is volt egy téma köré építeni. Ennél mélyebb és komplexebb problémák vannak, amiket először értékelni kell a belső fórumokon.

2019-ben kezdődött az a fajta rossz, elhibázott Budapestpolitika, amely először egy főváros kontra kormány problémát okozott, majd ezen keresztül egy önkormányzati világ kontra kormány problémához vezetett. Elfelejtettük, hogy leginkább az önkormányzati szereplők vannak közel az emberekhez. Hiába a számos jó intézkedés, adósságkonszolidáció, fejlesztési programok, ha a sokszor sajnos túlzott központosítás, valamint az olyan politikai bélyegek, mint például a szolidaritási hozzájárulás, más képet alakítottak ki az emberekben. A másik jelentős probléma az volt, hogy a 2024. júniusi eredményekből nem vontak le vagy nem jó következtetéseket vontak le azok, akiknek ez volt a dolguk. Ott még lehetett volna változtatni és más témákkal, stílusban megszólítani az embereket. Nekünk most alapvetően nem a Tiszával kell foglalkoznunk, nem nemzeti ellenállásra van szükség – az április 12-én volt, sajnos velünk szemben.

A kormányzati felelősség most mások kezébe került, az ország érdekében bízunk benne, hogy jól fognak vele élni. A mi feladatunk most az, hogy a saját mozgalmunkat, közösségünket egyben tartsuk, újjáalkossuk – ezt szerintem Orbán Viktor tudja elindítani. Tartom, hogy most nem a lemondásával szolgálja legjobban ezt a közösséget. A Fidesznek meg kell újulnia, és ebben a folyamatban a személyi változtatások, akár az elnökség, akár a parlamenti frakció kapcsán lehetnek nulladik lépések. A főnixmadár feltámad a hamvaiból, nem pedig feltámasztják. Néha fájdalmas, de elkerülhetetlen a szembenézés, az újratervezés, az összefogás, a közös munka.

11-én

DEMETER SZILÁRD

Kipukkadt a buborékunk, ami azért jó, mert megint működik a gravitáció, viszszatértünk a rögvalóba. Az előttünk álló évek arról fognak szólni, hogy a valóság folyamatosan ránk rúgja az ajtót. Ilyen helyzetben pedig időtálló választ az tud adni, aki a valóságban él.

Az eredmény magáért beszél, a kétharmad jelentős része nem Magyar Péter mellett szólt, hanem a választók azt üzenték nekünk, hogy

ennyi volt, kalap-kabát, elegük van belőlünk. Most jön a valóságpróba, az ezen fennmaradók tudnak a valóság kihívásaira releváns válaszokat adni.

Az eredménynek mindannyian felelősei vagyunk. Egy csomó jó dolgot tett a nemzeti kormány, de ettől még hibáztunk is, és a hibák után nem vontuk le a következtetést. A 2024-es önkormányzati választásnál látszott, hogy baj van a vidéki támogatottsággal, olyan városokat veszítettünk el, amelyeket nem lett volna szabad. Az én megfejtésem, hogy mi azt gondoljuk, a budapesti és a vidéki valóságpercepció különbözik – pedig ugyanaz.

Vissza kell térni az alapértékekhez. Nem kell nekünk új etika, a tízparancsolat tökéletesen elegendő volt kétezer éven keresztül, mint ahogy a magyar kultúra mélyrétegeit sem kell lecserélni teljesen más kulturális kódrendszerre. A magyar nemzet óriási versenyelőnye a nyugati világ többi részével szemben, hogy nálunk a család fogalma konszenzuálisan értékfogalom. A család a legnagyobb bizalommal bíró intézmény. A feladatunk tehát régi-új értékeink felelevenítése, újraértelmezése, megértése és megélése, valamint a közösségépítés. A múlt sérelmei helyett pedig a jövő kihívásaira kell valósághoz közeli válaszokat találni. Belecsúsztunk az elmúlt tizenhat évben is – ahogyan már előtte is – abba a gyakorlatba, hogy mindent megold helyettünk a kormány, s ha nekünk rossz, azért ő a hibás. A saját polgári szabadságunkat feláldoztuk a kényelem és a biztonság oltárán. Vissza kell venni a saját felelősségünket, mindenkinek el kell végeznie a melót a maga helyén és a maga mértéke szerint.

(Forrás: Reakció podcast) Vissza

A

FERENCZ ORSOLYA

magyarok nem az értékeinkre, hanem a rendszerünkre mondtak nemet

Hónapokon át jeleztem fórumokon, beszélgetéseken politikusoknak és holdudvarbelieknek, hogy nagy baj van, nem abba az irányba megyünk, amerre akartunk, hogy önazonosságig lenyúló konfliktusok vannak, és ha a Jóisten még egyszer megadja a lehetőséget, hogy kormányzó többséget kapunk, akkor az alapokig rendet kell raknunk. De a Jóisten április 12-én is a nép kezébe tette az ítéletét: vox populi vox Dei. Mindenki viselje méltósággal! Akik pedig elmentek tőlünk, és nehéz dilemmák után úgy döntöttek, hogy most a túloldalra szavaznak – sok százezer ilyen ember van –, azoknak azt üzenem, hogy megértve minden fájdalmukat, igyekszünk tanulni a leckéből, és visszavárjuk őket.

Április 12-én este lezárult egy szakasza a küzdelemnek, amelyben Magyarország jövőjének formálásáért a nemzet részei egymásnak feszülve harcoltak. Ebben a harcban az általam képviselt értékközösség alulmaradt. Nem az értékeink lettek kisebbek, hanem a mandátumszámunk. Ennek márpedig oka van.

Új helyzet van. Óriási legitimációval, történelmi erővel megérkezett a kormányzásba a Tisza Párt. Demokratikus felhatalmazással – kérem ennek a tudomásulvételét mindenki részéről. Méltósággal

kell tudni veszíteni, és méltósággal kell tudni nyerni is. Lehet, hogy hibáztunk nemzetegyesítő törekvéseinkben, bizonyos vonatkozásban mindenképpen előreléptünk, lásd a határon túliakat, de ettől kezdve a túloldal ne mutogasson senkire, hiszen a kormányzati felelősség és súly most nála van.

A most belengetett elszámoltatások kapcsán pedig azt tudom mondani, ha arra gondol a kormányalakításra felkért politikai oldal vezetője, hogy történtek visszaélések, törvénysértések, és ezek felelőseit meg kell találni, akkor el is várom tőle. Minden eszköz a kezében van. Az állítólagos botrányos ügyekért felelős gazdasági szereplőknek pedig azt tudom javasolni, álljanak helyt ezekben az ügyekben, és mutassák meg, ha nekik volt igazuk. De azt a fenyegető hangnemet, amit a leendő miniszterelnök megenged magának, nem javaslom tovább. Kegyelmi pillanat van, éljenek vele, mert el fog telni. Ha ezzel a hangvétellel mennek tovább, akkor tévedni fognak ők is.

Hiba volt teljes egészében külpolitikai fókuszúvá tenni a kampányt

Orbán Viktor azt kérte tőlünk, ha megkérdezik, ki a felelős, akkor azt mondjuk, hogy egy személyben ő. Ezt itt most én is megteszem, de hozzáteszem a saját véleményemet, mert ez jóval komplexebb kérdés. Mivel jelentős nemzetközi politikai és gazdasági érdekek álltak a táborok mögött, nem volt mindegy a nemzetközi világnak, hogy ki nyer. A mi oldalunk egy valódi értékközösség, amely belefeszült abba a dilemmába, hogy miként tudja keresztülvinni az általa képviselt értékeket egy rendkívüli világpolitikai konfliktuszónában. Nagy erők mozdultak meg velünk szemben az eltelt tizenhat évben. A választók pedig nem az értékeinkre, hanem a rendszerünkre mondtak nemet. Arra, amivé a Fidesz rendszere vált az előző évtizedben.

Hogy kik voltak a felelőseink a kudarcért, az ügyben még nem akarok konkrét személyeket megnevezni, mert méltányos vagyok – a politikusainknak, a gazdasági hátországnak, az agytrösztöknek ugyanúgy megáll a felelősségük, mint a közvélemény-kutatóknak és a médiának, ki-ki végezze el a saját önvizsgálatát. Egy kivételt azonban mégis teszek, egyvalakit megnevezek, aki nem a Fidesz politikusa volt, de óriási tehertételt jelentett mind emberi, politikusi arcéle, fellépése, hangvétele, mind szakmai munkája miatt: őt Nagy Mártonnak hívják. Teljesítménye egy kerek nulla, ami nem az én személyes véleményem, hanem a statisztikai adatok és számok igazolják. Ebben a tizenhat évben óriási gazdasági sikerek, előrelépések történtek, aki ezt vitatja, az nem mond igazat. Még tőlünk elpártoló szavazók sem vitatják.

De azt a gazdasági vergődést, ami az utolsó ciklusunkat jellemezte, nem lehet eltagadni. Az egyik jogos kritika a kampányunkban Ukrajna kérdésköre volt. Nem az volt a probléma, hogy ne lett volna igazunk az orosz–ukrán háború kapcsán. Hiszen fontos volt az üzenetünk, a brüsszeli Ukrajna-politika rossz, az Európai Unió aránytalanul sok pénzt, erőforrást és politikai tőkét invesztál egy megnyerhetetlen ügybe. Ám nem tudtuk elég eréllyel és hitelességgel elmondani, miért jó nekünk, hogy Magyarország eltérő állásponton van. Ráadásul voltak olyan panelek, állítások a kampányban, amelyek ott mozogtak a megengedhető túlzás és a hazugság határán. Például az az állítás, hogy Magyar Péter katonákat küldene Ukrajnába. Nem szerettem ezt a panelt, mert volt ugyan igazságmagja, azt állítani, hogy Magyar Péter háborúba vinné az országot, túl van a politikában megengedhető túlzáson. És általánosságban hiba volt teljes egészében külpolitikai fókuszúvá tenni egy belpolitikai kampányt. Nem a kampányon ment el a választás. Nemcsak a most ránk szavazó 2,4-2,5 millió emberhez van mondandónk, hanem azokhoz az emberekhez is, akik most nem ránk szavaztak, és azokhoz is, akik sosem szavaztak ránk. Nekünk ugyanúgy az egész nemzethez van mondandónk, ahogy remélem, minden politikusnak. Nem hiszek a szekértábor-logikában, a kompromisszumképtelenség nem erősít egyetlen politikai oldalt sem.

(Forrás: Reakció podcast)

Nem védekeztünk kellő erővel Magyar Péter egyre agresszívabb hazugságai ellen

KOCSIS MÁTÉ

A

Tisza Párt sikerei árulásból születtek, a mi hibáink a hűségből

ATisza kétharmados győzelme után mindannyian önvizsgálatot tartunk. Mi négyszer kaptunk ilyen arányú felhatalmazást, ne becsüljük le az erejét, de sokak helyében kerülném a túlzó képzelgéseket is, minden irányban. A megszerzett voksok alapján korábban volt nekünk ennél jóval nagyobb arányú győzelmünk is, például 2022-ben. Orbán Viktor gerinces vezetőként magára vállalta a teljes felelősséget a vereségért. Köszönjük a korrektségét, de szerintem ennél azért árnyaltabb a kép. Ne szépítsük, a háború kitörése óta gyakorlatilag letérdelt az európai gazdaság, benne a miénk is. Bár a béke folyamatos követelése nem szépelgés volt, hanem sugárút a gazdaságok talpra állítása felé, egyes európai vezetők hajthatatlansága,

vadabbnál vadabb elképzelései miatt ahelyett, hogy elindultunk volna a világos irányba, politikai csatatér alakult ki. Pedig pofonegyszerű: háborús környezetben pont úgy nem lehet erős gazdaságot teremteni, ahogy hulahoppkarikával sem lehet derékszöget rajzolni.

Alaposabb értékelést igényel majd az is, hogy mit okozott a kampány háborúellenes és karakteresen nemzetközi része miatti ukrán beavatkozás. Azt is értékelni kell, hogy a következő évek nyilvánvaló biztonsági kockázatai, háborús veszélyei és a már ma is érezhető, aktuális pénzügyi kiadásai számítottak-e egy békés, biztonságos országban élő társadalomnak, amelynek tagjai a mában élnek. Igazat mondtunk azzal, hogy baj közeleg, veszélyek jönnek, ahogy azzal is, hogy

mindezt megsínyli majd az emberek pénztárcája. De ez a jövő. Az ellenfél rövidebb lejáratú ajánlatot tett, miszerint változás kell, most. Az internet tanúbizonysága szerint sokan azt sem tudták megmondani, minek kellene konkrétan megváltoznia. Szerintük igazából bárminek, csak most legyen. Ami viszont nem a jövő majdja, hanem az országgal együtt élő közelmúlt, a liberális propaganda állandósult korrupciós vádja és annak támasztékot adó szereplői. Az előző években kíméletlenül, válogatás nélkül építették fel a baloldali sajtóban a korrupciós történetet, vádakat. Konkrétumok nélkül is bárki korrupttá válhatott, akire rámondták. Eljutottunk oda, hogy lényegében bármelyik gazdag magyar, bármelyik sikeres vállalkozó, de bármely falusi polgármester is lehet „korrupt” csak azért, mert jobban él, mint a többiek, többje van, és valakik azt mondják rá. Mindez persze nem sikerülhetett volna az ellenfélnek, ha néhányan nem szolgáltatnak súlyos muníciót hozzá; ha néhány gátlástalan és fékevesztett alak nem akar kivagyiskodni, átgázolni mindenkin és pluszlehetőségekért akár kormányzati tisztviselőket fenyegetni.

is, az államgépezet nagyot hibázott azzal, hogy máig nem lépett semmit. Szóval áradt a korrupciós vád, és volt is hozzá gyúanyag.

Emellett nem védekeztünk kellő erővel Magyar Péter egyre agresszívabb hazugságai ellen sem. Felsorolhatatlan, elképesztő hergelést, uszítást vitt véghez. Már magával a választással kapcsolatban is elképesztő álhírgyártás folyt: el fogjuk csalni, harsogták, de ha netán nem fogjuk, és ők nyernek, akkor Orbán Viktor nem adja át a hatalmat. Miért ne adta volna át, ízig-vérig demokrata! Elleptek mindent az álhírek, és sokan elhitték őket.

Sok hiba, bűn és árulás történt, és sok sunyi, pénzéhes potyautas utazott velünk

Mindezek után magunkról beszéljünk. A vereség fentebb említett okai között bizonyosan ott van önmagában a tizenhat év. A Dallas nagyon jó sorozat volt, de a 300. résznél azt is megunták az emberek. Elkapcsoltak. Azt még az ellenfél elemzői is elmondják, hogy a Tisza-szavazók jelentős része nem rájuk, végképp nem Magyar Péterre voksolt, hanem miellenünk.

Magyar Péter hitelessége azért kérdőjeleződött meg számomra mindjárt a színre lépésekor, mert ő például pont ilyen ember volt.

Sokaknak nem is a gazdagság tényével van bajuk, hanem a hivalkodással. Ez mégiscsak egy polgári párt, és ugyanilyen társadalom. Ahogy azt sem értik, hogy a hivalkodó életmód – még ha nem korrupcióból fedezik is – brutálisan rombolja annak a politikai közösségnek a megítélését, amelynek ők még csak nem is tagjai. Sokan viszont azt nem értik, miért nem csaptunk nekik oda. Mert nem foglalkozunk életmód-tanácsadással, mondtuk, és persze a hogyan kérdésre általában nincs is konkrét tanács.

Itt van például a derék Matolcsy Ádám. Különösen irritáló, és irgalmatlan károkat okozott a nemzeti oldal kormányzása idején és kampányában. Nem csoda, hogy a hírek szerint az összekötője már a kampány alatt is ott volt a Tisza gazdasági holdudvara környékén, hiszen sokat segített a győzelmükben. Persze politikai ellenfeleink sem hülyék, nap mint nap összemosták velünk. A jogállamiságot tiszteletben tartó miniszterelnök az esetre mindig úgy reagált, hogy zajlik egy nyomozás, annak a dolga, hogy feltárja a történteket, és nem a politikusé, hanem az ügyészségé a bűncselekmények gyanúját minősíteni. Bárhogy volt

A feladat világos: olyan Fideszt, olyan jobboldalt kell csinálni, amilyet régen nagyon szerettek az emberek. A parlamenti frakcióba nem férnek be azok, akik már nem tudnak teljes erejükkel harcolni, vagy megunták, elfáradtak. Most a spártaiakra van szükség, nem az athéniakra. Azok sem férnek be, akik nem tudnak elszámolni a vagyonukkal, a rájuk bízott feladatokkal, a hivatalukban töltött idővel. Lesznek, akik maguk döntenek a sorsukról, lesznek, akikről a közösség. Egy azonban biztos: újra hadrendbe állunk.

Sok hiba, bűn és árulás történt, és sok sunyi, pénzéhes potyautas utazott velünk. Ezek jó része meg fogja találni korrupciós számításait a Tisza-kormány környékén is. A mi oldalunk 99,9 százaléka nem ilyen. A 0,1 százalék hurkolta a kötelet a nyakunk köré, és ez nem mehet így tovább. Ennek terheit a jobboldal tisztességes és nagy többsége nem veheti többé magára.

A Tisza Párt sikerei árulásból születtek, a mi hibáink a hűségből. Utóbbi tagmondatból nem a hűséget kell elhagynunk, hanem a hibákat, és továbbra is ki kell állni minden jobboldali mellett. A vereséget méltósággal elviseljük, az állami vegzatúrát kiálljuk, és soha, de soha nem adjuk fel! Adjunk hálát az Istennek a nemzeti korszakért, álljunk a vívmányaink mellett, fel a fejjel,  és rendeződjünk!

(Forrás: Facebook)

A permanens kétharmad elkényelmesített

Az első szavam a bocsánatkérésé.

Három párhuzamos valóságban éltük le az elmúlt egy évet. Az ország egy része szerint áradt a Tisza, a másik része szerint magabiztosan vezetett a Fidesz, a harmadik, a politika iránt talán leginkább érdeklődő része kereste a kettészakadt közvéleménykutatási eredmények közötti középutat, az igazság morzsáit pedig összerendezte egy nagyon szoros Fidesz-előnyt, esetleg döntetlent vagy minimális Tisza-előnyt mutató listás eredménnyé, amelyet az ellenzéki szavazók nagyvárosi koncentrációja szűk fideszes mandátumtöbbséggé alakított volna. E harmadik párhuzamos valóságban éltem én is. A választás előtt azt mondtam, hogy a párhuzamos valóságok valamelyikének képviselői nagyot fognak csattanni a választás napján. Mi csattantunk. Ezért bocsánatot kérek Hann Endrétől, Róna Dánieltől és mindenkitől, aki látta, amit mi nem láttunk, s ezért tőlünk, tőlem is gúnyt és vádaskodást kapott.

A második szavam a helyzetértékelésé. 2022 áprilisában a Fidesz-kétharmad láttán örültem, büszke voltam. De úgy éreztem, túlnyertük magunkat. A 2018 és 2022 közötti kormányzás után világos abszolút többséget érdemelt volna a Fidesz–KDNP, nem kétharmadot. A permanens kétharmad elkényelmesített, túl nagyra nyitotta az ollót a kormány hatalma és támogatottsága

között. A 2026-os választástól ennek korrekcióját vártam: hogy végre azt az eredményt kapjuk, amit akkor érdemeltünk volna. Egy verejtékes munkával megszolgált, szoros abszolút többséget. Vagy egy nagyon szűk vereséget. Egyik sem lett. Ugyanolyan igazságtalan, brutális vereséget szenvedett most a Fidesz–KDNP, amilyen igazságtalan a 2022-es győzelme volt, és nincs sok reményem abban, hogy a Tisza mindebből a megfelelő következtetést vonná le. A harmadik szavam a fájdalomé. Valójában nem a vereség fáj, mert az ellentábor győzelme egy demokráciában természetes. Az fáj, amilyen eszközökkel ezt a győzelmet elérték. Egyrészt: kiderült, hogy semmi gond nincs a magyar demokráciával, hibátlanul működik. Ha a magyarok le akarnak váltani egy kormányt, hát szavaznak, és leváltják. Csakhogy ennek a demokráciának a nemléte tizenhat éven át kampánytéma volt, aljas és hazug módon, Magyar Péter részéről a leginkább. Ez fáj. Másrészt: mivel Magyarországon erős a gazdasági szavazás, totális sikerrel járt az Európai Bizottság pénzügyi zsarolása, a legbecstelenebb dolog, amit valaha láttam. Azok, akik az Európai Uniót minden stratégiai kérdésben tévútra vezették, most tort ülnek egy jobb európai politika halott reménye fölött. Harmadrészt: fáj a szívem a sok jó, szívvel-lélekkel a választókerületéért dolgozó fideszes egyéni jelöltért, és fáj a szívem a jó politikákért, első helyen a magyar családpolitikai rendszerért, a rezsicsökkentésért és a magyar autóiparért, de a sort, ha a fájdalomtűrésem végtelen lenne, folytathatnám jövő áprilisig. Negyedrészt: fáj, hogy a gyűlölet győzni tud. Kikapni mindig fájdalmas; igazságtalan mértékben és rossz okokból vereséget szenvedni elviselhetetlen.

A negyedik szavam az önkritikáé. A független és demokratikus Magyarország legnagyobb választási vereségéért az elsődleges felelősséget az viseli, aki elszenvedte. Rengeteget fogjuk még boncolgatni a vereség részletes okait, ám én az egész probléma gyökerét egyetlen dologban látom: a túlnyertségből kényelmesség fakadt, a kényelmességből pedig gondatlanság, amit nem állított meg senki sem.

Ez a kormány jó dolgokat tűzött ki célul maga elé: a magabíró Magyarország megteremtését, a demográfiai válság visszafordítását, az állami alrendszerek fokozatos fejlesztését és az utolsó tíz évben rossz európai politikákból való kimaradást.

Totális sikerrel járt az Európai Bizottság pénzügyi zsarolása, a legbecstelenebb dolog, amit valaha láttam

KOHÁN MÁTYÁS

E feladatok némelyikét jó emberek gondosan, másikát rossz emberek csapnivalóan végezték. Vagy egyenesen lelketlenül, hit nélkül abban, amit tesznek.

Mi pedig a szavazók és a holdudvar körében végtelen hatalmi pragmatizmussal elnéztük utóbbit is, mert két kézzel kapaszkodtunk a jobboldali kormányzás legfontosabb értékeibe, és nem akartuk a vizet belső viszálykodással, folyamatos kritikával azok malmára hajtani, akik magukat az értékeket sem tartották semmire. Ez működött – de nem működhetett tovább. Annyi sérelem maradt így a szőnyeg alá söpörve, hogy az már kiadott a rendszer ellen egy választói koalíciót.

Az ötödik szavam a hazaszereteté. Nekem ez a haza nem egy főállás, nem akkor szeretem, amikor mi kormányozzuk – hanem mindig és minden körülmények között. Nem gyűlölöm meg, és nem hagyom el. Elfogadom a döntését, de aggódom és féltem. És mindannyiunk érdekében remélem, hogy az a kétpártrendszer, amely most kialakult, nem betonozódik be. Mindkét oldalon bőven elegen vagyunk ahhoz, hogy évtizedes hideg polgárháborúba süllyesszük ezt az országot. Soha többé nem engedhetjük meg, hogy ezek a táborok olyan távol kerüljenek egymástól, amilyen távol most vannak.

A hatodik szavam a hűségé – hisz végső soron ez a fides. Én magyar jobboldali újságíró vagyok, és egy percig sem szégyellem, hogy megtartásra javasoltam minden olvasómnak olyan politikákat, amelyekben hiszek, s olyan vezetőket, akikben bízom. Legjobb meggyőződésemből tettem. Hiszek a magyar családpolitikában, hiszek a szuverenitásban, hiszek abban, hogy Európa számára az Orbán Viktor által kijelölt irány jobb, mint amerre most megy.

A hetedik szavam pedig a hité. A hité egy Istenben, egy hazában, egy isteni örök igazságban, Magyarország feltámadásában. A hité abban, hogy „nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené”. És a hité abban, hogy a teremtés Ura nem ad a nyakunkba nagyobb terhet, mint amekkorát el tudunk hordozni. A magyar jobboldal azért kapott most ekkora terhet, mert elég erős hozzá.

KÖVÉR LÁSZLÓ

Vállalni kell a vitákat a gyerekeinkkel is!

Későn eszméltünk, és nem mértük fel időben az online tér és a közösségi média mozgósító erejét.

A közösség minden tagjának önvizsgálatra van szüksége, de mindenkinek nyugodt lehet a lelkiismerete, mert mindannyian az utolsó leheletig dolgoztunk. Máshogy kell a politikához állnunk a jövőben, vállalni kell a vitákat a gyerekeinkkel is. Nem érdemeljük meg, hogy ők egy lendülettel lesöpörjék mindazt az erőfeszítést, amit a mi generációnk, a mi szüleink és nagyszüleink generációja tett ezért az országért. Ezzel a saját jövőjüket is tönkreteszik.

A kultúrában és az oktatásban kudarcot vallottunk tizenhat év alatt

A saját értékrendszerünket osztó, a mi nemzedékünkbe tartozó vagy annál fiatalabb szülő-, illetve nagyszülő-generációt is önvizsgálatra kérném fel, magunkat is, hogy mit tettünk azért, hogy legalább a saját családunkban a mi nagykorúvá váló gyerekeink vagy unokáink nekünk jobban higgyenek, mint a közösségi média manipulációjának. Ez a korosztály ugyanis olyan súlyos manipulációnak van kitéve, amellyel szemben még a legintelligensebbek immunrendszere sem lép működésbe. Valójában nem tudják, hogy miről döntöttek.

A Fidesz megújulásáról: egy választási vereség után mi mást kellene mondani? Nyilván lesznek személycserék, hiszen a bejutó listás helyeken még olyanok voltak, akik egy győzelemre készülő párt jelöltjei, most nem ők azok az emberek, akiknek az ellenzékben eltöltendő következő négy évben ott kell ülniük. Most friss erőt, energiát kell bevinni a parlamentbe.

Tartok attól, hogy visszafordíthatatlan károkat fognak okozni, és súlyosabbak lesznek a romok, mint a rendszerváltozáskor. De ez csak a politikai felszín. Sokkal nagyobb baj, hogy a kultúrában és az oktatásban kudarcot vallottunk tizenhat év alatt, de nem azért, mert gondatlanok lettünk volna, hanem mert ott nem volt meg a társadalmi erő mögöttünk.

A Tisza-kormány minden eszközzel megpróbálja majd szétverni a közösségünket, és ehhez várhatóan asszisztálnak majd hasznos idióták a mi köreinkből is. Ha nem hagyjuk magunkat szétverni, akkor a poklok kapui sem vesznek erőt rajtunk.

(Forrás: Bayer Show)

ORBÁN BALÁZS

Alábecsültük a külföldi befolyás jelentőségét

Egy választás után mindig számot kell vetni az elért eredménnyel. Egy vesztes választást követően ez hatványozottan így van. Most nekünk is végig kell tekintenünk objektíven, hogy mi az, amit az elmúlt időszakban jól csináltunk, mi az, amit nem, és mi az, ami következik mindebből ránk és Magyarországra nézve.

Mindenekelőtt szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, aki szavazatával támogatta

A kutatások és a mozgósítás tekintetében rosszul mértük fel a helyzetet

a nemzeti oldalt, és dolgozott a kampányban. Rengeteg ember fantasztikus munkát végzett, még soha nem láttunk ennyi energiát egyetlen korábbi kampányban sem. Az eredménytől függetlenül fontos volt küzdeni és kiállni a hazáért, a nemzeti oldalért – és ez fontos lesz a jövőben is. Ha a választási eredmény okait kutatjuk, több okot is tudunk azonosítani. Elsőként megállapítható, hogy 2022 óta a háború, az energiaválság, az infláció és a gazdasági nehézségek szűkítették Magyarország mozgásterét, és ennek következtében a társadalom jelentős része nem volt optimista a jövőt illetően. Az elmúlt ciklus politikai munkája azt célozta, hogy megvédjük az emberek életszínvonalát, és ne adósítsuk el Magyarországot, még akkor is, ha ezért bizonyos gazdasági növekedésről le kell mondani. Ezt hangsúlyoztuk a kampányban is: a dolgok nem tökéletesek, de ha körülnézünk a világban, láthatjuk: akár sokkal rosszabb is lehet, ezért a biztosat kell választani. Az ellenfél ezzel szemben változást ígért, és azt, hogy ettől jobb lesz az embereknek, amit a választópolgárok többsége jobb ajánlatnak tartott.

Másodszor, alábecsültük annak a külföldi befolyásnak a jelentőségét, amely ebben a helyzetben megjelent. A kampányban olyan dolgok történtek, amilyenek az elmúlt harmincöt évben nem: külföldi fenyegetések, zsarolások, ukrán olajblokád, brüsszeli pénzügyi nyomás, külföldi titkosszolgálati beavatkozások.

Harmadszor, a közösségi médiában folytatott küzdelem egyenlőtlen volt, és az ott zajló folyamatok – enyhén szólva – nem a nemzeti oldalt segítették.

Negyedszer, a kutatások és a mozgósítás tekintetében rosszul mértük fel a helyzetet. Mi végig láttunk egy ösvényt, ami a győzelembe vezet, és ezen az ösvényen szerettünk volna végigmenni. Valószínű, hogy ha jobban a kutatások vagy a mozgósítási tapasztalatok mélyére nézünk, akkor láthattuk volna, hogy egy teljesen más stratégia mentén kellett volna politizálni. Tévedtünk, tévedtem én is.

Meg kell említeni a nyugati politikában mindenhol megjelenő erős elitellenes attitűdöt is – ebben a helyzetben konzervatív, visszafogott, az emberek problémái iránt megértést mutató viselkedést várják el a nemzeti oldalon. Azok a viselkedések

és életmódok, amelyek ezzel ellentétesek, nem illeszkednek ebbe a közösségbe. Ez nem pusztán kommunikációs kérdés, hanem a nemzeti közösség újjászervezésének kérdése is.

Mi várható ezek után az ellenféltől?

A Tisza Párt hasonló történet, mint nyugateurópai társai: egy centrista, alapvetően liberális, a Macron-féle En Marche-hoz hasonló, balosokkal kiegyező, a jobboldal felé kommunikációs, de nem tartalmi gesztusokat tevő párt. Európa elitje e formációra támaszkodva biztosítja az integráció további mélyítéséhez szükséges többséget. Ezen formációk jellemzője, hogy a politikai közösség egészére vonatkozó vízió helyett az „ügyintézés” kerül előtérbe: politika helyett menedzsment, vezetés helyett koordináció.

Ennek megfelelően a politikai spektrum baloldalától a centrumliberálisokig mindenkit egyesítő szivárványkoalíció jön létre. Az ilyen kormányzás esetében lesznek kérdések, amelyekben az EU vezetése igazodást vár el, és ezekben a kérdésekben igazodni is fognak, miközben gazdasági ígéreteiket nyilvánvalóan nem tudják majd tartani. Ha valóban gazdasági rendszert akarnak váltani, ahogy ígérték, annak fedezetét elő kell teremteni: ennek módja vagy az eladósodás, vagy az, hogy többet kell fizetni, a végén pedig mindenképpen a választók állják a számlát.

A brüsszeli forrásokhoz való hozzáférés könynyebb lehet, de ehhez egy „nagyon pici” szuverenitásról le kell majd mondani, miközben a rossz brüsszeli irányok miatt az uniós források így is, úgy is szűkülni fognak, az energiaárak magasak maradnak, az euró hazai bevezetése pedig a növekedés ellen hat.

Ezzel Magyarország ismét a mintakövetés útjára lép, miközben a menedzser elit próbálja átszervezni a nagy alrendszereket, de az általános stagnálás miatt érdemi hatékonyságnövekedés nem várható. Ezzel szemben a patrióta erők állnak, amelyek szerint a szűkülő európai erőforrások mellett harcolni kell a nemzeti érdekekért, és önálló, pragmatista, realista politikai fellépésre van szükség.

A választópolgároknak belátható időn belül elegük lesz a centristák által kínált „se hal, se hús” megoldásokból. Magyaroszágon ekkorra kell készen állnia egy megújult patrióta oldalnak, amelynek van stratégiája, amely bátor és szókimondó, harcedzett és higgadt, megoldásaiban innovatív, töviről hegyire ismeri országot, és hű ahhoz a gondolathoz, hogy minden konfliktusban Magyarország az első. Hogyha az igény újra megfogalmazódik az emberek többségében egy ilyen politika iránt, akkor el tud jönni újra a mi időnk.

SZENTKIRÁLYI ALEXANDRA

Embert próbáló időszak következik

Avíz szalad, a kő marad – ha elég nagy, és szilárdan a mederbe ágyazódott. Meggyőződésem, hogy nincs az az ár, amely elsodorhatná közös nemzeti vívmányainkat, sikereinket, a magyarok kitartását, egymás iránti felelősségérzetét és szabadságszeretetét. A polgári jobboldal tizenhat év alatt visszaadta hazánk tartását, hitét, erejét és lelkét – azt, amit a világháborúk után elvesztettünk, és a rendszerváltoztatás után sokáig csak kerestünk. Ma Magyarországon jó élni, jó dolgozni, jó családot alapítani. Biztonságban élünk, Európa legalacsonyabb rezsijét fizetjük, megvédtük határainkat, és nem hagytuk, hogy külföldről lefölözzék a magyarok munkájának gyümölcsét. Az április 12-ei eredmény kijózanító, de leginkább feladatot látok benne. Embert próbáló időszak következik, de ezt a munkát nem is bíznám senki másra, csak a mi közösségünkre. Tudjuk, honnan jöttünk, és azt is, miért dolgozunk: hogy a hazánk erős, békés, biztonságos és magyar maradjon. Most a megújulás, a kemény munka és az igaz szavak ideje jön. A közel két és fél millió magyart, aki ránk szavazott, nem hagyjuk cserben. Ellenzékben is támogatunk mindent, ami épít, és ellenzünk mindent, ami rombol. Ránk számíthattok!

Nincs az az ár, amely elsodorhatná közös nemzeti vívmányainkat

Olvasóink

írták

A Mandiner felületén a választás óta kommentek tömege született az eredményről, annak okairól és következményeiről. Olvasóink természetesen sokféleképpen értékelték, elemezték az országgyűlési választást, ezekből következik most egy szűk csokor szerkesztve, tanulságul a következő időkre.

MACSKIEUSZ

Semmilyen kampánnyal sem tudtunk volna nyerni. Tőlem például megkérdezték 20-22 évesek, hogy ki az a Kissinger. Illetve nem tudták, hogy kik azok a ruszkik. Ezek döntöttek például geopolitikáról.

” ”

A fideszes és Fidesz-közeli nagyvállalkozók luxizásától és rongyrázásától (hát még a villámsebességű gazdagodásuktól) hányingere volt már a népnek, s ha bizonyos neveket meghallottak, ökölbe szorult a kéz, és elnyomott a pógár egy vaskos káromkodást. Nézzék meg a Balatont: építkezések védett területeken! Tihanyban lakások nőttek ki ott, ahol védett erdő volt. Nekik szabadott, a nép meg káromkodott. És O. V. nem figyelt fel a polgárdühítő cselekedetekre. Vagy igen, de hagyta… Nem véletlen például, hogy az utóbbi két hónapban többször is mutatták a tévék, hogy lám, M. L. mennyit adományoz, szponzorál, gyermekintézményeket támogat, kórházi műszereket vesz, ezt-azt segít ezzel-azzal. Késő… Ez már tűzoltásnak is kevés volt. Elbaltázott volt az örökös ukrajnázás is, a háborúval való félelemkeltés, mert a fiatalok tudták, hogy ez egyelőre nem valós veszély, csak kampányriogatás. Viszont ott voltak ezrével (tízezrével?) a koncerteken, ahol sajnos zúgott a „mocskos Fidesz”.

BALATONTIHANY

BUBU2003

Semmi értelme azt latolgatni, elemezgetni, hogy miért történt ez! Előtte kellett volna tiszta képet alkotni, mit vár el a társadalom többsége… Minden gondolkodó ember tudja, sejti az okokat… Csak egyet említenék: a mi gyermekeink, unokáink nem fogékonyak azokra a több évszázados emberi értékekre, amelyeket az előző politikai garnitúra és körülbelül hárommillió állampolgár mindig is magáénak vallott, és talán még mindig magáénak vall. Az új nemzedék nemcsak hogy NEM, de meg sem hallja mindezt, nem tudja értelmezni, miről beszélünk, mi az, ami értelmes és hasznos… Ők egy különleges digitális világban élnek, amely ma és a jövőben is meghatározza az életüket. ISTEN irgalmazzon nekik és a hazánknak is, hogy ne ugyanazokon a történelmi borzalmakon keresztül kelljen megtapasztalniuk, miről is beszéltünk…

”

közélet

NEMENVAGYOKEN

A Fidesz több hibát is elkövetett. 1. Erélytelen belpolitikát folytatott, nem lépett fel az egyre erősödő agresszió ellen. 2. Túl sok állami juttatást biztosított, ami elkényelmesítette az embereket. 3. Sokszor túl sok volt az „itt minden flottul működik” megnyilvánulás, miközben látható volt az akadozás például az egészségügyben. 4. Sokszor nem figyeltek oda az emberek valós problémáira, például nem játszóteret kell felavatni egy faluban, ha nincs munkahely a környéken, vagy például nem figyeltek oda arra, hogy sok területen alacsonyak a fizetések. 5. Orbán túlságosan is mereven vezette a pártot, nemegyszer taccsra tették azt a fideszest is, aki kritikát fogalmazott meg, vagy eltért a fősodortól. 6. A Fidesz az elmúlt 16 évben újra és újra bevetette a „lejáratókampányokat”, de ez már Gyurcsánynál sem működött, mert nem tántorította el a szimpatizánsait. 7. Elkényelmesedett és elbízta magát a Fidesz 2010 óta.

A környékünkön a kisvárosokban, de még a nagyokban is rengeteg üzlet szűnt meg, üresen tátonganak az épületek, mert nincs fizetőképes vásárlóréteg. Aki tehette, az elköltözött az északkeleti régióból, alig van olyan munkahely, ahol nem zsigerelnek ki, és még fizetnek is.

A diplomások számára pedig gyakorlatilag minimális az esély az elhelyezkedésre. Azt, hogy diplomásként még nettó 300-at sem keresek, még kimondani is szégyen, de végzem a munkámat. És igen, ennek ellenére is a Fideszre szavaztam. A szakmabeliek többsége viszont nem. És sok volt az elégedetlen ember

(folyamatosan hallgattam a panaszokat az alacsony fizetések miatt, az egészségügy állapota miatt, a vonatkésések miatt, az urizáló fideszesek miatt, több-kevesebb joggal röhögték a főispáni titulust, a stadionépítések ellenére is minősíthetetlen magyar focit stb.), akiknek a hangját nem akarták meghallani, vagy ellenségnek kiáltották ki őket, pedig néha csak segítő szándékú kritikát próbáltak megfogalmazni az illetők.

Hó végén már tényleg csak lézengtek az emberek az élelmiszerboltokban is, aminek nyilván anyagi okai vannak. (Hogy jól vagy rosszul osztották be a pénzt, nem tudom.) Ha nincsenek normálisan fizető, nem lélekölő munkahelyek, akkor az emberek szarul fogják érezni magukat. Ha hónapokat kell várni egy egyszerű orvosi vizsgálatra is, szarul fogják érezni magukat. Ha rendszeresen késnek a vonatok, szarul fogják érezni magukat. És így tovább. Lehet játszótereket stb felújítva átadni, ha az emberek éhbérért güriznek, mert a játszóterek nem feltétlenül fogják javítani a komfortérzetüket, ha kevésnek érzik a pénzüket. Az, hogy a 21. században egy munkahely még egy tollat sem vehet saját pénzen, hanem csak közbeszerzéssel, és majd hónapok múlva esetleg megkapja, röhej, miközben néha milliók vagy milliárdok folynak el reprezentációs célú dolgokra.

MEGFEJTÔ

A konzervatív gondolat mindig is kisebbségben volt ebben a globálisan rothadó fertőben. Az, hogy lehetett egyáltalán jobboldali kormány, soha nem volt papírforma, hanem kegyelmi állapot, vagy becsúszott rendszerhiba az ellen szempontjából. Egész egyszerűen csak helyreállt a papírforma. Ne felejtsük, 1990-ben a szavazásra jogosultak 45 százaléka ment el szavazni, a magyar társadalom több mint felének nem jelentett semmit, hogy szabadon lehet szavazni. Már a kilencvenes években is ciki volt a magyar népdal, amikor én jártam iskolába (nem nekem, a többieknek). Sokkal jobban meg kellett volna becsülni e kegyelmi állapotot. Nem a Fidesz vesztett, hanem az ország, akkor is, ha eltorzult mámorukban és bosszúszomjukban ezt most még nem érzékelik. Adok nekik 6–12 hónapot, és indul az összeomlás.

” ” ”

KAR-6-ALOM

Az emberek túlnyomó többsége az érzelmei alapján dönt. Legyen az autóvásárlás, párválasztás vagy politikai döntés. Ez egy természetes folyamat, van előnye és hátránya is. Szerintem a Fidesz többségében jól kormányozott, helyes döntéseket hozott, az ország javáért igyekezett tenni, ami miatt a törzsbázisát megőrizte (lásd Békemenet vagy a szavazatok száma). A lakosság – és a fiatalok főleg – viszont nem a tényeket, hanem a trendeket, a felkorbácsolt érzelmeket hagyja érvényesülni. Ez most is tapasztalható a Tisza szavazói között, akik nem a pártjuk győzelmének örülnek, hanem a bosszúszomjukat oltanák. A 16 éve mantrázott „mocskos Fidesz” vagy az „Orbán lop” még sokáig visszhangozni fog a fülekben. Ezt átszervezésekkel, bűnbánattal, felelősök keresésével nem lehet kitörölni. A Fidesz maradjon meg annak, ami volt! Mi így szerettük meg, így bíztunk meg benne.

BALATONTIHANY

Csak az utóbbi négy évben körülbelül 400 ezer új szavazó lépett be, és nem a Fideszre szavazott. Ugyanakkor meghalt körülbelül 500 ezer idős ember, akik viszont szoci és Fidesz-szavazók voltak. S akkor még nem szóltunk a 22 és 35 év közöttiekről, akik zömmel szintén nem a Fideszt favorizálták, jobban hatott rájuk a „változást most vagy soha” tiszás szlogen. Jól sejdítette O. V.: 71 százalékos részvétellel számolt, és amikor özönlöttek be az annál több szavazatok, és 79 százalékig meg sem álltak, az – mint mondta – mind Fidesz-ellenes protestszavazat volt. Kevesebb ukrajnázás kellett volna, mert ez a fajta félelemkeltés nem működött, viszont több kemény szó a korrupció, a gátlástalan gazdagodás ellen (na, persze az ő szájából 2026-ban már nem is hangzott volna hitelesen).

MACSKIEUSZ

Ha 16 éven át

elhanyagolják a fiatalok nevelését, azt kampánnyal nem lehet jóvátenni. Nem a kampány miatt vesztett a Fidesz – azért vesztett, mert nem volt oktatáspolitikája-kultúrpolitikája. És minden rágalmat eltűrt. Orbán Balázs nem felelős.

” ”

VARTOMOL

A legfelső réteg a „nemzeti nagytőke”. Ez a réteg vissza kellett volna forgassa a tőkét a társadalomba. Ez a kísérlet kudarcot vallott, mert csak egyszerűen létrejött egy új burzsoázia, ami nem lett a nemzet motorja. A középosztály elvben a nagy nyertese ennek a 16 évnek, viszont két dolog kiderült: amit kapott, azt ő a maga természetességével alapjuttatásnak veszi (hogy mennyire nem az, most fog nekik kiderülni), és nem lehet klasszikusan nemzetinek tekinteni, mert 10-ből 9-nek fontosabb az EU, mint Magyarország. Ugyanakkor rettenetesen dühös volt az oligarchiára, büntetni akarta a luxust és az értelmezhetetlen vagyoni eltéréseket. A legfiatalabbak a TikTok, az FB, az Insta, a celebek és influenszerek generációja. Nagyjából ennyit is tud a valóságról. 2006-tól Magyarországon folyamatosan válság volt (20 év!), az EU egyre növekvő agresszivitása és (ma már be is vallják) kőkemény beavatkozás a nyugati titkosszolgálatok, Ukrajna és a big tech részéről. És oda is értünk 2026. 04. 12-re.

”REZEDA-KAZMER

Egy icipicit zavar, hogy ezt a jelenséget itt is szóvá tettük páran olvasóként, hogy a fiatalabbak a közösségi média uszályába és a liberós tanerő bűvkörébe kerültek, de csak a hurráoptimizmus jött kormányrészről, hogy a Fidesz még ott is a legerősebb párt. Igen, de én össze is tudtam adni a többi népszerűségét, és az több mint 2/3-ra jött ki a Fidesz rovására. Hasonló elveket valló polgártársaim sem értették itt sem sokszor, hogy mi a gond ezzel… (A megoldás egy sokkal keményebb dió. A hagyományos pluszfogadkozások – megtisztulás, több felvilágosítás, trendibb tartalmak – nem fognak ezen segíteni szerintem. Akit ilyen 16 év nem győzött meg, ott a bajok másutt keresendők, és a meggyőzési kísérlet nem lesz ezekre orvosság.)

Most már jó a kétharmad?

NAGY GÁBOR, VIZVÁRI SOMA

Alkotmányozó felhatalmazást kapott a Tisza Párt, és a jelek szerint Magyar Péter leendő miniszterelnök élni is fog vele. Mit tehet meg a kétharmaddal az új többség, és mi az, amiben a Fidesz gyakorlatán is túltenne?

Erre kerestük a választ Hack Péter jogász segítségével.

Már a választás éjjelén egyértelművé vált, hogy a Tisza Pártnak alkotmányozó többséget adtak a választók, de azt persze nem lehet tudni, mit kezd ezzel a felhatalmazással. Nem csupán a leendő miniszterelnök tervei nem világosak, az sem egyértelmű, mit tehet meg és mit nem az írott jog és az általános normák szerint. Nem csoda, ha az alkotmányjogászok elemükben voltak a napokban, hosszú elemzések, kimerítő nyilatkozatok születtek a témában. Egyesek

máris az általuk elvárt jogi csűrés-csavarások apologétái lettek, mások viszont önmérsékletre szólítják fel a leendő kormányfőt.

EZT MÉG A FIDESZES KÉTHARMAD SE CSINÁLTA

Magyar Péter Tisza-elnök a kampány alatt megígérte több állami szerv vezetőjének a leváltását és Sulyok Tamás köztársasági elnök elmozdítását, pedig akkor még nem tudhatta előre, rendelkezé-

Magyar Péter az általa lemondásra felszólított Sulyok Tamás államfővel

sére áll-e majd a szükséges parlamenti kétharmad. A nyilvánosságban vitázó alkotmányjogászok abban egyetértenek, hogy a törvényhozás kétharmados többségével jogszerűen el lehet mozdítani a köztársasági elnököt, ha nem is egyik pillanatról a másikra. A vita inkább azon van, hogy helyes-e ezt tenni, s ha igen, milyen módon. Többen rámutattak, hogy még a kritikusai által diktatórikusnak bélyegzett Fidesz-kormány sem cserélte le az állami szervek vezetőit a mandátumuk lejárta előtt. Egyetlenegy kivételt lehet említeni: Baka Andrást, a Legfelsőbb Bíróság elnökét úgy mozdították el pozíciójából, hogy az alaptörvény 2011-es elfogadásával a testület megszűnt, és a helyét a Kúria vette át. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) viszont 2014-ben első fokon, 2016-ban pedig másodfokon is igazat adott Bakának. Látszik, a kétharmaddal nem feltétlenül lehet minden következmény nélkül elmozdítani állami szervek vezetőit.

A leendő kormányfő terve arra utal, hogy még mindig tart Orbán Viktortól

A leendő kormányfő már beiktatása előtt lemondásra szólította fel a köztársasági elnököt, a legfőbb ügyészt, az Alkotmánybíróság, a Kúria, az Állami Számvevőszék, a Gazdasági Versenyhivatal, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és az Országos Bírósági Hivatal elnökét, május 31-éig adva határidőt a távozásra. A köztársasági elnökkel szembeni nyomásgyakorlást Pokol Béla korábbi alkotmánybíró már önmagában alkotmánysértőnek nevezte.

KÉTÉLŰ FEGYVER

„A hatályban lévő jogi keretek szigorú feltételekhez kötik a köztársasági elnök vagy bármely közjogi tisztségviselő elmozdítását. Amennyiben ezek a szabályok hatályban maradnak, akkor a választást megnyerő politikai erő vezetője felszólíthatja őket a távozásra, de ennek a felszólításnak nincsen jogilag kötelező ereje. Azonban az eltelt tizenhat évben a kétharmados szabálynak az az értelmezése vált elfogadottá, hogy a választás minősített többséggel való megnyerése olyan felhatalmazást ad a kétharmaddal kormányzóknak, hogy az ellenzék támogatása nélkül is meg tudja változtatni a szabályokat. Emiatt a lemondásra felszólítást követhetik olyan jogalkotási lépések, amelyek kikényszerítik a távozást” – fejti ki lapunknak Hack Péter, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának tanszékvezetője. Szerinte ha az új többség úgy értelmezi a helyzetét, hogy a választóktól alkotmányozó felhatalmazást is kapott, akkor akár új alkotmány elfogadásával, akár az alaptörvény módosításával olyan helyzetet teremthet, amely legitimmé teszi a változást, különösen ha olyan megoldást választ, amilyennel az előző négy ciklusban kormányzó többség már élt.

Ebben az esetben viszont felmerülne a kérdés, hogy mi volt a baj az Orbán Viktor nevével fémjelzett politikai rendszer gyakorlatával, amelyet egyesek diktatórikusnak bélyegeztek. Mi változik az eddigi „illiberális” demokráciafelfogáshoz képest, amelyet a rendszerváltást akarók kifogásoltak? Hack Péter úgy véli, az új többség két utat választhat: vagy a hatályos szabályok keretei között próbálja elérni az érintettek távozását,

Tordai Csaba szerint problémás lenne visszamenőleges hatályú törvénnyel megakadályozni

Orbán

Viktor újbóli megválasztását

vagy új szabályokat alkot. „Az utóbbi megoldás jogilag lehetséges, de azzal a problémával kell szembesülni, hogy az ilyen úton a jelenlegi intézmények helyére kerülő új intézmények, illetve az így megválasztott új közjogi tisztségviselők is számolhatnak azzal, hogy ha változik a parlamenti többség, akkor egy esetleges jövőbeli kétharmados többség ugyanúgy fog bánni velük, ahogyan a mostani többség elbánik az elődjeivel” – magyarázza.

ORBÁN ELLEN ÍRNÁ A TÖRVÉNYT

A Tisza Párt elnöke azt is kilátásba helyezte, hogy úgy írnák át a szabályokat, hogy a kormányfői posztot mindenki legfeljebb nyolc évig foglalhassa el, és ez visszamenőleg is érvényes lenne. Magyarán Orbán Viktor többé nem lehetne miniszterelnök. Ha egy pillanatra félretesszük a jogi szempontokat, ebből két következtetést is levonhatunk: egyrészt Magyar Péter nem számol azzal, hogy a magyar nép akár háromszor is újraválasztaná, Orbán Viktortól pedig még mindig

Hack Péter szerint az államfő lemondásra való felszólítását követhetik olyan jogalkotási lépések, amelyek kikényszerítik a távozását

tart, ezért egy ellene írt jogszabállyal elintézné, hogy többé ne kelljen vele megmérkőznie a miniszterelnöki székért.

Ezt Tordai Csaba alkotmányjogász is kritizálta a Válasz Online-on megjelent cikkében. Mint fogalmazott: „Ha a rendelkezés célja az, hogy még egyszer ne lehessen ilyen hosszú ideig miniszterelnök valaki, az egy előre látható, semleges korlátozás. Amennyiben viszont a visszamenőleges alkalmazással kifejezetten Orbán Viktor visszatérését akarja megakadályozni a Tisza, akkor ugyanazt a hibát követi el, mint a kétharmados

Hack Péter óvja a Tiszát attól a gyakorlattól, amit a Fidesz alkalmazott

-

Majtényi László

önkorlátozást kért

Magyar Pétertől

aknák elhelyezésével a Fidesz: közjogi eszközökkel próbál hatalmi kérdéseket előre elrendezni, amivel könnyen a saját csapdájába eshet. A választói akarat, a demokratikus legitimáció ereje elsöprő: ha egyszer a polgárok újra Orbán Viktort akarnák majd a kormányzati főhatalom birtokosaként látni, azt semmilyen egyoldalúan bevezetett alkotmányos korlát nem fogja megakadályozni.”

Nem járható út, hogy utólag törvénytelennek nyilvánítják azokat a szerződéseket, amelyek a megkötésük pillanatában nem voltak azok

Ezzel kapcsolatban Hack lapunknak leszögezi: a visszaható hatályú jogalkotás tilalmának lényege, hogy a törvényhozó visszamenőleges hatállyal nem szankcionálhat magatartásokat, nem állapíthat meg olyan jogkövetkezményeket, amelyek az érintettekre hátrányosak. Szerinte ha az új többség bevezeti ezt a szabályt, akkor az csak a jövőre vonatkozóan lehet érvényes, visszamenőleg nem. A tanszékvezető egyben arra is figyelmeztet, hogy „a személyre vonatkozó jogalkotási lépések az előző ciklusokban is problémásak voltak, és ezekre a problémákra most az új többség képviselői hivatkoznak is.

A személyre szabott jogalkotás aláássa a jogbiztonságot és azon keresztül a jogállamiságot”. Úgy vélekedik, az eddigi példa azt mutatja, „ettől nem omlik össze egy állam vagy egy társadalom, de az intézményrendszer sebezhetővé válik, az ügy természetétől függően egy-egy ilyen megoldás kisebb-nagyobb mértékű legitimitásdeficitet eredményez”.

VAGYONVISSZASZERZÉS

BŰNCSELEKMÉNY HIÁNYÁBAN IS?

A Válasz Online a Tisza vagyonvisszaszerzési terveinek az egyik első számú firtatója. Az erről szóló cikkben azt írta Bódis András, a kétharmados többség bármikor jogszabályba írhatja, hogy a közérdekű vagyonkezelő alapítványok (kekvák) alapítói jogait a továbbiakban az állam (vagy valamely szerve) gyakorolja, amivel rögtön kuratóriumokat lehetne cserélni, és „újra cselekvőképessé válna a kormányzat az említett 2-3 ezer milliárd forintnyi vagyon – például a Mol- és a Richter-részvények – tekintetében”. Ligeti Miklós, a Transparency International ngo magyarországi jogi igazgatója ennél tovább ment az Mfornak adott interjújában. Szerinte egyetlen kétharmados szavazással ki kellene mondani, hogy a kekvatörvény hatályát veszti, így az érintett alapítványok által birtokolt vagyon rögtön visszaszáll az államra.

A Magyar Pétert támogató heterogén közeg egy része megtorlást követel, de a törvényesség helyreállítását is

Hack Péter azonban egy másik megközelítést ajánl a figyelmünkbe. Mint rámutat, a hatályos jogszabályok a büntetőeljárásokkal széles körű lehetőséget teremtenek a hatóságoknak arra, hogy a bűncselekményből származó vagyont visszaszerezze az állam. Ennek feltétele, hogy a törvényben szabályozott rendben induljon el a felelősségre vonás, aminek eredményeként a bíróság megállapíthatja, ki milyen bűncselekményt követett el, ezzel kinek milyen kárt okozott, milyen vagyoni előnyre tett szert, és milyen büntetést érdemel érte. „Ebben az eljárásban a bűncselekményből származó vagyont el lehet vonni” – magyarázza. A jogász itt is figyelmeztet, az sem járható út, hogy utólag törvénytelennek nyilvánítják azokat a szerződéseket, amelyek a megkötésük pillanatában nem voltak azok.

LESZ-E FELEMELT MUTATÓUJJ

NYUGATRÓL?

Jól látható tehát, hogy Magyar Péternek fel kell oldania néhány ellentmondást. Az őt támogató

heterogén közeg egy része megtorlást követel, de a törvényesség helyreállítását is; a fideszesnek tartott közjogi méltóságok leváltását, de egyben fékeket és ellensúlyokat is. Hogy a következő miniszterelnök mennyire fog hallgatni a kifutó politikai szisztéma kérlelhetetlen értelmiségi kritikusaira, például Majtényi László alkotmányjogászra, aki önkorlátozást kért tőle, nem tudni. Mindenesetre jelenleg úgy tűnik, Magyar Péter kétharmadának még annyi fékje sem lesz, mint amennyi Orbán Viktorénak volt. Brüsszel felemelt mutatóujja ugyanis ezúttal valószínűleg hiányozni fog a képletből. Sőt, az eddigiek alapján jó okunk van azt feltételezni, még bátorítást is fog kapni ahhoz, hogy a kétharmadot felhasználva leszámoljon belföldi ellenfeleivel.

A Tiszát támogató értelmiségi holdudvar pedig már igazított is a fogalomhasználatán: ami fék és ellensúly lehetne (például egy másik parlament által választott államfő), az hirtelen a kormányzás kerékkötője lett. Ezek szerint mégis jó a kétharmad.

Pokol Béla volt

alkotmánybíró szerint alkotmánysértő, hogy Magyar Péter nyomást helyez az államfőre

JANUÁRI REZSISTOP

Villamos energiára venné igénybe a 30%-os kedvezményt földgáz helyett?

Töltse ki a nyilatkozatot egyszerűen, online! mvmnext.hu/rezsistopnyilatkozat

A Programot Magyarország Kormánya biztosítja.

Az ígéret szép szó…

KACSOH DÁNIEL

Egy darabig még bajosan lehet számonkérni a májusban monstre felhatalmazással hivatalba lépő Tisza-kormányon a vállalásait, noha akad néhány, amit már a nyárra ígértek. Addig is: folyamatban az átadás-átvétel.

Alig néhány nap telt el a kétharmados Tiszagyőzelmet hozó parlamenti választás után, máris megdőlt az egyik kiemelt ellenzéki téma. A Greenpeace által végzett ellenőrzés a magyarországi akkumulátorgyárak környezetszennyezését vette górcső alá, egyebek mellett a Samsung gödi és az SK Innovation komáromi üzeménél, s egyik mintában sem találtak határértéket meghaladó, egészségügyi szempontból jelentős szennyezést.

MIT VÁR AZ EU?

Ugyancsak kampánytéma volt, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a magyar választás kimenetelét számára előnyös irányba terelő szándékkal nem engedte újraindítani a Barátság kőolajvezetéket. Az eredmény tükrében azonnal jelezte, hogy a héten újra fogják indítani a vezetéket. Szintén nem mellékes körülmény, hogy az Európai Bizottság kijelentette, a feltételek teljesítése esetén megindítják a visszatartott uniós forrásokat, e célból tárgyalókat is küldtek Budapestre. Ursula von der Leyen elnök egyébként egy minapi fórumon alig leplezve utalt arra, hogy politikai célzattal voltak szigorúak az Orbán-kormánnyal. Azt is hangsúlyozta azonban, hogy az elvárásaik nem változtak. Ebből kiolvasható: az új kormányzatnak a migráció, a háború és a genderügyek tekintetében is olyan lépéseket kell majd tennie, amelyek a kampányban népszerűtlenségük okán aligha kerülhettek volna terítékre. Ugyancsak árnyalja az ígéreteket, hogy Kármán András leendő pénzügyminiszter jelezte, valamikor mindenképp kivezetik az árstopot.

Magyar Péter hétfőn már be is mutatott hét leendő tárcavezetőt

ALAKUL A TISZA-KORMÁNY

Az elszámoltatást, sőt fejeket követelő ellenzéki nyilvánosságban még tart a végül 141 Tiszamandátumot hozó voksolás okozta eufória, a Fidesznél pedig zajlik a gyászmunka és a felkészülés az ellenzéki létre. Lapzártánkig még nem nevezték meg, hogy a 10 egyéni mandátumot szerző képviselő mellett ki lesz az a 42 politikus a 279 nevet tartalmazó listáról, aki beül a parlamentbe. Orbán Viktor szerint nem azok, akik befutó helyen voltak, mert az új helyzet újragondolást igényel.

A győztes pártnál lesznek képviselői sasszék. Az európai parlamenti és a fővárosi frakcióból két-két képviselő ül be az Országgyűlésbe, az összeférhetetlenségi szabályok miatt eddigi mandátumukról le kell mondaniuk. Kulja András és Lakos Eszter EP-képviselők a fővárosi frakcióba is beülnek, a fővárosi képviselő Molnár Dániel és a Tisza EP-listájának kilencedik helyéről Weisz

Viktor pedig az Európai Parlamentbe megy. Kiderült az is, hogy Forsthoffer Ágnes lesz a t. Ház elnöke, a frakciót pedig Bujdosó Andrea vezeti majd, aki eddig a Fővárosi Közgyűlésben látott el hasonló feladatot.

Az új törvényhozás május 9–10. környékén alakulhat meg, utána hallgatják meg a némileg újraszabott bizottságok a miniszterjelölteket, s állhat fel az új kormány is a miniszterelnöki eskütételt követően. Minden eddiginél több, tizenhat minisztérium lesz a kormányban. Magyar Péter hétfőn már be is mutatott hetet a leendő tárcavezetők közül: Kármán András pénzügyminiszter, Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter, Orbán Anita külügyminiszter, Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter, RuszinSzendi Romulusz honvédelmi miniszter, Gajdos László élő környezetért felelős miniszter, Bóna Szabolcs pedig agrárminiszter lesz. További neveket későbbre ígért a párt vezetője.

MI VALÓSUL MEG?

Nagy elvárások vannak az új kormánnyal szemben, érdemes a legfontosabbakat csokorba szedni.

A Tisza Párt programjában arról írt, hogy egyáltalán nem emel majd adót az 1 milliárd forint feletti vagyonokra bevezetett vagyonadón

-

Hét leendő minisztere nevét jelentette be Magyar Péter hétfőn. Bóna Szabolcs az agrárminisztérium, Hegedűs Zsolt az egészségügyi, Kármán András a pénzügyi, Orbán Anita a külügyi tárcát irányítja majd, Gajdos László az élő környezetért felelős minisztérium, Kapitány István a gazdasági és energetikai, Ruszin-Szendi Romulusz pedig a honvédelmi tárca élére kerül. Az új kormányban tizenhat minisztérium lesz

kívül. Sőt, egy magasabb sáv bevezetése helyett még csökkentené is a személyi jövedelemadót, legalábbis apasztaná a mediánbér alatt keresők adóterheit. Az szja a mediánbér alatt kereső 2,2 millió munkavállaló számára 15-ről 9 százalékra csökkenne adójóváírás formájában. A Tisza megígérte azt is, hogy visszaállítja a kisadózó vállalkozások tételes adóját.

Magyar Péter radikális áfacsökkentést is vállalt, az egészséges élelmiszerek és a tűzifa után fizetendő adó 5 százalékra mérséklődne. Szintén szerepel a vállalások között a védett benzinár 480 forintra csökkentése. Válás esetén nem kell majd visszafizetni a családi otthonteremtési kedvezményt, az egészségügyi költségvetést pedig évi 500 milliárd forinttal növelnék, összességében a GDP 7 százalékára 2030-ig.

Mindössze másfél év alatt hat hónapra rövidítené az új kormány a kórházi várólistákat, emellett várható jelentős nyugdíjemelés, ami az infláció

mellett a keresetek emelkedését is figyelembe venné. Bár egyes Tisza-közeli szakértők alighanem a fejüket fogják, Magyar Péter vállalta, hogy megtartja a 13. és a 14. havi nyugdíjat, sőt emellett évi 200 ezer forintos Szép-kártya-támogatást is ad –már idén. A minimálnyugdíjat hamarosan 120 ezer forintra emelik. És ha ez nem volna elég: a családi pótlék, a gyes, a gyet és az anyasági támogatás összegének megkétszerezése is szerepel a beígért intézkedések sorában, ami évi 372 milliárd forintos többletköltséget jelentene. Továbbá valamennyi rászoruló család 100 ezer forintos iskolakezdési támogatást kapna, és minden újszülött után 50 ezer forint járna az idei évtől.

Miután a Tisza átlépett a győzelem kapuján, elhárulnak az akadályok a kampányban lefektetett 100% család program megvalósítása elől, így külön támogatásra számíthatnak az egyszülős, az egygyerekes és az alacsony jövedelmű családok. A Tisza az ígérete szerint nemhogy eltörölné, még bővítené is a rezsicsökkentést. Ezt a választás óta meg is ismételte a leendő kormányfő, s a lakossági mellett bevezetnék a vállalati rezsicsökkentést is.

És a sornak még mindig nincs vége: évente legalább 100 ezer otthon komplex energetikai korszerűsítése következhet mintegy évi 1000 milliárd forintos keretösszeggel, a munkaerőpiacon pedig általános vendégmunkásstop bevezetését

Magyar Péter radikális áfacsökkentést ígért, és szerepel a vállalások között az is, hogy a védett benzinár 480 forintra mérséklődne

Az Európai Bizottság tárgyalókat küldött Budapestre

ígérték. Ez azt jelenti, hogy június 1-jétől betiltanák a harmadik országbeli vendégmunkások „tömeges alkalmazását”. Ez utóbbi elképzelésről már kevesebbet hallani, s érdekes lesz, ha bevezetik, tekintettel arra, hogy mind Brüsszelben, mind az Orbán Viktor vereségének tapsoló nyugati liberális médiavilágban aligha nézik majd jó szemmel a lépést, nem is beszélve a hazai gazdaság érintett szereplőiről.

Ígéretek a gyermekvédelem területén is elhangzottak: bevezetik a Brunszvik Teréz gyermekvédelmi programot, benne azzal, hogy kártérítést fizetnek az áldozatoknak, a működési forrásokat pedig 20 százalékkal növelik, illetve bér- és létszámemelést vezetnek be az ágazatban. Ezenfelül a hamarosan felálló Tisza-kormány 50 százalékkal megemeli az otthonápolási díjat. Bár a közelmúltban is kaptak némi növekményt, a szociális szektorban dolgozók azonnal 25 százalékos béremelésben részesülhetnek.

Mindezekről, ha úgy tetszik, „papírjuk van” Magyar Péteréknek, így a nem kis költségvetési vonzattal járó elképzelések hamarosan számonkérhetők lesznek. Természetesen az új kormány az elődje hagyatékának átvilágításával kezd majd, s az ígéretek esetleges megszegése kapcsán alighanem az előre nem látott örökségre fog hivatkozni. Ettől függetlenül a kampányban többször elhangzott, hogy felelős gazdálkodással és a remélt uniós forrásokkal kivitelezhető lesz a sok-sok jóléti intézkedés. -

Empowering Minds. Shaping Futures.

Corvinus Szakirányú Továbbképzések

Szerezz versenyelőnyt egy magas presztízsű Corvinus diplomával!

Gyakorlati szakmai tudás és értékes kapcsolatok

A terület legelismertebb szakmai partnerei

Mélyebb tudás, vagy akár új karrierút

További információkért látogasd meg a honlapot!

A politika realizmusa

LÁNCZI ANDRÁS

filozófus

Nincs korlátlan hatalom, nincs korlátlan szabad politikai akarat. Ahogy nincs teljes vagy megsemmisítő vereség sem, feltéve, hogy a játékszabályok szerint zajlik a politikai mérkőzés. Még sincs illúzióm: a politikai realizmus megelőzi az összes modernista, eljogiasított, elmoralizált liberális-balos érvet a jogállamiságról, az erkölcsről és egyéb, a hatalom természetét torzító szándékos téveszmékről. Fiatal kollégám szerint a jog csak egy fikció. A normák azért azok, mert az emberek állandóan elmaradnak tőlük, különben miért kellenének normák? A politikában a jogias szemlélet csupán vágyott normákat képes kitermelni az ideológiáktól vezérelve. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy mi a realitás, amely egyben az igazság is. A politikai realizmus azt diktálja, hogy semmisítsd meg az ellenfeledet, vágd el minden lehetséges forrását a túléléshez, a bosszúdat álcázd az igazságosság érvényesítésének, a haladás nevében nyilváníts minden egyéb eszmét, elgondolást ellenségesnek, megszüntetendőnek, az irigységet elégítsd ki a káröröm táplálásával. Mindehhez nem szükséges semmilyen új eszmével (ideológiával) előállni, mivel az emberek a nihilizmus korában csak az azonnali kielégülést sóvárogják (így válik a nemi kielégülés másodpercnyi gyönyöre politikai normává), a kultúra nem érdekli őket, ahogy az sem, mi köt össze engem egy másik emberrel. A nihilizmus korában csak pótvallásháborúk zajlanak, végső hit nélkül. A nyers hatalom kegyetlen és ösztönös késztetésekre cselekszik. Végső eszköze az erőszak, ezt azonban csak azért nem alkalmazza feltétlenül és közvetlenül, mert a reakciótól azért

Minek van vége Magyarországon 2026. április 12-e után? Annak, hogy a saját testünkről és lelkünkről mint közösség magunk dönthessünk

tart. Attól viszont nem tartózkodik, hogy akár az emberi méltóságától is megfossza az ellenfeleit. Minek van vége Magyarországon 2026. április 12-e után? Annak, hogy a saját testünkről és lelkünkről mint közösség magunk dönthessünk. Az európai és részben amerikai hatalmak képesek voltak térdre kényszeríteni egy a népe nevében beszélő és cselekvő embert. Bármi fog történni most, a lényeg az lesz, hogy a magyar érdek, azaz a magyarországi lakosság életét befolyásolni képes tényezők egyetlen fontos eleme sem lesz hazai kézen, függ hazai gondolattól, vagy marad kizárólag hazai intézményi befolyáson belül. Lám-lám, keletkezése pillanatában minden hatalomnak megvannak a maga határai, de most még nem érzékeli.

Az ürömben azért van öröm is. Az új ellenzék gyakorlatilag felszámolta a kommunista és posztkommunista hagyományos ellenzéket. Aki visszalépett, azért semmisült meg, aki pedig mégis

elindult, azért. Ez az öröm addig tart ki, amíg hirtelen nem kerül elő egy levitézlett liberális a fedő alól mint miniszter vagy valami hasonló. Ha az új rezsim képes letépni az ideológiai szemellenzőket, akkor a rendszerváltás most érte el egyik eredeti célját. Az új rezsim legnagyobb kérdése, hogy melyik irányba indul el, azaz a nemzeti érdek fontosabb, vagy pedig az európai integráció, amit a magyarok többsége egyáltalán nem ért, de biztosan felfalja a nemzeti érzés maradékát is. Valójában ritkán találkozik az ember olyan honfitárssal, aki önértelmezése szerint nem egy nemzethez, hanem valamilyen homályos nemzetközi identitáshoz kötődne. Mivel már eszmék sincsenek, erények sem kellenek a globalizált identitás kialakulásához, csak „úgy” megtörténik az emberrel, hogy világfi lesz. Jól megfér a kényelmes gondolattalansággal. A politikai realizmus mindig arról beszél, ami a legrosszabb valószínű kimenetele egy folyamatnak. A bosszúvágy erősebb a megegyezés gondolatánál, a zsákmánykisajátítás az igazságosságnál, a széthordás a felhalmozásnál. A politika nyersesége folyton kitüremkedik. Aki győz, annak fizetnie is kell, ez az első szabály, amit kénytelen lesz az új hatalom is mint korlátot elfogadni. Hogy minél előbb belássa, belső meggyőződésből fakadó, bátor emberi ellenállásra van szükség az új hatalom nyerseségével szemben.

REZSIŐR, a te személyes zsenid!

Segít megérteni a villany- és gázszámlákat, ráadásul válaszol a rezsicsökkentéssel kapcsolatos kérdésekre is!

Tedd fel a kérdésed...

Külhoni tájkép csata után

VECZÁN ZOLTÁN

A magyarországi választás eredménye nyomán megosztott a külhoni közbeszéd. Az optimisták lehetőséget látnak felvillanni, a pesszimisták leszámolásba torkolló felülvizsgálattól tartanak.

ANemzeti Választási Iroda (NVI) adatai alapján csaknem félmillió külhoni magyar regisztrált az országgyűlési választásra, közülük 356 ezren szavaztak, 336 ezren érvényesen. A voksok oroszlánrésze az érvényes szavazási iratok alapján erdélyi és vajdasági magyaroktól érkezett, de valamennyi a kettős állampolgárságot tiltó Ukrajnából és Szlovákiából is jött, a maradék pedig a diaszpórából. Az erőviszonyok egyértelműek: a Fidesz–KDNP csaknem 283 ezer szavazatot kapott (84 százalék), a Tisza Párt 46 ezret (14 százalék), a többi a Mi Hazánk, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és a külhoniak választójogát ellenző Demokratikus Koalíció között oszlott meg.

A határon túli magyarok választójoga vitatott téma volt a magyar közéletben, annak ellenére hogy hasonló joggyakorlat számos európai országban létezik, és dacára annak, hogy a külhoniak magyarországi lakcím hiányában csak listás szavazatot adhattak le, egyéni választókerületit nem, vagyis a voksuk így „felet ért”. A témát az idei választáson egyedül a DK vitte tovább, az erre való társadalmi fogékonyság érzékelhetően csökkent. Dobrev Klára pártja most is azzal érvelt, hogy a határon túli magyarok csak a kormány jótéteményeiből részesülnek, és „nem viselik a döntésük következményeit”. Érdekesség: az erdélyi, főleg kolozsvári, marosvásárhelyi magyar közbeszédben is felbukkantak olyan hangok, amelyek etikátlannak gondolták „beleszólni” a magyarországi választásba, de ez a réteg marginális maradt. A Tisza elsöprő győzelme zárójelbe tette azt a népszerű tévhitet, hogy a határon túli magyarok „tehetnek” a Fidesz kétharmados felhatalmazásáról.

A Fidesz–KDNP csaknem 283 ezer szavazatot kapott a külhoniaktól

A határon túli magyar közösségek vezetői most egy olyan budapesti kormánnyal működnek majd együtt, amely ellen voksolt a közösség politikailag aktív részének elsöprő többsége. Ismeretes,

Magyar Péter

tavaly Markó Béla volt RMDSZ-elnökkel egyeztetett

a vezetők nagyobb része aktívan támogatta a leköszönő kormányzatot, rámutatva a magyar állam bőkezű juttatásaira. Azok ugyanis gyakran a hiányzó román, szlovák, szerb vagy ukrán állami forrásokat pótolták ki olyan helyeken, ahol az a túlélést jelentette a magyarságnak. Ennek köszönhetően épült 158 új magyar óvoda és bölcsőde, és újítottak fel 700 másikat, ennek köszönhetően kaptak évi 100 ezer forintot a magyar intézménybe járó gyermekek szülei, ennek köszönhetően újult meg ezernyi templom, és jöttek létre a külhoni és diaszpóramagyarság fiataljait, vállalkozóit, sportolóit segítő programok. A támogatásokat jelentős részben a Bethlen Gábor Alapon keresztül finanszírozták. Vitatott beruházásokat is menedzselt a magyar állam, például futballakadémiákat és szállodaépítéseket. Ezek támadási felületet jelentenek, s a Tisza programjában a Bethlen Gábor Alap felülvizsgálatát és átalakítását ígérte. Voltak párhuzamosságok, amelyek nem segítették a hatékony működést, és tény, hogy Erdély sem volt mentes a korrupciótól – mutat rá lapunk megkeresésére Pászkán Zsolt politikai elemző. Hozzáteszi: ha racionalizálják a támogatásokat, és az ígért felülvizsgálatok tisztességesen zajlanak, nem pedig leszámolásjelleggel, mint a román Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) boszorkányüldözése a tízes és húszas évek

Magyarország jelentős forrásokkal segítette a külhoni magyarok identitásküzdelmét

fordulóján, akkor pozitív hozadéka is lehet a váltásnak. Hogy erre mennyi az esély, azt egyelőre nehéz megmondani, mindenesetre a Tisza Párt többek közt a DNA volt vezetője, Laura Codruța Kövesi által vezetett Európai Ügyészséghez való csatlakozással kampányolt.

Akárhogy is, Magyar Péter győzelméhez Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke és Gubík László, a felvidéki Magyar Szövetség vezetője is gratulált, csakúgy, mint a Vajdasági Magyar Szövetséget vezető Pásztor Bálint. Az ukrán titkosszolgálati vegzatúra elől lényegében Budapestre menekülő kárpátaljai vezető, Brenzovics László maradt csak ki a sorból, de a szövetség – amely éppen vasárnap választotta újra Brenzovicsot – Facebook-posztban gratulált a Tisza győzelméhez. Mindegyik szervezet és vezető jelezte, jó kapcsolatot szeretnének kialakítani az új magyarországi vezetéssel, és állnak a párbeszéd elébe, Magyar Péter pedig egyeztetésre hívta őket a fővárosba.

Értelemszerűen a pártok elemi érdeke, hogy jó viszonyt ápoljanak a magyar kormánnyal, és nyilván zajlik a helyezkedés – véli a szakértő. Pászkán szerint az RMDSZ-re nézve különböző szinteken veszélyes forgatókönyvek léteznek. A párt balliberális szárnyának előretörése esetén talán sikerül egyben tartani a szervezetet, egy a Tisza-szigetekből potenciálisan megalakítható „erdélyi Tisza Párt” viszont kihívást jelentene nemcsak a monopolhelyzetben lévő RMDSZ, hanem a teljes romániai magyarság képviselete számára. „Ha a magyar párt legutóbbi, szép választási eredményét nézzük a csaknem 600 ezer vokssal, az is kevés két erő bejuttatásához a parlamentbe” – hangsúlyozza a szakértő. Szerinte egy újabb RMDSZ-alternatíva felépítésének kísérletével megismétlődhetne a felvidéki Magyar Közösség Pártja és a Most–Híd példája. Emlékezetes: 2016-ban előbbi, 2020-ban utóbbi is kiesett a parlamentből, aminek eredményeképpen hat éve nincsen magyar érdekképviselet Pozsonyban. „Ezt jobb lenne elkerülni” – nyomatékosítja Pászkán Zsolt.

Kolozsvári látkép

Tovább fokozza a kontrollt a putyini rendszer

KOHÁN MÁTYÁS

Az ukrajnai háború ötödik évében szűkülnek az orosz szabadság utolsó, digitális terei, miközben az olajalapú gazdaságnak pillanatnyi lélegzetvételre ad lehetőséget az iráni konfliktus. Az orosz társadalomnak nincs sok tere a véleménynyilvánításra, nő a kivándorlás és a csendes ellenállás.

Miközben az orosz–ukrán háború a felek hajthatatlansága és a másik fél összeomlásába vetett reménye miatt úgy zajlik tovább, mintha mi sem történt volna, Oroszországban új valóság épül. Vlagyimir Putyin elnök – már csak életkori okokból is – utolsó néhány elnöki évében nagy dobásra készül: országa elkínásítására.

A nagy terv hatalmi szempontból logikusnak tűnhet, ám vannak nehézségei. A mai Kínai Népköztársaság néhány stratégiai döntés által meghatározott, szerves folyamat révén alakult ki a Mao Ce-tung által a kínai polgárháború után létrehozott rendszerből, Oroszország viszont a Szovjetunió bukásától 2022. február 24-éig egy alapvetően Európába integrált ország volt. Politikai rendszere egy rosszul működő, oligarchikus demokráciából alakult át lassan Európa legkeményebb autokráciájává. Gazdasága, információs tere, állampolgárainak életvalósága sosem vált olyan kompakttá, szuverénné és magabíróvá, mint Kínáé. Ráadásul a rezsim és a nép viszonya sem ugyanaz: a kínaiak alapvetően tisztelik és csekély mértékű cinizmus mellett szolgálják a Kínai Kommunista Párt fejlődési eredmények és ugrásszerű gazdasági

felemelkedés jellemezte rendszerét, az oroszok inkább cinikus, depolitizált és konformista módon tolerálják a legfeljebb biztonságot nyújtani képes putyini rezsimet. Oroszország elkínásításának projektje tehát az alapvető feltételek szempontjából nem áll jól.

GAZDASÁGI NEHÉZSÉGEK

A gazdasági valóságot hosszú ideje a háború határozza meg: Oroszország nem omlott össze, ám makroszintű stagnálása vitathatatlan, a máshová is csatornázható gazdasági erőforrásokat felemészti a fegyveres konfliktus. Tavaly ősszel a gazdaság szereplőinek megszorításokat, adóemeléseket kellett elszenvedniük, a korábban a hadigazdaság által fűtött növekedés pedig a hadiipar maximumra pörgetése ellenére is 1 százalékosra lassult. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) ez évre is hasonló eredményt vár – eredetileg 0,8 százalékot, most az iráni háború miatti nemzetközi olajár-növekedés, Oroszország kereskedelmi pozíciójának, külső egyensúlyának javulása következtében már 1,1 százalékot. A növekedés azonban, ahogy soha, most sem egyenlő: a prioritásként kezelt hadi-

Korlátok a Vörös téren 2026. április 1-jén

Az államfő kadétokkal fotózkodik Moszkvában

gazdaság az újból felfutó olajeladáson keresett, majd állami megrendelésre költött kemény valutából nem maradandó értéket teremt, hanem ellőhetőt. Eközben a gazdaság többi része sorvad, ha nem lehetetlenítik is el a szankciók, tartósan versenyképtelenné teszik. Január–februárban

Vlagyimir Putyin veszélyesnek nevezte azon kommunikációs eszközök használatát, amelyek „nem a mieink, és nincsenek ellenőrzés alatt”

már összességében is zsugorodott az orosz gazdaság, Alekszandra Prokopenko, a Carnegie Russia Eurasia Center elemzője egyfajta „negatív egyensúlyról” beszél: amíg a gazdaságnak sem pénzügyi, sem munkaerő-tartaléka, sem befektetési aktivitása nincs, és bármilyen külső sokk rossz pályára térítheti, addig stagflációban ragad.

A patrónus-kliens kiosztáson alapuló orosz rendszer ráadásul 2026 szeptemberében alsóházi választásra készül, amelynek jelentősége természetesen nem az újonnan felálló parlament fék-ellensúlyi szerepében és a pártpreferenciák

A szabadság megmaradó, szűk tereinek felszámolása ellen korlátozott eszközökkel tudnak tiltakozni

Oroszország rosszul működő, oligarchikus demokráciából alakult át Európa legkeményebb autokráciájává

alakulásában rejlik, hanem a rendszer belső legitimitásához szükséges részvételi arányban. A törvényhozásban formálisan léteznek Putyin Egységes Oroszországán kívüli ellenzéki pártok, amelyek kapnak is bizonyos mozgásteret az oroszok számára fontos témák rendkívül mérsékelt, az elnöki politikával nyíltan szembe soha nem szálló feldolgozására. A voksolásra pedig az állami és magánvállalatok „rugdossák el” a rendszertől függésben tartott, állami fizetést kapó munkavállalókat. Ám ahogy a gazdaság egyre kevésbé volt képes megteremteni klienseinek a biztonságot, s az Oroszországi Föderáció egyes

régióiban egyenesen ki-kimaradoztak a fizetések, elbocsátásokra került sor, jelentősen csökkent az állam képessége arra, hogy magas részvételt és ezáltal belső legitimitást generáljon.

ÁLLAMI CÉL

AZ INTERNETES KONTROLL

Ráadásul az idei választás előtt a rendszer legyártott magának egy mobilizációs problémát: ráfordult ugyanis az utolsó szabad – az állami cenzúra megkerülésére használt vpn-ek nélkül is elérhető –, a rezsim által nem ellenőrzött üzenetküldési platformra, a Telegramra. A cél a Kínáéhoz hasonló digitális szuverenitás: az oroszok teljes

A Kreml nem változik

Szibériai városkép: távol a moszkvai nyüzsgéstől leválasztása külföldön fejlesztett és az állam által nem kontrollálható közösségi médiumokról. A népet beterelnék egy „mindenes” alkalmazásba, a Maxba, amely az üzenetküldéstől a munkahelyi kommunikáción át az állami szolgáltatások igénybevételéig átszőné az élet minden aspektusát, akárcsak a kínaiak életét a WeChat.

Ám az oroszok egyszerűen nem akarnak váltani a WhatsAppről és a Telegramról. A WhatsApp már elesett, februárban betiltották, csak vpn mö-

gül elérhető, a Telegram viszont keményebb dió, mert a Kreml propagandistái, politikai elemzői, haditudósítói is ott üzemeltetnek hírcsatornákat, amiből bevételt is szereznek. A Telegram-csatornák a választási mobilizáció fontos eszközei, így aztán a totális kontroll igénye, hogy a telefonhívások és az sms-ek után már az oroszok privát üzenetei se maradhassanak titokban a rezsim előtt, nekifeszül a rendszer számos másik érdekének. Ritka törésvonalat teremt ez: a Putyin-párti, de a Telegramon és Telegramból élő világ kiáll a csatorna betiltása mellett, a rendszer pedig a nyílt betiltás helyett egyelőre csak puhább-keményebb eszközökkel tereli át a Maxra az oroszokat, ellehetetleníti a Telegramon keresztüli hívásokat, lassítja a médiafájlok küldését, integrálja az életkor igazolását vagy épp a Goszuszlugi, az orosz DÁP funkcióit a Maxba. Az oroszok erre úgy reagálnak, hogy a Maxhoz vesznek egy második, semmi másra nem használt, olcsóbb telefont, az őket a Max alkalmazására buzdító munkáltatójuk előtti igazolás céljából letöltik az app olyan klónjait, amelyek minden megnyitási kísérletnél hibaüzenetet dobnak, vagy épp a Telegram népszerű klónját, a Telega alkalmazást használják. Az áprilisra tervezett betiltás folyamatosan csúszik, a Kreml pedig nagy ellenerőkkel szemben igyekszik megnyerni a Telegram elleni csatát, immáron sokadszor – kétes sikerrel.

A digitális tér szabadságának végletes csökkenése a Telegram nyomasztása és a Max erőltetése mellett együtt jár az egyébként jelentős mértékben digitalizált oroszországi élethez elengedhetetlen mobilinternet kimaradásaival, a lokális rendszer lekapcsolásával. A szabadság megmaradó, szűk tereinek felszámolása ellen korlátozott eszközökkel tudnak tiltakozni, de rendkívül óvatosan beszálltak a csendes protestbe a parlamentben lévő, domesztikált ellenzéki pártok is. Az Orosz Liberális Demokrata Párt (LDPR) vezetője, Leonyid Szluckij azt nyilatkozta, hogy „kiállunk minden túlzó internetes korlátozás ellen”; az Igazságos Oroszország (SZR) párt vezetője, Szergej Mironov pedig egyenesen idiótáknak nevezte azokat, akik a Telegram lassításáról döntöttek.

Putyin is beleállt az ügybe, veszélyesnek nevezve azon kommunikációs eszközök használatát, amelyek „nem a mieink, és nincsenek ellenőrzés alatt”. Bár a vpn-ezés hivatalosan illegális, a kínai példa azt mutatja, hogy a tiltás betartatása szinte lehetetlen, így más csatornákon indult meg a küzdelem. A legnagyobb esély a rezsim sikerére a mobilszolgáltatókon keresztül mutatkozik, amelyek például korlátozni tudják vagy fizetőssé tehetik a vpn-ek által generált, külföldinek tűnő adatforgalmat. Emellett számos orosz applikáció egyszerűen nem működik vpn mellett.

FOKOZÓDIK A KIVÁNDORLÁS

A tiltakozás egyik formája az emigráció, amely iránt az érdeklődés minden jel szerint ismét megnőtt. Ennek legjobb indikátora a belügyminisztérium útlevélkiadó kirendeltségeinek leterheltsége, hiszen az oroszok mintegy felének nincs útlevele. Ha hirtelen sokuknak jut eszükbe beszerezni ezt a dokumentumot, az – az utazási lehetőségek bonyolultsága és szűkössége miatt – leginkább az emigrációs kedv növekedését jelentheti. Március végén a Vjorsztka hírportál információi szerint a több mint száz moszkvai útlevélkiadó hely mindegyike nagy leterheltséggel dolgozott (ez a Goszuszlugiban időpontfoglaláskor jelzett három fokozat közül a legnagyobb leterheltséget mutatja), alig volt lefoglalható időpont, s a kirendeltségeken kígyózó sorokban várakozók időpontigényét füzetekben vezették. A helyzet hasonló volt Szentpéterváron, Jekatyerinburgban, Kazanyban, Krasznodarban, azaz az orosz középosztály lakhelyéül szolgáló nagyvárosokban – inkább a szegényebb, vidékiesebb föderációs szubjektumokban voltak még elérhető helyek erre a típusú ügyintézésre.

Az emigráció lehetőségei korlátosak, a legtöbb klasszikus célpont igyekszik odafigyelni arra, hogy legfeljebb a gazdaságilag leghasznosabb, legképzettebb, leggazdagabb embereket fogadja, hiszen az Oroszországhoz hasonló életszínvonalú vagy szegényebb országokban az odaözönlő oroszok felverték a megélhetés költségeit. 2022 és 2025 között 1,5 millió orosz hagyhatta el az országot, s csak egytizedük térhetett azóta vissza – így számol legalábbis az elnöki hivatalhoz tartozó nemzetgazdasági és közszolgálati akadémia.

Az emigrációs célpontok közül a legkönnyebben elérhető a Jerevánon kívül mélyszegény, ám csak orosz nyelvtudással is élhető Örményország:

a belépés vízummentes, még útlevél nélkül, sima orosz személyigazolvánnyal is lehetséges, és 180 napi tartózkodás jogát biztosítja; aki pedig lakást bérel, és a helyi orosz konzulátuson megszerzett útlevél alapján bejelenti lakcímét, egy évig is maradhat. Georgiában egy évig vízum és letelepedési engedély nélkül élhetnek az oroszok, s ezt az időszakot elméletben az országból való kilépéssel, majd újbóli belépéssel (az angolból kölcsönzött orosz kifejezés szerint „vizarannal”) meg is hosszabbíthatják – ám a gyakorlatban a többedszer próbálkozó oroszokat Georgia egyre többször visszautasítja, biztonságosabb tehát egyéni vállalkozói státuszt igényelni, amellyel már kérhető a letelepedési engedély. (Igaz, ez évtől ez fiktív vállalkozással már kevésbé lehetséges, mert 19 ezer dollárnak megfelelő éves forgalmat kell felmutatni.) Az útlevél nélküli belépés Kazahsztánba is lehetséges, ám csak 90 napnyi tartózkodásra ad lehetőséget, a „vizaran” nem segít, a hosszabb maradáshoz ideiglenes tartózkodási engedélyt kell kérni egyéni vállalkozást alapítva, munkaviszony vagy tanulói jogviszony alapján. Törökországban korábban az ingatlanbérlés lehetővé tette a letelepedési engedély igénylését, ám ennek vége van. Szerbiában a 30 napra szóló vízummentes belépés és a „vizaran” működik, de valódi letelepedési engedélyt, „tehetségvízumot” csak a felsőfokú végzettségűek kaphatnak. Azoknak, akik csak a digitális szabadság szűkülése elől menekülnének, könnyű célpont még Belarusz, a legnagyobb kalandoroknak pedig a minden büntetlen előéletű érkezőnek kétéves tartózkodási engedélyt kínáló Paraguay. Ezek a még nyitva lévő utak, ki tudja, meddig. Aki nem él vele, arra viszont lassan, de biztosan az információs térben is rászorul a kínaiak nélküli elkínásítással próbálkozó rendszer marka.

Az ukrajnai háborúban elesett orosz katonák emlékhelye a fővárosban

MAGYARORSZÁGON A LEGOLCSÓBB

Áradás bolgár módra

RAJCSÁNYI GELLÉRT

Rumen Radev államfő újonnan alapított baloldaliszuverenista pártjával nagy győzelmet aratott a parlamenti választáson, amivel ficói és orbáni nézeteket követő, stabil kormányzat alakulhat a régóta vezetési válságban lévő Bulgáriában.

Bulgáriával legutóbb év elején foglalkoztunk e hasábokon, és két fontos fejleményről számoltunk be: az euró január 1-jei bevezetéséről, amivel egy szerény teljesítményű és kilátású gazdaság csatlakozott a valutaövezethez, valamint az újabb kormányválságról, amely miatt 2021 óta a nyolcadik választást kellett kiírni április 19-ére.

A koronavírus-járvány időszaka óta folyamatos politikai válság jellemzi Bulgáriát, amely példátlanul hosszú időre megosztotta és leblok-

kolta az országot, eközben a világ és a térség forrong körülötte az ukrajnai háborútól a közeli Közel-Keleten át az energiaellátás stratégiai kérdéséig. Öt éve nem tudott stabil kormány alakulni. A politikai veterán Bojko Boriszov által vezetett, mérsékelt jobboldalinak címkézhető Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB), továbbá a posztkommunisták, a nyugatos liberálisok, a török kisebbség mozgalma, a nacionalista, radikális jobboldali erők és az alkalmi protestpártok kavalkádja határozta meg a politikát – és ebből a kavalkádból nem sikerült tartós többségi kormányzást fabrikálnia egyik erőnek sem.

A legutóbbi kormányzat, élén Roszen Zseljazkovval, még decemberben mondott le korrupcióellenes tüntetések és bizalmatlansági szavazások nyomán. Az ország szinte egyetlen szilárd, kormányokon átívelő célja az volt, hogy bekerüljön

A győztes erő az eddigi pártok kritikájával szerzett népszerűséget: a „korrupt oligarchia” és az elit ellenzőjeként lépett felRumen Radev támogatói körében a tavaszi kampány során

az eurózónába: ez a közös valuta „előszobájában” való gazdasági és pénzügyi alkalmazkodás után idén valósult meg. A napot azonban egy ügyvezető kormány mellett élte meg Bulgária, s kezdődött a mostanáig tartó választási kampány.

A kampányt és a választást egy új mozgalom uralta le, régi nevekkel a háttérben. Miután az előző években a régi pártok, illetve alkalmi kalandorok, közéleti újoncok próbálkoztak politikát csinálni, a kezdeményezést magához ragadta Bulgária közéletének szinte egyetlen állandó szereplője: Rumen Radev korábbi köztársasági elnök.

Az 1963-as születésű Radev vadászpilótaként szolgált, és e területen folytatta hadtudományi doktori tanulmányait is. Egyebek mellett látványos műrepüléseket végzett a közönség nagyobb csodálatára. Radev az Egyesült Államokban is kapott kiképzést. 2016-ban kezdett politizálni, amikor baloldali pártok őt jelölték államfőnek a közvetlen elnökválasztásra. A kétfordulós versengésben győzött, a második fordulóban több mint 59 százalékot ért el. Öt évvel később a választók ismét nagy többségben szavaztak bizalmat neki, a második fordulóban 66,7 százaléknyian voksoltak az egyre inkább önálló hatalmi tényezőnek számító államfőre.

Rumen Radev az évek során fő ellenfelének Bojko Boriszovot, a GERB háromszoros kormányfőjét tartotta, korrupcióval és az ellenzék elfojtásával vádolva őt. (Érdekesség, hogy a két kemény kötésű, kerek fejű, sörtehajú ellenfél hasonlít egymásra.)

Radev államfőként számos alkalommal megvétózta Boriszovék törvényhozó tevékenységét, volt, hogy még újévi beszédében is a GERB-kormány korrupciós bűneit és gazdaságpolitikáját ostorozta. A homályzónáktól nem mentes bolgár politika egy sötét mélypontja volt, amikor Radev állítólagos lehallgatásáról szóltak a hírek, bűnözőtevékenységgel hozva összefüggésbe az államfőt.

Radev a fölényesen megnyert második elnökválasztása után teljesen önálló szereplővé vált – és az elmúlt öt év kormányzásképtelen politikájá-

ban az ország első számú vezetőjévé lépett elő. Népszerűségét pedig a mostani választáson váltotta pártpolitikai nyereségre.

Januárban tíz év után lemondott az elnöki pozícióról – és tavasszal az embereivel és a szövetségeseivel új mozgalmat, majd pártot hozott létre Progresszív Bulgária néven. Ha címkézni kell az új erőt, baloldali és nemzeti populistának lehet nevezni. Radev az eddigi pártok és alapvetéseik kritikájával szerzett népszerűséget: a „korrupt oligarchia” és az elit ellenzőjeként lépett fel, s kritizálta az euró bevezetését, mondván, nem kérdezték meg róla a témával kapcsolatban kritikus népet. Emelné a nyugdíjakat, és erősítené az állami egészségügyet, fellépne a családok védelmében és a radikális liberális törekvések ellen. Ellenzi Ukrajna fokozott uniós támogatását, különösen a fegyverszállítást. A mozgalom egy balról induló szuverenista nézetrendszert képvisel erősítendő állammal, jóléti intézkedésekkel és különösen az EU központosító törekvéseivel való szembenállással. Amikor a NATO 2024-ben csúcstalálkozót tartott Szófiában, Radev államfőként nem vett részt rajta, helyette Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel találkozott. A választáson győztes politikus filozófiája úgy írható le, hogy Bulgáriának a saját érdekeit kell megvédenie, és nem szükségszerűen áll országa érdekében minden nyugati politika vak követése – ez nyilvánvalóan hasonlít az eddigi magyar kormány és például a Robert Fico vezette szlovák kormány nézeteire.

A Progresszív Bulgária végül hatalmas győzelmet aratott a választáson, átrendezve a fél évtizede befagyott és konszenzusképtelen pártpolitikát. A szavazatok 44 százalékával 130 képviselőt küldhet a 240 fős parlamentbe. Az egypárti többséget elérve így tartósan működőképes kormányzat tudja elkezdeni a munkát az egy évtizedig népszerű államfőként szolgáló Rumen Radev vezetésével. Vasárnap este a győztes politikus úgy fogalmazott: „A Progresszív Bulgária egyértelműen győzött. Ez a remény győzelme a bizalmatlanság felett. Ez a szabadság győzelme a félelem felett. És végül, mondhatom, ez az erkölcs győzelme is.”

Európa Orbán kormányzása után

KOHÁN MÁTYÁS

a Mandiner munkatársa

Legyünk büszkék, ha már boldogok nem lehetünk: pár hétig a mi magyar belpolitikánk egész Európa legfontosabb külpolitikai eseménye.

Az Európai Unió merőben más hely lesz Orbán Viktor távozásával. A miniszterelnök a vele igencsak megromlott viszonyban lévő uniós vezetők csípős megjegyzéseit is elkerülve nem vesz részt az uniós állam- és kormányfők április 23–24-ei, a hivatali idejére eső utolsó találkozóján Cipruson.

Orbán az Európai Tanácsban két szoros szövetségesét hagyja hátra: Robert Fico szlovák és Andrej Babiš cseh miniszterelnököt, akik azt még nem bizonyították, hogy a leköszönő magyar miniszterelnök szélárnyékán kívül, önállóan is képesek lennének megvétózni a hazájukra nézve kedvezőtlen döntéseket. Olyan kritikus kérdésekben, mint például az egyhangú döntéshozatal felszámolása az uniós külpolitikában vagy éppen az EU alapszerződéseinek megváltoztatása, könnyen létrejöhet egy időablak, amelyben ezek az évtizedes tervek megvalósulhatnak – behatárolva a jelenlegi és leendő szuverenista kormányok mozgásterét.

Ám elképzelhető egy másik forgatókönyv is, talán épp a külpolitikai vétó vagy Ukrajna EU-csatlakozásának ügyében: a rejtőzködés és angolnázás vége. Ha igaznak bizonyulnak Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter éveken át mesélt sztorijai a folyosón őt kemény fellépésre buzdító, majd a tanácsteremben elhallgató kollégáiról, akkor ideje lesz a többi tagállamnak

A 2029-es európai parlamenti választásig fennmaradó három év az európai középpártok kegyelmi pillanata lesz

előállnia a farbával. Az utóbbi tizenhat, de leginkább tíz évben az Európai Unióban gyakorolt vétók túlnyomó többsége egyetlen tagállamtól származott, s ez záros határidőn belül kiegyenlítettebbé válhat.

Orbán Viktor emellett ugyanaz volt az európai politikában, mint a Fideszkampányban Volodimir Zelenszkij ukrán elnök: mind az Európai Parlamentben, mind az Európai Bizottságban, mind az utolsó időkben az Európai Tanácsban vért izzadtak sokan, hogy nehogy „ő nevessen a végén”. E kohéziós erő eltűnése megbonthatja az uralkodó brüsszeli koalíció egységét is: ha Orbán politikájának érvényesülése már nem fenyeget, tulajdonképpen miért is lépnének kompromisszumra saját belpolitikai érdekeik ellenében mondjuk a zöldek és a néppártiak?

Azok, akik évtizedes távlatban minden szembejövő probléma láttán az

Európai Unió egységének fontosságáról papoltak, most aztán megkapják epekedve vágyott egységüket. És rájönnek majd, hogy az egység mit sem ér megfelelő irányt kijelölő döntések nélkül, melyeket megtámaszthat. S hogyha az egység magától értetődik, mert a nagy ellentmondó, a belső ellenzéki, Orbán Viktor az európai politikában nincs többé, akkor nevezett egység értéke politikai célként a nullához konvergál. Eddig mindig lehetett károgni a hiányzó egységen mint a sikertelenség okán. Egység birtokában viszont most már sikereket kell majd elérni.

A 2029-es európai parlamenti választásig fennmaradó három év az európai középpártok kegyelmi pillanata lesz: cselekvésük legnagyobb akadályát elhárítva, érdemleges ellenerők nélkül tehetik az Európai Unióban és az Európai Unióval azt, amit nem szégyellnek. E három év eredményeivel azonban el kell majd számolniuk. S talán az elszámolás pillanatában nem is lesz majd jobb érv a brüsszeli fősodor leváltása mellett, mint akadálytalan egyeduralmuk három éve.

gazdaság

Máris megszorításokat várnak az új kormánytól

NAGY KRISTÓF

Nemzetközi gazdasági szereplők és hazai elemzők is beszéltek arról, mit várnak a megalakuló Tisza-kormánytól. A konszolidáció rendre megjelenik a kommunikációban, ám a kampányban a jóléti intézkedések fenntartását, sőt kibővítését is megígérte a Tisza. Kérdés, mi marad a vállalásokból.

Nem tétlenkedtek a hitelminősítők és a gazdasági szakértők: már a Tisza Párt győzelmének másnapján megjelentek elemzések, amelyek arra figyelmeztetik az új kormányt, hogy szükség lesz a költségvetés kiigazítására, majd pedig a gazdaság szerkezetének átalakítására, azaz megszorításokra. A hamarosan megalakuló kabinetnek ráadásul gyorsan kell cselekednie, ellenkező esetben jelentős forrásoktól esik el Magyarország, miközben a közel-keleti válság miatt a gazdaság növekedési kilátásai is romlottak. Az új kormánynak bizonyítania kell, mivel Magyar Péter nemcsak a választási kampányban, de az eredmények ismeretében is számonkérhető, költséges ígéreteket tett mind a családoknak, mind a piaci szereplőknek.

Az Országgyűlés megalakulására május elejéig még várnunk kell, de a Tisza Párt szakpolitikusai és a leendő kormányfő már a választást követő napokban fontos bejelentéseket tett: egyelőre fenntartják az üzemanyagok védett árát, meghosszabbítják az árréskorlátozást, és ami a legfontosabb, ígéretük szerint a lehető leghamarabb megpróbálják elérni, hogy Brüsszel felszabadítsa a befagyasztott uniós pénzeket. Kármán András, a pénzügyminiszteri szék várományosa és Varga Mihály, a Magyar Nemzeti Bank elnöke már egyeztetett az euró bevezetéséről a parlamenti ciklus végére, ami meglehetősen ambiciózus terv. Az eddigi vállalások és a már meghozott döntések ismeretében többen attól tartanak, hogy a kormányalakítás után a megszorítások is napirendre kerülnek.

A MÉZESHETEK UTÁN

Egyes lapok és szakértők következetesen azt hangsúlyozzák, hogy már ebben az évben szükség lesz bizonyos jóléti intézkedések – szja-mentesség, rezsicsökkentés, árkorlátozás – szűkítésére, középtávon pedig strukturális reformokat kell végrehajtania a kétharmados felhatalmazással megválasztott kormánynak. Ezzel szemben Magyar Péter és a Tisza szakpolitikusai továbbra is azt mondják, hogy fenntartják az Orbán-kormányok családtámogatási és más jóléti intézkedéseit.

A nagy hitelminősítők és a pénzpiacok bizalmat szavaznak az új kormánynak, így nem várható, hogy a májusban és június elején esedékes felülvizsgálatkor leminősítsék Magyarországot. Azzal azonban mindegyikük egyetért, hogy szükség van a költségvetés módosítására, középtávon pedig egy fegyelmezett, kiszámítható fiskális politikára, amely nélkülözhetetlen a közös európai fizetőeszköz gyors bevezetéséhez. Ráadásul úgy, hogy a Tisza a bankokat és a multikat terhelő extraprofitadó fokozatos kivezetését is tervezi. Magyar Péter kormánya tehát úgy tartaná fenn a háztartások életszínvonalát, hogy közben csökkenti a nagyvállalatok közteherviselését, miközben a költségvetési hiány a tervezettnél is magasabb lesz.

Az új kormánynak úgy kellene a költségvetési hiányt csökkentenie most, hogy a családoknak és a gazdaság szereplőinek se okozzon csalódást már az első hónapokban. Nem véletlen, hogy a leendő miniszterelnök a májusi kormányalakítás

hibázhat, ellenkező esetben hamar meginog a „rendszerváltásba” vetett bizalom

Magyar Péter és Kármán András nem

előtt tárgyalásokat kezdeményezett az Európai Bizottsággal azért, hogy a 2023 óta befagyasztott uniós pénzeket sikerüljön felszabadítani, ráadásul rekordgyorsasággal.

SÜRGET AZ IDŐ

Az új kormánynak nincs lehetősége hibázni, sietnie kell, mivel a nagy hitelminősítők mihamarabb kézzelfogható eredményeket akarnak látni, miközben a lakosság és a piaci szereplők is látványos változásokat remélnek. Ha a novemberben és decemberben esedékes adósbesorolási felülvizsgálat során a Moody’s, a Fitch és a Standard & Poor’s nem látják egyértelmű jelét a hiány és az államadósság csökkenő pályára állításának, vagy kétségbe vonják a 2027-es költségvetés stabilitását, akkor leminősítés jöhet, ebben az esetben

A szociáldemokraták, a zöldek és a liberálisok fenntartással tekintenek Magyar Péterre

Magyarország másfél évtized után visszakerülhet a befektetésre nem ajánlott országok kategóriájába. Ez hosszabb távon is súlyos következményekkel járna, mivel jelentősen megnőne az ország adósságfinanszírozásának költsége. Azért sincs vesztegetni való ideje az új kormánynak, mert a befagyasztott EU-s források feloldására és felhasználására gyakorlatilag alig marad idő: a kohéziós források lehívása a költségvetés szempontjából lenne sürgető, a befagyasztott

pénzek másik része, a világjárvány következményeinek mérséklését szolgáló Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) vissza nem térítendő támogatásait és kedvezményes hitelét pedig legkésőbb augusztusig lehet felhasználni. Nem véletlen, hogy az uniós pénzek hazahozatala kiemelt vállalása a Tiszának; a forrásoknak köszönhetően több ezer milliárd forintból indulhatnának állami és vállalati beruházások, amelyek akár 1,5-2 százalékponttal is hozzájárulnának a gazdasági növekedéshez. Brüsszel mindemellett világossá tette, nem elegendő pusztán az, hogy a Tisza Párt Európa-párti politikát hirdetett, a korábban feltételül szabott huszonhét szupermérföldkő teljesítését az új kormánytól is megköveteli. Ezeknek az elvárásoknak a jelentős részét egyébként már teljesítette a leköszönő kormány.

Súlyos forrásvesztés következne be, ha nem sikerülne időben felszabadítani az uniós forrásokat, s akkor máshonnan kellene előteremteni a büdzséből hiányzó pénzt. E forgatókönyv jelentősen szűkítené a lehetőségeket, ez esetben a Tiszakormány már év végére azzal szembesülne, hogy nem képes betartani az ígéreteit. Amennyiben a családtámogatások vagy a rezsicsökkentés jelentős visszavágásáról vagy adóemelésekről döntene, azt is kockáztatná, hogy a várakozásokhoz képest így is mérsékeltebb, az MNB előrejelzése szerint 1,7 százalékos GDP-növekedés legnagyobb hányadát jelentő fogyasztás visszaesne. A másik lehetőség a bankok és a multik különadójának megtartása, akár további emelése, vagyis a Fidesz-kormány gazdaságpolitikájának folytatása, amely viszont aláásná a Tisza Pártba vetett befektetői bizalmat, és késleltetné az euró bevezetését.

A Tisza a bankokat és a multikat terhelő extraprofitadó fokozatos kivezetését tervezi

A

Tisza politikusai azt mondják, hogy megőrzik az Orbán-kormányok jóléti intézkedéseit

Maradnak a védett üzemanyagárak

NEM MINDENKI ÖRÜL

A nagy hitelminősítők legfeljebb év végéig adhatnak haladékot az új kormánynak, hogy hazánk elkerülje a leminősítését

A külföldi befektetők között és az EU-ban erős befolyással bíró szociáldemokraták, zöldek és liberálisok fenntartással tekintenek Magyar Péterre, bár kevésbé tartanak tőle, mint Orbán Viktortól. A magyar baloldal megsemmisülésével kapcsolatos aggodalmaikat tovább erősíthette, hogy Magyar Péter a választási győzelmet követő nemzetközi sajtótájékoztatón egyértelművé tette, Magyarország 2035-ig nem válik le az orosz kőolajról és földgázról, ráadásul elutasítja Ukrajna gyorsított uniós csatlakozását. Arról is szó esett a sajtótájékoztatón, hogy Magyarország továbbra sem engedi be az illegálisan érkező bevándorlókat, és nem bontja le a déli határkerítést. Az egyelőre nem világos, hogy az Európai Néppárt és az EU vezetése milyen mértékig tud

-

nyomást gyakorolni Magyar Péterre. Az uniós intézmények azonban a Tisza-kormányt is súlyos presszió alá helyezhetik, ha úgy ítélik meg, hogy az új miniszterelnök Orbán Viktor útjára léphet az EU föderalista törekvéseivel szemben.

A 2026-os költségvetést novemberben módosította a kormány, a 3,7 százalékos hiánycélt 5 százalékra emelve. A közel-keleti konfliktus következtében kialakult globális energiaválság miatt azonban március eleje óta közel duplájára nőtt a kőolaj és a földgáz világpiaci ára, ráadásul Ukrajna január vége óta nem indította újra a Barátság kőolajvezetéket, erre az ígéretek szerint április végén kerülhet sor.

A globális energiaválság miatt csökkenteni kell a költségvetés növekedési kilátásait, és magasabb hiánnyal kell számolni. Az 5 százalékot meghaladó hiány az uniós kötelezettségszegési eljárás indításának kockázatát is magában hordozza, ám a védelmi fejlesztési alap kedvező SAFE-hitelkerete némileg ellensúlyozhatja a deficitet.

Gazdasági helyzetkép

Ábrán a magyar gazdaság középtávú kilátásai a fő makrogazdasági mutatók előrejelzése alapján.

MAGYARORSZÁG ISMÉT BIZONYÍTHAT

SZABÓ PÉTER

Május 30-án Budapest beírja magát a futball történelemkönyvébe: az Európai Labdarúgó-szövetség először rendezi meg Magyarországon a kontinentális elitsorozat, a Bajnokok Ligája döntőjét.

ABajnokok Ligája elődöntőinek egyik ágán előre hozott finálét rendeznek: a Paris Saint-Germain a Bayern Münchennel mérkőzik, a másikon az Atlético Madrid az Arsenallal került párba.

SZOBOSZLAI ÉS KERKEZ SEM

JUT EL BUDAPESTRE

A címvédő Paris Saint-Germain legutóbb a magyarokkal felálló Liverpoolt ejtette ki, tehát válogatottunk két sztárja, Szoboszlai Dominik és

Kerkez Milos idén nem emelheti magasba hazai földön a nagy fülű trófeát. Az ezer sebből vérző angol bajnok mindkét meccsen kétgólos vereséget szenvedett a sokkal kompaktabb társaság benyomását keltő párizsiaktól. A Bayern a tizenötszörös győztes Real Madridot verte oda-vissza a legjobb nyolc között. Őrült meccseket hozott e párharc: tíz gólt és több piros lapot is láthattak a nézők, főleg a németországi visszavágó sikeredett emlékezetesre. Nehezen emésztették meg a kiesést a

Megint az európai topbajnokságok szereplőiről szól a Bajnokok Ligája végjátéka

Realnál, elsősorban a játékvezetőt hibáztatták. Az Atlético egy spanyol rangadón a Barcelonát múlta felül. Utóbbi csapatnál szintén nehezen fogadták el a pályán történteket, miután piros lap miatt mindkét találkozón elveszítették egyik belső védőjüket. De hiába tiltakoztak Kovács István egyik ítélete ellen és a madridi pálya minősége miatt, az Európai Labdarúgó-szövetségnél (UEFA) süket fülekre találtak. A negyeddöntőben az Arsenal kapta a legkönnyebbnek vélt ellenfelet, a portugál bajnok Sporting azonban alaposan megszorongatta a remek idényt futó londoniakat. Az ágyúsok az évad hajrájára megint kifulladni látszanak, de a 180 perc alatt egyetlen találat is elég volt nekik a továbbjutáshoz.

Megint az európai topbajnokságok szereplőiről szól tehát a Bajnokok Ligája végjátéka. Legutóbb 2004-ben fordult elő, hogy olyan együttes diadalmaskodott a sorozatban, amely nem a kontinens legjobb ligáiból került ki. Akkor a José Mourinho vezette Portonak sikerült a bravúr, 1995-ben pedig az Ajax nyert Louis van Gaal irányításával. A két kakukktojás kivételével a BL 1993 óta íródó történetében 13 spanyol, 7 angol, 5 olasz, 4 német és 2 francia győzelem született.

Az Opta Sports elemzőcég szuperszámítógépe szerint a Bayern Münchennek 61,28, a PSG-nek 38,72 százalék a továbbjutási esélye, a másik fronton pedig még egyértelműbb a helyzet: az Arsenal 73,4, az Atlético 26,6 százalékban esélyes

a döntőbe jutásra a keret erőssége, a sérültek állapota és a jelenlegi forma alapján. Az elemzés az Arsenal végső győzelmének 36,75 százalékos, a Bayern Münchenének 34,61, a PSG-ének 19,35, az Atlético Madridénak 9,29 százalékos esélyt ad. VILÁGSZTÁROK KISPÁLYÁN, NAGYPÁLYÁN

Az egyik ágon a címvédő és egy hatszoros BEKés BL-győztes együttes mérkőzik, itt tehát biztosan kiesik egy korábbi győztes. A másik ág szereplői közül a madridiak 1974-ben, 2014-ben és 2016-ban veszítettek döntőt, a londoniak pedig 2006-ban, itt tehát garantáltan eljut a világ legnézettebb sporteseményére egy olyan gárda, amely még nem diadalmaskodott. Nem túlzás a megállapítás, hiszen a közvetítési adatok alapján az olimpia átlagos napi nézettségének a négyszeresével lehet számolni. Országimázs szempontjából is fantasztikus lehetőség előtt áll a magyar főváros.

A 2020-as UEFA-szuperkupa-döntő, a 2021es Eb-meccsek és a 2023-as Európa-liga-finálé után jöhet a BL-döntő Budapesten. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) 2023-ban döntött úgy, hogy megpályázza a Bajnokok Ligája csúcseseményét, és az Európai Labdarúgó-szövetség a következő évben döntött. A rendezvény fő szervezője az UEFA, az MLSZ társrendező. Az előkészületek hónapok óta zajlanak, rendszeres a stadionbejárás, a hazai szövetség együttműködik a hatóságokkal, a biztonsági szolgálatokkal, s az utasforgalom megnövekedése miatt tárgyal a Budapest Airporttal és a BKK-val – a mérkőzés a városnak is rengeteg feladatot ad. Ilyenkor a házigazda település megmozdul. A találkozó körítése napokon átívelő közösségi élmény – ebben az esetben fokozottan igaz, hogy ez nem csak egy futballmeccs.

A Hősök terén négynapos fesztivált rendeznek, óriáskivetítőkkel és élő közvetítéssel készülnek, a döntőben részt vevő két klub szurkolóinak a Városligetben, illetve az MTK Sportparkban alakítanak ki gyülekezési pontot, a Papp László Budapest Sportarénában pedig a mérkőzés előtti napon a legendák csapnak össze. A négycsapatos kispályás tornán korábbi BL-döntősök szerepelnek majd, mint például Zinédine Zidane, Andrés Iniesta, Franck Ribéry, Cafú, Kaká, Luís Figo, Roberto Carlos vagy Edwin van der Sar. Az eseményre –amelyre München után második alkalommal kerül sor – 10 ezer szerencsés néző vásárolhat jegyet.

Országimázs

szempontjából is fantasztikus lehetőség előtt áll a magyar főváros

A Puskás Aréna 67 ezres, ám a szervezői igények miatt nagyságrendileg 6 ezer hely nem vehető igénybe: világszerte akkora a médiafelhajtás, hogy a kispadok mögötti oldalon extra kommentátori helyeket kell kiépíteni. A legutóbbi alkalommal, a müncheni BL-döntőn például 96 közvetítőállást alakítottak ki. A szurkolóknak így 61 ezer hely marad, ebből 18-18 ezer illeti a két döntőbe jutó együttest, az UEFA 13 ezer belépőt

igényel a szponzorainak, s a további fenntartott székek miatt a semleges drukkerek mindössze 2 ezer jegyre pályázhatnak.

Már korábban bejelentették, hogy rendhagyó módon nem 21, hanem 18 órakor indul a mérkőzés, így az esetleges hosszabbításra is kedvezőbb körülmények között kerülhet sor. A stadion környékén a szokásosnál is nagyobb lezárások várhatók, az Európai Labdarúgó-szövetség ugyanis rendkívül szigorú szabályokat vezetett be a beléptetést illetően. A párizsi Bajnokok Ligája-fináléban tapasztalt problémák miatt külön körzeteket alakítanak majd ki a Puskás Aréna körül, ahová csak jeggyel lehet belépni.

NÉGYNAPOS FESZTIVÁLRA

KÉSZÜL

A FŐVÁROS

Az UEFA-delegáció többször tartott terepszemlét Budapesten, ezekről Szabó Vilmos, a Magyar Labdarúgó Szövetség nemzetközi és szervezési igazgatója, illetve Marik Péter, a Nemzeti Rendezvényszervező Ügynökség rendezvényszervezési igazgatója is mesélt a közép-európai térség vezető sportkonferenciájaként ismert Sport Forum Hungary egyik kerekasztal-beszélgetésén, amelyen a Mandiner is részt vett.

A semleges drukkerek mindössze 2 ezer jegyre pályázhatnak

„Négynapos fesztiválra készülünk a meccsel összefüggésben. Általában egy nappal korábban érkeznek a szurkolók, várhatóan tovább is maradnak, és rengeteget költenek majd. A magyar főváros hatalmas előnye, hogy nem volt szükség különösebb infrastrukturális fejlesztésre, minden rendelkezésre áll. Az UEFA a szoborparkban egy valóságos VIP-falut épít, és mi is készülünk meglepetésekkel” – fogalmazott Szabó Vilmos.

„A reptéri készültségtől kezdve rengeteg mindent figyelembe kell venni az előkészületek során, de a munkánk 90 százaléka a kukában végzi, mert csak néhány héttel a döntő előtt derül ki, hogy milyen forgatókönyvre kell számítani. Nagyságrendileg 200 magán- és 60 chartergép várható a találkozó miatt, nem túlzás tehát kijelenteni, hogy az egész világ erre a mérkőzésre figyel majd” –hangsúlyozta Marik Péter.

A szeretet az örömét az igazság győzelmében leli

A rák nem büntetés, hanem a véletlenek összjátéka – hangsúlyozza

Hidvégi Máté biokémikus, rákkutató, az Avemar feltalálója. Hetvenedik születésnapjára könyvet írt a fiával: a Szerencsés realista egyszerre tudományos krónika és inspiráló memoár arról, miért nem szabad feladnunk az álmainkat.

Szerencse és realizmus: a siker fő összetevői?

A címet nem én, hanem Áron fiam választotta, és hogy őszinte legyek, elsőre nem is nagyon tetszett. De ahogy egyre többet gondolkodtam rajta, úgy éreztem egyre találóbbnak. Mert tényleg van benne valamilyen jelmondatszerűség, amit Izrael első miniszterelnöke, David Ben-Gurion úgy fogalmazott meg: „ahhoz, hogy realista legyél, hinned kell a csodákban”. Ez az egymást csak látszólag kizáró kettősség pedig szinte a kezdetektől jelen van nemcsak a személyes sorsomban, de a vallásomban is.

Milyen vallású?

Római katolikus vagyok. Ez az egyik legrealistább vallás, hiszen nincsenek mágusaink és varázslóink, ám a szentek közbenjárásában és az imáinkban benne lakozik a csoda. Ez a – nevezzük így – arisztotelészi realizmus a katolikusok fontos meghatározója. Hasonlóan az irgalmassághoz. Gyerekként sokat foglalkoztatott, mit jelent a szeretet parancsa, és mit tegyek, ha bárhogy igyekszem is, van, akit nem tudok megszeretni. Anyámat kérdezgettem erről, aki bölcsen azt mondta: ne is a szeretetről beszéljünk, hanem az irgalmasságról. Ha irgalmas vagy másokkal, akár csak úgy, hogy lesegítesz egy idős embert a villamosról, megvigasztalod a sírókat, vagy orvosként megteszel mindent a hozzád fordulók gyógyulásáért, az maga a gyakorlatban megvalósított szeretet.

Édesanyja a hitét mélyen megélő katolikus volt, az édesapja pedig zsinagógába járt. E szempontból ki döntött az ön sorsáról?

A jó tudomány az igaz

Azt szoktam mondani viccesen, hogy olyan vagyok, mint a sakkvilágbajnok Garri Kaszparov. Az ő anyja is örmény volt, az apja zsidó, csupán egyetlen hajszálnyi különbség akad köztünk: én nem szoktam sakkozni. A vallási nevelésemről, amellett hogy a zsidóság szigorúan véve anyai ágon öröklődik, az erdélyi örmény származású mamám döntött. Azt hiszem, elég egyszerűen eldőlhetett a dolog: miután a szüleim összeházasodtak, Kati, ahogyan a családban hívtuk, egyszerűen kijelentette, ha gyerekük születik, az katolikus lesz. Apám meg szelíden elfogadta.

tudomány, amely egyenlő a szeretettel

Nem is zavarta soha, hogy az egyetlen fia nem követi őt ezen a téren? Az távol állt volna a személyiségétől. Járta szépen a pesti neológ zsidók szokásos útját, amely vagy a zsinagógába, vagy az MTK-pályára vezetett – volt is egy mondás, hogy Hidvégi Gyuri bácsi nélkül el sem kezdődhet a meccs. Fantasztikus ember volt ő is. Tíz évvel ezelőtt halt meg. Schőner Alfréd főrabbi fogalmazta meg a héber sírfeliratát, amit a sírkövére vésettem: „csodás alakja a magyarországi neológ zsidóságnak”. De nagyon tudott örülni minden igaz katolikusnak, reformátusnak, evangélikusnak is – mert igazán csak egy dolog érdekelte: hogy az illető higgyen Istenben. Sokan ismerték és szerették,

a temetésén a Kozma utcai zsidó temetőben az összes magyarországi keresztény egyház képviselője megjelent.

Az erős istenhiten kívül önnel szemben sem volt különösebb elvárása?

Az ismerőseink reménykedtek abban, hogy orvos leszek. Ehhez volt példakép pótnagypapám is. A nyarakat anyám húgáéknál töltöttem Szentesen, ahol Dusi nagynénémék barátja volt a híres sebész, Bugyi István, s ő minket, gyerekeket unokáiként szeretett. Engem nagyon támogatott volna, hogy az orvosi pályát válasszam, de annak is örült volna, ha mondjuk gyógyszerésznek állok. Az anyai ági felmenőim nagy részének ugyanis ez volt az élethivatása, nagyapám, Dávid Lajos a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen tanította is a gyógyszerészetet. És amikor Klebelsberg Kunó, akivel barátok voltak, úgy döntött, az intézményt át kell költöztetni, azaz repatriálni, mégpedig Szegedre – és ott világhírű tudósok, mások mellett Szent-Györgyi Albert odacsábításával nemzetközi tudományos fellegvárat építeni –, a nagyapám Klebelsberg kérésére 1921-ben családostul áttelepült. Nem sokkal később megalapította a szegedi egyetemi gyógyszertárat és gyógyszerészeti intézetet.

Ön viszont sokáig nem tudta, milyen irányba kellene elindulnia.

Igen. A biológia mellett nagyon tetszett a humán terület, különösen az irodalom. Nem is akármilyen mester segített ezekben eligazodni; gimnazistaként Nagy Lászlóhoz jártam be az Élet és Irodalom szerkesztőségébe. Tanított írni; emlékszem, egyszer elmondta, hogy a magyar irodalom legjobb rímét József Attila találta ki a Thomas Mann üdvözlése című versben: „Te jól tudod, a költő sose lódít: / az igazat mondd, ne csak a valódit”.

Hogyhogy mégsem a bölcsészkar lett a vége?

Az ELTE bölcsészkara vonzott, de pontosan felmértem, hogy a vallásosságom miatt nem kerülhetném el a politikai-ideológiai konfliktusokat, és nagy az esély rá, hogy idővel kirúgnak. Egy ismerősünk javasolta, hogy a Műegyetemre, a biológusmérnöki, környezetvédelmi szakra je-

Az emberiség hasznos szolgálata nem kedv kérdése, hanem a neveltetésé

lentkezzem. Azt mondtam magamnak, hogy ha Latinovits Zoltánnak jó volt ez az intézmény, akkor nekem is jó lesz. Egyből fel is vettek. A biokémiát szerettem a legjobban. Nem függetlenül attól, hogy – átjárva a SOTE-ra és az ELTE-re is – a legjobbak tanítottak: a kórélettanra Szollár Lajos, ökológiára a polihisztor Juhász-Nagy Pál, genetikára Vida Gábor, élelmiszer-kémiára a Törley család enciklopédikus tudású tagja, Dezső.

Miért nem az egyenesnek látszó és nagy társadalmi presztízsű karrierutat választotta, ha a tanárai is azt szerették volna, hogy a diploma után rögtön a kollégájukká szegődjön?

Hajlottam rá, de éppen akkoriban jött ki egy rendelet, amelyben előírták, hogy a műegyetemi tanításhoz legalább hároméves, ipari területen végzett gyakorlat kell. Ezért előbb elmentem a Gabona Trösztbe dolgozni, közben ledoktoráltam, majd tanársegédi kinevezéssel beálltam dolgozni a neves gabonakémikus, a szerb származású, több mint tíz nyelven beszélő Lásztity Radomir professzor műegyetemi tanszékére. Nemcsak tanítottam, kutattam is, sőt egy kanadai kormányösztöndíj révén az 1980-as évek végén két évet tölthettem családostul Winnipegben, ahol a szövetségi mezőgazdasági minisztérium laboratóriumában dolgoztam. Ott, a prérin, a végtelennek tetsző, egybefüggő búzatáblák láttán dőlt el, hogy a búzakutatásra teszem fel az egész pályámat.

Ebből lett aztán a rákbetegek kiegészítő kezelését szolgáló Avemar is, amely leegyszerűsítve egy fermentált búzacsíra-kivonatra alapuló készítmény. Mikor született meg önben az az álom, hogy megtalálja, ha nem is a rák ellenszerét, a hatékonyabb rákgyógyítás módjait?

Az 1990-es évek elején egyre jobban beleástam magam a témába. Akkoriban jött ki az éveken át fejlesztett első találmányom, a lucernaalapú, koleszterincsökkentő Esterin. A pár tízmillió forintból előállított gyógyhatású készítmény igen hatásosnak bizonyult, ám a klinikai és az állatkísérleteink publikálása – talán a nagy gyógyszergyárak ellenállása miatt – ellehetetlenedett. Ezért az egész témát kivittem Izraelbe, és a humánklinikai eredmények ott születtek.

Kész csoda, hogy nem ment el a kedve a további kutatás-fejlesztésektől.

Az emberiség hasznos szolgálata nem kedv kérdése, hanem a neveltetésé. Különösen az olyan típusú, a tudományban az intuíciót sem elvető

Amikor az első tétel megérkezett, beültünk a kocsiba, és elmentünk

Međugorjéba

embereknél, mint én. Példaképem Szent-Györgyi Albert, aki nagyapám közeli barátja volt Szegeden. Az ő komplex, kvantum-biokémiai, a fehérjéket elektromos félvezetőknek tekintő rákelméletéből indultam ki, amelybe tökéletesen beleillettek a búzacsírában lévő benzokinonok. A mentoromnak, Fodor Gábor szerves kémikusnak köszönhetően megkaptam Szent-Györgyi teljes erre vonatkozó laboratóriumi kutatási cikkeit Amerikából, a dokumentáción kívül a benzokinonokat tartalmazó üvegcséket is, amiket a szemétbe akartak dobni – ezeket a vegyületeket használtuk kiindulópontként. Egy öreg biokémikus barátom önzetlenségének hála, aki a rendelkezésünkre bocsátotta a grazi laboratóriumát, a tanítványom, Tömösköziné

Farkas Rita közreműködésével, hosszú évek munkájával optimalizáltuk a daganatos sejtek szőlőcukoranyagcseréjét gátló, vagyis a ráksejteket gyakorlatilag kiéheztető, így az áttétképződést akadályozó anyag gyártástechnológiáját, ezt az anyagot ma Avemar néven ismeri a világ.

A könyvben is leírja a névadás folyamatát. Több fejezet is szól arról, milyen göröngyös úton és kiknek a segítségével – mások mellett Lapis Károly, Rásó Erzsébet, Szende Béla, Kásler Miklós, Eckhardt Sándor – jutottam el odáig, hogy az első tétel Izraelben, egy Haifa melletti kis gyógyszerüzemben legördült a gyártósorról. Azért ott, mert az Esterin miatt arrafelé már ismertek,

és tapasztalták, hogy igazat mondok. És igen, a név nyilván nem véletlen. Amikor látszott már, hogy az Avemar nagyon hatásos lesz a daganatos betegek számára, az összes pénzem elfogyott, beleértve a családi tartalékainkat és az édesanyám Széchenyi-díjához kapott összeget is, amit nagylelkűen erre áldozott. Kezdtem az egészbe lelkilegfizikailag beleroppanni, ezért úgy döntöttem, nincs más út, mint visszaadni mindent Istennek. Ő adta, ő vegye vissza. De azért – viccesen mondva: mégiscsak örmény vagyok meg zsidó – eszembe jutott egy „üzleti lehetőség”. Istennel ugyanis lehet üzletet kötni. Profánul hangzik, pedig igaz. Például ezen alapulnak a fogadalmak.

És mi volt ez az üzlet?

Jézushoz imádkoztam támogatásért, és megígértem, hogy ha megsegít, cserébe az édesanyjáról fogom elnevezni a találmányomat. Másnap csörgött a telefonom, és egy abszolút nem várt csatornán hamarosan megérkezett a szükséges pénz; így adtam a katolikus egyház legfőbb Mária-imádságának kezdősorából alkotott szót a daganatos betegek számára hivatalosan is ajánlott készítmény nevéül. Amikor pedig az első gyártási tétel megérkezett Izraelből, személyesen is megköszöntem a Szűzanyának: betettem néhány dobozt egy szatyorba, beültünk a feleségemmel, anyukámmal, a két gyerekkel, Áronnal és Annával a kocsiba, elmentünk Međugorjéba, ahol az Avemart beástuk a kék kereszt tövébe.

Laikusként kérdezem: a mindezzel való kitartó foglalkozás során a daganatok kialakulásának okairól is megsejtett valamit?

Annyit biztosan kijelenthetek, hogy a rák semmiképpen nem büntetése valaminek – ezt szögezzük le! Leginkább a véletlentől függ a kialakulása, amit a szakirodalom balszerencsefaktornak hív. Arról van szó, hogy mivel a sejtjeink folyamatosan megújulnak, az őssejtjeink osztódnak, ebbe a folyamatba időnként bizony becsúszhatnak hibák, mondjuk egy onkogén véletlen aktiválása, aminek következtében hibás sejt jön létre, amit az immunrendszer nem képes elpusztítani. Amellett persze, hogy az immunrendszer elégtelenné válásának jelentős lelki oka is lehet. Vannak például olyan megfigyelések, hogy a rákbeteg hozzátartozóikat hosszan ápoló, elvesztő, majd vigasztalanul gyászoló emberek maguk is nagyobb eséllyel lesznek daganatos betegek; ez az úgynevezett összetörtszív-szindróma.

Hidvégi Máté

1955-ben született Budapesten. Biokémikus, rákkutató, címzetes egyetemi tanár, az Avemar feltalálója, a gyógynövényfermentációs ipar úttörője világviszonylatban, valamint a személyre szabott terápiás rákvakcinák szakértője. A Budapesti Műszaki Egyetemen vegyész üzemmérnöki, majd biológusmérnöki diplomát szerzett. 1991-től a kémiai tudomány kandidátusa, 2001-től habilitált doktora. Gyógyszerészeti és biomérnöki munkássága mellett művelődéstörténeti publikációi is jelentősek, megírta többek között Lőw Lipót, Lőw Immánuel és Scheiber Sándor főrabbik életrajzát, szerkesztette és sajtó alá rendezte Domokos Pál Péter Márton Áron erdélyi püspökről szóló könyvét, valamint a zsidómentő vértanú Salkaházi Sára boldoggá avatására készült emlékkönyvet.

Vagyis a véletlenek összeadódását meggátolni nem biztos, hogy valaha képesek leszünk, így a megelőzés mellett a gyógyításra kell koncentrálnunk. A személyre szabott rákvakcina még csak külföldön elérhető, szórványosan. Mikor lesz belőle itthon is mindennapi realitás? Tudni kell, hogy a rosszindulatú daganatot két módon lehet radikálisan elpusztítani: a sebész

Istennel lehet üzletet kötni. Profánul hangzik, pedig igaz. Például ezen alapulnak a fogadalmak

kimetszi, vagy az immunrendszerünk felszámolja. Minden más módszer, azaz a sugárkezelés, a kemoterápia, a célzott gyógyszerek, mint amilyen az Avemar, legyenek bár nélkülözhetetlenek a gyógyító munkában, önmagukban nem alkalmasak a rákbetegség radikális meggyógyítására. A rákellenes immunterápiák élvonalát képező, személyre szabott, terápiás rákvakcinák fejlesztésével a kiváló virológus Jankovics Istvánnal sok évtizedes barátságunkon alapuló közös kutatásaink és az Avemarnak a vakcinákkal való bizonyítottan előnyös kombinálhatósága miatt kezdtem el foglalkozni. Együtt dolgoztunk egy innovatív, személyre szabott, terápiás rákvakcina kifejlesztésén. Már közös cégünk és laboratóriumunk is volt, amikor Pista, akit nemcsak hatalmas tudása és gyakorlati érzéke, de mély istenhite is sokak fölé emelt, váratlanul meghalt. Ahogyan nem sokkal előtte a vakcinánk minőségbiztosítását kidolgozó Paál Tamás professzor is, így egyedül maradtam folytatni a harcot.

Mit tud ez Paál professzor által Jankovics–Hidvégi-féle rákvakcinának elnevezett szer?

A betegből származó tumor összes antigénjét tartalmazza. Vagyis ha a beteget ezzel immunizáljuk, az immunrendszere a daganat teljes antigénkészletére megtanul reagálni, azaz képes lesz elpusztítani a benne lévő összes ráksejtet, beleértve

Kinek ajánlott az Avemar?

az áttétképző, agresszív, esetleg gyógyszerrezisztens, őssejtszerűen viselkedő és elpusztíthatatlannak tartott tumorsejtvariánsokat is. Jankovics Istvánnal és Paál professzorral részletesen kidolgoztunk mindent, hogyan és hol kellene gyártani, és milyen immunmoduláns készítményekkel – elsősorban az Avemarral – kombinálva kellene alkalmazni ahhoz, hogy a jelenleg gyógyíthatatlan típusú vagy stádiumú rákbetegségben szenvedőt is meg lehessen gyógyítani.

Ezt mégsem látjuk még a gyakorlatban. Miért? Őszintén mondom, hogy nem tudom, mi az ok. Az engedélyeztetés során lepattantunk az illetékes hatóságról, Pista szerint a gyógyszerlobbi, szerintem inkább a tudatlanság, felelősségelkerülés és érdektelenség miatt. A helyzet változásáig is próbálok a magyar betegeknek segíteni. Egy ideje együtt dolgozom egy világszínvonalú tübingeni csapattal, amely saját módszer alapján ugyancsak személyre szabott rákvakcinával foglalkozik, ide juttatok be – most már gyakran onkológusi megkeresések alapján – minél több rászoruló magyar embert. Sajnos ez a terápia sokba kerül, de a legtöbben adománygyűjtésből fedezni tudják a költségeket. Meggyőződésem, hogy a jövő rákgyógyításában az ilyen és az ehhez hasonló módszereken lesz a fókusz, hangsúlyozom, a jó tudomány eredményeivel igazolva.

Világszerte jegyzett, rangos, lektorált orvosi folyóiratokban publikált kutatások szerint az Avemarnak számos kedvező tulajdonsága van: erős rákellenes, illetve daganatáttétképzést megakadályozó hatású, helyreállítja a sérült immunműködést, gátolja az autoimmun folyamatokat, szabályozza az anyagcserét, védi a szív- és érrendszert, vírusellenes, valamint öregedéslassító hatású, és visszafordítja a rákbetegeknél gyakori kóros lesoványodást, a kahexiát. Alkalmazása minden rákbetegnek ajánlott a diagnózis pillanatától kezdve mindaddig, amíg a betegség fennáll. A gyógyszerkölcsönhatási és a klinikai vizsgálatok alapján a jelenleg ismert összes rákterápiás eljárással és gyógyszerrel együtt alkalmazható kétéves kortól. Daganatos betegek bevonásával jelenleg is folyik klinikai vizsgálat az Avemarral egy kaliforniai egyetemi onkológiai központban.

A jövő rákgyógyításában a személyre szabott vakcinákon lesz a fókusz

Mi az a jó tudomány?

Az igaz tudomány, amely egyenlő a szeretettel, ahogyan Pál apostol is mondja: a szeretet az örömét az igazság győzelmében leli. Az igazság győzelme a legfontosabb! A Szerencsés realista utolsó nagy fejezete nem véletlenül szól a rákvakcinákról, főként a miénkről: minden szempontból össznemzeti érdek lenne a hazai kutatás támogatása és a gyártás mielőbbi beindítása. Utóbbinál arra gondolok, hogy néhány itthoni onkológiai központban kialakítanánk rákvakcinagyártó laboratóriumot, és az ott dolgozó személyzetet megtanítanánk arra, hogyan kell előállítani a vakcinát. Ezután az intézmény vezetője engedélyével, a kórházi gyógyszerész minőségbiztosítói felügyeletével és az adott orvoscsapat rendelésére a rászoruló betegek számára személyre szabott terápiás rákvakcina készülne – külön-külön minden páciensnek. Így meggyógyíthatóvá válhatna sok, ma még gyógyíthatatlannak számító daganatos beteg. Van-e ennél fontosabb és magasztosabb küldetés?!

A folyó

RAJCSÁNYI GELLÉRT

Kevélység. Kapzsiság. Bujaság (luxuria, érzékiség). Irigység. Mohóság. Harag. A jóra való restség.

A továbbiak megtalálhatók bizonyos tízparancsolatban.

Jó vagy rossz keresztényként, legalább kultúrkeresztényként vagy vallás nélküli, de nyugati civilizációnkban helyes életet élni kívánó emberként is természetes iránymutatásként, figyelmeztetésként és tükörként szolgálnak számunkra a főbűnök és a bibliai parancsolatok. Mindenki számára, minden időben és helyzetben. Újmagyar nyelven nevezhetjük őket életvezetési tanácsoknak is, réges-régi földi és égi coachok által megfogalmazva.

Talán erről nem is lehet, nem is érdemes többet mondani. A fenti bűnök és a mózesi parancsolatok már rég elmondattak, réges-rég. Mi, gyarló és bűnös emberek minden korban, minden helyzetben vagy ezek alapján éljük életünket, vagy sem. A szabad akarat, ugyebár. Az ajándék, ami lehetővé teszi számunkra a jó és a rossz közötti választást. Akár hívő keresztények, akár vallástalan, de a mi civilizációnk alapértékeiben osztozó emberek vagyunk.

A mostani, felbolydult Magyarországon is érdemes ezek alapján mindenkinek számvetést, önvizsgálatot tartania. Mindenkinek. Vesztesnek és győztesnek, fent lévőknek és talpasoknak, drukkereknek és szkeptikusoknak,

bosszút kiáltó tömegeknek és mindenre legyintő kiégetteknek egyaránt. A számvetéshez és az önvizsgálathoz jó, ha találunk egy megfelelő helyszínt. Lehet ez akár egy nyugalmas folyópart is, ahol az ember látja, hogy úszik el a dinnyehéj, és hogyan áramlik a folyó, megállás nélkül a forrástól a tengerig, az elmúlt időkből a jövő felé. Mert az áramlás, az idő folyója sem áll meg sohasem. Törékeny elefántcsonttornyok magaslatából lehet a legnagyobbat zuhanni. A legtávolabbi horizontok fürkészése közben lehet a legkönnyebben a saját lábunkban elesni.

Van egy folyó itt, a Kárpát-medencénkben, Esztergomnál ömlik a Dunába: a Garam. Így tavasz idején frissen zöldellő ártéri fák között csordogál csendesen a nagyobb folyam felé. Ennek partján ült majd kétezer éve egy filozofáló vezető, a rómaiak császára, Marcus Aurelius, aki a kvádokkal folytatott kimerítő háborúskodások közepette töprengett életről és halálról, hatalomról és hivatásról meg az örök változásról, ami az egyetlen változatlan dolog ebben a világban. Nem volt keresztény természetesen, de sztoikus filozófiája, az önvizsgálat és önuralom hirdetése, az alázat és a szenvedés elfogadása valahol mégis közeledik a keresztény hithez. Olvassunk hát egy töprengő császárt, egy világbirodalom urát, aki valahol a Garam mentén elmélkedett így, amelynek

vize akkor és ma is csordogált forrásától a tengerig, a múltból a jövő felé.

„Képzeld magad elé például Vespasianus korát, s mindenben a mai állapotokat látod: az emberek házasodnak, gyermekeket nevelnek, betegeskednek, meghalnak, harcolnak, ünnepelnek, kereskednek, gazdálkodnak, hízelegnek, gőgösködnek, gyanakszanak, acsarkodnak, mások halálát kívánják, zúgolódnak a jelen miatt, szeretkeznek, takarékoskodnak, consulság, uralkodás után sóvárognak. S egész világuk – csak volt. Azután térj át Traianus korára: mindenben ugyanazt találod. […] Éppígy régen sokat emlegetett emberek neve – mint például Camillusé, Caesóé, Volesusé, Leonnatusé – ma már magyarázatot igényel. Nemsokára erre a sorsra jut Scipio, Cato, azután Augustus, majd Hadrianus és Antoninus. Mert minden az enyészet zsákmánya, és hamarosan mesévé lesz; majd a teljes feledésbe merül. Pedig ezt csak a csodálatosan ragyogó embersorsokról mondom. A többi? Amint kilehelte lelkét: »eltűnt nyomtalanul, hírevesztve.« Elvégre, mi az örök hír? Kongó üresség! Mi legyen tehát erőfeszítésünk tárgya? Íme csak ez: igazságos gondolkozásmód, közhasznú tevékenység, állandó igazmondás és olyan lelki alkat, mely derűsen fogad mindent, ami éri, hiszen szükségszerű, természetes, és velünk egyazon kútfőből és forrásból fakad.”

A Garam torkolata

Példamutatás a legnehezebb időkben

Nyomot hagyott szellemi és morális életünkben a hetven évvel ezelőtt elhunyt Horváth Sándor. A külföldön legnagyobb hírnévre szert tevő teológusunk volt.

Mielőtt belefogunk Horváth Sándor életútjának ismertetésébe, emlékezni kell arra, hogy a hozzá hasonló szerzetes tudósaink a világháború előtt nagy hírnévnek örvendtek. A hit és a filozófia magasabb szinten foglalkozik az emberrel és a világgal, mint bármely ideológia vagy tudomány. Ilyen gondolkodó volt például Blazovich Jákó (1888–1952), Habsburg Ottó nevelője. Ő az elsők között írt tanulmányt itthon a kvantumfizikáról, és épp kilencven évvel ezelőtt jelent meg A nagy szfinx című könyve, melyben gazdag szellemtörténeti rajzát adta a középkori és újkori embernek. Horváth Sándor paraszti családba született 1884-ban. Előbb a szigorú cisztercita, majd betegsége és fizikai gyengesége miatt a dominikánus rend tagja lett. Tanulmányait Grazban és Fribourg-ban végezte. Tanárai a kor legkiválóbb hittudósai voltak, például Norberto del Prado. A doktorátus megszerzése után a Torino melletti Chieriben, majd Kölnben volt vendégtanár. Utóbbi helyen a professzori megbízást egészségi okból vissza kellett utasítania. Ezt követően három évig Rómában dolgozott, 1930-ban visszatért Fribourg-ba, s ott már egy teológiai folyóirat szerkesztője is lett. (Kevés életrajzírója volt, de egyikük téved. A szerkesztői beosztás nem rangvesztés a rendben, sőt ellenkezőleg.) 1938-ban tért haza, hogy Domonkos-rendi főiskolai rektor

és tartományfőnök legyen. 1942-ben meghívták a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ott 1947–48ban a hittudományi kar dékánja volt. Elbocsátása rövid volt, egy órájáról kihívva közölték vele. A későbbiekben arra adott példát, hogy az emberi élet, a szolgálat miképp teljesedhet ki az elnyomásban. 1956 elején hunyt el. Érdekesség, hogy március 7-én, Aquinói Szent Tamás ünnepén temették el, az egyházdoktor műve kutatásainak fő témája volt.

A

boldogság és az elégedettség, a szeretet csak a másokért élésben valósulhat meg

Visszaemlékezések szerint előadásait nem volt könnyű követni. Nyelvezete nehézkes volt, sokszor keverte a latint és a magyart. A mondandója szigorú és tárgyszerű volt, korántsem könnyed. Bántotta, hogy a hallgatók visszasírták korán elhunyt, népszerű elődjét, és hogy néha még a tanártársai sem értették a fejtegetéseit. Talán a sok külföldi tapasztalat után szűk volt neki Budapest.

Világhírnevét a Szent Tamással kapcsolatos kutatásai alapozták meg, azon belül a tulajdonjog tárgyköre. A jogászoknak úgy tanítják, hogy a tulajdon az a jogintézmény, amelyet már óvodáskorban tud és ért az ember, még ha nem használ is olyan pontos fogalmakat, mint a birtok, rendelkezési jog, csereérték és ajándék. S valóban, ez az a jog, ami a leginkább hat az egyén és a közösség életére, így a szocializációval mindenki számára világos, hogy mit jelent a „meum est” (az enyém), a dolog feletti abszolút hatalom. Horváth persze a tamási idea alapján foglalkozott vele, azt kutatta, hogyan érinti a tulajdon az emberi lelket, milyen cselekvést kíván meg, és hogyan hat a közösségre. Mindezekkel összefüggésben a munkatörvényeket és a szociálpolitikát is vizsgálta.

Úgy tartotta, hogy a keresztény értékeknek a közösség érdekei alapján a korlátozott tulajdon felel meg. E tétele még a vallásosak között is ellenállásba ütközött, és teljességgel szemben állt a liberalizmussal, mely a tulajdon korlátlanságát hirdette az egyéni tehetség és szorgalom kibontakoztatására hivatkozva. Abból indult ki, hogy a tulajdon alapvetően határozza meg az emberi sorsokat és kapcsolatokat, ezért mindenki köteles okosan használni a tulajdonát, és a felesleget átadni a közösségnek. Hogy ez egyéni adományozáson vagy az állami adórendszeren keresztül valósul meg, arról nem szólt. Mint ahogy arról sem, hogy hol kezdődik a felesleg.

Ennek magyarázata a számtalan egyéni körülményen felül az, hogy a keresztény vallás elismeri a szabad akaratot, a mérlegelés és a döntés tehát a hit hordozójának a kezében van, ő a letéteményese. Az viszont alapvetés Horváthnál, hogy a boldogság és az elégedettség, vagy pontosabban a szeretet csak a másokért élésben valósulhat meg, és ez ellen vét, akinek a lelkét ilyenformán „idegen vagyon terheli”.

Horváth Sándor az embert a Teremtő képmásának tekintette, akinek az állattal ellentétben joga van munkája révén a magántulajdonává tenni a maga körül talált természeti javakat. Történelmi tapasztalatok alapján úgy vélte, hogy a közös tulajdonnál hatékonyabb, felelősségteljesebb az egyéni tulajdon. Nem tartotta kizártnak a kommunizmust, de csak olyan idealizmus birtokában látta megvalósíthatónak, mint amilyen az őskeresztényeket és a szerzeteseket jellemzi. A társadalmi összeütközések szerinte azért keletkeznek, mert az emberek nem egyforma képességekkel és hajlamokkal születnek és bírnak, ami eltérő teljesítményt okoz. Ezek alapján az egyik embernek több, a másiknak kevesebb jár, ami viszont betegséghez vezet; a bukott ember a lustasága és a kényelemszeretete miatt nem talál örömöt olyan munkában, amelyből nincs közvetlen haszna. A társadalmi élet legfőbb kincsének a békét tekintette, a békétlenséget pedig a közös tulajdon természetes folyományának.

A tomizmus a világháború idején szembekerült a felvilágosodás egyenlősdijével, azonban Európában már nem lehetett népszerű a tulajdonnal kapcsolatos kötelezettségek túlhangsúlyozása miatt. Összefoglalva: a magánvagyon erkölcsi szükségesség Horváth Sándornál. A javak felosztása csak egyenlőtlen lehet, és a szegénység nem szüntethető meg teljesen. Attól a vádtól azonban tisztázniuk kell magukat a gazdagoknak, hogy ők idézték elő a nyomort, vagy hogy megszüntetni, enyhíteni nem tudják. Egyik legszebb gondolata, hogy a kiválóságnak sosem szabad elnyomnia, ellehetetlenítenie a felebarát élni és érvényesülni akaró törekvéseit. Egy másik, hogy a munka által birtokba vett dolog nem teljesen az emberé. Ha hozzányúl, Istenéhez nyúl; amit felhasznál, Istenéből használja fel.

Szikla, ami nem porlik: Csík

R. G.

A székelyek egykori legnagyobb területű széke, majd vármegyéje Csík, ahol jó száz évvel Trianon után is kitart a magyarság.

Sorozatunk újabb részében ismét a régi Magyarország keleti vidékére utazunk. A Hargitától a Gyergyóihavasokig terjedő, magaslati völgyek igazi zárt bástyát alkotnak – a legautentikusabb, legkitartóbb székely vidék ez. Az egykori Csík vármegye északi területén a Maros, a délin az Olt forrása található; két irányba indulnak el, külön utakon folynak, végigkanyarognak Erdélyen és még azon is túl, de vizük végül odaér Közép-Európa közös nagy folyamába.

Csík, ahogy a többi székely szék, majd vármegye is, legendák és mítoszok földje. Az ősmúltból itt maradt, néphagyomány útján megőrzött történetek és a később költött legendák között nehéz meghúzni a határvonalat, de ez az elmosódottság, a valóság és a mesék világának egymásba szűrődése jól áll a székely örökségnek. A pőre valóságot persze tudjuk: Csík több mint száz évvel, majd közel nyolcvan évvel ezelőtt ismét Románia része lett, az egykori Udvarhelyszékkel Hargita megyét alkotja. A székely magyarság most is ugyanúgy kitart, mint a régi időkben. Érdekesség: Csík vármegyében a 19. század végén 83 százaléknyi magyar és 11 százaléknyi román népesség élt; a mai, nagyobb Hargitában ugyanúgy 83 százalék a magyarok és 12 százalék a románok aránya. Itt hát nem porlik az a bizonyos kőszikla. Sziklára épült itt amúgy is minden: a havasok közötti, magasban fekvő völgyekben mindig is gyenge volt a termőföld, nem csoda hát, hogy szikár és kemény embereket nevelt ez a táj. A csíki látkép jellegzetes, önmagát sokféleképpen, apró eltérésekkel meg-megismétlő vidéket mutat. A hol távolabbi, hol közelebbi hegyek kulisszái előtt kopár dombok húzódnak, azok előtt pedig a hosszan kanyargó völgyekben fehér falú, tornyos templomok köré rendeződnek a falvak – ame-

lyek mintha láncra lennének felfűzve a völgyön végighúzódó országúton.

Csíkszentdomokos, a Márton Áron-kultusz központja, Csíkkarcfalva a középkori vártemplomával, Gyergyószárhegy az ősi várkastéllyal, a Gyilkos-tó és a Békás-szoros vadromantikus vidéke, aztán fönt a keleti hegyekben, mindentől távol Gyimes kies falvai az ezeréves határon, odalent, az Olt mély völgyében pedig Tusnádfürdő, mellette a Szent Anna-tóval – minden Erdély-kedvelő magyar legemlékezetesebb kirándulóhelyei Székelyföldön.

„A csíki ember ahány, annyiféle. A csíki néplélek pedig a fenyvesnek, a napsütötte havasi legelő illatának s a metsző, velőkig ható száraz csíki fagynak csodálatos keveréke. A fenyves áhitatos zúgása nevelte Istenhivésre s a havasok napsütéses világa tükröződik vissza mókás kedélyében, művészi ízlésében; a száraz, csontot hasogató hidegnek, a Hargita havat porozó szelének köszönheti végül szívós ellenálló-képességét az idők viharaival szemben, amihez az anyagi javakban oly mostoha természet jó adag leleményességet is adott neki” – írták 1938-ban a Turisták Lapjában, s a romantikus túlzások ez esetben mintha nem is esnének olyan távol a valóságtól. Csíksomlyó pedig nemcsak Székelyföld vagy Erdély, hanem az egész magyar kultúra és történelem egyik legmegejtőbb, szimbolikus helyszíne. „Zarándokolni azt jelenti, hogy mint nép hazatérünk. Egy nép, amelynek gazdagsága a számtalan arc, kultúra, nyelv és hagyomány” – mondta Ferenc pápa 2019-ben Csíksomlyón. Ahol – jó esetben napsütésben – évről évre megtisztulnak lelkiekben, szellemiekben az ott járók – de talán még a közvetítést nézők is. Rá is fér mindenkire, mindannyiunkra ezekben az időkben.

| CSENDER LEVENTE |

Utazás virtuáliába

Közeledik a feleségem kerek születésnapja. Létrehozok a Facebookon egy zárt csoportot a barátoknak és a családnak, ami nagyjából harminc főt tesz ki. Küldözgetem szépen az információkat a titkos buliról, hogy ki mikor hol legyen, mit vegyen föl, mit hozzon, hová bújjon el; és ezzel egy hétig nincs is semmi baj azon kívül, hogy mindennap háromszor leizzadok, hogy ne bukjak le, minden elkészüljön időben, legyen leadva, felvéve és a többi. Flottul megy minden, ám egy nappal a születésnap előtt a Facebook önállósítja magát, és elkezdi meghívni az összes ismerősömet a titkos, zárt csoportba. Szerencse, hogy rám ír egy kollegina, hogy ez a meghívás szándékos vagy véletlen volt. Nézem a csoportot, egyre növekszik az ismerősök száma, egyre többen lépnek be. Küldenek képernyőfotókat, hogy vírus ez, vagy tényleg meghívtam a buliba. Rohanok az iskolai informatikushoz, nézi, fogalma nincs, mi történhetett; elküld a másik kollégához, annak sincs; rohanok a gyerekekhez, mert ők az ilyesmiben már sokkal jobbak, mint a felnőttek, ők is nézik, de semmi. Privát, titkos csoport, így hoztam létre, hogyan történhetett az meg, hogy nyilvános lett? Törölném a csoportot gyorsan, de fogalmam sincs, hogyan kell. Megkérdezem a ChatGPT-t.

Közben látom, hogy egyre nagyobb lesz a titkos csoport. Eszembe jut, hogy ezt a feleségem is láthatja. Azonnal törlöm az ismerőseim közül. Közben jönnek az üzenetek, hogy kicsit zsúfolt a napjuk, de mindenképp jönnek. Vannak olyanok, akiknek elküldöm, hogy véletlen üzenet volt, és vannak olyanok, akiket nem hívtam volna meg, de ha már meghívta őket a Face, nagyon ciki lenne azt mondani, hogy ne jöjjenek.

Végül a ChatGPT elmagyarázza, hogy egyesével töröljek ki mindenkit, aztán utoljára magamat, és megszűnik a csoport. Törlöm. Egy óra törlés után többen vannak, mint előtte. Igyekszem még gyorsabban kattintgatni. Minél gyorsabban kattintgatok, fura mód annál többen leszünk. Végül legyőzöm őket. Mindenkit kiléptetek a csoportból, én is kilépek, a csoport pedig megszűnik. Már csak az a nagy kérdés, hogy a feleségem kapott-e meghívót a titkos bulira. Nyilván nem kérdezhetem meg, úgyhogy marad a remény, hogy hátha nem látott semmit, mert ha igen, akkor az összes fáradozásomnak annyi.

Este csörög a telefonom. Egy nő hív, hogy köszöni a meghívást, nagyon elfoglalt, nem is számított rá, de ha már meghívtam, szeretne eljönni a buliba. Alig bírom lebeszélni, annyira lelkes.

Este megkérdezi a feleségem, hogy miért nem látja a Messengeren, hogy fent vagyok, mindig szokott világítani a zöld gomb. Akkor jut eszembe, hogy letiltottam. Gyorsan bejelölöm ismerősnek. „Nem vagyok az ismerősöd? Nem vagyok a barátod?” – hüledezik. „Biztos a Facebook – mondom –, szokott ilyent csinálni.” Gondolkodik gyanakvón, és arra jut, hogy tényleg, neki is volt ismerőse, akit indoklás nélkül törölt. Megint leizzadok.

Eljön a szülinap. Elviszem egy kiállításra a Magyar Zene Házába. Anyósom a beépített emberem, ő fogadja vendégeket. Bevásároltam korábban lufikból, girlandokból, betettem a szatyrot az ajtó mögé, és megkértem a vendégeket, immár külön-külön Messengeren, hogy díszítsék föl a tetőteret, mire megjövünk. Jó lesz csapatépítőnek, úgysem ismeri mindenki egymást.

A kiállítás nagyon hosszú. Mire a végére érünk, már otthon kellene lennünk. Úgy rángatom át a feleségem a Városligeten, hogy alig éri a lába a földet. Fél óra késéssel sikerül befutnunk. Az utca végéről még eleresztek egy üzenetet, hogy a villanyt kapcsolják le. Már csak attól tartok, hogy a kisgyerekek elárulnak, de aztán sikerül zökkenőmentesen bejuttatnom a tetthelyre. Amikor felkapcsolják a lámpát, ott áll majdnem az összes régi barát, rokon, ismerős. Feldíszítve minden, és megy a Boldog születésnapot… A feleségem zokog, remélem, örömében. Már a buli vége felé tartunk, elmennek a kisgyerekes, várandós barátnők, idetartozik szinte mindenki, mindössze egy pár marad ottalvósra. Esszük a langyos pizzát, amikor nyílik az ajtó, és belép két szőke nő. Összenéz a feleségem és a barátnője az asztalnál: ezek kik? „Fogalmam sincs” – súgja a feleségem. Aztán meglátja mögöttük a szobafestőnket. Elöl a felesége, velük egy régi közös ismerősünk, akit nem is hívtunk, csak úgy jött. Ők azok, akiket nem hívtam volna, de ha már a Facebook meghívta, nem volt képem azt mondani, hogy ne jöjjenek. Jönnek még így páran. Kerekedik egy jó kis szülinapi after belőle.

Csak én öregedtem tíz évet. Azt hiszem, jövőre visszatérek a papíralapú meghívóra.

Sáry Mihály

ZSIGMOND GÁBOR

„Édes jó Anyám, reggel 8, Ferencvárosi pályaudvar. Állunk. Hogy meddig, azt nem tudjuk… Jó lenne egy hosszúlépés.

8 napja vagonban utazunk Szombathelyről Pestig. Teljes bizonytalanság.

Anyám, arra kérem, legyen bizalommal, ne csüggedjen. Ez bennem is erőt ad.

A Jóisten nem hagy el bennünket.”

Ezt a pár sort, amit egy darab papírra jegyeztek fel, a ferencvárosi pályaudvaron dobta ki a vonatból egy Sáry Mihály nevű férfi. A levelet a szélre bízta, ezért is nevezte el a köznyelv az ilyen üzeneteket szélpostának. Amennyire tudni lehet, a levél célba ért, ahogyan a szélposta sok hasonló üzenete is. Sáry Mihálynak minden bizonnyal fogalma sem volt róla, hogy kényszermunkára viszik, vagy ahogyan a szovjet hatóságok gyomorforgató cinizmussal nevezték: „egy kis munkára”, a málenkij robotra.

Ezt mondták a Vörös Hadsereg katonái azoknak, akiket gyakran az utcáról, az óvóhelyről vagy egyszerűen a buszmegállóból, sőt akár kórházból szedtek össze. A sokszor hónapokon át tartó úton a legelképesztőbb helyekre cipelték el őket. Kiköthettek Baskíriában, Grúziában, gázvezeték árokásásán, egy bánya mélyén, gyárakban, a semmi közepén, bárhol. Dolgozhattak akár éjjel-nappal, kemény fizikai munkában, embertelen körülmények között. Mindeközben semennyi információt nem kaptak arról, hogy mikor térhetnek haza.

Az első civileket már 1944 őszén elvitték. Mivel a szovjet csapatok kevesebb hadifoglyot ejtettek, mint amennyit lejelentettek, a hiányzó létszámot a polgári lakosság köréből egészítették ki. Ez gyakran együtt járt etnikai tisztogatással is, különösen az 1941-ig Magyarországhoz visszacsatolt területeken. Sőt, a német származásúnak titulált embereket elvitték a legkisebb falvakból is. A Szovjetunió GUPVI-lágereiben szenvedő civil magyar lakosok száma legalább 300 ezerre tehető, egyharmaduk soha nem térhetett haza. A pontos személylisták, sőt az érintett települések összeírása a mai napig tart.

Sáry Mihály és a málenkij robotra hurcoltak történetében egy fontos közös pont van: bűnt nem követtek el. Egy embertelen, személytelen és Isten nélküli rendszer áldozatai voltak. Ha szerencséjük volt, akkor sok év után hazatérhettek, de történeteiket nem mesélhették el. A munkatáborok magyar áldozatairól a nyolcvanas években lehetett először beszélni, szembenézés és szembesítés csak a kilencvenes években kezdődhetett el. Családok sokaságának azonban a mai napig nem sikerült feldolgoznia az őt érő traumát.

2001-től minden év február 25-én a kommunista diktatúrák áldozataira, 2012 óta pedig minden ősszel, november 25-én a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabokra és kényszermunkásokra emlékezünk. A ferencvárosi pályaudvarnál – valahol ott, ahol nagyjából nyolcvan évvel ezelőtt Sáry Mihály is a szélpostára bízta üzenetét – áll egy egykori óvóhely, amely ma a málenkij robot emlékhelyeként működik. A nyomasztó betonbunker ma együtt él Párkányi Raab Péter szobrászművész és Birkás Gábor építész érzékletes alkotásával. Sáry Mihály levele pedig ma már a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményének egyik darabja. Tartozunk ezeknek az embertársainknak és honfitársainknak annyival, hogy megőrizzük emléküket. A mi feladatunk maradt, hogy elmeséljük történeteiket.

ERŐTÉR

A MANDINER YouTube-csatornáján!

Állandó szakértőpárosokkal heti váltásban elemezzük Európa és a világ történéseit.

FÖLDI László HORVÁTH József

DEMKÓ Attila PÓCZA István BENDARZSEVSZKIJ Anton

Nézze Ön is a Mandiner ERŐTÉR című műsorát minden csütörtökön!

Iratkozzon fel a Mandiner YouTubecsatornájára!