Issuu on Google+


U^iA*^^ ?

~


3 a fi?

Budapest, 1888. Franklin-Tรกrsulat nyomdรกja.


Ajánlom könyvemel

BISCHITZ JOHANNA ASSZONYNAK

húsz éves

írói

pálfámon irániam

tanúsítóit

megtisztel barátsága

csekély viszonzásául

K.

J.


L3vvuv^[X^co)dK


ERRL

A

KÖNYVRL. énekeket

fiikor leültem e zsoltárokat,

hunytam szemeimet és lelkem elé

bemohosodott képek falut

a hegyek közt a

egész sorozatát

Rima völgyében,

éveimet átéltem és a hova vissza

is

teljes

vágyódtam .... az

írni,

be-

idéztem régen azt

:

hol

a kis

gyermek-

életemben mindig

alvégi

korcsma-

kis

házat ... a paplakot a falu túlsó szélin és annak áldott

a

lakóit

:

az

sz

papot,

nagyasszonyt,

tiszteletes

ki

olvasni

ki

rózsadúczos

tanított

és

fehér

czipóval kínálgatott.

Kés nek,

szszel, mikor a

mikor a

bámulásnak

napok rövidülni kezde-

kukoriczacsövek

indul,

kicsüng

szakálla

rendesen benépesedett a mi

kis


:

kaputos emberekkel. Összejöttek a

falunk

sosok, megülni az év fejét

:

Ki magános országúti csárdából ki félnapi

ki

járásnyira

famíliástul

mók

.

.

.

fekv

asszony,

:

jöttek,

hitsor-

a Roshasónó ünnepet. jött,

falujából

;

ki pusztáról,

magába,

ki

kocsiderék-gyerek,

czók-

szegénységükhez mérve nagy áldo-

zatok árán, hogy egyszer egy évben imádkozhas-

sanak gyülekezetben az

Úr

eltt.

Alacsony nádtets parasztház volt a templom sárgaföld

talaja

feny

... a

mint a

A

mestergerendája

szoba közepén felnyúló ágas

gyüsz

faragatlan .

.

.

ablakok

!

legvénebb ember felvette fehér halottas ruha-


ját,

odaállt a két

az imádság...

de

igaz

Mély

I

hangjában,

kis

ablak falközibe és kezddött

Zajos imádság

volt, tagadhatatlan,

aggastyán

ájtatosság remegett az

mikor azokat a búbánatos, régi

mokat versenként czikornyásan,

elmondta

dalla-

vontatottan,

hol

megadva neki a módját és

hol

túlhar-

sogva a többieket. Talán az imádkozok legnagyobb része hibásan ejté valamit

.

.

.

zsolá, elvétve ráját rósz lyáját

valami

a szöveget,

ki

melybl

haza gondolt

emberek

?

Nem

:

nem

törik-e

gyujtja-e

boszúból valamelyik ellensége? baj

alig értett

Talán egyik-másik, mialatt a szókat mor-

.

szegény beteg gyermekét,

.

fel

kam-

szénabog-

fel

.

nem

kit

éri-e

idegen


.

gondviselésére otthon kellett

hagynia,

vagy hogy

a kérlelhetetlen uraság a bérlet megújításánál fogja-e

más

száz

de

följebb

csigázni

nem

ide

hamar egyet

együgy O, volt

ták

bérösszeget? profán eszén

és

embereknek

nem

Gondolt

gondolatot .... és

közönséges,

lelke ismét egyesült istenével

istenre

nagy

egyszer egy évben

.

.

szükségük

meg

is

talál-

I

S magamat mekarczczal, idézni

való

fordított

azoknak az

t

a

is

ott

látom a gyülekezetben: gyer-

áhítatosan

magamnak

azt

.

.

.

Képes vagyok

vissza-

a

hamisítatlan, naiv és bol-

dogító gyermekáhitatot,

mely szivemet és képze-


.

>;

letemet

hangokat És

e

zümmög

elfoglalá .

.

.

látom

.

az

alakokat,

hallom a

.

távolban

elenyész

melódiájára

írtam

hangok én

meg

sajátságos

ez

imákat,

énekeket .... Kiss József.

>

r


:

AZ EN IMÁDSÁGOM.

jVlikor levetve papi bíborát

S minden hivalgó

A fpap

földi éket,

öltött tiszta lenruhát

S a legbensbb szentélybe

Meghozni az urnák S

feloldani

Követve

bntl

lépett,

áldozatát

a népet

régi gyakorlatot,

Elsbb magáért Kiss J<Szsef: Ünnepnapok.

imádkozott. 2


!

tanitwwswm^toatu^^ 18

S im én

Az

verve zönge kobozon

is,

áhítat húrjait lágyan,

Elször magamért imádkozom Mélázó csöndes imádságban.

A

költészet magasztos

Más templomot Az

ihlet

:

percze a szentélyem,

Hol bnbocsánat

Nem

zárt falak

isten

atyám

A

templomom,

keveset jártam

!

nyilik

nékem.

mögött kerestelek

ki szerte lakol

mindenségben, hol naprendszerek

Örök

sürgése zúg-zakatol

O

ki

de

Mvész

Erd

mégis mindenek

;

felett

lelkében nyilatkozol,

egy részét adván neki,

Versengve véled teremteni


!

Megettem, uram, kenyerem

!

javát

S rögös pályán izzadtam, fáztam ízleltem az ifjúság

;

mámorát

S mind ami szép e bohó lázban

Lelkem nagy eszmék

;

lángja járta át

S don-Quichotteként értük csatáztam Jó

volt,

szép

S ifjúságom

volt

:

vissza

vele beérem,

nem kérem.

Mit kérjek hát? Hatalmat? hírnevet? Fürödni napjuk sugarába?

Vagy gazdagságot, tenger kincseket,

Min

A

lelkét veszti annyi

kába?

boldogsághoz melyik ut vezet?

Töprenkedem, de mind hiába

Fantóm ez

is,

perez ellegyinti

S szemtl szembe nem

látta

— senki

:


;

^msm^m$m&m&m$m$mámi!i>m$i t mmriM j

Egyszer egy király bölcseséget

Hogy

beláthasson múlt

s

S mikor pályája delelre

Rámondta

ah,

De

most

Mint

jövbe,

dre

!

ifjan tán ezért,

nem kérek már belle

Félnék, hogy én

kért,

ért,

hogy minden

Rajongtam volna

"

is

:

akként járok,

s idn fölkent királyod

!

Nincs nagyravágyás bennem, ó uram

Hogy tündököljem magas

Könny

polczon,

kedélylyel, játszi gondtalan

Viselem én koldus-daróczom

Madárként, melynek két hazája van,

Alom

s

való közt

himbálódzom

Agyagot gyúrni mesterségem

A

többihez mi

:

közöm nékem?

tim

,


:

!

MAUAIMIMIMttAMNMIMMIMMAMiUMttt)

21

Te

tudod, mikor adj est, harmatot

S mozdítsa

S a

szív

szél a

redi közt

A vergdést Té

poshadt

léget,

te olvasod

és a kétséget,

adsz örömet, te adsz bánatot

S eloszlatod a sötétséget

Minek

kérni,

Hisz vágyaink

O

is

!

tetled,

tled jnek?

vágyat adj, hatalmas szenvedélyt

Mely Ki

tespedés-haláltól óvjon,

lángolt, tévedt, vívódott

Bár álerény

Ne

Ó

uram

— az

élt,

rá gáncsot szórjon.

vesztegeljek lomha túzokként,

de repüljek mint a sólyom

!

S haragod hangját kölcsönözd nekem,

Hogy

dalom, ha

kell,

mennydörgés legyen!


VILÁGOK URA.... (A

Világok ura

Megelzted

A

xi.

!

Világok eltt

létben a létezt,

mely szavadra

Hogy

századból.)

öltött alakot,

legyen meg, király, akaratod,

S ha semmiségbe minden

Te megmaradsz

visszadül,

fönségben egyedül.


26

Voltál,

vagy és lészsz

És nincs

te

Te

er

egy

!

mindenható

hozzád senki fogható

Kezdet nélkül való Tiéd az

:

!

!

s határtalan,

és a hatalom.

istenem vagy,

kszálam nekem,

Kihez ínségben menekedhetem,

Lobogóm, vértem, ha

sikra szállok,

Segítm, hogyha hozzád

Kezedre bízom

kiáltok.

alvás idején

-

Alva és ébren a lelkemet én.

Lelkemet, testemet

Nem

bánt,

és félelem

ha tudom, hogy

te

vagy velem

!


mMBMMOi MMBMBM

MMM

BEKÖSZÖNT.

Jöjj,

szombat csöndje

!

Ahitat szárnyin szállj alá

Leikeinkre !

Saruiról a port leverve,

Jöttödet ki ne áldaná

?

enyhe

Nyugasztalónk

te

Ahitat szárnyin

szállj alá

Munkában

napunk tördve,

hat

Verejtékünkbl

A

!

nyájas

!

!

folyt elég.

hetediket pihenre,

!


!

Isten-atyánk te rendeled,

Munkában

A

hat

napunk tördve,

hetedik legyen tiéd.

Mint vlegény eseng a kedves Óhajtva várt ara elé

:

Ugy, szombat csöndje, lelkünk repdes

Nyugalmas révpartod

felé

;

Boldog, ki nyugtát gonddal terhes

Napokra benned

Gyuladjon láng Simuljon

el

föllelé.

ki

!

minden

zöngjen ének

red

!

Felejtse bánatát a lélek

És

fájdalmát a szenved.

Gyuladjon láng Simuljon

el

ki,

minden

zöngjen ének

red

!

!


Ó

ejts,

kinek

der

a lénye,

Ejts egy sugárt ránk, istenünk

Te

vagy az est békéje, fénye,

Te

vagy magasztos reggelünk.

!

Sivár pusztán szivünk reménye,

Amelytl

Jöjj

újra éledünk.

szombat csöndje

Áhítat szárnyin

!

Leikeinkre

szállj alá

!

Saruiról a port leverve,

Jöttödet ki ne áldaná?

Nyugasztalónk

te

!

nyájas,

Ahitat szárnyin szállj alá

!

.

enyhe .

.

!


! !!

A

TE SÁTRAID...

íA- te sátraid, Jákob,

Oly üditö szépek

És csarnokid,

Mer

Izrael,

ékességek

Imádva leborulni Szentélyed zsámolyán,

Házadba nagy kegyelmed Vezérelt, ó atyám


1

HÜM ÉNtfM HBfett Ml

!

!

M NM

1

M I

>'-'

••-'•

Sovárgva, vágyva jöttem.

Hol dicsséged Térdet,

pihen,

fejet hajtani

Eltted istenem

Én alkotóm

!

Hallgasd

Mit ajakam rebeg.

Legyen üdvös ez óra

És tetszets neked

meg

•••

Ml

I


A

MINDENNAPI KENYÉRÉRT.

ivenyeretlenségtl óvj meg, uram, minket,

A

mi házunk népét, a mi gyermekinket.

Kenyeretlenségtl,

Nyomortól, ínségtl,

Uram,

óvjál minket.

Betev

falatunk panaszos ne légyen,

Ne

tapadjon hozzá se önvád, se szégyen,

Özvegy, árva könyje,

Gondoknak özönje Álomtalan éjen.


:

!

??

A kezünk

munkáját, véres verejtékünk,

Áldd meg,

te

nagy

isten!

könyörögve kérünk.

Ki adS2 vadnak hálást,

A vadonban

szállást,

Adj kenyeret nékünk

A

kegy

asztaláról hulladék morzsára,

— Melynek Ne

földig

ér

megalázás ára

szoruljunk soha

Másoknak mostoha

Kemény

jóvoltára.

Egyedül

tiédre, a te

A

te

bven

kegyelmedre,

osztó, tápláló kezedre,

Éltet napodra,

Reng

harmatodra,

Siró fellegedre.

Kiss József: Ünnepnapok.

J


!

?4

Óvj meg földhöz ragadt

lelki

szegénységtl,

Amely nem álmodik csak puszta kenyérrl.

Ami bennünk

lélek,

Az keressen téged

És emelkedjék

föl.

Napi munka után

intsen

nekünk

Fogékony magasztos szárnyalású Bölcsek ajakáról,

Amely

A

pusztulástól

lelkünket ójja

ám np

óra,

szóra


!

MBMH

MM

MMDMB

!

MWM MMBMB

ÉNEK.

t\ I

.

ncsoseg néked, ó urunk,

Kit imád a föld pora,

Hirdetd S a

Egy

a

magas égbolt

föld lábad zsámolya.

vagy, hatalmas, szent,

dics

Névvel meg nem nevezhet.

Diadalmunk Bizodalmunk

te!

reményünk!

szirtfoka

l


J6

Kibe bízunk

és

remélünk

S nem csalódhatunk soha.

Kegyelmed

Örökké

itt

és égbe fenn

tartó, végtelen.

.


IMA.

%

abszolganépet

Nyakas,

hitetlen, léha

S nevelted 1

vittél

a pusztába,

tömeget,

ket gyzelmes

csatákra,

íogy megvehessek igért földedet.

Elhullott mind, ki

homlokán

viselte

És lelkében a rabság bélyegét,

De

támadt

új sarj,

a mely megismerve,

Híredet egy világra

vitte szét.


:

:

!

40

Múló dicsség, Volt

tzhelyünk

Nemzeti létünk

Trón

s

nyári éjnek álma a Jordán mentiben, napjai számlálva,

hatalom odalett

Az omladékok

— de mi nem

felcsapó lángjából,

Mely nyaldosá szentélyed ó

falát:

Egyet menténk meg a nagy pusztulásból

Téged, uram

!

javaink legjavát.

S mikor a vihar szétszórt a

világra

És lettünk a vadnál védtelenebb

És a hontalanság keser átka

Bölcstl Mikor

sírig

ránk nehezedett

rettegés volt az

zött álma

Véres, villamos, hosszú éjszakán

Akkor tntél

Meg

fel teljes

glóriádba',

akkor ismerénk csak igazán.


!

"

.•.'

••• ••.-••:

-•,

,.

.•'.

•,. ...

...

.

Hogy nagyságod nem oltárkövön

épül,

S nem templomok márványán az erd,

O

hogy

nagy vagy minden jelkép nélkül

te

id

S eltörpül

tér,

Hogy

népednek

mit

szined eltt. szántál örökségül,

Nem elmúló, veszend földi kincs, Nem láng, mely elhuny, nem jog, mely elévül. De hséged, melynek határa nincs. Leborulok ím eltted a porba,

Fönségnek

istene

hü vezér

te

!

Akinek nagyságán se

folt,

S halandó mérték hozzád Vezess, vezérelj tovább

A

lét

nem

ér.

bennünket

harczában, a mely végzetünk,

Míg szemeink Egy

is

se csorba, fel

bízva terajtad csüggnek,

világ üldhet -

-

el

nem veszhetünk

!


:

say&aa^ia^jfl&aiak^&asja^^si^^

A MEGVÁLASZTATÁS.

jN épek tenger özönébl

Ki választál, hogy legyünk

Örök

dicsséged

igéd,

Hirdeti, istenünk,

S vagyunk

Él

el

nem

haló szózat,

tanúság terólad.

Feltámad,

zajlik s romlással

Népek hada

fenyeget


4:

A

te igéd

Aldassék

ment

sajkánk,

te szent

neved,

Jákob népének örökje

Ma

és mindig,

mindörökre

!


^vi>:^^;^iM$^^

LOBOGÓ LÁNGBAN..

-Lfobogó lángban, csipkebokorban

Zendült

meg

Horeb hegyén

égi szózatod

;

a szentelt vadonban

Ott szólítád szolgádat,

ott.

Sarú-megoldva lépett

A bokorhoz Égett és

Üdv

O

el

mely égett

nem

és hosanna

üdv neked

!

hamvadott.

megváltó láng

te égi fény

!

te,


.

. _•.. > ^>.v

MH MMMM HM MM UN

Szabadságunk hü

A

I

.•

HM mMMMlMMMM ^.>

»

re

valál te

rabság hosszú éjjelén.

Egyptom gyászföldének Vas ggjét

te töréd

meg

Robogva harezok szekerén.

Éjnek évadján, haragvó

Isten

!

Végig suhintád pallosod

S megvered els szülötteikben

A

népet és a zsarnokot.

Kavargó, zord éjfélen

Gyztél

az ellenségen

És zengjük ma diadalod.

Imánk tömjéné

fel

hozzád szálldos

Csodáid emlékezetén,


4"

Ki béklyót tördelsz

s

rabszolgaságot

Nem trsz meg a föld kerekén. Emelj urunk, magadhoz

A

szabadság magasztos,

Világra szóló

ünnepén

!


^.,~..^..^r..~....1rr .fr1lr .T<lmllyflwa1tlt

HARMATÉRT.

1

I.umatért esdünk,

Szállva eledbe

Mint

s hajdanán,

Midn

kerestünk

— Sivatag népe — S majd elepedtünk

Csepp harmat

után.

Szomjas mezökre

Uditö balzsam

H>l>

1nl l


48

A

te

harmatod

;

Hullasd a rögre

Kel

hajnalban,

Hullasd a köre

S áldás fogan

ott.

Hullasd szivünkbe Egi malasztod, Szent szerelmedet,

Ha

tépve,

zve

Mint a harasztok Szivünk a harczok

Közt elernyedett.

Harmatért esdünk, Szállva eledbe


t

if>iiftM"Tnmtrt '*tr

,t>

if

,

"'" t*'*"*'*" w,,t>'" t*'" t>< *">1*"* 1*' t%

49

Mint ös hajdam'm.

Midn

kerestünk

— Sivatag népe — S majd elepedtünk

Csepp harmat

Kiss József: Ünnepnapok.

után

!


I


IM EZ A TÖRVÉNY!

lm A

ez a törvény

!

tekintsétek

!

mely fölemelt és megvédett,

Melyért apáink megszenvedtek.

És vértanúink elvérzettek. Gránit elmálik, vas elkorhad

Ez

ellenáll pusztulás,

Az

Isten

maga

irta

:

kornak.

kézzel,

Azért daczol romlással, vészszel.


: !;

54

lm

ez a törvény

!

Kövessétek

!

S legyzitek a sötétséget. Izrael

mind ide tekintsen

És zengje-zúgja

:

Egy

az Isten

!

Ezt írjátok a kapufélre, Ezt véssétek a szivbe mélyre,

És

jártatokban, keltetekben

Elttetek mind ez lebegjen.

lm

ez a törvény

!

Ez megtanít mi :

Mit

kell

Hogy

Még E

itt

Szeressétek jó,

mi vétek

követned, mit kerülnöd, lehessen üdvözülnöd,

mieltt pályád bevégzed,

földön, a mely osztályrészed.

Jó és balsorsban ez hevítsen «Halljad Izrael, egy az Isten


KINYILATKOZTATÁS.

íx mindenség megrendült

Ég Hogy «

és föld reszketett,

szózatod megzendült

Én vagyok

istened

És ezredek multával

Ma S az

is

zeng szózatod

idk

végeiglen

Örökké zengni

fog.


Visszhangozzák a népek, Világok hirdetik,

Hisz a te szent törvényed

Örök

De

törvény nekik.

Izraelre bíztad

Kincseid legjavát,

Szövetkezésünk napján

Fogadd hálánk

dalát.

Feléd, feléd repülnek

Szivünk érzelmei,

Lelkünket szent hevület

Tehozzád

emeli.

Hited örök világa

Sugározzák nekünk.

Dicsség

égen, földön

Tenéked, istenünk!


!

!

KÖNYÖRGÉS.

Jchuda Halévi.

ivövetni utaid, mindenható

Oly szép és

biztos és oly biztató.

Nincs útveszt

ott,

nincsen csalfa

Es megbotlástól nem

kell tartanom.

Azért ösvényedért a szivem ég,

Fz engem O

hozzád édes kötelék.

lét forrása,

Akibe szívem

O vajha

nyom

büszke pályaczél bizik és remél,

lényed megismerhetném.


58

De Ha

szivem vágya közeledbe von,

Házadba lépek

Tröm

és

a jármot,

imádkozom.

némán

viselem,

Melyet népemre mértél, istenem

És nem fordulok tled

oly

Ki könyörülne rajtam, ha

te

mostoha

nem?

Halállal haljak, ha ezt feledem

te

szerelmed edzi

!

el soha,

Legyen bár sorsom még

A

erre méltó hogy lehessek én?

!

meg karom,

Egedre édes felpillantanom,

Erm

te

vagy

s

bizalmam egyedül,

Míg szemem megtörik

s

szivem kihl,

Osztályom java a szolgálatod, Üdvöt, segélyt csak tled várhatok.

!


!

nn—wm«m\ tmmmmmemmmmm <•>

Ó

adj ert,

Tetled

el

hogy bármint

át

sora

ne pártoljak soha

S ha rám zudúl

Én

j

is

nem hágom

Szövetségedhez

zord Ítéleted, szent törvényedet.

hn

ragaszkodom,

Hited világa az én vigaszom.


!

FEL ÜNNEPELNI

Jel ünnepelni,

fel

.

.

.

csoportba,

A pálma ágak ünnepét Eszrog gyümölcse, fzfa lombja Friss

illatát

terjeszsze szét.

Dicsérjük, zengjük háladalban,

Ki velünk

járt

a sivatagban

S bolygván a pusztán

Zord rémeit

eloszlatá.

fel-alá


64

Sátrakban élve bolygó népe,

Hségesen

velünk

Vad népcsordák S szirtbl

lakptt,

ellen

megvéde

forrást buzogtatott.

Dicsérjük, zengjük háladalban,

Ki velünk

a sivatagban,

járt

Apáink örök

istenét,

Ki béklyóinkat

S

midn

betelt az

Szólott az úr

Le

:

törte szét.

évek száma,

Most ne tovább

!

saruiról kiki rázza

A

hosszú vándorút porát.

Dicsérjük, zengjük háladalban.

Ki velünk

járt

békén és hadban

S kiczövekelte tzhelyünk,

Hogy

végre, végre

hon legyünk.


;

:

6f

Sáronnak völgye, Hebron

tája

Olajt termett, rózsát nevelt Olajt a király homlokára,

Rózsát

diszitni a kehelyt.

Dicsérjük, zengjük háladalban,

Ki örök tavasz áramlatban Füröszti a dús keletet,

A honnan minden

Szólott

S

fény ered.

hozzánk próféták nyelvén

felajzá

hárfánk húrjait

És a szó gyors szárnyakra kelvén,

Sok büszke

diadalra

vitt.

Dicsérjük, zengjük háladalban,

Ki

ott volt

minden diadalban

S velünk ma

Ma

dalunk

is,

mindig velünk

— holnap fegyverünk!

Kiss József: Ünnepnapok.

$


:

!

aaaasii»«&aiCT$»8««B^^

A FRIGYLÁDA

X5

midn

ELTT.

frigyládád vesztegelt,

Prófétád megadván a

jelt.

Szavát igy emeli

Nyugalmat

adj,

uram nekik,

Pihenjenek százezreid, Izrael törzsei.

Pihenjetek, pihenjetek

Ti

meg nem Az

számlált ezerek,

úr árnyéka véd

;


!

.. •>..'•

....

.

Az

S

.

élet

alatta

....

.......

büszke édes

;

....

.....

fúja ö,

pihen

Várja minden hivét.

Zárulj be, zárulj szent

A mennyei Örök

kapu

!

fogan tat u

törvény megett

Keblünkkel fedünk, rizünk, Szivünk vérén védelmezünk,

Ó

ige,

tégedet

......


mnifw/Mft/Fmviifíiiimwi^^

,JM/>*R

A

TÖRVÉNY ÖRÖME.

¥ örvényed,

magas

isten!

Féltett

kincsünk nékünk,

Apáról

rira szálló

Drága örökségünk. Mint égboltod végetlen És földtekéd

szilárd

:

Azonképen törvényed,

Mely

száz próbán megállt.


69

Lobogva ég

Ma Ég

Sinaid,

ugy mint hajdanán, Izrael szivében

És néped ajakán. Évezredek homályin

Nyomasztó

sors alatt

Izrael és a törvény

Egymáshoz hü maradt.

Alleluja

!

Zendüljön

Kelettl nyugotig,

Dicssége

az urnák,

Ki fényben lakozik. Dicsérje Dél és Észak,

Az alkony és a regg

A

!

magasság, a mélység,

Hegyek

és tengerek!

.

.


!

átoátoaiiáiyái6^fortifondto^

SZI ESOERT.

slyisd Ny

Az ég

A

meg, uram, nyisd csatornáit,

mez

kimerült

szi est

szi es

Mezk

áhit.

árja

újulása,

Minden él

lélek

Tápját tled várja

Segélj, uram, segélj

Zápor hadd omoljon,

Havas

es

vágjon,

meg


!

Vegye

A

át

uralmát

szél a világon

!

A term magocskát Szállítsad helyére.

Ágyazzad a földbe. Boronáld

el

mélyre

Segélj, uram, segélj

Vándor madár szárnyát

Edzedd repülésre S hozd

vissza tavaszszal

Elhagyott fészkére.

Adj búvót, adj almot

A

vadnak, mely étlen

Kihúzza a

telet

Alomdermedésben.

Segélj, uram, segélj


!

i&o@Kifei&sss8aaMEJBaifett

72

Te

vagy mindeneknek

Gondvisel

apja,

Etelét, italát

Mind tetled Az

kapja.

utolsó fszál

Jóságodra számít,

Nyisd meg

Az ég

b esre

csatornáit

Segélj,

.

.

.

uram, segélj


*

'

wt


KÜRTSZÓ.

2Tl

bugó kürt

Miként

felharsan,

te rendeled,

És hangjai malasztod Hirdetik szerteszét.

A bugó

kürt rialma

Dicsének feltör, Hozzád, jók diadalma Isten

!

Jósa"

!

Er

!

!


!

Te

Id

látsz az

shomályba

és tér eltt,

S belátod az

elrejtett

Titkozatos jövt.

Te

szabsz határt az évnek

Te

vég-

s

határtalan:

Védszárnyaiddal néped

Fedezzed, ó uram

Te

írsz a sors

!

könyvébe,

Megírod, hogy mi vár Egyikre üdv és

:

élet,

A

másikra

Ó

fordítsd el mi rólunk,

Ha

O

halál.

balsors fenyeget,

mennyei jóvoltunk

Súlyos végzésedet.


77

Jusson, urunk, eszedbe

Az els

ifjú láng,

Midn

sivár pusztákra

Utánad indulánk. Az éget homokba Sülyedt lábunk nyoma,

S elttünk

Felhdnek

Ifjonti

járt

borongva

oszlopa.

szerelmünkre,

Mit igéd emleget, Fordítsd felénk a béke

Szent zálogát

:

kegyed.

Légy közel ma imánkhoz,

Ó

urunk, légy közel,

Midn

Izrael áldoz

Fohászszal, könyivel.


TULKOK KÖVÉRJÉT

lulkok

Nem

adhatunk mint hajdanán,

Mikor

A

kövérjét, tömjént, mirrhát

oltárod épségben

állt,

szent hegy büszke oldalán.

Ajkunk fohászát vihetjük

Ó

csak,

isten, szent szined elé,

Legyen

illatja

te

eltted

Oly kedves, mint

a fszeré.


!

Ki megérted a

Még

rezg

ajkat,

mieltt egy hangot ád,

A

tiprott féreg

A

beteg gyermek sóhaját

vergdését,

Olvass szivünkben, magas isten

S cselekedj jóságod

Mert

te

tudod csak hogy mi

Üdvünkre

ott,

üdvünkre

válik

itt

Imádunk téged bizodalmunk Hatalmas, büszke oszlopa,

Ki negyedizig

De

jót

nem

torolsz vétket,

felejtesz soha!

Imádunk, áldunk mindörökké, Szivünk repesve

száll feléd,

Emeld magadhoz, Legyen az

!

szerint,

égi jóság,

osztatlan tiéd

!

.

.

.


!

ALKONY.

öa áldozóba éltünk

napja

S vérünk lassúbb ütemre

Ernk S a

A

szív

elpártol,

nem

remél, csak

felejt:

bágyadt, félelmes napokban,

Melyeknek

Midn

Ó

lejt,

cserbe hagyva

súlya, kínja nagy,

áhitunk egyre jobban

isten, isten, el

ne hagyj

:


!

MHNMM mim mmmmmmmm Bi

El ne

Ha

taszíts

magadtól minket,

kor megtört, fény elhagyott,

S mit

távol ifjúságunk hintett,

Minden virágunk

Ha

száraz kóró

S vad csörtet

elfagyott.

lett

a

képünk

szél fenyeget,

Maradj velünk, légy menedékünk,

Ó

mindenható szeretet

Maradj velünk

kísérj odáig,

Hol örök hajnalod hasad. Hol

a ki nyugodalmat áhit.

Megpihen védszárnyad

A

alatt;

hol jutalmát megtalálja

A küzd

és a

szenved.

És megsznik a

Ha

lét viszálya,

ránk borult a szemfed.

Kiss József: Ünnepnapok.

6


iisseiíaiöüassKSSissKassasííSsi

HOZZÁD FOHÁSZKODOM. Gabirl.

-ttozzád fohászkodom késn, korán,

Ha

kél a nap és

hogyha alkonyul,

Sóvár lélekkel mint koldus szegény,

Ki kapu

A

alján várva

nagy mindenség

S választod szivem

megvonul.

szk

neked, uram

a te trónodul.


8)

Szivemben

élsz és

Hogy ne maradj

úgy epeszt a vágy,

te

elmondatlanul

I

Azért dalom magasztal szüntelen,

Mig

éltetsz és

rám éjed nem borul.

(.*


!

AZ ITELET.

IJün és nyomor, miként mocsár

A mélybe von Hogyha

iszapja

ah, lelkünk elmerül,

a süllyedt ki

nem

ragadja

Irgalmad, elvész menthetetlenül.

Ez a

vezeklés,

Ez az

A

O

ítélet

mérleg nyiss

!

bnhdés

nagy napja

— kürtje harsogat

billen

.

.

.

számunkra

.

.

.

égnek, földnek atyja!

menekv

utat.


^^

itftMJMfltWllflUMRl>^C«AV>VUA<^«A^^vvyf

Ne

minket nézz,

Magad Vagy

bnökbe

tekintsd, ó

merült népet,

örök irgalom

Mienk

fel,

bocsásd a

az önvád

bnöst szabadon.

mardosó

fulánkja,

Tied a véghetetlen kegyelem

Ó

tedd, ó tedd az egy-két igaz végett

S mentsd

Mi

!

a sötétség

ragyogj

;

te az égbolt lángja,

nekünk véges-végtelen

Ábrahám

sírja

!


!

.«.^«.».^^>.».«.^«. 1w«.^^^...^1r ^1rr ^fft.^. lr| .^frwr ^r

TE VAGY AZ IGAZSÁG!.

le A

vagy az igazság,

törvény, az

Hol

az a

Ki pörbe

Hol

ítélet

vakmer, szálljon véled?

az a halandó,

Ki utaid fürkészsze,

Es

hol az az elme,

Ki felfogna egészen

?

.


90

Töredelmes

ajkkal,

Keresem ím

orczádat,

Töredelmes szívbl Fohászim hozzád Köríveimmel

Sok

szállnak.

hívlak,

síirü sóhajtással,

Estétl

estélig

Sok gyakori

sírással.

Mert rám sokasodott

Nagy bneimnek iMint

hamvadó

terhe,

házat

Ha

elborít a pernye,

Ha

zörög a haraszt

Én remegek Rettegem a

És

jaj

!

és félek,

távolt

a közelséget.


;

ó

te nagy, hatalmas,

Te

mindütt jelenvaló*

Tisztítsd

meg

!

lelkemet,

(egy legyen miként a hó,

I

Mint havasok orma

A

hajnali sugárban,

Mint almafa virága Tavaszi pompában.

Uram, uram Tekints rám

A béke

szánj

meg,

elzüllöttre,

oly távol

És közel a

De

!

sír

gödre

kihez te hajolsz

Kegyed örök egébl,

Többé Se

sír

az

nem

retteg

— se sötétségtl.


:

jausíBussaussaffi&iaMSiaus u

'-

-

ioui

w*yw**Tfitiiimii<míiiiiiDi^'""""i

IRGALMAD SZOMJAZOM.

-Lihegve mint az üldözött vad

Elepedek ím szomjason,

És térdeim már roskadoznak, Ah, hova, merre?

nem tudom.

Sarkamban bneim Uszítva

hajt,

falkája,

kerget halálra,

Elernyedt szóm neved

— Uram,

kiáltja

irgalmad szomjazom


.

;

v^uAa»-tü.»iii>.Ui>.tv...^..y„. ^v»,-^.. :....; ktf HMMAttálNÚ

Éhszomjtól elgyötörve testem,

Lelkem magam marczangolotn Ki támogat, hogy

el

ne essem,

Ki enyhíti a nyomorom? Leszáll az alkony

-

ködös árnya,

Ah, kimerült a tépett gálya,

Fáradtan libben

vitorlája

.

.

Uram, irgalmad szomjazom!

Te

vagy az üde

tiszta forrás,

Te

enyhíthetsz csak szomjamon,

És

távol

tled a megtorlás,

Mert magad vagy Levedlik a

A

bn

az irgalom.

sötét

hámja

lélekrl, mely szánja-bánja;

Lelkem üdvét csak tled

-

várja,

Uram, irgalmad szomjazom.


Mi'^^iV'^vii^'^^

ESTETOL ESTELIG. Ibn Giat.

l/esi a galamb

(xi.

század.)

— hogy tnik a nap —

Istennek árnyát sóvárogva este, Ki-kitekint,

S

választja

fészki

Fel-felsohajt

Ó

minden

:

oly hallgatag,

isten házát este.

Mily lassan múl a nap,

szabadulnék

s

lenne újra este

!

Áraszd, ó isten, ránk malasztodat

S pazar kezekkel adj nekünk ma

este.


JUttJ

9;

Lásd gyermekid, megtörve állanak

Kora

hajnaltól,

míg

Könyörülj, uram

És bontogatja

!

leszáll

az este

Hanyatlik a nap

árnyit

már az

este.


HALOTTAK ÜDVÉÉRT.

JMyugaszlald haló poraikban

Kedveseinket

sír

ölén,

Kiknek szerelme felénk És

áttör a

Emlékük

nagy áldott

éj

csillan,

ködén.

minekünk,

Nyugasztald ket, istenünk.


109

Egész

Izrael

S fohásza

könyje csordul

morajlik, feléd,

Por a porért

kiált a porbul,

Hogy védd meg

a föld gyermekét.

Adj jóvoltodban, istenünk,

Nyugtot nekik

vigaszt

nekünk.

Nyugasztald haló poraikban,

Kiknek

pályája megszakadt,

Akik pihennek

siratatlan

Idegen messze hant Kiket futó

homok

alatt.

temet,

Vagy mélység, örvény, tengerek.

Egész

Izrael

könyje csordul

S fohásza morajlik

Por a porért

kiált

feléd,

a porbul


! !

!

!

:

mmamamm mn mmmmmmmmmm

Hogy védd meg

a föld

gyermeket

Legyen bárhol a fekhelyük,

Te

ott vagy, isten,

mindenütt

Ó örök irgalomnak Ur

Kinek kegyelme

A

atyja

élet és halál felett

siron-tuli

elriasztja

rémeket,

Halálos árnyék oszlatója Segits,

ha kondul a végóra.

Es akik immár

tul a réven,

Födözze szárnyad csöndesen, Füröszszed örök derjében


:

!

Üdvösségednek, istenem

Azok nevében kérünk téged,

Kik

hitedért elvérezének.

Sasnál merészbbek, oroszlánnal

Bátorságban vetekedk

Ó

jaj

!

Ki

az, a ki

megállhat

Szined eltt, hogyha

nem

k?

A

vértanúk nevében kérünk,

A

sirban

is

oltalmazd vérünk.

Kik lelkeinkkel Mint Dávid

volt és

És frigyünket

A

te

összeforrva,

Jonathán

összetiporta

végzésed, ó atyám

!

Pihentesd csontjaikat lágyan,

Míg

felköltöd, a

siri

ágyban

!


m MNMM MH Ml BMBI

TEMETÉSI KAR.

le

állsz fölötte

a mélységnek,

Melyet halandó meg nem mérhet, Birája te a

mindenségnek

!

Igaz bíró, ki jót kiszemel,

Ki

öl és éltet, sújt és

emel

Kimondhatatlan kegyelmivel.

-


!

104

Tiéd a

halál és az élet,

Ki merne pörbe

Midn

Te

A

szállni véled,

megzendül az

vagy az örök változatlan

bomló,

tn változatban,

Hol számomra üdv

Te

ítélet?

vagy az örök

fel

s

kárhozat van.

nem bomló

És én? és éltem? — Por,

Gomolygó

elomló,

füsthöz oly hasonló.

Füsthöz, ködhöz, mik tova szállnak,

Aszú fhöz, mit lekaszálnak, Virághoz, melynek töve szárad.


!

aoi

wmwm nmmmmmmmmmmmmm 101

Ha

vén, ha

Kit

Te

kunyhó

agg vagy gyermek

ifjú,

Ha nyomorék

;

és ha megtermett;

rejt

vagy fényes termek:

sorra, rendre,

mind beinted

;

Apáinkhoz begyüjtesz minket,

S hozzánk majd egykor gyermekinket


&S

lt Jfe'Í:C&S3 1'tíK KSJlí"

SIÓN. Jehuda Halévi

elégiája, (xn. század.)

jNlem törödöl, ó Sión, mi vélünk

Kik számzve, raboskodva élünk? Sírva köszönt a te elzüllt

A

nagy

világ

Szíjra fzött,

négy

nyomorult rabszolgák

Köszöntése nem

jut-e el

Hull a könyük, mint

Szemük

néped

tájáról téged.

hozzád?

Hermon

harmatja,

érted, utánad hullatja.

Sorsukon ha úgy el-eltündöm,

Panaszommal az

éjét

Messze hangzik

siró zokogása,

betöltöm

;

S rémesen mint bagoly huhogása.


;

107

De

ha azzal hiteget az álom,

Hogy

Ugy

a rabság végét

még meglátom

:

felujong szivem, ez az árva,

Miként

lantos

kezében a

hárfa.

Beth-él felé sóvárog epedve,

Hogy

panaszát ottan elrebegje,

Hol angyalok földön Es martyrok

hs

Lágyan ömlött

jártak-keltek

halált

szenvedtek.

el ott isten fénye,

Utat nyitva trónja közelébe,

Nap, hold,

Maga

csillag

számba sem jövének

isten világított

néked

!

Ott szeretnék merülni fohászba,

A

hol lelke látnokit megszállta


;

:

!

108

Jaj,

hogy trónján, mely

állt

oly

magosban,

Aljas szolga terpeszkedik mostan.

Be

szeretnék elzarándokolni,

Hajléktalan messze vándorolni

Hej, ha szivem szárnyakra kelhetne

Ha

romjaid

Be

szeretnék arczczal leborulni,

felett

lebeghetne

!

!

Szent földeden, Sión, porba hullni,

És

csókolni, lelkem

mámorába,

Minden

rögöd, mely

Hebron

tájin

A

nagy

sök

Tetiden

nekem

oly drága;

meghatva megállni, sirján sírdogálni

legelészni szemmel,

Hol két fényes lángod enyészett

el


:

mm

»i «*ii«ninr i nT« i

iw

i

«,u

i

;

Kn

109

Messze fényl páros

fpapod

Prófétád és

A levegd

csillag lángja.

világa

!

gyógyít vándor fecskét,

S mirrha, nárdus minden porszemecskéd

Folyóidnak locsogó lágy árja

Édes mint a színméz Rongyosan

is,

a kaptárba'

mezítláb

is,

mennék,

Omladékid bolyongója lennék.

Hol Cherubok szárnya S frigyládádra

Hajam

égi

felvillámlott,

had vigyázott

diszét szálankint kitépve

Odadobnám

a romtörmelékbe

S átkot szórnék, rémeset a korra,

Mely

szentjeid

fertbe sodorta

!

!


Hogy

lehessen, látva téged rabnak,

Étel-ital ízes

ajakamnak?

És jóles szememnek a drága,

Az éltet nap enyhe Mikor És

látom,

sugara,

hogy a tested préda

sasaid hollók martaléka

Csordulásig a poharam

Keserség

?

telve,

lakik a szivembe,

Felhajtom és üritem fenékig Felidézve romlásod emiékit.

Sajog szivem, hosszan elborogván

Samária földönfutó sorsán,

Legkeserbb

mégis, ha megszállja

Jeruzsálem mélységes mély gyásza


;

Sión, szépség koronája,

éke

:

!

Vágyat gerjeszt szépséged emléke. Elszórva bár, világgá elverve,

Feléd lángol

fiaid

szerelme.

Osztályosid, napod fenragyogván, Siratóid

nagy romlásod napján

Egytl egyig mind

feléd fordulnak.

Napkeletnek arczczal leborulnak.

Fogva

Nem

tartják bár a

feledt el a te

messze

tájak,

bolygó nyájad

;

Pálmák árnyin fejük nyugovása S ölelésed szivük sovárgása.

Birodalmak tnnek, múlnak rendre,

De

a tied fenáll

mindörökre


!

Székhelyéül istentl avatva, Boldog, a

ki

Kik ápolják Jobb napjaid Jobb

tanyázhat ��rnyadba.

hn

szivük reményit,

jöttét

még

megérik,

napjaid, hajnalhasadásod,

Megújuló fényes ifjúságod


K«s

József: Ünnepnapok.


CHANUKA.

Xventélyed megfertzve

És Sión

feldúlva,

rom

Néztél a csüggedökre

Ó

égi irgalom

!

S támasztál hst, Bátor-erst,

Ki ellenid legyzze.

:


116

Mathatias a fpap,

Es hsi nemzetsége

A

durva vad erszak Bilincseit széttépte

S

füstölt újra

Alleluja

!

Oltárodon az áldozat.

Az oltárlámpa

égett,

Csodát hirdetve fénye, Csodáid, dicsséged Izrael létreménye

És

.

szállva-száll

Dal dalra

száll

Gyzelmid emlékére.

Ó

libeg-lobogjatok

Egymás

mellett szép sorba,


!

Mint

hajnalcsillag ragyog,

Mint

tíízrózsák bokorba.

Chanukt-Iáng

Van

ki

csatánk

Végesvégig harczolja

Giduou forrása

.

.

.


•>mmga^>imaM!ai)^aM«mafli^^

PURIM.

I^ladott bennünket

Kaján ellenségünk, Ezüstér', aranyér'

Minden nemzetségünk;

De

te,

uram,

isten

Te örökké

éber,

Legyzted

az ellent

!

Furfangos cselével Saját fegyverével.

Koczkát

A

k vétenek

napra, az éjre,


!

MMMI

MM MB vo.w. MM

1

iv».w...^..v;-l->..ív-.í'\_v»->i_..-.>_-.v

119

Melyen

eleinket

Hányatnák kardélre;

De

te,

uram, isten

ínségünket

!

látva,

Támasztottál segélyt

Nem

remélve, várva

Legyen neved áldva

A

te

neved

A

te

szemed éber,

A

te

karod

áldott,

biztos,

Czélt sohase vét

el

:

Dicsséged zengjük, Nevedet sóhajtjuk, Irgalmad reméljük

S fejünket öledbe Bizalommal hajtjuk.


aaa&!ia£!a«kni^v3itere!ito>Mwwiw

M^

A 128. ZSOLTÁR.

Uvé

az üdv, a pályabér,

Az enyhe, édes Ki

öntudat,

utlan, tüskés bár a tér,

Isten nevével tör utat.

Vele az ég oltalma van,

Lépte nyomán áldás fogan.

Kies hajléka hü tanya,

Neje mint termo dús borág

Oly üde

és oly szapora


;

í"uv»í -v> .

».'

>

M

»

MMMM

-

-•

»

MM

»* 1 -' •

--'» I -' »»*ii.'.»

IMI HM

l-M

És roskadozó

asztalát

Víg gyennekraj, melynek örül. Olajfaként veszi körül.

S ha dér megszállja

fürtéit,

Térdein ringat unokát

S az szi fényben

A

tavasz

élvezi

üde mosolyát,

És alkonya

is

enyhe még

Kegyeltjét így áldja az ég

!

>

NI


!

;

..

ESKÜVI

KAR.

J^des örömre, Kéjre, gyönyörre, Alkotál

férfit,

Alkotál asszonyt,

Páros szerelemre

Hasonmásodra Alkottad

ket

S fzöd kötéssel

A

szeretöket


;

1

1)

Szívet a szívhoz,

Kezet a kézbe,

Ó

add áldásod

A

szent kötésre!

Tzhelyeinkre

Béke

leszálljon,

Béke hegy-völgyön, Sikon, lapályon.

És kapuinkban Hallassék szózat:

Felujongása

Víg toborzónak.

Vlegény, ara

Mámora,

láza

Fessen szivárványt

Mindenik házra


!

124

El sohse fogyjon,

De

sokasodjon

VlegĂŠny, menyasszony Juda

pitvarĂĄba'


TARTALOMJEGYZÉK.


126

Lap

Törvény ünnepe: lm ez a törvény!

...

Kinyilatkoztatás ....

Könyörgés

Sátoros ünnep

... ...

...

...

...

... ... ...

,__

...

...

...

... ...

5} 55

57

:

Fel ünnepelni!

...

...

...

...

__.

65

A frigyláda eltt ... ... ... ... ... A törvény öröme.. ... ... .... ... szi esért ... ... ... ... ... ...

66 68 70

Újév: Kürtszó

...

...

Tulkok kövérjét Alkony

...

...

...

...

...

...

...

...

Hozzád fohászkodom... Engesztelés napján

Az

ítélet...

vagy az igazság

...

Irgalmad szomjazom

Estétl estélig

... ...

...

... ... ...

...

... ...

y.

78

80 82

...

:

Te

...

... ...

...

... ...

.

... ...

...

... ... ...

... ... ... ...

...

87

89

... ...

...

92

94


.

:

m

I.ap

Gviaa Halottak üdvéért

99

Temetési knr

IOJ

Sión

ic6

Vegyes alkalmakra:

Chanuka Purim

A

118

128. zsoltár...

Esküvi

kar

120 122


M$P


PLEASE

CARDS OR

DO NOT REMOVE

SLIPS

UNIVERSITY

FROM

THIS

OF TORONTO

POCKET



Kiss Jozsef - Unnepnapok - Cserna Karoly rajzaival (1888), Szombat, Paska, Torveny unnepe, Satoros U