Csaló vőlegény

VAS ROZÁLIA pécsi cselédlány önhibáján kívül, jóhiszeműségében csúnyán pórul járt. Az történt, hogy 1905-ben megismerkedett egy kárpitos legénnyel, bizonyos Hoffdorn Istvánnal. A fiú hamar házassági ajánlatot tett a fiatal lánynak, mert tudta, hogy annak 1200 korona megtakarított pénze van, és azzal áltatta, hogy önálló kárpitosműhelyt fog nyitni Budapesten, azaz rendezett körülményeket biztosít leendő családjának. Egyik nap vonatra szálltak, Ercsibe tartottak azzal a nem létező szándékkal, hogy a fiú bemutassa szüleinek Rozáliát. Az úton a lány hamar elaludt, de előtte átadta Hoffdornnak kis táskáját, amiben 1200 korona készpénze és aprócska ékszerei voltak. Amikor a lány felébredt, hűlt helyét találta kedvesének, a velük egy kocsiban utazó asszonytól érdeklődött, hogy látta-e kedvesét. Az asszony elmondta, hogy a férfi Dombóváron leszállt, azóta nem látta. Ekkor észlelte Rozália, hogy a kis táskája – benne a pénze és ékszerei – eltűnt. A vakon bízó lány ekkor még azt hitte, hogy a fiú csak lekéste a vonatot és figyelmetlen volt a visszaszálláskor, azonban sem másnap, sem harmadnap nem jelentkezett a sokat ígérő vőlegényjelölt. Ekkor már ő is tudta, hogy a fiú megszökött a pénzével. A rendőrségi feljelentés után országos körözést adtak ki Hoffdorn ellen, de arról már nem találtunk hírt, hogy valaha előkerült-e.