E-pentagram 2017/4

magazin 2017/4.

5. évf./4. szám

LECTORIUM ROSICRUCIANUM AZ ARANY RÓZSAKERESZT SZELLEMI ISKOLÁJA

BUKÁS VAGY EVOLÚCIÓ?

Bôvebb információ: rendezvenyek.lectorium.hu Az Arany Rózsakereszt filozófiájába bevezető internetes tanfolyam Létezik egy aranyfonal, egy „királyi út” amely megtört valóságunk labirintusából az Igazság felé vezet. Az a célunk, hogy segítsünk megtalálni ezt az ösvényt, és élő kapcsolatban bejárni azt.

A tanfolyam anyagait, regisztráció után 7 levélben küldjük el Önnek. Feltett kérdéseire igyekszünk a lehető legrövidebb idő alatt válaszolni.

Az Arany Rózsakereszt út, a transzfiguráció ösvénye Ezt a ragyogó fonalat szeretetből, bölcsességből, ismeretből (gnózisból) és cselekedetből fonták. Mindenekelőtt azonban egy ösvényről van szó, amelyet ténylegesen Számok, életszabályokjárni lehet, és amelyet a maga eredeti formájában minden vallás megmutatott. Sem mester, sem beavatott nem adhatja át az Igazságot és kompetencia másvalakinek.

Mindenkinek a saját erőfeszítése árán kell hozzá áttörni, kitartással leküzdve minden ellenállást és nehézséget, amivel az úton szembetalálkozik. Ezt pedig csak egy belső átalakulási folyamaton keresztül lehet elérni, amelyet „lélekújjászületésnek” vagy „transzfigurációnak” nevezünk. A Szellemi Iskola Johannes Amos Comenius: megmutatja tanulóinak az ösvényt, és megtanít arra, hogyan kell azt bejárni. a VILÁG ÚTVESZTõJE minél széleskörűbb módon tájékoztassuk arról a „királyi út”ÉSCélunk, A SZÍV hogy PARADICSOMA ról, a transzfiguráció gnosztikus ösvényéről.

Jelentkezés

Az online tanfolyamra, melynek anyagait az űrlapon megadott emailcímre küldjük. Személyes beszélgetésre pedig az oldalon belépve nyílik lehetősége.

TARTALOM cikkek Az igazság órája..................................... 4

Bukás vagy evolúció............................. 12

Isten és a DNS – Isten a DNS-ben?... 18

könyvajánló

Jan van Rijckenborgh: A Keresztény Beavatási Misztérium........................ 34

ISTENI BÖLCSESSÉG – ISTENI TERMÉSZET. .................. 35

IMPRESSZUM Lectorium Rosicrucianum http://lectorium.hu, http://rozsakereszt.hu http://lectoriumrosicrucianum.org Magyarországi Lectorium Rosicrucianum Egyesület 2528 Úny, Pelikán Konferenciahely http://e-pentagram.hu Elérhetőség: e-pentagram@lectorium.hu

Bukás vagy evolúció?

A bukás hagyományának számtalan szövege ugyanarról a meséről nem csak bepólyálja azt a tudatot, amely teljességében magában foglal minden magyarázatot?

Valójában az éntudat idő tapasztala­ tában létezik csak az a távoli múltba utasított esemény, – legyen az pár ezer esztendő, vagy évmilliárdok messze­ sége –, amely eredendő bűnként, ok­ ként, a tudat jelen állapotában átélt valóságának origója?

Az a fajta lineáris, az idő kvantumait egymás után sorakoztató lét tudat, amely az elme sajátja, nem képes a maga egységében látni, csak ré­ szleteket dolgoz fel. Talán tekintsünk is el attól most, hogy 12 féle képből építi fel az agy a látott valóságot, és ezek a képek a kollektív tudat képei. Ez részletesebb megbeszélést igényel, de jó ha tudjuk azt, hogy az önállóan gon­ dolkodó személyiség fikció. Az elme a kollektív tudat, a morfogenetikus me­ ző része, amely ugyanakkor az egyéni észleletek által is alakul.

Miért is matricája az elmének az em­ beri történelem?

Az éntudat mindig a túlélésre törekszik.

Zárt rendszerként rá van utalva arra az energia és anyagcserére, amit az ál­ tala alakított környezete biztosít, így olyan stratégiákat dolgoz ki, amelyek biztosítják a működését. Környezete és önmaga egymástól elválasztott, mé­gis egymást tökéletesen kiegészítő valóságok. Jobban mondva ugyanan­ nak a valóságnak szubjektív és objek­ tív nézete.

A bevezető folytatódik >

BEVEZETŐ

Az éntudat mindent, ami az Univerzum egységében történik nagyobb részt kizár, leszűkítve néhány, feldolgozható motívumra. Ebből alakítja ki azt a világot, amit egyébként civilizációnak ismerünk, és azokat az erővonalakat, amikre a rendszer épül, a vallásos élménytől a tudományos megismerésig.

Igen ritka az olyan inspiráció, amely valóban az Egész által hat, A legtöbb inspirált emberi entitás megreked a környezet, a civilizáció megváltoztatásánál.

Az éntudat képtelen feldolgozni a makrokozmosz egyidejűségében zajló permanens, öröklétű kibontakozást, annak csak igen piciny részletére reflektál, és nevezi ki azt környezetének, avagy belső tapasztalati életének, azaz valóságnak.

Ebben határoz meg kezdetet és véget, nevezi meg életének, így az emberiség életének határait, le­gyen az időbeli, vagy térbeli.

2

e-pentagram 2017/4

www.rozsakereszt.hu

BEVEZETŐ

A kozmikus teremtő folyamatban kialakuló valóságok elérve formai megnyilatkozásuk határait, nem fejlőd­hetnek tovább, és ekkor ébred, születik meg a meg­újító, inspiráló krisztusi impulzus, amely tudati változásra készteti a lelki tartalmat. Az „éden istene” védené az ő vele, ő általa megélt állapotot, ami ugyan­akkor létezésének feltétele is, ezért akadályozza a változást, és a „fensőbb hatalom” rögzült hagyománya bűnbeesést vizionál, míg az apokrif hagyomány egy része fejlődést.

Jóllehet, azt, amit teremtésnek ismerünk a végtelen jelenben zajlik kezdet nélkül, a Biblia ószövetségi ké­pe mégis meghatározott múlttal bír. Hiányos múlttal, tegyük hozzá, és máris a bűn szó megértéséhez érkezünk.

A szentség, azaz az egész-ség nem zár ki semmit, mindent befogad, megújít, és mindent továbbenged a saját útján, hogy tovább bontakozhasson ki dicsősége.

3

<< Tartalom

Következő cikk >>

AZ IGAZSÁG ÓRÁJA A világon semmi sem céltalan.

Minden, ami van vagy lesz, lehetőséget kínál. Kezdőpont lehet egy magasabb fejlődés számára, vagy – amennyiben a lehetőség kihasználatlan marad – felbomláshoz vezet, melynek elemei egy új kezdet építőanyagaivá válhatnak – valamikor és valahol.

4

e-pentagram 2017/4

www.rozsakereszt.hu

A mi világunkban, a jelenségek világában semmi sem maradandó. Csak a „motor”, maga az élet változatlan. Ezt a motort „természetnek” nevezzük. A természet az, ami lett, keletkezett, született és teremtetett, ami elmúlik és visszatér.

Az egyetemes időszámításban a természetnek vannak megnyilvánulási napjai, ciklusai, melyek mindegyike hét óriási időszakból áll. Az első három az anyagba-merülést valósítja meg, vagyis az involúciót. A negyediket, a mélypontot, a nadírt követően az elanyagtalanodás, az evolúció három szakasza jön. A „Nadír” szó az arab nyelvből származik és talppontot jelent, vagy a Zenit, a legmagasabb pont ellenkezőjét is. Jelen pillanatban, a negyedik időszakban élünk, az úgynevezett Földkorszakban, kb. a ciklus felénél, amit „napnak” neveznek, és amely nem több, mint egy pillanat az örökkévalóságban. De tudatunk számára ez oly roppant időtáv, ami messze túllépi a képzelőerőnket.

A régi bölcsesség szerint négy elem: a föld, a víz, a levegő és a tűz képezik az anyagi alapokat.

Ezekből alakulnak ki az ásvá­ nyok, növények, állatok és emberek, mint az élet kifejeződési formái.

„Kezeidben az idő végtelen, Uram.

Senki sincs, aki számlálná perceid. Évszázadaid egymást követik egy kis vadvirág tökéletességében.”

A fejlődésnek, melyen mint emRabindranath beriség áthaladunk, az a célja, hogy helyreállítása az eredeti em­beri alakot, ami szintén négy­ szeres. A durva anyagi, az éterikus és asztrális testi szerkezetünk egymást követő felépítése mutatja, hogy mennyire természetlények vagyunk. A jelenlegi periódus, a Földkorszak, további fejlődési tér számunkra.

Tagore

Megnyilvánulásunkhoz immáron egy negyedik nézetet is hozzáfűzhetünk: az értelemtestet, az egyéni tudatot, amely képessé tesz a világ uralására – jó és rossz értelemben egyaránt. Ez a „test” – ha legmélyebb lényének megfelelően használjuk – összekötő láncszemmé válhat a Szellem birodalma és eme természet között.

Annak ellenére, hogy az ember a négy testével együtt mulandó, mégis az örökkévalóságra nyíló kapu rejlik benne, egy lelki átmeneti terület az igaz élethez.

Ez a terület már másik rendhez tartozik. Ugyanis az alantas természetben mindennek ciklikus jellege van, minden egy szinte végtelen folyamatnak van alávetve, melyet két egymás farkába harapó és egymást kölcsönösen fogva tartó kígyó jelképez.

Az igazság órája

5

Minden ciklikus mozgásban van Az ellentétek játéka megrázó és ijesztő, de egyben groteszk és fura is. Nevethetünk vagy sírhatunk rajta. Az ellentétek legjobb esetben ahhoz a felismeréshez vezetnek minket, hogy azok a mi részeink, mi pedig az ő részeik vagyunk. Az egységet számtalan darabjára törtük, és már senki sem képes összeilleszteni ezeket a darabokat. A tökéletesség lehetetlen ezen a világon. Ez nem csak egy kijelentés, hanem törvény; ez Neme­ zis kérlelhetetlen törvénye, a mérleget tartó, bekötött szemű istennőé. Ő gondoskodik róla, hogy minden, amibe belekezdenek, mindig visszatérjen a talpponthoz. Emellett működik még a Világosság szeretettörvénye is, amely ügyel arra, hogy minden fejlődés, ha szükséges, elérje nyugvópontját, és ne stagnáljon.

Fejlődésük során népek terjeszkedtek el or­ szá­gokban és földrészeken. Államformák ala­ kultak, mind diktatórikusak, mind demokratikusak. Míg kezdetben különváltak a népek, addig manapság arra tart a világ, hogy ismét összetömörül. Néha nagy faluról beszélhetünk.

Minden egyre szűkösebb lesz. Közvetlen kör­ nyezetünkben a közlekedés növekvő mobilitása az utak bedugulásához vezet, a gyógyszerek veszélyes betegségokozókká, a kórházak pedig fertőző gócpontokká válnak. A kommu­ ni­ kációs technikák folyamatos finomodása ellené­re az emberek egyre magányosabbak és elszigeteltebbek lesznek.

Az „extrémizmus” korunk egyik jele. Minden ellentét kiéleződik. Ezáltal olyan feszültség ke­letkezik, amely közvetlenül egy újabb „big bang”-hez kell, hogy vezessen, ami lehet, hogy nem lesz ugyan oly látványos, ám ennek ellenére máris jól érezhető. Spirituális szinten az anyagba-merülés – tehát az egységtől való eltávolodás és elidegenedés – növekvő ateizmust eredményezett. Tények, csakis a tények – manapság ez a jelmondat. A tények kutatása folytán a materializmus új istenséggé nőtte ki magát. Ennek az lett a következménye, hogy a szellemek,

Nemesis, Alfred Rethel festménye 1837

6

e-pentagram 2017/4

www.rozsakereszt.hu

boszorkányok, varázslók és minden, amit az uralkodó sémákkal, a centiméterrel, a másodperccel és a grammal lehetetlen definiálni, eltűntek a színpadról.

Ez sokakban felháborodást és bosszúságot okozott, me­ gint mások viszont fellé­le­ geztek. A korlátoltság, az agy­ré­mek és a fantomok új felismeréseknek adták át a helyüket az értelemre és a józan érzékelésre alapozva.

De az „értelemnek és a józan érzékelésnek” is megvannak a maga negatívumai. A ten­ dencia, hogy minden régit A Materializmus istene, Chen Wenling szobra hajítsunk le a fedélzetről, oda vezetett, hogy „a fürdővízzel együtt kiöntötték a gyereket”. A materializmus jobb világot ígért, sok újdonsággal látta el azt, nem fukarkodva a kényelemmel, mégis egyfajta kellemetlen vákuumot keletkeztetett belül. Félelmetesen hideg lett a tények világában.

Ebből a vákuumból erős szívóhatás indul ki a beteljesülésre, a kint és bent közötti egyensúly megteremtésére. Minden emberben él a gyermek, aki hisz a csodákban, és szokatlan érzések után kutat. A korszellem ehhez gazdag táp­ lálékot biztosít. Az életről, a halálról és reinkarnációról szóló publikációk, pikáns egyházi történetek és hasonlók irdatlan piacra találtak. Egyeseknek ezek a magokat, másoknak viszont a korpát jelentik. Ezek mindenesetre kultúránk vívmányaival szembesítenek bennünket, egy ébredező új kor jegyében. Felnyithatják szemünket, hogy felismerjük ennek a Földkorszaknak a feladatát és lehetőségét. Gyakran mondják: „Lebilincselő korban élünk.”

Ki a felelős?

Voltak-e valaha más idők? Mi olyan különleges és lebilincselő napjainkban?

Egyre világosabban megmutatkozik, hogy az emberiség történetének újabb fordulópontjához közeledik. A különböző kultúrák mítoszai és legendái beszámolnak róla, hogyan hagyták el egykoron az emberek az eredeti Földet, és miként jutottak a szükségrendbe: a mi természetünkbe a maga négy életszintjével. Hierarchiák és viselkedésminták szabályozzák az emberek együttélését, csakúgy, mint egy hangyabolyét vagy bivalycsordáét, sőt még a Az igazság órája

7

trópusi erdőkét is. A mindennapi élet bizonyos vonalak mentén, stabilan megrajzolt keretek között zajlik.

Az évszázadok során ezen elvben semmi sem változott. Kultúrák jöttek és mentek, de a rendező elv maradt. A fizikai és éterikus testalak fejlődésével párhuzamosan, az involúció megalkotta a harmadik testet: az asztráltestet. Ezt követte az agy, mint mentális elem kifejlődése. Hagyományok, szokások, tudományos elméletek, jogok és kötelezettségek fejlődtek ki. Kialakult az úgynevezett polgári illem. Ez relatív biztonságot teremt a tudomány és technika, a társadalmi szerkezet és a jövőbeli távlatok, valamint azon kísérletek alapján, amelyekkel majd az utolsó csodáról is fellebbentik a fátylat.

Napjainkban mindeközben fordulat kör­ vonalazódik. Az „utolsó csodához” vezető út vágyálomnak bizonyul. Az ember egy­ kor elhagyta az istenrendet, és most bizonyos értelemben elhagyja a természet­ rendet. A hagyományos értékeket egyre inkább firtatni kezdik, majd aláássák. Etikai, gazdasági és kulturális alapelvek inog­ nak meg. A biztonságot felváltja a bizonytalanság. Kinek van még tekintélye? Kit tehetünk felelőssé?

Az új embertípus Az ember elvethet minden rendet, a kozmikus törvények mégis érvényben maradnak. Végül minden káosz egy új genezisbe, keletkezésbe, egy új megnyilvánulásba tor­ kollik. Talán nem látványosan, tűzzel és villámokkal, mégis gyökeresen, és egy új embertípust eredményezve, aki úttörőként 8

e-pentagram 2017/4

www.rozsakereszt.hu

ismét egy lépéssel közelebb viheti a teremtést eredeti céljához. Az istenrend és a természetrend után félreismerhetetlen jeleket látunk – az anyagi szemnek talán homá­ lyosan, de a szellemi szemeknek fényesen, mint a hajnalpír – egy új rendet, melyet „spirituális rendnek” nevezhetnénk. Ez nyitja majd meg az istenrend helyreállításának lehetőségét. És ezzel újra bezárulna a kör.

Fellép egy olyan embertípus, amely a földi biztosítékokat és lehorgonyzott struktúrákat maga mögött hagyja, és biztonságát a szellem rendjében leli meg, annak felismerésében és tudatában, ami valódi és élő. Ennek az új embertípusnak a jeleit már régen beharangozták. Minden kultúra szent nyelve beszél róla. És mit tartal­maz­ nak a különböző evangéliumok – legyenek bármilyen csonkítottak is – ha nem ezt az örömhírt? „Az Istennek országa tibennetek van.” (Luk. 17,21) Ezt nem a jövőbe kívánjuk vetíteni. A birodalom a mostban létezik, azonban mégsem tartozik a téridőrendi világhoz! A Hegyi-beszéd azoknak íródott, akik lábukat, ma vagy holnap a megszabadulás ösvényére helyezik. Ez az ismeret is az új tudatosulás jele. Az emberiség az involúció és az evolúció nullpontján egyensúlyozik.

Az idő megérett erre a második útra. A múlt: történelem, a jövő: álom. Az élő jelen annak az ideje, hogy válasszunk, döntsünk és cselekedjünk. Az életszemlélet helyett, most elsősorban életvitelről van szó.

Az igazság órája

Robert Fludd metszete

A Földkorban mikrokozmoszunk sok in­ kar­nációt élt meg. Minden élet – kollektíven Az igazság órája

9

és egyénileg is – magasabbra vezethet bennünket. Nem kényszerítenek erre, de az örökkévalóság kísér minket. Minden életút e kérdés elé állít: „Ha nem most, akkor mikor?”

A belső iránytűvel, mint vezérfonallal – egy új irányuláson alapuló öntekintélyre alapozva – a „birodalom rendjét” elfogadhatjuk ve­ zetőnknek és életforrásnak. Misztikusan kife­jezve ez azt jelenti: „Nem én, hanem a Krisztus bennem.”

Ez a korszak sokak számára beköszönt.

A föl­di fejlődés lendülete elmúlik. Egyfelől a csalódás, másfelől a gondolkodás, a vágyakozás és az akarás tapasztalatok által történő megtisztítása elcsendesedéshez, valamint a szellemszikraatom hangjának megnyilvánulásához vezet. Új világ mutatkozik a láthatáron. Az ösztön és az intellektus uralma új lelkesültségnek adhatja át a helyét.

Az emberiség előtt egyedülálló lehetőség mutatkozik, mind kollektívan, mind egyénileg. A félreismerhetetlen hanyatlás felemelkedéssé változtatható. Nem úgy, hogy felvesszük a harcot, és a körülöttünk vagy bennünk zajló ellentéteket újra életre keltjük. Így minden maradna a régiben. Az involúció aratásává kell válnunk, amelyet kollektíven, emberiségként, és egyénileg, emberként éltünk át. Az örökkévalóság-elv hangja mutatja a Másikhoz vezető kiutat, arra a terü­ letre, ahol az olyan szavak, mint „tér és idő”, „ég és föld”, „élet és halál” jelentésüket vesztik.

Az „emberről” beszélünk, mintha csak egy létezne. De valójában ez így is van. Kollektíven és egyénileg a lehető legszorosabban össze vagyunk kötve, és kölcsönösen egyensúlyban tartjuk egymást. Sem a kollektíva nem rabolja el az egyén egyéniségét, sem az egyén nem uralkodik akaratával a közösségen. Inkább cseréről és kölcsönös hordozásról beszélhetünk. Az „ember, mint kollektíva” esetleg elvontnak tűnhet. Sokakban azonban, akik az élet áramlatát, az ember hatalmát felismerték önmagukban, kialakul az igény ennek a fogalomnak a konkrét beteljesülésére, ahogyan az iránytű is magától keresi a helyes irányt. Ez az azonos gondolkodásúakkal ápolt kapcsolatok révén ölthet alakot, egy szellemi iskolában. Ha a mágnestű ereje elég erős, akkor ez a kapcsolatke­ resés a közösségnek az egyénnel való rokonsága alapján kölcsönösen megtörténik.

10

e-pentagram 2017/4

www.rozsakereszt.hu

Itt egy lélekközösségről van szó, amely a személyes kötöttségeket messze felülmúlja. A lelkesülés közösen történik, de az utat egyénileg kell járni. Az ösvény a vak erőszak, és az egoizmus romjain át elvezet a régen hiányzó dimenzióba, a valódi élethez, az ember természete mögött ható igazi hajtóerőhöz.

A mozgó ember – a mozgó világ Talán amit ma szennyezésnek, romlásnak és elvesztésnek nevezünk, az csak egy egészen más életfeltételekkel bíró világ szülési fájdalma. A régi ember és világának hanyatlása pedig egyben magában foglalja egy új Föld pirkadatát, egy egészen új ember számára.

Aki életét az egyetlen, egyetemes és ellentét nélküli Másikra irányítja, az az ember igazi otthonát, az új Földet lelkesíti. Ez az az ember, aki Isten tervében szerepel: az Ige őrzője és Éden kertjének munkatársa.

Az igazság órája

11

<< Előző cikk

Következő cikk >>

BUKÁS VAGY EVOLÚCIÓ?

12

e-pentagram 2017/4

www.rozsakereszt.hu

Amikor az anyag, amely most a mi Földünket képezi, még a Napnak része volt, természetesen tüzes állapotban volt. Mivel a tűz a szellemet nem égeti el, azonnal megkezdődött embriségünk fejlődése, de a Napnak a sarki terüle­ teire korlátozódott. Mai Földünk anyagai még olvadt állapotban voltak, az atmoszféra légnemű volt, és az ember mégis újra megismételte ásványi állapotát.

Ebből az oldott kémiai napanyag­ ból az ember maga építette meg első ásványi testét, a Forma Urainak segítségével...

Az ember első fizikai teste semmiben sem hasonlított mai, kitű­nően megszervezett hordo­ zójához. Ez csak az évek milliárdjainak során fejlődött ilyen­ né. Az első tömény test egy nagy, bokros test volt, felső végén nyílással, melyből egy szerv nyúlt ki. (Ez a szerv mára az úgyne­ vezett tobozmirigyre fajult, melyet olykor harmadik szemnek is neveznek, de ez a megnevezés helytelen, mert ez sohasem volt szem, hanem a hőmérséklet érzékelsére szolgált. Ez a képesség most az egész testre kiterjedt.)

Az idők folyamán a tömény test egyre jobban összehúzódott és besűrűsödött.

Ha túl közel került olyan helyekhez, ahol a hőség nagyobb volt, mint amit el tudott viselni, akkor feloszlott. A szerv idővel regált az állapotokra, és a tömény test önállóan visszahúzódott valami biztosabb helyre. (...)

Abban az időszakban már volt olyasmi, amit szaporodásnak lehetne nevezni.

Ezek a bokros teremtmények két félre estek, ahogyan sejtek osztódása történik hasadással, de a levált részek nem növekedtek, hanem mindegyik csak feleakkora maradt, mint az eredeti forma.

A tüzes világtest különböző pontjain az idők folyamán a tűztengeren kéregszerű szigetek kezdtek képződni. Megjelentek a Forma Urai az angya­ lokkal és ellátták az ember tömény testét élettesttel. Ekkor a tömény testek növekedni kezdtek azáltal, hogy kívülről, mint valami ozmózissal, anyagot vontak magukhoz. Amikor szaporodtak, két egyenlőtlen részre oszlottak, mindkét rész növekedett, amíg el nem érte a szülők eredeti nagyságát. (...)

Az ember a Földön akkor kezdte meg a fejlődést, amikor a Mars lökődött ki a központi tömegből. Ami most a Föld, az akkor még nem szakadt el a Naptól. A hiperbóreai időszak vége felé a kéregképződés annyira előrehaladt, hogy akadályozta a Napon lévő magasabban szervezett lények fejlődését.

Bukás vagy evolúció?

13

A hiperbóreai időszak végén ezért a Napból kilökődött az a rész, ami most a Föld, s megkezdte keringését az anyatest körül egy olyan pályán, melynek távolsága különbözött a maitól. Röviddel később a Vénusz és a Merkúr is kidobódott hasonló okokból.

Abban az időben, amikor a Földtest elvált szülői tömegétől, még tartalmazta az a részt, amelyik most a mi Holdunk.

Ezen a nagy világtesten fejlődött az az élethullám, amely most az emberiséget képezi, és azok az élethullámok is, melyek a Nap-, Hold- és Föld-korszakban léptek be a fejlődésbe, s most fejlődve haladnak át az ásványi, növényi és állati birodalmakon.

A különböző korszakoknak voltak elmaradottai, akik későbbi idők folyamán további lépést tehettek a fejlődésben. De olyanok is voltak, akik ezt a lépést nem tudták megtenni. Ezek nem fejlődtek, egyre jobban elmaradtak, mígnem teherré és akadállyá váltak a haladók számára. Szükséges volt őket félre rakni az útból, hogy ne tartsák fel a többiek fejlődését.

A lemúr időszak kezdetén ezek a „ku­ darcot vallottak” a Földnek azt a részét, amelyet elfoglaltak, olyan mértékben kristályosították, kövesítették meg, hogy az hatalmas salakcsomót képezett az egyébként puha, tüzes Földön. Ezek aka­dállyá, fékező tényezővé váltak, s így – a Földnek azzal a részével, melyet megmerevítettek – visszavonhatatlanul kidobódtak a térbe. Ez a mi Holdunk keletkezésének története.

Ahogyan egy tó tükrében tükröződő fák képe fordítva jelenik meg, úgy, hogy csúcsukat a víz legmélyebb helyén véljük észlelni, úgy tükröződik a szellem legmagasabb nézete (az isteni szellem) a három test legalantasabbjában, a tömény testben. A következő az isteni szellemnél alantasabb szellem (az életszellem) a legalantasabbnál eggyel magasabb testben, az étertestben tükröződik. A harmadik szellem, az emberi szellem és az ő tükröződése, a harmadik test, az érzelemtest van az értelem visszavetítő tükréhez a legköze­ lebb, és ez felel meg a tó felületének, példánk tükröző közvetítőjének.

A szellem az involúció idején a magasabb világokból lefelé száll, s ugyanez a tevékenység ez alatt az idő alatt a testeket felfelé építi. E két áramlatnak az 14

e-pentagram 2017/4

www.rozsakereszt.hu

értelem gyújtópontjában való találkozása jelöli azt az időpontot, amikor az egyéniség, az emberi lény, az Ego megszületik azáltal, hogy a szellem birtokba veszi hordozóit.

Nem szabad azonban azt hinni, hogy az ember ezáltal egyszerre fejlődése mai fokára került, s a mai öntudatos, gondolkodó lény lett. Mielőtt elérte ezt a pontot, hosszú és fáradságos vándorutat kellett megtennie, mert abban az időben, (amelyről szó van), a szervek még rendkívül kezdetleges állapotban voltak, és még nem volt agy, melyet kifejezési eszköznek lehetett volna használni. A tudat ezért teljesen ködös volt. Szóval, annak az időnek az embere távol volt attól, hogy olyan intelligens legyen, mint a mai állatok. Ebben az irányban az első lépés az agy megépítése volt, hogy az értelemnek legyen valami szerszáma a fizikai világban.

Az Ego, az általánosan elfogadott véleménnyel ellentétben, kétnemű. Az Ego neme a belső világokban nem nemként, hanem két külön tulaj­ donságként, mint akarat és képzelőerő jelenik meg. Az akarat hímnemű erő, és a Naperőkkel áll kapcsolatban, a képzelőerő nőnemű, és mindig a hold-erőkkel áll kapcsolatban. Innen ered a nők erős elképzelési képessége, és az a tény, hogy a Hold különösen hat a női szervezetre. (...)

Amikor a lemúr időszak vége felé kifejelődött a vörös vér, a testek felegyenesedtek, és az Ego kezdhetett bennük lakni és uralkodni.

A fejlődés célja azonban nem a testben-lakás. A fizikai test csak eszköz, szerszám, melynek segítségével az Ego jobban kifejezheti magát a fizikai világban. Erre a célra érzékszerveket, gégét, és mindenek előtt agyat kellett építeni. A gége már akkor megépült, amikor az ember még gömbszerű alakban volt összegörbülve, ami még ma is az emberi magzat alakja. Amikor a tömény test kiegyenesedett és függőleges helyzetet vett fel, az alkotó szervnek egy része a tömény test felső részében maradt, és ez a rész lett a gége. Így lett két részre osztva a kétszeres alkotó erő, amely eddig csak egy irányban dolgozott, hogy egy másik teremtményt hozzon létre. Az egyik rész felfelé irányult, hogy megépítse az agyat és a gégét, hogy az Ego gondolkodhasson, és gondolatait másokkal is közölhesse.

E változás következtében minden egyednek az új lény megalkotásához szükséges erőnek csak egy része állt rendelkezésére. Ettől kezdve minden embernek egy másik embert kellett felkeresnie, akinél az alkotó erőnek az a része volt meg, ami az egyiknek hiányzott...

Bukás vagy evolúció?

15

Amikor az ember „szeme fel lett nyitva” és a fizikai világ tényeire irányítva, akkor a feltételek megváltoztak. A szaporodást már nem az angyalok vezették, hanem az ember maga. „Ádám ismeré az ő feleségét és az szüle néki fiat.” (...)

Ha az ember Isten által irányított maradt volna, akkor a mai napig sem ismert volna betegséget, fájdalmat és halált. De az agytudatot és a függetlenséget sem szerezte volna meg, ami a Lucifer-szellemek „felvilágosító” befolyásának a következménye. Azok kinyitották az ember értelmének szemét, és megtanították arra, hogy az akkor még homályos észlelését a fizikai világ – melynek meghódítására volt szánva – felismerésére használja.

Ettől kezdve két erő doldozott az emberben. Az egyik az angyalok ereje. Ezek – szeretet segítségével – új lényeket építenek az anyaméhben, ezt az erőt a szaporodásra, lefelé irányítva... A másik erők a luciferi erők. Ezek minden gondolati tevékenység kezdeményezői és bujtogatói a nemi erő másik részének segítségével, melyet az agy működtetéséhez felfelé irányítanak.

Minden haladás néhány korábbi képesség költségén történik...

Míg az ész sok tekintetben előre segítette az embert, elzárta előle a dolgok lelkét, melyek azelőtt beszéltek vele...

A szellemi erőknek a fizikai képességekre való felcserélésére szükség volt ahhoz, hogy az ember megtanuljon a fizikai világban, melyet meg kellett hódítania, külső irányítás nélkül cselekedni. Az idők folyamán vissza fogja kapni szellemi erőit, ha a töményebb fizikai világában megtett vándorútjának tapasztalatai alapján megtanulta szellemi erőit helyesen használni. Mikor szellemi erőket birtokolt, akkor nem volt tudatában, hogy azokat helyesen használja, és azok túl értékesek és veszélyesek voltak ahhoz, hogy játékszer­ nek és kísérletekre használja őket... (...)

16

e-pentagram 2017/4

www.rozsakereszt.hu

Az ember nevelése négy nagy szakaszban folyik le.

Négy fejlődési fokozaton jut el az ember Istenhez.

Először kívülről dolgoznak raj­ta, anélkül hogy tudná, hogy megmunkálják.

Először félelemből tiszeli azt az Istent, akit érzeni kezd: áldozatot hoz neki, mint valami bálványimádó, hogy kibékítse.

Aztán isteni követek és királyok vezetése alá kerül, akiket lát, és akik parancsainak engedelmeskednie kell.

Aztán megtanulja Istent felismerni, mint minden dolog adományozóját, és reméli, hogy tőle a jelenben, a földön kaphat anyagi jótékonyságot. Kapzsiságból áldoz, s azt várja el, hogy az Úr az áldozatát százszorosan visszafizeti. Reméli, hogy nem büntetik betegséggel, háborúval.

Aztán megtanul egy láthatatlan Isten parancsainak engedelmeskedni.

Aztán megtanulja Istent imával és jó élettel, magatartással tisztelni. Ápolnia kell a mennyekben való hitet, amellyel a jövőben fogják jutalmazni. Távol kell tartania magát a gonoszságtól, hogy jövendőbeli pokoli büntetéstől menekülhessen meg.

Végül megtanul a parancsok fölé emelkedni, a saját törvényévé válni, és azzal, hogy saját elhatározásából legyőzi magát, összhangban élni a természet törvényeivel, melyek Isten törvényei.

Végül eljut egy olyan pontra, ahol jót tehet anélkül, hogy egyetlen gondolatot is felcsérelne jutalomra, megvesztegetésre vagy büntetésre. A jót egyszerűen azért teszi, mert „helyes jót tenni”. Szereti a jót, s azt maga a jó miatt teszi nem ügyelve arra, hogy jelenleg siker vagy a jövőben sérelem vagy fájdalmas eredmény lesz-e a következménye.

Bukás vagy evolúció?

17

<< Előző cikk

Következő cikk >>

ISTEN ÉS A DNS – ISTEN A DNS-BEN? A tudomány azon felismerését, hogy az életet a DNS (DezoxiriboNukleinSav) irányítja, a tudatosság hatalmas ugrásának értékelhetjük.

18

e-pentagram 2017/4

www.rozsakereszt.hu

Az ember valóban kinőtt volna gyermekéveiből, amikor még bénultságában és félelmében egy ismeretlen energiához fordult, melyet mi Istennek nevezünk? Megtanulja-e végre, hogy Isten és ember, élet és természet, tudat és fejlődés egy és ugyanaz? Felnőtté válik-e végre az emberiség?

Az „ősleves” Francis Crick, a DNS kettős spirálszer­ kezetének egyik felfedezője egy előadás alkalmával a következő kérdést vetette fel: „Mi volt először: DNS, RNS? (ribonukleinsav) Vagy minden a fehérjével kezdődött?”

Egy elmélet szerint a DNS úgy keletkezett, hogy a molekulák apró elő­ fu­tárai az ős-óceán vizében, egyfajta „ős­ levesben”, csomók hosszú soraiba rendeződtek, melyekhez folyamatosan egyre több molekula kapcsolódott.

E csomóba rendeződés eredménye végül a DNS molekula két párhuzamos láncból álló szerkezetében csúcso­ so­dott ki, melyet korunk tudománya a bolygónkon létrejött minden élet alapjának tekint. 1953-ban Stanley Miller és Harold Urey nevű vegyészek ez irányú kísérleteket végeztek laboratóriumi körülmények között. Az ős­ levesnek megfelelő közegben aminosavakat hoztak létre. Olyan helyzetet teremtettek, amely szerintük a Föld kialakulásakor uralkodó körülményeknek felelt meg.

Manapság azonban úgy vélik, hogy az eredeti atmoszféra más jellegű volt. Stanley Miller redukált komponenseket, a metánt és az ammóniákot használta. A tudomány jelenleg azt a nézetet képviseli, hogy az ősatmoszféra elsősorban szénmonoxidokból, széndioxidokból és nitrogénből tevődött össze. Amennyiben Miller kísérletét ezekkel az anyagokkal ismételik meg, akkor nem aminosavak, hanem kis mennyiségű glicerin keletkezik. „Vége a történetnek”, mondhatnánk. Így fogalmazott az asztrobiológus Dr. Oliver Botta a „Bionieuws” című folyóiratban legutóbb megjelent egyik cikkében. (A tudós a Leideni Egyetem munkatársaként Dr. Pascale Ehrenfreund Isten és a DNS – Isten a DNS-ben?

19

professzor laboratóriumában dolgozik, és többek között aminosavak és DNS építőelemek szenet tartalmazó meteoritokban való kutatásával foglalkozik.) „Azonban mégsem teljesen. A Miller által leírt kémiai reakciók igenis végbementek, azonban nem a korai földön, hanem valahol máshol a világegyetemben, aszteroidákban és talán üstökösökben. Ott ugyanis hozzáférhetőek azok a redukált anyagok, melyeket Miller használt a kísérletei folyamán.

A csillagok között keletkeznek. Ezeket az előanyagokat az aszteroidák felveszik magukba. Ott ezek a Miller-kísérletben végbement folyamathoz hasonlóan reagálnak, és aminosavak jönnek létre.”

A térben keletkező aminosavak esetében az a probléma, hogy fény hatására instabillá, (állapotukat, helyzetüket önmaguktól megváltoztatóvá) válnak. „Az aminosavakat akkor egy bolygói test belsejében, pl. egy aszteroi­dá­ ban, kell elrejteni. Ez azt jelenti, hogy a földbe becsapódó meteoritok tartalmazhatják az élet építőelemeit. Mindez pedig még napjainkban is megtörténik, hiszen ezeket az anyagokat valóban megtaláljuk a meteoritokban. E kutatási terület központi kérdését akkor a következőképpen fogalmazhatjuk meg: Külső behatásról, vagy a Földön végbemenő saját alakulásról van-e szó?”

A Leideni Egyetemen végzett kutatásokban abból indulnak ki, hogy az építőelemek a földön kívül jönnek létre. Egyébként az általunk jelenleg ismert élet – DNS, RNS, fehérje – nagy valószínűséggel nem ebben az összetételben keletkezett.

Mostanában úgy vélik, hogy a PNS (peptid-nukleinsav), egy erős és komplex molekula, lényeges szerepet töltött be. Egy másik problémát jelent, 20

e-pentagram 2017/4

www.rozsakereszt.hu

hogy léteznie kell egy olyan mechanizmusnak, amely a kettős fonatot folya­ matosan megtöri, hogy a ciklust mozgásban tartsa. A különálló fonatok körülbelül 50 Celsius fokon egyfajta mintát képeznek, melyekre mások is rákapcsolódhatnak. Körülbelül 100 fokos hőmérsékleten az egész szétesik, és ez által a molekulák száma megduplázódik. A hőmérséklet csökkenésével aztán az egész folyamat újrakezdődik. A másolatok száma robbanásszerűen gyarapodik. Negyven ciklus egy trillió azonos másolatot hoz létre.

Egy egészen más Hold Nagyon valószínű, hogy a Hold az élet keletkezésében és fenntartásában döntő szerepet ját­ szott, és játszik mind a mai napig.

Richard Lathe, az Edinburgh Egyetem molekulakutatója, a kö­vet­kező elméletet állította fel: Miután a Hold a Föld keletke­ zését követő egy milliárd év folyamán bolygónkat sokkal rö­ videbb távolságból járta körül, mint napjainkban, állandó ha­ tal­mas árapály mozgások men­ tek végbe. Ebből kifolyólag az akkori partszakaszok erősen ki voltak téve a gyorsan váltakozó sótartalom hatásainak. Ennek kellett végül is az ismételten összefonódó és újra szétszakadó kettős láncmolekula-szerkezethez vezetnie.

Amikor a partokon ezek a mérhetetlenül nagy árapály jelenségek zúdultak át, a sótartalom valószínűleg igen csekély volt. Ilyen körülmények között még napjaink kettős-spirál szerkezetű DNS molekulái is szétbomlanak, mert az elektromos töltéssel rendelkező foszfát csoportok minden fonaton kölcsönösen taszítják egymást. A víz visszahúzódásakor azonban valószínűleg magas koncentrációjú előmolekulák és só maradtak vissza.

Miután a magas sókoncentráció semlegesíti a DNS foszfát töltéseit, ez a folyamat pozitív hatást gyakorolhatott a duplafonatú molekulák kialakulására, mint amilyen a DNS. Az állandóan változó sótartalom és a hőmérsékletingadozások hatására a DNS-hez hasonló molekulák elszaporodhattak.

Ennél a folyamatnál az árapály jelenségek különlegesen fontos szerepet töltöttek be. A Nap is hatással van a Földön végbemenő árapály jelenségek Isten és a DNS – Isten a DNS-ben?

21

kialakulására, azonban sokkal kisebb mértékben, mint a Hold. Három és fél milliárd évvel ezelőtt ez a hatás egészen biztosan még csekélyebb volt.

Természetesen a Nap, hatalmas energiájával, nagy szerepet játszott az ábrázolt folyamatok lezajlásában. DNS nélkül nem jöhet létre élet. Az egysejtű amőbától kezdve egészen az óriási méretű bálnáig, a legfonto­ sabb alkotórész a DNS, és a DNS gondoskodik az élet folyamatosságáról is, bármely formáról is legyen szó. Lathes elmélete elmagyarázza ugyan a Hold szerepét a legelső szaporodási folyamatokban, melyek a DNS osztódása révén mentek végbe, a DNS eredetét azonban továbbra is homály fedi.

A tudományos kutatások a lélek adományát és a teremtés hatalmas csodáját, melyek minden kor egyetemes tanaiból ismeretek, figyelmen kívül hagyják.

Nem csak anyagi A DNS nem létezhet az élet nélkül, azonban élet sincsen DNS nélkül.

Az életet illető hatalmas kérdést korunk tudományának anyagi szintjén nem lehet megválaszolni. Egyre több tudós van azon a véleményen, hogy ebben a folyamatban egy ismeretlen nagyságnak kellett közreműködnie.

Az asztronómus Fred Hoyle professzor véleménye szerint: „Ahelyett, hogy elfogadnánk annak a hihetetlenül csekély valószínűségét, miszerint az élet vak természeti erők által keletkezett, sokkal kézenfekvőbb abból kiindulni, hogy az élet eredete egy céltudatos, intelligens cselekvésben rejlik.”

A filozófus Anthony Flew professzor 2004-ben a következő megállapítását tette: „Az élet eredetére és a természet bonyolultságára vonatkozó egyetlen jó magyarázat egy szuperintelligens, ismeretlen teremtő erő feltételezésében rejlik.” A filozófus Isten-fogalma azonban kevés hasonlóságot mutat a zsidó-keresztény és az iszlám eszmekincs istenségeivel, akiket ő „mindenható, keleti despotáknak, kozmikus Szaddam Husszeineknek” ír le.

Einstein egyébként úgy magyarázta, hogy „Isten a világegyetem törvényeiben nyilvánul meg olyan szellemként, amely sokkal, de sokkal magasabb szinten áll, mint az embereké, és amelyhez mi csekély lehetőségeinkkel 22

e-pentagram 2017/4

www.rozsakereszt.hu

csak igen szerény mértékben közeledhetünk.” Egyetértett Spinozával abban, hogy „aki a természetet ismeri, az Istent is ismeri. Nem azért, mert Isten maga a természet, hanem mert a természet tudományos megközelítése Istenhez vezet.”

Paul Davies, aki az Arizonai Állami Egyetemen tudósok egy csoportját irányítja, legújabb könyvében annak a megdöbbentő tényét vizsgálja, hogy az anyagi világegyetem számos alapja nyilvánvalóan azért jött létre, hogy az élet keletkezéséhez hozzájárulhasson. Abból indul ki, hogy az univerzum intelligens életet létrehozó képessége nem véletlenszerű, hanem egy logikus fejlődésen alapul. Ezenkívül felveti a kérdést, hogy vajon az univerzum terve nem foglalja-e magába egy gondolkodó (intelligens) tervező jelenlétét. Végül ahhoz a következtetéshez jut el, hogy a kozmoszban egyfajta meg­ határozhatatlan „életelv­ nek” kell léteznie, és ehhez még hozzáteszi, hogy ez „olyan valami, melyet in­ kább a szívemben érzé­ke­ lek, mint a fejemben.”

Vallás a DNS-ben?

Mindaz, amit az ember nem értett és nem ért – bele­ értve a természeti erőket is, amelyektől fél – egy isteni akaratra vezethető vissza. Így vélte az ember hosszúhosszú ideig, és sokan még napjainkban is így gondolkodnak. A vallás egyidős az emberiséggel. Bizonyos neurobiológusok és más tudósok az agyban egy helyet jelöltek ki az isten-eszmének; az úgynevezett „istenfolt”ról beszélnek.

Az egyén szellemi benyomásokra való fogékonysága a DNS-szerkezettel van összefüggésben. Megállapították, hogy azok az emberek, akiknek VMAT2-génjük van, amely egy C-t (citozin) tartalmaz, magasabb szellemi érzékenységűek, mint például az A-val (adenin) rendelkező embertársaik.

Bárhogyan is, e felfogás szerint, az ember rendszerében létezik egy Istennek fenntartott hely.

Isten és a DNS – Isten a DNS-ben?

23

Kabbala Kutatók, akik a Kabbala egy meghatározott értelmezésére irányulnak, megállapították, hogy az istenség nevét kódként minden emberi sejt tartalmazza. A régi héber és arab ábécé betűit összekapcsolták a DNS alapele­ meivel: a hidrogénnel, nitrogénnel, oxigénnel és a szénnel.

Genetikai kódunk ezekben az ősi nyelvekben betűzi az istenség nevét. Ez a név minden emberben rögzítve van, függetlenül hitének jellegétől, cselekedeteitől, életstílusától, vallásától vagy társadalmi kö­ rülményeitől. Erről a kapcsolatról már leg­alább ezer évvel korunk tudományának ezen megállapítása előtt említés történt olyan ősi szent iratokban, mint a héber Sefer Yetzirah. A buddhizmus olyan fej­ lődésből indul ki, amelyben minden keletkezik, megváltozik, és végül újra fel­ oldódik. A buddhista gondolkodók min­ dig is azt feltételezték, hogy a világegye­ tem több milliárd éves. Nem ismernek olyan teremtésmítoszokat, mint amilyet a zsidó-keresztény tradíció tartalmaz.

A buddhisták meggyőződése szerint nem csak az emberek, hanem az állatok is rendelkeznek olyan tudattal, amely túléli a halált.

A hinduizmus közelebb áll a modern tudományhoz. Az idő örök kerekéről beszél, amely egymást követő ciklusokban forog egy soha meg nem szakadó keletkezés, virulás és elmúlás egymásutánjában. Az egymást követő terem­ tések és az egész világegyetem feloszlása kozmológiájának megszokott gondolatmenetét képezik. Maga a lélek is, a születés és halál által, számos átmenetet él át. (Samsara) Kreacionizmus Európában az evolúció elméletét mind a tudományos világ, mind pedig az uralkodó közvélemény szinte egyöntetűen elfogadja. Amerikában egészen más a helyzet. Ott létezik egy elvi vita, ellentét, amelyre mélyreható vallási és filozófiai feltevések, és a fundamentalisták és modernisták között fenn­ álló ellentét nyomják rá bélyegüket.

24

e-pentagram 2017/4

www.rozsakereszt.hu

Az Egyesült Államokban egyre erőteljesebben hallatja hangját egy gyorsan növekedő, fundamentalista keresztényekből álló csoport, amely tagadja az evolúció elméletét. Ezek a keresztények dogmák által tűnnek ki. Abból indulnak ki, hogy az i. e. 6. évszázadban keletkezett, Júdeából és Mezopotámiából származó, ősi mondákat és mítoszokat tartalmazó gyűjtemény, melyet zsidó papok jegyeztek le, és három különböző forrásból ered, szó szerint közli a világ keletkezésének történetét. Eszerint Isten terve időtlen és megváltoztathatatlan.

Semmilyen kapcsolat nincs a kü­ lönböző növények és állatok között, mindegyiket külön speciális teremtő eszmék hívták életre. E felfogás értelmében a világot kb. 4004 évvel Krisztus születése előtt, egyetlen hét leforgása alatt teremtették. Nagyon lényeges, hogy abszolút különbség áll fenn az állatok és az ember között.

Ennél a pontnál különösen világosan megmutatkozik tagadó álláspontjuk az evolúció elméletével szemben, amely szerint az emberek a majmokból fejlődtek ki. A keresztény fundamentalista irányzat a következő csoportokból áll össze: 1. Az „ifjú földkreacionistákból”, akik úgy gondolják, hogy az evolúció tudományosan tarthatatlan, és csak az ateizmust kívánja igazolni. Úgy vélik, hogy a Bibliában leírt dolgok szó szerint valóságosak, és így értelmezik a teremtés történetét is, melynek valamivel kevesebb, mint 10 000 évvel ezelőtt kellett lejátszódnia.

2. A „régi földkreacionistákból” (aktualisták), akiknek meggyőződése sze­ rint az ősi természeti folyamatok ugyanazon törvény szerint mentek végbe, mint jelenleg. A Föld korát sokkal régebbinek becsülik, a Teremtés könyvét mindazonáltal különbözőképpen értelmezik.

3. Végül pedig a „haladó kreacionistákból”, akik azon a véleményen vannak, hogy az emberi faj változott, vagy fejlődött. Úgy vélik, ez a folyamat megszakítás nélkül Isten irányítása alatt áll. Azonban különböző szemléletet képviselnek azon kérdést illetően, hogy hogyan is ment végbe az egyik vagy másik folyamat.

Isten és a DNS – Isten a DNS-ben?

25

David A. Kaufmann, a Floridai Egyetem munkatársa, aki szintén ezt az elméletet képviseli, példának okáért a következőket állítja: „Az evolúció tanából hiányzik egy, a tudomány számára elfogadható magyarázat a precízen a sejtekbe illesztett kódexek eredetére vonatkozóan, melyek nélkül egyetlen specifikus fehérje – és ebből kifolyólag semmilyen élet – nem fejlődhet ki.”

Egy kívülálló Isten létezésének klasszikus érve szerint kell lennie egy „első oknak”.

Azonban olyan filozófusok, mint David Hume és Immanuel Kant, felhívják a figyelmet arra, hogy ez a megállapítás nem következetes, mert saját kiindulópontja által elértéktelenedik. Ha valóban mindennek van egy első oka, akkor mi okozta Istent?

Ebből következik, hogy – egy istenhez hasonlóan – az univerzum is spontán módon már ott volt.

Azonban mi van akkor, ha Isten és az univerzum egymástól elválaszthatatlan, sőt egy és ugyanaz?

Fordítsuk most figyelmünket még egy­ szer a Genezisre, a teremtés mítoszára, amelyben egy ismeretlen szuperintelligencia elképzeléséből indulunk ki.

Ebben a történetben valóban szépen ábrázolják a Hold és a DNS keletkezése között fennálló kölcsönhatást, mégpedig úgy, ahogyan az életet ismerjük, és ahogyan az még fejlődni fog. Ez egy teremtésmítosz. Abban, hogy ezt eredeti formájában hagyományozták ránk, nyugodtan kételkedhetünk, tekintve a hatalmi politika által motivált módosításokat, és azokat a jelentős változtatásokat, melyeket a Biblia könyveiben az évszázadok folyamán végrehajtottak. „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.” (1. Mózes 1,1) A földet és az eget tehát egy ismeretlen teremtő erő alakította ki, meghatározta a Holdnak a Földtől való távolságát, és gondoskodott a vízről a föld felszínén: „A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és Isten szelleme lebeg vala a vizek felett.” (1. Mózes 1, 2) A Hold kezdetben a Földtől 26

e-pentagram 2017/4

www.rozsakereszt.hu

igen kis távolságra vándorolt, azonban a keringés mértéke lassanként csökkent, és egy olyan forgás jött létre, amely létrehozta a nappalok és éjszakák rendszeres váltakozásait: „És monda Isten: Legyen világosság! És lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, az első nap.” (1. Mózes 1,4) „És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.” (1. Mózes 1,15-16) A Hold a Föld forgástengelyét ferde állásban tartotta, és ennek következtében létrejöttek a napok, évek és a váltakozó évszakok, melyek meghatározott szabály szerint ismétlődtek. „És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek…” (1. Mózes 1,14) A Hold az első időkben hatalmas volt, és erősen világított. A Föld közelében keringve óriási árapály jelenségeket okozott. Ha nem lett volna a Hold, a tengerek beborították volna a Föld nagy részét, és csak nagyon kevés száraz terület maradt volna. „És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, amely elválassza a vizeket a vizektől. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket a mennyezet fölött álló vizektől.” (1. Mózes 1,6-7) Isten és a DNS – Isten a DNS-ben?

27

Továbbra is óriási árapály hullámok zúdultak a szárazföld partjaira, és mintegy felkeverték az életet adó „őslevest”, míg végül élet keletkezett. Élőlényekként először a növények fejlődtek ki: „Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, amely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, amelyben legyen néki magva e földön. […] És láta Isten, hogy jó.”

(1. Mózes 11-12) Az első állatok az óceánban keletkeztek. Később kimásztak a szárazföldre, majd szárnyas állatokként a levegőbe emelkedtek. „És monda Isten: Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén. És terem­ té Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszómászó állatokat, amelyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. És megáldá azokat Isten mondván: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.”

(1. Mózes 1,20-23) „Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn. És látá Isten, hogy jó.” (1. Mózes 1,24-25) Sokmillió életforma keletkezett és múlt el. Lassanként egyre bonyolultabb életformákká alakultak, míg végül egy bizonyos intelligencia és öntudat jött létre. 25 000 évvel ezelőtt még három emberfajta létezett: Homo floresienis, homo neandertalis és homo sapiens.

A neandervölgyi embereknek már nagyobb agyuk volt. Képesek voltak sírni, nevetni, és in28

e-pentagram 2017/4

www.rozsakereszt.hu

formációt cserélni, éppen úgy, mint mi. Temetési szertartásaik alapján pedig vallásos tudatra következtethetünk. „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi ké­ pünk­re és hasonlatosságunkra; és uralkodjék (vegye át a felelősséget) a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá te­ remté őket. És megáldá Isten őket és monda nékik: szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; (bölcsen használjátok) és uralkodjatok (felelősségteljesen) a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszómászó mindenféle állatokon.” (1. Mózes 1,26-28) Minden olyan katasztrófa után, amely a földön lévő civilizációkat nagyrészt elsöpörte, az akkori kultúrák túlélőinek a tudatossága ugrásszerű fejlődött tovább.

Az emberiség fejlődését talán leginkább egy gyermek fejlődéséhez hasonlíthatnánk. Az is ugrásszerűen megy végbe. Bizonyos időszakokban a gyermeket impulzusok érik, melyek hatására – akarja vagy nem – cselekedni kényszerül.

Az általunk ismert civilizációk körülbelül tíz-, tizenkétezer évnyire nyúlnak vissza, egészen Kr. e.

7000-10000-ig. Nagyon fontos mindenkor szem előtt tartanunk, hogy az emberiségnek nincs line­ áris fejlődési menete. Korunk legfejlettebb gondolkodásmódja mellett a középkor mentalitása is megtalálható. Ezek újra és újra kölcsönösen befolyásolják egymást.

A Föld megszámlálhatatlanul sok, szélsőségesen különböző tudati szinten álló lélek fejlődési területe.

Isten és a DNS – Isten a DNS-ben?

29

Tudati ugrások Egészében véve mégis megállapítható néhány fontos ugrás a tudatossá válás folyamatában: • A Védák (kb. 6000 évvel és még korábban) nem tesznek különbséget az isteni és a teremtmény között. Minden egy, mialatt ugyanakkor minden úton van.

• Homérosz kb. i. e. 800-ban Odüsszeuszával kimondatja: „Én vagyok”, ami az egyén születésének pillanatát jelöli.

• Jézus Krisztus kb. i.sz. 30-ban a következő kijelentést teszi: „Az Isten országa tibennetek van.” (Luk. 17,21) A DNS-ben?

• 1336-ban Petrarca, a költő, egyik levelében leírja, hogyan mászta meg fivérével a Mont Ventoux hegyet. Amint felért a csúcsra és körülnézett, majd­ nem a földre roskadt, annyira lenyűgözte az élé táruló határtalan távolság által kiváltott érzés. A távolban más hegyeket pillantott meg, és azt is meg tudta mondani, mi fekszik azok mögött. Felfedezte a perspektívát: „…menynyi verejték és fáradozás azért, hogy a test közelebb kerüljön a mennyhez […] valahogy így érezhet és aggódhat az Istenhez közeledő lélek is…”

- A reneszánsz idején Bruno, Galilei és Kepler megállapítják, hogy a Föld nem a mindenség központja, és hogy a saját tengelye körül forog.

• A világmindenségben ke­ ringő kék Földbolygó képe korunkban is (1972) tudati ugrást okozott. Lassanként az egész bolygón felismerték, hogy mi csak egy nagy egész elenyésző részecskéi vagyunk.

Természetesen olyan tudatossági ugrások is végbementek, melyeket még nem voltunk képesek érzékelni. És ezeket még sok követi majd.

30

e-pentagram 2017/4

www.rozsakereszt.hu

A két tudós, Watson és Crick 1953-ban tett felfedezését, hogy az életet a DNS irányítja, szintén a tudatosság egy ugrásának tekinthetjük. E felfede­ zés új lépést jelent-e egy kíméletlen materializmusban, vagy ahhoz vezet, hogy az ember gyermekéveit maga mögött hagyja?

Belátja-e végre, hogy Isten és ember, élet és természet, tudat és fejlődés, lényegében egy és ugyanaz? Felnőtté válik-e végre? Olyan egyéniséggé válik-e, aki saját magáért és környezete valamennyi élőlényéért felelőséget vállal?

Belsőleg szemléld!

Egyébként Lao-ce, Konfuciusz, Buddha és az ugyancsak az i. e. 6. évszázadban élt Jina, akinek követői a jáinok voltak, nem egy külső istenségből indultak ki. Megállapították, hogy a belső harmóniát, melyet a szív ismeretének vagy Gnózisnak is lehet nevezni, az embernek saját magának kell elérnie. Szemléletükben és filozófiájukban nem léteznek bosszúálló vagy szerető, külső és megszemélyesített istenek, hanem mindig maga az ember dönt saját sorsa felöl. Már jóval a DNS felfedezése előtt kelet és nyugat misztikusai újra és újra elmagyarázták, hogy az istenség az emberben található és nem rajta kívül.

Isten és a DNS – Isten a DNS-ben?

31

Eckehart mester egyik prédikációjában a következőket mondta: „Isten mindenütt jelen van és mindenütt tökéletes. Egyedül Isten mozog minden dologban, azok lényegében. […] Isten kiváltképp minden (dolog) legmélyében van.”

Angelus Silesius alkotta a következő szavakat: „Isten semmi, üres; tér- és időtelen. Fognád, utána nyúlsz – s épp így veszíted el.”

(Kulcsár F. Imre fordítása)

A szufik egyik mondása így hangzik: „Isten a sziklákban alszik, a növényekben álmodik, az állatokban mozog és az emberekben ébred fel.”

Az Ashtavakra Gitá-ban erről így olvashatunk: „A végtelen mélység vagyok, melyben minden világ eredete megtalálható. Minden megjelenési formán túl és örök nyugalomban, ilyen vagyok.”

Sri Rama Krishna ezt mondja: „Isten neve az ‚Én vagyok’. Isten nem más, mint az Önvaló.”

32

e-pentagram 2017/4

www.rozsakereszt.hu

Shankara: „Én vagyok Brahma. […] Lélekként, tiszta tudatként, minden jelenség alapjaként lakozom minden lényben. […] Tudatlanságom napjaiban azt hittem, hogy azok rajtam kívül állnak. Most már tudom, hogy én minden vagyok.”

És Thomas Merton: „Ha áthatolok saját lényem mélységeihez, saját valóságomhoz, a meghatározhatatlan léthez, ami a legmélyebben létező sejtemben vagyok, elérem a végtelen ‚Én vagyok’ élményét, amely a Mindenható abszolút neve.”

Lewis Carrol Alice Csodaországban című meseregényében világosan ábrázolja az emberiség általános helyzetét: „Lassú egy ország lehet – mondta a Királynő. – Minálunk, ha teljes erődből rohansz, az épp csak arra elég, hogy egy helyben maradj. Ha máshová akarsz jutni, legalább kétszer olyan gyorsan kell futnod.”

(Révbíró Tamás fordítása)

Isten és a DNS – Isten a DNS-ben?

33

KÖNYVAJÁNLÓ

<< Előző cikk

A KERESZTÉNY BEAVATÁSI MISZTÉRIUM

|

Jan van Rijckenborgh

A „Dei Gloria Intacta” (Isten dicsősége érinthetetlen) a keresztény beavatási misztériumot a Jelenések Könyvéből származó hét levél ezoterikus megfejtésén keresztül mutatja be. Leveleivel János az Ázsiában lévő hét gyülekezethez fordul, amely az emberiségnek azt a részét jelképezi, amely a benne ható szellem alapján érett a megújulásra.

A szerző világossá teszi, hogy a bennünk lejátszódó megújító átváltozási fo­ lyamat, a Krisztus-erő által vezetett, kozmikus méretű beavatási út. Három szakaszban, három „hétszeres körként” megy végbe a Szellem, a lélek és a test háromszoros újjászületési folyamata, melyek a hét bolygói szférával állnak kap­csolatban. A könyv gondolatai szüntelenül új nézőpontokat világítanak meg. Megszabadító üzenete – a tudatállapot kiszélesedésének mértékében – egyre nagyobb mélységgel bontakozhat ki benső szemeink előtt.

„A korszak beavatási módszerének alapja a személyiség lecserélése, az evangéliumi újjászületés titka. Sem személyiséghasításról, sem személyiségművelésről nincs tehát szó.

Vagyis nem egy törvényszerűen hanyatlásra ítélt dolog kikerüléséről vagy felemeléséről beszélünk, hanem személyiségcseréről, ami egy teljesen új személyiség felépítését jelenti, Krisztus, és az Ő hierarchiájának erejében, miközben a szellem még a régi személyiségben jelenik meg.”

A könyv rendelhető: 34

e-pentagram 2017/4

http://aquariuskincsei.hu/termek/dei-gloria-intacta/

www.rozsakereszt.hu

KÖNYVAJÁNLÓ

ISTENI BÖLCSESSÉG – ISTENI TERMÉSZET

|

José Bouman és Cis van Heertum szerkesztésében

„A bölcsesség felmérhetetlen kincs, mert ő az isteni erő lélegzete és a Mindenható dicsőségének egy sugara; az örök világosság fényessége, az isteni hatalom tiszta tükre és jóságának képe” – ezek az egyik Rózsakeresztes Kiáltvány, a Confessio Fraternitatis (1615) előszavának nyitó sorai.

Azaz a gazdagon illusztrált kiadvány azt szemlélteti, hogy tizenhetedik századi gondolkodók miként képzelték az isteni bölcsesség eljutását az emberhez.

A könyv tárgya: Isten, ember és természet kapcsolata a kora tizenhetedik század képi nyelvén, amint azt a Rózsake­ resztes mozgalom Kiáltványai ihlették.

Az Isteni bölcsesség – Isteni természet könyv ezeknek a tizenhetedik század eleji „ikonotextusoknak” (sűrített, képi üzeneteknek) a bölcsességével szeretné megismertetni az olvasót. E képek művészi módon juttatják kifejezésre, hogy a Természet Könyvének vizsgálata valóban szent cseleke­ det, a teremtés maga az isteni bölcsesség bizonyítéka.

A Rózsakeresztes Testvériség által javasolt általános megújulás célja az egyetemes tudás és bölcsesség megosz­ tása, és ezek kölcsönös szintézisre emelése volt, amint az ebben a szép analógiában is kifejeződik: „ahogyan minden magban benne van az egész fa és annak termései, úgy az egész világegyetem is benne van kicsiben minden egyes emberben, vallásával, politikájával, egészségével, testének részeivel, természetes vonásaival, beszédével, szavaival és műveivel együtt és ezek mindegyike részese ugyanazon harmóniának és dallamnak, ahogyan Isten, az ég és a föld.”

A könyv rendelhető:

http://aquariuskincsei.hu/termek/isteni-bolcsesseg-isteni-termeszet/

35

..

Ezt a létrát kell megmásznunk. Mert „az előkészület és az előkészítés involúciónak nevezett szakasza után, az embert az elé a feladat elé állítják, amit evolúciónak jelölnek. Az általánosan elterjedt véleménnyel szemben ez az evolúció biztosan nem teljesen önműködő folyamat. Az embert nem fejlesztik, hanem önmegvalósítás révén kell önmagát fejlesztenie. Kényszer nélkül, és tökéletesen megismerő szeretetben kell Isten célját magasra tartania önmagában és önmaga által.”

(Jan van Rijckenborgh, A Kínai Gnózis, 22-I. fejezet)