Víz megáldása, szenteltvíz készítése

„Könyörögjünk. – Istenünk, te az emberek üdvözítésére szánt legdrágább titokzatos ajándékaidat, misztériumaidat a vízből fakasztod számunkra. Hallgasd meg könyörgésünket: áraszd erre a megtisztulást jelképező vízre áldásodat! Add, hogy ez a teremtményed mennyei ajándékaid szolgálatában űzze el a gonosz lelkeket, tartsa távol a betegségeket és hordozza magában az isteni kegyelem hatékony erejét! A hívek házában vagy bármely helyen akármit is érint vagy meghint ezen víznek cseppje, az legyen egészen tisztává, minden ártó hatalomtól mentessé! Ne üthessen tanyát ott a gonosz lélek, ne verjen gyökeret a rontás szelleme! Szűnjék meg a belopakodó sátán minden cselszövése! E víznek hintése által távozzék és szűnjék meg minden titkos kór, ami a ház lakóinak épségét vagy nyugalmát veszélyezteti. Add, hogy Szent Neved segítségül hívásával kért épségük és üdvösségük minden támadással szemben védelmet nyerjen! Krisztus, a mi Urunk által. Amen.”

A pap most az exorcizált és megáldott sót háromszor kereszt alakban a vízbe keveri, mondván: „Legyen e só és víz elegyítése az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.”

Bár manapság az új rituálé kihagyja az ördögűző könyörgéseket (úgy a szenteltvíz szentelése, mint a keresztség kiszolgáltatása esetében). Holott az ilyen előkészítő exorcizmusok nem azért szükségesek, mintha a gonosz lélek birtokolna egy dolgot vagy személyt, hanem abban az értelemben, hogy ne is lehessen semmiféle hatóköre, ártó hatalma rajta, akár a szenvedélybetegségek, vagy rossz szokások megkötözöttsége által. Krisztus, az Egyházára bízott hatalma folytán, valamely megáldott dolog már, a jó hatékony kellékeként hathat és ekként használható, feltételezve annak a személynek a kegyelmi állapotát, aki a szentelményben részesül. Elvárható tehát, hogy az a személy is (aki a szenteltvizet rendszeresen használja) megszabaduljon a démoni behatás alól!

A gonosz csak a világosan lelki vonatkozású dolgokra, vagy cselekedetekre reagál! Így például sohasem fog a csapvízre reagálni. Viszont agreszszíven fog reagálni a szenteltvízzel való „érintkezéskor”. Reagálván, akaratlanul is tanúságot tesz a szenteltvíz tisztító értékéről és lelki töltetéről.

Az ördögűzések alatt a gonosz lélek saját akarata ellenére, olyasmiről is kénytelen tanúságot tenni, amiről nem akar tanúskodni. Amikor például a szertartás során a megszállott hívőt szentelt vízzel hintik meg, a démon az illetőn keresztül kinyilvánítja határtalan nemtetszését, egészen az erőszakos reakciókig menően. Az egyszerű vízzel történő meghintés azonban semmiféle fájdalmat nem okoz a démonnak, sőt mi több, olykor nyíltan kimutatja: világosan felismerte, hogy nem szentelményről van szó (az ördögűzés szertartásának alávetett személynek nyilvánvalóan nem lehet tudomása arról, melyik a valódi szenteltvíz). A démon tehát, Isten kényszerítő erejének engedve, kénytelen tanúskodni a szenteltvíz szerepéről, melyet a Római Misekönyv szavai szerint (bocsánatos) bűneik bocsánatára, a gonosz csábításainak elkerülésére és Isten oltalmának elnyerésére használunk.