Istenflő élet1 20

Istenfélő élet

IstenfeloEletJavitott.indd 1

2016.03.30. 11:33:39

IstenfeloEletJavitott.indd 2

2016.03.30. 11:33:39

Istenfélő élet

Jerry bridges

Az istenfélő élet mindenre jó, mert a jelen és a jövendő élet ígérete kapcsolódik hozzá.

1Tim 4,8 (kat. ford.)

IstenfeloEletJavitott.indd 3

2016.03.30. 11:33:40

A mű eredeti címe: The Practice of Godliness, Jerry Bridges ©1983 by Jerry Bridges Translated and produced in the Hungarian language by permission of Jerry Bridges.

All rights reserved.

Magyarországon kiadja a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány A Member of Entrust 1135 Budapest, Béke utca 35/A Tel.: 350-7201 E-mail: info@kiakonyvek.hu www.kiakonyvek.hu Felelős kiadó: Monty Taylor Borító: Janneke de Leeuw van Weenen A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt.

Minden jog fenntartva.

A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben.

ISBN:

Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 1983 Új, átdolgozott kiadás, 2010

IstenfeloEletJavitott.indd 4

2016.03.30. 11:33:40

Tartalom Előszó 1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

Mindenre hasznos 1Tim 4,8 Az Istennek odaadott élet Jel 15,4 Gyakorold magad az istenfélelemben! 1Tim 4,7 Mélyebb odaadásra törekedve Zsolt 119,10 Isten jellemének felöltése Kol 3,12 Alázatosság Lk 18,14 Elégedettség 1Tim 6,6 Hálás élet Zsolt 100,4–5 Öröm Róm 14,17 Szentség 1Jn 1,5 Önfegyelem Péld 25,28 Hűség Péld 20,6 Békesség Róm 12,8 Türelem Kol 3,12–13 Gyengédség Gal 5,22–23, Kol 3,12 Szívesség és jóság Gal 6,10 Szeretet Kol 3,14 Célba érés 2Tim 4,7

IstenfeloEletJavitott.indd 5

7 9 15 29 43 53 69 83 99 107 121 133 147 157 169 183 193 205 219

2016.03.30. 11:33:40

IstenfeloEletJavitott.indd 6

2016.03.30. 11:33:40

Előszó Ez a könyv egy előző kötet folytatása, amelynek címe Törekvés a szentségre. Az Ef 4,20–24-ben Pál arra buzdít, hogy vessük le régi énünket, és öltözzük fel az új embert. A Törekvés a szentségre című könyv leginkább a régi én levetésével, és az életünkben jelentkező bűn elleni küzdelemmel foglalkozott. Az Istenfélő élet az új ember felöltözésére és a keresztyén jellem fejlődésére összpontosítja figyelmünket.

A keresztyén jellemvonások legismertebb felsorolása a Gal 5,22–23ban található, melyet Pál a Lélek gyümölcsének nevez. De találunk más felsorolásokat is, mint a Kol 3,12–16, Ef 4,2–3 és 32, Jak 3,17 és 2Pt 1,5–7, amelyek legalább annyira fontosak a keresztyén jellem alkotóelemeinek megértéséhez. Jelen tanulmánysorozatomba ezek legnagyobb részét belefoglaltam.

Mialatt egy bibliai tanulmánysorozatot készítettem elő a keresztyén jellemvonásokról, figyelmemet megragadta az istenfélő élet témaköre.

Minél többet tudtam meg erről a témáról, annál világosabb lett előttem, hogy a keresztyén jellemről szóló bármilyen tanulmány erősen hiányos lenne, ha nem szentelne külön figyelmet az istenfélelemnek.

Az istenfélő élet kifejezés sokkal átfogóbb a keresztyén jellemnél.

A hívő élet teljességét fedi, és biztosítja azt az alapot, amelyre a keresztyén jellem ráépül. Így az első négy fejezet a kegyesség általános jelentésével foglalkozik, az azt követő részek pedig az istenfélő ember fontos jellemvonásait tárgyalják.

A sorrend, amelyben a különféle jellemvonások előkerülnek, nem véletlenszerű. Az első négy – alázatosság, megelégedés, hálaadás és öröm – főként Istenhez való viszonyunkkal kapcsolatos. A következő hármas csoport – szentség, önfegyelem és hűség – az önmagunkkal szemben való határozott és szigorú fellépéshez nélkülözhetetlen. Az utolsó hat pedig – békesség, türelem, gyengédség, szívesség, jóság és szeretet – arra képesítenek, hogy másokkal kedvesen és gyengéden 7

IstenfeloEletJavitott.indd 7

2016.03.30. 11:33:40

Istenfélő élet

bánjunk. Csak a Szentlélek képes megteremteni egy emberi személyiségen belül a szigorúságnak és a gyengédségnek ezt a csodálatos, feszültségmentes kettősségét.

A könyv természetéből és a téma sokoldalúságából adódik, hogy az egyes tárgyakkal csak röviden foglalkozhatunk. Célom az, hogy tudatosítsam az olvasóban az istenfélő élet vetületeinek fontosságát, és néhány gyakorlati útmutatást adjak a növekedéshez. Remélem, hogy olvasóimat ez további tanulmányozásra ösztönzi majd az őket leginkább érintő területeken.

Miközben az istenfélő életet és a keresztyén jellemet tanulmányoztam, meglepett, mennyire keveset írtak eddig ezekről a témákról.

Ebből következően egyes területeken szűzföldet kellett feltörnöm. Ez arra késztetett, hogy a Szentírást használjam fő forrásként, mivel nem állt rendelkezésemre előző nemzedékek ilyen irányú kutatási anyaga. Így egyedüli képesítésem ennek a tanulmánynak a közreadására harmincéves személyes elmélyülésem a Biblia tanulmányozásában. Ez az eszköz minden laikus rendelkezésére áll.

Bizonyos aggódás tölt el e tanulmányok közreadásakor, és ez Jakab figyelmeztetéséből adódik: „Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk.” (Jak 3,1) Tisztában vagyok azzal, milyen sokat kell fejlődnöm és növekednem saját életemben sok olyan vonatkozásban, amelyet e könyv említ. Azért imádkozom tehát, hogy mind a szerző, mind az olvasók együtt növekedjenek az istenfélő élet gyakorlatában.

Ezt a könyvet nem is annyira olvasni, mint inkább tanulmányozni kell. Ennek megkönnyítésére készítettem egy kísérő bibliai tanulmányfüzetet is. Bár a könyv szövege önmagában is teljes, a kísérő tanulmányfüzet által az olvasó jobban, teljesebben megragadhatja a tanított igei igazságokat. (Ez a füzet eddig még nem jelent meg magyarul - A kiadó megj.)

Köszönettel tartozom a kiadó munkatársainak személyes bátorításukért e könyv megírásában és segítségükért a végleges kézirat elkészítésében.

8

IstenfeloEletJavitott.indd 8

2016.03.30. 11:33:40

1 Mindenre hasznos A test gyötrésének ugyanis kevés a haszna, de az istenfélő élet mindenre jó, mert a jelen és a jövendő élet ígérete kapcsolódik hozzá.

1Tim 4,8 (Kat. fordítás)

A hívő keresztyén számára nincs nagyobb elismerés annál, mint ha istenfélő embernek hívják. Lehet lelkiismeretes szülő, buzgó gyülekezeti munkás, Krisztus lelkes bizonyságtevője, vagy tehetséges keresztyén vezető; mindez azonban nem számít semmit, ha ugyanakkor nem istenfélő.

Maga a szó csak néhányszor fordul elő az Újszövetségben; mégis, valójában az egész Biblia erről szól. És ha a kifejezés feltűnik, általában súlyos tartalmú, magvas mondanivalót hordoz. (Kegyesség, Isten szerinti élet, istenfélelem – ezekkel a szavakkal lehet körülírni a görög euszebeia szót, amely pozitív értelemben vett tiszteletteljes félelmet, istenfélelmet jelent. A ford.)

Amikor Pál a keresztyén élet lényegét egy rövid szakaszban próbálja megfogalmazni, az istenfélelemre összpontosít. Elmondja, hogy Isten kegyelmes, „arra nevel bennünket, hogy az istentelenséget és a világi vágyakat megtagadjuk, hogy ép ésszel, igazságosan és istenfélelemmel éljünk a mostani korban”, mivel várjuk a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét (Tit 2,11–13 Csia ford.). Amikor Pál saját apostoli munkájáról beszél, úgy látja, elhívása arra szól, hogy továbbadja a hitet Isten választottainak, és hogy azok megismerjék az istenfélelemre vezető igazságot (Tit 1,1 Csia ford.).

Timóteushoz írt első levelében Pál nagy hangsúlyt fektet a kegyességre. Imádkoznunk kell azokért, akik vezető pozícióban vannak, 9

IstenfeloEletJavitott.indd 9

2016.03.30. 11:33:40

Istenfélő élet

hogy békés, nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemmel (Károli ford.) és szentségben. Gyakorolnunk kell magunkat az istenfélelemben. Törekednünk kell az istenfélelemre. A törekvés fáradhatatlan, kitartó erőfeszítést jelent. Nagy nyereségként tartja számon a megelégedéssel járó istenfélelmet, és végül kijelenti, hogy az istenfélelem mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete.

Péter, lélekben előretekintve az Úr napjára, amikor a Föld és minden, ami rajta van, elpusztul, fölveti a kérdést; vajon milyen embereknek kell lennünk? A válasz: szentül és istenfélelemben kell élnünk (2Pt 3,10–12). Péter itt az egész történelem leghatalmasabb és legmegrázóbb eseményére utal azért, hogy keresztyén kötelességünk teljesítésére – vagyis a szent és istenfélő életre serkentsen bennünket.

Nyilvánvaló tehát, hogy az istenfélelem nem lelki luxus, amit egy letűnt korszak néhány bizarr hívője, vagy a ma szuperkeresztyénei élvezhetnek. Egyszerre kiváltsága és kötelessége minden keresztyénnek, hogy törekedjék a kegyességre, gyakorolja magát az istenfélelemben, és szorgalmasan tanulja azt. Nincs szükségünk különös tehetségre vagy képesítésre. Isten mindnyájunkat megajándékozott „mindazzal, ami az életre és a kegyességre való” (2Pt 1,3). A legegyszerűbb keresztyénnek is rendelkezésére áll mindaz, amire szüksége van, és a legerősebb hívő is rászorul ugyanarra a segítségre az istenfélelem gyakorlásához.

Mi tehát az istenfélelem? Melyek a kegyes ember ismertetőjelei?

Hogyan válik valaki kegyessé, istenfélővé? Sok embernek tettem már fel a kérdést: „Mire gondolsz, amikor a kegyesség, vagy istenfélelem szót hallod?” A válaszok, bár különbözőek voltak, mind a keresztyén jellemről alkotott elképzeléseket fejezték ki: „istenképűség”, „Krisztushoz való hasonlóság”, „a Lélek gyümölcseinek jelenléte”. Az istenfélelem természetesen magában foglalja a keresztyén jellemet is, de ennél többet jelent. A kegyességnek van egy másik, alapvető fontosságú eleme. Ez az az alap, amelyre az istenfélő jellem felépül.

10

IstenfeloEletJavitott.indd 10

2016.03.30. 11:33:40

1. Mindenre hasznos

Odaadás a tettekben

A Biblia már az első lapokon utal a kegyességre. Az 1Móz 5,21–24 Énókról, Metúselah atyjáról beszél. Énók életét röviden, három versben összefoglalva, Mózes kétszer is úgy utal rá, mint aki „az Istennel járt”. A Zsidókhoz ért levél szerzője is helyet ad Énóknak a hithősök felsorolásában, de Énókot egy kissé más szemszögből látja. Azt mondja róla, hogy „Isten szemében kedves” volt. Ebből a két megállapításból nyilvánvalóan kitűnik, hogy Énók életének középpontjában Isten állt; Isten volt a gyújtópontban, mint létének vezércsillaga. Énók Istennel járt; élvezte az Istennel való kapcsolatot, és Isten szemében kedves volt. Teljes joggal mondhatjuk, hogy hiánytalan odaadással szerette Istent. Ez az istenfélelem lényege. Az Újszövetség eredeti szava a kegyességre egy olyan Istenre irányuló személyes magatartást fejez ki, amelyből Istennek tetsző cselekedetek fakadnak. 1 Ezt az Isten felé irányuló személyes magatartást nevezzük odaadásnak, Isten iránti odaszenteltségnek. Az odaadás azonban mindig cselekedetekben nyilvánul meg. Nemcsak meleg, jóleső érzést jelent, amikor Istenre gondolunk, olyan kellemes érzést, amely eltölt, ha egy kedves, régi, vagy új, Istent dicsérő éneket énekelünk. Nem is csupán az egyéni csendesség, az imával, bibliaolvasással eltöltött idő fejezi ki odaadásunkat. Bár ennek gyakorlata életfontosságú az istenfélő ember számára, de ne gondoljuk, hogy az odaadás csak ennyiből áll.

Istenre összpontosítva

Az odaadás nem tevékenység, hanem magatartás Istennel szemben. Ez a magatartás három lényeges összetevőből áll: 1 A Vine’s Expository Dictionary of New Testament Words (Újszövetségi szómagyarázat) a következőképpen határozza meg a kegyességet (istenfélő életet): „Odaadás, olyan Isten felé irányuló magatartás, amely azt teszi, ami neki tetsző”. (Nashville, Tenn.: Royal Publishers), 492. o. J.C. Connell meghatározása szerint a kegyesség Isten iránti személyes magatartás és az egyértelműen ebből fakadó cselekedetek együttese. (New Bible Dictionary (Új bibliai szótár), London: Inter-Varsity Fellowship, 1962), 480. o.

11

IstenfeloEletJavitott.indd 11

2016.03.30. 11:33:40

Istenfélő élet

– Isten tiszteletteljes félelme, – Isten iránti szeretet, – Isten iránti vágyakozás.

Ezt a három összetevőt részleteiben a második fejezetben vizsgáljuk meg; most elégedjünk meg azzal a megfigyeléssel, hogy mindhárom összetevő Istent helyezi középpontba. Az istenfélő élet a gyakorlatban az Istenre való összpontosítást jelenti.

Nézzük meg a szentéletű William Law megfogalmazásában a kegyes életforma mélyreható követelményeit. Law az odaadás szót sokkal szélesebb értelemben használja, beleértve mindazt, amit az istenfélelem magában foglal – a cselekedeteket ugyanúgy, mint a magatartást: Az odaadás Istennek átadott életet jelent. Átadott életű ember az, aki többé már nem saját akarata, vagy a világ életformája és szelleme szerint él, hanem egyedül Isten akaratának megfelelően.

Aki mindenben Istenre figyel, aki mindenben Istent szolgálja, aki hétköznapi életének minden egyes részletét az istenfélelem részévé teszi azáltal, hogy mindent Isten nevében, és az ő dicsőségére cselekszik. 2 Figyeljük meg, hogy Law leírásában az istenfélelem teljesen átitatja, betölti az ember életét. Semmit sem hagy érintetlenül. Isten áll minden gondolatának középpontjában. Leghétköznapibb kötelességeinek teljesítése közben is Isten dicsőségét tartja szem előtt. Ahogyan Pál a korinthusiaknak írja; akár eszik, akár iszik, bármit csinál, mindent Isten dicsőségére tesz.

Nyilvánvaló azonban, hogy az ennyire Isten központú élet nem alakulhat ki és nem tartható fenn szilárd, megalapozott odaadás nélkül.

2 William Law, A Serious Call To a Devout and Holy Life (Komoly hívás odaszánt és szent életre) (Grand Rapids, Mich.: Sovereign Grace Publishers, 1971), 1. o.

12

IstenfeloEletJavitott.indd 12

2016.03.30. 11:33:40

1. Mindenre hasznos

Csak az élő Istennel való szoros, személyes kapcsolat akadályozhatja meg, hogy ez az odaszánás kalodává, törvényeskedéssé váljék. János azt írja, hogy Isten parancsolatai nem nehezek, nem terhesek; az istenfélő élet nem kimerítő, de ez csak akkor igaz, ha a kegyes ember teljesen átadta az életét Istennek.

Az Isten iránti odaadás tehát a kegyes jellem fő mozgatórugója. És ez az odaadás az egyetlen hajtóereje annak a hívő magatartásnak, amely Isten előtt kedves.

Ez a mozgatórugó különbözteti meg az istenfélő embert az erkölcsös, a jóakaratú, vagy a hitbuzgó személytől. A kegyes ember azért erkölcsös, jóakaratú és buzgó, mert teljes odaadással szereti Istent. Élete ezért olyan formát ölt fel, amely Isten pecsétjét hordja magán.

Szomorú, hogy olyan kevés hívőt vesz körül az istenfélelemnek ez a sugárzása. Lehetnek tehetségesek, kellemes modorúak és megnyerőek, vagy lelkesek az Úr munkájában, sőt, látszólag talán rendkívül sikeresek is a keresztyén szolgálat egyes területein, és mégsem istenfélők.

Miért? Mert odaadásuk nem Istennek szól. Talán egy célnak, egy szolgálatnak, vagy saját hírnevüknek, de nem Istennek.

A kegyesség több a hívő jellemnél. Maga a keresztyén jellem is az Isten iránti odaadásból fakad. Azonban az is igaz, hogy az Isten iránti odaadás mindig istenfélő jellemet szül. Miközben az odaadás három központi elemét tanulmányozzuk a következő fejezetben, meglátjuk majd, hogy mindegyiknek külön-külön és együtt is kifejezésre kell jutnia az Istennek tetsző életben. Könyvünkben tehát az istenfélelemnek mindig a következő meghatározását fogjuk használni: olyan Isten iránti odaadás, amelyből neki tetsző élet fakad.

A könyv első fejezeteiben erre az odaadásra helyezem a hangsúlyt, kutatva mibenlétét, és azt, hogyan következik belőle a keresztyén jellem. A későbbi fejezetekben a kegyes jellem egyes vonásait vizsgáljuk meg. Sosem szabad azonban szem elől téveszteni azt a tényt, hogy az Isten iránti odaadás a keresztyén jellem fő mozgatórugója, és az egyetlen alap, amelyre az sikeresen felépülhet.

13

IstenfeloEletJavitott.indd 13

2016.03.30. 11:33:41

IstenfeloEletJavitott.indd 14

2016.03.30. 11:33:41

2 Az Istennek odaadott élet Ki ne félne téged Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid.

Jel 15,4

Énók Istennel járt, és kedves volt Isten előtt. Istennel járt, és ebben a kifejezésben benne van Istennel való egész kapcsolata, iránta való odaadása; a tény, hogy kedves volt Isten előtt, utal arra a magatartásra, amely ebből a kapcsolatból kifejlődött. Lehetetlen a keresztyén viselkedésmintát utánozni, ha nincs meg az alap: az Istennek való odaszánás és az odaadott élet. A kegyesség a gyakorlatban mindenekelőtt az Istennel való kapcsolat ápolása, és ebből adódóan az olyan élet, amely Istennek tetsző. Istenről alkotott felfogásunk és a vele való kapcsolatunk határozza meg magatartásunkat.

Már láttuk, hogy az Isten iránti odaadás három elemből áll: Isten félelméből, Isten szeretéséből és az Isten utáni vágyódásból. Gondolj egy olyan háromszögre, amelynek ez a három összetevő a három csúcsa!

Isten utáni vágyakozás

Isten iránti odaadás Isten félelme

Isten szeretete 15

IstenfeloEletJavitott.indd 15

2016.03.30. 11:33:41

Istenfélő élet

Isten félelme és Isten szeretete alkotják a háromszög alapját, míg az Isten utáni vágyódás a csúcsa. Amint ezt a három összetevőt külön-külön tanulmányozzuk, meglátjuk majd, hogy Isten félelme és Isten szeretete az igazi Isten iránti odaadás alapja, míg az Isten utáni vágyódás ennek az odaadásnak legmagasabb fokú kifejeződése.

Az Istent félő keresztyén

A néhai John Murray professzor ezt mondta: „Isten félelme a kegyesség lelke.” 1 Mégis, Isten félelme divatjamúlt, kiöregedett fogalom sok mai, modern hívő szemében. Voltak idők, amikor a buzgó, őszinte hívőt „istenfélő” emberként ismerték. Ma valószínűleg zavarba ejtene bennünket ez a nyelvezet. Néhányan látszólag úgy gondolják, hogy Isten félelme szigorúan csak ószövetségi fogalom, amely érvényét veszítette, miután Isten kinyilatkoztatta szeretetét Krisztusban. Hiszen tulajdonképpen a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet – nem ezt írja-e János az 1Jn 4,18-ban?

Igaz ugyan, hogy Isten félelméről az Ószövetség szól bővebben, de téves volna azt feltételezni, hogy az Újszövetségben elveszíti fontosságát. Az Újszövetség áldásai közé tartozik az is, hogy elülteti a hívő szívében Isten félelmét. A Jer 32,40 Isten kijelentését idézi: „Örök szövetséget kötök velük, nem fordulok el tőlük, jót teszek velük, és olyanná teszem szívüket, hogy féljenek engem, és ne hajoljanak el tőlem.” „Semmi sem jelentősebb annál a megállapításnál – jegyzi meg John Murray –, hogy az Úr félelmének a Szentlélek bátorításával kell párosulnia: ez jellemzi az újszövetségi egyházat: »Az egyház... az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével számban is gyarapodott.«” (ApCsel 9,31) 2 Pál és Péter mindketten a szent és igaz élet indítékaként említik az Úr félelmét. 3 1 John Murray, Principles of Conduct (A magatartás alapelvei), (Grand Rapids, Mich.: Eerdmans, 1978), 229. o.

2 Murray, 230. o.

3 Lásd pl. 2Kor 7,1; Ef 5,21; Kol 3,22 és 1Pt 1,17.

16

IstenfeloEletJavitott.indd 16

2016.03.30. 11:33:41

2. Az Istennek odaadott élet

Magának az Úr Jézusnak a példája is, akiről Ézsaiás ezt mondta: „Az Úr félelme lesz a gyönyörűsége” (11,3), ezt bizonyítja. Ha Jézus emberi mivoltában Isten félelmében gyönyörködött, nyilvánvalóan nekünk is komoly gondot kell fordítanunk életünkben ennek a magatartásnak az ápolására.

Az „Isten félelme” kifejezéssel szembeni ellenérzések egy része annak tudható be, hogy félreértjük jelentését. A Biblia ezt a kifejezést két jól megkülönböztetett módon használja: egyrészt nyugtalanság, rettegés; másrészt imádat, tisztelet, áhítatos félelem értelmében. A nyugtalanság, rettegés abból adódik, amikor rádöbbenünk Isten fenyegető ítéletére a bűn felett. Amikor Ádám vétkezett, elbújt Isten elől, mert félt. Bár az Isten ilyenfajta félelmének kellene jellemeznie minden megtéretlen embert, aki úgy él, hogy naponta ki van téve Isten haragjának, ez mégis ritkán van így. Pál ezt a végső következtetést vonta le az istentelen emberiségről: „Isten félelmével nem törődnek.” (Róm 3,18) A hívő megszabadult az Isten haragja miatti félelemtől (lásd 1Jn 4,18), de nem mentesült Isten fegyelmezése alól, amellyel bűnös viselkedését bünteti, és ebben az értelemben még mindig féli Istent. Félelemmel és rettegéssel munkálja üdvösségét (Fil 2,12); idegenként, jövevényként, tiszteletteljes félelemmel éli életét (1Pt 1,17).

Isten gyermeke számára az Isten félelmének legfőbb jelentése imádat és tisztelet, hódolat és megilletődés. Murray szerint a félelem a kegyesség lelke. Ez az a magatartás, amely imádatra, szeretetre, tiszteletre és megbecsülésre készteti szíveinket. Nem Isten haragját, hanem Isten hatalmasságát, szentségét és megfoghatatlan dicsőségét állítja a középpontba.

Ahhoz a félelemteljes megilletődöttséghez hasonlíthatnánk, amit egy hűséges alattvaló érezhet földi királyának közvetlen jelenlétében, bár az ilyen földi hatalmassággal szemben érzett félelem csak éppen hogy megközelítheti azt a félelmet, amelyet Isten, az áldott és egyetlen Uralkodó, a királyok Királya és uraknak Ura irányában éreznünk kellene.

Az angyali lények, akiket Ézsaiás látomása leírásában, a 6. fejezetben bemutat, jó példáját adják ennek a félelemnek, amikor a felmagasztalt Úr jelenlétében két szárnyukkal lefedik arcukat. Ugyanezt a 17

IstenfeloEletJavitott.indd 17

2016.03.30. 11:33:41

Istenfélő élet

félelmet látjuk Ézsaiásban és Péterben, amikor rájönnek, hogy a szent Isten előtt állnak. A legélőbb képet a szeretett tanítványról, Jánosról kapjuk a Jel 1,17-ben, amikor meglátja Mesterét mennyei dicsősége teljességében, és szinte halottként hullik lábaihoz.

Lehetetlen Istennek átadott életet élni, ha szívünket nem tölti be Isten félelme. Csak a tisztelet és hódolat érzése fakaszthatja fel szívünkben azt az imádatot, amely az Istennek valóban átadott életet jellemzi.

Az istenfélelemmel és tisztelettel teljes hívő előbb látja meg Istent felfoghatatlan, mindent felülmúló dicsőségében, fenségében és szentségében, mint szeretetében, könyörületességében és kegyelmében.

A kegyes ember szívében van egy egészséges feszültség a dicsőséges Isten hódolatteljes tisztelete és a mennyei Édesatyában való gyermeki bizalom között. E feszültség hiányában a hívő fiúi bizalmassága kön�nyen elbizakodottsággá fajulhat.

Mai keresztyénségünk talán legnagyobb bűne az a szinte vállveregető bizalmaskodás, amellyel Istent gyakran imáinkban megközelítjük.

A Biblia kegyes emberei közül egyik sem vette soha fel azt a könnyed modort, melyben mi gyakran tetszelgünk. Mindig tiszteletteljesen közeledtek Istenhez. Ugyanaz az író, aki szerint teljes bizalommal mehetünk be Isten szentélyébe, Isten tróntermébe, arra is figyelmeztet, hogy Istent a neki tetsző módon, félelemmel és tisztelettel kell szolgálnunk, „mert a mi Istenünk emésztő tűz” (Zsid 10,19 és 12,28–29). Az a Pál, aki elmondja nekünk, hogy a bennünk lakó Szentlélek ezt a kiáltást adja szánkra: „Abba, Atyánk”, azt is mondja, hogy ugyanez az Isten „megközelíthetetlen világosságban lakik” (Róm 8,15 és 1Tim 6,16).

Napjainkban szükségessé vált, hogy visszanyerjük az Isten iránti mélységes tisztelet és megilletődöttség érzését. Ismét abban a végtelen fenségben kell tekintenünk rá, amely egyedül csak azt illeti meg, aki az egész világegyetem teremtője és legfelsőbb uralkodója. A teremtő Isten és az ember, mint teremtmény között végtelen különbség van értékben és méltóságban, annak ellenére, hogy az ember Isten képére lett teremtve. Isten félelme ennek a különbségnek a szív mélyéből fakadó felismerése – nem az ember lebecsülése, hanem Isten felmagasztalása.

18

IstenfeloEletJavitott.indd 18

2016.03.30. 11:33:41

2. Az Istennek odaadott élet

Még a menny megváltott lényei is félik az Urat. A Jel 15,3–4ben győzelmesen éneklik Mózesnek, az Isten szolgájának, és a Báránynak énekét: Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalókká lettek igazságos ítéleteid.

Figyeljük meg, hogy imádatuk Isten tulajdonságaira: hatalmára, igazságosságára és szentségére összpontosul. Ezek a tulajdonságok azok, amelyek különösképpen megmutatják Isten méltóságát, és ezeknek a szívünkben tiszteletet kell ébreszteniük őiránta. Ugyanezt a tiszteletet váltotta ki Izrael fiaiból, amikor látták az Úr hatalmas erejét megnyilatkozni az egyiptomiakkal szemben. A 2Móz 14,31 ezt mondja: „...félni kezdte a nép az Urat: Hitt az Úrnak és szolgájának, Mózesnek.” Mózessel együtt énekelték az imádat és hála énekét. Az ének központi gondolata a 15,11ben található: „Ki olyan az istenek között, mint te vagy, Uram? Ki olyan felséges, mint te vagy szentségben? Dicső tetteidben félelmetes, csodákat cselekvő.” Istent félni annyi, mint vallást tenni kizárólagos egyediségéről – elismerni méltóságát, félelmetes voltát, dicsőségét és hatalmát.

Nincs szavunk arra, hogy leírjuk Isten végtelen dicsőségét, amelyről a Biblia nekünk képet fest. Sőt, még ez a kép is homályos és bizonytalan, mert mi most csak a szegényes visszatükröződést láthatjuk. Egy nap azonban meglátjuk őt szemtől szembe, és akkor a szó legteljesebb értelmében félni fogjuk őt. Nem meglepő tehát, amikor Péter, ezt a napot tartva szem előtt, figyelmeztet, hogy éljünk szentül és kegyesen.

Isten folyamatosan készít fel bennünket a mennyei életre, arra, hogy az örökkévalóságon át vele lakjunk. Ezért kívánja, hogy növekedjünk 19

IstenfeloEletJavitott.indd 19

2016.03.30. 11:33:41

Istenfélő élet

mind a szentségben, mind az istenfélelemben. Azt akarja, hogy hozzá hasonlatosak legyünk, és az örökkévalóságon át tiszteljük és imádjuk.

Ezt most kell megtanulnunk és megélnünk. Úgy tűnik, napjainkban annyira felnagyítottuk Isten szeretetének képét, hogy nem hagytunk helyet Isten félelmének. Emiatt nem adjuk meg neki a kellő tiszteletet, és nem féljük őt eléggé. Magasztalnunk kell Isten szeretetét; és bár örvendezünk szeretetében és kegyelmében, sosem szabad szem elől tévesztenünk hatalmas és szentséges voltát.

Az Isten félelméről alkotott helyes felfogás nemcsak arra vezet el, hogyan tiszteljük Istent a helyes módon, hanem magatartásunkat is megszabja. John Murray szavaival: „Amit, vagy akit imádunk, az határozza meg viselkedésünket.” 4 Albert N. Martin lelkész Isten félelmének szükséges összetevőiként a következőket nevezte meg: 1. Helyes felfogás Isten jelleméről, 2. Isten jelenlétének mindent átható érzékelése, és 3. Isten iránti kötelezettségeink állandó, tudatos figyelembe vétele. 5 Ha van némi elképzelésünk Isten végtelen szentségéről és bűngyűlöletéről, és ez párosul Isten jelenlétének mindent betöltő érzésével cselekedeteink során, sőt, gondolatainkban, akkor Isten ilyen félelme szükségszerűen befolyásolja és meghatározza magatartásunkat. Az Úr iránti engedelmességünk egyaránt megmutatja iránta érzett szeretetünket, és bizonyítékát adja Isten iránti félelmünknek. „Féld Istenedet, az Urat, és tartsd meg minden rendelkezését és parancsolatát...” (5Móz 6,2) 4 Murray, 231. o.

5 Albert N. Martin, kazetta sorozat: The Fear of God (Isten félelme) (Essex Fells, N.J.: The Trinity Pulpit). Ez a sorozat kilenc igehirdetést tartalmaz Isten félelméről. Őszintén ajánlom mindazoknak, akik ezt a témát részletesebben akarják tanulmányozni. Nem tudom eléggé megköszönni Martin lelkész úrnak Isten félelmének világos meghatározását, melyet ebben a fejezetben felhasználtam.

20

IstenfeloEletJavitott.indd 20

2016.03.30. 11:33:41