Isten terve 1 20

ISTEN TERVE Ószövetségi teológia

Elmer A. Martens

Eredeti címe: God’s Design: A Survey of Old Testament Theology. 2nd edition.

Copyright © 1994 by Elmer A. Martens.

Baker Books, Grand Rapids, Michigan 49516.

A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt.

Minden jog fenntartva.

Magyarországi felelős kiadó: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány 1133 Budapest, Esztergomi út 14.

Felelős vezető: Monty Taylor Felelős szerkesztő: Dr. Kirk E. Lowery Fordította: Dr. Gerzsenyi László Lektorálta: Köves Gábor Borító: Boltos Péter ISBN 963 03 7342 4 A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben.

Budapest, 1999.

Tartalom Előszó -------------------------------------------------------------------------------- 9 Előszó a második kiadáshoz ----------------------------------------------------- 13

ELSŐ RÉSZ Isten tervének megfogalmazása I. Kulcsfontosságú bibliai szöveg Jahvéról és céljáról ---------------------- 17 1. Lényeges válasz egy döntő kérdésre: 2Móz 5:22–6:8 ---------------- 19 2. Koordinátarendszer az ószövetségi üzenethez -------------------------- 30 II. Isten céljának korábbi előrejelzése ----------------------------------------- 36 1. Isten négyszeres céljának előrejelzése az őstörténetben --------------- 39 2. Isten négyszeres tervének előrejelzése a patriarchális elbeszélésekben ------------------------------------------------------------- 44

MÁSODIK RÉSZ Isten tervének megvalósítása: A királyság előtti korszak III. Isten terve: a megváltás ----------------------------------------------------- 53 1. A megváltás mint szabadítás a történelemben -------------------------- 54 2. A megváltás mint áldás a kultusz révén --------------------------------- 65 3. Teológiai gondolatok ------------------------------------------------------ 83 IV. Isten terve: a szövetséges közösség ----------------------------------------- 91 1. A szövetségi formula ------------------------------------------------------- 92 2. A szövetséges közösség és a törvény ----------------------------------- 100 3. A szövetséges közösség és az ígéret ------------------------------------ 106 4. A szövetség és a közösség ----------------------------------------------- 109 V. Isten terve: Isten megismerése --------------------------------------------- 114 1. Isten megismerése: a lehetőség ----------------------------------------- 114 2. Isten megismerése a nagyobb világban: természet, család és a nemzetek ------------------------------------------------------------------- 118 3. Isten megismerése egy esemény által: a kivonulás ------------------- 123 4. Isten megismerése az ige által: kultikus istentisztelet ---------------- 129 VI. Isten terve: a föld ----------------------------------------------------------- 138 1. A föld mint ígéret és beteljesedés --------------------------------------- 139

2. A föld mint ajándék ------------------------------------------------------ 146

3. A föld mint áldás --------------------------------------------------------- 152 4. A föld különös életmódot követel --------------------------------------- 154

HARMADIK RÉSZ Isten tervének próbája: A királyság kora Prológus: Hóseás 2:14–23 ----------------------------------------------------VII. A szabadulás --------------------------------------------------------------1. Jahve napja --------------------------------------------------------------2. Várakozás a Messiásra -------------------------------------------------VIII. A szövetséges közösség és az új tisztségviselők: királyok, próféták ----------------------------------------------------------------------1. A szövetség és a királyság ----------------------------------------------2. A szövetség és a próféták -----------------------------------------------3. Teológiai gondolatok ---------------------------------------------------IX. Az istenélmény -------------------------------------------------------------1. Az istenélmény kifejezése a zsoltárokban -----------------------------2. Istenélmény a bölcsességirodalomban --------------------------------3. Az istenélmény a prófétáknál ------------------------------------------X. Az élet és a föld--------------------------------------------------------------1. Áldásos élet az országban: távlat a bölcsességirodalom szempontjából -----------------------------------------------------------2. A virágzó élet és a gazdálkodás: távlat a történelem szempontjából -----------------------------------------------------------3. A föld és a virágzó élet elvesztése: a próféták szempontjából -----4. Teológiai gondolatok ----------------------------------------------------

169 176 177 184 197 197 210 217 222 224 235 242 248 249 260 263 266

NEGYEDIK RÉSZ Isten tervének ismételt megerősítése: A királyság utáni kor Prológus: Ezékiel 34:17–31 --------------------------------------------------XI. A szabadítás ----------------------------------------------------------------1. Az apokaliptikus látomás: a szabadítás ------------------------------2. A szenvedő szolga: a szabadítás ---------------------------------------3. Összegzés -----------------------------------------------------------------XII. A szövetség és a közösség a fogság utáni korszakban --------------1. A fogság magyarázata: a megrontott szövetség ---------------------2. A szövetségi formula megerősítése: Istened leszek -------------------

273 278 279 290 295 297 298 300

3. A szövetségi formula megerősítése: népemmé leszel ----------------- 305 4. Összegzés ------------------------------------------------------------------ 311

XIII. Az istenélmény -----------------------------------------------------------1. Az istenélmény a kultuszon belül --------------------------------------2. Izráel istenélménye a kultuszban --------------------------------------3. Istenélmény a tágabb világban ----------------------------------------4. Összegzés -----------------------------------------------------------------5. Teológiai gondolatok ---------------------------------------------------XIV. A föld ----------------------------------------------------------------------1. Történelmileg: a helyreállított föld------------------------------------2. Teológiailag: a föld mint szimbólum ----------------------------------3. Teológiai gondolatok ----------------------------------------------------

315 315 325 327 330 331 336 336 344 350

ÖTÖDIK RÉSZ Isten tervének kerete XV. Isten tervének kerete: a teremtett világ --------------------------------1. Kezdés a teremtéssel ----------------------------------------------------2. A teremtési motívum a próféták szempontjából ----------------------3. A teremtési motívum kultikus szempontból ---------------------------4. A teremtési motívum a bölcsességirodalom szempontjából --------5. A teremtési motívum és Isten terve ------------------------------------XVI. Isten tervének kerete: a világ népei -----------------------------------1. A Tóra és a „népek családja” -----------------------------------------2. A próféták és az Izráelen túli motívum --------------------------------3. Az Írások és a világ népei ----------------------------------------------XVII. Isten terve és az Újszövetség ------------------------------------------1. Az isteni terv és Isten királysága Máté evangéliumában -----------2. Az isteni terv és az igazságosság a Római levélben -----------------Függelék Állásfoglalás: kérdések az ószövetségi teológiában ----------1. A bibliai teológia működése: a határvonalak kitűzése -------------2. A gyümölcs megízlelése: a bibliai teológia értékei ------------------3. A kátyúk kikerülése: akadályok a bibliai teológia útjában ---------Bibliográfia ---------------------------------------------------------------------1. Főbb könyvek az ószövetségi teológiáról -----------------------------2. Könyvek a főbb ószövetségi teológiai motívumokról ---------------Témajegyzék --------------------------------------------------------------------Szerzők jegyzéke ----------------------------------------------------------------Bibliai helyek jegyzéke ---------------------------------------------------------

355 355 357 359 362 365 369 370 374 379 384 384 390 401 401 407 411 421 421 422 429 433 437

Előszó Az Ószövetség teológiájának megírása hasonlít a Mt. Everest megmászásához – valódi kihívás! Számos eltérő megközelítés lehetséges. Akár világjáró, akár tudós valaki, célja a legmagasabb csúcs elérése, hogy mindenre kiterjedő látványban részesüljön, és a lehető legtöbbet figyelhesse meg a táj körvonalainak gazdagságából.

Bármennyit lát meg az ember Isten keze munkájának csodájából, arra kényszerül, hogy beszéljen róla.

Véleményem szerint az ószövetségi teológiának le kell lepleznie az ószövetségi üzenet lényegét, azt az üzenetet, amelynek középpontjában Jahve, Izráel és a világ Istene áll. Ez a könyv magából a Szentírásból vett kategóriáknak megfelelően igyekszik körvonalazni a főbb vonásokat és bemutatni, hogy azok miként viszonyulnak egymáshoz. Állítom, hogy az Ószövetség átívelő témája Isten terve, egy olyan terv, amelynek négy összetevője van: a szabadítás, a közösség, Isten megismerése és a bővelkedő élet. Ez a terv fogalmazódik meg a kivonuláskor, ez valósul meg és kerül próba alá a királyságban, ez nyer megerősítést a királyság utáni korszakban, és ez folytatódik az Újszövetségben.

Amikor az összegező vagy a történelmi folyamatot vizsgáló megközelítés között kellett választanom, egy kicsit mind a kettőt alkalmaztam. Az összegző megközelítést a négyszeres terv mutatja be. A változásbeli árnyalatokat és az összetevők részleteit folyamatukban írom le Izráel történetének három szakaszában (l. a 263. oldalon levő táblázat). Az eredmény valószínűleg egy sok nyomon haladó és hosszirányú megközelítés illusztrációja, amelyet mostanában hangoztat az ószövetségi tudomány.

Az a meggyőződésem, hogy mivel az Ószövetség Isten szava, az ószövetségi teológiának túl kell mutatnia az üzenet leírásán, hogy láthatóvá tegye annak fontosságát a mai hívők életében. Anélkül, hogy mindenre kitérnék, a „teológiai gondolatok” című 9

10

alfejezetekben mintákkal érzékeltetem a következtetéseket, melyeknél figyelembe veszem a négyszeres terv minden összetevőjét.

A könyv lelkipásztoroknak, tanároknak és a Szentírás komoly tanulmányozóinak készült, és remélem, hogy a fiatalabb gyülekezeteknek, valamint az egyetemi, főiskolai és szemináriumi hallgatóknak is.

Az ószövetségi teológia iránti érdeklődésemet és fontosságának felismerését a kaliforniai Claremont Graduate School falai között William H. Brownlee és Rolf Knierim professzorok, valamint korábban a szemináriumban G. W. Peters professzor lobbantotta lángra. Jóllehet tőlük eltérően gyakran egészen más irányban mozgok, mégis mélységes hálámat akarom kifejezni e tudós oktatók iránt. Tanártársam, John E. Toews dékán, az Újszövetség professzora értékes bátorítását és segítségét hálásan köszönöm. A szemináriumi igazgatótanács által a kutatásra ajándékozott időszak lehetővé tette, hogy kapcsolatba lépjek a kaliforniai Berkeley-ben és az angliai Tyndale House-ban (Cambridge) működő tudósokkal.

Egy évtizedes szemináriumi oktató munkám alatt ismételten módosítottam és finomítottam álláspontjaimat és általános véleményalkotásomat, hála diákjaim ösztönzésének és kritikáinak.

Köszönetemet fejezem ki irántuk, különösen a mostani évek hallgatóinak, akik könyörtelenül megbírálták készülő kéziratomat.

Sok technikai és tényleges segítséget kaptam Ben Ollenburger, John Fast, John Vooys tanártársamitól és legutóbb, Mark Campbelltől, aki a mutatók legnagyobb részét összeállította.

Köszönettel ismerem el Nancy (Mrs. Larry) Ediger gépírónő szorgalmát és lányom, Frances, valamint feleségem, Phyllis segítségét, akik támogattak gondolataim megfogalmazásában, és nyelvészeti szaktudásuk alapján a végső fogalmazványban világosabbá tették a kifejezéseket.

Korábbi kanadai diákéveim alatt oly sok segítséget kaptam az Inter-Varsity Fellowshiptól, hogy ezzel a kötettel kívánok törleszteni valamit adósságomból az ottani közösségben működő személyeknek.

Az Inter-Varsity Press továbbfolytatta a már eddig is ismert szakértői

11

gondoskodásának hagyományát; a kiadóknak hálámat fejezem ki készséges közreműködésükért.

Isten terve, mint valamilyen nagy dráma cselekménye, gyönyörködtető képet nyújt, és ebben az esetben hamarosan istenimádathoz és odaszenteltséghez vezet. Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége!

Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!... Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.

Róm 11:33, 36

Elmer A. Martens 1980. szeptember

Előszó a második kiadáshoz Ez a második kiadás lehetőséget nyújt arra, hogy felhasználjam az első kiadáshoz fűzött olvasói megjegyzéseket. Hálás vagyok nekik nemcsak ismételt jóváhagyásaikért, hanem különösen azokért a kritikus vizsgálataikért, amelyeket a kifejezetten egyetlen bibliai szövegre épülő teológiai beállítottsággal és módszerrel kapcsolatban kifejtettek. E két ponttal kapcsolatos magyarázatok, valamint más módszertani kérdések a Függelékben találhatók.

A korábban kiadott munka két konkrét gyengeségét figyelték meg, amelyekre itt kitérek. Az egyik az volt, hogy az elsősorban a kivonulástól kiinduló pont nem fordított elég figyelmet a teremtésre.

Az ázsiai és kelet-afrikai szemináriumokban kapott oktatási lehetőségek csak aláhúzták, hogy több magyarázatra van szükség a teremtéssel és azzal kapcsolatban, hogy az miként fonódik össze a megváltás történetének még kiemelkedőbb témájával (l. 15. fejezet).

A másik kérdés is összefüggésben volt az üdvösség történetével, amit ha leszűkítünk, akkor túl kizárólagosan Izráel népére irányul és az egyedi eset határai közé szorítkozik. Azt a módot, ahogyan az egyedi eset kapcsolatban van az általánossal, a 16. fejezetben vázolom.

A lábjegyzeteket és a bibliográfiát az újabb adatoknak megfelelően írtuk át. A tartalomban történt lényeges változtatások, a kiadó feltételei miatt, csupán az 5. fejezetre korlátozódnak.

Köszönettel tartozom a lektorálók és a korábban említett személyek mellett Allen Guenther egyetemi tanárnak, valamint az indiai V. Anthithannak az új fejezetek tartalmának megvitatásáért, a szöuli Woosong Kwak lelkésznek azért, hogy közbenjárt értem Istennél, és Jim Weavernek, az Academic and Reference Books, Baker Books szerkesztőjének bátorításáért és jó megítéléséért.

Elmer A. Martens 1994. február 13

ELSŐ RÉSZ

Isten tervének megfogalmazása

I. Kulcsfontosságú bibliai szöveg Jahvéról és céljáról Az Ószövetség központi üzenetének pontos megfogalmazása rendkívüli horderejű feladat több okból is. Az ószövetségi anyag változatossága, a méretétől eléggé függetlenül, kihívás bárkinek, aki a tartalmát összegző nyilatkozatot akar tenni. Az Ószövetségben vannak történetek, versek, sirató dalok, ítélethirdetések, példabeszédek, énekek és törvények. Egy ilyen sokszínű és több évszázad alatt készült anyagból képes-e valaki egyetlen központi témát megfogalmazni? Egyáltalán van-e ilyen egyedülálló téma? A tudósok nem értenek egyet ebben a kérdésben.

Az Ószövetség fő üzenetének leírása kihívást jelent. A tudósok sokféle elképzeléséből tevődik össze, melyeket, különösen az elmúlt hatvan év alatt már közzétettek.1Egyeseknek Isten Izráellel kötött szövetsége tűnik a legfontosabbnak.2 Mások teológiai nyilatkozataikat Isten szuverenitása vagy az emberekkel való 1

A módszertani kérdések rövid kifejtése található a Függelékben. A főbb elképzelések illusztrációja a Ben C. Ollenburger, Elmer A. Martens és Gerhard Hasel kiadásában megjelent The Flowering of Old Testament Theology: A Reader in Twentieth Century Old Testament Theology, 1930–1990 c. műben található (Winona Lake: Eisenbrauns, 1992). Vö. Gerhard F. Hasel, Old Testament Theology: Basic Issues in the Current Debate, 4. kiadás (Grand Rapids: Eerdmans, 1991). A kérdésekről rövid fejtegetések találhatók a következő művekben: Ralph Smith, Old Testament Theology: Its History, Method, and Message (Nashville: Broadman & Holman Publishers, 1993), 72–93; Robert L. Hubbard, Jr., Robert K. Johnston és Robert P. Myers, Studies in Old Testament Theology (Dallas: Word Books, 1992), 31–75.

2

Pl. Walther Eichrodt, Theology of the Old Testament, 2 kötet (Philadelphia: Westminster Press; London: SCM Press, 1961, 1967). Az az író, aki tartózkodik egyetlen központi téma kiválasztásától, Gerhard von Rad. Műve Old Testament Theology, 2 kötet (New York: Harper & Row London: Oliver & Boyd, 1962, 1967).

17

18

ELSŐ RÉSZ—Isten tervének megfogalmazása

közössége, vagy Isten ígéretei, avagy Isten jelenléte köré fonják.3 Végzős egyetemistákat arra kértek, hogy egy mondatban összegezzék az Ószövetség üzenetét; válaszuk a következő volt: „Isten cselekszik a történelemben”; „Isten munkálkodása annak érdekében, hogy a bukott emberiséget megbékéltesse önmagával”; „Az Ószövetség központi üzenete: felkészítés a Messiás első eljövetelére.” Némelyik válasz közelebb áll az Ószövetség lényegéhez. Az adott válaszok, természetesen, nem kölcsönösen kizárólagosak, bár némelyik jobban átöleli az ószövetségi anyag teljességét, mint a többi. Az egyik tudós joggal mondta: „Ahol csupán egyetlen tájkép van, ott is sok eltérő képet lehet festeni.”4 A kihívás azonban fennáll, hogy a lehető legjobb képet kell festeni.

Nagy feladatra kell tehát vállalkoznunk az Ószövetség központi üzenetének leírásakor, mert a keresztyén hittel kapcsolatos tisztánlátás az Ószövetség értelmezésétől függ. Az Ószövetség nyújtja a keresztyén hit gerincét. Amíg azonban az Ószövetség üzenetét világosan nem látjuk, annak az Újszövetségre és a mai keresztyénekre irányuló vonatkozása is homályos marad.

E könyv alaptétele az, hogy az Ószövetség tartalmának a kulcsa Isten terve. Ez a megállapítás feltételezi, hogy jogosan vizsgáljuk az Ószövetséget abból a szempontból, hogy egyetlen központi üzenetet találjunk benne. A következő fejezetek igyekeznek meggyőző okokat felsorakoztatni egy ilyen feltevésre. Isten tervének hangoztatása, mint ami egységesítő és rendszerbe szedő alapelve az ószövetségi anyagnak, számos hasonlítási alapul szolgáló bibliai szöveg exegéziséből fakad, amelyek közül az első a 2Móz 5:22–6:8.

3

Pl. a szuverenitásról: E. Jacob, Theology of the Old Testament (New York: Harper & Row; London: Hodder & Stoughton, 1958); az úrvacsoráról: Th. C. Vriezen, An Outline of Old Testament Theology (Newton, Mass.: Charles T. Branford; Oxford, Blackwell, 1956, 1970; az ígéretekről: Walter C. Kaiser, Jr., Toward an Old Testament Theology; a jelenlétről: S Terrien, The Elusive Presence: Toward a New Biblical Theology (San Francisco: Harper & Row, 1978). Vö. Brevard S. Childs, Biblical Theology of the Old and New Testaments: Theological Reflection on the Christian Bible (Minneapolis: Fortress Press, 1993).

4

James Barr, „Irányzatok és szemléletek a bibliai teológiában”, Journal of Theological Studies, 25:2 (1974), 272.

I. Kulcsfontosságú bibliai szöveg Jahvéról és céljáról

19

Az ebben a könyvben javasolt megközelítésre jellemző, hogy a központi üzenetet konkrét szövegek együtteséből származtatja.

Magában a Biblia nyelvezetében van leírva Isten négyszeres célja, tehát itt inkább bibliai teológia, mint rendszeres teológia található.

Az exegézissel kezdjük a feladatot, hogy képünkhöz megkapjuk a vázlatot.5 Valaki esetleg azt felelheti, hogy más szövegek kiválasztása alapján az üzenet más vázlataihoz jutnánk. Miért éppen a Mózes második könyvéből kell kiválasztani azt a szöveget, aminek alapján kifejlesztjük az Ószövetség központi üzenetét? E kérdésre adott válasz világosabbá válik, mihelyt megértjük a Mózes második könyvéből vett szöveget.

1.

Lényeges válasz egy döntő kérdésre: 2Móz 5:22–6:8 Ekkor Mózes az Úrhoz fordult, és ezt mondta: Uram, miért engeded, hogy rosszul bánjanak ezzel a néppel? Miért is küldtél ide engem?! 23Mert amióta bementem a fáraóhoz, hogy beszéljek vele a nevedben, rosszabb a sora ennek a népnek, te pedig semmit sem tettél néped megszabadításáért.

1 Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Majd meglátod, mit cselekszem a fáraóval, mert erős kéz kényszeríti arra, hogy elűzze őket országából. 2Azután beszélt az Isten Mózessel, és azt mondta neki: Én vagyok az Úr! 3Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg, mint mindenható Isten, de azon a néven, hogy az Úr, nem voltam ismert előttük. 4Szövetséget is kötöttem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, azt a földet, amelyen jövevények voltak. 5Meghallottam én Izráel fiainak a panaszkodását is amiatt, hogy az egyiptomiak szolgai munkára kényszerítik őket, és emlékszem szövetségemre. 6Ezért mondd meg Izráel fiainak: Én vagyok az Úr, és megszabadítalak

5

L. E. A. Martens, „Az ószövetségi teológia megragadása: 2Móz 5:22–6:8”, Journal of the Evangelical Theological Society 20 (1977 június), 123–132.

20

ELSŐ RÉSZ—Isten tervének megfogalmazása

benneteket az egyiptomi kényszermunkától, megmentelek benneteket a szolgai munkától, és megváltalak benneteket kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel. 7Népemmé fogadlak titeket, és a ti Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától. 8Azután beviszlek benneteket arra a földre, amelyre nézve megesküdtem, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt. Azért nektek fogom adni örökségül. Én vagyok az Úr.

Ez a szöveg Mózes és Isten közti párbeszédet mutatja be.

Ezt az észrevételt a szokásos fejezetbeosztás elhomályosítja. A beszélgetés az után a kezdeti próbálkozás után zajlik, miután Mózes igyekezett az egyiptomi fáraó engedélyét megnyerni, hogy Izráel rabszolga népe távozhassék az országból. Mózes főleg kérdésekkel szólítja meg Istent. A szöveg nagyobb részében Isten válasza található. Talán már megfigyeltük azt a bizonyos mértékig érdekes tényt, hogy Isten beszédének két bevezetése van. „Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek…” (1. vers), és jóllehet Mózes nem válaszolt az Úr szavára, mégis ezt olvassuk a következő versben: „Azután beszélt az Isten Mózessel…” (2. vers). E szöveg szerkezete, amiben kétszeres válasz található Mózes szintén két részből álló beszédére, fontos kulcsa a szövegegyüttes üzenetének.6

a. Mózes döntő kérdése: 2 Mózes 5:22–23 6

A kritikai tudományosság a feltételezett E és P forrásokat kapcsolja a Mózes második könyve első fejezeteihez, mivel részben így vezetik vissza azt a nyilatkozatot, hogy Jahve nevét korábban nem ismerték, amikor az valójában már gyakran előfordult Mózes első könyvében. A dokumentumelmélettel kapcsolatos problémákat megemlíti R. W. L. Moberly, The Old Testament of the Old Testament (Minneapolis: Fortress/Augsburg, 1992); Gerhard Maier, The End of the Historical Critical Method (St. Louis: Concordia, 1977); R. K. Harrison, Introduction to the Old Testament (Grand Rapids: Eerdmans, 1969/Tyndale Press, 1970). Jahve nevével kapcsolatban a 2Móz 6:2 azt mondja, hogy azelőtt még nem volt ismeretes; itt azt az álláspontot fogadjuk el, hogy míg a nevet ismerték a patriarchák (több mint százszor fordul elő az 1Móz-ben), jelentése csak most bontakozott ki.

I. Kulcsfontosságú bibliai szöveg Jahvéról és céljáról

21

Abban a helyzetben, amely Mózes Istenhez intézett kérdéseihez vezetett, benne volt a fáraóval való nyilvános összeütközés Egyiptom földjén. Amikor Mózes kezdetben a fáraót arra kérte, hogy az egyiptomi rabszolgaság évei után bocsássa el Izráelt, hogy szabadsághoz jusson az ígéret földjén, elutasításba ütközött. A fáraó így gúnyolódott: „Kicsoda az az Úr, hogy hallgassak a szavára és elbocsássam Izráelt?” A fáraó szembeszegülve folytatta: „Nem ismerem az Urat, és nem bocsátom el Izráelt” (5:2). A hangsúlyos szavakat agresszív cselekedet követte. Az izráelitákra kirótt napi termelési mennyiség ugyanaz maradt, de a téglához szükséges szalmát többé nem adták meg az egyiptomiak: az izráelitáknak maguknak kellett beszerezniük. Az izráelita felügyelők nem tudták elérni, hogy a követeléseket megfelelően teljesítsék, ezért megverték őket egyiptomi sanyargatóik, és ők panaszra mentek a fáraóhoz. A fáraó semmit nem enyhített a követelésen. A felügyelők Mózeshez fordultak és őt kárhoztatták.

Mózes Isten elé vitte keserűségét, akitől azt a feladatot kapta, hogy vezesse ki a népet a fogságból. Beszédének két része van. A következő két kérdést teszi fel, amikor panasszal fordul Istenhez.

A kérdések már vád jellegűek: „Uram, miért engeded, hogy rosszul bánjanak ezzel a néppel?” Ahogy a felügyelők Mózest, a feljebbvalójukat hibáztatták, ugyanúgy Mózes, a vezető, most Istent hibáztatja, akinek az elhívását tétovázva követte. Mint ahogy gyakran történik az ilyen vádakban, Mózes eltúlozza az esetet, mert ténylegesen nem Isten okozta a rossz bánásmódot az ő népének. Igaz, azok az események, amelyek a fáraó kemény bánásmódjához vezettek, Jahve kezdeményezésére indultak be, de csak közvetett módon. A második kérdés a türelmetlenséget, ha nem a vádat tükrözi: „Miért is küldtél ide engem?” Erre a kérdésre aligha vár választ. Végül is a feladatok világosak voltak, amikor Mózes az égő bokornál megkapta megbízatását: egy rabszolga népet kell szabadsághoz juttatnia. Vajon Mózes ebben a kérdésében mégis további tisztázást kér? Vajon az indoklást, a célt vagy a tervet kérdezi? Kérdése mögött tétovázás, bizonytalanság húzódik meg. A hétköznapi beszédben így lehetne megfogalmazni ezt a kérdést:

22

ELSŐ RÉSZ—Isten tervének megfogalmazása

„Istenem, mire való ez az egész?” A várva várt szabadítás, egész vállalkozása kérdésessé válik. Mózes éppen hogy elkezdte feladatának teljesítését. Azt gondolta, hogy ismeri annak tartalmát, de most, amikor hevesebb ellenállásba ütközik, visszalép, és kimért ütemben teszi fel az elemi, de teljesen alapvető kérdést küldetésével kapcsolatban: „Miért is küldtél ide engem?” (5:22).

A leckéztető hangulatú kérdéseket nyílt panasz követi: „Mert amióta bementem a fáraóhoz, hogy beszéljek vele a nevedben, rosszabb a sora ennek a népnek, te pedig semmit sem tettél néped megszabadításáért” (5:23). Mózes az ígéret megszegését veti Isten szemére. Azok a kísérletek, hogy kedvező választ kapjon a fáraótól, a fáraó makacsságába ütköznek. Úgy tűnik, hogy Isten dicsőséges ígérete ennél a pontnál üres ígéret. Mózes szókimondással, ha nem nyerseséggel nyújtja be panaszát, ami jellemző volt Isten némelyik szolgájára a történelem folyamán. Mózes nyilvánvalóan nehéz helyzetben van. A fáraó elutasította, és annak a népnek a vezetői, amelyet ki kellene szabadítania vádolják. Ezért Istenhez fordul segítségért.

b. Isten előrelátó válasza Isten válasza, Mózes nyilatkozatához hasonlóan, két részből áll.

Az első szó bátorítást tartalmaz: „Majd meglátod, mit cselekszem a fáraóval, mert erős kéz kényszeríti arra, hogy elűzze őket országából” (6:1). Mózes a vádak miatt isteni dorgálásra számíthatott volna, de ehelyett ígéretet kap. Isten arra kéri, hogy pusztán a szavára támaszkodjék. A válasz eleje Mózes beszédének végére, a panaszára irányul. A folyamat emlékeztet arra az előadóra, aki ezt mondja: „Először az utolsó kérdésre válaszolok.” Mózes vádja ez volt: „Te pedig semmit sem tettél néped megszabadításáért.” Isten felelete az, hogy a szabadítás a jövőben következik be, de bizonyos. A szabadítás közvetlen eszköze maga a fáraó lesz, aki a megfelelő időben tényleg kiűzi a népet az országból.

Tehát Mózes ellenvetésére egyenes, sallangmentes nyilatkozat a válasz.

Isten további felelete a 6:2–8-ban még részletesebb. Itt Mózes beszédének súlyosabb részére utal, mert foglalkozik az indoklással

I. Kulcsfontosságú bibliai szöveg Jahvéról és céljáról

23

és a céllal, ami döntő fontosságú Mózes kérdésében. A hosszabb válasz világos szerkezetű. Az első rész Isten bemutatkozása körül forog (6:2b–5); a második a Mózesnek szóló útmutatások sorozatát írja le. A két rész együtt foglalkozik Mózes aggódásával: „Istenem, mondd, mire való ez az egész?”

(1) Isten bemutatkozik mint Jahve.

Isten Mózesnek adott válasza egy egyszerű, de végtelenül fontos állítással kezdődik: „Én vagyok az Úr!” (6:2). E nyilatkozat ünnepélyessége nem azonnal nyilvánvaló a héber szöveg fordításában. Lényegében az istenség nevéről van szó. Ebben a válaszban az „Én vagyok az Úr” bemutatkozási formula háromszor jelenik meg (2., 6. és 8. versben).

A héber JHWH [] mássalhangzók bizonyos szokásos magánhangzókkal együtt leírva, a korábbi tudósok által ajánlott kiejtéssel, a Jehova névhez vezettek. A mai tudósok véleménye szerint Isten nevét Jahvénak ejtették. Ez a következtetés azon az értelmezésen alapul, ahogyan a zsidó nép a hangos felolvasásban Isten írott nevét egy címmel pótolta, mert mélységesen tisztelte Isten nevét. Ezért a Jahve elnevezés Isten tulajdonneve. A Biblia egyes modern fordításai a Jahve elnevezést alkalmazzák a szokásos „az Úr” név helyett, és talán jogosan. Az Úr elnevezés mint cím helyes fordítása az úr [] szónak. A Jahve7 névnek a nagybetűs ÚR névvel való lefordítása nem eléggé hangsúlyozza azt, hogy ez személynév. Ebben az igeszakaszban ez nem cím, hanem egy kinyilatkoztatott név. Mivel az ősi Izráelben és a sémiták közt általánosságban nagy fontosságot tulajdonítottak a neveknek, igen lényeges, különösen az ószövetségi teológia szempontjából, hogy világosan értsük Jahve nevét.

7

Tryggve N. D. Mettinger, In Search of God: The Meaning and Message of the Everlasting Names, ford. F. H. Cryer (Philadelphia: Fortress Press, 1987), 14–49; R. W. L. Moberley, Old Testament of the Old Testament, 5–35; az R. L. Hubbard és mások kiadásában megjelent Studies in Old Testament Theology című munkában számos tanulmány foglalkozik Jahve ábrázolásaival.