Félelem nélkül 1 20

Félelem nélkül

Félelem nélkül javított szöveg.indd 1

2014.05.06. 17:08:01

Félelem nélkül javított szöveg.indd 2

2014.05.06. 17:08:01

M ax Lu c a d o

Félelem nélkül Képzeld el az életed félelem nélkül!

Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 2014

Félelem nélkül javított szöveg.indd 3

2014.05.06. 17:08:01

Originally published in the U.S.A. under the title: Fearless: Imagine Your Life Without Fear Copyright © 2009 by Max Lucado Published by permission of Thomas Nelson, Nashville, Tennessee.

Thomas Nelson is registered trademark of Thomas Nelson, Inc. All rights reserved. This Licensed Work published under license.

Magyarországi felelős kiadó: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány A Member of Entrust 1135 Budapest, Béke utca 35/A Telefon: (1) 350 7201 • www.kiakonyvek.hu Fordította: Hargitai Róbert Borítóterv és tipográfia: Boltos Péter Felelős kiadó: Monty Taylor A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt.

Minden jog fenntartva.

A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben.

ISBN 978-963-9390-86-7

Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 2012, 2014

Félelem nélkül javított szöveg.indd 4

2014.05.06. 17:08:02

Dee-nek és mindazoknak, akik szerették őt.

Félelem nélkül javított szöveg.indd 5

2014.05.06. 17:08:02

Félelem nélkül javított szöveg.indd 6

2014.05.06. 17:08:02

Tartalom Köszönetnyilvánítás

9

1. Miért félünk?

11

2. Gólyalábfalva lakói

25

Félelem a jelentéktelenségtől

3. Isten ki van akadva rám

39

Félelem attól, hogy csalódást okozunk Istennek

4. Távozz, jaj!

51

Félelem attól, hogy kifogynak a tartalékaink

5. Veszélyben van a gyermekem

63

Félelem attól, hogy nem védjük meg gyermekeinket

6. Vészesen süllyedek

75

Félelem a nyomasztó kihívásoktól

7. Sárkány van a szobámban

87

Félelem a legrosszabb eshetőségektől

8. Ez a brutális bolygó

101

Félelem az erőszaktól

9. Talmi pénz

111

Félelem a közelgő téltől

Félelem nélkül javított szöveg.indd 7

2014.05.06. 17:08:02

Ta r t a l o m

10. Halálra rémülve

123

Félelem az élet végső pillanataitól

11. Koffeinnel felpörgetett élet

133

Félelem a ránk váró dolgoktól

12. A kétség árnyéka

145

Félelem attól, hogy Isten nem valóságos

13. Mi lesz, ha rosszabbra fordul a helyzet?

157

Félelem a világkatasztrófától

14. A rettegés egyetlen egészséges fajtája

169

Félelem a skatulyámból kiszabaduló Istentől

Zárszó: William zsoltára

181

Útmutató a tanulmányozáshoz Jegyzetek

Félelem nélkül javított szöveg.indd 8

189

227

2014.05.06. 17:08:02

Köszönetnyilvánítás

H

a egy könyv egy házhoz hasonlítható, akkor ismerkedjünk meg a jelen mű építőivel. (Kérem, hogy aki a nevét hallja, lépjen előre, és hajoljon meg!)

Liz Heaney és Karen Hill szerkesztők. Valóban ez a huszonötödik közös könyvünk? Aranyérmet érdemeltek. Köszönöm nektek a fejezetek százait, a noszogatások ezreit és az örömteli pillanatok millióit.

Steve és Cheryl Green. Előbb felejt el fölkelni a nap, mint hogy elmulasztanátok szolgálni. Mindkettőtöket szeretlek.

Carol Bartley nyomdai előkészítő. Szabadítsák rá a világra, és eltűnnek belőle a gyomok. Kitűnő munka!

Susan és Greg Ligon, David Moberg és a Thomas Nelson kiadó egész csapata. Eljutottak a kreativitás kútfőjéhez. Nem lehetek elég hálás nekik.

David Drury, a kutatómunka felelőse. Minden javaslat jókor jött.

Minden javítást nagyra becsülök.

David Treat imatárs. Csendesen imádkoztál értünk. Nagyon hálás vagyok.

9

Félelem nélkül javított szöveg.indd 9

2014.05.06. 17:08:02

10

Félelem nélkül

Randy Frazee vezető lelkész. Rozanne-nal együtt örömöt hoztatok a szívünkbe és nyugalmat az időbeosztásunkba. Isten hozott benneteket!

Az UpWords Ministry szolgáló csapata. Állva tapsoljuk meg őket a rádióműsor, a weboldal és a levelezés kezeléséért, valamint azért, hogy elviseltek engem!

Az Oak Hills Gyülekezet, amely húsz éve a lelki családunk, de a legjobb évtizedek még előttünk vannak.

Jenna, Andrea és Sara, a lányaink. Mindegyikőtök kézzelfoghatóan hozzájárult e könyv létrejöttéhez. Szakaszoknak jártatok utána, forrásokban kutakodtatok. Majd szétvet a büszkeség. Brett Bishop, Isten hozott a családunkban! Árasszon el téged és Jennát egy vagon áldással!

Végül a feleségem, Denalyn. A mennyei angyalokat látva nem fogok meglepődni. Egyikük huszonhét éve a hitvesem. Szeretlek!

Félelem nélkül javított szöveg.indd 10

2014.05.06. 17:08:02

1. fejezet

Miért félünk?

Félelem nélkül javított szöveg.indd 11

2014.05.06. 17:08:02

Mit féltek, ti kicsinyhitűek? máté 8,26

Félelem nélkül javított szöveg.indd 12

2014.05.06. 17:08:02

A

z olvasó kedvelte volna a bátyámat. Mindenki így volt vele.

Dee-nek úgy ment a barátkozás, mint a pékeknek a kenyérsütés: naponta, könnyen, szívélyesen. Erős és lelkes kézfogás, fertőző és kitörő nevetés. Egyetlen idegennek sem engedte, hogy sokáig idegen maradjon. Jómagam, mint félénk öccse, szokás szerint ráhagytam mindkettőnk bemutatását. Ha az utcánkba költözött egy család, vagy új arc jelent meg a játszótéren, Dee volt a közvetítő.

Tízes éveinek közepe táján azonban olyan ismeretségre tett szert, amelyet kerülnie kellett volna – egy szeszcsempész személyében, aki kiskorú fogyasztóknak árult sört. Az alkohol mindkettőnket megkísértett, de míg engem behálózott, őt megbéklyózta. Az ezt követő négy évtizedben a bátyám elitta az egészségét, a kapcsolatait, az állásait, a pénzét és élete éveit, az utolsó kettőt kivéve.

Ki tudná megmondani, mi az oka, hogy az elszántság néha győz, máskor meg veszít, de a bátyám ötvennégy évesen fölfedezte az akaraterő rejtett forrását, mélyre fúrt, és józan időszak kezdődött az életében. Kiürítette az üvegeit, megszilárdította a házasságát, felkarolta a gyermekeit, és az italbolt helyett az Anonim Alkoholisták 13

Félelem nélkül javított szöveg.indd 13

2014.05.06. 17:08:02

14

Félelem nélkül

helyi szervezetét kezdte látogatni. A kemény életmódnak azonban meg kellett fizetni az árát. Miután három évtizeden át naponta három doboz cigit szívott el, nagy szíve olyan lett, mint a darált hús.

Egy januári estén, azon a héten, amelyen írni kezdtem ezt a könyvet, Dee szólt a feleségének, Donnának, hogy nehezére esik a légzés. Hasonló panasz miatt már kapott időpontot az orvosnál, ezért úgy döntött, hogy aludni próbál. Nem járt sok sikerrel. Hajnali négy órakor súlyos mellkasi fájdalmakra ébredt, melyek indokolttá tették a sürgősségi osztály felhívását. A mentősök hordágyra tették Dee-t és meghagyták Donnának, hogy menjen be férjéhez a kórházba. A bátyám erőtlenül integetett, bátran mosolygott, és azt mondta Donnának, hogy ne aggódjon, de mire felesége és egyik fia beért a kórházba, már nem volt az élők sorában.

A kezelőorvos közölte velük a hírt, és kérte, hogy menjenek be abba a helyiségbe, ahol Dee feküdt. Egymást támogatva beléptek az ajtón, és meglátták Dee utolsó üzenetét. Keze a combján nyugodott, két középső ujja behajlítva, hüvelykujja pedig kinyújtva – ami a „szeretlek” egyetemes jele a jelnyelvben.

Megpróbáltam elképzelni fivérem földi életének végső pillanatait: mentőautóban száguld egy texasi országúton a koromsötét éjszakában, miközben mentősök sürgölődnek körülötte. Minden lélegzetvételért meg kellett küzdenie, s egyszer csak rájött, hogy már nem sok van hátra. De ahelyett, hogy pánikba esett volna, ös�szekapart némi bátorságot.

Talán mi is hasznát vehetnénk ennek! Nemcsak a mentőautóban van szükség bátorságra. Lehet, hogy még nem érkeztünk el az utolsó szívveréshez, de elérkeztünk az utolsó csekkhez, megoldáshoz vagy gyűszűnyi hithez. Mintha minden napfelkelte a félelem újabb okait hozná magával.

Hallani munkahelyi elbocsátásokról, a gazdaság lelassulásáról, közel-keleti zavargásokról, a szervezetek zűrzavaros helyzetéről, a lakáspiac visszaeséséről, a globális felmelegedés növekedéséről, az­

Félelem nélkül javított szöveg.indd 14

2014.05.06. 17:08:02

Miért félünk?

15

al-Kaida sejtjeinek kitöréseiről. Valamelyik őrült diktátor úgy gyűjti a nukleáris robbanófejeket, mint más a jó borokat. A sertésinfluenza egyik fajtája átlépte az országhatárt. Napjaink átka, a terrorizmus is a rémítő erőszakot jelentő terror szóval kezdődik. A hírműsorokból bőségesen áradó idegesítő információ igencsak indokolná a következő tanácsot: „Figyelem! Ezt a tudósítást legjobb egy védelmet nyújtó izlandi földalatti üregben megtekinteni.”

Félünk attól, hogy beperelnek minket, hogy utolsók leszünk, hogy tönkremegyünk; félünk a hátunkon levő anyajegytől, az új hátsó szomszéd fiától, és az óraketyegéstől, amely egyre közelebb visz minket a sírhoz. Kifinomult befektetési terveket dolgozunk ki, bonyolult biztonsági rendszereket hozunk létre, és erősebb hadsereget iktatunk törvénybe, mégis jobban rászorulunk a hangulatjavító szerekre, mint az emberi történelem bármely korábbi nemzedéke. Ráadásul „manapság az átlagos gyerekekben több a félelem, mint az 1950-es évek pszichiátriai eseteiben”.1 Úgy tűnik, a félelem száz évre bérbe vette a szomszédos épületet, és boltot nyitott. A túlméretezett, goromba félelem nem hajlandó megosztani a szívet a boldogsággal. A boldogság enged és távozik.

Szoktuk-e együtt látni a kettőt? Megfér-e valakiben a félelem mellett a boldogság? Hát a tiszta gondolkodás? A magabiztosság? Az irgalom? Nem. A félelem a nagy zaklató a középiskola folyosóján: nyers, hangos és terméketlen. Ahhoz képest, mekkora zajt csap és mennyi helyet foglal el, kevés a haszna.

A félelem sosem írt szimfóniát és verset, nem kötött békeszerződést és nem gyógyított betegséget. A félelem sohasem húzott ki egy családot a szegénységből vagy egy országot a vakbuzgóságból.

A félelem még egyetlen házasságot vagy vállalkozást sem mentett meg. Megtette ezt a bátorság, a hit és azok az emberek, akik nem a félénkségüktől kértek tanácsot, és nem hunyászkodtak meg előtte – de maga a félelem? A félelem börtönbe terel minket, aztán becsapja az ajtókat.

Félelem nélkül javított szöveg.indd 15

2014.05.06. 17:08:02

16

Félelem nélkül

Nem lenne nagyszerű kijönni onnan?

Képzeljünk el magunknak egy olyan életet, melyet meg sem érint a szorongás! Mi lenne, ha félelem helyett alapból hittel reagálnánk a veszélyekre? Ha félelemmágnest hordhatnánk a szívünk fölött, amely kihúzná belőle a rettegés, bizonytalanság és kétség legutolsó szikráit is, akkor mi maradna? Képzeljünk magunk elé egy olyan napot – csupán egyet –, amelyen nem félünk sem kudarctól, sem elutasítástól, sem csapásoktól. El tudjuk-e képzelni a félelem nélküli életet? Ez a lehetőség rejlik Jézus kérdése mögött. „Miért féltek?” – kérdezi (Mt 8,26; Egyszerű ford.).

Első hallásra azon tűnődünk, hogy Jézus komolyan gondolja-e.

Lehet, hogy tréfál. Ugratni akar. Be akar húzni a csőbe. Mint mikor az egyik úszó azt kérdezi a másiktól: „Miért vagy vizes?” Jézus azonban nem mosolyog. Halálosan komoly, akárcsak azok a férfiak, akiknek a kérdése szól. Esti galileai hajókázásukból egy vihar miatt félelmetes vállalkozásba csöppentek.

Egyikük így emlékezett vissza az utazásra: „Amikor [ Jézus] beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok.” (Mt 8,23–24) Ezek Máté szavai. Jól emlékezett a rájuk csapó viharra és a hánykolódó hajóra, s gondosan válogatta meg szavait. Nem felelt meg neki bármely főnév. Levette a polcról görög szinonimaszótárát, és olyan szót keresett, amely érzékeltette a hajóorron robbanó erővel átcsapó hullámokat. Mellőzte a tavaszi záporokra jellemző megszokott kifejezéseket, a szélvihart, a felhőszakadást és a zuhogó esőt.

Ezek nem adták vissza azt, amit azon az estén látott és tapasztalt: a morajló földet és a rengő partot! Nem csupán szélre és tajtékos gerincű hullámokra emlékezett. Ujja addig-addig pásztázta a szinonimák oszlopát, amíg meg nem akadt egy találó szón. „Á, megvan.”

Szeiszmosz – rengés, a tengert és az eget megrengető kitörés. „Nagy szeiszmosz támadt a tengeren.”

Félelem nélkül javított szöveg.indd 16

2014.05.06. 17:08:02

Miért félünk?

17

Ez a szó ma is része nyelvünknek. A szeizmológus vizsgálja a földrengéseket, a szeizmográf méri őket, Máté pedig nemrég verbuvált társaival együtt olyan szeiszmoszt élt át, amely mélyen megrázta őket. Csak két másik alkalommal használta ezt a szót: Jézus halálakor, amikor megrendült a Golgota (Mt 27,51–54), valamint Jézus feltámadásakor, amikor földrengés rázta meg a temetőt (28,2). Úgy látszik, a lecsendesített vihar beleillik Jézus világrengető műveinek trilógiájába: a kereszten legyőzte a bűnt, a sírban a halált, itt pedig a tengeren elnémította a félelmet.

Hirtelen félelem. Onnan tudjuk, hogy hirtelen félelemről volt szó, hogy a vihar hirtelen jött. Több fordítás így fogalmaz: „Egyszerre nagy vihar támadt a tengeren.”

Nem minden vihar jön hirtelen. Az alföldi gazdák órákkal az eső kezdete előtt látják a viharfelhők kialakulását. Ez a vihar azonban úgy bukkan fel, mint a fűből felpattanó oroszlán. A tanítványok az egyik percben még önfeledt kártyázással ütik el az utazás idejét; a következőben pedig a Galileai-tenger vízpermetét nyelik.

Péter és János, a két tapasztalt hajós alig bírja lent tartani a vitorlát. Máté, a megrögzött szárazföldi patkány alig bírja magában tartani a reggelijét. Az adószedő nem ilyen viharra számított. Kiérezzük-e a meglepetést abból, ahogy a két mondatot összekapcsolja? „Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. És íme, nagy vihar támadt a tengeren.” (Mt 8,23–24) Nem várnánk vidámabb második mondatot az engedelmesség örvendetes következményeként? „Jézus beszállt a hajóba. Tanítványai követték őt, és hirtelen óriási szivárványív jelent meg az égen, galambraj keringett fölöttük boldogan, és a sima víztükörben az egész árbocot látni lehetett.” Krisztus követőinek nem karib-tengeri kéjutazásokkal van tele a naptáruk? Nem. Ez a történet azt a nem túl tapintatos és nem túl népszerű emlékeztető üzenetet küldi nekünk, hogy ha Krisztussal hajóra szállunk, akkor vele együtt elázhatunk. A tanítványok háborgó tengerre és erős szélre számíthatnak.

Félelem nélkül javított szöveg.indd 17

2014.05.06. 17:08:02

18

Félelem nélkül

„A világon nyomorúságotok van [nem »lehet«], de bízzatok: én legyőztem a világot.” ( Jn 16,33; zárójeles kiegészítés a szerzőtől) Krisztus követőivel megesik, hogy elkapják a maláriát, eltemetik a gyermekeiket, és függőségekkel küzdenek, melyek következtében félelmekkel kell szembenézniük. Nem a viharok hiánya különböztet meg minket, hanem az, akit a viharban megtalálunk: a rendületlen nyugalmú Krisztust! „Ő pedig aludt.” (24. v.)

Szép kis jelenet. A tanítványok kiabálnak, míg Jézus nyugodtan pihen. A vihar tombol, de Jézus mélyen alszik. Nem bóbiskol, szendereg vagy pihen, hanem alszik. Tudnánk-e aludni ilyen helyzetben?

Tudnánk-e szunyókálni függőleges körpályát leíró hullámvasúton, szélcsatornában vagy üstdobkoncerten? Jézus egyszerre alussza át mindhármat!

Márk evangéliuma két további furcsa részlettel szolgál: „[ Jézus] a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt.” (Mk 4,38) A hajó hátsó részében, a vánkoson. Miért az előbbi helyen? Honnan vette az utóbbit?

Az első századi halászok nagyméretű, súlyos kerítőhálóval dolgoztak. A hálót a hajófar e célból kiképzett zugában tartották. A hátsó fedélzeten nem volt célszerű aludni, mert nem nyújtott megfelelő helyet és védelmet. A fedélzet alatti kis fülke azonban mindkettőt biztosította. Ez volt a hajó legjobban körülzárt és egyetlen védett része. Az aznapi tevékenységtől kissé elálmosodott Krisztus tehát bemászott a fedélzet alá, hogy alhasson egyet.

Fejét nem puha tollpárnára hajtotta, hanem bőrből készült homokzsákra, amely nehezék gyanánt szolgált. A földközi-tengeri halászok ma is használnak ilyeneket. Mintegy ötven kilót nyomnak, és súlyuknál fogva stabilitást nyújtanak a hajónak.2 Vajon Jézus azért vitte a vánkost a hajó hátsó részébe, hogy aludni tudjon, vagy olyan mélyen aludt, hogy valaki a vánkosra taszigálta őt? Nem tudjuk.

Annyit azonban tudunk, hogy nem véletlenül szunyókált el, hanem

Félelem nélkül javított szöveg.indd 18

2014.05.06. 17:08:03

Miért félünk?

19

szándékosan merült álomba. Jézus jól tudva, hogy vihar közeleg, úgy döntött, hogy itt a szieszta ideje, úgyhogy behúzódott a sarokba, a vánkosra hajtotta a fejét, és belesüllyedt az álmok világába.

Alvása aggasztja a tanítványokat. Máté és Márk három szaggatott görög kijelentés és egy kérdés formájában örökíti meg reakciójukat.

A kijelentések: „Uram, ments meg, elveszünk!” (Mt 8,25; Czeg­ lédy-ford.)

A kérdés: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” (Mk 4,38) Nem kérdőjelezik meg Jézus erejét („Le tudod csendesíteni a vihart?”), ismeretét („Tudsz a viharról?”) és hozzáértését („Van tapasztalatod viharokkal kapcsolatban?”), hanem Jézus jellemét illetően támasztanak kételyeket: „Nem törődsz azzal…?” Így hat a félelem. Kikezdi az Isten jóságába vetett bizalmunkat.

Azon kezdünk tűnődni, hogy szeretet lakik-e a mennyben. Ha Isten aludni tud a viharainkban, ha lehunyja a szemét, amikor a miénk kitágul a rémülettől, ha megengedi, hogy vihar törjön ki, miután a hajójára szálltunk, vajon törődik velünk? A félelem dühítő kételyek raját ereszti szabadon.

Amellett az irányítás megszállottjaivá tesz minket. A kérdésben ki nem mondott követelés rejlik: „Tégy valamit a viharral! Oldd meg, mert… mert… mert különben baj lesz!” A félelem lényegéhez tartozik az irányítás elveszítésének felismerése. Ha vadul forog velünk a világ, igyekszünk megragadni az életünknek olyan részét, amelyet kezelni tudunk: az étrendünket, az otthoni rendet és tisztaságot, a repülőgépen a kartámaszt vagy sokszor az embereket. Minél nagyobb bizonytalanságot érzünk, annál komiszabbá válunk.

Morgunk és a fogunkat vicsorgatjuk. Miért? Mert rosszak vagyunk?

Részben. De azért is, mert sarokba szorítva érezzük magunkat.

Martin Niemöller ennek szélsőséges példáját örökíti meg. Német lelkipásztorként hősiesen szembeszállt Adolf Hitlerrel. 1933ban, a diktátorral való első találkozása alkalmával a terem végében

Félelem nélkül javított szöveg.indd 19

2014.05.06. 17:08:03

20

Félelem nélkül

állva figyelt. Amikor a felesége később megkérdezte tőle, mit tudott meg, így válaszolt: „Rájöttem, hogy Hitler úr szörnyen fél.”3 A félelem szabadon engedi az emberben rejlő zsarnokot.

Azonkívül tompítja az emlékezetünket. A tanítványoknak volt okuk bízni Jézusban. Már látták, hogy „gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében” (Mt 4,23). Tanúi voltak, amikor érintésére meggyógyult a leprás, szavára pedig a szolga (Mt 8,3.13). Péter látta felépülni beteg anyósát (Mt 8,14–15), és a démonok mindnyájuk szeme láttára menekültek, mint barlangból a denevérek. „Szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított.” (Mt 8,16) Nem kellene valakinek említést tennie Jézus eddigi pályájáról, vagy fölelevenítenie az életrajzát? Emlékeznek-e Krisztus tetteire?

Lehet, hogy nem. A félelem egyfajta lelki emlékezetkiesést idéz elő.

Elhomályosítja emlékeinkben a csodákat. Elfeledteti velünk, mit tett Jézus, és milyen jó az Isten.

A félelem rettenetes érzés. Kiszívja lelkünkből az életet, embrionális állapotba présel minket, és elapasztja elégedettségünket. Elhagyatott, szélben ingadozó, roskatag pajtává tesz bennünket, olyan hellyé, ahol az emberek egykor ettek, virultak és meleget találtak.

Ennek vége. Amikor a félelem szabja meg az életünket, a biztonság lesz az istenünk. S ha a biztonság az istenünkké lesz, a kockázatmentes életet imádjuk. Tehet-e nagy dolgot a biztonság rajongója?

Aki irtózik a veszélytől, véghezvihet-e nemes cselekedeteket – akár Istenért, akár másokért? Nem. Akik tele vannak félelemmel, azok nem szerethetnek szívből. A szeretet kockázatos. Az ilyen emberek nem adakozhatnak a szegények javára. A jótékonyság nem nyújt garanciát a viszonzásra. A félelemmel teli embereknek nem lehetnek merész álmaik. Mi lesz, ha az álmaik szétpukkannak és leesnek az égből? A biztonságimádat megfosztja férfiasságától a nagyságot.

Nem csoda, hogy Jézus olyan ádázan küzd a félelem ellen.

Leggyakoribb felszólítása a „ne félj” műfajához tartozik. Az evan-

Félelem nélkül javított szöveg.indd 20

2014.05.06. 17:08:03