Üzen az ósz 1 20

Samuel J. Schultz

ÜZEN AZ ÓSZÖVETSÉG

Samuel J. Schultz

ÜZEN AZ ÓSZÖVETSÉG

Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 2014

Originally published in the U.S.A. under the title: The Old Testament Speaks Copyright © 1960, 1970, 1980, 1990, 2000 by Samuel J. Schultz Translation copyright © 2013 Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Published by arrangement with HarperCollins Publishers.

All rights reserved.

Magyarországi felelős kiadó: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány A Member of Entrust 1135 Budapest, Béke utca 35/A Telefon: (1) 350 7201 www.kiakonyvek.hu Borító: Zboray Szilárd Tördelőszerkesztő: Boltos Péter Felelős kiadó: Monty Taylor A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt.

Minden jog fenntartva.

A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben.

ISBN 978-963-9390-92-8

Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 2014

Tartalomjegyzék

ELŐSZÓ 11 Bevezetés: AZ ÓSZÖVETSÉG 13 Eredet és tartalom 13 A héber szöveg továbbadása 14 A kéziratok 15 Az Ószövetség jelentősége 18 1. fejezet: KEZDETBEN 21 A világ teremtése 23 A bűneset és következményei 24 Az özönvíz: Isten ítélete az emberen 26 Az emberiség új kezdete 26 2. fejezet: AZ ŐSATYÁK KORA 31 Az ősatyák világa 31 Mezopotámia – Egyiptom – Kánaán Földrajzi áttekintés 39 Bibliai tudósítás 42 Ábrahám – Izsák és Jákób – József 3. fejezet: IZRÁEL SZABADULÁSA 59 Történelmi háttér 60 A hikszoszok betörése – Az Újbirodalom A vallás helyzete Egyiptomban 62 Az Egyiptomból való szabadulás időpontja 63 | 5

6 | Üzen az Ószövetség

A bibliai tudósítás 65 Elnyomás a fáraó uralma alatt – Egy vezető felkészítése – Harc a fáraóval – A páska – Út a Sínai hegyig 4. fejezet: IZRÁEL VALLÁSA 75 A szövetség 76 A tízparancsolat Törvények a szent élethez 78 A szentély 79 A papság 82 Az áldozatok 84 Égőáldozat – Békeáldozat – Vétekáldozat – Jóvátételi áldozat – Ételáldozat (Gabonaáldozat) Ünnepek és évfordulók 88 Szombat – Újhold és kürtzengés napja – Szombatév (Az elengedés esztendeje vagy nyugalom esztendeje) – A nagy örömünnep éve (Kürtölés esztendeje) – Évi ünnepek: A páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe – A hetek ünnepe – A sátoros ünnep – Az engesztelés napja 5. fejezet: ELŐKÉSZÜLETEK A NEMZETTÉ VÁLÁSHOZ 97 Izráel megszerveződése 97 Pusztai vándorlás 101 Intézkedések Kánaán elfoglalására 105 Visszatekintés és a jövőbeli kilátások 108 6. fejezet: KÁNAÁN ELFOGLALÁSA 113 Kánaán története 113 A győzelem ideje 117 Bevonulás Kánaánba – A honfoglalás – Kánaán felosztása A bírák kora 128 A bírák és az elnyomó nemzetek – Vallási, politikai és társadalmi helyzet 7. fejezet: ÁTMENETI IDŐSZAK 143 Szomszédos nemzetek 143 Éli és Sámuel vezetése alatt 147 Izráel első királya 151

: Tartalomjegyzék | 7

8. fejezet: IZRÁEL EGYESÍTÉSE DÁVID ÉS SALAMON URALKODÁSA IDEJÉN 157 A dávidi egyesítés és terjeszkedés 157 Júda királya – Jeruzsálem a nemzet fővárosa – A hatalom csúcsán (fellendülés és terjeszkedés) – A királyi család bűnei – Visszapillantás és kilátások Salamon aranykora 173 A királyi trón elnyerése – A királyság megszervezése – A templom építése – A templom felszentelése – Kiterjedt építkezési program – Kereskedelem és állami bevételek – Hitehagyás és következményei 9. fejezet: A KETTŐS KIRÁLYSÁG 189 Időrend 191 Jelentősebb évszámok 193 Bibliai tudósítás 194 Egyidejű események 198 A szíriai királyság (Arám) – A nagy asszír birodalom 10. fejezet: AZ ÉSZAKI KIRÁLYSÁG 207 Jeroboám királyi családja 207 Baasá dinasztiája 209 Az Omri dinasztia 210 11. fejezet: A DÉLI KIRÁLYSÁG 223 Roboám királysága 223 Abijjá folytatja a bálványimádást 225 Aszá reformjai 225 Jósáfát – az Isten szolgája 227 Jórám visszatér a bálványimádáshoz 230 Ahazjá bevezeti Baal tiszteletét 231 12. fejezet: FORRADALOM, FELEMELKEDÉS ÉS ÖSSZEOMLÁS Jéhú dinasztiája 233 Jóáház – Jóás – II. Jeroboám – Zekarjá Az utolsó királyok 237 Sallum – Menahém – Pekahjá – Pekah – Hóséa

8 | Üzen az Ószövetség

13. fejezet: JÚDA NEM KERÜL ASSZÍR URALOM ALÁ 243 Ataljá – rémuralom 243 Jóás – reform és visszaesés 244 Amacjá – győzelem és vereség 245 Uzzijjá vagy Azarjá – fellendülés 247 Jótám – asszírellenes politika 250 Aház – asszírbarát uralom 251 Ezékiás – egy igaz király 253 Manassé – bálványimádás és megtérés 262 Amón – hitehagyás 264 14. fejezet: A DÁVIDI KIRÁLYSÁG ALKONYA 267 A jósiási bizakodás időszaka 267 Babiloni fennhatóság 274 Jóáház – Jójákim – Jójákin – Cidkijjá 15. fejezet: A NEMZETEK KÖZÉ SZÉTSZÓRT ZSIDÓ NÉP 281 Babilónia – Kr. e. 626–539 282 Nabopolasszar – Nebukadneccar – Evil-Merodach – Neriglisszar – Nabunaid Perzsia – Kr. e. 539–400 291 Círus (Kürosz) – Kambüszész – I. Dárius – I. Xerxész – I. Artaxerxész A fogság évei és a prófétai reménység 299 16. fejezet: ISTEN KEGYELMES KEZE 311 Jeruzsálem helyreállítása 311 Visszatérés Babilonból – Letelepedés Jeruzsálemben – Az új templom Eszter története 318 Zsidók a perzsa udvarban – Veszélyben a zsidók – A zsidók győzelme Ezsdrás, a reformátor 322 Ezsdrás visszatérése – Reformok Jeruzsálemben Nehémiás, a helytartó 326 Artaxerxész megbízatásában – A jeruzsálemi küldetés – Ezsdrás reformja – A nehémiási program

: Tartalomjegyzék | 9

17. fejezet: AZ ÉLET ÉRTELMEZÉSE 341 Jób – a szenvedés kérdése 341 Zsoltárok – Izráel istenes énekei 348 A példabeszédek könyve – Izráel antológiája 351 A prédikátor könyve – az élet értelmének vizsgálata 356 Énekek éneke 359 18. fejezet: ÉZSAIÁS ÉS ÜZENETE 365 A prófétával Jeruzsálemben 365 Ézsaiás írásai 369 Ézsaiás könyvének vizsgálata 370 19. fejezet: JEREMIÁS – A KITARTÁS EMBERE 393 Negyvenéves szolgálat 393 Jeremiás könyve 398 Jeremiás siralmai 413 20. fejezet: EZÉKIEL – IZRÁEL ŐRÁLLÓJA 419 Próféta a fogságban levők között 419 Ezékiel könyve 423 21. fejezet: DÁNIEL, AZ ÁLLAMFÉRFI ÉS PRÓFÉTA 443 Nebukadneccar uralma idején 445 Nabunaid-Bélsaccar időszak 448 A médek és perzsák kora 451 22. fejezet: A FELLENDÜLÉS ÉVEI 459 Jónás – a ninivei küldetés 461 Ámósz – pásztor és próféta 463 Hóseás – Isten szeretetének hirdetője 467 23. fejezet: FIGYELMEZTETÉSEK JÚDÁNAK 477 Jóel – az Úr nagy napja 477 Mikeás – egy reformátor a zavaros időkben 479 Zofóniás – a harag és az áldás napja 484

10 | Üzen az Ószövetség

24. fejezet: IDEGEN NEMZETEK A PRÓFÉCIÁKBAN 489 Abdiás – Edóm büszkesége 489 Náhum – Ninive veszte 490 Habakuk – a káldeusok Isten kezében 492 25. fejezet: A FOGSÁG UTÁNI IDŐ 497 Jeruzsálem helyreállításának ideje 497 Haggeus – az építkezés kezdeményezője 499 Zakariás – Izráel világi környezetben 500 Malakiás – az utolsó prófétai figyelmeztetés 505 TÁBLÁZATOK Az ősatyák korának történeti áttekintése 35 Az évi naptár 74 Izráel államalapítása Kánaánban 112 A kettős királyság királyai és prófétái 190 A fogság ideje 280 Ézsaiás ideje 364 Jeremiás ideje 392 Ezékiel ideje 418 TÉRKÉPEK Az ősatyák világa 36 A vándorlás útvonala 70 Kánaán elfoglalása 122 A törzsek elhelyezkedése 126 Az átmeneti kor 146 Dávid birodalma 158 A kettészakadt ország, Kr. e. kb. 860 206 Az asszír birodalom, Kr. e. 7. század 254 Jósiás királysága, Kr. e. 625 268 A babiloni birodalom, Kr. e. 6. század 284 A perzsa birodalom, Kr. e. 5. század 292 Palesztina a fogság után, Kr. e. kb. 450 312 Jeruzsálem 510

Előszó

A

Biblia ma is élő Istene, aki a múltban hatalmasan szólott és cseleke dett, az Ószövetség lapjain keresztül mutatkozik be a mai kor emberének. A bibliai szaktudományok legújabb felismerései, és a régészeti kutatások egyre gazdagodó eredményei forradalmasították az ókori történelemre vonatkozó ismereteinket, amelyekből az ószövetségi iratok is származnak. Ennek a tanulmánynak a megírására, amely bölcsészhallgatók valamint laikusok számára készült, több mint tízéves egyetemi előadói tapasztalat ösztönzött. Munkámat azzal a céllal írtam, hogy a legújabb kutatások figyelembevételével vázlatos áttekintést adjak az Ószövetségről.

Teológiai tanulmányaim során nagy hatással volt rám néhai Dr. Robert H. Pfeiffernek, a Harvard Egyetem professzorának, valamint Dr. Allan A. MacRae-nek és Dr. R. Laird Harrisnak, a Faith Theological Semi­nary előadóinak Ószövetség-értelmezése. Ők vezettek az ószövetségi kutató alapvető problémáinak helyes megértéséhez. Tudatában vagyok a Szentírás tekintélyét támadó modern teológiai irányzatokkal való szembekerülésemnek, amikor leszögezem, hogy az Ószövetség helyes megértésének előfeltétele a Biblia tekintélyének és a kinyilatkoztatás bibliai tényének az elfogadása (lásd Bevezetés). Mivel ez a tanulmány az Ószövetség azon irodalmi formáját veszi tekintetbe, ahogyan az ránk maradt, a szerzőség kérdésével csak időnként foglalkozom, és a szövegkritika erre vonatkozó megállapításait csak futólagosan említem.

Táblázatok könnyítik meg az ószövetségi események időbeli elhelyezését. A legkorábbi időszak kronológiája további újraértékelést kíván.

A Dávid előtti kor évszámai csak hozzávetőlegesek. A kettős királyság | 11

12 | Üzen az Ószövetség

é­ vszámainál Edwin H. Thiele adatait követem. Mivel Izráel és Júda királyainak nevei az átlagolvasó számára könnyen felcserélhetők, a táblázatos összefoglalásban mindkét felsorolást megadom egymás mellett.

A kortörténet földrajzi hátterének jobb megértését segítik elő a térképek. Az országhatárok gyakran változtak. Városok tűntek el a föld színéről, illetve épültek újjá a különböző királyságok változó szerencséjének függvényében.

Hálás köszönetemet fejezem ki Dr. Dwight Wayne Youngnak, a Bran­ deis University tanárának kéziratom átolvasásáért, illetve hasznos észrevételeiért. Úgyszintén köszönettel tartozom Dr. Burton Goddard és Wil­li­am Lane professzoroknak (Gordon Divinity School), Dr. John Gray­ bill-nek (Barrington Bible College), akik korábbi kéziratomat olvasták át.

Külön köszönet illeti George F. Bennett barátomat, akinek támogatása és tanácsai szüntelen bátorítást jelentettek számomra.

Köszönetet mondok a Wheaton College vezetőségének, akik a kézirat megszövegezésének ideje alatt nélkülözni tudtak, a Wheaton College Alumni Association illetékeseinek kutatási engedélyükért, és a Massa­chu­ setts állambeli Hingham, South Shore Baptista Gyülekezetének, amely munkám elkészítéséhez megfelelő helyiséget biztosított. Hálás vagyok a Wheaton College Biblia és Filozófia Osztályán dolgozó kollégáim érdeklődéséért és bátorításáért, különösen Dr. Kenneth S. Kantzernek, aki távollétem ideje alatt az osztály vezetésével járó felelősséget hordozta.

Köszönettel tartozom Elaine Noonnak, aki a gépelés fáradságos munkáját végezte. Hasonlóképpen hálával tartozom az Andover-Harvard és Zion Research könyvtárak könyvtárosainak önzetlen segítőkészségükért.

A kötetben szereplő térképek Carl Lindgren (Scripture Press) keze munkáját dicsérik.

Mindezeken túl munkám nem készülhetett volna el családom aktív támogatása nélkül. Feleségem, Eyla June, újból és újból átolvasott minden szót és hasznos észrevételekkel gazdagította tanulmányomat. Ezalatt gyermekeim, Linda és David türelmesen viselték a családi életünkben bekövetkezett átmeneti változásokat.

S. J. S. Wheaton College Wheaton, Illinois 1960 januárjában

Bevezetés

Az Ószövetség

A

z Ószövetség iránti érdeklődés igen széles körű. Milliók veszik kéz be, hogy a zsidóság, a keresztyénség, illetve az iszlám eredetét megértsék. Másokat irodalmi értéke vonz. A szakemberek régészeti, történelmi, földrajzi és nyelvészeti értékei miatt tanulmányozzák, a keresztyénség előtti közel-keleti kultúra jobb megértése céljából.

A világirodalomban az Ószövetségnek megkülönböztetett helye van.

Nincs még egy könyv, sem a klasszikus, sem a modern irodalomban, amelynek ilyen vonzereje lett volna, amelynek továbbadására annyi gondot fordítottak volna, és amelyet ilyen széles körben terjesztettek volna. Államférfiak és egyszerű emberek, tanultak és tanulatlanok, szegények és gazdagok egyaránt lelkesedtek érte. Az Ószövetség ma is él és hat, elevenen szól minden nemzedékhez.

Eredet és tartalom Az Ószövetség harminckilenc könyvét, ahogyan azt a protestánsok használják, három csoportra lehet tagolni. Az első tizenhét könyv – Mózestől Eszterig – Izráel történeti fejlődését mondja el az i. e. 5. század végéig.

Más népekről csak annyi említés történik, amennyire annak Izráel szempontjából jelentősége volt. A történelmi elbeszélés jóval Krisztus előtt megszakad, így az Ó- és Újszövetséget négy évszázad választja el egymástól. A katolikus egyház által felvett apokrif írások, melyeket a zsidók sohasem tekintettek az általuk elfogadott könyvekhez, azaz a „Kánonhoz” tartozónak, ezalatt az idő alatt keletkeztek. | 13

14 | Üzen az Ószövetség

Öt könyv: Jób, Zsoltárok, Példabeszédek, Prédikátor, Énekek éneke – a költői és tanítói könyvek elnevezést nyerték. Mondanivalójuk általános természetű. Izráel történetére nézve nem találunk bennük közelebbi adatokat. Legfeljebb néhány zsoltárt lehetne a történeti könyvek közé sorolni.

A fennmaradó további tizenhét könyv a próféták üzeneteit tartalmazza, akik időről időre Isten Igéjét tolmácsolták a népnek. A történeti könyvek által nyújtott háttér, és az azokban található gyakori részletleírások szolgáltatják a kulcsot a prófétai üzenet helyes megértéséhez. Ez megfordítva is igaz, nevezetesen a próféták kijelentései nagyban hozzásegítenek bennünket Izráel történetének megértéséhez.

Az ószövetségi könyvek felosztása bizonyos történelmi fejlődés eredménye. A ma használatos héber Bibliában Mózes könyveit az ún. „próféták” nyolc könyve követi: Józsué, Bírák, 1–2. Sámuel, 1–2. Királyok, Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, valamint a tizenkét kispróféta. A „szentiratok” névvel jelölt hátralevő tizenegy könyv tartozik még a palesztinai kánonhoz – Zsoltárok, Példabeszédek, Jób, Énekek éneke, Ruth, Jeremiás siralmai, Prédikátor, Eszter, Dániel, Ezsdrás-Nehémiás, 1–2. Krónikák.

A könyvek sorrendje, még az ószövetségi kánon lezárása után is, évszázadokig változott. A keresztyénség második százada alatt elterjedt kódex- vagy könyvforma tette szükségessé egy végleges sorrend kialakítását. Amíg az egyes könyvek különálló tekercseken voltak, ennek nem volt különös jelentősége. De a kódexek elterjedésével egyre inkább a ma használatos sorrend vált uralkodóvá.

Az Ószövetség saját adatai alapján, annak megírása mintegy ezer esztendőt vett igénybe (Kr. e. 1400–400), és legalább harminc szerző munkája. A szerző személye számos könyv esetében ismeretlen. Az Ószövetség túlnyomó része héberül íródott, amely a sémi nyelvcsalád körébe tartozik, a föníciai, asszír, babiloni, arab és más nyelvekkel együtt. Egészen a fogságba vitel idejéig a héber volt a mindennapi életben használt nyelv Palesztinában. Idővel az arám nyelv vette át ezt a szerepet. Ezsdrás (4,8–6,18; 7,12–26), Jeremiás (10,11) és Dániel (2,4–7,28) említett szakaszai már ezen a nyelven íródtak.

A héber szöveg továbbadása Az állatbőrből készült pergamen volt a leggyakrabban használt anyag, amelyre az Ószövetséget írták. Tartóssága miatt a zsidók még a görög és

Bevezetés: Az Ószövetség | 15

a római idők alatt is ezt használták, jóllehet ekkorra már a papirusz vált népszerűvé és széles körben elfogadottá. Egy átlag bőrtekercs tíz méter hosszú és kb. 30 cm széles volt. Különös sajátossága az ősi szövegeknek, hogy eredetileg csupán a mássalhangzókat írták le folyamatosan egymás után, és a szavak között csak nagyon kicsiny hézagot hagytak. A keresztyénség kezdetén a zsidó írástudók különös hangsúlyt fektettek az eredeti héber szöveg hű továbbadására. Masszorétáknak nevezték azokat, akik a szövegmásolás munkájának szentelték életüket. Évszázadokon keresztül a legnagyobb gonddal másolták a szent szövegeket. A másolási hibák kiküszöbölése érdekében megszámolták egy-egy szakasz, egy-egy könyv, és az egész Ószövetség betűit.1 Legnagyobb érdemük, hogy a szöveget magánhangzó jelölésekkel látták el, így téve olvashatóvá azt.

1488-ig csak kézzel írott szövegek voltak. Ekkor adták ki az olaszországi Soncinoban az első nyomtatott héber Bibliát. Jóllehet a személyes tulajdonban levő másolatok között egyaránt találunk pergamen tekercseket és könyv formájú kódexeket, a zsinagógákban használt Ószövetséget általában állatbőr tekercsre írták.

A Holt-tengeri tekercsek felfedezéséig a legrégebbi héber kézirat a Kr. u. 900 körüli évekből származott. A Qumran környékén élő esszénus közösségek tekercseiben Eszter könyvének kivételével valamennyi ószövetségi írásból találunk részleteket. A közösség tagjai Jeruzsálem Kr. u. 70ben történt lerombolása előtt szóródhattak szét. A Holt-tengeri tekercsek közelmúltban történt felfedezése nagymértékben megerősítette azt a korábbi felfogást, mely szerint a masszoréták által megőrzött héber szövegek jelentősebb változás nélkül maradtak ránk a Krisztus előtti első századból.

A kéziratok2 A Septuaginta (LXX), az Ószövetség görög fordítása Ptolemaius Phi­la­ delphus (Kr. e. 285–246) napjaiban vált ismertté Egyiptomban. A görögül beszélő zsidók igényét elégítette ki, akik a Földközi-tenger keleti részén beszélt köznyelven akarták olvasni az Ószövetséget. Minden valószínűség szerint a híres alexandriai könyvtárban is elhelyeztek egy példányt belőle.

Nem csupán a görögül beszélő zsidók olvasták ezt a fordítást, hanem később a keresztyén egyház is magáévá tette. Valószínű, hogy Pál és a

16 | Üzen az Ószövetség

többi apostolok is ezt a görög Ószövetséget használták, amikor bizonyítani igyekeztek, hogy Jézus a Messiás (ApCsel 17,2–4). Az ebben az időben keletkezett Újszövetséget is görög nyelven írták. A hagyományhoz ragaszkodó zsidók a görög Ószövetség-fordítást pontatlannak tartották.

A keresztyén hit hatását vélték felismerni benne. Így még inkább ragaszkodtak az eredeti héber szöveghez, melyet – mint már említettük – a zsidók évszázadokon keresztül megőriztek.

Ennek következtében a keresztyén egyház lett a görög fordítás megőrzője. Eltekintve egy-két kiemelkedő egyházi atyától, mint pl. Origenész és Jeromos, a középkor folyamán nagyon kevés keresztyén vette a fáradságot, hogy az Ószövetséget eredeti nyelven tanulmányozza. Különböző görög fordítások forogtak közkézen ebben az időben a keresztyének között.

A második évszázad során kezdték el használni a kódexeket, amelyek a mai, lapokból álló könyv elődeinek tekinthetők. A papirusz volt ekkor az egész Földközi-tenger medencéjében a legelterjedtebb íráshoz használt anyag. Felváltva a bőrtekercseket, amelyek a héber szöveget őrizték meg számunkra, a papirusz kódexek lettek a Szentírás görög szövegének hordozói. A negyedik századtól a papiruszt a pergamen váltotta fel. A rendelkezésünkre álló legrégebbi Septuaginta-kézirat a negyedik század második feléből származik. Újabban a Chester Beatty gyűjtemény néhány papiruszán találtak olyan Septuaginta-részleteket, amelyek még az előbb említett papirusz kódexeknél is régebbiek. Új fordítás igénye jelentkezett, amikor a latin váltotta fel a Földközi-tenger medencéjében addig beszélt görög világnyelvet. A Septuaginta egy latin változata Afrikában már korábban is közkézen forgott. A 4. század vége felé megjelenő, héber eredetiből készült latin Ószövetség-fordítás, közismert néven Vulgata, Jeromos munkásságának köszönhető. A következő ezer esztendőre ez lett a legnépszerűbb Ószövetség-változat. Az apokrifokkal kiegészítve, melyeket Jeromos elvetett, ez lett mind a mai napig a katolikus egyház által elfogadott fordítás.

A reneszánsz döntő hatással volt a Szentírás terjesztésére. Nem csupán forradalmasította a Vulgata-másolatok készítését, hanem új érdeklődést ébresztett a Biblia eredeti nyelveinek tanulmányozása iránt. Konstantinápoly eleste következtében számos görög tudós kényszerült Nyugat-Európába áttelepülni, s ez új lendületet eredményezett. A görög és héber nyelvek iránti érdeklődéssel együtt járt az a jogos igény, hogy a Bibliát tegyék hozzáférhetővé a laikusok számára is. Ennek eredményeként különböző

Bevezetés: Az Ószövetség | 17

nyelvű kiadások láttak napvilágot. Megelőzve Luther Márton monumentális alkotását, az 1522-ben kiadott német Bibliát, korábban már francia, olasz, angol és német nyelven jelentek meg bibliafordítások. (A pálos rend egyik történetírója, Gyöngyösi Gergely 1525-ös latin nyelvű feljegyzése szerint már ebben az időben létezett egy magyar nyelvű fordítása a teljes Szentírásnak. A feljegyzés szerint a fordító Báthori László budaszentlőrinci pálos szerzetes volt. Ennek a fordításnak közvetlen, írásos bizonyítéka nem maradt fenn. A legrégebbi hozzáférhető fordítás-töredékek a Bécsi-, a Müncheni- és az Apor-kódexben maradtak ránk, s a 15. századi Huszita Biblia – Tamás és Bálint deákok fordítása – részeiként ismertek. A ford.) A 15. század végén Angliában a legnagyobb jelentőségű esemény a Wycliffe-féle fordítás megjelenése volt. Ez hosszú ideig csak kéziratos formában létezett, és így kevesek számára volt hozzáférhető. A következő században elterjedt nyomdatechnika hamarosan forradalmasította a Szentírás terjesztését.

William Tyndale-t az angol Biblia atyjaként tartják számon. 1525-ben jelent meg az első, nyomtatott angol nyelvű bibliafordítása. Wycliffe-el ellentétben, aki latinból fordított, Tyndale az eredeti nyelveket használta kiindulási alapul. 1536-ban, mielőtt művét befejezhette volna, halálra ítélték. Mielőtt a máglya tüze kioltotta életét, utolsó imájában így fohászkodott Istenhez: „Uram, nyisd meg Anglia királyának szemeit!”

Az események váratlan fordulata hamarosan igazolta Tyndale-t és munkáját. 1537-ben jelent meg a Matthew-féle Biblia, amely Tyndale fordítását a Coverdale-változattal (1535) kiegészítve jelentette meg. Crom­ well utasítására minden templomban kellett lennie egy „Nagy Bibliának” (1541). Jóllehet ezek a Bibliák templomi használatra készültek, néhány példányt személyes használatra is engedélyeztek. A „Nagy Biblia” másolatát, a Geneva Bibliát 1566 körül kezdték terjeszteni, mint házi Bibliát.

Fél évszázadon keresztül ez volt a legnépszerűbb kiadás. 1568-ban revideálták a „Nagy Bibliát”, és az újonnan kiadott püspöki Biblia lett az angol templomokban hivatalosan használt Szentírás.

Az „Authorized Version”, a hivatalosan jóváhagyott angol bibliafordítás 1611-ben jelent meg a héber és a görög nyelvben jártas tudósok munkájának eredményeként, akik a lehető legtökéletesebb fordítást kívánták az olvasó kezébe adni. A „King James Version” néven ismert Szentírásnak valóban megkülönböztetett hely jutott a 17. század angolul beszélő világában. Az azóta megjelent számottevő revideált kiadások közé ­sorolható

18 | Üzen az Ószövetség

az English Revised Version (1881–1885), az American Standard Version (1901), a Revised Standard Version (1952), és a Berkeley Version in Modern English (1959).3

Az Ószövetség jelentősége Elképzelhető, hogy az Ószövetségnek pusztán kultúrtörténeti értéke lenne? Avagy csupán a zsidó nemzeti irodalom számára lenne jelentősége?

Az Ószövetség – saját bizonysága szerint – több mint a zsidó nép történelemkönyve. Zsidók és keresztyének számára egyaránt szent történelem ez, amelyben Isten önmagát jelenti ki az ember számára. Nem csupán Istennek a régmúltban véghezvitt tetteit mondja el, hanem az ember jövőjének isteni terve is benne van.

Isten, az ember és a világmindenség teremtője volt az, aki kezében tartotta választott népének sorsát, annak jóra vagy rosszra fordulását az ősi kultúrák nemzetközi arénájában. Nem csak Izráel Istene volt, hanem mint legfelső irányító, valamennyi nép sorsát meghatározta. Az Ószövetség természetes eseményeket rögzít, de története át meg át van szőve Isten természetfeletti módon megnyilvánuló tetteivel. Az Ószövetségnek ez a különös sajátossága – Isten történelmi eseményekben és személyekben való megjelenése – emeli a világi irodalom és történetírás fölé. Csak ilyen szent történelemként lehet az Ószövetséget annak teljes jelentőségében megérteni. A Bibliában végigvonuló természetes és természetfeletti párhuzamának a megértése nélkül sohasem nyílik meg előttünk annak teljes mondanivalója.

Mint egyedülálló szent történelem, az Ószövetség a Szentírásnak kijáró megkülönböztetettség igényével lép fel. Ez egyaránt vonatkozik a keresztyénekre és a zsidókra, akikre Isten az írásba foglalást és a szöveg megőrzését bízta (Róm 3,2). Emberi szerzők természetes közvetítése révén érkezett el hozzánk, de az isteni jóváhagyás pecsétje van az elkészült művön. Kétségkívül Isten Lelke alkalmazta az Ószövetség íróinak valamennyi képességét – figyelmüket, ismereteiket, emlékezetüket, képzeletüket és logikájukat egyaránt. Isten irányítása nem mechanikusan, hanem a szerző történelmi, irodalmi és teológiai ismereteinek szabad gyakorlása közben nyilvánult meg. A zsidók és keresztyének által egyaránt hasz-

Bevezetés: Az Ószövetség | 19

nált szöveg eredeti formájában egy hibátlan isteni-emberi alkotás, és mint ilyen, az egész emberiség számára az igazságot tartalmazza.

Jézus Krisztus és az apostolok is ilyen meggyőződéssel voltak az Ószövetség felől. Jézus, az Isten-ember, elfogadta a teljes Ószövetség tekintélyét, és gyakran használt ószövetségi idézeteket tanításában kiindulási alapul. (Jn 10,34–35; Mt 22,29; 43–45; Lk 16,17; 24,25). Hasonlóképpen tették ezt az apostolok a keresztyénség kezdeti időszakában (2Tim 3,16 és 2Pt 1,20–21). Az Ószövetséget teljes egészében megbízhatónak tekintették, mint amelyet isteni vezetés alatt álló emberek írtak.

Számunkra, csakúgy, mint az újszövetségi időkben élt zsidók és keresztyének számára, alapvető az Ószövetség végső tekintélyének az elfogadása.4 Az Ószövetség elfogadhatóan megbízható anyaga – a többszöri átírás során belekerült hibákkal együtt, amelyeket a szövegkritika korrekt, tudományos alapon hivatott elemezni – tekintélyt követel, amint az egykétezer évvel ezelőtti emberek nyelvezetén keresztül szól hozzánk. Amit kinyilvánít, azt szavahihetően teszi – legyen az képes beszéd, vagy szó szerint értendő, etikai kérdés, netán természettudományos megállapítás.

A bibliai szerzők szavai – helyes szövegösszefüggésben és eredeti, természetes jelentésük szerinti értelmezésükben – az igazságot ferdítés nélkül mondják el. Így kell szólnia az Ószövetségnek ma is az olvasóhoz.

Ez a kötet a teljes Ószövetséget átöleli. Archeológia, történelem-tudományok, és más, az Ószövetséghez kapcsolódó szaktudományok szolgáljanak segítségül a Biblia üzenetének helyesebb megértéséhez. De ez a könyv csak annyiban tölti be hivatását, amennyiben az olvasó engedi, hogy a Biblia önmagáért beszéljen.

Jegyzetek a bevezetéshez 1. Mivel a Kr. e. 10 századból származó héber szövegben még nincs versbeosztás, az Ószövetség versekre tagolását valószínűleg a masszoréták végezték el. A fejezetbeosztás a 13. századból származó Stephen Lang­ ton püspöknek tulajdonítható (1228).

2. A Szentírás keletkezésének történetével kapcsolatban lásd Sir Frederic Kenyon, Our Bible and the Ancient Manuscripts, A.W. Adams átdolgozásában (New York: Harper & Brothers, 1958).

20 | Üzen az Ószövetség

3. The Berkeley Version in Modern English (Grand Rapids: Zondervan Publishing House, 1959).

4. A kinyilatkoztatással, ihletettséggel és a Szentírás isteni tekintélyével kapcsolatos bibliai szemléletet képviselő szaktekintélyek véleményét, akik a Bibliát Isten emberhez intézett üzenetének tekintik, amely a prófétákon és az apostolokon keresztül jutott el hozzánk, lásd The Bible – The Living Word of Revelation, M.C. Tenney, szerk. (Grand Rapids: Zondervan, 1968). Úgyszintén lásd az Evangelical Theological Society által kiadott Journal folyóiratban megjelenő cikkeket.