Új élet1 20

Új élet – Valódi szabadság

Új élet – Valódi szabadság

Dr. Larry Crabb

Új élet – Valódi szabadság

Dr. Larry Crabb

Originally published in English under the title The Pressure’s Off published by arrangement with Waterbrook Press, a division of Random House, Inc. Copyright © 2002 by Lawrence J. Crabb Jr., Ph.D., P.C. All rights reserved.

Magyarországon kiadja: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány 1135 Budapest, Béke u. 35/A Telefon: 350-7201 A member of BEE International Felelős kiadó: Monty Taylor Fordította: Czövek Tamás Lektorálta: Bánhegyi György Borító: Janneke de Leeuw van Weenen A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt.

Minden jog fenntartva.

A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben.

ISBN 963 9390 27 5

Budapest, 2005

Tartalomjegyzék Köszönetnyilvánítás

9

Ajánlás

11

Példázat

13

Bevezetés

21

I. RÉSZ – VAN ÚJ ÚT AZ ÉLETRE

25

1. Az élet szabályai

27

2. Megrögzött szokásaink

33

3. A történet 3 bibliai szakasz alapján

41

II. RÉSZ – A FÁSULT NEMZEDÉK

51

4. A kukacos alma

53

5. Milyen sötét erők?

63

6. A szabadon eresztett sárkány

75

7. Miért annyira rossz, amit akarunk?

87

8. Elvakító ámítás

99

III. RÉSZ – ÉRZED A SZELET?

111

9. Túl a „magánterület” feliratú ajtón

113

10. Jöjj piszkosan, és táncolj!

119

11. Amit vetünk, azt aratjuk

129

12. Az Immánuel-terv

139

13. A csűr ajtaja nyitva van

147

14. Isten története

155

IV. RÉSZ – KEZDŐDJÉK A FORRADALOM

167

15. Örülni Istennek

169

16. Az új úton járás öt szabálya

181

17. Hol vagyok? A piros pont megtalálása

189

18. Te döntesz, melyik kört választod

201

19. Ami a legfontosabb

212

20. Isten irányít, de mit?

221

21. Az új imádság

239

Zárszó

251

Apámnak, id. Larry Crabbnek

 Charles és Laura egymás és Isten iránti szeretetének gyümölcseként 1912. augusztus 16-án megkezdődött egy élet.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek egymás és apám iránti szeretete gyümölcseként 2001. augusztus 3-én megkezdődött a valódi élet.

8



Köszönetnyilvánítás Gyakran gondolkodom azon, hogy ha egyet kivéve minden szolgálatomat abba kellene hagynom, melyiket tartanám meg. A válasz: könyveket írni az élet vándorútjáról és emberekkel beszélgetni az út során. Rendben, csaltam! Ez tényleg kettő. Ám valójában mégis egy. Minden könyvem vázát számtalan ember története alkotja, akikhez útjuk során csatlakoztam. Nélkülük könyvet írni unalmas, akadémikus, élettelen dolog lenne. Ez a könyv tucatnyi ember küzdelmét és elégedettségét tükrözi, akikkel az utóbbi időben találkoztam, akik a sötétből világosságra akartak jutni. Mindegyiküknek köszönöm!

Apám három héttel az utolsó fejezet befejezése előtt meghalt.

Senki hitének a története nem hatott rám jobban, mint az övé. Mély hálával és tisztelettel ajánlom e könyvet az ő emlékezetének.

Valahányszor leadok egy kéziratot a kiadónak, egy kicsit mindig remegek, mint egy apa, aki újszülöttjét első alkalommal mutatja meg a rokonságnak. Vajon a 8. fejezetnek nem a 11. után kellene-e következnie? Vajon kivágják kedvenc példámat? Vagy ezt fogom hallani: „Ebből még lehet valami. Ne add fel!”

Hasznos, ha az ember bízik a kiadóban. Thomas Womack érti üzenetemet, tiszteletben tartja sajátos stílusomat, és az igazság szépsége és nyersessége iránti szeretettel fáradozik azon, hogy írásomat Isten uralmáért oly hasznossá tegye, amilyenné csak lehet.

9

Köszönetn yi l v á n í t á s

Köszönet Steve Cobbnak is a WaterBrook-csapattól! Öröm vele együtt dolgozni. Krisztus iránti világos elkötelezettsége az enyémet is erősíti.

Sealy Yates, aki üzletkötő és barát, hozzáértő módon irányítja a sajtó alá rendezést, és írás közben biztat. Köszönet érte! Én sárga lapokra írok kézírással, Flair Hardhead tollat használok, ahogy Ézsaiás és Pál írta könyvét. Claudia Ingram megfejti írásjeleimet, ügyesen és lankadatlanul számítógépre viszi, majd minden fejezetet elfaxol nekem szőrszálhasogató javítgatásokra.

Végtelen türelme Istennek szánt szívének a gyümölcse, mely a szolgálatban jut kifejeződésre. Mind Claudiának, mind férjének, Bobnak, köszönet egy hálás testvértől.

Amíg a könyvet írtam, sokan imádkoztak értem. Köszönet illeti Phoebet, Tripet, Judyt, Kentet és Karlát, Jimet és Suzit, Dwightot és Sandyt, Randyt és Marciát, West és Judyt, Tomot és Jennyt, Franket és Christ, és még sok más embert, akik nevét érdemes lenne megemlíteni.

Bármit teszek, két fiam, Kep és Ken iránti mérhetetlen szeretetből és megbecsülésből teszem, és azért imádkozva, hogy továbbra is kövessék Jézust. Ugyanez az imádságom életem három áldásáért: menyemért, Kimért, és két unokámért, Jake-ért és Josie-ért.

Azt hiszem, a könyvírás nehezebb a szerző házastársának, mint a szerzőnek. Valahányszor befejezek egy könyvet, magam elé képzelem, amint az Úr még egy szobával bővíti Rachel már így is csodálatos mennyei hajlékát. Senki sem kap több támogatást, mint én a társamtól. A köszönetre nincs szó. Szeretetem egyre mélyül. S együtt folytatjuk közös vándorutunkat.

10



Ajánlás Jézus Krisztusban több dolog van elrejtve számunkra, mint amiről álmodni mernénk.

1654-ben Blaise Pascal általa addig nem tapasztalt módon találkozott Jézus Krisztussal. A pillanat mindent felülmúló élményét ilyen mondattöredékekben jegyezte le: k k k k

biztonság, szívből jövő öröm, békesség öröm, öröm, öröm, örömkönnyek teljes és édes lemondás Jézus Krisztusnak, vezetőmnek való teljes alárendelés

Drága útitársam, el mered hinni azt, amit oly sokáig elérhetetlennek véltél? Vállalod-e velem együtt, aki magam is remegő zarándok vagyok, hogy félretesszük a cinizmust, amely rutinosan kitér a remény kockázata elől? Vállalod, hogy arra az egy dologra vágysz, amelyért minden mást elhagynál – valóságos találkozásra Jézus Krisztussal már most, nem csak a mennyben?

Talán hozzám hasonlóan te is nagyon szeretnéd életed kusza szálait kibogozni, s minden területét rendbe tenni, hogy jól menjenek a dolgaid. A Biblia szerint ezt a hozzáállás az írott törvény szerinti régi út. Akármilyen kegyes mázba is öltöztetjük, ez az út lelkileg nem formál. Belső ürességhez, nyugtalansághoz és elviselhetetlen kényszerekhez vezet. Ezt talán kezded már tisztán látni te is, akárcsak én.

11

Aján l á s

Másként is lehet élni. A Biblia ezt a Lélek szerinti új útnak hívja.

Akik ezt az utat választják, megtapasztalják, hogy a Lélekkel összhangban közelednek az Atyához, aki eközben felnyitja szemüket és megláttatja velük Krisztus szépségét. Ez az út a kudarcokkal teli életből átvisz bennünket egy titokzatos biztonságba, mely horgonyként képes bennünket megtartani a kételyek viharában. Olyan rendkívüli pillanatokat élünk át, amelyek akkor is fenntartják magasabb reményeinket, mikor szép álmaink már rég halottak. Félelmetes módon tapasztaljuk meg, hogy meghalunk önmagunknak, hogy aztán valódi énünk előjöhessen a sírból, ki a napfényre. Érzed a Lélek hívogató ritmusát, amivel az élet szent táncába invitál? Talán szabadon engedi képzeletünket, hogy repüljön, mint egy gyermeké Karácsony előestéjén.

Lehet az életet új módon is élni, a Lélek által. Merjük végigálmodni legnagyszerűbb álmunkat. Az nem fog köddé válni!

12

Példázat



Éjszakai kérdés „Mit csinálok rosszul? – A kérdés mindig ott motoszkált az aszszony gondolataiban. Aznap éjjel azonban valahonnan egészen mélyről tört elő, mintegy kikövetelve az addig soha meg nem kapott választ. – Nézd az életemet! A dolgok nem úgy alakulnak, ahogy reméltem. Miért nem érzem jól magam a saját bőrömben? Miért olyan nehéz időnként az élet? Valamit biztosan nagyon rosszul csinálok.”

Az asszony nem hitte, hogy valamiféle haragvó istenség bünteti hibái miatt, bár az efféle gondolatnak sokszor nehéz volt ellenállnia. Ám azt igenis hitte, hogy létezik helyes életvitel, amely gondtalanná teszi életét. Biztosan van, csak még nem találta meg. Éjszakánként nem tudta magát azzal becsapni, mint a rohanó napok során, hogy boldog, és elég áldást kapott Istentől ahhoz, hogy jónak tartsa Őt. A szívét szorongató magányban emlékek rohanták meg: régmúlt képek, amikor még élettelinek, boldognak és jónak érezte magát, aztán meg olyan idők emlékei, amikor nagyon rosszul érezte magát.

Az ilyen emlékek gyakran kopogtattak, különösen napnyugta után, s alakították egy kívánt, jobb életre vonatkozó álmait. Áldásokról álmodozott, melyekért munkálkodni is kész volt, ezért elvárta volna, hogy elé siessenek. Az asszony vágyott a már megismert örömökre, de szerette volna elkerülni azokat a fájdalmakat, amiket nem tudott elfelejteni. Élete kudarc volt.

13

Pé l d á z a t

„Köszönöm, Istenem – kényszerítette magát imádságra, mikor ágyba bújt. – Tudom, hogy a mennybe viszel, ha itt véget ér az életem. Köszönöm neked az örök élet ajándékát, amelyet soha nem tudnék kiérdemelni. Azt is tudom, hogy már itt terved van velem.

Továbbra is bízom benned, hogy véghez is viszed.”

Elalvás előtt halkan még hozzátette: „De mivel akadályozom, hogy ez így legyen? Mit teszek rosszul?”

A hálószoba csendes sötétjében az asszony várt. Isten biztosan válaszol kérdésére és megmutatja, mit tegyen egy boldogabb élet áldásaiért, azokért az áldásokért, amelyeket Isten meggyőződése szerint népének szánt. „Bármit megtennék,… ha tudhatnám, mi az.” – Ez volt az utolsó gondolata, mielőtt az álom megszabadította őt a gyötrő kérdésektől.

Hogy mennyit alhatott, nem tudta. Egyenesen, tágra nyitott szemekkel ült az ágyban, mégsem úgy, mint amikor ébresztőórája szólni szokott. Még az ébernél is éberebb volt. Ha az ágy mellett álló órájára pillant, négy villogó nullát látott volna. Egy időn túli világba lépett be.

Nem a hang ébresztette fel, mégis tisztán hallotta: – Azért jöttem, hogy megmutassam neked az új utat.

Ki volt az? Ki beszélt? Senkit nem látott. Ha lett volna is teste a hangnak, nem látta volna. Tapintható volt a sötétség.

– Álmodom – gondolta. Visszafeküdt volna, de ismét tisztán hallotta a hangot: – Ne szalaszd el a lehetőséget. Azért jöttem, hogy megmutassam neked az új utat. Most elég sötét van ahhoz, hogy lásd.

– Ez nem álom – gondolta az asszony.

– Örülök, hogy eljöttél – mondta hangosan. – Kétségbeesetten keresek egy új utat. Hosszú ideje imádkozom, hogy megtudjam, hogyan élhetek boldogabban. Bármit próbáltam, semmi sem sikerült.

Meg akarom találni az új utat, amiről beszélsz.

– Te még mindig a régi út egy más változatát keresed. Azért jöttem, hogy az új utat mutassam meg neked.

Az asszony meghökkent, de válaszolt: – Azzal egyetértek, hogy sok járhatatlan út van. Az életem is ezt bizonyítja. Minden elképzelhetőt megpróbáltam, hogy másképp lássam a

14

Pé l d á z a t

dolgokat, és boldogabban éljek. Kérlek, ha van benned szánalom, mutasd meg, mi az, amit rosszul teszek, amiért nem érhetem el, amit anynyira szeretnék. Kész vagyok elindulni az új úton. Jó tanítványod leszek.

– Te egy módszert keresel, mely rendbe hozza az életedet. Az a régi út. – A hang tele volt türelemmel, mintha egy nagyapa tanítgatná vele sétáló unokáját. – Bármilyen módszert választasz, az az uraddá válik. Életed során sok mestert kiszolgáltál már, ám célod mit sem változott. Semmi egyebet nem akarsz, mint a boldogabb életet, melyet tapasztalatod alapján kívánatosnak tartasz. Ez a cél a bálványod. Add fel.

– Én… én értem, mit akarsz mondani – válaszolt az asszony, noha semmit nem értett. – Igen, biztosan tudom, igazad van. Világos, hogy igazad van. Azt mondod, hogy forradalmian új lelki utat kell találnom. Célommá Istent kell tennem, módszeremmé az engedelmességet – és az imádságot. Igen, azt kell tennem, ami helyes, és Istenre kell bíznom a következményeket. Ugyanazt mondod, amit az a bölcs, idős asszony a gyülekezetben. Nagyon érdekes dolgokat mondott.

– Az igazat mondta neked, de te nem hallottad meg. Ezért jöttem el.

– Azt hiszem, meghallottam, amit mondani akart. – Az asszony inkább csak megsértődött, de nem veszítette el a bátorságát. – De köszönöm, hogy eljöttél és megismételted az üzenetet. Lássuk csak.

Igen, most már emlékszem. Azt mondta, mindent megteszek, hogy megértsem a következmény elvét és aszerint éljek. Tudod, azt, hogy A-ból B következik, ezért ha akarom a B-t, meg kell keresnem azt az A-t, amiből a B következik. Természetesen igaza volt. Tudni akarom, mit kell tennem ahhoz, hogy életem pozitív irányban változzon, és a bajok elkerüljenek a jövőben. Azt is mondta, hogy abba kell hagynom az erőlködést, és inkább meg kell tanulnom imádkozni. Ebben is igaza volt. Természetesen engedelmeskednem kell, de amióta beszélgettem vele, sokkal többet imádkozom.

– Miért imádkozol? – Hirtelen megfagyott a levegő. Az asszony védekező állásba vonult.

15

Pé l d á z a t

– Hogy miért imádkozom? Milyen furcsa kérdés. Biztosan ismered a tanítást: „Kérjetek és kaptok. Ragaszkodjatok Istenhez, és ne engedjétek el, amíg meg nem áld. Akár zaklassátok is, amíg nem válaszol. Ne elégedjetek be kevesebbel, mint a számotokra készített összes áldással.”

– Ez a régi út.

Az asszony összevonta szemöldökét. A hang nem ismerte talán a szent könyv tanait? Aztán egy ijesztő gondolat cikázott át az agyán.

A hang mögötti személy talán ismerte a tanokat, de nem hitt bennük. Csak nem egy démonnal beszél? Egy hamis prófétával? Csak nem a „kígyó” van a szobájában?

– Ez meg hogyan lehet? – válaszolt még megbántottabb hangon.

– Az életem nehéz. Az a helyes, ha imádkozom. Hiszen ezért szaladok mindennel Istenhez. Biztosan nem azt akarod mondani, hogy az imádság a régi út.

– Nem az imádság a régi út. A te imádságod az.

Az asszony könnyekre fakadt.

– Miért gúnyolódsz? Kétségbe vagyok esve. Azt hittem, új utat mutatsz az életre. De eddig csak annyit értél el, hogy az a kis remény is elhagyott, amim még volt.

– Túl keveset kívánsz. Az elégtelen vonzalom bálványt teremt, méltatlan isteneket, akiknek feláldozod az életed. Imádságaid nem többek bálványimádásnál. A boldogabb élet utáni vágyad fogva tart, de azt az örömről és szenvedésről szerzett tapasztalataid szerint értelmezed. Azért jöttem, hogy megmutassam az új utat, mely a jobb reménységhez vezet.

Az asszony eleinte csak könnyezett, majd felsírt, végül görcsösen zokogni kezdett.

– Én csak a jót szeretném tenni, hogy Isten áldásaiban részesüljek. Olyan rossz ez? Miért nem mondod meg, mit tegyek?

Elvégre, ha a hang Istentől van, meg kell, hogy szánja panaszos sírását, és meg kell, hogy mondja, mit tegyen.

A hang így szólt: – Téged az érdekel, ami hatékony. Te nem azt keresed, ami szent.

Az asszony zokogása csillapodott: – A kettő nem ugyanaz?

16

Pé l d á z a t

– Ha a boldogabb élet felé vezető hatékony utat keresed, akkor ennek a világnak elveit fogod követni, nem pedig a szentség ösvényét. Ezen elveket követve az életed olykor talán elviselhetőbb, de a szíved üres marad. Soha nem éred el a jobb reménységet. Továbbá, ha feltett szándékod, hogy a hatékonyság elvét követed, kudarcot fogsz vallani, hiszen semmi felett nem uralkodsz. Semmit nem irányítasz. A következmény elve semmit sem biztosít.

– Azt mondod, semmi, amit teszek, nincs hatással az életemre?

Hogy semmi befolyásom nincs a dolgokra?

– A befolyás valóságos. A felelősség és jelentőség örömét adja.

A legfontosabb dolgok irányítása azonban nem több ábrándnál.

Légy hálás, hogy ezzel nem rendelkezel.

Az asszony kezdte magát másként érezni. Mint egy unoka, aki kezdi megérteni, nagyapja milyen bölcs. Mindeddig a hanggal való beszélgetés vita volt. Most elkezdett halló fülekkel tanulni.

A hang folytatta: – Az irányítás ábrándja követelményeket támaszt, a követelmény kényszerhez vezet, a kényszer pedig rabszolgaságot eredményez, azt, hogy mindenáron megoldást találj a sikeres élet eléréséhez. Akik az uralom és az irányítás ábrándjához ragaszkodnak, elveszítik a szabadság örömét.

– Nem tudom, megértettelek-e. Vajon a jó szülők nem jó gyerekeket nevelnek-e? Aki hűségesen fizeti a tizedet, nem számíthat-e anyagi biztonságra? Isten gyermekeinek imáit nem hallgatja-e meg a szerető mennyei Atya?

– Ahogy a Mester akarja. Ő mindenek szuverén ura. Vigyázz, ne vond őt felelősségre olyan ígéretek miatt, amiket ő sosem tett. Akik ebbe a hibába esnek, azt gondolják, hogy helyes cselekedetekkel rákényszeríthetik a Mestert, hogy megáldja őket a boldogabb életről alkotott elképzeléseiknek megfelelően.”

Ekkor a hang hihetetlen gyengédséggel telt meg: – Gyermekem, téged az ok-okozat törvénye tart fogva, amit az az asszony a következmény elvének nevezett. Ez arra kötelez téged, hogy a helyeset tedd annak érdekében, hogy megszerezd az áhított áldást. Isten gyermekeinek már nem ez a törvény szab irányt. Megvolt ennek is a szerepe. A következmény világos. Helyes cselekedetekkel senki sem szerezheti meg a tökéletes életet a jövőben, sem a

17

Pé l d á z a t

boldogabb életet a jelenben. A Mester kegyelméből ezt a törvényt a szabadság törvénye váltotta fel. A szabadság törvénye alatt szabadon élhetsz a bizalom titkában. Te azonban még nem fogadtad el ennek a törvénynek a fennhatóságát, mivel azt kívánja tőled, hogy add fel az irányítás ábrándját. Alábecsülted a szentség követelményeit, amikor azt feltételezted, hogy elég helyes dolgot tudsz tenni ahhoz, hogy elnyerd a boldogabb életet. Olykor ez sikerül, máskor nem. Ezért aztán bizonytalanságban és nyomás alatt élsz. Tudni akarod, milyen utat válassz, hogy úgy élhess, ahogy szeretnél. Te kormányzol; nem bízol. Alkudozol; nem dicsőítesz. Elemzel és értelmezel, hogy uralkodhass az eseményeken; nem akarsz függni semmitől. Az Isten áldásaiból fakadó boldogabb életet keresed az Isten jelenlétéből fakadó jobb reménység helyett.

Az asszony úgy érezte, a hullámok mindjárt összecsapnak a feje felett.

– De én igenis azt akarom, hogy az életem eredményes legyen.

Olyan nyomorult voltam mindeddig. Tudnom kell, hol követem el a hibát. Mondd meg, mit tegyek?

– Csak Isten jelenlétének áldásait keresd, s tudni fogod, mit tégy. A szíved meg fog telni örömmel.

– De nekem… csak Isten áldásai nyújtanak igazi örömet. Tudnom kell, hogy szerezhetem meg áldásait!

– Nem így van. Egyedül Istenre van szükséged.

– De azt gondoltam, azért van szükségem Istenre, mert csak ő képes helyrehozni az életemet.

– Amikor a Mester itt járt a földön, távol tartotta magát azoktól, akik hatalmát a boldogabb élet megszerzésére akarták használni. Ő nem akar a pislákoló szeretet szolgálatában állni. Van jobb reménység annál, amiről azt gondolod, az a boldogabb élet. Az új út odavezet.”

Ezek voltak a hang utolsó szavai. Amint elhangzottak, az aszszony elvesztette eszméletét. Visszalépett az időbe.

Az óra kijelzője fél hetet mutatott. Pirkadt. Az asszony megdörzsölte a szemét. A kérdés, amivel elaludt, még mindig jelen volt, de megválaszolása már nem tűnt olyan sürgetőnek. Még mindig nem tudta, mit tegyen a boldogabb életért, de ez már nem tűnt olyan fon-

18

Pé l d á z a t

tosnak. Tudatára ébredt egy vágynak olyasmi iránt, ami több, mint a boldogabb élet áldásai. De semmi, amit teszek, gondolta, nem váltja azt valóra.

A szorítás, amely már régóta a szívére nehezedett, kezdett enyhülni. Jobban érezte magát, nyugodtabbnak. Csak nem ez az, amit annyira akartam mindeddig?

Fejét az ablak felé fordította, hogy lássa a felkelő nap sugarait.

Eközben egy ismerős hangot hallott suttogni: „Már rá is léptél az új útra.”

Furcsa, gondolta. A hang az öreg, bölcs asszonyé volt.

19

Bevezetés



Két út Most, ebben a pillanatban is az alábbi két út egyikén jársz: k

k

vagy úgy gondolod, hogy amit életedben leginkább akarsz, elérhető számodra, és bármire kész vagy, hogy megszerezd. vagy ráébredtél, hogy amit leginkább akarsz, az nem elérhető számodra, és Istenre bízod, hogy megadja azt a megelégedettséget, amit keresel. Őt akarod, és semmi kevesebbel nem elégszel meg, még áldásaival sem.

Ha az első utat választod, életed állandó nyomás alatt van. Bensődben, amit senki nem lát, a szíved elcsigázott. Semmi esélyt nem látsz arra, hogy kiszállj a mókuskerékből. Az is lehet, hogy elégedett vagy az életeddel, de érzed, hogy valami nincs rendben, valami hiányzik. Kényszer alatt élsz.

Ha a második úton jársz, reménységed van. A szíved talán elcsigázott, s belsőd olyan viharoktól tépázott, amiket senki nem lát, de reménységed van. Időnként megpihensz. Valami él benned. A szíved vágya nem aludt ki. Ízlelgetheted a szabadságot. És a szabadság íze örömöt ad.

Az első a régi út. Ezen az úton amolyan „valamit valamiért” kapcsolatban vagy Istennel, vagy ha nem vele, akkor a világegyetem rendjével, az élet szabályaival. Ha a kötelességed teszed, akkor azt kapod, amit akarsz – vagy egy erkölcsös Istentől, aki megjutal-

20