3 16 tartalom1 20

Gon­do­la­tok a 3,16-ról, az ige­vers­rõl „A Já­nos 3,16 a Bib­lia Sark­csil­la­ga: Ha hoz­zá­iga­zít­juk az éle­tün­ket, meg­ta­lál­juk a ha­za­ve­ze­tõ utat.”

Anne Graham Lotz, AnGel Ministries

„Ma is élén­ken em­lék­szem ar­ra, ahogy egy es­te – tel­je­sen ma­gam­tól – elõ­re­men­tem a gyü­le­ke­zet­ben, és az egy­sze­rû ol­tár­nál tér­del­ve sír­va át­ad­tam a szí­ve­met Jé­zus­nak. Há­rom­éves vol­tam. Az az es­te egész éle­ tem csúcs­pont­já­nak bi­zo­nyult. A Já­nos 3,16-ban sze­rep­lõ „aki” egy kis­gyer­mek­re is vo­nat­ko­zott! Di­csõ­ség az Úr­nak!”

Dr. James Dobson, a „Focus on the Family” szer­ve­zet ala­pí­tó­ja

„A Já­nos 3,16 a hi­tem alap­ja, mert Is­ten a sze­re­te­tét ad­ta, és én ezért a sze­re­te­tért kap­tam örök üd­vös­sé­get.”

CeCe Winans, gospelénekes

„Itt áll fe­ke­tén-fe­hé­ren, olyan egy­sze­rû­en és ele­gán­san, mint az egy­ szer­egy. Mert úgy sze­ret­te Is­ten a vi­lá­got, hogy az egyet­len fi­át ad­ta, és aki hisz ben­ne, az nem fog el­vesz­ni, ha­nem örök éle­te lesz. En­­nyi.

A be­lé­pés in­gye­nes.”

Delilah, rá­di­ós mû­sor­ve­ze­tõ

„Ez volt az el­sõ ige­vers, amit gyer­mek­ko­rom­ban meg­ta­nul­tam, és ez meg­vál­toz­tat­ta az éle­te­met. A leg­több tíz­éves­nek csu­pán édes sza­vak vol­tak ezek, ame­lye­ket szü­le­ik örö­mé­re meg­ta­nul­tak. Szá­mom­ra vi­lá­ gí­tó­to­rony­ként ra­gyog­tak a sö­tét­ben. Szi­lárd ígé­ret­ként áll­tak, mi­köz­

ben min­den más ha­mis­nak lát­szott. Biz­tos re­mény­ként, ame­lyet nem le­het ki­ol­ta­ni. Most, több mint negy­ven év­vel ké­sõbb na­pon­ta e sza­ vak igaz­sá­gá­ba bur­ko­ló­zom, és így in­du­lok az élet el­árult és re­mény­ te­len ha­jó­tö­rött­je­i­hez. A vi­lág­iro­da­lom tel­jes kin­cse sem mér­he­tõ ah­hoz a gaz­dag­ság­hoz, ami eb­ben a hu­szon­egy szó­ban van.”

Sheila Walsh, a God Has a Dream for Your Life (Isten megálmodta az életed) címû könyv szer­zõ­je

„Mind­an­­nyi­an el tu­dunk hor­doz­ni sok fáj­dal­mat, gyászt vagy igaz­ság­ ta­lan­sá­got is, ha tud­juk, ki sze­ret ben­nün­ket, és mi­lyen nagy­sze­rû és fel­fog­ha­tat­lan a ránk vá­ró öröm.”

Michael Blanton, Artist Management

„Nagy szük­ség­bõl nagy hit szü­le­tik. Lát­tam már mind­ket­tõt. A Já­nos 3,16 éle­tet és hi­tet nyújt a vi­lág­nak, amely ki van éhez­ve a re­mény­ség­ re. Bár­csak új­ra meg­ra­gad­nánk az üze­ne­tét!”

John K. Rucyahana, a Shyirai egy­ház­ke­rü­let ang­li­kán püs­pö­ke Ru­an­dá­ban és a Ru­an­da püs­pö­ke címû mû szer­zõ­je

„A Já­nos 3,16 a hi­tem alap­ja. Be­mu­tat­ja azt a meg nem ér­de­melt, fel­tét­ len és meg­in­gat­ha­tat­lan sze­re­te­tet, ami­vel az Atya sze­re­ti a gyer­me­ke­it.”

Ernie Johnson, sport­ri­por­ter (TNT/TBS)

„Kis­fiú­ként egy me­leg­vi­zes töm­lõt szo­rí­tot­tam ma­gam­hoz az ágy­ban, hogy eny­hít­se az Ír-ten­ger­rõl ér­ke­zõ der­mesz­tõ hi­de­get. De jól esett!

Ké­sõbb még­is át­áz­va, át­fáz­va és nyo­mo­rul­tul éb­red­tem, mert a gu­mi­ fa­lú vizestömlõ tönk­re­ment. A me­leg víz las­sacs­kán el­folyt, ész­re­vét­ le­nül el­tûnt és ha­szon­ta­lan­ná vált, tu­laj­don­kép­pen el­ve­szett! Ha­son­ ló­kép­pen el­vesz­het az em­ber is, de Is­ten úgy sze­ret­te a vi­lá­got, hogy Jé­zust ad­ta, hogy ne ves­­szünk el, ha­nem örök éle­tünk le­gyen!”

Stu­art Briscoe, az What Works When Life Doesn’t (Ami ak­kor is mû­kö­dik, ha az élet nem) címû könyv szer­zõ­je

„Azért sze­re­tem a Já­nos 3,16-ot, mert dió­héj­ban ös­­sze­fog­lal­ja az öröm­ ­hírt. El­mond­ja, hogy Is­ten men­­nyi­re sze­ret, és azt is, hogy ne­künk men­­nyi­re szük­sé­günk van rá!”

Mac Powell, a Third Day szó­ló­éne­ke­se

„Sok száz bib­lia­vers­nek van nagy je­len­tõ­sé­ge szá­mom­ra, de ez még­is a leg­fon­to­sabb.”

John Smoltz, az At­lan­ta Braves do­bó­já­té­ko­sa

„Ez az ígé­ret ad re­ményt a re­mény­vesz­tett­nek. Mi­kor vég­re rá­éb­re­ dünk, hogy a sa­ját erõnk­bõl nem megy, ak­kor így szól Is­ten: »Tudom!

Ezért tet­tem meg ér­ted!«” Jeff Foxworthy, hu­mo­ris­ta

„A Já­nos 3,16 az Is­ten Igé­jé­nek Mo­unt Eve­rest­je. Lát­hat­juk ben­ne a te­o­ló­gia leg­fon­to­sabb ki­je­len­té­sét Is­ten ter­mé­sze­té­rõl, mi­sze­rint Is­ten mély­sé­ge­sen sze­ret. A szótériológia lé­nye­gét is ki­fe­je­zi, be­mu­tat­va Is­ten ter­vét az em­be­ri­ség meg­men­té­sé­re: az aján­dé­kot Fi­á­ban, Jé­zus­ ban. A Já­nos 3,16 ös­­sze­fog­lal­ja Is­ten ter­mé­sze­tét, ter­vét és szán­dé­ kát.”

Frank S. Page, az ame­ri­kai Dé­li Bap­tis­ta Szö­vet­ség (SBC) el­nö­ke

„Húsz­éves ko­rom­ra lé­lek­ta­ni­lag és ér­zel­mi­leg szem­mel lát­ha­tó­an da­ra­bok­ra hul­lott az éle­tem. A nyi­tott tér­tõl va­ló ir­tó­zás be­teg­sé­gé­bõl adó­dó szív­szag­ga­tó ta­pasz­ta­la­ta­im ve­zet­tek oda, hogy szá­mol­jak Is­ten be­avat­ko­zó sze­re­te­té­vel, és rá­bíz­zam a szí­ve­met Krisz­tus­ra. A Já­nos 3,16 az a nagy­sze­rû me­ne­dék, ahol meg­ta­lá­lom a lel­kem nyu­gal­mát és biz­ton­sá­gát, va­la­mint az örök biz­ton­sá­got.”

Patsy Clairmont, a Dancing Bones (Táncoló csontok) szer­zõ­je

„Is­ten sze­re­te­te nem pusz­ta ér­ze­lem, ha­nem olyas­mi, amit kéz­zel­fog­ ha­tó­an mu­ta­tott meg. Az örök éle­t aján­dé­kát kí­nál­ja ne­künk. Ha meg akar­juk kap­ni, ak­kor át kell ven­nünk és ki kell bon­ta­nunk az aján­dé­kot.”

Greg Laurie, lel­ki­pász­tor és evan­gé­lis­ta

„Já­nos 3,16. Mi­lyen cso­dás ige­vers: Is­ten sze­re­tett min­ket, ami­kor ugyan­csak el­len­szen­ve­sek vol­tunk, és meg­érin­tett, ami­kor el­ér­he­tet­le­ nek vol­tunk. Tud­va, hogy csa­ló­dást oko­zunk Ne­ki, meg­ta­gad­juk Õt és el­uta­sít­juk fel­tét­len sze­re­te­tét, még­is ad­ta... fel­té­te­lek nél­kül!”

Don Moen, éne­kes és dal­szer­zõ

„Is­ten a Fi­át ad­ta, hogy meg­fi­zes­se mind­nyá­junk bû­ne­i­nek árát. Óri­ á­si volt az ár, szörnyebb min­den el­kép­zel­he­tõ­nél! A tes­ti szen­ve­dé­sen túl az Atyá­tól va­ló el­sza­ka­dás le­ír­ha­tat­lan fáj­dal­mát is át kel­lett él­nie.

Jé­zus azon­ban ezt is el­hor­doz­ta ér­tünk, hogy ré­szünk le­hes­sen az örök élet­ben.”

Ned Yost, a Milwaukee Brewers ba­se­ball­csa­pat me­ne­dzse­re

„Re­mény nél­kül el­vi­sel­he­tet­len a ha­lál­fé­le­lem. De a Já­nos 3,16 üze­ne­ te biz­to­sít min­ket, ke­resz­tyé­ne­ket ar­ról, hogy van örök élet. Ez pe­dig olyan ígé­ret, amely­nek ön­ma­gá­ban is re­ményt kell ad­nia mind­nyá­ junk­nak, ami­kor szem­be­né­zünk a ha­lál­lal.”

Kenneth Coo­per, or­vos

Gon­do­la­tok a 3,16-ról, a könyv­rõl „Lucado mély­re ás a Bib­lia egyik leg­hí­re­sebb és leg­gyak­rab­ban idé­zett ver­sé­be, a Já­nos 3,16-ba. Min­de­nek­elõtt be­le­he­lye­zi a gon­do­lat­me­ne­ tet az ere­de­ti szö­veg­kör­nye­zet­be: Jé­zus Nikodémussal va­ló be­szél­ge­té­ sé­be. Ezt kö­ve­tõ­en egyen­ként meg­vizs­gál­ja a hu­szon­egy szó­ból ál­ló ígé­ret ki­fe­je­zé­se­it, me­lyek­bõl olyan te­o­ló­gi­ai kulcs­gon­do­la­tok­ra mu­tat rá, ame­lyek a ke­resz­tyén re­mény­ség alap­ját ké­pe­zik. Mit je­lent az, hogy »úgy sze­ret­te Is­ten a világot«? Mit kell ten­nünk ah­hoz, hogy örök éle­tünk le­gyen? Lucado a ma­ga nép­sze­rû stí­lu­sá­val, ér­de­kes tör­ té­ne­te­i­vel és a va­ló élet­bõl vett pél­dá­i­val se­gít meg­ér­te­nünk Is­ten sze­ re­te­tét, igaz­sá­gos­sá­gát és üd­vös­sé­günk irán­ti el­tö­kélt­sé­gét.”

Publishers Weekly

„Max el­lá­tott ben­nün­ket hu­mor­ral és báj­jal a Hermie and Wormie-ban, most pe­dig hi­tet és böl­cses­sé­get tar­to­gat szá­munk­ra.”

Tim Conway, szí­nész

„Max Lucado ba­rá­tom is­mét si­ker­rel járt! Vet­te a leg­sze­re­tet­tebb bib­ lia­ver­set, ki­cso­ma­gol­ta a ben­ne rej­lõ leg­mé­lyebb igaz­sá­go­kat, be­mu­ tat­va Is­ten sze­re­te­té­nek leg­nagy­sze­rûbb meg­nyil­vá­nu­lá­sát. A 3,16 re­mény­tel­jes üze­ne­te meg­mu­tat­ja, mi­lyen so­kat je­len­tünk Is­ten­nek.

Min­den­ki­nek aján­lom!”

Rick Warren, a Saddleback Gyü­le­ke­zet lel­ki­pász­to­ra és a Cél­tu­da­tos élet címû könyv szer­zõ­je

„Oda­va­gyok az egy­sze­rû sze­rel­mes tör­té­ne­te­kért. Ér­de­kel, mit ke­re­sel itt a föl­dön? Meg akarsz ta­nul­ni iga­zán sze­ret­ni? Ol­vasd el ezt a köny­vet!

Max fog­ta a Bib­lia leg­fon­to­sabb (és leg­egy­sze­rûbb) ver­sét, és ízek­re szed­te szá­munk­ra, hogy azok is meg­ért­hes­sék, akik­nek fon­tos az egy­sze­rû­ség.”

Rick Perry, Te­xas ál­lam kor­mány­zó­ja

„A Já­nos 3,16 az is­ten­imá­da­tunk lé­nye­gét érin­ti. A tör­té­net a mai na­pig ma­gá­val ra­gad­ja az em­bert: Is­ten nagy sze­re­te­te ha­tal­mas ál­do­ za­tot szült. Max fris­sen és új­sze­rû­en tá­lal­ja hi­tünk egyik leg­õsibb és leg­mé­lyebb igaz­sá­gát. Ha ar­ra gon­do­lok, amit Is­ten ér­tem és az em­be­ ri­sé­gért tett, a szí­vem meg­te­lik há­lá­val és alá­zat­tal: mu­száj éne­kel­nem, uj­jon­ga­nom és tán­col­nom! Mi­lyen cso­dá­la­tos a mi Is­te­nünk!”

Chris Tomlin, éne­kes és dal­szer­zõ

„Akár most is­mer­kedsz a ke­resz­tyén­ség­gel, akár be­le­szü­let­tél egy gyü­ le­ke­zet­be, a 3,16 szé­le­sí­te­ni fog­ja a lá­tó­kö­rö­det, és se­gít job­ban meg­ ér­te­ned Is­ten leg­alap­ve­tõbb és életet átfor­má­ló ígé­re­tét: az örök éle­tet.”

Ed Young, a Fellowship Gyü­le­ke­zet lel­ki­pász­to­ra és az Outrageous, Contagious Joy (Ki­rí­vó, fer­tõ­zõ öröm) címû mû szer­zõ­je

„Max Lucado új élet­re kel­ti a sza­va­kat, és je­len eset­ben a szá­mo­kat is.

A 3,16-ban ta­lál­ha­tó igaz­ság élet­for­má­ló, Max ba­rá­tunk pe­dig pá­rat­ la­nul életközelivé és ma­gá­val ra­ga­dó­vá te­szi szá­munk­ra.”

Mary Graham, a Women of Faith el­nö­ke

„Ame­ri­ka egyik ked­velt író­ja sok­fé­le né­zõ­pont­ból mu­tat­ja be ne­künk ezt a drá­ga­kö­vet, me­lyek mind­egyi­ke új fényt vet er­re a ki­me­rít­he­tet­ len igaz­ság­ra.”

Tony Campolo, PhD, a szo­ci­o­ló­gia ta­ná­ra az Eastern Egye­te­men

Ezt a köny­vet Denalynnal a le­á­nyunk­nak, Sa­rá­nak ajánl­juk ti­zen­nyol­ca­dik szü­le­tés­nap­já­ra, az­zal a szü­lõi büsz­ke­ség­gel, amely olyan mély és erõs, mint a Golf-áram­lat.

Ha csak fe­le­an­­nyi öröm­re lelsz, mint amen­­nyit te ad­tál ne­künk, már ak­kor is egész éle­ted­ben su­gá­roz­ni fogsz tõ­le.

Sze­re­tünk té­ged!

Max Lucado

3:16 a remény számai

Copyright © 2007 Max Lucado Originally published in English under the title 3:16: The Numbers of Hope

by Thomas Nelson, Nashville, Tennessee. © All rights reserved. This Licensed Work published under license.

Translated and published by permission.

No portion of this book may be reproduced, stored in a retrieval system,­ or transmitted in any form or by any means electronic, mechanical,­ photocopy, recording, or any other except for brief quotations in printed reviews, without the prior permission of the publisher.

Magyarországi felelõs kiadó: Keresztyén Ismeretterjesztõ Alapítvány 1135 Budapest, Béke utca 35/A Telefon/fax: (1)350-7201 info@kiakonyvek.hu www.kiakonyvek.hu A

Entrust Felelõs kiadó: Monty Taylor Fordította: Gyõri Máté

member of

A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt. © Minden jog fenntartva.

A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó elõzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemzõ cikkekben.

Tördelés: mondAt Kft. • Budapest • www.mondat.hu

ISBN 978-963-9390-71-3 Budapest, 2010.

T ar ­ta ­lom ­jeg y ­z ék

Kö­s zö­n et­n yil­v á­n í­t ás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

13

1. A Bib­lia

15

2. Nincs

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

25

3. Re­mény

4. Ami­kor „la­pát­ra

5. Az

leg­hí­re­sebb be­szél­ge­té­se . . . . . . . . . . . . . .

hoz­zá ha­son­ló

35

tesz­nek” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

43

egyet­len és egye­dü­li . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

53

6. A

szív, amit õ kí­nál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

63

7. A

menny „aki” elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

73

8. Higgy

és fo­gadd be! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

83

9. Isten

kegyelmes szorítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

91

po­kol el­ké­pesz­tõ meg­le­pe­té­se . . . . . . . . . . . . . . .

101

a men­­nyet men­­nye­i­vé te­szi . . . . . . . . . . . . . . . .

113

utol­só szó az élet­rõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

123

Utó­szó: A 3,16-os élet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

133

Csak Jé­zus! – 40 nap a Fi­ú­val . . . . . . . . . . . . . . . . . .

139

10. A

11. Ami 12. Az

a ke­mény szív­ számára . . . . . . . . . . . . . . . .

Kö­szö­net­nyil­vá­ní­tás Hadd mond­jak kö­szö­ne­tet azok­nak, akik se­gí­tet­tek ab­ban, hogy ez a könyv meg­szü­let­hes­sen!

• Liz Heaney és Karen Hill most is – mint min­dig – al­kal­mas szer­ kesz­tõk­nek bi­zo­nyul­tak: mind a szi­ké­vel, mind a gyó­gyí­tó bal­zsam­ mal ügye­sen bán­tak.

• Steve és Cheryl Green fá­rad­ha­tat­la­nul pász­to­rol­ták eze­ket a gon­do­ la­to­kat, és fel­ügyel­ték a ki­adás­sal já­ró ügyes-ba­jos dol­go­kat.

• Carol „Vér­eb” Bartley gon­do­san ügyelt ar­ra, hogy min­den kéz­irat át­es­sen a kor­rek­tú­rán.

• Susan és Greg Ligon, va­la­mint a Thomas Nel­son Ki­adó egész csa­ pa­ta bá­mu­la­tos kre­a­ti­vi­tás­ról tett ta­nú­bi­zony­sá­got.

• Dave Drury hasz­nos meg­lá­tá­sok és ta­ná­csok tu­cat­ja­i­val tá­mo­gat­ta a mun­ká­mat.

• David Treat az imád­sá­ga­it aján­lot­ta föl, me­lyek meg­hall­ga­tás­ra ta­lál­tak a menny­ben.

• Az UpWords csa­pa­ta mind­an­­nyi­unk éle­tét meg­kön­­nyí­ti.

• Az Oak Hill Gyü­le­ke­zet im­már két év­ti­ze­de hall­gat­ja nagy tü­re­lem­ mel a ta­ní­tá­sa­i­mat és él együtt a gyen­ge­sé­ge­im­mel. Há­lás va­gyok mind­egyi­kõ­tök­nek!

• Jenna, And­rea és Sa­ra! Mi­vel ér­de­mel­tem ki ilyen nagy­sze­rû lá­nyo­ kat?! (A szü­lõi ház aj­ta­ja min­dig nyit­va van szá­mo­tok­ra!)

• Denalyn drá­gám, va­la­mit nem ér­tek! Azt hit­tem, tíz­na­pos nász­utunk lesz, de már hu­szon­öt éve ün­nep­lünk. Te in­téz­ted ezt az uta­zást? És vé­gül kö­szö­net An­nak, aki­tõl min­den szó szár­ma­zik. Örök­ké há­lás va­gyok ne­ked, ked­ves Ki­rá­lyom. Kér­lek, gyõzd meg min­den ol­va­só­ mat ar­ról, hogy az éle­tük ja­va még hát­ra­van!

13

1.

A Biblia

leghíresebb beszélgetése

Em­be­rünk az ár­nyé­kok meg­je­le­né­sé­re vár, ami­kor a sö­tét­ség majd el­rej­ti õt a kí­ván­csi sze­mek elõl. Vár­ja a biz­ton­sá­got nyúj­tó al­ko­nya­ tot. Köz­ben eme­le­ti ab­la­ká­nak kö­ze­lé­ben ül­ve olaj­fa­le­vél te­át iszo­gat, né­zi a nap­le­men­tét, vár­ja az al­kal­mas pil­la­na­tot. Je­ru­zsá­lem ilyen­kor va­rázs­la­to­san szép. A le­tû­nõ nap meg­fes­ti az ut­ca kö­vét, be­ara­nyoz­za a fe­hér há­za­kat, és ki­raj­zol­ja a temp­lom négy­szög­le­tes kon­túr­ját.

Nikodémus a pa­la­te­tõs há­zak fe­lett el­te­kint­ve a ro­busz­tus épü­le­tet fi­gye­li, ami szin­te su­gár­zik, ra­gyog. Reg­gel már járt az ud­va­rán, és hol­nap­ra is vár­ják, hogy a val­lá­si ve­ze­tõk­kel együtt azt te­gye, amit a val­lá­si ve­ze­tõk ten­ni szok­tak: Is­ten­rõl be­szél­nek. Meg­vi­tat­ják, ho­gyan le­het Is­ten kö­ze­lé­be ke­rül­ni, a ked­vé­ben jár­ni, ki­en­gesz­tel­ni õt.

Is­ten.

A fa­ri­ze­u­sok Is­ten­rõl be­szél­nek. Nikodémus pe­dig ott ül kö­zöt­tük: vi­tá­zik, el­mél­ke­dik, rej­té­lye­ket pró­bál meg­ol­da­ni, di­lem­mák­ra ke­re­si a vá­laszt. Sa­ru­kö­tés szom­bat­na­pon. Etes­sük-e azo­kat, akik nem haj­lan­dók dol­goz­ni? A fe­le­ség el­bo­csá­tá­sa. Tisz­te­let­len­ség a szü­lõk­kel szem­ben.

Mit mond Is­ten ezek­rõl? Nikodémusnak tud­nia kell, ez a szak­má­ ja! Szent em­ber, aki szent em­be­re­ket ve­zet. Ben­ne van a Tó­ra leg­ki­vá­ lóbb tu­dó­sa­i­nak név­so­rá­ban, éle­tét a tör­vény ku­ta­tá­sá­nak szen­tel­te és tag­ja a het­ven­egy fõs jú­de­ai Leg­fel­sõbb Bí­ró­ság­nak. Van sok ér­de­me, be­fo­lyá­sa és kér­dé­se.

Meg akar­ja kér­dez­ni ezt a nép­sze­rû ga­li­le­a­it, ezt a se­hon­nai ta­ní­tót, aki­nek nin­cse­nek dip­lo­mái, még­is tö­me­ge­ket vonz. Aki bõ­ven szán idõt az egy­sze­rû em­be­rek­re, de szûk­sza­vú­an bá­nik a pap­ság­gal és a 17

m a x l u cad o

szent­sé­ges fel­sõbb ré­te­gek­kel. Egye­sek sze­rint ki­ûzi a dé­mo­no­kat, má­sok azt ál­lít­ják, hogy meg­bo­csát­ja a bû­nö­ket. A temp­lo­mot is meg­ tisz­tít­ja – efe­lõl Nikodémusnak nincs két­sé­ge, hi­szen a sa­ját sze­mé­vel lát­ta, ami­kor meg­tisz­tí­tot­ta Sa­la­mon csar­no­kát.1 Lát­ta a dü­höt, a fo­nott os­tort, a szét­reb­be­nõ ger­li­cé­ket, ami­kor Jé­zus ki­tört: „Az én há­zam­ban nem lesz zse­bek tö­mö­ge­té­se!” Mi­re el­ült a por, és föl­det ér­tek a szét­szórt pén­zek, az ügy­buz­gó pa­pok már el­len­õriz­ni is kezd­ ték a szár­ma­zá­sát és a múlt­ját. A Ná­zá­re­ti nem vált nép­sze­rû­vé az­nap a temp­lom­ban. Így hát Nikodémus es­te in­dul út­nak. Kol­lé­gái nem tud­hat­nak a ta­lál­ko­zó­ról; nem ér­te­nék meg. Nikodémus pe­dig nem vár­hat rá­juk.

Mi­helyt le­száll az est, el­in­dul, és lát­ha­tat­la­nul ha­lad a ka­nyar­gós, ki­kö­ve­zett ut­cá­kon. Út­ja so­rán az ud­va­rok­ban lám­pá­kat gyúj­tó szol­ gák mel­lett ha­lad el, míg egy egy­sze­rû ház ka­pu­já­hoz ér, ahol be­ko­ pog. Azt mond­ták ne­ki, hogy Jé­zus és a kö­ve­tõi itt tar­tóz­kod­nak.

A za­jos szo­ba hir­te­len el­csen­de­se­dik, ahogy be­lép. Ezek­nek a ki­kö­ tõi mun­ká­sok­nak és vám­sze­dõk­nek meg­le­he­tõ­sen szo­kat­lan egy ilyen elõ­ke­lõ tu­dós meg­je­le­né­se. Odébb húzódnak ülõ­hely­ükön, Jé­zus pe­dig hel­­lyel kí­nál­ja a ven­dé­get. Nikodémus le­ül, és be­le­kezd a Bib­lia leg­hí­re­sebb be­szél­ge­té­sé­be: „Mes­ter, tud­juk, hogy Is­ten­tõl jöt­tél ta­ní­ tó­ul, mert sen­ki sem ké­pes meg­ten­ni azo­kat a je­le­ket, ame­lye­ket te te­szel, ha­csak nincs ve­le az Is­ten.” (Jn 3,2) Nikodémus az­zal kez­di, amit „tud”. Ér­té­sé­re ad­ja Jé­zus­nak: Ala­po­ san utá­na­jár­tam a dol­gok­nak, és a te­vé­keny­sé­ged le­nyû­göz.

Vá­lasz­ként va­la­mi ha­son­ló kö­szön­tést vá­runk Jé­zus­tól: „Én is hal­ lot­tam ró­lad, Nikodémus.” Ezt vár­nánk mi is, és Nikodémus is – va­la­mi ven­dég­lá­tói ud­va­ri­as­ko­dást. Ám sem­mi ilyes­fé­le nem hall­ha­tó. Jé­zus nem em­lí­ti Nikodémus ki­emel­ke­dõ stá­tu­sát, jó szán­dé­ka­it vagy tu­do­má­nyos ered­mé­nye­it.

Nem mint­ha nem len­né­nek ilye­nek, de az õ szem­pont­já­ból ezek nem szá­mí­ta­nak. Egy­sze­rû­en ki­je­len­ti: „Ha va­la­ki nem szü­le­tik újon­nan, nem lát­hat­ja meg az Is­ten or­szá­gát.” (Jn 3,3) 18

a b i b l i a l e g h í r e s e b b b e s z é lg e t é s e

Íme a Szent­írás víz­vá­lasz­tó­ja, a hit ha­tár­vo­na­la! Nikodémus az egyik, Jé­zus a má­sik ol­da­lon áll, és Krisz­tus nem mel­lõ­zi nagy­vo­na­lú­ an a köz­tük le­võ kü­lönb­sé­ge­ket.

Nikodémus a jó cse­le­ke­de­tek, az õszin­te­ség és a szor­ga­lom vi­lá­gá­ ban él. Fi­lo­zó­fi­á­ja: „Add Is­ten­nek a leg­job­bat, amit tudsz, s õ meg­te­ szi a töb­bit!”

Jé­zus pe­dig rá­vi­lá­gít: a tõ­led tel­he­tõ leg­jobb nem elég, a jó cse­le­ke­de­ te­id nem se­gí­te­nek, és a leg­ki­vá­lóbb tö­rek­vé­se­id fa­bat­kát sem ér­nek. Ha nem szü­letsz új­já, ak­kor meg sem ért­he­ted, mi a szán­dé­ka Is­ten­nek!

Nikodémus mind­an­­nyi­unk ne­vé­ben té­to­vá­zik. Új­já­szü­let­ni? „Ho­gyan szü­let­he­tik az em­ber, ami­kor vén?” (Jn 3,4) Ez nem le­het ko­moly! Hát­ra­me­net­be kap­csol­ni az éle­tet? Vis­­sza­te­ker­ni a sza­la­got? Új­ra­kez­de­ni? Mi egy­sze­rû­en nem szü­let­he­tünk meg új­ból!

Pe­dig nem len­ne nagy­sze­rû? Egy újabb esély, ami­kor még egy­szer meg­pró­bál­hat­juk. Ös­­sze­tört szí­vvel és mu­lasz­tá­sok­kal a há­tunk mö­-­ gött – ki ne örül­ne egy má­so­dik le­he­tõ­ség­nek? De ki tud­ná ezt vég­ hez­vin­ni? Nikodémus mo­so­lyog­va az ál­lát va­kar­gat­ja: „No per­sze!

Egy ma­gam­faj­ta vén­em­ber új­ra a szü­lõ­szo­bán?”

Jé­zus azon­ban nem tré­fál: „Bi­zony, bi­zony, mon­dom né­ked, ha va­la­ ki nem szü­le­tik víz­tõl és Lé­lek­tõl, nem me­het be az Is­ten or­szá­gá­ba.”

(Jn 3,5) Ahogy ezt mond­ja, az es­ti szel­lõ a nyi­tott aj­tón át le­ve­le­ket fúj a szo­bá­ba. Jé­zus ke­zé­be vesz egyet, fel­eme­li, és el­ma­gya­ráz­za, hogy Is­ten ha­tal­ma olyan, mint a szél. Az új­szü­lött szí­vek a menny­bõl szü­ let­nek. Az em­ber nem kí­ván­hat, sze­rez­het vagy hoz­hat lét­re ilyet. Új szü­le­tés? Egy­sze­rû­en fel­fog­ha­tat­lan: ez tel­jes egé­szé­ben Is­ten mun­ká­ja!

Nikodémus Jé­zus kö­ve­tõ­i­re néz. Ar­cuk ugyan­olyan meg­döb­be­nés­ rõl árul­ko­dik. Õ ma­ga sem tud mit kez­de­ni a hal­lot­tak­kal, mert más nyel­vet be­szél: az ön­job­bí­tá­sét. Jé­zus pe­dig egy egé­szen más nyel­vet mu­tat be ne­ki, ami nem az em­be­rek cse­le­ke­de­te­i­rõl, ha­nem az Is­ten mun­ká­já­ról be­szél. Új­ból szü­let­ni. A szü­le­tés a meg­ha­tá­ro­zá­sá­nál fog­va pas­­szív tör­té­ nés, mely­ben a mag­zat sem­mi­vel sem já­rul hoz­zá a szü­lés­hez. A gyer­ 19

m a x l u cad o

me­két vi­lág­ra ho­zó anya tel­je­sít­mé­nyét ün­nep­lik, de az új­szü­löt­tet nem szo­kás meg­di­csér­ni: „Szép volt, kis­öreg!” Cu­mit kap, nem pe­dig ér­met. Az arany az édes­anyát il­le­ti. Ö erõl­kö­dik, nyom, küzd és hoz­ za vi­lág­ra a ba­bát.

Az uno­ka­hú­gom meg­kér­te a báty­ját és az édes­any­ját, hogy le­gye­nek ve­le el­sõ szü­lé­sé­nél. Ami­kor há­romórás erõl­kö­dést kö­ve­tõ­en vég­re fel­tûnt a ba­ba fe­je a szü­lõ­csa­tor­ná­ban, a fiú az any­já­hoz for­dul­va így szólt: „Saj­ná­lok min­den szót, amel­­lyel vis­­sza­be­szél­tem ne­ked!”

Az anya fi­ze­ti meg a szü­le­tés árát. Nem vár a gyer­mek se­gít­sé­gé­re, nem ké­ri a ta­ná­csát. Mi­ért is ten­né? Hi­szen a cse­cse­mõ még le­ve­gõ­höz is csak a köl­dök­zsi­nó­ron ke­resz­tül jut­hat! Nem ké­pes ma­gá­tól el­jut­ni az új élet­re, mint ahogy mi sem tud­juk ezt meg­ten­ni. A lel­ki új­já­szü­ lés egy al­kal­mas szü­lõt, nem pe­dig egy ügyes mag­za­tot fel­té­te­lez.

Ki ez a szü­lõ? Fi­gyel­jük meg a tu­da­to­san vá­lasz­tott új­ra szót, ami­re a gö­rög nyelv két szót hasz­nál:2 1. A pa­lin egy cse­le­ke­det meg­is­mét­lé­sét je­len­ti: új­ra meg­ten­ni azt, amit már egy­szer meg­tet­tek.3 2. Az anothen szin­tén egy cse­le­ke­det meg­is­mét­lé­sét je­len­ti, de úgy, hogy az ere­de­ti cse­lek­võ hajt­sa vég­re új­ra a tet­tet. To­váb­bi je­len­tés­ tar­tal­ma: „fe­lül­rõl, egy ma­ga­sabb hely­rõl, a menny­bõl vagy Is­ten­ tõl ér­ke­zõ dol­gok”.4 Más szó­val, aki a mun­kát el­vé­gez­te az el­sõ al­ka­lom­mal, az te­szi meg is­mét. Ez utób­bi szót vá­lasz­tot­ta Jé­zus.

A je­len­tés­be­li kü­lönb­ség olyan, mint amit da Vin­ci fest­mé­nye és a sa­já­tom kö­zött lát­hat­nánk. Te­gyük fel, hogy ott ál­lunk a Louvre-ban, cso­dál­va a Mona Lisát. A le­nyû­gö­zõ al­ko­tás ha­tá­sá­ra ke­rí­tek egy fes­ tõ­áll­ványt meg egy vász­nat, és ki­je­len­tem: „Új­ra meg­fes­tem ezt a gyö­ nyö­rû port­rét!” Úgy is lesz! Ott, a Salle des Etats-ban a pa­let­tá­mat for­gat­va len­dü­ le­tes ecset­vo­nás­ok­kal új­ból meg­al­ko­tom a Mona Lisát! Csak­hogy Lucado nem Le­o­nar­do. Lisa kis­as­­szo­nyon a Pi­cas­só­ra jel­lem­zõ disz­har­mó­nia 20