Téli ébredő
ISBN 978-615-82663-0-7
© Horváthné Szabó Andrea, 2024 Minden jog fenntartva.
Illusztrátor:
Horváthné Szabó Andrea
Kiadványszerkesztés: Takács Tünde
Kedves Olvasó!
„Téli ébredő” című lapozgató verseim didergős, mozgalmas, mesebeli hangulatot árasztanak. Miről is mesélek? Arról a sündisznóról, aki a levelek melengető takarásából csak néha dugja ki az orrát. A Napocska ébredése sem érdekli, pedig fényességet hoz a tájra, s megolvasztja a fára dermedt jégcsapokat.
Október, november, december. Táncoltassuk meg ezeket a didergő hónapokat! Ho-hó-hó! A csodás hóesés varázslatában
megpillantjuk a télapó szánkóját, aki az égbolton kunkori cirádákat rajzolva közlekedik.
– Te is le tudod rajzolnia a télapót? Akkor gyere, próbáld meg a mikulást rajzoló versikémmel!
Hideg van, tél van, varázslat van. Az állatok a csipkés, jégvirágos dunnatakaró alatt fészkükben szuszognak, de ez így jó és nyugtató.
Légy társam ebben a kalandban is! Szeretettel ajánlom verseimet, dalaimat és a hozzá kapcsolódó zimankós Téli ébredő című
Tündérkert Daloló műsoromat, koncertet.
Ajánlom 0-12 éves korú gyerekeknek és gyermeklelkű fenőteknek. A Szerző
Téli ébredő
(dalszöveg)
Álmos a reggel, pirkadatot várja, szunnyadó erdőt harmatcseppbe zárja.
Kelj fel, ébredj aranyos Nap, szórjad, tárjad sugaradat!
Zúzmara könnye olvadásra vár, szép pirkadattal tova-tova száll.
Kelj fel, ébredj aranyos Nap, szórjad, tárjad sugaradat!
Kristályos álom, csipkés jégvirág, szikrázó fénnyel jön a napsugár.
Kelj fel, ébredj aranyos Nap, szórjad, tárjad sugaradat!
Süni vackor
Erdő, erdő kerekerdő, zöld lombjától hűs az erdő, télen mikor zúzmarázik, hó bundával takaródzik.
Zizeg a levél, ropog az avar, hó alól sündisznócska ki-kikukkant.
Látom a lábát, apró termetét, szöszmötöl, mocorog, nem találja helyét.
Fészket készít, takarost, levelekből, ágakból, el is alszik, nem vacakol, jobb az ágyban ilyenkor. Álom járja, hó befedi, szellő simogatja, Nap szeretgeti. Nem alussza át a telet, a tájat fürkészi, fagyott orrát ki-kidugja, s a tavaszt kémleli.
Didergő tánc
(dalszöveg)
Itt az őszi szellő, sötét felhő jár, felveszi az erdő téli ruháját.
Hideg idő október!
Fagyos hónap november!
Jeges világ december!
Hej, a nagy Bakonyra fehér dunna száll, kicsiny madár fészkén didergőn kiállt.
Hideg idő október!
Fagyos hónap november!
Jeges világ december!
Gyí, te Ráró, Pejkó, repüljön a szán, csengős szekér hátán, siklik a határ!
Hideg idő október!
Fagyos hónap november!
Jeges világ december!
Búbos kemencénél megpihenni jó, meleg lelkű bölcső, ringó ringató.
Hideg idő október!
Fagyos hónap november!
Jeges világ december!
Rikkants bátran!
(dalszöveg)
Uccu neki szaladjunk, hahó, hahó, mert leesett az első hó, hahó, hahó!
Csengettyű a szánkóra, hahó, hahó, így húzza a két pej ló, hahó, hahó!
Rikkants bátran halihó hahó, hahó! Rikkants bátran halihó hahó, hahó!
Befagyott a tó tükre
Balatonnak habján, hócsatákat vívhatunk a Bakonynak alján.
Rikkants bátran halihó hahó, hahó!
Rikkants bátran halihó hahó, hahó!
Szépen hull a fehér hó a Kékes tetején, fakutyával lovazzunk a Dunának jegén!
Rikkants bátran halihó hahó, hahó!
Rikkants bátran halihó hahó, hahó!
Égi csillag
Pásztor népek és a bölcsek, útra keltek, s megpihentek.
Meleg tűznél megbeszélték, csillag fényét úgy követték.
Megszületett a kisded, Isten fia ember lett.
Égi csillag mutass utat,
Jézuskához ím eljuthass!
Bölcsek mondják: – Ím eljöttünk, lábad elé úgy heverünk.
Megszületett a kisded, Isten fia ember lett.
– Hoztunk sok-sok ajándékot, aranyat, mirhát s jószágot.
Megszületett a kisded,
Isten fia ember lett.
Kaptak érte melegséget, szeretetet, békességet.
Megszületett a kisded,
Isten fia ember lett.
Domb tetején házikó
Domb tetején házikó, abban lakik télapó.
Kukkants be az ablakán, meglátod, hogy mit csinál! No, mit?
Karosszékben üldögél, szakálla a földig ér, leveleket olvasgat, ajándékot rakosgat.
Szépen hull a fehér hó, kert aljára takaró.
Csilingelő száncsengő, ködfátyolos lepedő.
Tündéri hópihe
(altató dal)
Tündéri országban jártam, tündéri világot láttam, tündéri csillogó hópihe, cikázott, táncolt a fellegben!
Hópihe csak szállj, hópihe csak szállj, tündérország várva vár!
Tündéri éneket hallottam, tündéri zenészek hangoltak, tündéri picinyke hópihe éneke hallott a fellegben.
Hópihe csak szállj, hópihe csak szállj, tündérország várva vár!
Tündéri országban jártam, tündéri világot láttam, tündéri csillogó hópihe, így pihent rá a kezemre.
Hópihe csak szállj, hópihe csak szállj, tündérország várva vár!
Maszkabál
Állarcosok, maskarások
jöjjetek ide most!
Tréfálkozzunk, mulatozzunk, vigadjunk, mulassunk!
Öltözzünk be boszorkánynak, koldusnak, gólyának!
Öltözzünk be tűzoltónak, pásztornak, vadásznak!
Állarcosok, maskarások
jöjjetek ide most!
Tréfálkozzunk, mulatozzunk, vigadjunk, mulassunk!
Add a kezed, táncoltatlak, pörgetlek, forgatlak!
Csapd a lábad a másikhoz, s a táncot így járjad!
Állarcosok, maskarások
jöjjetek ide most!
Tréfálkozzunk, mulatozzunk, vigadjunk, mulassunk!
Itt a tányér, mi van rajta? Danárom, danárom!
Finom kalács, csöröge fánk. Danárom, danárom!
No mi van a télapó zsákjában?
No, mi van, no, mi van a télapó zsákjában?
No, mi van, no, mi van a télapó zsákjában? Ripi-ropi ropogó, földi-földi mogyoró, mókuska is szereti, pocakjába beteszi.
A mogyoró az finom, a mogyoró az jó, a mogyoró az mindenkinek fogára való.
No, mi van, no, mi van a télapó zsákjában?
No, mi van, no, mi van a télapó zsákjában?
Finom vagyok, édes vagyok, ha megértem piros vagyok, sündisznó is szereti, hátán ősszel begyűjti.
Az alma az finom, az alma az jó, az alma az mindenkinek fogára való.
No, mi van, no, mi van a télapó zsákjában?
No, mi van, no, mi van a télapó zsákjában?
Zöld burokban születtem, mikor aztán nagy lettem, a zöld burok kirepedt, a jó gyerek felszedett!
A dió az finom, a dió az jó, a dió az mindenkinek fogára való.
No, mi van, no, mi van a télapó zsákjában?
No, mi van, no, mi van a télapó zsákjában?
Télapónak zsákjában, annak a legaljában, ott lapul a cukorka, tejfogaknak rontója.
A cukor az finom, a cukor az jó, a cukor az mindenkinek fogára való.
Szállj hópihe!
Fehér hó borítja, az erdei tájat, őzike kucorog a bokor aljában.
Szép a táj, a vidék dunna takarója, zúzmara, hópihe kicsi párnácskája.
Szállj hópihe, száll!
Szállj hópihe, szállj!
Csendesen hull a hó erdőre, mezőre, nyuszika megpihen vackora mélyében.
Szép a táj, s a vidék dunna takarója, zúzmara, hópihe kicsi párnácskája.
Szállj hópihe, száll!
Szállj hópihe, szállj!
Télapó szánkója siklik a határban, rénszarvas húzza azt, csengő a nyakában.
Szép a táj, s a vidék dunna takarója, zúzmara, hópihe kicsi párnácskája.
Szállj hópihe, száll!
Szállj hópihe, szállj!
Meg-megáll szánkója ablakok aljában, csomagot, virgácsot rak a zsákocskákba.
Szép a táj, s a vidék dunna takarója, zúzmara, hópihe kicsi párnácskája.
Szállj hópihe, száll!
Szállj hópihe, szállj!
Hóember keringő
Hóember, hóember, jöjj velem táncolni!
Befagyott tó ölén keringőt formázni!
November, december, január,
hóember, hóember táncot jár!
Korcsolya van lábán, seprű a jobb vállán,
hóember, hóember táncot jár!
Hóember, hóember, jöjj velem táncolni!
Befagyott tó ölén keringőt formázni!
November, december, január,
hóember, hóember táncot jár!
Csússzon a korcsolya, perdüljön a szoknya,
hóember kalapja repüljön magasba!
Mikulást rajzoló versike
Rajzolok egy karikát, annak jó nagy szakállát.
Fejére jön a sipka, sipka végén a bojtja.
Ez lesz a mikulás kalapja, hogy ne fázzon a kobakja.
Arcocskára kell egy mosoly, föléje egy huncut bajusz.
Piros orrot rajzolj neki, mert a dér azt jól megcsípi!
Kell még két szem! Jobb és bal.
Kettő fül, s így jobban hall!
Rajzoljuk meg a kabátot!
Kabátkára hat gombot.
Nadrág, csizma is dukál, hátára pedig egy nagy zsák!
Zsákjában van minden jó, alma, dió, mogyoró.
Jó gyermekek megkapják, finom étket felfalják.
„Erdő, erdő kerek erdő, zöld lombjától hűs az erdő, télen mikor zúzmarázik, hó bundával takaródzik.”
Horváthné Szabó Andrea
