Issuu

ad maiorem dei Gloriam!

ร vkรถnyv

2014/2015

Tartalomjegyzék Küldetésben vagyunk!

Parázsból lobbant tűz

Heti gondolat

Examen – a szerető figyelem imája

Zarándoklaton 15 Római zarándoklaton

Csíksomlyó

Óriási hangulat, rengeteg magyar

Jézus társai

A miskolci jezsuita közösség

Legrégebb óta Miskolcon

Testvérként, s nem atyaként kapcsolatba lépni

Koronkai Zoltán SJ

„Magiszteri” szolgálat Miskolcon

Jezsuitaként a szent és a szép szolgálatában

Misszióban Magyarországon

Új Kollégák

Bialkó Mónika hitoktató és kollégiumi nevelő

Bidault Valentine francia lektor

Miklós Julianna magyar nyelv és irodalom- történelem- népművelés szakos tanár

Duan Jingjing kínai lektor

Kőszegi Judit szakmai vezető, óraadó, kollégiumi nevelő

Szabó Flóra angol és német szakos tanár

Táguló világunk

Disputa - kommunikáció és beszédfejlesztés

„A digitális korban nincs szükség könyvtárra”

Olvassunk együtt!

Csecsemőgondozás

MAGIS újság

5 kérdés, 5 válasz A Magis újságról

Gulágkutatók az Országházban

Feeding the planet, energy for life

TUDOK 2015 a Jezsuban

Meg kell előzni a tanárok kiégését

Módszertani továbbképzés Bécsben

Kínaiul tanulunk A Konfuciusz Intézet Igazgatójának köszönete

Előadó művészet

61 63

Gondolatok néptáncról, tanításról

Népdalos élményeink egy augsburgi út kapcsán

ÉNEK … ÉLET….

Bodzavirág

Fölszálott a páva

Még egyszer a Búsképű lovagról….

Dachboden (Padlás)

Egy népdalos út eseményei pillanatképekben

Jezsuita Művészeti Gála

Magis kórus a Miskolci Szimfonikusokkal

Koncertélmény

Egy soha meg nem unható kórustalálkozó

A Popfesztivál miskolci díszelőadása után…

Képzelt riport... Montana - Miskolc?!

A „Popfeszt-effekt”

Mire is születttünk?

Képzőművészet

101

Környezetkultúra az iskolában

103

Kötés - horgolás

104

Hittanterem átalakítás

106

„Ora et labora”

107

Ikon festés a lelki napon

108

Nyári zománc műhely

109

Nyári képzőművész tábor Bodajkon

110

Kollégiumi élet

113

Lelkiség köré épült kollégium

115

Pillanatképek a második otthonomból

116

A jelen Bajnokai!

121

A jövő jó tanuló - jó sportolói

123

Az 5. S., a Jezsu első sportosztálya

124

Judobajnok testvérpár

125

Országos Tájfutó Diákolimpia

127

Alpesi síelés

128

Judo Országos Diákolimpia

129

„Ezért lakunk Miskolcon”

130

Sportlövészet - ilyen is létezik...

132

Soha nem szabad feladni!

133

Kiváló teljesítmény

Légy résen!

135

139

Magyar Cserkészek Japánban

141

A legkalandosabb nyári tábor

144

Németországi cserkésztábor

145

A legszebb ajándék

147

Irány a nyár!

149

Orthez-i francia nemzetközi színházi fesztivál

151

Egy hét Lendván

152

Kárpát-medencei osztállyal

154

Nyári tábor Balatonmáriafürdőn

155

Beregszásziak nyaralása Miskolcon

158

Bodajki művészeti tábor

161

A 7.b nyári tábora Balatoncsicsón

162

Nemzetközi zenei táborban Kínában

163

Közösség 2015/2016

169

KĂźldetĂŠsben vagyunk!

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Parázsból lobbant tűz „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, s mennyire szeretném, ha már fellobbanna!”- mondja Jézus Lukács evangéliumában. „Parázsból” lobbant a tűz a Szent Imre Általános Iskolában 2015 nagyböjtjének első keddjén. Jézus tüzét a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium lelkigyakorlat vezető diákjai a „Parázs csoportosok” hozták el diákjainknak. A Parázs csoport tagjait, vezetőjük, Rivasz-Tóth Kinga tanárnő hozta el hozzánk. Nagy örömünkre, több régi tanítványunk is közöttük volt, akiket a megismerés örömével fogadták a Szentimrések. Rövid impulzus után kezdődött a nap. Kilenc osztály, közel húsz csoportban dolgozta fel a nap témájául választott Jézusi mondatot: „Ahol a kincsetek, ott lesz a szí-

vetek is.” (Lk 12,34) A jezsuita diákok forgórendszerben adták egymásnak a csoportokat, ami egyrészt színessé, változatossá tette a délelőttöt, másrészt így fiataljaink több csoportvezetővel is megismerkedhettek, tapasztalatot szerezve arról, hogy korunkban is lehet fiatalként elköteleződni Jézus mellett és tanúságot tenni az evangéliumról. Nem titkolt szándékunk volt ez Kinga tanárnővel, amikor a délelőttöt tervezgettük. Ha foglalkozások közben valaki benyitott a termekbe, vidám nevetés, vagy meghitt, mély csend fogadta, esetleg dramatikus feldolgozás közepébe csöppent, vagy éppen „kincskeresést”, vagy a feldolgozást segítő kézműveskedést szemlélhette. Nem maradtak ki a csapatépítő játékok sem, így sok más között hol azt láttuk, hogy az udvaron két fa közé feszített kötélpálya felett bújtatnak

évönyv | küldetésben

át a csapattagok valakit, vagy azt, hogy sok vidámság közepette próbálnak „kigubancolódni” a kézfogással összekapcsolódott diákok. A gyerekektől kapott visszajelzések megerősítettek abban, hogy nagyszerű ötlet volt ezekre a korukhoz mérten mély hitű, középiskolás diákokra bízni a lelkigyakorlat vezetését, mert munkájuk gyümölcseként diákjaink közelebb kerültek az evangélium tanításához és így magához Jézushoz és nem utolsó sorban, személyükben hozzájuk kö-

zel álló példát láthattak arra, hogy lehet ma fiatalként, elkötelezett, örömteli keresztény életet élni. Köszönjük a tüzet Parázsosok, és a gyerekek nevében is írom: várunk vissza benneteket! Hágen I. Edit nővér

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Heti gondolat A heti gondolat egy kulcsmondatra épülő rövid elmélkedés, ami vezérfonallá kíván lenni a reggeli imákban, a déli examenekben, hittanórákon, kollégiumi imákban, hogy különféle nézőpontból, különfélemódszerekkel, de minél jobban átjárja a hétköznapokat. A heti gondolat elérhető a facebook-on, emailben, iskolánk honlapján (részlet az Iskolalelkészség ismerttőjéből) és elhangzik a H1-en. Három évvel ezelőtt „talált rám” ez a feladat. Idővel megszerettem, mára már a magaménak érzem. Van, hogy könnyen jönnek a gondolatok, de olykor megszenvedek azért a néhány sorért. De mindig érzem, hogy a Szentlélek segít az írásban! Több mint száz „gondolatom” született a legkülönfélébb témából. Mindig valamilyen ünnephez, eseményhez kapcsolódnak egy-egy szentírási részlettel, gyakran személyes élményemmel alátámasztva. Fontosnak bizonyultak az illusztráló képek is. Időnként kétségeim

vannak, hogy van-e értelme ezeknek az írásoknak/szavaknak, de gyakran kapok vis�szajelzést a diákoktól, a kollégáktól és a szülőktől – a folyosón vagy az udvaron állítanak meg, emailben kérik, hogy nekik is küldjem el -, s ez erőt ad, hogy folytassam ezt a szolgálatot. Löveiné Árva Melinda

évönyv | küldetésben

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Examen – a szerető figyelem imája Immár hagyomány a Jezsuban, hogy az ötödik óra elején – a becsengő után- rövid elcsendesedést tartunk. Szent Ignác egyik legkedvesebb imamódjában visszatekintünk a reggel óta eltelt időszakaszra. A gyakorlatot az iskolarádión keresztül szerzetesek, szerzetesjelöltek, s jezsus tanárok végzik. De mi zajlik a mikrofon mögött? Laikusként, azaz egy tanár szemszögéből 8 pontban foglaltam össze ennek a nagyszerű gyakorlatnak a praktikáit, a belső mozgatórugóit. • Az Examen tudatos elcsendesedést kíván. Beesni a szünetből, vagy éppen egy számonkérés előtt ellazulni –ez valóban nehéz feladat. Ehhez kellenek a keretek, mint például a szignál, ami jelzi, elérkezett az elcsendesedés. Exament tartóként mindig óriási izgalom lett rajtam úrrá ilyenkor, ezekben a pillanatokban úgy éreztem, ma tényleg nem tudok semmit sem mondani. • Mindenki más. Valaki előre dolgozik, vázlatosan, esetleg egészben megírja, mit szeretne mondani. Nekem is gyakorta voltak vázlatpontjaim, de ez a fajta reflexió akkor volt igazán tudatos, amikor az aktuális benyomásokon alapult. Szóval inkább hagytam, hogy működjön a dolog. • Az Examen egy ima, tehát az Isten jelenlétébe kell helyezkednünk. A mikrofon oldalán ez a legnehezebb feladat.

• Érdemes figyelembe venni a heti gondolatot, a reggeli ima gondolatait. Ezek sokat segítettek abban, hogy megragadjak egy témát és abból a szemszögből tekintsek vissza a napra. • Tanárként nem jelent problémát nyilvánosság előtt beszélni. Viszont megfelelő mennyiségű csöndet hagyni! Nos, ez igen próbára tett egy-egy Examenben. • Nem tanítani! (Ezt mindig elmondom magamban, ha lelkigyakorlatos csoportot, vagy Exament vezetek.) Intuíciókat, megérzéseket, megfigyeléseket, vagy akár összefüggéseket kimondani – ez sokkal inkább a reflexió sajátja. • Lezárni és továbblépni! Ha nem sikerült egy gondolatot lezárni, az nagyon nyomasztó tudott lenni. Ugyanakkor előre is kell tekinteni, mert a nap nagyobbik része

évönyv | küldetésben még előttünk áll. Szükséges az útravaló gyakorlat, pl. „Nagy céljaim mellett hol találom meg az apró, hétköznapi céljaimat? Erre figyelek a későbbiekben!”

• Számomra az Examen a jezsuita „mindfulness”, azaz a tudatos jelenlét gyakorlata. Valóban jelen lenni. Nem az előző és nem a következő pillanatban. A jelenben.

Számomra ilyen „belülről” az Examen. Egyszerű és tiszta. Nem lehet mismásolni, nincs kamu. Mi vagyunk benne és az Isten. Lehet hálaadás és könyörgés is egyben, a lényeg az a tudatosság, amellyel jelen akarunk lenni benne. Varga Péter

Lassan elfogyom, Csend karcolja ablakom. Fülembe csókol a sötétség, Melyben az Isten alkotott, Hol az anyai méh Sötétjében jön létre az élet, És a halál csukott szeme mögött, Kijutunk a fényre. Sötétség, Hol születik félelem, Szerelem, álom, csók És vágyakról a gondolat, Hogy mit tegyek, Hogy a lelkemet elfogadd. Ó! Én, Te És a világ többi része,

Bocsánat, hogy nem voltam elég, Nem voltam oszlopa eszmének, Nem voltam kemény, Hogy széttörjetek. Bocsánat, hogy bezártalak, Bocsánat mindenért, Amit elmém el nem ért, Vagy meg nem ért, Bocsánat! Bocsánat A szerelemért. Lassan elfogyom, Csend karcolja ablakom S már csak egyet Szeretnék hallani, Hogy talán mélyen Én is voltam valaki. Urbán András

Zarรกndoklaton

évönyv | küldetésben

Római zarándoklaton Bár a hat nap során számtalan épületet, templomot, emlékművet néztünk meg, rám legnagyobb hatással a Szent Péter és a Sancta Maria Maggiore bazilikák voltak. Az előbbit mindannyian ismerjük képekről vagy máshonnan, de közelről szemlélve mindig lenyűgöz. Az egész épület mindenében nagyobb, mint amire számítani tudunk és belépve újraértelmezi bennünk a „nagy templom” képzetét. Ennek ellenére mégsem megterhelő. Bár folyamatosan éreztük, milyen hatalmas és szép a templom, mégsem tűnt az egész túldíszítettnek vagy indokolatlannak (kivéve egyes protestáns osztálytársaim számára).

A másik templom valamivel kisebb volt, azonban valamiért ez is nagyon tetszett. Bár nem volt feltűnő, azért észrevettem, hogy sok helyen, de különösen ebben a bazilikában gyakorlatilag folyamatosan, egyszerre többen is miséznek. Ez a zarándokok nagy száma miatt valójában nem meglepő, mégis érdekes tapasztalat volt, hogy valakik által az Áldozat folyamatosan be van mutatva. Ami még meglepett, az a rengeteg magyar vonatkozás, amivel szinte mindenhol találkozhattunk. Pammer Tamás

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Csíksomlyó Életemben először vettem részt a csíksomlyói Húsvéton. Az elején nem nagyon értettem, hogy miért mondják az emberek, hogy életre szóló élmény, de a mai napig hálás vagyok azért, hogy eljutottam. Nemcsak a ceremóniának, hanem az egész rákészülésnek, gyaloglásnak megvolt a maga varázsa. Amikor odaértünk a kegytemplomhoz, már ott aludtak az ország minden tájáról érkező zarándokok. Ekkor valahogy megéreztem, hogy a keresztények mennyire ös�szetartanak. És, hogy milyen csodálatos az, hogy ilyen közösségbe tartozhatunk, és ezt mennyire meg kell becsülnünk. Hihetetlen érzés volt emberek százezreit látni, ahogy zarándok énekeket énekelve, jókedvűen és boldogan érkeztek meg a „Nyeregbe.”

Ebben a kirándulásban nem a mise vagy a prédikáció fogott meg, hanem az, hogy az emberek szeretettel voltak ott, és szerették egymást. Nem kérdezték, honnan jöttél, milyen vallású vagy, de így is tudták, hogy ös�szetartoznak. Nekem, személy szerint nagyon sokat adott az, hogy részt vehettem ezen a rendezvényen, és láthattam azt a több százezer boldog embert, aki elfelejtve korunk problémáit és mindennapjainak hétköznapi gondjait, együtt zarándokolt fel a „Nyeregbe.” Béres Vera

évönyv | küldetésben

Óriási hangulat, rengeteg magyar Egy ilyen kaliberű eseményre eljutni nem lehet akadálymentes, ez tény. Hosszú, kényelmetlen buszozás megspékelve egy-két autóbalesettel, s a kedvünk már is elapadhat. De ha mindezen kellemetlenségeken felülemelkedünk, egy igazi Tündérországot fedezhetünk fel. Egy olyan vidéket, ahol az emberek nem rohannak, megbízhatóak, szentül hisznek Istenben és a hagyományaikban, és az érkező magyar vendégeket akkora szeretettel várják és fogadják, amilyennel Magyarországon manapság már nem igen lehet találkozni... Ezt a mentalitást tükrözi Erdély páratlan gyönyörűsége: a hegyek, a virágzó mezők, és az apró falvak. E csodálatos természeti értékek felkutatására egy élet is kevés lenne, de szerencsére a leghíresebbek egy hét alatt megcsodálhatóak : a Nyerges-tető, ahol megannyi kopjafa meredezik méltóságteljesen az ég felé, a múltat hirdetve. A Torjai büdösbarlang, amely különleges "illatával" bódítja el az arra járókat. A Parajdi sóbánya, ahol az ingyen Wifi-n kívül csodálatos sóképződmények

találhatóak, és ezenkívül még annyi minden látnivaló van! Főleg templomok. Templomból ott rengeteg van. De Székelyföld különlegessége nem csak ebben rejlik, hanem az évszázadok óta hagyományosan megtartott Csíksomlyói búcsúban is, ahová minden felől érkeznek a magyarok, hogy együtt ünnepeljék Pünkösdöt. Ilyenkor a csíksomlyói kegytemplom környékét teljesen elborítja az embertömeg, ami folyamatosan árad, mintha sosem akarna véget érni. Ezt a nyüzsgő áramlatot mi egy csendes, árnyékos helyről figyeltük meg és ünnepeltünk velük együtt. Egy megfigyelés alapján nincs Csíksomlyó eső nélkül. Nos, ezt a tavalyi év szerencsénkre megcáfolta és ragyogó, meleg májusi napsütésben képviseltük a Jezsut a több ezer magyarral együtt, s habár idegenek voltunk a környéken, a magyarságunk mégis összekötött bennünket mindenkivel. Ambrus Virág

Jézus társai

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

A miskolci jezsuita közösség Az Avasi plébánia templom mellett, a Pongrácz Szent István Jezsuita Rendházban lakik az a tíz jezsuita szerzetes, akik ebben a tanévben, az iskolában, a kollégiumban, és a plébánián szolgálnak. Nagyszerű érzés, hogy ennek a kis csapatnak a tagja lehetek, amolyan osztályfőnökként, vagyis a közösség elöljáróként, aki mellé „pót-osztályfőnök” is társul Nagy Ernő testvér személyében. Ő a ház körüli számos teendő elvégzése mellett az iskolalelkészség munkájában is részt vesz. A plébánián szolgál és az iskolában is gyóntat a miskolci közösség legidősebb tagja, Csókay Károly atya, aki már az iskola alapításakor is itt volt. Vele együtt szolgál a plébánián Tamás Barna atya, illetve jómagam, mint plébános. Holczinger Ferenc atya immár hatodik éve az iskola igazgatója, Koronkai Zoltán atya az iskolalel-

kész. A 2015-16-os tanévben négy új tanuló rendtag érkezett Miskolcra, András Csaba a fiú kollégiumban nevelőként, Jancsó Árpád a gimnáziumban hittan tanárként dolgozik. Joseph Tran Van Ngu és Joseph Quoc Nguyen Tuan Vietnámból jöttek, jelenlegi feladatuk a magyar nyelv és kultúra elsajátítása. Mint minden évben, Újévtől Húsvétig, most is van Miskolcon novícius. Idén legfiatalabb társunk, Kajtor Domonkos itt végzi 3 hónapos gyakorlatát. Augusztustól Hofher József atya Debrecenben, Nagy Bálint atya Budapesten szolgál, Korponai Gábor, Bellovics Gábor és Petrovics László skolasztikusok Budapesten, Münchenben és Londonban folytatják képzésüket. András Attila SJ elöljáró

évönyv | küldetésben

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Legrégebb óta Miskolcon

Csókay Károly SJ atya Miskolc előtti életéről mesél Károly atya, sokaknak gyóntatója vagy a gimnáziumban. Szívesen jönnek hozzád a diákok is. Több mint 65 éve, 24 évesen, Belgiumban léptél be a Jézus Társaságába. Hogyhogy 24 évesen, miért pont Belgiumban? A kalocsai jezsuita gimnáziumba jártam és 1944-ben, a háború vége felé előrehozott érettségit kellett tennünk. Szüleimnek otthon, Mosonmagyaróváron, volt egy húsüzeme, és a tervük az volt, hogy én vigyem tovább a családi vállalatot, bár nem voltam meggyőződve róla, hogy ez az utam. Budapesten, az ELTÉN vegyész diplomát sze-

reztem, s csatlakoztam, egy fiatalokból álló csoporthoz, akik a magyar társadalom keresztény szellemiségben történő megújításán dolgoztak. 1949-ben úgy határoztunk, hogy elhagyjuk az országot és ekkor kerültem Belgiumba. Végül hosszú keresgélés után érett meg bennem a döntés, hogy kérjem felvételemet a jezsuita rendben. Párizsban találkoztam a magyar provinciálissal, aki a belgiumi Arlon noviciátusába küldött. A képzés teljes egészét külföldön töltötted, aztán Spanyolországban, Chilében dolgoztál. Mi az, amire a legszívesebben emlékszel vis�sza? A francia, majd spanyol nyelvet kellett elsajátítanom, s ez nem volt könnyű, főként a lelkiéletbe való bevezetés szempontjából. Ugyanakkor örömmel vállalkoztam a mis�sziós hithirdető munkára. 1959-ben érkeztem Chilébe. Előbb a fővárosban, Santiago peremén dolgoztam, ahol a nemrégiben szentté avatott Alberto Hurtado jezsuita is tevékenykedett. Aztán, hivatásomnak legmeghatározóbb időszakát az ország nagy

évönyv | küldetésben északi bányavidékein, Chuquicamatában töltöttem, a bánya melletti lakótelep lelkipásztori ellátásában. Később Dél-Amerikából a kontinens északi részére Kanadába kerültél… 1975-ben megüresedett a montreali magyar plébánia. Provinciálisom, P. Deák Ferenccel együtt, aki szintén Chilében dolgozott egyetemi tanárként, ránk bízta a plébánosi szolgálatot, amit felváltva töltöttük be. Közel 40 év után, 1993-ban érkeztél vis�sza Magyarországra. Mivel szembesültél hazatérve?

megőriznie hitüket az előző rendszer ideje alatt. Sok helyütt tapasztaltam, hogy az emberek a félelem miatt nem ismerik egymást, még közvetlen szomszédjaikat sem, éppen ezért az egyedüli fontos, hogy gyarlóságaink közepette is, Jézus Krisztusról tanúságot tegyünk. Készítette: Jancsó Árpád SJ (Károly atya Chilei munkásságát „Egy magyar hithirdető Chilében” című könyvében írta le, ami 2011-ben a Kairosz kiadónál jelent meg.)

Amikor ide kerültem Miskolcra, ahol jelenleg is szolgálok kisegítő lelkészként, azt kellett látnom, hogy sokaknak nem sikerült

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

évönyv | küldetésben

Testvérként, s nem atyaként kapcsolatba lépni Nagy Ernő SJ testvér mesél hivatásáról Nagy Ernő jezsuita testvér 1958-ban született Bükkszéken. Egerben, a Gárdonyi Géza Gimnáziumban érettségizett, Keszthelyen növényvédelmi üzemmérnöki diplomát szerzett, majd másfél év katonaság után tartalékos alhadnagyként szerelt le. 1992-ben lépett be a Jézus Társaságába. Ernő testvér nem pap, hanem szerzetes testvér, 2014 óta a miskolci jezsuita közösség tagja. 1986-ban Kanadába disszidáltam, s ott ismertem meg a jezsuitákat. Hat évet éltem Vancouverben, ahol dolgoztam bizsukészítő kisüzemben, szelektív hulladékgyűjtésnél, voltam favágó, takarítottam éttermet, és végül egy fitness klubban voltam takarító és karbantartó. A rendszerváltás után tértem vissza Magyarországra, s léptem be a jezsuita rendben. Hármas szerzetesei fogadalmat tettem, de nem vagyok pap. Nem misézek, nem gyóntatok, de sok mást, amihez nem szükséges papszentelés, mint lelkigyakorlatok szervezése, kísérése, illetve lelkivezetés, jómagam is végzek. Szerzetesnek lenni

nem elsősorban valamilyen szerepet vagy feladatot jelent, hanem inkább egy módja a létnek, mondja egy amerikai szerzetesnő. Hozzáteszi, hogy a szerzetesi élet valójában egy szabad válasz Jézus Krisztus személyes hívására, hogy vele különleges kapcsolatban éljek, s osztozzak az ő küldetésében. Szerzetes testvérként nem atyaként, azaz papként, hanem testvérként kerülök kapcsolatba az emberekkel. Ennek alapja, hogy mindnyájan a Teremtő Isten szeretett gyermekei vagyunk, egymás fivérei és nővérei, ami egy nagyon mély egységet jelent minden ember között, s ez emberi méltóságunk alapja is. A Társaságban sok féle feladatom volt: tanítottam hittant, voltam tartományfőnöki titkár, jelenleg a miskolci rendház „minisztere” vagyok, vagyis az én feladatom, hogy minden anyagi ügy rendben menjen a közösségben. Emellett szeretettel várok mindenkit beszélgetésre vagy egy nyugodt együttlétre az iskolalelkészségen. Néhányunknak szükségünk van egy csendes pontra, a „nyugalom szigetére”.

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Koronkai Zoltán SJ

1972-ben születtem. Esztergomban nőttem fel. 1990-ben kezdtem egyetemi tanulmányaimat Budapesten, a Műszaki Egyetem Villamosmérnöki karán. A diploma megszerzése után még egy évet doktori tanulmányokkal foglalkoztam, amikor egy lelkigyakorlat során világossá vált számomra, hogy az Úr papnak hív. Ez után jelentkeztem a szemináriumba. Esztergomi egyházmegyés kispapként tanultam Budapesten, majd Rómában a Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként, később pedig a Casa Balthasarban töltöttem két évet. Itt érlelődött meg bennem egy újabb döntés, a szerzetesi hivatással kapcsolatban. Egy lelkigyakorlat során kaptam a vilá-

gosságot, ami a Jézus Társaságába, a jezsuita rendbe vezetett, ahol két év noviciátus után újabb tanuló évek következtek, egy Rómában, kettő Kanadában, Torontóban. A tanulmányok befejeztével 2007-ben tértem haza és kezdtem el az apostoli munkát Budapesten, a Horánszky utcai jezsuita központban. 2008-ban szenteltek pappá. Fő feladatom a hivatásgondozás volt, melynek keretében lelkigyakorlatokat tartottam, a Montserrat jelölt- és hivatástisztázó házat vezettem, és sok ifjúsági program szervezésében vettem részt (pl. jezsuita nyolcas, Magis stb). 2008-2014 között a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumban is lelkészkedtem. 2015. augusztusában kerültem Miskolcra, a Jezsuba, iskolalelkésznek. Örülök, hogy itt lehetek. A Jó Pásztor munkatársaként szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a diákok, tanárok, munkatársak, és szülők közelebb kerülhessenek Istenhez és egymáshoz, és mind teljesebben tölthessék be sajátos hivatásukat a világban.

évönyv | küldetésben

„Magiszteri” szolgálat Miskolcon „Hogy a fiatal jezsuita dolgozzon kicsit…” Beszélgetés Bellovics Gábor jezsuitával Miskolcon töltött gyakorlati idejéről Két évet töltöttél Miskolcon. Mivel foglalkoztál ez idő alatt és mi volt a célja ennek a két évnek? A rendi képzésünk gyakorlati idejét töltöttem a Jezsuban, amit „magisztériumnak” is nevezünk. Ez egy olyan időszak, amikor a fiatal jezsuita rendszerint megszakítja tanulmányait, hogy az egyetemi padból kiszakadva, kipróbálja magát egy „apostoli” feladatban: dolgozzon kicsit.

együttműködni akaró és tudó csapatba kerültem. Sokat tanultam arról, hogy lehet saját véleményem és mégis tudunk közös megoldásokat találni, azaz tényleg csapatként működni. A rám bízott diákok felől (először a kisebbektől, aztán egy kicsit nagyobbaktól), nagylelkű hozzáállást tapasztaltam, amivel tényleg segítették azt, hogy élhető rend alakuljon ki a hétköznapokban.

Az én feladatom alapvetően a kollégiumi szolgálat köré összpontosult. Mindkét évben egy-egy kollégiumi csoport kísérése volt a dolgom, illetve az, hogy beletanuljak és kipróbáljam magam jezsuitaként, hogyan lehet önállóan, másokért felelősséget vállalva, egy aktív közösség tagjának lenni. Nagyon hálás vagyok azért, hogy a kollégiumi nevelőtanárok között egy őszinte és nagyon jól

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium Ha visszagondolsz a miskolci két évedre, mit mondanál, mik voltak számodra a legnagyobb kihívások? Alapvetően a legelején az, hogy lássam, tulajdonképpen mi is a dolgom. Aztán, hogy megtaláljam a helyem a kollégiumban. Amikor egyik napról a másikra kollégiumi nevelővé váltam, és folyamatosan a diákok között mozogtam, rájöttem, nem kis feladat megszervezni, hogy működjön az életük, megmaradjon a napi-

rend és közben jezsuitaként úgy lenni jelen, hogy megszólítható legyek. Nagyon hálás vagyok ezért az időszakért, rendtársaim támogatásáért. Rengeteget tanultam, magamról, emberi kapcsolatokról, közös munkáról, szolgálatról, együttműködésről, konfliktuskezelésről. Ezek nagyon értékes dolgok. Most hogyan tovább? Jelenleg Németországban zenei tanulmányokat végzek, amit nagy örömmel teszek. Az dolgom az, hogy újra tanuljak, készüljek. Ez egy teljesen más ritmusú élet. Most rajtam is reggel hátizsák van, és újra a „katedra” másik oldalán ülök. Kicsit még ez új, de nagyon bizakodó vagyok! Készítette: Jancsó Árpád SJ

évönyv | küldetésben

Jezsuitaként a szent és a szép szolgálatában Gábor, a kollégiumon kívül más dolgokba is belekapcsolódtál. Például nem is olyan régen volt a a „Képzelt riport” utolsó előadása. Mesélj erről. Hogy a zenei részhez pontosan hogyan és mikor kerültem közelebb a Jezsuban, most nem tudom megmondani. Egy biztos: elég hamar. Velkey Klára tanárnő hívott, hogy ha van kedvem nézzek bele a kórus munkájába. Mindig is érdekelt az ilyesmi, és ki is kapcsolt. Így aztán lassan bekapcsolódhattam abba a nagyon intenzív munkába, ami a Dráma teremben folyt kedd délutánonként. A második évemtől pedig a kollégiumi napirendemet is úgy alakították, hála a munkatársaknak, hogy kedden délutánonként a zenével tudjak foglalkozni. Ezért is hálás vagyok. Számos csodás élményem kötődik ebből a két évből ezekhez a projektekhez, melynek nyilvánvalóan számomra is csúcsa volt a Képzelt riport. Mi az amit tanultál, tapasztaltál a jezsus művészeti életbe kapcsolódva?

Először is hatalmas élmény volt szembesülni azzal, hogy mennyi tehetséges fiatallal vagyunk körülvéve. A másik nagy dolog pedig, hogy már most mennyire felelősen és lelkesen tudnak együtt dolgozni. Velkey Klára tanárnő nagy karizmája, hogy rendkívüli módon tudja motiválni és egybe rázni a csapatot. 100 fővel színdarabot csinálni, mégpedig valóban színvonalasat, turné utakat szervezni, stb.. nem mindenkinek menne. Volt egy másik formáció, ami a liturgiához kapcsolódott. Gergorián roráték és ilyesmi. Ez hogy indult? Ez úgy indult, hogy római éveim alatt szép gregorián adventi hajnali miséken vehettem részt, és már mikor Miskolcra kerültem, gondoltam, csak lesz ott néhány ilyesmire kapható fiatal. Amikor a kis csapat összeállt, már csak kitartóan próbálni kellett. A belső lelki eredmény, a liturgikus szolgálat öröme, nem maradt el. A csapat együtt maradt, és kizárólag liturgikus énekeket tanultunk. Így az adventben néhány hajnali mi-

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium sén, nagyböjtben pedig az ún. Előszenteltek liturgiáján szolgáltunk. Mit gondolsz, miért lehet, hogy egy ilyen régi műfaj művelésébe beszálltak a diákok? Ez ajándék szerintem. Mert valószínűleg kedvük volt hozzá. A jobb kérdés talán,

hogy miért tartottak ki benne. Azt hiszem, megtapasztaltunk egy olyan szolgálatot, ami amelett, hogy próbálja az Istent dicsérni, bennünk is gyökeret ver, figyelmünket Őrá irányítja. Aki ilyesmit megtapasztal, nem egykönnyen feledi el. Készítette: Jancsó Árpád SJ

évönyv | küldetésben

Misszióban Magyarországon A Vietnami Jezsuita Rendtartomány egyike a leggyorsabban fejlődő provinciáknak, több mint kétszáz taggal. Ennek az ígéretes növekedésnek két friss hajtása Tran Van Ngu és Nguyen Quoc Tuan, akik nemrég fejezték be filozófiai tanulmányaikat. Júniusban érkeztek Budapestre, hogy részesei lehessenek a missziónknak, és csatlakozzanak a magyarországi rendtartományhoz. A miskolci jezsuita közösségben kezdték el tanulni a magyar nyelvet. Szándékukról és reményeikről kérdeztük őket. ra?

Mi vonzott a misszióba és Magyarország-

Ngu: Nagyon örülök, hogy megoszthatom a motivációm a magyarországi misszióval kapcsolatban. Három fő tényező vonzott. Először is: Isten szeretett engem elsőként. Élénken emlékszem az első érzésre, békére és boldogságra, mikor Szent Ignác gyönyörű imáját olvastam: „Vedd, Uram, és fogadd el teljes szabadságom, emlékezetem, értel-

mem és egész akaratom; mindenem, amim van, és amivel rendelkezem, te adtad nekem mindezt, én most visszaadom neked. Uram, mindenem a tiéd, rendelkezzél vele egészen akaratod szerint. Csak a szeretetedet add kegyelmeddel, és ez elég nekem.” És ez az imádság vezetett el engem a döntéshez, hogy a jezsuita hivatást kövessem. Másodszor, amint a magyar provinciális, Tamás atya levelét olvastam, rájöttem, hogy ajándékot kaptam a magyar jezsuitáktól: egy magyar jezsuita [P. Kráhl József SJ] jött Vietnamba szolgálni 1975 előtt, mikor a Vietnami Katolikus Egyház hiányt szenvedett hivatásokban. Azt gondolom, hogy a Vietnami Katolikus Egyház – a mai napig – azon misszionáriusok nagyszerű ajándékának eredménye, akik eljöttek hozzánk, beleértve egy magyar jezsuitát is. Tehát a másik motivációm, ami miatt a magyarországi missziót választottam, a hála. S végül itt van a hit motivációja is. Tudom, hogy magyarországi misszióm számos kihívást rejt magában, de a hivatásom növekedni fog ezekben a helyzetekben. Ezek a kihívások a kultúrák, a nyelvek és a lakókör-

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium nyezetek különbségéből adódnak. Kicsit féltem az idegen környezetben való élettől, bár ez az érzés értékes tapasztalat volt a lelki életemet tekintve. Elmondtam Istennek minden érzésemet, ami a lelkemet nyomta, és éreztem a vigasztalást a szívemben. Vigasztalva éreztem magam, mert a magyarországi misszió segít ráébredni, hogy sok korlátom van, bíznom kell Istenben, és ő megígérte, hogy nem hagy el engem. Tuan: Magam is tűnődtem azon, hogy mi vonzott misszióba Mag yarországra. Mielőtt idejöttem, sokkal kevesebbet tudtam az országotokról, mint más helyekről, amiket a magiszterségemhez választhattam volna. A választásom és a döntésem, hogy Magyarországra jövök misszióba, főleg a következőkön alapult: – hallgattam a szívemből Isten hívására,

aki személyesen szeret és személyesen hívott engem, hogy kövessem új nyomokon és új határokon, rendelkezésre állva és rugalmas hozzáállással; – a jezsuita misszionáriusok történelmének mély átérzésén, akik a „menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket” (Mt 28,19) idézet szellemiségében éltek, így Xavéri Szent Ferenc (Indiában és Japánban), Roberto de Nobilis (Indiában), Matteo Ricci (Kínában), Alexandre de Rhodes (Vietnamban), és különösen az a magyar jezsuita, aki 1975 előtt szolgált Vietnamban. – és az én gondolkodásomon, hitemen és cselekedeteimen, mert Isten velünk van „mindennap, a világ végéig” (Mt 28,20). Mit vársz Miskolctól? Tuan: Nem számítok rá, hogy könnyű életem lesz Miskolcon, mert ez illúzió lenne. Azon-

évönyv | küldetésben ban remélem, hogy az identitásom elvesztése nélkül tudok a kultúrátokba, a nyelvhasználatba és az életetekbe beilleszkedni. Jó barátságra várok veletek az Úrban, sokféleséggel, amelyhez mindegyikünk hozzájárul. Jézus Krisztusban mi egyek vagyunk a sokféleségben, és remélem, hogy részem lehet ebben az élményben.

Ngu: A Miskolcon eltöltött idő alatt remélem, hogy megtanulom, hogyan legyek jó barátja mindenkinek, akihez küldtek. Várom, hogy meghalljam az ott működő Isten szavát, és remélem, hogy ti és én is felismerjük: milyen nagyon szeret minket az Isten. Készítette: András Csaba SJ

(Az interjú megjelent a Barátainknak 2015/2-es számában.)

Jancsó Árpád SJ

András Csaba SJ

Új Kollégák

évönyv | küldetésben

Bialkó Mónika hitoktató és kollégiumi nevelő 2014 szeptemberétől dolgozok az iskolában, mint kollégiumi nevelőtanár. Tanulmányaimat az egri Eszterházy Károly Főiskolán végeztem hittanár-történelem szakon 2001-ben. Több éven keresztül hitoktatóként dolgoztam a Mindszenti Plébánián, időközben elvégeztem a földrajz szakot is 2008-ban. Jelenleg pedig hittanból végeztem el a mesterszakot. Szabadidőmben szívesen kirándulok, túrázom, olvasok, de szeretek otthon a keretben is tevékenykedni és a virágaimmal foglalatoskodni.

Bidault Valentine francia lektor

Észak-Franciaországból érkeztem Magyarországra. Francia nyelvet oktatok az iskola diákjai számára, főként a felsőbb éveseknek. Büszke vagyok arra is, hogy az iskolába járó francia anyanyelvű diákoknak segíthettem abban is, hogy anyanyelvüket ápolhassák és fejleszthessék. Nekik irodalmat és emelt francia nyelvtant oktattam. Nagyon örülök ennek a lehetőségnek, úgy érzem, hogy kipróbálhattam magam egy új kaörnyezetben, új kihívásokkal nézhettem szembe. Szabadidőmben szívesen főzök és sütök, "alkotásaimat" szívesen beviszem órára, hogy diákjaimmal együtt fogyaszthassuk el.

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Duan Jingjing kínai lektor Sosem hittem volna, hogy egyszer lehetőségem lesz kínai nyelvet tanítani Magyarországon. Úgy érzem, hogy sohasem fogom elfelejteni, amit itt átéltem. Nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért. Az iskola diákjai rendkívül tehetségesek és udvariasak, nagyon büszke vagyok rá, hogy taníthatom őket. Nagyon jól éreztem itt magam. Sok lehetőségem volt olvasni a szabadidőmben, gyakorolhattam az angolt, valamint a halászlé és a csokoládé a kedvenceim lettek.

Miklós Julianna magyar nyelv és irodalom- történelem- népművelés szakos tanár

Az egri tanárképző főiskolán végeztem,32 évig Hernádnémeti községben dolgoztam és éltem. A tehetséggondozás és felzárkóztatás egyformán fontos volt a pályám során. Tapasztalataimat, mint szaktanácsadó próbálom átadni. 2015 augusztustól dolgozom a gimnázium közösségében, mint nevelőtanár. Az új munkahely inspiráló számomra, új feladatokat jelent, új módszereket próbálhatok ki, a tapasztalataimat nagyon jól tudom használni a kollégiumi munkámban. Fontosnak tartom az empátiát, a szakmai megújulást a hivatásomban. A másokért élő ember elkötelezettségét, s ezt tartom legfőbb erősségemnek is.

évönyv | küldetésben

Kőszegi Judit szakmai vezető, óraadó, kollégiumi nevelő Mindig is fontos volt számomra, hogy másokkal törődjek, segítsem a gyerekeket és felnőtteket. Az Eszterházy Károly Főiskolán és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végeztem tanulmányaimat. Érdekel a szociális -, egészségügyi oktatás és a jogvédelem. Nemcsak kollégiumi nevelőként, hanem szakmai vezetőként és egyetemi oktatóként is tevékenykedem a Miskolci Egyetemen. Szabadidőmben sportolok: úszom, futok és síelek. Legszívesebben mérnök fiammal és családjával, 2 éves unokámmal töltöm az időmet.

Szabó Flóra angol és német szakos tanár 7 éves korom óta az a cél lebegett előttem, hogy tanár legyek. 17 éves korom óta foglalkozom fiatalok oktatásával, nevelésével. Tanulmányaimat a Miskolci Egyetemen fejeztem be 2015-ben, ahol üzleti angolt és - németet is tanítottam. Számomra nem csupán a tanítás és a motiválás fontos, hanem a jóra nevelés, a példamutatás és a közösségépítés. Ezért is szeretek annyira ebben az iskolában dolgozni. Szabadidőmben szívesen táncolok, rajzolok és festek. Szeretek új nyelveket tanulni, valamint a japán kultúra és nyelv áll szívemhez legközelebb.

Ellentétek

Gyűlölöm,hogy láttalak Utálom a hátadat S,égnek álló hajadat. Utálom,ha rámnézel, Ha ezzel igézel Utálom, ha nevettetsz, Ha ezzel feledtetsz. Utálom,ha énekelsz Ha lelkemet éred fel Utálom,a szemedet Ha figyelmed a felelet. Utálom a hangodat, A kerek arcodat. Utálom ha bármikor Felkelthetsz az álmomból.

Utálom a képzetet, Hogy mindenkor féltelek. Utálom,ha kereslek, Ha szívemből szeretlek. Kereslek az álmomban, Messzi járó mámorban. Kereslek az életben, Felpezsdülő lélekben. Utálom,ha a félelem Messze jár,mint képzelem Gyűlölöm,hogy ezek után, Minden erőm elhagy,csupán Egy érzet maradt én nekem, Szeretlek,s ez végtelen Szögeczki Luca

Tรกgulรณ vilรกgunk

évönyv | projektek

Disputa - kommunikáció és beszédfejlesztés A 2014/2015-ös tanévben iskolánk regionális vitakultúra képzőközpontként is működött. A városból négy középiskola, a Miskolci Egyetem, a megyéből további kettő iskola, valamint három civil szervezet számára adott helyet, hogy azok saját projektjeiket kitalálják, majd prezentálják. Egyre több nevelő – oktató ismeri fel, hogy a vita kiváló eszköz arra, hogy kommunikációs kompetenciát fejlesszen. Az ember, a különböző élethelyzeteiben folyamatosan olyan problémák elé kerül, amelyeket meg kell oldania. Azt látjuk, hogy a helyzetek megoldásának folyamata sokszor részben vagy teljesen kommunikatív folyamat. Ebben az értelemben a kommunikációs viselkedés önállósult funkció, a problémamegoldás funkciójának az ellátására alkalmas, tehát kijelenthető, hogy a kommunikáció a személyiség önállósult kompetenciája, amely hatással van a többi kompetenciára. A nyelvi és kommunikációs képességek befolyásolják az iskolai, később a munkaerő-piaci, összességében pedig a társadalmi érvényesülést. Az érvényesülésen túl a sikerességet, az elégedettséget és az önbecsü-

lést. A nyelvi és kommunikációs készségek befolyásolják a tanuláshoz való viszonyt, a motivációt, az értékválasztást, a kortárscsoporthoz való tartozást, egyszóval attitűdöt határoznak meg. Kihatnak a felnőttkori beilleszkedésre is, hiszen a nyelvhasználat és a viselkedéskultúra minősége meghatározója lehet egy társadalmi csoportba való tartozásnak is. Az elmúlt év munkája igazolja azt a felismerést, hogy a meglévők mellett, kialakítható olyan módszer, amelynek segítségével sikeresen javítható a középiskolás diákok beszéde, nyelvi kifejezőképessége. Mivel évek óta használjuk a disputa, a strukturált vita módszereit, úgy látom, hogy azon keresztül megvalósítható egy nagyon tudatos beszédfejlesztés. Ráadásul egyre inkább azt tapasztalom, hogy a vita tanulása ugyanúgy önismereti célokat is szolgál, mint a nyelv, a beszéd fejlesztése. Így hát akaratlanul is összekapcsolódik a beszéd- és vitakultúra fejlesztés azzal, amit közkeletűen csak önismeretnek nevezünk. Önismeret pedig csak úgy válhat valóságossá, ha a személy reflektál önmagára: teret enged annak, hogy vis�szacsatoljon, reagáljon arra, amit mondott

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium és tett. Ez az elemzői magatartás persze nem alakul ki mindenkinél, sőt gyakran szívesen mellőzzük azt, hiszen hibáink beismerése, rossz döntéseink felismerése sérti büszkeségünket. Hibázni azonban nem bűn. Bűn az, ha nem tanulunk belőle. A hétköznapi vita olyan közvetlen, kétoldalú kommunikációs aktus, ahol az adó és a vevő interakcióban áll egymással, ahol a visszacsatolás rendkívül gyors, de sokszor pontatlan és felületes. A kommunikációs helyzet gyakran sérül, a felek egymás szavába vágnak, felemelik a hangerejüket, érvek helyett ítéletet fogalmaznak meg. Ezzel szemben a strukturált vita olyan formaként szervezi a beszédhelyzetet, amelynek szabályai nem engedik sérülni a felek szóbeli megnyilvánulásait. A vita akkor képes meg�győzésre, ha az egyén tudatosan törekszik arra, hogy valamilyen információ átadásával megváltoztassa a másik egyén vagy csoportok viselkedését. És itt egyértelműen a tudatosságon van a hangsúly, ezt a tudatosságot (is) lehet a vita által fejleszteni. A vitában résztvevő felek érvelése képes megváltoztatni egy addig kialakult véleményt, így az észlelést, az érzelmeket és később akár a cselek-

vést is. Ahogyan Báthory Zoltán fogalmaz: „A beszéd – éppen a gondolkodással való kapcsolata révén – fontos komponense a tanítási-tanulási folyamatnak. (...) A tanulók kérdései, problémafelvetései, elejtett szavai, spontán közlésvágyuk, a viták – tehát a valóságos kommunikációs helyzetek – segítik elő elsősorban a gondolkodás fejlődését és a tanulás eredményességét.” Varga Péter

évönyv | projektek

„A digitális korban nincs szükség könyvtárra” Tanulóink a vita menete során négy csapatban kezdték meg a felkészülést. Tíz kártya állt a rendelkezésükre, amelyek között fontossági sorrendet kellett állítaniuk (olvasottság, Hétfőn délután a Fényi teremkreativitás, elmélyült tudás, stb). a négy csapatból kettő-kettő ben 18 diák vett részt egy olyan vitázott tovább, akiknek konszenzusra kellett jutniuk az első vitán, amelynek a tételmondaöt érték meghatározásában. ta minden bizonnyal legalább A létrejött két, egyenként kilenc tagú csapat 3 szónokos egyszer mindenki elgondolvita keretében próbálta meggyőzni a másikat igazáról, noha kodtatott már, aki akár olvasni, addigra már minimálisra csökkent a nézeteltérés: alapvetőakár netezni ment a könyvtáren találékonynak, kreatívnak, jól felkészültnek, naprakésznek ba: „Van jövője a könyvtárnak?” kell lennie az embernek, ha jutni akar valahová. S, hogy jön ide a fent említett példamondat? A diákok egyöntetű véleménye alapján ahhoz, hogy megfelelő tudásra tegyünk szert, bizony szükség van a könyvtárra – a könyvtár egy közösségi tér. Noha szerepe átalakulóban van, mégis a tudás szimbóluma, az internettel szemben még mindig a megbízható

A kreativitás és találékonyság pedig épp az olyan pillanatokban érhető tetten, amikor két ember eltérő véleményét, kulturáltan, a szervezett vita kereteiben, jól felépített érvekkel képviseli, azaz megszerzett tudását a gyakorlatban kamatoztatja.

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Olvassunk együtt! Könyvtárhasználati és irodalmi vetélkedő jutalomkirándulása révén egy könyvtári Palotában jártunk.

Az előző évekhez hasonlóan közlekedési eszközként a vonatot választottuk. Az utazás alkalmat adott a közös beszélgetésekhez, játékhoz, olvasmányélményeink megbeszéléséhez. Valamint egy kis leírást kaphatunk Budapest azon területéről, ahová az úti célunk szólt. A vonatról leszállva gyalog közelítettük meg Budapest Palota negyedét, ahol a századfordulón a Nyugatosok nagy része járt – kelt. (Bródy utca – Horánszy utca, Mária utca) Itt található kávéházakban, kocsmákban jöttek össze a művészurak: Kosztolányi, Mikszáth, Babits Mihály, Krúdy, Szabó Lőrinc. Alkottak, éltek, élvezték a mindennapokat.

A könyvtári pályázatunknak köszönhetően az idei tanévben az Olvassunk együtt! Könyvtárhasználati és irodalmi vetélkedő győzteseivel egy újabb budapesti könyvtárral ismerkedhettünk meg.

Utunk során megnéztük a Horánszky utcában álló jezsuitáknak otthont adó, Párbeszédek Házát, és a Mária utcában a Jézus Szíve templomot. A templom bejárata előtt az Úti Boldogasszony képe előtt hálát adtunk a lehetőségeinkért. Innen egy pár perces rövid sétával értük el a főúri Wenckheim- palotát, amely 80 éve

évönyv | projektek otthont ad a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak. Látogatásunkat a gyermekkönyvtári részben kezdtük, ahol egy interaktív csillagászati foglalkozáson vettünk részt és ezután következett a művészettörténeti séta a palotában. Termeket körbe járva ámultunk és bámultunk, a csillárok, bútorzat, kandalló eredeti pompájában ragyogtak.

Az utazó csoport tagjai voltak: Gajdócsi András, Csapó Bálint, Szabó Márton, Fegyverneki Lilien, Eperjesi Kamilla, Balogh Zoé, Polyák Panna, Sorbán Zalán, Sárkány Egon, Kornidesz Petra, Sallai Noémi, Szabó Réka, Bordás Alex, Kovács Zsófia és Ildi néni

Kilépve a főúri miliőből ismét az utcai forgatagba találtuk magunkat. Az ebédünket egy utcányira a Magyar Nemzeti Múzeum Kertjében megpihenve fogyasztottuk el. Végül a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításaival kiscsoportokban ismerkedtünk meg. Minden csoport saját érdeklődésének megfelelően időzhetett a kiállítóterekben. A visszafelé úton természetesen a nyalánkságok vétele sem maradt el és a vonatra is időben sikerült felszálltunk. Tudásunkat gyarapítva, élményekkel gazdagodva érkeztünk haza. Köszönet a lehetőségért az iskola vezetőségének.

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Csecsemőgondozás A gyermek igen nagy boldogság és öröm a családban, de felnevelése nem kis gonddal jár. A szülők aggódva figyelemmel kísérik gyermekük minden mozdulatait, szellemi tevékenységeinek kibontakozását, mert tudják, hogy a tudomány és a technika rohamos fejlődése egyre nagyobb követelményeket ró a jövő emberére, és ehhez már az élet első évében fel kell készíteni gyermekeinket. Az iskolámban van egy nagyon hasznos szakkör: a csecsemőgondozás. Elsőre mindenki meglepődik, hogy mit lehet egy ilyen foglalkozáson csinálni. Megtanulhatjuk, hogyan kell egy kisbabát etetni, fürdetni és ha netán lázas lenne, hogyan kell megfelelő módon csillapítani. 2015 év elején alakult a csapatunk: Danyi Kinga, Tóth Gergő, és jómagam. Januárban elkezdtünk készülni a versenyre. Május elején rendezték meg a Ferenci Sándor Egészségügyi Szakközépben a városi versenyt. Első helyezést értünk el a korosztályunkban, így tovább jutottunk a megyei megmérettetésre. Ezek után is lel-

kesen készültünk. A megyei verseny nagyon izgalmas volt, immár egy szigorúbb zsűrivel és nehezebb feladatokkal, de mi ismét első helyezést értünk el, így kijutottunk az országos fordulóra. Ezt a versenyt Június elején rendezték Budapesten a Semmelweis egyetem egyik szakán. Egy pénteki napon utaztunk fel, elfoglaltuk a szállást és összeismerkedtünk versenytársainkkal. Szombaton korán keltünk és indultunk a versenyre. 15 helyszín volt, melyek között voltak gyakor-

évönyv | projektek lati és elméleti feladatok is. A termekben önkéntesek segítették a gondolkodásunkat. A nap végén nagyon fáradtak voltunk, már csak az eredményhirdetés várt ránk. Minden csapat tartalmas napot tudhatott maga mögött, nekünk a részvétel és az élmény volt a legfontosabb. 20 csapatból mi 10-ek lettünk, ami egy ilyen nagy országos versenyen szerintem kifejezetten jó. Mi nagyon örültünk ennek is, és meglepetésünkre mindenki kapott apró ajándékokat, illetve aján-

déktárgyakat. Örülök, hogy részt vehettem és szórakozhattam, közben hasznos dolgokról tanulhattam, amit majd később mindannyian tudunk hasznosítani az életben. A csapat nevében is köszönjük a felkészítést és a sok bíztatást Vass Krisztinának, iskolánk védőnőjének. Köszönjük! Gyurkó Kinga

MAGIS újság „Pákozdi Zsófia vagyok, a 2015-16-os tanévben én lettem a MAGIS új főszerkesztője. Nagy megtiszteltetés számomra, átvenni az újságot és rengeteg tervem van, hogy hogyan tudnánk még közelebb vinni hozzátok. A MAGIS újság, a Jezsu újsága, a Mi újságunk! Ez pedig azt jelenti, hogy Nektek kell a központban lenni, Titeket kell, hogy érdekeljen. Mert ha a diákságot nem érdekli, kiért él az újság? Ezért kerültek bele a verseitek, rejtvények és rengeteg program, tapasztalat, élethelyzet, amelyeket Ti éltetek át. Én csak remélem, hogy az újság, ebben az internetközpontú világban is képes lesz életben maradni és Bennetek is lesz késztetés, hogy ehhez hozzájáruljatok. Köszönöm a szerkesztőségnek a munkát és köszönöm Nektek a segítséget!”

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

5 kérdés, 5 válasz A Magis újságról Miért jó ezt csinálni? Egyrészt, szerintem megtisztelő a Magis újság szerkesztőségi tagjának lenni. Ez egy igényes újság, jó közösséggel, örülök, hogy a tagja lehetek. Illetve, természetesen, mert szeretek írni! Így pedig van lehetőségem publikálni is. Mi benne a kihívás? Mint minden másnál is, itt is dolgozni kell. Bár öröm az írás, sajnos sokszor nincsen ötlet, hiányzik az ihlet...szerintem ilyenkor a legnehezebb ez a feladat. Szeretnénk valami maradandót, minőségit, igényeset csinálni. Olyasmit, ami kiemeli a miénket a többi iskolai újság közül. Milyen érzés, amikor megjelenik? Eszméletlen élmény azt, amit én alkottam, nyomtatásban látni, egy újságban! Még nagyobb boldogság dicséreteket, elismerő szavakat kapni érte… Milyen készségeket tanultok meg a szerkesztés alatt, és mire lesz az még jó ha nagy leszel? Legfőképp, fejleszti az "írói vénát"...mint mindig, gyakorlás teszi a mestert! :) Másrészt, kicsit bemutatja az újságíró világot. Szerkesztőségi ülések, ötletelések, határidők. Az interjú készítésben már most rutint szerezhetünk a tevékenységünk révén. Milyen kitüntetést kapott a Magis újság? A Magis újság tavaly kapta meg a legjobb tipográfiájú diák lap címet, dr. prof. Gaul Emil PhD, DLA, az ELTE tanára adományozta nekünk. Hatalmas megtiszteltetés, hiszen több diák lappal hasonlított össze bennünket... Janka Gyuri főszerkesztő el is ment Pestre, és tartott egy előadást a Magis újságról az egyetemi hallgatóknak. Hajas Tamás Boldizsár

évönyv | projektek

Ki szélnek szárnyán szálltál s ha nem volt muszáj meg soha nem álltál Boldog vagy-e? Csöppnyi kismadàr Hát mondd amit elvesztettél mondd amit énekeltél Lelked suhanjon át e sötét világ ezer átkán Nem tettél semmi rosszat léteztél mégis elmentél onnan, tovább, s csak tovább Csöppnyi kismadàr

Gilányi Anna

„Egy Uniós pályázat keretében a „Fiatalok digitális képi világa” c. projectben vehettünk részt, amelyet prof. dr. Gaul Emil PhD, DLA vezetett. Ennek keretében a kutatás pozitívan bemutatott esettanulmánya a MAGIS újság volt. Az tanulmányban a Magist, mint „...a legkiválóbb tipográfiájú magyar diáklap...” említette. Ezek után nyíregyházán, a Főiskolán a rajztanárok továbbképzésén tarthattam egy előadást a Magisról.” Emlékszik vissza a tavalyi évre Janka György, a Magis 2014-15-ös főszerkesztője.

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Gulágkutatók az Országházban A 11. évfolyam és a történelemtanárok részt vehettek a Gulágkutatók Nemzetközi Társaságának konferenciáján. Majorszki András tanár úr, iskolánk tanára a Társaság elnöke. A Konferenciát az Országház felsőházi üléstermében tartották, témája „Malenkij robot”volt. Neves történészek előadásait hallgathattuk meg a munkatáborokról, a „kis munkára” való kiválogatásról, a Szovjetunióban végzett munkáról, Magyarország megszállásáról, Kárpát-medence régióban folyt munkáról. Jelen volt számos idős férfi és nő, a munkatáborok túlélői. A legmegrázóbb előadást egy öreg úr tartotta, aki megjárta és túlélte a Gulágot.

Tapasztalatairól, szomorú, szívszorongató élményeiről beszélt. Mindenki néma csendben, tisztelettel figyelte őt. Érződött, hogy a sok eltelt év alatt már valahogy feldolgozta a történteket, és elfogadta, hogy azokat a táborban eltöltött éveket senki nem adhatja vissza neki. Számomra meghatározó élmény volt ez az előadás, találkozhattam egy ilyen emberrel, mint ez az öreg, aki hihetetlen megpróbáltatásokon ment keresztül, és saját fülemmel hallhattam, ahogy értelmezi a történteket. Hora Gábor

évönyv | projektek

Feeding the planet, energy for life 2015. május 6-9. között a milánói jezsuita gimnáziumban vettünk részt a 32. alkalommal megrendezésre került „A jezsuiták és a történelem” nemzetközi találkozóján. Ebben az évben a témát az EXPO ihlette, amely „A jezsuiták és a fenntartható fejlődés” lett. Május 6-án felfedeztük a nevezetességeket egy milánói tanár kalauzolásával, többek között megtekintettük a dómot és a Sforza kastélyt. Délután érkezett a többi delegáció (Rómából, Messinából, Máltáról, Nápolyból, Palermóból, Torinóból, Milánóból, Lengyelországból és Albániából). Ezután a fogadócsaládok „olaszos vendégszeretetét” tapasztalhattuk meg. Május 7-én került sor két workshopra, ahol a messinai diáktársakkal véglegesíthettük a Powerpoint prezentációnkat, amelyre már két hónapja készültünk, emailben tartva a kapcsolatot. Délután a Szent Ambrusról elnevezett templomot látogattuk meg idegenvezetéssel, majd egy szupermarketben gyűjtöttünk tartós élelmiszert a rászorulóknak. Este ünnepi szentmisén adtunk hálát.

Azt követően az iskola diákjaival és szüleikkel vettünk részt a Fiestán az iskola udvarán, állófogadással egybekötve. Május 8-án adták elő a nemzetközi csoportok a prezentációjukat, mi közösen a ’Think Globally, Act Locally’ címet választottuk, melyben bemutattuk leghíresebb „fenntartható” falvainkat. Május 9-én, az Európa Napon, részt vehettünk az Európa Pavilonban, az ún. „Civil Párbeszéden”, ahol meghallgathattuk Martin Schultzot, az Európa Parlament elnökét, valamint az Európai Bizottság alelnökét, Federica Mogherinit. A délután szinte észrevét-

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium lenül repült el a számtalan ország érdekes, látványos, ötletekkel teli pavilonjait megtekintve. Nagyon hasznosnak és érdekesnek éreztük a jezsuita találkozót. Külön élmény volt a vendégszerető családoknál töltött idő, Milánó városa és a világkiállítás. Mindezekért is köszönjük a részvételi lehetőséget! Külön köszönjük a szervezést

Csizmarik Irén tanárnőnek, aki kísérőként, felkészítőként is segítségünkre volt, valamint Dr. Demjén Péterné Rivasz-Tóth Kinga tanárnő és Ferenc atya segítő támogatását. Kiskun Emília, Barati Balázs, Palócz Bence

TUDOK 2015 a Jezsuban A TUDOK 2015-öt, az országos tudományos diákkonferenciát iskolánk szervezte a Kutató Diákok Országos Szövetségével 2015-március 20-án és 21-én. Az országos döntő pénteken kezdődött az ünnepélyes megnyitóval, majd azt követően 11 szekcióban hangzottak el a diákok előadásai. A konferencián a középiskolás diákok saját, tudományos kutatásról szóló munkájuk-ról tartottak előadást. Az iskolánkban megrendezett országos döntőn a magyarországi tematikus vagy a határon túli regionális konferenciák zsűrijének döntése alapján a legjobb előadást tartó diákok vettek részt. A konferencián 230 résztvevő volt, 130 előadás

hangzott el. Az előadásokat a Miskolci Egyetem professzoraiból és a miskolci gimnáziumok tanáraiból, valamint a KutDiák küldötteiből álló zsűri értékelte, és a 11 szekcióban a szakmai zsűrik a legjobbakat díjazták. Az előadások értékelésének a szempontjai voltak: A kutatás eredetisége A kutatási munka minősége Szakmai kompetencia és háttérismeret A kutatás felépítettsége és logikai kapcsolatai Helytállás a vitában

évönyv | projektek Előadásmód Prezentáció formai követelményei Szakirodalom ismerete, szakmai tájékozottság Az eredményhirdetésre és a díjak átadására szombaton került sor. A zsűrik Fődíjat, Nagydíjat és Különdíjakat osztottak ki. A Nagydíjas és Első díjas előadások szerzői 30, illetve 20 felvételi pluszpontot kaptak az adott szekcióhoz rendelt tantárgyból. A március 21-én szombaton a gimnáziumban sorra kerülő záró ünnepélyen részt vett Dr. Sólyom László köztársasági elnök, és átadta a konferencia Nagydíjait,és 1.díjait. A záróünnepélyen 3 tanuló Miskolc Város különdíját vette át P.Holczinger Ferenc SJ igazgató úrtól. A Miskolci Egyetem különdíjait Óváriné Dr. Balajti Zsuzsanna a Miskolci Egyetem rektor helyettese adta át. 4 tanulónak, köztük a „legjobb előadó” díjat. Prof. Dr. Roósz András a MAB elnöke a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Területi Bizottságának különdíját adta át az arra érdemes diáknak.

Mester András az Eötvös Loránd Fizikai Társulat különdíjait adta át , az ELFT alelnökeként. Különdíjakat vehettek át a tanulók a Magyar Tehetséggondozó Társaságtól, a Magyar Kémikusok Egyesületétől, a BorsodChem Zrt-től, a Rotary Magyarországtól. Földvári-Nagy Lászlóné dr.Lenti Katalin, a Kutató Diákokért Alapítvány igazgatója adta át a diákokat felkészítő tanároknak a „Kezdetektől” díjat. A rendezvényt támogatták: Miskolc Megyei Jogú Város, BorsodChem Zrt, MTA MAB , Mol Nyrt., Microsoft Magyarország, Astellas Pharma Kft, Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége , Magyar Kémikusok Egyesülete, Magyar Tehetséggondozó Társaság,Eötvös Loránd Fizikai Társulat, Aggteleki Nemzeti Park , Rotary Magyarország. A Tudományos Diákkörök XV. Országos Konferenciája a tanulók tehetséggondozását, ez által a jövő szakembereinek, kutatóinak az utánpótlását szolgálta, a sikeres rendezés iskolánk hírnevét öregbítette. Dr.Velkey László

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Meg kell előzni a tanárok kiégését Kiégési veszélyről már rég nem csak a menedzserek beszélhetnek: a burnout szindróma a pedagógusok körében is súlyos probléma. Az Észak-magyarországi régió egyik vezető középiskolája, a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium azzal is óvja pedagógusait, hogy nyertes Erasmus+ projektjével a tanároknak biztosít lehetőséget továbbképzésre, feltöltődésre. Világra nyitott campushangulattal fogadja a betérőt a miskolci Fényi Jezsuita Gimnázium és Kollégium hatalmas épületegyüttese, a campuson túl az avasi lakótelep kissé más realitására látni. Nem véletlenül ebben a miliőben alapítottak iskolát a jezsuiták 1994-ben, amely azóta is a rend egyedüli, Magyarországon működő nyolc és négy évfolyamos gimnáziuma. Térségi adottságaik miatt sajátos nevelési igényű és hátrányos helyzetű diákokat is nevelésben és oktatásban részesítenek, de az elmúlt húsz évben a minőségi nevelés terén teljesítettek szolgálatot. Nem is akárhogy. A régió egyik vezető, pedagógiai modellt adó gimnáziuma lettek. 2011 óta kiváló tehetségpontként működnek, és országos beiskolázással töltik fel a létszámot. Egyre

több a budapesti és a határon túli diák is a kollégisták között. Jó dolguk van. Minden róluk szól: – Célul tűztük ki, hogy diákjainkat nemcsak a középfokú, de a felsőfokú nyelvvizsgára is felkészítjük. A hetedik évfolyamtól kezdve szakköri keretben még a kínai nyelv is választható. A kiemelten fontos nyelvi képzést sokrétű külföldi cserekapcsolat és anyanyelvi tanárok jelenléte segíti – mondja az iskola karakteréről Rivasz-Tóth Kinga igazgató-helyettes. Rivasz-Tóth Kinga: Kevés alkalom nyílik arra, hogy a tanárok motiválása kerüljön a középpontba Számtalan tanulmány kimutatta, de különösebb magyarázatra nem is szorul az az alapvetés, amelyet az igazgató-helyettes

évönyv | projektek idéz: a tanár kulcskérdés a minőségi oktatás minden szintjén. Rivasz-Tóth Kinga a következő mondatban azonban már egy egyre általánosabb problémáról, a pedagógus társadalom elöregedéséről és a kiégés veszélyéről beszél. – Ha folyton csak az „adó” szerepében van a tanár, ráadásul teljesítménykényszer és tanrendi nyomás alatt éli meg a hivatását, óhatatlanul elveszíti egy idő után a motivációját, ez pedig az oktatás színvonalának romlásához vezet. Kevés alkalom nyílik arra, hogy a tanárok továbbképzése, motiválása, feltöltődése kerüljön a középpontba. Ezért is vágtunk bele egy tanári mobilitási projektbe – hangsúlyozza már az iskola 23282 euróval támogatott Erasmus+ pályázatára utalva.

A két éves, Egyedül nem megy! elnevezésű projekt a miskolci jezsuita gimnázium nyelvtanárainak ad lehetőséget a hazai tanítási szünetben, nyáron két hétre elutazni külföldre, és kinti iskolákban felfrissíteni módszertani tudásukat. Emellett jut idejük motiváló, feltöltő programokra, kikapcsolódásra is. A fogadó intézményeket a jezsuiták jól működő hálózatából kerültek ki. Rivasz-Tóth Kinga szintén a programnak köszönhetően coaching képzésen vehetett részt Canterburyben, a tanultakat jól tudja hasznosítani humán erőforrás területen igazgató-helyettesként. – A tanári továbbképzésnek hagyományai vannak nálunk, vélhetően ezért is lett befutó a pályázatunk. Évek óta fogadunk és küldünk is tanárokat vendégtanításra. Nem akkreditált, de jól bejáratott rendszerben, kisebb csoportokban zajlik nálunk a közös munka ezeken a tapasztalatcseréken – teszi hozzá. Motivált tanári gárdával pedig nem csak az oktatás, a világra nyitott szemlélet közvetítése is könnyebb.

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Módszertani továbbképzés Bécsben A képzés az ActiLingua Academy nyelviskolában volt. Kéthetes turnusban a következő témákba nyerhettünk betekintést Mag. a Elisabeth Schrenk segítségével. 1. Témakör: Osztrák országismeret, bécsi nyelvjárás, szólások, közmondások 2. Témakör: Osztrák hírességek, művészek, képzőművészeti alkotások 3. Témakör: Az új médiaeszközök, internetes oldalak, új programok alkalmazása a tanórán 4. Témakör: Osztrák irodalom, irodalmi művek, autentikus szövegek alkalmazása a tanórán 5. Témakör: A diákok hibáinak kezelése 6. Témakör: Beszédkészség fejlesztése a tanórán

7. Témakör: Stationenbetrieb / elmélete és gyakorlata, játékok megismerése, kipróbálása 8. Témakör: Mesék bevonása a tanórába a beszédkészség és a nyelvtani ismeretek fejlesztéséhez 9. Témakör: Játékos feladatok sajátkezű előállítása 10. Témakör: Zene, film a tanórán Az órák nagyon hasznosak voltak. Egyegy módszert sajátmagunk is kipróbáltunk. Az elméleti és gyakorlati feladatokat egyaránt kézbe adták az előadók, amelyek nagyon jól hasznosíthatóak a későbbiekben. Sokoldalú, érdekes, játékos megközelítésekkel ismerkedhettünk meg.

évönyv | projektek

Szabadidőnkkel magunk gazdálkodhattunk, amit arra használtunk fel, hogy megismerjük, felfedezzük Bécs városát: Meglátogattuk Bécs nevezetességeit: a Hofburgot, a Sissi Muzeumot, Kärtnerstraßét, Grabent, Stephansdomot, Time Travel / The Vienna History-Showt (Bécs 2000 éves történelmének bemutatását) a bécsi operaházat, az Anker órát, a parlamentet, a városháza előtt felállított óriáskivetítőn a 25. bécsi filmfesztivált, a Palachini, Pállfy palotákat, a spanyol lovasiskola lipicai ménesének bemutató show-műsorát, a Belvedert, a Pratert, Schönnbrunn kastélyt, és kertet...

A két hét alatt nagyon sokat fejlődhettünk módszertanilag és jobban megismerhettük Ausztriát. Találkoztunk cseh, lengyel, amerikai, spanyol, olasz kollegákkal és személyes beszélgetéseken keresztül az ő tanítási módszereikkel is. Az új, hasznosítható ötletekkel lehetőségünk nyílott arra, hogy újra gondoljuk a tanítási órákat! Koseczki Tamásné Nóra

Kerekes Kisanna

KĂnaiul tanulunk

évönyv | projektek

A Konfuciusz Intézet Igazgatójának köszönete Az ELTE Konfuciusz Intézet igazgatójaként nagy örömömre szolgál, hogy immár 4. éve tanítanak kínai nyelvet tanáraink a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégiumban. A Gimnázium azon oktatási intézményeink egyike, ahol a kínait, mint második nyelvet oktatják tanáraink, így a diákoknak lehetőségük lesz kínai nyelvből érettségi vizsgát tenni. Az oktatás színvonalának emelése érdekében a 2014/2015ös tanévtől már nem csak egy a kínai, mint idegen nyelv tanárként gyakorlati idejét Magyarországon töltő önkéntest, hanem egy hosszabb távon Magyarországon tartózkodó tanárt is delegálunk Miskolcra. A nyelvoktatás színesebbé és érdekesebbé tétele érdekében pedig Wen Jiabao miniszterelnök úr adományából könyveket, munkafüzeteket, szótárakat, szótanuló kártyákat és interaktív DVD-ket adományoztunk a Gimnáziumnak. Köszönettel tartozom András Attilának, a Gimnázium kapcsolattartójának, aki töretlen lelkesedéssel és hittel dolgozott és működött együtt velünk az elmúlt időszakban. Fáradhatatlanul képviselte a Gimnázium di-

ákjainak érdekeit akár a tanárok kiválasztásáról, akár a nyári táborban való részvételről volt szó. Oktatási központjaink közül a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium diákjai a kezdetektől fogva a legnagyobb számban képviseltetik magukat a „You and Me in Beijing Summer Camp” elnevezésű nyári táborban, amelynek keretében 10 napot tölthetnek el Kínában, és anyanyelvi környezetben ismerkedhetnek meg a kínai nyelv és kultúra alapjaival. 2013-ban az ország minden pontjáról érkező diákok Buzáné Kiss Judit vezetésével utaztak Kínába. 2015-ben pedig először delegálhattunk középiskolás diákokat a „2nd Confucius Institute Music Summer Camp” elnevezésű zenei táborba, ahová a Miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium kórusának 13 tagja utazott saját tanáruk, Herpainé Velkey Klára vezetésével. A tábor 2015. július 9-23. került megrendezésre Pekingben és Yunnanban, ahol a résztvevők nem csak a kínai nyelvvel és kultúrával, hanem a kínai zene sajátosságaival is megismerkedhettek. Büszke vagyok Volcz Ágostonra, aki az ELTE Konfuciusz Intézet tanárainak segít-

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

ségével HSK 4-es nyelvvizsgát tett, és remélem, hogy sokan követik példáját. Bízom benne, hogy Miskolcon, és országszerte is egyre több diák számára sikerül vonzóvá tenni a kínai nyelvet,

illetve kultúrát, és egyre többen választják a kínai nyelvet érettségi tantárgyként. Dr. Hamar Imre

évönyv | projektek

Rigók vagy madarak

Rigók vagy varjak madarak leszünk mind, rigók vagy varjak. mikor a sarokba gyűlnek a fények, egymás mögött kialszanak a lámpák és eltűnnek az árnyékok is, csak a szárny- csapások maradnak, az üreges csontok amiken sípol a szél, kifesti még egyszer az éjszakát, felragyog, megijeszt, egymáshoz bújunk, becsukom a szemem és átölelem akire gondolok. ilyenkor elfelejtem, hogy olyan gyorsan keringek a nap körül, amit már nem szeretek, hogy köldökömet magához rántaná a föld, hogy köldököm magához rántaná a földet. csend van.

csak a fejemben dobognak apró istenek. csak a szövetek mozdulnak, halnak a sejtek, bennem a gondolat, hogy téged is ugyanazok az atomok tesznek mássá. most csillagok robbannak, és mire láthatnánk õket, elfelejtjük mit is akartuk nézni igazán. eléd futnak a folyók, én pedig megfestenélek, ha emlékeznék még rád. Te elhiszed, hogy a madarak újra vonulnak majd, és ezúttal velük repülünk mi is. de délnek soha már. Ifj. Polák Péter

Előadó művészet

évönyv | művészet

Gondolatok néptáncról, tanításról Tizenegy éves korom óta, vagyis húsz éve táncolok. Nagyon szeretek táncot tanítani, úgy érzem, így tudok legjobban kiteljesedni. Szerintem nem megtanulni kell a táncot, hanem megszeretni, és akkor fogunk igazán jól táncolni. A tánc pozitív életminőség-változást és fejlődést hoz a gyerekek életébe. Vallom és hirdetem, hogy a magyar néptánc nem pusztán a falusi élet visszhangja, hanem az egész magyar lélek tükre. Benne van egész magyarságunk, történelmünk, örömünk, bánatunk. Ezeréves múltunk, ma is élő szokásaink jelentik azt a kulturális tőkét, mel�lyel a világ más népeinek egyenrangú társai lehetünk. A néptánc ismerete olyan alapot

jelent, melyre ritmikai és mozgáskészlete, magatartásformái, háttérismerete alapján bármilyen más kultúra ráépíthető. Feladatunk, kötelességünk magyar identitásunk őrzése, kultúránk, hagyományaink vigyázása. Magyarországon a néptánc már nem élő hagyomány, mint egyik-másik erdélyi faluban, hanem visszatanult hagyomány. Tanúsíthatom, hogy nagyon megéri visszatanulni! Körmöndi Tamás

a ’jezsuitában’ is működő Szinvavölgyi Művészeti Iskola néptánc tanára

„Szerintem nem megtanulni kell a táncot, hanem megszeretni!”

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Népdalos élményeink egy augsburgi út kapcsán 2015 nyarának elején az augsburgi Szent László búcsú vendégszereplőiként néhány nap erejéig újra ’jezsuitások’ lehettünk. Nagy élményt jelentett külföldön, Németországban megélni a magyar összetartozást a plébánia Erdélyből, Délvidékről és Magyarországról elszármazott tagjaival, akiknek a vendégszeretete mélyen megindító volt számunkra. Jó volt látni, tapasztalni az augsburgiak nyitottságát, és azt, ahogy Németországban összegyűlt a sok szétszórt magyar ünnepelni. Az út során felidéződött bennem a Guzsalyassal eltöltött három év, és így, visszatekintve tudatosult bennem, hogy a népdalozás számomra mindig is óriási közösségi élményt jelentett: rá kell bíznunk magunkat egymásra és figyelnünk kell nagyon a másikra. Az augsburgi együttlét felidézte bennem ezeket az érzéseket, és valami többletet is adott: a régi dalcsokrokat elővéve egész máshogy hatott rám a szöveg, érettebben fordultunk a feladathoz, az elénekléshez – annak ellenére, hogy komoly kihívást jelentett a nagy csapat helyett hárman kiállni - szerencse, hogy tagjaink sorát a segítőnek érkezett Seszták Verussal kibővíthettük: „Mindig szívesen hallgattam, ahogy a barátnőim énekelnek, és volt is pár kedvencem a repertoárból. Óriási élményvolt, hogy Augsburgban én is énekelhettem ezeket! Életemben először szerepeltem népdalkörben, és nagyon jó volt! Nagyon tetszett a kicsik lelkesedése és hangja is. Az út után hetekig a népdalcsokrokat dúdolgattam!” Jó volt látni, hogy egyre fiatalabb diákokból alakulnak meg az újabb és újabb népdalkörök, akik így több dalcsokrot tanulhatnak, több idejük van összecsiszolódni. Velünk volt a hetedikesek ez évben alakult Bodzavirág népdalköre, és a ’nagy múltra visszatekintő’, nyolc-kilencedikesekből álló Pántlika. Öröm volt velük együttműködni! Azt hiszem a népdaléneklés megvetette a lábát az iskolában. Jó érzés, hogy ehhez hozzájárulhattunk!” Velkey Klára és Seszták Vera öregdiákok

évönyv | művészet

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

ÉNEK … ÉLET…. Éreztétek már azt, hogy egy zene hallatán mozogni kezd a lábatok? Éreztétek már, hogy a világ megszűnik körülöttetek, s csak a zene él és röpít? Azt hiszem, mindenkinek egyértelmű igen a válasza. Nekem a népdalok és a népzene jelenti az élet egy nagy részét. Akárhol hallok népdalt, valami megremeg bennem mélyen belül, és rögtön könnyezni kezd a szemem. Ha jó kedvem van és boldog vagyok, akkor népdalt éneklek és népzenét hallgatok, ha ros�sz kedvem van, népdalt és népzenét hallgatok. Ha népdalt énekelek, kiadom magamból a feszültséget, a bánatot, de az örömöt is megosztom. Olyan ez, mintha velem született volna. Az életem. És boldog vagyok benne. Jaszik Júlia

azóta első éves a Váci Pikéthy Konziban népi ének szakon

évönyv | művészet

Bodzavirág Még csak két éve, hogy megalakultunk Klára néni szárnyai alatt, de már annyi minden történt velünk, hogy alig győzzük felsorolni. Megtanultunk, mi a népdal titka, és hogy miben áll az összetartás, a csapatmunka és az együttműködés. Tudjuk, mi az az „unikornis éneklés,” érezzünk a „rezgést” és a hangok „kivirágzását” éneklés közben. Turnéztunk is, sőt, a kórussal is szerepelhettünk, pedig még csak jövőre leszünk kilencedikesek! Szerepeltünk a Képzelt Riportban, versenyeken, és fellépéseken. Találkozhattunk nagy példaképekkel, sőt, együtt is énekelhettünk velük! Lettek nagy eredményeink, és sok helyre eljuthattunk. Sokat nevettünk és sírtunk, főleg örömünkben. Énekeltünk Miskolcon, Budapesten, Kisvárdán, Királyhelmecen, Nyíregyházán, Szécsényben, Salzburgban és Augsburgban. Köszönjük Klára néninek a sok törődést és munkát, a kórusnak a befogadást, és a mi kedves közönségünknek azt, hogy figyelemmel és mosolyogva hallgatnak meg mindig bennünket. Kruppa Kata, Gunda Veronika, Imolay Gréta, Seszták Anna, Spekker Dorina, Velkey Borbála Seszták Lilla

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Fölszálott a páva Életemben először szerepeltem a „Fölszállott a Páva” versenyben, mert most rendezték először gyerekeknek. Az első fordulóra video felvételt kellett elküldeni, én zoborvidéki lakodalmas dalcsokrot énekeltem. Amikor ezzel továbbjutottam, nagyon örültem, és még nagyobb lelkesedéssel készültem a következő fordulóra, amelyet Salgótarjánban rendeztek meg. Itt rimóci dalcsokrot énekeltem, és készítettek velem egy riportot, amit később a Duna TV-ben meg is néztünk. A Szinvavölgyi néptáncműhely Kisszinva csoportjával is indultunk ezen a versenyen, és eljutottunk az élő adásig. Feczkó Villő

évönyv | művészet

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Még egyszer a Búsképű lovagról…. A jezsuita iskoladráma és a XX. századi musical találkozása: a Magis kórus zenés színpadi előadása, Wassermann- Leigh-Cervantes: La Mancha lovagja A lovagi ideál eszményeit követő Don Quijote mindenki szerint álomvilágban él. Álom hinni abban, hogy mindenkiben van érték? Álomvilág az, ahol mindenkivel udvariasan bánnak? Nevetséges álmodozó az, aki mer hinni egy jobb világban, a szeretetben, az érdekek nélküli életben? „Amikor felmerült, hogy mi legyen a kórus által színre vitt új darab, mindenki tanácstalanul állt. A szándék megvolt, csak épp a lényeg hiányzott. Aztán Károly atya fejéből pattant ki az ötlet: „Miért nem adjátok elő a La Mancha lovagját?” A projektmunkában létrehozott előadás elsősorban a kórustagok kreativitására, együttműködésére, táncos koreográfiáira és

színpadi megoldásaira épült. Előadásunkban a hősök megformálása nem ’alakítás vagy színpadi produkció’ volt, hanem egyegy élethelyzet átélése, az ott megélt érzelmek, hatások tudatosítása, majd felhasználása a darab további részeiben – és később egyéni életünk során. A főszereplők mellett megjelenő csoportok - a börtön lakói, a ’börtöntöltelékek’ és a kocsmában idejüket töltő emberek, a ’kocsmatöltelékek’ - az eredeti műben is jelen voltak, de a kórus által létrehozott produkcióban a műhelymunkák eredményeként nagyobb hangsúlyt kaptak. Az egyéni elgondolásból született ’jószívűek’ csoportja nem csak több diáknak adott lehetőséget a szereplésre, hanem szereplésükkel

évönyv | művészet épp az előadás mondanivalója nyert hangsúlyt. Az álmot, a reményt, a szenvedések miatti szomorúságot és a célba érés örömét kifejező táncaik pedig egyedivé tették az előadást. E csoportok színpadi szereplésének köszönhetően vált teljessé a főhős, Don Quijote küldetése, az Ő halála ugyanis éppen abban nyer értelmet, hogy a – csoportok által megjelenített - sokat próbált és sokat szenvedett emberek végül is meghallják és megértik üzenetét: „Ha vágyad nem elérhető,/ de látod a távoli célt,/ a hited, csak az vezet tovább,/ s megnyílik a csillagos ég!” „A szövegkönyv szerint Don Quijote és Cervantes édestestvérek, mindketten La Mancha lovagjai. Mi, akik ebben a csodálatos dologban rész vettünk, úgy érezzük, hogy mindnyájan La Mancha lovagjai vagyunk.”

A 15 előadást megélt darabot a miskolci nyilvános főpróbát követően az első turné keretében Királyhelmecen, Kisvárdán és Nyíregyházán mutattuk be. Két sikeres miskolci előadást követett a második turné, amelynek állomásai: Vécs, Gyöngyös, Szécsény, Mosonmagyaróvár és Budapest (2-szer). A tavaszi időszak záró előadása Szatmárnémetiben volt, amelyet ősszel a miskolci Kattárs rendezvény szabadtéri bemutatója követett. Utolsó előadásunkra a kassai Thália Színházban került sor - éppen a La Mancha projekt kezdő próbájának egy éves évfordulóján. Így lett kerek a közös álmunk. Herpainé Velkey Klára

kórusvezető, rendező-tanár Molnár Ádám, öregdiák Magis-cikkének felhasználásával

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Dachboden (Padlás) sa:

A német színjátszó csoport munkája és utazá-

2014 szeptemberében merült fel az ötlet, hogy ismét felelevenítsük az iskolában már hagyománynak számító német nyelvű színjátszó szakkört. Az első nehézség az előadandó darab kiválasztása volt, amely végül Presser Gábor közkedvelt musicalje lett, a Padlás. Szövegkönyv hiányában nekünk kellett először magyarul leírni a darabot, majd közösen németre fordítottuk. Annak érdekében, hogy zenés hangulatát ne veszítse el az előadásunk, kettő dalt németül, és további egy dal magyarul szólalt fel.

Csapó Dóra

A szövegkönyv pontosításai, a próbák idejének rövidsége és a szereplők váltakozásai miatt, 2015 márciusában kezdett összeállni az előadásunk. Ekkor kezdte el szervezni felkészítő tanárunk Koseczki Nóra néni külföldi előadásainkat és kirándulásunkat. Május 27-én, szerdán adtuk elő először közönség előtt a darabot a dráma teremben. Sokan eljöttek, és rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk. Akkor kezdtük érezni, hogy megérett a munkánk gyümölcse. Másnap csütörtökön megbeszéltük az előttünk álló hét részleteit.

évönyv | művészet Június 1-jén reggel fél 6 körül indultunk két kisbusszal Ausztriába, hogy anyanyelvi közönség előtt is helyt álljunk. Első nap megálltunk Bécsben, hogy megnézhessük a méltán híres Schönbrunn-i kastélyt, és parkját, a koraesti órákban indultunk tovább a szállásunk felé, Linzbe. Itt este sétáltunk egyet a belvárosban és gyönyörködtünk a Duna parti épületetekben. Másnap reggel indultunk Salzburgba, ahol Rohály Judit néni várt minket, hogy megmutassa nekünk a várost, ahol egy kicsit megállt az idő. Magas bazilikák, magasztos vár, kis sikátorok, lovas kocsik, és népviseletes asszonyok és férfiak vártak minket az óvárosban. Délután felmentünk Maria Plein-be, ahol egy kis kegytemplom áll, s vele szemben az osztrák Salzburg és német Alpok. Szerdán délelőtt a Hellbrunn-i kastélyba utaztunk, Salzburg külvárosába, ahol egy különleges vízi játék részesei lehettünk. Az öreg falakból ugyanis víz jött elő a nézelődés közben, az idegenvezető legnagyobb örömére, aki mindezt irányította. Ebéd után megkezdtük próbánkat az esti előadásunkhoz.

Csatlakozott hozzánk egy salzburgi magyar színésznő, aki további dalokkal színesítette a darabot. Az előadás jól sikerült, és a kint élő magyar közösség vacsorával fogadott minket. Csütörtökön reggel elmentünk a Haus der Natur-ba (Természet háza), ahol interaktív, és látványos módon mutatják be a természetet és a tudományt. Ebben a múzeumban egyáltalán nem érvényes a mindent a szemnek intelem. Ezt követően elindultunk Salzkammergut gyönyörű vidékein. Út közben megpihentünk a Gollinger vízesésnél. A gyönyörű kettős vízesés erős sodrásának köszönhetően kellemes vízpára fogadott minket a zuhatag közelében, ami a 30 fokos jó időben nagyon kellemes volt. Este visszaérkeztünk Linz-i szállásunkhoz. Pénteken hajnalban indultunk vissza Magyarország felé. Köszönjük a lehetőséget Koseczki Nóra néninek, valamint az iskola vezetőségének! Sike Gábor

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Egy népdalos út eseményei pillanatképekben Bécsújhely-Bécs-Pottendorf, miben áll a magyarság?

avagy

November 27-29 között nagy lehetőséget kapott a Velkey Borival és Németh Mártival kiegészült népdalkörünk, a Pántlika, ugyanis részt vehettünk a bécsújhelyi magyar katolikusok Katalin-napi búcsúi miséjén és a vele egybekötött bálján - a valamikor itt szolgálatot teljesítő Szomszéd Tamás atya és magyar közössége meghívására. Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy fantasztikus élmény volt. Ritka az a közvetlenség és szeretet, amivel ott találkoztunk. Mindemellett megdöbbentő és példaértékű az ott kint élő emberek magyarságtudata és tudatosságra való törekvése. Nem is sejtheti az ember, milyen gyorsan tud repülni az idő, amíg 8 énekes lán�nyal be nem ül egy kisbuszba. (Szegény Endi bácsi!) És mekkora feladat eldönteni, hogy ki utazzon Klára néniék autójában! (Szegény Laci bácsi…) Érkezésünkkor a fogadó családok úgy köszöntöttek, mint rég nem látott barátokat, közvetlen szeretettel gondoskodtak rólunk. Minden gátlásunkat feloldotta

ez a barátságos, családias hangulat. Szombaton a bécsi adventi mesevilágába csöppentünk, ahol minden a pompának és a fényűzésnek áldoz. Ott minden négyzetcentiméteren karácsony van. Ez a csillogás gyönyörű, de túltelíti a szemet és a lelket. Nem tudom, ekkora fényárban képesek lennénk-e a betlehemi barlangistálló pislákoló fényét követni. Aztán gyors készülődés az estére: népviseletek, hajfonás, szalagkötés, beéneklés. A búcsúi misén énekeltünk, amire leginkább a ’sok jó ember kis helyen’ jelzőt használnám - de ettől csak még meghittebb lett a szertartás. Mikor a végén a magyar és székely himnuszt énekeltük, éreztem, ahogy a hangok és a szívek egybeolvadnak és felfoghatatlan büszkeség fogott el, melyet emlékként őrzök, míg élek. A misét követő vidám hangulat mindannyiunkat magával ragadott. Megismerkedhettünk a legkisebb tündérkétől a legtapasztaltabb székely bácsiig - mindenkivel. Pompás vendéglátásban volt részünk, olyanban, melyet csak egy batyus bál tud nyújtani. A bál folyamán előadtuk népdalcsokrainkat

évönyv | művészet s legkedvesebb karácsonyi dalainkat is. Általam még soha nem tapasztalt szeretettel és kedvességgel fogadták énekünket. Ezután ismét a tánc és a jókedvű zene vette át az irányítást, és végre mi is minden feszültség nélkül vethettük bele magunkat a mulatságba. A székely furfang leleményeiből is kaphattunk egy kis ízelítőt, de sikerült jól vennünk az akadályt. Vasárnap reggel elbúcsúztunk csalá-

dunkká vált barátainktól, és siettünk Pottendorfba, ahol a német nyelvű misén énekeltünk, mely megint csak kedves feladat volt a szívünknek. Egy kis agapé után kezdetét vehette ’éneklős utazásunk’ kis hazánk felé - Endi bácsi nem kis örömére. Szemerszki Anna

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

évönyv | művészet

Jezsuita Művészeti Gála Néptánc, népzene, népdal …. Azt gondolhatnánk, hogy ezek ma már túlhaladott műfajok. Hogy egy meglehetősen zárt és szűk kör számára érdekes területei a művészetnek.

Esemény lett a diákság számára a néptáncos-népzenés program. Ennél többről álmodni sem mertünk volna...

És mégis: évről évre nagyobb közönséget vonzanak a nyár beköszöntét is jelző hagyományosan megrendezett népművészeti gáláink, amelyek az időpont egybeesésének köszönhetően jó alkalmat teremtenek nemzeti egységünk megélésére, a nemzeti összetartozás napjának megünneplésére is. Valami megváltozott az elmúlt években a népi kultúrához való viszonyban: az 5-6. osztályosok örömmel szaladnak a néptánc órákra, egyre többen folytatják a táncolást, a 12.-esek közül egyre többen választják szalagavatós táncnak a néptáncot,’gombamód’ szaporodnak a népdalkörök, egyre több a népzenész, sőt, kicsik és nagyok, szülők és diákok örömmel várják az év végi művészeti gálát.

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Magis kórus a Miskolci Szimfonikusokkal A 2014-2015. tanév a Magis kórus életében egyedülálló év volt. Hiszen nem minden középiskola tanulója mondhatja el magáról, hogy színpadra vitt egy musicalt élőzenekarral, körbeturnézták vele az országot és a Felvidék magyarlakta városait. Nem beszélve arról, hogy az őszi „Szerzetesek Tere” esemény „fő-műsoridős” produkciója is a Jezsusok Képzelt riportja volt. Azonban a Popfesztivál mellett említésre méltó egy másik nagyszabású esemény is a tavalyi évből, amely - azt hiszem, a többiek nevében is bátran mondhatom - legalább annyira kiemelkedő esemény volt az énekkar számára, mint a „musicalezés”: közös koncertünk a Miskolci Szimfonikusokkal. Miután Klára néni bejelentette a nagy eseményt, valamiért vegyes, sőt, inkább negatív hangok szólaltak meg bennem: képesek vagyunk erre? Tényleg azokkal a szimfonikusokkal, akiket eddig csak a nézőtérről láttunk a bérletes előadásokon? S mint utóbb kiderült, nem csak én egyedül éreztem rizikósnak a dolgot. De valahol kételyeink és félelmeink mellett a megtisztelő felkérés elég erőt tudott adni ahhoz, hogy belevágjunk.

Hétről hétre Eszterházy „Harmonia caelestis” c. művének néhány tétele került terítékre a keddi próbákon. Már-már rutinná vált, hogy az énekkar elején áthoztuk a digitális zongorát a stúdióból (biztosítva ezzel Bellovics Gábor számára, hogy kísérhessen bennünket), hogy a fiúkkal az énekteremben szólampróbáztunk, és a próba végén a már egyesült vegyeskar végigénekelte a repertoárt. Hosszú munka volt, rengeteg ráfordított energiával. A koncert előtti héten vehettünk részt először közös próbán a zenekarral. Mondanom sem kell, mindannyiunk számára hatalmas élmény volt vonósokat, fúvósokat hallani. Ugyanakkor óriási kihívás is volt, hiszen gyakorlatilag minden előre megbeszélt dinamikai instrukciót újra kellett gondolni és kigyakorolni a kibővült előadói apparátus miatt. Számomra ugyanakkor nagy ajándék volt, hogy a karmester és a zenekar középiskolás mivoltunk ellenére egyenrangú félként, munkatársként tekintett ránk, ami nem mindenhol magától értetődő dolog. Végül elérkezett a várva várt nap. A tanítás után egyből siettünk le a Művészetek

évönyv | művészet Házába, ahol a koncert előtt még egyszer elpróbáltuk a közös műsort a Szimfonikusokkal. Ekkor már Bőke Gabriella öregdiák is velünk volt, akinek gyönyörű hangján a szóló részek csendülte fel. A koncerten sikerült mindent úgy kiviteleznünk, ahogy a próbákon a karnagy úr kérte. Végtelen szeretettel vezényelt nekünk, és minden művet elégedetten intett le. Hatalmas hálát éreztünk a közönség felől is: hiszen sok hozzátartozónk, és mondhatni az egész Jezsu eljött meghallgatni bennünket, ami külön erőt és lélekjelenlétet adott a teljesítéshez, melyet a végén a vastaps koronázott meg. Igazi élmény volt, hogy profi karmesterrel és zenekarral dolgozhattunk együtt

egy ilyen nagyszabású produkcióban. Nagy lehetőség és ajándék is volt ez számunkra, hiszen mélyebbre evezhettünk a zenei világban, valamint betekintést nyerhettünk a Miskolci Szimfonikus Zenekar kulisszái mögé. Mi már tudjuk, hol készülnek fel egy koncert előtt és milyen egy intenzív próba hangulata. És a színpadon állva, egy sikeres koncert után, a közönség tapsát hallgatva újból megélhettük, hogy bizony ilyenkor éri meg az a sok befektetett energia, áldozat és kitartás, amit a tanulás mellett vállalt projektbe, értékekbe fektetünk, s életre szóló útravalóval gazdagítanak bennünket. Janka György

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

évönyv | művészet

Koncertélmény A nézőtér lassan megtelt és a színpadra felvonult a közel kétszáz főnyi előadói apparátus. A Művészetek Házában még nem volt példa rá, hogy zsúfolásig megteljen a színpad zenészekkel, énekesekkel. A HangÁr koncertsorozat első résztvevőjeként szereplő MAGIS kórus némi izgalommal állt a pulpitusra, hiszen iskolai kórusként ilyen megmérettetésben még nem volt részük. A konferansz köszöntője után - amint a karmester az előadók elé lépett - pár másodperc alatt úrrá lett a nyugalom, és az első dallam felcsendülésekor már érezni lehetett, hogy nem akármilyen élményben lesz része a hallgatóságnak. Gyönyörű, egységes hangzással indult Mozart Ave verum corpus című műve a Fényi kamarakórus előadásában, amely bensőséges hangulatával megalapozta az est atmoszféráját. Ezután Esterházy Pál Harmónia Caelestisének nagyszabású gyűjteményből válogatott tételek előadása következett. A kórusvezető több évtizedes szakmai múltját dicséri az elhangzott dallamok egybefűzése, variálása, remekművé alkotása. Ahogyan jöttek

sorra az egyes részletek, úgy teljesedett ki a kórus hangzása. A szólót, a kisegyüttest és a kamaraegyüttest egyaránt tiszta intonáció, pontos belépések, örömteli előadásmód és alázat jellemezte. A karmester, Török Géza biztató mozdulatai - a szokásos dirigálás mellett - nemcsak a zenekar és a vokális művészcsoport számára, hanem a hallgatóságra is kisugárzóan hatott. Bőke Gabriella - első ilyen szabású fellépése volt ez - az előadók sokaságával remek összhangban gyönyörű szólóénekkel kápráztatta el a közönséget. A Dormi, Jesu, dulcissime dallammal a kamara leánykar és teljes leánykar bódította el a hallgatóságot. A dallam ringatózó lüktetését, piano előadását tetőzte az előadók tiszta, csengő hangja a zenekarral való maximális összhang mellett. A változatos előadásoknak köszönhetően - ahol minden énekegyüttes megmutathatta tehetségét a”tutti”mellett - a nyolc tétel végighallgatása során észre sem lehetett venni az idő múlását. A zenekar Dvorák két szláv táncát játszotta önálló megszólalásként, valódi élményt nyújtva a diákokat hallgatni szándé-

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium kozó közönség számára is. A kórus ez alatt ráhangolódott a következő Dvorák műre, a zenekar pedig kiteljesedve mutathatta meg tudását világias hangvételben is. Ezt követően a kórusvezető, Herpainé velkey Klára vette át az irányítást, és a capella előadásban csendült fel a Dvorak dallamára írt Égi szent béke jöjj kezdetű kórusmű, melynek alapja a IX. Új világ szimfónia lassú tétele. A kórus átszellemülten közvetítette a darabot felénk, érezhető volt a „megszokott irányítás varázsa”, mely más környezetet te-

remtett az énekléshez. A hangverseny eddigi katartikus élményei után megnyugvásként a mű. A koncert záró műsorszáma, Charpentiére hálát és dicsőítést kifejező Te Deuma valódi önfeledt örömöt sugárzott, fennkölt, ünnepélyes hangvételével megkoronázta az elhangzottakat. Mislai-Szilasi Ildikó

évönyv | művészet

Egy soha meg nem unható kórustalálkozó A kórus immár negyedik alkalommal vett részt - csehországi és szlovákiai énekkarokkal együtt - a IV. Velehradi Egyházzenei Fesztiválon, amelynek az ódon bazilikával egybeépített Stojanovo Gimnázium ad otthont. Különleges atmoszférája van ennek a helynek. Hogy a lenyűgöző barokk épületegyüttes, a régies kollégiumi belső, a varázslatos, freskókkal díszített termek, a pompás atmoszférájú gyönyörű kovácsoltvas korláttal ékesített lépcsőház, vagy a Szent Ciril és Metód kegyhely kisugárzása ez –nem tudom. Egy biztos: éreztem a vonzását, és azonnal megértettem, hogy a diákok számára miért olyan nagy öröm újra és újra visszatérni ide – egy hétvége erejéig. Annál is inkább, mivel a program főként éneklésből – és más kórusok meghallgatásából áll: A Magis kórus idősebb tagjaiból összeállított 45 főnyi különítmény mellett a Fényi kamarakórus szerepelt résztvevőként a fesztiválon. Fantasztikus előadásukkal nem csak a kórus, de iskolánk hírnevét is öregbítették.

És valóban: ez az a hely, ahol nem bírjuk abbahagyni az éneklést…. Az épület szinte minden pontján kínálkozik alkalom rá, és óriási örömet okoz újra meg újra, egyre szebben, az együtténeklés örömébe belefeledkezve elmerülni a kórusművekben. ’Muszáj ’ felvételeket készíteni a kedvenc helyeinken, hogy a varázslat megmaradjon, hogy az élmény felidézhető legyen. A hang és a kép rögzítésében a kórussal rendszeresen együttműködő technikusi team alkotott nagyot - ismét tanúbizonyságot téve nagyszerűségéről: a háttérből, nagy alázattal működve alkotnak nagyot és válnak nélkülözhetetlenekké. A velehradi közegben - talán a kisebb létszámnak köszönhetően is - szinte magától értetődővé válnak a kórusegyüttlétekhez kötődő rítusok: az étkezések előtti énekelt imák, a közös, beszélgetős reggelik-vacsorák, az esti napzárták – személyes reflexiókkal és meghitt imákkal.

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium Mivel a kórus egyik titkos erőssége, hogy valahogy sikerül megoldania, hogy a nap ne 24 órából álljon egy ilyen hétvégekor, - a hazafelé úton két gyönyörű városban is meg tudtunk állni. Először Pozsonyban adtuk át magunkat az adventi hangulatnak, s a belváros szűk utcácskáin sétálgatva rájöttünk, hogy a környezet teljesen alkalmas néhány magyar kórusmű eléneklésére (és tettük is ezt az utcán sétáló emberek legnagyobb örömére). Majd ez után Mosonmagyaróváron álltunk meg, hogy énekeljünk az esti szentmisén. Itt is többször voltunk már vendégként, és szépen lassan elkezdtünk ottho-

nosan mozogni, ami nem volt nehéz, mert régi barátként várt minket az egész mosoni közösség. Innen indultunk haza, és míg végigutaztunk az országon a busz adta lehetőségek között meghallgathattuk egymás élménymegosztását – miközben a velehradi aulában felvett ének ’ment’ továbbra is a fülünkben: „Égi szent béke jöjj, vár e dúlt világ...” Paholics Erzsébet öregdiák, önkéntes

Mádli Boglárka

Mรกdli Boglรกrka

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

A Popfesztivál miskolci díszelőadása után… Nagyobb összefüggések között vizsgálni az emberi lét értékeit… A jezsuita iskoladráma és a XX. századi pop-musical második találkozása Részlet Gróf Lajos …. megjelent cikkéből A rendi feljegyzések alapján a 17. századból közel száz Magyarországon előadott jezsuita iskoladráma címe ismeretes. Legtöbbjüket Nagyszombatban, Pozsonyban és Kassán mutatták be, tárgyukat főleg az Óés Újszövetség, a szentek élete, a világ- és hazai történelem szolgáltatta. Sárospatakon 1666-ban I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona esküvője alkalmából mutattak be nagyszabású Comedia epithalamicát (Esküvői színjátékot). A magyarországi jezsuita színpad felszerelését, díszleteit, pompáját tekintve európai színvonalat képviselt. Vajon illik-e ebbe a sorba a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium Magis kórusának áprilisi előadása? “Iskoladráma” a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról? Illett-e a sorba a tavalyi produkció, amikor szintén egy musicalt, a La Mancha lovagját mutatták be? Természetesen nem. Természetesen igen. Nem, mert nem annak íródott, számtalan kritériumnak nem felelt meg. Igen, mert eléri minden iskoladráma célját: tanít, figyelmeztet, “hogy nagyobb összefüggések között vizsgáljuk meg az emberi lét értékeit” - ahogy a rendező-tanár írja.

évönyv | művészet

Képzelt riport... Montana - Miskolc?! Arra születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk, nem baj, hogyha fáj... P. Sajgó Szabolcs SJ gondolatai a miskolci díszelőadást követően A Fényi Gyula Gimnázium diákjainak és a Kollégium Magis kórusának nagyszabású, igen jól sikerült gyönyörű előadása volt a miskolci Művészetek Házában ma este. Az előadást több, mint száz diák "művelte", néha egyszerre 9o-1oo-an is a színpadon. A kiváló színvonalú élőzene, a jól eltalált énekhangok és énekesek, a nagyszerű táncos jelenetek, a nagy szabadsággal előadott párbeszédek és monológok méltán váltották ki a kb. 6-7oo fős nézőközönség tomboló tetszését, eleven azonnali válaszát az előadás alatt is a kimagaslóbb pillanatokra... Holczinger Ferenc SJ igazgató kiemelte, hogy az előadás, a rákészülés egy igen mélyre ható, hosszú lelkigyakorlattal volt egyenértékű. Az előadással bejárták a diákok Budapestet, Győrt, Szentendrét, Szécsényt, Nyíregyházát...

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

A „Popfeszt-effekt” A Popfesztivál egy igen különleges, (félve merem csak kimondani, hogy talán megismételhetetlen) élmény volt. Egy varázslat, melyet mintha az első felhangzó dobpergéssel a dobverő varázspálcája hintett volna el a színpad fölött. A bűbáj ráadásul napokig, hetekig tartott, s vissza-vissza tér még egy évvel az események után is. Sőt mi több, őszinte szívvel remélem, hogy a Popfesztivál varázsa örök életemre megmarad, és mindig ugyanaz a mosoly, ugyanaz a bizsergés tölt majd el, ha rágondolok, mint ami e sorok írása közben is. Erre – hogy a felejthetetlen élmény hatása megmarad – ténylegesen nagy az esély, hiszen számunkra a Képzelt Riport nem pusztán egy jól előkészített előadás, zenei vagy esztétikai élmény volt, hanem az egyik legmagasztosabb emberi értékkel, a barátság érzésével átitatott lelki tapasztalat. Valóban; visszagondolva, mindenekelőtt az előadások során megmutatkozó kölcsönösség, önzetlenség, és az egymás sikerének való őszinte örülni tudás volt az, ami a Popfesztivál turnék napjait igazán különlegessé varázsolta. A „Popfeszt-effekt” hatása annyira meghatározó volt, hogy bizony időnként a színelőadás közben éreztük úgy, hogy ez a természetes lét, míg a színpadon kívüli világ az idegen. Mirczik Bálint

évönyv | művészet

Mire is születttünk? Érzések, benyomások a Képzelt riport formálódása közben... Mind keressük a boldogságot. Jól akarjuk csinálni, hisz jóra születtünk. Aztán valahogy szétcsúszik az egész. Magunk sem tudjuk, hogy hol, s milyen porszem hullt a gépezetbe, de minél inkább akarunk haladni a boldogság felé, annál távolabbra csúszunk tőle, s a magunk alkotta vakvágányon, vakon robogunk - bizakodva. Milicz Gábor: Ezt választanám, mert a műhelymunkák során jobban megismertem a társaimat, olyan tulajdonságokat fedeztem fel bennük, amelyet az iskolában nem tapasztaltam. Ágoston Zsófia: Megtanultam a legváratlanabb helyzetekben is uralkodni magamon, valamint javult az alkalmazkodóképességem is.

Janka Anasztázia: Ha az embernek drogost kell alakítania, elég lazának kell lennie. És ez a mindennapokban nem egyszerű feladat. A darab során megtanultam kikapcsolni a mindennapi nehézségeket, és azóta sokkal pozitívabban állok a nehézségek elé. Én valahogy így látom ezt a történetet. Ilyennek képzelem a Popfesztivált, ahová a boldogságkeresés tévútjain és vakvágányain jutnak el azok az emberek, akiket mi hajlamosak vagyunk megvetni – ahelyett, hogy szeretnénk őket. (Nem babusgatva, gyönyörködve, örömtelien, ahogyan szeretni szeretünk, hanem elfogadva, együttérzéssel, fájdalommal és reménykedéssel.) Odaviszik mind a hiányérzetüket, a fájdalmaikat, a csalódásaikat, a reménységüket és a magányukat, bízva, hogy enyhülést kapnak – ha a valódi boldogságot már nem is tapasztalhatják meg, de, hogy valami pótlékot szerezhessenek –, hogy tovább élhessenek.

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium Hazugok vagyunk, ha nem valljuk be, hogy mi magunk is érzünk hasonlóan nem egyszer. Elhagyatottak, erőtlenek, hiányt szenvedők, gyengék és sikertelenek vagyunk olykor, de ezt a magabiztosság, a tudatosság, az elkötelezettség álarca mögé rejtjük – sokszor önkéntelenül. Lázasan tevékenykedünk, fontos és jó dolgokat csinálunk, s közben küszködünk a kudarcainkkal, önmagunkkal. Hát ilyenek ők is. Lázasan keresnek, vidáman fesztiváloznak, elkötelezetten követik a divat újabb hóbortjait, önfeledten táncolnak, s csinálják azt, amit akarnak, hogy szabadnak lássák önmagukat.

Forrai Kata: Megismertem sok embert, ez számomra nagy fejlődés volt, tanultam koncentrálni a másikra… Szögeczki Kata: Önmagam kifejezésében, felvállalásában.

Berdefi Tünde: Nem mennék át, mert a hippiskedés közben felszabadultam és megnyíltam. Bársony Kata: Együttműködésben, csapatmunkában, kreativitásban. De a démonjaik nem hagyják őket, s bennük lappangó fájdalmak csak egyre erőteljesebben törnek elő. Képesek-e a Popfesztiválra tévedt Fiatalok szembenézni a démonjaikkal? Képesek vagyunk-e mi szembenézni az életünk ’civilizált’ diktátoraival? Hiszem, hogy minden mélypontból, minden elesettségből és minden elhibázott döntésből van kiút. Minden újrakezdésben ott a Föltámadás. És ott kezdődik a valódi Szabadság. Herpainé Velkey Klára

évönyv | művészet

Mádli Bogi: Az elején nagyon figyelni kellett, hogy mikor megyünk be a színpadra, mikor jövünk ki, melyik koreográfia következik…. Az utolsó előadáson az egész közönség állva tapsolt, az eszméletlen jó volt!

Csokai Lilianna: Izgultam és nem tudtam ezt az egészet így feldolgozni, mivel ez előtt még nem nagyon szerepeltem. Az előadások alatt egyre könnyebben mozogtam a színpadon, felszabadultam. Az utolsó előadás után megkönnyebbültem, hogy vége, aztán rádöbbentem, hogy valóban vége, és visszakönyörögtem volna az összes előadást, a próbákat.

Csirip

Csörgő lidérc, apró szemeivel ringatja belém az érzelmeket és megcsendül zenéje mint millió bogár tőlem a létezés jó messzire száll zúgás az elmémen tébolyult búgás gondolatoknak elrendelt kényszerleszállás Bemozdult képernyő, eltévedt esernyő a tanórán végre megszólal a kicsengő Gilányi Anna

Képzőművészet

Mรกdli Boglรกrka

évönyv | művészet

Környezetkultúra az iskolában Minden tér, amelyben sokat tartózkodunk érzelmi kötődést vált ki bennünk. Ilyen például az otthonunk, a munkahelyünk és a gyermekek számára az iskola. A környezet amelyben élünk hatással van ránk, formálja személyiségünket. A tér, amit mi emberek alkotunk, egyszersmind üzen is. Az iskola, mint edukációs tér üzenetet közvetít arról, hogy alkotói és használói hogyan viszonyulnak a világhoz. Rajztanárként mindig fontos feladatomnak tartottam, hogy „ébresztgessem” tanítványaim építészet és környezetkultúra iránti érzékenységét.

lyázaton vettünk részt tanítványaimmal. Az elkészült pályaművek a diákokat igazolták. A kis kuckók, zsibongók kialakításában egyedi, friss, fiatalos ötletekkel leptek meg bennünket a diákok. A tervek a zsűri tetszését is elnyerték, így Kapi Boglárka, Kerekes Kisanna, Mádli Boglárka és Szunyogh Kata is I. helyezést ért el pályamunkájával.

„Tervezz designos közösségi teret az iskoládba” országos rajzpályázat

Kapi Boglárka így ír tervéről: Minden pici részletet pontosan meg kellett tervezni a méretektől, a helyszínen keresztül, egészen az anyagokig. Amikor Judit nénitől meghallottam a verseny témáját rögtön tudtam, hogy ez lesz a tervem: domboldalban kialakított kuckó. Azért választottam ezt a helyszínt, mert így tökéletesen kihasználhatóak a természeti adottságok. A kuckó tetején található egy nyílás, ami eljut a felszínre, ezáltal lenne természetes fény odabent.

Vajon beleszólhatnak-e a gyerekek az iskola téralakításába, a tantermek, zsibongok berendezésébe? Nemrégiben egy közösségi tértervező pá-

Mádli Boglárka egy sarokpihenőt, Szunyogh Kata egy építhető kanapét tervezett, Kerekes Kisanna különleges makettet készített.

Az alábbiakban szeretnék bemutatni két olyan programot, melynek célja szemlélet formálás ,az edukációs téralakításban.

103

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Kötés - horgolás Azért választottuk a kötés-horgolás foglalkozást, mert hallottuk, hogy régebben is volt ilyen klub. Kíváncsiak lettünk, és mi is szerettük volna elsajátítani ezeket a kézimunka technikákat. Nem bántuk meg a választásunkat, mert a hangulat mindig családias, vidám. Félévkor már saját alkotásaink is születtek. Hihetetlen, de még a fiúk is megtanultak bánni a kötőtűvel! Nagyon jó érzés olyan sálat viselni, ami az ember saját keze munkája. Büszkén mutogatjuk saját alkotásainkat a szüleinknek, nagyszüleinknek és barátainknak, hogy lám, mi már ilyet is tudunk. Különösen nagymamáink örülnek ennek, mert a kézimunkázás a mai fiatalok körében nem valami népszerű. Pedig ez nemcsak nekünk, magunknak hasznos és élvezetes, hanem milyen jó lesz majd később, amikor a kisgyerekeinknek fogunk ruhácskát, cipőcskét kötni-horgolni. Köszönjük mesterünknek, Asztalos Julika néninek a sok segítséget, támogatást, de legfőképpen a türelmét.

104

Pásztorbot faragás A 11. évfolyam számára a gimnázium sok lehetőséget biztosít több területen is. Megkezdődnek a fakultációk és a művészeti sáv. A fakultáció a többség számára orientált, és előre kiválasztott utakon kíséri a diákot a továbbtanulás irányába. Ez sokszor megerőltető, és bizony, van, hogy vért izzadunk, hogy még jobb eredményt érjünk el. A művészeti sávnak viszont egyáltalán nem a továbbtanulás a célja, ezért ez a foglalkozás nem késztet erőltetett tanulásra, nem kell otthon, az íróasztal fölé görnyedve készülni rá. Kényelmesen, befogadóként élhetjük meg azt, amit oktatóink tanítanak vagy mu-

évönyv | művészet tatnak nekünk. Az egész annyira érdekes, és hasznos, hogy „ügyünkké vált” figyelni. Ki szeretném emelni Herpai Laci bácsi pásztorbot faragó foglalkozását. Laci bácsi nagy tudása a régi korok bölcs faragó mestereiről és a néprajz, folklór, valamint a magyar szittya történelem részletes ismerete bőségesen kínál számunkra elfoglaltságot az órákon. Aki odafigyel az olyan tudással lesz gazdagabb, ami máshol nem elérhető, és különben az ember talán nem is gondolna rá, hogy ebben az irányban tájékozódjon. Az érdekes információk hallgatása mellett ki is próbálhatjuk a pásztorbot faragást. Így lehet most kezemben egy „eredeti” ólomöntésű pásztorbot, mely teljes egészében az én kezem munkája. Ne feledjük nemzetünk múltját! Szabó Balázs

105

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Hittanterem átalakítás Régóta dédelgetett tervünk vált valóra a 2015 nyarán, amikor egy pályázat révén lehetőség nyílt a római katolikus hittanterem felújítására. Dr. Demjén Péterné Rivasz-Tóth Kinga tanárnő felkérésére elkészítettem a látványtervet. Olyan teret próbáltam tervezni ahol jól érzik magukat a diákjaink, ahol a színek, az anyagok, a fények meghitt, mégis fiatalos hangulatot teremtenek. Hiszen a hittanterem nem csak a tanulás, hanem az ima és a felszabadult beszélgetések helye is. A megújult hittanterem kettős funkciót tölt be. A terembe állított térfal választja el tantermi részt a hátsó beszélgető kuckótól. A munka legfontosabb részét, azaz a kivitelezést Subert Miklós és csapata végezte. Ezúton is köszönjük lelkes, kreatív munkájukat. A tetőtéri tanterembe vezető lépcsőre egy Weöres Sándor idézet került:”Alattam a föld, felettem az ég, bennem a létra”. A feliratot Somoskői Dóra, Bátory Bernadett, Ládi Zoé és Soltész Lili készítette. A falakat díszítő ikonok szintén diákalkotások. Természetesen vannak még további terveink… Vincze Judit

106

évönyv | művészet

„Ora et labora” Szent Benedek „Imádkozzál és dolgozzál” parancsa rendjének minden tagját kötelezte. Ám nem kell, hogy ez teherként nehezedjen az emberre. A munka gyümölcséért, és magáért a munka öröméért is végezhető. Ha ez imádságos lelkülettel társul, az még nagyobb érték. Önkifejezés, de még ennél is több. A művészet az imádság egyik legmagasabb formája. A teremtmény állít emléket teremtettségének és Teremtőjének. A húsvéti lelkigyakorlat keretében egy osztálynyi diák és több tanár azt a kegyelmet kapta, hogy ikonokat festhetett. Ezek a munkák nagyon szép példái a gondviselésnek. At Úr észrevétlenül és hatékonyan gondoskodott rólunk. Ha végig gondoljuk, hogy néhány óra alatt a 6-7 diákból és 1-2 tanárból álló csapatok milyen magas színvonalú munkákat hoztak létre, beláthatjuk, hogy valóban jelen volt közöttünk Isten, hiszen az Ő nevében gyűltünk össze. Nem kérkedett, nem fénylett, nem prédikált, hanem a mi kezünkkel festett. A munkák őrzik ezt az emléket, és reméljük, közvetítik is. Megtekinthetők a hittan termek lépcsőházában. Pap Csaba

107

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Ikon festés a lelki napon Március 18-án az idei nagyböjti lelki napon, a 9-10. évfolyam tehetséges rajzos diákjai rendhagyó programon vettek részt. Ikont festettek a rajztanárok vezetésével. Istent dicsőíteni nem csak szavakkal lehet, hanem alkotással is. Az ikon festés is imádság, ablakot nyit a transzcendens felé. Szép bizonyítékai ennek az elkészült alkotások. AMDG - Mindent Isten Nagyobb Dicsőségére! Én a Jézus ikon elkészítésében vettem részt. Éppen áldást ad a jobb kezével. Hatalmas élmény volt számomra, hogy egy csodás ikont festettünk meg a többiekkel. Az elején még nem gondoltam semmi másra, csak a májusi matek vizsgára. De amint elkezdtük festeni, egyre hangulatosabbá váltak a dolgok, és magunkénak éreztük a képet, és festés közben sokkal közelebb éreztem magam Hozzá. Nagyon nagy erőt adott a matek vizsgámhoz. Most jó minden nap újra látni a hittan terem előtt, a lépcsőházban a falon, és még mindig erőt ad nekem, valahányszor arra járok. Szrenka Ágoston Az ikonfestéshez igazi csapatmunkára volt szükség. Kaptunk egy kis képet mindegyik ikonról, azoknak alapján egy-egy gyakorlottabb rajzos megrajzolta a körvonalakat nagy táblákra. Én is rajzoltam. Utána a csapat tagjai kitöltötték színekkel a körvonalakat. Jó volt belefeledkezni a festésbe. Egy nagy táblán egyszerre többen is dolgozni tudtak, olyan nagyok a táblák. Ahány ikont festettünk, annyi csapat volt. Jó volt maradandót alkotni, és együtt dolgozni. Szelenge Anand Bertalan

108

évönyv | művészet

Nyári zománc műhely

Ubán Laura

Az idei nyári tábor izgalmas élményeket tartogatott számunkra, sok év után újra kipróbálhattuk a zománc technikák királynőjeként emlegetett rekeszzománc technikát. Mindenki számára ismerős lehet ez a technika, aki közelről látta már a Szent Korona zománc képeit. Ez egy olyan eljárás melynek során a fémtárgyak felületére forrasztott vékony fémcsíkokból rajzoljuk ki a mintát. Az így kialakított rekeszeket zománccal töltjük meg és így égetjük ki. Nagy türelmet, odafigyelést, precizitást és kitartást igénylő munka. Már két éve zománcoztam, mikor az első rekeszzománc medálomat elkészítettem, 5 év elteltével pedig megcsináltam az

első rekesz képemet. Három nap alatt készült el a tenyérnyi méretű kép, de az a három nap tele volt izgalommal, feszültséggel és várakozással. Sok zománcos mondja azt, hogy azok a leghos�szabb percek az életükben, amíg várják, hogy kivegyék a képet a kemencéből. Én ezt most tapasztaltam meg igazán, hogy milyen érzés tehetetlenül várni, hogy a napokig tartó munkának mi lesz az eredménye. De amint kész lett a kép, mindez már nem számított, és ez az az érzés, a kész kép látványa, amiért megéri ezt csinálni. Urbán Laura

Kapi Boglárka

109

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Nyári képzőművész tábor Bodajkon Az Európai Unió különböző pályázatokkal igyekszik támogatni a fiatalok kulturális kiteljesedését a nyáron is. Egy felejthetetlen hetet köszönhetünk az “Új nemzedék plusz” programnak, ami a bodajki falutáborban került megrendezésre. Szervező tanáraink vezetésével sok élménnyel gazdagodtunk. Csaba bácsi tervezte, és bonyolította le a tábor műveszeti részét, Attila bácsi pedig a délutáni túrák szervezését vállalta magára. Művészeti tábor lévén, minden délután foglalkoztunk kicsit belső művész-énünkkel is. Sokszínű és változatos foglalkozásaink során elindultunk az önmegvalósítás nikecellel göröngyös útján, megismerkedtünk a szénnel rajzolás könnyedségével, a pasztell kréta finomságával, valamint a tempera érzékeny hidegségével is. Csaba bácsi természetesen nem várt el tőlünk mesterműveket - talán éppen ennek köszönhetően sikerült könnyedén, egyedit alkotnunk. Egy tábor mindig jó alkalom arra, hogy megismerkedjünk új emberekkel, új barátságokat kössünk. Ez most sem volt másképp.

110

A jezsus különítmény színes volt: egyszerre négy évfolyamból vettünk részt különböző létszámban. Én személy szerint nagyon örültem ennek: egyrészt, rengeteg értékes embert ismertem meg, akit amúgy, nem hiszem, hogy lett volna lehetőségem megismerni, másrészt, barátságok is születtek ebben a táborban. Attila és Csaba bácsihoz szintén közelebb tudtunk kerülni, azáltal, hogy egy hétig csak az ő tanítványaik voltunk. Nem csak mi, jezsus diákok vettünk részt. Mivel ez a program az Európai Unió támogatásával valósult meg, így igyekeztek minél több réteghez eljuttatni ezt a lehetőséget, hogy mindenki akinek van tehetsége, vagy alkotói vágya, érvényesíthesse azt. Szerintem mindannyiunk számára különleges volt megtapasztalni, hogy bizony a saját nemzetünkben is mennyi különbözőség van köztünk, de az alkotási vágy minden egyes emberben ott rejlik. Csupán meg kell adni a lehetőséget, hogy azt kibontakoztathassa. Lelkes Gergő

Gilányi Anna

Kerekes Kisanna

évönyv | művészet

Farkas Kinga

111

A végzet rabja Susogó Lankák, Mély gondolatok Képzelet feletti, Ártatlan mondatok Szív mélyéről fakadó, mint az éden édes méz. Költői szólatok, Régi műelmék! Hát mondd meg nekem világ, mondd a szemembe. Miért kell szenvednünk, ég-föld közötte. Hát mondd én hallgatom, én tudom és hódolom, mert eletted állni, vétek, bűn, verejték emberi vágy, puszta szörnyűség.

De térjünk át az igazi lényegre, mi volt a versnek költői kérdése? Az hogy az ember, embert ver, pusztít, öl és hagyni nem mer. Rang, pénz, figyelem ez kell neki amivel magát vétekbe veti. És ezzel magát eltemetteti. Kényszeri kéz földek között, általmi lét a világ fölött. Tán ilyen a menny az örök valóság, vagy inkább bolondos, bús szomorúság. Nyílik az ajtó testeid előtt, nyílnak a virágok faluk között. Nyílik a remény gyermeke szívébe, hogy látja még anyját még egész életébe. Pusztai Leó

Kollégiumi élet

évönyv | kollégium

Lelkiség köré épült kollégium Lassan szállóigévé válik iskolánkban, hogy nemcsak iskola vagyunk, hanem templom köré épült iskola. Mit jelent ez a jezsuita lelkiség szempontjából? Nem akarom tömjénezni magunkat és egy ideális, ragyogó képet festeni. Az talán nem lenne hiteles. Inkább a tapasztalataimról mesélek. Négy hónap után amit a legerősebben érzékelek, az a személyesség. Azt látom, hogy nem csak „diákok” jönnek be vasárnapról vasárnapra, hanem Leó, Zsombor, Máté stb. Emberek, akik egyéni történelemmel rendelkeznek: érzésekkel, jövőképpel, vágyakkal, olykor pedig kudarcokkal és fájdalmakkal. Olyan személyek, akikbe nem

kell beletömködni a „jezsuitaságot”, nem kell rájuk erőltetni nevelési elveinket. Hiszen a jóság belőlük forrásozik, az értékek már ott vannak bennük, a mi dolgunk talán csak annyi, hogy erre rácsodálkozzunk, és bátorítsuk diákjainkat, hogy merjenek nagyokat álmodni és szárnyaikat magabiztosan kibontani. Ad maiora natus sum – nagyobbra születtem: Szent Ignác ezt jól tudta – megvalósítani Isten rólunk alkotott álmát, ami nem a felhők fölött lebeg, hanem itt és most bennünk valósul meg. András Csaba SJ

115

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Pillanatképek a második otthonomból Kulcscsörgés, léptek a folyosón. Egyre közelebbről hallom a szobák nyitódását. Egyszer csak kirobban a mi ajtónk is – hogyne robbanna, hiszen valamiért pont ennek az egyetlen szobának szorul úgy az ajtaja, hogy emberes feladat a bejutás. Köszönt a nevelőnk, és szólít az „ébredésre-kelésre” – idézve prefektusunk szavajárását. Kell egy kis idő, de szépen lassan mindegyikünk kikászálódik az ágyából. Kezdődik a reggeli 20-30 perces sietség. Öltözni, fogat mosni, elpakolni, bepakolni. Felkapom a táskám, kilépek a szobánkból. Távozás közben még összefutok a – szerintem a világon legkedvesebb – takarítónőinkkel, majd megindulok az étkezde felé. Ott csatlakozom valamelyik asztaltársasághoz, miután elvettem a reggelim, egy kedves mosolyváltás közben. Elköltve azt, elindulok az első órám felé. Az iskola végeztével, s az esti programokról visszaérkezve készülődni kezdek. Kilenc órától esti ima. Kicsivel egész előtt sok köntösös alak indul le a lépcsőn. Már aki így tesz, hiszen páran a WC-ben elrejtőz-

116

ve szándékozzák eltölteni ezt a kis időt...A többiek viszont mind a kápolna békéje és csendje felé tartanak, hogy megmártózzanak abban pár percre. Szűk óra van a villanyoltásig. Még elfoglalhatom magam az épületen belül: beszélgetek kicsit a nevelőiben, befejezem a tanulást, elintézek egy telefont otthonra, vagy már visszatérek a szobatársaimhoz. Mindenki másképpen tölti el ezt az időt. Legtöbbször, ha benyitok egy szobába, a telefonok fénye világítja meg a már ágyban fekvők arcait, persze, van aki könyvbe mélyed. A folyosón sétálgatva hallatszik még néhány sunnyogva zuhanyzó zaja, ugyanis ez kilenc óra után már tilos, vagy pár poénból dulakodó társam élet-halál küzdelmének hangja. Megérkezve, az ágyamban fekve hallom, ahogy csukódik az ajtó, jó éjszakát kíván a nevelő. Lassan elhalkul a pusmogás. Elalszom. Hajas T. Boldizsár

évönyv | kollégium

Makláry Izidor: Rengeteg pozitívumot tudnak felhozni a kollégiummal kapcsolatban, akik bár az iskola közelében laknak, de mégis kollégisták. A legfontosabb számunkra, hogy segítőkész barátok veszik őket körül, akikkel szórakozni, tanulni szoktak, és akikkel át lehet vészelni a rossz, szomorkás napokat. Szeretik a kollégium lelkiségét. A környezet is nagyon jó, jól felszerelt a kollégium, mind a szobákban, mind pedig sportszerekben. Itt nagy lehetőség van a kapcsolatok kiépítésére is, a lányoktól sincsenek túl nagy mértékben elválasztva, úgyhogy velük is van lehetőség beszélgetni. Nagyon színes itt az élet, például a csoportvezető nevelők csapat építő programokat, csoport foglalkozásokat szerveznek. Ilyenkor leginkább a diákok kedve szerint szervezik a programokat. Tulajdonképpen egy kollégista diák napjának minden része, illetve napja élmény. Persze ez azért személytől függő. Napi szokásaik nem térnek el egy átlagos diákétól, talán csak abban hogy több időt töltenek barátaikkal és, hogy a kollégiumban jó a buli!

117

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Polyák Rebeka: A kollégiumi élet csodálatos. Nagyszerű azonos korú lányokkal együtt élni és ily módon elmélyíteni a köztünk lévő kapcsolatot. Ez a kiváltság nem mindenkinek jár, de nekünk, akik távolról érkeztünk az iskolába, igen. A kollégiumból már csak hazaérkezni is nagyon jó, mert az otthon töltött idő ezáltal felértékelődik. A kollégiumnak rendkívül jó a felszereltsége is, ezt azóta tudom igazán, hogy az iskola által rendezett kirándulásokon több más kollégiumban is megszálltunk. Sportolásra bőven van lehetőségünk, minden nap használhatjuk a sportpályát, és hétfőnként mi, lányok, a sportcsarnokot. A templom közelségének és a korai ébresztőnek köszönhetően reggelente járhatok Szent Liturgiára. Nekem az nagyon fontos, ettől energiát kapok. Régi kedves emlékeim közé tartozik, mikor egyik kedves nevelőnk kérésünkre angol mesékkel altatott el minket. Itt az élet általában nem unalmas, és ha más nincs, akkor is ott van a tanulás. Ahol szeretet van az jó hely. Itt van szeretet, s ez jó hely.

118

Gál Anna: Amikor felvettek ebbe az iskolába, nagyon örültem, de volt bennem egy kis félsz, hiszen tudtam, hogy kollégistának kell majd lennem. Ez mostanáig teljesen megváltozott. Rájöttem, hogy nagyon sok élményt és értéket adhat nekem a kollégium. Örökre szóló barátságokat köthetek itt és milliónyi feledhetetlen élményt szerezhetek. Emellett a kollégium megtanít arra is, hogyan éljek másokkal felelősségteljesen. Itt megtanultam beosztani az időmet és a munkámat. Teljesen máshogy viszonyulok az emberekhez, sokkal többet tudok velük törődni. Ez alatt a másfél év alatt átformálódott a véleményem a kollégiumról. Mindenkinek csak ajánlani tudnám, hogy ízlelje meg milyen is a kollégista élet. Ma már a második otthonomként tekintek a kollégiumra.

évönyv | kollégium

119

Csapรณ Dรณra

A jelen Bajnokai!

évönyv | sport

A jövő jó tanuló - jó sportolói Az utóbbi években egyre nagyobb létszámban kerültek be az iskola diákjai közé versenyszerűen sportoló gyerekek. Egyes esetekben szükségszerűvé vált, hogy a klubjukkal megállapodva, lehetőséget adjunk számukra reggeli, vagy kora délutáni edzéseken való részvételre. Örömünkre szolgált az is, hogy ezek a gyerekek nemcsak a sportban kiválóak, de tanulmányaik terén is példamutatóan teljesítettek. Minden évben díjazzák diákjainkat a megye és az ország "jó tanuló - jó sportoló" gáláján. Az iskola tervei közt szerepel a "Közös Tér" elnevezésű projektben egy sportcsarnok megépítése. Ezek mind-mind arra ösztönöztek minket, hogy elindítsuk az iskola első sportosztályát. A felvételt nyert gyermekek sportolói

igényeit így jobban tudjuk segíteni, és az átlagnál magasabb délutáni leterheltségük mellett is, az alacsonyabb osztálylétszám jóvoltából a tanulmányok terén nagyobb figyelmet kaphatnak. Tervünk, hogy a kezdeti években a délelőtti időszakban lehetőséget biztosítsunk a gyerekek számára különböző sportágakat kipróbálni, akár sportágválasztás céljából, akár a saját sportáguk mellé kiegészítő sportként, vagy mozgáskoordinációjuk fejlesztése céljából. Az iskola első sport osztályosainak 3 testnevelés órája van együtt, továbbá 1 kosárlabda foglalkozása, 1 ügyességi és mozgás koordináció fejlesztő órája, és 1 úszás foglalkozása, nemenként megbontva. Molnár Attila Balázs

123

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Az 5. S., a Jezsu első sportosztálya Gimnáziumunk a 2015/2016-os tanévben indította útjára első sportosztályát, melyben kiváló képességű és tehetséges gyerekek kezdhették meg tanulmányaikat. Az iskola célja, hogy jó tanuló és jó sportoló gyerekeket képezzen, akik tanulmányaikban és a sportban is élen járnak. Engem ért a megtiszteltetés, hogy osztályfőnökként kísérhetem őket egy merőben új, mindannyiunknak sok küzdelemmel és örömmel teli évben. Az osztály tagjai a legkülönbözőbb sportágakban képviseltetik magukat. A futball, a kosárlabda, a vízilabda, a tenisz, a művészi torna, a szinkronúszás, a jégko-

124

rong, a kézilabda, a kajak-kenu, az atlétika, a karate, mind jól megférnek egymás mellett, színesítik mindennapjainkat és az osztály sokszínűségét is híven tükrözik. A hozott eredmények és az érmek hétről-hétre azt mutatják, hogy a tanulás és a versenyszerű sportolás egyszerre is lehetséges, sőt mindkettő magas szinten űzhető. A sportosztály megvalósításával gimnáziumunk egy régi vágya testesült meg, egy olyan közösség építése melynek középpontjában a sport áll. Dojcsák Adrienn

évönyv | sport

Judobajnok testvérpár Négy évesen, óvodás koromban kezdtem el judozni, mert mozgékony gyerek lévén a szüleim úgy gondolták, hogy így tudom a legjobban levezetni az energiámat. A lelkesedésem később sem csökkent, így immár 11 éve űzöm ezt a sportot. Kezdetben kisebb versenyeken vettem részt, majd a diák korcsoportot elérve országos szinten is egyre jobb eredményeket értem el. Harmadik éve tagja vagyok a korosztályos válogatottnak. Hetente hat edzésre járok, 2 hetente Budapestre utazom válogatott keretedzésre, és az őszi és kora tavaszi versenyidőszakban szinte minden hétvégén versenyem van. Az iskolai szünetekben és a nemzetközi versenyek után is edzőtáborban veszek részt, ezekből tavaly tizenegy volt. Eddig két alkalommal sikerült elutaznom a judo hazájába, Japánba, edzőtáborba. A válogatottal tavaly ősszel Grúziába is sikerült eljutnom, ahol a kemény stílusú ellenfelekkel egy színvonalas tábort élhettem át. Ez a sport fegyelmet tanít, és tiszteletet az ellenféllel szemben. Az egész testet megmozgatja, egyenletesen erősít. Szükséges hozzá a gyors helyzetfelismerés és reakció.

Nehézsége, hogy súlycsoportokban versenyzünk, ezért versenyidőszakban többször le kell mondani a jóllakásról. Közelebbi céljaim között szerepel, hogy pontszerző helyen végezzek az ifjúsági Európa-kupákon, amelyekkel lehetőségem nyílna részt venni a finnországi Európa Bajnokságon. Eredményes versenyzésemre való felkészítésért köszönettel tartozom korábbi edzőimnek, Flórusz Jánosnak, Szabó Róbertnek, Nagy Lászlónak, és jelenlegi trénereimnek, Kálmán Tibornak és Shima Tatsuto-nak. Feczkó Csanád

125

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium A Judo Szövetség által rendezett versenyek sorából kiemelkedik a Diákolimpia. Ez egy városi és megyei fordulókból álló versenysorozat, amelynek a végén országos döntőre kerül sor. Mivel 12 éve cselgáncsozom, részt vettem már néhány, a diákolimpia keretében megrendezett versenyen. Az előző évben utolsó éves ifjúsági versenyzőként tatamira léphettem az ifjúsági és junior

126

korcsoportokban is. Nehéz, de győztes küzdelmek után első helyezést sikerült elérnem mindkét korcsoportban. Örömmel tölt el, hogy én is öregbíthettem az iskola hírnevét. Feczkó Botond

évönyv | sport

Országos Tájfutó Diákolimpia A tájékozódási futás egyszerre nyújt fizikai és szellemi kihívást. A versenyző egy számára ismeretlen pálya, meghatározott sorrendű pontjain halad végig a maga választotta útvonalon, amelyben egy térkép és egy tájoló segíti. A pontérintés egy ujjra rögzíthető elektronikus chippel történik. Ez történhet terepen, vagy épített környezetben is. A feladat, hogy minél gyorsabban és hiba nélkül teljesítsük a távot. Mint minden résztvevő, én is a megyei fordulóból jutottam tovább a saját kategóriámban (F IV, azaz 14-15 éves fiúk). Az országos döntőt 2015. május 16-17.-én rendezték Zánka központtal. A versenyen a Jezsut képviseltem, de az utazás, szállás kapcsán az egyesületem, a Diósgyőri Tájékozódási Futó Club is segített. Klubtársaimmal egy kisbusz fedélzetén keltünk útra péntek délután. A hosszú út gyorsan eltelt és este megérkeztünk szállásunkra, a Zánkai Gyerektáborba, amelynek területén a szombati versenyeket rendezték. Reggel frissen és kipihenten ébredtem, gyorsan megreggeliztem, összepakoltam és 30 perc bemelegítés után már el is érkezett

a rajtidőm. 3, 2, 1, RAJT és megkezdődött a sprint versenyszám. A verseny egyharmadánál beértem az 1 perccel előttem indulót, ez plusz erőt adott. A pálya végére már nagyon elfáradtam, de megláttam a klubtársamat és innentől az volt a célom, hogy őt utolérjem, ami a befutón sikerült is. Amikor beestem a célba 11 és fél perc rohanás után, enyém volt a legjobb idő, de tudtam, hogy még több jó versenyző van a pályán a 64 fős mezőnyből. Végül 12 másodperces előnnyel sikerült megszerezni első diákolimpiai aranyérmemet. Klubtársam, a szintén jezsus Szűcs Boti, 7. lett a 18-19 évesek közt. A verseny után a szálláson pihentünk, mert délután már a váltóversenyre került sor, ahol Botival és egy 12 éves klubtársammal a megyénket képviseltük. Gergő első futóként 6. helyen hozta a váltót, de csak 2 perc hátránnyal. Rajtam volt a sor; az elején jól ment, de aztán elkezdtem izgulni és jöttek a hibák. Kisebbek, majd egy trükkös kombinációban egy elég nagy. Tudtam, hogy rá kell kapcsolnom, de meglepődtem, amikor első helyen váltottam Botit, igaz csak 8 másodperc előnnyel. Utolsó futóként ő megtar-

127

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium totta a vezetést, így végül újabb aranyérmet nyerhetünk. S itt is 12 másodpercen múlt a dolog! Ez nagy siker volt, mert Borsod megye több, mint 20 éve nem nyert váltót. A trükkös pálya egyébként sokakat megtréfált: a 41 váltóból 18 csapat hibapontos lett. Vasárnap a bő 7 kilométeres normáltávú versenyre került sor, immár a Tapolca melletti Diszel erdős-rétes terepén. Végig nagyon jól ment a futás és a tájékozódásban is csak kisebb pontatlanságok voltak, de nem sokkal a cél előtt megint sikerült egy óriásit

rontanom, így nagyon meg kellett nyomni a végét. Bő fél perccel ismét első lettem. Boti bronzérmet szerzett a legnagyobbaknál. Az iskolák pontversenyében az 5. helyre hoztuk be a Jezsut. Az esti hazaérkezéskor gyerekpezsgővel vártak minket a családtagok és az edzőnk. 3 verseny, 3 aranyérem – ez fantasztikus eredmény, nem is álmodtam róla. Demeter Ambrus

Alpesi síelés A gyerek alpesi sízők számára a legnagyobb verseny a Diákolimpia, amelyet 2015ben az ausztriai Hintersoderben rendeztek meg. A versenyen Beszterczey Kristóf képviselte a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumot a III. korcsoportban. A felkészülés Sátoraljaújhelyen és Kaprunban volt. Több, mint 25, sípályán töltött kemény edzésnap alapozta meg a sikert. A döntőn a legmagasabb rajtszámot kap-

128

évönyv | sport va utolsónak siklott le, de a legjobb idővel, több mint 1,5 másodperccel megelőzve a második helyezetett! A célban edzők, barátok, sporttársak azonnal rohantak, hogy gratuláljanak az új olimpiai bajnoknak! Az eseményről az RTL Klub HAVAZIN című műsora, 2015. február 28-ai adásában számolt be ahol Kristóf és a nyertesek aranyéremmel a nyakukban kerültek a képernyőre.

Judo Országos Diákolimpia Arany érem 2015. május 23. Cegléd Nagyon nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy én is részt vehettem az Országos Judo Diákolimpián. A korosztályom legkisebb, 33 kg-os súlycsoportjában indultam. Élmény volt számomra a versenyzés, bár nem volt könnyű az ellenfelemet legyőzni. Sokat készültem erre a versenyre. Szerencsére sikerült a dobogó legmagasabb fokára felállnom! Most 12 éves vagyok, és hat éve judozom. Egyrészt azért szeretek cselgáncsozni, mert jó dolog, hogy meg tudom védeni magam, nagyon tetszenek a dobások, jó nagyokat tudok dobni, pedig

én vagyok a legkisebb. És persze azért is szeretek edzésre járni, mert az összes barátom odajár, és nagyon jó csapat vagyunk. Szeretem az edzőmet is, Kálmán Tibor bácsit. Minden nap van edzés, úgyhogy esténként tanulok 7-9-ig. Fülöp Vanda

129

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

„Ezért lakunk Miskolcon”

2015. szeptember 26-án Vécsei Réka, iskolánk 7.a osztályos tanulója 200 méteres mellúszásban aranyérmet szerzett a finnországi Martti Ollgren-Uinnit 2015 versenyen. Az 1994 és 2006 között születettek nyílt, vagyis vegyes korosztályú versenyében a 2002-ben született Réka finn, svéd, magyar, és ráadásul számos, nála akár négy évvel idősebb rivális felett aratott győzelmet. A 2002-es lány utánpótlás válogatott tagja, a Jövő Magyar Bajnokai Program résztvevője már több országos és nemzetközi győzelmet mondhat magáénak. Legutóbb

130

2015 tavaszán az Arany Üst versenyen, Dunaújvárosban, 100 és 200 méteres mellúszásban lett aranyérmes. A heti 9 edzés és havonkénti országos felmérő verseny mellett a hetedikes lány jeles tanuló, és vasárnap szentmisére is elmegy a családdal együtt. „Szorgalmas vagyok, a házit megcsinálom az iskolában, otthonra csak a szóbelit hagyom,” mondja. Réka óvódás kora óta úszik, a Miskolci Városi Sportiskola (MVSI) színeiben, illetve a Jövő Bajnokai Program keretében. Édesapja szerint többen is csábítgatják Budapestre,

évönyv | sport de a Jezsuból semmiképpen nem szeretne másik iskolába menni. „Ezért lakunk Miskolcon,” állítja a büszke édesapa, aki minden támogatást megad tehetséges kislányának. Vécsei Réka 2015-ben elért (fontosabb) eredményei: 2015. áprilisában Dunaújvárosban rendezett korosztályos úszóversenyen 100 méter mellúszásban és 200 m mellúszásban is korosztálya legjobbja lett. 2015. júliusában Miskolcon került megrendezésre a Gyermek Országos Bajnokság, ahol 100 m mellúszásban 7 tized másodperccel az első helyezett mögött a második lett,

200 m mellúszásban Magyar Bajnok. 2015. szeptemberében Finnországban rendezett versenyen, ahol a tőle 4-5 évvel idősebbeket is maga mögött tudta 200 m mellen szintén első lett. 2015. decemberében a ciklus záró versenyen Egerben olyan fantasztikus időket úszott a mell számokban (50;100;200 méter), hogy a 2015-ös évet mind a rövid (25 m) mind a hosszú pályán (50 m) korosztályos ranglista vezetőként zárta. Az országban felállított abszolút ranglistán (ahol pl. Jakabos Zsuzsa, Hosszú Katinka is szerepel) 200 m mellúszásban Réka a 8. helyen áll.

131

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Sportlövészet - ilyen is létezik... Iskolánkban valószínűleg kevesen tudnak ennek a sportágnak egyáltalán a létezéséről és milyenségéről, arról pedig még kevesebben, hogy megyénkben több nagyobb klub is található és jelentős versenyek is vannak, mind itt Borsodban, mind az országban. A kiskorúak az egyesületeknék főleg légfegyverrel lőnek. A középiskolás amatőr diákoknak két nagy versenye van: a tavasszal megrendezett Általános és Középiskolák közti Verseny és az őszi Diákolimpia. Nagyobb jelentőséggel természetesen a diákolimpia bír. Ezen a versenyen nem indulhatnak igazolt versenyzők és érettségizett diákok, így nekem is ez volt az utolsó ilyen versenyem. Ezeket általában egy iskola átrendezett tornatermében tartják, be van osztva állásokra és 30 perc alatt húsz értékelt lövést kell leadni 10 lapba. Egy lövés maximális értéke 10. A döntőkre kategóriánként minden megyéből 3 résztvevő jön. Egy hajszállal maradtam alul egy komáromi ellenfelemtől, így idén 2. helyet értem el. Bárkinek szívből ajánlom aki kedvet érez a lövészethez, de közel sem olyan egyszerű, mint azt általában elsőre gondolni szokták. Vékony Bálint

132

évönyv | sport

Soha nem szabad feladni! Ebben a tanévben léptem a serdülő korosztályba, ahol már a versenyzésben két évfolyam van összevonva, illetve ebben az életkorban már a felversenyzés is rendszeresen előfordul az ifi korosztályba, ahol már három évfolyam küzd egymással. Úgy vágtam neki az évnek, hogy tudtam akár négy évvel idősebbekkel is meg kell majd küzdenem. Az évben az első komolyabb versenyem a serdülő diákolimpia országos döntője volt Budapesten (2015. április 11.), ahol sikerült megszereznem az értékes 2. helyezést. Ezt a versenyt követte a minden évben megrendezésre kerülő „Budapest Kupa” nemzetközi judo verseny (2015. május 3.), ahol ismét jó eredményt értem el, ami a dobogó 3. fokát jelentette. Aztán mint minden évben, 2015ben is Rimaszombatra utaztunk az MVSC judo szakosztályával nemzetközi versenyre (2015. május 23.), ide nagyon jó kedvvel utaztam, mivel csak jó emlékeim voltak, mert eddig minden évben sikerült 1. helyen végeznem. A versenyen aztán begyűjtöttem zsinórban az ötödik 1. helyezésemet. A tavaszi eredményeim alapján a serdülő - 48 kg ranglistán 2. lettem, így nagy örö-

mömre a Magyar Judo Szövetség költségén indulhattam az év legnagyobb serdülő versenyén a „Judo Európa Kupán”, ami Győrben került megrendezésre. Az első meccsem egy nálam idősebb horvát versenyző ellen volt, amit nagy nehézségek árán sikerült megnyernem. A második meccsemen szintén nálam idősebb magyar versenyzőt kaptam, aki ellen végig fölényesen vezettem (2 yuko, 1 wazari), de az utolsó másodpercben egy hibás akcióm miatt kikaptam. Így a vigaszágra kerültem, ahol tudtam, még háromszor kell győznöm, hogy a dobogó 3. fokára állhassak. Nagyon le voltam törve, de az edzőim, csapattársaim és szüleim segítségével összeszedtem magam a következő küz-

133

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium delmekre, ahol két lengyel és egy magyar ellenfelemet is legyőztem, így meglett a bronz érem, ami akkor nekem fényesebb volt mint egy arany. Örökre megtanultam soha nem szabad feladni. Az eredményeimre felfigyelt a serdülő válogatott keretedzője is és meghívást kaptam Szlovéniába a „Koroska Open” nemzetközi judo versenyre (2015. november 14.) ahová a magyar válogatottal utaztunk. Ezt nagy megtiszteltetésnek éreztem. Bennem volt a bizonyítási vágy és sikerült az 1. hel�lyel bemutatkoznom a válogatottban. Az év végén a serdülő országos bajnokságon (2015. november 21.) a szintén érté-

kes 2. helyezést értem el. A versenyidőszak után nagyon jó hírt kaptam a Judo Szövetségtől, az éves teljesítményem alapján bekerültem a serdülő válogatottba a „Héraklész Bajnok” programba, ami a legmagasabb válogatottsági szint a korosztályomban. Ez azt jelenti, hogy az edzőtáborokat, a versenyruhákat a szövetség ingyen biztosítja és minden nemzetközi versenyen is indulhatok. Azt, hogy ideáig eljutottam több dolognak is köszönhetem. Óvodában kezdem a judót immár 8 éve, jelenleg heti 7 alkalommal járok edzésre és kéthetente Budapestre keretedzésre. Külön köszönöm az iskolának, hogy biztosítja a heti két reggeli edzésen való részvételt. A tanulásra is nagy hangsúlyt fektetek, eddig minden évemet kitűnő átlaggal zártam, 2014-ben „Magyarország Jó tanulója – Jó sportolója” díjat is kaptam, amire szintén büszke vagyok. Nagyon jók az edzőim Kálmán Tibor és Shima Tatsuto, illetve nagyon jó a közösség és sok barátot is szereztem a sporton keresztül, akik közül ketten osztálytársaim is Kriza Anna és Gecsei Dorottya. Kövesi Karina

134

évönyv | sport

Kiváló teljesítmény A sport 2,5 éves korom óta életem szerves része. Úszással kezdtem, műkorcsolyával folytattam, majd formációs tánccal. Az úszásban több országos bajnokságot mondhatok a magaménak, hosszú és rövidtávon egyaránt. Többszörös Sprintfeszt bajnok vagyok, pillangóban, gyors-, és mellúszásban. 2000 m-es mellúszásban korosztályos országos bajnok, öböl átúszásban korosztályos országos 2. helyezett. A Jezsu fiú úszás váltójában kétszer nyertünk Diákolimpia városi döntőt, és kétszer voltunk megyei másodikak. Síelek, lovagolok, wakeboardozom, a legújabb sportágam pedig a wing tsun kung fu, melyből tavasszal a hatodik szintvizsga letételére készülök. Célom, hogy a nagykorúságom elérésével párhuzamosan megszerezzem a mester címet.

135

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium Eredményeim az elmúlt tanévben: Műkorcsolya: Napfény Kupa – Műkorcsolya Kűrverseny – I. helyezés Budapest Kupa – I. helyezés X. Kelet-Magyarország Kupa – I. helyezés ICE Blade Cup Nemzetközi Műkorcsolya Verseny – Szófia – I. helyezés Walley Cup Nemzetközi Műkorcsolya Verseny – Varsó – I. helyezés X. Avas Kupa Nemzetközi Műkorcsolya Verseny és Országos Bajnokság – I. helyezés Formációs tánc: Savaria Országos Bajnokság – Junior latin kategória – II. helyezés Gyorskorcsolya: Városi Diákolimpia – váltó – II. hely (a csapat: Kerekes Kristóf, Lövei Patrik, Pós Bertalan, és jómagam) Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata 2014-ben, és 2015-ben is a „Kiváló Teljesítményért” díjjal jutalmazta aktivitásomat. 2015-ben vehettem át először a „Magyarország Jó Tanulója – Jó Sportolója” kitüntetést. Bajáky Olivér

„... a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma” (1Kor. 6, 19) – ezért azt gondozni, ápolni, jó karban tartani: kötelesség!

136

évönyv | sport

137

Etetnek a pillanatok Etetnek a pillanatok. Hazudnak összevissza, Tudják ők is: hazudni muszáj; Úgy látszik a lelkem jó préda. Én meg csak nézek ki a fejemből Néha bútól, néha kedvtől telve, De nem volt még egy olyan nap, Mikor a mámor nem kebelezett be. Hogy, hogy is, mi ez az egész? Valami nagy átverés? A lét meg ezek a hülyeségek… Csak engem nyomasztanak a kérdések?! A tudomány, a hit, Mire való az élet? Mindenki fussa be a pályáját, aztán hagyja az egészet? Hiszen úgyis eljön a halál Ugyebár És akkor majd minden kérdés válaszra talál. Addig is monotonul küzdünk, Mi mást is tennénk? Ébredés nélkül

Mintha íztelen csokoládét ennénk. Percek, amik túl sokat mondanak Értelmezhetetlenek . Túl sokat akarnak tőlem! Mit tegyek veletek? Hétköznap, fáradságtól ázott Gyötrelmes semmi. Nézem-nézem, aztán Eltűnik, ennyi. Átvernek már megint Ellentmondanak nekem Egyik pillanat így, másik úgy húzza el a fejem. És mindig mást látok, Mindig máshogy látom Az életet ami minden bizonnyal csak egy álom. Valahol a képzelet-valóság határon. Hámori Márton

Légy résen!

évönyv | cserkészet

Magyar Cserkészek Japánban Alapos készülődés 2015-ben iskolánkból hat diákj tagja lett a Magyar Dzsembori Csapatnak. Így képviselhettük csapatunkat és városunkat a magyar kontingensben, illetve hazánkat a 23. Cserkész Világtalálkozón, Japánban. Az készülés 2014-ben kezdődött, augusztusban kellet jelentkezni. Októberben volt a válogató, ahol őrsökbe osztottak be minket, és különböző játékos feladatokon keresztül figyelték, mennyire vagyunk együttműködőek, kreatívak, tájékozottak, és nem utolsó sorban azt is, hogy megy az angol nyelv. A válogató után néhány héttel jött meg az e-mail, melyben értesítettek, hogy tagjai lettünk a magyar csapatnak. Ezután három raj szintű, és két csapat szintű felkészítő hétvégén vettünk részt. Ott megismerhettük a csapattársainkat, vezetőinket, sokat tanultunk a dzsemboriról, gyakoroltuk az angolt, segítséget kaptunk támogatókat szerezni. Már ezeket a hétvégéket is nagyon élveztük, nagyon jó volt a közösség, és persze hasznosak is voltak. Nyáron, július közepén találkoztunk a csapattal, és volt egy nagyon rövid felkészítő táborunk Magyarországon, ahol

megkaptuk az egyenruháinkat, és minden fontos dolgot elmondtak. Moszkvai átszállással repültünk Tokióba. Innen több napon át tartó vonatozással jutottunk el a dzsembori helyszínére. „Az összes programnak ugyanaz volt a célja: hogy a cserkészek a világ minden tájáról találkozhassanak, megismerjék és elfogadják egymást, egymás kultúráját, és hogy életre szóló nemzetközi barátságokat kössenek.” A Dzsembori Az egyik állomásunk egy Fuji-Kawa nevű hely volt, ahol kempingben aludtunk. Gyönyörű helyen volt, szép kilátás nyílt a

141

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium Fujira, innen tettünk egy kis túrát egy bambuszerdőben. A dzsembori építkezéssel kezdődött, akár egy rendes cserkésztábor. Bambuszból kellet a körletét kiszépítenie minden rajnak. A tábor a közös megnyitóval, „Opening Ceremonyval” nyílt meg, ahol természetesen mindenki ott volt. Ezen kívül még két ilyen hatalmas összejövetelt rendeztünk, a jamboree közepén, és a végén. A tábor alatt számos kötelező és választható programon vettünk részt: volt vízi program az óceán partján; tudományos, kulturális előadásokat hallgathattunk meg; meglátogattunk egy japán iskolát; jártunk egy kis szigeten, egy állatkertben; mentünk falat mászni; a „Food Festival”-on végig kóstolhattuk az egész világot; a „World Scout Center”-ben megismerkedhettünk az összes résztvevő ország cserkészetével. Az összes programnak ugyanaz volt a célja: hogy a cserkészek a világ minden tájáról találkozhassanak, megismerjék és elfogadják egymást, egymás kultúráját, és hogy életre szóló nemzetközi barátságokat kössenek. A barátság jelképéül nyakkendőt, nyakkendő gyűrűt, felvarrót cseréltünk egymással. A magyar csárdában kapható magyaros ételek mindenkinek ízlettek, híre ment az egész dzsemboriban. A tábor a záró ceremóniával fejeződött be, ám

142

a magyaroknak nem ért véget a kaland. Az utó-program Most következett az utó-program. Jártunk Kiotóban, Oszakában, láttunk rengetek szentélyt, kipróbálhattunk több hagyományos japán fürdőt, ettünk hagyományos japán ételeket, meglátogattunk egy szigetet, amely tele volt őzekkel, mert azok náluk szent állatok. Nagyon jó volt, hogy a tábor után Japánt is megismerhettük! Ezután mindenki az általa választott helyszínen folytatta az utat. Én Tokióba mentem. Itt az első három napunkat egy japán családdal töltöttük, így igazán betekintést nyerhettünk a mindennapi életükbe. Aztán közösen meglátogattuk a Tokiói Nemzeti Múzeumot, egy nagyon szép és ősi szentélyt, jártunk a császári palotában, és egy felhőkarcoló tetején is. Részt vettünk egy angol nyelvű misén, és az utunkat Tokió leghíresebb luxus bevásárló negyedében zártuk. Volt, aki megmászta a Fudzsit, mások szentélyeket látogatva túráztak egy zarándokúton, a legmerészebbek pedig Oroszországon keresztül a Transzszibériai Expresszel, vonaton utaztak haza. Az utó-program végén, szintén Moszkván keresztül repültünk haza Budapestre. Úgy gondolom, hogy mindannyian sokat kö-

évönyv | cserkészet szönhetünk a dzsemborinak. Megtanultuk azt, hogy elfogadjuk a másikat, megismerhettük távoli népek kultúráját, és az idegen nyelvtudásunkban is fejlődtünk. Életünk egyik legnagyobb élménye volt, soha nem fogjuk elfelejteni! Köszönjük a támogatást az iskola alapítványának és a cserkészcsapatnak is! Az iskolából Gulyás István Flórián, Hári Zsófia, Lucák Laura, Molnár Gábor, Szepessy Marcell, Tóth Eszter Virág vettek részt a találkozón. Tóth Eszter Virág

143

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

A legkalandosabb nyári tábor Idén nyáron a cserkésztábor Eger városa melletti Berva-völgyben került megrendezésre. A táborban több cserkészcsapat is képviseltette magát, természetesen legnagyobb számban iskolánk csapata a Pray György cserkészcsapat, összesen mintegy 200 fő. A tábort nem túlélni, hanem átélni kellett, mert elég rendesen el voltunk látva programokkal, eseménnyekkel és minden napra elegendő étellel. A tábor egész ideje alatt nagyon jó idő volt, kivéve azt az egy délutánt és éjszakát, amikor szakadt az eső, de a gyerekeket ez sem riasztotta el attól, hogy jól érezzék magukat, mert ők jól akar-

144

ták magukat érezni, hisz azért jöttek ebbe a táborba. Minden gyerek nagyon élvezte a táborhelyen és azokon kívül eltöltött időt, mert voltunk strandon, elmentünk számháborúzni a Bükkbe és korosztályokra bontva portyázni, a kisebbek csak a közelben, míg a nagyobbak egyre messzebbre. A tábor lebonyolításáért szeretném megköszönni a vezetőknek az áldozatos munkát! Kovács Áron

évönyv | cserkészet

Németországi cserkésztábor 2015 tavaszi szünetében, egy kissé borús márciusi reggelen indultunk el a kisbusszal. Kétszer nyolc órát utaztunk a Bonntól délre lévő Arienheller-ig. A hosszú úton magyar cserkészjátékokat fordítottunk németre, viccelődtünk, és ez összerázta a csapatot. A tábor egy kis tisztáson állt, középen egy kis pavilonnal, ahol mindig volt forró tea és kávé, hogy ne fázzunk annyira a nagy hidegben. A pavilon körüli padokon étkeztünk. A padokat egyik oldalról sátrak vették körbe. Őrsök helyett három sátor tartozott egybe. Kolompolva jelezték, hogy két percen belül mindenki legyen a pavilonnál. Az ös�szes táborlakó odajött, és bemutattak minket, megmutatták a sátrainkat, majd ment mindenki a dolgára. A tábor teljes létszáma 35-40 fő lehetett, lakosai 9-25 év között voltak. A német cserkészet sokban különbözik a magyartól. Zászló levonás helyett tábortűz körüli énekelgetést, meseolvasást tartanak. Étkezések előtt, ima helyett egy viccet, vagy egy kis verset mondanak. A militarizált szokásokat a világháborúkra való tekintettel elhagyták. A tábor egyik legfontosabb sza-

bálya: „Telefon és óra használata tilos. Mivel a természetben vagyunk, ebben a kis közösségben, szinte egy másik univerzumban, nem szabad engednünk, hogy a külvilág megzavarjon minket.” A csapatparancsnok, Richard kedves, segítőkész és gondoskodó vezető. Mindenki felelt mindenkiért. Ha valamivel bajlódtam, a 9 éves Shasa és az egyetemista Paul egyszerre ugrottak segíteni. A konyhasátor, a szertár és a jurta a sátrak félkörén kívül helyezkedett el. A jurta volt az egyik kedvenc helyem. A földre ponyvákat, szőnyegeket, plédeket és állati bőröket terítettek, és kis szénatömböknek lehetett nekidőlni. Középen a tűzhely adott fényt és meleget. Szigorúan csak cipő nélkül szabadott bemenni. Esténként itt gyűltünk össze, gitáros énekeket énekeltünk, vagy valaki a német Micimackóból olvasott fel. Nagyon családias és meghitt volt a hangulat. Nem volt kötelező takarodó, mindenki akkor ment aludni, amikor jónak látta. Reggel nyolc körül volt az első ébresztő kongatás, majd az őr tíz percenként kongatott és kiáltott még ötször-hatszor. Valójában senki nem tudta a pontos időt.

145

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium A harmadik nap, reggelinél mesélték, hogy éjszaka a szél kidöntött néhány fát a domboldalon. Az egyik éppen az útra dőlt. A szél még mindig nagyon fújt, és a fákat hajlítgatta, mint a fűszálakat, sőt, gyökerestől csavarta ki őket. Megérkezett egy favágó, hogy orvosolja a helyzetet. Leparkolt az út szélén, majd munkához látott, amikor egy fa dőlni kezdett. Az egész tábor figyelte, hangosan buzdították a fát, hogy ne dőljön ki, de ha mégis, akkor legalább ne miránk. A favágó kocsiját találta telibe, és az teljesen összeroncsolódott. A táborban a német cserkészek mindennapjait éltük. Építgettünk, túráztunk, beszélgettünk. Egyik nap nekünk kellett ebédet készíteni. Bodrogi Tamás tanár úr vezetésé-

146

vel jó magyaros gulyáslevest főztünk. Mindenkinek nagyon ízlett, sokan repetáztak is, és egy csepp sem maradt belőle. A tábor utolsó napján, reggeli után Richard átadta mindnyájunknak a csapata jelvényét, egy farkasfejes kitűzőt. Búcsút vettünk, majd elindultunk. A fiúk a buszban megtapsoltak engem, és rövid, de hangos, éljenzés után a „Vas Lady” becenevet adták nekem, mert egyedüli lányként helytálltam az táborban. A fiúk egytől-egyig igazi úriemberek voltak. Nagyon figyelmesen, kedvesen és tisztelettudóan bántak velem egész idő alatt. Juhász Eszter

évönyv | cserkészet

A legszebb ajándék A tábor legértékesebb tapasztalata számomra az volt, hogy beléphettem egy másik világba, ha csak egy rövid időre is. Ahogy átszeltük Ausztriát és Németországot, más városokkal, más emberekkel és más nyelvvel találkoztunk. A táborban más hegyek, más sátrak és egy másfajta cserkészet várt bennünket. A sok “más” azonban nyitottsággal és befogadással jött közel hozzánk: a német cserkészek őszintén befogadtak, megajándékoztak minket azzal, hogy részt vehettünk a táborukban, az ő belső életükben. Ez a csapat valamelyest más cserkészetet űz, mint amit mi ismerünk; ők egészen vis�szatértek a Bi-Pi-féle hagyományokhoz. Itt a természet közelség dominál: messze lenni a világ zajától, kint a természetben, kitéve az elemek ostromának, amelyek ellen csak a testi-lelki szívósság, a kétkezi munka, és a közösség ereje nyújt védelmet. A megvívott harcnak azonban – úgy éreztem – megvan a jutalma. A küzdelem a széllel, esővel, hideggel, amikor az emberi erő nekifeszül a természet erejének, az tulajdonképpen maga az “élet.” És ebben a harcban benne rejlik az

élet tisztelete, a „nagyobbra” való törekvés is. S a természet nem csak a szívósságunkat teszi próbára, hanem ad is: éltet és körülölel. Az erdő csöndje, körös-körül a fák, az ezüstösen csillogó tó, a metszően tiszta levegő, a napfelkelte hajnalban, a csillagos ég éjjel – mind-mind csodaszép. És a nap végén, miután a cserkész megküzdött vízzel, széllel, favágással és jégesővel, várja őt a nyugalom, amiért megdolgozott. Várja a tábortűz varázsa. A jurta védelme, a középen égő tűz melege, miközben körben, bőrökön és pokrócokon ülnek a cserkészek, énekelnek, és alkotnak igazi szeretetkört. Itt, úgy éreztem, valami megérintett a közösség lelkéből, megértettem valamit a másik emberből, a másik nyelvből és a másik népből. Csodaszép tapasztalat volt ez. Isten sokszínűnek teremtett bennünket, embereket, és sokszínűnek teremtette a népeket is. Ugyanakkor lehetővé tette számunkra, hogy megízleljük és befogadjuk ezt a sokszínűséget. Számomra ez volt a legszebb ajándék. Hatala Imre

147

A szív fényképalbuma Megváltó elmebaj kíséri szellemét ő pedig megígéri Mélabús altató andalít a vibráló lámpafény megvakít Medve jár át a fán elmenő alakja félhomály rebbenő Megbénít elvadít álmos úton szállingózik a lelkem vészesen túloz Manók tánca szédeleg kis lelke közötte tévelyeg Mézesen dorombol mázasan felpillant álmából lázasan Mennyei illatok kedves virágok mosolygó démonok kedves barátok Mesék kergetőznek mellette ragyogva angyalok nevetnek. /2015. 05. 13./ Gilányi Anna

Irรกny a nyรกr!

évönyv | táborok

Orthez-i francia nemzetközi színházi fesztivál 2015. májusában a 10. évfolyam francia színjátszó csoportjával ellátogattunk a dél-franciaországi Orthez városába, ahol részt vettünk az immáron 20. alkalommal megrendezett “Pantomimes” fesztiválon. Ezen a jubileumi alkalmon több ország képviselte magát, köztük Spanyolország, Tunézia, Egyiptom és több európai ország is. Sokan voltunk, s hogy megismerkedjünk egymással, minden nemzet bemutatta saját országát, néptáncon keresztül. Családoknál szálltunk meg, így bepillantást nyerhettünk egy igazi francia család életébe, akik segítettek minket abban, hogy közelebb kerüljünk a francia kultúrához az ételek, szokások, kirándulások és nem utolsó sorban a nyelv által. Mivel a program elsődleges célja a színjátszás volt, minden nap más-más ország delegációja szórakoztatta a közönséget színvonalas darabokkal. Mi szombaton kerültünk sorra, s egy középkori történetet, a Rókaregényt adtunk elő, természetesen franciául. Néhány társunk Lourdes-ba is ellátogatott, a híres Mária-kegyhelyre és angliai zarándokokkal együtt részt vehettek egy angol nyelvű szentmisén. A családok-

kal vasárnap elutaztunk Biarritz-ba, ahol az óceán partján piknikeztünk, majd végigjártuk a gyönyörű várost, és ámulva figyeltük a nevezetességeket, köztük egy hajótörés emlékművét is. Vasárnap a záró ünnepségen szomorúan elköszöntünk barátainktól, akikkel még ma is tartjuk a kapcsolatot. Köszönet Szalóki Csilla tanárnőnek a szervezésért és azrt is, hogy szeptembertől kezdve fáradtságos munkával készített minket erre a felejthetetlen fesztiválra. Ugyanígy köszönjük Körmöndi Tamás tanár úrnak a segítséget a néptáncban. Ezúton bíztatok minden alsóbb évfolyamot, hogy legyetek tagjai a francia színjátszó csoportnak, hiszen felejthetetlen élményekre tehetnek szert. Dabasi-Halász Zsigmond

151

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Egy hét Lendván Iskolánk már régóta részese a KKKK, vagyis Kultúrák Közötti Kommunikáció a Kárpát-medencében, közismertebb nevén a Kárpát-medencei Osztály elnevezésű programnak. 2015 őszén Szlovéniában, Lendván került megrendezésre az egyhetes találkozó. Az „osztály” érdekessége, hogy minden tagjának magyar volt az anyanyelve, kultúrája, mégis hat ország nyolc városából érkeztek a program résztvevői. Ezen igazából nem csodálkoztunk, de az meglepő, érdekes tapasztalat volt, hogy magyar nyelven is sokféleképpen lehet beszélni: a különböző tájszólások (székely, palóc, lendvai) eleinte szokatlanok voltak, később azonban rájöttünk, hogy ezek semmiféle akadályt, negatívumot nem jelentenek, hanem sokkal inkább színesítik az anyanyelvünket. Kiderült számunkra is, hogy a magyar kultúrának számos árnyalata van, így például sajátos színe van a beszédmódnak, az öltözködésnek, de még a gondolkodásnak is. A hét egyrészt a tanulmányokról szólt, így a helyi két tannyelvű középiskolában különböző foglalkozásokon, tanórákon vet-

152

évönyv | táborok tünk részt, például tanulhattunk szlovénul, kicsit bepillanthattunk Szlovénia földrajzába és történelmébe. Ugyanakkor nem csak az országgal ismerkedtünk meg, hanem a szlovéniai magyarok központjával, Lendvával is, megnéztük az itt lévő szép várat és múzeumot is, a környék egyik borosgazdájánál belekóstolhattunk a vidékre jellemző szőlőművelésbe és a borkészítés fortélyaiba is. Nagy élmény volt a helyi gasztronómiával való megismerkedés: a dödöllével, a tökmagolajjal, a különböző rétesekkel, fokhagymás kenyérdarabkákkal. Gyönyörű helyekre jutottunk el, mint például a postojnai cseppkőbarlangba, de a Mura-vidéki, Lendva környéki táj is lenyűgöző volt, és persze Ljubjana sem maradhatott ki a magyar szemmel kicsit szokatlan modern parlamentjével. Emlékezetes marad az iskola udvarán felállított a sepsiszentgyörgyiek által adományozott székelykapu felavatása is: egy egész iskola alkotott „kaput” a népi gyerekmondóka (Bújj, bújj zöld ág …) zenéjére. Az élvezetes programok mellett persze a társaság is nagy élményt jelentett: egy hét

alatt az együtt átélt élmények, közös tevékenységek, a rengeteg nevetés és az éjszakába nyúló beszélgetések során rendkívül jó közösség alakult ki. Számos barátra tettünk szert, ennek jele volt az is, hogy egyesek hajnali négykor felkeltek azért, hogy elbúcsúzzanak a korán haza indulóktól. Mi miskolciak különösen a három füleki diákkal kerültünk közelebbi kapcsolatba, hiszen velük voltunk egy szálláson - a fergeteges esti, éjszakai hangulat biztosan sokáig emlékezetes marad. Összességében elmondhatjuk, hogy egy nagyon jól szervezett programnak lehettünk a részesei, és azt hiszem, mindannyian felejthetetlen élményeket szereztünk az ott töltött egy hét alatt. Nagyon várom, várjuk már a nyári tábort, ami Budaörsön lesz. Köszönjük a vendéglátást, a programokat a lendvai házigazdáinknak. Bölkény Zsuzsanna, Józsa Judit, ifjabb Hutka József, Magyari Dávid; Hutka József

kísérőtanár

153

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Kárpát-medencei osztállyal Egy táborban vettem részt július elején 3 barátommal Lupkovics Rékával, Hutka Józseffel és Magyari Dáviddal. Mint minden évben idén is megrendezésre került az Osztály tábora, most Szerbiában. Ugyanis a Kárpát-medence minden részéről jönnek ebbe a 'nyaralásba': Szlovákiából, Szlovéniából, Kárpátaljáról, Erdélyből, Szerbiából és persze Magyarországról is 1-1 tanár és 4-4 gyerek érkezik, persze magyar iskolákból. Ilyenkor összegyűlünk és közös programjaink vannak. Az idén Szabadka mellett, egy kis tónál volt a szállás, sátrakban és egy iskolában. Itt játszottunk, innen indultunk a környék megismerésére, és itt áztunk el nagyon az egyik éjszaka. Talán a belgrádi kirándulás volt nagyon fontos, hiszen felkerestük a nándorfehérvári csata helyszínét, és különleges volt azon a helyen járni, ahol Hunyadi János harcolt annak idején. Főleg, mert nekünk is olyan hőség volt, mint 1456-ban.

154

Tehát ami történt ez alatt az egy hét alatt azt elég nehéz kifejezni vagy csak nekiállni a programok felsorolásának, mert nagyon sok kellemes történt velünk. A második-harmadik napra már úgy összeszoktunk mintha már régi jó barátok lennénk. De a legeslegjobb élmény az egyedi tájszólás volt, ahogy mindenki különbözően beszélt mégis ugyanazon a nyelven. Mindenkinek nagyon ajánlom ezt az élményt megtapasztalni amiben nekem részem volt . Köszönöm az iskolának a lehetőséget és Anna néninek hogy elkísért minket. Csokai Liliána

évönyv | táborok

Nyári tábor Balatonmáriafürdőn 2015 augusztus elején nemzetközi táborban vettünk részt Balatonmáriafürdőn. Miskolc városának iskoláin kívül még testvérvárosai is részt vettek a programokon.

minden nemzet megtette ugyanezt. Másnap reggel minden szoba megalkotta a saját üzenetfalát „homemade facebook” névvel, ahol az emberek egymásnak tudtak üzenni. A

Rajtunk magyarokon kívül voltak még bolgárok, csehek, finnek, dél-koreaiak, lengyelek és szlovákok. A hat órás vonat utat követően a jezsus fiúkat a hermanosokkall és egy koreai fiúval osztottak be egy szobába. Első este különböző műfajú előadások segítségével bemutattuk Magyarországot a többi nemzetnek. Majd az ezt követő estéken

mi üzenő falunk legfőbb témája a kecskék voltak és éppen ezért szobánk neve „Goats” lett. Ezen a napon ismerkedtünk meg koreai szobatársunkkal Lee Dou Won-nal, akinek a Taksony, Árpád, Sándor, Gyula Béla, Lajos nevek közül a Béla nevet kötelezően ajánlottuk nagy kegyelmünkből. Cserébe Béla nekünk is adott koreai neveket.

155

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium Minden nap más kultúra ízvilágát ismerhettük meg a tábor konyhájának jóvoltából. A mi tetszésünket leginkább a bolgárok sűrű. salátaszerű uborkalevese nyerte el, amit mi köretként ettünk a szintén finom bolgár fasírtok mellé. A finnekkel való nemzetközi kapcsolataink megerősítése érdekében megkóstoltuk a finn ételkultúra egyik kincsét, a salmiakkit. Már előre figyelmeztettek minket ezzel a termékkel kapcsolatban, de ennek okát csak akkor tudtuk teljesen megérteni, amikor megízleltük azt. Ennek az „édességnek” az ízvilá-

156

ga a bennelévő ammónium-klorid miatt a sós és keserű között mozog. A programok nagyon változatosak voltak. A táborban űzhető sportokból versenyeket szerveztek. Ezek közül számunkra a biliárdverseny volt a legizgalmasabb, valamint Polák Péter tanár úr csapatversenyei. A méta, a vízi és kötélhúzó versenyek voltak a legélvezetesebbek. A legkedveltebb versenyszám a matrac toló-húzó verseny volt. Ebben az volt a feladat, hogy a csapat lehető legkönnyebb tagja felfeküdt a mat-

évönyv | táborok racra, miközben a többiek úgy próbáltak erőt kifejteni a matracra, hogy a lehető legkisebb szöget zárják be egymással a lehető legnagyobb gyorsulási sebesség érdekében a győzelemért. Egyes csapatok olyan trükköket alkalmaztak, mint például a matrac orrának megemelése, valamint az egész matrac megemelése. Az esték fénypontját sokaknak a „Justdance” nevű táncos-zenés számítógépes program jelentette. Emellett az udvar hátsó részén lévő hajóhintáknál nemes tudományokról és pszeudotudományágakról folytatott mély és hosszadalmas beszélgetésekben vettünk részt. Az egyik este Péter bácsi által tartott csillagkép-fürkészés oktatáson vettünk részt. Itt megismerkedtünk néhány alapvető csillagképpel, mint például a Nagygöncöl, az Északi korona és a Hattyú. Az egyik napon Tihanyba is elutaztunk, ahol Béla megtanulta a „Szittya magyar utcára nyílik a kocsmaajtó” című dalt.

Itt megpróbáltunk a salmiakkihoz hasonló színvonalú cukorkát szerezni (erőspaprikás cukrot), de ezt a finn biológiai fegyvert nem tudtuk überelni. Természetesen megnéztük a tihanyi bencés apátságot, valamint a városban szabadprogramra is lehetőségünk volt. Az utolsó napon a nemzetek könnyes búcsút vettek egymástól, miután közös fotókat készítettek és a díjakat kiosztották a győztes csapatoknak. Résztvevők: Balajti Melinda, Bölkény Zsuzsa, Demjén Csenge, Csokai Lilianna, Kakuk Zita, Kollár Alexandra, Kovács Nikolett, Szemán Szabina, Pecze Máté, Pistai Titusz, Szrenka Gergely Kísérő tanárok: Szabó Flóra, Polák Péter Pecze Máté, Pistai Titusz, Szrenka Gergely

157

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Beregszásziak nyaralása Miskolcon

Ki ne hallott volna manapság az ukrán helyzetről? Szegénység,félelem,árvaság: csupán néhány szó amely jellemzi az ott élő emberek mindennapjait. Velük együtt érezve iskolánkban,a tavalyi évben a szülők és tanáraink jóvoltából pénzt gyűjtöttünk az ott élő magyaroknak. Augusztusban Szabóné Magdi néni ötlete alapján 14 beregszászi gyerek táboroztatását bonyolítottuk le, Németh Anna tanárnő együttműködésével. Az érkezés estéjén még zárkózott, kicsit ijedt vendégeket láttunk, ám ez az érzés a közös csoportos beszélgetések során lassan megszűnt. A hétköznapokat változatos

158

programokkal próbáltuk színesebbé tenni számukra: egy izgalmas gokártozással,egy gyönyörű lillafüredi túrával,egy sétával az állatkertben és a nap közepén finom ebédekkel. Ehhez kapcsolódik egy meglepő történet: az egyik lánytól megkérdezte a pincér, hogy mit szeretne inni,később ő csodálkozva és örömmel mesélte, hogy tőle még soha senki nem kérdezte ezt meg. Számunkra ez egy evidens dolog, hogy ha bemegyünk egy étterembe a pincér jön és felveszi a rendelést, de egy olyan embernek, aki még sosem járt ilyen helyen az egész megdöbbentő lehet. A hét végén dr.Kriza Ákos polgármester úr látott minket vendégül, ahol közösen a kárpátaljai diákokkal egy kötetlen beszélgetést folytattunk vele, és megtisztelő volt érezni a program és a vendégeink fontosságát. Ez alatt a hét alatt rengeteg személyes dolgot tudtunk meg róluk, mint például néhányan közülük elvesztették valamelyik vagy mindkét szülőjüket, és ezt hallani nagyon megdöbbentő volt. Ezen túl az ottani anyagi elvárások is teljesen mások az itteniekhez képest, például volt aki 4000 forinttal jött el egy hétre és gondoljuk csak át, hogy

évönyv | táborok nekünk mit jelent ez az összeg...A családok folyamatos rettegésben élnek, mert a férfiakat bármikor behívó várhatja otthon. Az egyik lánynak az édesapja Budapesten dolgozik és a besorozások miatt maradásra kényszerül, sőt az egész család kénytelen a fővárosba költözni. Megtudtuk, hogy nagyon sok család él szétszakítva, csak azért dolgoznak külföldön a szülők, hogy legyen mit enni az otthon maradottaknak. Ez alatt a hét alatt sok új barátságot kötöttünk és rengeteg dolgot megtanultunk tőlük, mind az élet felfogásukról és mind az

emberekhez való hozzáállásukról: ilyen nehéz körülmények között sem panaszkodnak, és büszkén élik magyarként a mindennapjaikat. Köszönjük a Polgármesteri Hivatal soksok segítségét a programok megszervezésében, Anna néni fáradhatatlan munkáját valamint a szülők segítőkészségét és anyagi támogatását. Juhász Anna, Hirkó Hanna

159

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

Nyári képzőművész tábor Az Európai Unió különböző pályázatokkal igyekszik támogatni a fiatalok kulturális kiteljesedését a nyáron is. Egy felejthetetlen hetet köszönhetünk az “Új nemzedék plusz” programnak, ami a bodajki falutáborban került megrendezésre. Szervező tanáraink vezetésével sok élménnyel gazdagodtunk. Pap Csaba bácsi tervezte, és bonyolította le a tábor műveszeti részét, Nagy Attila bácsi pedig a délutáni túrák szervezését vállalta magára. Művészeti tábor lévén, minden délután foglalkoztunk kicsit belső művész-énünkkel is. Sokszínű és változatos foglalkozásaink során elindultunk az önmegvalósítás nikecellel göröngyös útján, megismerkedtünk a szénnel rajzolás könnyedségével, a pasztell kréta finomságával, valamint a tempera érzékeny hidegségével is. Csaba bácsi termé-

160

szetesen nem várt el tőlünk mesterműveket - talán éppen ennek köszönhetően sikerült könnyedén, egyedit alkotnunk. Egy tábor mindig jó alkalom arra, hogy megismerkedjünk új emberekkel, új barátságokat kössünk. Ez most sem volt másképp. A jezsus különítmény színes volt: egyszerre négy évfolyamból vettünk részt különböző létszámban. Én személy szerint nagyon örültem ennek: egyrészt, rengeteg értékes embert ismertem meg, akit amúgy, nem hiszem, hogy lett volna lehetőségem megismerni, másrészt, barátságok is születtek ebben a táborban. Attila és Csaba bácsihoz szintén közelebb tudtunk kerülni, azáltal, hogy egy hétig csak az ő tanítványaik voltunk. Nem csak mi, jezsus diákok vettünk

évönyv | táborok részt. Mivel ez a program az Európai Unió támogatásával valósult meg, így igyekeztek minél több réteghez eljuttatni ezt a lehetőséget, hogy mindenki akinek van tehetsége, vagy alkotói vágya, érvényesíthesse azt. Szerintem mindannyiunk számára különleges volt megtapasztalni, hogy bizony a saját

nemzetünkben is mennyi különbözőség van köztünk, de az alkotási vágy minden egyes emberben ott rejlik. Csupán meg kell adni a lehetőséget, hogy azt kibontakoztathassa. Lelkes Gergő

Bodajki művészeti tábor A nyáron, július végén és augusztus elején iskolánkból húsz diák eljuthatott Bodajkra egy hétre. Alapvetően művészeti táborban voltunk, bár sok más programon is részt vettünk. Alapjában mégiscsak arról szólt, hogy fejleszteni tudjuk a rajzkészségünket, és merjünk a komfortzónánkon kívül gondolkodni és alkotni, ugyanis bármi, amit csinálunk, az jó. Sokszor a természetből merítettünk ihletet, és párszor kimentünk a bodajki temetőbe, ahol bármit papírra vethettünk, ami csak megtetszett nekünk. Ezeket az alkotásokat a tábor végén egy nagy kiállításon mutathattuk be a többi iskolának, akik szintén kitették saját munkáikat, így mindenki megcsodálhatta a másikét. Szabadidőnkben kiruccantunk egy túrára, sziklát másztunk, meglátogattuk a szom-

szédos falut és az erdőben összefutottunk Forrai Tamás atyával is. Volt, amikor a tábor területén maradtunk és szalonnát sütöttünk, beszélgettünk, közelebb kerültünk olyan iskolatársainhoz, akiket minden nap látunk és mégsem ismerünk igazán. Persze a kereszténységünkről sem feledkeztünk meg, így vasárnap reggel a szomszédos falu templomába sétáltunk át szentmisére, a mi kis táborunk zárását pedig a bodajki templomban tartottuk. Ezúton is szeretnénk megköszönni a lehetőséget az iskolának, és két kísérőtanárunknak, Nagy Attila és Pap Csaba tanár úrnak. Nagyon jól éreztük magunkat! Szauervein Zsanett

161

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

A 7.b nyári tábora Balatoncsicsón Az első nap lementünk Zánkára, és rögtön a strand tárult a szemünk elé. Laci bácsi vett nekünk belépőt és már fürödhettünk is. A hosszú és kimerítő fürdés után következett egy hosszú busz- és gyalogtúra, aminek a végén várt minket a gyönyörű balatoncsicsói telek fantasztikus kilátással. Mikor megérkeztünk, felvertük a sátrakat melyeknek szintén kimerítő bütykölése után jól megérdemelt pihenés következett. Másnap lementünk a Zánkai strandra és következett egy egész napos fürdés. Én olyan négy, öt óra tájékán a „főző” csapattal felmentem a szállásra ahol két és fél óra alatt összeütöttünk egy jó kis nyári vacsorát. Vacsora után a sátrainkban pihentünk. Este „felelsz vagy mersz”-eztünk ami nagyon jó móka volt.

162

A harmadik nap egy jó túrával kezdődött, mely során megnézhettünk egy szép kilátót, ennek a tetejéről az egész Balaton látható volt. A fárasztó túra után jött a megérdemelt strandolás. Vacsorát Szklenár Eszter főzött, ami nagyon finomra sikerült. Este elmentünk a balatoncsicsói temetőbe, de az úton sokan visszafordultak így végül csak négyen jutottunk el oda. A következő két nap nagyon jól telt el a strandon, és még az egyik este én főzhettem. Visszafelé vonaton utazva nagyon el voltunk fáradva, de a végállomáson váró szeretteink láttára visszatért belénk az élet. Remek nyári tábor volt! Köszönjük szépen Fogarasi Virág néninek és Laci bácsinak a szállást és a szervezést. Gáldi Péter

évönyv | táborok

Nemzetközi zenei táborban Kínában 2nd Beijing-Yunnan Confucius Institute International Music Summer Camp 2015. július 10-23. Van-e olyan ifjúsági kórus, aki ne érezné óriási megtiszteltetésnek, hogy Kínába mehet – s ráadásul egy nemzetközi zenei táborban vehet részt? Mindehhez persze szükségeltetik, hogy érdeklődjön a kínai kultúra iránt, hogy szeressen zenélni, váratlan helyzetekben helyt állni, s nyitott legyen a ’kalandra’. Dely Péter szerint „nagyon rendhagyónak indult ez az út, hiszen most először nem kellett hálózsákot és polifoamot vinni magunkkal… Komolyra fordítva a szót, nagyon hosszú idő volt felfogni, hogy milyen lehetőséget is kaptam. Ez konkrétan a megérkezésig tartott. A legnehezebb, de egyben a legjobb az volt, hogy ki kellet lépni a komfortzónámból, több, mint 10000 km-re az otthontól. A hatalmas különbségek - az emberek kinézete, mentalitása, a táplálkozási szokásai – ellenére rá kellett döbbennem, hogy ott is ugyanolyan emberek élnek, mint

mi. Csak teljesen máshogy alakították ki a környezetüket, mások a külsőségek, mások a szokások, és mégis ugyanolyanok…” A Magis kórus 15 diákjával 2015. július 9-én hajnalban nekivághattunk a nagy kalandnak: részt venni a Konfuciusz Intézet 2. nemzetközi zenei táborán. Nem tudtuk részletesen, hogy hová megyünk, hogy kikkel is fogunk találkozni, hogy hol és hogyan fogunk megszállni, láttuk azonban a gondosan előkészített programot, amiből kiderült számunkra, hogy csupa egyetemistával, zenészekkel leszünk együtt. Valóban változatos nemzetközi társaság gyűlt össze: a Micighan University Confucius Institute hallgatói az USA-ból kí-

163

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium nai professzorukkal; a Dán Királyi Zeneakadémia Konfucius intézetének hallgatói – egy német, egy amerikai és egy ausztrál lány; a University of Kalifornia Confucius Institute hallgatói szintén az USA-ból, a csapatban egy iráni hallgatóval; és az ELTE Konfuciusz Intézetének képviseletében mi, a középiskolásokból álló magyar csoport. Érdekes és meglepő volt a találkozás, amikor kiderült, hogy a tábor résztvevői közül többeknek komoly tapasztalatai vannak a kínai zenét illetően, és mindannyian egyetemi zenei képzésben vesznek részt. AZ ELSŐ BENYOMÁSOK… Az első pekingi napok – a felkészülés ellenére is – szembesítettek a kínai nyár párás és számunkra nehezen elviselhető klímájával, az ételek számunkra szokatlan összeállításával, tálalásával és ízvilágával, ugyanakkor már a megérkezésünket követő napon lenyűgöztek bennünket kínai művész-diákok, akiknek az iskolájába ellátogathattunk, valamint a hagyományos kínai opera, és a teázós-ráérős-nassolós kínai ’talk-show-k világa, amibe szintén betekinthettünk.

164

A DÉLI TARTOMÁNYBAN, EGÉSZEN KÖZEL KOREÁHOZ… A Yunann tartományban eltöltött szűk hét során beleszerettünk a kínai népzenébe, a népi kultúrába, a néptáncba – megismerkedtünk több nemzetiség egyedi jellemzőivel, táncoltunk, tanultunk népdalt, és gyönyörködtünk a természetben. A rizsföldek látványa, a dél-kínai táj vadregényes és mégis otthonosság-érzetet keltő képe rabul ejtett bennünket. A természet gazdagsága, a gyönyörű virágok, az ápolt földek és tarka kertek is mutatták, hogy az itt élő nép mennyire szorgalmas. Nem is kellett fantázia ennek észrevételezéséhez: láttuk munka közben az embereket – s láttuk, hogy a nehéz körülmények között is mit képesek teremteni. A végzős Tóth Laura itt tapasztalt élményeit emelte ki visszaemlékezésében: „A kínai emberek - főleg a déliek - folyamatosan mosolyognak és kedvesen megnéznek, megfigyelnek minket. Végtelenül vendégszeretőek, barátságosak, amit – többek között - a folyamatos etetésünkkel fejeztek ki… Nagyon sokat kell dolgozniuk, ami általában kétkezi munka a rizsföldeken. Közösségi emberek, délutánonként a gyerekek, a felnőttek és az öregek, kiülnek a terekre, ahol az idősebbek beszélgetnek, a gyerekek pedig játszanak.

évönyv | táborok Láttunk olyat is hogy húsz öreg néni tradicionális táncokat táncolt egy téren. Nem bírtuk nézni - beálltunk mi is… Összefoglalva nagyon vidám nép.”

… ÉS A NÉPZENE, ÉS A NÉPTÁNC Megkapó volt számunkra az a szeretet és természetesség, ahogyan jelen van a mindennapi szórakozásban a néptánc és a népzene. Amerikai típusú show-műsorba átmentve, a külföldi turistákat tanítva-lelkesítve, vagy tradicionális előadás formájában: zenekarral, tánccal, énekkel, nemzedékeket átívelő művészeti csoportban (ahol a tizenévestől a 100 évesig minden korosztály képviselteti magát), vagy a maga természetes megjele-

nésében - kisebb hagyományőrző csoportok előadásában. Mindegyik elvarázsolt minket, mert a művészet határtalan tisztelete, a derű, az életöröm, ugyanakkor az alázat és az igényesség sugárzott belőle.

HA CSAK TEHETTÉK, FOTÓZTAK MINKET…. Eleinte nagyon furcsa és bosszantó, aztán mulatságos, később megkapó volt, ahogyan a különböző településeken minket, idegeneket fogadtak. Közvetlenek voltak, és állandóan fényképeztek bennünket. Lassan megszoktuk a helyzetet, érzékeltük, hogy nem tolakodni akarnak, amikor fotóznak minket, csak kíváncsiak ránk. Furcsa számunkra az európai embertípus, rácsodálkoznak, s tetszik nekik nagyon. Aztán már a legtermészetesebbnek vettük, ha fotóztak, ’pózoltunk’ is egy-egy kép kedvéért. Legemlékezetesebb az volt, amikor egy szép előadás után a csoportkép készítői többen lettek, mint maga – az amúgy népes – csoportunk.

165

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium VALLÁS ÉS KÍNA Külön élmény volt a kínai vallással, vallásossággal való találkozás. A múzeumként működő, de alkalmi imádság helyéül is szolgáló Confucius-szentélyek és templomok építészeti szépsége, a buddhista gondolkodásmód különlegessége, és a számunkra idegen, de megkapó rítusai szintén érdekes tapasztalatokat jelentettek. KÍNAI ZENÉT JÁTSZOTTUNK KÍNAI HANGSZEREKEN… A különböző kínai hangszereket a Zeneművészeti Konzervatórium kedves és tehetséges diákjai ismertették meg velünk, és tanítottak meg rajta – kezdő szinten - játszani. Meg kell hagyni, fantasztikus türelemmel és oktatói leleményességgel segítettek az előadáshoz szükséges tudás megszerzésében – hiszen közöttünk volt nem egy, aki még sosem játszott semmilyen hangszeren. Nekem magamnak fantasztikus élmény volt látni, ahogyan a diákjaim teljesen belefeledkeznek a zenélésbe, és nem sajnálják az időt a közös gyakorlásra. Utólag döbbentünk csak rá igazán, hogy milyen nagy dolog volt, hogy ezeket a hang-

166

szereket kézbe kaptuk, megismerhettük, gyakorolhattunk rajtuk. GAZDAGABBAK LETTÜNK… A TAPASZTALATAINKNAK KÖSZÖNHETŐEN Tóth Laura: „Ezalatt az út alatt megtanultam, hogy egyáltalán nem vagyunk egyformák. Mások a szokásaink, máshogy viselkedünk, mások az érdeklődési köreink. A másságot nehéz elfogadni, megszokni, de ha ez sikerül, akkor sokkal könnyebben lehet élvezni a dolgokat. Megpróbálom soha el nem feledni és eltanulni azt a nyitottságot és érdeklődést, amit Kínában kaptunk az ottaniaktól. Köszönöm a lehetőséget, hálás vagyok érte!” Herpainé Velkey Klára

évönyv | táborok

167

Buza Bogkรกrka

Közösség 2015/2016

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

170

évönyv | közösség

TANTESTÜLET Ülő sor Szabó Flóra, Németh Anna, Dojcsák Adrienn, Szatur Anett, Soltész Ágnes, dr.Demjén Péterné Rivasz-Tóth Kinga igh., Gulyásné Vastag Irén igh., Ambrus Judit, Vincze Judit, Vályné Gál Csilla, Bredács Éva, Szabó Dalma, Csizmarik Irén 2. sor Szelenge Judit, Mislai-Szilasi Ildikó, Portik Judit, Mlinár Zsuzsa, KoseczkiTamásné, Lőveiné Árva Melinda, Erdei Edit, Buzáné Kiss Judit, Baloghné Gyüre Judit, Romhányi Rita, Velkey Éva, Gubányi Éva, Szabó Imréné, HerpainéVelkey Klára 3. sor Molnár Attila, BidaultValentine, Szemerszki Mihályné, Ötvös Lajos, Velkey Balázs igh., Földházi Tamás, P. Holczinger Ferenc SJ igazgató, Polák Péter igh., Sike László, Jancsó Árpád SJ, Tóth Gyula, Szabóné Farkas Emma, András Csaba SJ, Radányi Judit, Siekmann Luka, Miklós Julianna, 4. sor Körmöndi Tamás, Szabó András, Nagy Attila, Tóth Tibor, Bodrogi Tamás, dr. Velkey László, Varga Péter, Boronkai József, Mozgó Endre, Majorszki András, P. Koronkai Zoltán SJ Hiányzók BobcsáknéBerzi Ibolya, Bialkó Mónika, Gonda Gáspár, Hutka József, Juhász Nagy Andrea, Dr. Kormos Vilmos, Köllő András, Kőszegi Judit, Majó Márk Gábor, dr.Marincsákné Nagy Ildikó, MilenVukicevic, Mozgó Endréné, Pap Csaba, Szalóki Csilla, Toró Csaba, Tóthné Szarka Judit, Udvarhelyiné Hyross Amelita, Vadászné Pelles Judit, ViroszteknéSzakál Ildikó

171

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

172

évönyv | közösség

5A 1. sor Szemerszki Mária, Suba Veronika Csenge, Vida Kamilla Zsanna, Nagy Noémi Anna, Szőgyi Lili Hanga, Ágos Panna, Czipa Klára, Dusza Kamilla, Varga Réka, Sólyom Csillag Virág 2. sor Dudra Zsófia, Tutinka Sára Eszter, Litkei Gergely, Kovács Kende, Czégé Levente, Bakos Dániel, Szélyes Dávid, Juhász Endre, Barati Aliza, Kiss Petra 3. sor Csizmarik Irén társosztályfőnök, Pákozdi Marcell, Gyurkó Bence, Oroszi Márk, Papp Dominik, Czár Botond, Bodnár Norbert, Magyar Levente, Felházi András, Váczy Milán, Hutka József osztályfőnök Hiányzók Demeter Zsombor, Boldogh Domonkos, Kovács-Csizmadia Márton, Imre Eszter, Mráz Márton

173

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

174

évönyv | közösség

5B 1. sor Szirmai Flóra, Földházi Anna Eszter, Dobos Lilla, Váradi Mirjam, Mázik Laura, Holló Hanna, Kiss Júlia, Ónodi Lilla, Mérai Alexa, Tóth Zsófia 2. sor Riczu Luca, Köcski Nikoletta, Iváskovics Lili, Simon Szonja, Szolanzs, Kovács Laura Marianna, Szabó Dorka, Illés Rebeka, Marincsák Anna, Kustyán Gréta 3. sor Kocsis Balázs, Újhelyi Balázs, Takács Donát, Tinon Darius, Surányi Örs, Molnár Gábor, László Vince, Szirmai Márton Gyula 4. sor Rácz Balázs, Koncz Bálint, Subert Ákos, Cziáky Gergő, Zalányi Márton, Kovác Márk, Kovács Áron, Makkai Domonkos, Sike Barnabás 5. sor Szabó Flóra társosztályfőnök, Szemerszki Mihályné osztályfőnök

175

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

176

évönyv | közösség

5S Ülő sor Borbély Blanka, Kucsma Kinga, Jacso Borbála, Szabó Alexa, Szabó Zsanett, Gál Nikolett, Hegedűs Aténé Kata 2. sor Vass Zoltán, Veréb Áron, Poncsák Nikolett, Rózsahegyi-Bóta Kata, Finta Fanni, Dojcsák Adrienn osztályfőnök, Hudák Lilla, Hudák Zsombor, Mindszenti Ákos, Hutka Luca, Velkey Éva társosztályfőnök 3. sor Molnár Balázs, Buza Balázs, Mészáros Márk, Geszti Imre, Veit Milán, Kövessy Tamás, Novotny Zoltán 4. sor Megyesi Márk, Szalay Boldizsár, Tóth Kristóf, Hámori Miklós, Agárdy Norbert

177

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

178

évönyv | közösség

6A Ülő sor Szilágyi Hanna, Nagy Gréta, Nagy-Csoma Sára, Kovács Nóra, Panyi Zselyke, Várhegyi Boróka, Krajnyák Réka, Várkonyi Dóra, Ladányi Anna 2. sor Szabó András, Szalóki Csilla társosztályfőnök, Czegle Bendegúz, Gaskó Lilla Borbála, Lukács Barnabás, Molnár Lilla, Bojti Boglárka, Fojtán Szabolcs, Németh Mária, Szabó Dorina, Tóth Tibor osztályfőnök 3. sor Kovács Menyhért, Izsvák Gergő, Balogh László, Sike Zsombor, Dsupin Áron, Gulybán Csongor, Tóth Áron Benedek, Dely Gábor, Németh Benjámin, Takács Donát, Szilágyi Gellért Hiányzó Kovács Karolina, Lévai Lilla, Vargay András, Gál Csongor Mátyás

179

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

180

évönyv | közösség

6B 1. sor Polák Péter osztályfőnök, Polyák Panna, Horváth Csenge, Tóth Dóra, Feczkó Villő, Fülöp Vanda, Murvai Anna, Fegyverneki Lilien, Fedor Anna, Tóbiás Panna 2. sor Gulya Orsolya, Vladár Csilla, Szedlák Ádám, Palocsai Ákos, Szűcs Kende, Bűdi Péter, Juhász-Vankó Gellért, Kis Gergely, Szarka Edit, Balogh Zoé 3. sor Kisfalusi Imre, Dabasi-Halász Gellért, Csurilla Bertalan, Juhász Zoltán, Vékony Benedek, Dobai Dániel, Fogarasi Levente, Nagy Vencel, Dunai Zsolt, Kovács András Hiányzók Virosztekné Szakál Ildikó társosztályfőnök, Beszterczey Kristóf, Boldogh Benedek, Eperjesi Kamilla, Molnár Gabriella

181

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

182

évönyv | közösség

7A Ülő sor Kondás Réka, Szabó Eszter, Kornidesz Petra, Jármi Szófia, Bosnyák Lilla, Vécsei Réka, Oláh Dorot�tya, Szabó Réka, Vincze Borbála 2. sor Sallai Noémi, Gunda Eszter, Kiss Annamária, Veres Noémi Lili, Velkey Julianna, Litkei Kinga, Németh Luca, Vass Tünde Lilla, Árgyel Anna, Prekop Dorottya, 3. sor Gajdócsi András, Szabó Márton, Vály Áron György, Lőrincz Bálint, Sárkány Egon, Demeter Ágoston, Tinon Mehdi, Bordás Alex, Csapó Bálint, Nagy Ferenc, Szűcs Bence 4. sor Horváth Kolos, Pethő Ákos, Majorszki András osztályfőnök, Pacsai Cirill, Sorbán Zalán Hiányzók Dr. Marincsákné Nagy Ildikó társosztályfőnök, Henez Hanna, Czár Anna, Ősz Kamilla, Barabás Zsombor

183

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

184

évönyv | közösség

7B Ülő sor Bencs Fruzsina, Nagy Laura, Csókay Lilla, Tóth Ágnes, Csorkász Adél, Kövesi Karina, Kriza Anna, Spisák Lea, Szirmai Júlia 2. sor Tóth Karina, Bencs Flóra, Majoros Gréta, Farkas Nóra, Szőgyi Jázmin, Nagy Anna, Tóth Blanka, Cseh Blanka, Gecsei Dorottya, Buza Boglárka, Zelena Zóra, Urbán Boglárka 3. sor Csobádi Viktor, Mátraházi Krisztián, Rencsicsovszki Bence, Latorczai Nimród, Papp Szabolcs, Mozgó Endre osztályfőnök, Veselényi Márton, Hejczei Balázs, Káplár Bálint, Danyi Kristóf 4. sor Nagy Dominik, Simkó Gergely, Szilágyi Balázs, Raisz Gellért, Jacsó József, Pusztai Leó Hiányzik Vincze Judit társosztályfőnök, Pecze Dániel, Szalóki Sára

185

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

186

évönyv | közösség

8A Ülő sor Mérai Lilian Pilar, Spekker Dorina, Imolay Gréta, Krajnik Fanni, Szabó Viktória, Vasas Anna, Frankó Boglárka, Kisfalusi Terézia 2. sor Cseke Dániel, Koseczki Tamásné osztályfőnök, Gunda Veronika Csenge, Pós Polett, Kruppa Katalin, Seszták Anna, Velkey Borbála, Németh Anna társosztályfőnök, Szabó Dominik 3. sor Hámori Mátyás, Kovács Lőrinc, Oláh Marcell, Kovác József Dénes, Gecsei Bendegúz István, Hangácsi Zsolt, László Hunor Dávid, Dananay János Csaba, Henez Botond 4. sor Vancz Máté, Magyarcsák Norbert Ágoston, Molnár Zsombor, Berecz Máté, Turóczi Gergely, Piskóti Levente, Csapó Dániel Bakondi Gábor, Kamerman Mona

Hiányzók

187

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

188

évönyv | közösség

8B Ülő sor Bodolai Anna, Béres Bernadett, Üszögh Angelika, Szklenár Eszter, Dsupin Loretta, Barják Dorottya, Szabados Evelin, Kovács Nóra 2. sor Sike László osztályfőnök, Kerekes Kisanna, Szűcs Boglárka, Molnár Liza, Nagy Gabriella, Seszták Lilla, Dr. Demjén Péterné Rivasz-Tóth Kinga társosztályfőnök 3. sor Lovasi Balázs, Somoskői László, Ács Dénes, Gáldi Péter, Földházi Péter, Bozsik József, Király Máté, Soltész Dániel, Czipa András, Várhegyi Csaba, Gedeon Máté, Sallai Zsombor 4. sor Marton Domonkos, Juhász András, Gordoni Dániel, Kara Gábor, Bobkó Gyula, Bulla Gerald Hiányzók Dakó-Kovács Lili, Fogarasi Botond, Kocsis Anna

189

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

190

évönyv | közösség

9A Ülő sor Novotny Éva, Velkey Sára, Bőke Fruzsina, Tóth Viág Eszter, Danyi Kinga, Fogarasi Nikolett, Demjén Orsolya, Sirokai Petra, Grenda Luca 2. sor Ambrus Judit társosztályfőnök, Kovács Zsófia, György Eszter, Csire Panna, Gaskó Hanga, Barati Noémi, Mészáros Petra, Gyurkó Kinga, Kriston Boglárka, Molnár Attila osztályfőnök 3. sor Kondás Péter, Fauszt Gábor, Liska Tamás, Tóth Gergő, Barati Barnabás, Marcsik Máté, Guba Dávid, Szaszkó Péter 4. sor Demeter Ambrus, Latorcai Levente, Zemlényi Hanna, Holobrádi Mátyás, Simkó Máté, Kövessy Péter Hiányzók Bodnár Benedek, Litkei Klára, Oláh Soma, Szabó Judit

191

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

192

évönyv | közösség

9B Ülő sor Horváth Laura, Bencs Bianka, Váradi Mónika, Pacsai Luca, Molnár Johanna Veronika, Brezsnyák Ágnes, Huszár Boglárka, Kiss Mercédesz Miléna, Kenyeres Dorina Dorka, Takács Anna, Kutas Gerda 2. sor Romhányi Rita társosztályfőnök Rimaszéki Áron, Káplár Ákos, Kucsma Veronika, Szauervein Zsanett, Hacsi Boglárka, Csiba Ágota, Balogh Réka, Gergely Luca, Gáspár Bence Ferenc, Szatur Anett osztályfőnök 3. sor Malejkó Marcell, Mező Kristóf, Havas-Volczer Edvárd Márk, Kriza Áron, Molnár Gábor Bálint, Berindza Vilmos Norman, Magyari Dávid, Tinon Augustin, Veréb Balázs Péli Farkas, Rimán Áron, Feczkó Csanád Lövei Dávid, Tallós Marcell

4. sor Hiányzók

193

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

194

évönyv | közösség

9C Ülő sor Demjén Henriett, Miczán Panna, Bratu Csenge Fáta, Stefán Kinga, Papp Glória, Papp Eszter Anna, Puskás Viktória, Smid Emese, Sztankovics Márta 2. sor Halmai Levente, Harangozó Dávid, Szlifka Anna, Löveiné Árva Melinda társosztályfőnö, Bredács Éva osztályfőnök, Szabó Orsolya Csilla, Vascsák Csenge, Kovács Bálint, Bíró Benedek Szabolcs, Ribényi Soma 3. sor Gyenes Botond, Torma Márton, Szlukovinyi Áron, Sztankovics Attila, Kádár Gellért, Bársony Csanád, Csamangó Dávid Antal, Szilágyi Miklós, Németh Bence 4. sor Kovács Bálint, Román István László, Gönczy Márk Milán, Sztankovics András, Szemán Ákos, Csengő Gábor, Soltész Ábel András Hiányzók Bialkó Rebeka, Kocsis Gergely Attila, Tőzsér Loretta

195

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

196

évönyv | közösség

10A Ülő sor Balajti Melinda, Dudás Borbála, Kovács Kincső, Váczy Lili, Demjén Borbála, Németh Csenge, Juhász Anna, Kollár Kitti, Dudás Katalin 2. sor Piskóti Liliána, Dobai Gabriella, Kakuk Zita, Baloghné Gyüre Judit társosztályfőnök, Földházi Tamás osztályfőnök, Debreceni Eszter, Katinszki Boglárka, Szepesi Marcell 3. sor Pacsai Kristóf, Tilk Zsombor, Kovács Áron, Tóth Márk, Németh Máté, Sike Gábor, Batuczki Szabolcs, Piskóti Patrik Hiányzók Csokai Lilliána, Németh Mihály, Ötvös Anna, Soltész Erik, Szabó András, Szemán Szabina, Szemerszki Anna, Urbán Laura

197

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

198

évönyv | közösség

10B Ülő sor Mádli Boglárka, Nagy Valentina, Lucák Laura, Juhász Eszter, Vályné Gál Csilla osztályfőnök, Szabados Natália, Kovács Nikolett, Fogarasi Zengő, Zsimala Fanni 2. sor Gilányi Anna, Polyák Dominika, Berindza Petra, Szunyogh Kata, Molnár Ivonn, Szabó András társosztályfőnök, Csapó Dóra, Révész Eszter, Homolya Panni, Kis Luca Bianka, Pecze Máté 3. sor Szrenka Gergely, Ács Kristóf, Vibranyec Márton, Bajáky Olivér, Taksár Tamás, Poncsák Ádám, Tucsek Máté, Bóka Zsombor 4. sor Madzin Botond, Imregh András, Szabó András, Pistai Titusz Tóth Klára

Hiányzók

199

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

200

évönyv | közösség

10C Ülő sor Anducska Anna, Szögeczki Luca, Bölkény Zsuzsanna, László Boglárka, Soltész Ágnes osztályfőnök, Király Luca, Nónay Kamilla, Gál Anna, Kollár Alexandra 2. sor Janka Anasztázia, Demjén Csenge, Fógel Blanka, Breuer-Lábady Veronika, Benke Zsófia, Bazsó Anna 3. sor Makláry Izidor, Tóth Milán, Jeviczki Damján, Pós Bertalan, Beszkid Mátyás, Tóth-Szántai Kristóf, Ferencsik Róbert, Hajas Tamás Boldizsár 4. sor Bakos Dániel, Szabó Dániel, Tóth Levente, Rékó Szabolcs, Buséter Zsombor, Kecskés Kreszcensz, Lipták Máté, Hámori Márton Hiányzók Velkey Balázs társosztályfőnök, Dudás Dorina, Erős Lucia, Forrai Kata, Klausz Veronika

201

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

202

évönyv | közösség

11A Ülő sor Nagy Fruzsina, Dráviczki Eszter, Bulla Bettina, Gramantik Boglárka, Sallai Réka, Kocsis Fanni, Béres Vera, Ágoston Zsófia, Józsa Judit 2. sor Gedeon András, Baranyai Zoltán, Szalóki Anna, Csokai Levente, György Klára, Bodrogi Tamás osztályfőnök, Nagy Fanni, Mondok Dávid, Kuripla János, Szőcs Tamás, Szabó Dalma társosztályfőnök 3. sor Csapó Máté, Oláh Bence, Bojszkó Bence, Nemes Márk, Lövei Patrik, Utry Máté, Szabó Bence, Török Tamás Szabó Alen, Bozsik András, Feczkó Botond

4. sor

Hiányzók Gulyás István, Szalóki Anna, Szemerszki Mihály

203

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

204

évönyv | közösség

11B Ülő sor Sándor Petra, Bíró Imola, Hejczei Laura, Buzáné Kiss Judit osztályfőnök, Brezsnyák Nóra, Kovács Eszter, Raisz Dorottya, Tallós Petra, Riz Henrietta 2. sor Szelenge Anand, Pákozdi Máté, Enyedi Áron, Somosi Gábor, Brogli Panna, Torma Rebeka, Vajda Réka, Polyák Sára, Farka Zsófia, Szentkirályi-Tóth Anna, Kapi Boglárka 3. sor Sallai Gábor, Tóth Marcell, Bihari Kristóf, Sike Botond, Béres Dávid, Kucsma Norbert, Szrenka Ágoston, Szemán Gergely, Szemán Richárd, Tringel István Hiányzók Fogarasi Virág, Prokopics Máté, Tóth Gyula társosztályfőnök

205

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

206

évönyv | közösség

11C Ülő sor Polyák Rebeka, Pénzeli Gabriella, Hatala Réka, Dobos Dóra, Molnár Eszter, Porubszki Judit, Német Nóra, Hári Zsófia, Farkas Kinga 2. sor Gyenes Donát, Kriston Ágnes, Ládi Zoé, Báthori Bernadatt, Udvarhelyiné Hyross Amelita társoszályfőnök, Nagy Attila osztályfőnök, Somoskői Dóra, Soltész Liliána,Korpa Julianna, Bársony Kata 3. sor Nagy Levente, Kocsis Zsombor, Demjén Krisztián, Kaposvári Lóránt, Jeviczki János, Berta Zoltán, Zórád István, Kmetz Ákos, Oravetz Fábián Hiányzók Ambrus Virág, Balczó Ákos, Jordán Mirjam, Nagy Levente, Szabó Balázs, Szomolai Bálint

207

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

208

évönyv | közösség

12A Ülő sor Szögeczky Katalin, Cs. Nagy Krisztina, Rozinay Ráhel, Kondás Fanni, Lupkovics Réka, Fazekas Eszter, Szentgyörgyi Kincső, Karcagi Gréta, Róth Réka 2. sor Vékony Bálint, Subert Bence, Csehi Bálint, Lelkes Gergely, Nagy Boglárka, Kozma Julianna, Saláta Zsuzsa, Orbán Lehel, Priam Márk, Kmetz Ottó, Nadubinszky Áron 3. sor Szucskó Péter, Nagy-Búza Bence, Pál Dávid, Érsok Gábor, Juhász-Nagy Andrea osztályfőnök, Herpainé Velkey Klára társosztályfőnök, Kozma Richárd, Timkó Ákos, Klausz András, Berindza Donát 4. sor Palócz Bence, Szarka Béla, Csík Aurél, Gilányi Gibárt Lénárt Lilla, Nagy Eszter, Milicz Gábor

Hiányzók

209

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

210

évönyv | közösség

12B Ülő sor Kiskun Emília, Pákozdi Sarolta Zita, Csima Lucia, Sztankovics Anna, Fazekas Anna, Riczu Réka Anna, Kertész Anna, Pákozdi Zsófia Dóra, Nyárádi Fanni 2. sor Hajkó Dániel, Hedrik Gábor, Hora Gábor, Marcsik Milán, Kiss Marcell Lóránd, Kosárkó Petra, Horváth Bence, Bánvölgyi Nándor, Papp János, Dorony Balázs 3. sor Pammer Tamás, Lauer Áron, Radnai Dániel, Herpainé Velkey Klára osztályfőnök, Juhász Nagy Andrea társosztályfőnök, Barati Balázs, Seres Ábel, Orosz Álmos Botond Hiányzók Bíró Boldizsár, Gergely Gergő, Kerekes Kristóf, Németh Márta, Szendrey Kristóf, Szűcs Botond

211

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

212

évönyv | közösség

MUNKATÁRSAK Ülő sor Businszkiné Márton Hajnalka, Nyilas Kálmánné, Stampel Adrienn, Bodainé Bejuska Márta 2. sor Braun Jánosné, Bodnár Katalin, Tringel Istvánné 3. sor Kovács Attila, Subert Tímea, Gyengéné Lipták Edina, Horovitz Norbert

213

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

214

évönyv | közösség

A LOYOLA ÉTTEREM DOLGOZÓI Ülő sor Máté Mihályné, Berdár Istvánné, Bakos Zita, Dsupinné Kléri Szilvia 2. sor Hegedűs Ferencné, Vargáné Orosz Mária, Papp Attila, Baloghné Méder Zsuzsa, Buza Ildikó Bernadett

215

Szerkesztők: Gulyásné Vastag Irén, Szabó Flóra, Szelenge Judit, Jancsó Árpád SJ Felelős kiadó: P. Holczinger Ferenc SJ Kiadványterv, tördelő: Mozgó Endre FÉNYI GYULA JEZSUITA GIMNÁZIUM ÉS KOLLÉGIUM H-3529 Miskolc, Fényi Gyula tér 2-12 Telefon: +36 46/560-458, +36 46/560-459 Fax: +36 46/560-482 Email: fenyi@jezsuita.hu www.jezsu.hu

https://www.facebook.com/jezsu

https://youtube.com/user/jezsuvideo

https://issuu.com/jezsu

https://soundcloud.com/jezsu