hangoló [hangoló]
Az újév, a szilveszter mindig remek alkalomnak tűnik arra, hogy változtatásokat próbáljunk alkalmazni az életünkben. Ilyenkor születnek a sokszor teljesíthetetlen újévi fogadalmak, de megtörténhet, hogy egy használható ötletünk is támad. A Sulisokk magazin legújabb kiadványa ebben próbál segítséget nyújtani: ötletet adunk, hogy mit csempéssz be a 2019-es évedbe, például a rendszeres sportot. Íme, egy kis ízelítő városunk diákságának gondolataiból a fogadalmakról és a sportról. „Tudom, hogy ilyenkor a diákok azt mondják, hogy javítanak a jegyeiken, tanulnak, de szerintem ennek nincs sok értelme, két hét múlva úgyis elfelejtik a nagy fogadalmat. Az én újévi fogadalmam egyszerű, 2019-ben az a tervem, hogy minden héten két alkalommal elmegyek szaladni. A mögöttünk álló évben a tékvandót kezdtem el, most kiegészítem szaladással.”
2019 legyen a Sport éve az életedben osztom be a szabadidőmet, hogy év végén elmondhassam, remek évet zártam, amiből nem maradt ki a sport sem. A suliban a tornaóra nem elég, ezért szeretnék valami csapatsportot megismerni, kezdésként jövő évben eljárok az új kézilabdacsapat mérkőzéseire. (PETI, X. OSZTÁLY)
„Nagyon nehéz szerintem fiatalon fogadalmakat tenni, ezért én a sajátomat inkább ígéretnek tekintem. Egy dolgot ígértem, hogy mindig hű leszek az elveimhez, de ezzel összhangban nem zárkózok el az újtól, ha az jobbá teszi az életem. 2019-ben az a bizonyos új a napi testmozgás lesz, biciklivel szeretnék járni mindig a városban, amikor az időjárás engedi.” (REBEKA, IX. OSZTÁLY)
IMPRESSZUM
„A 2019-es év elején a tanulás lesz számomra a sport. De már most meg fogom ígérni, hogy a jövő évem a sport területén is az újdonságokról fog szólni, mostantól tudatosan figyelek az egészségemre, so(ANNA, XI. OSZTÁLY) kat fogok mozogni, és kipróbálok három, „Én újévkor azt fogadom, hogy úgy számomra még ismeretlen sportágat.” tervezem meg a programjaimat, és úgy (SZILÁRD, XII. OSZÁLY) Főszerkesztő: Török Tünde • Projektfelelős: Vass Orsolya • Korrektúra: Mircse Zsuzsánna • Tördelés: Bálint István Munkatársak: Katona Zoltán, Ilyés Szabolcs, Ágoston Gyopár. Kiadja: Udvarhelyi Fiatal Fórum, Europe Direct Hargita, cím: 535600 Székelyudvarhely, Kossuth Lajos utca 20. szám, tel.: 0266-213371, e-mail: uff@uff.ro • Nyomda: Pantex Impex Kft., Székelyudvarhely • ISSN: 1842-6514
SZÉKELYUDVARHELY ÖNKORMÁNYZATA
PROIECT FINANȚAT DE UNIUNEA EUROPEANĂ
A Sulisokk sporttematikájú kiadványát a Székelyudvarhelyi Szejke Sportklubon keresztül Magyarország Kormánya támogatta.
Pál Szilárd: Szeresd, amit csinálsz!
N
– A te esetedben egyenes volt az út a kézilabdához, hiszen édesapád, Pál András a kilencvenes években a város akkori másodosztályos csapatában, a Tehnoutilajban játszott. Milyen emlékeid vannak a kézilabdáról, még kisgyerekként? – Arról, hogy édesapám kézilabdázott nem sok emlékem van, mert akkor még nagyon kicsi voltam. Egy bokasérülésére emlékszem a legjobban, amikor a Veszprémmel játszottak itthon egy barátságos találkozót. – Később kiket követtél a nagycsapatok közül a tévében vagy esetleg közeli helyszíneken is? – Akkor kezdtem meccsre járni rendszeresen, amikor kézilabdázni is elkezdtem. Tévében szinte minden nagy csapat meccsét megnéztem, legfőképpen a Veszprémet és a Szegedet. – Miért a kézilabdát választottad, és miért nem mondjuk a focit vagy mondjuk a birkózást, asztaliteniszt, amelyek szintén népszerűek Udvarhelyen? – Napközis koromban kezdtem el focizni, a Roseal csapatánál. Egészen harmadik osztályos koromig azt csináltam, aztán jött a kézilabda. Egy darabig csináltam párhuzamosan a kettőt, de egy idő után már nem fért össze. – Emlékszel arra, amikor iskolában vagy meccsen, esetleg már edzésen először megfogtad a labdát? Ragacsos volt? – Legelőször az iskolában fogtam kézilabdát, az akkori tanárom Stefán András volt, aki már akkor kézilabdaedző volt, így tornaórán gyakran kézilabdáztunk. Nem, nem volt ragacsos, abban a korban nem használtunk még waxot, tornaórán meg pláne.
2
[FOTÓ: SZEJKE SK]
EMRÉG TÖLTÖTTE BE A 19. ÉLETÉVÉT, ÍGY AZ IFICSAPATOT MÁR KINŐTTE, DE A FELNŐTT CSAPATNAK EGYIK FONTOS LÁNCSZEME. PÁL SZILÁRDDAL TÖBBEK KÖZÖTT ARRÓL BESZÉLGETTÜNK, HOGYAN LETT BELŐLE KÉZILABDÁZÓ, ÉS HOGYAN JÁRTA KI A SZAMÁRLÉTRÁT.
– Mi hajtott, a szülői jótanács, egyéb, vagy pedig az, hogy kézilabdázni menő is több mint tíz éve Székelyudvarhelyen? Illetve azelőtt is voltak komoly korszakok, csak azt még nem tapasztalhattad meg. – A szüleim nem szóltak bele igazából. Az osztályomból többen is jártak kézilabdaedzésre, és elcsaltak, leginkább ez befolyásolt abban, hogy a kézilabdát választottam. – Hogyan jártad ki a szamárlétrát, mikor kezdtél rendszeresen edzésre járni, kik voltak az edzőid, és hogyan kristályosodott ki a csapaton belül az irányító posztod? – Már az első edzés után megtetszett a kézilabda, ezért kezdtem el rendszeresen járni, akkor harmadikos voltam. Az első edzőm, Csavar Zoltán szerettette meg velünk a kézi-
labdát. Az első pár évben még beállós voltam, nem tudom, hogy kerültem oda, de élveztem. Aztán amikor Kuti László edző vette át a csapatunkat, igazából akkor kerültem irányítónak. – Kinőttél már az ifi korosztályból. – Igen, kinőttem az ifit, mert én 1999-es születésű vagyok, de egy évvel később adtak a szüleim iskolába, mert novemberi vagyok. Az ifi egyes csapat pedig idén a 2000–2001-es korosztály, így én abba már nem férek bele a korom miatt. – Kik a közeli barátaid a Szejkében? – A legközelebbiek nyilván azok, akikkel együtt jártuk végig a szamárlétrát. Legközelebb talán Lázár Ádám áll hozzám, vele egy évet együtt is laktam, aztán ő elment Bukarestbe, de ennek ellenére sem romlott meg a viszonyunk.
– Ha van szabadidőd, azt mivel töltöd? – Szabadidőmet leginkább pihenéssel töltöm, de szívesen kosárlabdázom a barátaimmal. – Kézilabdázóként mit szeretnél elérni? Van-e álomcsapatod? – Álomcsapatom igazából nincsen, de szeretnék magasabb szintre eljutni ebben a sportágban. A Szejke csapatával pedig szeretnénk a legmagasabb szintre felérni. – Az ifjú kézilabda-növendékek szemében mennyire számítasz példaképnek – hogy te már felkerültél a felnőtt csapatba 19 évesen? A munkán, szorgalmon, kitartáson kívül még mi kell ehhez? – Azt nem tudom, mennyire vagyok példakép az ő szemükben, de nyilván kitartás meg munka nagyon sok kell hozzá. Fontos még szerintem, hogy szeresd, amit csinálsz, és legyenek céljaid. [KATONA ZOLTÁN]
„Fontos, hogy
szeresd, amit csinálsz, és legyenek céljaid.
[FOTÓ: SINKA-KIRÁLY LEVENTE]
„
3
Lázár Ádám: Nagyon sok mindenről le kell mondani a sport miatt
A
18 ÉVES, BARÓTI SZÁRMAZÁSÚ SPORTOLÓ A FŐVÁROS LEGNAGYOBB KÉZILABDAKLUBJÁNÁL IS ELTÖLTÖTT KÉT ÉVET, DE A SZÍVE VISSZAHÚZTA UDVARHELYRE. ODA, AHOL ELKEZDTE A SPORTÁGAT, EGYKORI CSAPATTÁRSAI ÉS BARÁTAI KÖZÉ, AKIKKEL AZ IFICSAPATON KÍVÜL MA MÁR A FELNŐTT EGYÜTTESBEN, A SZEJKE SK-BAN IS EGYÜTT JÁTSZIK.
4
hogy a mai napig nagyon jó viszonyt ápolok mindenkivel az első csapattársaim közül, közülük többel a mai napig együtt játszom. – Korán eldőlt az, hogy balkezes szélső leszel? – Igen. Elég hamar nyilvánvalóvá vált az alacsony termetem és a gyorsaságom miatt, hogy a szélső poszt lesz számomra a legmegfelelőbb. – Mikor kezdted gyakorolni a cunderdobást? (Szerk. megj.: csavart labdadobás, aminek az a lényege, hogy a padlóra érkező labda kap még egy csavart a földön, és általában
[FOTÓ: SZEJKE SK]
– Sepsiszentgyörgyön születtél, onnan kerültél Udvarhelyre. A kézilabda miatt? – Sepsiszentgyörgyön születtem, de Baróton éltem egészen 14 éves koromig. Igen, 11 évesen kerültem Székelyudvarhelyre, már a kézilabda miatt. Az első pár évben naponta ingáztam Barót és Udvarhely között. – Biztosan van olyan emléked, hogy először fogsz meg egy labdát kézzel, miután láttál valakiket élőben vagy tévében kézilabdázni. Hogyan történt, hogyan kapott el a kézilabda gyerekkorodban? – A kézilabda számomra ötödik osztályos koromban kezdődött. Akkor is szükség volt egy opcionális tantárgy választására az iskolában és sok más sportág közül a kézilabdára esett a választásom. Elkezdtem odahaza, Baróton edzésekre járni, aztán az akkor a Székelyudvarhelyi KC felnőtt csapatában játszó, szintén Erdővidékről származó Komporály Attilától érdeklődtünk a lehetőségekről. A tőle kapott információk birtokában, akkor még kis félelemmel érkeztem meg az első edzésemre. – Milyen volt az első csapat, az első edző, akikkel dolgoztál? – Az első edzőm az egykori kiváló Pick Szeged-játékos, Csavar Zoltán volt, akitől eltanulhattam a gyönyörű sportág alapjait. Az már az elején nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a srácok nem csak a pályán, hanem azon kívül is barátok. Ezért két helyre kellett beilleszkednem, de szerencsére nagyon hamar ment a szocializálódás, és bátran kijelenthetem,
a kapust becsapva kanyarodik, illetve jut a kapuba.) Azt mikor tanulja meg egy szélső? – A cunderdobásokat mindig csodáltam és imádtam. Talán az ifjusági 3-as korosztályt erősíthettem, amikor elkezdtem gyakorolni. Nagyon-nagyon sokáig próbálkoztam edzésen vele, igen sok fekvőtámasz-büntetés árán, de elég hamar sikerült elsajátítanom a technikáját. Persze folyamatosan muszáj gyakorolni, mert másképp az embernek egy idő után már nem áll rá a keze, és ha egy mérkőzés alkalmával kénytelen vagy használni, akkor nem fog sikerülni. – A Bukaresti CSM-nél töltött időszak milyen volt? Sokat fejlődtél, sok mindent megtapasztaltál? Mi az, ami ott jobb, és nem Székelyföldön? Hát itt nálunk, Udvarhelyen? – A Bukaresti CSMnél töltött kétéves időszakom elég eseménydús volt, hiszen kétszer lettünk bajnokok, és egyszer egy ezüstöt sikerült elhozni a döntő tornáról. A szembetűnő különbség mindenképp az anyagi finanszírozás. Náluk minden csapat egyforma, mindenki egyforma bus�szal, egyforma mezben és tréningben jár, ott tényleg nem számít a pénz. Mindezek mellett szerintem Udvarhelyen jobb a képzés, mind egyénileg, mind pedig a csapat szempontjából. Én úgy érzem, hogy sokat tudtam fejlődni Bukarestben sportolóként és emberként is. – Kik a legjobb barátaid a felnőtt csapatból? Hát a nagyifjúsági csapatból, ahová most visszailleszkedtél? – Idéntől újra lehetőségem van együtt edzeni és játszani a legjobb barátommal, akivel még akkor is testvéreknek éreztük magunkat, amíg én Bukarestben laktam. Tehát bátran ki
merem jelenteni, hogy Pál Szilárddal ápolom a legjobb barátságot a csapatban. Emellett nagyon jó a kapcsolatom a lakótársammal, Szász Előddel, a nagyifjúsági csapatban alapemebernek számító Lőrinczi Lehellel és a szintén jobbszélsőként játszó Tudor Buguleț-cel. – Milyen volt a visszatérés Udvarhelyre? – Nagyon jól fogadtak mind a csapattársak, mind pedig a szakmai stáb, ami nagyon jól eső érzés volt. – Mennyire menő ma kézisnek lenni a diákok között? Más sportolókat is övez tisztelet, egyáltalán azt, aki komolyan sportol, tisztelik a többiek? – Egy ilyen kisvárosban mint Udvarhely, ahol mindenki ismer mindenkit, mondhatni elég menő kézisnek lenni a diákok között. Én úgy érzem, hogy eléggé tisztelnek is amiatt, amit csinálunk. Nem tudom, hogy más sportolókhoz hogyan viszonyulnak, mert még nem beszéltem senkivel erről, de én személy szerint mindenkit arra kérnék, hogy tiszteljen minden sportolót, mert megérdemlik. – Járnak is a hazai meccseitekre a haverok, a barátnők? – Igen, nagyon sok barát, ismerős jár meccsre, és ez nagyon jó érzéssel tölt el, főleg egy győztes meccs után odamenni hozzájuk és osztozni velük az örömben. – Sok mindenről le kell mondani olykor a sport miatt? – Itthon most picit több mindenre jut idő, de amíg Bukarestben éltem, addig nagyon sok mindenről le kellett mondanom a kézilabda miatt.
„Mindenkit arra
kérnék, hogy tiszteljen minden sportolót, mert megérdemlik.
„
5
– Mit gondolsz, ha kitartó vagy, és nem hátráltatnak sérülések, hová fogsz eljutni, tud-e profi kézilabdázó válni belőled? Erre teszel fel mindent vagy van B terv is? – Szerintem sok munkával, odaadással, szerénységgel, alázattal megvan minden esélyem arra, hogy egy nap profi kézildabázó váljon belőlem. Persze, hogy van más tervem is, mert muszáj lennie, mert bármelyik nap vége szakadhat a sportnak. Emiatt nagyon
sokat próbálom fejleszteni magam, elég nagy hangsúlyt fektetek a tanulásra is. – Mi érdekel még a kézilabdán kívül? – Amikor az időm megengedi, hazalátogatok a családomhoz Barótra, nagyon sokat pihenek, úszok, illetve kirándulok mindenfelé, amerre csak lehet. Emellett imádok időt tölteni a barátaimmal, akikkel sokszor csak ös�szegyűlünk, sztorizgatunk mindenféléről. [KATONA ZOLTÁN]
Katona Tamás: Mindig, mindenben lehet fejlődni, jobb és jobb lenni
B
EMUTATKOZOTT MÁR KOROSZTÁLYA IFJÚSÁGI VÁLOGATOTTJÁBAN, DE TÍZ ÉVE ELKEZDTE A KÉZILABDÁZÁST. A SZÉKELYFÖLDI KÉZILABDA AKADÉMIA KÉT KOROSZTÁLYÁBAN IS RENDSZERESEN JÁTSZIK, Ő A FELNŐTT CSAPAT LEGFIATALABB TAGJA, NOHA A TÍZ MECCS KÖZÜL CSAK EGY ALKALOMMAL ÜLT A KISPADON.
– Édesanyád is kézilabdázott ifjúsági szinten, ő volt az, aki megszerettette veled ezt a sportágat? Mikor láttál először kézilabdát, illetve meccset? – Az egész család nagy kézilabda-kedvelő, ezért szerintem mindenki hozzájárult ahhoz, hogy én ezt a sportot válasszam. Már kiskoromban, 7–8 évesen több SZKC-meccsen is voltam, és ez is szerepet játszott abban, hogy a mai napig kézilabdázom. – Milyen volt az indulásod, mikor és kihez kezdtél edzésre járni, illetve mi indított el a sportolás felé? Milyen más sportágakat szerettél, próbáltál ki, illetve szeretsz most is? – Első-második osztályosan kezdtem a kézilabdát, a mostani kapusedzőnknél, Kocs
Leventénél. Bejött az iskolába tornaórára és mondta, hogy most indul ez a generáció, és ekkor kezdtem el kézilabdázni. Emellett mindig is szerettem a focit és a kosárlabdát, de ezeket sosem űztem ennyire komolyan, csak hobbiszinten. – Melyik eredményedre, címedre, esetleges különdíjadra vagy a legbüszkébb, amit a kézilabdában szereztél? – Komolyabb eredményt itthon klubszinten nem nagyon értünk még el, én személy szerint még országos döntőn sem voltam, de remélem, hogy ez idén már változik. A román válogatottal pedig nyertünk egy barátságos tornát Litvániában, és a nyáron a Kolozsváron rendezett Kárpátok Kupáján a második helyet szereztük meg. Különdíjam pedig szintén a
„Szeretnék eljutni egy Európabajnokságra „
6
[FOTÓ: SZEJKE SK]
nyárról van, a Plan Talent bajnokságon a legjobb védő lettem. – Mennyire megterhelő az, hogy egy-egy hétvégén két-három meccsen is pályára lépsz, hiszen két korosztályban is csapattag vagy? – Mostanra már megszoktam, a tanulással sincsen gond. Az elején még gondot okozott, hogy hogyan osszam be az időmet, de mára már ezzel sincs baj. – Hogyan alakult ki a játékod, az irányító-átlövői posztod? – Már az elejétől fogva irányítót játszottam, a válogatottban is azt játszom. Az átlövő poszt meg úgy alakult ki, hogy tavaly nem volt jobbátlövőnk ifi 2-ben, ezért nekem kellett ott játszanom, idén meg nincs balátlövőnk, így rám hárult ez a szerep. – Miben vagy jó, és szerinted miben kell még fejlődnöd? – Erre konkrét dolgot nem tudok mondani, szerintem mindig, mindenben lehet fejlődni, jobb és jobb lenni. – Mi mindenről kell lemondani ahhoz, hogy menjen a játék? Van az úgy, hogy a barátaid bulizni indulnak, te meg lefeküdni, mert másnap meccsed van? – Ez természetesen sokszor előfordul, már ők is megszokták, hogy ritkábban járok ki velük az edzések, meccsek miatt. Meg is szoktak lepődni, ha valahová én is el tudok menni, például az osztálykirándulás is ilyen. – Hogy készülsz elő egy meccsre, mennyit és mit eszel, mennyit és hogy alszol? – Különösebb dolgot itt nem tudok megemlíteni, annyit eszek, amennyi jól esik, és időben lefekszem, hogy kialudjam magam. – Próbálsz-e megnyerni a kézilabdának fiatalokat, gyerekeket? – Szerintem inkább a tapasztaltabb játékosokra figyelnek inkább, de biztosan jó példa a gyerekeknek, hogy látják, hogy fiataloknak is van esélyük bekerülni a csapatba. – Van-e rituálé valamelyik csapatban? Hát neked van-e olyan, hogy gondolsz valami-
re? Fontos-e az, hogy mindig ugyanaz a mezszám legyen rajtad? – Rituálé különösebben egyik csapatban sincsen, én meccsek előtt gyakran hallgatok zenét, próbálok a meccsre koncentrálni. A mezszám nem túl fontos számomra, hiszen mindhárom csapatban más a mezszámom. – Te vagy a legfiatalabb a felnőtt Szejke SK játékoskeretében, ez milyen érzés? Jár-e ez valamilyen külön kötelezettséggel? Ugratnak-e az idősebbek? – Külön kötelezettséggel nem jár, az idősek sem ugratnak szerencsére. Néha, amikor valamilyen hirtelen jövő feladat van, akkor el szokott hangzani az, hogy: „Ki a legkisebb?” Ilyenkor nekem kell listát írnom, meg ilyesmi, de ez természetes. – Hol látod magad tíz év múlva? – Szeretném, hogy minél jobb kézilabdázó váljon belőlem, szeretnék eljutni egy Európa-bajnokságra, ahol felfigyelhetnek rám akár nagyobb csapatok is. Szeretnék minél többet fejlődni, és a jövőben szívesen kipróbálnám magam más csapatoknál is. [KATONA ZOLTÁN]
7
Ilyés Szabolcs: A Kárpát-medence egyik legjelentősebb kézilabdafellegvára lehetünk
N
YÁR ÓTA A SZÉKELYFÖLDI KÉZILABDA AKADÉMIA IGAZGATÓJA, KORÁBBAN A TEQBALL EGYIK NÉPSZERŰSÍTŐJEKÉNT, ILLETVE AZ ELDK SZERVEZŐJEKÉNT ISMERHETTÜK. MOST TELJES GŐZZEL AZON VAN, HOGY KOLLÉGÁIVAL EGYÜTT AZ INDULÁS UTÁN JÓL MŰKÖDTESSE AZ AKADÉMIÁT.
8
UFF-elnök hívására haza is költöztem, és belevágtunk Székelyudvarhely talán eddigi leg-
[FOTÓ: SZEJKE SK]
– Évekig Németországban és Magyarországon éltél, ott is tanultad ki a sportmenedzseri szakmát – hogyan kerültél haza és hogyan vállaltad el az Akadémia vezetését? – A nyolc év kintlétem alatt (ebből hatot Németországban, kettő évet pedig Magyarországon töltöttem) nagyon sok jó és hasznos dolgot tapasztaltam. Önkéntesként kerültem ki egy évre, ebből végül nyolc lett. Egy németországi, főként autistákkal foglalkozó otthon szabadidős programjait szerveztem, vittem őket úszni, tandemezni, valamint kirándulásokra. Rögtön az első évemben voltunk például a bajor Alpokban sífutásra, ami Down-kórosokkal és autistákkal közel sem volt egyszerű feladat, de jó volt látni és megtapasztalni azt a szociális hozzáállást a németeknél. Később egy középiskolában tanítottam tornatanárként. Itt már a török nyelvvel legalább annyira boldogultam volna az órákon, mint amennyire a némettel kellett. Érdekes volt ezt is látni, testközelből megtapasztalni. Budapesten már tudatosan vettem részt minden sportrendezvényen, előadáson, és úgy éltem napjaimat, hogy egyszer majd hazahozom azt a sok értékes tapasztalatot Udvarhelyre, amit a fővárosban láttam. 2018 nyarán jött el a pillanat. Már az év elején folytattunk tárgyalásokat a városvezetéssel, aztán a nyáron Jakab Attila városmenedzser, korábbi
jelentősebb sportprojektjébe, a Székelyföldi Kézilabda Akadémia kiépítésébe. – Apropó UFF: te is tevékenykedtél korábban uffosként.
– Középiskolásként és kolozsvári egyetemistaként több évig az Erdélyi Labdarúgó Diákkupa szervezésében segítettem, illetve főszervezője voltam. Az ELDK mai napig a szívügyem, és nagy öröm látni, hogy még mindig a Kárpát-medence legnagyobb magyar egyetemi bajnoksága. – Hogyan kezdtétek el a Kézilabda Akadémia felépítését? – Első körben az udvarhelyi központ elindítása és megszervezése volt a legfőbb feladatunk, januártól pedig megkezdjük a hálózat kiépítését egész Székelyföldön, sőt tovább is. – Mekkora az a gyereklétszám, illetve a fiatalok létszáma, akiket foglalkoztattok az Akadémia berkein belül? – Fiú- és lányvonalon – az Iskolás Sportklubbal karöltve – több mint 200 gyerekkel dolgozunk, a hálózat kiépítése után ez nagymértékben sokszorozódni fog. – Hogyan lehet a fiatalokat a kézilabda felé „terelni”? Milyen módszerekkel teszitek ezt? – Talán furán hangzik a Kézilabda Akadémia vezetőjétől, de elsősorban azt szeretném látni, hogy minden gyerek sportoljon valamit. Az nekünk csak egy nagyon pozitív extra, ha ez a sportág éppen a kézilabda lesz. Toborzókat tartunk, sportágválasztókon vagyunk jelen, illetve a felnőtt csapatunk telt házas meccsei is remek motivációt jelenthetnek egy fiatal sportolni vágyó számára. – Mit kap az a fiatal, aki a kézilabdát választja már 5–8. osztályos korában vagy még hamarabb? Milyen perspekítvát nyújt az Akadémia? – A versenyeztetésen, edzőtáborokon át, az egységes felszerelésig mindent biztosítani
tudunk, a világelitbe tartozó magyar szakmai anyagokról nem is beszélve, ami szerint edzőinknek oktatni kell. Még nagyon az út elején járunk, de ha terveinket sikerül véghezvinni, akkor a Kárpát-medence egyik legjelentősebb kézilabda-fellegvára lehetünk. – A Szejke SK egy másik udvarhelyi projekt, ami helyi cégek támogatásával valósul meg – mennyire példaképek az ott játszó, tapasztaltabb kézilabdázók (Komporály Attila, az Orbán-testvérek, Kónya Hunor, Fekete Róbert stb.) az ifjaknak? – Fontos szempont volt, hogy az Akadémiának legyen egy „kifutása”, a tetején egy sikeres felnőtt csapattal. A felsorolt játékosaink már most példaképek az ifjaknak, hiszen telt házas meccsek előtt bizonyítanak hétről hétre, ráadásul első helyen fognak telelni a fiúk. Soha rosszabb őszi szezont! – Az udvarhelyi fiatalság, diákság körében mennyire népszerű sportág a kézilabda? Mennyi fiatalt, illetve gyereket lehet látni egy-egy ifimeccsen vagy a Szejke SK hazai találkozóin? – Udvarhelyen hagyományosan nagy a kézilabda népszerűsége mind a felnőttek, mind pedig a diákok körében, ami meglátszik a felnőtt csapat hazai mérkőzéseinek látogatottságán is. Jelenleg magasan a Szejke SK mozgatja meg a legtöbb embert az udvarhelyi sportcsapatok közül, ráadásul másodosztályos csapatként. Gondoljunk csak bele, mi lesz itt, amikor ismét a Bölények Ligájában szerepelünk, illetve adja isten, hogy egyszer majd Bajnokok Ligájában kelljen helytállnunk…
„Elsősorban azt
szeretném látni, hogy minden gyerek sportoljon valamit.
„
[KATONA ZOLTÁN]
9
Több mint hatvan éve is volt országos ifibajnok csapatunk
S
OK-SOK ÉVTIZEDDEL EZELŐTT SZÉKELYUDVARHELYNEK MÁR VOLT EGY IFJÚSÁGI BAJNOKCSAPATA KÉZILABDÁBAN, MÉGHOZZÁ NAGYPÁLYÁSBAN.
Habár a maiakhoz az ifi 2-es és 3-as lánycsapat sikere (mindkettő 1997-ben volt), illetve a nagyifjúsági fiúk 2005-ös aranyérme (ebből a csapatból lett a későbbi SZKC magja) áll közlebb az időben, az 1957-es történet abból a szempontból egyedi, hogy a város akkor avathatott első alkalommal országos csapatbajnokot. A kézilabdát a negyvenes-ötvenes években még nagypályán, a labdarúgópályákon játszották. A pálya vonalazása más volt, de akárcsak a fociban, a régi kézilabdában is tizenegy a tizenegy ellen játszottak a csapatok. Székelyföldön ez a játék az 1930-as években
jelent meg, Székelyudvarhelyen már akkor megjelentek az első iskolai csapatok. Az 1950-es évek elejétől a mostani Tamási Áron Gimnáziumban nagyon intenzív kézilabda-oktatás folyt, az iskola csapata egyre erősödött, ez pedig abban csúcsosodott ki, hogy AZ IFJÚSÁGI EGYÜTTES A BAJNOKI, KÉK-FEHÉR CSÍKOS MEZEKBEN A BAJNOKSÁG MEGNYERÉSE UTÁN NÉHÁNY NAPPAL. FELSŐ SOR, BALRÓL JOBBRA: DONÁTH KÁROLY, SEBESTYÉN SÁNDOR, MÉSZÁROS IMRE, NAGY SÁNDOR, BARABÁS ÁRPÁD, BERTALAN FERENC. ALSÓ SOR: SATA LÁSZLÓ, BIRÓ KÁROLY, KINDA LÁSZLÓ, KACSÓ KÁROLY, SÁNDOR JÓZSEF. A FELVÉTELRŐL HIÁNY-
[ARCHÍV]
ZIK BEDŐ LÁSZLÓ ÉS ÜVEGES ZOLTÁN.
10
[ARCHÍV]
1957. június 2-án Székelyudvarhely első alkalommal országos csapatbajnokot avathatott. Az akkor elnyert, bronzból készült bányásztrófeákat ma is a gimnáziumban őrzik. 1957-ben először rendeztek középiskolások számára országos bajnokságot (a hivatalos megnevezése Középiskolák, Szakiskolák és Technikumok Országos Bajnoksága volt), ami egyben korosztályos ifjúsági bajnokságnak felelt meg, országszerte háromszáz csapat nevezett be. A mostani Tamási Áron Gimnáziumnak ekkor még Magyar Vegyes Középiskola volt a neve, nem megyerendszer, hanem tartományi rendszer volt az országban – a Maros Magyar Autonóm Tartományon belűl a rajoni bajnokságot, majd a zónadöntőt is az udvarhelyi fiúk nyerték. Az ötcsapatos országos döntőt Petrozsényben játszották le két nap alatt, öt csapat utazott: Bukarest (olyan későbbi világbajnokokkal soraiban mint Cornel Oțelea, Gehorghe Coman, Ionuț Georgescu és mások), Jászváros, Tg. Jiu, Beszterce és Székelyudvarhely.
Az első napon, június elsején a beszterceiek a sorsolás alapján két meccset játszottak: Jászvárost 8–4-re, Bukarestet 5–4-re verték, így ők jutottak a döntőbe. A másik ágon az udvarhelyiek 6–2-re verték Tg. Jiut. Az említett találkozók a petrozsényi stadionban voltak, füves pályán, de a döntőt a közeli Petrila város egyik salakpályáján játszották le. A mérkőzés 12–0-ás félidő után 19–0-ra végződött, a beszterceieknek nem volt közük a játékhoz, a mérkőzésen nagyon kijött az udvarhelyiek erőnléti és taktikai fölénye – a bajnoki cím elsősorban annak volt köszönhető, hogy a csapat évek óta komoly, rendszeres edzésmunkát végzett a gimnázium sportpályáján. Az országos bajnok csapatból többen is ifjúsági válogatottak lettek (Barabás Árpád, Mészáros Imre, Kinda László, Sebestyén Sándor), Mészáros a felnőtt, nagypályás válogatottban is játszott, Barabás pedig világbajnokságra is eljutott román válogatottként, ahol ezüstérmes lett. [KATONA ZOLTÁN]
11
Udvarhelyen hódít az új sportág
2
014-BEN JELENT MEG A MAGYAR FELTALÁLÁSÚ TEQBALL, AMELY LEGINKÁBB EGY FERDÍTETT PINGPONGASZTALHOZ HASONLÍT, FOCILABDÁVAL JÁTSZANAK RAJTA, ÉS A VILÁG LEGEREDMÉNYESEBBJEI ÉPPEN AZ UDVARHELYIEK. KÉT OLYAN UDVARHELYI TEQBALLOSSAL BESZÉLGETTÜNK, AKIK AZ UFF-HOZ IS NAGYON KÖZEL ÁLLNAK. ILYÉS SZABOLCSOT ÉS SCHRAM PÉTERT FAGGATTUK.
mint tíz ország volt jelen, igazi fiesztahangulat volt, kiváló szervezéssel. – Mi a célotok a teqballt illetően? – I. Sz.: Az eddigi két teqballvilágkupa eredményeinek alapján a sportág legeredményesebb csapata vagyunk az udvarhelyi Góbék Teqball Teammel. Szeretnénk minél tovább a csúcson maradni. – Sch. P.: Szeretnék minél többet fejlődni a sportágban, ennek köszönhetően pedig minél több versenyen kiváló eredményeket elérni. – Hogyan kötődtök az UFF-hoz? – I. Sz.: Középiskolásként lettem uffos, ahol leginkább az Erdélyi Labdarúgó Diákkupa szervezésénél voltam aktív, több évig segédkeztem, majd főszervezőként vállaltam szerepet. Mai napig követem az eldk-s fejleményeket illetve segítek a jelenlegi fiatal szervezőknek, a korábbi tapasztalataimat felhasználva. – Sch. P.: Az idei Városi Gólyabál szervezésénél vállaltam szerepet és lettem uffos, decemberben pedig szervezőként fogok segíteni a 29. Erdélyi Labdarúgó Diákkupán is. A sport igazán az én terepem.
[FOTÓ: #TEQBALL]
– Miként kerültetek kapcsolatba a magyar feltalálású sportággal? – I. Sz.: Két évvel ezelőtt Budapesten ismerkedtem meg a sportág feltalálójával, és ő vetette fel, hogy mi lenne, ha asztalt biztosítanának, és Székelyfölddel is megismertetnénk a teqballt. Azóta több asztalunk is van Udvarhelyen, és rendszeresen űzzük a sportágat. – Sch. P.: Először idén tavasszal a sportcsarnok előtt kihelyezett asztalon játszottam teqballt, a gimivel volt egy fociturnénk a csarnokban. Utána egyre gyakrabban kezdtem járni a teqballcsapattal, és megszerettem a sportágat. – Milyen versenyeken vettetek részt eddig, milyen volt a hangulat? – I. Sz.: Már több nemzetközi versenyhez is volt szerencsénk. Legutóbb egy Linz-i versenyen sikerült nyernünk, illetve az októberi Reims-i világkupán harmadikok lettünk a párosok versenyében. Remek szervezés és kiváló hangulat jellemezte mindkettőt. – Sch. P.: A júliusban megszervezett Budapest melletti Lupa-tó Beach Teqball Cupon vettem részt, ahol a negyeddöntőig jutottam. Több
12