Issuu

a tartalomból 2. 30 ÉVES AZ UFF! EZT MEG IS ÜNNEPELTÜK

4. EGYETEMISTÁK NYILATKOZNAK

9. „SZÉKELYUDVARHELY A SZÍVEM CSÜCSKE”

12. BE A POEM

14. EGY KENGURUNYI TÁVOLSÁG

16.

IMPRESSZUM

TALÁLD KI!

N é h a olyan nehéz felöltözni. Főleg a lányoknak. Állsz a szekrény előtt, lassan már a negyedik változatot próbálod fel, és mégis hiányérzeted van. Nem passzol a nadrág a felsővel, inkább vennéd azt a szürke kötöttkéd, ami épp szennyesben van. Az ágyadon lassan tornyokban állnak a különböző ruhadarabjaid, nézed magad a tükörben, talán jó lesz, de mégsem, inkább maradnál a zöld felsőnél, mert az kényelmes, de a szakadt farmernadrághoz már hideg van, úgyhogy inkább kicseréled azt is, de azzal már nem talál a zöld felsőd, mert rövid a derekánál, a famernadrágod meg nem magasított. Körülbelül így. Aztán kicsit megunod, és egy kevés hezitálás után megtalálod a tutit. A Sulisokk mindig szépen fel volt öltöztetve, de most úgy döntöttünk, hogy felfrissítjük a ruhatárát és átöltöztetjük! Adtunk rá olyan tartalmat,

amelyben a különböző szakon tanuló egyetemisták vezetnek be az általuk megtapasztalt élményekbe, hogy Ti, kedves sulisok első kézből kapjatok hasznos információkat azokról a szakokról, amelyek benneteket érdekelnek. Aztán kapott olyan oldalakat is, amelyben a székelyudvarhelyi fiatal munkavállalók mesélnek az itthonlét előnyeiről, varázsáról és arról, hogy miért érdemes itthon jövőt tervezni. Egy nagyon fontos kiegészítőt szereztünk be a székelyudvarhelyi tehetséges fiataloktól, ugyanis a verseiket fogjuk közzétenni minden Sulisokkban. Mindemellett kapott még egy film- és sorozatajánlót, ahol nemcsak a modern, hanem a régi filmek is terítékre kerülnek. Reméljük, hogy az átöltöztetett lapban kaptok kedvetekre valót, és tetszeni fog az új outfit.

Átöltöztünk

Főszerkesztő: Dobai Kincső • Projektfelelős: Toth Tímea • Tördelés: Bálint István • Korrektúra: Mircse Zsuzsánna Közreműködők: Barothi Brigitta, Tankó Nóra, Sata Andrea, Kinda Tamás, Krizbai Sarolta, Veres Tímea Kata, Német Ágota, Magyari Tímea, Biró Dániel, Szabó Lilla Abigél, Máthé Bíborka, Apad, Madarász Mónika, Gergely Attila, Ferencz Johanna, Somogyi Attila • Kiadja: Udvarhelyi Fiatal Fórum, Europe Direct Hargita, Cím: 535600 Székelyudvarhely, Kossuth Lajos utca 20. szám, tel.: 0266-213371, e-mail: uff@uff.ro • Nyomda: Pantex Impex Kft., Székelyudvarhely • ISSN: 1842-6514

SZÉKELYUDVARHELY ÖNKORMÁNYZATA

PROIECT FINANȚAT DE UNIUNEA EUROPEANĂ

30 éves az UFF

Ezt meg is ünnepeltük

IDŐNKÉNT MINDIG ELBAMBULOK AZOKON A FELUGRÓ BEJEGYZÉSEKEN, AMELYEK ARRÓL SZÓLNAK, HOGY MIT KELL MEGTENNED EGY BIZONYOS EGÉSZ SZÁMÚ KORHATÁR ELŐTT, MELYEK AZOK A BAKANCSLISTÁS DOLGOK, AMELYEKET MÉG AZELŐTT KELL TELJESÍTENED, MIELŐTT ELÉRNÉD AZT A BIZONYOS SZÁMÚ ÉLETÉVET.

Néhány alkalommal elolvastam ezeket a bejegyzéseket, jókat nevettem időnként, és arra gondoltam, hogy miért kell nekem bármit is egy bizonyos kor előtt teljesítenem? Azt javasolták a cikkben, hogy ha tetoválást szeretnék, azt mindenképp 30 éves korom előtt tegyem, vagy utazzak a barátaimmal külföldön, vagy tanuljak egy új idegen nyelvet. Mind-mind olyan tevékenységek, amelyek nem egy bizonyos korhoz kötöttek, viszont egy ilyen „közhelyes” lista néha jól jöhet arra, hogy számadást végezzünk a saját életünkről: mit tettünk meg eddig, és mi az, amit még meg kell tennünk? Úgy döntöttem, hogy összeállítok én is egy listát, egy olyant, amely már tényekről beszél: dolgok, amelyek megvalósultak egy bizonyos 30 éves kor előtt. • A székelyudvarhelyi fiatalok szervezett egységbe való tömörítése. • Ifjúsági rendezvények megszervezésének sokasága. • 27 alkalommal megszervezett diáknapok. • Kulturális programok, színjátszó találkozók, önképzőkörök, vezetőképzők szervezése.

• Olyan események, amelyek az elmúlt időszakban nem maradtak ki az udvarhelyi fiatalság életéből: városi gólyabálok, erdélyi labdarugó-diákkupák, és még sorolhatnánk. Még bőven folytathatnánk a listát, és sorolhatnánk, hogy melyek azok a történések, amelyeket az UFF 30 év alatt megvalósított, de ember legyen a talpán, aki ezeket a dolgokat röviden le tudja írni. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen sikerült ünnepet varázsolni a szervezet 30. születésnapján, és méltó módon felköszönteni egy héten keresztül. Szeptember közepén egy eseménysorozat keretén belül ünnepelt a székelyudvarhelyi fiatalság, ahol számos program nyújtott az érvényben lévő szabályok betartásával biztonságos szórakozást. Esténként a mindenkori és a jelenlegi uffosokra filmnézés, koncertek, színdarabok, kiállítások vártak, ezen kívül a zárónapon a Családi napra is sor került. Napról napra gyűlt be a közönség és varázsolta telt házzá a Haáz Rezső Múzeum udvarát, és bár nem ugorhatott senki a találkozás hevében a rég nem látott ismerős nyakába, mint ahogyan azt megszoktuk, így is sokat jelentett számunkra a tekinteteink találkozása.

Azokban a pillanatokban megfogalmazódott bennünk a gondolat, az érzés, hogy részesei vagyunk egy olyan harmincéves történetnek, amely időnként az otthonunk volt, amely formált, amely a mindennapjaink része volt és része a mai napig. Az a történet, amelyben barátokra, szerelemre, munkatársakra leltünk, amely segítségünkre volt abban, hogy elinduljunk útjainkon, az a történet, amely

megtanított arra, hogy milyen egy igazán jó, dinamikus, őszinte, lelkes, nyitott, kalandos közösséghez tartozni. Azt, hogy mit tett az UFF harminc év alatt, nem egy lista fogja felsorolni, hanem azok a személyes vallomások, amelyek hálával és köszönettel tartoznak a szervezetnek! Boldog születésnapot, Udvarhelyi Fiatal Fórum! [BAROTHI BRIGITTA]

Egyetemisták...

... nyilatkoznak GONDOLOM, SOKATOK TUD AZONOSULNI A GALAXISOK ÚJ LEMEZÉRŐL A KÖVETKEZŐ SORRAL: „ÉBRESZSZ FEL, HA VÉGET ÉRT EZ AZ ÉV”. PICIT OLYAN HÚZOTT-NYÚZOTT, ERŐLTETETT MOST MINDEN. BIZTOSAN EZT ÉRZED, ÉS EBBE BELETÖRŐDVE ELFELEDED MINDAZT, AMI – BÁR A JÁRVÁNYHELYZET MÉG ÉL ÉS JELEN VAN – NEM ÁLL LE: JÖVŐKÉP, CÉLOK! SEGÍTÜNK PICIT RÁHANGOLÓDNI A TOVÁBBTANULÁSRA NÉHÁNY EGYETEMISTA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL. EBBEN A KIADÁSBAN AZ EGÉSZSÉGÜGYI KAROKRA FÓKUSZÁLUNK, OLVASD SZÍVÉLYESEN SORAIKAT, ÉS HA VALAMELYIK KARRA MÉG NAGYOBB BETEKINTÉST SZERETNÉL NYERNI, BIZTATUNK, HOGY KERESD FEL BÁTRAN A BESZÁMOLÓ ÍRÓJÁT.

Tankó Nóra 4. ÉVES HALLGATÓ KOLOZSVÁRI AGRÁRÉS ÁLLATORVOSTUDOMÁNYI EGYETEM, ÁLLATORVOSI KAR

Állatszerető családban születtem, a gyerekkoromat egy németjuhász kutya mellett töltöttem. Nagyon szép barátság és bizalom alakult ki, sajnos 3-dik osztályos koromban egy daganatos betegséggel diagnosztizálták, és mindennapos kezelésre szorult. Egy napon a szüleim el kellett utazzanak, és így 9 évesen először adhattam injekciót, és innentől kezdve ez volt az egyetlen célom, hogy állatorvos lehessek. Az egyetem gyönyörű helyen fekszik, mintha egy erdő tisztása lenne, mókusok szaladgálnak a diákok mellett. A hallgatók nagyon nyitottak és barátságosak, függetlenül attól, hogy épp milyen nyelven beszélnek. Az oktatás három nyelven történik, román, angol és francia, a képzési idő 6 év, az elmélet és a gyakorlat egyenlő arányban jelen van, magában foglalja a kurzuso-

kat, laborgyakorlatokat és klinikai gyakorlatokat. A tanárok fiatalosak, lendületesek, segítőkészek és megértők. És ne feledkezzünk meg az állatokról sem, kinek ne húzódna mosolyra a szája, ha kis- és nagyállatokkal lenne körülvéve minden nap. Az egyetem elvégzése után számos lehetőség van elhelyezkedni, akár gyakorló állatorvosként

A felvételi előtt nem sokkal döntöttem úgy, hogy végülis nem orvosira, hanem fogorvosira fogok jelentkezni, de ezt a döntést azóta sem bántam meg, szerintem sokkal jobban illik hozzám ez a szakma, és így „csak” 6 év után már kész orvosok is leszünk. Először nagyon elveszett voltam az egyetemen, hiányzott, hogy nem volt egy osztályfőnök, aki tudjon mindent és mondja, mit kell csinálni (bár volt egy tanár, aki felelős volt értünk, nem volt nagy segítség), de mindenki nagyon talpraesett és nyitott volt, így gyorsan öszszeismerkedtünk az évfolyamtársakkal, és együtt oldottuk meg a problémákat. Kicsit furcsa volt nekem az elején, hogy a kurzusok magyarul, a gyakorlatok meg románul voltak, de nagyon könnyen bele lehet rázódni a románul tanulásba és a beszélgetésbe. Szerencsére a tanáraink többsége fiatal, és mindig vannak magyar tanárok a román órákon is, úgyhogy elég aktívak a gyakorlatok, főleg, hogy sokkal fontosabb a gyakorlati tudás. Az első pár évben inkább az általános, „orvosis” tudáson van a hangsúly, ezért elég sokat kell ingázni a kórház, főépület, fogorvosi között, de végülis nincs jobb, mint két óra között meginni egy 2 lejes

(rendelőkben, farmokon, klinikákon), közintézményekben (közegészségügyben, élelmiszerbiztonsági hivatalokban, állategészségügyi hatóságoknál), kutatásban vagy a tanügyben. Neked is való, ha: szeretsz az állatokon segíteni, vannak alapvető fogalmaid a biológiáról, kémiáról, szeretsz gondolkodni és van érzéked az állatokhoz!

Sata Andrea 4. ÉVES HALLGATÓ MAROSVÁSÁRHELYI GEORGE EMIL PALADE ORVOSI, GYÓGYSZERÉSZETI, TUDOMÁNYOK ÉS TECHNOLÓGIA EGYETEM, FOGORVOSI KAR

gépes kávét és sétálni egyet a csoporttársakkal. Harmad-, illetve negyedévtől már inkább gyakorlatias minden tantárgy, páciensekkel foglalkozunk, úgymond dolgozunk, különböző eseteket nézünk át, úgyhogy itt kezdődik az izgalmas része az egésznek. Én szinte senkit nem ismertem az évfolyamtársaim közül, mégis egy nagyon vagány közösség alakult ki nálunk. Első év elején részt vettünk az Első(s) segélyen és a fogorvosis összerázón is, ami segített, hogy kicsit jobban megismerjük egymást és a felsőbb éveseket.

Úgy hallottam, hogy a kolozsvári orvosi jobb lett az elmúlt időkben, mint a vásárhelyi, ezért is mentem oda. Igazából aztán rájöttem, hogy nagy különbségek nincsenek. Sehol sem adnak szikét a kezedbe, magolni kell állandóan. Tőled függ, hogy mennyit és hogy tanulsz. Talán a modulos rendszer Kolozsváron 4. évtől jobb kicsit, ez azt jelenti, hogy négy negyedéved van (modul), és ilyenkor nagyjából összefüggő dolgokat tanulsz. Nálunk pl. a gyógyszertan fel van osztva, és együtt tanulod a kardiológia gyógyszertanát magával a kardiológiával, és így tovább. Kolozsváron azt szerettem, hogy nem streszszeltek év közben tesztekkel, meg ilyenekkel. Nekem ez jobban feküdt. Elég, ha a szesszióban kérdeznek, év közben jogunk van nem tudni a választ. Amivel Kolozsvár nyeri a versenyt, hogy megtanulsz románul, és persze maga a város. Sok ismerős, Diáknapok stb. Az én tanácsom az, hogy a várost kell inkább választani, az egyetem egyre megy.

Első két évben az egyetem bentlakásában laktam, románokkal, ami nagyon jó volt, mert teljesen rá voltam szorulva, hogy beszéljek, és nagyon sok mindent tanultam, amit itthon nem lehetett a román leckékből. De nem kell megijedni, van sok magyar is a bentlakásban, és ahhoz képest elég jól felszerelt. Összességében szerintem ez nagyon jó egyetem, és nagyon sok lehetőséget rejt, mindenképpen ajánlom azoknak, akik szeretik az aprólékos munkát, türelmesek, nyitottak, és persze tudnak tanulni (és bulizni).

Kinda Tamás REZIDENS ORVOS, A KOLOZSVÁRI IULIU HAȚIEGANU ORVOSI ÉS GYÓGYSZERÉSZETI EGYETEM ORVOSTUDOMÁNYI KARÁN TANULT

Tizedikes korom óta tudom, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek – tág értelemben, mert igazából még most is sok elképzelés van a fejemben a jövőmet illetően. Nem is tudom megmondani, pontosan miért esett a választásom a gyógyszerészetre,

krizbai sarolta 5. ÉVES HALLGATÓ MAROSVÁSÁRHELYI GEORGE EMIL PALADE ORVOSI, GYÓGYSZERÉSZETI, TUDOMÁNYOK ÉS TECHNOLÓGIA EGYETEM, GYÓGYSZERÉSZTAN KAR

de ha magyarázatot keresek rá, akkor mindenképp a kémia iránti vonzalmam vezetett ide, meg az, hogy nagyonis az egészségügyben képzeltem el magam, viszont semmiképp sem orvosként. A mai napig nem bántam meg a döntésem, mert összességében nagyon érdekel és szeretem, amit tanulok. Persze az egyetemen is vannak olyan tantárgyak, amik teljesen feleslegesnek tűnnek

és olyanok is, amelyek kevésbé szerethetők, amikből szívatnak és amiből több mint a fél évfolyam megbukik. A gyógyszerészeti kar az a kar, ahol a legtöbbet kell bújni a könyveket, ahol nagyon sokat kell magolni kilométeres kémiai struktúrákat, mellékhatásokat, reakciókat, hatóanyagneveket, latin neveket és még sorolhatnám, de ha szeretsz tanulni, szereted a kémiát és egy, az emberiség számára elengedhetetlen hivatást képzelsz el magadnak, akkor itt a helyed. Feltették nekem már a kérdést, hogyha újra választhatnék, ugyanígy döntenék-e, de mindig is kitartottam a döntésem mellett, és a válaszom igen, akkor is ugyanezt választanám, csak nem Vásárhelyen. Tudniillik én a Marosvásárhelyi George Emil Palade Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudományok és Technológia Egyetem ötödéves gyógyszerésztan-hallgatója vagyok. Azért mondom ezt, mert nem tetszik az az oktatási rendszer, ami itt van. Jogosan jelenthetem ki ezt, mivel van tapasztalatom máshol is. A negyedik évem tanulmányait Erasmus-program keretén belül a budapesti Semmelweis Egyetemen végeztem egészen a jelenlegi járvány megjelenéséig, ahol nagyon sok tapasztalatot sikerült szereznem, ahol sokat tanultam mind szakmailag, mind egyénileg, új kapcsolatokra tettem szert, amelyek bármikor hasznomra válhatnak a jövőben. Emellett két nyári gyakorlatomat is Budapesten végeztem, amik szintén nagyon sokat segítettek a szakmai fejlődésben. Nagyon bátorítok arra mindenkit, hogy éljen az ilyesfajta lehetőségekkel, mert soha vissza nem térők. Ne ijedjetek meg soha a kihívásoktól, szeressétek, amit csináltok, higygyetek magatokban, legfőképpen a vizsgaidőszakokban, és akkor a siker garantált!

Veres Timea Kata vagyok, és abban a reményben írom ezt a néhány sort, hátha a segítségedre leszek abban, milyen úton haladj tovább. Nagy elhatározás kell úgy gondolom ahhoz, hogy ezt a hivatást válaszd, ugyanakkor csak abban az esetben érdemes, ha igazán akarod, és úgy érzed, szívből tudod majd csinálni. Én a székelyudvarhelyi Tamási Áron Egészségügyi Posztlíceumból indultam el erre az útra, ennek 3 éve már. Idén végeztem. Nagyon új helyzetek elé állított a kezdet, az elején szerintem nem is tudatosult még bennem/bennünk, hogy itt milyen nagy dolgot tartunk a kezünkben – majd egyszer emberi életet is. Nagy pozitívumként éltem meg, hogy nagyon sok – a Székelyudvarhelyi Városi Kórházban dolgozó – orvos tanított minket az évek folyamán. Így az elméleti órák is nagyon gyakorlatiasnak, tanulságosnak hatottak az átadott élet- és gyakorlati tapasztalatok miatt. Alapvetően a szigorúság minden tanítót, orvost jellemzett, de úgy gondolom, egy ilyen hivatás alappilléreinek felállításához ez elengedhetetlen. Ugyanakkor sok interakció, eszmecsere, véleményformálás jellemezte az óráinkat. Elméleti és gyakorlati óráink egyaránt voltak. Gyakorlati órák a városi kórház különböző osztályain, öregotthonokban, bölcsődében, napközikben teltek. Legjelentősebb részét azonban a kórházban töltöttük. Ez a két rész így kiegészülve

egy nagy teljes képet tudott adni. A gyakorlatok alatt alakult ki a kép szerintem igazán, hogy ki hol tudja leginkább elképzelni magát, melyik osztályon, illetve az egészségügyi ellátás mely területén. Úgy gondolom az életemben ezalatt a három év alatt megszerzett tudás biztos pontot ad majd, egy biztos jövőt.

veres Timea kata SZÉKELYUDVARHELYI TAMÁSI ÁRON EGÉSZSÉGÜGYI POSZTLÍCEUM, ASSZISZTENSI KAR

Ahogy telik az idő, és amint látjuk, ahogy a körülményeink alakulnak a világban és itthon is, egyre nagyobb szükség van a jól képzett szakemberekre. Ha úgy érzed, van benned indíttatás, hogy emberekkel foglalkozz, segíts rajtuk mind testileg, mind pedig lelkileg, szerintem ez az út megfontolandó.

„Székelyudvarhely a szívem csücske” itt! Irigyeld azokat, akik otthon vannak A LEGTÖBB LÁZADÓ TEENAGER ALIG BÍRJA MÁR KIVÁRNI, HOGY VÉGRE BEFEJEZHESSE A SULIT ÉS ITTHAGYHASSA EZT A KISVÁROST. HÁL’ ISTENNEK A LEGTÖBBJÜK EGY KIS VILÁGJÁRÁS, NAGYVÁROSI ÉLET UTÁN EGYÉRTELMŰ HATÁROZATOT HOZ: HAZAKÖLTÖZIK SZÜLŐVÁROSÁBA. UGYE TE IS KÖZÉJÜK FOGSZ TARTOZNI? IRIGYELD AZOKAT, AKIK OTTHON VANNAK ITT, ÉS TEREMTSD MEG SAJÁT MAGADNAK IS ITT, SZÉKELYUDVARHELYEN AZ OTTHONT! VICCES, ERRE GONDOLVA IS EGY GALAXISOK-DAL SORAI JUTOTTAK ESZEMBE, MISZERINT „HÁT LÁTOD, ÉN IS INKÁBB EZT A BELSŐ VILÁGOT VÁLASZTOTTAM, AZ ÁLMAIM VILÁGÁT. ÉS NEKED IS EZT TANÁCSOLNÁM”. AZ ALÁBBIAKBAN NÉHÁNY FIATAL PRÓBÁLJA MEGLÁTTATNI VELETEK SZÉKELYUDVARHELY CSODÁIT.

„Sehol sem vagyok olyan hasznos, mint itthon!” – hangzott el egy Dinamit-előadáson Takács Kató Kata szájából, és azóta is a fejemben motoszkál. Mindannyian elképzelünk egy jól működő kis világot, amiben élni szeretnénk majd, családot alapítani, alkotni és fejlődni. Mi lehetne jobb helyszín erre, mint a szülővárosunk, aminek minden szegletét, poros kis utcáját ismerjük már? Ami kicsit kedvesebb a szívünknek, mint bármelyik más város. Számomra például leendő gyógyszerészként jobb érzés lenne a szomszéd Teri néninek segíteni, aki látott engem felnőni, mint egy ezer idegent szolgálni ki a patikában. De ha tanítónő lennék, jobban esne a régi padtársam kisfiát megtanítani gyöngybetűkkel írni, mint egy idegenét, akiről esetleg azt sem tudom, honnan származik. Persze azokkal a helyzetekkel sem lenne semmi probléma, mégis kicsit olyan érzés ez, mintha visszaadnám a városnak, az ott élő, hozzám hasonló embereknek azt a sok szépet és jót, amit én kaptam az eddigi éveim során. Végre rajtam van a sor, hogy a szívemben dédelgetett kis várost én is jobbá, élhetőbbé és

szerethetőbbé tehessem, hogy majd az én gyerekeim is csillogó szemekkel mesélhessenek itt megélt mindennapjaikról. Jó érzés látni, hogy ezt nem csak én gondolom így, hiszen egyre több fiatal kezdi el kis városunkban építgetni dédelgetett álmait. „Nehezebb elkezdeni itthon bármit is” – gondolják és vallják sokan. „Mert itt nincs semmi...” Pont ez a szép benne: hogy te lehetsz az első! Menj, láss világot, ha izgalmakra vágysz! Tanulj új dolgokat, hogy fejlődhess! Aztán ha már jól esne az otthon melege, hozd haza, amit magadra szedtél és építsd fel azt a világot, amit elképzeltél! Mert sehol sem leszel annyira otthon, mint Udvarhelyen, és „sehol sem leszel annyira hasznos, mint itthon!”

Német Ágota

GYÓGYSZERÉSZHALLGATÓ

Udvarhelyen élni azért vagány dolog, mert élvezheted a kisváros előnyeit, például sétálhatsz, de tényleg bárhová sétálhatsz: néha egy örökkévalóságnak tűnt még egyetem előtt a Bethlen-negyed és a központ táv, de miután csúcsforgalomban közel egy teljes órával indultam korábban, hogy beérjek az órámra, sokkal-sokkal kevesebbnek tűnt az a negyedórás séta. Vannak menő helyeink, ami meg nincs itthon, sokkal különlegesebb élményt tud nyújtani, ha egy nagyobb városban meglátogatod. Az internetnek köszönhetően pedig ma már a pályaválasztás terén sem kell korlátokba ütközz, ha inkább úgy döntenél, hogy a városban maradsz: a világ bármelyik pontjára dolgozhatsz itthonról. És a legjobb az egészben, hogy bármikor átugorhatsz a családodhoz egy kávéra, ebédre vagy ölelésre.

Biró Dániel OPTOMETRISTA

Magyari Timea ÚJSÁGÍRÓ, UH.RO

A tanulmányaimat Budapesten végeztem, konkrét tervem volt, hogy ki akarok költözni, mert milyen jó külföldön és mennyivel jobb lesz az élet, viszont az első félév, ahogy eltelt, nem volt kérdés számomra, hogy itthon mindig sokkal jobb lesz, mint egy idegen helyen, akármennyire is szerettem Budapestet mint várost. De szerintem itt van a lényeg, hogy bármennyire is szereted az adott helyet, sosem fogod otthon érezni magad, én is akárhányszor jöttem haza, mindig jobban és jobban vártam, hogy járjon le a suli, hogy jöhessek végleg haza. A szakmámban sajnos elég kevesen dolgoznak, éppen emiatt is nem volt nehéz az elhelyezkedés. Most jelenleg a Toró Optiknál dolgozom mint látszerész, és ezzel egyidőben az Optometrista Főiskolát is végzem levelező tagozaton Bukarestben. Úgy gondolom, hogy itthon is ugyanolyan lehetőségei vannak az embernek, mint külföldön, de itt legalább még itthon is van. Nálam a

képlet egyszerű volt, az összes közeli barátom itthon helyezkedett el, így én sem gondolkodtam sokat azon, hogy hazajöjjek-e vagy sem. Úgy gondolom, jó, ha az ember nyitott szemmel jár és kipróbálja magát mindenféle területen, mind külföldön, mind pedig itthon, de szerintem úgyis az az igazi elégtétel, ha a saját szülővárosodban tudsz úgy elhelyezkedni,

„Mindenhol jó, de legjobb itthon” – talán ez az én jeligém, mivelhogy bárhová elutazok, hazatérésem után mindig az fordul meg a fejemben, hogy soha nem hagynám el ezt a helyet, és attól az érzéstől se válnék meg, amit nyújt nekem Székelyudvarhely! Nagyon ragaszkodó típus vagyok, ezért ha hosszú út után a városunk tábláját meglátom, mindig felpezsdül bennem a hazaszeretet, tudatosul bennem a hovatartozásom. Ez is közrejátszott, amikor végzős diákként döntenem kellett a továbbtanulásomról. Kezdetben Kolozsvárra gondoltam, de rájöttem, minek menjek el itthonról, hiszen itthon is van miből válogatni. Tizenkettedik osztály végén két opció között vacilláltam: pedagógia vagy egészségügyi asszisztens. Az utam pedig az egészségügy felé irányult. Ennek a döntésnek egy percét sem bánom, ez az iskola sokat adott számomra! Nemcsak az egészségügyi leckéket, hanem megnyitott egy más látásmódot a világban. Szerencsésnek mondhatom magam, mert hamar munkába is tudtam állni. Azt megsúgom: asszisztensre, ápolóra mindig szükség van! Ezért sem értem néha azokat az embereket, akik azt mondják, itt Udvarhelyen nincs jövő. De van! Csak együtt, közösen kell megteremtsük. Én hiszek abban, hogy a társadalom fejlődik, és egyre

hogy igenis halljanak és tudjanak rólad. Ehhez kell kitartás és türelem, de mindenképp megéri itthon, a számodra ismerős környezetben elhelyezkedni. A munkavállalás pedig nem egy nehéz dolog, sőt ha odaadással csinálod a munkádat, akkor nagyon is egyszerű munkát találni, csak mindig törekedj arra, hogy jó legyél abban, amit csinálsz.

Szabó Lilla Abigél ÁLTALÁNOS EGÉSZSÉGÜGYI ASSZISZTENS

inkább törekszik a városvezetés is arra, hogy mindenki a szülővárosában megfelelően el tudjon helyezkedni, olyan légkört teremtve, amelyben mindenki (ha el is ment távolabbra tanulni) megkapja a helyét. Én szeretem az itteni környezetet, hiába is menekülnék el innen, probléma mindenhol van, a hangsúly inkább azon van, hogy ki mennyire alkalmazkodóképes. A kisvárosi élet nagyon sok pozitívumot tud nyújtani, itt is még nagyon sok kiaknázatlan terület van, ami a mai fiatalokra vár. Hiszem, hogy mindent lehet, csak akarni kell! – álmodj nagyot és valósítsd meg a szülővárosodban!

be a poem Gyalázatosan könnyelmű a szív Titkom lettél, nagy lakattal gyengévé tett, elzárt titok, trágárrá, taszítóvá, kiéhezett Zárd el szív! Zárd be! ványadt duzzadó hússá. Folytsd meg! Hiábavaló feledCsupán egyszer legeltethettem tetni. meg rajtad szemeimet, Pókhálóból szőtt gomolyagban [MÁTHÉ BÍBORKA] pillám bárányai kietlen, csüngsz kebleim között, sáros kopár síksággá rágták arcod zöldellő mezőit selyembe göngyölítelek, szemek, fel akarlak gyújtani! Éget. szemeid, melyeknek színét sem tudhatom, Égetsz mindent fel bennem és csak magad körül, testem s sebző sugaraira emlékszem, bomladozó elmém azóta vakarom a nyakamra égetett minden zegzuga tőled kong, tekinteted nyomait. Kérek még, kiürítetted fösvényes porcikáim, nem voltál elég! Levetkőztettél, összeroppannak a gondolatodtól majd gyermekké tettél, csontjaim, utánad üvölt buta lettem tőled, oktalan állat, bőröm, rád vezeti a vágy szemeimet, tudatlan eszemet vesztettem, de kézen fogva az éhes ajkak izgalmát mond mégis, feléd rúgnak tagjaim. Mond, akarattal tettél betegeddé, vagy bűnös az ember, ha mindent megtagadva, véletlenségből keveredtek rám szemeid? dobva,feledve, dacból is kíván?

dadogás

Hallgatunk, aki hisz, azt köveztük. Hallgatunk, mi már nem láttunk szép embereket. Hallgatunk, nem voltak szabályok, betartottuk őket. Hallgatunk, azt hittük, ha elmondjuk, jobb lesz. Hallgatunk, nekünk a slam kellett, hogy azonosulni tudjunk. Hallgatunk, ezt is meg fogom utálni. Hallgatunk, nincs boldog szöveg. Hallgatunk, mi, a normálisak. Hallgatunk, nem lehetsz szimbolikusan tehetséges. Hallgatunk, jobbnak láttuk az amputálást a gyógyításnál. Hallgatunk, ha leszel, optimista légy. Hallgatunk, azt hiszem, van remény. Hallgatunk, a konyhaművészet is reinkarnálódik. Hallgatunk, találd ki, hogy mi az. Hallgatunk, pozitív függőségek a kapcsolataink. Hallgatunk, mert nézőpont kérdése.

[APAD]

Neved hallatán nagyobb pezsgés költözik testemre, mint ezer idegen léha, nedves ajkainak hosszú meséi. Most újra pezseg a testem, mint szilveszter éjszakáján egy

Éjszaka [MADARÁSZ MÓNIKA]

magára hagyott üdítőital. Dühös csillagszórók vitáznak a szerelmemmel, aztán kimúlnak. Visszavonulásuk a győzelem illúzióját nyújtja.

lehetnél [GERGELY ATTILA]

Fontban mérjük a boldogságot. Nem számít a magányod, Nem számít, hogy nehéz. Számít csak, csak a pénz. Nem baj, hogy hiányzol? Borozgatnék apámmal, de bor van, apám is van?! London földjén valahol, társtalan. Szomorú fűzfákról küldök képeket, arcomból kinövő fűzfaleveleket. Bátor vagy édesapám, kérdésem: megéri? Fiadat itthon majd Márai neveli. Szeretném, ha kezeddel szeretnél. Telefonos filozofálásainkról letennél Itthon, egy pohárka bor mellett, velünk, magad lehetnél. Sajnálom magunk, emlékeink noteszébe nem sok dolog szorult. Sajnállak téged, várlak haza! Nekünk nem csak ennyit adott az élet!

Isten voltál

[FERENCZ JOHANNA]

Álmaimban visszajöttél, fojtogattál, pedig akasztófán is te voltál. Talán mert nyakad köré én adtam a halál nyakláncát s az élet örömét talpad alá, csak ki is löktem a zsámoly lábát. Isten voltál. S ezért nem lehettél enyém.

Tarts egy kengurunyi távolságot! A koronavírus-járvány nem lankad, sajnos minden jel arra mutat, hogy továbbra is meghatározza (jobban mondva felforgatja) mindennapi, megszokott és tervezhető létezésünket. Amíg a COVID-19-pandémia tart, kötelességünk minden tőlünk telhetőt megtenni a saját és a környezetünk egészségének megóvásáért. Közösségi térben viseljünk maszkot, gyakran fertőtlenítsünk és tartsuk a fizikai távolságot, mert csak így akadályozhatjuk meg a vírus terjedését és az egészségügyi rendszereink beláthatatlan következményeket okozó leterhelését. A helyzet komoly, de egy adag fegyelmezettséggel, önmegtartóztatással, óvatossággal és álhíreket nem terjesztve (!) kezelhető. Minden nehéz helyzetből könnyebb kilábalni egy kis derűvel. Ezt gondolhatták Ausztráliában is, ahol a megfelelő távolságtartásra egy helyi jellegzetességgel hívták fel a figyelmet: célozz be egy felnőtt kengurunyi távolságot nyilvános tereken, mert akkor nem lehet baj. Így már mindenkinek világos, ugye? Az ausztráloknak valószínűleg igen. Mivel a jó példa ragadós, az Európa Pont tájékoztató iroda munkatársai lefordították az ajánlott kétméteres „pandémikus távolságot” az

EU tagállamainak „nemzeti mértékegységeire”. Némelyik egyértelmű, máshol – valószínű – egy kis tájékozódást igényel a mértékegység megértése. Tarts, mondjuk öt fapapucsnyi távolságot, vagy esetleg hat bajor kolbásznyit, s nem lesz [SOMOGYI ATTILA] baj.

Filmajánló: The Gentlemen Előbb vagy utóbb célszerű úgy alakítani a dolgokat, hogy az ember alapvetően azzal foglalkozzon, amihez a leginkább ért. Valószínű, hogy erre a következtetésre jutott Guy Ritchie is, miután egy kanyar után visszatért ahhoz a sajátos műfajhoz és ahhoz az egyedi stílushoz, amiért a kilencvenes évek vége táján megjegyeztük a nevét. A Lock, Stock and Two Smoking Barrels és a Snatch elhozta nekünk a kacskaringós történetvezetést és a végletekig felpörgetett tempót, bemutatkoztak a nagydumás, kelet-londoni dialektusban fekete humort toló, nagypályán is kispályás bűnözők, akik mindenféle ügyes-bajos dolgokba keverednek, melyekből aztán így vagy úgy, de végül kikecmeregnek. Ideje is volt a kísérletezést abbafelejteni, mert a két Sherlock Holmes-film és a The Man from U.N.C.L.E. még úgy ahogy fogyasztható volt, a King Arthur: Legend of the Sword viszont már enyhén sótlanra sikeredett. Bár ez utóbbiról megoszlanak a vélemények… Mindezek után a kék színben közízlést sértő Will Smith-szel érkező Aladdin sajnos már azt sejtette, hogy a mestert végleg elveszítettük… Szerencsére nem így történt, mert a The Gentlemennel (melynek G. R. forgatókönyvírója, rendezője és producere is egyben) visszatérni látszik a jó útra. A film bonyodalma onnan indul, hogy egy amerikai származású, de Angliában „fűszerkereskedő” nagymenő úgy dönt, hogy viszszavonul az ipartól, hogy a jövőben kizárólag családjára összpontosíthasson, ezért piacra dobja a rendkívül jól jövedelmező londoni marihuánabirodalmát (melynek munkapontjait

zseniális módon építi ki a modern korba belefáradt brit nemesek birtokain). A biznisz elpasszolásának alaposan kidolgozott terve természetesen összekuszálódik, mikor az üzlet híre terjedni kezd az alvilágban, a kínai heroingóréktól kezdve egy meleg rapperekből álló bokszklubig mindenki szeletet követel magának a kenderfarmokból… Ez természetesen csak a sztori gerince (ennyivel lerendezni túl egyszerű is lenne…), a szálakat többek között még egy gátlástalan sajtós is ráncigálja… Szóval egy jellegzetes Guy Ritchie-zsánerfilmet kaptunk végre, egy raklap nagynevű színészt és egy remek filmzenét is egyben. A sztárparádé itt is működik, mindenki zseniálisan hozza szerepét, senkit sem játszanak le a vászonról, a mozaik nagyon is összeáll. Megkapjuk többek között a tanítómesékkel operáló gengszterkirályt, a piperkőc megoldóembert, a pofátlan se.fejet és a szókimondó bokszedzőt is, akik amúgy egytől egyig úriemberek, kifogástalan a modoruk és kifinomult az ízlésük. Fennkölten isszák a whiskyt, a szivart komótosan szívják, a steakhez is értenek, miközben arra is jut idejük, hogy szétcsúszott narkósokat oktassanak mély elméletekkel… [SOMOGYI ATTILA] Szóval, nézni...

Vannak éjszakák, mikor a farkasok csendesek, és csak a hold üvölt, mikor boszorkányok repkednek, fekete macskák futkosnak. Ezeréves árnyékok láthatatlanná válnak. S a természet csak neked suttog... A pokol üres és az összes ördög itt van! Magukkal ragadták rendezvényeinket, kilátástalan még a jövő. Egy rejtéllyel emlékszünk ezúton egyikükre, az angol táborra.