Issuu

2 0 2 1 . F E B R U Á R

V i d é k if a r s a n g o k

E g y e t e mi s t á k n y i l a t k o z n a k

Eu r ó p á b a n

El ő t é r b e n c s é s ze k aböl

s zí v e m

S z é k e l y u d v a rh e l y

a c s ü c s k e

a tartalomból 2. ESEMÉNYEK, AMIKET AJÁNLUNK

3. EGYETEMISTÁK NYILATKOZNAK – ELŐTÉRBEN A BÖLCSÉSZEK

8. „SZÉKELYUDVARHELY A SZÍVEM CSÜCSKE”

12. BE A POEM

14. VIDÉKI FARSANGOK EURÓPÁBAN

16.

IMPRESSZUM

REJTVÉNY

hangoló Végre egy új év, ami új lehetőségeket, új történeteket, új arcokat rejt a fedőlap mögött. Egyre csak sokasodnak a nyüzsgő hétköznapok napsütéses percei, egyre több bicikli jelenik meg a reggeli, hosszú autósorok mellett, és lassan már kényszerszabadságra ment az összes, cipzár mögötti sál. Újra népszerűségnek örvendhetnek a szabadtéri padok deszkái és a kávézók teraszos székei, mert gyakrabban lelnek társaságra várakozó emberekben vagy kávézó fiatalokban. Nemcsak egy új év kezdődött, hanem már egy új fejezethez érkeztünk az évszakok könyvében is. Apropó, neked mik a terveid

az új évben, a természet legcselekménydúsabb évszakában? A miénk az, hogy kihasználjuk azokat a lehetőségeket, amik eddig nem voltak adottak, vagy éppen rejtve voltak a sorok között. Együtt, veled. Hogy észrevegyük azokat a bekezdéseket, párbeszédeket, amiket eddig átlapoztunk, mert eszeveszetten kerestünk egy más fejezetet. Hogy örömünket leljük a majd elhangzó történetekben, elhangzó szavak zajával, és nevetések zsibongásával töltsük meg a levegőt. Hogy találkozzunk veled, és újra együtt írjuk közös történetszálunkat. Benne vagy? [DOBAI CSABA]

Főszerkesztő: Dobai Kincső • Projektfelelős: Toth Tímea • Tördelés: Bálint István • Korrektúra: Mircse Zsuzsánna Közreműködők: Kovács Boglárka, Sándor Bíborka, Lőrincz Renáta, Anton Lívia, Vinczellér Árpád, Lukácsi Előd, Beke Tamás, Máthé Gyopár Bíborka, Kelemen Timea, Gergely Attila, Dobai Csaba, Somogyi Attila Kiadja: Udvarhelyi Fiatal Fórum, Europe Direct Hargita, Cím: 535600 Székelyudvarhely, Kossuth Lajos utca 20. szám, tel.: 0266-213371, e-mail: uff@uff.ro • Nyomda: Pantex Impex Kft., Székelyudvarhely • ISSN: 1842-6514

SZÉKELYUDVARHELY ÖNKORMÁNYZATA

PROIECT FINANȚAT DE UNIUNEA EUROPEANĂ

Események...

... amiket ajánlunk Hogy mit találtunk ki a Nesttel partnerségben csak neked február 26-ára? Extramaszkos zenés slam. Szedd elő a slamszöveged és ints „szevaszt” a télnek! Mi is azt tesszük. Ne agyald túl. Találkozunk a Mokkában. Lesz egy szabad mikrofon, amit bármikor lerohanhatsz és rászabadíthatod a gondolataid a világra. Lesz egy teljes zenekar, akiket nem kell sokat győzködni, hogy a szöveged mellé odategyék a legillőbb háttérzenét – amennyiben szeretnéd. Lesz maszk, lesz koktél, lesz udvaron röhögős afterezés. Elég izgalmasan hangzik, nem? Jelentkezz a Nest Facebookvagy Instagram-oldalán üzenetben. Várunk nézni, slammelni, csodálni, kiosztani, elemezni vagy simán csak egy jót beszélgetni.

Az Udvarhelyi Fiatal Fórum és a Europe Direct Hargita 2021. március 8-án Egymást építeni meNŐ címmel nőnapi rendezvényt szervez fiatal lányok számára. Az eseményre a Siculus Ifjúsági Házban kerül sor egy kerekasztal-beszélgetés formájában. A társalgásban részt vevők olyan fiatal udvarhelyszéki nők, akik betekintést nyújtanak abba a folyamatba, amely a sikereik és céljaik eléréséhez vezetett, ebből adódóan szót kerítve a kihívásaikról, motivációikról és esetleges kurdarcaikról. Résztvevőink más és

más aspektusból mutatják be történeteiket, ugyanis igyekeztünk minél színesebb területen tevékenykedő hölgyeket választani, ezáltal szemléltetve a siker különböző megnyilvánulásait egy nő életében. Az esemény célja így az, hogy a felnőttkor kapui előtt álló lányoknak ösztönzést nyújtson az álmaik elérésében és segítse az önmegvalósításban, mert ahogy a rendezvény neve is demonstrálja, egymást építeni meNŐ! Résztvevőink: Kelemen Kincső, Győrfi Kata, Lázár Beáta, Boros Viktória, Gál Boglárka és Biro Timea.

Egyetemisták nyilatkoznak

Előtérben a bölcsészek ISMÉT! IGAZ-E, HOGY ÉREZHETŐ MÁR A SULISOKK ÚJ FELÁLLÁSÁNAK FOLYTONOSSÁGA? ELŐZŐ LAPSZÁMAINKBAN TÖBBEK KÖZT AZ EGÉSZSÉGÜGYI, ILLETVE A MŰVÉSZETI ÁGAZATOK KÖRNYEZŐ EGYETEMI KÍNÁLATÁBA VEZETTÜNK BE TITEKET A LEHETŐ LEGBELSŐBB SZEMPONTBÓL: EGYETEMI HALLGATÓK ÁLTAL. LAPJAINKRA VETETTÉK MINDAZT, AMIT MEGÉLTEK, AHOGY MEGÉLTEK. OLYAN ÉLMÉNYEKET, TAPASZTALATOKAT, MEGLÁTÁSOKAT OSZTOTTAK MEG VELETEK, AMIT NEM TALÁLTOK MEG AZ EGYETEMI HONLAPOKON. ÉPP ETTŐL LEHET IZGALMAS ÉS ÉRDEKFESZÍTŐ SZÁMOTOKRA MINDENIK KIADVÁNYUNK. EBBEN A LAPSZÁMBAN A HUMÁN BEÁLLÍTOTTSÁGÚ DIÁKOKNAK TUDUNK ÉS AKARUNK A KIINDULÓPONTJUK LENNI. KÖVESSÉTEK FIGYELEMMEL A SULISOKKOT, IDŐVEL MINDENIK SZAKTERÜLETRE SOR KERÜL.

Egyetemválasztáskor nekem sok mindenki mondott sok mindent. Amit igazán szerettem volna, azt nem díjazták, gondolkodási időt középiskola után meg nem hagytak. Azt ajánlom neked, kedves licis diák, vedd kezedbe az irányítást, és kezdj el időben gondolkodni azon, hogy mit szeretnél tanulni, azt hol szeretnéd tanulni, és az elhatározásod mellett tarts ki, de csak akkor, ha a te döntésed. Egy év egyetemi élet után jöttem rá, hogy mit szeretnék igazán: spanyolul tanulni és világot látni. Kolozsváron a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán kezdtem az alapképzést román–magyar szakon, majd váltottam magyar–spanyolra, és itt megállapodtam. Életem egyik legjobb döntése volt. Ezután Erasmus+ program keretén belül Spanyolországban tanultam

fél évet a koronavírus-járvány előtt, most pe- együtt, mikor néggyel. A mennyországban dig az államvizsgámon és néhány fordításon vagy a pokolban (ahogy a diákszlengben hívjuk ezeket a bentlakásokat), nekem mindolgozom. Az egyetemen az oktatás? Elméletközpon- denhol jó volt, mindenhol szuper közössétú. A humán tudományágak közül kettőt ta- gekbe keveredtem, legyen az román vagy nulunk: nyelvészetet és irodalomtörténetet, magyar. Az pedig, hogy melyik bentlakásba mindkettőnek van kurzus- és szemináriumré- kerülsz, a jegyeidtől függ, tanulni évközben sze (gyakorlat). Bár a szemináriumokon több pedig nem gáz. De ugyanakkor tudnod kell, a tanár–diák közti interakció, többnyire ez is hogy az egyetemista életet nem éri meg csak tanulással tölelméletközpontú. A teni, kell menni butanulás pedig könyvlizni, moziba, kiülni a tárközpontú. Hogy Szamos-partra meg csalódtam-e? A válaa Fellegvárra. Az ittszom: igen. A magyar honi hobbijaidat sem vonalon a kortárs, Kovács Boglárka BABEȘ–BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM, szabad elhagyni, ha izgalmas témát bonBÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR, kórusoztál itthon, colgató könyvekhez MAGYAR–SPANYOL SZAK megteheted fent is, utolsó éven érünk el #tanulnimenő ha sportoltál itthon, vagy mesterképzés #onceErasmus megteheted fent is. alatt. A spanyol vo#alwaysErasmus Azt a célt látom nalban viszont kel#állambácsitámogat magam előtt egyelemeset csalódtam. #nincsmitőlfélni tem elvégzése, illetve Szuperrendesek a roegy félév külföldön tamán tanárok, ha látnulás után, hogy egy ják rajtad, hogy végtöbbnyelvű közösségzed a munkád, tanulni ben szeretnék élni és szeretnél, nagyon sokat segítenek neked mint magyar ajkúnak, és dolgozni (például fordítani). Erdély is ilyen, semmiféle hátrányos megkülönböztetésben csak még kis cipőben járunk. Nekem szuper nincs részed. A tanárok nagy része a konzer- egyetemista éveim voltak, megtaláltam benvatív kategóriába sorolható mindkét vonalon, nük a jót. Nem mondom, hogy ajánlom az kevés a fiatal tanársegéd, bár nagy szükség egyetememet, mert inkább nem, de ha kérlenne rájuk meg a lendületükre. A vizsgaidő- désetek van, keressetek meg, beszélgessünk szakról nálunk annyit kell tudni, hogy egy el. :) Én arra szeretnék biztatni mindenkit, hogy nagy jegy több kisebb vizsgából áll össze, ezért járja az a hír, hogy nálunk olyan sok vizs- legyetek bátrak, merjetek olyant tenni, amit ga van… De: sok könnyebb vizsga. :) A vizsga- még előttetek senki! Ha van bármi ötletetek, időszakban tudjátok mi történik? Megváltjuk ne hallgassatok vele, keressetek meg egy hozzáértőt, kérdezzetek, éljetek a külföldön a világot! Többször is! ;) Az egyetem bentlakásában laktam, a hí- tanulás és úgy amúgy a tanulás lehetőségéres Hașdeuban, mikor egy másik lánnyal vel!

Egész életemben pedagógus szerettem volna lenni, ezért is végeztem a pedagógiai líceumban. Ugyanakkor hatalmas szerepet játszott az életemben az irodalom és a nyelvek. Éppen ezért vontam össze a kettőt és jelentkeztem a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–angol szakára. Az első benyomás megijesztett picit. Mindenki mondta, hogy nagyon sokat kell olvasni bölcsészkaron, arra viszont senki sem készített fel, hogy mennyi is pontosan ez a sok. Megrémített a több ezer oldalnyi szöveg és a rengeteg tantárgy, ami a következő néhány évemet töltötte ki, azonban az első riadtság után összeszedtem magam, és próbáltam felvenni a kar tempóját. Tanáraimnak rengeteget köszönhetek. Egy színes, lendületes, kreatív társaság próbálta felkarolni az elsőéves diákokat, és nagyjából mindenben segítségünkre voltak. Ez persze nem azt jelentette, hogy a vizsgán is számíthattunk a támogatásukra, de végülis nem nyaralni mentünk az egyetemre. Emellett a felsőbb éves diáktársaink is segítettek eligazodni az épület és a tantárgyak labirintusában, illetve bevezettek Kolozsvár irodalmi életébe is. Mindent megtettek annak érdekében, hogy megtaláljuk a helyünket ebben a közösségben (gólyabál, gólyatábor, közös irodalmi estek stb.). Kiváló, interaktív és érdekes órákon vehettünk részt a három év alatt, valamint rengeteg konferencián, egyetemen kívüli előadást hallgathattunk meg (külföldi professzoroktól egyaránt). Csoporttársaimmal is szoros kapcsolat alakult ki, egymás határait feszegetve sikerült a három évet teljesíteni. Jelenleg mesterképzésen vagyok a budapesti ELTE bölcsészkarán, de semmiképp sem bántam meg, hogy az alapképzést Kolozsváron végeztem. A mesterképzésem befejezése után elsősorban tanárként szeret-

Sándor Bíborka BABEȘ–BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM, BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR, MAGYAR–ANGOL SZAK

nék elhelyezkedni valahol, ezért is állíthatom, hogy a legjobb döntés volt számomra ez az egyetem. Ami szintén hatalmas szerepet töltött be az elmúlt három évemben, az az Apafi Mihály Református Kollégium volt. Mindenkinek azt ajánlom, hogy próbálja meg ott eltölteni az egyetemi éveit, mert egy fantasztikus közösség tagja lehet, és igazi „családra” találhat a kollégium falai között. Nagyon remélem, hogy rengeteg új bölcsészhallgatóval telik majd meg Kolozsvár, és ők is mind azt a különleges életet tapasztalhatják meg, amiben nekem részem volt.

Lőrincz Reni vagyok, másodéves egyetemi hallgató a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, magyar–komparatisztika szakon.

Lőrincz Renáta BABEȘ–BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM, BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR, MAGYAR–KOMPARATISZTIKA SZAK

Az érettségit követően, még az eredmények előtt, rohantam fesztiválozni úgy, hogy a továbbiakról, a továbbtanulásomról még nem alakult ki egy tiszta kép a fejemben. Az egyetemek honlapján leginkább azt nézeget-

tem, hogy milyen szakmában lehet majd a diploma megszerzése után elhelyezkedni, és noha a bölcsészkar elég kecsegtető volt, nem voltam biztos a dolgomban. Vonzott a szép épület, a gondolat, hogy majd ott tanulhatok, viszont a szakok között nem találtam a nekem megfelelőt, mígnem a Vibe-on egy kedves bölcsészhallgató barátom felhívta a figyelmem a komparatisztikára. Az egyetem honlapján úgy szerepel: világ- és összehasonlító irodalom. Az érettségi eredményeket követően elkezdtem a kutakodást, kíváncsi lettem, hogy mit is rejthet magában a szak, megpróbáltam elképzelni miként győz le nagy földrajzi távolságokat és helyez egymás mellé különböző kultúrájú műveket. Szerencsésnek mondhatom magam, mivel ez a kíváncsiság a mai napig fennáll, és szüleim, barátaim mindenben támogattak, igaz, az első félévben nem biztos, hogy tudták, hova is járok pontosan. Valóban sok a vizsga, rengeteg dolgozatot kell írni, nem könnyű a vizsgaidőszak, de közösen szenvedni a csoporttársakkal mégiscsak könnyebbé teszi, egymást elrugdosni egy-egy vizsgáig, együtt sírni és nevetni megszépíti majd a nehéz időket is, és biztos vagyok benne, hogy nemcsak a több ezer oldal tanulmányozásával gazdagodunk majd, hanem mindenki megtalálja a saját útját. A bölcsészettudományi kar magyar tagozatán működik egy szakosztály, ami közel hozza egymáshoz a diákokat, legyen szó bármilyen mellékszakos hallgatóról vagy felsőbb évesről, közös érdeklődési területet kínál, programokat szervez, felpezsdíti a bölcsész létet. Szóval ha valaki attól fél, hogy elveszett lesz, mert mindenki okos, folyamatosan olvas és szemüveges, ha valaki attól tart, hogy egyedül kell szembenéznie majd a sok újdonsággal, biztosíthatom, hogy nem így van, mert segítőkész, összetartó közösség vár a bölcsészkaron.

Másodéves egyetemi hallgató vagyok a Brassói Transilvania egyetemen, bölcsészkaron, román tagozaton. Egészen kicsi korom óta ez a célirányom. Brassót választottam, miért? Egyszerű. Azért, mert azt hittem, hogy itt nincs annyi magyar, mint máshol a környező egyetemi városokban. Noha rengetegen vagyunk, nagyon vagány közössége van a BMD-nek, ami rengeteget hozzá tesz ahhoz, hogy miként élem meg az egyetemi éveket. Magának az egyetemnek is van egy egységes, magával ragadó hangulata, ami teljesen elvarázsol. Igaz, nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy feladom – főképp vizsgaidőszakban –, de mégis itt vagyok és kitartok amellett, amit elterveztem már hatodik osztályos korom óta. Valóban, a bölcsészkaron van általában a legtöbb vizsga, és rengeteg könyvet kell olvasni, de igazából elég, ha jól bevágod a tartalmakat; a nyelvtant viszont jó, ha kisujjból rázod ki, mert különben agyonszívatnak – addig, míg vagy búcsút veszel az egyetemtől, vagy míg addig jársz pótvizsgára, amíg megunják és kegyelemből átengednek. Ami jó benne, hogy itt legalább megtanulod, hogyan legyél kitartó és azt, hogy hogyan tudod kordában tartani a lelki erőd az utolsó vizsgádig. A szakmaválasztást biztosan nem, de még a brassói egyetem választását sem bántam meg, mivel mellette rám talált egy szenzációs lehetőség, hogy „afterschoolban” taníthassak kisgyerekeket. Ezeket mind megerősítő jelnek fogom fel, mivel diplomázás után román nyelvet szeretnék tanítani, így addig is gyakorlatot és tapasztalatot szerzek a pedagógia világában is. Ha valaki megkérdezné, hogy újra ezt választanám-e szakmámnak, akkor is igent mondanék, mivel ki kell tartani az álmaink mellett és meg kell valósítani azokat. Mindent lehet, csak ahhoz kellesz te, az elhatározásod és az akaratod.

Anton Lívia BRASSÓI TRANSILVANIA EGYETEM, BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR, ROMÁN–ANGOL SZAK

„Székelyudvarhely a szívem csücske” itt! Irigyeld azokat, akik otthon vannak HAGYD, HOGY SZERETTESSE MEG MAGÁT VELED EZ A VÁROS. HAGYD, HOGY SZOROS KÖTELÉKET ALAKÍTSON KI KÖZTED ÉS KÖZTE. ENGEDD NEKI, HOGY RAGASZKODJON HOZZÁD, ÉS NE HARAGUDJ RÁ, AMIÉRT MAJD MINDIG HONVÁGYAT OKOZ NEKED. HAGYD, HOGY AZ ALÁBBI BESZÁMOLÓK MEGÉRINTSENEK ÉS ELGONDOLKODTASSANAK.

Vinczellér Árpád VÁLLALKOZÓ, BARISTA

Éltem külföldön. Korábban megjártam Ciprust és Angliát is. Mindkét helyszín mély nyomot hagyott bennem, imádtam ott lenni, szerettem az érzést, hogy független vagyok és szabad. De mindez egyik helyszín esetében sem tartott tovább néhány hónapnál. Borzalmas honvágyam volt, hiányoztak a barátaim, a családom és összességében az itthoni élet. Amikor utoljára hazajöttem, elhatároztam, hogy ha egy mód van rá, itthon szeretnék maradni, mindannak ellenére, hogy abban az időben talán még sokkal erősebb volt a kivándorlási kedv, mint manapság. Mindenhol azt lehetett hallani, hogy ez egy rossz város, itt nincs lehetőség, nincs munka, alacsonyak a fizetések, el kell húzni innen, minél hamarabb. Mert „németbe”, „angolba”, ott lapáttal hányják a pénzt utánad, kevés munkáért cserébe. Én ezt nem akartam elhinni. Mármint egyiket sem. Sem azt, hogy itthon nincs mit keresni, sem azt, hogy nyugatabbra ingyen osztják a pénzt a semmire. Szentül hittem és hiszek abban, hogy egy ember értékteremtési hajlama és képessége határozza meg a sikerét, és azt, hogy mire viszi az életben. Szerintem nem szabad a lónak megelőznie a szekeret. Nem szabad azzal kezdenünk

a karrierünket, hogy milyen sokat akarunk majd keresni. Mert ekkor jön be az, hogy „hát ebből nem lehet megélni itthon”. Szerintem legelőször azt kell megtalálnunk, hogy milyen értéket tudunk adni a környezetünknek. Mit tehetünk azért, hogy mások élete jobb legyen? Hogyan tudnánk másokat boldogabbá, egészségesebbé, nyugodtabbá, szabadabbá tenni? És abban a pillanatban, hogy erre a kérdésre tudjuk a választ, megtaláltuk életünk értelmét. És ekkor veszíti el a létjogosultságát az anyagi megfontolásból való külföldre telepedés.

Ugyanakkor szerintem utazni jó, sőt kell. De csakis azért, hogy a látókörünket bővítsük. Fedezzük fel a világot, tanuljunk olyanoktól, akik már valamit jól csinálnak, tapasztaljunk, nézzük meg, hogy mi hiányzik itthonról. És hogy ha kedvet és hajlamot érzünk magunkban, miután hazatértünk, adjuk át a tanultakat. És ezt előbb-utóbb értékelni fogja a környezetünk. Az én tapasztalatom az, hogy bármennyit adunk, azt kamatostól kapjuk vissza az élettől. Ha sokat adunk, sokat kapunk, mindegy, hogy külföldön vagy itthon. De akkor már inkább itthon.

Fiatalként, mint sokakat, engem is vonzott a nyugati élet, az úgynevezett „amerikai álom”. A Gimi után Kolozsváron folytattam a tanulmányaimat, ahol egy év állatorvosi után szakot váltottam, és a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Környezettudományi és Környezetmérnöki Karán folytattam, majd sikeresen be is fejeztem tanulmányaimat. Másodévben, a Work and Travel program keretén belül lehetőségem adódott négy hónapot az Egyesült Államokban tölteni, ami önmagában is egy álom volt számomra. Visszagondolva azt mondhatom, életem egyik legjobb időszakát éltem át e négy hónap alatt, de ez idő alatt tudatosult bennem az is, hogy itthon szeretnék elhelyezkedni és karriert építeni, mely elhatározásomhoz társult a honvágy, az a belső érzés, hogy a családom és a barátaim közelében képzelem el az életem további részét. Az Amerikában töltött idő és az egyetem elvégzése után már kezdett kialakulni bennem egy jövőkép, de tapasztalatszerzés gyanánt egy évet még Oxfordban dolgoztam szakácsként. Ezt követően 2017-ben megvalósítottam az Amerikában megálmodott Tom Cooks büfékocsit, és örömmel tölt el, hogy nemsokára egy hamburgerezővel bővülhet a vállalkozásom. Úgy gondolom, nincs annál jobb és megnyugtatóbb érzés, mint itthon lenni a család és a barátok közelében, és itthon valósítani meg álmainkat.

Beke Tamás VÁLLALKOZÓ, SZAKÁCS

Középiskolás éveimben alapítottunk egy zenekart (Palma Hills) a barátaimmal, és nagyon nagy lendülettel, lelkesedéssel dolgoztunk és gyakoroltunk, hogy megvalósítsuk álmainkat, hogy a későbbiekben befutott zenekarként tudjunk tevékenykedni. Sokáig nem tudtam, hogy milyen területen szeretnék továbbtanulni, több szak is foglalkoztatott,

mint zenekari menedzser, és koncert-, illetve rendezvényszervezéssel fogok foglalkozni. Azt gondoltam, hogy ezt a marketingszakon tanultakkal fogom tudni támogatni, így a Kolozsváron töltött éveim alatt voltak próbálkozásaim e céljaim megvalósítására, viszont az egyetemi éveim vége felé már láttam, hogy ez nem fogja megteremteni azt az egziszten-

Lukácsi Előd VÁLLALKOZÓ, FAGYLALTKÉSZÍTŐ

mígnem az utolsó iskolai évben a közgazdasági egyetem mellett döntöttem. A döntésemet nagyban befolyásolta, hogy számos sikerünk volt a zenekarral és határozott lépésekkel ívelt felfelé a pályánk. Nagyon fiatalon és kicsit naivan abban bíztam, hogy a zenélés mellet a zeneiparban találom meg a helyem

ciát, amire vágyom. Aztán kezdetben alkalmi munkákat vállaltam, később elkezdtem dolgozni a Bulgakov étteremben szakácssegédként, illetve pincérként. Ebben az időszakban még nagy lendülettel próbálkoztam a zeneiparon belül megtalálni önmagam, viszont idővel elfogytak az ezzel

kapcsolatos motivációim és a zenekar egyik fele visszaköltözött Székelyudvarhelyre, így ettől a ponttól egy kettészakadt csapatot kellett összetartani. Az egyetem után még maradtam egy kicsit Kolozsváron, viszont öt-hat év után mondhatni meguntam a nagyvárost és a hazaköltözést kezdtem el tervezgetni. Ez akkor egyáltalán nem sikerült nekem, mert mielőtt hazaköltöztem volna Székelyudvarhelyre, megismertem egy lányt, így borultak a terveim a hazaköltözést illetően, és nemhogy nem költöztem vissza a mi kis városunkba, hanem egyenesen egy még nagyobb városba költöztem, Budapestre. Budapesten egy neves olasz étteremben kezdtem el dolgozni, ahol megpróbáltam minél többet elsajátítani az olasz gasztronómiából, eleinte puszta kíváncsiságból, később pedig céltudatosan. Azért céltudatosan, mert ebben az időszakban született meg bennem a vágy, hogy én egy fagylaltozót szeretnék nyitni. Szerencsémre volt egy használt fagylaltgép ennél az étteremnél, és miután ezt megvásároltuk a szüleim segítségével, el-

indult megint egy új fejezete az életemnek. Felmondtam az étteremnél, és amit egy évvel korábban nem tudtam megvalósítani, hogy hazaköltözöm, azt immár megtettem, és hazajöttem a párommal meg egy fagylaltfagyasztó géppel. Tavaly nyáron sikerült az öcsémmel közösen beindítani az Ízvarázs vállalkozást, és jelenleg is a szárnyainkat bontogatjuk, a fagylaltkészítés ízes, színes világában. Továbbá az is bizakodóvá tesz, hogy a gimnazista álmaimról sem kell teljesen lemondjak, mivel a zenekar bár őrlángon égett egy ideje, most mégis újra egy városban vagyunk, ráadásul ott, ahonnan elindultunk. Az nem teljesen igaz, hogy hazaköltöztem, mivel telente jelenleg is töltök hosszabb időket Magyarországon, viszont mivel a gyökereim itt vannak, ezért nem kérdés, hogy Székelyudvarhely a világom közepe. Kicsit nehéz ezt a távolságot áthidalni, viszont úgy érzem, hogy idővel minden csepp a medrébe kerül, és megélhetem egyszerre a vándor és a patrióta énem álmait is.

be a poem FIATALOKTÓL FIATALOKNAK. BÍZUNK BENNE, KEDVES KÖZÉPISKOLÁSOK, HOGY EZEN KEZDEMÉNYEZÉSÜNKKEL SOKATOK ÉLNI FOG. KÜLDJÉTEK BE AZ UFF BÁRMELYIK ELÉRHETŐSÉGÉRE SAJÁT VERSEITEKET IS, HOGY AKÁR MÁR A KÖVETKEZŐ LAPSZÁMBAN MEGJELENJEN AZ!

Végtelenbe veszett emlék [KELEMEN TIMEA]

„A tegnapi alkony búcsúja, a reggeli harmatkönnyes pirkadat” Halált és ébredést suttog a lét. Megnyugvás sóhaját a vég s kelő táncot az alkonyi ég. Elfeledett pillanatot suttog, a végtelenbe vesző emlék. Egykori képe a létnek, hol a fájdalom szeretetté érett s gyermekujjal mutattam a földgömb porosodó térképét, a végtelenbe vesző emléket. Augusztusi meleg reggel az aranyló napsütés mégis éget, belülről reszket a lelkem, hisz utoljára láttam mosolyát, a halált suttogó végtelenbe veszett emléknek.

Buszmegálló [GERGELY ATTILA]

Negyed hat. Kőrisfa utca. Szál ing, szállong, farmerrövidgatya. Csupasz vállam és a buszmegálló forró plexiüvegfala. Tároló a hátamon, fekete. Füzetek tácsognak benne, ketten. Utolsó füzettanács napja van, július. Anyu dicséretét tárgyalják a jegyek, még ez egyszer. Plexin ragasztó. Ragasztón számokkal teleírt cetli. Fejem mellett menetrendet jelölő fecni. Hozzám legközelebb fél hat áll, időben. Fél hat. Kőrisfa utca. Megálló busz, szétnyíló ajtó. Lefelé hömpölygő tömeg, közöttük szőke lány tipeg. Intek a sofőrnek. Mehet! Elinduló busz, rajta néhány öreg. Nyikorgó ajtócsukódás, röffenés, kipufogott gáztömörület. Buszmegálló. Nyakbamászó, s ott szaglászó, kecses, szőke leányzó. Nedves tenyerű leányváró. Egy nyár. Egy magányos buszmegálló. Egy pár. Két egymásban otthont találó kéz. Mi.

„Nemrég a szemembe mentél, fájt, majdhogynem szúrtad ki...” Tétovázunk megpirosítják arcomat a gondolatok ványadt a bőr rajtam, túl sokat áztatom magam, azt remélve, hogy a kád oldalán maradnak a kisértések, énekelnek az érintés nyomai, hangjuk lett a húsban, veszekednek, hogy melyik részem kéri jobban a simogatást közben, kedvem volna megrágni a gyümölcsök magját, s karjaimat meglobogtatni a szélben, iszapban vájkálni, aztán kipiszkálni téged a körmöm alól. Alig, hogy megjöttél,

mintha visszafelé mentél volna, amire magamhoz szoktattam a gyomrodban lakó madarat, arra már más ismeretlen illatú szőrben volt a fészek. Lassan fogytál el, riadt verejtékben csapódtál ki, kiszivárogtál a szemem sarkán, illetve a fogmosással az ízedet is kiköptem. Nemrég a szemembe mentél, fájt, majdhogynem szúrtad ki, de nem szóltam utánad, ugyan nagyokat üvöltöttem némán, majd eltűntem egy pocsolya tükrében nem tudom, hogy kerestél-e azután.

tétovázunk [MÁTHÉ GYOPÁR BÍBOR]

Vidéki farsangok Európában Télbúcsúztatás és tavaszvárás Számos európai országban hagyománya van a farsangnak. A nagyvárosokra jellemző karneválok mellett a vidéknek is gazdag a télbúcsúztató és tavaszváró, pogány szertartásokhoz kapcsolódó farsangi szokásrendszere, ahol közös motívum a megtisztulási és termékenységi rituálék gyakorlása a bőséges termésért. A szereplők és az ünnepségeken előadott jelenetek többsége Európa-szerte hasonló. A farsanghoz tartozik az ijesztő jelmezekbe öltözött „vademberek” jellegzetesen hangos, telet és rossz szellemeket elűző felvonulása és tánca, visszatérő elem a tél szertartásos halálra ítélése és eltemetése, a tisztítótűz, továbbá a jelképes aratási vagy esküvői jelenetek is. A néprajz- és történelemtudósok egyelőre nem adtak egyértelmű választ arra, hogy milyen módon terjedt el a népszokásegyüttes szinte egész Európában. Egy érdekes kutatás viszont arra jutott, hogy a farsangi szokásoknak ősi gyökerei vannak, amelyekben közös európai kulturális önazonosságunk fejeződik ki. Az Alpok látványos karneválja a nyugat-ausztriai Imstben négyévente tartott Schemenlaufen. Az ünnepség 2012 óta az UNESCO kulturális örökség része, és kizárólag férfiak vehetnek részt, akik hagyományos farsangi öltözékekben, parókával és fura álarcban zenélnek és táncolnak, látványosan ugrándoznak és csapnak minél nagyobb zajt. Főszereplők a Schellerek és a Rollerek, ők óriási fejdíszben egymással viaskodnak és kongatják a derekukra rögzített kolompokat.

Előbbiek az idősebb férfiak, sötétebb bőrrel, bajusszal és dús szemöldökkel, míg utóbbiak a fiatalabbak, világos, kedves arcvonásokkal, kipirult orcával és mosollyal. Kettejük tánca a kiöregedett telet és a fiatalosan közeledő tavaszt jelképezi. A karneváli időszakban kolompos felvonulással találkozhatunk az észak-horvátországi Kastav tartományban is, ahol évente báránybőrbe öltözött, különös fejfedőket és örökzöld

fácskákat hordó férfiak árasztják el a településeket, miközben ritmusosan ugrándoznak és ütögetik össze csípőiket. A számtalan bohóckodó figura (köztük a felügyelőitől rendre megszökő „táncoló medve”) a falvak főterein vad kolompolásba kezd mindaddig, míg a

helyiek étellel nem kínálják őket. A karnevál során, amely szintén része szellemi kulturális örökségünknek, a házakból hulladékot is gyűjtenek, amit aztán a szabadban égetnek el. Csehország is büszkélkedhet UNESCO-listán szereplő farsangi hagyományokkal: a húsvéti nagyböjt előtt Hlinsko és Hamry városok környékén tartott felvonuláson a megszokott színes jelmezek és álarcok, valamint hatalmas fejfedők a főszereplők. A jelmezesek kisebb-nagyobb csoportokban helyi rezesbandák kíséretében házról házra járnak, szerencsét és bőséget hozva a lakókra. A jellegzetes figurák és ceremóniamesterek mindenhol a háziak engedélyét kérik a felvonulók előadásának és táncának megtartására. A legutolsó háznál kerül sor egy bűnbakként feláldozott és beöltözött kanca szimbolikus meggyilkolására. A jószág végrendeletének felolvasása után viszont alkohollal új életre keltik, amivel egyben megnyitják a nagyböjt előtti, bőséges lakomákkal teli táncos időszakot is. A szokásnak több évszázados hagyománya van mindamellett, hogy a 19. században a katolikus egyház, később pedig a szocialista rezsim is tiltotta.

A hamvazószerda előtti héten szervezett mohácsi busójárás 2009 óta szerepel az emberiség szellemi kulturális örökségének listáján. A téltemető-tavaszköszöntő farsangi felvonuláson az ijesztő maszkok, állatbőrből készült jelmezek szintén alapmotívumok. A busót a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc teszi igazivá, aki a rossz szellemeket kereplőkel, kolompokkal űzi el. A busójárás fő eseményei a busók gyülekezője és felvonulása, a telet szimbolizáló koporsó elégetése, a busóavatás, a termékenységvarázsló rítuselemek, az ijesztgetés, a játékok és a tánc. Évek során a busójárás hat napon át tartó, országos és európai hírű népünnepéllyé fejlődött. A farsangi hagyományokkal az EU által támogatott Carnival King of Europe című projekt foglalkozik bővebben, honlapukon (www. carnivalkingofeurope.it) további román, bolgár, olasz, spanyol, francia, macedón, lengyel és szlovén farsangi szokásokat mutatnak be. (Forrás: UNESCO Magyarország) [SOMOGYI ATTILA]

rejtvény

Tavaszi Sulisokk