Impulzus XLVI/3.

XLVI. ÉVFOLYAM / 3. SZÁM 2018. DECEMBER

A MŰEGYETEM VILLAMOSMÉRNÖKI ÉS INFORMATIKAI KAR HALLGATÓI KÉPVISELETÉNEK INGYENES LAPJA

Sziasztok!

A két félévtípus közül határozottan az őszit szeretem jobban. Azon túl, hogy egy komplett nyári szünetünk van előtte kipihenni az elmúlt év fáradalmait – és nem mellesleg nem kell még meghalnunk se a meleg miatt a félév végére –, mi az, ami vár minket ezek után? A karácsony! Már november elején elkezd ünnepi színekbe borulni az egész város, én pedig egyszerűen nem tudom ezt megunni. A fényeket, az illatokat, a hangulatot – és természetesen itt most a meghitt, nyugodt karácsonyi hangulatra gondolok, nem az utolsó pillanatos, rohangálós, kapkodós bevásárlásokra és a „muszáj, hogy minden tökéletes legyen” attitűdre.

Karácsonykor általában törekedni szoktam arra, hogy minél kreatívabb ajándékot készítsek a szeretteimnek, így értelemszerűen már most elkezdtem ötletelni a meglepetéseket illetően, illetve az utóbbi időben újra elkezdtem foglalkozni különböző kézműves dolgokkal. Ennek kapcsán vettem észre, hogy

mennyire pozitív hatással is van rám ez: ez a fajta kreatív gondolkodásmód ugyanis egészen jól be tudott épülni az életem többi területére is, ami miatt sokkal pozitívabban tudok nekiállni egy-egy feladatomnak. Némelyikre egyenesen szórakoztató kihívásként tekintek már, ami meglehetősen jól tud jönni így a 12-13. hét környékére.

Valószínűleg az is sokat számít, hogy ezek a kis kreatív alkotások, amikre mostanában annyira ráfüggtem, valójában egy nagyon jó kikapcsolódási lehetőséget is biztosítanak. Ha számodra nem is ez jelenti a legjobb időtöltést, akkor is szeretnélek arra biztatni, hogy még a legnagyobb hajtásban is próbálj meg időt szakítani magadra és valamilyen időtöltésre, ami feltölt energiával. A saját bőrömön is tapasztalom, hogy sokszorosan meg tud térülni az ilyesmi.

Ezekkel a gondolatokkal szeretnék most búcsúzni tőletek erre a félévre. A szerkesztőség nevében köszönöm, hogy velünk tartottatok, jövőre találkozunk!

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének ingyenes lapja.

XLVI. évfolyam 3. (481.) szám Megjelenik 800 példányban.

Hivatalos lapzárta ISSN ISSN Cím

E-mail Web Blog Facebook Issuu Nyomda

2018. november 2.

1418-0529 (Nyomtatott) 1588-0745 (Online) Impulzus szerkesztőség, Schönherz Kollégium, 1117 Budapest, Irinyi J. utca 42.

919-es szoba impulzus@impulzus.bme.hu www.impulzus.com www.impulzus.com/blog www.fb.com/impulzus www.issuu.com/impulzus Corvin Style Kft. 2360 Gyál, Bánki Donát köz 4. tel: 06 29 745-512 www.corvinstyle.com

Szerkesztőségi gyűlés minden hétfőn 19:00 órától az SCH 919-ben.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

2

Felelős kiadó Felelős szerkesztő (EHK) Főszerkesztő Főszerkesztő-helyettesek Korrektorok Tördelőszerkesztők Olvasószerkesztők Fotók Címlap Grafikusok Írták és szerkesztették

Tóth Nikolett

Makara Árpád László, a HK Elnöke Varga Ferenc Tóth Nikolett Gulyás Gergely, Szörfi Jázmin Kiss Ádám, Knoll Judit, Szabó Emese, Tóth-Bumberák Éva, Tóth Nikolett Blidár Tímea, Gulyás Gergely, Tóth Ádám, Tóth Nikolett, Varga Viktória Kiss Ádám, Knoll Judit, Molnár Tamara, Tóth-Bumberák Éva Szőnyegi Dóra, Tóth Nikolett Blidár Tímea Blidár Tímea, Szabó Emese, Tóth Ádám Blidár Tímea, Kiss Ádám, Molnár Tamara, Szabó Emese, Szörfi Jázmin, Takács Anna, Tóth Ádám, Tóth-Bumberák Éva, Tóth Nikolett

Köszönet a freepik.com weboldal grafikusainak és Sipos Leventének a felhasznált grafikákért!

TARTALOMJEGYZÉK SZAKMA 4 10 12

HÍRADÁSTECHNIKAI LAMBORGINIGARÁZS – INTERJÚ SZOMBATHY CSABÁVAL „CSINÁLD MAGAD!” ÖTLETEK A VIK-EN FÉNYEK, HANGSZÓRÓK, DISZKÓ – INTERJÚ SIPOS LEVENTÉVEL

ALVÁS 16 20

BAGLYOK ÉS PACSIRTÁK ÁLMODJ VELÜNK SZÉPEKET!

SZÓRAKOZÁS 24 28

ÚJ, EGÉSZ ESTÉS MAGYAR ANIMÁCIÓS FILM EEVEELUTION ÉS EGYÉB FINOMSÁGOK

KULTÚRA 32 36 39

AMIKOR HETVEN EMBER EGY CÉLÉRT KÜZD – INTERJÚ A MŰEGYETEMI ZENEKARRAL HETVENNYOLC LILA NÉPMŰVÉSZETI AGYAGEDÉNY EGY HÓPIHE ÉLETE

3

HÍRADÁSTECHNIKAI LAMBORGINIGARÁZS Interjú Szombathy Csabával 14 ÉVESEN KEZDTE A KARRIERJÉT DJ-KÉNT. MA AZON DOLGOZIK, HOGY LABORVEZETŐKÉNT ELHOZZA A CSÚCSTECHNOLÓGIÁT AZ EGYETEMRE A HALLGATÓKNAK. SZOMBATHY CSABA BEMUTATTA SZÁMUNKRA A ROHDE & SCHWARTZ REFERENCIALABORT, AHOL A DIÁKJAI TESTKÖZELBEN LÁTHATJÁK, SAJÁT KEZÜKBEN FOGHATJÁK AZT, AMIT MÁS TÁRGYAKON CSAK INTEGRÁLOKKAL MERNEK EMLEGETNI A TANÁROK. ––Mikor döntötted el, hogy villamosmérnök leszel?

––14 évesen „nagyon komoly” karriert kezdtem.

Egyrészt DJ voltam az osztályban, hatalmas osztálybulikat csináltunk akkoriban. Kellett ehhez villogó is, úgyhogy otthon nekiálltam legyártani – természetesen nem működött. Édesanyámnak volt egy villamosmérnök kollégája, hozzá bementem, megmutatta, hogyan kell, hogyan nem, és végül működött. Ez volt a kezdet.

Nem telt el hosszú idő; 15 éves koromban elkezdett érdekelni, hogy mi van a keverőpulton belül. Akkor nagyjából már el is döntöttem, hogy villamosmérnök leszek. Kifejezetten a hangtechnika felé indultam el, akkor kezdtem el áramköröket építeni. Ez volt az eleje az egésznek, onnantól kezdve már egyenes volt az út a Műegyetemre.

––Miképpen váltál tanárrá, hogyan kerültél jelenlegi tanszékedre?

––Az, hogy végül az egyetemen maradjak, csak úgy jött. Azt tudtam, hogy áramkörökkel akarok foglalkozni, és azt is tudtam, hogy villamosmérnök akarok lenni, de hogy hosszútávon ez a Holdon, a világegyetem túlsó felén, vagy hogy itt, a Műegyetemen valósuljon meg, már csak részletkérdés volt. Nagyon jó kapcsolatom volt a konzulensemmel, dr. Gschwindt Bandi bácsival, így végzés után bent maradtam doktoranduszként, és szép lassan átvettem tőle a stafétát. Neki köszönhető, hogy ebbe a laborba és a HVT-re (Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék) jöttem.

4

––Pontosan miket tanítasz?

––Nagy szerelmeim az elektronikához kapcsolódó területek – ugye ezek miatt lettem villamosmérnök. Hogy pontosan milyen tárgyakat tanítok: Elektronikus áramkörök szimulációja (választható tárgy), illetve Elektronika 1. Utóbbit külföldi képzésen, itt a fordító tolmács énem valósul meg.

A másik része a palettámnak a mostani szűk szakterületem – ami Bandi bácsi mellett alakult ki hallgató koromban –, a műsorszórás. Ezt „járatom én itt a csúcsra”, annak is rádiótechnikai részét. Kifejezetten a TV-rádió műsorszórás, minden, ami ebbe beletartozik. Jelek előállítása, ezeknek a mérés-, adás-, rádiótechnikai vételtechnikája és minden, ami elektronika vagy rendszertechnikailag ehhez kapcsolódik. Ennek keretében Dr. Bitó János kollégámmal van egy közös tárgyunk, a Szélessávú vezeték nélküli hírközlő és műsorszóró rendszerek, amit angolul és magyarul is tartunk. Dr. Udvari Eszter kolléganőmmel társelőadóként a Fénytávközlő rendszerek és alkalmazások című tárgy oktatásában is részt veszek, ennek a harmadát tartom én.

Az optikai- és a kábeltévé hálózatok manapság nagyon szorosan összeforrnak. A kábeltévé hálózatok egyre inkább optikák, egyre közelebb kerül a fénykábel a háztartásokhoz. Húsz évvel ezelőtt csak a nagy országos gerinchálózatok mentek optikán, amúgy minden réz kábelen futott. Egyre inkább afelé halad az ipar, hogy előbb-utóbb minden háztarásba optikai szál jöjjön be. Emiatt a kábeltévé és az optikai hálózatok két borzasztóan összeforrt terület. Az előbbi pedig a műsorszórás szerves része. Itt a laborban is van például egy fejállomásunk.

SZAKMA

Szombathy Csaba A ROHDE & SCHWARZ REFERENCIALABOR VEZETŐJE

––Mi az a Rohde & Schwarz?

––A világ egyik legelismertebb és legkomolyabb műszergyártó cége. Olyan, mint autóban a Lamborgini vagy a Ferrari. Körülbelül ez is olyan, mint a négy-öt legjobb és leghíresebb sportautó gyártó; ugyanígy műszertecnikában is megvan ez a krém, és ennek a krémnek az egyik élvonalbeli cége a Rohde & Schwarz. Domináns területe a rádiótechnika és a híradástechnika, ezentúl van katonai elektronikai része, olyan szakterület, amely repülésirányításhoz és haditechnikához kapcsolódik. Nagyon nagy frekvenciás kutatásokhoz is gyártanak műszereket, de dominánsan TV, rádió és ezekhez kapcsolódó, valamint autóipari mérőműszerekre álltak rá. A rádiótechnika minden területén jelen vannak. A mobiltelefon technika szintén egy tipikusan fellelhető terület náluk.

––Hogy került a Rohde & Schwarz labor az egyetemre?

Van egy másik arcom is: tolmács is vagyok, van egy kis fordítóirodám. Annó a Műegyetemmel párhuzamosan egy fordító-tolmács képzést is elvégeztem. Éppen az államvizsgáim előtt álltam, amikor a Rohde & Schwarz tartott egy szakmai rendezvényt,

és Bandi bácsi, a mesterem, elküldött oda. Az előadás egy új műszerről szólt. Jött egy szünet, az utána lévő témák már nem érdekeltek igazán, így elindultam hazafelé (ez is fontos, mert a „drámához” hozzátartozik). A lépcsőházban támadt egy gondolatom és visszafordultam, gondoltam próbáljuk meg, miért ne? Az előadó egy osztrák ember volt, angolul beszélt, egy tolmács fordította magyarra.

Odamentem a tolmácshoz, gratuláltam neki, majd mondtam, hogy milyen szakot végzek itt a Műegyetemen, ami a R&S profiljába vág, „mellékesen” most végzek a fordító-tolmácsképzőn is. Referenciám nincs, szakmai hátterem nincs, papírom nincs, viszont mind a kettőt most fogom befejezni, nem kell-e ilyen ember? Erre azt mondta, hogy „jó, nézzük meg!”.

Még azon a nyáron kértek egy próbafordítást, ami tetszett nekik. Ősszel kaptam egy újabb munkát, amibe rengeteg energiát és időt fektettem.

Utána jött még egy anyag; a szűkös határidő miatt éreztem, hogy ez lesz a döntő mozzanat.

Akkor az egy olyan munka volt, amit a mai tudásommal és rutinommal, közepes feszültség mellett, éjszakázás nélkül is meg tudnék csinálni, de akkor még kezdő voltam. Nagyon nagy falat volt,

5

viszont éreztem, hogy ezt most „meg kell fogni”, bármi áron. Akkor azt hiszem, hat vagy nyolc órát aludtam három nap alatt. Összehívtam két-három volt szakfordító évfolyamtársamat, csak velük sikerülhetett. Belepusztultunk, de kész lett. Ez volt a döntő pillanat. Utána már nem felvezető időszak volt, hanem azt mondták, hogy jó, akkor komolyan vesznek és onnantól kezdve lettem hivatalosan, élesben tolmács náluk ― eleinte mint egyéni vállalkozó, később pedig a cégem, mint fordítóiroda keretei között. Mindezek mellett doktorandusz voltam az Egyetemen, a Rohdétól teljesen függetlenül, lett egy laborom is a nagymesteremnek köszönhetően (nyugdíjba ment Dr. Szokolay Misi bácsi, egy korábbi egyetemi tanár-laborvezető, és az ő helyébe léptem). A két tevékenységem elkülönült. Jött egy pillanat 2003 ban, amikor be akart jönni a Rohde az egyetemre, és „kapóra jött” nekik a köztünk lévő pár éves üzleti kapcsolat, látták, hogy megbízható vagyok. Akkor ezt a labort átalakítottuk Rohde & Schwarz Referencialaborrá.

A tervek 2002-ben megszülettek, és 2003-ban valósultak meg. A labor akkor még a V2 épületben volt (jelenleg a V1 108-as teremben található – a szerk.). Az átalakítás rengeteg mindent magába foglalt: kicseréltük a plafont, a falakat, teljes belső felújítás, bútor csere, új számítógépek, műszerek

vásárlása. A Rohdétól is kaptunk műszereket. Végül, szalagvágást követően megnyitottuk 2003-ban.

A megnyitás óta referencialabor vagyunk, és én kettős szerepkörben működöm. Egyrészt vezetem és fejlesztem a labort: igyekszem új műszereket beszerezni, szinten tartani a jelenlegi helyzetet, szakemberként kihozom a maximumot, amit a műsorszórásból lehet.

Ezzel párhuzamosan egyéni vállalkozóként egy egyszerű fordító tolmácsból egy kicsi fordító irodává nőttem ki magam, a Rohde & Schwarz kiemelt partnerem.

––Egy átlag hallgató számára miben más ez a labor?

Adok erre egy szakmai és egy pszichológiai választ.

Szakmailag azt adja a hallgatóknak, hogy ide tényleg a csúcstechnikát hozom be, vagy legalábbis az elmúlt néhány év csúcstechnikáját. Nem mindenben a mostani abszolút élvonal van itt, de nagyon közel vagyunk hozzá. Mondok rá egy példát: ez olyan, mint mikor valaki öt-tíz évvel ezelőtti sportautóval tanul meg vezetni, tehát egy mostani modell lehet, hogy egy tized másodperccel jobban gyorsul, vagy még vagányabb kanyart be tud venni, de ha a nálam lévő gépen megtanulsz vezetni,

KATEGÓRIACÍM

akkor minimális utánajárás kell, hogy felzárkózz a tényleges csúcstechnikához. Az élvonalban mindenképp ott leszel tudásban. Amikor kilépsz az iparba, mindenképp tudni fogod azt, amit ott kell.

Legfeljebb annyi eltérést látsz, hogy a mostani műszerekben egy-kettővel több hókusz-pókusz van, de jellegében, szemléletében az élvonalban vagyunk. Röviden, ha innen kilép valaki, akkor nem fog meglepődni.

A pszichológiai válaszom pedig az, hogy hangulatilag igyekszem úgy kialakítani ezt a labort, hogy egy sziget legyen az egyetemen belül. Ez azt jelenti, hogy van pár szép virág, van egy konyhánk, mikró, salátástál, és így tovább, ami nem teljesen normális dolog ugyan egy laborban, de nálunk van.

Célom volt úgy kialakítani, hogy szakszerű legyen, de közben otthonos is. A kanapé is sokat dob rajta, bár őszintén most kicsit rendetlenség van (szerintünk még ez is otthonos – a szerk.). Fog ez finomodni. Ettől függetlenül szeretném, hogy lélektanilag pozitív kisugárzása legyen a labornak amellett, hogy maximális szakszerűségre törekszem.

––Rohde & Schwarz labor, akkor itt minden gép tőlük van?

Nem minden gép, nagyjából a műszerek kétharmada Rohde & Schwarz. A labor miatt nagyon sok támogatást kapok tőlük. Van olyan műszer, amit nekünk ajándékoztak, de máskor is sokkal kedvezményesebb feltételekkel tudjuk megvásárolni őket, mint bárki más.

A referencialabor azt jelenti, hogy időnként olyan előnyöket élvezünk, amiket nagyon kevesen, de ezt viszonozzuk is: ha a R&S valamelyik ügyfelénél előkerül egy probléma, ami komolyabb műszaki kérdéseket vet fel, vagy ki kell próbálni valamit, akkor szakmailag segítjük a munkájukat.

Előfordul, hogy, a Rohde ideküld embereket cégektől vagy az üzleti partnereitől, és itt a laborban segítünk a szakmai kérdésekben.

––Volt olyan feladat, amit nagyon nehéznek bizonyult, és nem tudtátok megoldani?

––Volt ilyen, de nem azt mondanám, hogy végül nem tudtuk megoldani. A feladatokat kétfelé csoportosítanám: bonyolultabbak és rutinból megoldhatók. Megkérdezik, hogy hány lába van a lónak, és rögtön tudom, hogy négy. De amikor azt kérdezik, hogy a százlábúnak hány lába van, akkor bajban vagyok, mert az se biztos, hogy az láb, az se, hogy száz, csak az, hogy nagyon sok.

Ilyenkor azt mondom, hogy időt kérek. Én ezt azért nem bánom, mert ez az agyunkat időnként megdolgoztatja, és nem mindegy, hogy csak oktatunk itt, vagy napi szintű közvetlen kapcsolatunk van nagyon sok ipari szereplővel, melyek révén folyamatosan fejlődhetünk is. Emiatt az órákat is másképp tartjuk. Előbb-utóbb az oktatásban is felhasználom, amivel találkozom. Nem bánom azt se, ha a hallgatók olyat kérdeznek, ami elgondolkodtat, vagy utána kell nézni, ez nekem is a javamra válik. Sőt, elég nagyképű lennék, ha azt

7

8

mondanám, hogy nem. Ha valaki azt állítja, hogy mindent meg tud válaszolni, az a személy szerintem vagy borzasztóan nagyképű, vagy túl egyszerű kérdéseket kap.

belőle, ami itt van. Jelenleg még alakul, de pár hónapon belül kész lesz. Fontos, hogy a műszerek működőképesek, tehát bárki idejöhet és bekapcsolhatja őket, játszhat velük.

––A labor előtti folyosón szinte egy múzeum található. Mi ennek a célja, mihez kötődik?

––Őszintén: egyáltalán nem akartam múzeumot csinálni. Egy üzleti partneremnél leselejteztek régi Rohde & Schwarz készülékeket és megkérdezték tőlem, hogy mi legyen velük? Vagy megy a szemétdombra, vagy elviszem. Én szeretem a hivatásomat, ennek megfelelően ezeket a műszereket is szeretem. Megőrültem volna, ha a szeméttelepen végzik, úgyhogy elhoztam. Bár kérdés volt, hogy ezek után mit csináljak velük?

Ide – belülre – nem akartam hozni, így is zsúfoltak vagyunk. Csak azokat a műszereket hozom be, amik a fejlesztésekhez, illetve az órákhoz kellenek. Kitaláltam, hogy kint csinálok egy múzeum-szerűséget, és így kezdtem el építeni. Nos, erre néhány ismerősöm beindult, azt hitték, hogy én ilyen nagy múzeum őrült vagyok, és kaptam tőlük is régi műszereket. Végül ez a múzeum lett

––A múzeumnak az is célja, hogy diákok kipróbálhassák?

Nemcsak a diákok, bárki, aki erre jár és unatkozik. Előfordul, hogy várni kell rám; ha valaki így jár a labor előtt állva, akkor el tudja ütni azzal az időt, hogy ezeket nyomogatja, ez még akár a hasznára is válhat.

Oktatástechnikailag is van ennek előnye: ezek régi műszerek, itt minden gomb azt csinálja, ami rá van írva. Ha vesztek egy modern berendezést, akkor ott egy gomb mögött van egy menü, annak van egy almenüje, még egy almenüje stb., tehát van a műszeren harminc gomb és ezekhez „ötszáz” funkció tartozik. A régieknél még nem, ezeknél egy gomb tényleg azt csinálja, ami rá van írva, se többet, se kevesebbet. Mondok egy gyakorlati példát: régen a mérővevők és a spektrumanalizátorok világa élesen elkülönült, de ahogy a technika fejlődött és megjelentek a folyadékkristályos kijelzők,

SZAKMA

a két műszerkategória gyakorlatilag egybeolvadt.

Ma már egy készüléken belül egyesítenek minden funkciót és gyakorlatilag üzemmódbeli váltás van a két műszerfajta között. Aki nulláról kezdi, nem érti, hogy ebben a műszerben bizonyos funkciók és képességek miért különülnek el élesen. Ilyenkor kiviszem a hallgatót a folyosóra, és megmutatom, hogy mi volt a mérővevő 30-40 évvel ezelőtt, melyek azok a funkciói, amelyektől az egy önálló műszer volt.

– Milyen projektjeitek vannak? Mivel foglalkoznak itt az emberek?

– A Nemzeti Média és Hírközlési Hatósággal voltak szakértési feladataink műsorszórás és annak méréstechnikájának területén; volt, hogy műholdas cég keresett meg, szintén műholdas és műsorszóró méréstechnika ügyében; illetve rádiófrekvenciás mérések kapcsán is vannak projektjeink. Van egy cég, aki képjeleket akar továbbítani 2 GHz-es tartományban, nekik csinálunk például

rádiófrekvenciás méréseket, tanácsadó jellegű tevékenységet rendszertechnikai kialakításhoz.

Tipikusan néhány 100 MHz-es vagy pár GHz-es jelátvitelhez kapcsolódó fejlesztéseink vagy méréstechnikai projektjeink szoktak lenni, és itt vagy tanácsadó vagy kisebb részben tervezési jelleggel csinálunk külső munkákat. Ezen túl például érdekes megbízásunk volt egy vérsejt-számláló géphez készíteni áramköröket. Ennek hátterében az áll, hogy egy bizonyos szint felett sok szakterület között erős átfedés van: majdnem mindegy, hogy egy jel radarból, vérsejtből-érzékelőből vagy valamilyen más detektorból származik-e, vagy akár valamilyen áramkör egy modulátornak kimenő jel.

Az a tudásunk, amit egyébként rádiófrekvenciás áramkörtechnikában felhalmoztunk, megszereztünk, azt itt is tudtuk kamatoztatni.

Szombathy Csaba válaszai alapján Blidár Tímea és Kiss Ádám Tóth Nikolett

„CSINÁLD MAGAD!” ÖTLETEK A VIK-EN Avagy mivel ütik el a szabadidejüket az ESZK tagjai?

AZ ENERGETIKAI SZAKKOLLÉGIUM TEVÉKENYSÉGÉNEK SZERVES RÉSZÉT KÉPEZIK TÖBBEK KÖZÖTT A KÜLÖNFÉLE SZAKMAI PROJEKTEK. A SZERVEZET SZÁMOS AKTÍV, ILLETVE LEZÁRULT PROJEKTTEL BÜSZKÉLKEDHET, MELYEK KÖZÜL A TOVÁBBIAKBAN A SZAKKOLLÉGIUM ÚGYNEVEZETT „DIY” (DO IT YOURSELF) PROJEKTJEIRŐL LESZ SZÓ.

Egy ilyen projekt során egy megálmodott eszközt vagy berendezést épít meg négy-öt lelkes szakkollégista, a tervezési fázistól egészen a végső megvalósulásig.

A legelső ilyen projekt egy úgynevezett „sörkollektor” (sörösdobozokból készült napkollektor) megépítése volt, melyet a BME-n jelenleg is az egyik szoba fűtésére használnak. Ezt követően a tagság egy olyan biciklit épített, melynek pedáljait tekerve meghajtható egy generátor, majd a termelt villamos energiát többek között különböző eszközök töltésére lehet felhasználni, emellett az energia mértékét egy táblán egymást követően világítani kezdő LED fényforrások sorozata mutatja.

E két lezárult projektet követően elindult két másik, melyeknek a fejlesztése jelenleg is folyik.

A biciklit követte egy ipari reflektorból és egy napelemből álló demonstrációs összeállítás, ahol a fény beesési szögének állításával változtatható a napelem által hajtott laptop-hűtőventilátor fordulatszáma. A projekt második feleként jelenleg egy szivattyús tározós erőmű működőképes makettjének az építése zajlik.

A Szakkollégium legfrissebb DIY projektjének feladata egy, a villamos energetikán belül a nagyfeszültségű technikát népszerűsíteni kívánó, demonstrációs célú Mobil Nagyfeszültségű Laboratórium megépítése, mellyel olyan látványos, oktató jellegű kísérletek bemutatása a cél, amiket sokan még videón is alig látnak. A projekt célja a nagyfeszültségű technika népszerűsítése és az egyetem előtt álló középiskolások, illetve egyetemen tanuló hallgatók villamos energetika iránti

10

lelkesítése. Elkészülte után a laboratórium számos eseményen és helyszínen fog megjelenni, ezzel több érdeklődőnek lehetőséget adva a nagyfeszültségű jelenségekkel való közelebbi megismerkedésre.

A mobil laboratórium egy asztalon elférő földelt fém ketrec belsejében lesz megvalósítva, mely megfelelő villamos védelmet nyújt a nézőközönségnek. A tervezett kísérletek között szerepelnek villámszerű elektromos kisülések, a villamos ív különböző megjelenési formáival kapcsolatos demonstrációk (egyszerűen húzott ív, Jákob-létrával húzott ív, Lichtenberg-féle ábrák), illetve az elektromos áram hőhatásának bemutatására szolgáló eszközök (lekicsinyített villamos ívkemence, virsliket ellenállásként használva azok megsütése).

A projektcsapat első feladata a hordozható laboratórium vázának elkészülte után a hatékony nagyfeszültség elleni védelem kialakítása, melynek szerves részét képezi egy leválasztó transzformátor. Ezt a berendezést a csapatnak sikerült támogatásként beszereznie a Schneider Electric jóvoltából.

Következő lépésként a nagyfeszültség előállítását a mikrohullámú sütőkben is használatos nagyfeszültségű transzformátorral tervezte megoldani a csapat. Ezekből viszont kettőre is szükség volt a villamos ív kialakulása során fellépő nagy zárlati teljesítmény megfelelő kezeléséhez. A két berendezés beszerzésével kapcsolatban nehézségek adódtak, ugyanis alkatrészként vagy mikrohullámú sütőkben, vagy a költségvetéshez képest túlárazott darabokként szerezhetőek be. Ebben a bizonytalan helyzetben történt az alábbi eset:

SZAKMA A villamos energiát termelő bicikli végső formája (1: termelt energia szintjét jelző LED panel, 2: generátort hajtó bicikli, 3: tartószerkezet, 4: energiatermelő és -tároló egység)

Az ipari reflektorral működő, napelemmel hajtott laptop-hűtőventilátor demonstrációs elrendezése (1: állítható beesési szögű ipari reflektor, 2: villamos energiát termelő napelem, 3: napelem által hajtott ventilátor) ,,Az elmúlt hónapok egyik lomtalanításának estéjén a használt holmikkal zsúfolt utcákat járva, a projekt jelenlegi vezetőjének, Szirtes Máténak, az a szokatlan ötlete támadt, hogy szét kellene nézni az utcára dobott kacatok között, hátha sikerül találni egy régi mikrohullámú sütőt, melyben minden hibája ellenére a transzformátor valószínűleg működőképes állapotban maradt. Máté ötletén felbuzdulva azonnal segítségére siettem, majd együtt indultunk neki a budai utcáknak. Eleinte sajnos úgy tűnt, tervünk füstbe ment, ugyanis minden lomkupac előtt már állt egy-egy őrszem, vigyázva frissen szerzett zsákmányára. A lehetőségeinket mérlegelve úgy gondoltuk, nincs veszteni valónk, így alkudozásba kezdtünk az egyik lefoglalt mikrohullámú sütő transzformátoráért. Hosszas győzködés és különféle szakszavak megfelelő kombinációja után az egyik hölgy szíve meglágyult, és megengedte féltett mikrója szétszerelését, hogy a benne lévő transzformátort 500 Ft ellenében hazavihessük. Mindenféle szerszám hiányában szerencsénk ismét meginogni látszott, de nem akartam ilyen könnyen veszni hagyni a lehetőséget. Addig jártam az utcát, míg találtam egy kedves, segítőkész öregurat (aki szintén őrszemet állt az egyik lomkupac mellett), megsajnált és kölcsönadta csavarhúzóját. Ennek birtokában több se kellett, fülig érő vigyorral szedtük szét a használt mikrohullámú sütőt a sötét utca kellős közepén – egyszer én világítottam, amíg Máté csavarozott, majd pedig fordítva. Erőt és kedvet nyerve első sikerünkből, addig járkáltunk a Műegyetem környékén, míg találtunk még egy kedves hölgyet, aki ingyen és bérmentve kész volt feláldozni nem működő mikrohullámú sütéjenek transzformátorát nemes célunk oltárán. Így történt tehát, hogy egy borús őszi estén 500 Ft összköltségből szereztünk két darab mikrohullámú sütő transzformátort, megoldva ezzel a Mobil Nagyfeszültségű Laboratórium nagyfeszültségének előállítását övező problémát.” (Molnár Martin, projekttag)

Szirtes Máté, Molnár Martin, Szathmári Gábor, Pál Dávid, Nagy-Buza Bence

A Mobil Nagyfeszültségű Laboratórium kész váza, benne a Schneider Electrictől kapott leválasztó transzformátorral (1: földelt fémváz, 2: berendezéseket kezelő gombok, 3: leválasztó transzformátor)

11

,

, ,

Fenyek, hangszorok, , diszko Miért zenét hallgatunk ütvefúró helyett?

MIÉRT HALLGATUNK EGYÁLTALÁN ZENÉT? MEGFIGYELÉSEIM SZERINT ENNEK KÉT OKA LEHET. AZ EGYIK, HOGY ELNYOMJUK A CSENDET; ERRE BÁRMI MEGFELEL, AMI NEM SÉRTI A FÜLET. A MÁSIK OK TALÁN AZAZ LEHET, HOGY GYÖNYÖRT SZEREZZÜNK MAGUNKNAK, ESETLEG MEGTÁMASSZUK LELKÜNKET EGY NEHÉZ ÉRZELMI HELYZETBEN. MINDEZT AZÉRT, MERT A ZENE ÖNMAGÁBAN IS GYENGE, NÉHOL ERŐS ÉRZÉSEKET TUD KELTENI BENNÜNK.

AZ ÉRZÉKELÉSÜNK HATÁRAI Az emberek hallása rossz. Nem halljuk például a 20 kHz-nél magasabb hangokat, de 10 kHz-nél magasabb hangoknál se tudunk már hangszíneket megkülönböztetni. Ezt a jelenséget használja ki például az HE-AAC kodek, ami csak a hallásunk alsó tartományában fellelhető hangokat küldi el tömörítve, a felső tartományt pedig előre definiált sablonokból választja ki; a vevő a sablonból és az alsó sávból visszaállít valamit, ami hasonló hatást kelt, mint az eredeti. Ehhez hasonlóan fényből se látunk minden hullámhosszt, így például az UV-t se.

A látásunknak legalább az az előnye megvan, hogy a látott azonos erősségű színeket körülbelül ugyanolyan erősnek látjuk (nagyságrendileg tízszeres eltérés van a komponensek között).

Hangoknál a különböző mélységű hangokat

12

teljesen más érzékenységgel fogjuk fel a külvilágból. Ezt a hatást írják le a Fletcher-Munson görbék. A diagramon az azonosan erősnek érzékelt hangokat ábrázolják a frekvencia függvényében, feltüntetve a tényleges hangerősséget. Leolvasható, hogy egy görbén a hangszínek között több, mint ezerszeres hangnyomásbeli eltérés is lehet. Ez az egyáltalán nem kézenfekvő mérési eredmény egy teljesen hétköznapi jelenséget is megmagyaráz: miért beszélnek a mutáló kamaszok halkabban? A válasz az, hogy ugyanazon a hangerőn beszélnek, mint korábban, csak a mélyebb hangokat rosszabbul halljuk. Megdöbbentő, hogyha egymás mellett énekel két ember magas, illetve mély hangon, akkor műszerekkel mérve azt látjuk, hogy a basszus ordít a szopránhoz képest.

SZAKMA

,

omas

Hangny

cia

Frekven

A Fletcher-Munson görbén leolvasható mekkora erő kell adott frekvencia mellett ahhoz, hogy ugyanolyan hangosnak halljuk a hangokat.

A korábbi bekezdésekben használtam a halk és hangos fogalmakat: mihez képest értjük ezeket? A választ könnyen megtaláljuk, ha elkezdjük vizsgálni a látásunkat. Aki már vezetett éjszaka – vagy legalább az anyósülésen utazott –, tapasztalhatta, hogy kietlen, elhagyatott utakon mennyivel másabban látunk, ha egy szembejövő autó elvakít minket, illetve, amikor egyedül vagyunk. Hasonlóan a hallásunknál is megfigyelhető, hogy egy bizonyos felbontásban hallunk. Ez lehet hangos, erős hangok körül, lehet gyenge hangnyomású jelek körül is; valójában a Fletcher-Munson görbe alja és teteje között bárhol.

Az bizonyos és közismert, hogy egy koncerten a mellettünk beszélő embert nem halljuk a hangos zenétől. Azt a jelenséget, amikor egy közelmúltbéli erős hanghatás következtében nem vesszük észre a kisebbeket, elnyomásoknak hívjuk. A látással ellentétben nem hosszú idő alatt tud alkalmazkodni a szerveztünk a külső tényezőkhöz, hanem pillanatszerűen változhat, mire hegyezzük ki a fülünk.

Az elnyomásoknak két fajtáját különböztetjük meg. Az egyik az utóelnyomás, amikor egy erős hang (tipikusan csattanás) hatására nem halljuk az azt követően bekövetkező mozzanatokat. Például ha valaki beszéd közben tapsol, akkor nemcsak a tapsolás időtartamára nem halljuk, amit mond, hanem utána se egy igen rövid ideig. A másik elnyomási jelenség az előelnyomás, amikor is

egy időben a csattanásnál korábban bekövetkező esemény hangját nem halljuk meg. A meglepő és hamisnak látszó eseménynek az a magyarázata, hogy az evolúció során bizonyos hangokra kiéleződött a hallásunk, és ezek a hangok gyorsabban jutnak el az agyba, mint a többi. Innentől kezdve pedig valójában egy utóelnyomási jelenségről beszélünk.

Azért írtam ezt a szakmai cikket, hogy életszerű példákkal, hétköznapi szemlélettel bemutassam az egyetemen tanult jelenségeket. Olvasás közben néha meg kell állni emészteni a mondatokat, de az olvasó – remélem – tágabb világképpel fog rendelkezni a cikk elolvasása után.

Az író

FÉNYORGONA A látásunk legalább annyi érzelmet hoz az életünkbe, mint a hallásunk. Már az előző évszázad diszkóiban rájöttek, hogy milyen jó is az, ha valami zenére villog. Ha két érzékszerven keresztül is ugyanazt az érzelmi benyomást kapjuk, akkor jobban átérezzük, mire gondolt a szerző.

13

Az erre szolgáló legegyszerűbb félautomata szerkezetek a metronóm és a stroboszkóp, amik egy előre beállított ütemre járnak vagy villognak.

Komplexitásban a következő eszköz a fényorgona.

Ennek a működése azon alapszik, hogy a mély hangok a vörös fényhez hasonló benyomást keltenek bennünk, a közepesek a zöldhöz, valamint a magasak a kékhez. Az első megvalósítások egyszerű passzív áramköri szűrőket alkalmaztak. Egy RC tag kiszűrte az alacsony hangokat, egy másik a magasabbakat, és rendre egy a többit. (Van olyan fényorgona is, ami háromnál több színnel üzemel.) Ezt követően a szűrő áteresztőtartományában lévő jelteljesítmény függvényében vezérelt egy izzót az áramkör. Ez a megoldás nagyon szépen működött a villanykörték fénykorában, de manapság már sokkal egzotikusabb kijelzők is vannak, amiket általában digitálisan célszerű vezérelni (például LCD monitorok). Ekkor fölösleges munkának tűnik az amúgy is digitális forrásról lejátszott hangot analóg módon feldolgozni, majd újra digitalizálni és kijelezni. Az ésszerű megoldás az egész fényorgonát digitálisan megvalósítani.

A MŰKÖDÉS Az alapgondolat az, hogy felbontjuk a különböző frekvenciakomponensekre a számítógép hangját, majd megszámoljuk, hogy mekkora jelteljesítmény van a kiszemelt sávszélességeken.

Az így kapott értéket még korrigáljuk az ismertetett halláshibák alapján, ezután kijelezzük a végeredményt.

Bemenet Digitális rendszer lévén mintákkal kell dolgoznunk. A konkrét mintavételre a Linux operációs rendszer ALSA (Advanced Linux Sound Architecture) felületét tudjuk például használni.

Mint minden mintavételi rendszernek, ennek is meg kell adni az adatformátumot és a mintavételi sebességet. Az adatformátum az egyszerűség kedvéért lebegőpontos ábrázolás. A mintavételi sebesség nem annyira jól megválasztható, mint

ahogy azt papíron megszoktuk. Egy tipikus hangkártya által támogatott mintavételi sebesség a 44 100 Hz.

Bejövő jel frekvenciákra bontása Miért is van erre szükség? Mit kapunk a bemenetről? Képzeljük magunkat a program helyébe!

Folyamatosan kapunk számokat, amik bizonyos időpillanatban jellemzik a zenét, de ez nem ad információt arról, hogy ez most egy mély hang, esetleg egy magas, vagy mindkettő együtt. Kellene egy módszer arra, hogy megállapítsuk, milyen ös�szetevői vannak a zenének, azaz mennyire magas, milyen frekvenciájú hangok alkotják azt. Erre a legelterjedtebb módszer a Fourier-transzformáció.

Fourier-transzformáció Miről is van szó? Jean-Baptiste Joseph Fourier 1822-ben rájött arra, hogy egy tetszőleges jel felírható valahány (megfelelő amplitúdójú és fázisú) szinusz összegeként. Ez esetenként lehet egy-két darab, de akár végtelen sok is. A Fourier-transzformáció bemenete egy jel, a kimenete pedig az úgynevezett frekvenciaspektrum, ami a frekvencia függvényében ábrázolja a kimenet amplitúdóját és fázisát. Utóbbit általában elhagyják, vagy külön diagramon ábrázolják.

Mi a különbség egy furulya A hangja és egy orgona ugyanolyan A hangja között? A vájt fülűek hallják, hogy ugyanazt a hangot játssza mind a kettő, de egy csecsemő mégis azt mondaná, hogy a kettő nem azonos. A kérdés feloldásához nézzük meg, milyen kimenetet ad a Foureir-transzformáció a két hangra. Azt látjuk, hogy mind a két esetben a jel része egy meghatározó, 440 Hz-es szinusz (ez az, amit alaphangnak hívunk). Vannak jelkomponensek magasabb frekvenciákon is, ezek az úgynevezett felharmónikusok adják a hang színét, a hangszer jellegzetes hangzását.

Az is látható, hogy az érzékelésünk számára magas hangérzet a magas frekvenciájú szinuszoknak feleltethető meg a spektrumunkban, hasonlóan a mély hangok az alacsony frekvenciájúaknak.

Érdekességképp megnézhetjük egy animációval, hogy egy négyszögjel hogy adódik ki szinuszok összegeként: en.wikipedia.org/wiki/Square_wave#Fourier_analysis (jobb lenti képek, illetve hangminták)

14

SZAKMA

A e-jwt+ A e jwt A* sin (wt) = 2j

?

/

A 2

-w

0

w

frekvencia

A spektrum párossága Sokunkba beleverték, hogy a valós jelek spektruma páros. De miért? Mit jelent egyáltalán a Fourier-spektrum függőleges tengelye? A válaszhoz idézzük fel az Euler-tételt, miszerint a szinuszok és koszinuszok felírhatóak e alapú komplex kitevőjű tagok konstansszorosának összegeként.

A Fourier-spektrum vízszintes tengelyén a körfrekvenciákat találjuk, amiket egy adott időpillanatban kiértékelve megkapjuk, hogy a tag (inverz Fourier-transzformációnál) milyen fázisban értékelődik ki. A transzformáció kimenete azt adja meg, hogy adott exponenciális tag milyen konstans szorzót kap maga elé.

Az ábrázolásnál egy apróbb problémába ütközünk. A függvény értékkészlete komplex számokból áll, amiket nem tudunk egy tengely mentén ábrázolni. A probléma feloldása például a Bode-diagram, amikor két grafikont használunk a komplex függvény ábrázolására: egy amplitúdóés egy fázisdiagramot. Előbbi a komplex szám abszolútértékét tünteti fel a függőleges tengelyén, utóbbi a szám fázisát.

Nézzük meg egy f(x)=sin(ωx) Fourier transzformáltjának amplitúdó diagramját! Ezen két vonalat látunk nem meglepő módon, az Euler-tétel kimondja, hogy egy szinusz két komplex kitevőjű exponenciális tag összegeként felírható.

Miben más a szinusz és a koszinusz függvény Fourier-transzformáltja? Szerencsére a hallásunk nem érzékeny a fázistolásokra (furcsa is lenne, ha más lenne egy ember hangja csupán attól, hogy egy lépéssel távolabb áll), de matematikailag kezelnünk kell ezt a különbséget majd a programunkban. A válasz nem olyan misztikus, mint elsőre tűnik. Eddig a Fourier-transzformált amplitúdó diagramját vizsgáltuk. Ehhez tartozik egy fázisdiagram is: itt lesz az eltérés a szinusz és koszinusz között. (Az Euler-képletben ½ és ½*j abszolútértéke megegyezik, de fázisuk eltér.) Összefoglalva: a Fourier-transzformáció minden frekvenciához egy komplex számot rendel. Amíg csak ezen számok abszolútértékét vizsgáljuk, nem tudjuk megkülönböztetni a szinuszt a koszinusztól.

Kiss Ádám

A cikk azonban itt még nem ér véget! Folytatását elolvashatod a blogunkon az alábbi linket követve: wp.me/p7M3oT-Ej

15

BAGLYOK ÉS PACSIRTÁK Te mikor szoktál aludni? ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN VOLT EGY BARÁTNŐM, AKI REGGELENTE MÁR JÓVAL ÖT ÓRA ELŐTT FELÉBREDT, HOGY A HÁROMNEGYED NYOLCAS SULIKEZDÉS ELŐTTI ÓRÁK MAGÁNYÁT ÉLVEZHESSE. MINDANNYIUNKNAK VAN OLYAN BARÁTJA IS, AKINEK HA KÉSŐ ESTE ÍRUNK ÜZENETET, PILLANATOKON BELÜL VÁLASZOLNI FOG, HISZ AKKOR VAN ELEMÉBEN. A fent leírt jelenség a kronotípus fogalmához kapcsolható, ami az a tulajdonságunk, hogy általánosságban a nap 24 órájának melyik szakaszában alszunk és vagyunk ébren. Biztosan használtad már az „éjjeli bagoly” és a „reggeli pacsirta” kifejezést, a kronotípus említésekor ezekre a kategóriákra „estiség” és „reggeliség” néven hivatkozunk. A humán populáció legnagyobb része egyik csoportba sem sorolható, „kolibri” (ami egy célorientáltan

adott, de elég random madárnév, csak azért, hogy tudjuk valaminek hívni), avagy a köztes kategóriába esik a két szélsőség között, mondhatjuk úgy is, hogy „nappali”.

Ezeket a sorokat olvasva bizonyára van elképzelésed arról, hogy te melyik csoportba tartozol, de ha nem vagy egészen biztos, a következő teszt kitöltésével reméljük, megkapod a kérdésedre a választ.

TESZT – ESTI VAGY REGGELI TÍPUSÚ VAGY? 1. Holnap 8-kor fontos laborod kezdődik és már hiányoztál egyet. Állítasz ébresztőt? a. Nem, a biológiai órám úgyis ébreszt korán. b. Persze, fontos, hogy időben odaérjek. c. Igen, egyet 7:00-ra, egyet 7:01-re, egyet 7:02-re és így tovább 7:15-ig. Biztosra kell menni.

2. Mit csinálsz, amikor reggel 7-kor csörög az ébresztőd? a. Már percekkel korábban kipattant a szemem, és le is nyomtam pár fekvőt. b. Még kettőt szundizok, utána valahogy nagy nehezen feltápászkodok. c. Úgy érted, 11:30-kor? Mert akkor még lenyomom pár szundira.

3. Amikor vonaton utazok,… a. …elfoglalom magam, olvasok, nézek ki az ablakon, sosem tudok elaludni. b. …ha épp nagyon álmos vagyok, el tudok szunyókálni, de sokszor végig csak telefonozok. c. …az első 10 percben bealszok, sőt, még ébresztőt is állítok, nehogy lekéssem a megállómat.

4. Este 8-kor… a. …megiszok egy fincsi kakaót, és lassan készítem is elő a pizsit. b. …még sorozatokat nézek, beszélgetek a barátaimmal, de pár órán belül nyugovóra térek. c. …megiszok egy fincsi kávét, és felkészülök a napom hatékony részére.

5. Mikor megy a legjobban a tanulás? a. Felkelek, összeszedem magam, egy-két órával később pedig hatékonyságom csúcsán vagyok. b. Néhány órával ébredés után vagyok a legeredményesebb. c. Inkább a nap második felében vagyok produktív.

16

ALVÁS

6. Hánykor kelsz fel hétvégénként? a. Megérdemlem a pihenést, 8-9-ig is alszom. b. Ahogy jól esik, de általában 9-11 között már kelek is. c. Dél előtt semmiképp.

7. Mit teszel, amikor a lakótársad hajnalban ér haza, lezuhanyzik és elkezd kaját melegíteni? a. Már akkor felébredek, amikor hozzáér a kilincshez, persze ki is megy az álom a szememből, mire lefekszik… b. Nem a kedvencem, néha felkelek rá, de egész hamar visszaalszom. c. Nem tudom, nem volt még ilyen… legalábbis nem ébredtem fel rá.

8. Letudtál három nehéz zh-t, végre pihenőnapot adsz magadnak. Mikor kelsz fel? a. 7 előtt. b. 7 és 9 között. c. 9 után.

9. Ha tehetnéd, megváltoztatnád az órarendedet, hogy későbbi időszakban legyenek óráid? a. Nem, sőt, jobban örülnék, ha már reggel 7-től kezdenénk. b. Mindent figyelembe véve jó, ahogy van, nem véletlenül lett így kitalálva. c. Naná! Délnél korábban emberkínzás órát tartani.

10. Mi a véleményed egy délutáni szundiról? a. Szó sem lehet róla, ha aludnék délután, utána fenn kukorékolnék éjfélig. b. Különösen stresszes időszakban jól szokott esni. c. Napom fénypontja, gyakok miatt nem mindig fér bele, de ha tehetem, hunyok egy órácskát.

Ha a legtöbb kérdésre „a” választ adtál: reggeli pacsirta vagy.

Ha a legtöbb kérdésre „b” választ adtál: kolibri vagy, tehát köztes tartományba esel.

Ha a legtöbb kérdésre „c” választ adtál: éjjeli bagoly vagy.

17

Az elmúlt évtizedek kutatásai szerint főleg genetikai meghatározottsága van annak, hogy estibb vagy reggelibb típusúak vagyunk, az agyunk minden nap során adott időben választja ki azokat az anyagokat, amelyek bioritmusunkat diktálják.

Emellett azonban környezeti tényezők is állnak a háttérben, melyeket képesek vagyunk befolyásolni, így törekedhetünk arra, hogy még ha kis mértékben is, de módosítsunk a biológiai óránkon.

Az előnyösebb kronotípus Társadalmunkban a nappali, 9-17 óráig tartó munkarend a legáltalánosabb, ami a kronotípus estibb tartományába eső embereknek nem a legkedvezőbb, mivel legmagasabb hatásfokukat pont a későbbi órákban érik el, és elképzelhető, hogy a délelőtti órákban szinte használhatatlanok, de legalábbis nehezükre esik ekkor az erőkifejtés. Így a társadalom időbeosztása inkább a reggeli embereknek kedvez. Emellett több oka is van annak, hogy szerencsésebb pacsirtának lenni. A kronotípust övező kutatások főként annak vizsgálatára fektetik a hangsúlyt, hogy milyen összefüggés van az estiség-reggeliség és a nem, életkor, teljesítmény, személyiségjegyek, szorongás, depresszió, egyéb pszichés zavarok között.

Számos rizikófaktor kapcsolódik az estiséghez.

Ilyen az érzelmi instabilitás, az impulzivitás, és a nagyobb hajlam szorongásra, depresszióra, agresszióra, internet-, okostelefon- és videójáték-függőségre, szerhasználatra, falásrohamokra, bulimiás viselkedésre, nagymértékű koffeinfogyasztásra,

18

dohányzásra és cyberbullyingra. Továbbá az éjjeli baglyoknál nagyobb különbség van a hétköznapi és hétvégi ébredési idő között, hétvégéken a munkanapok alváskimaradását is kompenzálják, így ezzel a ritmusbeli váltakozással még nagyobb terhet tesznek magukra. Ezek a kockázati tényezők tehát szignifikánsan nagyobb mértékben találhatók meg az estibb típusú embereknél, mint a reggelieknél.

A pacsirtákra jellemző, hogy jobbak a reggelizési szokásaik, lelkiismeretesebbek, magasabb a munkahelyi és iskolai teljesítményük, kevesebb érzelmi és pszichológiai problémájuk van, nagyobb a fizikai aktivitásuk. A kutatások alapján a divergens gondolkodásra, kreativitásra való készség az egyetlen pozitív tényező, ami jellemzőbben megtalálható az estieknél.

Az éjfél előtti alvás „mítosza”?

Biztosan hallottad már – ha mástól nem, egy idős rokontól –, hogy az éjfél előtt alvással töltött órák kétszer annyit érnek, mint az éjfél utániak.

Még ha ez ilyen formában inkább csak legenda is, az már alváskutatók által bizonyított tény, hogy az alvás különéle fázisai közül a non-REM, tehát a mély alvás, ami valójában a legpihentetőbb, inkább az alvás első harmadában, valóban az éjfél előtti órákban megtalálható. Így ha az ember késő éjjel, vagy hajnalban tér nyugovóra, hiába tölt is akár 7-8 órát alvással, nem fogja megtapasztalni azt a minőségi, pihentető alvást, ami valóban feltöltődéssel jár.

ALVÁS

Hogyan tovább?

De mit tudunk kezdeni mindezzel az információval? Genetikailag is kódolt a kronotípusunk, akkor engedjük el a dolgot, úgysem tudunk mit kezdeni vele? Ez nem teljesen van így, ahogy már korábban is említettük, környezeti tényezők módosításával megkísérelhetjük eltolni a berögződött időpontokat, egyre közelítve a reggeliek ritmusához, kis mértékben változtathatunk estiségünkön.

Mivel lehet eltölteni a reggeleket?

A „What the most successful people do before breakfast” című könyvből – írta: Laura Vanderkam – is kaphattok pár ötletet a témában, és már a címből is láthatjátok az utalást, ami arra vonatkozik, hogy rengeteg nagyon sikeressé vált ember tölti hasznosan a hajnali órákat, és nem kevesen közülük összefüggésbe is hozzák ezt a szokásukat elért sikerükkel. Mi mindenre lehet használni az azzal nyert órákat, ha elkezdesz a megszokotthoz képest néhány órával korábban felkelni? Ez minden bizonnyal zavartalan idő lesz, senki nem fog hozzászólni, így fordíthatod igazi énidőre, edzhetsz, jógázhatsz, elmehetsz egy nagy sétára, meditálhatsz, írhatsz naplót, foglalkozhatsz a kedvenc álomprojekteddel, amire sosem szokott időd maradni – a lényeg, hogy próbálj meg ne olyan dolgokat csinálni, amiket amúgy is megcsinálnál a nap

Könyvajánló: Dr. Michael Breus: A mikor hatalma

(Más állatokat használ a csoportosításnál, de igen gyakorlatias tippekkel lát el.)

folyamán, például ne olvass e-maileket, ne moss, ne takaríts, ne rendezgess papírmunkát. Napjaid legértékesebb részeivé válhatnak a reggelek, ha nem átalszod őket, hanem élsz velük és kihasználod minden percüket.

Van értelme változtatni?

Talán sosem leszel igazi „morning person”, de ha törekszel rá, változtathatsz hagyományaidon – és ez várhatóan nem lesz könnyű. Azt mondják, egy új szokás 21 nap elteltével kezd igazán berögzülni, így első célként azt tűzd ki, hogy 21 napon át tartod a kitűzött célt – ott gratulálhatsz magadnak, hogy megcsináltad, majd folytasd tovább, napról napra egyre kevesebb nehézséggel. Eltérő bioritmusú lakótársakkal összezárva szükség lehet kompromisszumokra, de akár egymást is motiválhatjátok, ha úgy döntötök, változtatni szeretnétek. Ha pedig úgy gondolod, nem véletlen az, hogy te este vagy produktív, és nem szeretnéd piszkálni kronotípusodat, érdemes lehet bővebben utánaolvasni a témának: talán tanulhatsz valamit arról, hogy mivel könnyítheted meg életviteledet, milyen szokásokat érdemes bevezetned, hogy erősítsd ezt az oldaladat, milyen időpontokban érdemes adott tevékenységeket végezni, hogy illeszkedjenek estiségedhez.

Tóth-Bumberák Évi Köszönet: Kéry Nikolettnek

Az inspirációért és segítségért.

19

ÁLMODJ VELÜNK SZÉPEKET! Avagy a szerkesztőségünk alvási szokásai

ELŐZŐ CIKKÜNKBEN AZ ALVÁSI SZOKÁSOKAT VALAMENNYIRE TUDOMÁNYOS ALAPOKON KÖZELÍTETTÜK MEG, ÉS PRÓBÁLTUNK NEKTEK ÉRVELNI A KORÁN KELÉS MELLETT. EZ A TÉMA AZONBAN A SZERKESZTŐSÉGEN BELÜL IS ELÉGGÉ MEGOSZTÓ, ÍGY A GYŰLÉSEN, AMIKOR FELJÖTT ÖTLETKÉNT EZ A CIKK, AKKOR NAGYON HAMAR ELKEZDTÜNK BESZÉLGETNI ARRÓL, HOGY KI MELYIK TÍPUS MELLETT IS TESZI LE A VOKSÁT. MOST SZERETNÉNK VELETEK MEGOSZTANI A SAJÁT VÉLEMÉNYÜNKET A TÉMÁBAN. MI ÍGY SZOKTUNK ALUDNI – ÉS TI?

ANNA

A legjobb kifejezés az én alvási szokásaimra, hogy nincs olyan.

Teljesen mindegy, hogy hány óra van, az lehet egy olyan időpont, amikor éppen felébredtem, vagy pont mennék aludni, vagy bőven az igazak álmát alszom, vagy régóta ébren vagyok. Van olyan ismerősöm, aki arra panaszkodik, hogy akárhányszor jönne hozzám – délelőtt, délután, este –, én pont akkor alszok. Ugyanakkor van olyan is, aki azt emlegeti fel, hogy bármikor is néz rá Alarm Messengeren az állapotomra, mindig ébren talál.

Abban sincs semmi rendszeresség, hogy mikor hány órát alszok, vagy vagyok ébren. Megtörtént már velem, hogy péntek délután lefeküdtem, majd vasárnap reggel ébredtem fel, miközben van, hogy négy óra alvás után kipihenten ébredek. Egyik nyáron, pont az Impulzus tördelés miatt döntöttem meg az egyhuzamban ébrenléti rekordomat, ami négy nap volt, de már-már természetesen az ellentettje is előfordult, hogy egy-két óra ébrenlét után újra az igazak álmát aludtam. Ezek a legszélsőségesebb esetek, de a hétköznapokban is hat és húsz óra között változik, mennyit vagyok ébren, illetve mennyit alszok.

Az ébresztőóra használatát is régen feladtam, mert amikor állítok ébresztőt, száz százalékos aránnyal nyomom ki és alszok el, míg ébresztő nélkül tízből kilencszer pontosan úgy ébredek fel magamtól, hogy legyen időm beérni a legközelebbi kötött programomra.

Hogy éltem így túl a középiskolát? Nos, nem jeles magatartással. Na nem azért, mert valaha is rossz fát tettem volna a tűzre, hanem mert elkéstem, elaludtam órán, illetve megesett, hogy csak a második-harmadik órára értem be, amiből igazolatlan hiányzásaim lettek.

20

ALVÁS

NIKI

Ha élhetek az előző cikk megfogalmazásával, akkor én bizony kolibri vagyok. Na nem volt ez mindig így, és még csak nem is a későn fekvésből „tértem meg”. Nem egyszer hallottam már anyukámtól, hogy kisgyerekként reggel 6-kor, amikor még az igazak álmát aludta volna, én addig nyúztam, amíg be nem kapcsolt nekem valamilyen mesét (ami után ő persze visszaaludt, a korán keléssel sokat küzdött ő is).

Középiskolában pedig pontosan az az ember voltam, aki képes volt reggel hatkor felkelni, hogy szépen, lassan, nyugodtan, a maga tempójában összekészülődjön, reggelizzen, majd beérjen annyira korán az iskolába, hogy még kiélvezhesse az órák előtti magányt.

Aztán jött az egyetem, és nagyon hamar azon kaptam magam, hogy a régi rutinom már sehol sincs.

Szobatársaim is inkább későn kelősek voltak, hajnali három előtt pedig esélytelen volt úgy lefeküdni aludni, hogy melletted ne duruzsoljon még valaki. Így hát hamar hozzászoktam ehhez én is, volt időszak, amikor szinte minden napos lett számomra a hajnali 4-ig tartó ébrenlét a legkülönbözőbb indokok miatt.

Ez persze hosszabb távon (és ez még csak nem is egy féléven belül látszódott meg, inkább pár félév után) nem csak úgy mutatkozott meg, hogy romlottak az eredményeim, hanem lelkileg is eléggé rossz hatással volt rám, és az élet minden területén elkezdett kicsúszni a lábam alól a talaj. Ezután döntöttem úgy, hogy ez így nem tartható tovább, és mostanra sikerült visszaszoktatnom magamat arra, hogy aránylag időben felkeljek, ami minden szempontból pozitív hatással van rám.

21

TIMI

Sokakkal ellentétben én a koránkelők táborát erősítem. Reggel csörög az órám, rögtön kinyomom és már fel is pattanok. Életemben, ha tízszer állítottam szundit, azt is minimum 30 perccel későbbre, mert annál kevesebb időre nem is éri meg. A reggeli rituálém, hogy az ágyból mindig jobb lábbal kelek ki, nehogy rossz legyen a napom, amiért bal lábbal keltem fel. Ezt kiskoromban kezdtem, de a mai napig megmaradt. Bár eddig még nem tapasztaltam összefüggést a jó napok és a jobb lábam között. Általában amikor felkelek, még senki nincs ébren, vagy ha igen, akkor az azt jelenti, hogy az illető nem aludt előző éjszaka. Na jó, ebben lehet némi túlzás.

Szeretem a nyugodt reggeleket, mikor csak én vagyok, a kávéfőzőm, és minden más alszik. Olyan ez nekem, amilyen az éjszakai baglyoknak az este lehet, amikor rajtuk kívül mindenki az igazak álmát alussza és övék a világ.

MOFLA

Szeretek aludni. Az alvás jó dolog. Nem túl fárasztó, nem kell nagyon gondolkodni közben, még túl sok eszközt sem igényel. Nagyon jó elfoglaltság. Egyetlen hátránya, hogy hajlamos más tevékenységek rovására menni. Én szeretem űzni reggel, délben, este, de időszaktól függően csak mértékkel, nehogy megártson. Leginkább azért – az elfogadotthoz igazodva – esténként végzem. Olyankor is változatosan, nehogy aztán túl unalmassá váljon, hisz ez egy elég rendszeres foglalatosság. Ha másnap épp nincs semmi sürgős-fontos dolgom, ami miatt korán kellene kelnem, akkor igyekszem ezt kihasználni. Persze nem túlságosan. Ha túl későn kelek, mindig úgy érzem, csak úgy elrepült az idő, én meg megint nem csináltam semmit. Ez képes aláásni a hangulatom. A délelőtt közepe viszont tökéletes idő az ébredésre, és még egy kis fetrengés is beleférhet. Ha másnapra sok a dolog, mondjuk dolgozni kell menni, akkor viszont határozottan inkább kelek korán és tudom le mihamarabb a feladatokat, minthogy este későn érjek haza. Ilyenkor ősszel ez azt jelenti, egyre hamarabb kelek, mint a nap. Az első fél órában még friss vagyok, utána ugyan kell egy kávé az energia szintentartása végett, de ettől határozottan eredményesnek tudom magam érezni. Szóval jó dolognak tartom a korán kelést. De ha valaki munkaszüneti napon idő előtt felébreszt, imádkozzon, hogy gyorsabban fusson, mint én!

22

ALVÁS ÁDÁM

Először és utoljára akkor volt bajom az alvással, amikor gólyaként a második vagy harmadik zárthelyimet (Digit) átaludtam otthon, az ágyamban. Volt későbbi ZH-m is, amin aludtam, de akkor legalább már a tanteremben ülve, mert nem tudtam mit írni – itt azonban csak nem szólt az ébresztőm.

Ebből is látszik, hogy általában nincs gondom az alvással: ha befekszek az ágyba, utána két és fél perccel már el is aludtam. Mióta dolgozok, azóta már öregnek is érzem magam, mert be kellett vallanom, hogy ha reggel 7 körül kell kelni, akkor este 11 után már szívesen lövöm fel a pizsamát.

Ráadásul egyetemi éveim alatt egyetlen egyszer éjszakáztam csak házi miatt (és akkor is megbuktam): éjszaka egyszerűen már nem tudok tanulni, és ha annyira kell a plusz idő, akkor jobb lenne a 9GAG-ből visszavenni, nem az alvásból.

ÉVI

Én évek óta küzdök magammal, hogy sikerüljön egyre korábbi időpontra állítani az ébresztőmet, mivel minden vágyam, hogy koránkelő típus legyek – ami sajnos genetikailag nem vagyok. Jelenleg egy ideális reggelem az előző este kezdődik, amikor tizenegykor nyugovóra térek, és elvileg ilyenkor már fél órája nem vettem a kezembe elektronikai cikket – ez legtöbb esetben elméleti szinten működik így, de rajta vagyok az ügyön.

Jellemzően nagyon jól alszom, de nyolc óra alvás után is álmosan ébredek.

Az előző esti korai ágybakerülés után hétkor fel tudok kelni, iszom egy nagy pohár frissítő citromos vizet, elvégzem a reggeli arcápolási rítusomat, aztán leülök, és egy naplóba kiírom magamból azt a sok katyvaszt, ami köztem és aközött áll, hogy lebirkózzam az előttem álló nap kihívásait. Szeretnék még bevezetni valamifajta testmozgást is a reggeleimbe, de ez még a jövő zenéje, hisz még korábban kell majd kelnem hozzá. Mindezek után elfogyasztok egy fincsi reggelit, ha tehetem, mindig ugyanazt (málnás vagy kakaós zabot tejjel és vízzel, hidegen), mivel nagyon szeretem és roppant jó dolog, hogy sosem kell gondolkoznom rajta, mit egyek.

Aztán jöhetnek azok a próbatételek.

23

ÚJ, EGÉSZ ESTÉS MAGYAR ANIMÁCIÓS FILM Interjú Ruben Brandt, a gyűjtő című animációs filmről A RUBEN BRANDT, A GYŰJTŐ MILORAD KRSTIĆ THRILLER, FILM NOIR ÉS KALANDFILM ELEMEKET ÖTVÖZŐ ANIMÁCIÓS MOZIFILMJE, AMELYNEK ŐSBEMUTATÓJA IDÉN AUGUSZTUSBAN VOLT A LOCARNÓI NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁLON, HAZAI PREMIERJE NOVEMBER 15-ÉN VOLT. A FILM KÖZÉPPONTJÁBAN EGY KÜLÖNÖS RABLÁSSOROZAT ÁLL. EGY REJTÉLYES BŰNBANDA EGYMÁS UTÁN SZERZI MEG A LEGÉRTÉKESEBB KÉPEKET A VILÁG LEGHÍRESEBB MÚZEUMAIBÓL. A PÉNZ ÁLL MINDEMÖGÖTT, GONDOLNÁNK. VAGY EGY PSZICHOLÓGUS, AKIT RÉMÁLMAIBAN HÍRES FESTMÉNYEK SZEREPLŐI TÁMADNAK MEG? HOGYAN HATHAT A MŰVÉSZET A BŰNÖS HAJLAMUNKRA? AZ AKCIÓJELENETEK MELLETT ILYEN KÉRDÉSEKET IS FESZEGET A NEM ÉPP MEGSZOKOTTNAK MONDHATÓ FILM. A FILM TECHNIKAI RENDEZŐJÉVEL, SIPOS LEVENTÉVEL CSEVEGTEM EL A FILMRŐL.

Sipos Levente Hogy kerültél bele a projektbe?

2011 decemberében Milorad Krstić műcsarnokban megrendezett kiállításán került szóba, hogy van egy filmterve, és a forgatókönyv első változata is kész van. Ezután részt vettem az első forgatókönyv megbeszéléseken, elkezdtük megtervezni a produkciót, így az elsők között csatlakoztam a stábhoz.

Izgalmasan hangzik.

Mi volt a feladatod a stábban?

Felhasználandó animációs technikák kidolgozása, a szoftverek kiválasztása és a workflow kitalálása, a gyártás során ezen folyamatok ellenőrzése, hogy az elkészült képkockák a lehető legjobb minőségben kerüljenek a filmbe.

Majd az utómunka során a teljes film filmlaborba szállítása, és ott a fényelés levezénylése, a film végleges DCP kópia előállításának felügyelete.

Emellett rengeteg kreatív munkát végeztem a filmben, kezdve az animatikban a párizsi autós üldözés 3D animációján, Mimi Mercedesének modellezésén, tömegjelenetek megalkotásán át, az Elvis rémálom és más jelenetek végleges kompozit munkálásáig.

24

SZÓRAKOZÁS

Akkor nem kevés dologgal foglalkoztál.

Volt olyan, amelyik a legjobban tetszett?

Mindegyik szakasz izgalmas volt, talán legjobban a már kész film fényelését élveztem. Jut eszembe, végül a filmfőcím felirat tipográfiai tervezését is én csináltam, melyben kapóra jött grafikusi végzettségem Tényleg, milyen végzettségre van szükség egy ilyen munkához? Én a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafikus szakán végeztem.

Ez elengedhetetlen volt az esztétikai és művészettörténeti utalások feldolgozása, és a képzőművészeti szemlélet szempontjából.

A komputergrafikai és animációs technikák ismeretét az én nemzedékemnek önképző tanulás és tapasztalat útján kellett megszerezni, több mint 20 éves szakmai tapasztalat segített ebben.

A képzőművészeti szempontról: a főszereplőktől eltekintve a karakterek „furcsák”, több szemet, szájat, arcot birtokolnak.

Van ennek extra jelentése?

Ezek a karakterek azért ilyenek többek között, mert miért ne lehetne két orra, három melle vagy két arca egy-egy szereplőnek?

Attól még szépek és teljes értékű szereplői a filmnek ők is, és így érdekesebbek, izgalmasabbak, szexisebbek vagy veszélyesebbek. Ez egy alternatív univerzum, Milorad meséinek helyszíne.

Nem volt nehéz összeegyeztetni az ilyen stílusú karaktereket az akciófilmes mozgásokkal?

De igen.

Ezen nagyon sokat dolgoztak a karaktertervező munkatársaink, és emiatt kaptak a főszereplők anatómiailag következetes testet, mivel őket térben, ugrás és forgás közben kellett ábrázolni.

25

Nem lehetett egyszerű megtalálni a megfelelő embereket a film készítéshez szükséges speciális technikák miatt.

Igen, nehéz volt megtalálni a megfelelő embereket, mert kockánként rajzolt animációknak anatómialiag igencsak következetesnek kellett lennie a sokszor absztrakt karakterek mozgatásakor is.

Szintén nehézséget okozott a 3D animációk rajzfilmes hangulatba illesztése, tehát a NPR (Non-photorealistic rendering) kidolgozása.

De úgy látszik, végül mégis csak sikerült.

Több vonalon keresgéltünk, így a nagyon tapasztalt, harcedzett animátorok mellett a legjobb fiatal tanítványaim is a csapat tagjai lettek. (Egerben tanítok az Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézetében.)

A női főszereplő, Mimi, szándékosan hasonlít Trinity-re?

Igen, rá is.

Vannak szándékos utalások, párhuzamok még rengeteg egyéb is Képvilágilag és tartalmilag is elég felkavaró és elgondolkodtató a film.

Milyen érzés volt más „rémálmait” valóra váltani?

Itt nemcsak a főszereplő, hanem sejtésem szerint a rendező „rémálmairól” is beszélhetünk.

A stáb minden tagja nevében mondhatom, hogy mindenképp nehéz, de nagyon izgalmas feladat volt.

Arra persze nem volt idő, hogy esetleges mellékhatásként nekünk is rémálmaink legyenek.

26

Az átlag nézőközönség nem ilyen filmekhez van szokva, nem aggódtatok a nézettségért?

Nem kötöttünk kompromisszumot a nézettségért. Az egyedüli szempontunk az volt, hogy ne legyen unalmas.

Szerencsére ebben maximálisan támogattak minket producerek.

Első nézésre nem unalmas, az biztos.

Amikor már hatvanhetedszerre kellett újra, minden részletre koncentrálva átnyálaznod ugyanazt a pár képkockát, nem untad meg a jeleneteket?

Hát…

Nem Hogy nézett ki egy nap a munkálatok legsűrűbb szakaszában?

Egyetemisták körében közkedvelt téma a hogyan ne haljunk meg nagy terhelés alatt, és a projektek végső szakaszában hajnalig dolgozgatás részletes ecsetelése.

Sokszor késő estig dolgoztunk, a legnagyobb hajrában éjszaka is, de a pihenést nem lehetett hanyagolni, mert olyankor többet hibázik az ember.

Előző projektjeidhez képest milyen volt ezen a filmen dolgozni?

Ez egy egész estés animációs film, ami különleges feladat.

Ennek megfelelően nagy kihívás volt.

Ha jól tudom, már 7 éve dolgozol rajta.

Milyen érzés most, hogy elkészült?

Csodálatos érzés. És…

Furcsa…

Sipos Levente válaszai alapján Szörfi Jázmin

27

EEVEELUTION ÉS EGYÉB FINOMSÁGOK AVAGY MIÉRT LÉTEZHETNEK OLYAN EMBEREK, AKIK MÉG MINDIG JÁTSZANAK A POKEMON GÓVAL CSAK HOGY AZ ELEJÉN LESZÖGEZZÜK: ÉN KÖZÉJÜK TARTOZOM, ÍGY EZEN CIKK ELFOGULT ÉS MINDEN KÁROS OBJEKTIVITÁSTÓL MENTES MARAD ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY ÉLVEZETES OLVASMÁNYT NYÚJTHASSON, ÉN PEDIG KELLŐEN LELKESEN MESÉLJEM EL, MIÉRT IS JÓ EZZEL JÁTSZANI MÉG MINDIG – VAGY INKÁBB MIÉRT JÓ AZ, HOGY NEM (MINDIG) STAGNÁL A JÁTÉK. MERT EZ UTÓBBI NAGYON IS IGAZ (NA JÓ, TALÁN EZ KELLŐEN OBJEKTÍV HOZZÁÁLLÁS MÁR).

AZT IS KIJELENTEM, HOGY ÉN SE AZ A JÁTÉKOS VAGYOK, AKI FOLYAMATOSAN JÁTSZOTT VELE – VOLT, HOGY HÓNAPOKIG HOZZÁ SE ÉRTEM, EGYSZER PEDIG MÉG ARRA IS SIKERÜLT RÁVENNEM MAGAM, HOGY LETÖRÖLJEM A MOBILOMRÓL, AMI KÖRÜLBELÜL A VISSZATÉRÉSEM KEZDETE VOLT. IRONIKUS, TUDOM. VOLT AZONBAN OKOM, ESETLEG KIFOGÁSOM, HA ÚGY TETSZIK: AZ A RENGETEG ÚJDONSÁG, AMIT A JÁTÉK ELSŐ INDÍTÁSA ÓTA TAPASZTALTAM, ÉS AMI VISSZACSÁBÍTOTT ARRA, HOGY ÚJRA NEKIKEZDJEK. ÍGY TEHÁT, A TELJESSÉG IGÉNYÉVEL – ÉS ENNEK MEGVALÓSÍTÁSÁRA TELJESEN ESÉLYTELENÜL – KÖVETKEZZEN MOST EGY NÉMILEG VEGYES LEÍRÁS ARRÓL, MIÉRT IS ÉRDEMES MÁSNAK IS ÍGY TENNIE, ÉS MIÉRT NEM FOGJA EZT MEGBÁNNI.

28

SZÓRAKOZÁS

KÜLCSÍN, MINT PONTATLAN ALFEJEZET Bár a játék alap felépítése a megjelenés óta nem nagyon változott, sok mindent bővítettek.

A térkép valamivel letisztultabb lett, a Pokédex navigációját a bővítésekhez mérten szintén igyekeztek átláthatóbbá varázsolni… De ne rohanjunk ennyire előre. Sőt, változtassunk a következő rész címén is:

LÁTVÁNYOS VÁLTOZÁSOK, AMIK BIZTOS KISZÚRJÁK A SZEMEDET, HA 2016 ÓTA MOST NYITOD MEG ELŐSZÖR A JÁTÉKOT Így már mindjárt jobb. Haladjunk hát sorban, és nézzük végig azokat a módosításokat, amik azonnal feltűnnek az első bejelentkezés után.

Mint említettem, a térkép átláthatóbb lett, az utakat azóta kiemelték a könnyebb navigáció érdekében. Itt jutunk el az első igazán látványos és hasznos változásig. Aki jó ideje nem jelentkezett be, és nem is követte az eseményeket, azt újdonságként fogja érni az, hogy a Pokemonok jelenlétét sokkal könnyebb beazonosítani, ugyanis immár azt is meg lehet nézni, hogy melyik PokeStophoz vannak a legközelebb. Így kimarad a játékos életéből a fejetlen csirkeként való rohangálás.

Apropó, Pokemonok. Nemrég kezdtek megjelenni a 4. generáció tagjai is. Szerencsére, hiszen régiófüggő Pokemonok ide vagy oda, a nyolcszázadik galamb és az ezredik patkány után egy majdnem teljes Kanto régiót lefedő Pokédex lehet, hogy csodálatos dolog, de végtelenül unalmas. Tudom, én például ezért hagytam abba először a játékot.

Szerencsére a készítők nem álltak le ennyinél, és mivel a 4. generációt is követi még pár, ezért a jövőben is számíthatunk még több patkányra és galambra. Csak más színben. És esetleg kövérebben. És mondjuk a patkány hódszerű ízé, de ez ugyebár részletkérdés.

Még szerencse, hogy a szabadban túlságosan is rendszeresen megjelenő pokemonok némelyike se ugyanaz. Bár a „Shiny Pokemon” fogalmát sajnos csak megjelenésben vették át, képességben jóval kevésbé (fordítás: ugyanolyan borzalmasan használhatatlan, mint a többi általában; vagy szebben: ugyanakkora eséllyel lesz belőle jó Pokemon), azért egy neonzöld Espeon jelentősen fel tudja dobni az összegyűjtött Pokemonok csapatát.

Na de haladjunk is tovább az egyéb változásokkal. Nem csak a szabadban lehet ugyebár Pokemont elkapni, azonban régebben még nem különböztették meg a tojásokat színekkel, mind egyforma volt. A színkódok bevezetésével gyorsabban át lehet látni azt a kilenc tojást, ami a rendelkezésünkre áll – ennek a tárhelynek a bővítése azonban továbbra se a rendszer része, valamint tojásokat eldobni se lehet, nagy bánatomra.

A következő újdonság vidáman cirkáló avatarunk. Az alap fizikai tulajdonságok változatlanok, de virtuális szekrényünk már jóval nagyobb választékkal rendelkezik. Néhány továbbra is csak pénzért elérhető, azonban van ingyenes is. (Én szeretem játszani a csórót, és utóbbit preferálom.)

29

Összességében tehát: javult a látvány, a kezelés, és első ránézésre minden sokkal csilivilibb, mint volt. Ez szép és jó. Nyilván én azon gyenge és gyarló emberi lények közé tartozom, akiknek elég bedobni egy újabb cuki lényt (Eeveelution), ami bőségesen elegendő ahhoz, hogy újra nekiálljon a gyűjtögetésnek, de vannak olyanok is, akiknek ilyesmi nem elég. Éppen ezért lássuk tehát azokat az újdonságokat, amik már nem csak a külsőt érintik.

KEVÉSBÉ LÁTVÁNYOS VÁLTOZÁSOK, AMIKHEZ MÁR JÁTSZANI IS KELL, NEM CSAK MÁSZKÁLNI Gymek Réges-régen a gymek rendszere kőkemény harc volt: akadt sok hely, ha a saját csapatod által birtokolt gymben harcoltál, akkor annak szintje növekedett, és előbb-utóbb valószínűleg te is be tudtad tenni a Pokemonodat, cserébe jóval egyszerűbb volt leverni az ellenséget. Ez egy egészen egyszerű koncepció volt, bár a gyengébb játékosokkal szemben nem feltétlenül igazságos.

Azután behozták azt, hogy a gymben maradásért járt bizonyos összeg, amit eddig csak valódi pénzért lehetett szerezni, és a kőkemény harc véres csatává változott a gyors meggazdagodás érdekében.

Szerencsére ezt a koncepciót se választották életképes megoldásnak. Így jutottunk el a jelenlegi rendszerhez. A gymben maximum hat pokemon lehet, amik minden harc után egyre gyengébbek és egy könnyebb őket kiütni őket. Nincs többé olyasmi, hogy többszöri nekifutásra se sikerül valakit legyőzni, mert egyszerűen túl erős a Pokemon, amit berakott, nekünk meg épp meghalt a csapatunk az előtte lévőknél. Nincs többé tréning a saját csapatunkkal, hogy biztosíthassunk magunknak egy helyet. Csak ez a letisztult rendszer, amihez az elején én kifejezetten ellenszenvesen viszonyultam, de tapasztalataim alapján most már inkább ezt szeretném, mint a régit vissza.

Ez se feltétlenül igazságos vagy fair, de valamennyire jobban működik, mint a régi módszerek.

30

Raidek Ha új Pokemonok, akkor már nyilvánvalóan a legendások is sorra kell, hogy kerüljenek előbbutóbb. Mint ilyenek, egyértelműen nem fognak megjelenni a szabadban, hiába is pletykáltak róla anno, hogy Zapdos például biztos, hogy valami erőmű közelében lesz elkapható.

Itt jön az egyik kedvenc újításom a képbe: a raidek. Amiknél – legalábbis ha erősebb Pokemonról van szó – sok embernek kell harcolnia.

Manapság már nem látni nagyobb csoportokat a város különböző pontjain, ahol közösen nyomkodják a telefonokat, anyáznak, ha épp nem sikerül elkapni valamit, de leggyakrabban csak várnak, mert „most írta valaki valamelyik csoportba, hogy mindjárt jön”. Kicsit ez is leülepedett már, mint sok minden más is, azonban személy szerint számomra ez a funkció adta a legtöbb élményt – rohanni egyik pontról a másikra, vadidegenekkel, akik ugyanazt a játékot játsszák. Még az én introvertált üzemmódom se igazán tudja elutasítani ezt a lehetőséget.

Tekintve, hogy az akkori mobilom a végét járta, így jégakkuval vagy egy fagyasztóból lenyúlt gesztenyepürével tettem mindezt, hogy ne haljon meg a nyári hőségben a felforrósodott akkumulátor, így humorfaktort szolgáltathattam más számára.

SZÓRAKOZÁS

Questek

Buddy system

Újabban azonban már nem csak raidekkel lehet különösen ritka Pokemonokhoz jutni: végre bevezetésre kerültek a questek is. Ezek pedig szintén hozzájárulnak a monotonitás csökkentéséhez, amit a játék egy idő után elkerülhetetlenül produkál – elvégre tojások és újabb generációs lények ide vagy oda, hamar össze lehet gyűjteni mindent, amit az adott kontinens enged.

A questek azonban lehetőséget nyújtanak arra, hogy azok a játékosok, akik lemaradtak egy-egy legendás raidjéről, szép lassan szintén hozzájuthassanak ezekhez – valamint olyanhoz is, ami nem szerepelt raidben, bár ezek több energiabefektetést és játékot igényelnek, mint egy-egy napi küldetés elintézése.

Több játék pedig több gyaloglást kíván – és ennek köszönhetően el is értünk a másik kedvenc újításomhoz, a buddyhoz. Buddy az a pokemon, akit a játékos bepakolhat maga mellé, vele sétál és candyt gyűjt bizonyos táv megtétele után, ami nagyban hozzájárul egy-egy Pokemon fejlődéséhez. A bevezetésekor természetesen a Magikarp lett a kedvenc partner, aminek köszönhetően végtelen játékos mellett döglődött egy miniatűr vergődő aranyhal – de nem kevésbé szórakoztató az Eevee, aminek a füle félig a karakter fejébe lóg, vagy a Wailmer, ami meg túlságosan nagy, de ha már az ikonban nem látszik a térkép sarkában, legalább nem döglődik, mint a fent említett Magikarp.

ÖSSZEFOGLALÁS Még ezer dolgot tudnék felsorolni: barátok, akiket lehet most már jelölni, a legújabb dolog, ami a cikk írása előtti napon fogadott a frissítés letöltése után, az eventek, vagy akár a questek prototípusának számító napi jutalmazás, de inkább csak azt ajánlanám mindenkinek, hogy töltse le, keresse elő a régi felhasználóját, esetleg csináljon egy újat, és próbálja ki maga.

Több, mint fél évre is hagytam már abba ezt a játékot, mert hosszútávon unalmas volt, amikor nem változott semmi. Azt hittem, sosem telepítem újra – nincs végtelen mobilnetem, nincs sose lemerülő telefonom, és még csak motivációm sincs néha kimozdulni. Arról sincsenek illúzióim, hogy a jelenlegi lelkesedésem örökké kitart majd, és valószínűleg mások is lesznek hasonló helyzetben.

De néha megéri újból elővenni, még ha időszakos a kedv, és csak egy-két napig, hétig vagy hónapig tart. Az a rövid idő is tökéletesen elég rá.

Mesi

31

AMIKOR HETVEN EMBER EGY CÉLÉRT KÜZD

Interjú a Műegyetemi Zenekarral

HA ÍRTATOK MÁR HÉTFŐ ESTE ZH-T A K ÉPÜLETBEN, AKKOR VALÓSZÍNŰLEG TALÁLKOZTATOK MÁR AZZAL A JELENSÉGGEL, HOGY MÉG ZENEI KÍSÉRET IS JÁRT HOZZÁ. BEVALLOM, GÓLYAKÉNT ELKÉPZELÉSEM SE VOLT, HOGY HONNAN JÖHET EZ A ZENE. IDŐVEL AZONBAN TUDOMÁST SZEREZTEM A MŰEGYETEMI ZENEKARRÓL, AKIK TERMÉSZETESEN SOKKAL TÖBB MINDENT CSINÁLNAK ANNÁL, MINT ÉLVEZETESSÉ TESZIK SZÁMUNKRA A ZH ÍRÁST. VARGA BALÁZST – VÉGZŐS MSC-S VILLAMOSMÉRNÖK HALLGATÓT, A MŰEGYETEMI SZIMFONIKUS ZENEKAR IFJÚSÁGI TITKÁRÁT – ÉS OROVA PÉTERT – 2013-BAN MÉRNÖKINFORMATIKUSKÉNT VÉGZETT ZENEKARI TAGOT – KÉRDEZTEM ARRÓL, HOGYAN ISMERKEDTEK MEG A MŰEGYETEMI ZENEKARRAL, MILYEN HATÁSSAL VOLT RÁJUK ÉS A KARRIERJÜKRE NÉZVE, ILLETVE MAGÁRÓL A ZENEKARRÓL. – Mióta vagytok tagjai a Műegyetemi Zenekarnak? Hogyan kerültetek kapcsolatba vele?

– Balázs: Hatalmas szerencsém volt, hogy ült ismerős a zenekarban, és épp Mahler első szimfóniája került műsorra, mikor egyetemista lettem. Úgy jöttem fel Pestre, hogy szeretnék ebbe a zenekarba csatlakozni, és ez sikerült is. Azóta is a lehető legnagyobb odaadással csinálom, és nem is tervezem abbahagyni.

32

– Péter: Én 2008 óta vagyok tagja, annak idején trombitatanárom, Tóth Tamás zenélt a zenekarral, és jó szívvel ajánlotta a zeneiskolai tanulmányaim folytatásaképp.

– Hogyan kerültetek erre a pályára? Mióta foglalkoztok zenéléssel?

– Balázs: Szüleim nem akartak semmitől se megfosztani gyerekként, így lehetőségem nyílt a hangszeres zenére is. Körülbelül hétéves korom

KULTÚRA

óta kürtölök, és igaziból sosem fordult meg a fejemben, hogy zenész legyek.

Matekspeces általános iskolába és gimnáziumba jártam, fizikából és informatikából is érettségiztem, adta magát a villamosmérnöki pálya. Kifejezetten örültem, amikor felfedeztem, hogy a kettő valamilyen szinten egy lapra hozható.

– Péter: Öt éves korom óta zenélek, eredetileg csellón kezdtem. Hat év után átnyergeltem trombitára. A cselló remek hangszer egyébként, de akkoriban nagyobb volt, mint én. A trombita ilyen szempontból hatékony: kicsi és hangos.

– Péter, ha jól tudom, te régen jártál a VIK-re. Foglalkozol manapság is zenéléssel?

Milyen hatással volt a későbbi karrieredre a Műegyetemi Zenekarban való részvétel?

– Péter: Valóban VIK-es voltam, a zenekar meghatározó közössége az egyetemi éveimnek. A karrieremre direkt módon nem volt hatással, de a zene megtanított az úgynevezett zenei alázatra: hogy vegyük észre azt, hogy egy nagyobb egész része vagyunk és siker csak csapatban érhető el.

Például attól, hogy én kiválóan tudom a szólamomat, még nem lesz sikeres a koncert, ezert olyan dolgokat is meg kell csinálni, amiket magam miatt nem tennék meg. Ez a szemlélet segít abban, hogy a műszaki életben, csapatban dolgozva is hatékony tudjak lenni.

– Meséljetek kicsit a Zenekarról!

– Balázs: Keveset nehéz egy ekkora múlttal rendelkező együttesről mesélni. A Zenekar 1896-ban alakult, azóta is működik, félévente ad koncertet (általában a K épület aulájában). A sablonszöveget bárki elolvashatja a zenekar honlapján, akit érdekel, így én azt nem ismételném. Amit viszont fontosnak tartok elmondani, az az, hogy mind amatőrök vagyunk, a zenélés szeretete a közös bennünk. Tavasszal egy balett-társulattal volt közös koncertünk (mi szolgáltattuk a talpalávalót). Ők azt mondták, hogy jobban élvezték a velünk együtt dolgozást, mint hivatásos zenekarokkal.

Mi ezért nem kapunk fizetést, nem ez a munkánk, ebből adódóan egy teljesen más mentalitást képviselünk, ami nekik nagyon jól esett. Szeretjük, amit csinálunk, és profi karmester gondoskodik róla, hogy ezt jól csináljuk.

– Hányan vagytok a kórusban? Milyen a csapat? Milyen karokról jöttek főleg az emberek?

Vannak az egyetemen kívülről is tagjaitok?

– Balázs: A zenekarban átlagosan 70-en zenélünk, a tagok száma viszont 90 körül van.

Mivel nem csak műegyetemisták a tagok (más egyetem hallgatói, végzett műegyetemisták, bárhonnan máshonnan érkező zenészek), az, hogy valaki tanulmányi vagy családi okból kihagy pár félévet-évet, lehetséges dolog. A frissen érettségizettől a 80 év fölötti mérnökig minden korosztály képviselteti magát.

– Milyen a közösség? Szoktatok próbákon kívül is összejárni, találkozni?

– Balázs: Mivel heti két próbánk van, elég sok időt töltünk együtt. A pénteki próba után azért megesik, hogy aki ráér vagy nem utazik vidékre, beül egy vendéglátóipari egységbe beszélgetni. A zenekar egy nagy baráti társaság, ha nem is ismer mindenki mindenkit név szerint a bekerülés után két héttel.

– Péter: Szerintem nagyon jó a csapat. Érdemes odafigyelni a régebbi tagokra, mert rengeteg tapasztalatot gyűjtöttek az évek alatt amit szívesen át is adnak az érdeklődőknek. A zenekarral járó szervezési feladatok kapcsán lehet többek között tárgyalástechnikát, kommunikációt,

33

logisztikát tanulni. Ezen felül egy rettentő jó csapat, pezsgő élete van. A zenekar tagjai a színpadon kívül is jó kapcsolatot ápolnak egymással.

––Milyen gyakran szoktatok próbálni? Átlagosan mennyi időt „vesz igénybe” a Zenekar?

––Balázs: Heti kétszer három óra próbánk van, illetve még, amit a kisebb kamaraegyüttesek próbálnak. Tőlem sokan kérdezik, hogy az egyetem mellett ez hogyan fér bele. Az őszinte válasz, hogy nem tudom. Nagyon szeretem csinálni, szükségem is van rá, így nem ebben a hat órában akarok mindent megtanulni. Van, akinek otthon a szólamát meg kell nézni, a nehezebb részeket kigyakorolni, én ilyet nagyon ritkán csinálok (éljenek az évek meg a rutin). A zenekar körüli adminisztratív teendők az én esetemben több időt emésztenek fel.

––Milyen gyakran vannak fellépéseitek?

––Balázs: Félévente van „nagykoncertünk”, ezekre készülünk az aktuális szemeszterben. Ebből van, hogy több is megrendezésre kerül, de az egyetemen maximum egy. Idén is, a műsorban közreműködő egyik kórus székhelyén lesz az egyik koncert, a másik a K aulában (ugyanazzal a műsorral). Rendszeres közreműködők vagyunk még zenekar szinten az október 22-ei ünnepségen, nagyjából ezek azok, amik a teljes zenekart érintik.

A kamaraformációk viszont többfelé és gyakrabban lépnek fel.

Orova Péter 2013-BAN MÉRNÖKINFORMATIKUSKÉNT VÉGZETT ZENEKARI TAG

––Hol találkozhatunk veletek a Műegyetemen belül? Szoktatok máshol is előadni?

––Balázs: A K épületben van a próbatermünk, az AudMax mellett az alagsorban. Aki hétfő vagy péntek este ott ír ZH-t, és közben zenét hall, vagy ha a könyvtár felől az ablakon letekint a régi tornaterembe, akkor ő máris találkozott velünk. Az aulai nagykoncertünket igyekezzük a lehető legszélesebb körben elhíresztelni, ez még nem mindig megy teljesen gördülékenyen. Idén november 27-én, kedden lesz (a hagyományos pénteki időponttal szemben) a koncert, melyen a Műegyetemi Kóruson túl egy lengyel testvéregyetemünk kórusa is közreműködik. Többször volt már koncertünk a Zeneakadémia nagytermében, illetve a korábban

34

Varga Balázs VÉGZŐS MSC-S VILLAMOSMÉRNÖK ZENEKARI TAG

KULTÚRA

említett idei másik koncert a pesterzsébeti templomban lesz. A Zenekar rendszeresen bóklászik külföldön, a franciaországi Belfortban megrendezett FIMU (Festival international de musique universitaire - a szerk.) fesztiválon többször is részt vettünk, jártunk Galántán, és a lengyelországi Gliwice is kedvelt úti cél (innen a kórus).

– Melyik volt a legnagyobb rendezvényetek?

Melyik sikerült a legjobban?

– Balázs: Nehéz ezt így megfogalmazni. Amióta tag vagyok, nekem mindegyik koncert hatalmas esemény. Amatőr zenésznek mondjuk egy zeneakadémiai szereplés szerintem ritkán adatik meg, nemhogy több is, az aulát pedig általában megtöltjük. Elmondások alapján viszont kiemelkedik az összes közül egy korábbi, filmzenés koncert. Idősebb tagok úgy emlegetik, hogy „a Star Wars alatt a csillárról is emberek lógtak”.

– Péter: A több, mint 120 éves múltban sok nagy rendezvény és koncert volt. A közelmúltban a zeneakadémiai koncerteket emelném ki, ott mindig különleges élmény játszani. Profi zenészként is nagy esemény ott fellépni, amatőrként is – mint amilyenek mi vagyunk – igazi megtiszteltetés.

– Van lehetőség hozzátok csatlakozni? Ha igen, akkor mi annak a feltétele?

– Balázs: Természetesen van. Ez egy több, mint 120 éves együttes, ami mégis mindig fiatal tudott maradni. Ez csak annak köszönhető, hogy a fiatalok között is akad, aki zenél és meg is találja a zenekart. A feltétel nagyon egyszerű: kitölt egy űrlapot a lelkes jelentkező, majd egy próbajátékon eldől, hogy alkalmas-e. Ez elsőre durvának hangozhat, de nem harapunk, mindenkinek örülünk.

Az elutasítás oka általában, hogy míg a vonós szólamok bővíthetők, addig a fúvósok esetében egy emberre jut egy szólam. Ha több mű van műsoron be szoktuk osztani, hogy a foglalkoztatottsági arány a legjobb legyen, de van, amikor ez sem segít. Van viszont várólistánk, meg kell próbálni, aztán ha egyből nem is jön össze, lehet fél év után mi keressük meg az illetőt: van hely, jöhet.

– Péter: Ahogy Balázs is mondta, az hogy milyen hangszerre van szükség mindig változó, de érdemes próbálkozni. Annyival egészíteném ki,

hogy feltétel még a biztos hangszertudás, illetve hogy heti 2*3 óra próbára járást vállalja, és az egyéni gyakorlástól se riadjon vissza az illető.

– Milyen emberekre van most szükségetek a legjobban?

– Balázs: Bár nem fejpénzt kapunk a műegyetemista hallgatók után, mégiscsak a Műegyetem zenekara vagyunk, így az aktív hallgatók kis előnyt élveznek a felvétel során. Természetesen – ahogy említettem – vonós hangszerekkel egyszerűbb bekerülni, de fúvósokra is szükség van. Mindenkit szeretettel látunk és várunk! Így az, hogy én azt mondom (mivel saját szólamomról tudom mi a helyzet), hogy a négy kürt szólamra van négy kürtös, ne tartson vissza egy kürtöst sem a jelentkezéstől, mert jövőre lehet lesz 3*4 kürt szólam és abból simán elcsíphet az illető egyet-kettőt.

– Péter: Az én meglátásom szerint jelenleg a legnagyobb szükség talán brácsásra van.

– Miért jó szerintetek zenekarosnak lenni?

Mit tudnátok mondani annak, aki hezitál, hogy csatlakozzon-e hozzátok?

– Péter: Ez egy egyedi lehetőség: amatőrként profi karmesterrel dolgozni és szimfonikus művekben részt venni nem sokaknak adatik meg.

– Balázs: Aki zenél, és megleli benne a boldogságát és a feltöltődést, neki szerintem nem kell magyarázni. Aki most kezd zenét tanulni, annak pedig nem biztos, hogy azt mondanám, hogy rögtön üljön is be hozzánk, de a koncertjeinkre jöjjön, hallgassa meg, hátha ez inspirációt ad, hogy megéri tanulni és akár két évre rá már ő is láthatja a karmester arcát a koncerten. Ez egy nagy csapat, ami számomra nem fogható semmihez. 70 ember egy célért küzd és dolgozik egy féléven át, hogy a tapsvihar közepette elégedetten állhasson fel koncert végén, miközben a hideg futkos a hátán.

Varga Balázs és Orova Péter válaszai alapján Tóth Nikolett zenekar.bme.hu

35

HETVENNYOLC LILA NÉPMŰVÉSZETI AGYAGEDÉNY …mendegél a sivagatban Ersa megköszörülte a torkát, de az alapzajon ez se segített.

– Üdvözlök mindenkit ezen a csodás napon – szólalt hát meg, feladva minden reményét azért, hogy előbb legyen csend, minthogy neki kelljen elkezdenie beszélni. Fordítva kevésbé volt hatásos, de legalább kussba vágta magát mindenki a „csodás” résznél.

Ersa tudta, hogy a szarkazmus úgy csöpög a hangjából, mint a víz egy rosszul megjavított csapból.

– A napon…

– Melyre oly régóta vártunk – suttogta közbe Lilia. – A napon, melynek végén ellenségeink csontjain fogunk táncolni…

– Melyen betörünk Kristia Palotájába és ellopunk minden lila színű vázát – vágott közbe Ersa élesen. – Köszönet IronN-nek, tényleg.

Az egész céh – mind a húsz személy – szeme rajta. Ersa továbbra sem volt hajlandó kínosan érezni magát, holott ő is tudta, hogy ennél gázabb szituációba nem is keveredhettek volna. Legros�szabb küldetés a VRMMORPG-k történelme során.

Vagy inkább simán csak az RPG-k történelme során.

– Mi? – kérdezte Lilia. – Nem úgy volt, hogy támadást indítunk Corséék céhe ellen?

– Ha hagynád, hogy befejezzem a beszédet, közbedumálás nélkül, akkor nem lenne szükség ezekre a kérdésekre – mordult rá Ersa. – Szóval.

Emberek. IronN ügyesen indított egy fogadást, amire feltette a céhünk vagyonának felét. Tehát most el kell lopnunk hetvennyolc lila köcsögöt, mielőtt az Ezüstök rámozdulnak. Így tehát nem érdekel, hogy mi a munkátok, hány évesek vagytok, vagy hogy ráértek-e szombat hajnalban, mind itt leszünk és szenvedni fogunk, világos? Aki nem jön el, késik,

36

vagy csak passzív-agresszióval gátolja a küldetésünk sikeres teljesítését, az két hétig papírmunka-küldetést kap, világos?

– Azta – motyogta Rin az utolsó sorból. – Ez volt eddig vezetőnk legütősebb beszéde. Csak így tovább, Ersa, bele fogsz jönni! Juhúúú! *** Ersa nem így tervezte a virtuális valóságban folytatott karrierjét.

Lehet, ott rontotta el, amikor az „Ezrá”-ra akart lecsapni felhasználónévként, de elgépelte, és csak későn vette észre, mivel annyira örült annak, hogy még senki sem foglalta le. Eleve itt kellett volna elkezdenie gyanakodni, hogy ez a világ a legkevésbé se olyan fantasztikus, mint ahogy reklámozták.

Valószínűleg ennek kellett volna az első és utolsó bejelentkezésének lennie. *** A probléma nem feltétlenül a játékkal volt. Inkább a készítőivel. Pontosabban azzal a (nem lila, nem kerámia, teljesen élő és lélegző) köcsöggel, aki kitalálta, hogy passzív képességként mindenképp szükség van a „Papírmunká”-ra.

Papírmunka. Dokumentáció.

Egy átkozott fantasy játékban.

Ersa azt a kétes dicsőséget tudhatta magának, hogy a játékosok közül ő rendelkezett a legmagasabb szinttel, ami ezt a készséget illeti.

Köszönet a céhnek. (Nem a barátai, még véletlenül se. Aki ilyeneket csinál vele, annak a pokol tüzén kéne égnie, és különben is, ő sosem akart céhet, csak egyedül mászkálni, miért teszik ezt vele…) ***

A Hetvennyolc Lila Köcsög™ háromórás taktikai megbeszélést követően kiérdemelte a nagy kezdőbetűket, további fél órányi mellédumálás után a nem hivatalos márkajelzést is megszerezte.

Bekerült a privát küldetések közé, és IronN a fogadást is átnevezte rá.

Szerinte ez vicces volt, de a neve árulkodott annyira az elcseszett ízléséről, hogy senkit ne érjen meglepetésként az, hogy a játéktörténelem legrondábban leanimált palotáját válassza helyszínül. Íme a tények, amiket tudni kell Kristia Palotájáról: Egy: külsőre úgy fest, mint egy csavart, pszichedelikus rémálom és a Blade Runner keveréke, ami külön-külön nem illik ebbe a játékba, de együtt olyan elcseszett kombinációt idéznek, hogy játékosnak az az érzése támad, amikor a távolból pillantja meg a pályát, hogy a világ legnagyobb horror glitche tárul épp a szeme elé. Nehéz felfogni ép ésszel.

Kettő: a belseje még rosszabb.

Három: a tárgyak nyolcvan százaléka mozdíthatatlan akadály, ami főleg a szőnyegeknél idegesítő. Kerültél már meg szőnyeget azért, mert ERROR felirat villogott a szemed előtt, ha megpróbáltál rálépni?

Három és fél: A Hetvennyolc Lila Köcsög™ nem tartozik ebbe a nyolcvan százalékba.

Négy: Kristia Palotája állítólag már fél óra vándorlás után is képes PTSD-t okozni. Felnőtt emberek ébredtek sírva egy körút után. Öt: Kristia Palotája azon kevés pályák egyike, ahol van háttérzene. Értelemszerűen ez illeszkedik a pszichedelikus rémálom imázshoz, és lehetetlen lehalkítani. Mintha Kristia Palotáját azért találták volna ki, hogy az ember beleőrüljön, vagy szimplán öngyilkos legyen. Mintha Kristia Palotája a modern Lavender Town lenne. (És végül a hatodik, amiről senki se szeret beszélni, aki valaha látta Kristia Palotáját: állítólag ezt nem a készítők csinálták. Azt pletykálják, hogy Kristia Palotája egyszer csak ott volt a játékban.)

Ersa nagyon remélte, hogy a Hetvennyolc Lila Köcsög™ egytől egyig átkozott, és amikor átadja az egész Ezüst bagázsnak, mind elszegényednek, ellepi a papírmunka a céhházukat és belefulladnak. ***

Voltak lila vázák, amik említésre se méltóak, leszámítva az alap horror környezetet és ízlésficamot. Voltak lila vázák, amik nem pusztán lilák, hanem szederjes, bíbor vagy épp indigó, esetleg bármilyen más árnyalatúak, ami hosszas vitát eredményezett arról, ez most még lila, vagy már vörös, esetleg csak rózsaszín.

Arról is folyt vita egy eseménytelenül kavargó folyosó közepén – ahol akad a háttérzene, mintha csak egy karcos lemezről szólna, és akár szándékos, akár nem, a diszharmónia megszokhatatlan –, hogy az egyértelműen túl rózsaszín váza vajon lila-e. Az egész nagyon visszás. Ugyanez igaz volt a következő fekete vázára,amit túl sok lila fény világított meg..

Ersa ezután a vita után száz százalékig biztos volt abban, hogy az internet nagy része éppen rajtuk röhög.

– Meme leszünk – veregette hátba biztatóan Rin. Ő valamiért nagyon örült ennek az egésznek.

Ersa kevésbé. A legutóbbi ilyen mondat után találta ki a lány (vagy fiú? Vagy tök mindegy, nem számít leginkább), hogy márpedig nekik szükségük van egy céhre, nem kímélhetik a költségeket, és legyen Ersa az, aki a főnök és egyben adminisztrátora is az egésznek. Ámen. *** Vannak dolgok, amiket jobb nem emlegetni.

Huszonnyolcas, Ötvenkettes, Hatvanas és Hatvanhármas pontosan ilyen.

Huszonnyolcas volt a kezdete az olyan problémáknak, mint a hányás, émelygés és a tiszta őrület első jelei.

Huszonnyolcas egy trónon ült, egy kavargó, fekete-fehér terem közepén – és a kavargót a szó legszorosabb értelmében kell érteni, mert nem csak ez a két szín örvénylett mintaként a falakon

37

és a padlókon, hanem maga a burkolat is enyhe hullámokat vetett, fokozva a klasszikus rajzfilmszerű hipnózis hatását. A háttérzene átváltott a Disney intrójának horrorszerű, már nem perelhető, akadozó változatává, ketten pedig kijelentkeztek, valószínűleg azért, hogy az előzőleg gyorsan elfogyasztott vacsorát átmenekítsék a vécébe, a tengeribetegség egyenes következményeként.

Ersa is kísértést érzett rá. Ha nem lett volna a lila köcsög (a trónon), akkor abban se lett volna biztos, hogy valaha fog színeket látni.

– Ezt kihagyom – próbálkozott lelépni IronN, de szerencsére 6881 (állítása szerint a port után szabadon) elkapta a karját. (Ők is fekete-fehéren pózoltak. Mindenki fekete-fehér volt.)

– Epilepsziás rohamot fogok kapni! – panaszkodott.

– Érdekes, eddig sosem volt ilyen problémád – nézett rá gyanakodva Lilia.

– Eddig nem szembesültem ennyire nyilvánvaló agymosási kísérlettel.

– Akkor legközelebb kétszer is átgondolod, hogy… – Ersa érezte a hányingert a torkában; egy pillanatra be kellett hunynia a szemét ahhoz, hogy megállítsa az émelygést, és rettegett attól, hogy épp most pattant el egy ér az agyában, pusztán a környezet miatt, mert ez egyszerűen nem lehet legális –… hogy mire fogadsz.

IronN sértődötten meredt rájuk, mintha nem az ő hibája lenne, hogy még ketten jelentkeztek ebben a pillanatban ki.

A problémát itt sosem az ellenség jelentette – abból szinte nem is volt –, hanem a környezet.

Kristia Palotája a beállítások nagy részét blokkolta hozzáférési szempontból. Nincs is idegesítőbb, mint egy totálisan szürke, elérhetetlen menü, ami felidézi azokat a rémálmokat, ahol az illető bent ragad ebben a pokolban, és képtelen kijelentkezni.

Huszonnyolcas egy fejfájás volt. Egy fájdalom, egyenesen a pokol mélyéből, az a lélekölő, rosszulléttel tűzdelt unalom, amit egy falméretű sakktábla bámulása okoz egy napon keresztül, és minél közelebb mentek a trónhoz, annál távolabb kerültek tőle. A perspektíva eleve el volt cseszve, az „akkor menjünk visszafelé” módszer sem működött, és a falak ugyanúgy hullámoztak továbbra is.

Ersa két szünetet engedélyezett. A másodiknál üresen meredt a szobája falára, és azon gondolkozott, megéri-e játszani egy olyan játékkal, ami rég nem szórakoztató, és aktívan próbálja megölni, de legalábbis tönkretenni az életét. És azt is a legkevésbé esztétikus módon.

A falon fekete-fehér kockák táncoltak, és Ersa tíz perccel késte le a szünet végét. *** – Lelkünket áldozzuk Kristia Oltárán – kántálta üresen Rin. A lelkesedés rég kiveszett a hangjából.

Avatarjának szeme ugyan nem vérzett be, de ezt a hatást keltette.

Az egyik hülye ekkor ejtette le a köcsögöt.

Törhetetlen objektum, jelent meg a felirat.

– Hát – szólalt meg Lilia, elnyújtva a szavakat, mint akinek vattacukor akadt a torkán, és halálhörgéssé esnek szét a hangok, még mielőtt elhagynák a száját, vagy épp drog hatása alatt van. – Azt hiszem, innentől kezdve az óvatoskodás felesleges. Vajon a tükrök is törhetetlenek?

– Nem próbáljuk ki, nem akarok több balszerencsét – közölte Ersa.

– De… – Nem. *** A Hetvennyolc Lila Köcsög™ megszerzése két hétvégébe, rengeteg könnybe, sok-sok aszpirinbe, „az alvás a gyengéké!” kezdetű motivációs beszédek tömkelegébe, valamint a fentebb is említett PTSD kialakulásának kezdeti jeleit diagnosztizáló megjegyzésekbe került.

Az első hetvenhét volt a kevésbé necces, ami túl sokat mondott az utolsó vázáról.

Ersa akkor már biztos volt abban, ha ennek vége, kijelentkezik, összekucorodik az ágyában, magára húzza a takarót és bömbölni fog, mint egy csecsemő. (Főleg, mert már rég túl volt azon a ponton, ahol képes fáradtságot érezni.)

Ideje áttérnie egy másik játékra. Sosem megy oda vissza.

(Amilyen mázlija lesz, Kristia Palotája egy közös pont az összes virtuális valóságban.)

Mesi

MŰVELŐDÉS

EGY HÓPIHE ÉLETE Hol madár is csak ritkán jár, Honnan csak összemosódott színes folt a táj, Fent, fent, magasan, Egy nagy, szürke felhőpamacsban, Ott születtem, onnan lettem.

Ott kezdődött történetem.

Ahogy a sötétség oszlani kezdett, Az utunk vége felé közeledett, Megpihentek sokan a csupasz fák ágain, Vagy meredek domboldalak gránitszürke szikláin, De én az erdőbe egyre csak beljebb mentem, Hirtelen egy kis viskó termett előttem.

Az éj sötét volt, s hallgatag, Az égen parányi csillagok pislogtak, Sok fényévnyi távolságról néztek le a világra, Minden percben egy földi csodára várva, Melyből hiába láttak már több százat, Mégsem fordítottak nekik hátat.

Az ablakpárkányra hát megtelepedtem, S a párás ablakon át a sötétbe bekémleltem.

Minden csendes volt és nyugodt, A sarokban egy szőrpamacs szuszogott.

Egyszercsak a padló reccsent, Majd lágy fény áradt szét odabent.

Hisz egy mesés birodalom terült el alattunk, Melyről mi idefent csak álmodozhattunk. Ám közel voltam, mégis oly távol, Nem láttam még semmit e világból, S, bár mondták, a hópihéknek hamar eljön a vége, Ki vágyna mégis csodáktól mentes létre?

Egy kócos hajú ember szelte át a szobát, De nem sietett, zavartalan végezte dolgát.

A kandallóban lassan már a tűz ropogott, A sarokban egy hatalmas fa csillogott.

Az ébredező kutyus a farkát csóválta, A tűzhelyen készülő reggelire várva.

Kíváncsi voltam, mi minden, mi odalent vár, Mi az, mit e föld a szemem elé tár. Így hát úgy döntöttem, útrakelek, A semmiből csöppnyi hópehely leszek.

A felhőmet magam mögött hagyom, Alászállok a lenge fuvallatokon.

Az ajtón két kisgyerek szaladt be kacarászva, Rohantak egyenest az apjuk széttárt karjába.

A szoba széléről anyjuk nézte őket mosolyogva, Karjaiban egy csöppnyi kisbabát ringatva.

Ott termett az eb is, és elkezdett ugatni, Hisz a sok jóból ő sem akart kimaradni.

Csatlakoztak hozzám sokan, Százan, ezren, millióan.

Az elején kicsit félve még, Szállingóztunk apránként, De ahogy szólított az ismeretlen, Úgy lettünk egyre többen.

Számtalan színes doboz került elő a fa alól sorban, A gyerekek bontogatták őket nagy vidáman, A szülők a kanapéra elhelyezkedve, Nézték őket egymást átölelve.

Mindenki oly boldognak tűnt, s gondtalannak, Miközben a nap első sugarai az ablakon át beragyogtak.

Kezdetben még nem sokat láttunk, Majd hegyek-völgyek között jártunk.

Széles mezők, legelők felett haladtunk át, Követtük sebes folyók girbe-gurba vonalát.

Lassan szálltunk, nem siettünk, Egyre több részlet sejlett feli előttünk.

Ahogy a hajnal eljött szépen, Ahogy egyre világosabb lett az égen, Ahogy a jégkristályokon megcsillant a fény, Szórva a szivárvány színeit szanaszét, Néztem, ahogy minden egyre jobban megelevenedik, S éreztem, ahogy a levegő egyre jobban felmelegedik.

Az élet apró jelei jelentek meg a mélyben: Szarvasok csordája haladt keresztül a réten, Vörös folt bújt elő egy apró rókalyukból, Hogy szomját enyhítse a hűsítő patakból, Majd lassú csapásokkal közöttünk egy bagoly repült, Mielőtt esti vadászata után álomba szenderült.

Nem bántam, hogy ide jutottam, Míg szép lassan olvadoztam, Felidéztem a sok csodát, minek részese lehettem, A boldog családra egy utolsó pillantást vetettem, S ahogy a párkányon ücsörögtem, Ott ért véget történetem.

mofla

39