Impulzus XLV/6.

XLV. ÉVFOLYAM / 6. SZÁM 2018. MÁJUS

A MŰEGYETEM VILLAMOSMÉRNÖKI ÉS INFORMATIKAI KAR HALLGATÓI KÉPVISELETÉNEK INGYENES LAPJA

Eljött hát egy újabb félév vége. Hihetetlen, hogy repül az idő, nem?

A nyárra való tekintettel próbáltunk számotokra minél könnyedebb, érdekesebb témákat összegyűjteni. Hoztunk nektek egy interjút egy tanszéki projektről, ami a beszédfelismerésről szól. Olvashatjátok az Energetikai Szakkollégium elmaradhatatlan vendégcikkét, illetve megtudhatjátok azt is, mivel foglalkozik a VIK-esek azon 1%-a, akik tényleg mindent felhasználnak a Számítógépes Grafikán megszerzett tudásból. Készítettünk interjút Budai Károllyal is, aki visszarepített minket a ‘80-as évekbe, és mesélt arról, milyen történet bújik meg a nemrég megtalált bakelitlemezek mögött, melyeken VIK-es nóták hallhatóak. Kifaggattuk az újonnan alakult Kollégiumi Bizottságot is terveikről, és megtudhattuk azt is, miért döntött a csapat kétharmada amellett, hogy marad. És ha már közélet, ne feledkezzünk el a BME Cyclingról se, amely bár nem kifejezetten VIK-es kör, de mindenképp olyasmi, amit bárkinek tudunk ajánlani, aki tenni szeretne a

mérnökpocak ellen, vagy szimplán csak szerelmese a kerékpároknak.

Ha pedig nyár, akkor utazás: járd be te is vonattal Európát! Itt segítséget is találsz ehhez. Szerkesztőségünk se riad vissza, ha utazásról van szó: ebben a számban olvashatjátok egyik írónk élménybeszámolóját Rómáról. Meglátogattuk a Body kiállítást is, erről is írtunk nektek egy kis kedvcsinálót. Ha pedig valami kevésbé aktív kikapcsolódásra is vágysz, akkor mindenképp olvasd el az egyik szerkesztőségi tagunk által írt novellát közvetlenül az újságban. Vagy egy furcsa olvasónk furcsa kifakadását, ha az eddigiek nem győztek meg.

Nagyon nagy kitartást kívánok nektek a vizsgaidőszakhoz, és a félév hátralévő részéhez! Ha pedig ennek vége, akkor élvezzétek ki a nyarat. Jó pihenést kívánok előre is a teljes szerkesztőség nevében!

sziasztok!

Tóth Nikolett

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének ingyenes lapja.

XLV. évfolyam 6. (477.) szám Megjelenik 800 példányban.

Hivatalos lapzárta ISSN ISSN Cím

E-mail Web Blog Facebook Issuu Nyomda

2018. április 08.

1418-0529 (Nyomtatott) 1588-0745 (Online) Impulzus szerkesztőség, Schönherz Kollégium, 1117 Budapest, Irinyi J. utca 42.

919-es szoba impulzus@impulzus.bme.hu www.impulzus.com www.impulzus.com/blog www.fb.com/impulzus www.issuu.com/impulzus Corvin Style Kft. 2360 Gyál, Bánki Donát köz 4. tel: 06 29 745-512 www.corvinstyle.com

Szerkesztőségi gyűlés minden hétfőn 19:00 órától az SCH 919-ben.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

2

Felelős kiadó Cím Felelős szerkesztő (EHK) Főszerkesztő Főszerkesztő-helyettesek Korrektorok

Tördelőszerkesztők Olvasószerkesztők Fotók Címlap Grafikusok Írták és szerkesztették

Pammer Áron, a HK korelnöke Schönherz Kollégium 1117 Budapest, Irinyi József utca 42.

Varga Ferenc Tóth Nikolett Szörfi Jázmin, Varga Viktória Balog István, Fehér János, Knoll Judit, Lőrincz Dániel, Nemes Tamás, Szabó Emese, Tóth Nikolett Blidár Tímea, Gulyás Gergely, Halász Viktória, Tóth Ádám, Tóth Nikolett Knoll Judit, Lőrincz Dániel, Tóth Nikolett, Varga Viktória Blidár Tímea, Szőnyegi Dóra, Tóth Nikolett Blidár Tímea Szabó Emese, Szörfi Jázmin Blidár Tímea, Gulyás Gergely, Mócsy Márk, Molnár Tamara, Szabó Emese, Szekér Martina, Szörfi Jázmin, Tóth Ádám, Tóth Nikolett, Varga Viktória

Köszönet a SPOT-nak és a BODY kiállítás szervezőinek a fotókért, az ESZK-nak, a BME Cyclingnak és névtelen olvasónknak a szerkesztésben való közreműködésért, valamint a freepik.com weboldal grafikusainak a felhasznált grafikákért!

TARTALOMJEGYZÉK SZAKMA 4 8 10

MIT ÉRTENEK A GÉPEK A BESZÉDÜNKBŐL? – INTERJÚ DR. MIHAJLIK PÉTERREL ÚJRA KELL GONDOLNI A SZABÁLYOZÁST? AZ 1%, AKI MINDENT HASZNÁL GRAFIKÁBÓL – INTERJÚ GULYÁS GERGELLYEL

KÖZÉLET 16 18 22

AMIKOR AZ UTOLSÓ VILLAMOSHOZ BAKELIT JÁRT – INTERJÚ BUDAI KÁROLLYAL „LELKÜNK MÁR A SCHÖNHERZHEZ TARTOZIK” – INTERJÚ A KOLLÉGIUMI BIZOTTSÁGGAL 33 KM/ÓRÁS ÁTLAGGAL

KIKAPCSOLÓDÁS 24 27 30

NÉZZ MÉLYEBBRE! – A BODY KIÁLLÍTÁSON JÁRTUNK RÓMAI VAKÁCIÓ JÁRD BE EURÓPÁT, DE VONATTAL!

NOVELLA 33 34

OLVASÓNK ÍRTA SHEA CSODAORSZÁGBAN

3

MIT ÉRTENEK A GÉPEK A BESZÉDÜNKBŐL? Interjú Dr. Mihajlik Péterrel ÉRDEKEL A BESZÉDFELISMERÉS? SZERETNÉL MÉLYEBBEN IS ELMERÜLNI EGY TÉMÁBAN, ÉS ÉPPEN A LEHETŐSÉGEKET KERESED? AKKOR EZ AZ INTERJÚ NEKED KÉSZÜLT. A TÁVKÖZLÉSI ÉS MÉDIAINFORMATIKAI TANSZÉK EGY KUTATÁSÁRÓL KÉRDEZTÜK MEG DR. MIHAJLIK PÉTERT, A TMIT BESZÉDFELISMERÉS ÉS HANGBÁNYÁSZAT CSOPORTJÁNAK VEZETŐ KONZULENSÉT. ––Elsőként kérem, meséljen magáról: ki Ön, és hogyan kapcsolódik a kutatáshoz?

––Még hallgatóként, 1997-ben kezdtem el a beszédjel-feldolgozással foglalkozni. Kis kitérő után, akkori konzulensem, Tatai Péter javaslatára választottam a beszédfelismerési PhD témát 1999-ben. Először „téves” irányba indultam – szakértői nyelvi szabályok hozzáadásával igyekeztem javítani a beszédfelismerési pontosságon – aztán az ellenkező irány, a tisztán gépi tanulásos megközelítés hozta el a tudományos és gyakorlati sikereket is. 2011-ben szereztem meg a tudományos fokozatot, pont abban az évben, amikor amerikai kutatók áttörést értek el a beszédfelismerésben a mély neuronhálók alkalmazásával.

––Miről szól ez a kutatás pontosan?

––Röviden: hogyan lehet egy hanghullámból kihámozni a benne foglalt beszéd szövegtartalmát.

Hosszabban: már az sem magától értetődő, hogy egy hanghullám beszédet tartalmaz-e, egyvalakiét vagy többen is beszélnek, vagy csak zajt, esetleg zenét vagy ezek keverékét. A géptől elvárjuk, hogy az olyan hangfelvételek esetén, ahol mi, emberek felismerjük és le tudjuk írni a beszéd szövegtartalmát, azt ő is megtegye. Ez az elvárás nagyon sokáig túlzó volt, azonban ma már nem tűnik elérhetetlennek, sőt, szerintem akár túl is szárnyalható.

––Pár mondatban összefoglalva hogyan működik a beszédfelismerő?

––A lényege az, hogy a beszéd mintákból tanult absztrakt modelljéhez illesztjük a bejövő hang kiemelt alakját, és a legjobb illesztéshez tartozó

4

szósorozatot folyamatosan kiírjuk. De ez csak a felismerési fázis, a betanítás, modellkészítés rejtelmeire kíváncsiakat egy komplett kurzus (szabadon választható tárgy) várja, illetve egyes MSc-s szakirányos tárgyakban is találkozhatnak velünk.

––Mikor indult maga a projekt, mióta dolgoznak rajta?

––Gordos Géza professzor, korábbi legendás tanszékvezetőnk hozta be elsőként a beszédtechnológiai kutatásokat az egyetemre, még a ‘80-as évek elején. Azonban a mi beszédfelismerési projektünk közvetlen kiindulópontjának leginkább Szarvas Máté kollégánk munkája tekinthető, melyet még a ‘90-es évek közepén kezdett el, majd adta át teljesen a stafétabotot nekünk, miután a Tokiói Műszaki Egyetemen (TITECH) doktorált magyar nyelvű beszédfelismerésből.

SZAKMA

––Mi célból jött létre ez a projekt? Milyen ipari felhasználását tudják elképzelni?

––Eredetileg egy olyan projektbe csöppentem bele, aminek a célja a Nippon Telegraph and Telephone (NTT) beszédfelismerőjének tesztelése és magyar nyelvre való adaptálása volt. Ez sikerült, de láttuk, hogy az általunk fejlesztett saját beszédfelismerő megoldás jobban működik, mint a japánoké. Kézenfekvőnek tűnt ezt továbbfejleszteni és ipari alkalmazásba vinni. Első konkrét célunk a telefonos beszéd felismerése volt, ahol neveket, parancsszavakat lehetett bemondani, és ez alapján történt valami, tipikusan a megfelelő személyhez történő kapcsolás. Azonban a felhasználók számára az, hogy nem gombokat kell nyomogatni, hanem beszéddel vezérelhető valami, már automatikusan azt az érzetet keltette, hogy bármit mondhatnak, ezzel pedig akkor még nem igazán tudtunk mit kezdeni. Kooperatív, a rendszert ismerő felhasználókkal kiválóan működött a megoldásunk, azonban a laikus felhasználók idegenkedtek tőle.

Hamar egyértelművé vált, hogy nem szűkíthetjük túlságosan a beszédfelismerési feladatot, lényegében rá kell hagyni a felhasználóra, hogy

Dr. Mihajlik Péter TMIT, Beszédfelismerés és Hangbányászat Csoport vezető konzulense

mit hogyan fogalmaz meg, és azt kell minél pontosabban szöveggé alakítanunk. Ezzel persze a beszédértés még nincs megoldva, de az egy következő szint. Ma már szerencsére nem csupán elképzelésünk van az ipari felhasználásról, hanem partnereink révén jól bevált, folyamatosan használatban lévő ipari referenciáink vannak, úgymint az MTVA élő műsorainak feliratozása, banki call-center leiratozás szövegbányászati célokra, jogi diktáló rendszerek. Természetesen a további alkalmazásokra is maximálisan nyitottak vagyunk, főként ha behatárolható témájú, de egyébként kötetlen beszéd felismeréséről van szó.

––Keresték már meg újságírók Önöket ezzel a projekttel kapcsolatban, egyfajta felhasználási lehetőséget keresve az alkalmazásukban?

Ha személyes példából indulunk ki, mi például el tudjuk képzelni, hogy diktafonnal felvett interjú legépelésekor nagyon hasznos lehetne egy ilyen alkalmazás.

––Nagyon sok megkeresésünk van, de talán újságírók még nem pályáztak komolyan „interjú diktálóra”. Pont ez a cikk a speciális szóhasználata miatt nem lenne ideális a diktálásra, de mondjuk

olyan esetekben, ahol a témakör, nyelvezet adott, és nem sokban variálódik, lehet értelme. Például politikusok beszédeire, interjúira szerintem kiváló hatásfokkal tudnák elvégezni a beszéd-szöveg átalakítást.

––Mennyire jelentenek gondot a különböző kiejtésmódok, beszédstílusok?

––Sokkal kevésbé, mint azt a közvélemény gondolja. Ami inkább gondot okoz, az a jelentős háttérzaj, háttérbeszélgetés, illetve a kevéssé artikulált beszéd – hasonlóan, mint az embernél.

––Hányféle nyelvet ismer fel az alkalmazás?

––A nyelvfelismerés egy külön probléma, különösen akusztikus bemenet alapján. De jól értve a kérdést, jelenleg öt nyelven tudunk beszédet szöveggé alakítani, és gőzerővel folyik további nyelvekre is a fejlesztés. Számunkra talán a leghálásabbak egyébként a kelet-közép-európai nyelvek, még ha most inkább az északi nyelvek is vannak napirenden nálunk.

––Hol tartanak jelenleg a kutatásban? Milyen eredményeket értek el eddig?

––Adott témakörben nagy pontosságú (jól olvasható) szöveget tudunk előállítani az elhangzó beszédből valós időben. Ezt speciálisan beszédre

6

kidolgozott adatvezérelt technikákkal – divatos kifejezéssel élve „deep learninggel” – érjük el. A lényeg, hogy a szóban forgó szituációból (pl. virtuális asszisztens, vagy önkormányzati megbeszélések) nagy mennyiségű hanganyagra és szöveges leiratra van szükség. Elsősorban a magyar nyelvvel foglalkozunk, de jó eredményeink vannak lengyel, román, cseh, sőt középkori latin nyelvű beszéd felismerésében is. Gyakorlatilag bármilyen nyelvre tudunk beszédfelismerőt készíteni, csak legyen megfelelő adat a betanításhoz.

A legbüszkébbek talán az Európai Bizottság és Számvevőszék, valamint az Országos Bírói Hivatal által használt diktálórendszereinkre vagyunk, még ha ezek nem is közvetlenül támaszkodnak már az egyetemi kutatásokra.

––Milyen főbb mérföldkövei vannak ennek a projektnek?

––Konkrét projekteknél igyekszünk meghatározni a mérföldköveket, azonban „a Projekt”, vagyis a mindig jobb és jobb beszédfelismerő készítése esetén nehéz ilyet találni. Talán, ha az emberi beszédfelismerés pontosságát egy konkrét alkalmazásban felül tudnánk múlni, az nagy mérföldkő lenne. Azért gondolom, hogy ez nem irreális, mert egy ember a véges életkora miatt behatárolható mennyiségű beszéddel találkozik csak. A gépeket viszont több ezer emberöltőnyi beszéddel is lehet tanítani. Kitartásban, sebességben, skálázhatóságban és gazdaságosságban már ma is általában sokkal jobban teljesít a (beszédfelismerő) gép az embernél.

SZAKMA

– Mik a távlati célok ebben a projektben?

Milyen irányba szeretnék fejleszteni a programot?

– Alapvetően nem programot fejlesztünk. Ma már számos kifinomult szoftvereszköz áll rendelkezésre, a feladat ezek megfelelő összekapcsolása, alkalmazása a beszédfelismerési problémára és segítségükkel jobb beszéd-modellek felállítása.

A beszédfelismerésnél a tudást mindig modellekben tároljuk, az igazi feladat a modellek finomítása, csiszolása, esetleg új modellezési paradigmák kipróbálása. A felismerési fázis, amikor alkalmazzuk a modelleket, már csak „hab a tortán”. Persze, ipari felhasználásnál elég kritikus a „hab” megfelelősége is, akárcsak egy cukrászüzemben. A célunk egyébként mindig ugyanaz: adott (de minél változatosabb) körülmények között a lehető legmagasabb beszédfelismerési pontosságot elérni.

– Hányan dolgoznak rajta?

– Az Egyetemen a „törzsgárda” négy emberből áll, itt a kutatásra és oktatásra fókuszálunk. Az ipari partnereinknél kicsit többen dolgoznak a témán, értelemszerűen a fejlesztésre, terméktámogatásra és értékesítésre helyezve a hangsúlyt. Ennél a témánál (is) nagyon fontos az akadémiai és ipari beágyazódás, hiszen az adatok, megkeresések

az utóbbi oldalról jönnek, míg a mind újabb, kifinomultabb algoritmusok az előbbi nélkül nehezen érthetőek meg és használhatók fel.

– Hallgatók is részt vesznek a kutatásban?

Ha igen, akkor mely karokról? Hogyan csatlakozhatnak a kutatáshoz?

– Igen, kisebb létszámban ugyan, de a VIK-ről folyamatosan vesznek részt hallgatók a kutatásokban. Nálunk a fő nehézség az, hogy sok kezdeti befektetést igényel mind a hallgatótól, mind az oktatótól, mire sikerül annyira belejönni, hogy úgymond élvezetes legyen a munka.

De aki idáig eljut, az előtt kinyílik a világ mind továbbtanulás, mind elhelyezkedés szempontjából. Csatlakozni szinte bárhogyan lehet: témalabor, önálló labor, diplomamunka, TDK, PhD képzés. Fontos, hogy az érdeklődő keressen meg emailben (mihajlik@tmit.bme.hu), üljünk le beszélgetni és akkor személyre szabott témákat tudunk kiírni.

Dr. Mihajlik Péter válaszai alapján Mócsy Márk és Tóth Nikolett Tóth Nikolett

ÚJRA KELL GONDOLNI A SZABÁLYOZÁST? A TAVASZI FÉLÉVBEN AZ ENERGETIKAI SZAKKOLLÉGIUM ÁLTAL SZERVEZETT ELSŐ WORKSHOP A MAGYARORSZÁGI ÉS NEMZETKÖZI VILLAMOSENERGIA-RENDSZER STABILITÁSI KÉRDÉSEIVEL FOGLALKOZOTT A NÖVEKVŐ MEGÚJULÓ PENETRÁCIÓ TÜKRÉBEN. DR. HARTMANN BÁLINT ÉS TÁCZI ISTVÁN BEMUTATTÁK A – DR. VOKONY ISTVÁNNAL, KAZSOKI ATTILÁVAL ÉS SAYED MOHAMEDDEL KÉSZÍTETT – KUTATÓMUNKÁJUKAT ÉS AZ AHHOZ KAPCSOLÓDÓ LEGÚJABB EREDMÉNYEKET. A rendszerirányítás alapvető feladata a folyamatos és biztonságos villamosenergia-ellátás fenntartása, a rendszer hatékony működésének garantálása, amely során a betáplált és vételezett villamos teljesítményt egyensúlyban kell tartani a névlegeshez közeli frekvencián. Ez az úgynevezett P-F szabályozás. Ahhoz, hogy megfelelően működjön, különféle szabályozási tartalékok állnak a rendszerirányító rendelkezésére. A kutatás a rendszer inerciájával foglalkozik, mely a tárolt energia tompító hatásánál jelentkezik. A rendszer működését a nem várt üzemzavarok is befolyásolhatják, azonban ezek általában csak lokális problémaként jelennek meg. Kedvezőtlen esetben viszont térben és időben is kiterjedhetnek és az egész rendszerben zavarokat okozhatnak. Többféle üzemzavar jelenhet meg a rendszerben: az egyik az erőművi forráskiesés, melynek hatására a termelt villamosenergia-mennyiség csökken, és ez magával vonzza a frekvencia csökkenését is.

Különböző lengések hatására stabilitási problémák léphetnek fel, melyek miatt az együttműködő hálózat eltérő frekvenciájú részekre eshet szét. A rendszer hatásos villamos teljesítménye és frekvenciája szorosan kapcsolódnak egymáshoz, amelyet matematikailag a lengési egyenlettel lehet leírni. A rendszer frekvenciájának megváltozása esetén a rendszerben különböző, hierarchikusan felépülő szabályozások (primer, szekunder és tercier) hívhatók segítségül azért, hogy a megadott sávban maradjon a rendszerfrekvencia. Ahhoz azonban, hogy az első, primer szabályozó beavatkozzon, bizonyos időnek el kell telnie. Az, hogy ebben a viszonylag rövid, néhány másodperces időtartományban hogyan változik a frekvencia, az

8

a rendszer erőműveinek tárolt kinetikus energiájától függ, tehát lényegében azok inerciájától. Azt, hogy szükséges-e a beavatkozás, a RoCoF (Rate of Change of Frequency), azaz a frekvencia változásának mértékéből határozhatjuk meg, amely lényegében a frekvencia változásának meredekségét (gradiensét) jelenti.

Napjainkban a villamosenergia-termelői ös�szetétel alapvető változásnak indult. Egyre inkább terjednek a megújuló energiaforrásokat hasznosító, kisebb egységteljesítményű erőművek (nap és szél), amelyek nem rendelkeznek közvetlenül forgó tömeggel, illetve nem közvetlenül csatlakoznak a hálózatra, hanem valamilyen teljesítményelektronikai berendezésen keresztül, jellemzően frekvenciaváltóval vagy inverterrel. Az ilyen egységek sokkal gyorsabban képesek reagálni a frekvencia megváltozására, azonban nem értelmezhető velük kapcsolatban a lengési egyenlet sem, így a jelenlegi szabályozási algoritmusokat célszerű lehet újragondolni. A nagy, összekapcsolt rendszerekben (500 MW felett), egyelőre nem érződik a hatása, kis rendszerekben (pl. Ciprus, Hawaii) azonban jelentős.

Azonosítani kell a kritikus üzemállapotokat, és definiálni kell a RoCoF-korlátokat. A szabályozást úgy kell átalakítani, hogy ha szükséges, még a primer szabályozás előtt is képes legyen beavatkozni (szintetikusinercia-képzés, gyors frekvencia­ szabályozás).

A frekvenciagradiens megnövekedésének kiküszöbölésére egy lehetséges megoldás, hogy az inerciát mint generátorjellemzőt üzemeltetési korláttá tesszük, azaz előírunk minden erőműnek egy minimális mögöttes kinetikus energiát. Ennek a

SZAKMA

vizsgálatát Táczi István végezte, az IEEE 118 tesztrendszer használatával, amely valós hálózatot képez le, nemzetközileg elfogadott, és az elterjedt használata miatt az eredmények egyszerűen ös�szehasonlíthatók más kutatások eredményeivel.

Azonban viszonylag régen alkották meg, így nem tartalmazza a legmodernebb gépegységek pontos modelljeit. A rendszer három nagyobb zónára lett felosztva, a szimulációk során a zónák nem estek szét részekre.

A szimulációk során a megújuló energiaforrásokat D típusú szélerőművek képezték, melyek frekvenciaváltón keresztül kapcsolódnak a hálózatra. A szélerőművek nélküli alapesethez képest négy különböző eset vizsgálata történt meg, melynek során a szélerőművek aránya szélsőséges esetben 51,8%-ig növekedett. A teljesítményugrások 5 és 25% között voltak. A legnagyobb generátor teljesítménye a tesztrendszerben 835 MVA, így ekkora volt a legnagyobb szimulálható kiesés. A szimulációk során a különböző mértékű beépített teljesítmények esetén vizsgálták a RoCoF értékeket, szintetikus inercia aktiválása nélkül és aktiválásával. A vizsgálat során sikeresen mutatták meg, hogy a szintetikus inercia aktiválásával a RoCoF érték, azaz a frekvencia meredeksége csökkenthető. Fontos kiemelni azonban, hogy a szintetikus inercia képzése nem helyettesíti teljes mértékben az általa emulált közvetlen fizikai választ. Érdemes megjegyezni, hogy a szintetikus inercia mellett más megoldások is lehetségesek a stabilitási probléma megoldására. Néhány példa ezek közül az FFR (Fast Frequency Response) és a Droop control, melyek ugyan más elven működnek, de szélsőséges paraméterek esetében egyenértékűek; szinkron kompenzátorok; adaptív FTK (Frekvenciafüggő fogyasztói Terheléskorlátozás); demand-side response.

Sőrés Milán Energetikai Szakkollégium

9

AZ 1%, AKI MINDENT HASZNÁL GRAFIKÁBÓL Játékfejlesztőként az egyetem után ÉN MINDIG ÚGY GONDOLTAM, HOGY A JÁTÉKFEJLESZTŐK AZ INFORMATIKUSOK KÖZT OLYANOK, MINT A ROCKSZTÁROK A ZENÉSZEK KÖZT: MINDENKI ARRA VÁGYIK, HOGY EGYSZER AZ LEHESSEN, MERT ANNYIRA MENŐK, DE CSAK NAGYON KEVESEKNEK ADATIK MEG A LEHETŐSÉG. GULYÁS GERGELY (GERI), A KIR-DEV VOLT KÖRVEZETŐJE AZ ELSŐ JÁTÉKA, A QUERN – UNDYING THOUGHTS KIADÁSA UTÁN AZONBAN MÁR BIZTOSAN ABBA A CSOPORTBA TARTOZIK, AKIKNEK EZ SIKERÜLT, MI PEDIG ARRÓL KÉRDEZTÜK ŐT, HOGY MILYEN UTAT KELLETT EHHEZ VÉGIGJÁRNI. ––Mikor kerültél az egyetemre, a schönherzes közéletbe, és mivel foglalkozol azóta?

––2011-ben kezdtem a BSc-met, amit egyenesben el is végeztem, az MSc-t pedig azóta is rugdosom, úgyhogy hivatalosan még én is diák vagyok.

A Schönherzben a Kir-Dev-ben tevékenykedtem a legtöbbet, oda már az első évben, Gólyaszerda alkalmával csatlakoztam (ma Gólyakörte – a szerk.).

Három évig körvezető voltam, mostanában pedig öregtagként még mindig visszajárok mentorálni és code review-kat tartani, tehát leginkább szakmai segítséget adok.

Ezek mellett az egyetem elejétől kezdve – sőt, már gimi alatt is – érdekelt a játékfejlesztés, és ez a hobbi egy pár éve kinőtte magát odáig, hogy sikerült egy négyfős csapattal magasabb szintre emelni a lécet, keményebben dolgozni, és kiadni a saját játékunkat, a Quernt.

10

––Mikor kezdtetek el a játékkal foglalkozni?

––2014-ben kezdtünk el rajta dolgozni, a BSc képzésem utolsó félévében, és 2015 nyarának elején mentünk Kickstarterre, ahol elég hamar kiderült, hogy ebből lesz valami.

A játék eleinte a designerünknek, Poszmik Dánielnek a diplomaterveként indult: övé volt az ötlet, de eredetileg csak egy bejárható térnek tervezte. Utána csatlakozott hozzá a zeneszerzőnk, Kerepesi Marcell, aki ehhez írt egy atmoszférikus zenét, majd én, azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha egy teljes játék lenne belőle. Végül én is ezt adtam le BSc szakdolgozatként, mert pár hónap alatt már volt benne elég munkám ahhoz, hogy azt meg lehessen írni teljes értékűnek.

Innentől kezdett egyre nagyobb lenni a projekt, és már négyen dolgozunk rajta: fél évvel utánam csatlakozott még egy hangmérnök, Szakács Ábel,

SZAKMA

mert a sok interakcióhoz, animációhoz minél jobb hangokra volt szükség, ő pedig ezt nagyon jól meg tudta csinálni. Az adminisztratív meg marketing feladatok közül pedig mindenki bevállal valamit – hisz egyikünk se ért hozzájuk.

– Mi történt ezután, hogyan indultatok el és milyen nehézségekkel kellett megküzdenetek?

– A diplomamunka után úgy voltunk, hogy ez nagyon jó, folytatnunk kell, és nem lehet egyszerű projektként hagyni, mert sok ötlet és lehetőség van benne.

Elkezdtünk rajta először még hobbiként dolgozni, amikor én még dolgoztam mellette egy fantasy focival foglalkozó cégnél backend fejlesztőként.

Ott maga a termék teljesen hidegen hagyott, de a technológia nagyon érdekes volt, úgyhogy szerettem csinálni – meg amúgy is kellett valami bevétel, amiből tudom finanszírozni a kollégiumot, hisz a Quern még nem hozott semmit.

Azért is jelent meg a Kickstarter és az Indiegogo ötletként, mert szerettük volna azt, hogy ott tudjuk hagyni a munkát és csak ezzel foglalkozzunk. Befektetőt nem szerettünk volna, és nem is volt semmink, amit fel tudtunk volna mutatni – egy ötletünk és egy prototípusunk volt, erre még nehéz befektetőt találni. Ráadásul ha ebbe az irányba indulunk, akkor onnantól a befektető elviszi a projekt egy részét, és az sem jó, amikor havonta egyszer találkozni kell valakivel, aki megmondja, hogy nem haladunk elég jól. Ez nem is ment volna, mert a projekt közben amúgy is folyamatosan változott az, hogy mit szeretnénk elérni vele: minden három hónap alatt két hónappal kitoltuk a végét, mert „Ú, mi lenne, hogyha még azt is meg lehetne csinálni benne, és le lehetne menni a föld alá, és ott is lenne egy új világ…”.

– Ha nem találkozol velük, szerinted lett volna a játékfejlesztési ambíciódból valami?

– Valószínűleg nem. Programozóként nagyon nehéz elkezdeni játékot fejleszteni, vagy legalábbis szinte biztosan nem lesz sikeres. Van egy pár kivétel, de ahol egy programozó, vagy akár egy csak programozókból álló csapat csinálja az egészet, abból egy feltűnően csúnya játék fog sikerülni, és arra nem vevő a piac. Lehet, hogy nagyon szórakoztató, de nem lesz profi termék, amiatt, mert nincs mögötte az a design, úgyhogy nekem is mindenképpen szükségem volt csapatra.

Eleinte amúgy is a webfejlesztés volt a kitűzött célom, ez tényleg csak hobbi volt: amikor kinőtte magát, akkor döntöttem úgy, hogy mégse az előbbi területtel megyek tovább.

– Hogyan valósult meg végül a közösségi finanszírozás?

– Azután, hogy ezt választottuk, akkor jött a kérdés, hogy Kickstarter vagy Indiegogo. Mind a kettő arra való, hogy a készülő játékokhoz támogatást szerezzünk, annyi a különbség, hogy Kickstarteren fix founding van, azaz ha eléred a kitűzött célt, akkor megkapod, ha nem, akkor semmit se kapsz.

Az Indiegogo ezzel szemben flexible foundingot használ, azaz ha az összeg felét sikerül elérni az adományozóknak hála, akkor azt is megkaphatod.

Ez utóbbi jobb ötletnek tűnik, mert mindenképp kapsz pénzt, de a másik oldalról kérdésesebb: sokkal kevésbé szívesen ad úgy pénzt valaki, hogy tudja, hogy ez a projekt lehet, hogy nem fog megvalósulni, mert összejön mondjuk a kitűzött

11

cél tizede, de az ő pénzét akkor is lenyelik. Az azonban mellette szólt, hogy Kickstarter projektet nem lehet Magyarországról indítani, úgyhogy kizárásos alapon maradt az Indiegogo.

Másfél hónapunk ment el a projekt előkészítésével, amikor az idő felében játékot fejlesztettünk, a másik felében pedig a projekttel foglalkoztunk: terveztük a költségeket, videókat vettünk fel, szövegeket írtunk, és direkt összeraktunk olyan helyeket a játékban, amik majd a képeken nagyon jól fognak kinézni. Mikor már készen volt, és elég lett volna megnyomni a start gombot, akkor még egyszer végiggondoltunk, és arra jutottunk, hogy nem elég az Indiegogo: kevesebb, mint feleannyi ember jár rajta, mint a Kickstarteren, mert egy jóval kezdőbb platform. Így alapítottuk meg végül a Zadbox Entertainmentet Angliában. A finanszírozás megoldása ezzel együtt összesen decembertől májusig tartott. Közben haladtunk folyamatosan a játékkal is, de ebben az időszakban a munka felét az adminisztráció adta. Aztán végül júniusban összejött a

12

Kickstarter, és mindenki ott tudta hagyni a munkahelyét: addig egyedül Dániel volt az, aki az összes idejét a játéknak szentelte.

Viszonylag soknak tűnik, amit összeszedtünk, de simán minimálbéren éltünk az alatt az egy-másfél év alatt, amennyit a pályázatban vállaltunk, onnantól kezdve meg egyszerűen már csak nem volt pénz.

Az öszeszedett pénzből fizettük a licenszeket és a szinkronszínészeinket: közülük az egyik kezdőbb, egy nagyon jó hangú youtuber, a női szinkronszínészünk viszont professzionális. A fordítóknak is kellett fizetni, akik a feliratokat és a játékban található szövegeket készítették el. Kickstarteren öt nyelvet ígértünk, amit meg is tudtunk valósítani, plusz azóta lefordítottuk még négyre: ezek közül majdnem mind megérte, egyedül az olasz nyelv volt az, ahol az eladások nem hozták vissza a fordítás árát.

SZAKMA

–– Mit tudsz mesélni a Quernről?

––A Quern – Undying Thoughts egy logikai feladványokon alapuló kalandjáték, puzzle adventure.

Egy szigetre érkezel, aminek a felfedezése közben folyamatosan logikai feladványokat kell megoldanod, és átlátni a kapcsolatokat, amikkel tovább tudsz jutni egy-egy ajtón, vagy be tudsz menni egy olyan házba, amit eddig csak körbejárhattál.

Közben folyamatosan derülnek ki dolgok a szigetről és arról, hogy mennyi különlegességet rejt magában…

Nem akarok spoilerezni az olvasóknak, de körülbelül a játék felétől két narratíva áll szemben egymással. Az egyik a professzor, aki idehozott a szigetre, és levelek útján kommunikál veled (ez van narrálva). Ő a tudományt és a fejlődést képviseli. Mellette pedig egy spirituális személyiség, Gamana, aki a szigeten él, a vallási és tradicionális értékeket védi – ők mesélik „két oldalról” a sziget történetét.

A feladványokkal próbáltuk a tradicionális logikai játékok műfaját felrázni, és sokkal inkább az újrahasználható mechanikák kerültek előtérbe, mintsem hogy találsz egy tárgyat, berakod valahova, és kész. Arra törekszünk, hogy mindent többször kelljen használni, és inkább megtanulj egy mechanikát, amire alapulnak a feladatok, minthogy csak lineáris puzzle-ök legyenek.

Ahogy haladsz előre, a látványvilág is egyre érdekesebb lesz: ha szabad ilyet mondanom, szerintem elég szépen sikerült a játék, amit kihasználunk a jutalmazásban is. Nagyon sokszor egy komplex rész után próbálunk vizuális jutalmat adni, direkt hozzáírt zenével. Ha ugyanis annyival letudnánk, hogy ha túljutsz egy feladványon, akkor tessék, itt egy másik, az nem lenne elég a játékosoknak.

A játék végén is próbáltuk ezt kidomborítani, és minél inkább katartikus élményt adni, amiért sikerült végigcsinálni ezt a nagyjából 18 órás fejtörőt (ez tapasztalattól függ, ha valaki nem szokott ilyenekkel játszani, akkor 20-25 órát is eltölthet vele).

––Hogyan született meg a sztori és a rejtvények, amik a játék talán a legfontosabb pontjai?

––A sztori szinte teljesen Dani munkája, ő írta az egész történetet, csak a pontos megfogalmazásban segítettünk neki. A logikai feladványokon viszont már sokkal inkább együtt gondolkodtunk. Összeültünk, és ha valakinek volt egy ötlete, akkor azt elkezdtük továbbgondolni: hány elemből álljon, mennyire legyen bonyolult, hogyan adja a legjobb élményt. Amikor elkészült egy prototípus, akkor kipróbáltattuk több emberrel, és megnéztük, hogy átlagosan mennyire akadnak el, mennyire frusztrálja őket a megoldása. Az még nem baj, ha sok ideig tart, ha közben úgy érzik, hogy ez jól telik az idő, nem pedig szerencsétlenkedéssel.

A játék teljes felépítésével lineárisan haladtunk előre: nagyjából láttuk a végét, de az mindig mes�szebbre csúszott, ahogy jöttek az új ötletek.

13

– Voltak olyan játékok, amikre példaként tekintettetek?

– A régi Myst sorozat volt az inspirációnk, annak egy modernebb, „pörgősebb” változatát szerettük volna megcsinálni.

Volt egy csomó olyan tesztelésünk, ahol a baráti társaságunk játszott, mi pedig figyeltük, hogy hol akadnak el, mi nem tetszik nekik, és ez alapján változtattunk. Az elég gyorsan kiderült, hogy ahol nem lineáris volt a játék, és több irányban kellett keresni, ott mindig elakadtak, és elfelejtették, hogy többfele kell a megoldást keresni. Emiatt lineárisabb lett a játék, mint amire eredetileg terveztük, és ez adja a legnagyobb eltérést a Mysthez képest, ahol teljes egészében rád van bízva, hogy fedezd fel a szigetet. Van, ahol ez kritikaként jelent meg, de az emberek nagy többségének jobban tetszik ez a modernebb felfogás: ma már senkinek sincs ideje arra, hogy két délután alatt haladjon egy puzzle-nyit, de a ‘90-es években még elfogadott hozzáállás volt.

– A játék fejlesztése során mindig új és új dolgok kerültek bele, és nem egyben láttátok már az elejétől fogva. Ha gondolkodtok új játékon, akkor azt hasonlóképp akarjátok csinálni, vagy vannak ezzel rossz tapasztalatok?

– Szerintem jó, ha van egy keret az elején – az alapok nálunk is megvoltak, de nem tagadom, hogy ennél sokkal részletesebb lenne az optimális. Én alapvetően jobban is szeretek tervezni, és utána dolgozni, de lehet ez csak a szakmai hozzáállásomból ered.

Most is dolgozunk a következő játékunkon, és már sokkal több tervezést rakunk bele, de az is fontos, hogy egy kreatív csapatban legyen szabadság. Jobb az, ha az elején tudjuk, hova tartunk, mert bonyolultabb utólag belerakni a sztorit, de ha jobb ötletünk születik közben, akkor el kell térni az eredeti iránytól.

– Most, hogy már a kiadott játék bevételeiből tudtok működni, mennyire jelenik meg az a nyomás, hogy el kellene kezdeni a következő közösségi támogatási projektre készülni?

– Minden attól függ, hogy milyenek a vásárlók.

Rajtunk most nincs nyomás még, de volt egy-két ötletünk, amik nem bizonyultak jónak, és elvettek egy pár hetet, így már nem elég, ha csak lógatjuk a lábunkat, hanem el kell kezdeni a következő projekten dolgozni.

Egy jó út az, ha terjeszkedünk: már említettem a fordításokat, de a konzolok is lehetőséget jelentenek. Nemrég kiadtunk egy nagy update-et, ami arra fókuszál, hogy menjen rosszabb gépeken is a játék, amellett, hogy fel lehet húzni nagyon jó minőségűre is erősebb gépeken. Ez is azért jó, mert így több emberhez el tudjuk juttatni. Most nagyjából fele-fele időben dolgozunk az ilyen fejlesztéseken, a konzolos kiadásra pedig majd két-három hónapot kell rászánni.

Ami kevéssé volt jó dolog, az az, hogy a kiadás után három órával már felkerült a játék nCore-ra.

Az adminok azonban nagyon kedvesek voltak, írtunk nekik, hogy magyar játékfejlesztők vagyunk, és jó lenne, ha később lenne az nCore-os kiadás, mint a hivatalos, ők pedig levették, és ráadásul feketelistázták is, így egy éven keresztül nem is láttuk.

Gulyás Gergely A Zadbox Entertainment játékfejlesztője

SZAKMA

Az biztos, hogy nem nyerészkedni szeretnénk: nincsen a játékon DRM se (Digital Rights Management, másolásvédelem – a szerk.), mert egy singleplayer játékban minek legyen, és a fizetős DLC-khez se nyúlunk – szeretnénk szimpatikus fejlesztők maradni, nem pedig bevételorientált cég lenni.

– Milyenek a visszajelzések?

– Steamen 93%-ban pozitív visszajelzéseink vannak, a negatívoknak meg egy jó része teljesen irreveláns – majdnem felük arról szól, hogy valaki megvette, és nem indul el. A gépe persze sokkal gyengébb, mint ami a minimális követelmény lenne, csak ő azt nem akarja elolvasni. Persze ez sem egy tökéletes játék, reális negatív visszajelzéseket is kapunk, például vannak akik leírják, hogy miért nem érezték elég jól kifejtettnek a sztorit – ilyeneknek mindig örülünk, mert tanulhatunk belőle.

Magyar médiából a PCGuru keresett minket egy nagyobb játékteszttel, meg egy-két játékos újságban is kaptunk pozitív visszajelzést. Mi is kerestünk streamereket, youtubereket, de amikor mi kezdeményezünk, azt kevésbé szokták jól fogadni. Viszont cserébe van olyan, hogy felmegyünk Twitchre, és egy amerikai streamer ötezres nézőközönséggel játszik a játékunkon.

– Te, mint tapasztalt játékfejlesztő, már meg tudod ítélni a Számítógépes Grafika tantárgyat: mi a véleményed róla?

– Ezt a véleményemet nem sokan osztják, de szerintem a képzés legjobb tárgya volt.

Nálunk még négy háziból három volt kötelező, és megajánlott jeggyel ki lehetett váltani a vizsgát. Nagyon-nagyon sok munkánk volt vele, de az, hogy összeülünk négyen, kimatekozzuk, majd utána napokon keresztül egyfolytában programozunk, szerintem nagyon hasznos gyakorlatot adott, és nincs még egy olyan tárgy, ahol ezt megkaphatjuk. A Szoftlab 4 (mai nevén Szoftver projekt laboratórium – a szerk.) akart még ilyen lenni , de a közelében nem volt annak, amit a grafika elért csak azzal, hogy adott egy rohadt nehéz feladatot.

Az óra anyagának nem sok köze volt a házikhoz, de én élveztem azokat is, mert szakmába vágtak. A videókártya-programozás működése számomra nagyon hasznos volt, és az összes grafikai tudást tudom kamatoztatni, bár valószínűleg ezzel az 1%-ban vagyok.

Az is igaz, hogy ma a játékengine-ek jóval többet is megcsinálnak helyettünk, mint amit grafikán megtanulunk. Inkább olyan embereknek van kitalálva, akik tutorialokból tanultak programozni és nem egyetemen, úgyhogy ha egyszerűen játékot akarsz fejleszteni, akkor tényleg nem olyan fontosak az alapok. De ha már bele akarsz látni az optimalizálás részébe – mert mindig lesz olyan, hogy az engine hibázik – akkor jól jön az, hogy tudjuk mi történik a háttérben. Nem azt a tudást adja a tárgy oda, amit a való életben használni fogsz, de jó rálátást ad a témára, amit át tudsz majd ültetni.

Gulyás Gergely válaszai alapján (a másik) Gulyás Gergely és Tóth Ádám Szőnyegi Dóra Ajánljuk megtekintésre a játék trailerét is:

youtu.be/NgzV5jrLQeI

15

AMIKOR AZ UTOLSÓ VILLAMOSHOZ BAKELIT JÁRT

Interjú Budai Károllyal

AZ UV’85 BALLAGÓ ÚJSÁG – UTOLSÓ VILLAMOS, A VÉGZŐS ÉVFOLYAM KIADVÁNYA – KÜLÖNLEGESSÉGE AZ VOLT, HOGY A CIKKEKHEZ EGY BAKELITLEMEZT MELLÉKELTEK, AMIN VIK-ES DALOK VOLTAK, AMELYEK JÓ RÉSZÉT MÉG MA IS ÉNEKLIK. A LAP PROJEKTVEZETŐJE BUDAI KÁROLY VOLT, AKIT EMELLETT 1981 ÉS ‘85 KÖZÖTT AZ IMPULZUS SZERKESZTŐSÉGI TAGJAKÉNT, VALAMINT ’82 ÉS ’84 KÖZÖTT FELELŐS SZERKESZTŐJEKÉNT ISMERHETTÜNK, ALÁBB A VELE KÉSZÜLT INTERJÚT OLVASHATJÁTOK. – Honnan jött az ötlet, hogy dalokat mellékeljenek egy bakelit formájában a ballagó újság mellé?

– ’85-ben végeztünk, és elkezdtük tervezni az UV’85-öt. Kitaláltuk, hogy mi egy különleges újságot szeretnénk. Már nem emlékszem, melyik szerkesztőségi tag ötlete volt pontosan, hogy akkor legyen az újságnak kislemez melléklete is Floppy-Disco címmel.

Amiben viszont nagyobb szerepet játszottam, az a szervezés. Az egyetemen volt egy tanárom, aki másodállásban a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat műszaki vezetője volt. Takács Ferencnek hívták, sajnos már nem él. Ötödikesként elmentem hozzá, és megkérdeztem, hogy „Tanár úr, mit gondol arról, hogy csinálnánk egy kislemezt, hajlandó-e ebben segíteni”, és akkor mondta, hogy „nincs ennek különösebb akadálya, ha elég jó minőségű hanganyagot viszünk”. A Schönherz Stúdió (mai nevén Budavári Schönherz Stúdió – a szerk.) nagyon jó volt akkoriban (is). A címkén is szereplő Kalló Zoli nevű évfolyamtársunk volt a hangmérnök, a felvételek pedig a kolesz stúdiójában készültek, olyan minőségben, hogy végül a lemezgyárnak a minőséggel semmi baja nem volt. Egy az egyben felrakták volna a bakelitre.

Annyi baj volt csupán, hogy kisebb-nagyobb húzásokon kellett átesnie, majdnem bele is buktunk a projektbe. Amikor elkészült az első anyag, azon jóval több dal szerepelt. A végleges, újságmellékletként kiadott bakelit ugyanis a harmadik változata az anyagnak.

16

– Mi miatt nem adták ki az első két verziót?

– Amikor az első verzió elkészült, bebattyogtam a Vörösmarty téren az ORI székházba (Országos Rendező Iroda), itt volt a hanglemezgyártó vállalatnak is irodája. Takács Feri mondta, hogy kinek kell odaadni. Bevittem a szalagot, és utána két hónapig nem történt semmi. Már kezdtem izgulni, és megkérdeztem Ferit, hogy „mi van ezzel, Tanár úr, lesz ebből valami?”. Rákérdezett és üzentek, hogy be kéne fáradni. Elmentem, ott közölték velem, hogy volt ezen egy rövid kis – valóban nem teljesen szalonképes – rész, a „Fürge rókalábak, ok*djak vagy h*nyjak […]” felvezető sor, és mondták, hogy ezt nem szívesen nyomtatnák ki. Semmi gond, elvittem a szalagot, levágták a fiúk, és újra beküldtük.

Pár hét múlva jelentkeztek. Valamiért figyelmesebben meghallgatták a szalagot, és közölték, hogy hát nem képzeljük, hogy 1985-ben, negyven évvel a felszabadulásunk után, orosz nyelven ilyen paródiákat csinálunk és gúnyt űzünk az oroszokból. Ugyanis szerepelt a felvételen három, orosz nyelvre átírt Beatles szám. Oroszul énekelték például a Sárga tengeralattjárót, meg még két dalt.

Ezek nagyon jó minőségben készültek, hangszeres zenével, de a hanglemezgyárban kijelentették, hogy ők ezt nem szeretnék felvenni a kislemezre.

Ekkor a szerkesztőség összeült, hogy most mi legyen, mert ez a három dal elég nagy részét képezte a hanganyagnak. Úgy döntöttünk, hogy kivágjuk, de készítünk még egy-két dalt. Így került rá például a Fenn a várban, amit az akkor VII. évfolyamosok adtak elő.

KÖZÉLET

– Van rá esély, hogy a mostani egyetemisták is meghallgathassák a teljes anyagot a kivágott dalokkal?

– Létezik egy digitális verziója, méghozzá az eredeti mesterszalagnak: nem a vágott verzióknak, ami a kislemezre került, hanem annak, amin rajta vannak az orosz dalok is. Valamikor a Schönherz Stúdióban elkezdték digitalizálni a korábbi anyagokat. Előfordulhat, hogy Kalló Zoli csinálta, én mindenesetre tőle kaptam meg.

– Anyagilag milyen vonzata volt akkoriban egy zenés mellékletnek?

– A lemez finanszírozása érdekes történet. A bakelit nagyjából 40 Ft-ból jött ki, ezzel szemben a ballagó újságnak szolid ára volt, 20–30 Ft. Biztos volt, hogy abból nem lehet ezt kihozni, eleve úgy terveztük, hogy az egyik évfolyamtársunk, Szikszai Attila, aki a reklámmenedzserünk volt, eljárogatott különböző cégekhez és szerzett reklámpénzeket. Úgyhogy végül ez volt az első UV, amiben voltak reklámok, fizetett reklámok, és akkor ebből finanszíroztuk a lemezt. Körülbelül 1500 példány készült.

– Milyen dalok szerepeltek még a lemezen, illetve kik segítették a dalok és a lemez létrejöttét?

– Magáról az éneklésről meg a nótákról viszonylag keveset tudok mesélni, mert ezek a dalok alapvetően kollégiumi hagyományőrző énekek voltak, évfolyamról évfolyamra szálltak tovább. Mi is már megörököltük ezeket, legalábbis a többségét. Többnyire soviniszta dalok voltak, „[…] közgázos, gépészmérnök utánad lohol […]”, és hasonló.

Egy évfolyamtársamnak, Szűcs Janónak, aki szintén benne volt az Impulzus szerkesztőségében, neki voltak akkoriban zenész haverjai, és ahol hallani lehet a felvételen együttest, ott ők játszottak. Birtokba vették a negyedik emeleti tanulót, és ott próbáltak éjt nappallá téve, a kollégisták nagy örömére. Utána lementek a stúdióba és felvették a dalokat. Volt korábban egy Schönherz Qpa is, ahol az évfolyamtársaim, a műszeresek (én híradós voltam) írtak át három Beatles dalt oroszra.

Janóék ezt nagyon jól megcsinálták, viszont ugye ezek nem szerepeltek a kislemezen.

– És mi alapján választottátok ki, hogy ki az, aki jól énekel?

– Hát ez többé-kevésbé önkéntesen történt. Az „énekkart” főként a jó hangú szerkesztőségi tagok alkották, azok közül, akikkel csináltuk a ballagó újságot, meg hívtunk pár srácot, akikről tudtuk, hogy szoktak énekelgetni. Nem volt komolyabb válogatás, de lehetett tudni kinek van affinitása hozzá. Én nem is próbálkoztam.

A címkére az van ráírva, hogy „vonyítottak”, ez egy mókás megállapítás. Erre amúgy rákerülhetett más is, például Ticz Laci szerepel rajta mint „akusztikus csapda”. Neki sem volt túl jó hangja, másban jeleskedett, hordta a felvételekre a sört. Utólag kicsit bánom, hogy az én nevem nem került fel mint producer, de akkor ez nem volt akkora divat. Ha már valamilyen módon kapcsolódnom kellett volna a bakelithez, ez reálisabb lett volna.

– Mennyire tartjátok a kapcsolatot a régi bandával?

– Külön nem szoktunk találkozót tartani, de amikor évfolyam-találkozó van, akkor általában összeverődik a banda. Ha már ittunk egy-két sört, akkor előfordul, hogy véletlen éneklek én is.

Budai Károly válaszai alapján Blidár Tímea és Sós Bence

Hallgasd meg a lemezt!

youtu.be/XcWjsdWfbCA

17

„LELKÜNK MÁR A SCHÖNHERZHEZ TARTOZIK” Interjú a Kollégiumi Bizottsággal MÁRCIUS VÉGÉN MEGALAKULT AZ ÚJ KOLLÉGIUMI BIZOTTSÁG (RÖVIDEN: KB), ÍGY MOST ŐKET KÉRDEZTÜK A CSAPATRÓL ÉS A KB-ZÁSRÓL. A KORÁBBI CSAPATBÓL ÚJRA INDULT FEDOR ZSOMBOR (ZSOMBI, KB ELNÖK), MÁTRAI ATTILA (SHAD, INFOKOMMUNIKÁCIÓS FELELŐS), SZABÓ BENCE (BENCE, RESZORTVEZETŐK TANÁCSÁNAK ELNÖKE), SZODFRIDT GERGELY (GERI, ÜZEMELTETÉSI FELELŐS), ÉS AZ IDÉN HOZZÁJUK CSATLAKOZÓ TORDAI ANNA ABIGÉL (ABUS, RENDEZVÉNY ÉS PROJEKT FELELŐS) ÉS GULYÁS RÓBERT (CSUVI, GAZDASÁGI FELELŐS) VÁLASZOLTAK A KÉRDÉSEINKRE.

18

KÖZÉLET

egy olyan utat segít kiépíteni, ami a jövőm szempontjából egy elég jelentős irányvonalat határoz majd meg. Szeretnék tenni a közösségért és képviselni a kollégisták érdekeit szükség esetén.

––Csuvi: Én szerettem volna belelátni a házon belüli tágabb működésbe és olyan projekteken dolgozni, amit minél többen elismernek és élvezik a sikeresen véghezvitt projekt előnyeit. Úgy gondoltam, hogy ez a csapat a legmegfelelőbb a céljaim megvalósítására.

––Hogyan dőlt el, melyikőtök milyen poszton lesz?

––Abus: Nos, a Five-0-n (A Kollégiumi Bizottság munkáját segítő csoport. – a szerk.) belüli aktív tevékenységeim adtak egy nagyobb lendületet a döntés meghozatalában. Mindig is érdekelt a projektmenedzsment, rendezvényszervezés, és szeretek az emberekkel foglalkozni, így úgy éreztem, hogy ez egy remek lehetőség a tanulásra is. Na meg mondanom sem kell, hogy az elődöm által felépített csapatot, melynek részese lehettem, nem szeretném veszni hagyni.

––Csuvi: Érdekel a pénzügyi világ, és a jövőben is szeretnék ilyen területen dolgozni. Úgy gondolom, jó kiindulás lehet az a tapasztalat, amit itt szerzek, éppen ezért szeretném minél jobban végezni a munkámat.

––Abus, Csuvi, mi miatt csatlakoztatok a csapathoz?

––Abus: Már korábban elhatároztam, hogy szeretnék a tagja lenni. Tetszett mindig is a csapat dinamikája, és a jegyzőkönyvvezetői pályafutásom vége felé szinte közéjük tartozónak éreztem magam. Tetszett az érzés, és kedvelem a srácokat.

Mindemellett úgy érzem, hogy a KB-zás számomra

––A csapat egy része már egy évet végigtolt.

Ti mi miatt döntöttetek a folytatás mellett?

––Bence: Úgy gondolom, hogy kell egy év, amíg az ember beleszokik a teendőkbe. Mindent megtapasztal egyszer-kétszer, majd a második év az, ahol ki tud teljesedni. Illetve úgy érzem, még maradt a személyes fejlődésnek is hely.

––Geri: A csapategységünk egészen jó volt, a projektek sem haladtak rosszul, tudtunk egymásnak segíteni, ha kellett. Többségében szerintem ez járult leginkább hozzá a dologhoz, illetve én még látom magunkban a tenni akarást és az energiát is hozzá.

––Shad: Úgy éreztem, hogy a legtöbb projekt haladhatott volna jobban is tavaly, szeretném ezeket továbblendíteni, hogy gördülékenyen lehessen őket használni (gondolok itt a VIR-re és természetesen a nyomtatóra).

19

– Zsombi: A Schönherz egyik legnagyobb hátránya az, hogy folyamatosan változik. Fel lehet ezt fogni jó dolognak is, nagyon sok helyen ez előny, viszont egy vezetőség szempontjából szerintem ez csak nehézségeket okoz. Úgy éreztem, hogy azzal tudok a legtöbbet segíteni a Házon, hogy ezt az évet még vállalom.

– Mi lesz az idei csapat neve és miért?

– Csuvi: Horcrux: Motivál minket abban az értelemben, hogy egy olyan dologgal foglalkozunk, amibe a lelkünk egy darabját beletesszük. Egy ilyen dologgal pedig az ember a munkája során külön odafigyeléssel foglalkozik, és szeretné a legjobbat kihozni belőle.

– Abus: Így van, ezzel teljesen egyet tudok érteni. A lelkünk egy darabja örökre KB-s marad ezek után, és benne egy meghatározó részt foglal el a Schönherz.

– Hogyan értékelnétek az előző éveteket?

Hogy éreztétek magatokat eddig?

– Geri: Én nagyon jól éreztem magam. Időnként azért megvoltak a hullámvölgyek, de egykét hét pihenéssel ezeket szerencsére sikerült orvosolni. Az előző év szerintem elég sikeres volt, tekintve, hogy a projektjeink többsége megvalósításra került. Ebben közrejátszott, hogy a csapat jól tudott együtt dolgozni, illetve még egy nagy adag szerencse is mellénk szegődött.

– Shad: Szerintem produktívak voltunk. Minden probléma úgy kezdődik, hogy feltérképezzük azokat, és higgyétek el, elég sok dologra találtunk rá, miközben kutattunk. Ehhez képest mégis előre tudtunk haladni több projekttel és eredményeket is alkottunk.

– Zsombi: Úgy gondolom, egy nagyon nehéz és fullasztó éven vagyunk túl, nagyon sok olyan probléma került elő elnökségünk alatt, amiket az évek során mindig csak halogattak. Ezeket jórészt mi vettük elő, hogy megoldjuk végre, de sajnos volt olyan is, amire nem számítottunk, vagy nem akartunk hozzányúlni, de muszáj volt. Mindenképp azt mondom, hogy ha nem lenne ilyen jó a csapat – gondolok itt a régire is és az újra is –, akkor nem bírnám csinálni még egy évig.

20

– Mire vagytok a legbüszkébbek az előző évből? Mi az, ami a legkevésbé volt jó?

– Geri: Az én szívem csücske az FNT felújítása volt. Naponta ellenőriztem a munkálatokat, és nagyon felemelő volt azt tapasztalni, hogy napról napra változik a terem. A végén rá sem lehetett már ismerni. Nyilván az elején szokatlan volt ez az új színezés, de az összhatás szerintem magáért beszél. Bevált a tervünk, hogy a világosabb szín megnyitja majd a teret, a galérián ez kifejezetten jól látszik.

Kevésbé jó számomra a klímás kérdések rendezése volt. Elég sok berendezés van a Házon belül, ráadásul nem is foglalkoztak velük megfelelően (legyen ez karbantartás vagy csak szerelés), emiatt nagyon sok idő/energia ment el ezek rendbetételére. Nagyon büszke voltam magamra, hogy sikerült, de szerintem messze ez a projekt vitte a legtöbb energiámat.

– Zsombi: Két dolog van, ami hatalmas előrelépés szerintem. Az egyik a kollégiumi internetszolgáltatás új konstrukciójának a kidolgozása és az érdekeink képviselése alatt elért eredmények, a másik pedig a Schönherzes Villamosmérnökök és Informatikusok Egyesületének (SVIE) aktualizálása.

Az egyesület nagyon sikeres és kiváló formája a közösségnek arra, hogy érvényesítse az akaratát.

Sokkal messzebb eljutottunk vele, mint bármikor is reméltük volna, de nem voltunk felkészülve, hogy ennyire be fog válni, így most kénytelenek vagyunk rengeteg munkát beleölni abba, hogy minden akadálytalanul működjön. Szerintem ebben is hatalmasat léptünk előre.

– A programtervetek alapján – megtalálható a kb.sch.bme.hu oldalon – idén is egész sok dolgot terveztek véghezvinni. Van olyan, amit kiemelt fontosságúnak tartotok, vagy esetleg közelebb áll a szívetekhez? Miért?

– Abus: Nehéz dönteni, hiszen mindegyik közel áll a szívemhez, de ha egyet kell választanom, akkor talán a Park projekt lenne az. Számomra fontos, hogy a kollégium környezete hívogató és kényelmes legyen a kollégisták számára. Szerintem sokaknak örömére szolgálna, ha lenne lehetősége arra, hogy a természetet és a friss levegőt is kiélvezhesse az egyetem pörgős világában.

KÖZÉLET

– Csuvi: Nagyon fontos számomra, hogy ne csak a közélet fejlesztése legyen támogatva a kollégiumon belül, így a tanulószobák felújítása nagyon közel áll a szívemhez. Tudom, hogy milyen fontos tud lenni valaki számára egy nyugodt, tanulást segítő környezet, és az a véleményem, hogy ezt a lehető legtöbb embernek biztosítani kell.

– Shad: Az egyik ilyen projekt számomra egyértelműen a nyomtató. Sok évvel előttünk kezdték el az előző KB-k, és már az egyenesben van. Nem tudjátok elképzelni, mennyire idegesítő, hogy még mindig vannak vele hibák. Másik fontos projekt, aminek mindenképpen haladnia kell, és szeretném, hogy elkészüljön, az a VIR. – Melyik lesz az idei legnagyobb volumenű tervetek (ami legtöbb erőforrást – idő, pénz, ember – igényli)? Elegendő lesz a következő egy év a megvalósításhoz?

– Abus: Szerintem egyértelműen a Park projekt az, amihez a legtöbb emberi erőforrásra és időre van szükség. Olyannyira, hogy ez egy jóval nagyobb volumenű terv, ami valószínűleg nem fog maradéktalanul megvalósulni egy év alatt.

– Csuvi: Mindenképpen a Park projekt. Lehetséges, hogy egy év alatt nem is fogjuk tudni befejezni maximálisan, így arra kell törekednünk, hogy már a legelején fordítsunk erre a projektre annyi erőforrást, aminek a segítségével a legtöbbet haladhatunk az előttünk álló év alatt.

– Geri: Emberi erőforrás tekintetében szerintem is a Park projekt, a felújítások pedig a pénzt zabálják. Utóbbira az egy év elég kellene, hogy legyen, a Park viszont lehet, hogy tovább fog futni, de meg kell próbálni mindenképp.

– Meddig szeretnétek folytatni?

– Csuvi: Ha a következő egy év olyan jól alakul, mint ahogy azt szeretném, és ismét sikerül egy legalább ilyen jó csapatot összehozni, én nem látom akadályát, hogy később újra belevágjak.

– Abus: Csak ismételni tudom Csuvi szavait, szeretnék az első év során belerázódni kellőképpen a posztba, hogy a második év során sikeresen tudjuk fejleszteni a környezetet.

– Geri: Elég sokat gondolkoztam rajta, hogy mi legyen a folytatás. Mivel jól éreztem magam a

munkakörnyezetemben, így számomra egyértelmű volt, hogy szívesen csinálnám még egy évig, de jelen állás szerint harmadik évre nem tervezek maradni.

– Shad: Én úgy érzem, hogy jó irányba haladunk, és ezen az úton tovább tudunk menni, ezért ezt az évet még mindenképpen szeretném végigcsinálni.

– Zsombi: Én nem valószínű, hogy elvállalnék egy harmadik évet.

– Milyen érzéssel vágtok neki a következő évnek?

– Abus: Izgatottan várom a következő év kihívásait, de persze mellette ott van bennem egy kis félsz az ismeretlentől, valamint az egyetem és a KB-s kötelezettségeim egyensúlyban tartásától is. De tudom, hogy egy olyan csapat tagja lettem, ami segít és támogat, így az izgatottság és a kihívás öröme van többségben.

– Csuvi: Lelkesedéssel vágok bele egy új lehetőség irányába, de tartok attól is, hogy az egyetem egyébként sem könnyű mindennapjai mellett hogyan fogok tudni helyt állni megfelelően mind a két helyen.

– Geri: Igazából vegyes érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban. Egyrészt örülök neki, mert úgy éreztem van még bennem energia, hogy alkossak még valami értelmes dolgot a Házon belül. Másfelől kicsit furcsa lesz, hogy eddig a friss KB-sok közé tartoztam, most viszont már úgymond én is egy tapasztalt, sokat megélt veterán vagyok. Igazából kíváncsian várom, milyen évünk lesz.

– Shad: Én kicsit félve. Nekem eddig is nehéz volt összeegyeztetnem a tanszéki munkám és a tanulmányaimat, viszont már a BSc képzés végén járok, és erre kellene a fő hangsúlyt fektetnem.

– Zsombi: Én azt remélem, mindenki jól fogja magát érezni a csapatban, és egy produktív és problémamentes évet tudhatunk majd magunk mögött.

Elérhetitek őket Facebookon is: fb.com/SchonherzKollegiumiBizottsag Sok sikert kívánunk nekik a következő évre!

A Kollégiumi Bizottság tagjainak válaszai alapján Molnár Tamara

21

33 KM/ÓRÁS ÁTLAGGAL Egyetemi kerékpáros sportélet – a BME Cycling kör A BME TESTNEVELÉSI KÖZPONT SEGÍTSÉGÉVEL ÉS FELÜGYELETÉVEL 2017 SZEPTEMBERÉBEN MEGALAKULT A BME CYCLING. A CSAPAT AZZAL A CÉLLAL JÖTT LÉTRE, HOGY AZ EGYETEM DIÁKJAI SZÁMÁRA KÖZÖS EDZÉSI ÉS VERSENYZÉSI LEHETŐSÉGET TEREMTSEN. CSATLAKOZZ HETI RENDSZERESSÉGŰ EDZÉSEINKHEZ, SZAKMAI ELŐADÁSAINKHOZ VAGY A NYÁRI TÚRÁNKHOZ, A BME CYCLING TOURHOZ! A csapat számára első holtszezont, a 2017/18-as telet aktívan töltöttük. A bringásszezonra való felkészülést erősítéssel alapoztuk meg, ahol a kerékpározáshoz szükséges izomcsoportokat fejlesztettük specifikus gyakorlatokkal és nyújtással.

Szabó Bálint Solt (Epronex – Bike Hungary / Gépészmérnöki Kar) szerint „Szuper kis egyetemi csapat jött össze a téli erősítésekre. Remek volt a hangulat és Szeli (Hellner Szelina, a Testnevelési Központ tanára – a szerk.) olyan izmainkat is megdolgoztatta, amikről azt sem tudtuk, hogy léteznek.”

Persze a téli időszakban sem raktuk le a bicajt, a csapat több tagja is részt vett a magyar cyclocross kupasorozatban. Derekasan küzdöttünk az időjárással (voltunk esős, saras, homokos és havas pályán), a mechanikával (előfordult defekt, váltótörés) és technikai tudásunkkal (esésektől nem mentes a szakág).

A jó idő beköszöntével eleinte heti egyszer tekerünk országúton, egy rövidebb (kétórás) kört megyünk Budapesten és a környékén. Az edzésekre egyelőre nem tudunk felszerelést kölcsönözni, olyan bringával és erőnléttel gyere, amivel nem lesz gond a nagyjából 33 km/órás átlagot tartani.

Az edzések mindenki számára nyitottak, időpontokat és részleteket a Facebook oldalunkon találtok. Az edzésprogram összeállításában szakmai segítséget kapunk a Testnevelési Központtól: Hellner Szelina testnevelő tanár tartja az erősítéseket és javasol útvonalakat a közös tekerésekhez.

Akkor is ajánljuk a csatlakozást, ha úgy érzed, már kellő állóképességgel rendelkezel.

Időről időre szintfelmérőket tartunk, ahol ös�szemérheted erődet a csapat többi tagjával, illetve nyomon követheted saját fejlődésedet.

Az edzések végső céljaként amatőr versenyekre és a Magyar Egyetemi és Főiskolai Országos

22

KÖZÉLET

Bajnokság (MEFOB) fordulóira közös utazást és versenyzést szervezünk. Az első közös versenyünk az április elején megrendezett MEFOB csapatidőfutam volt, ahol második helyezést ért el a BME csapata.

A BME Cycling más szakág iránt érdeklődő bicajosok számára is nyitott, tagjaink között vannak montisok (XCO, maraton, MTBO, azaz tájékozódási terepkerékpározás) és cyclocrossosok is.

A nyárra egy többnapos teljesítménytúrát szervezünk, egy amatőr Tour de France-t. Négy nap alatt bejárjuk Közép-Magyarországot. Budapestről induló túránk érinti Zamárdit, Hosszúhetényt (Pécs) és Domborit (Szekszárd). A túrán motoros felvezetés és autós kíséret lesz, illetve teljeskörű ellátás szállással, ezért a bringásoknak csak a tekerésre kell koncentrálni. A túrán mechanikai probléma sem hátráltathat, a szerelést, javítást egy egyetemi dolgozók által alapított szerviz, az Egyedi Bringa végzi majd.

Az edzések és túrák mellett szakmai előadásokat és klubesteket szervezünk. Elhívtuk Pelikán Jánost (Continental Team MyBike – Stevens / Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar), az egyetemünk hallgatóját egy kerekasztal-beszélgetésre. Jani számtalan nemzetközi és hazai versenyen indult csapatával, 2016-ban országúti magyar bajnok volt, ugyanebben az évben és ’17-ben pedig időfutam országos bajnok. Klubestjeinket filmnézéssel vagy szervezéssel töltjük, például a cyclocross szezonra való felkészülésként a SVEN – The Final Year című dokumentumfilmet vetítettük. Terveink között szerepel egy budapesti biciklistájékozódási vetélkedő, a sportcélú kerékpárok tárolásának megoldása az egyetem területén, vagy a kollégiumi bringatárolás fejlesztése, és persze a BME Cycling Tourt is mi szervezzük a saját igényeinknek megfelelően.

Várunk minden bringás társat, aki szeretne egy nagyobb csapattal együtt tekerni, szívesen vesz részt közös edzéseken és igazi sporttársakra, barátokra szeretne találni. Keressetek minket Straván (strava.com/clubs/301299), Facebookon (fb.com/BMECycling) vagy Instagramon (#BMECycling)!

A BME Cycling csapata Benedek Gábor, Forintos Norbert, Forintos-Berki Judit

23

Nézz mélyebbre!

A BODY kiállításon jártunk

A FÉLÉV VÉGE FELÉ UGYAN NEM SZAPORODIK MEG HIRTELEN AZ EMBER SZABADIDEJE, DE AZÉRT NÉMI PIHENÉSRE – VAGY ÉPP JUTALOMRA EGY TÁRGY SIKERES MEGMENTÉSE UTÁN – MINDIG SZÜKSÉG VAN. KÖSSÜK ÖSSZE A KIKAPCSOLÓDÁST A HASZNOSSAL: AZ IMPULZUS SZERKESZTŐSÉGÉNEK AJÁNLATA EHHEZ NEM MÁS, MINT A BODY KIÁLLÍTÁS, AMELY MÉG FEBRUÁRBAN ÉRKEZETT MAGYARORSZÁGRA.

Kíváncsi vagy, hogy az agy hány feladatot képes egy másodperc alatt elvégezni? Esetleg arra, hogy melyik területe felelős a hosszú távú memóriáért vagy a térbeli tájékozódásért? Mekkora nyomásnak tud ellenállni a csontvázrendszerünk? Melyik a legkisebb és a legnagyobb csont? Egyes szervek hogyan kapcsolódnak egymáshoz? Tudod, mi az a cseplesz? Ha az előbbiek közül akár egy is felkeltette az érdeklődésedet, vagy csak szeretnéd élőben látni, hogy néznek ki testünk egyes alkotóelemei, akkor látogass el a kiállításra!

DE MI IS EZ A KIÁLLÍTÁS? A BODY kiállítás egyedisége nem abban rejlik, hogy a látogató megtekintheti az öreg Samut a régi, gimis biológia teremből, vagy hogy kis plakettekről és képekről mazsolázgathat az emberi testről feljegyzett információk között. A hatalmas kiállítótérben valódi emberi preparátumokat tekinthet meg a látogató, amik között van teljes emberi test is. És hogy hogyan lehetséges mindez? Ezek az immár a kiállítás részét képező „tárgyak” egykor olyan emberek voltak, akik haláluk előtt felajánlották a testüket a tudománynak. Ezeket a testeket pedig plasztinációval tartósították. Ezen eljárás során a szövetekben megtalálható zsírok és víz helyére szilikonpolimert juttatnak, minek következtében a plasztinált test szabad levegőn tartható további károsodás nélkül, nem bomlik tovább. Ennek köszönhető, hogy bár a legtöbb kiállítási tárgy vitrinben, üveg mögött tekinthető

24

meg, a teljes testekkel szemtől szemben állhat a látogató, minden elválasztás nélkül. Ahogy a közhely tartja, mindent a szemnek, semmit a kéznek – és itt aztán bőven érvényesül az előbbi, hiszen olyan közelről bámulhatja az ember a kiállítási tárgyakat, amennyire nem szégyelli. És nem kell szégyellni. Van valami hátborzongatóan lenyűgöző abban, hogy láthatjuk, hogyan is néz ki egy emberi test belülről, hogy fér belénk annyi szerv, hogyan működnek együtt és kapcsolódnak egymáshoz. Bár valószínűleg láttál már képeken ilyesmit, a valóság még ennek ellenére is meghökkentő tud lenni. A kiállított tárgyak között az aprócska hallócsontocskáktól egy test komplett érhálózatán keresztül (és értjük ezalatt csak és kizárólag az emberi testben található ereket, minden egyéb nélkül) a magzat fejlődését bemutató sorozatig minden akad. A legfontosabb dolgokat ugyan elolvashattuk, valamint videók is segítettek az informálódásban, de ha felmerültek kérdések, akkor jelenlévő orvostanhallgatók szívesen válaszoltak rájuk. Maga a kiállítás tizenkét termen keresztül mutatta be tematikusan az emberi testet, ebből pedig egy opcionálisan tekinthető meg a tartalma miatt.

A kiállítás kezdetén egy rövid történelmi bevezetőt láthattunk az orvostudomány fejlődéséről, ahol a különböző népek módszereiről olvashattunk picit részletesebben, és olyan érdekességeket tudhattunk meg, mint például hogy a középkorban népszerű volt a nyilvános boncolás – a magyar orvostudománynak pedig egy egész

KIKAPCSOLÓDÁS

falat szenteltek. Ez egyfajta bevezetőként és ráhangolódásként szolgált a témára, mert ezután bedobtak minket a mélyvízbe.

A következő teremben megismerhettük a tüdőnk működését. Láthattunk egy egészséges valamint egy dohányos preparált tüdőt – a különbség meghökkentő volt, bár nem teljesen váratlan. (Itt egy vitrinben lehetőség volt bedobni a cigisdobozt, ami egy szép és motiváló gesztus, más kérdés, hogy hosszú távon is működik-e a dolog.) A kiállítás során nem csak emberi szerveket nézhettünk meg, a következő teremben az emésztőrendszernél például összehasonlításként egy bálna belét is megtekinthettük az emberi belek mellett (a bálnáé kisebb volt, mint arra számítottunk, ellenben nagyon hasonlított egy kissé nyers lángosra).

Ezután jöttek a szívvel, a keringési rendszerrel és az izomrendszerrel foglalkozó termek – valahol itt előzött le minket az első iskolás csoport, és talán a második is. Egy vicces tény az iskolásokról: már az első osztálynál is megfigyelhető volt az a jellegzetes csoportdinamika, hogy míg a csoport egyik fele lelkesen kérdezett, addig a maradék passzív-agresszív módon kereste a leülési lehetőségeket.

A leglenyűgözőbb a keringési rendszer teljes térképe, amin minden egyes véna, artéria és hajszálér látható volt. Itt éltünk is a kérdezés lehetőségével, érdekelt minket, ezt hogyan valósították meg. Mint kiderült, a testből leengedték a vért, majd ennek a helyére műanyagot juttattak, ezek után minden mást különböző savakkal lemarattak. Mivel a műanyag igen mas�szív anyag, így ezek után csak az maradt meg. A kész érhálózatot ezután kézzel festették be a megfelelő színekkel.

Tudtad, hogy az agyad négy-öt enciklopédiányi tartalmat meg tud jegyezni? Ezzel szemben ZH-n valahogy sose emlékszünk pont arra a feladatra vagy kérdésre, amit előzőleg pedig elraktároztunk az állítólagos enciklopédiánkban, viszont a

tegnapelőtt hallott reklám dallama tuti eszünkbe jut. Beépített szuperszámítógépünk igen szeszélyes és rosszul indexelt, és ezt nap mint nap tapasztalhatjuk is. Emellé pedig számunkra immár társult az az élmény is, hogyan néz ki kívülről és belülről, felszeletelve és darabokra szedve.

Megtudtuk továbbá, hogy csontvázszerkezetünk tízévente teljesen lecserélődik, mivel a csontszöveteink folyamatosan regenerálódnak, itt még Samu testvére is visszaköszönt nekünk ezen a tárlaton.

Az opcionális terem az embrionális és magzati fejlődés szakaszait mutatta be. A terem előtt egy külön tábla kérte, gondoljuk át, valóban meg szeretnénk-e tekinteni a következő kiállítást. A fejlődés részletes bemutatása mellett néhány születési rendellenességet is megismerhettünk. Ez a terem érzelmileg valóban megterhelő volt, ha megtekintés közben tényleg belegondolt az ember.

Utolsónak maradt a reproduktív és húgyúti rendszer, valamint a patológiával foglalkozó termek. Előbbinél megtekinthettük a nemi szervek felépítését és azok működését, utóbbinál különböző rákos megbetegedésben szenvedők testrészeit szemlélhettük meg közvetlen közelről. Ez volt a másik olyan terem, ami felkavaróbb volt számunkra, ezek után felhívták a figyelmünket az egészséges életmódra, és hogy hagyjuk a gyógyítást a tudomány számára. Itt láthatóak

25

voltak különböző implantátumok is, amelyeket törés vagy porckopás esetén helyeznek az emberi testbe, valamint a műtétek során használt eszközöket is megtekinthettük.

A kiállítás végén lehetőségünk nyílt arra, hogy az elsősegélynyújtást is gyakorolhassuk a rendelkezésre álló kiállítási tárgyakon. Összegezve a BODY kiállítás egy olyan maradandó élményt nyújtott, amit egy ismeretterjesztő film vagy sorozat se tudott eddig utánozni, és csak ajánlani tudjuk minden olvasónknak.

Ha felkeltette érdeklődésedet ez az élménybeszámoló, akkor a következőt tudjuk neked javasolni: a kiállítás megtekintésére érdemes két órát szánni, de legalább másfelet, és lehetőleg hétköznap látogass el a barátaiddal, ismerőseiddel vagy akár önállóan. Ezzel az időpontválasztással még a hosszú sorokat és a tömeget is elkerülheted, de iskolás csoportok előfordulnak, akik lelkesen végigszántják a kiállítást. És tényleg, szinte szó szerint kell ezt érteni: vagy mi haladtunk lassan, mindent túlságosan alaposan megszemlélve és elolvasva, vagy ők voltak túl gyorsak. Mire eljutottunk az utolsó terembe, addigra nem kevesebb, mint négy ilyen csoport körözött le minket. Azt hozzá kell tenni, hogy míg mi saját magunk fedeztük fel, addig ők egy tárlatvezető segítségével járták végig a kiállítást. Ennek köszönhetően elcsíphettünk tőlük egy-két hasznos érdekességet.

A kiállításon fényképezni és kamerázni szigorúan tilos, és további szabályokat is be kell tartani, így érdemes először a kiállítás honlapját megtekinteni, ami a bodykiallitas.hu címen érhető el.

A BODY kiállítás 2018. június végéig tart nyitva a KOMPLEX-ben (1061 Budapest, Király utca 26.).

Szabó Emese és Szekér Martina A kiállítás rendezői

26

KIKAPCSOLÓDÁS

RÓMAI VAKÁCIÓ #Róma #tavasz #városnézés INDULUNK RÓMÁBA! A HETEK ÓTA VÁRT PILLANAT ELÉRKEZETT, BŐRÖNDBEN A RUHÁK, PIPERÉK, TÁSKÁBAN A FÉNYKÉPEZŐ, SZEMÉLYI, REPJEGY, ÉS MÁR MEHETÜNK IS. TAVASSZAL TÖKÉLETES EZ A KIRÁNDULÁS, NINCS NAGY MELEG, MÉG KELLEMESEK A NAPSUGARAK. ÉN MÁR RÉG REPÜLTEM, ÍGY A FELHŐK FÖLÉ EMELKEDÉS IS KÜLÖN ÉLMÉNY, NEM IS BESZÉLVE A LANDOLÁSRÓL, AMIKOR MÁR A REPÜLŐ PICI ABLAKÁBÓL, MINT EGY MAKETTVÁROS TERÜL ELÉNK A LÁTNIVALÓ. LESZÁLLTUNK! ITT VAGYUNK! Elindultunk a római reptértől okostelefonnal navigálva a szállásunk felé. Előre kinéztük a metróvonalat, amivel pikk-pakk a belvárosban leszünk, csak azzal nem számoltunk, hogy az érkezésünk napján sztrájk miatt nem lesz használható. Útba igazított minket egy angolul nem beszélő olasz, közös nyelv híján papírra írta fel a nekünk kedvező buszokat, amivel a minden nyelven érthető Colosseumhoz jutunk. A kalandos út során élveztem a mediterrán város sajátosságait és a hatalmas fákat. Néhol ezeréves romok beépülve a városszövetbe. Az itt élők ilyen látványosságok mellett tengetik a hétköznapjaikat, amiért mi nagyjából 800 kilométert utazunk.

Miután lepakoltunk a szálláson, elindultunk, hogy együnk valami jó kis olasz ételt. Egy hangulatos pincét találtunk piros kockás terítővel és pipázó bácsikákkal, mint egy idilli filmben. Spagettit ettünk, finom volt. Majd belevetettük magukat a városnézésbe. Legközelebb a Basilica Papale di Santa Maria Maggiore (Santa Maria Maggiore-bazilika) és a Piazza della Repubblica (Köztársaság tere) volt.

Szép nagy, aprólékosan kidolgozott épületek és szökőkutak mindenhol, mert a régi időkben még ráértek erre és igény is volt rá.

Most meg sok száz év múlva is a csodájára járunk.

Sétáltunk még a Parco del Colle Oppióban (Oppio dombi park) is, ahol galambok helyett szabadon repkedő papagájok lestek ránk.

Második nap a szállás által biztosított reggelizőhelyre mentünk, ahol gyorsan összebarátkoztunk Fredericoval, a pincérként dolgozó egyetemistával, aki adott pár tippet, hogy merre induljunk, mit nézzünk meg. Így jutottunk el a Tevere partján található Castel Sant’Angelóba (Angyalvárba). Hadrianus császár síremlékének épült, majd előbb császári temetkezőhely, később pápai fellegvár lett. A várból szép kilátás nyílik a városra, belül pedig pompázatos termek sorakoznak. Az épület körüli park is kedves hely. Utunk a Vatikán szívében található Basilica S. Pietro (Szent Péter-bazilika) felé vezetett. Persze minden nevezetesség körül egyre több a turista, és egyre több a bóvlit kínáló árus is, de ezeket megtanultuk nem észrevenni. A Szent Péter-bazilika azért érdekes, mert maga az épület kicsi (már egy bazilikához viszonyítva), de ezt az apró hibáját mindenféle optikai csalással igyekeztek pótolni.

Michelangelo aránytalanul nagy kupolát tervezett rá, és Brunelleschi a bazilikába vezető utat és teret építtette meg trükkösen. A látvány pazar.

A bazilika ingyenesen látogatható, nem szabad megijedni a hosszú soroktól, mert gyorsan haladnak. A Musei Vaticaniról (Vatikáni Múzeum) sok szépet hallottam, sajnáltam, hogy kihagytuk, de legalább lesz miért visszajönni az örök városba. Szóval elindultunk élelmet keresni, és találtunk egy kedves kis éttermet, ahol vidám, éneklő olaszok dolgoztak. Mosolyogva hozták ki a frissen sült pizzát és egy kancsóval a ház borából. Nekem ez lett a kedvenc kombinációm. Olasz ételek és finom bor, hát így kell élvezni az életet.

Harmadik nap felfedeztük az antik Rómát. A Colosseum és Forum Romanum látogatására mindkét helyen lehet jegyet venni, de utóbbinál lényegesen kisebb sor állt, hat ember és már bent is voltunk. Gyönyörűen kialakított rész, természetes burkolatú utak futnak a látnivalók között és esztétikus táblák segítenek felfedezni a hajdani kultúrát. A rengeteg ember itt szépen eloszlott és mindenki a saját tempójában csodálhatta az építményeket. Számomra a legszebb a Casa delle Vestali (Vesta-szüzek háza) – vagy ahogy én elneveztem Vesta-szüzek kertje – volt, ahol sűrűn sorakoztak a hófehér, hölgyeket ábrázoló szobrok. A legfantasztikusabb építmény szerintem a Basilica di Massenzio (Constantinus és Maxentius bazilikája) volt, amely három, 60 méter magas boltozatból áll, amelyek mellett a fényképen is eltörpültünk.

Ezután jött a Colosseum. Már napok óta kerülgettük. Az újsághoz borítót is itt készítettük (mert nyári szám nélkül egy Impulzus szerkesztőségi tag el sem indul Rómába). Az épület kívülről álomszép, engem legalábbis megbabonázott. A nagy amfiteátrum előtt óriási sor kígyózott, szerencsére az előre megváltott jegyünkkel, amit online foglaltunk és a Forum Romanumban átvettünk, lehetőségünk volt 2 euróért „skip the line” opciót vásárolnunk és a reggel óta várakozó tömeg mellett tíz perc alatt besétálni. Megtérült. Szóval kedves VIK-esek, érdemes online kutakodni és figyelni az ilyenekre.

A másik jó dolog, hogy sok helyen nemzetközi diákigazolvány sem kell a diákkedvezményhez, elég a személyi, ami igazolja, hogy 25-26-27 éven aluli vagy, és automatikusan ütik be a kedvezményt.

28

A Colosseum belülről kicsit csalódás volt.

Amennyire tetszett kívülről, annyira semleges volt belülről. Iszonyat sok ember kavargott, kalimpáltak a selfie-botokkal. Valahogy nem volt meg az a nagy hatás, amit a törikönyvekből megtanult gladiátorviadalok alapján képzeltem. Persze, ettől még lenyűgöző, hogy i.sz. 80 körül ilyen elképesztő szerkezetet hoztak létre. Az első emeleten berendezett kiállítás azért kárpótolt. Igényes képi anyag, makettek mutatták be a Colosseum történelmét.

Volt olyan időszak, amikor elhanyagolták az épületet, és teljesen benőtte a növényzet.

Negyedik nap a szokásos reggeli után a Monumento nazionale a Vittorio Emanuele II. (Nemzeti II. Viktor Emánuel emlékmű) felé haladtunk, amelyet egy része után tévesen Altare della Patria (A Haza Oltára) néven is szoktak emlegetni. A II. Viktor Emánuel királyról elnevezett

KIKAPCSOLÓDÁS

hatalmas emlékmű fehér márványtömege élesen kiemelkedik a városképből. Már több helyről láthattuk, de mellette sétálva érezhető az igazi nagysága. Jelenleg a 19. századi Szabadságharc-kutató Intézet működik benne, de tartozik hozzá múzeum is. Mi csak a hatalmas lépcsőkön sétáltunk, megcsodáltuk a Róma szobrának nevezett, arany hátterű, fehér alkotást és a két, díszőrséget álló katonát is.

Utunkat folytatva elindultunk a Fontana di Trevihez (Trevi-kút). Érezhető volt, mikor közeledtünk, mert egyre több ember sétált körülöttünk, és lassan a víz morajlását is hallani lehetett. Ahogy sétáltunk a kút felé a szűk utcán, hirtelen a végére értünk és elénk tárult a szökőkút káprázatos látványa. Azt hittem, túlzás, ahogy mindenki áradozik a kútról, de élőben tényleg lenyűgöző. Hatalmas fehér szobrok közül zuhatagként ömlik az azúrkék medencébe a víz. Itt is rengetegen voltak, de megérte leverekedni magunkat a víz mellé.

Ezután a Piazza del Popolo (Emberek tere) felé vettük utunkat. A római utcákon az a legcsodálatosabb, hogy minden építészeti korszakból megtalálhatóak épületek, és mesésen megférnek egymás mellett. Antik, reneszánsz, gótikus és barokk, néhol egy-egy modern épület is felbukkan.

Nagyon szép város.

A Piazza del Popolón megpihentünk egy szökőkút mellett. Ragyogó napsütés volt. Innen sétáltunk fel a Villa Medicihez, amihez egy parkon keresztül lehetett eljutni. Hasonlóan a budapesti Városligethez, itt is kijöttek a helyiek, gyerekek bicikliztek, párok piknikeztek, és mindenki élvezte a jó időt és a fák árnyékát. Rengeteg szobor övezte a kis utakat, megtaláltuk Leonardo, Pitagoras és Archimedes képmását is. A Villa Medicibe a belépés ingyenes volt, de teltház miatt nem jutottunk be. Sebaj, mellette van a Villa Borghese, oda sétáltunk. Ennek a kertje teljesen publikus. Közepén egy nagy medence található, amin lehet csónakázni és vízimadarakat etetni. Nagyon idilli volt a hangulat, mi is leheveredtünk a fűbe és élveztük a természetet.

Utolsó nap elbúcsúztunk kedvenc helyeinktől, és ettünk még egy jót. Nem hagyhattuk ki a carbonarát sem, amihez kaptunk egy üveg bort. Volt időnk a repülő indulásáig, szóval elandalogtunk még a bájos utcákon. Ezen a napon nem volt gond a metróval, gyorsan kijutottunk a reptérre és hazaúton arról álmodoztam, mikor látom újra ezt a gyönyörű várost, amit mindenkinek csak ajánlani tudok.

Timi Blidár Tímea

29

JÁRD BE EURÓPÁT, DE VONATTAL! BEJÁRNÁD EURÓPÁT A NYÁR FOLYAMÁN? VÁROSNÉZŐ KÖRUTAT TARTANÁL VAGY INKÁBB A HEGYEKBEN BARANGOLNÁL? MINDKETTŐRE MEGOLDÁS LEHET AZ INTERRAIL BÉRLET, AMELY SEGÍTSÉGÉVEL EGYETLEN VONATBÉRLETTEL UTAZHATOD BE EURÓPA ORSZÁGAIT, AKÁR EGY TELJES HÓNAPON KERESZTÜL. EBBEN A CIKKBEN ÖSSZESZEDTÜK NEKTEK A LEGFONTOSABB TUDNIVALÓKAT.

Mi is az az Interrail bérlet?

Ez egy olyan vonatbérlet, amivel Európa országaiban utazhatnak európai lakosok olcsóbban. A bérletnek több fajtája is létezik, ezeket aszerint különböztetjük meg, hogy mely országokban, illetve hogyan és mennyi ideig érvényesek.

Miért ezt válasszam?

Interrail bérletet azoknak érdemes választani, akik nem szeretik a hosszú és kényelmetlen buszutakat, és olyan helyekre is ellátogatnának, ahol esetleg nincs repülőtér, többnyire sok helyet szeretnének meglátogatni, és egyetlen bérlet megvásárlásával kívánják ezt megoldani.

Milyen fajta bérletek vannak?

A Globál bérlet Európa harminc országában jogosít fel utazásra. A kiinduló országban csak egy ingyenes be- és kiutazásra érvényes. Ezt leszámítva további utazás ezen országon belül nem lehetséges. Globál bérleten belül választhatunk folyamatos, illetve flexi bérletet. Előbbi az adott

30

KIKAPCSOLÓDÁS

Mikor melyiket érdemes választani?

Ha hosszabb ideig szeretnél utazni, minél több helyszínt meglátogatva, akár pár naponta várost váltva, akkor egy folyamatos Globál bérletet érdemes venned, hiszen rengeteget leszel úton, így nem érdemes egy utazási napod elpazarolnod arra, hogy egyik városból a másikba juss. Ha nem szeretnél részletes útitervet készíteni, hanem inkább csak elindulnál és lesz-ami-lesz alapon utaznál, akkor a folyamatos Globál bérlet a te barátod.

Ha egy helyen hosszabb időt töltenél, és kevesebbet utaznál, akkor flexi bérlettel lehet, jobban jársz. Érdemes előre kidolgozni egy részletes útitervet, hiszen ebből kiderülhet, hogy elég lesz egy olcsóbb flexi bérlet is számodra.

Hova érdemes menni, hogy a legtöbbet hozzuk ki a bérletből?

Főleg Nyugat- és Észak-Európába, ahol alapból jóval drágább a vonatjegy az itthon megszokottnál. Egy ilyen kezdvezményes bérlettel sokat spórolhatunk.

Hogyan működik az utazás a bérlet megvétele után? időintervallumon belül korlátlan utazásra, míg utóbbi adott számú napra érvényes a teljes érvényességi időszakon belül. Ezeket a napokat „utazási napoknak” nevezik. Például egy „7 utazási nap egy hónapon belül”-i bérletnél ez azt jelenti, hogy a bérletünket egy hónapon keresztül használhatjuk, és ezen belül 7 tetszőleges napon utazhatunk vele.

Egy ilyen bérlet választása akkor éri meg, ha több időt töltünk egy helyen és kevesebbet utazunk. Itt fontos még megjegyezni, hogy ha valaki 19:00 után indul és másnap reggel 4 után érkezik meg a célállomásra, akkor az egy napnak számít. Viszont mindkét napnak az érvényességi időn belül kell lennie, hiszen a bérlet csak az utolsó nap éjfélig érvényes.

Globál bérlet helyett dönthetünk úgy is, hogy csak egy országot szeretnénk bejárni. Erre a célra szolgálnak az egyországos bérletek. Ilyenkor flexi bérletek közül válogathatunk, amelyek egy hónapos intervallumon belül változó utazási napokat biztosítanak.

Globál és egyországos bérleteknél is választhatunk első- és másodosztályú bérletet.

Utazni a bérlet érvényességének kezdetén 0:00-tól az érvényesség utolsó napján 24:00-ig tudsz. Első utazás előtt ne felejtsd el kitölteni a szükséges adatokat! Bizonyos vonatokra helyfoglalás szükséges, amelyek extra költségekkel járnak, hiszen a helyfoglalás díját a bérlet nem tartalmazza. Helyfoglalással kapcsolatban segítségedre lehet a Rail Planner Eurail/Interrail app, amely az útvonal tervezése mellett az ezzel kapcsolatos információkban is segít. Ha szeretnél spórolni a helyfoglalásokon, akkor az alkalmazás segítségével rákereshetsz azokra a vonatokra, amelyekre nem szükséges helyjegyet venni.

Ha sikerült kiválasztani a megfelelő vonatot, és már a helyszínen vagy utazásra készen, akkor még indulás előtt ne felejtsd el kitölteni az utazási naplót, amelyben az adott vonatúttal kapcsolatos információkat kell megadni. Ha flexi bérletet vásároltál, akkor az utazási naptárban meg kell jelölnöd az adott napot mint utazási napot. Az adatok kitöltésénél figyelj oda, mert azok nem módosíthatóak!

31

Mennyibe kerül a bérlet?

Pár példaár a 12-27 évesek számára: 5 utazási nap 15 napon belül 2. osztály 208 euró 10 utazási nap egy hónapon belül 2. osztály 305 euró 15 napos folyamatos bérlet 2. osztály 337 euró 1 hónapos folyamatos bérlet 2. osztály 510 euró 8 utazási nap egy hónapon belül Olaszországban 2. osztály 183 euró

Miért jó nekem, ha Interrail bérlet mellett döntök?

• Összességében olcsóbb lesz, mintha külön-külön vetted volna meg a jegyeket.

• Ingyenes Európa-térkép és egy útmutató jár a bérlet mellé.

• Ingyenes mobilalkalmazás többek között az útvonal tervezésének megkönnyítésére.

• Bizonyos buszjáratokra és kompokra ingyenes vagy kedvezményes utazást biztosít.

• Bizonyos városokban kapható City Passekre, nevezetességekre, szállásokra kedvezményt biztosít.

Mik a hátrányai?

• Bizonyos vonatok esetén, mint például az éjszakai vagy nemzetközi vonatok esetén nem elég az Interrail bérlet, hanem ezenfelül még helyfoglalás is szükséges, ami extra költségekkel jár. Egy nemzetközi vonaton ennek értéke a pár eurótól indulva elérheti a 30 euró értékét vagy akár meg is haladhatja azt. Éjszakai vonatok esetén ez az érték jóval magasabb is lehet. (Bár itt pozitívumként azt is figyelembe kell venni, hogy egy éjszakai szállást megspórolunk, miközben a következő célpontunk felé tartunk.)

• A helyfoglalás extra költségei miatt egy hoszszabb vonatút gondos tervezést igényel, ha arra törekszünk, hogy minél kevesebbet költsünk feleslegesen.

• 9 eurós szállítási díj a bérlet megrendelésekor.

• A buszutak többnyire olcsóbbak. (Bár hosszabb ideig is tartanak.)

Viki Ha meghoztuk a kedved a vonatozáshoz vagy csak részletesebben szeretnél utánaolvasni a dolgoknak, akkor további információt ezeken az oldalakon találsz: interrail.eu/en

mavcsoport.hu/mav-start/nemzetkozi-utazas/ interrail-berletek-egesz-europara

NOVELLA

OLVASÓNK ÍRTA Ti ott! Mind!

Elegem van. Igen, tiszteletlen közönség, elegem van. Ebben az évszázadban kezdett elterjedni, hogy milyen jó vámpírnak lenni. Minden tinédzser lány ugrál értünk.

Gondolatban. És mi a valóság? Kitaszítanak minket. Szépen vagyunk.

Jó volt vámpírnak lenni. Pár évszázada. Amikor még saját kastélyaink voltak, amikor nem firtatták az adószámunkat, ott lakhattunk, ahol akartunk, csak a környező kísértettek tudtak rólunk.

De most? Be vagyunk kényszerítve ebbe a társadalomba. Elvették az ingatlanjainkat. Még a koporsóinkat is! Hát hol aludjunk? A szerencsésebbek, akik összeszedtek annyi ilyen izét, amivel ti megszerzitek, amit akartok, beszerezhettek egy koporsót alvásra. Mi volt a reakciótok? Perverz disznónak nevezitek őket, pedig csak kényelmesen akartak aludni. Bezzeg azokat, akik házi sertést tartanak a lakásukban, senki sem szólja meg.

Meg kell próbálnunk köztetek élni, de nem is tudjátok, mennyire fáj ez nekünk. Folyton le vagyunk szólva, hogy mindenhonnan elkésünk, rosszalló megjegyzéseket tesztek, hogy milyen helytelen az életmódunk, ha sokáig alszunk. Ránk erőszakoljátok a saját bioritmusotokat, ha nem bírjuk, kirúgnak a munkahelyünkről, elveszítjük még azt a kevés barátot is, akit valamiért nem csapoltunk le. Ha sokáig fenn vagyunk, nyafogtok, hogy nem lehet tőlünk aludni, de ha ti csináljátok ugyanezt velünk reggel, az nem baj. Ez nektek egyenjogúság? Állítjátok, hogy mennyire akarnátok egy vámpírral. De valójában csak kikacagtok a zöldesfehér bőrünkért és a mindig zsírosnak tűnő, sötét hajunkért, a rengeteg pattanásunkért (amiket szintén nektek köszönhetünk, a bőrünket sem lenne szabad természete ellenére a napfényre kényszeríteni). És persze a hátunk mögött megjegyzitek, hogy nem mosunk soha fogat. Ez nem igaz! De ha te is mindig csak két foggal ennél, hiába mosnád, az a kettő akkor is besárgulna.

Ha már az evésnél tartunk, azt se hagyjátok szó nélkül, hogy nem eszünk zöldséget meg gyümölcsöt.

Egészségtelennek nevezitek az étkezésünket, holott az lenne az, ha növényeket ennénk. Ugyanannyira beteg ötlet, mint kutyákat „vegetáriánusságra nevelni”.

Munkát sem hagytok nekünk rendeset végezni, kezditek beszüntetni az éjszakai műszakokat, de ha valakinek mégis sikerül abban dolgoznia, máris alacsonyabb kasztba teszitek. Nem is tudom, mi lenne velünk az ügyeletek, klubok és programozás nélkül.

Azt hangoztatjátok, hogy mennyire elfogadóak vagytok minden „mássággal” szemben. Mi tényleg mások vagyunk. Kitaláltok álcákat, hogy egyformaságotokba valahogy „egyediséget” erőszakoljatok, és másik álcákat, hogy a valóban egyedieket az egyformaság leplével burkolhassátok.

Követeljük az egyenjogútlanságot! Ne mérjenek minket embermércével! A kastélyainkat! A véradagunkat! Az alvási óráinkat!

Azt hitted, hogy majd megmondom a nevemet, hogy rámereszthess valami „egyenjogúsági” szervezetet?

33

SHEA CSODAORSZÁGBAN – Rendben – mondja a… manó. (Határozottan nem törpe, de még lehet kobold?) – Kezdjük. Név?

– Ööö, Shea Donnovan…

– Kor? – Tizenhét. Miért vagyok itt?

– Szokatlanul idős… – motyogja körmölés közben a manó.

– Érkezési idő?

– Kábé két hete, talán.

– Érkezési mód?

– Tessék?

– Hogy érkeztél ebbe a világba? – ismétli kissé türelmetlenül a manó, és közben a tolla végével feljebb tolja az okuláréját. – Milyen módszerrel? Szekrény?

Idézés? Álomjárás? Mágikus kapu a sövény tövében? Sídh? Varázsgyűrű? Varázsvécé?

– Ööö…

– Nos? – Hát…

– Nézd, gyermek – sóhajt türelmetlenül a manó. – Ez egy kötelező regisztráció minden újonnan érkezett számára. Rajtad kívül van még négy másik beosztva hozzám a mai napra, akiknek fel kell vennem az adatait, tehát örülnék, ha gyorsan elintézhetnénk, azután pedig mindketten folytatnánk az utunkat.

– Ez rendben van – egyezik bele a hős. – De nem oldozhatnál el előtte? Kicsit kényelmetlen így ezen a fatuskón ücsörögni.

– Nem lehet. Biztonsági előírás. Pár éve egy hős megpróbálta lefejezni a hozzá kirendelt ügyintézőt. Ebből már lehetett volna tudni, hogy valami nem stimmel vele, normális gyerek nem lesz Sötét Úr két év alatt… Szóval? Hogyan érkeztél?

– Hát, ez kicsit kínos…

– Valószínűleg nem annyira, mint Fehérszárnyú Ellen érkezése, ő a zuhanyfülke ajtaján keresztül érkezett.

– Hát… megbotlottam.

A manó fel se pillant.

– Rendben, tizenkettes eset. Miben botlottál meg?

– A lábamban.

– Hol? – Az utcán. Beleestem a sövénybe, és mire…

– A körülmények nem fontosak – inti le a manó. – Véletlen mágikus kisülés… – motyogja. – Mit éreztél, amikor megbotlottál?

– Nem emlékszem.

– Emlékezetvesztés. Rendben.

– Más is jutott már át ide bokorba esés után? – kérdezi élesen Shea.

– Természetesen. Ez nem egy ritka eset, bár a szekrény még mindig a leggyakoribb ok. Volt veled valaki az esésnél?

– A szomszédom.

– A szomszéd a következő kategóriák melyikébe tartozik bele? Rokon, barát, ellenség, egyéb?

34

NOVELLA

– Egyéb.

– Ismerős, egyszer látott, sosem látott, potenciális ellenség, jótevő?

– Is… ismerős.

– Utolsó kérdés…

– Hála a jó égnek… – sóhajt fel a hős halkan.

– Tapasztaltál furcsát, mióta ide érkeztél?

– Az attól függ, mit értesz a furcsa alatt. Egy fantasy világban vagyunk…

– Különleges képességek, jósálmok, hirtelen jött örökség, furcsa események, amik a világodban nem történtek volna meg veled soha – darálja unottan a manó.

Shea elgondolkodik, és majdnem lemarad a „Csak ne Az A Játék legyen megint, csak ne A Játék legyen…” kántálásról. A motyogás ellenére is tisztán kivehetőek a nagybetűk.

– Milyen játék? – kérdezi.

– Azt nem akarod tudni.

– Megjelent mellettem egy beszélő kard, amikor megérkeztem – mondja végül. – Azóta ellopták, most próbálom visszaszerezni.

– Neve?

– BoB. A manó megtorpan írás közben.

– Bob? – kérdez vissza. Egyértelműen kizökkent az előbb.

– Igen – bólint a hős. – BoB, a beszélő mágikus kard. Ő mondta, hogy így hívják.

– Nagybetűk?

– Csak a „BoB”-nál, de ott mind a két „b”.

A manó biccent, és látszólag már túl is lép az eseményen.

– Remek, az előzetes kérdésekkel meg is vagyunk. Köszönöm az együttműködést, a regisztráció sikeres volt, a hősi bizonyítványt hamarosan kiállítjuk és postázzuk. A továbbiakban ezzel – rak le egy kopottas pergamenkupacot – bizonyíthatod, hogy hős vagy, és a világot kell megmentened. A melléklet tartalmazza a rád vonatkozó próféciákat és esetleges következményeket. Cégünk nem vállal semmilyen felelősséget az esetleges elhalálozás kapcsán.

Harákol egyet, majd zöld, rezgő trutymót köp a legfelső pergamenre. Azután pecsétnyomót vesz elő az egyik zsebéből, és belenyomja a gyorsan keményedő nyálkába.

– Az esetleges problémákkal és kérdésekkel kapcsolatban a fővárosi központunkban kereshetsz minket. További kellemes kalandozást.

Olyan hirtelen szívódik fel, mint ahogy felbukkant az erdő közepén.

Hősünk pedig ott marad, a tuskón ülve…

– Hé, és eloldozni ki fog?!

Mesi

35