Issuu

XLV. ÉVFOLYAM / 5. SZÁM 2018. ÁPRILIS

U O W S B V Q A

S U M E O T A D Q

W K S G I K U A N M

Ő Z N É N O G T I O R

Z N I S T N M K A B E N

L K E R E F E Ö H I A X Z

E O D E L E N Z C L L S R Q

J S I T L R T P K E I X E N P

I I O S I E E O C D T V O S

K M N E G N D N O F Y R T

A MŰEGYETEM VILLAMOSMÉRNÖKI ÉS INFORMATIKAI KAR A MŰEGYETEM VILLAMOSMÉRNÖKI ÉS INFORMATIKAI KAR INGYENES LAPJA HALLGATÓI KÉPVISELETÉNEK HALLGATÓI KÉPVISELETÉNEK INGYENES LAPJA

S O A M E C C T L A D R

Á N M K N I C X B L E

I Y U D C A H I Y A

R I H I I N X O M

Ó A M K A Z S R

sziasztok!

Üdvözlök mindenkit a XV. Simonyi Konferencia alkalmából! Hagyományosan ilyenkor minden évben egy olyan számot készítünk, ami kapcsolatban áll a konferenciával. Ennek több oka is van: az egyik, hogy időről időre szeretnénk mi is olyan újságot előállítani, amely bővelkedik a szakmai tartalomban. Egyrészt fontosnak tartjuk, hogy rajtunk keresztül is eljussanak hozzátok az ilyen jellegű témák, másrészt valójában ez nekünk is egy nagyon jó tanulási lehetőség. Interjút készítünk különböző témák szaktekintélyeivel, majd később a saját szavainkkal adjuk nektek viszsza mindazt az élményt, amit megtapasztalhattunk. És itt térnék rá, hogy miért szeretem még személy szerint én nagyon ezt a kiadványunkat: ilyenkor ugyanis lehetőségünk van előzetesen megismerkedni pár előadóval, akiket

kérdezhetünk egyrészt a személyükről, másrészt a szakterületükről és abban mindenféle érdekességről. Beleláthatunk a kulisszák mögött rejtőző dolgokba. Láthatjuk a Mátrix projekt vezetőjének csillogó szemeit, ahogy lelkesen mutatja azt a panelt, ami által később a Schönherz déli oldala óriáskijelzővé válhat. Hallhatjuk, ahogy véget nem érően beszél nekünk az UPRA projekt vezetője a reptetés közben történt legizgalmasabb élményeiről. Iparban dolgozó emberek fogadnak minket a cégüknél, és beszélgetnek el velünk úgy a szakterületükről, mintha régóta ismernénk már egymást. Ezeket az élményeket próbáljuk meg nektek is átadni. Remélem, ti is olyan élvezettel fogjátok olvasni az interjúinkat, mint amivel mi készítettük azokat! Találkozunk április 18-án a Simonyi Konferencián!

Tóth Nikolett

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kar Hallgatói Képviseletének ingyenes lapja. XLV. évfolyam 5. (476.) szám Megjelenik 1500 példányban. Hivatalos lapzárta ISSN ISSN Cím

E-mail Web Blog Facebook Issuu Nyomda

2018. március 11. 1418-0529 (Nyomtatott) 1588-0745 (Online) Impulzus szerkesztőség, Schönherz Kollégium, 1117 Budapest, Irinyi J. utca 42. 919-es szoba impulzus@impulzus.bme.hu www.impulzus.com www.impulzus.com/blog www.fb.com/impulzus www.issuu.com/impulzus Corvin Style Kft. 2360 Gyál, Bánki Donát köz 4. tel: 06 29 745-512 www.corvinstyle.com

Szerkesztőségi gyűlés minden hétfőn 19:00 órától az SCH 919-ben. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Felelős kiadó Cím Felelős szerkesztő (EHK) Főszerkesztő Főszerkesztő-helyettesek Korrektorok

Tördelőszerkesztők Olvasószerkesztők Fotók Címlap Graﬁkusok Írták és szerkesztették

Czárth Csanád, a HK Elnöke Schönherz Kollégium 1117 Budapest, Irínyi József utca 42. Varga Ferenc Tóth Nikolett Szörﬁ Jázmin, Varga Viktória Balog István, Bumberák Éva, Fehér János, Knoll Judit, Lőrincz Dániel, Nemes Tamás, Szabó Emese, Tóth Nikolett Blidár Tímea, Gulyás Gergely, Tóth Ádám, Tóth Nikolett Knoll Judit, Tóth Nikolett, Varga Viktória Szőnyegi Dóra, Tóth Nikolett Takács Anna Szabó Emese, Takács Anna Gulyás Gergely, Knoll Judit, Mócsy Márk, Molnár Tamara, Szabó Emese, Szekér Martina, Szörﬁ Jázmin, Tóth Ádám, Tóth Nikolett, Varga Viktória

Köszönet a SPOT-nak, Kiss Ádámnak és Kozma Viktor Richárdnak a fotókért, Halász Ágnesnek, Zovits Ádámnak és a Simonyi Konferencia szervezőinek a szerkesztésben való közreműködésért, valamint a freepik.com weboldal graﬁkusainak a felhasznált graﬁkákért!

TARTALOMJEGYZÉK SIMONYI KONFERENCIA 4 5 10 14 16 22 26

FŐRENDEZŐI KÖSZÖNTŐ ELŐADÁSAINK MOST AKKOR MIT IS KELL ZSEBRE TENNI? – INTERJÚ A KONFERENCIA FŐRENDEZŐJÉVEL HÁLÓZATOK ÉS DRÓNOK A VODAFONE-NÁL – INTERJÚ STELIOS SAVVIDESSZEL SZEXIBB-E MÉG MINDIG A KÁRTYA? – INTERJÚ BENYÓ PÉTERREL A SCHÖNHERZ ÓRIÁSKIJELZŐ TITKAI – INTERJÚ KISS ÁDÁMMAL AZ ŰRBE MARHACSORDÁKON ÁT VEZET AZ ÚT – INTERJÚ GÓCZÁN BENCÉVEL

KÖZÉLET ÉS SZAKMA TALÁLKOZÁSA 30 34 38

REJTETT LEHETŐSÉGEK NYOMÁBAN – INTERJÚ MOGYORÓSI ANNÁVAL 2 NÉHÁNY M NAPELEM „ÖSSZEGYŰJTJÜK AZOKAT, AKIK NASA-S PIZSAMÁBAN ALSZANAK.” – INTERJÚ GYENGE ÁKOSSAL

SZERKESZTŐSÉGI PILLANATOK 41 44 46

OBJEKTÍV ÉS NAGY ÍGY KERÜLTÜNK MI A VIK-RE RECEPTEK – PROGRAMOZÓK NYELVÉN

KIKAPCSOLÓDÁS 49

MU SZÍNHÁZ MŰSORAJÁNLÓ

XV. SIMONYI KONFERENCIA IDÉN TIZENÖTÖDIK ALKALOMMAL GYŰLHETÜNK ÖSSZE A MŰEGYETEMEN, HOGY EGY DÉLUTÁNON ÁT A SZAKMA LEGNAGYOBB ÚTTÖRŐINEK ELŐADÁSAIT HALLGATHASSUK. TÓTH BENCE FELADATA EZEN A NAPON, ÉS AZ ELŐTTE LÉVŐ TÖBB, MINT FÉL ÉVBEN AZ VOLT, HOGY EZT LEHETŐVÉ TEGYE, ÉS MINDEN VENDÉGNEK BIZTOSÍTSA AZT, AMIT KERES – A LEGÚJABB TECHNOLÓGIÁKAT A KONFERENCIA MEGSZOKOTT SZÍNVONALÁVAL ÖTVÖZVE. Aki először látogat el ezen a napon az I épületbe, úgy érezheti, hogy valamilyen nagy eseménynek, évfordulónak lehet szemtanúja, aki pedig már sokadjára tér vissza, az tudja, hogy mit várhat Magyarország legnagyobb, kizárólag hallgatók által szervezett konferenciájától. Mindkét csoportnak eleget tenni nehéz, főként úgy, hogy a korábbi főrendezők már így is felejthetetlen előadásokat hoztak a tantermeinkbe. Nem véletlenül kezdte Bence az idei Konferencia szervezését hónapokkal korábban, mint az elődjei: lényegében már a tavalyi alkalom után azon gondolkozva feküdt le, hogy mik voltak azok a pontok, melyek annyira jól sikerültek, hogy mindenképp szeretné megtartani a következő alkalomra, és mik azok, amiken esetleg még lehetne javítani. Mindehhez pedig már októberben elkezdte gyűjteni a több, mint egy tucat elkötelezett szakkollégistából álló csapatát, akik segítenek ennek a megvalósításában. „Sose az a cél, hogy mindenben sokkal jobbat csinálj, mert ha valami eléri a csúcsát, akkor ez már nem fog sikerülni.” – Bence idén úgy döntött, hogy épít a 15 éves Konferencia méltán híres múltjára. Talán emiatt is lehet elmondani, hogy a korábbi főrendezőkkel olyan aktív kapcsolat alakult ki, mint még soha, és hogy az idei rendezvény már minden korábbi év tapasztalata alapján próbálja majd a legjobbat nyújtani látogatóinak – pont úgy, ahogy azt a visszatérő vendégek várnák. Míg a Facebook vagy a Prezi nevével az előadások ugyanolyan nagy cégeket tudnak mutatni, mint tavaly, a szervezőcsapat idén azokra a területekre koncentrált, ahol nem a forradalmian új ötletekkel, hanem az alapos munkával lehet maradandót elérni. A lelkesedésük ezt lehetővé is tette, így idén feltehetően az előadók átrendezése, a konferencia hangulatának tudatos felépítése fogja az újabb látogatókat invitálni. Ez pedig pont az a terület, ahol Bence kitűnik: az elmúlt években számtalan konferencián vett részt ahhoz, hogy tudja, mik a legfontosabb elemek, amikre oda kell figyelni, és vállalja is az ezek megvalósításával járó pluszmunkát. „Amit csinálok, azt örömmel csinálom, tényleg odateszem magam és részt veszek benne 100%-osan” – ez pedig egyben az egész szervezőcsapatra is igaz, hisz az idei változtatások nagyban érintik a színpad mögött történeteket is: az október óta zajló munkák sokkal jobban vannak megszervezve, és minden szakkollégista hozzá tud tenni a rendezvénynek ahhoz a részéhez, amelyikhez szeretne. Mindegy tehát, hogy sokadjára vagy először jössz el a Simonyi Konferenciára, a rendezők gondoskodtak arról, hogy akár az előadásokon, akár a köztük lévő szünetekben a céges standoknál megtaláld a számodra izgalmas szakmai csemegét. Ami pedig idén megszületett, az az informatika gyorsan fejlődő világában jövőre már hagyomány lehet. A Bencével készült interjút az újság 10. oldalától olvashatjátok.

SIMONYI KONFERENCIA

ELŐADÁSAINK

A BLOCKCHAIN ALAPÚ TECHNOLÓGIA ALKALMAZHATÓSÁGÁNAK FEJTÖRŐI Csabai Csaba – Blogger; variance.hu

Az Ipar 4.0 árnyékában csendben kialakuló blockchain technológia komoly fejtörést okoz a mai piaci szereplőknek. Adottságai (tokenizáció, manipulálhatatlanság, harmadik fél nélküli bizalom) alapvetően fogják megreformálni az összes olyan iparágat, amit húsz éve már aktívan alakít az Internet. Hogyan fog kinézni az a világ, aminek új alapját az Érték Internete adja?

A JÖVŐ BOSCH GYÁRA A JELENBEN

Czirják Katalin – Ipar 4.0 projektmenedzser, adatbányász; Bosch A Bosch iparági kompetenciákkal, ipari megoldások szolgáltatójaként látja el saját magát és partnereit számos Ipar 4.0 megoldással. Előadásomból kiderül, hogyan optimalizáljuk saját világszintű termékbázisunkat, teljes körű és integrált megoldásokkal, vezető felhasználóként első kézből szerzett tapasztalatok alapján.

A MÁTRIX CSAPDÁJÁBAN

Kiss Ádám – Simonyi Károly Szakkollégium Előadásom során a Schönherz Kollégium óriáskijelzőjének a fejlődéstörténetét mutatom be, valamint az aktuális fejlesztési irányvonalat. A technikai megoldások mellett kitérek az üzemeltetési kérdésekre is. Részletesebben a 22. oldaltól kezdődő interjúnkban olvashatsz róla.

KOMPLEXITÁSBÓL ADÓDÓ PARADIGMAVÁLTÁS: KOGNITÍV HÁLÓZATOK Dr. Vincze Zoltán – Kutatómérnök; Nokia

A mobiltávközlési technológia rohamos fejlődése bonyolult hálózati rendszereket eredményez. Előadásomban bemutatom, hogyan ruházhatók fel ezek a megfelelő felhasználói élmény biztosításához szükséges kognitív képességekkel – gépi tanulás, programozható hálózatok, MI és virtualizációs technológiák ötvözésével.

A SIMPLE STORY – BANKI INNOVÁCIÓTÖRTÉNET AZ OTP-TŐL Benyó Péter – OTP Mobile ügyvezető; OTP

Előadásomban arról mesélek, hogyan jött létre a Simple alkalmazás, amelynek manapság már 150-200 ezer aktív felhasználója van és az egyik legnépszerűbb pénzügyi alkalmazás hazánkban. Illetve szó lesz arról is, hogyan lehet egy közel hetven éves cégnél innovatív ötleteket bevezetni, felépíteni és sikerre vinni. Részletesebben a 16. oldaltól kezdődő interjúnkban olvashatsz róla.

STREAMING THE FUTURE – VIDEO OVER IP Makó Imre – Lightware

Az előadás során bemutatásra kerülnek a professzionális videóalkalmazásokban használt extendálási és mátrixolási megoldások, valamint az IP technológia alkalmazhatósága a ProAV világában. Gyakorlati alkalmazások mellett a 10 Gbit Ethernet alapú virtuálismátrix-technológia működésének részleteiben is elmerülünk.

BIZTONSÁGOS KOMMUNIKÁCIÓ GÉPJÁRMŰVEK KÖZÖTT – KUTATÁSI EREDMÉNYEKTŐL A VALÓS BEVEZETÉSIG Dr. Buttyán Levente – BME CrySyS Labor vezető

Ebben az előadásban elmagyarázom a gépjárművek közötti kommunikáció biztonsági kihívásait, bemutatom a korábbi kutatási eredményeket. Áttekintést adok továbbá a jelenlegi gyakorlati megvalósítás helyzetéről, kitérve a gépjárművek hitelesítését célzó PKI kérdéseire.

SIMONYI KONFERENCIA IOT, OKOSESZKÖZÖK ÉS MÁS „OKOSSÁGOK” Szincsák Tamás – IT Tanácsadó; Sicontact

Előadásomban a hallgatók betekintést nyerhetnek az aktuális okostelefonok és IoT eszközök világába, valamint áttekintést kaphatnak az aktuális fenyegetésekről is. Ezt követően szó fog esni olyan más unortodox fertőzési módszerekről is, amelyek meglepő képességeikkel kilógnak a „hagyományos” kártevők és kibertámadások sorából.

A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA GYENGESÉGEI ÉS VESZÉLYEI Móricz Tamás – Simonyi Károly Szakkollégium

Manapság egyre több területen támaszkodunk a mesterséges intelligenciára. Vezeti az autónkat, tanácsokat ad az orvosunknak és rá alapozzuk a tőzsdei befektetéseinket. De vajon bízhatunk benne? Mennyire könnyen lehet egy „intelligens” rendszert átverni? Vagy milyen veszélyeket rejt magában a túlbuzgó használatuk?

MÓNIKA – HUMANOID ROBOTOK A KIFUTÓN! Nagy Dániel – R&D Software Engineer; NI

Az NI egyik terméke adja annak a négyfős robotmanöken-brigádnak az agyát, mely 2017 tavaszán vett részt egy divatbemutatón. Előadásomban szeretném ismertetni, hogyan hozott a világra öt mérnök kifutómodellt.

MANAGE 'EM FIBERS! – AN AGILE APPROACH TO SERVE BILLIONS OF PEOPLE Dobson Levente – Facebook

Incredible number of people use Facebook all over the world. With traffic growing day-by-day the scale at which we build and operate datacenters brings some interesting challenges. Beside the challenges – which might be very specific to companies operating at such scale – I am also going to talk about the principles we use to approach these problems.

LÉGY A VILÁG URA: ÉPÍTS BOTNET HÁLÓZATOT! Makay Kálmán – Alapító-tulajdonos; mySec Kft.

Mások erőforrásainak használata nem ismeretlen az állatvilágban, amely működhet kihasználás vagy szimbiózis alapján. Az IT világában sincs ez másképp: előadásomban elmondom, hogy a rossz oldalon állók milyen célok mentén dolgoznak, és milyen más lehetőségek rejlenek a hálózatra kötött rendszerekben.

SMART FACTORY – DIGITAL THREAD HASZNÁLATA A DIGITÁLIS GYÁRTÁSBAN Nagy Dániel – Senior Digital Engineer; Accenture

Sokszor találkozol a „Digital Thread” kifejezéssel, de nem tudod, hogy pontosan micsoda? Kíváncsi lennél rá, hogyan használják a cégek? Hogy néz ki ez a digitális gyártásban? Gyere el az Accenture előadására, és ismerd meg a folyamatot demókon keresztül, vegyítve a kiterjesztett valósággal.

FEJLESZTÉS ÉS TESZTELÉS – ÚTON A SZTRATOSZFÉRÁBA

Góczán Bence – Simonyi Károly Szakkollégium A Simonyi Károly Szakkollégium UPRA csapata egy rugalmasan felhasználható, megbízható magaslégköri ballonplatform kifejlesztésén dolgozik, mely a tervek szerint lehetőséget biztosítana egyetemi kutatócsapatoknak kísérleteik eljuttatására a sztratoszférába. Előadásában Góczán Bence, a csapat rendszermérnöke mutatja be, milyen kihívásokkal kell megküzdeniük, milyen tervezési lépéseket követtek fejlesztés során, és milyen tesztelési folyamatok zajlottak le, hogy a fedélzeti rendszer a lehető legmegbízhatóbban működjön. Részletesebben a 26. oldaltól kezdődő interjúnkban olvashatsz róla.

SIMONYI KONFERENCIA

AZ ÖNVEZETŐ AUTÓK JOGI OLDALA Takács Árpád – AImotive

Az autonóm közlekedés mára a mesterséges intelligencia alapú technológiák zászlóshajójává vált. Ahhoz, hogy kormány és pedálok nélküli autók népesítsék be a világ útjait, számos technológiai, szabályozási és etikai feltételnek kell teljesülnie – ezekről a feltételekről lesz szó az AImotive előadásában.

SZEREZZÜK VISSZA A KITERJESZTETT VALÓSÁGOT A TERMINATORTÓL!

Somlai-Fischer Ádám – Művészeti vezető és társalapító; Prezi Manapság egyre nagyobb teret hódít magának a kiterjesztett valóság. A Prezi küldetése, hogy mindenki számára lehetővé váljon az ötleteik vizuális és térbeli kifejezése. Hogyan lehet ezt ötvözni a kiterjesztett valósággal, és csupán egy laptop segítségével megvalósítani? Gyere el az előadásomra, ahol ezekre is választ kapsz!

NETWORKS AND DRONES @ VODAFONE

Stelios Savvides – Head of Mobile Network Development; Vodafone A key enabler for common drone usage is cellular connectivity. Let us introduce some of the drone projects in Vodafone and explore them together e.g. how we are supporting the adoption of drones with its mobile network based tracking and safety technology and how we are utilizing drones in our networks! Részletesebben a 14. oldaltól kezdődő interjúnkban olvashatsz róla.

MOST AKKOR MIT IS KELL ZSEBRE TENNI? A SIMONYI KONFERENCIA „TEDD ZSEBRE!” JELMONDATÁVAL MÁR SOKSZOR TALÁLKOZHATTUNK, DE MÉG NEM VOLT ALKALMUNK HALLANI, MI IS ÁLL MÖGÖTTE. ÉPPEN EZÉRT TÓTH BENCÉT, A KONFERENCIA FŐRENDEZŐJÉT IS MEGPRÓBÁLTUK ELKAPNI, ÉS MEGKÉRDEZNI RÓLA, HOGY HONNAN JÖTT AZ ÖTLET – DE NEM CSAK A JELMONDATRA TÉRTÜNK KI, HANEM A PROGRAMRA ÉS ARRA IS, HOGY MIÉRT VÁLLALTA EL AZT A SZEREPET, AMIT AZ IDEI ÉVBEN BETÖLT. ––Mesélj magadról egy kicsit! Hogyan kerültél kapcsolatba a szakkollégiummal? ––Én gólyaként, 2016 tavaszán kapcsolódtam be a szakkollégium munkájába, majd 2016 őszén kerültem felvételre mint állandó tag. Amíg újonc voltam, addig a LEGO Körben tevékenykedtem, felvételi után pedig arra gondoltam, milyen jó lenne mobilprogramozással foglalkozni a szakkollégium keretein belül. Az egyik haverommal elkezdtem fejleszteni, és végül a Kir-Devben kötöttünk ki, a mobilfejlesztési részen. Ezen kívül a szakkollégium közéletében és külkapcsolataiban is részt tudtam venni, gyakran jártam Interkollra, és a szakkolis eseményeken is állandó résztvevő voltam. ––Miért csatlakoztál a szakkollégiumhoz, és gondoltad-e már akkor, hogy egyszer konferencia főrendező leszel? ––Amikor kinn voltunk GólyaKörTén (akkor még Gólyaszerda volt), úgy gondoltam, hogy legelőször kipróbálnám magam szakmailag, majd ha bejön, és tudom csinálni egyetem mellett, akkor utána egyéb bulis, közösségi dolgokból is kiveszem a részem. Emiatt csatlakoztam először a szakkollégiumhoz meg a LEGO Körhöz, így a szakmából kicsit többet kaphatok.

Már akkor szerettem volna túlnőni a tag státuszon, és emiatt is kezdtük el a mobilprogramozást, amiből tanfolyamot is indítottunk 2017 tavaszán. A konferencia főrendezői pozíciójának elvállalása nagyjából 2017 nyarán fogalmazódott meg bennem, miután részt vettem az előző konferencia rendezésében. ––Eddig egy konferencia rendezésében vettél részt? ––Igen. Az előző konferencia szervezésében a konferencia mobilalkalmazásának fejlesztése kapcsán szálltam be, aztán egyre több feladatot vállaltam, és egyre jobban átláttam minden folyamatot. Magán a konferencia napján is sokat dolgoztam, és nagyon megtetszett az egész szervezése. Nyáron rájöttem, hogy rengeteg ötletem van nekem is hozzá. Ráadásul úgyis ilyen irányba szeretnék elindulni, nem feltétlen programozni, hanem menedzsmenttel, irányítással foglalkozni, és úgy gondoltam, ha megpróbálom a konferenciát megrendezni, az elég jó tapasztalat lesz. ––Hogyan lettél a konferencia főrendezője? ––A poszttal kapcsolatban kiírt pályázatra jelentkeztem, és a szakkollégium vezetősége döntött arról, hogy én rendezhetem a konferenciát.

SIMONYI KONFERENCIA

––Mikor kezdődött el a szervezés? ––Én már nyáron elkezdtem végiggondolni, hogy mit is szeretnék. Maga a pályázat szeptember elején lett kiírva, viszonylag korán az előző évekhez képest, de addigra már összeállt a fejemben, hogy én mit szeretnék megvalósítani. Szeptember végén kerültem főrendezőként megválasztásra. Utána volt egy bevonóvacsi alkalom október eleje-közepe táján, és október végén volt az első gyűlés, ahonnan számoljuk a szervezés kezdetét. ––Tartod a kapcsolatot a korábbi főrendezőkkel? ––Folyamatosan: már a konferencia előtt, amikor a pályázatomat leadtam, két előző főszervező is átnézte azt, és azóta is hetente szoktunk egyeztetni. Bagi Alexandrával (Szandi), aki a félévét Vietnamban töltötte, online beszélgettünk a legtöbbször, és most, hogy visszajött, már a gyűléseken is részt vesz. Kiss Dáviddal (Dave) szoktam még nagyon sokat erről beszélni, főleg úgy, hogy most ő a szakkollégium elnöke, így neki rálátása van az egyetemi oldalra is. ––Mit lehet tudni az idei jelmondatról? ––A „Tedd zsebre!” szókapcsolatot használjuk: ezzel már találkozhattatok a liftközben és a szórólapokon. Ennek az ötlete onnan jött, hogy gyűlésen dobáltunk ötleteket a jelmondatra. Rengetek sablon ötlet volt, a „Jövő itthon”-tól kezdve a „Jövő itt van”-ig, majd valaki mondta, hogy „Tedd zsebre a tudást!”. Úgy voltunk vele, hogy oké, ez nem rossz, de nagyon konkrét, és nagyon kevés helyen tudnánk felhasználni. Így végül a „Tedd zsebre!” maradt belőle. A fő szempont tehát az volt, hogy mindenhol fel tudjuk használni, mert onnantól, hogy „Tedd zsebre a tudást!” egészen odáig leegyszerűsíthetjük a PR szövegekben, hogy „Tedd zsebre a jegyed!” – mindig a célnak megfelelően használhatjuk, és a résztvevők is tudják, hogy azt fognak zsebre tenni és hazavinni magukkal, amit akarnak.

––Hogyan választottátok ki az előadókat? ––Először csináltunk egy álomlistát, hogy kik lennének jók, ha itt lennének. Ide a Teslától a Google-ön át a Facebookig mindent felírtunk, majd innen elkezdtük megkeresni az embereket. Mindenki elvállalt két-három céget, akiket megkerestünk vagy hivatalos, vagy egy kicsit személyesebb úton-módon. Én például felütöttem a LinkedIn-t, beírtam, hogy olyan embert keresek, aki ennél a cégnél dolgozik és a Műegyetemen végzett, és megkérdeztem, hogy el tudnak-e jönni, vagy tudnak-e valaki mást ajánlani. Egész sok helyről válaszoltak, így pozitív élménynek maradt meg. Ahogy lement az álomlista, már konkrét embereket írogattunk fel. Itt összegyűjtöttük, hogy milyen témákat szeretnénk, ehhez ki lenne jó előadó szerintünk, és ezt priorizáltuk, majd elkezdtük a megkeresésüket. ––A szakkollégiumon vagy egyetemen belüli előadókat hogyan választottátok? ––Három szakkollégiumos projektünkről lesz beszámoló, itt személyesen választottuk ki azokat, akiktől jó lenne előadást hallani valamiről. Kiss Ádám (Ádi), a SEM körvezetője a Mátrix 4.0-ról fog beszélni, Góczán Bence (Komposzt) a LEGO-ból az UPRA – Magaslégköri ballonról, továbbá Móricz Tamás (Mormota) a LEGO körvezetője mesterséges intelligencia témakörben fog előadni. BME CrySyS Labor neve nálunk is felmerült, de végül ők kerestek meg minket először azzal, hogy szeretnének előadni a konferencián. Mi kaptunk is a lehetőségen, mert a hackeres téma mindig érdekes lehet.

––Milyen a hangulat a szervezők körében, így egy hónappal a rendezvény előtt? ––Maga a hangulat jó. Akik ott vannak gyűlésen, jól szokták magukat érezni. Szerencsére, mivel idén már jobban szétosztottuk a találkozókat alterületenként egy-egy kisebbre, idén már nincsenek olyan maratoni gyűlések, mint tavaly. Idén egy vasárnapi közös gyűlés van hetente, ahova már csak az eredményeket visszük be, hogy semmi ne húzódjon el négy órán keresztül, így az emberek is sokkal jobban élvezik a szervezést és konstruktívak maradnak. ––Mitől különleges ez a konferencia? ––Nagyon sokszor felmerül mindenkiben, hogy miért lesz ez a legjobb, mitől lesz ez forradalmi. Én erre mindig azt tudom mondani, hogy sose az a cél, hogy mindig sokkal jobbat csinálj, mert ha valami elérte a csúcsát, akkor azt már nem tudod lekörözni. Tavaly szerintem egy nagyon jó konferenciát sikerült megszervezni. Én már annak is örülök, ha egy hasonló színvonalú, hasonló létszámú konferenciát össze tudunk hozni. Nem kell mindig feltalálni a spanyolviaszt, inkább egy konstans, nagyon jó szintet kell hozni, és utána lehet azon gondolkodni, hogy innen hogyan lépünk tovább. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lesznek új dolgok a tavalyi konferenciához képest, mert ott lesz például a terem: próbáljuk a helyszínt sokkal professzionálisabban megcsinálni, sokkal konferenciásabbra, hogy ne legyen az az érzés, hogy ez egy egyetemi előadás három molinóval – sajnos egyes előadóknál amúgy nagyon ilyen érzés szokott lenni. Ezért szoftveresen tudunk nagyon sokat tenni: ott van például a TV-ken futó alkalmazás, amivel eleve profibb megjelenést tudunk kelteni, viszont pénzbe nem kerül, mert a TV-k amúgy is kint szoktak lenni. Ami számít, azok a mögötte lévő emberek, akik ezt megcsinálják és lekódolják. Ami idén újdonság, hogy a konferansziék híres szinkronszínészek lesznek: itt lesz a Trónok harca, a Simpson család és a Harry Potter filmek egy-két híresebb hangja is.

––Milyen más konferenciákról vettetek ötletet esetleg? ––Rólam tudni kell azt, hogy rengeteg konferenciára járok, ennek egy egyszerű oka van: mert meghívnak. Rengeteg konferencián adtam is elő, meg résztvevőként is jelen lehettem, így volt egy kis rálátásom, milyenek a konferenciakellékek. Nekem azok tetszettek mindig is jobban, akár előadtam, akár részt vettem, amikor LED-fal volt mögöttem, mert igazán élvezetes előtte előadni, vagy nézni azt. Az Akváriumban szokott elég sok konferencia lenni, legutóbb a SMART konferencián voltam, ahol szintén sötétebb volt kicsit az előadóteremben (ezt mi is próbáljuk idén átvenni), és ez így egy különleges hangulatot tud kölcsönözni az egész előadásnak, nem olyan, mint mikor egy egyetemi előadáson ülünk. Segítettek még az előző évek Simonyi Konferenciái, meg egyetemi konferenciák, továbbá a neten kerestünk random konferenciaképeket, ami kiemeli az egyes konferenciák előnyeit, ezekből indultunk ki. ––Mi miatt éri meg rendezőnek lenni? ––Ami miatt én is csinálom, és ami miatt szerintem megéri, az az, hogy így egy kicsit ki lehet szakadni a szakmából. Itt vagyunk a koliban, a VIK-en, rengeteg informatikus meg villamosmérnök hallgató, egy csomó dolgot megtanulunk, de sok olyan hasznos képességet nem, ami később a munka világában jól jön. Például nincs olyan tantárgyunk, hogy hivatalos e-mailezés, holott ha konferencián mondjuk kapcsolattartó vagy, akkor meg tudod tanulni, hogyan kell rendes, hivatalos sablon e-maileket írni, megfelelően megszólítani, megfelelő mondatszerkezeteket használni.

KATEGÓRIACÍM

Ha az egyik csapatnak a vezetője vagy, akkor rá vagy kényszerítve arra, hogy megszervezz egy gyűlést, erre felkészülj, utána a konklúziókat összefoglald, dolgozz vele, továbbítsd a felelősökhöz, és motiváld az embereidet három-hat hónapig, hogy egy célért küzdjetek. Ez később nagyon hasznos lehet, mert ha odakerülsz egy céghez, már meg tudsz majd tartani egy meetinget, nem fogod úgy érezni, hogy „hú, nekem miből is kell felkészülnöm, mit mondjak, mi legyen, hogy legyen”. Szerintem maga a szakkollégium arra jó, hogy olyan dolgokat tanulhatsz, olyan soft skilleket szedhetsz magadra, amikkel később sokkal nagyobb előnnyel indulsz munkakeresésnél, mint egy átlagos, egyetemről kikerült diák. Akik tervezői munkát csinálnak, azok persze szakmailag is nagyon sokat tudnak belőle fejlődni – ilyen lehet a weboldal vagy a mobilalkalmazás fejlesztése. Olyan frameworköket használunk programozásnál is, ami modern és most aktuális a piacon, naprakész tudást ad. – Mit fog ebből az egészből egy konferencialátogató hazavinni? – Igazából a konferencia célja az, hogy egy rövid előadás keretén belül, egy kicsi áttekintést adjon az új szakmai dolgokról, például a kiterjesztett valóságról, az okosautókról, a mesterséges intelligenciának a jelenlegi helyzetéről. Így nekünk is az a célunk idén, hogy ne mély tudást adjunk át, hanem felkeltsük az érdeklődést.

Nem attól lesz valaki specialista, hogy eljön és meghallgatja a húszperces előadást. Viszont ha valakinek egy kicsit felkelti az érdeklődését, hogy hallotta, hogy a mesterséges intelligenciának egy új ága milyen érdekes, és elkezd utánanézni, az már siker. Szóval az emberek fülébe szeretnénk egy kicsike kis bogarat elültetni a különböző előadásoknál, hogy utána, mikor hazamegy, ezen kattogjon, ezen pörögjön és beleássa magát. Ez a célunk: minél több területről, minél érdekesebb dolgokat „tegyenek zsebre” a látogatók, és utána ők döntik el, mi az, amit ebből felhasználnak a továbbiakban, és jobban belemélyednek. – Mikor mondod sikeresnek a konferenciát? – Nekem az álmom az, hogy megdöntsük a helyszíni ezer regisztrálót, ehhez azonban még nagyon sokat kell küzdeni. A célom igazából, hogy probléma nélkül, csúszás nélkül, egyben lemenjen az egész úgy, ahogy mi szeretnénk, és hogy izgalmasak legyenek az előadások. De hogy mikor mondom sikeresnek? Valószínűleg az afterpartyn…

Tóth Bence válaszai alapján Knoll Judit, Molnár Tamara és Tóth Ádám SPOT A konferencia honlapját az alábbi linken tudod elérni:

konferencia.simonyi.bme.hu

HÁLÓZATOK ÉS DRÓNOK A VODAFONE-NÁL VODAFONE ÉS DRÓNOK – EZT A KÉT FOGALMAT NEM FELTÉTLEN KAPCSOLNÁNK ÖSSZE KÖZVETLENÜL, AZONBAN A VÁLLALAT MEGPRÓBÁL RÁCÁFOLNI ERRE A SZTEREOTÍPIÁRA. A STELIOS SAVVIDESSZEL, A VODAFONE HÁLÓZATFEJLESZTÉSI IGAZGATÓJÁVAL KÉSZÜLT INTERJÚNKBÓL MEGTUDHATJÁTOK, MIVEL FOGLALKOZIK MOSTANÁBAN A VODAFONE, HOGY ÁLL AZ 5G FEJLESZTÉSE, MILYEN BIZTONSÁGI KÉRDÉSEKET VET FEL A DRÓNOK ELTERJEDÉSE, ILLETVE HOGY MILYEN ENGEDÉLYEKRE VAN SZÜKSÉG, HOGY AKÁR MI IS REPTETHESSÜNK EGYET. HA KÍVÁNCSIAK VAGYTOK A RÉSZLETEKRE, A SIMONYI KONFERENCIÁN MEGHALLGATHATJÁTOK.

––Kezdésként meséljen kicsit magáról: mit érdemes önről tudni, mi a kapcsolata a Vodafone Magyarországgal? ––Ciprusról származom, ciprusi-amerikai háttérrel. A középiskola elvégzése után 26 hónapot töltöttem a Ciprusi Nemzeti Gárdában, ahonnan alhadnagyi rangban távoztam. Az Egyesült Királyságban jártam egyetemre; 2003-ban diplomáztam a Manchesteri Egyetemen, ahol elektronikai mérnöki szakon szereztem mesterfokozatot. 2013-ban beválasztottak a Vodafone Technológiai Kiválóság Programba, és részt vettem a londoni Imperial College által üzemeltetett Vezetőképzési Programban.

Majdnem 15 éve dolgozom a Vodafone-nál, időközben 5 országban fordultam meg munkám során: az Egyesült Királyságban, Németországban, Katarban, az Egyesült Államokban és most Magyarországon. 2015-ben költöztem Magyarországra, és vettem át a Hálózatfejlesztési Igazgató pozíciót, ahol fő céljaim az ügyfélélmény tökéletesítése, a 4G-s bővítések levezénylése, mostanában pedig a vezetékes lehetőségek vizsgálata volt. Nős vagyok és egy hétéves kisfiú nagyon büszke édesapja. Szabadidőmben szeretek sportolni: golfozni, focizni, úszni és kosarazni, valamint utazni. ––A Vodafone valamivel több, mint egy évvel ezelőtt indította el a fővárosban a 4G+ szolgáltatást, az előadásban pedig az 5G-ről is szó fog esni. Hol áll jelenleg a cég az 5G szolgáltatás fejlesztésében? ––Az 5G már szinte valóság, a Vodafone pedig a technológia úttörője. Folyamatosan dolgozunk a felhasználási lehetőségeken, az üzleti modelleken és a készülékeken. Várakozásaink szerint az 5G technológia 2020-ban már rendelkezésre fog állni. Globális szinten már elkezdtük a teszteket partnereinkkel, és a Huawei-jel közösen létrehoztuk a világ első 5G hívását az NSA (non-standalone) 3GPP 5G új rádiószabvány (NR) és a 6 GHz spektrum alkalmazásával. A teszthálózaton futó hívás Spanyolországban jött létre, közvetlenül a február 26-án kezdődő Mobil Világkongresszust megelőzően. A teszt során kettős összeköttetésű, 4G és 5G közötti élő adathívást sikerült véghezvinni

SIMONYI KONFERENCIA

tesztberendezés segítségével. A kapcsolat 4G-n kezdődött, majd az 5G-n létrehozta az adatkapcsolatot. Ugyanilyen útvonalon a mérnököknek sikerült élő, HD videohívást is tesztelniük. Ezt a tesztet tartják az 5G hívás minden lépését átfogó, összes elemére kiterjedő első sikeres demonstrálásának (amely nem csak adatokat továbbít 5G kapcsolaton keresztül, hanem minden, a hívás felépüléséhez, valamint a 4G és 5G hálózatok közötti továbbításához szükséges kontrollinformációt is tartalmaz). A próbához végponttól végpontig terjedő (end-to-end) 5G NR teszthálózatot alakítottak ki, és a 3,7 GHz-es frekvenciasávot használták. A teszt mikroszolgáltatás-központú architektúrával történő támogatásához, az egységes hozzáférés biztosításához és a network slicing technológia alkalmazásához Huawei Radio Access Network (RAN) és alaphálózati berendezéseket alkalmaztak. Mindezért az elismerés a Huawei és a Vodafone mérnökeit illeti, akik december óta fáradhatatlanul dolgoztak az ügyön. Ez a sikeres teszt lehetővé teszi, hogy 2018 során további kísérleteket folytassunk az 5G-vel Európa-szerte. ––Miért szükséges az 5G szolgáltatás a drónos alkalmazásokhoz, mi az, ami miatt a 4G nem elég? ––A távvezérlésű technológiákban, így a drónok esetében is nagyon fontos a valós idejű kommunikáció. Ezeken a területeken jellemzően nagyon nagy mennyiségű jelet kell nagyon koncentrált területen átvinni, igen alacsony késleltetéssel. Mindez katonai technológiaként már jelen van, de ahhoz, hogy tömegesen, polgári környezetben is lehessen használni, és a gyakorlatban ugyanúgy lehessen drónt irányítani polgári drónként, belső forgalomban, mint katonai környezetben; ahhoz bizony már nem elég a 4G, szükség lesz hozzá az 5G technológiára. ––A Vodafone drónos projektjei mikor kezdődtek, miért indított a cég ilyen projekteket? ––A világ legnagyobb mobilszolgáltatójaként nagyon fontosnak tartjuk az innovációt, a folyamatos technológiai fejlesztéseket. A drónok globális térnyerése vitathatatlan, a bennük rejlő lehetőségeket pedig mi is felismertük, és évekkel ezelőtt

megkezdtük a különböző drónokkal kapcsolatos projektek kidolgozását. Tavaly például itt, Magyarországon a Nokiával együttműködve teszteltük a Nokia Saving Lives elnevezésű megoldást, amely egy ideiglenesen létrehozott 4G hálózathoz kapcsolt drónok segítségével lehetővé teszi, hogy katasztrófahelyzetben a leggyorsabban és leghatékonyabban nyújtsanak segítséget a szakemberek. Helyszíni karbantartó csapatunk ugyancsak drónokat alkalmaz a bázisállomásokon végzett munkák kapcsán. Hogy egy globális drónprojektet is említsek, a Vodafone csoport jelenleg teszteli a világ első légiirányítási drónkövető és biztonsági technológiáját. A megoldás innovatív 4G és IoT technológián alapszik. A véletlenszerű vagy a bűncselekménynek minősülő, szándékos dróntámadások ellen lesz alkalmazható, olyan kritikus helyszínek közelében, mint a repülőterek, a büntetés-végrehajtási intézetek, vagy a kórházak. –– Mi jelent komoly kihívást a drónokkal kapcsolatban? –– A drónokra vonatkozó szabályozási rendszer jelenleg rendkívül bürokratikus, a fogyasztók számára nehezen értelmezhető. A szabályok be nem tartása viszont azt eredményezi, hogy sok felhasználó felelőtlenül bánik a drónokkal, ami világszerte komoly problémát jelent a pilóták számára, hiszen a civil drónokat kis méretük miatt a radar nem képes érzékelni, így gyakran veszélyeztetik a légi közlekedés biztonságát. A Vodafone által kifejlesztett Radio Positioning System (RPS) erre a problémára kínál megoldást. Ahogy egyre több és több drón jelenik meg a piacon, egyre több kontrollra van szükség. –– Mit gondol, a drónok miért lettek ilyen népszerűek a fogyasztók körében az elmúlt években? ––A drónok egyrészt kiváló szórakozási lehetőséget biztosítanak mind a gyermekek, mind a felnőttek számára. Úgy gondolom, hogy a fogyasztók körében megmutatkozó népszerűségük leginkább ennek köszönhető. Egyszerűen menők. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a drónok ipari hasznáról sem. Vegyük például a már

korábban említett, Nokiával való együttműködést, amelynek révén a drónok emberi életeket menthetnek a nagy kiterjedésű vagy veszélyes területek gyors feltérképezésével. – Egyre több fogyasztó félti a személyiségi jogait. Mi az, amire ebben a kérdésben oda kellett figyelni a drón projektek kapcsán? Milyen biztonsági lépéseket tettek? – A Vodafone IoT drónkövető és biztonsági technológiai tesztjei támogatják a Vodafone együttműködő partnere, az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) céljait. Az EASA jelenleg új páneurópai szabályzat kidolgozásán munkálkodik, amelynek célja a drónok működésének szabályozása. A Vodafone által kidolgozott új fejlesztés ezenfelül növeli az Európai Unió esélyét, hogy a dróntechnológia területén a globális innováció központjává válhasson, az Európai Bizottság ’U-space’ elnevezésű, innovatív és biztonságos drónüzemeltetésre vonatkozó elképzelésével összhangban. – Az Egyesült Államokban hobbicélból bárki röptethet drónt, de üzleti tevékenység folytatásához nem engedélyezik. Itthon is vannak ilyen szabályozások, amiknek meg kell felelni? – A drón légtérben való reptetéséhez engedély szükséges. A kérelmet a Honvédelmi Minisztérium Állami Légügyi Főosztályához kell címezni, az említett szerv honlapján részletes tájékoztató található arról, hogy a kérelmet hogyan kell kitölteni, illetve milyen dokumentumokat kell csatolni hozzá. Fontos, hogy a kérelmet legalább harminc nappal az igénybevétel időpontja előtt kell benyújtani, és maximum harminc napra lehet igényelni. Alapvetően nagyon bonyolultak és nehezen betarthatók a drónhasználathoz kapcsolódó szabályozások, amelyek várhatóan a jövőben le fognak tisztulni a már benyújtott törvényjavaslatnak köszönhetően.

Stelios Savvides válaszai alapján Szekér Martina A fordításért köszönet a Vodafone-nak. SPOT

BETEKINTÉS A HAZAI FINTECH VILÁGBA

AZ OTP MOBIL ÜGYVEZETŐJÉVEL, BENYÓ PÉTERREL BESZÉLGETTÜNK A SIMONYI KONFERENCIÁS TÉMÁJÁRÓL, A SIMPLE ALKALMAZÁSRÓL, AZ Ő HELYÜKRŐL A FINTECH VILÁGÁBAN ÉS A JANUÁRBAN ELFOGADOTT PSD2 TÖRVÉNYRŐL, AMELY A DIGITÁLIS PÉNZÜGYEK ÉS FINTECH CÉGEK ÚJ KORSZAKÁT HOZHATJA EL, VALAMINT HOGY MIRE SZÁMÍT A JÖVŐBEN A FIZETÉSI TECHNOLÓGIÁK TERÉN.

SIMONYI KONFERENCIA

Benyó Péter OTP Mobil ügyvezető

––Mesélj egy kicsit magadról, hogyan kerültél az OTP-hez és min dolgozol itt? ––Benyó Péter vagyok az OTP Mobil Kft. ügyvezetője. 2013. június 13-tól, a cég alapításától kezdődően töltöm be ezt a szerepet. 2006-ban érkeztem az OTP Bankba, negyedéves közgáz hallgatóként egy titkárnői pozícióra, hogy kipróbáljam magam a legnagyobb magyar banknál. Bár közgázt hallgattam, de sosem gondoltam volna, hogy bankár leszek. Mai napig nem tekintek úgy magamra, mint egy klasszikus bankárra. A Kártya Üzleti Igazgatósághoz jelentkeztem, amin keresztül egy gyerekkori szerelmemmel foglalkozhattam, a plasztik kártyákkal. Nagyon izgalmasnak tartottam azt megismerni, hogy miként tud valaki egy plasztikdarabbal másodperceken belül a világ bármely táján fizetni.

Az első két év picit fura volt. A feladataim nem töltötték ki a teljes munkaidőmet, így nagyon sokat dolgoztam még munka mellett: egyetemekre jártam vissza oktatni. Két év után a főnököm ezt megelégelte – a szó pozitív értelmében –, és azt mondta, hogy „itt van egy PayPass nevű projekt, ha gondolod, élj vele”. Ez 2008-ban volt, amikor 25-26 éves lehettem. Ha valaki ennyi idősen egy ilyen lehetőséget megkap, akkor alapvetően élni szeretne ezzel. Én is sajátoménak éreztem az egészet. Gyakorlatilag egy kézben tarthattam mind a kártyaoldali, mind a termináloldali fejlesztéseket, és ennek mindenféle egyéb panaszkezelési, biztonságtechnikai és hardcore IT-s vonulatait. Nyilván ebben én kevésbé a programozói szemléletet képviseltem, inkább projektmenedzsment vonulaton jeleskedtem. Nagyon izgalmas volt a részese

lenni annak, hogy hogyan kell egy új eszköz iránti bizalmat megteremteni, hogyan kell megtanítani a felhasználókat és hogyan lehet ennek széleskörű elfogadottságot biztosítani. A PayPass egy nagyon sikeres projekt volt a bank életében. 2009 szeptemberében volt a sajtótájékoztatónk, azóta pedig láthatjuk, hogy minden második kártyás fizetés Magyarországon érintős. ––Mit lehetett még megvalósítani az érintős technológiákkal a PayPass után? Mi volt a következő lépésetek? ––Amit nagyon szerettem, hogy annak idején a Szigettel közreműködtünk a rendezvényen belüli összes tranzakció készpénzmentessé tételében. Több százezer embert tanítottunk meg egy plasztikkártyával fizetni. Ha ezt este 10 után, kómásabb állapotban is – ami a Szigeten előfordul – meg tudja tenni az ember, akkor ezt a lényegesen tisztább reggeleken is szívesen fogja használni. Innentől már csak azt kellett megoldani, hogy hogyan legyen mindenkinek a zsebében egy ilyen kártya. Ezt pedig csak az OTP erejével tudtuk megtenni. Ezt követően, mivel úgy gondoltuk, az érintős technológia nagyon könnyen házasítható a telefonnal, elkezdődött egy stratégiai gondolkozás ezzel kapcsolatban: hogyan lehetne egy valóban újszerű megoldással megjelenni a piacon. Ennek a vége lett a Simple, aminek a fejlesztője és üzemeltetője az OTP Mobil Kft.

A Simple alkalmazáson belül is nagyon szép tervet agyaltunk ki arra, hogyan lehetne a mindennapi élet nyűgeit, bosszúságait megkönnyíteni. Az egyik ilyen, amikor az automatánál vagy, ott az innivaló, amit meg akarsz venni, van még nálad érme is, amivel kifizetnéd, de mégse sikerül, mert nem fogadja el a gép a pénzt. Amikor éppen rohansz órára vagy egy megbeszélésre, és nem tudod megvenni emiatt a kávédat, az eléggé el tudja rontani a napodat. Ilyen eseteket gyűjtöttünk ös�sze, amiket statisztikailag megvizsgáltunk, hogy ezek elméletileg lefedik-e a felhasználó mindennapi életét. Azt már itt, az OTP Mobil-ban tanultam meg, hogy attól még nincs sikerre ítélve valami, hogy statisztikailag vagy metrikus adatokból kiindulva szexi, jópofa dolgokkal tömködjük tele az alkalmazást. Ettől még nem kezdik el ezt használni, nem kel önálló életre. Két év után stratégiát kellett váltanunk – ami sikeres volt –, és azóta már piacvezető cég vagyunk az e-commerce területen a Simple alkalmazással és több, mint félmillió letöltővel a hátunk mögött. ––Mik a Simple appnál a következő fejlesztések, van esetleg valami nagy ötletetek, mint például az NFC-vel érintős fizetés? ––Konkrétat nem mondhatok, de amire nagy hangsúlyt fogunk 2018-ban fektetni, azon a mezsgyén még senki nem járt Magyarországon előttünk, még senki sem dolgozott félmilliós mobilfizetői

SIMONYI KONFERENCIA

bázissal. Ezt a bázist el kell kezdeni használni. A mostani termékfejlesztési irányok zömében arra fókuszálnak, hogy a felhasználók közötti interaktivitást megteremtsük. Olyan szolgáltatásokra kell gondolni, amelyek nem feltétlen új iparágakat húznak be a Simple alkalmazásba, hanem a felhasználók egymás közötti pénzmozgásait vagy az ehhez kapcsolódó tranzakciókat könnyítik meg. A kifejezett célunk az, hogy ne csak azt tudjuk elmondani, hogy durván 150-200 ezer aktív felhasználónk van, hanem ennek lehetőségeit ki is használnánk. Itt már alapvetően profitorientáltan gondolkodunk, tehát olyan területekre fogunk belépni, ahol nagyon komoly elmaradásban vagyunk nemzetgazdasági szinten. Ebből csak egy momentum – de ne feltétlen ígéretként kezeljétek – a közművek területe. Szerintem az egy nonszensz helyzet, hogy 2018-ban a magyarok 70%-a sárga csekket fizet be. Viszont ez önmagában egy túl nagy piac, durván négy-öt ezer milliárdos éves forgalmú. Ha itt egy szolgáltató gyökeret tud ereszteni, annak komoly profitabilitási problémái nem lesznek a jövőben. Nyilván vonzanak bennünket ezek az irányok, de ezen kívül mások is vannak még. ––Nem olyan régen lett elfogadva a PSD2[1], amire azt mondják, hogy megnyitja a fintech startupok előtt a világot. Mi is ez a törvény? Ez egy keretrendszer, amit az EU direktívaként tett, és már hatályos Magyarországon is. Két új kifejezést fog behozni a köztudatba. Az egyik a Payment Initiatior Service Provider (PISP), a másik pedig az Account Information Service Provider (AISP). Az előbbi arról szól, amivel mi is foglalkozunk, a bankkártyás fizetésekről. A kártya azért szexi, mert azonnal megtörténik egy terhelés, a kereskedő azonnal tudja, hogy eladta az árut, én pedig mint kártyabirtokos azonnal tudom, hogy megvásároltam. Ez utalás esetében nem ennyire triviális. Hogyha egy kereskedőnél valaki egy utalásos fizetést választ, ott van egy időszak, – ideális esetben pár óra, rosszabb esetben pár nap –, amíg az elutalt pénz megérkezik és a kereskedő visszaigazolást ad. A PISP pont erre lesz egy megoldás, ugyanis kiterjeszti a számlafizetés lehetőségét. Egy adott szolgáltató több bank háttérrendszeréhez hozzáférve tudhat számlautalásokat indítani.

Ez egyesek szerint alapvetően fogja felforgatni a piacot, de én azt gondolom, hogy azért ilyen radikális változásra rövid távon biztosan nem kell készülni. Azonban véleményem szerint egyre több webshopnál fog megjelenni a számlafizetés lehetősége is valamilyen szolgáltatón keresztül. A másik az AISP, ami számlainformációkkal fog dolgozni. Ha én mint ügyfél hozzáférést adok a Wyze-nak vagy Koinnak – hogy magyar szolgáltatókat említsek –, akkor ők az én adataimmal be tudnak lépni az általam használt banknak az adatbázisába, és el tudnak hozni onnan információkat. Jellemzően az első fecskék, a Personal Finance Management (PFM) szolgáltatások, megjelenítik – a Wyze és a Koin is ebben vitézkedik –, hogy mire is költöttem, ami retrospektíve nagyon hasznos tud lenni, hogy hogyan is éljük az életünket. ––Milyen hatással van rátok és a fintech startupokra ez az új keretrendszer? Ki fog a legnagyobb győzteseként kikerülni? ––A fintech oldal hívei azt mondják, hogy sokkal gyorsabban fognak tudni minőségi alkalmazásokat előállítani, illetve a felhasználói élményben is nagy változás lesz. A másik, a banki oldal azt állítja, hogy náluk van a tőke és az ügyfél, ők már több száz éve léteznek. Mind a kettőben van egyfajta igazság. Én a kettő között (miután egy banki oldali fintech céget vezetek) azt mondom, hogy a fintechek megoldásaira óriási a kereslet, de a másik oldalnak viszont abban igaza van, hogy ezek a pénzügyi intézmények már több száz éve állnak – ahol már a nagyapáink is esetlegesen kezelték a pénzeiket –, ezek bizalmat kaptak. Márpedig egy megoldás hiába jó, ha én nem bízok abban a szolgáltatóban vagy egyszerűen csak nem tudom, hogy ki az. Minden új szereplőnek meg kell küzdenie ezzel, és én mint Simple appos tapasztaltam ezt. Láttam azt, hogy milyen egy országos szintű stratégiát végrehajtani. Mikor OTP Bankos sapkában játszunk, ajtók nyílnak meg előttünk, és nagyon sok eszköz áll a rendelkezésünkre. Az OTP Mobilban is megpróbáltuk ezeket az eszközöket, kompetenciákat biztosítani, azonban az emberek nem ismerték a nevünket. Nem értették, hogy mi az a Simple. Nem tartozott hozzá egy bizalom, egy pozitív percepció. Negatív sem, hál’ Istennek. Az ismerettség

1: Revised Payment Services Directive, magyarul Pénzforgalmi Szolgáltatásokról szóló módosított EU-irányelv

csak idővel tud megjönni, és jellemzően nagyon erős marketingköltéssel, viszont ez sem garancia semmire, de szükséges előfeltétel. Én azt gondolom, hogy PSD2-ben részvevő fintech cégek jellemzően akkor lesznek sikeresek, ha bizalmat tudnak építeni, amit viszont nem adnak ingyen az ügyfelek. Vagy egy nagyon tőkeerős háttér kell, vagy egy nagyon egészséges együttműködés, akár már egy meglévő piaci szereplővel. Azt is hozzá kell tenni, hogy bár nagyon sok hype-olt fintech céget tudnánk felsorolni, de egy olyat sem, ami profitot termelne. Bizalmat idő szerezni, az időhöz viszont költségeket kell bírni, mert egy szolgáltatást működtetni kell. Márpedig ha a költségeket nem tudjuk állni, akkor idejekorán elhalhat a sarjadó virág, nem várhatja meg a tavaszt. ––Nem veszélyesek a bankok szemszögéből ezek a startupok, ha egyszer elterjednek és megszerzik az emberek bizalmát? ––Azt gondolom, hogy nem lesz ez annyira triviális, egyik pillanatról a másikra nem változik meg a bankrendszer, de az teljesen biztos, hogy lesznek olyan szereplők, fintech oldali új belépők, akik mozgásba fogják hozni a bankszektor szereplőit. Ennek egy üdítő példája az OTP Mobil, amit egy nagy bank hozott mozgásba, mikor önmagában az alapvető banki tevékenység is nagyon sikeres, hiszen az OTP is hatalmas profitrekordokat könyvelhet el. Ebben el is lehetne kényelmesedni. Az OTP-ben én pont azt tudtam megszeretni, hogy egy jó ötlettel még mindig nem kell elmenni Milánóba, Londonba, Stockholmba egy jóváhagyásért, hanem elég mondjuk a Nádor utcába (OTP központja – a szerk.), és ezeket az ötleteket nagyon sokszor meg tudják hallani, mert nagyon rövid a döntéshozói lánc, viszont ahhoz elég terjedelmes a beruházási lehetőségek tárháza, hogy meg is valósuljanak. ––A PayPass, majd az NFC után mit gondolsz, lesz hova továbblépni a fizetés terén, mi várható a jövőben? ––A fizetéseknek két nagy formáját lehet megkülönböztetni: proximity és remote. Előbbi, amikor érintünk egy telefont, órát, karkötőt, plasztikot vagy valamilyen adathordozót a terminálhoz,

akkor ezen keresztül visszük át az információt. A másik eset, amit az interneten látunk, a távoli megoldással való fizetés. Ez a kettő biztos, hogy összemosódik, mint ahogy az életünkben is természetes, hogy összemosódott a virtuális világ meg a valóság. Az internet ott van az életünkben. Saját magamról is tudom, hogy mennyit használom a telefonomat. Ez egy általános trend. Mashup generáció vagyunk, szeretjük a zenében és a filmekben is, hogyha vegyülnek a dolgok. Azt gondolom, hogy ebből fog táplálkozni a jövő. Azt nem várom, hogy radikálisan új fizetési módok lesznek. Az olyan kártyatársaságok szerepe, mint a Visa, a MasterCard, az American Express, meg fog maradni, vagy ezeknek valamilyen helyettesítői. Valamilyen átjárhatóságot biztosító globális brandek biztosan lesznek, de hogy ennek mi lesz a fizikai formája, lesz-e egyáltalán fizikai formája, vagy éppen egy kacsintással fogod a szemüvegen keresztül bejövő információt leokézni és ennek esetleges fizetési következményeit lekezelni, azt könnyebben tudom elképzelni. Ezektől azt várom, hogy egyrészt közelebb kerülnek, másrészt háttérbe szorul fizetés, mint olyan. Senkit nem érdekel, hogy hogyan fizetek már. PayPass-al és telefonnal eljutottunk már oda, hogy nem is látjuk azt az eszközt, amit átadunk. Szüleink még abban nőttek fel, hogy leraktak papírfecniket meg fémdarabokat, amik értéket képviseltek. Mi abban nőttünk fel, hogy az a menő, ha áthúzod vagy bedugod, és megadsz egy biztonsági kódot. A telefonodat már nem fizetési eszközként definiálod, hanem úgy, mintha egy személyi társ lenne, aki segít mindenben: eltárol akármit, hozzájuttat információhoz, elérhetővé tesz téged az ismerőseid számára. Ez olyan valami, ami már kell, hogy át tudjunk járni a virtuális valóságba. Viszont van egy jól beazonosítható 10-15%-a a kártyabirtokosoknak, akik nagyon óvatosak ezzel az egésszel. Ők azok, akik elkülönített számlát használnak, mondjuk az e-commerce tranzakcióikhoz. Webkártyáikra becsületesen utalgatnak fel pénzt, és csak annyi van mindig rajta, mint amennyi az aktuális tranzakció összege. Lesz egy ilyen réteg, aki jó eséllyel meg fog maradni a fizikailag látható fizetőeszközöknél, mert számukra ez egyfajta garanciát, kontrollt jelent. Viszont a

SIMONYI KONFERENCIA

nagy többség nem fog ezzel törődni, és őket pont a PSD2 által is katalizált folyamatnak köszönhetően jó eséllyel ki fognak szolgálni kisebb-nagyobb szolgáltatók, különféle trendi, jópofa és néha még hasznos megoldással is. Kérdésre visszatérve, hogy mi lesz a jövő: én azt gondolom, hogy maga a fizetés módja háttérbe szorul, szolgáltatásokat, termékeket akarunk megvásárolni illetve kifizetni, ehhez már mindenki tudja, hogy mit használ. Valahogy a számlához kell hozzáférni, és igazából a jóváhagyás módja – hogy ez egy kacsintás vagy íriszszkenelés, ujjlenyomat vagy egy kód megadása – innentől fogva már indifferens. – Miről fogsz mesélni a Simonyi Konferencián? – Az én pályám, történetem és tapasztalataim mind az OTP-hez kötnek. Nagyon izgalmas látni azt, hogy hogyan alakul át egy közel hetvenéves cég, hogyan találta meg a szerepét a ‘90-es években, amikor elindult egyfajta automatizációs hullám, amikor már valóban számítógépekkel dolgoztak fel elszámolásokat. Ebben szerencsém van, hogy egy egész hajóhad ott van, és pont egy olyan naszádot vezethetek, aki próbálkozhat,

keresgélhet. Arról is fogok beszélni, hogy ezt a naszádot hogyan lehet felépíteni, hogyan lehet sikerre vinni, és mik lehetnek azok a szempontok, amin keresztül értéket teremthetünk az OTP Csoport számára. Mert van egyrészt monetáris érték, másrészt a tudás értéke. A 2000-es évek nagy outsource hullámaiban, amikor minden költségcentrikus volt és az „IT az olyan drága, szervezzük ki” felfogás dominált, ez a cég pont az ellenkezőjét csinálta. Én értékként tekintek arra a tudásra, ami akár a programozó, akár a marketinges, akár a saleses kollégáimnál megvan, de nem hanyagolom el, hogy egy informatikai megoldásnál az ezt kitaláló személyek gondolkodjanak és legyenek itt, ebben a csapatban. Az volt talán az egyik legnagyobb kihívás, hogy hogyan tudjuk számukra és velük együtt egy hiteles céggé formálni az OTP Mobilt. Erről fogok beszélni, és hogy hogyan lehet ebben az egész nagy káoszban, a bankvilágban és nagyvállalati körökben megtalálni egy ilyen pici cégnek a helyét, szerepét és a kultúráját.

Benyó Péter válaszai alapján Varga Viktória Kozma Viktor Richárd

A SCHÖNHERZ ÓRIÁSKIJELZŐ TITKAI

MINDEN SCHÖNHERZ QPÁNAK ELENGEDHETETLEN, MÁR-MÁR IKONIKUS RÉSZE A SCHÖNHERZ MÁTRIX. VALÓSZÍNŰLEG SOKAN SEJTITEK, HOGY EMÖGÖTT NEM CSAK PÁR NAP ELŐKÉSZÜLET VAN, ÉS AZT IS, HOGY SZAKMAI SZEMPONTBÓL MEKKORA KIHÍVÁS LEHET. A SIMONYI KONFERENCIÁN MOST ERRE IS FÉNY DERÜL: AZ EGYIK ELŐADÓ KISS ÁDÁM LESZ, HARMADÉVES VILLAMOSMÉRNÖK-HALLGATÓ, A SCHÖNHERZ ELEKTRONIKAI MŰHELY (SEM) JELENLEGI KÖRVEZETŐJE, AKIT A MÁTRIX 4-RŐL, ELŐADÁSÁNAK TÉMÁJÁRÓL KÉRDEZTÜNK. ––Hogyan kerültél kapcsolatba a Schönherz Mátrixszal? ––Először magával a SEM-mel kerültem kapcsolatba. Már gólyaként, a beköltözésem első napján idejöttem, és a saját ügyes-bajos dolgaimat csináltam. Korábban is hobbim volt az elektronika, illetve az informatika, sok projektem volt már otthon is. Amikor idekerültem, akkor kinyíltak a lehetőségek, így sokkal több mindent csinálhattam, és ez nagyon tetszett. Második félévtől már hivatalosan is foglalkozhattam a körös projektekkel, valamint a kör közösségének is részévé válhattam. Már akkor is részt vettem tanfolyamok tartásában, bár akkor még nem mint előadó, hanem mint segítő. Az első adandó alkalommal felvételiztem, és fel is vettek mind a szakkollégiumba, mind az elektronikai körbe. ––Említenél pár dolgot, amit otthon készítettél? ––Készítettem például digitális hőmérőt, EEPROM olvasót, illetve sokat programoztam C++-ban, és akkor még JavaScriptben is. Ezeken felül van saját tervezésű és építésű gitárerősítőm, valamint ébresztőórám is.

––Konkrétan a Mátrixszal milyen régóta foglalkozol? ––Amikor idekerültem gólyaként, akkor hatalmas felfordulás fogadott. Sokan dolgoztak a Mátrix 3-on, egy akkori projektünkön. Aztán az amilyen gyorsan felfutott, nagyjából olyan gyorsan le is csökkent az érdeklődés. Valamennyit én is részt vettem a panelek forrasztásában. A tagokat demotiválta, hogy gyorsan kellett dolgozni, nem volt idő prototípust fejleszteni. Sokan lediplomáztak közülük, csak kevés ember tért vissza, ők is egyre ritkábban. Úgy a negyedik félévem környékén elvállaltam a Mátrix 3 projekt karbantartását, befejezését. Ehhez akartunk mindenféle hardvert fejleszteni, a meglévőeknek a hibáit kideríteni, szoftvert írni, stb. A probléma az volt, hogy az embereknek nem volt elegendő motivációja más projektjét befejezni. Az is nehézséget okozott, hogy inkább más szakterületen tevékenykedő emberek maradtak addigra a körben. Ahogy telt az idő, a koncepció is megdőlni látszott: a Mátrix 3 rádiós kommunikáción alapult volna, de a szükséges nagy sávszélesség nehezen fért el a manapság már egyébként is telített 2,4 GHz-es ISM sávban. Ezek miatt a Mátrix 3 projektet lezártuk.

SIMONYI KONFERENCIA

A Mátrix 4 projekt idén ősszel indult. Sok körtag érzett magában motivációt, érezte, hogy eljutott odáig a szakmában, hogy valamit hozzá tudjon tenni a Mátrixhoz, és szeretett volna a Schönherzben valami maradandót alkotni. De milyen maradandó dolgok vannak a Schönherzben? Például a Mátrix. ––Hogyan birkóztatok meg a kezdeti nehézségekkel? Hogyan keltettétek újra életre ezt a projektet? ––Kezdetben leültünk ötletelni, hogy pontosan mi is legyen: technikai ötletek is elhangzottak az alakuló gyűlésen, valamint úgymond értékrendi dolgok is. A Mátrix 3-nak például az volt az egyik fő koncepciója – ami miatt vezetéknélkülire lett tervezve –, hogy hordozható legyen, és a Schönherzből másik épületekbe is át lehessen vinni. A gyűlésen megbeszéltük, hogy ez a funkció nekünk nem kell, mi azt akarjuk, hogy a Mátrix megmaradjon a Schönherznek. Ez legyen csak a miénk (mármint, az egész Házé), a Schönherzhez való kötődés legyen egy nagy dolog. Volt egyébként felkérésünk már, hogy máshová is szereljük fel, de az több indok miatt is meghiúsult. Pár évvel ezelőtt volt egy sikeres külső felszerelés Győrben. Egy egész napos munka után egyetlen rövid animációt vetítettek le, ami a munka mennyiségét tekintve eléggé demotiváló volt.

Kiss Ádám Harmadéves villamosmérnök-hallgató, SEM körvezető

Ezután egyből neki is álltunk a fejlesztésnek, most természetesen egy prototípussal kezdve. Itt egy kicsit visszautalnék a Mátrix 2-re. Akkoriban még az eredeti terv a panelről nem is a Mátrixhoz készült. Egy MUEB-et terveztek (Multi Usage Ethernet Board), egy „bármire használható” Ethernet csatlakozással rendelkező áramkört, amit aztán végül csak a Mátrixhoz használtak, így a Multi szót a rövidítésben szimplán lecserélték Mátrixra. A korai panelek terveit átnézve látszódik is, hogy a Mátrix a SEM számára egy tanulóprojekt. Egyrészt egy generációkon átívelő hosszas tanulás és egymás hibáiból való bölcsesség megszerzése, másrészt a felszerelés közben rengeteget lehet tanulni a tömeges megvalósításban kényelmetlennek bizonyuló technikákról. Például az eredeti MUEB-eken kevésbé törődtek a zavarvédelemmel, és azzal, hogy mi történik, hogyha rosszul dugják be a táblákat. Hasonló apró részletekre derült fény már az első felszereléstől kezdve. Ezekből mindannyian sokat tanultunk. Az évek során ös�szeszedtük ezeket a tapasztalatokat, valamint azokat is, amik megnehezítik a felszerelést. Gondolok itt arra, hogy ha valamelyik szobában van probléma – vagy épp nincs –, arról nem tud azonnal értesülni a felszerelő csapat. Rádión kell beszélni a KSZK-val, akik ezt ellenőrzik a saját programjukkal (aminek egyébként két-három másodperc a frissítési ideje). Érződik, hogy ez így viszonylag hosszú. Épp emiatt most a szobán belülről is visszajelző LED-eket raktunk a Mátrixra, így gyorsítva a felszerelést. Külön LED-en látszódik, hogyha működik a hálózati kommunikáció, külön az is, hogyha egyáltalán a szoftver elindult rajta. Ha az ablakban lévő kijelző nem működik, arról is már rögtön lesz egy visszajelzés magán a panelen, nem a KSZK-nál.

A stabilabb rendszer eredményeként kevesebb a munkája annak az embernek, aki a hídról nézi, hogy éppen jól működik-e a Mátrix. Lényegében elegendő azt figyelnie, hogy a karbantartás során nem cserélődtek-e fel színek az egyes táblákon. Ezeken kívül számos egyéb újítás is van a Mátrix 4-ben, például a hálózati kapcsolat felépítése terén. – Mondtad, hogy a Mátrix 3-nál elfogyott a motiváció, a Mátrix 4-et viszont lelkesen kezdtétek. Mi billentett így át titeket? Csak az, hogy az emberek kicserélődtek? – Kettő oka van: az egyik amit mondtál, hogy kicserélődtek az emberek. A másik, hogy ha öntevékenyen dolgozol, szívesebben csinálsz meg valamit te, mint javítod ki más ember félkész projektjét. Ennek az is az oka, hogy ha tegyük fel a Mátrix 3-at fejezte volna be egy ember, akkor sokkal kevesebb elismerést kapott volna érte, mint a tervező, holott esetlegesen több tervezést vitt bele, mint aki előtte csinálta. – Röviden el tudod mondani, hogy az egyes Mátrix verziók között mik a főbb különbségek? – Az eredeti mátrix már a felújítás előtt a házban volt, és az volt a sajátossága, hogy a schönherzes lámpák voltak felszerelve az ablakokhoz. Ezek rá voltak kötve egy tehénfejő nevű gépre, ami egy telefonkábellel be volt dugva a fali aljzatba. Itt végigment a kábel egészen a szinti rendezőkig, onnan ki volt húzva a switch-ből és be volt dugva egy külön a Mátrix számára tervezett áramkörbe. Három-négy szintenként volt egy PC, ami Etherneten kapta az animációk csomagjait. A felújítás után jött az első MUEB, aminek az volt a koncepciója, hogy ha már egyszer ki van építve a hálózat, akkor azt hagyjuk meg, és ehelyett minden szobába rakjunk egy MUEB-et. Ez Ethernettel csatlakozik majd a hálózathoz, így a tehénfejőt közvetlenül bedughatjuk majd a MUEB-be, és úgy világítjuk majd a két ablakot, a megszokás szerint külön-külön, klasszikus villanykörtés lámpákkal. Ennek a továbbfejlesztése volt a színes mátrix, ami ugyanezeket a MUEB-eket használta, csak ezekre a panelekre egy bővítőkártya (idegen szóhasználattal shield vagy daughterboard) került, ami lehetővé tette a kommunikációt a LED-eket

meghajtó panelekkel. Így került fel először mindkét ablakba a ma is használatos, színes, kétszer két pixeles kijelző. Hatalmas összefogás volt a kolin belül már azoknak a tábláknak a megépítése is. Az elmúlt hetekben pakoltuk át a raktárunkat, és találtuk meg azokat a sablonokat, amikkel méretre vágták az összes vezetéket. 104 szoba vesz részt a mátrixban, az több, mint 200 ablak, plusz tartalékok, ami összesen 220 tábla. Mindegyiken van négy pixel, ezeken belül még három subpixel, azaz nagyjából 2400-szor kellet levágni ugyanolyan hosszú vezetékdarabokat és közel egyenlő helyre feltűzdelni rá a csatlakozókat. Ez hatalmas összefogás volt, a SEM-en túlnyúlóan az egész kollégium részt vett benne. – Hányan dolgoztok a projekten? – Jelenleg akik dolgoznak rajta: Szabó Beni tervezte a NYÁK-ot és a dobozolást is. Havasi Dávid részt vett a kapcsolóüzemű tápegységnek a tervezésében még az elején. Sweidán Omár már nagyon lelkesen írja a szoftvert. Én joker emberként beugrom néha, ha kell segítség. Ez így négy ember önmagában, de ha valamilyen részegység készen van, azt többen átnézik a körből. Külön köszönet jár még Kósa Andrásnak, aki nagy részletességgel alkotott építő kritikát az első prototípus kivitelezéséről, és hasonló módon segítette a második proto elkészültét. – Akkor lényegében a fejlesztést négyen csináljátok, a tesztelést pedig az egész kör? – Nem feltétlenül tesztelésnek mondanám, hanem a tervek ellenőrzésének. Jelenleg egyetlen prototípusunk készült el, ezen sok működési paramétert kimértünk. Többek között a tápegység stabilitását, az órajel hisztogramját stb. A tapasztalatok alapján fejlesztettük a terveket, már majdnem kész a második prototípus tervezete (az interjú felvétele óta már elkészült a második prototípus – a szerk.). – Mit gondolsz, nagyjából hány ember lenne az ideális erre a projektre? – A jelenlegi négy-öt szerintem nagyjából ideális, mert elegendően kevés ahhoz, hogy közvetlenül lehessen kommunikálni, viszont elegendően sok szakterületetet lefedünk ahhoz, hogy rendesen tudjon haladni a projekt.

SIMONYI KONFERENCIA

– Ez akkor egészen sok szakmai tapasztalattal is jár? – Megkövetel valamennyi előtanulmányt, és kisebb projekteken összeszedhető tapasztalatot. Összességében igen, rengeteget lehet tanulni ebből is. Már magán a felszerelésen is temérdek kis szériában gyártott termék esetén elfogadott megoldás megdől. Például sokan (én is) előszeretettel alkalmaznak jumperes konfigurálhatóságot az áramköreikben, elegendő ehhez megnézni egy PC alaplapját. A mátrixon viszont hosszas fejfájást tud okozni a szobaszámok kettes számrendszerbe való váltása, az offszet hozzáadása, majd a jumperek kényelmetlen helyre való beillesztése és a kontakthibás jumperek megkeresése. – Az animációkészítő szoftvert is fejlesztitek? – Szakterületünkből adódóan mi főleg mikrokontrollerekre fejlesztünk. A Kollégiumi Számítástechnikai Körnek van egy kódbázisa a git.sch-n, ami a mátrixban fellelhető programcsomagot öleli fel. Ezen belül a DevTeam foglalkozik az animációszerkesztővel, úgy tudom, elkezdtek foglalkozni már az editor felújításával. A mi oldalunkról nagyobb változtatás lesz az, hogy bár eddig minden egyes szobában egyesével kellett jumperekkel beállítani, hogy a MUEB melyik szobához tartozik, ez most lényegesen le fog egyszerűsödni. Annyiból fog állni, hogy be kell dugni egy a kábelt, a lefuttat egy scriptet és ezután a switchek portleírójából a szoftver feltölti minden MUEB-hez a hozzá illő szobaszámot. – Akkor a LED-táblák maradnak, csak a vezérlés változik? – Nem az az elsődleges cél, hogy a kijelzés változzon, mert az eddig is működött. A nagyobb probléma a korábbi vezérlőpanelekkel azok karbantarthatósága. Ez alatt azt értem, hogy minden évben van valamennyi MUEB, ami különböző okok miatt tönkremegy. Például eltolva dugják be a csatlakozót, bizonyos áramkörvédelmi megoldások is hiányoznak belőle (ESD védelem, túláram elleni védelem), amiket az újakba már beépítettünk. Ezek

egy szürke hétköznapon nem befolyásolják a működést, de ilyen nagy példányszámnál előfordulnak érdekes fizikai jelenségek. Főleg ez a lemorzsolódás okoz problémát. Alkatrészeket még viszonylag könnyű rendelni, viszont NYÁK-okat már bonyolultabb gyártatni, és csak nagy példányszámban éri meg. Ennek kapcsán merült fel, hogy ha már elfogytak a tartalék NYÁK-ok az előző Mátrixból, akkor rendelni kell másikat. De ha már rendelünk újakat, akkor javítsuk is ki a hibákat. És ha már kijavítjuk a hibákat, akkor miért ne csináljuk meg rendesen az egészet? Ez is egy motiváló erő volt a Mátrix 4-nél. Ha végül mégsem járna sikerrel, akkor nagy valószínűséggel a következő években elkezd a Mátrix függőleges felbontása csökkenni, egyszerűen alkatrészhiány miatt. – Van valamilyen egyetemi összefogás mögötte, támogatás, vagy a saját erőtökből csináljátok? – Főleg saját erőnkből csináljuk, viszont ha segítséget kérünk, akkor kapunk támogatást. Például a HVT-re mentünk be a prototípus különböző paramétereit megmérni. Segítőkészek voltak, kaptunk megfelelő minőségű műszereket, olyanokat, amik a kör számára nem elérhetőek. Hasznos méréseket tudtunk végezni, amik a fejlesztést előrébb vitték. – Van még bármi, amiben más lesz a Mátrix 4, mint az előzőek? – Talán egy dolgot nem említettem még: a Mátrix 4 atomstabil lesz. A mostaninál úgy három-négy napnyi munka van azzal, hogy a Mátrix előtt a rendszeres éves karbantartást elvégezzük, illetve feltérképezzük, hogy mindegyik MUEB megfelelően működik-e. Ez a Mátrix 4-nél olyan egy-másfél órára fog rövidülni.

Kiss Ádám válaszai alapján Szörfi Jázmin és Tóth Nikolett Kiss Ádám Tóth Nikolett

AZ ŰRBE MARHACSORDÁKON ÁT VEZET AZ ÚT AZ UPRA PROJEKTRŐL MÁR SOK HELYEN HALLHATTUNK – AKÁR EGY PÁR ÉVVEL EZELŐTTI SIMONYI KONFERENCIÁN IS –, ÉS SZÓ LESZ RÓLA MAJD A MOSTANIN IS, DE MI VAN A SZAKMAI EREDMÉNY HÁTTERÉBEN? GÓCZÁN BENCÉT (KOMPOSZT), A PROJEKT VEZETŐJÉT KÉRDEZTEM A MUNKÁJUKRÓL, ÉS NEM IS SEJTETTEM, HOGY ÚTIKALAUZT KAPOK A SUFNITUNINGOLT HŰTŐSZEKRÉNYEK VILÁGÁBÓL EGÉSZEN AZ ŰR PEREMÉIG, APRÓ KITÉRŐVEL EGY INGADOZÓ JÁMBORSÁGÚ MARHACSORDÁRA. – Hogyan kerültél a Lego Körhöz és az UPRA projekthez? – Már végzett villamosmérnök vagyok, de a szakkollégiumban, azon belül a LEGO Körben majdnem a kezdetek óta – közel nyolc éve – tevékenykedem. A középiskolát úgy hagytam el, hogy űrrobotot szeretnék építeni. Ez egészen addig eszkalálódott, hogy egyrészt villamosmérnök szakra jelentkeztem, másrészt amint elém tárult a lehetőség, hogy a LEGO Körbe csatlakozzak – amelynek tagjai –, meg is tettem. Űrtechnológiás vonalat próbáltam meghonosítani a körben, így indítottam el a magaslégköri ballonos projektünket, amiről idén ismét fogok tartani egy előadást a Konferencián. Többek között a projektnek és a LEGO-nak is hála gyakorlati tapasztalatot is szerezhettem, és most már tényleg az űriparban dolgozom.

SIMONYI KONFERENCIA

– Akkor ezzel beteljesült az álmod. Hogy sikerült ezt elérned? – Egyetem alatt is dolgoztam, de nem ténylegesen a szakmámban villamosmérnökként, hanem tesztmérnökként. Jött egy lehetőség – ismerősöm szólt –, ahol pont beágyazott rendszeres embert kerestek, és úgy gondolta, nekem is ott lenne a helyem, és meg is feleltem a feladatra. Terveztem, hogy amint végzek, ilyen irányba megyek, ráadásul pont ott dolgozom jelenleg, ahová Magyarországon szerettem volna bekerülni. Más lehetőségeket is néztem külföldön, ahol nem konkrétan űreszközzel, hanem ballonokkal lehetett volna foglalkozni. Egy ESA-s (Európai Űrügynökség) konferencián azt az ajánlást kaptam, hogy aki szeretne űriparban elhelyezkedni, ne a NASA-hoz, ESA-hoz menjen egyből, oda a zseniket viszik, akik már óvodás korukban is bolygópályákat számoltak. A mérnökösebb agyú embereknek inkább az alvállalkozóknál – akik ténylegesen elkészítik az űreszközt – érdemes próbálkozniuk. Ezért is böngésztem ezeket az álláshirdetéseket. Nézegettem, hogy hova milyen kvalifikációk kellenek, BSc vagy MSc, mennyi tapasztalat, mennyire nézik az egyetemi vagy a hobbi projekteket. Meglepő módon nagyon sokat vet a latba, ha valakinek versenyeredménye, egyetem alatt projektekben szerzett gyakorlati tapasztalata van. Ezért is próbáltam nyomni ezt a ballonos dolgot. Azt már korábban tudtam, hogy a LEGO-ban eléggé jó tapasztalatokat lehet szerezni, és a végére össze is jött minden. – Hogy indítottad el a projektet? – A ballonnak viszonylag hosszú története van, már előttem is volt több próbálkozás, még az ősidőkben – na jó, körülbelül tíz évvel ezelőtt –, de ezek mind megragadtak ötlet szinten. A másodikba próbáltam bekapcsolódni, remélve, hogy ebből tényleg lesz valami, de végül meguntam a várakozást. Csinálni akartam egy magaslégköri ballont, úgy voltam, nekiállok, aki velem tart, az velem tart, aki nem, az nem. Ha egyedül kell felküldenem az egészet, akkor egyedül csinálom meg. De végül találtam magamhoz hasonló őrülteket.

– Hogy állt össze ez a csapat? – Az egyik LEGO-s gyűlésen mondtam, hogy magaslégköri ballont fogok építeni. Aki akar csatlakozni, szerdán hétkor jöjjön. Kész. Ennyit mondtam – meg azért egy-két embert megkerestem privátban –, és megjelentek emberek. Közülük vannak, akik még a mai napig itt vannak a projekt környékén, például szakmai tanácsot adnak, ötletelnek. Érkezett külső ember is Pápay Levi (volt szakkoli elnök) személyében, aki akkor még se szakkolis, se LEGO-s nem volt, viszont kellett nekünk egy rádiós, és ő az volt. Ő így került ide a szakkoliba, ahonnan már egyenes út vezetett neki, nem csak az alkoholizmusba, de a simonyis-legós-schönherzes közösségi életbe is. Volt nálunk gépész is, nem BME-s tag is egy ideig. Több fórumon is fenn vagyunk, van honlapunk, ott tudnak nézegetni minket, Facebookon van egy kis arc növelés, hogy ezt is csináltuk, azt is csináltuk. Bárki megkereshetett minket, nem mondtuk, hogy ne jöjjön, csak mert nem LEGO körös, nem szakkolis, nem VIK-es vagy nem BME-s, vagy akármi. Több szem többet lát, vegyes a csapat, más gondolkodásmóddal, más módszerekkel tud dolgozni. Azóta minden félév elején a LEGO gyűlésen feláll valaki a csapatból és azt mondja, gyertek UPRA gyűlésre szerdán hétkor. Akit érdekel az űrtechnológia, az jöjjön, megtetszik, és marad, nem tetszik, nem marad, „Nem kényszer a palacsintaevés”, azt szoktam mondani. – Mi lett volna, ha senki se jön szerdán hétkor? – Akkor én elkezdtem volna egyedül az egészet. Azért reménykedtem, hogy fogja izgatni az emberek fantáziáját. Ez akkoriban volt, amikor az iPhone már tudott értékelhető fényképet csinálni, és meg lehetett találni mindenféle appokkal. Sokan beletették az iPhone-jukat egy ballonba és felküldték, fotózták a Földet, és örültek hogy közel kerültek az űrtechnológiához. Nagy sikere volt ennek, boldog boldogtalan ballont engedett. Aztán legtöbben itthon rájöttek, hogy mégse annyira olcsó, és nem akarnak rákölteni több, mint százezer forintot a felbocsátásra.

Csináljuk mi is! De ne iPhone-nal, ne előre gyártott alkatrészekkel, modulokkal, rádióval, ne ilyen tessék-lássék módon. Legyen megcsinálva úgy, mint egy műhold. Ha nem találjuk meg a ballont, nem baj, nézzük meg, hogy mit sikerült csinálni. Eddig minden küldetésünk sikeres volt, mert mindig tanultunk valami újat. Minden repülésnél – akkor is, ha négyből csak kettő ballont sikerült megtalálnunk. A kitűzött célok nagy részét elértük. Mindig azt mondtam a többieknek is, hogy nem kell félni, mi nem előre gyártott dolgokból építkezünk, fel kell fedeznünk magunknak ezt a területet. Ezalatt az öt év alatt tanultunk bele abba az űrtechnológiás fejlesztési lépcsőbe, amit tényleg meg kell csinálni. ––Mikor indult a projekt? ––A projekt most lett öt éves, 2013. március 17-én indítottuk, akkor volt az alakuló ülés. Ekkor még az volt a terv, hogy marsrobotot építünk, és kipróbáljuk az eszközöket magaslégköri ballonon, mert az hasonlít az űrhöz. Elkezdtük az utóbbi megépítésével, de egyre több probléma jött fel, amik sokkal izgalmasabbnak tűntek, mint a robotépítés, úgyhogy megragadtunk ennél a résznél. Egy évvel az alakuló gyűlés után volt az első felbocsátásunk, pont egy Simonyi Konferencián, szinte napra pontosan, mint ahogy most lesz. Gyakorlatilag négy hét alatt raktuk össze az egészet, addig csak tervezés volt. ––Azóta milyen fejlesztések voltak? ––A legelső cél az volt, hogy tudjunk oda-vis�sza kommunikálni a ballonnal. Tudjunk képet csinálni, és akár képeket visszaküldeni. Ebből elég sokat kipipáltunk az első repülésnél. Az még egy fejlesztőeszközökből összetákolt valami volt, igazi proof of concept. Le akartuk tisztázni, és most ott járunk, hogy új rádiós modul készült, teljesen az alapoktól álltunk neki, még lehet, jobb is, de egyelőre elég ennyi. Saját földi állomást készítettünk. A kamerát próbáljuk javítani, már van egy olyan deszka modell, ami HD képet tud készíteni, nagy felbontásban, a korábbi 320x200-as helyett. Ezeken dolgozunk, és azon, hogy minél megbízhatóbb legyen. Az elmúlt egy évben csak tesztprogramokat írtunk, fejlesztés szinte nem is volt.

––Hogyan teszteltétek? ––Hosszú folyamat volt. Először szoftver szinten, a legalapabb modulokat megnéztük, hogy működnek-e egyáltalán. Például GPS modulból egyből négyet kidobtunk, mert láttuk, hogy nem fog működni abban a magasságban, ahol nekünk kell. Ezek tipikusan azok a tesztek voltak, ahol leraktuk a modult, és ráengedtük a tesztadatokat. Ahogy már alakult a rendszer, szalagkábellel összedugdostuk szétterítve (nem kompakt, repülésre kész formában) a ballon fedélzeti rendszerét. Így tesztelésnél mindenhol rá tudtunk mérni: az áramfelvételeket, a rádiós zavarokat, hogy a két rádió zavarja-e egymást, hogyan helyezzük el az antennákat. Ezek asztalon történtek, szobahőmérsékleten. Mivel fenn, a sztratoszférában -55 – 60 °C is lehet, mindenféleképpen akartunk hűtőkamrás tesztelést. Nem kell valami hatalmas profi dologra gondolni: építettünk egy fagyasztókamrát egy Lehel hűtőből. Átalakítottuk egy kicsit, kapott extra szigetelést, -20 °C-ot tudunk vele csinálni. Korábbi repülések és a számításaink alapján magában a szigetelőkapszulában, ahol az elektronika el van helyezve, -16 °C van belül, így -20 °C-nál nem is akartuk tovább húzni. Tehát szigetelés nélkül beraktuk az elektronikát és végigfuttattunk egy teljes repülés szimulációt, hogyan hűl le, működnek-e az alkatrészek, az elemek – azok nagyon érzékenyek a hidegre. Rögtön az első tesztelésen elhasalt. Kis változtatás, következő tesztelés. Most már utolsó teszt, amire vártunk, sikeres volt, -16 °C-on megbízhatóan üzemel a rendszer, így elkezdtük csinálni a repülőmodellt.

Góczán Bence Villamosmérnök, UPRA projektvezető

SIMONYI KONFERENCIA

– Hogy jött fel ez az ötlet, hogy egy hűtőt szedjetek szét? – Mindenképpen akartunk hidegben tesztelni. Sok ötlet volt, például, hogy hungarocell dobozba száraz jeget rakunk. Voltak tesztelések az otthoni mélyhűtőmben, a kisebb alkatrészek elfértek. A LEGO-ban az egyik hűtő lecserélésre került, mivel a sört megfagyasztotta alapállapotban a normál részen. Lett egy új hűtő, mi lecsaptunk erre a másikra, ami túlhűtött. Félreraktuk, aztán egyszer csak nekiálltunk. Kapott új szigetelést az ajtón és falaknál, a mélyhűtő részét lehajtottuk, egy kisebb kamrát alakítottunk ki, ahová már be lehet rakni a ballon fedélzeti rendszereit összeszerelt állapotban is. – Milyen kísérleteket fogtok majd szállítani? – A ballon, amit fejlesztünk – mi magunk nem fejlesztünk kísérleteket –, egy platform arra, hogy mérőeszközöket lehessen felvinni. Ha adott egy kutatócsapat, akik tudják, hogy mit lehet mérni – adott esetben a mérőeszközt is elkészítik –, általában nem értenek a rádiós kommunikációhoz, a ballonengedéshez, helymeghatározáshoz, de a cél az, hogy ne is kelljen nekik. Ott van a másik csapat, akik értenek ezekhez, van földi állomásuk,

van tapasztalatuk, kimennek a sárba-hóba összeszedni a visszatérő eszközöket. Ők megcsinálják a fedélzeti rendszert, ami kezeli a mérőeszközt, beszélget a földi állomással. Biztosítják hogy ne vesszenek el se adatok, se eszközök. A két csapat összeköti a mérőeszközt magával a fedélzeti rendszerrel, így áll össze a mérőballon. Ez egy bevett szokás nemcsak a ballonoknál, hanem a űreszközöknél is. Próbáljuk a platformot lehetőleg minél általánosabban tartani, légkörösszetétel méréstől kezdve bármilyen földmegfigyelélses projektig biztosítunk egy felületet, amin keresztül tudunk kommunikálni a tudományos eszközzel, és onnantól fogva nekünk pontosabban tudnunk se kell, hogy mi van abban a dobozban, amit fölviszünk, csak látjuk a kapcsolódási felületet. Ugyanígy a kísérlet hozóknak is csak ezt a kapcsolódási felületet kell látniuk. Bármit fel tudunk vinni, ami a megadott méret- és tömeghatáron (2 kg) belül van. Ezt el lehet indítani a kis ballon kategóriában, jelenlegi eszközeink és tapasztalatunk is erre alkalmasak, de később, ha igény van rá, akkor beletanulunk a nehezebb ballonok engedésébe is. – Nagyjából mikorra lesz kész? – Március végéig szeretnénk repülni (azóta a repülés sikeresen lezajlott – a szerk.). Ha nem jön öszsze, akkor április elején lesz egy repülés egy olyan rendszerrel, ami most nagyon stabil. Ha az a repülés sikerül, kiadunk egy specifikációt, hogy milyen mérőeszközöket tudunk felvinni, akár már nyáron reptetnénk őket. Ez nagyban köszönhető annak, hogy az elmúlt egy évet teszteléssel töltöttük.

Góczán Bence válaszai alapján Szörfi Jázmin Szőnyegi Dóra

Hogy hol kerültek marhacsordák is a képbe? Erről bővebben az Impulzus blogon olvashattok, ahol Bence elmeséli az első reptetésük pontos történetét! wp.me/p7M3oT-zc

REJTETT LEHETŐSÉGEK NYOMÁBAN Interjú a Schönherz Telekommal SZINTE BIZTOS VAGYOK BENNE, HOGY A LEGTÖBBETEK MÁR TALÁLKOZOTT VALAHOL A SCHÖNHERZ TELEKOM NEVÉVEL: SOKADÉVES VOLT (VAGY JELENLEGI) SCHÖNHERZESEKNEK ISMERŐS LEHET AZ INTERNET KAPCSÁN, MÁSOK VALÓSZÍNŰLEG KÜLÖNBÖZŐ PLAKÁTOKON, HIRDETÉSEKEN TALÁLKOZHATTAK VELE. SOKATOKBAN AZONBAN FELMERÜLHET A KÉRDÉS, HOGY VAJON KIK IS ŐK, HOGY KAPCSOLÓDNAK A SCHÖNHERZHEZ ÉS MIT TESZNEK HOZZÁ A KÖZÉLETHEZ. SZERKESZTŐSÉGÜNK EZ ALKALOMMAL MOGYORÓSI ANNÁVAL, ÖTÖDÉVES VILLAMOSMÉRNÖK-HALLGATÓVAL, A SCHÖNHERZ TELEKOM ÜGYVEZETŐJÉVEL BESZÉLGETETT. – Mióta vagy a Schönherz Telekom ügyvezetője? Hol találkozhatunk még veled a Telekomon kívül? – Körülbelül egy éve én vagyok a Schönherz Telekom ügyvezetője, akkor vettem át a cég irányítását. A Schönherz Telekomról azt kell tudni, hogy mindig aktív schönherzesek vezetik. Ezért általában egy-két évente szoktunk ügyvezetőt váltani, hasonlóan a körök körvezetőihez. Én itt az egyetemen villamos energetikával foglalkozom, demonstrátor is vagyok a Villamos Energetika Tanszéken, így Távvezeték mérésen (Villamos energetika tárgy keretein belül) találkozhatnak még velem az emberek. Mindezen felül kutatok is a tanszéken: tavalyelőtt indultam a TDK-n, ahol sikerült első helyezést elérnem, tavaly pedig OTDK második helyet szereztem. – Honnan jött az ötlet, hogy pályázz a Schönherz Telekom ügyvezetői pozíciójára? – Az előbb említetteken kívül foglalkozom még a villamosenergetika-piaccal is, a mérnöki érdeklődésem mellett van egyfajta gazdasági beállítottságom is. Ezért is jött az a gondolat, hogy érdemes lenne a Schönherz Telekom ügyvezetői pozíciójára pályáznom. Úgy gondoltam, hogy itt valószínűleg nagyon sokat lehet tanulni a gazdasági dolgokról, illetve értelemszerűen arról is, hogy milyen egy céget vezetni. Végül ezek miatt a dolgok miatt vállaltam el ezt a pozíciót. Bár néha kicsit leterhelő az egyetem mellett, nagyon élvezem, és sokat tanulok belőle.

– Említetted, hogy egy-két évente szokott ügyvezető váltás lenni. Tervezed most átadni ezt a pozíciót, vagy még egy éven keresztül vezeted a céget? – Mivel a következő félévben én végzek az MSc-vel, ezért már tavaly elkezdtem új ügyvezetőt keresni. Sikeresen meg is találtam az utódjelöltet, jelenleg a betanítása folyik. – Foglalkozol még mással is a Schönherzen belül? Hol találhatunk még meg a közéletben? – Jelenleg lényegében csak a Schönherz Telekom cégvezetésével foglalkozok. Ezenfelül van még egy keresztény csoport is, aminek én vagyok a vezetője, de más közéleti tevékenységgel jelenleg nem foglalkozok. Régen seniorkodtam, aktív voltam a KB-PR-ban is, utóbbiban KultúrWC-t szerkesztettem sokáig. Egy időben RVT jegyzőkönyvvezető is voltam. – Térjünk át kicsit magára a cégre: mivel foglalkozik elsősorban? – A Schönherz Telekom fő profilja egy flotta üzemeltetése. Ezt korábban azért alapították, hogy a Hallgatói Képviseletnek és a Kollégiumi Bizottságnak legyen egy közös belső flottája a köztük történő kommunikáció megkönnyítése végett. Ezt később kiterjesztették, elérhetővé tették másoknak is, és hamarosan kinőtte magát. Jelenleg több, mint 1600 előfizetés van a flottánkban, és ez egy egyre növekvő tendenciát mutat a jó tarifáknak köszönhetően.

––Tudnál mesélni kicsit erről a flottáról? Miért jött ez létre, miért érdemes csatlakozni? ––Alapvetően azért hozták létre, hogy a Schönherzben támogassa a közéletet. Ahogy a flottákban általában, ezen belül is mindenki ingyen beszélhet egymással. Tehát a közélet támogatása a cél, de valójában minden aktív VIK-es számára nyitott ez a lehetőség, sőt, behozhatják akár a családjukat is. Ehhez mindössze annyi szükséges, hogy kezességet kell vállalnia az adott hallgatónak a családjáért. Ugyanígy minden külsősnek, aki nem rendelkezik aktív VIK-es jogviszonnyal, de szeretne a flotta tagjává válni, szintén szüksége lesz egy kezesre. Többen is voltak már, akik komplett céget is be szerettek volna hozni a flottába. Náluk még szigorúbb a helyzet.

––Meddig tart a tagság a flottában? Ha az ember elvégzi az egyetemet, azzal együtt a flottatagsága is megszűnik? ––Ez nagyon sok embernél félreértés. Attól függetlenül, hogy valaki végzett, ugyanúgy maradhat a flotta tagja. Egyedül a belépésnél kell, hogy ha valaki nem rendelkezik aktív VIK-es jogviszonnyal, akkor legyen egy aktív VIK-es, aki kezességet vállal érte, de ha egyszer valaki a flotta tagja lesz, akkor onnantól hallgatói jogviszony változása esetén se rakjuk ki. ––Mi a leggyakoribb tévhit a flottataggá válással kapcsolatban? ––Sokan hiszik azt, hogy ha bejönnek a flottába, akkor elveszítik a régi számukat. Ez természetes, hogy elbátortalanítja az embereket. Az aggodalomra valószínűleg az adja az okot, hogy ugye ahhoz, hogy flottataggá válhasson, a Vodafone-nál kell, hogy legyen szerződése. Viszont már több éve hatályos egy olyan kormányrendelet, ami kötelezi a szolgáltatókat arra, hogy szolgáltatóváltás esetén hordozzák a számokat.

Mogyorósi Anna Ötödéves villamosmérnök-hallgató, Schönherz Telekom ügyvezető

KÖZÉLET ÉS SZAKMA TALÁLKOZÁSA

– Az előfizetés díján kívül még milyen költségekkel jár a flottatagság? – Van egy féléves adminisztrációs díjunk. Ugye említettem, hogy a flotta alapvetően a közélet támogatására van, így aki rendelkezik ÁB vagy KB belépővel, azoknak nem kell ezt fizetnie. Nekünk a tarifákból semmi bevételünk nincs, a Vodafone számláz. Az ügyfélszolgálat fenntartása miatt, valamint a fizetések miatt szedünk félévente adminisztrációs díjat, de ezt teljesen elengedjük azoknak, akiknek van ilyen belépőjük. – És ezt mióta csináljátok? Mikor alakult meg a cég? – Tavaly volt húsz éves a Schöhnerz Telekom. Először azokkal a szobatelefonokkal indult, amit minden kollégiumi szobában megtalálhattok – ennek az üzemeltetésével foglalkozott a Telekom. Ezt követte nemsoká a flotta. Később, amikor a kollégiumban a Kollégiumi Számítástechnikai Kör kezdte el üzemeltetni az internetet, akkor került hozzánk a kollégiumi internet is egy időre, de ezzel most már mi egyáltalán nem foglalkozunk. A jelenlegi ügyvezető jelölt nagyon érdeklődik viszont a kollégiumi szobatelefonok újjáélesztése iránt, úgyhogy előfordulhat, hogy a flotta mellett az is hangsúlyosabb lesz a jövőben. – Saját tapasztalataim szerint ez valóban olyasmi, aminek a létezéséről hajlamosak elfeledkezni a kollégisták. Milyen elképzeléseitek vannak, mikre lehetne esetleg használni ezeket a telefonokat? – Alapvetően több elképzelésünk is van. Bár sokszor úgy tűnik, hogy ezek a szobatelefonok a Facebook világában nem annyira hasznosak, de sokan nem tudják, hogy valójában a portán is van egy ilyen telefon. Így ha valakinek van egy külsős ismerőse, akit vendégül fogadna egy kollégista, akkor például hasznos lehet, ha fel tud csörögni a telefonnal. Vagy például a futárok is használhatnák, hogy megcsörgessenek, ha ideértek, ami sokkal költséghatékonyabb annál, mint ha a mobilodon hívnának. Felmerült egy olyan ötlet is, hogy akár a tanulókba is érdemes lehet telefonokat rakni. Valószínűleg minden kollégista ismeri azt az érzést, amikor a 18. szintről elindulva folyamatosan járja

végig a tanulókat, de még tíz szinttel később se talál egy szabadot: erre például megoldás lehetne, hogy egyszerűen felhívja az adott tanulóban található telefont, és amennyiben nem érkezik válasz, úgy nagy valószínűséggel szabad. – A vezetőségen kívül kik alkotják még a céget? – A Schönherz Telekom üzemeltet egy ügyfélszolgálatot is a flottában lévőknek: itt alkalmazunk még két embert, valamint rajtuk kívül van egy fejlesztőnk is. – Az alkalmazottak általában schönherzesek szoktak lenni? Vagy alkalmaztok külsős, a Schönherztől esetleg távol álló személyeket is? – A fejlesztő általában mindig schönherzes, nyilván amiatt, mert itt van a legjobb informatikusképzés az országban. Az ügyfélszolgálatos pozíciót meghirdetjük teljesen nyilvánosan is. Például egy évvel ezelőtt a kettőből az egyik ügyfélszolgálatosunk sem volt VIK-es. Nyitunk tehát kívülre is, és akit érdekel, bárkit szívesen várunk. Jelenleg mindkét ügyfélszolgálatosunk VIK-es, ez véletlenül alakult így. – Hol tájékozódhatnak bővebben még a Schönherz Telekomról a hallgatók? – Van egy honlapunk, ahol minden információ megtalálható a cégről és legfőképp a flottáról. Ezenfelül e-mailben is elérhetők vagyunk, itt igyekszünk minél gyorsabban válaszolni. Munkaidőben a megadott telefonszámon is kereshettek bennünket. schtelekom.hu info@schtelekom.hu +36 70 331 6640

Mogyorósi Anna válaszai alapján Tóth Nikolett Szőnyegi Dóra

NÉHÁNY M2 NAPELEM Irodai ICT eszközök energiafelhasználása nanogridben AZ ALÁBBI CIKK EZÚTTAL EGY VENDÉGÍRÓNK, HALÁSZ ÁGNES TOLLÁBÓL SZÁRMAZIK: „NAPJAINKBAN EGYRE FONTOSABB, HOGY MINÉL ENERGIAHATÉKONYABBAN, OLCSÓBBAN, KÖRNYEZETBARÁT MÓDON FEDEZZÜK MINDENNAPI ENERGIASZÜKSÉGLETEINKET. AZ ÉVEK, ÉVTIZEDEK SORÁN SZÁMOS PRÓBÁLKOZÁS TÖRTÉNT ARRA VONATKOZÓAN, HOGY KIALAKÍTSANAK EGY OLYAN VILLAMOSENERGIA-RENDSZERT, AMELYBEN A FENT FELSOROLTAK MINDEGYIKE, VAGY MINÉL TÖBB TELJESÜL. MUNKÁM SORÁN A NANOGRID LEGFŐBB JELLEMZŐINEK BEMUTATÁSÁT KÖVETŐEN EGY IRODA FOGYASZTÁSI ADATAIT, ILLETVE AZ ODOOPROJECT ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ ODOO-HÁZ NAPELEMEI ÁLTAL TERMELT ENERGIAADATOKAT ELEMEZTEM, MAJD ÖSSZEVETETTEM ÉS KIÉRTÉKELTEM AZ EREDMÉNYEKET.”

A NANOGRID KONCEPCIÓ A villamos hálózatban egy új hálózati minta bontakozik ki: a Smart Grid, az intelligens hálózat, amely a 20. század egyik hálózati fejlesztése, és ma már a jövő energiarendszeréről alkotott képünknek nélkülözhetetlen részét képezi. A Smart Griden belül a méretüktől függően különböztetünk meg hálózatokat. A microgrid például város vagy városrész méretű, míg az általam tanulmányozott nanogrid egy épület, vagy egy egyedülálló energiaegység villamos hálózatának felel meg. A nanogrid egy feszültség, ár, megbízhatóság, minőség és adminisztráció szempontjából egyedülálló egység, melynek alkotórészei a vezérlő az átjátszóval (controller with gateway), a terhelés, fogyasztó (load), az energiatároló (storage) és a vezetékezés. A villamos energiatároló opcionális lehet, de stabilitást ad a hálózatnak. Az olyan források, mint például a helyi termelők nem képezik részét a nanogridnek, de gyakran előfordul, hogy egy forrás csak egyetlen nanogridhez kapcsolódik. A kommunikáció a fogyasztókkal a teljesítményt szállító vezetékeken keresztül történik, vagy a kötegelésen kívül (out-of-band) egy másik kábelezésen, vagy vezeték nélküli megoldással. Nanogridekben a feszültség, a minőség és/vagy a megbízhatóság több szintje is előfordulhat.

Egy nanogrid legfontosabb része, „magja” a vezérlő (controller), amely képes • szabályozni a fogyasztók energiaellátásának mértékét, • más gridekkel kommunikálni, • meghatározni a helyi villamosenergia-árat, • menedzselni a belső energiatárolót, tehát lényegében a nanogrid központi egysége. Amikor a terhelések energiát igényelnek a vezérlőtől, az vagy teljes mértékben, vagy részlegesen engedélyezi, vagy pedig megtagadja a szolgáltatást, sőt hibajelenség esetén meg is vonhatja az energiaellátást. A vezérlő a korábban bevált működési mintákat veszi alapul és ezeket alkalmazza az esetleges döntési helyzetekben. Menedzsment szempontjából beágyazott preferenciái vannak például arra, hogy különböző körülmények mellett mennyi tárolókapacitást használjon. Amikor tárolóberendezés is jelen van a nanogridben, a vezérlőegység engedélyezi vagy tiltja az energiatárolást és menedzseli működését, tehát az energiatárolónak nincs döntéshozó jogosultsága, nem lehet független a nanogridtől, és átviteli szempontból nem kapcsolódhat más egységhez. Egy nanogrid kapcsolata lehet egyirányú vagy kétirányú, és ez minden esetben kommunikációra és energiacserére is alkalmas. Az épületen belüli energiaátvitel lehet egyenfeszültségű és váltakozó feszültségű. Ez alapján megkülönböztetünk AC és DC nanogrideket, azonban még kihívást jelent a feszültségek és teljesítmények ideális halmazának meghatározása, amely további kutatásokat igényel a teljes nanogrid koncepció megvalósulásához.

KÖZÉLET ÉS SZAKMA TALÁLKOZÁSA EGY IRODA ÁTLAGOS FOGYASZTÁSÁNAK ELEMZÉSE

A nanogrid koncepció gyakorlati alkalmazhatóságvizsgálatához egy tanszéki irodát tekintettem vizsgálati modellnek, amely jó közelítése lehet egy hétköznapi irodának. Az irodában felvett fogyasztási adatokat felhasználva szerettem volna megállapítani, lehetne-e vagy egyáltalán érdemes-e napelemes rendszerrel fedezni egy irodai munkakörnyezet energiaszükségletét, illetve ha igen, hogyan lehetne ezt megvalósítani. Hogy az elemzéshez használt fogyasztási adatokat lehessen mihez viszonyítani és következtetéseket levonni, az Odooproject termelési adatait vettem összehasonlítási alapnak. Ez az egyetemi projekt 2013 óta rögzíti a 9,03 kWp összteljesítményű napelemek energiaadatait. A cellák az épület tetején (6,5°-os dőlésszög), illetve oldalfalán helyezkednek el, és körülbelül 62 m2 felületet foglalnak el. Az iroda maximális teljesítményfelvételét (131,55 W) 2015. november 25-én 12:42-kor rögzítette a műszer. Az időpontból is látható, hogy ez reális maximumérték lehet, hiszen ebben az időszakban az irodát használják az oktatók, akiknek napközben vannak óráik és a szünetekben, lyukasóráikban térnek vissza a vizsgált helyiségbe.

1. diagram: Az iroda teljesítményfelvételének eloszlása egy oktatási hét alatt

Az 1. diagramon látható, hogy az irodában hétköznapokon, reggel 8 órától délután 4-ig történik érdemi teljesítményfelvétel, ezen idősávokon kívül kis, 4–5 W közötti teljesítményértékek figyelhetők meg, amelyek az eszközök stand-by funkciójának tudhatók be. Megvizsgálva az Odooproject termelési adatait azt tapasztaljuk, hogy november 25-én a napelemek éppen abban az idősávban (8:45–14:45) termelték a legnagyobb teljesítményt, amikor az irodában is a legnagyobb volt az energiafelvétel.

A tény, hogy a napelemek akkor termelik a legtöbb energiát, amikor az ott dolgozók is jelen vannak az irodában, pozitív számunkra, hiszen ezáltal felmerül az a lehetőség, hogy ezen időszakban az iroda energiaszükségletének egy részét, vagy – a fogyasztók számától függően – teljes egészét a napelem által termelt energiával fedezzük. Mivel azonban ez az iroda nem egy hagyományos irodai munkakörnyezet, ahol az alkalmazottak folyamatosan végzik munkájukat, hanem egy oktatók által használt szoba, amely az oktatók órái, egy átlagos szabadságnál hosszabb nyári szünetei, illetve esetleges konferenciái alatt nem fogyaszt számottevően, felmerülhet egy energiatároló telepítésének szükségessége. Ebben az esetben a megtermelt energiát később lehet hasznosítani, vagy akár visszatáplálni a hálózatra – ez már a fogyasztó döntése alapján kerülhet megvalósításra. Egy ilyen napelemes rendszer alkalmazása hasznos lehet a völgy- és csúcsidőszakok kiegyenlítése szempontjából is, hiszen amíg lehetőség van szigetüzemnek tekinthető állapotban működtetni irodai berendezéseinket (ahol a fogyasztást teljes mértékben a napelemek fedezik vagy energiatárolót használunk), addig azok nem terhelik a hálózatot. Érdemes megjegyeznünk azonban, hogy ugyan az iroda fogyasztása november hónapban érte el a maximumot, de az évnek ebben a szakaszában Magyarországon a napsütéses órák száma kevesebb, mindössze 3,9 óra/nap. Ehhez képest 2015 júliusában a maximális érték 9,9 óra/nap volt Budapesten. Az Odooproject november havi adatait megvizsgálva viszont azt vettem észre, hogy több olyan nap is van a hónapban, ahol a termelt energiamennyiség drasztikusan lecsökken, ami a téli időjárás beköszöntének tulajdonítható. Az Odooproject éves energiatermelési adatainak vizsgálatai alapján megállapítottam, hogy június hónapban a telepített napelemek 891,26 kWh energiát állítottak elő, míg novemberben csupán 258,44 kWh-t, amely a júniusi értéknek körülbelül a 30%-a. Ennek megfelelően egy ilyen rendszer megvalósításakor számolnunk kell azzal, hogy a rendszer által megtermelt energiamennyiség az éghajlati viszonyok miatt mikor a legkisebb és ez milyen értékű.

2. diagram: 2015. júniusi energiatermelési adatok

3. diagram: Az iroda fogyasztása június hónapban

A 2. és 3. diagramon a 2015. júniusi hónapot láthatjuk. A 2. diagramról leolvashatjuk, hogy a telepített napelemes rendszer 21-én termelte a legtöbb villamos energiát, míg alatta, a 3. diagramon látható, hogy ezen a napon az irodában nem történt nagyobb teljesítményfelvétel, sőt csak standby üzemmódban üzemeltek az irodai eszközök. Érdekesség továbbá, hogy míg az Odooproject a legtöbb energiát a júniusi hónapban termelte, addig az iroda ebben a hónapban fogyasztott a legkevesebbet, illetve mikor maximális volt az energiafelvétel, a napelemes rendszer a harmadik legkisebb energiamennyiséget állította elő. Két probléma áll tehát fenn rendszerünk megvalósításakor: a nagy energiatermelésű időszakokban az oktatók nem dolgoznak az irodában, illetve amikor oktatási időben munkájukat végzik és energiaigényük a legnagyobb, akkor a napsugárzás a legkisebb energiamennyiséget produkálja. Megoldást jelenthet erre a problémára egy már említett energiatároló egység beépítése a napelemes rendszer mellé, amely azon időszakokban, amikor az oktatók óráikat tartják, töltődik, és a szünetekben, amikor az oktatók irodájukban készülnek a következő órájukra, feltölthetik vele készülékeiket. Ez azonban sajnos csak a rövid

idejű ingadozások kiegyenlítését teszi lehetővé. A nyáron megtermelhető energiamennyiség eltárolásához és téli felhasználásához igen nagy kapacitású tárolóegységre lenne szükségünk, ami a technika mai állása szerint még nagyon költséges lenne. Ezért élhetnénk azzal a lehetőséggel, hogy a megtermelt energiamennyiséget visszatápláljuk a hálózatba, azaz ha egy nanogridnek kisebb teljesítményigénye van, mint amit a napelem termel, akkor egy környezetében lévő másik hálózatrész felé átirányítható a többlettermelés. Nyáron a megtermelt nagyobb energiamennyiség hasznosítására a klímaberendezések miatti megnövekedett energiaigény jelenthet megoldást, így azok a csúcsidőszakban az elosztóhálózatot kevésbé terhelik. Az energiatároláshoz és a visszatápláláshoz is MPPT szabályozást lehet alkalmazni, amely a megvilágítottság értékétől függően a lehetséges maximális teljesítményt veszi ki a napelemekből. Viszszatáplálás esetén ez folyamatosan a maximális teljesítményű ponton tudja tartani a napelemeket, ha azonban nincs visszatáplálás, az akkumulátor töltöttségétől függően lehet, hogy nem a maximális teljesítményű munkapontban üzemel.

A NAPELEMES RENDSZERHEZ SZÜKSÉGES SZÁMÍTÁSOK

Számításaim során a mért fogyasztási adatok közül a 11.18-tól 01.11-ig tartó időszakot emeltem ki, ugyanis ezen időszak alatt a napsütéses órák száma relatív kevés, így a napelemmel termelt villamosenergia mennyisége is valószínűleg kicsi lesz. A percenként regisztrált felvett teljesítményt összegezve kaptam a napi felvett energiamennyiséget, és a továbbiakban ezt vizsgáltam. A legnagyobb fogyasztás december 15-én következett be, ekkor 647,35 Wh volt az aznapi energiafelvétel. Megfigyelhető, hogy ez az érték jelentősen eltér a többi fogyasztási értéktől, ezen a napon ugyanis valamilyen oknál fogva délelőtt 9 órától este 9-ig az irodában voltak a dolgozók. Ez nem tekinthető átlagos energiafelvételnek, hiszen az esetek nagy részében 400–500 Wh körül alakul a fogyasztás. A 11.25-ei felvett maximális teljesítmény az inverter maximális teljesítményének

KÖZÉLET ÉS SZAKMA TALÁLKOZÁSA

megállapításához volt szükséges, míg a 12.15-ei energiafelvétel ahhoz, hogy megbecsüljük, a napelem által megtermelt teljes napi energia elegendő lesz-e a napi fogyasztás fedezésére. Ahhoz, hogy az iroda által fogyasztott maximális energiát fedezni tudjuk, 2 darab 1,5 m2-es, 250 Wp teljesítményű napelemet kell felszerelnünk, valamint egy 500 W-os invertert és egy 12 V-os, 56 Ah-s akkumulátort, aminek kapacitása 672 Wh. Ezek a napelemek az esetek 80%-ában tudják fedezni a fogyasztást, hiszen az átlagos fogyasztás 450 Wh körül mozgott. Az időjárás alakulása azonban mindig is egy bizonytalan tényező lesz a termelés szempontjából. Az Odoo-ház napelemes rendszerének üzembe helyezése óta is voltak olyan téli időszakok, amikor az átlagosnál több volt a napsütéses napok száma, de ennek ellenkezője is előfordult. A fenti számítások szerint télen, még enyhén borongósabb napokon, szórt fénnyel is tudjuk fedezni az iroda energiaszükségletét.

ÖSSZEGZÉS Eddigi vizsgálataim alapján az látható, hogy éves szinten a fogyasztási és termelési csúcsok egy irodát tekintve nem esnek egybe. Napi szinten vizsgálva azonban a termelési görbék kisebb eltérést mutatnak. Ez a kiegyenlítetlenség relatív kis kapacitású energiatároló alkalmazásával megszüntethető, hiszen a napi fogyasztott energiamennyiség nem annyira jelentős (nagyjából 0,5 kWh). Az éves szinten mutatkozó eltéréseket azonban ilyen módszerrel nem lehet kezelni, erre jobb megoldás lehet a nanogridek közötti energiaáramlás lehetővé tétele. A viszonylag kis fogyasztás miatt egy irodának nem szükséges néhány négyzetméternél nagyobb felületű napelem. A napelemtáblák elhelyezése történhet az épület falfelületén vagy tetején. Az előbbi megoldás előnye a kisebb ohmos veszteség, amely a vezetékezés hossza miatt jelentkezne, azonban a besugárzás szöge így nem optimális. A tetőn megvalósított elrendezés dőlésszögének beállításával optimalizálható az előállított teljesítmény, viszont a felhasználási területtől való távolság miatt költségesebb a megvalósítása. Mivel az iroda fogyasztása a téli időszakban a legnagyobb, amikor a nap alacsonyabban

jár, ezért ha a napelemet déli falfelületre tudjuk telepíteni, akkor ezen elrendezéssel a besugárzási szög télen kevésbé tér el az optimálistól, amely nagyobb termelt teljesítményt eredményez. A számítások során kiderült, hogy két darab 1,5 m2 felületű napelem tábla elég az átlagos fogyasztási szükségletek kielégítésére, illetve a megtermelt energia tárolására elegendő egy 12 V-os, 56 Ah-s akkumulátor. A napelemek típusát tekintve monokristályos modulok választása javasolt, ugyanis nagyobb hatásfokuk miatt a téli borús napokon több energiát termelnek a többi típushoz képest. A költségek ugyan nagyban függenek attól, milyen típusú napelemeket használunk, viszont az is fontos, hogy a különböző napelemek különböző hatásfokúak, így azonos besugárzás esetén jelentős különbség lehet a megtermelt energia menynyiségében. A rendszer hatékonysága növelhető egy már említett MPPT vezérlés alkalmazásával, amikor egy adott algoritmust használva a napelem adott besugárzás vagy hőmérséklet mellett a legnagyobb teljesítményen képes üzemelni. Érdemes lehet megvizsgálni azt is, hogy a nanogridek közötti együttműködés megvalósítható-e a napelemek megosztásával. Ha az egyik nanogrid érzékeli, hogy a másik nanogridnek nincs elegendő energiája fogyasztása fedezésére, akkor engedélyezi a másik hozzáférését napelemeihez, így biztosítva annak energiatárolójának feltöltését. Munkám folytatásaként célom megállapítani egy ilyen rendszer megtérülési idejét és ezáltal azt is, hogy megéri-e egyáltalán egy ilyen rendszer kiépítése. Megvizsgálnám továbbá azt az eshetőséget is, hogy a fel nem használt energiát visszatáplálva a hálózatba mennyivel változnak ezek az értékek.

Halász Ágnes Villamosmérnök, BSc Energetikai Szakkollégium

Dr. Iváncsy Tamás Egyetemi docens Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem SPOT

„ÖSSZEGYŰJTJÜK AZOKAT, A PIZSAMÁBAN ALSZANAK.” Interjú a műegyetemi Kozmosz Körrel PONTOSAN EGY ÉVE ALAKULT MEG AZ A FÓRUM, AHOL AZ ŰRKUTATÁS IRÁNT ÉRDEKLŐDŐ MŰEGYETEMI HALLGATÓK TUDNAK EGYMÁSSAL BESZÉLGETNI, SPACEX STREAMEKET NÉZNI ÉS KÖZÖS PROJEKTEKET VÉGEZNI. AKÁR A SAJÁT RAKÉTAMAKETTEDET AKAROD MEGÉPÍTENI, AKÁR CSAK KERBAL SPACE PROGRAM FAN VAGY, A KOZMOSZ KÖRBEN MEGTALÁLHATOD AZOKAT, AKIKNEK HASONLÓ AZ ÉRDEKLŐDÉSI KÖRÜK. GYENGE ÁKOSSAL, MÁSODÉVES MECHATRONIKUS HALLGATÓVAL, A KÖR VEZETŐJÉVEL BESZÉLGETTÜNK ARRÓL, HOGY MIT ÉRDEMES TUDNI A CSOPORTRÓL. ––Mikor alapítottátok a Kozmosz Kört, és mi volt vele a célotok? ––Tavaly, még elsős évem végén, áprilisban alakítottunk nagyjából öt barátommal közösen a Kozmosz Kört. Mikor az egyetemre jöttem, az első kérdésem az volt, hogy hol lehet itt űrkutatással foglalkozni: válaszként viszont mindenhol azt kaptam, hogy menjek villamosmérnöknek, és csatlakozzak a MASAT-hoz. A Gépészmérnöki Karon azonban többen is azt éreztük, hogy az űrkutatásnak az elektronikán kívül nagy részét teszik ki az áramlástani szimulációk és a gépészeti modellezések, de ott vannak a járműmérnökök is, akik gyakran egy az egyben ezt tanulják. A kör alapításával legfőképp az volt a célunk, hogy legyen olyan űrkutatással foglalkozó hely, ahol az összes kar hallgatója találkozhat.

––Hány tagotok van a kezdeti öthöz képest és milyen a megoszlás? ––Hivatalosan 38 aktív tagunk van, akik rendszeresen járnak gyűlésre. Ők jellemzően a gépészkarról jönnek, de van vegyész-, jármű- és villamosmérnök, illetve informatikus is köztük. A Villanykarról jelenleg egészen pontosan a négy aktív és húsz érdeklődő tagunk van. Az eseményeinken gyakran százan is megjelennek, nem csak az egyetemről, az adatbázisunkban pedig összesen 150 érdeklődő műegyetemi polgár van (diák és tanár egyaránt). ––Milyen a kapcsolatotok a VIK-kel és a többi magyarországi, űrkutatással foglalkozó hellyel? ––A kör egyáltalán nem akar a villanykari űrkutatás rovására menni, hisz pont az a célunk, hogy együttműködés legyen a karok között. Nincs viszont olyan sok űrtevékenység a Műegyetemen, ami nagyon publikus lenne: a SMOG műhold folyamatosan fejlődik, illetve innen indult a Puli Space is, ezek mellett más azonban ritkán kerül említésre, nincs benne a köztudatban. Ezek olyan dolgok, amit felsőbbéves vagy MSc-s villamosmérnökök, és egy-két oktató csinálnak – a projektek vezetőivel van kapcsolatunk, de mi szélesebb körben is nyitottak akarunk lenni. Ezért inkább az iparral való kapcsolatra koncentrálunk. A Magyar Asztronautikai Társaságból (MANT) – aminek minden űrtevékenységgel foglalkozó magyar a tagja – több embert is ismerünk,

KATEGÓRIACÍM

AKIK NASA-S illetve közel harminc céges kapcsolatunk is van – ők jellemzően komoly beszállítói az Európai Űrügynökségnek, évente akár százmillió eurós megrendeléseket is teljesítenek. A BME-s Űrfórumot is megkerestük, amit Kovács Kálmán az Egyesült Információs és Tudásközpont égisze alatt vezet. Nekik is az a céljuk, hogy az egyetemi űrtevékenységeket összefogják, de ezt inkább oktatói oldalról. Lényegében ők teremtenek kapcsolatot a korábban említett SMOG, MANT és a magyar űrtársadalom polgárai között, felülről próbálják meg a hallgatókat ebbe a közegbe beleszervezni. A Kozmosz Kör ezzel szemben alulról, hallgatói kezdeményezésekből szerveződik, és reméljük, hogy félúton találkozunk a többiekkel. Azt tapasztaltuk, így sokkal jobban be lehet vonni a hallgatókat, mint mondjuk a SMOG-ba, vagy az Űrfórumba. Rajtunk keresztül a diákok könnyebben jutnak el a műegyetemi kezdeményezésekhez, plusz vannak sajátjaink is – például a GSZK Áramlástan Szakosztálya megkeresett minket, hogy közösen tartsunk egy áramlástani szimulációs kurzust. ––Miért érheti meg villanykarosoknak csatlakozni, miben más, mint a kari lehetőségek? ––Nekünk már van egy széles kapcsolati hálónk kiépítve: gyakorlatilag az országon belül bármelyik űrkutatási céghez tudunk mondani valakit, aki beajánlja őket oda. Ha valaki a nulláról kezd, és elmegy mondjuk a SMOG-hoz dolgozni, magának kell ezt kiépítenie, és időbe fog telni. A villanykari kezdeményezések emellett igen nagy projektek, óriási költségvetéssel. Sok hallgatónak a tanulmányait több félévvel kitolja, ha részt vesz ilyenekben, és azért komoly dolgok vannak ott, nem jó hibázni – persze ezzel együtt a siker is nagyobb. Nálunk viszont vannak kisebb projektek, amiket pár hónap alatt be lehet fejezni, és ez teljesen más oldalról lehet vonzó. Van például egy

modellrakétát építő csapatunk, aminek egy villamosmérnök épített egy tolóerő-szenzort: ez nem egy komplett műhold, viszont egy első-másodéves hallgatónak kihívást jelent. Egyik nagy előnye a körtagságnak a magyarországi űrkutatási konferenciákra járó kedvezményes vagy ingyenes belépőjegy. Az Európai Űrügynökség áprilisi előadására például tíz kedvezményes helyünk van, ebéddel és vacsorával együtt,egy másik, három napos térinformatikai konferenciára pedig tizenöt körtagunk mehet el ingyenesen – ez elég nagy kedvezmény, a jegyek elég drágák lennének, mert az egész rendezvényen ingyen van a csapolt sör. ––Mit tudsz mondani a csapatról? ––Fontos, hogy a Kozmosz nemcsak egy öntevékeny kör, hanem egy közösség is. Az egyik legmenőbb eseményünk az Űrsörözés, amit a Műhely pubban tartunk rendszeresen, és a jó hangulat mellett főleg SpaceX streameket nézünk. Nagyon nagy élmény volt, mikor a Falcon Heavy indításakor több, mint száz emberrel együtt izgulhattunk, és még a legnagyobb magyar Star Trek közösség, az Űrszekerek blog is megosztotta az eseményt. Ilyenek miatt már alapból megéri a közösségbe tartozni. Valaki egyszer nagyon jól összefoglalta, hogy a Kozmosz Kör azért jött létre, hogy összegyűjtse azokat a Műegyetemen, akik NASA-s pizsamában alszanak. Mert bizony sokan vannak itt, akiknek a szíve csücske az űrkutatás, de nem tudnak egymásról és úgy élik az egyetemi életüket, hogy nem is ismerik egymást – ezen is változtatni akarunk.

– Milyen projekjeitek futnak éppen? – Kétségtelenül a már említett rakéta az egyik legmenőbb: van egy tízfős társaság, ami még a kör előtt kezdett el egy kisebb, kb. húsz centiméteres szilárd hajtóanyagú rakétán dolgozni. Ez később jogilag nehézkessé vált, úgyhogy első körben egy vízrakétát építenek, de most talán ők végzik így is a leglátványosabb munkát. Készülőben van egy vákuumkamra is a hegesztő szakosztály együttműködésével. Ennek az lenne a lényege, hogy egy kb. 30*30*30-s térben vákuumot tudjunk létrehozni, sugárzásnak alávetni és a belsejében különböző eszközökön vizsgálni ennek a hatását. Ilyen formán a Földön le tudnánk tesztelni az alkatrészt anélkül, hogy Németországba vinnénk az eszközöket, és millió eurókat fizetnénk a Európai Űrügynökségnek – ilyen szempontból vicces, hogy ez nekünk ez egy 30 000 forintos projektünk. Kapcsolatban vagyunk a schönherzes LEGO Körrel is az UPRA projekt kapcsán, ők ugyanis magaslégköri ballonokra terveznek egységes platformot. A jövőben előnyös együttműködés lenne, hogy mivel ők a platformmal foglalkoznak, rakományt pedig kevésbé fejlesztenek, ezért a technikának azt az oldalát a mi körtagjaink biztosíthatnák. – Milyen programokat rendeztek? – Volt nemrég egy kerekasztal-beszélgetés az űroktatásról, amit a MANT két fiatal tagja kezdeményezett, ők ugyanis megelégelték, hogy két éve több konferencián is elhangzott, hogy űroktatás kell, de érdemi lépés nem történt az ügyben – most úgy néz ki, az egyetemen lehet ebben az ügyben előrelépés, de ez már inkább hosszútávú cél. Az elmúlt fél-egy évben, mióta aktívnak mondható a kör, eddig leginkább tudományos előadásokat szerveztünk. Ezek közt például Bacsárdi László, a Nemzetközi Asztronautika Szövetség díjazottja (és az Impulzus volt főszerkesztője – a szerk.), vagy Horváth Gyula is, a C3S-től (Complex Systems and Small Satellites – a szerk.). Emellett az Űrfórum által szervezett H-SPACE konferencián is segédkeztünk, ami az I épületben zajlott, és talán ti is találkoztatok alatta velünk. De nem kell itt mindig nagy dolgokra és komoly előadásokra gondolni – ha a körtagoknak

az az igénye, akár Kerbal Space Programból is tarthatunk egy háromalkalmas kurzust valahol a Schönherzben, LAN partival kiegészítve – ez is meghozhatja bárki kedvét az űrkutatáshoz. – Mik a hosszabb távú céljaitok? – Van egy fontos célunk, ami miatt eredetileg is létrejött a kör. Sok külföldi egyetemen van Aerospace Engineering képzés, ami a BME-ről hiányzik. Leginkább a járműmérnökök légijármű specializációja hasonlít rá, de az se feltétlenül űreszközökkel foglalkozik és nem biztos, hogy űripari tudást ad. Pedig ezeket a mérnököket tonnaszámra keresik Amerikában és Európában is, és ideje lenne szerintünk, hogy ha nem is indítani, legalább szóba hozni ezt. A BME-n el kéne indítani azt a folyamatot, hogy legalább mesterképzés, specializáció vagy plusz választható tárgyak legyenek, amik a műegyetemi űrképzéshez köthetőek. Azt látjuk, hogy mind a magyar ipar, mind az oktatók és a hallgatók oldaláról ott van az akarat hozzá, már csak egy külső erő kell, ami összekovácsolja őket. – Mik a terveitek még az idei évre? Hol kereshet titeket, aki érdeklődne a kör után? – Több előadónk is van már a következő évre, akivel találkozhatnak az érdeklődők. Az egyik például egy legendás gépészkari tanár, Stépán Gábor, illetve Milánkovich Dóri is tart egy beszélgetést a 0G-s kémiáról. De minden, ami év közben a körtagok eszébe jut, az megrendezésre kerül – a lelkesedés sose fogy el, úgyhogy ha van bárkinek bármi ötlete arról, hogy mit szeretne űrkutatás témában megvalósítani, legyen előadás, projekt vagy szabadulószoba, jöjjön bátran. Ha valakit azonban nem sikerült meggyőznöm, az jöjjön el egy Űrsörözésre – az idei évre még rengeteg alkalmat tervezünk a Műhely Pubba, ami mindenki számára nyitott. Valószínűleg még asztrológiai jelenségek megfigyeléséhez is összeülünk majd, az aktuális időpontokról pedig mindig értesülhettek a fb.com/BME.Kozmosz oldalon.

Gyenge Ákos válaszai alapján Mócsy Márk és Tóth Ádám

SZERKESZTŐSÉGI PILLANATOK

OBJEKTÍV ÉS NAGY Nem szégyen az automata, de hasznos VALÓSZÍNŰLEG MÁR JÁRTÁL ÚGY, HOGY TÚLSÁGOSAN MONOTONRA NYÚLT AZ ELŐADÁS VAGY GYAKORLAT, KÉSŐI IDŐPONTRA SIKERÜLT CSAK FELVENNI, VAGY EGYSZERŰEN ÚGY DÖNTÖTTÉL ELŐZŐ ESTE, HOGY AZ ALVÁS A GYENGÉKÉ, TE ERŐS VAGY, ÉS KIBÍROD A HOLNAPOT, AMIKOR MINDENKÉPP BE KELL MENNED ÓRÁRA – CSAK AZTÁN A HOLNAP KÉPEN RÖHÖGÖTT ÉS BELETAPOSOTT AZ AGYADBA. ILYENKOR PERSZE SZÜKSÉG VAN KOFFEINRE A TÚLÉLÉS ÉRDEKÉBEN, ENNEK EGYIK NÉPSZERŰ FORRÁSA PEDIG A KÁVÉ. TERMÉSZETESEN TÖRVÉNYSZERŰ, HOGY EKKOR A BÜFÉNÉL NAGY VOLT A SOR, ÉPPEN BEZÁRT, VAGY ZÁRÁS ELŐTT MÁR NEM VOLT KÁVÉ, A MARÉK APRÓBÓL PEDIG PONT TELT EGY ADAGRA AZ AUTOMATÁBÓL. AZ AUTOMATA PEDIG HÁLÁBÓL FORRÓ VIZET ADOTT. Igen, ez lesz az a cikk, ahol az Impulzus szerkesztősége halált és gyomorbántalmakat megvető bátorsággal áll neki kipróbálni néhány pokoli nedűt azoknak az épületeknek az automatáiból, ahol a leggyakrabban tartanak VIK-es órákat. Az itt ismertetett eredmények sajnos nem tükrözik a teljes kínálatot, ugyanis a tesztelőknek nem volt lehetősége végigpróbálni az összes lehetséges opciót. Mindenesetre az alap kávét, mint kiindulást használva valószínűleg így is viszonylag pontos képet nyújthat arról, mennyire is éri meg az adott automatából fogyasztani.

ÉRTÉKELÉSI SZEMPONTOK Íz

Lehet jó. Lehet iható, esetleg elfogadható, de a legszélesebb kategóriába mégis a mosogatólé különböző egzotikus változatai tartoznak. Ha elég sokat iszol, és eléggé eltorzult már a kávék iránti elvárásod, akkor érezheted finomnak, de a sanyarú valóság az, hogy sosem lesz az. A kávéautomatából szerzett kávé sosem finom – ezt az alapigazságot mindenképp el kell fogadnunk mindnyájunknak ahhoz, hogy hátralévő életünket úgy élhessük le, hogy megbékéltünk önmagunkkal, a körülöttünk lévő világgal és a kávéval, és ne boruljon fel környezetünk zenje. Értékelésünk tehát ezeket a szempontokat vette figyelembe, automatánként két kávéval,

szemelőtt tartva, hogy egyes automatáknál létezik márkás és noname instant verzió is. Sajnálatos módon az Impulzus szerkesztőségének tesztelői mind roppant elfogultak az I épület földszinti automatájának holland cappucinója iránt, így ezt a kapott eredmények is tükrözik.

Mennyiség, forróság, sebesség Roppant idegesítő, amikor vársz, hogy elkészüljön a kávé. És vársz. És vársz, és a kijelzőn még csak lassan vánszorgó sáv se mutatja, mennyi van még hátra, közben pedig érzed a mögötted állók intenzív gyűlöletét, ahogy a tekintetükkel próbálnak lyukat égetni a hátadba. Azután pedig az automata hatásszünet után adja oda a visszajárót. Továbbá hideg vagy kevés kávét kapsz. Esetleg túl forrót ahhoz, hogy megfogd a poharad – ez utóbbinál az az előny, hogy ha elég bátor vagy, egy gyors korttyal végigperzselheted a nyelved és a torkod, kilőve ezzel az ízérzékelést egy kis időre, onnantól pedig, mondhatni, gyerekjáték bármit meginni.

Ár Az értékelés során az arany középút nyert: 100 forint körül mozog az ideális ár, természetesen a mennyiség és minőség függvényében. Az automaták nagy előnye, hogy egy marék, zsebből előhalászott apróért cserébe segíti a túlélést napi szinten, cserébe az olykor kétes minőségért. Ezt fizetjük, ezt várjuk el, és igenis csalódás, ha az átlagnál rosszabb lötyit kapunk 10 forinttal drágábban, mint máshol, esetleg kevesebb kávét ugyanannyiért.

Választék, koffeinmentes opciók Értékelés során külön figyelembe vettük a teljes választékot, valamint a koffeinmentes opciókat is. Néha jó egy forró csoki, ha csak cukor kell, mert aznap már hat kávét öntöttél magadba, és bár az ilyenek koffeintartalma enyhén kétes, nem mindig jó ötlet kockáztatni. (Állítólag az instant Nescaféban sincs koffein, de próbáltál már kétszer többet rakni a bögrédbe, mint amennyit állítólag kell vagy szoktál? Ha nem, akkor ne próbáld meg.)

Extrák, külsőségek Van-e keverőpálcika? Képes vagy-e megfogni a poharat, vagy olyan vékony, hogy az első próbálkozás után leperzseled az ujjadról a bőrt? Ki lehet-e egyáltalán szedni fél kézzel, vagy a legjobb, ha hónod alá csapott tárcával próbálsz zsonglőrködni azzal az átkozott lehajtós műanyag szarral, aminek igazából semmi értelme, és a legtöbb automatánál még be is ragad félúton? Ha pedig ez nem lenne elég, ott van maga az automata. Vajon olyan, mintha a pokol legmélyebb bugyrából öntené a pohárba a mannát, miközben hátborzongató photoshop-nő bámul, esetleg egy űrlény pózol rajta, olyan kanálhajjal, amit Lady Gaga is megirigyelhetne? Nem mindegy, mivel szemez az ember, amíg a kávé elkészül, vagy az, hogy egyáltalán el tudja-e olvasni, mi a választék. Az első benyomás alapozza meg a bizalmat a kávéautomata iránt, és ha ez a bizalom nem áll stabil alapokon, sajnos lehet, hogy egy jobb kávéról csúszunk le egy csilivili, ámde kevésbé iható italt szolgáló gép csáberejének engedve.

Cukorszint A cukor enyhíti a kellemetlen utóízeket, vagy legalábbis szeretünk ebben hinni. Ha te is ebbe a csapatba tartozol, és előnyben részesíted az édeset, akkor érdemes az értékelő táblázatban megnézni, mely automaták ajánlják fel ezt a lehetőséget, és azokat az automatákat látogatni.

Olcsóbb saját pohárral? Eredeti terv szerint ez is egy opció lehetett volna, de sajnos azóta ez a választási lehetőség nem elérhető, ugyanannyiba kerül minden így is, úgy is.

Ha van kéznél pohár előző szünetről, talán igenis jó ötlet a következő adagot abba kérni – ha pénzt ugyan nem is spórolsz vele, de kevesebb szemetet termelsz. Éljen a környezettudatosság, ugyebár.

AUTOMATÁK

IB025 melletti automata Az I épület egyik legismertebb automatája, mellesleg a holland cappuccinója az automatás kávék alfája és omegája. Senki sem elfogult. Különösen a cikkíró nem. Ugyan. Máskülönben ez az automata elég átlagos, viszonylag kevés koffeinmentes opcióval és kávékínálattal. Nincs külön márkás és noname kategória, nem kecsegtet több pénzért jobb kávéval. Ellenben árban a középmezőnyben helyezkedik el, és mennyiségre se rossz. Sebességben sajnos nem remekel, ráadásul nagyon cselesen a zúgás után is tölti a kávét, ezért érdemes figyelemmel kísérni, valóban elkészült-e, különben könnyen lefolyóban köthet ki a kért ital fele. Az olyan extra szolgáltatások, mint a keverőpálcika és az (ingyen) állítható cukormennyiség sajnos hiányoznak a repertoárból, de cserébe egy korrekt, kiegyensúlyozott automatát kapsz a földszinten.

Lavazza – I épület 1. emelet, Q épület hátsó bejárat & B szárny 2. emelet A Lavazza automatákat a már említett Lady Gaga frizurájú hölgyemény képe díszíti, messziről felismerhető, egységes felületet biztosítva az érdeklődők számára. A választékban van Lavazza és instant termék, és a márkanév meg is látszik az árban. Ami az ízét illeti, abban már kevésbé érződik, enyhén kesernyés, halvány mosogatólé utóíze még ideig-óráig elidőz az ember nyelvén, emlékeztetve arra, ez Lavazza, ez fontos. Hőmérsékletre ideális, sebességre jóval kevésbé, de legalább jelzi, mikor készül el – ezt a luxust pedig nem minden automata engedheti meg magának. A pohár minőségét nézve ez a legjobb, valamint az összes extrával rendelkezik. Választékra azonban elég gyenge, ugyan mindenből van kétféle, de azok között valójában csak márka- és árbeli különbség van, ráadásul összesen nem túl sok minden lehetséges, koffeinmentes opciók terén pedig szintén nem remekel.

SZERKESZTŐSÉGI PILLANATOK

Vendit – Q épület hátsó bejárat Ízre a legjobb automata, amit találhatsz, akár az őrölt, akár az instant kávét nézzük, és árban is elég egységes, minden 100 forintba kerül. Sajnos nem mindig ideális a hőmérséklet, mi az instant kávénkat ugyanis teljesen hidegen kaptuk. Külseje, az egyik tesztelőt idézve: „Szexi vékony, jól néz ki, de használhatatlan az előke”. És igen, itt van az a fajta felnyitható akármi, ami funkcióját tekintve teljesen szükségtelen, beragad, és összességében kisebbfajta akadálypályává változtatja a pohár megszerzését. Ha ez még nem lenne elég, az ízt meg kell fizetni, épp csak nem pénzben, hanem időben: ez az egyik leglassabb automata, legalábbis érzékelésre, mivel az alap lassúság mellé nem jelzi a hátralévő időt. Szünetekben emiatt rendszeresen 18+-os sor alakul ki előtte (mármint, az emberek számát tekintve). Továbbá egzotikumnak számít a keverőpálcák adagolása: ez az automata a dupla vagy semmi elvét követi, így ajánlott vagy két kávét venni, vagy párban járni az esetleges osztozkodás végett.

Q épület – A szárny 1. emelet Menekülj! Több szempontból is öngyilkosság ebből az automatából vásárolni kávét: kevesebbet ad, mint más automaták, drágább, mint a többiek, lassan készül el, és mellé ihatatlan. Vicces dolog, hogy ez a márkás részlegre vonatkozik, az instantot még le lehet nyelni. Ha nem szeretnél hosszú órákig halvány, kávét idéző utóízt érezni a szádban, émelygő gyomorral végigülni a maradék

órát, vagy egyszerűen csak meghalni, akkor kerüld el, ahogy tudod, ott a lift, ott a földszint, ott a büfé, megéri gyalogolni, csak csináld. Ez az automata magába foglalja minden automata összes rossz vonását, egyfajta esszenciája annak a miazmának, ami a pokol legmélyebb bugyrából tör a felszínre. Ez egy vegyi fegyver. Nem vicc.

E épület földszint Ebből az automatából körülbelül a klasszikus instant Nescaféhoz juthatsz hozzá a legkedvezőbb áron, ráadásul ez az automata adja a legtöbbet. Ha a közelben van órád, és épp nincs az épületben kávéautomata, ide érdemes beugrani, abszolút megéri. Koffeinmentes opciókat tekintve sajnos nem a legkiemelkedőbb, de a választék még így is elég szélesnek mondható. Extra szolgáltatások ugyan nincsenek, ráadásul lassú is, de ezt pótolja az élmény, hogy meg lehet inni, és ha esetleg a kedvenced a három-az-egyben instant, akkor mindenképp ez a te automatád. Mellesleg ez az, ami miatt mondhatjuk azt is, hogy nem mindig éri meg a külső alapján ítélni. Bár kopott és nem mindig működik, ráadásul adott már csak forró vizet minden nélkül, azért a kávéja legtöbbször a helyén van.

Szabó Emese és Tóth Ádám

RECEPTEK Programozók nyelvén

#include <alapanyagok.h> #include "konyhai_eszközök.h" // PALACSINTA.c // Nehézség: Gólya // Receptet írta: Timi, Elvis, Metro int main() { const char* name = "Palacsinta"; // Hozzávalók: int tojás = 3; // darab float tej = 6.0; // dl float liszt = 300.0; // g float cukor = 1.0; // ek float só = 1.0; // csipet // Elkészítés: tészta.hozzáad(tojás, tej, cukor, só); tészta.kever.hozzáad(liszt); serpenyő.olaj.sütések_száma = 0; do { if (serpenyő.olaj.sütések_száma % 3 == 0) { serpenyő.olaj.hozzáad(); } serpenyő.olaj.sütések_száma++; serpenyő.tészta.kavar("merőkanál", "egyenletes"); if (tészta.szél.szín == barna) { if (bevállalás == TRUE) { palacsinta.forgat("feldob"); } else { palacsinta.forgat("spatula"); } } waitsec(60); palacsinta.kivesz(); } while (tészta.mennyiség != 0); return 0; }

SZERKESZTŐSÉGI PILLANATOK #include <alapanyagok.h> #include <tűzhely.h> #include "konyhai_eszközök.h" // SAJTBURGER.c // Nehézség: BSc // Receptet írta: Timi, Elvis, Metro int main(){ const char* name = "Sajtburger" // Hozzávalók: int darált_sertés = 500; // g int nagy_tojás = 1; // db int fej_hagyma = 1; // db int zsemlemorzsa = 100; // g const char* fűszerek[] = {"só", "bors", "fokhagyma"}; int sajt = 1; int bacon = 1; int hamburger_zsömle = 4; // db int ecetes_uborka = 1; int jégsaláta = 1; int paradicsom = 1; int lilahagyma = 1; float kevés_olaj = 1; float worchester_szósz = 1; // kanál float ketchup = 1.0; float mustár = 1.0; float majonéz = 1.0; // Elkészítés: finomra.vág(fej_hagyma); do { húspogácsa = összedolgoz( fej_hagyma, darált_sertés, nagy_tojás, zsemlemorzsa, fűszerek); } while (!alapos); formázás(húspogácsa); // kb 1 cm vastag, zsömle méretű serpenyő.előkészít(kevés_olaj); do { sütés(húspogácsa); if (jónak_látod) forgat(húspogácsa); } while (húspogácsa.szín != barna); rárak(sajt, húspogácsa); if (sajt == ráolvadt) kész(húspogácsa); megpirít(bacon); megpirít(hamburger_zsömle); szendvics.összerak(ketchup, mustár, majonéz, húspogácsa, bacon, ecetes_uborka, jégsaláta, paradicsom, lilahagyma, worchester_szósz); return 0; }

„SOK PÉNZ? AZ JÖHET!” Így kerültünk mi a VIK-re AZ EGYETEMI FELVÉTELIK KÖZELEDTÉVEL MEGINT ELJÖTT AZ AZ IDŐSZAK, AMIKOR A FIATALABB ISMERŐSÖK ÉS EX-GIMIS TÁRSAK ELKEZDENEK MINKET KÉRDEZGETNI, HOGY „NA, MILYEN A BME? MENJEK ÉN IS ODA?”. BÁR GONDOLOM, ERRE MINDENKI EGY „PERSZE!”-VEL SZOKOTT VÁLASZOLNI, AZÉRT AZ IS BIZTOS, HOGY ÖSSZESZORÍTJUK NÉHA A FOGUNKAT, ÉS ELGONDOLKODUNK AZON, HOGY MI ANNO MIÉRT IS VÁLASZTOTTUK EZT AZ UTAT. KÖZREJÁTSZIK AZ IS, HOGY AKKOR MÉG NEM TUDTUK, MI VÁR MAJD RÁNK SZÁMÍTÓGÉPES GRAFIKÁN, ADATBÁZISOKON, ELEKTROMÁGNESES TEREK ALAPJAIN VAGY LABOR 2-N, DE KELLETT OTT LENNIE VALAMI OKNAK. VALAMINEK, AMI MIATT JÓ ÖTLETNEK TŰNT. UGYE VOLT VALAMI ILYEN? HOGY VISSZAIDÉZZÜK EZEKET, MEGPRÓBÁLTUK A SZERKESZTŐSÉGBEN ÖSSZESZEDNI, HOGY MI HOGYAN KERÜLTÜNK A VIK-RE.

MOFLA Amikor kicsi voltam, még színésznő vagy író szerettem volna lenni. Bár utóbbi ambícióm úgy látszik, nem veszett el teljesen, hisz jelenleg is írogatok, de viszonylag hamar kinőttem ezekből a megszokott, gyermeki álmokból, és elkezdtem komolyabb dolgok felé nézelődni. A matek az mindig is jól ment, a kisujjamból ráztam ki, és elég hamar megszerettem az informatikát is, bár az akkor még főleg a Comenius Logóról szólt, semmi komolyabbról. Noha az informatikatanárunk a diákok szerint elég messze állt a területétől, és inkább kevesebb, mint több tudást adott át nekünk, valahogy mégis felkeltette az érdeklődésemet a szakma iránt. Tizedik osztály végére már azt is biztosan tudtam, hogy ide, a BME-re akarok jönni, és bár rendesen meggyötörtek az itt töltött évek, nem bántam meg.

JÁZMIN Az embereknek erre a kérdésre általában érdekes története van, ami így kezdődik: „Már hatéves koromban feltörtem a Pentagon rendszerét…” rendszerét…”, „Az éjjelem és nappalom a gépem, mindent tudni akartam róla…” róla…”, vagy esetleg „Pééééénz…” „Pééééénz…”, és így folytatódik, hogy „…péééénz…”. Na, nekem nincs ilyen izgalmas történetem. Ha szeretnéd utánam csinálni, „…péééénz…” csak tedd a következőket: • Végy egy internet-hozzáféréssel rendelkező gépet! • Menj fel a felvi.hu-ra! • Másold ki az összes lehetséges szak listáját egy szövegszerkesztőbe! • Vedd elő a leszóló éned (ne nézz így, tudom, hogy van)! • Engedd rá a listára! • Nézd meg, mi marad! • Semmi: próbáld újra (ne félj, az agyad fel fogja javítani az addigi véleményed, csak hogy szabaduljon végre)! • Nem semmi (szaknyelven: valami): sírj, hogy végül mégis választanod kell valamit, nem lehetsz főállású életművész!

SZERKESZTŐSÉGI PILLANATOK NIKI Az én történetem még ovis koromra nyúlik vissza, és viszonylag éles váltással végződik. Kicsiként ugyanis minden álmom az volt, hogy orvos legyek, és embereket gyógyítsak majd. Érdekelt a biológia, de a kémia még inkább, később még a gyógyszerészet és a vegyészet is megfordult a fejemben, mint karrierlehetőség. Az informatikát, mint életpályát élből utasítottam el: már csak azért se szerettem volna informatikusnak tanulni, mert anyukám – a végzettsége ellenére – nagyon közel állt mindig is a számítógépekhez. A maga értelmetlenségében ez számomra akkor teljesen megfelelő indok volt. Ez persze nem akadályozott meg abban, hogy minden egyes alkalommal ott üljek, és bámuljam anyát csillogó szemekkel, miközben dolgozik a számítógépén, állítgat valamit a BIOS-ban vagy újratelepíti a Windows XP-t. Vagy amikor szerelt valamit. Vagy mikor papámmal barkácsolgattam – ez is közrejátszott a döntésemben végül. Gimnázium közepén adtam be a derekam véglegesen, amikor a tananyagban a programozás következett nálunk. Mai napig kristálytisztán emlékszem arra a pontra, amikor megírtam életem első programját Pascalban: egy sima mezei „Hello world!” volt, mégis az, hogy a gép nekem köszön vissza, mindezt pár parancs miatt, engem annyira lenyűgözött, hogy ott tudtam, én ezzel akarok foglalkozni. Később az informatikatanárom is nagy hatással volt rám: látva a lelkesedésemet felkarolt, és elkezdett különórákban oktatni. Neki, anyukámnak, és papámnak köszönhetem, hogy ide kerültem végül. Nem tudom, hogyan alakult volna az életem, ha más pályát választok, de tudom, ezt egyáltalán nem bántam meg, és örökké hálás leszek nekik azért, hogy elindítottak ezen az úton.

HELLO WORLD!

BENCE Nagypapám már kisgyermekként észrevette bennem a villamosmérnököt, mikor csillogó szemmel hallgattam a meséit arról, hogy hogyan működnek az elektromos eszközök. Ő is villamosmérnöknek tanult, csak éppen erősárammal foglalkozott: volt, hogy egy egész vidámparkért felelt. A mérnök hajlamomat édesanyám is pártolta, és általános iskola után szakközépiskolába íratott, ahol a szakma iránti érdeklődésem szigorúan monoton nőtt. Innen szinte egyenes út vezetett az egyetemi felvételihez és az azóta eltelt félévekhez.

Z Családunk első számítógépe egy Windows 3.1-es oprendszerrel felszerelt gép volt, azon öt évesen jobban szerettem rajzolni Paintben, mint zsírkrétával, mert ott volt radír… Egyre jobban kiismertem magam a gépen, általános iskolában számítástechnika szakkörre jártam (mert foglalkozás után lehetett játszani, otthon pedig csak napi egy órát engedtek a szüleim). Ötödik osztályos koromban Comenius Logót tanultam, aztán 2002-ben meg is nyertem az országos döntőt. Talán ekkor tudatosult a családomban is, hogy erről az útról már senki nem fog letéríteni. Az egyetemválasztásnál az ELTE és a BME jöttek szóba, de végül mérnök szüleim meggyőztek róla, hogy jobb lesz nekem is azzá válnom. Azt persze akkor még csak nem is sejtettem, mit jelent a mérnöki egyetem (fizika, villamosmérnöki alapismeretek, stb.), de az elméleti alapokra építő oktatás meghozta a gyümölcsét, és évekkel a diplomázás után is könnyen megy új ismeretek elsajátítása. Az egyetemi társaságról, öntevékeny körökről és az így megismert barátokról és megszerzett soft skillekről nem is szólva.

ÁDÁM Már elég sok infóssal beszélgettem ahhoz, hogy halljam a leggyakoribb indokokat arra, hogy miért jöhet valaki a VIK-re. Ezek erősségi sorrendben körülbelül így hangzanak: • sudo volt a jelem az oviban • nagyjából értem a C++-t • mindent vágok C#-ban • szeretem a JS-t • csináltam már HTML oldalt • nem programoztam még sose, de úgy hallottam, jól keresnek az informatikusok Aztán kis idő múlva rájöttem, hogy az én háttértörténetem valahol a legutolsó pont alatt helyezkedik el: a gimnáziumi tanárom, mivel látta, hogy érdeklődő vagyok, Free Pascalban tartott nekem különórákat, és úgy jöttem az egyetemre, hogy ez alapján tetszett a programozás. Itt már mindenki megpróbált elszomorítani, hogy amit egy olyan régi és elhagyatott programozási nyelvben tanultam, az egyáltalán nem készíthetett fel az egyetemi évekre, de be kell vallanom, szerencsére nem volt igazuk. Amikor még gimiben programoztam, akkor is az fogott meg legjobban, hogy a való világ problémáit milyen szépen meg lehet fogalmazni algoritmusként, és milyen elegáns módszerek vannak ezek megoldására – ez pedig szerencsére nem változott itt se, sőt, még egy Algoritmuselmélet nevű tárggyal is megismerkedhettem, ami nekem pontosan azt foglalta össze, amiért az egyetemre jöttem.

ELVIS Már általánosban is csak a természettudományos tárgyak érdekeltek, a többit meg bemagoltam, mint mindenki. Gimiben ez az érdeklődés eléggé leszűkült, konkrétan a fizikára és az infóra. Mivel mindkettőt szeretem, így nagyon sokat gondolkodtam, hogy melyik tárgyat „vigyem tovább” az egyetemen. A nyílt nap nagyon hasznos volt ebből a szempontból, hiszen maguk az egyetemisták mesélték el tapasztalataikat a különböző szakok képzéseiről és tárgyairól. Szerintem ez a háttérinfó juttatott végül a VIK-re, amit azóta se bánok.

METRO Az utam a VIK-re kicsit kalandos volt. Középiskola végén gondolkoztam azon, hogy mégis hová kéne menjek, mert sok minden érdekelt. Akkor találkoztam a mechatronikával, ami érdekesnek tűnt, így jelentkeztem a BME mechatronika szakjára. Az első félév általános, de nagyon gépészszagú volt. A második félév dobott rá még egy lapáttal, így új irány felé néztem, ahol ettől megmenekülök. Első gondolatom a mérnökinfó volt, csak oda nem lehetett kérvénnyel átmenni, így végül a villanymérnök szak mellett tettem le a voksom. Mondanom se kell, nem ment ez se zökkenőmentesen, kicsit késve adtam be a papírokat, így pár nappal a regisztrációs hét előtt lettek elfogadva. Azt kell mondjam, hogy egyáltalán nem bántam meg a döntésem, sőt, úgy vélem, sokkal jobb nekem itt, mint a GPK-n volt.

KIKAPCSOLÓDÁS

MU SZÍNHÁZ Műsorajánló EMLÉKSZEL MÉG A GÓLYAKALAUZBAN AJÁNLOTT MU SZÍNHÁZRA? HA TE IS KERESEL A SCHÖNHERZ KÖZELÉBEN EGY KIS NYUGODT KIKAPCSOLÓDÁSI LEHETŐSÉGET, AKKOR EZ AZ AJÁNLÓ NEKED SZÓL! EZ ALKALOMMAL IS HOZTUNK NEKTEK EGY MŰSORAJÁNLÓT A MU SZÍNHÁZ JÓVOLTÁBÓL AZ ÁPRILISI ELŐADÁSAIKRÓL – SIESS, NEHOGY LEMARADJ A JEGYEKRŐL!

TERMINAL WORKHOUSE: ISTEN HOZOTT A MAJOMHÁZBAN Április 14. és április 30., 20:00 sci-fi játék egy részben Kurt Vonnegut azonos című novellája alapján „Amíg létezik alacsonyabb osztály, benne vagyok, amíg létezik bűnöző osztály, a része vagyok, amíg egy lélek börtönben van, nem vagyok szabad.” – Eugene V. Debs „Örömmel számolhatunk be kedves nézőinknek arról, hogy a FŐMÉRŐ higanyszála ismét egy fokot ment lejjebb az elmúlt fél évben! Azt hiszem, mindannyiunk nevében megköszönhetem a Kisasszonyoknak fáradhatatlan, áldozatos munkájukat, hogy kedvességükkel, megértésükkel és odaadó támogatásukkal a világ legharmonikusabb helyeivé varázsolják a Szalonokat. Ne feledjék: sosem késő ellátogatni az Önökhöz legközelebb eső ÖÖSZ-be, hogy az emberiség érdekében álomra hajtsák fejüket!

Friss hírünk: újabb Senkiházit fogtak el a hatóságok, és ismételten felszólítanak mindenkit, hogy aki elmulasztja a Tabletta bevételét, három évi szabadságvesztésre számíthat. Nézzenek minket továbbra is a nap 12 órájában!” Valahol a jövőben járunk. De minden a múltban kezdődött, amikor a nemzeti kormányok születésserkentő propagandája olyan jól sikerült, hogy a Föld koordinálhatatlanul túlnépesedett és képtelenné vált fenntartani az addigi rendszert. A megalakult Világkormány új intézkedéseket vezetett be: a mindenki számára kötelező Erkölcsi Születésszabályozást, és az Önkéntes Öngyilkos-szalonok intézményét. Az új rendszer az emberiség egészének érdekeit nézi. Az új rendszer működik. Az új rendszerben mindenki elégedett. Vagy mégsem… Az előadás alatt a színpadon meztelenség látható.

RÓZSAVÖLGYI ZSUZSA – SÍN: 1.7 Április 16. 19:00 Mikor leszünk emberek mi, nők? Vagyunk szűzmáriák, anyák, amazonok, jó nők, rossz nők, kurvák, szeretők, feleségek, kislányok, istennők, celebek, cselédek, úrnők, évák, pandórák… de mikor leszünk emberek? Mikor leszünk többek egy születési rátánál? Mikor dönthetünk a testünk felett? Egy ember mesél nektek olyan történeteket, amit ha már átéltél, bölcsen bólogatsz, ha még nem, eljön majd a te időd. Két kutató munkájára épül a darab koncepciója: Szendi Gábor evolucionista pszichológus írásaiban így mutatja be a női test esszenciáját: „A női test mondanivalója a faj sikeres fenntartásához szükséges információkat hordozta a hosszú evolúciós úton. A termékenység megmutatása volt a legfőbb cél. Ma már a szépség nem a termékenység és az egészség, tehát a sikeres fajfenntartáshoz szükséges információkat közli, hanem egy esztétikus élménnyé alakult át.” Jean Baudrillard francia filozófus és szociológus a legfinomabb fogyasztói tárgyról ír a La Société de consommation (1970) című művében: „a test, különösen a női test kultuszokat alakított ki (fitnesz-, higiénia-, táplálkozás-, gyógyászat-, fiatalság-, nőiességkultuszokat), és mai tömegkultúránkban kialakult a termelés és fogyasztás kettős

gyakorlata, hogy a testet, mint tőkét és mint fétist (bálványozott tárgyat) ábrázoljuk. A darab a test valódi értékét kutatja.” A szóló előadásban az alkotó a „lecture-performance”, mozgás és multimédiás elemek alkalmazásával vizsgálja a mai nő vállalt és rákényszerített szerepeit a közélet és magánélet aspektusaiban. Teszi mindezt fanyar humorral és öniróniával. Az előadás szerepel a 2017 novemberében megrendezésre kerülő dunaPart – Kortárs Előadóművézeti Platform művészeti programjában. „A jelenetek azt járják körül, hogy reklámokon, manipulált közvéleményen, tradíción és egyszerű hétköznapi ostobaságokon keresztül a társadalom hogyan kasztrálja és miként veri béklyóba a női természetet. Teszi ezt néhány ponton közvetlen, ám alapvetően megilletődött előbeszéddel és minden műviségtől mentes tánccal, ami képzeletben minket is a színpadra von: a kedveseink vagy akár mi magunk is ott lehetnénk a tökéletlen testeinkkel az ő helyében, az ő gondolataival.” – Török Ákos, kritikus Rózsavölgyi Zsuzsa a SEAD-ben és P.A.R.T.S.-ban tanult, tíz éve készít önálló koreográfiákat. 2004-től 2009-ig a Rosas társulat tagja volt, olyan művészekkel dolgozott együtt, mint David Zambrano,

KIKAPCSOLÓDÁS

Thomas Hauert, Thierry de Mey. Előadásaiban gyakran dolgozik együtt vizuális művészekkel, szívesen alkalmaz digitális technikákat. Alkotói munkái mellett aktívan tanít is: tanárként a School of Creative Coachingban szerzett tapasztalataira alapozott coaching technikákat és táncos tapasztalatait ötvözi.

K2 SZÍNHÁZ: HŰSÉG Április 17. 19:00 Robert Merle Mesterségem a halál c. regénye nyomán Hogyan válhat egy átlagos kisfiúból felnőttkorára a Harmadik Birodalom egyik legnagyobb tömeggyilkosa? Hogyan képes deformálódni egy ember személyisége az őt ért társadalmi hatások által? Mit jelent egy ember életében az erkölcs, a család, a hit vagy éppen a hűség fogalma? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ Robert Merle regényével és Rudolf Höss emlékirataival. Rudolf Lang katonacsaládba születik, de egy apja által tett fogadalom értelmében őt papnak szánják. Az apa halála után kamaszként megszökik otthonról, és részt vesz az első világháborúban. Fiatal kora ellenére gyorsan ível felfelé a katonai karrierje, a harcok elültével azonban sorsa rosszabbra fordul, nem találja helyét a polgári életben. A gazdasági válság és zűrzavar sújtotta Németországban prefasiszta körökbe sodródik, a náci párt tagja lesz. A weimari köztársaság idején börtönbe kerül, majd 1929-től az SA, később az SS tagjaként egyre fontosabb megbízatásokat kap. Bár egyre erősebb benne a vágy, hogy egy saját maga teremtette parasztgazdaságban éljen a családja körében, a katonai pálya vonzása erősebbnek bizonyul, s ugyan minden alkalommal megtagadják kérését, hogy a frontra mehessen harcolni, 1941-ben, szervezőtehetsége elismeréseként megbízzák az auschwitzi haláltábor megszervezésével, és a táborba szállított zsidók „különleges kezelésével”… Az előadás Robert Merle Mesterségem a halál című regényét dolgozza fel. A három színész virtuóz szerepváltásaival megvalósuló előadás, és a hozzá tartozó előkészítő és feldolgozó foglalkozások során kísérletet teszünk arra, hogy megértsük egy kötelességtudó ember tömeggyilkossá

alakulásának egyes fázisait, cselekedeteinek mozgatórugóit. A főhős szemszögéből ki-, és abba belépve a nézőknek felkínáljuk a Rudolffal való azonosulást is, és ezáltal lehetőséget adunk annak az ijesztő élménynek a megtapasztalására, hogy hogyan válhat egy halálgyár működtetésének feladata egyik pillanatról a másikra tiltakozást kiváltó gyilkos cselekedetből megoldásra váró matekpéldává. Auschwitz parancsnokának élete – amelynek bizonyos társadalmi és emberi vonatkozásai nem pusztán a huszadik század közepén voltak tetten érhetőek – egy hétköznapi ember élete a maga démonaival, útkeresésével, válaszútjaival. Annak értelmezése, hogy hogyan és milyen hatások között élt, fontos feladat – melyet elvégezve nemcsak azt láthatjuk tisztábban, hogyan válhat egy hétköznapi ember tömeggyilkossá, de remélhetőleg azt is, hogy a magunk részéről mit tehetünk azért, hogy a történelem egyik legnagyobb tragédiája ne ismétlődhessen meg. Ahogyan a regény, legyen ez az előadás is „megrendítő figyelmeztetés: lelkiismeret-ébresztő kiáltvány a jó szándékú emberiséghez”. Az előadáshoz iskolai csoportok számára előkészítő és feldolgozó foglalkozást tartunk. Alkotók: A k2 Színház fél csapata: három színésze és egy rendezője, valamint Kovács Zsuzsi, a k2 egyik állandó asszisztense. Vendégeink, alkotótársaink: Sándor Júlia, fiatal dramaturg, Zewde Eszter, fiatal drámainstruktor és Radnai Fruzsina, fiatal pszichológus. MU SZÍNHÁZ

FÜGE PRODUKCIÓ: KARAMAZOV Április 28. 19:00 Erről a produkcióról bővebben az Impulzus XLV. évfolyamának 3. számában olvashatsz, amit digitálisan a honlapunkon találsz. Az előadáshoz egy kedvcsináló videót az alábbi linken tekinthetsz meg:

youtu.be/8AQ5BnBRTZQ További részletek: mu.hu

PROGRAM IB028 Regisztráció Megnyitó

Czirják Katalin A jövő Bosch gyára a jelenben Nagy Dániel Mónika – humanoid robotok a kifutón! Csabai Csaba A blockchain alapú technológia alkalmazhatóságának fejtörői

IB025 12:00 13:00 13:30 14:00 14:30

15:15 Dr. Buttyán Levente Biztonságos kommunikáció gépjárművek között – kutatási eredményektől a valós bevezetésig 15:45 Nagy Dániel Smart Factory – Digital Thread használata a digitális gyártásban 16:15 Somlai-Fischer Ádám Szerezzük vissza a kiterjesztett valóságot a Terminatortól

Móricz Tamás A mesterséges intelligencia gyengeségei és veszélyei Stelios Savvides Networks and drones @ Vodafone

17:15 17:45

18:15 Dobson Levente Manage ‘em Fibers! An agile approach to serve billions of people

Szincsák Tamás IoT, okoseszközök és más „okosságok” Makay Kálmán Légy a világ ura: építs botnet hálózat Kiss Ádám A mátrix csapdájában

Makó Imre Streaming the future – Video Over IP

Benyó Péter A Simple story – banki innováció történet az OTP-től Takács Árpád Önvezető autó jogi oldala

Dr.Vincze Zoltán Komplexitásból adódó paradigmaváltás: kognitív hálózatok Góczán Bence Fejlesztés és tesztelés úton a sztratoszférába

2018. ÁPRILIS 18.