Impulzus XL/3.

High-End Software Engineering www.adnovum.hu

Straightforward, just like our software.

XL./3.

Köszöntő Az előző szám rekord sebességgel fogyott el, így ebből már többet rendeltünk. Mivel viszonylag gyorsan elkészült ez az újság így sajnos 8 oldallal kevesebb tartalmunk van a számodra, viszont reméljük kellő motivációt ad a még írói vénákkal rendelkező nem Impulzus tagoknak arra, hogy írjanak. Hiszen az Impulzusba bárki írhat! Komolyan.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kara Hallgatói Képviseletének lapja.

XL. évfolyam 3. (442.) szám Megjelenik 1500 példányban.

Írj nekünk!

Lapzárta: 2013. február 20.

Hamarosan iHV, így végre elmondhatod Te is, hogy mi az amit változtatnál a újságunkon, de ugyanúgy azt is elmondhatod, hogy mi az ami tetszik és örülnél, ha így maradna.

Rejtettem el néhány meglepetést is az újságban, kellemes keresgélést kívánok ezekhez!

Ha nem bírod magadban tartani véleményedet az iHV kezdetéig akkor írhatsz nekünk az impulzus@impulzus.com címre, vagy akár személyesen nekem is!

Góc főszerkesztő (goc@impulzus.com)

ISSN 1418–0529 (Nyomtatott) ISSN 1588–0745 (Online) Cím: Impulzus szerkesztőség, Schönherz Zoltán Kollégium, 1117 Budapest, Irinyi J. utca 42.

919-es szoba E-mail: impulzus@impulzus.com WWW: http://www.impulzus.com/ Felelős kiadó: Horváth Éva, a HK elnöke

Tartalomjegyzék Köszöntő Panaszlevelek helyett Intelligens szék(h)ely A női önvédelem buktatói A zebra túloldalán Mi már tudjuk mi az a Goldberg gép. És te?

Devil May Cry Kösd össze a kellemeset a hasznossal AceCombat: AssaultHorizon Superman, a BME hőse Gólyaszerda afterparty TDK akár szakirány előtt Communitas Fortissima Hímzett utakon Holnap 40 év cikkei Malac Ford, az igazmondó Palacsintasüttő Heuréka Paranoia Hogyan (ne) írjunk e-mailt?

Objektumorientált főzés „Merged” hagymaleves

Felelős szerkesztő: Daku Dávid Főszerkesztő:

3 4 5 6 6 7 8 8 9 9 10 12 13 15 15 15 16 18 18 19 19 19 20 20

Gócza Gergő Nyugalmazott főszerkesztő: Lilik Ádám Korrektor: Berecz Vivien , Rusz Ágnes Tördelőszerkesztő: Farkas Mónika ,Gócza Gergő, Simon Csaba Olvasószerkesztő: Bálint Bianka , Berecz Vivien , Simon Dóra Címlap: Lilik Ádám Írták és szerkesztették: Berecz Vivien , Csizmaziai Krisztián, Farkas Mónika , Géczy Attila, Gócza Gergő, Kovács Bálint, Lilik Ádám, Pecze Gábor, Rusz Ágnes , Simon Csaba Köszönet illeti a válogatásban szereplő cikkeink íróit: Gyenes Tamás, Juhász Balázs, Lukács-Singer Péter, Mohai Tamás, <Pafi>, Prim András, Skrabák Csaba, Köszönjük a segítségét: Bakos Asztrik, Cseppentő Lajos, Goretity Dániel, Medgyesi Márton, Szabados Tamás, illetve ezen újságunkban szereplő köröknek, továbbá köszönet illeti a Szponzor Csoportot.

Sokszorosítás: Corvin Style Kft. (2360 Gyál, Bánki Donát köz 4.)

Szerkesztőségi gyűlés minden hétfőn 19.00 órától.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Az írások tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet!

3

Panaszlevelek helyett Oktatási Monitoring Rendszer „Egyik nap bejött a HK irodába egy hallgató, aki szerint egy tantárgyból olyan témakörből kértek számon valamit, ami nem is anyaga a tárgynak. Megnéztük a tantárgyi adatlapot közösen és kiderült, hogy teljesen elavult és 2006 óta csak a dátumot cserélték rajta. Felmerült a kérdés, hogy mennyi olyan tárgy van még egyetemünkön, ahol ugyanez a helyzet. És egyébként is mennyi olyan probléma van, amiről nem tudunk, mert mi nem vesszük észre?” Legyen egy rendszer, amin egyszerűen és gyorsan be lehet jelenteni azokat a dolgokat, amiken változtatni kéne...

Mondhatni betelt a panaszláda. Képzelj csak el egy postaládát, ami tömve van levéllel és neked kell szétszortírozni, hogy melyik mivel kapcsolatos, majd ezek után még megoldást is találni a problémára. Állítsunk be szűrőket különböző kulcsszavakra és iratokozzunk fel vele az összes tanulmányi levelezőlistára aztán ültessünk néhány embert a gépek elé, aki naphosszat olvassa a levlistákat, hogy ugyan mitől fáj ma a feje az egyszeri hallgatónak?

Gondolj csak bele mihez kezdene ma egy valamire való rendszer gazdija ticket rendszer vagy akármilyen hibabejelentő nélkül?

A HK Tanulmányi Munkacsoportja megelégelte, hogy nem jut el hozzájuk a probléma és így nem tudnak megfelelő hatásfokkal segíteni nekünk, így hát ös�szedobtak egy rendszert.

A rendszer célja a tanulmányi listákra írt panaszkodások megszűntetése, hogy a problémák egyenesen a problémamegoldókhoz jussanak mint észrevétel. Nyilvánvaló célja, hogy még több problémára derüljön

http://omr.vik.hk fény, még könnyebben tudják optimalizálni a helyi oktatási rendszert. Félre ne értsd, ez nem arra való, hogy a neked nem kedves előadókat és gyakorlatvezetőket jelentgesd fel. Nem is arra készült, hogy megnézhesd mik a mai „panasztrendek”, hogy miről érdemes vitát indítani valamelyik tanulmányi listán vagy hogy +1-et nyomhass egy adott problémának, mert téged is zavar.

Valami nem úgy működik, ahogy a TVSZ szerint kellene működnie?

Egy tantárgy adatlapján hiányosak az információk, vagy falsak?

Még mindig nincs kijavítva a ZH-d?

Még mindig nem írták be a jegyedet?

Azt mondták, hogy szerdán délután lesz a ZH és mégis kedd reggel kell a CHMAXban felírnod a név, neptun-kód párosodat frissen kunyerált üres lapjaidra?

A képen látható pontosan miket is jelenthetsz be, de a keretesben található néhány kérdés is talán segít megmutatni mire is jó ez a rendszer.

De mégis mi lesz a beérkezett észrevételekkel? Érkezés után a HK-sok szűrik a témákon belül is, illetve a benne található problémának utánanéznek. Ha nem alaptalan a bejelentés akkor beszélnek az előadóval vagy a tárgyfelelőssel és ha ezek után még fennáll a észrevétel írásának oka, akkor felkeresik az adott tantárgy oktatásáért felelős tanszék vezetőjét. Nagyon indokolt esetben az oktatási dékánhelyetteshez is fordulnak majd.

Küldd el észrevételeidet az Oktatási Monitoring Rendszeren keresztül!

Tölts iHV-t, hogy olyan Impulzust olvashass, ami számodra még érdekesebb, hogy a Te véleményed és igényeid alapján állíthassuk össze a következő újságokat!

A kérdőívek kitöltése lehetséges online és offline formában is.

Az iHV a HK és a KB választásokkal párhuzamosan kezdődik, keress bennünket az I épületben vagy olvasd be okostelefonoddal a cikk baloldalán található datamatrixot!

4

Góc

XL./3.

InI-telli g ens szék(h)ely Q leülőzóna Gondolkodtál már azon, hogy milyen jó lenne, ha több helyen lehetne leülni az I épületben – akár tanuláshoz is –, a közelben konnektorral? Vagy hogy milyen jó lenne a Q-ban letelepedni valahová egyáltalán?

Ezzel a problémával is foglalkozik mostanában a Hallgatói Képviselet. „Ősz óta dolgozunk azon, hogy az aulákba asztalok és székek kerüljenek, konnektorral a közelükben.” — mondta el a témával kapcsolatban Bakos Asztrik, a HK tanulmányi referense.

Mi tart ezen hónapokig?

A tűzvédelmi engedélyek elintézése, illetve az elektromos hálózati tervek elkérése a GMF-től (Gazdasági és Műszaki Főigazgatóság — a szerk.), majd azok szükséges módosítása sajnos sok időt kíván.

Ezenkívül az asztalok és a székek csak közbeszerzési eljáráson keresztül vásárolhatók meg, illetve az itt elérhető bútorok között is válogatni kell.

(Ez a közbeszerzési eljárás szintén a GMF-hez köthető. — a szerk.) „Jelenleg a tűzvédelmi engedélyre várunk, illetve az elektromos tervek készülnek.”

Góc

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kara Hallgatói Képviseletének lapja munkatársakat keres.

Feladatkörök • riporter • poéta • grafikus • tördelő • olvasószerkesztő • korrektor • újságkihordó • diktátor • mecénás • irodafelelős • webfejlesztő • megmondóember

indokolatlanul elhelyezett állat

Elvárások • BME-VIK hallgatói jogviszony • vagy legalább egy olyan ismerős, akire az előző pont igaz • kihívások iránti elkötelezettség • bármilyen szövegszerkesztő felhasználói szintű ismerete • legalább 4-es osztályzat nyelvtanból a

középiskola III. és IV. osztályában

Amit kínálunk • heti egy gyűlés • folyamatos szakmai fejlődés (belső képzések) • vezetői karrierlehetőség • egy közös iroda a Schönherz kilencedik

emeletén (kilátással a MOL székházra) • magas színvonalú infrastruktúra • fiatal, dinamikus csapat • inspiráló és támogató munkahelyi környezet • közös nyaralás a Balaton partján • hideg sör • meg ami eszünkbe jut

Előnyt jelentő, plusz végzettségek, ismeretek • bármilyen, médiához kapcsolódó „előélet” • vagy ennek hiányában nagyfokú lelkesedés • kávéfőző, papírvágó vagy partvis magas szintű • felhasználói ismerete

Jelentkezz e-mailben!

impulzus@impulzus.com

5

A női önvédelem buktatói A női önvédelem a harcművészetek egyik legneuralgikusabb pontja. Csak nagyon kevés oktató akad, aki valóban végiggondolja a női önvédelem kérdését. A legtöbben elintézik azzal, hogy ha egy nő ellenáll a támadónak, máris ugrásszerűen nő az esélye, hogy nem lesz áldozat. Ez statisztikailag kétségkívül igaz, de azok számára, akiket az ellenállás miatt feldühödött támadók sokkal súlyosabban bántalmaznak mint egyébként tennék, nem jelent vigaszt.

Ha az oktató kicsit odafigyel, igyekszik olyan fogásokat választani, amelyek egy nagyobb ellenfélen is működhetnek. Ilyenkor az az elsődleges kérdés, hogy a harcművészetek mennyire hiszik el saját legendáriumukat. Például azt, hogy bizonyos technikák kivitelezéséhez nem kell fizikai erőfölény, mert attól, hogy egy nagydarab, izmos férfi könnyedén és meggyőzően földhöz vág egy nála kisebb és gyengébb támadót (főleg egy nőt) nem biztos, hogy fordított helyzetben is működik a dolog. Vitathatatlan tény, hogy ha valakire rákiáltanak, az megriadhat, csak ennek nem biztos, hogy az a legjobb demonstrációja, ha egy százkilós férfi ráüvölt egy negyvenkilós nőre, mert így csupán azt bizonyítjuk be, hogy amikor egy nagydarab férfi ráordít egy feleakkora nőre, akkor az nagyon megijed. Megint csak képzeljük el fordított felállásban, stresszhelyzetben, motivált támadóval…

Korrekt harcművészet oktatók épp ezért kiemelik a szándék és az agresszió fontosságát. Odafigyelnek tanítványaik fizikai állapotára, és nem csupán technikákat gyakoroltatnak. Pontosan tudják, hogy egy kisebb és gyengébb ember számára csak az elszántság és a jó technika kombinációja jelenthet esélyt. Utcai önvédelemnél a mentális, fizikai és technikai felkészítés egyaránt lényeges. Ha valaki mindezt betartja, akkor eléri, hogy női tanítványai úgy küzdjenek, mintha gyenge fizikumú férfiak lennének. Mindezt meg lehet fűszerezni egy-két olyan helyzet-

tel, amibe úgymond nők keveredhetnek: „Mi van, ha valaki el akarja venni a táskádat?

Mi van, ha kést szorítanak a torkodhoz? Mi van, ha megragadják a kezedet, hogy ne tudj elmenni?” stb. – és ezzel lefedtük a női önvédelmi tanfolyamok 99%-ának anyagát.

A modern ninjutsu teljesen másként közelít a női önvédelemhez. A ninjutsut nem szamurájokra, kétméteres deszantosokra, kigyúrt bunyósokra – egyszóval nem profi harcosokra találták ki. A ninjutsu felfogása szerint a klán valamennyi tagja egyaránt fontos – a nők, öregek, gyerekek – és mindenkinek rendelkeznie kell alapvető önvédelmi készségekkel. Persze a tradícionális ninja technikákat – beleértve a női ninják, a kunoichik önvédelmi rendszerét – a XXI. században alaposan át kellett dolgozni. Részint, mert megváltoztak a hagyományos női szerepek – amelyek alapvetően az ágyas és a feleség szerepkörébe kényszerítették a nőket –, és nem valószínű, hogy napjainkban mérgezett teával, szusival vagy hajtűvel végezne bárki az áldozatával, részint pedig azért, mert bár a hagyományos ninja fegyvereket úgy alakították ki, hogy a maguk korában ne keltsenek feltűnést, ma azért nagyon megbámulnák azt, aki pl. egy harci sarlóval szállna fel a buszra.

A modern ninjutsu kiindulópontja, hogy egy nő alapvetően más módon gondolkozik és viselkedik mint a férfiak, és ebből fakadóan egészen másfajta konfliktushelyzetekbe keveredik. Az is tény, hogy a konfliktusok többsége 95%-ban lezajlik, mire tettlegességre kerül sor – és az olyan nők számára akik nem akciófilmben gondolkoznak, vagy nem akarják szteroiddal felgyúrni magukat, hogy egálban lehessenek a pasikkal – célszerűbb a pofozkodás előtti szakaszban kihátrálni a helyzetből. Ehhez természetesen kellő önismeretre, helyzetfelismerő képességre, és arra a jogos magabiztosságra van szükség, hogy ha úgy alakul, még mindig komoly eséllyel veheti fel a küzdelmet a támadóval.

De ahhoz, hogy ez így történjen, női módon kell gondolkozni és viselkedni – és a modern ninjutsu a lányoknak ehhez nyújt gondosan kidolgozott rendszert.

A MAFC Ninjutsu szakosztályának tanfolyamait heti 2x 1,5 órában, 6000 Ft/ szemeszer/fő díj ellenében látogathatják a hallgatók. A modern ninjutsu sikeresen ötvözi a reális küzdelmi technikákat a hagyományos harcművészetek eredeti céljaival: olyan pedagógiai rendszer, ami a hatékony tanuláshoz szükséges képességek kifejlesztését célozza. Az edzéseket szerdán 14:30-tól 16:00-ig a XI. kerületben, a Hídvég utca 4-ben, pénteken 18:30-tól 20:00-ig, a Bercsényi Kollégiumban, XI. kerület, Bercsényi utca 28-30-ban tartjuk.

A modern ninjutsuról itt olvashatsz bővebben: http://shibumi.hu/

Szabados Tamás, a MACF Ninjutsu szakosztályának vezetője

A zebra túloldalán A fényjelző éppen pirosra váltott, s tucatnyi gyalogos állt meg a zebra előtt.

Az egyikük, egy idős hölgy két nagy szatyorral leszólította a mellette álló fiatalembert.

––Elnézést, segítene nekem? – s felé nyújtotta a két szatyrot. – Tudja, fiatalember, öreg vagyok én már ehhez, át tudná nekem hozni a zebra másik végére?

A férfi udvariasan elvette a csomagokat.

––Jajj, köszönöm szépen fiatalember. Tudja, vásárolni voltam, aztán megyek lassacskán hazafelé, most jönnek haza a gyerekeim.

6

Sok-sok éve nem láttam őket.

A fiatalember megértően bólogatott és mosolygott.

––De hát no, ilyenek ezek a mai fiatalok.

Minden évben megígérik, hogy meglátogatnak, aztán, sose jönnek el. Már 20 éve ígérik. Sose jönnek el…

A fiatalember elkomorodott.

––Van róluk pár fényképem, várjon egy picit. – S azzal elkezdett kutakodni a kistáskájában. A fényjelző zöldre váltott, de ő ezt észre sem vette.

––Látja, ő legnagyobb, az én kis Gézám.

Ő meg a kisebbik, Lacika. Istenem, mintha csak tegnap lett volna, mikor elejtette a teáskannám.

A fiatalember leplezett udvariassággal szemlélte a képeket. Mellettük sorra haladtak el a gyalogosok, ott hagyván őket magukban. A lámpa ismét pirosra váltott.

––Mondja csak fiatalember – eszmélt fel a hölgy – magának vannak gyerekei?

––Nincsenek, anya.

Dolányi Rettegi

Mi már tudjuk mi az a Goldberg gép. És te?

XL./3.

Érdekel, hogy készül egy Guinness rekorder Goldberg szerkezet? Milyen lépéseken vezet keresztül egy Guinness rekord megdöntése? Erre és sok más érdekes kérdésre is választ kaphattok az alábbi cikkben. Kövesséteka BME csapatát és szurkoljatok velük együtt a Guinnessrekordkísérleten áprilisban! A Másik csapat csapatkapitányával, Németh Balázzsal beszélgettünk. nézve itt egy fél éves novembertől áprilisig tartó projektről van szó, ami mindenben megegyezik egy cégnél található feladattal, csak itt egy szórakoztató és vicces szerkezet áll össze, míg ott egy gyártósor vagy termék.

Itt a gyakorlatban kamatoztathatjuk tudásunkat és kreativitásunkat is egyaránt. A feladat nagyon jól imitál egy munkahelyi fél éves tervet. A tervezés és az építés során rengeteg megoldandó feladat merül fel, melyek elősegítik a csapatban való munkavégzést és felelősségvállalást is.

––Hogyan szerveződött a csapat, mik a céljaitok?

––Novemberben kaptam e-mailt a szervezőktől, ahol nagyon röviden összefoglalták mi is ennek a Rube Goldberg csodának a lényege és milyen feltételekkel lehet a versenyen részt venni. Nagyon megtetszett az ötlet és megkérdeztem ismerőseimet, lenne-e hozzá kedvük. Legnagyobb meglepetésemre mindenkinek tetszett az ötlet, így egyből egy 11 fős csapattal vágtunk bele a 10 főre maximalizált versenybe.

A verseny főcélja a Guinness-rekord megdöntése. A csapatunknak is kezdetektől ez az alapvető szándéka. Szeretnénk egy Guinness rekorddal elismerést szerezni egyetemünknek és hazánknak egyaránt. Jelenleg a „legtöbb lépésből álló Rube Goldberg szerkezet” kategóriában az Amerikai Egyesült Államokbeli Purdue University tartja, kereken 300 lépéssel.

––De mi is valójában az a Goldberg szerkezet?

––Ez egy sok lépésből álló szerkezet, ahol a lépéseknek egymás után szekvenciálisan kell következniük, így egy láncreakció szerű folyamat jön létre, ahol nem lehet két azonos lépés (tehát ha 5 dominó ledől egymás után, akkor az csak egynek számít a lépésszámban). Lépésnek számítanak az alábbiak: flipperkilövőt felhúzzuk (1), az kilő egy golyót (2), ami eldönt egy dominót (3),a dominó pedig megindít egy kocsit (4). Így kezdődik a mi Goldberg gépünk lépéssorozta. Ezt pedig még sok-sok lépés követi, mivel legalább 301 lépést kell produkálni a rekordhoz (feltéve, ha senki más nem próbálkozik rekordkísérlettel).

––Hogy kell a projektet elképzelni?

––A főszervezők határoztak meg mérföldköveket, amiket teljesíteni kell, hogy versenyben maradjunk és április végén bemutathassuk gépünket a nagyvilágnak. Összesen 10 darab mérföldkő került kiírásra,egyenletesen elosztva fél évre. A kialakításuk leköveti egy céges projekt haladási ütemtervét. A tervezésre és a lépések specifikálására 2-3 hónapot, az építésre pedig 3 hónapot szántak azok meghatározásakor. Ez megfelel egy valós ipari környezetben végzett kisebb projekt tervezési és megvalósítási ütemének. A végleges dokumentumot, ami a lépéseket sorrendben kidolgozva, illusztrálva tartalmazza 2013.02.03-án kellett leadni, tehát szinte pontosan félidőben.

––Mikor látható közönség előtt a szerkezet és mik a nyeremények?

––A megépült gépeknek egy stadion fog otthont adni a bemutatás ideje alatt 2013.04.27-én. A nagy marketinget és szervezést tekintve, nagyon sok

nézőre számítunk. Ekkor kíséreljük meg a Guinness-rekordot megdönteni több más résztvevő csapattal együtt, hogy idén Magyarországot illesse meg ezen elismerés. A helyszínen Guinness bírák is lesznek, akik a nap végén megfelelő lépésszám esetén kihirdetik az új rekord tartót.

A verseny után több helyen tervezzük bemutatni gépünket, köztük támogatóinknál és érdeklődő cégeknél is.

Eszközünk végleges kiállítási helyének a Csodák Palotáját tartjuk megfelelőnek, mivel a maga nemében ez is egy csoda.

Természetesen a Guinness-rekordon kívül másik kettő kategóriában is lehet versenyezni. Bővebb információ a hivatalos honlapon található: http://www.bosch.hu/boschnap „Bosch Abszolút győztes” kategória: Itt a leadott mérföldkövek minősége, részletgazdagsága alapján adnak pontokat a főszervezők, továbbá a kreatív technikai megoldások, lépésszám, működési gyorsaság, csapat image továbbá gépezet design, amit súlyoznak. „Legkreatívabb csapat – közönségdíjas”: Ebben a versenyszámban a rendezett, folyamatos fejlesztés, design, csapat image, odavonzott látogatók alapján pontozzák a csapatokat és állítják ki a győztest.

Ha szeretnétek, hogy egy BME Villanykaros csapat vigye el a közönségdíjat, csatlakozzatok oldalunkhoz és szurkoljatok nekünk április 27-én élőben is a Guinnessrekord kísérleten! Csapatunkat megtaláljátok a facebookon, folyamatosan frissülő tartalommal.

Kovács Bálint

––Miért pont a Goldberg a több ezer mérnöki kihívás közül?

––Amikor végigolvastam a feladat kiírását, tudtam, hogy a Bosch Kft. nem véletlenül karolta fel ezt a versenyt. Mérnöki szemmel

7

Devil May Cry (PC, PS3, X360) Mi ez?

Capcomék óriási közönségsikereket elért hack and slash játékának friss újragondolása. A HeavenlySword/Enslaved párossal bizonyított NinjaTheory csapat műhelyéből érkező Devil May Cry epizód gyakorlatilag rebootolja a kultikus szériát, amely nem csak a feszes és precíz harcrendszeréről ismeretes, hanem az animeesztétikából táplálkozó látványvilágáról is.

Eredettörténet?

A sorozat Hideki Kamiya agyából pattant ki és csak kevésen múlott, hogy 2001ben az első epizód nem a ResidentEvil sorozat négyes számú folytatásaként lett híres. NinjaTheory-ék persze jó messze ejtették az almát attól a bizonyos fától. A DmC inkább a nyugati közönségnek próbál megfelelni, így a látványvilág és hangulat is át lett formálva – a főhős fizimiskájáról nem is beszélve. A cosplayerek és manga-rajongó kiscsajok körében igencsak népszerű fehér hajú démonvadász (Dante) ezúttal a postTwilight közönséget veszi célba, a darkosgótikus szépfiú főhőssel.

Mi változott?

Szinte minden és szinte semmi. Laikusok számára a DmC továbbra is nagyon hasonló lesz a korábbi játékokhoz, a rajongóknak viszont alaposan újra kell gondolni néhány dolgot, amit a sorozatról addig tudtak.

A harc kissé megfontoltabb, taktikusabb megközelítést igényel, mint korábban – az angyali és ördögi támadások színekkel megbolondított párosa pedig tovább mélyíti a DmC bunyók receptjét. A kezdők is hamar sikerélményhez juthatnak, de a profik sem csalódnak a feltárható rétegekben.

Mi ez a hiszti a fórumokon a játék körül?

A rajongótábor egy része dörgedelmes felháborodással reagált a főhős fizimiskájára - voltak olyanok, akik egyenesen a lead designer arcát és egóját vélték felfedezni az új Dantéban - ez a sztori odáig fajult, hogy egyfajta negatív lejárató kampányba kezdtek a hithű fanatikusok. Ha téged nem érint a Dante haja körüli bolondéria, akkor ne is törődj a Sickratmant idézgető rajongókkal. Ha pedig behúzott az Anti-Dante forradalom, jobb lesz, ha túlteszed magad a kérdésen. A DmC az új főhőssel is pokoli jóra sikeredett.

Tényleg?

Tényleg. NinjaTheory-ék játéka nem csak a harcrendszert hozza magas színvonalon, hanem a változatos pályákat, látványos Unreal3vizualitást, remek ugrabugrálós pillanatokat és alsó hangon 8-10 óra játékidőt is, amelyet a titkokra való vadászás közben további órákkal bővíthetünk. A fejlesztők ráadásul nagyon erős teljesítményt szoktak nyújtani a narrációt és átvezetőket tekintve - ilyen minőségű

átvezetők és dumák mellett a butácska történetet is elnézzük a játéknak. A zúzós soundtrack pedig csak hab a tortán…

Verdikt?

Nem Bayonetta, még csak nem is DMC1, hanem Dante fiktív mondakörének 2013-as színvonalon befutott jelenése. Egy modern és látványos hack and slash játék, amely abszolút megállja a helyét, és nem vall szégyent a széria egészét tekintve sem. Figyelem: PC-n nem árt mellé egy jó kontroller!

mcmacko

KösdSzakmai gyakorlat összekülföldöna kellemeset a hasznossal Kedves olvasó, egy nagyszerű lehetőségre szeretném ráirányítani most a figyelmedet. A Hallgatói Külügyi Testület által támogatott AIESEC BME egyik szakmai csereprogramját, a Global IT Program-ot szeretném bemutatni. Lassan két éve vagyok az AIESEC BME tagja, azonban most ötödéves villanykaros hallgatóként szólnék pár szót a program előnyeiről, illetve eloszlatnék pár esetleges téves információt.

Először definiálnám miről is van szó:

8

fél-egy éves szakmai gyakorlat külföldön; egy adatbázis ahol pillanatnyilag több mint 500 informatikai és villamosmérnöki állás közül válogathatsz, Brazíliától Németországon át Japánig; valamint egy szervezet, amely az egész folyamat során a segítségedre lesz, legyen az a megfelelő pozíció megtalálása, papírok elintézése a kiutazáshoz, vagy a fogadó országban felmerülő problémák megoldása. „De mégis miért éri ez meg nekem?” tehetnéd fel a kérdést. Igazából felsorolni is

nehéz, de pár dolgot azért kiemelnék. Fejlesztheted az angol nyelvtudásod, szakmai tapasztalatra tehetsz szert, kapcsolatokat építhetsz, de legfőbbképp – és ezt saját tapasztalatból mondom – egy olyan kalandban vehetsz részt, amit soha nem fogsz elfelejteni.

Ha sikerült felkeltenem az érdeklődésedet, akkor a további részletekről és követelményekről honlapunkon tájékozódhatsz: http://aiesec.hu/bme/, és kövess minket facebookon is: facebook.com/AISECBME

Superman, a BME hőse

XL./3.

2012 szeptemberében mutatták be a műegyetemi szuperhősök új generációját, Supermant. Ez esetben viszont nem a gyengék és ártatlanok, hanem a K+F+I-sek, a kutatók, a doktoranduszok és TDK-zók segítőjét tisztelhetjük benne.

A furcsa elnevezés mögött nem egy hús-vér embert, hanem a BME első szuperszámítógépét találhatjuk. Az R épületben helyet kapó gép beszerzése az Új tehetséggondozó programok és kutatások a Műegyetem tudományos műhelyeiben (TÁMOP4 . 2 . 2 . B - 10 / 1 - 2 010 0009) pályázat kertében valósult meg 70 millió forint értékben. Az átadott számítógép HP gyártmányú, klaszter rendszerű, mely 30 számítási csomópontból áll. Minden csomópont 12 CPU magot és 48 gigabyte memóriát tartalmaz. „A szeptemberi tesztüzem előtt a karoknak dönteniük kellett, hogy szeretnének-e élni a nagyjából 6 teraflop/s elméleti teljesítményű gép nyújtotta lehetőségekkel, s a BME karainak nagy

többsége úgy nyilatkozott, hogy ez jelentősen előre mozdítaná a nagy számítási igényű projekteket” – tudtuk meg Szeberényi Imrétől, a BME IK K+F igazgatóhelyettesétől.

A TÁMOP-os támogatásnak köszönhetően szeptember óta 38 projekt futott Supermanen, ezek közül januártól cikkünk elkészültéig (február 20.) 18 kutatás összesen 38 év 335 napnyi számításait végezte el a gép. Mint Szeberényi Imrétől megtudtuk, a kihasználtság közel 100%-os, a projektek sorban állnak a szabad kapacitásért, az elmúlt másfél hónapot nézve

– karbantartásokkal, vizsgaidőszakkal és szilveszter másnapjával együtt is – 80 % feletti az átlagos kihasználtság. „A Superman beüzemelése óta felhasznált 1291072 számítási órát (147 év) leginkább a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar projektjei foglalták le, de mindegyik kar több jelentős kutatását is segítette a gép.

Főként PhD hallgatók és kutatócsoportok kapcsolódtak a hálózathoz, s az EduID-s azonosítás alapján működő online rendszer segítségével akár több egyetem bevonásával folyó kutatások is futtathatnak nálunk” – tudtuk meg az igazgatóhelyettestől.

Bár kiértékelésekkel és publikált eredményekkel büszkélkedő projektek még nem fejeződtek be, a május végére tervezett Tehetség-TÁMOP zárókonferencián már több, Superman segítségével elért eredmény is bemutatásra kerül majd.

Rajnai Tamás

AceCombat: Assault Horizon Enhanced Edition (PC) Unalmas repülőgépes szimulátor? Már megint?

Nem is tévedhetünk nagyobbat az AceCombat legújabb epizódjával kapcsolatban, amely minden bizonnyal csak a PC-s közönséget fogja első látásra félrevezetni. A Namco konzolos sikersorozata ugyanis nem szimulátor, hanem egy kőkemény, árkád stílusban fogant repülőgépes akciójáték, amely lecsupaszítja a repülés technikás mivoltát, és a légiharcra helyezi a hangsúlyt. Itt nem kell különböző kapcsolókkal, csúszkákkal és repülős csiribirivel foglalkoznunk – ha már a pilótafülkében ülsz, csak az objektívákkal és a radaron pittyegő piros egységekkel kell törődnöd! Árkádos repülés?

Bizony! Konzolokon már közel két évtizede roppant népszerű a zsáner, így az AceCombat legújabb része is követi a jóféle hagyományokat. PC-n legutóbb a Hawx volt hasonló, de a RogueSquadron is sokak számára beugrik, ha közeli stílustársakat próbálunk keresni az emlékezetünkben. Az AceCombat széria másik fontos ismertetőjele a sztori és az átvezetők állandó jelenléte. A korábbi sci-fi elemeket sem nélkülöző történetek helyett most egy kicsit földhözragadtabb, kicsit valóságosabb környezetben repkedhetünk. A COD generáció igényeit is ki kell elégíteni, ugyebár…

Dráma, dráma és dráma.

A Brothers in Arms sorozat óta tudjuk, hogy a háborús, hadszíntéri dráma, a személyes vonatkozások és a karakterek bemutatása tovább színesítheti az akciót. Az AssaultHorizon karakterei nem fognak irodalmi magasságokba emelkedni, de színesebbé teszik a pergő légibalettet, és közelebb hozzák az emberhez a történéseket. És akkor még a belső nézetből játszható átvezetőkről nem is beszéltünk…

Változatosság, mindenekelőtt!

A műfajt ismerve biztosan felidézhetünk néhány unalmas, hosszadalmas és száraz élményt. Az új AceCombat a korábbi AC játékoktól is nagyobb variációt mutat a missziók struktúráját és a vasmadarakat tekintve. Nem csak vadászgépeket, de helikoptereket is fogunk vezetni, amelyek esetében néha mi magunk ves�szük át a lövész szerepét. A rail-shooting szekvenciák izgalmasak, látványosak – és kirántják az embert az AC-rutinból. Az éjszakai bombázós részek hangulata szintén a COD-ot idézi.

Multiplayer? Egyéb extrák?

Természetesen nem hiányozhatnak a játékból. 16 fős deathmatch, közös erőfeszítéseket igénylő objektívák, domination, és conquest módok sorakoznak a

program menürendszerében. Mindezt a Games For Windows LIVE-on keresztül menedzselve, amely olykor nehézkes beloggolást, máskor pedig gond nélküli updatelést és stabil játékot szavatol.

Acsívmentek is vannak, sőt, az Enhanced Edition címke is sok-sok finomságot biztosít a PC-s gamereknek. A grafikát elvileg az erősebb hardverekhez hangolták a készítők, bónusz tartalomként pedig nyolc repülő, két új térkép, 27 skin és kilenc skill fejlesztés jár a PC-s verzió mellé. Öröm és boldogság!

mcmacko

9

Bor Baráti Kör Rosé készítés - Dekantálás - Szamorodni Animális illat - Reduktív technológia… Csupa ismeretlen kifejezés?

Ha érdekelnek a borok, de eddig még nem volt lehetőséged elmerülni a témában, vagy egyszerűen csak nem szeretnél tanácstalanul állni az áruházak boros polcai előtt, akkor: jelentkezz újoncnak a Bor Baráti Körbe!

Nálunk lehetőséged van betekintést nyerni a borok világába: re n d e z vé nyeinken megismerkedhetsz a borkészítés érdekességeivel, Magyarország borvidékeivel, legismertebb borászataival. Belsős rendezvényeinken - mint a fajtakóstolók és pincelátogatások – kellemes hangulatban, baráti társaságban fejlesztheted tudásod, és bővítheted a borászattal kapcsolatos ismereteidet.

Próbáld ki magad egy jó társaságban, és ismerkedj meg a borkultúra érdekességeivel a Bor Baráti Kör rendezvényein keresztül!

Avagy mivel is foglalkozhatsz a „hákában”?

Kedves Gólyák!

Gólyatáborban, gólyahéten és azóta is sokat hallhattatok már a HK-ról. Dobáltunk labdát, elbíráltuk a szociális pályázataitokat és a tanköri foglalkozások anyagainak oroszlánrészét is mi dolgoztuk ki. Kedves Felsőbbévesek! Azt hiszem, Ti már ismertek minket.

Kötelező feladatainkat már rengetegszer hallhattátok – persze biztosan nem mindent, akad belőlük jó pár – most itt az ideje, hogy Ti is megtapasztalhassátok, milyen egy jó csapatban aktívan alakítani az egyetemi életet! Nincs a Házban még egy kör, ahol ennyi lehetőséged lenne. Találkozhatsz oktatóiddal egy egészen más közegben – sőt, nyári HK-táborban a kari vezetés is jelen van -, megismerheted a többi kari HK-st, kialakíthatod a tanulmányi ösztöndíj osztásának elvét. Folyamatosan fejlesztve magunkat, rendszeresen tartunk idő- és projektmenedzsment illetve érveléstechnika tréningeket. A tanulmányi és juttatási területen kívül új pályázatokon törjük a fejünket, saját szervert, honlapot, szoftvereket üzemeltetünk és fejlesztünk, plakátokat tervezünk.

Ha felkeltettük érdeklődésed, üléseink nyíltak, látogass le bátran bármelyikre! Meghívók a HK külső levelezőlistájára (vik.hk oldalon fel tudtok iratkozni) érkeznek , illetve honlapunkon azt is megnézhetitek, hogy milyen témák várhatók.

BM

Elérhetőségeink: bbk@sch.bme.hu www.bbk.sch.bme.hu fb.com/BorBaratiKor

E

10

IK

BBK

V

A kórusunk 1997-ben a BME Schönherz Kollégiumában alakult meg vegyeskarként.

Tagjaink közt a villamosmérnök és informatikus hallgatókon kívül szép számmal vannak jelen külsős tagok is. Jelenleg 28-an vagyunk.

Különféle rendezvényeken lépünk fel, valamint félévente egy-két alkalommal szervezünk saját koncertet is. Repertoárunk igen színes, nyitottak vagyunk többféle stílus felé. Éneklünk könnyedebb vegyeskari műveket, spirituálékat, az utóbbi időben pedig több könnyűzenei darab kórusfeldolgozását szólaltattuk meg. A kórusban többen játszanak különféle hangszereken, így előadásainkat hangszeres kísérettel színesítjük egyes daraboknál.

Hetente két alkalommal próbálunk, szólampróbákat is szervezünk. Gondot fordítunk a közösségünk építésére is, így rendszeresen közös vacsorákat, kirándulásokat szervezünk, amelyek mindig nagyon jó hangulatban telnek.

Budavári Schönherz Stúdió A HA5KFU a Schönherz rádióamatőr klubja. A rádióamatőr tevékenység egyaránt szól nagy távolságú rádiós összeköttetések létrehozásáról, és az áramkörépítésében lelt örömről. De hagyjuk a sablonszöveget!

Csinálnál rádiós összeköttetést több ezer kilométerre úgy, hogy egy horgászbotra tekert drót az antenna? Kíváncsi vagy, milyen hangja van a Nemzetközi Űrállomásnak? Építenél nagy kiterjedésű WiFi hálózatot több tíz kilométeres távolságokkal a csomópontok között? Írnál rádióvevő szoftvert, ami a digitalizált rádiójelet alakítja hanggá? Akkor itt a helyed a HA5KFU-ban, ahol van lehetőség a rádióforgalmazás, a digitális üzemmódok és a szoftverrádiók működésének megismerésére is! Érdekel a klub?

–– Gyere el tanfolyamunkra! További információ: http://ha5kfu.sch.bme.hu/ tanfolyam –– Gyere el klubnapjainkra, amelyeket a klubhelységünkben (1901.) tartunk, minden hétfőn 20:00-tól! (Megközelítés a Schönherz Kollégium 18. emeletéről, a nyugati lépcsőházból.)

–– Iratkozz fel a levelezőlistánkra: http:// ha5kfu.sch.bme.hu/levlista

KFB A Kollégiumi Felvételi Bizottság egyike a KoFER (Kollégiumi Felvételi és Érdekvédelmi Reszort) két csoportjának a KEFE (Kollégiumi Évfolyamfelelősök Értekezlete) mellett. Legyen szó a felvételi kiírás megírásától, a ponthatárok kialakításán át egészen a kollégiumi belépőkártyák elkészítéséig, mind-mind a Kollégiumi Felvételi Bizottság (KFB) feladatkörei közé tartozik. Évközben a várólistán lévő hallgatókkal foglalkoznak, gyűléseiken felkészülnek a következő felvételi időszakra, továbbá ápolják a titeket

A Budavári Schönherz Stúdió (BSS) legfontosabb célja, hogy rögzítse a kollégium, a kar illetve az egyetem legfontosabb eseményeit, valamint az ezekről készült anyagokat közvetítse és archiválja. Ezenfelül a média iránt érdeklődőknek lehetőséget biztosít a tanulásra, a televíziós és rádiós szakma elsajátítására, legyen az a kamera előtt vagy mögött…

A BSS 1962 óta sugároz a kollégium lakóinak. Kezdetben rádióadásokat készített, még a várban, majd a kora reggeli kollégiumi ébresztők mellé betársult a programba a videóadás is. A stúdió 50. évében, azaz 2012ben a nézők történelmi pillanatnak lehettek tanúi, mikor láthatták a BSS első HD adását.

A média tudománya A stúdió rendelkezik egy négykamerás stúdiórendszerrel, aminek a segítségével készül heti rendszerességgel a BSTV című élő adás. A műsort nézők értesülhetnek a kollégium és a kar aktuális eseményeiről, vagy épp játszhatnak sörért. Az adás készítésével megtanulható egy komplett műsor előállításának fázisai a szerkesztéstől egészen az adásbaküldésig. Az élő adás izgalmai közben tagjaink kipróbálhatják az összes ilyenkor betöltött posztot, legyen szó akár operatőrről, műsorvezetőről, rendezőről, vagy épp hangtechnikusról. Rendszeresen készülnek hanganyagok is a rendelkezésre álló hangstúdióban. A Rádió Pozitív adásai hetente jelentkeznek, és az interneten hallgathatóak napi 24 órás zene mellett. Témáik aktuális beszélgetések vagy elektronikus zene. Nem csupán a rádiózás műszaki oldalába nyerhetsz betekintést, egyik tagunk például sikeresen elhelyezkedett műsorvezetőként a Radio Cafénál. A BSS tevékenységének fontos része az oktatás, rendszeresen szervez tanfolyamokat televíziós és a rádiós média témaköreiből. Az érdeklődők csatlakozhatnak a stúdióhoz, így az iparban dolgozó,

XL./3.

gyakorlott stúdiósok mellett sajátíthatják el az őket érdeklő területek mesterfogásait.

Olyan cégekkel állunk kapcsolatban, mint a Magyar Televízió, Interaktív (TV2 produkciós cége), Rexfilm és Somos Videó (installáció, stúdióépítés), hogy csak a legnagyobbakat említsük. A stúdiós rendszertechnika, videó editálás, adáskészítés, riportkészítés területei sajátíthatóak el a BSS-es évek alatt.

Amikor nem forog a kamera A stúdió nagy hagyományokkal rendelkezik. Minden évben kiránduláson vehetnek részt a tagok, továbbá rendszeresen

megrendezésre kerül az öregtalálkozó, ahol sok történetet lehet hallani a média múltjáról és jelenéről. Rendszeres program a stúdiós- illetve a stúdióvezető avatás, ami nem kis próbatétellel és sok vízzel jár. Egy különleges díj a jutalma az „Etalon” megdöntőjének. Ezenfelül a tagok szeretnek túrázni, amit nem mindig könnyű túlélni, falatmászni, görkorcsolyázni, múzeumokat és színházakat csoportosan látogatni, vízipipázni és bulizni.

Jelölt, jelölt, jelölt, jelölt…

Ha érdekel a média világa, a legkön�nyebben úgy csatlakozhatsz, ha eljössz valamelyik tanfolyamra (tipikusan operatőri vagy hangtechnikusi), vagy felkeresed a kapcsolatok részben megadott módon a kapcsolattartót. Az elméleti majd a gyakorlati alapok elsajátítása után „stúdiós-jelölt jelöltként” máris keverheted a hangot, vagy foghatod a kamerát.

is érintő hagyományaikat: Szaloncukrozás, Nőnapozás. A KFB ugyanolyan kör, mint az a sok másik, melyekkel már találkozhattatok a Schönherz falai között. Logójuk a piros Schönherz alapon lévő fekete denevér, amely kísértetiesen hasonlít a Bacardin is megtalálható bőregérre. Ha érdekelnek a kolifelvételi körüli feladatok, nem ijedsz meg a felelősségtől, vagy szeretnél beletanulni hogy kell meghozni kritikus szituációkban komoly döntéseket, akkor keress minket bátran! A Schönherzes klubszobánkban, a 919ben találhatsz meg minket. Kopogj bátran!

11

TDK akár szakirány előtt Idén 2012. november 14-én került megrendezésre a TDK Konferencia, ahova 70 színvonalas munka érkezett be. A TDK a Tudományos DiákKör rövidítése. Egy TDK dolgozat elkészítése során a hallgatók a konzulensük segítségével egy adott témában önálló kutatást végeznek, és a TDK Konferencián számolnak be róla. Interjúalanyom, Búr Márton harmadéves mérnök informatikus hallgató, a szoftver szekció első díjasa és Morgan Stanley különdíjasa.

––Dolgozatod címe a „MATLAB-SIMULINK rendszerek modell-alapú validációja”. Tudnál róla egy kicsit részletesebben mesélni, miről szólt ez, valamint hol alkalmazható a gyakorlatban?

––Alapvetően a témám a biztonságkritikus beágyazott rendszerek validációjával kapcsolatos. Ezeknek a rendszereknek a helyes működésétől emberek élete függ.

Ilyenek például a repülőgépek, autók vezérlési rendszerei, valamint a vasúti irányító rendszerek. Ezeknek a rendszereknek a felépítésére szigorú szabályok vonatkoznak. Például egy ország előírja, hogy az ő légtere felett milyen szabványoknak megfelelő repülőgépek repülhetnek, és ezek a szabványok rengeteg biztonsági feltételt tartalmaznak a rendszer modelljére vonatkozólag. Ezeket a szabályokat le kell ellenőrizni, hogy az adott modell teljesíti-e.

Ez az ellenőrzés gyakran elég nehézkes a rendszerek mérete és bonyolultsága miatt.

Manapság az iparban általános módszer, hogy minden egyes szabály ellenőrzésére alkalmas programot implementálnak. A TDK keretében a konzulenseim segítségével erre adtam egy lehetséges automatizált megoldást.

––Milyen eszközöket használtál a kutatás során?

––A tervezőmérnököknek több eszköz is a rendelkezésére áll, én a MATLABSIMULINK modellek validációjával foglalkoztam, valamint az Eclipse technológiát használtam. Emellett főleg papírra, tollra, és nem kevés szorgalomra volt szükségem.

––A modelleket is Te állítottad össze?

––A TDK dolgozatom lényege az volt, hogy a kifejlesztett módszerrel tetszőleges modellekre tetszőleges szabályokat lehessen ellenőrizni. Ipari partnertől kaptunk a teszteléshez modelleket, de amit készítettem, az bármilyen modellre

12

működik, tulajdonképpen csak meg kell adni a modellt és a szabályokat.

––Hogyan kezdődött az egész?

–– Egy évvel ezelőtt harmadik félévemben Szatmári Zolit, korábbi BSZ gyakorlatvezetőmet kerestem meg azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetne valamilyen szakterületen, ami jobban érdekel, kicsit elmélyültebb tudásra szert tenni. Akkor még nem nagyon tudtam, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Segített nekem találni két konzulenst Hegedüs Ábel, és később Horváth Ákos személyében, a Méréstechnika és Információs Rendszerek tanszéken, a Hibatűrő Rendszerek Kutatócsoportban. A munka a téli vizsgaidőszak végén kezdődött el. Az elején nehéz volt, meg kellett ismerni az eszközöket, a szakirodalmat kellett olvasni, és háromegyed év alatt összejött annyi ismeret és eredmény, hogy ebből TDK dolgozatot lehetett írni.

––Körülbelül milyen gyakorisággal és mennyit foglalkoztál a projekttel?

–– A tavaszi félévben 1-2 hetente konzultáltunk másfél órát, hét közben pedig ahogy időm engedte, foglalkoztam a feladattal. Ekkor még nem volt nagy haladás, nyáron indult be inkább a munka.

Júliusban és augusztus elején összesen 207 órát foglalkoztam a projekttel. Az ősz jórészt már csak a TDK dolgozat megírásával és az elkészült dolgok véglegesítésével telt, de így is átlagosan több mint heti 10 órát foglalkoztam vele. Úgy éreztem, hogy sok kitartás és szorgalom kellett hozzá.

De azért nem fenékig tejfel az élet.

Leadási határidő előtti nap bementünk délelőtt 10 órára a konzulenseimmel az egyetemre, este 8-ig benn voltunk (hozzáteszem, nem csak én voltam az egyetlen hallgató aznap az egyetemen ilyen céllal). Ezután még dolgoztam rajta, este fél 11-kor töltöttem fel a dolgozatott a honlapra.

Szóval teljesen olyan, mint amikor a házi feladatot az utolsó pillanatban adjuk le a beadó rendszeren, mert mindig tud az ember a munkáján csiszolni.

––Az előadás milyen volt, sok érdeklődő volt?

––A szoftver szekcióba kerültem, ahol heten voltunk előadók, én az ötödik voltam.

A szekció most az IB139-es teremben volt, amiben körülbelül 25 ember fér el.

Nagy érdeklődés követte az előadásokat, még a hátsó sorokban is álltak emberek.

Az előadáson nyugodt voltam, az elnök és a zsűri rendes volt.

––Érezted-e előre, hogy I. díjat fogsz kapni?

––Mindenki előadása színvonalas volt, így nem lehetett előre megmondani, habár reménykedtem benne, hogy legalább egy III. díjat kapok, mert nagyon sokat dolgoztam vele, valamint a konzulenseimnek se szerettem volna csalódást okozni, mert ők is nagyon sokat segítettek. Az eredményhirdetésen mindenki kapott díjat vagy dicséretet.

––Van-e még további teendő a dolgozattal kapcsolatban?

––Ahogy már említettem, amit csináltam, az egy projekt része, ami 2013 végéig szól. Körülbelül 5-10 fő dolgozik rajta a tanszék oldaláról. Valamint a dolgozatom továbbküldésre került OTDK-ra, ami tavasszal kerül megrendezésre, így ott újra előadást fogok tartani.

––Mit javasolsz a TDK iránt érdeklődő hallgatóknak, hogy kezdjenek neki?

––Tavaly szakiránybemutatón kaptam azt a tanácsot, hogy érdemes úgy nekiállni,

XL./3. hogy ha már nagyjából tudja az ember, hogy mit szeretne csinálni, akkor konzulenst keres, akivel tud együtt dolgozni, és utána konkrét témát választanak. Ha valakinek abszolút nincs ötlete, érdemes elmenni szakirány tájékoztatóra, valamint a tanszéki oldalakon nézelődni. Ha valaki tudja, hogy konkrétan mivel szeretne foglalkozni, akkor persze érdemes az illetékes tanszéket megkeresni, és olyan konzulenst, aki vállalja a témát. Alapvetően azt vettem észre, hogy az oktatók nyitottak bármilyen kutatás támogatására, legalábbis a MIT tanszéken én ezt tapasztaltam.

Mindenesetre azt javaslom, hogy aki úgy érzi, hogy valamivel többet szeretne tudni, mint az átlag mérnökhallgató, és úgy érzi, hogy képes valami olyasmi megvalósítására, amihez kedve van, és

szeretne valami plusz dolgot felmutatni, az ne habozzon, tegyen ennek érdekében.

––Nem bánod, hogy munka helyett TDKval foglalkoztál?

––Máshol ezt a munkát nem tudtam volna elvégezni, ez olyan kutatómunka, amihez máshol elég nehéz hozzáférni, főleg hallgatóként. Nekem sokkal fontosabb, hogy az egyetemen tanuljak, ha pedig túl sok a szabadidőm, azt hasznos dolgokkal töltsem el. Ez a tudás sokszorosan meg fog térülni majd pár év múlva. Itt azt kell látni, hogy mélyen megismerkedhet az ember az iparban használt technológiákkal, így nem csak a technológiák felhasználója, hanem szakértője lesz. Mi Eclipse-t használtunk, ami egyre keresettebb, ma már nem kevés nagy cég alkalmazza.

Még mindig kitartok amellett, hogy tanulni

jöttem erre az egyetemre, így ha már valamennyi szabadidőm van, akkor legalább egy részét extra dolgokra fordítom.

––Köszönöm szépen a válaszaid! Még egyszer gratulálok a sikeres szereplésedhez!

Marci konkrét példáján is láthatjuk, de több oktatónk is sugallja, hogy lehet szakmai sikereket elérni, akár már szakirány választás előtt. Sokaknak elmehet a kedvük, mivel egy ilyen projekt legalább fél, de inkább 1 évig tart, viszont a jelenlegi öt és fél év képzési időhöz képest nem sok.

Ráadásul, ha az ember belemerül egy témába, abból akár lehet önálló laboratórium és szakdolgozat is (vagy éppen fordítva, önálló laboratóriumból TDK).

Cseppentő Lajos

Communitas Fortissima Minden ember, közösség életében vannak olyan események, amelyek beleégnek az emlékezetbe, és sehogy sem lehet őket kitörölni. Ilyen emlékek a születés, a konfirmálás, az érettségi, a házasság vagy a gyermekáldás. Az én életemben is vannak ehhez hasonló emlékek, de ezek közül nem mindegyik a szépségtől és a boldogságtól emlékezetes. Az egyik legemlékezetesebb 1919 augusztusához és az azt követő évhez köthető, amikor még nagyon fiatal voltam, szinte még kölyök.

Augusztus első napjaitól kezdve a szél mindig felénk fújta a fegyverek és a pusztítás hangját. Napról napra, sőt szinte óráról órára egyre jobban, egyre hangosabban lehetett hallani. Mint amikor vihar készülődik, és már dörög is az ég, jelezve, hogy mindjárt itt van a zuhé.

De ez a vihar most nem az esőt jelezte, az emberek nem is a terményt féltették, hanem maguk, illetve családjuk életét.

Ugyanis ez a háború vihara volt. Minden nap katonák keltek át a falunkon, Szomorócon. Volt, aki élelmet, fegyvert, más magát, saját életét vitte a frontra. Sokan voltak, de a napok múlásával egyre inkább megfogyatkoztak. De nemcsak a létszámuk fogyott, hanem az életkoruk és a hangulatuk is csökkent, visszafelé pedig a tizede se jött, azok is mind megnyomorodva vagy fél lábbal a sírban.

Apám, Papp Sándor szeretett mindig mindent tudni, ami a fronton történt. Ha néhanapján jött is katona a harcvonalról, ő volt az első, aki vízzel és hellyel kínálta. Abban reménykedett, hogy valami újat tudhat meg a hazatérő katonáktól.

Bánatára azonban a katonák nem voltak túl beszédesek, és ha mégis hírrel

szolgálhattak, nem sok öröm volt azokban.

Augusztus 11-én aztán még hangosabbnak, még közelebbinek hangzott a fegyverdörgés. Apám későn jött haza, és én nagyon féltem. Azt hittem, hogy eljött a végítélet, amit előző héten hirdetett az a bajszos pap bácsi, akitől mindig is féltem. Anyám bíztatott, hogy ne féljek, mert nem lesz semmi baj, de valahogy nem tudott meggyőzni a könnyáztatta arca. Bebújtam az ágyba, és kértem, hogy meséljen nekem valamit. Ő a szokásosnál is készségesebb volt.

Másnap reggel örömmel nyugtáztam, hogy mégsem jött el a Jézuska ítélkezni, de elbizonytalanított az, hogy a fegyverek hangja még mindig olyan közelről szólt.

Az asszonyok a házuk kerítésénél álltak, és ha a front felé tartó katonát láttak, mind élelmet adtak nekik. Így telt el lassan a délelőtt, és a délután is nehezen indult el. Anyám a paphoz készült, hogy kecsketejet vigyen neki. Én is vele tartottam. Örömmel mentem oda, mert a rettegett bácsi fiának, Lacinak nagyon szép kutyája volt. Végigsétáltunk a falun, mert a paplak majdnem Szomoróc végében volt, majd bementünk a kapun. Ott volt apám is, és éppen a lelkésszel beszélgetett.

––Áldás, békesség! – köszönt anyám.

––Isten hozta, Mária! – válaszolt mosolyogva a pap.

A felnőttek bementek a házba, én kint maradtam Bodrival, a kutyával. Lacika hamar kijött a házból, és önfeledten együtt szaladgáltunk, játszottunk.

Azonban egy pillanat alatt minden megváltozott. Hatalmas durranást lehetett hallani, és az egyik ház falát úgy döntötte be valami, mintha az csak kártyából lett volna.

––Jönnek a szerbek! Jönnek a szerbek! – sikoltozták több helyről is. Én csak csodálkoztam, hogy mitől ijedtek meg ennyire az emberek, és eltűnődtem, vajon kik azok a szerbek.

Talán ördögök, hogy így félnek tőlük a felnőttek? Hirtelen apám rohant ki az ajtón, megragadott minket, és bevonszolt a házba. Az ablakból kukucskáltunk ki, hogy mi történik az utcákon. Sok-sok ember jött a határból: kezükben puska, fejükön fura sapka, és nagyobb volt a bajszuk, mint a tiszteletes úrnak. Ezek a furcsa férfiak egyenesen az utcán lévő emberek felé tartottak, miközben olyan durván lépkedtek, hogy még a föld is beleremegett. A vezetőjük egyszer csak a levegőbe lőtt, mire minden falubéli mozdulatlanná dermedt. A férfi mondott valamit, de az emberek nem értették.

Ekkor apám fölállt, megcsókolta anyám homlokát, és elindult az ajtó felé. Azokhoz az idegen emberekhez tartott, akik ott álltak készenlétben az utcán, majd mondott nekik valamit, amit én, de a falu egyetlen lakója sem értett. Az idegenek vezetője hosszasan magyarázott apámnak, aki úgy bólogatott, mint egy szófogadó kiskutya. A szerbek rövidesen elmentek a falu másik végébe. Ezalatt apám bement a házba, és szólt a papnak, hogy harangozzon, mert tudatnia kell mindenkivel, amit neki mondtak a katonák. Az felállt, átment a templomba, annak is a tetejére, és elkezdte verni a harangot.

Nem kellett sokáig várni, mert az emberek többsége már így is a templom elé tódult. Mikor mindenki összegyűlt és elhallgatott, apám a templom legmagasabb lépcsőjéről elkezdett beszélni.

13

––A szerbek azt mondták, hogy mától fogva az ő ellenőrzési területükhöz tartozunk, valamint hogy nem esik bántódásunk, ha nem lázadozunk - szónokolta apám. - De ezt én kötve hiszem – tette hozzá nem mellékesen, mire mindenki szótlanul hazament.

Teltek-múltak a hetek, lassan hónapok lettek belőlük. A szerbek betartották az ígéretüket, és békében hagytak minket.

Egyik vasárnap azonban, mikor a templomba tartottunk, feltűnt a szembejövő emberek szeméből áradó feszültség. A templomhoz érve megláttunk a bejárati kapun egy kitűzött papírt. Közelebb mentünk. A mellettünk baktató szomszéd néni hangosan olvasott.

––Rendelet! E terület lakói kötelesek mától házanként terményadóval szolgálni a szerb katonákat. Azokat, akik a rendeletet megszegik, 15 botütésben részesítjük – fejezte be az olvasást a néni.

Ettől a naptól kezdődött Szomoróc meghurcoltatása. Szinte mindennapos volt, hogy valakit elvertek, mert nem volt mindenkinek kellő mennyiségű gabonája. Szerencsére a családunknak több hektár földje volt a határban, így nekünk nem kellett félnünk a büntetéstől. Ám 2 hónap elteltével újabb rendeletet hoztak, mi szerint minden lakosnak jószágai felét oda kellett adnia a szerb katonáknak.

Ebből aztán még több verés született, ugyanis a megszállók azt feltételezték, hogy rejtegetjük előlük az állatokat. A beköszöntő 1920-as év még több katonát és még több büntetést hozott magával.

Apámnak és a falu nagyobb gazdáinak oda kellett adniuk földjük egy részét, és a terményadót is megnövelték. Így már mi is szűkösen éltünk. A szerbek iránt ekkorra általános gyűlölet alakult ki. Több hónap után már egyre többet lehetett hallani a háború végéről és arról, hogy az antant győzni fog. Június közepére

14

ért hozzánk a hír, hogy a távoli Párizsban megkötötték a békét, aminek következtében Magyarországtól rengeteg területet csatoltak el, Szomorócot is.

Egész nap szólt a harang. Mindenki fekete ruhát vett fel, mi is. Az idősebb emberek és azok, akiknek rokonaik voltak Kercán, a szomszéd faluban vagy az ország más területén, nagyon elkeseredtek. Hiszen míg az előző nap olyan közel volt a szomszéd falu, másnapra mintha több országnyi terület választotta volna el őket távoli rokonaiktól. És még csak ezután jött a java! Pár héttel később ugyanis visszatértek a szerbek, és szörnyen összeverték azokat, akik még akkor is feketében voltak. Sokan azonban a verés ellenére is feketében maradtak, ezért a szerbek mindenkit összehívtak a templom elé. Kénytelenek voltunk mi is odamenni. Hallottam, amint azt mondták, hogy amiért még mindig sokan gyászolnak, elviszik a templom harangját.

A lelkész tiltakozott, és nem akarta őket beengedni a templomba. A katonák mit sem törődve vele félrelökték, majd úgy megverték, hogy néznem is fájt. A harangot így is elvitték.

Apámnak ez volt az utolsó csepp a pohárban. Elment Kercára, és elhozta magával Rankay József hadnagyot, aki a tőlünk három kilométerre lévő magyarországi határőrséget vezette. A környéken csak nekik voltak fegyvereik. Még aznap este elhívott hozzánk néhány férfit a faluból, olyan tízen lehettek. Én a szobámból hallgatóztam, mit is beszélnek a felnőttek. Nem sokat értettem belőle, mert fáradt is voltam, és halkan is beszéltek, de valami olyasmiről volt szó, hogy ez nem maradhat így, és hogy az a katonaember hoz segítséget magával.

Napok teltével aztán egyre több idegen fordult meg nálunk, vagy apám ment el estéként, és csak másnapra került haza, de semmi más nem történt. Reménykedtem hát, hogy amit azon az emlékezetes estén hallottam, az csak valamiféle játék lehetett. Az is bíztatott, hogy július végéhez közeledve egyre kevesebb lett a látogatónk. De reményeim július 31-én szertefoszlottak.

Már az ágyban feküdtem, és a lámpákat is rég eloltottuk, de nem tudtam megnyugodni, még ma sem tudom, hogy miért. Olyan 11 óra lehetett, amikor puskadörrenések hallatszottak. Azonnal kiugrottam az ágyból, és a konyha ablakához szaladtam. Azonban volt valaki a házban, aki nálam is gyorsabban reagált.

Ez az apám volt. Már vette is a cipőjét, mikorra odaértem hozzá.

––Mit csinálsz itt? Menjél aludni! – förmedt rám, majd mikor látta, hogy nem ér el vele semmit, odajött hozzám, megölelt és megpuszilta a homlokomat. – Vigyázz

anyádra! - mondta végül, majd megfogta a kilincset, megfordult és még egyszer rám nézett könnyben úszó szemeivel.

Ezután kisietett az ajtón, és én elkezdtem sírni, sőt nem is sírni, inkább zokogni.

Olyan sűrűn hullottak a könnycseppek, mintha zápor hullott volna a szemeim felhőiből. Anyám felébredt, odaült mellém, majd lassan álomba ringatott. Ő is szomorú volt, de a szemében a büszkeséget láttam és ez segített megnyugodnom.

Nagy zajra ébredtem, sokan és hangosan beszéltek a konyhában. Kimentem a szobámból, és a szememet dörzsölve figyeltem, hogy mi történik. Sokan voltak a konyhában, de az udvaron még többen álltak. Nevettek. Teljesen el voltam képedve, hogy vajon minek örülhetnek ennyire. A tömegben észrevettem apámat, aki felemelt és megölelt. Röviden elmesélte, hogyan kergették el a katonákat, hogy azok még a fegyvereiket is otthagyták. Még ebédkor is sokan voltak nálunk, de 4 órára lassan mindenki elment, csak a „lázadók” maradtak estig. Rég láttam már olyan boldognak az embereket, mint azon a napon. De ahogy ennek a napnak is, úgy az örömnek is véget kellett érnie.

Már sötétedett, amikor apámmal az utolsó harcostársait kísértük ki. Közel fél órát beszélgettek, és már köszöntek volna el egymástól, amikor a falu határából lövéseket lehetett hallani. Fáklyákkal, fegyverekkel és rengeteg társsal tértek vissza a szerbek. Apámék megijedtek, és engem beküldtek anyámért. Mikor visszatértem, már a maradék vendégek fele is eltűnt.

Apám bejött az udvarról, megcsókolta anyámat, majd ezt mondta: ––Most elmegyek, hogy titeket ne büntessenek meg. Pár nap múlva visszajövök értetek, és elmegyünk innen. Ígérem.

De nem így történt. Hamarosan elfogták és börtönbe zárták társaival együtt, minket pedig kifosztottak mindenünkből.

Több évig börtönökben ült, és a halálos ítélettől is csak a máig híres beszéde mentette meg, amelyben – mint társaitól később megtudtam – a következőket mondta: ––„Nem haragszom én a szerbekre, a horvátokra vagy a szlovénokra, de ahogy a bíró úr sem tehet arról, hogy minek született, én sem tehetek róla, hogy magyar vagyok.”

Habár évekig nélkülözve éltünk, nem haragudtam ezért apámra, sőt büszke voltam, hogy én annak a Papp Sándornak vagyok a gyereke, aki bátor társaival azért küzdött, hogy újra Magyarországé lehessen kicsi kis községünk, amely ezzel a következő generációtól kiérdemelte a Communitas Fortissimát, a Legbátrabb Község címet.

dzsí

XL./3.

HíZsoltimzettutazik utakon Láttál már sokféle foltot, de nem hagy nyugodni mi az a „Zsolti utazik”? Esetleg sohasem kerested még fel a pulóvered hátulján lévő webcímet? Kíváncsi vagy a Pulcsi és Foltmékör tanácsaira? Medgyesi Mártont kérdeztük: ––Impulzus: „Zsolti utazik”, milyen folt ez, mit lehet róla tudni?

––M.M.: Ez kérlek szépen egy jutalomfolt és egyfajta körhagyomány. Tulajdonképpen egy olyan fogadásról van szó, hogy ki tudja minél messzebbre elvinni a villanykaros pulcsiját. Ilyen folttal jutalmazzuk azt, aki hordja a pulóvert valahol (ami nem hátrány, ha különleges helyszín), és ezt a nemes eseményt megfelelő módon dokumentálja.

––Szóval teszem azt, ha én szeretnék beszállni ebbe a játékba és küldök magamról egy fényképet, amin a villanykaros pulcsiban feszítek mondjuk Krakkóban, akkor én is kapok ilyen foltot? Úgy, hogy közben körtag sem vagyok?

––Nem kell körtagnak lenned és igen, ha készítesz egy képet, illetve pár sorban leírod, hogy hol voltál és hol hordtad a pulcsit, akkor kapsz ilyen foltot tőlünk, van raktáron. Opcionálisan azt is megírhatod, hogy hányan fordultak meg a pulcsid láttán az utcában, ahol jártál.

––Hova küldhetem ezt a beszámolót?

––Erre van egy külön e-mail címünk, de nagyon megfelel az is, hogyha a levelezőlistánkra beküldöd. Viszont az akció előtt mindenképp javasolnám, hogy tekintsd meg az oldalunkon a korábbi beszámolókat.

––Az utazófolton kívül milyen foltot lehet még nálatok kapni?

––Általában megrendelésre dolgozunk, de kapható nálunk villámfolt, amellyel sokan például a BME-n lehúzott évek számát jelzik.

––Én is rendelhetek foltot?

––Természetesen, egyéni rendelésekkel is foglalkozunk, viszont nem feltétlen tudjuk szoros határidővel vállalni, hiszen általában különböző körök megrendeléseivel foglalkozunk, szóval mikor javában készülnek például a képzésfoltok, akkor elképzelhető, hogy csak egy hónappal később tudjuk az egyéni foltodat elkészíteni.

––Hány fő tud jelenleg hímezni nálatok?

––Körülbelül 8-10 emberről beszélhetünk, de mindig vannak újoncaink is, akik 5-6 óra aktív hímzés után már lehetnek rendes tagok.

––Úgy hallottam van egy „olcsó” masinátok, ami helyettetek hímez, ahelyett, hogy rendesen kézzel dolgoznátok. Nem csalás ez?

––Képzeld, hosszú évek óta már a nagyüzemekben sem nagymamákat alkalmaznak egy-egy hímzett ruhanemű elkészítésére, hanem gépeket. Egyébként valóban egy „olcsó”, 1,2 millió forint értékű (használt) géppel dolgozunk. De van jóval kisebb

Holnap

értékű hímzőgépünk nevek ruhára hímzésére, és van egy varrógépünk is.

––Néhány gyakran elkövetett megrendelői hibáról tudnál mesélni? Hátha segít, hogy ritkábban forduljanak elő.

––Az aprólékos és részletes foltokat nehéz, vagy lehetetlen megcsinálni, főleg nagy, egybefüggő területeket lehet könnyen elkészíteni, ennél fogva az egyszerűbb grafikai alkotásokból lehet csak folt.

Sok éves remény az emberekben, hogy színátmenetet is hímzünk, pedig valójában azt nem lehet. Tapasztalat, hogy 4-5 színnél nem kell több egy foltra, ennél több színnel már nem szép a hímzés, már-már giccsbe hajlik. A foltok elkészítéséhez egységes háttérszín kell, hiszen ez adja majd a folt alapját. Pólóból csak a gallérosat tudjuk hímezni, a többinél az anyag összehúzódik vagy kiszakad. Zoknit, inggallért és csuklópántot sem tudunk hímezni vagy méretük, vagy anyagvastagságuk miatt. Sál vagy törülköző, esetleg textil pénztárca jöhet.

Góc

40 év cikkei

...hiszen a problémát mindig ez okozza: messzejáró gondolatok egy szebb jövőben, s mindezt, barátom, még az is fokozza, hogy szerelem és siralom suhan a szellőben.

Mint mikor kiállsz egymagad az üres útra, S előtted bömbölve megindul a bölénycsorda Hűlt helyeden nem marad, csak füves puszta Te pedig szállsz a gonddal - porfelhőben, elsodorva.

Ez pontosan olyan, mikor elkezdesz élni, Támolyogva, szép lassan, előre botladozva, Ez pontosan olyan, mikor elfelejtesz félni, Siker vakító fényében hitetlenként imádkozva.

Ha meg szeretnéd ismerni az egész világot, Jöjj velem: holnap már boldogok leszünk.

Addig tagadd meg szabadságod és felebarátod: A Nap nem kel fel többé, de holnap boldogok leszünk.

Goretity Dániel 2011. május 31.

Folytatjuk a visszaemlékezést. Ezúttal Georgie válogatott XXVII. és XXVIII. évfolyamban megjelent cikkeink közül. Az irományok válogatója az egyik novellaírónk, így nem meglepő módon sok szépirodalmi mű került a válogatásba, de előfordul köztük néhány viccesebb darab is. Az ebben az évfolyamban újra bevezetett szokás szerint ismét főzünk, bár a végére most került egy friss recept is.

Jó szórakozást kívánok Georgie és az Impulzus szerkesztősége nevében az elkövetkező néhány oldalhoz!

Góc

15

Malac Az egyik pillanatban még tiszta volt az égbolt, a másikban már felhők lepték el az eget, a következőben pedig már zuhogott is az eső a farm felett. A disznók, amint megérezték testükön az első cseppeket, ijedten kapták fel a fejüket, és indultak meg az ól felé. Tizennyolc állat szaladt a biztonságot jelentő tető alá, de csak tizenhét talált megfelelő helyett magának, ugyanis az ólat csak egy tucat állatra tervezték, de ebben az évben különösen jó volt a szaporulat, és a gazda úgy gondolta, ahol egy tucat állat megfér, ott akad hely tizennyolcnak is. Nos, a gazda tévedett, az egyik malac sehogyan sem talált védett helyett magának: bárhogyan is próbált befurakodni a többiek közé, azok hangos röfögéssel kilökdösték maguk közül a betolakodót. Malacunk – amely egyébként soványabb és kisebb volt a többieknél, ezért is sikerült kitúrniuk maguk közül a többieknek – végül feladta a hiábavaló próbálkozást és dacosan az udvar közepére gyalogolt, ahol levetette magát a sárba, orrát mellső lábai alá dugta és némán tűrte az egyre inkább erősödő esőt.

A közelben egy gyógyszergyár kéménye kékeszöld füst-pamacsokat eregetett békésen a levegőbe, melyek egy új típusú tabletta gyártása során keletkeztek, és a kiváló minőségű szűrőberendezés ellenére is igen különös anyagokat tartalmaztak. A keleti szél a füstöt a farm felé sodorta, ahol az, találkozván a felhőkkel, elvegyült az esőben, és elindult a föld felé, hogy beterítse a farm teljes területét, az ólat, az udvart, a vályúkat, és a kintrekedt disznó testét.

A hét hátralevő részében semmi említésre méltó nem történt, több eső nem esett, az ól lakói élték megszokott életüket. A megázott disznó viselkedése sem hagyott semmi kívánnivalót maga után, evett, ivott, dagonyázott együtt a többiekkel, talán csak az tűnhetett volna a fel egy figyelmes szemlélőnek – ilyen azonban sajnos nem akadt –, hogy állatunk időnként mélázva, mozdulatlanul állt néhány másodpercig, majd furcsán megrázta a fejét és szaladt tovább a többi disznóhoz.

A következő kedden azonban különös esemény történt: a gazda hatéves kislánya az ól közelében játszadozott új labdájával. A kislány még nem volt teljesen ura játékszerének, minden bizonnyal ennek tudható be, hogy egy félresikerült dobás után a labda az ólban kötött ki. A disznók hangos röfögéssel szaladtak szét a váratlan támadás után, csak egyikük maradt ott ahol volt, kíváncsian méregetve a labdát. A kislány az ól ajtajához futott, de ott megtorpant, hiszen édesapja megtiltotta neki, hogy kinyissa azt. Ő kint volt, a labda bent, a játéknak úgy látszott menthetetlenül vége, a kislány szája lefelé görbült. Ám ekkor a disznó, aki úgy döntött, hogy tulajdonképpen semmi félnivalója nincs a labdától, közelebb

16

40 év cikkei – Válogatás XXVII./0. lépdelt a játékszerhez, orrával megdöfködte, majd amikor erre sem történt semmi váratlan, egy kecses mozdulattal kifejelte azt az ólból.

A kislány szája elkerekedett a csodálkozástól, tágra nyílt szemmel figyelte a nem mindennapi mutatvány főhősét. Majd amikor elrendezte magában a dolgokat, jól nevelt gyermekhez illően így szólt: ––Köszönöm malac!

A disznó tétován közelebb lépdelt az ekkora már mosolygó kislányhoz, összeszedte minden erejét, koncentrált, és...

––Malac... – mondta tétován, mivel szókincse erre az egy szóra koncentrálódott. A disznók gégefője nem igazán alkalmas beszédre, így aztán nem volt teljesen tiszta és tagolt a szó, amely elhagyta a disznó száját, de azért a kislány számára nyilvánvaló volt, hogy az állat, amely az előző pillanatban volt olyan kedves és visszapasszolta neki a labdáját, kimondta azt a szót, hogy malac. Erre nem nagyon volt felkészülve, csak állt és tátott szájjal bámulta a disznót. A disznó sem volt biztos benne, hogyan is kellene folytatni ezt a különös párbeszédet, pláne az ő erősen korlátozott-nak mondható szókincsével, így hát biztos, ami biztos elismételte, az előbbi szót: – Malac.

Az események tükrében ez hibás döntésnek bizonyult, a kislány ugyanis sarkon perdült és hátrahagyva labdáját elfutott. Többé nem merészkedett az ól közelébe.

Az elkövetkező napok ismét békésen teltek, a disznó – és nemkülönben a kislány –, emésztették magukban az eseményeket, végül is egyikük sem szólt egy szót sem senkinek a dologról. Szombaton megint esni kezdett, de ekkor már csak tizenhét jószág iramodott a tető alá, a tizennyolcadik valami különös, meg-magyarázhatatlan vonzalmat érzett az eső után, és úgy döntött kint marad.

Nem kellett csalódnia: ismét keleti szél fújt, kedves füstpamacsokat szállítva a farm fölé.

Hétfőn munkások érkeztek, hogy egy újabb disznóólat építsenek a régi mellé, a további, várhatóan kedvező szaporulat miatt. A munkások rádiót is hoztak magukkal, és azt a régi ól egyik kerítésoszlopára állítva hallgatták, gondolván, így jobban megy majd a munka. A disznó hamarosan megbarátkozott a technika e jeles vívmányával és napjait a készülék alatt fekve töltötte. Különös módon társaira nem gyakorolt ekkora hatást a rádió.

Hősünk hamarosan jelentősen előrelépést könyvelhetett el szókincsbővítés terén, de egyelőre még túl erősen élt benne a legutóbbi beszélgetés kudarca, ezért inkább nem próbálkozott. Ám ahogy telt-múlt az idő, bátorsága nőttön nőtt – közben az eső is esett néhányszor –, így hát egy napon úgy határozott, kapcsolatba lép valakivel a kintiek közül, a bentiek ugyanis bármiféle kommunikációra alkalmatlanok voltak. Először arra gondolt, valamelyik munkást szólítja meg, de aztán

letett tervéről miután azok az ól felé mutogatva többször is a „büdös disznók” kifejezést használták. Nem volt ugyan pontosan tisztában e szavak jelentésével – különösen az első szóval volt bajban –, de azt azért érezte, hogy nem túl hízelgő rá, és társaira nézve.

Elhatározta, hogy magával a gazdával vált néhány szót. Elkerülendő a kudarcot, pontosan kitervelte, hogy mit is fog majd mondani, felkészült a lehetséges válaszokra, és a mondatok kiejtését éjszakánként az ól egyik félreeső sarkában szorgalmasan gyakorolta. Úgy gondolta, az a legjobb, ha a gazdát a saját házában keresi fel, ezért tanulmányozta az ól zárját, és hamarosan rájött, nem is olyan nehéz kinyitni azt, csupán a kallantyút kell kiakasztani az orrával. Természetesen azt is megtanulta, hogyan zárja vissza az ajtót, megakadályozandó társai elkóborlását, mialatt ő a gazdával tárgyal. Céljai nemesek voltak és becsülendők: olyan kérdéseket szeretett volna feltenni a gazdának, amelyek nagyon foglalkoztatták, de magától nem találta meg rájuk a választ. Olyasmiket szeretett volna tudni, hogy vajon hol tartja a gazda a kismalacokat, mielőtt azok az ólba kerülnek, hová lesznek azok a disznók, akiket időnként elvisznek, de vissza soha nem hozzák őket, illetve, hogy mi van a farmot határoló zöld mezőn túl, amit az ól kerítésének rácsain át látni.

Azt gondolta felkeresi a gazdát, elmondja kérdéseit, az pedig ad neki egy tál moslékot, esetleg megvakargatja a füle tövét, és közben választ ad kérdéseire. Az események sajnos nem igazolták várakozásait.

A jeles nap reggelén orrával kinyitotta az ól kapuját, gondosan visszazárta maga mögött, majd elkocogott a gazda házáig.

Az első problémába itt ütközött: az ajtó zárva volt, a kilincs pedig elérhetetlen magasságban tanyázott. Az az igazság, erről teljesen megfeledkezett. Persze nem az a fajta disznó volt, aki könnyen feladja, ezért gondolkodóba esett, majd jobb megoldást nem látván úgy döntött, megpróbálja betörni az ajtót, ezért teljes erővel nekirontott az ajtónak, amelyről fájdalmasan visítva pattant vissza: keményebb volt, mint hitte. Ennek ellenére az akció sikeresnek volt minősíthető, hiszen a gazda meghallotta a különös zörejt a bejárat felől, és kijött, hogy megnézze, mi történt. Amikor a gazda kinyitotta az ajtót, hősünk a második roham után visszapattanva feküdt a földön, panaszosan nyafogva.

––Hát ez meg hogy jött ki? – motyogta maga elé a gazda, amikor észrevette az ajtó előtt lábadozó jószágot. A disznó igazából nem így képzelte el a találkozást, kicsit ös�sze is volt zavarodva, talán ezzel magyarázható, hogy nem az előre eltervezett szöveget kezdte el mondani: ––Malac. Bemegy ház.

40 év cikkei – Válogatás Az események teljesen másképp alakultak, mint azt hősünk várta, a gazda ahelyett, hogy beengedte volna, sóbálvánnyá dermedve állt a bejáratban. Ekkor érkezett meg a gazda felesége bentről.

––Mondtam, hogy el fog dőlni, ha... ez meg mi?

A disznó az asszony felé fordult: ––Bemegy ház, kérdez. Kérem. – Majd a nyomaték kedvéért még hozzátette: – Malac.

A hatás persze most sem maradt el: az asszony sem kapott levegőt a meglepetéstől. A disznónak jobb ötlete nem volt, így hallgatott. A gazda tért magához elsőnek.

––Ez beszél – summázta az eseményeket.

––Beszél – értett egyet vele a felesége.

––Beszél – ismételte a gazda.

––Beszél – kapcsolódott be a disznó.

––Megint – mondta az asszony, még mindig teljesen meg-babonázva.

––De hát hogyan...? – sűrítette egy kérdésbe mindkettőjük kételyeit a férfi, de sajnos senkitől nem kapott választ, így kénytelen volt beletörődni a tényekbe.

Az események innentől kezdve felgyorsultak, a gazda az asszonyt bízta meg a disznó őrzésével, amíg ő elszaladt az állatorvosért, gondolván, ő bizonyára tudja, ilyen esetben mi a teendő. Az állatorvos eleinte kétkedve fogadta a kissé zavarosan előadott történetet a beszélő disznóról, de végül úgy döntött, megnézi az állatot. Amikor visszaérkeztek a farmra, az asszony és a disznó még mindig a ház bejáratában álltak, az állat úgy tűnt, teljesen visszanyerte lélekjelenlétét – nem úgy az asszony –, és valóságos kérdésözönt zúdított a nőre, de sajnos semmiféle választ nem kapott. Az állatorvos sem volt teljesen felkészülve a találkozásra egy beszélő állattal – igazság szerint az hitte, hogy mire visszaérnek, a csodálatos disznó már nem lesz sehol –, ám a disznó ott volt, teljes életnagyságban, és minden kétséget kizáróan beszélt, sőt kérdezett: ––Mezőn túl, mi? Kicsi malac honnét? Nagy malac hova?

De az emberek nem nagyon figyeltek rá, a gazda és neje az állatorvost nézték, tőle várták a megoldást, vagy legalább némi magyarázatot az eseményekre. Az állatorvos egy ideig tátott szájjal nézte a folyamatosan kérdező csodát, majd amikor úgy érezte, hogy igazán mondania kellene már valamit, tömören így szólt: ––Értem. – Ez persze nem volt teljesen igaz, tulajdonképpen maga az orvos sem tudta, miért pont ezt a szót mondta, de legalább a gazda és felesége megnyugodott, hogy jó irányban haladnak a dolgok. Az állatorvos ezután úgy döntött, jobb az ilyesmit szakemberre bízni, ezért megkérdezte, van-e telefon a házban, majd az igenlő válasz után a területi állatkórház számát tárcsázta, ahonnét egy „különleges esethez” szállítókocsit kért.

Az autó példás gyorsasággal – mintegy negyed óra alatt – a helyszínre érkezett,

majd miután a személyzet magához tért első megdöbbenéséből, a disznót egy ketrecbe tuszkolták, hogy a kórházba szállíthassák. Az állat – aki úgy gondolta, ez hozzátartozik a dolgok rendes menetéhez – megadóan tűrte a megpróbál-tatásokat, persze a kérdéseit szakadatlanul ismételgette, ám választ még mindig nem kapott, de – jelleméből fakadóan – kitartó volt, így nem adta fel. A kórházban fehér ruhás emberek vették körül, akik állandóan a fejüket csóválták, és egyre csak azt hajtogatták, hogy: ––Érthetetlen... – meg azt, hogy: – Hihetetlen...

A disznót ezután egy újabb helyre szállították át, ahol az embereknek már nem csak fehér köpenyük, hanem szemüvegük is volt, sőt némelyikük még szakállt is viselt. Ezek az emberek körülállták a disznót, fémtárgyakat nyomtak az oldalához, megnyomkodták különböző helyeken, majd anélkül, hogy egyetlen választ is adtak volna kérdéseire, ketrecbe zárták, kimentek a szobából, és leoltották a villanyt. Így telt el a nap. A malac gondolkodóba esett, és bármilyen kellemetlen is volt, be kellett látnia, hogy nem teljesen így képzelte a kapcsolatfelvételt az emberekkel. Ennek ellenére bizakodó volt, előbb-utóbb minden bizon�nyal meghallgatják majd.

A következő napokon folytatódtak tovább a vizsgálatok: a disznó fejére egy különös sisakot húztak, amelyből vezetékek lógtak ki, hogy egy nagy fémdobozhoz csatlakozzanak. Újabb és újabb fehér ruhás emberek érkeztek, akik sorra hümmögni kezdtek a beszélő állat láttán. Néhány nappal később sok ember özönlött a szobába, három közülük leszorította a disznót, egy negyedik pedig injekciót nyomott az állatba. Ez igen fájdalmas volt, a disznó persze rögtön szólni akart, hogy fáj, de valahogy nem találta a megfelelő szavakat, és hamarosan elvesztette az eszméletét. Amikor magához tért, már sötét volt, a ketrecében feküdt. Furcsa gondolatai támadtak, elképzelte, hogy vajon mit csinálnak most a társai, felidézte az ólat, meg a zöld mezőt a rácsokon túl. Aztán eszébe jutottak a kérdései amikre még mindig nem kapott választ, végül arra gondolt, hogy majd másnap biztosan megkapja a feleletet és erre a gondolatra mély álomba merült. Ám csalódnia kellett, a másnap válaszok helyett, újabb injekciót hozott. A disznó amikor meglátta a tűt, tiltakozni kezdett: ––Nem akar. Fáj. Malac kérdez. Kérdez.

Akar válasz. Nem akar fáj.

Az orvosok éppen az injekció előkészítésével voltak elfoglalva, ami igen nagy összpontosítást igénylő művelet, és amikor már harmadszor voltak kénytelenek előről kezdeni az egészet, az egyikük így fakadt ki: ––Csend legyen!

Ez volt az első alkalom, hogy hozzá szóltak, érezte a pillanat súlyát a disznó, így hát csendben maradt, csak amikor az injekciót

XL./3. testébe szúrták, akkor hallatott még egy utolsó „fáj”-t. Ez volt az utolsó alkalom, hogy beszélni hallották, a továbbiakban egy szót sem szólt, néha panaszosan röfögött. Az orvosokat a váratlan fordulat még jobban ös�szezavarta, végképp nem értettek semmit.

A vizsgálatokat természetesen folytatták, de az állat ettől a ponttól kezdve pontosan úgy viselkedett, mint egy hétköznapi disznó.

Néhány héttel később az orvosok végleg feladták a reményt, hogy az állat ismét megszólal, az eset iratait a „Megmagyarázhatatlan Jelenségek” feliratú dossziéba rakták, az ügyet lezárták, a disznót pedig visszaküldték tulajdonosához a farmra.

Amikor az állat hazaért, a szállítómunkás kivezette a ketrecből, és a gazdáék elé állította: ––Nem beszél – magyarázta a dolgot.

––Nem beszél – mondta kissé csalódottan a gazda a feleségének.

––Nem beszél – tette hozzá a disznó, persze csak gondolatban.

––Nem – búcsúzott el végül a munkás.

A disznót visszavezették megszokott helyére az ólba a többi állat közé, és ezzel minden visszazökkenni látszott a régi kerékvágásba. Ámde hősünk hazatérve sem talált megnyugvást, kérdései továbbra is gyötörték, és minél több és több időt töltött az esőben az elkövetkező hetekben, annál inkább érlelődött benne az elhatározás, hogy ismét szerencsét próbál. Az elhatározást hamarosan tett követte: egy csendes nyári estén, amikor a többi disznó már nyugovóra tért, ismét kiakasztotta orrával a kallantyút az ól bejáratán, de ezúttal nem balra, a gazda háza felé vette az irányt, hanem jobbra, a zöld rét irányába: úgy döntött maga jár utána a dolgoknak. Hamarosan választ is kapott egyik kérdésére: a zöld mezőn túl, egy másik zöld mezőt talált. A válasz ugyan kielégítő volt, de egyszersmind egy újabb, nyugtalanító kérdést vetett fel.

A sötétre való tekintettel a disznó a további kutakodást másnapra halasztotta és egy fa alá leheveredve hamarosan álomba szenderült. A következő napon az újabb kérdésére is választ kapott hősünk: a második zöld mezőn túl az erdő következett.

––Megy ez! – gondolta vidáman, miközben a fák között bandukolt. És optimizmusa valóban jogos volt, hiszen ez a nap valódi fordulatot hozott életében, végre olyanokkal találkozott, akik nemcsak meg-hallgatták kérdéseit, de némelyikre még választ is tudtak adni. Ha valaki az este folyamán az erdő szélén járt volna – de sajnos senki nem tartózkodott a környéken, talán a kezdődő eső miatt –, láthatott volna egy disznót, két lovat, és egy kutyát a keleti szélben, amint éppen arról beszélgetnek, vajon mi lehet az erdőn túl?

Balázs

17

Ford, az igazmondó ––Szasz Ford!

––Szasz Király. Hívattál.

––Hogy megy a bükkfapumpa-biznisz?

––Fogy a bükkfa...

––Hát igen... itt ragadtunk ebben az országban... csak én ilyen király f*sz lettem, te meg ilyen igazmondó f*sz.

––Wrghf – mormolta Ford fáradtan bólogatva, miközben ruháját babrálta.

––Menő a szűröd, Ford – jegyezte meg a Király.

––Ja. Csebisev gyártmány. Egy idétlen juhrobbantót kellett elkapni a múlt héten. Ezzel fizettek... lehet fogni rajta a Szlovák TV-t... – markolt bele a gúnyájába unott arccal.

––Mindig is értettél az elkapáshoz... Na, de nem smúzolni hívtalak igazmondó... Nagy veszély fenyegeti az országot. Északról jelentették, hogy átlépte az országhatárt a 6000 orrú szkafanderes rozsomák... már megint – tette hozzá morogva kisvártatva.

––6000 orrú? Nem rossz...

––Ha legyőzöd, megkapod a lányomat, a szépséges Neltédit – folytatta a király, miközben a trón mögül előlépett az alku tárgya. Ford már éppen nyújtott volna kezét a lány felé, mikor a király hirtelen magához rántotta Neltédit.

––Először csak ennyit – és azzal levágta a lány egyik karját, aki aztán sikoltva elájult.

– A többit majd ha legyőzted a szörnyet – vigyorgott a király. – Van valami kérdésed?

––Az Ön macskáját össze kell zavarni! ... Ja ... nem – javította ki magát zavartan Ford, aztán elindult kifelé, a királylányhoz rohanó szolgák között. Kicsit már keverte a szövegeket.

––Heló heló – lépett elő egy fa mögül a rozsomák vigyorogva, miközben hamisan bendzsózott.

––E – nyögte fáradtan Ford.

––Na mit állsz ott Ford? Mi volt az apád, blokker lemming vazeg, miért nem jössz

közelebb, he? – ingerelte jódlizva.

––Mi ez a nánináni? Teljesen lerombolja a sárkányokról alkotott képem...

––De én nem is vagyok sárkány, te félmajom.

––Hm... tényleg... – pislogott Ford. – De... végül is mindegy... 10másodpercvanhátra.. blabla.. – hadarta az előírásos szöveget, majd egy hirtelen mozdulattal kikapta a rozsomák kezéből a bendzsót és a szkafanderen keresztül leszúrta.

––Nahát... – nyögte a rozsomák meglepett tekintettel a kamera felé fordulva, ha lett volna, majd holtan összerogyott.

––Hát... kösz, hogy hülye voltál... kösz, hogy hagytad magad kinyírni, haaouuuuuu... – morgolódott nevetve Ford, majd elindult lassan a királyi vár felé, magában dúdolva.

“I got a 65 wolverine...” Nagyjából idáig jutott, mikor hirtelen szokatlan hang szólalt meg az egyik bokorból. ...Iskljucen turbo zagar 2002. Novije komandi ob Commodore64. – hangzott az érthetetlen szöveg. Ford kíváncsian benézett az ágak möge, ahol egy süveges alak két menyétet dörzsölt egymáshoz éppen nagy lelkesedéssel.

––Ponovi postupák! – ordította mérgében, amikor az egyik kis állat megharapta kezét.

––Hello – szólt Ford higgadtan.

––Eeööghh... köszöntelek igazmondó – ugrott fel riadtan a varázsló, miközben a menyéteket ijedten háta mögé hajította.

––Nem akartalak ám megijeszteni.

––Öööö... semmi baj, csak éppen... hehehe... nem számít. De ha már itt vagy... – folytatta a süveges magabiztosággát lassan visszanyerve, egy papírt elővéve zsebéből.

– Általános mesehős solution provider szakvizsgát tehetsz, ha akarsz. “Felajánlott királylány”, “Legyőzött ellenség”, “Sárkányok és lidércek II.” aláírás megvan,... igeeen..., “Mesék és sztochasztikus rendszerek” aláírás rendben, “Mocsári túlélések” laborjegy

Palacsintasüttő K épület, Aud. Max., „A tudomány korlátai” előadás. Az előadó épp ott tart, hogy: ––... Az időben nem utazhatunk visszafelé, mivel ez ellentmondana az anyagmegmaradás elvének. Az indulási oldalon a világegyetem 80 kilóval csökkenne, az érkezési oldalon meg ugyanennyivel nőne.

De filozófus fejjel is megközelíthetjük: Ha visszamehetnék az időben, akkor megölhetném a nagyapámat, de akkor meg sem születnék, tehát vissza se mehetnék, hogy megöljem a nagyapámat, stb. ...

Ebben a pillanatban nyílik az előadó

18

40 év cikkei – Válogatás

ajtaja, és a belépő azonnal megszólal: ––De igenis lehet időutazni. Senki nem bizonyította be, hogy nincsen gondviselés, az viszont megakadályozhatja, hogy megöljem a nagyapámat.

Közben jön le a lépcsőn, szinte mindenki őt nézi. Néhányan, akik az előadó reakcióját lesik,

XXVII./7. stimmt etc. etc. – sorolta tekercsét bámulva a varázsló. – Már csak egy utolsó próbát kell kiállnod – nézett fel végül papírját ös�szegöngyölve.

––És mi az?

A süveges három borítékot rántott elő a köpenye alól.

––Húzz egyet közülük.

––Rendben – vette el a jobb szélsőt Ford, kibontotta, majd magában olvasni kezdett.

––Bhrpmpfffff... – hallatszott a varázsló fojtott röhögése.

––Most mi van? – kapta fel fejét hirtelen az igazmondó, de már csak annyit látott, hogy a süveges kezét szája elé téve, a nevetéstől fuldokolva futni kezdett az erdő irányába.

Mikor Ford a felrobbant papírral a kezében lassan magához tért, kormos arcát törölgetvén, arra az elhatározásra jutott, hogy a varázslót előbb a révész csónakja alá kötözi egy kis hajókázás erejéig, és csak utána ássa el élve. Morfondírozását két alak jövetele zavarta meg. Egyikük magas, feketeruhás férfi, magabiztosan lépdelt, míg társa kissé imbolyogva bicegett mellette.

Arcát befedte a korom, ruhája szakadtan lógott rajta, haja fittyet hányt a gravitációnak, szabad kezében pedig egy füstölgő papírt szorongatott.

––Az én nevem Tzsarap Sekter – szólt a feketeruhás, mikor Ford elé értek. – Ez meg itt az unokabátyám, Tallámorab Sevtet – mutatott társára. – Ne tévesszen meg a látszat, kemény srác, hámozatlanul eszi a banánt. Segítünk elkapni a süvegest – fejezte be végül és a zsebéből elővett egy Pershing rakétát.

––Egy kicsit kezd elhülyülni a jelenet, nemdebár? – próbálkozott Ford.

(Folyt. köv.)

Cham

XXVIII./10. láthatják, mint nyúlik előre a feje, és a döbbenet hogy formálja át az arcát.

Az érkező leér, és széles mosollyal körbenéz; most már mindenki számára egyértelmű, hogy az előadó két példányban van jelen a teremben.

Néhol döbbent csend, másutt lázas sustorgás.

Csak percek múlva jut eszébe valakinek, hogy egyetemi tanároknak is lehet ikertestvérük.

Insanus

40 év cikkei – Válogatás

Heuréka

Paranoia

XXVII./0.

Végre megértettem. Rájöttem. Kész, vége: meghaltam, és a purgatóriumba kerültem, ahol egész nap a Budapesti Műszak-barbári Elvesztemen bolyongok, és időről időre, mikor már úgy érzem, hogy rosszabb nem lehet, meglátom a Nőt, Aki Túl Jó Lenne Hozzám (csak azért, hogy hirtelen mindent elfelejtsek, és újrakezdjem végtelen bolyongásom). Most is csak én vettem észre őt (pedig rövidlátó vagyok), de megszólítani nem mertem, mert egy idősebb úrral beszélgetett. Óvatosan elosontam mögötte, és csak a távolból néztem vissza rá.

Zombiként keresem tovább az I.B026 fantázianevű termet, ahol az órám már 35 perce tart. Néha benyitok egy ajtón, és reménykedem, hogy nem vadidegen embereket találok, érthetetlen matematikai varázsigéket mormolva, de ritkán ér az az öröm, hogy az emberek tengeréből érthetően beszélő előadó szigete, vagy ismerős sorstársam bukkan fel. Mire a túl sok lányból rájövök, hogy ez biztosan nem a megfelelő terem, a tanár becsukja az ajtót, a diákok elcsendesednek és ahogy próbálom elhagyni a terepet, az előadó megkérdi: ––Rossz előadásra jöttél?

––Igen –felelem. Soha ilyen fergeteges sikert nem okozott még a válaszom.

Szabadidőmben állóképességet növelő sportot űzök a dékáni hivatal folyosóján, vagy a Hallgatók Számára Kiszámíthatatlan számítógépek előtt, amik a legfontosabb információt tartalmazó (26. szinten nyíló) ablak letöltése közben fagynak le, feltéve, hogy a diákigazolványon, személyin, TB kártyán, TAJ számon, bankkártyán, kölcsönzőjegyen, telefonkártyán, RD műhely belépőkártyán, adóigazolványon, PIN kódot, login jelszavakat stb. tartalmazó cetlin kívül a HIR kártyát sem hagyom otthon.

Szerencsém volt. Egyetlen HáRe előadás alatt kiszabadultam a Nő által rám gyakorolt hatás alól, és az utóbbi néhány mondatot már csak a lendület íratta velem, de mi lesz velem, ha ismét látom őt?

Erre pedig nagy az esély, hiszen idén négy egyetemi látogatásom során kétszer is láttam! Az elkeseredésemet már csak az időjárás fokozhatja tovább, idegállapotom az összeomláshoz konvergál miközben a következő előadásra próbálok eljutni, de végül mégsem éri el azt. Évfolyamtársaim folyamatos zajongása arra kényszerít, hogy teljes figyelmemet az előadónak szenteljem, aki (hála a Magasságos Rektornak) nem dob minket rögtön a mély vízbe, így túlélem ezt is, és mivel nincs több órám, az ítélet végrehajtása elnapolódik.

Pafi

XL./3.

XXVII./0. kisajátítani más emberek érzéseit. És jó dolog látni, hogy ők is haboznak elfogadni az erősebb akaratot. Aztan mégiscsak. Mert élni ugye, azt kell. Na meg aztán, mit szólnának a szomszédok? Tiszta sor.

Na meg az is látszik, hogy ők is csak differenciálható dolgokban tudnak gondolkodni. Ha valami egység-ugrásszerűen történik, kiakadnak. A baj nem is a differenciálhatósággal van, a baj az, hogy egyesek gondolkodása periodikus is.

Visszatérve a rothadás meg az élet problémájára, a valóság nem ennyire drámai. Pontosan azért, mert sokan vagyunk, ha két emberből meghal az egyik, az bizony ötven százalékos veszteség, ha egymillióból ötszázezer, az is, de milyen sokan maradnak így is? Hát valahogy így képzelem ezt a nem élet, nem halált. Ha nagyon tömören, és túlzóan egyszerűsítő, nagyvonalú és hebehurgya analógiákat használva próbálnék fogalmazni – és ugyan miért ne tenném –, akkor azt mondanám: „A fantázia a valóság aszimptotája”.

Nagy hülyeség, az biztos. Ugyanis én hallom, amint a szerteszakadó valóság belereccsen a képzeletembe.

„Mer’ igazából vége, csak nem vettük észre, hogy mikor és hol fogyott annyira el szegény, hogy most ünneplőt kell venni, berúg majd sok legény” Mindenfelé pusztaság, pusztaság, amíg csak a szem ellát. Egyetlen ember sétál tétován az elhagyatott benzinkút nyikorgó maradványai közt. Néha belerúg egy-egy kavicsba, az messze száll, és hangos koppanással nekicsapódik egy üresen kongó benzineskannának. Így képzelik némelyek a világvégét, amióta a lángoló pokol gondolata már nem elég riasztó és nem elég időszerű. Mások meg a Földet már most egy másik világ poklának tekintik. Tévedés, a pokolban rend van. Nem ösztönös, hierarchikus rend, hanem tudatos belátáson alapuló rend, mi mást tehetnék, ha nem ezt?

Rothadást jósolni könnyű, életet meg vidámságot szintén, csak kellően el kell zárnod magad a külvilágtól. A kettő közötti dolgokra rátalálni, az nehéz lehet.

Miért, mi van a rothadás meg az élet között? A haldoklást leszámítva, na ugye, hogy semmi?

A Sorsod Rád van Írva! Na persze, hogyne. Itt van a homlokomon nyomtatott nagybetűkkel, itt a mobilom PIN-kódja (mindig elfelejtem), és a kutyám születésnapja között. Azért valahol kellemes lehet

XXVIII./10.

lsp

Hogyan (ne) írjunk e-mailt?

Ha kapsz egy hosszú levelet, tele viccekkel, amelyeket egyébként bárki letölthet a Netről, küldd el az évfolyamlistára! Ha valaki más küld ilyet, és neked tetszik, válaszolj rá (természetesen a listára), idézd be az egészet és írd utána, hogy neked tetszik.

Hadd örüljön, aki küldte, így máskor is fog küldeni.

Ha számodra érdekes álláshirdetés érkezik az évfolyamlistátokra, válaszolj rá a listára, hátha másokat is érdekel, hogy jelentkeztél!

Az aláírásodba mindenképp tegyél valami jó nagy ASCII-art-ot, első ránézésre látsszon a leveleden, hogy te írtad.

Ha valaki magánba ír neked valami olyat, ami nem tartozik másra, akkor forward-old el valami nyilvános listára, amelyen olyanok vannak, akik ismerik az illetőt. Plusz featureként vágj ki belőle részeket úgy, hogy félre lehessen értelmezni, és kommentáld viccesen!

Ha valami bírálót ír valaki a levelében, okvetlenül küldd el az érintetteknek, hadd tudjanak róla! Fontos, hogy mindenkinek küldd el, akinek köze lehet hozzá! Például: ha valaki leír valami rosszat egy laborvezetőről,

mindenképp forward-old a levelet a laborvezetőnek és a tárgyfelelős oktatónak is.

Ne törődj vele, hogy a társaid mérgesek lesznek és elítélik az ilyesmit, úgysem derül ki, hogy te voltál! A lényeg, hogy mindenkinek rossz legyen: a mérésvezető utálni fogja azt, aki írta a levelet és az oktató sem fog örülni, hogy panasz van a mérésvezetőre, így a tárgyra is.

Ha valaki valamilyen tárgyból elérhetővé teszi a házi feladatát, hogy segítsen a társainak, azonnal írd meg a tárgy oktatójának!

Ne feledd: minél jobb jegyet kap egy évfolyamtársad, annál rosszabbak a te esélyeid!

Ha anyázni van kedved, csinálj egy freemail-es accountot, és arról írj a listára!

Nyugodtan dühöngd ki magad, nem fogják tudni lenyomozni, hogy te voltál.

Ha nem kapsz szoctámot vagy ösztöndíjat, azonnal írd meg a listára!

Ha egy haverod ír valamit a listára, válaszolj valami olyat, amit csak ti érthettek -- ez olyan misztikus lesz a többi listatagnak, és ettől vagányabb leszel a szemükben.

Gyenes Tamás

19

Objektumorientált főzés Az objektumorientált főzés egy a fiúkollégiumokban kialakult paradigma, alternatív elnevezése igénytelen konyhaművészet. Ez utóbbi elnevezés a második szó miatt nem találó, mert nem művészi tevékenységről, hanem mérnöki munkáról van szó.

A főzés ad-hoc módszerekkel is úgyahogy működik, mégis a tapasztalat azt mutatja, hogy az igazán hatékony főzéshez hasznos, sőt elengedhetetlen a mérnöki tevékenységek módszeressége. Az alább leírt módszerekkel kiküszöböljük az olyan félrevezető kérdéseket, bizonytalanságokat, amelyek az ételgenerálás hatékonyságát károsan befolyásolják. Ilyenre példa: ––Anyúúú! A virsli originál vákuumcsomagolásában nincs levegő, tehát a buborék az vákuumbuborék?

A fejlesztés az igény felmerülésekor kezdődik, és akkor fejeződik be, ha a fejlesztőt elkezdi furdalni a lelkiismeret, mert már túl sok időt szúrt el erre, mikor millió fontos dolga van. Az igény felmerülését általában hangos szemkopogás jelzi, vagy pedig, erős punnyadtság és sok teendő együttállása esetén, az úgynevezett pótcselekvési inger.

Az objektumorientált főzés egyetlen alapfogalma az objektum. Objektumnak nevezhető bármi, ami egyértelműen körülhatárolható, és a hűtőben vagy annak környékén található. Az objektumok fogalma nem tejesen specifikált, ebből kifolyólag a fejlesztés első és leghosszabb szakasza abból áll, hogy a fejlesztő döntések sorozatával kialakítja a modellt, azaz meghatározza, hogy mely entitásokat, illetve azok milyen együttesét tekinti objektumnak, azzal a céllal, hogy a fejlesztés későbbi szakaszaira nézve is jól meg tudja határozni, melyiket

40 év cikkei – Válogatás

mire használja. A döntéseknél célravezető magunkban az alábbi párbeszédeket lefolytatni: ––„Hát ez mi?” „Nemto’om” - „Akkor jó. Mágesszük!”

––„Ez az enyém, vagy a szobatársamé?” - „Mindegy, ő is mindig megzabálja az enyémet!”

––„Szoktak a tejbepapiba csípős paprikát tenni?” - „Mé’ ne, max csípős lesz!”

Ha gazdaságossági szempontokat is figyelembe kell vennünk (értsd: a zsebpénzemet már elittam): ––„Ajjaj, ennek kezd izomból lejárni a szavatossága” ––„Meg kéne enni, mielőtt magától elmászik!”

––„Ja! Nehogy már a csótányok egyenek meg mindent!”

A párbeszédek abban segítik a fejlesztő munkáját, hogy az úgynevezett alapszabályoknak megfelelően alakítsák ki a modellt. Az alapszabályok rendszert kell, hogy alkossanak. A legszigorúbb ilyen rendszer az úgynevezett első normál forma szabályrendszere. Pl. egy szabály ebből: 1. Minden olyan entitás, ami a) nem büdös, vagy b) büdös, de defaultból az (például hordóskáposzta), ehető.

Ha a modellt kialakítottuk, és az objektumokat egy edényben felhalmoztuk, akkor elérkeztünk a fejlesztés első mérföldkövéhez, és közölhetjük a felhasználóval, hogy a project elérte a 90%-os készültséget.

XXVIII./7.

Ez után el kell végezni az első szakasz áttekintését (First Phase Review). A fejlesztő ránéz a metaobjektumra, és a következő

kijelentések egyikét teszi: 1. „Jjjjó.”

2. „Ennél én éhesebb vagyok!”

Az első esetben továbblépünk, kimegyünk a konyhába, és nyomkodjuk serényen a gombot. A második esetben visszatérünk a hűtőhöz, és az igényességből egy árnyalatot visszavéve (ha még lehet...) újabb entitásokat csatolunk a metaobjektumhoz.

Ha a fejlesztés úgy ér véget, hogy a hűtő és környéke teljesen kiürült, de nem jutott el a második szakaszba, elsőrendű kudarcról beszélünk. Ilyenkor még megpróbálkozhatunk a lejmolással. Rossz gyakorlat, hogy bizonyos fejlesztők lejmolással kezdik a munkát.

A fejlesztés harmadik szakasza az evés, amihez jó étvágyat, erős gyomrot kívánok!

Utóbbira például a csípős papi esetében nagy szükség lesz. Felhívnám a figyelmet egy típushibára: ne felejtsünk el rágni!

A befejező szakasz a mosogatás. Ezt mindig a következő hétre kell halasztani.

Na jól van, már nem bírok többet írni erről a baromságról. Így is már kezd erőltetett lenni. A kedves olvasónak már biztos elege van az egészből... Na csá.

TCHibo

„Merged” hagymaleves

Az interneten mindenhonnan különbözőféle hagymaleves recepteket lehet a keresőkkel találni, de nekem nem tetszett egyik sem igazán, így összeválogattam amire nekem volt szükségem, majd kipróbáltam.

Ezeket szerezd meg az elkészítéshez: 2 közepes méretű hagyma 3-4 gerezd fokhagyma 1 erőleveskocka 1 púpozott evőkanál margarin 1 kisdobozos tejföl 1 konyhakéshegynyi szerecsendió 2 konyhakéshegynyi őrölt tarkabors (vagy fehér) 1 nagy csipet petrezselyem só (ízlés szerint) 1 kis fazék, amiben elkészítheted (legyen hozzá fedő is)

A hagymát pucold meg, vágd fel (ne apróra és ne óriás darabokra, például

20

„félkörökre”). Hasonlóképpen járj el a fokhagymával (darabold például a legkisebb gerezd felével arányos darabokra, ha vannak kisebb gerezdjeid akkor azokat egészben is bele lehet dobni).

Margarint a fazékba, vigyázz mert gyorsan kisétál abból margaringőz formájában. Amint hallod sercegni dobd rá a hagymát! 2-3 keverés után mehet takarékra a tűz és az egész cuccra a fedő.

1-3 percenként érdemes megkavargatni.

Ha már sárgás és hajlékony a hagyma akkor mehet neki 2,5-szer annyi víz, mint amen�nyi a hagyma (szemre, nem kell kiszámolni a hagyma térfogatát főzés előtt). Ebbe mehet a szerecsendió, aztán vissza rá a fedő.

20 perc múlva érdemes megkavarni.

Még öt perc és a bors, aztán még öt és mehet bele a tejföl. DE nem puff bele, hanem a tejfölt először bögrébe, abba egy-két merőkanál a levesből, majd ezt jól összedolgozni, és utána a bögre tartalmát a leveshez adni.

Ezt követően rá lehet szórni a petrezselymet. 1-2 rotty (nem a másnapos), és kész.

Ha van otthon száraz kenyér az mehet bele kiskockákba vágva, vagy ha friss kenyér van, akkor azt érdemes mellé fogyasztani. Valószínűleg cipóból a legfinomabb.

Aki kipróbálta a receptet, írja meg milyen lett az étel!

Góc

„Bevetetlen álmok”

XL./3.

...válnak valóra a 17. Pszinapszison Immár tizenhetedszerre kerül megrendezésre a Pszinapszis – Budapesti Pszichológiai Napok. Idén április 12–14. között a látogatók a „Bevetetlen Álmokról” gondolkodhatnak neves pszichológusok segítségével - ezáltal jobban megértve önmaguk és a világ működését. A rendezvénynek ezúttal is az Angyalföldi József Attila Művelődési Központ ad otthont.

A Pszinapszis – Budapesti Pszichológiai Napok egy háromnapos tudományos-kulturális rendezvény, mely évről évre mintegy 3-4 ezer érdeklődőt vonz. Átfogó célja, hogy széles körben megismertesse, elfogadtassa és népszerűsítse a pszichológia tudományát – ezzel elősegítve az emberek tesi-lelki jóllétét, egészségét. Nagy hangsúlyt helyez a pszichológia rész- és határterületeire, a legfrissebb kutatási eredményekre, valamint az alkalmazási tapasztalatok közérthető bemutatására. A szakmai programmal párhuzamosan színvonalas kulturális programok is várják a látogatókat, így mindenki megtalálhatja a számára megfelelő elfoglaltságot. Az idei Pszinapszis főtémájaként a „Bevetetlen Álmokat” járja körül, ezáltal lehetőséget ad betekinteni a pszichedelikumok, szexualitás, kollektív tudattalan, társas jelenségek és különleges kutatási eredmények világába. A számtalan sokszínű előadás mellett lehetőség van sajátélményt nyújtó műhelyfoglalkozásokon is részt venni, így minden résztvevő tapasztalatot nyerhet a pszichológia gyakorlati módszereiből.

Végezetül néhány téma kulcsszavakban, amelyekről hallhatunk a Pszinapszison: a pillanat megélésének képessége, a női szerepek változásai, szexualitás, bűn és bűnhődés, borterápia és delírium, modernkori édenkertek, válság, kamasz élet, álompasik és álomnők, online személyiségek, záródó ajtók és nyíló ablakok… Néhány téma, melyekről olyan nem mindennapi előadóktól hallhatunk, mint Bagdy Emőke, Tari Annamária, Bakó Tihamér, Mérő László, Vekerdy Tamás, Zacher Gábor, Pál Ferenc és a szakmai élet sok más kiemelkedő alakja.

További részletek hamarosan a weboldalunkon.

Minden pszichológia iránt érdeklődőt szeretettel várunk! http://www.pszinapszis.hu/hu

21

Mit rejt a BCG rövidítés?

A Boston Consulting Group (BCG) egy globális menedzsment tanácsadó cég, a világ vezető üzleti stratégiai tanácsadója. Ügyfeleink magán, állami és non-profit vállalatok, akiknek a világ bármely pontján segítünk feltárni a legértékesebb lehetőségeket, megoldani a legsúlyosabb problémákat és átalakítani a vállalkozásukat. Egyénre szabott megközelítést alkalmazunk, melynek során a vállalatok és piacok dinamikájának mélyreható ismeretét ötvözzük az ügyféllel való szoros együttműködéssel az ügyfél szervezetének minden szintjén. Ügyfeleink ennek köszönhetően fenntartható versenyelőnyre tesznek szert, hozzáértőbb szervezeteket építenek ki és maradandó eredményeket érnek el. Az 1963-ban alapított BCG magántársaság, amely 43 országban van jelen 78 irodával.

Interjúnkban Müller Viktorral beszélgetünk, aki karunk volt hallgatója és immáron 3 éve a BCG tagja.

––Mondanál pár szót magadról?

aspektusaival is kell foglalkozni. ––Mit nyújt számodra a BCG a Ezért elkezdett érdekelni ez a pá- munkád során?

––Én 2009-ben végeztem a ka- lya, így kerestem a lehetőségeket, ron mint mérnök informatikus. hogy erre menjek tovább.

––Én rengeteget tanultam a cégnél.

Tanulmányaim alatt a müncheKezdetben a problémák strukturáni műszakin és a Columbus State lásáról, majd a felsővezetőkkel való University-n (USA, Georgia) ta- ––Ha publikus, akkor elárulod mivel munkáról, az elmúlt egy évben penultam ösztöndíjjal. A BME-n foglalkoztál/foglalkozol jelenleg? dig főleg magáról a vezetésről, a kollégistaként leginkább az SSSL nehéz döntésekről. munkájában vettem részt, mint ––Sokfelé és sok mindennel. Segítanulmányi felelős. 2009-ben az tettem két bank összeolvasztásáIBM zürichi kutató laborjában ban Isztambulban, valamint egy ––Mit nyújthat egy újoncnak a cég? dolgoztam és innen jelentkeztem a telekommunikációs cég új, nemBCG-hez. A következő lépés, hogy zetközi üzletágának megszervezé- ––Mindenkinek mást, de tanulni – a tanulmányaimat kiegészítsem sében Abu Dhabiban. Természe- főleg mérnökként – rengeteget leüzleti, vezetői képzéssel (MBA). tesen itthon is dolgoztam. Jelenleg het. Mindez felgyorsíthatja az egyéSzerencsére idén felvettek a Har- például egy vezető magyar bank ni fejlődést, karriert. Kollégánk vardra, így ősztől ott tanulhatok teljes átalakítását támogatjuk. volt például a MOL vezérigazgató két évig. helyettese, a magyar Vodafone stratégiai igazgatója, de még a grammy ––Milyen tulajdownságokra, képes- díjas John Legend is.

––Hogyan kerültél kapcsolatba a ta- ségekre van szükséged a munkád nácsadással? során?

––Hogyan látod magad öt év múlva?

––Másod-vagy harmadéves lehet- ––Strukturált gondolkodás, logika, tem, amikor a kollégiumban elő- kommunikációs készség írásban ––Sikeresen elvégeztem az egyeadást tartott két tanácsadó cég. és szóban. A képességek mellett temet. Szeretnék itthon lenni a Nagyon tetszett, hogy jelentős fontos még, hogy érdekeljenek a BCG-nél. Szeretném, ha barátproblémákon lehet dolgozni, il- komplex problémák, akard a prob- nőm a feleségem lenne, legalább letve a szigorúan vett műszaki lémák valódi okát megérteni. útban lenne a gyerek, de még lenne témákon túl a feladatok emberi sportkocsim is.

www.allasborze.bme.hu

w w w. f a c e b o o k . c o m / m u e g y e t e m i a l l a s b o r z e aUbiZUWhif]b[_Zh" BME Diรกkkรถzpont Magyarorszรกg Kft.

Karrier Iroda