mese

Anémet kisváros lakói a szokásos hétköznapjaikat élték: egyik boltba ment, a másik tévét nézett, a harmadik sétált, mind-mind találkoztak a barátaikkal, az üzletekben pedig felesleges dolgokat vettek, ennek következtében mérhetetlenül sok szeméttel árasztották el a világot. Lehet nem lettek volna ilyen nyugodtak, ha tudják, hogy a Föld a szomorúságtól szinte magába zuhan. Eddig az emberek csak azért nem fulladtak bele a szemétbe, mert amikor elmentek lefeküdni, Málna, a kis űrlény megjelent, és majszolni kezdte a sok csomagolást. A Marsról érkezett négylábú, egyszemű, háromujjú, zöld színű űrlénynek hatalmas ajándék volt, amit mi, emberek nap mint nap kidobtunk. Az egyik este épp csámcsogott a PET-palackokon, amikor a semmiből előtte termett egy fura fazon, mellette egy nyúlszerű, kis ugrabugráló lénnyel. Málna szájában megállt a falat, ő maga pedig szóhoz sem jutott. – Szia, hogy hívnak téged? – kérdezte az idegen. Mivel ő maga is az űrből érkezett, nem lepődött meg a kis zöld földönkívülin. – Engem Málnának hívnak. És te ki vagy, és mégis mit keresel itt? – kérdezte, miután magához tért ijedtségéből. – Embíriusz Kelin vagyok, ő pedig itt a nyulam. Arról a bolygóról érkeztünk, ahonnan az emberek is származnak. Azért jöttem, hogy segítsek nekik, hátha tanulnak a mi hibáinkból. – Miféle hibákról beszélsz? Mi történt nálatok? – Málna kezéből kiestek a csokipapírok, és egyszem szemét hatalmasra nyitotta csodálkozásában. – Például erről – mutatott körbe Kelin a szeméttengeren. – Meg a vízszennyezésről, a vízhiányról, a globális felmelegedésről, a nem megújuló energiaforrások kimerüléséről. Nem tudod, merre vannak az emberek? Úgy gondoltam, azzal kezdeném, hogy elmondom nekik, milyen súlyos a helyzet. – Számomra érthetetlen, de ilyenkor már mind alszanak – válaszolta tűnődve Málna. – Szerencse, akkor legalább ők nem nehezítik a munkánkat. Lássunk is neki!

Sétálni indultak, Málna közben a szemetet eszegette, miközben elmélyülten hallgatta Embíriusz Kelin gondolatait. Épp a folyópartra érkeztek, amikor Málna valami egészen szokatlan dolgot látott meg egyszem szeme sarkából. – Hát az meg micsoda? – Hullámnak túl nagy... Menjünk közelebb! – javasolta Kelin.

Futásnak eredtek. Vízen sétáló, emberszerű alakot láttak közeledni, vagyis jobban mondva siklani! Egy szörfdeszka tetején állt egy vízkék szuperruhát viselő srác, mellette egy vízszerű, áttetsző kutyával. – Szevasztok! Én Vízman vagyok, ez pedig a társam, Vizikutyi. Úgy hallom, elkélne egy kis segítség – villantotta rájuk megnyerő mosolyát. – Juhúúú! – lendítette magasba öklét Kelin. – Teljes a csapat! – Már csak egy csatakiáltást kell kitalálnunk – mondta Vízman elgondolkodva. – Az olyan menő! – Én jó vagyok a versekben – lelkendezett Málna. – Mielőtt megenném az újságokat, mindig elolvasom őket. Kezdődhetne mondjuk úgy, hogy „Észak, dél, kelet, nyugat…” – Hozzam a nyulat? – szólt közbe Embíriusz Kelin. – Neeeeeee! – kiáltott rémülten Málna. – A kutya bántani fogja! – Vizikutyi nagyon kedves állat, a mikroműanyagokon kívül semmi másra nem veszélyes. – Akkor… - folytatta Málna a verselést. – „Észak, dél, kelet, nyugat, / Itt jön a nagy csapat!” – Hát ez tényleg szuper, igazán tehetséges vagy! – dicsérte meg Kelin a kis zöld földönkívülit.

A csatakiáltás után mindannyian munkához fogtak, de abban megállapodtak, hogy minden este, mikor a Hold az ég közepén jár, találkoznak azon a helyen, ahová a véletlen szerencse, mint szemetet a szél, összesodorta őket. Megvitatják, mi történt velük aznap, és közösen gondolkodnak arról, mivel segítsék a Föld megmentését másnap.

SZERKESZTETTE: NÁDASDI CSILLA EMESE

ALKOTÓK: BAKSA-WAGNER KRISZTIÁN, BENŐ MÁTYÁS BOCSKAI MÁTYÁS, CIUPE AMÁLIA

A mese a Planetarium Kids Online meseszövő foglalkozáson íródott, és az ott megalkotott világnak csupán töredéke. A foglalkozás a kisiskolások improvizációs, beszéd- és alkotókészségét fejleszti, reflektálva az őket érintő, mindennapos élethelyzetekre, problémákra. További információért keresse Nádasdi Csilla

Emesét (csilla.e.nadasdi@gmail.com).