INTERJÚ: A múlt ékköveit keresni a jelenben – Lupescu Radu történész, egyetemi oktató

Lupescu Radu neve a legtöbb kolozsvári számára ismerősen csenghet, hiszen nemcsak hogy a Sapientia EMTE oktatójaként járul hozzá a jövő generáció fejlődéséhez, hanem történész-régészként több kolozsvári feltárás során vezető szakemberként figyelt múltbeli értékeink megfelelő megőrzésére, legutóbb a Szent Mihály-templomban. Interjúnkban szakmája szépségeiről és kihívásairól, a tudásátadás fontosságáról, Kolozsvár legjeiről kérdeztük.

Meséljen a szakmájáról! Mi a régészet legszebb oldala és mi jelenti a legnagyobb kihívást?

A szakmámat konkrétabban elég nehéz meghatározni. Történész alapképzettségem van, de ugyanakkor az elmúlt évek során régészetre szakosodtam, illetve építészettörténeti, művészettörténeti kutatásokat is végzek. Határterület, amiben én mozgok: régészet, művészettörténet, történeti kutatás. Lehet, hogy éppen ez kölcsönöz munkámnak különleges jelleget. Egy adott téma kutatását több év után sem unom meg, hiszen mindig más és más szempontok alapján veszem vizsgálat alá. A múlt ilyenszerű megközelítése azért fontos, mert csak olyan mértékben nyílik meg előttünk, amilyen mértékben képesek vagyunk vele szemben változatos kérdéseket megfogalmazni, ezekre választ keresni. Ugyanakkor mindig is komoly kihívást jelentett számomra lépést tartani a szakmai érdeklődésembe tartozó tudományágakkal, különösen, hogy a régészet és a művészettörténet nemcsak egyszerűen segédtudomány, hanem a történelem társtudománya, igen eltérő kutatási módszerekkel.

Azt mindenképpen előrebocsátom, hogy elsődlegesen a középkor érdekel, medievista, azaz középkorász vagyok. A Hunyadiak korával foglalkozom, illetve foglalkoztam nagyon sokat. Vajdahunyad várának építéstörténetéből doktoráltam, később a tövisi, egykori ferences kolostort kutattam, amelynek Hunyadi János volt a kegyura, majd Mátyás király kolozsvári szülőházának múltját tanulmányoztam, amiről könyvet is írtam. Tehát valahogy mindig napirenden volt ennek a családnak a kérdése. 2018-ban, amikor Mátyás-emlékévet ünnepeltünk, és nagyszabású kiállítást rendeztek a Budapesti Történeti Múzeumban, az akkor készült katalógusba több tanulmányt is írtam, azaz ismét napirendi téma lett a Hunyadiak kutatása. Emiatt azóta mindig kapok ilyen felkérést, hogy publikáljak vagy előadást tartsak a Hunyadiakról, különösen a család eredetéről, ami valahogy mindig foglalkoztatja az embereket. Én már roppantul unom ezt a témát. (nevet) A másik nagy kutatási projekt, az Kolozsvár. A város történetének, épületeinek számos aspektusával foglalkoztam. Mátyás király szülőházán túlmenően, közel egy évtizedig volt lehetőségem kutatni a Vallásszabadság Házát, a város talán legnagyobb középkori polgári házát. Az egyházi épületek közül különleges lehetőségnek számított foglalkozni a Szent Mihály-plébániatemplommal és a mostani ferences kolostorral. Az utóbbi időben olyanynyira Kolozsvár a fő témám, hogy szinte ki se kellett mozdulnom a városból. Néha azonban voltak kis kitérők nagy műemlékekhez. Ilyen az UNESCO világörökségi listáján szereplő segesvári vár vagy a szebeni evangélikus templom. Az építészet tanulmányozása mindig is egy nagyon komplex feladat volt, hiszen valahol ebben csúcsosodott ki az emberiség reprezentációs ambíciója. A felsorolt épületeket sem egyedül kutattam. Kitartó társam volt ebben Kovács Zsolt, újabban pedig Szathmári Edina.

A művészettörténeti szempontból melyik Kolozsvár legmarkánsabb épülete? Személyesen melyik a kedvenc helye, épülete a városban?

A város meghatározó épülete, véleményem szerint, a nulladik kilométernél található Szent Mihály-templom, a város plébániatemploma. E körül alakult ki a város, e körül gravitált a polgárok élete, tehát nyilvánvaló, hogy a Főtér arculatát is eleve a templom határozta meg. Ehhez kétségtelenül hozzájárult Fadrusz János szobra is, ami tovább fokozta a tér és a Szent Mihály-templom központi szerepét. Ezekhez a főtéri paloták is hozzátartoznak, különösképpen a Bánffy-palota. Így áll össze a város legreprezentatívabb része építészeti, művészeti szempontból. Ezen túlmenően természetesen a városnak nagyon sok hangulatos tere, utcája, fertálya van. Nekem az egyik kedvencem a Házsongárdi temető. A közelében lakom, ezért úgy járok ki oda, mintha sétálóövezet lenne, ott tudok kikapcsolódni. Régebben ott tanultam, ott készültem a vizsgáimra, az érettségire. Nagyon hangulatos az egész temető a maga régi és változatos stílusú sírköveivel és az öreg fákkal. Ugyanakkor a kedvencem természetesen a Farkas utca is. Nagyon sokat játszottam ott, oda jártam iskolába, a Báthory István Elméleti Líceumba, utána ott érettségiztem le, ott jártam egyetemre, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemre. Később visszatértem tanítani a Báthoryba. Református lévén, a Farkas utcai református templomba járok, amely szintén életem szerves részét képezi. Szeretem még az Óvárat, a Karolina teret, mert úgy érzem, hogy valahol ott kezdődik a város története, ez volt a város első erődített része. A kis Karolina tér a város első piactere, főtere volt, és az nagyon archaikus hangulatot áraszt számomra. Mellette ott van a ferences kolostor, egy olyan egyházi létesítmény, amely a magyar középkori építészettörténetben szinte egyedülálló a maga nemében. E pazar kivitelezésű gótikus kolostor építését Hunyadi János támogatta.

AZ ÉPÍTÉSZET TANULMÁNYOZÁSA MINDIG IS EGY NAGYON KOMPLEX FELADAT VOLT, HISZEN VALAHOL EBBEN CSÚCSOSODOTT KI AZ EMBERISÉG REPREZENTÁCIÓS AMBÍCIÓJA.

Ki a kedvenc történelmi személyisége? Hogyan kapcsolódik Önhöz?

A kedvenceim közé tartoznak a XV. századi magyar történelem főszereplői. A korszak első nagy uralkodója, Luxemburgi Zsigmond egy különleges és sokrétű figurája volt a történelemnek. Őt a 19. századi történetírás leírta, költekezőnek tartotta. A történészek újabb generációja azonban egyértelműen bebizonyította, hogy nemcsak Magyarországnak, hanem Európának is nagyszerű uralkodója volt. Neki úgy alakult a pályafutása, hogy magyar királyként kezdte, de később Csehországnak és Németországnak is ő került az élére, majd császár lett belőle. Ő a leghosszabb ideig uralkodó magyar király, kereken 50 évig uralkodott. Úgy is tekinthetünk rá, mint egy klasszikus értelemben vett közép-európai uralkodóra. Ilyen volt az udvartartása is, nagyon sokan emancipálódtak ebben az udvarban. Nem véletlen, hogy Hunyadi János apjának, és magának Hunyadi Jánosnak is a karrierje ebben az udvarban kezdődött el. Luxemburgi Zsigmond keresztény Európája különben igen komoly gondokkal küzdött, kezdve a török veszéllyel és befejezve a katolikus egyház reformjának a kérdésével. Ő pedig elég ügyesen őrködött Európa egysége fölött. Kevesen tudják, hogy ő Váradon van eltemetve. Az egyetlen német-római császár, akit Magyarországon temettek el. Sajnos mégsem alakult ki olyan nagy kultusza a városban. Szent László tisztelete a városban egyértelműen háttérbe szorítja Zsigmondét.

A másik kedvencem egyértelműen Hunyadi János, ő is nagyon érdekes és összetett figurája a történelemnek, aki határozottan építette a karrierjét, sokszor nagyon öncélúan járt el. Nehéz volt ellenfelének, de barátjának is lenni. Különleges neveltetésben részesítette a gyerekeit, Hunyadi Lászlót és Mátyást. László ugyan fiatalon elbukott, de Mátyásból végül király lett. Uralkodása elején, a még szinte gyerek Mátyásnak egyáltalán nem volt könnyű helyzete, és meglepő, hogy milyen határozottsággal tartotta kezében a hatalmat, maradt meg a trónon. Végső soron Mátyás valósította meg apja politikai ambícióit.

Mennyire lehetséges oktatóként átadni ezt a felhalmozott tudást? Hogyan kapcsolódik össze a régészettel az oktatás az életében?

Közel két évtizede tanítok a Sapientia EMTE-n, többnyire a magyarság történetével, művészetével kapcsolatos kurzusokat. Tanítom még Európa történetét és az európai képzőművészet történetét. Mivel aktív kutatómunkát folytatok, diákjaim a legfrissebb kutatási eredményekhez is hozzáférnek. Komolyabb kihívást az jelent, hogy különféle szakokra járó diákoknak tanítom a történelmet. Nem mindig könnyű feladat megtalálni velük a közös hangot, úgy tálalni az eseményeket, hogy számukra élvezhetőek, érthetőek legyenek. Ugyanakkor érezzék is valahol, hogy hasznuk származik abból, ha még foglalkoznak történelmi kérdésekkel. Egyetemistáknak tanítani történelmet azért előnyös, mivel jobban megértik az összefüggéseket, háttéreseményeket, mint fiatalabb korban. A másik komoly kihívás a generációváltásokból fakad. Munkamódszeremet, tanítási módszeremet folyton meg kell újítanom, vagy frissítenem kell, mivel a diákok iskolából hozott alapműveltsége és érdeklődési köre is változik. A folytonos megújulás fiatalít is valahol, és remélem nyugdíjazásom pillanatában is ilyennek fogom érezni magam.

Szöveg: Nagy Andrea

Fotók: Bethlendi Tamás