INTERJÚ: A civilszervezeti élet megy tovább – Szalay-Bobrovniczky Vince

Szalay-Bobrovniczky Vince Magyarország Külügyminisztériumának referenseként kezdte munkáját, majd főosztályvezetőként, később pedig nagykövetként is képviselte a közösséget, jelenleg pedig Magyarország civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára. Februári lapszámunkban munkájáról, civil szférát érintő pályázati lehetőségekről, külhoni, illetve erdélyi kezdeményezések fontosságáról kérdeztük.

A diplomáciai készség jól jöhetett a civilek világában is, de milyen volt „átigazolni” erről a pályáról, mit tart a helyettes államtitkári munkája legkiemelkedőbb részének?

Összesen tíz évet voltam külszolgálaton, és több mint tíz évet dolgoztam a külügyben is, így a kinevezésemkor volt bennem egyfajta aggodalom az új területen való munka miatt, de rövid időn belül nagyon megszerettem, és az elkövetkezendőkben is nagyon szívesen folytatnám, ha a választók is bizalmat szavaznak nekünk, és a Fidesz–KDNP kormányt tud alakítani. Alapvetően szeretnék ezen a pályán maradni, nem vágyom vissza a diplomácia világába, ennek a legfőbb oka, hogy ötven felett már fontosabbnak tartom, hogy egy olyan területen dolgozzak az országért, ami előrébb viszi a civilek életét. Meglepően könnyű volt átigazolni, a felkérésemben a miniszterelnök is elmondta, hogy szerepet játszik a diplomáciai tapasztalatom, mert ebben a munkakörben több alkalommal is olyan tárgyalásokra kerül sor, ahol szükség van arra az érzékre, amit az évek során ki tudtam fejleszteni. A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy megnégyszereztük a civil forrásokat. Az ötmilliárd forintos alap ma már húszmilliárd fölött jár, ezt három és fél év alatt sikerült megnövelnünk. Ehhez persze a teljes kormány támogatása kellett, és az, hogy mindenki számára el tudtam magyarázni, miért fontos támogatni a civil szervezeteket.

A helyettes államtitkárság kiírásai az erdélyi, kolozsvári civil szervezetek számára is nyitottak; ez megszokott eljárásnak tűnik ma már, de mégis egy politikai döntés következménye. Miért tartja fontosnak, hogy a külhoni magyarok irányába is nyitottak legyenek a kiírások?

A Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) alapvetően az anyaországi egyesületeket, civil szervezeteket támogatja, de nem zárjuk el a lehetőséget a külhoni magyarok előtt sem. Az elmúlt években fokozatosan nyitottunk a határon túli területek felé, a megnövekedett alapnak köszönhetően a lehetőségek is kiszélesedtek, nemcsak az itteni, hanem a külhoni magyarok számára is, és úgy vettük észre, hogy ezt a határon túli vezetők is pozitívan értékelik.

A koronavírus meghatározta a mindennapokat, gondolom, ez a civil szervezetek esetében sem volt másként. Hogy látja, mennyire befolyásolta a járvány a szervezetek munkáját, esetleg alakult-e emiatt maga a pályázati rendszer?

A pályázati rendszert nem alakítottuk át, de kibővítettük, és kitoltuk az elszámolási határidőt. A Nemzeti Együttműködési Alap nagyjából 11 milliárd forint körül mozog, ehhez jön még két alap, a Városi és a Falusi Civil Alap, utóbbit idén harmadik alkalommal írtuk ki. Járvány ide, járvány oda, a civil szervezeteknek lehetőségük volt a körülményekhez mérten rendezvényt szervezni. A szervezetek is igazodtak a járványhoz: nemcsak akkor rendeztek programokat, amikor a szabályozások lehetőséget adtak rá, hanem olyan projekteket is megpályáztak, amelyek sok esetben nem a nyílt, közösségi terekben valósultak meg, hanem kisebb létszámban, zárt helyen, vagy pedig teljesen áttértek az online közegbe. Emellett a civil irodáink részt vettek abban, hogy a járvány által sújtott lakosságot el tudják látni olyan eszközökkel, amelyekkel megelőzhették a vírus terjedését, legyen szó saját maguk által varrott maszkokról, az időseket segítő ételkiosztásról vagy épp véradási kampányról. Ezek alapján mondhatjuk azt, hogy átalakult a szervezetek munkája, de alapvetően maradt minden a régi keretek között. Ezek mellett módosítottuk még a pályázati célokat is, tehát menet közben, kérvény segítségével, amennyiben nem ütközött semmilyen jogi akadályba, azokat a rendezvényeket, amelyeket nem tudtak megrendezni bizonyos okok miatt, át lehetett vinni más térbe, vagy megváltoztatni az adatokat, és más programot megvalósítani ugyanabból a forrásból.

„Az elmúlt években fokozatosan nyitottunk a határon túli területek felé, a megnövekedett alapnak köszönhetően a lehetőségek is kiszélesedtek, nemcsak az itteni, hanem a külhoni magyarok számára is.”

Hogy egy kicsit „haza” is beszéljünk: milyen területen tartja leglátványosabbnak az erdélyi magyarok kezdeményezéseit?

A civil szférában nagyon sok területen mozognak az egyesületek, nem lehet olyat mondani, hogy kiemelkedik a kultúra, a sport, a szociális vagy az egészségügyi tevékenység, nagyjából arányosan veszi ki a részét minden terület. Támogatjuk a települések kisebb fesztiváljait, a sportprogramokat, emellett nagyon sok „fedezd fel a kis hazádat” kategóriájú tevékenységet, kirándulást, de a fogyatékossággal élő emberekkel foglalkozó egyesületek tevékenységeit is. Odafigyelünk a gyermek- és családi programokra, az idősekkel foglalkozó tevékenységekre. Természetesen mérlegelni kell a döntést, hiszen nincs mindenre forrás, de van, amit előrébb veszünk, főleg ott, ahol döntéskompetenciánk van.

Diplomataként végigjárta Európát, folyamatosan járja most a Kárpát-medencét, megfordult több alkalommal Kolozsváron is. Van-e olyan, a kincses városhoz kapcsolódó élménye, amit szívesen megosztana olvasóinkkal?

Ha alkalmam nyílik részt venni Kolozsváron szervezett rendezvényeken, a kötelező program mellett mindig látogatást teszek a székesegyházban, és elmegyek a Házsongárdi temetőbe. Mondhatjuk azt is, hogy a szívemben kötődöm a városhoz, számomra Erdély mindig is különleges élményeket tartogatott. Anyai ágról felvidéki gyökerekkel rendelkezem, ahol jellemző módon ritkább az a tevékenység, amibe mi is személyesen becsatlakozunk. Erre szeretnénk a későbbiekben még inkább ráerősíteni, kiépíteni úgy a civil irodáinkat, ahogy Erdélyben is sikerült.

Kabai Krisztina