INTERJÚ: Alakítani a közösségi öntudatot és ízlésvilágot – Bethlendi András

Bethlendi András közösségépítő, néptáncos, a kisebbségi jog csínját-bínját ismerő szakember. Az oktatásról, a Méra Világzenei Csűrfesztiválról, illetve Kolozsvárral való kapcsolatáról kérdeztük többek között.

Nagyon széles az érdeklődési skálád, sok projektet futtatsz. Milyen életutat jártál be eddig, mivel foglalkozol jelenleg?

Bánffyhunyadon tanultam nyolcadikos koromig, majd a Báthory István Elméleti Líceumban, Kolozsváron folytattam tanulmányaimat. Utána alapképzésen jogot tanultam, filozófián mesteriztem, és most ugyancsak jogon doktorálok. Az életemnek egyik meghatározó része a kisebbségi jog. Az mind szakmailag, mind társadalmi felelősségvállalás szempontjából áthatja az életemet. A doktori disszertációm témája is az emberi jogokon belül a kisebbségi jog területén helyezkedik el.

Ugyancsak egy régóta velem lévő történet a néptánc, a népi kultúra, legfőképpen a kalotaszegi. Tizenhárom évvel ezelőtt egy táncegyüttest alapítottunk a barátaimmal, ez a Kalotaszeg Néptáncegyüttes, amelyikből kinőtte magát több projekt. Ezek közül a legláthatóbbak talán a Kalotaszegi Vándor Néptánctábor, amelyiknek a kilencedik kiadása valósult meg idén Nyárszón 215 résztvevő gyerekkel. Illetve másik fontos projekt a Méra Világzenei Csűrfesztivál, amelynek augusztus elején zárult a hetedik kiadása. Ez az oldala az életemnek a néptánchoz aktívan is köt, a Kalotaszeg Legénytársulatnak a mai napig aktív tagja vagyok, és egyesületeinkkel néptáncoktatást szervezünk több településen is, Kalotaszentkirályon, Mérában, Magyarlónán. A koronavírus-járvány óta kevésbé, de addig és remélhetőleg a jövőben is rendszeresen táncházakat szervezünk Kalotaszegen.

Ezelőtt másfél évvel elkezdtem foglalkozni a Mathias Corvinus Collegium Egyesülettel is. Itt elsősorban az egyetemisták életében vagyok nagyon jelen, az ő oktatási programjuknak a kialakításával foglalkozom, illetve a nyilvánosság számára kínált különböző előadásokkal, akár Kolozsváron belül, akár pedig különböző rendezvényeken belül.

Jogászként többnyire a nyelvi jogokkal foglalkozol. Miért fontosak számodra a nyelvi, etnikumi kérdések?

Úgy érzem, hogy ezek a dolgok, amelyekkel foglalkozok, mind szervesen összekapcsolódnak, mert mindegyik az én szűkebb saját közösségemnek az alakításáról szól. Más-más eszköztárral nyúlok a saját közösségemhez, illetve más-más fókusza van ezeknek az eszköztáraknak. A kisebbségjogi eszköztár egy hatósági, bizonyos esetekben pereket, eljárásokat feltételező, illetve tudományos munkásságot feltételez. Ennek a fókusza, azt mondanám, hogy részben Kolozsvár, részben a teljes erdélyi magyarság. A Mathias Corvinus Collegiumnál folytatott tevékenységemnek, azt gondolom, hogy a tágabb értelemben vett erdélyi magyarság a fókusza, és a Kalotaszegen folytatott tevékenységemnek pedig a kalotaszegi identitás, meg az ottani magyar közösség áll középpontjában. Összegezve mindegyik a közösség építésével foglalkozik, a közösség jogtudatosságának, közösségi öntudatának, ízlésvilágának az alakításával. A célom az, hogy változtassak a saját szűkebb környezetemen pozitív irányba.

Ezek a dolgok, amelyekkel foglalkozok, mind szervesen öszszekapcsolódnak, mert mindegyik az én szűkebb saját közösségemnek az alakításáról szól.

Miért fontos számodra a tudás átadása?

Az oktatást találom az egyik legjobb eszköznek arra, hogy a társadalmunkon változtassunk. A Sapientián kisebbségi jogot és nemzetközi közjogot oktatok, szeminarizálok. Azt gondolom, hogy ha csak egy-egy jogászt is megnyerek, hogy úgy foglalkozzon az erdélyi magyarság ügyével, mint az orvos a közegészségüggyel, akkor sikerrel jártam. Érdekes módon, az orvosi szakmával szemben sokkal nagyobb elvárása van a társadalomnak, mint a jogászokkal szemben. Hogyha egy orvos egy rosszul levő ember mellett elmegy az utcán, akkor az egy sajtóhír tudna lenni. Az, hogy egy jogász a közösségét érő jogsértés mellett elmegy, és nem kezd ezzel semmi, ez teljesen hétköznapi, hogyha valaki éppen nem azért fizeti őt, hogy foglalkozzon azzal a jogsértéssel. A mi közösségünket rengeteg jogsértés éri. Ezeknek egy részét megszoktuk, és azért megyünk el mellette, másik részével nincs szakmai szándék, hogy jogász foglalkozzon vele, nincs erre politikai akarat. Abban bízok, hogy egy felelős szakmai etikával rendelkező jogász generáció ki tud nevelődni idővel, amiben egy apró csepp tud lenni az én munkám is.

A jogi oldalon kívül hogyan törekszel a nemzeti értékőrzésre? Milyen a kapcsolatod a népzenével?

Gyermekkoromtól része az életemnek a népzene és a néptánc. Másodikos koromban kezdtem el táncot tanulni Bánffyhunyadon, az iskolában megszervezték ezt intézményes oktatásként, és azóta nagyon meghatározza az életemet. Bizonyára, aki nincs benne a táncházas közegben, az akár furcsállja is ezt. Ez egy nagyon komoly kulturális rétege az én identitásomnak. Egy sajátos szemléletmódja van szerintem a táncházmozgalomban aktív emberek jó részének. Ez korán kialakította bennem a kíváncsiságot az itt élő népek kultúrája iránt, mind a cigány közösség, mind a román közösség kultúrája iránt. Fel is értékelte bennem ezeket, nem tekintem a magyar népi kultúra gyümölcseit jobbnak, szebbnek, hanem tisztában vagyok azzal, hogy itt igazából a régióknak van kultúrájuk, és minden egyes közösségnek a saját kultúrája hasonlóképpen értékes, érdekes. Kialakult bennem a nyitottság, és ez nagyon markánsan része az életemnek. Az a gondolat is, hogy világzenei csűrfesztivált szervezzek, ebből fakad, ez az eredője ennek, valamint az a tény, hogy Romániában nincsen hasonló fesztivál. Létezik még világzene-fesztivál, pár éve létrejött egy-két ilyen próbálkozás Romániában, viszont mi vagyunk az egyedüliek, akik következetesen a népi kultúrát piedesztálra emeljük, és nem az van, hogy a Barcelona Gipsy Balkan Orchestra vagy a ghánai Alostman zenekar vannak kitüntetve, hanem pont úgy nagykoncertje van a kalotaszegi népzenének is, és a koncertek után minden este táncház van, erre máshol nincs példa Romániában. Ezt érzékelik azok is, akik ellátogatnak. Rengeteg visszajelzés érkezik az előadóktól, akik Mérára jönnek, hogy ehhez hasonló fesztivállal nem találkoztak még. A Mérába látogató román közönség is felismeri azt, hogy ez valami más, mint amivel máshol találkozhat.

Az MCC munkatársaként melyek a tervek a hamarosan kezdődő tanévre nézve?

Nagyon aktív, nagyon újító év áll mögöttünk. Az egyetemi programban, azt hiszem, hogy felülmúltuk a hallgatók elvárásait a tekintetben, hogy milyen típusú kurzusokon vehettek részt, és milyen fajta külföldi mobilitás lehetőségeik kínálkoztak az MCC-n keresztül. Természetesen a célunk az, hogy továbbra is lehetőleg felülmúljuk az elvárásaikat, szakmailag megadjuk nekik a fejlődési lehetőséget, ugyanakkor pedig tágítsuk a perspektívájukat a szakmai ismereteken túlra. Meggyőződésünk,

A célom az, hogy változtassak a saját szűkebb környezetemen pozitív irányba.

hogy az erdélyi értelmiségnek nem elég a szűk szakterületéről nagyon sokat tudni, hanem mindenről kell egy kicsit tudnia. Igyekszünk egy olyan ízlésvilágot kialakítani a diákokban, amelyik valóban az időtálló minőségi gondolatokra, alkotásokra, művészetre teszi őket kíváncsivá. Nagyon fontosnak találjuk a közösségcentrikus értelmiség megerősítését. Jelen pillanatban is vannak ilyen emberek, akik felelősséget éreznek a saját közösségük iránt, és amennyiben az életüket sikeresen tudják élni, ezt a sikert nem kisajátítják maguknak, hanem ezen a sikeren keresztül, azt eszközként felhasználva saját közösségüket erősítik. Akár azzal, hogy művészeket mecénásként segítenek, akár azzal, hogy sikeres vállalkozóként felkarolnak általuk értékesnek gondolt kezdeményezéseket, vagy segítenek olyan fiatal tehetségeket, akiknek különben nem volna lehetőségük megfelelő iramban, ütemben szakmailag, emberileg fejlődni. Szóval azt mondanám, hogy a legeslegnagyobb küldetésünk a folytatásban, ami az elmúlt egy évben is volt: hogy közösségük iránt felelősséget érző, idegen nyelveket beszélő, szakmájukban kiemelkedő és nagyon tájékozott fiatalokat képezzünk.

Ki a példaképed, illetve ki inspirál a mindennapokban?

Rengeteg inspiráló személy van. A nagy klasszikusok közül vannak olyan gondolkodók, filozófusok, akik természetesen inspirálóak, ezért is olvasom őket. De időről időre lenyűgöznek azok a személyek, akik képesek voltak változtatni a saját társadalmukon. Akár Martin Luther Kingről, akár Gandhiról, akár Márton Áronról beszélünk, ezek olyan emberek, akik nemcsak a dolgukat végezték, hanem cselekvően a közösségük mellé álltak. Egyiket sem akarnám kijelölni példaképként, merthogy méltatlan volna azzal a sok kiváló más személlyel szemben, akik ugyancsak méltó inspirációforrások.

Meggyőződésünk, hogy az erdélyi értelmiségnek nem elég a szűk szakterületéről nagyon sokat tudni, hanem mindenről kell egy kicsit tudnia.

Mi jelenti számodra az otthont?

Erdély. Erdély bármelyik táján otthon érzem magam. Erdélyen belül pedig Kolozsvár és Kalotaszeg.

Kolozsvárral milyen a kapcsolatod?

Igyekszem az alakítója lenni annak, ami Kolozsváron létezik, történik. Szeretem Kolozsvárt, ugyanakkor azt érzem, hogy számomra néha terhes tempóban változik, növekedik, sűrűsödik. Az a fesztivál is, amivel foglalkozom, egy ellenpontja annak, ami mondjuk ezzel egy időben Kolozsváron történik. Egy kis fesztivált szervezek, ahol nem az a cél, hogy minél többen legyenek. Vannak bizonyos torzító körülmények Kolozsváron, de hát nincs tökéletes hely.

Szöveg: Nagy Andrea

Fotók: Bethlendi Tamás