SZEZON: Nyár, te csodás! Kérlek, légy jó hozzám!

NYÁR, TE CSODÁS! KÉRLEK, LÉGY JÓ HOZZÁM!

Minden évben a nyarat várjuk leginkább. Nyáron majd elmegyünk valahova, nyáron majd pihenünk eleget, nyáron sokat alszunk, sok időt töltünk a szabadban, kiélvezzük a jó időt, hogy nem kell vastag kabátot hordani és rétegesen öltözködni, hogy korán világosodik, és későn sötétedik. Kiélvezzük azt, hogy a világ, vele együtt a természet is, a legjobb formáját hozza, és azt, hogy a barátainkkal nem kell a négy fal közé zárva ülnünk az időjárás miatt, lehetünk nyugodtan kint vagy tulajdonképpen bárhol, mert ilyenkor még a lehetetlen is valóra válhat.

Ám amikor a nyárhoz jutunk, megfeledkezünk a terveinkről. Elfelejtjük, hogy azt mondtuk, majd mi aztán így, meg úgy, mert eltelik a június, a július, az augusztus… Szeptemberben pedig csak pislogunk, hogy semmi sem lett belőle.

Pedig mi aztán igazán nagyon akartuk.

Öngól azt mondani, hogy csak arra van időd, amire rászánod, mert mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy szükségünk van ezekre a pillanatokra, amikor közösen vagy éppen egyedül kiélvezzük a nyár adta lehetőségeket. Van, hogy önhibánkon kívül nem sikerült megtennünk az eltervezetteket. Van, amikor az élet közbeszól, és esélyt sem ad arra, hogy élvezzük a mindennapokat. Legalábbis ezzel áltatjuk magunkat. Pedig egyáltalán nem így van, csak jól meg kell figyelni az apró dolgokat.

Hogy melyek ezek az apró dolgok? Az apró dolgok azok a tárgyak, jelenségek, amelyek mellett nap mint nap elmegyünk, és észre sem vesszük őket. Munkába igyekezve, reggel hat és hét körül, amikor a város ébredni kezd, az autózúgástól és egyéb hangoktól nem halljuk a madarak énekét. Pedig ők úgy csiripelik körbe a hajnali utcákat, mintha legalábbis ezen múlna az életük. És a virágok, azok az ártatlan, gyenge száron álló virágok, amelyeket kisgyermekként csokorba kötve vittünk édesanyánknak, meg persze a frissen vágott fű illata, ami mindig a falusi életet juttatja eszünkbe. És ha már illat, ne feledkezzünk meg az eső előtti homokos aromáról sem, amit mindig élvezettel szívunk magunkba, holott tudjuk, hogy néhány perc múlva olyan eső szakad ránk, mintha legalábbis dézsából öntenék. Bár sokszor nem is bántuk, ha eláztunk, hiszen a kellemesen meleg eső jólesik az átforrósodott, nyüzsgő mindennapokon. A késő esti séták a legtökéletesebbek arra, hogy elszakadjunk a gondolatainktól, és élvezzük a sem túl meleg, sem túl hideg időjárást. Ilyenkor még a mindig nyüzsgő Kolozsvár is elcsendesedik, alig találkozik az ember autókkal, csak az állandó zúgást hallja és a Szamost, ha éppen azon a környéken sétál. Átkelve valamelyik hídon pedig hihetetlen látvány fogad, amit már csak a fellegvári látkép múlhat felül. Nem kell nagy dolgokat várni a nyártól. Jön ő úgyis magától, még csak csalogatni sem kell, hiszen amikor eljön az ideje, ő érkezik, és hosszú hónapokig nem hagy majd békén. Ez azt jelenti, hogy megannyi lehetőségünk van kiélvezni ezeket az apró pillanatokat. Nem kell ahhoz kilométereket utaznunk, és hatalmas pénzeket költsünk, hogy élményeket gyűjtsünk. Minden adva van. Csak ki kell nyitnunk a szemünket.

Kabai Krisztina