Újszövetség
Tartalomjegyzék Máté evangéliuma Márk evangéliuma
1 23
Lukács evangéliuma János evangéliuma Az apostolok cselekedetei Rómaiakhoz írt levél
37 60 78 101
Korinthusbeliekhez írt első levél Korinthusbeliekhez írt második levél Galatákhoz írt levél
110 119 125
Efezusbeliekhez írt levél Filippiekhez írt levél Kolossébeliekhez írt levél
129 132 135
Tesszalonikabeliekhez írt első levél Tesszalonikabeliekhez írt második levél Timóteushoz írt első levél
137 139 141
Timóteushoz írt második levél Tituszhoz írt levél Filemonhoz írt levél
144 146 147
Zsidókhoz írt levél Jakab levele Első Péter levele
148 155 158
Péter második levele János első levele János második levele
161 163 166
János harmadik levele Júdás levele Jelenések könyve
166 167 168
Máté
2. FEJEZET 1 Amikor pedig Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, íme, bölcsek jöttek keletről Jeruzsálembe, 2 Mondván: Hol van a zsidók királya, aki született? mert láttuk csillagát keleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. 3 Amikor Heródes király meghallotta ezeket, megrémült, és vele az egész Jeruzsálem. 4 És amikor egybegyűjtötte a nép összes főpapját és írástudóját, megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie Krisztusnak. 5 És mondának néki: A júdeai Betlehemben, mert így van megírva a próféta: 6 És te Betlehem, Júda földjén, nem vagy a legkisebb Júda fejedelmei között, mert belőled származik a kormányzó, aki uralja népemet, Izráelt. 7 Ekkor Heródes, amikor titokban felhívta a bölcseket, szorgalmasan érdeklődött tőlük, hogy mikor jelenik meg a csillag. 8 Elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: Menjetek el, és keressétek meg a kisgyermeket; és ha megtaláltátok, hirdessétek újra, hogy én is elmenjek és imádjam őt. 9 Amikor meghallották a királyt, elmentek; és íme, a csillag, a melyet keleten láttak, előttük ment, mígnem megérkezett, és megállt ott, ahol a gyermek volt. 10 Amikor meglátták a csillagot, rendkívül nagy örömmel örvendeztek. 11 Mikor pedig bementek a házba, meglátták a kisgyermeket Máriával, az ő anyjával, és leborulva leborultak előtte, és mikor felnyitották kincseiket, ajándékokat mutattak be neki. aranyat, tömjént és mirhát. 12 És miután álmukban figyelmeztette Isten, hogy ne térjenek vissza Heródeshez, más úton indultak el hazájukba. 13 Mikor pedig elmentek, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, mondván: Kelj fel, vedd a kisgyermeket és az ő anyját, és menekülj Egyiptomba, és légy ott, amíg hírt nem adok neked. Heródes megkeresi a kisgyermeket, hogy elpusztítsa. 14 Amikor felkelt, éjszaka magához vette a kisgyermeket és anyját, és elindult Egyiptomba. 15 És ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által, mondván: Egyiptomból hívtam ki az én fiamat. 16 Heródes pedig, amikor látta, hogy a bölcsek kigúnyolják, nagyon megharagudott, és elküldte, és megöletett minden gyermeket, aki Betlehemben és annak minden határában volt, kétévestől és az alattitól, az idő, amikor szorgalmasan érdeklődött a bölcsektől. 17 Akkor beteljesedett, amit Jeremy próféta mondott, mondván: 18 Rámában hang hallatszott, siránkozás, sírás és nagy gyász, Ráhel sírva fiai miatt, és nem vigasztalódott, mert nincsenek. 19 Amikor pedig Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelenik Józsefnek álmában Egyiptomban, 20 Ezt mondván: Kelj fel, vedd a gyermeket és az ő anyját, és menj el Izráel földjére, mert meghaltak, akik a kisgyermek életét keresték. 21 És felkelt, fogta a kisgyermeket és annak anyját, és beméne Izráel földjére. 22 De amikor meghallotta, hogy Arkhelaosz uralkodott Júdeában, atyjának, Heródesnek a szobájában, félt
1. FEJEZET 1 Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzedékének könyve. 2 Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák pedig nemzette Jákóbot; Jákób pedig nemzé Júdást és testvéreit; 3 Júdás nemzette Pharest és Zárát, Thámárból; és Phares nemzette Esromot; Esrom pedig nemzette Arámot; 4 Arám nemzette Aminádábot; és Aminadab nemzette Naassont; és Naasson nemzette Lazacot; 5 Lazac nemzette Boózt, Rákábból; és Booz nemzette Obedet Ruthtól; és Obed nemzette Isait; 6 Isai pedig nemzé Dávid királyt; Dávid király pedig nemzé Salamont attól, aki Uriás felesége volt. 7 Salamon nemzette Roboámot; és Roboám nemzé Abiát; és Abia nemzette Asát; 8 Asa pedig nemzé Jósáfátot; Jósafát pedig nemzé Jórámot; Jórám pedig nemzette Oziást; 9 Óziás pedig nemzé Joátámot; és Joátám nemzette Akházt; és Akház nemzé Ezékiást; 10 És Ezékiás nemzé Manasszt; Manasses pedig nemzette Ámont; és Ámon nemzette Jósiást; 11 Jósiás pedig nemzé Jekóniást és testvéreit, körülbelül abban az időben, amikor Babilonba hurcolták őket. 12 Miután pedig Babilonba vitték őket, Jehoniás nemzette Szalathielt; és Salathiel nemzé Zorobábelt; 13 Zorobábel pedig nemzé Abiúdot; Abiúd pedig nemzé Eliákimot; és Eliákim nemzette Azort; 14 Azor pedig nemzette Sádókot; és Sadoc nemzette Áchimot; és Ákhim nemzé Eliúdot; 15 Eliúd pedig nemzé Eleázárt; Eleázár pedig nemzé Mátyát; Mattán pedig nemzette Jákóbot; 16 Jákób pedig nemzé Józsefet, Máriának férjét, akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek. 17 Az összes nemzedék tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék; és Dávidtól a Babilonba való elhurcolásig tizennégy nemzedék. és a Babilonba való elhurcolástól Krisztusig tizennégy nemzedék. 18 Jézus Krisztus születése pedig a következőképpen történt: Amikor anyját, Máriát eljegyezték Józseffel, mielőtt összejöttek volna, a Szentlélek gyermekeként találták. 19 Ekkor József, az ő férje, igazságos ember lévén, és nem akarta őt a nyilvánosság elé állítani, el akarta helyezni őt titokban. 20 De míg ezeken a dolgokon gondolkodott, íme, megjelent neki álmában az Úr angyala, mondván: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélek. 21 És szül fiat, és nevezd annak nevét JÉZUSS, mert ő szabadítja meg népét bűneiből. 22 Most mindez megtörtént, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott az Úrtól, mondván: 23 Íme, egy szűz fog szülni, és fiút szül, akit Emmánuelnek neveznek, ami azt jelenti, hogy velünk az Isten. 24 Ekkor József feltámadt álmából, amint az Úr angyala megparancsolta neki, és magához vette feleségét: 25 És nem ismerte meg őt, míg megszülte elsőszülött fiát, és nevezé annak nevét Jézusnak.
1
Máté
odamenni, de álmában Isten figyelmeztette őt, és Galilea területére tért. 23 És eljött, és egy Názáret nevű városban lakott, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondanak: Názáretinek fogják nevezni.
4 Ő azonban válaszolt, és monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden szóval, amely Isten szájából származik. 5 Az ördög felvitte őt a szent városba, és felállítja a templom ormára, 6 És monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd le magad, mert meg van írva: Ő parancsol az ő angyalainak érted, és a kezükben visznek fel téged, nehogy összetörd a lábad. egy kő ellen. 7 Monda néki Jézus: Ismét meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet. 8 Ismét felviszik őt az ördög egy rendkívül magas hegyre, és megmutatja neki a világ minden országát és azok dicsőségét; 9 És monda néki: Mindezeket neked adom, ha leborulsz és imádsz engem. 10 Akkor monda néki Jézus: Menj el, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj. 11 Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok jöttek, és szolgáltak neki. 12 Amikor pedig Jézus meghallotta, hogy János börtönbe van vetve, elment Galileába; 13 És elhagyva Názáretet, eljött, és Kapernaumban telepedett le, amely a tenger partján van, Zabulon és Neftálim határában. 14 Hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, mondván: 15 Zabulon földje és Neftálim földje a tenger mellett, a Jordánon túl, a pogányok Galileája; 16 A nép, amely a sötétségben ült, nagy világosságot látott; és azoknak, akik a halál vidékén és árnyékában ültek, világosság száll fel. 17 Ettől fogva kezdett Jézus prédikálni és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa. 18 Jézus pedig a Galileai-tenger mellett járván, meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívtak, és Andrást, az ő testvérét, amint hálót vetnek a tengerbe, mert halászok voltak. 19 És monda nékik: Kövess engem, és emberhalászokká teszlek benneteket. 20 Azok pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt. 21 És onnan továbbmenve, látta a másik két testvért, Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, az ő testvérét, amint egy hajóban atyjukkal, Zebedeussal a hálóikat javítgatták. és felhívta őket. 22 Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt. 23 Jézus pedig bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a királyság evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és minden betegséget a nép között. 24 És híre elterjedt egész Szíriában, és hozzá vittek minden beteget, akiket különféle betegségek és gyötrelmek fogtak el, és ördögöktől megszállottakat, őrülteket és bénultakat. és meggyógyította őket. 25 És népek nagy sokasága követte őt Galileából, Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.
3. FEJEZET 1 Azokban a napokban eljött Keresztelő János, és prédikált Júdea pusztájában, 2 És mondván: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa. 3 Mert ez az, akiről Ésaiás próféta beszélt, mondván: Kiáltó szava a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek az ő ösvényeit! 4 Ugyanennek a Jánosnak teveszőr ruhája, és derekán bőröv volt; húsa pedig sáska és vadméz volt. 5 Akkor kiment hozzá Jeruzsálem és egész Júdea, és a Jordán egész környéke, 6 És megkeresztelkedtek tőle a Jordánban, megvallván bűneiket. 7 Amikor azonban látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan eljönnek megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: Ó, viperák nemzedéke, ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? 8 Teremts tehát megtéréshez illő gyümölcsöket: 9 És ne gondoljátok, hogy azt mondjátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk, mert mondom néktek, hogy Isten képes ezekből a kövekből fiakat támasztani Ábrahámnak. 10 És most a fejsze is a fák gyökerére van helyezve: azért minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. 11 Én ugyan vízzel keresztellek titeket a megtérésre, de aki utánam jön, erősebb nálam, akinek saruját nem vagyok méltó hordani: ő keresztel meg titeket Szentlélekkel és tűzzel. 12 A kinek legyezője van a kezében, és alaposan megtisztítja padozatát, és begyűjti búzáját a tárolóba; de a pelyvát olthatatlan tűzzel égeti fel. 13 Ekkor eljött Jézus Galileából a Jordánba Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék tőle. 14 János azonban megtiltotta, mondván: Meg kell keresztelkednem tőled, és te jössz hozzám? 15 Jézus pedig felelvén, monda néki: Most engedd meg, hogy így legyen, mert így illik teljesítenünk minden igazságot. Aztán megszenvedte. 16 Jézus pedig, amikor megkeresztelkedett, azonnal felkelt a vízből, és íme, megnyíltak előtte az egek, és látta, hogy az Isten Lelke galambként alászáll, és rávilágít. 17 És íme egy hang hallatszott az égből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. 4. FEJEZET 1 Ekkor a Lélek felvitte Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög. 2 És amikor negyven nap és negyven éjszaka böjtölt, azután megéhezett. 3 Amikor a kísértő odament hozzá, ezt mondta: Ha Isten Fia vagy, parancsold meg, hogy ezek a kövek legyenek kenyérré.
5. FEJEZET 1 És látva a sokaságot, felment egy hegyre, és amikor leült, hozzámentek a tanítványai.
2
Máté
2 És kinyitotta száját, és tanította őket, mondván: 3 Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. 4 Boldogok, akik gyászolnak, mert megvigasztaltatnak. 5 Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. 6 Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert jóllaknak. 7 Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. 8 Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent. 9 Boldogok a békeszeretők, mert Isten fiainak hívják őket. 10 Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa. 11 Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és üldöznek titeket, és minden rosszat hazudnak ellenetek én érettem. 12 Örüljetek és örvendezzetek, mert nagy a ti jutalmatok a mennyben, mert így üldözték a prófétákat, akik előttetek voltak. 13 Ti vagytok a föld sója; de ha a só elveszti zamatát, mivel sózzák meg? onnantól fogva semmire sem jó, csak arra, hogy kiűzzék, és tapossák az emberek alá. 14 Ti vagytok a világ világossága. Egy dombon álló várost nem lehet elrejteni. 15 Gyertyát sem gyújtanak, és nem véka alá teszik, hanem gyertyatartóra; és világosságot ad mindazoknak, akik a házban vannak. 16 Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. 17 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megsemmisítsem, hanem hogy betöltsem. 18 Mert bizony mondom néktek, míg el nem múlik az ég és a föld, a törvényből egy jóta vagy egy rovásírás sem múlik el, míg minden be nem teljesedik. 19 Aki tehát egyet is megszeg e legkisebb parancsolatok közül, és így tanítja az embereket, azt a legkisebbnek nevezik a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja azokat, az nagynak neveztetik a mennyek országában. 20 Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem haladja meg az írástudók és farizeusok igazságát, semmi esetre sem mehettek be a mennyek országába. 21 Hallottátok, hogy azt mondták a régiek: Ne ölj! és aki megöl, az ítélet veszélybe kerül: 22 Én pedig azt mondom néktek, hogy aki ok nélkül haragszik a testvérére, azt az ítélet veszélye fenyegeti; és aki azt mondja testvérének: Raca, az a tanács veszélybe kerül, de aki azt mondja: Bolond. , a pokol tüze veszélyének lesz kitéve. 23 Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy a te atyádfiának dolga van ellened; 24 Hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, és menj el; előbb békülj ki testvéreddel, aztán gyere és ajánld fel ajándékodat. 25 Gyorsan egyezz meg ellenségeddel, míg úton vagy vele; nehogy az ellenfél a bírónak, a bíró pedig a tisztnek adjon, és börtönbe ne vessenek. 26 Bizony mondom néked, semmiképpen sem jössz ki onnan, amíg a legvégsőt meg nem fizeted. 27 Hallottátok, hogy a régi idők azt mondták: Ne paráználkodj!
28 Én pedig azt mondom néktek, hogy aki asszonyra tekint, hogy azt kívánja, szívében már házasságtörést követett el vele. 29 És ha a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki, és vesd el magadtól, mert hasznos neked, ha egy tagod elvesszen, és nem az, hogy egész tested a pokolba kerül. 30 Ha pedig a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le, és vesd el magadtól, mert hasznos neked, ha egy tagod elvesszen, és nem az, hogy egész tested a pokolba vesszen. 31 Meg van mondva: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. 32 Én pedig azt mondom néktek, hogy aki elbocsátja feleségét, kivéve a paráznaság okát, házasságtörésre készteti; és aki elbocsátottat veszi feleségül, házasságtörést követ el. 33 Megint hallottátok, hogy a régi idők azt mondták: Ne esküdj meg, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküdet. 34 De mondom néktek: Egyáltalán ne esküdjetek; sem az égből; mert ez Isten trónja: 35 Sem a föld által; mert ez az ő lábának zsámolya: sem Jeruzsálemnél; mert ez a nagy király városa. 36 És ne esküdj a fejedre, mert egyetlen hajszálat sem tudsz fehérré vagy feketévé tenni. 37 De a ti kommunikációtok legyen: Igen, igen; Nem, nem: mert ami több ezeknél, az a gonoszságból van. 38 Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. 39 Én pedig azt mondom néktek, hogy ne álljatok ellen a gonosznak, hanem aki megüt téged a te jobb arcodon, fordítsd oda a másik orcádat is. 40 És ha valaki pert indít ellened, és elveszi a kabátodat, legyen néki a te köntösöd is. 41 És aki egy mérföldre kényszerít téged, menj vele ketten. 42 Adj annak, aki kér tőled, és attól, aki kölcsön akar kérni, ne fordulj el tőle. 43 Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. 44 Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik átkoznak titeket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és üldöznek titeket; 45 Hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, mert felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazakra és hamisakra. 46 Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? még a vámszedők sem ugyanazok? 47 És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mit tesztek jobban, mint mások? még a vámszedők sem így vannak? 48 Legyetek tehát tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes. 6. FEJEZET 1 Vigyázzatok, hogy ne adjátok alamizsnátokat az emberek előtt, hogy lássanak titeket; különben nem lesz jutalmatok mennyei Atyátoktól. 2 Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtölj magad előtt, mint a képmutatók a zsinagógákban és az utcákon, hogy az emberek dicsőségében részesüljenek. Bizony mondom néktek, megvan a jutalmuk.
3
Máté
3 De amikor alamizsnát adsz, ne tudja meg a te bal kezed, mit tesz a jobb kezed. 4 Hogy alamizsnád titokban legyen, és a te Atyád, aki látja a titkot, nyilvánosan megfizet neked. 5 És amikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, mert szeretnek állva imádkozni a zsinagógákban és az utcák szegletein, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek, megvan a jutalmuk. 6 Te pedig, amikor imádkozol, menj be a te szekrényedbe, és amikor bezártad ajtódat, imádkozz a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki lát titkon, nyilvánosan megfizet neked. 7 De amikor imádkoztok, ne ismételjetek hiábavalót, mint a pogányok, mert azt hiszik, hogy meghallgatnak sok beszédük miatt. 8 Ne legyetek hát hozzájuk hasonlók, mert a ti Atyátok tudja, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle. 9 Így imádkozzatok tehát: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved! 10 Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod a földön, mint a mennyben. 11 Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. 12 És bocsásd meg a mi adósainkat, miképpen mi is megbocsátunk adósainknak. 13 És ne vígy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen. 14 Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok is megbocsát nektek. 15 De ha nem bocsátjátok meg az embereknek az ő vétkeiket, a ti Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. 16 Amikor pedig böjtölök, ne legyetek szomorú képűek, mint a képmutatók, mert eltorzítják arcukat, hogy az emberek böjtölni látszanak. Bizony mondom néktek, megvan a jutalmuk. 17 Te pedig, amikor böjtölsz, kend fel a fejedet, és mosd meg arcodat; 18 Hogy ne az embereknek látszódj, hogy böjtölsz, hanem a te Atyádnak, aki titkon van; 19 Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megrontja, és ahol tolvajok törnek be és lopnak. 20 De gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem ront, és ahol a tolvajok nem törnek be és nem lopnak. 21 Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a szíved is. 22 A test világossága a szem: ha tehát a te szemed egyszemélyes, akkor egész tested világos lesz. 23 De ha a te szemed gonosz, egész tested sötétséggel lesz tele. Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy a sötétség! 24 Senki sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli, a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhatjátok Istent és a mammont. 25 Azért azt mondom néktek: Ne törődjetek életetekkel, hogy mit egyetek vagy mit igyatok; de még a ti testetekre sem, hogy mit vegyetek fel. Nem több-e az élet az ételnél, és a test a ruhánál? 26 Íme az ég madarai, mert nem vetnek, nem aratnak, és csűrbe nem takarnak; mégis a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok sokkal jobbak náluk?
27 Ki tud közületek gondolkodással egy singgel is növelni termetét? 28 És miért gondoljátok az öltözéket? Figyeld meg a mezei liliomokat, hogyan nőnek; nem fáradoznak, nem fonnak: 29 És mégis azt mondom néktek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem volt úgy felöltözve, mint egy ezek közül. 30 Ha tehát Isten így öltözteti a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, nem sokkal inkább titeket, ti kicsinyhitűek? 31 Ne gondolkozz tehát, mondván: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk? 32 (Mert mindezek után keresik a pogányok:) mert tudja a ti mennyei Atyátok, hogy szükségetek van mindezekre. 33 Hanem keressétek először az Isten országát és az ő igazságát; és mindezek megadatnak nektek. 34 Ne gondolkozzatok tehát a holnapon, mert a holnap a maga dolgain fog gondolkodni. Elegendő annak gonoszsága a mai napig. 7. FEJEZET 1 Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. 2 Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltetnek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek is. 3 És miért látod a szálkát atyádfia szemében, de miért nem veszed figyelembe a gerendát, amely a te szemedben van? 4 Vagy hogyan mondod a te atyádfiának: Hadd húzzam ki a szálkát a te szemedből; és ímé gerenda van a te szemedben? 5 Képmutató, előbb vesd ki a gerendát a te szemedből; és akkor jól fogsz látni, hogy kiűzd a szálkát testvéred szeméből. 6 Ne adjátok a szentet a kutyáknak, és ne vessétek gyöngyeiteket a disznók elé, nehogy lábuk alá tapossák, és visszafordulva meghasítsák titeket. 7 Kérjetek, és megadatik nektek; keress, és találsz; zörgessetek, és megnyittatik nektek: 8 Mert mindenki, aki kér, kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. 9 Vagy ki az az ember közületek, akitől ha a fia kenyeret kér, követ ad-e neki? 10 Vagy ha halat kér, kígyót ad-e neki? 11 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jót a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle? 12 Azért mindent, amit akartok, hogy az emberek veletek tegyenek, ti is úgy tegyetek velük, mert ez a törvény és a próféták. 13 Menjetek be a szoros kapun, mert széles a kapu és széles az út, amely a pusztulásba visz, és sokan vannak, akik azon mennek be. 14 Mert szoros az a kapu és szoros az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. 15 Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. 16 Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tövisszőlőt szednek-e az emberek, vagy bogáncsról fügét? 17 Ugyanígy minden jó fa jó gyümölcsöt terem; de a romlott fa rossz gyümölcsöt terem. 18 A jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, és a romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
4
Máté
19 Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. 20 Gyümölcseikről ismeritek meg őket. 21 Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. 22 Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk? és a te nevedben ördögöket űztél? és a te nevedben sok csodálatos dolgot cselekedtél? 23 És akkor megvallom nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. 24 Ezért, aki hallja ezeket a beszédeimet, és megteszi azokat, azt egy bölcs emberhez hasonlítom, aki sziklára építette házát. 25 És szakadt az eső, és jöttek az árvizek, és fújtak a szelek, és megverték azt a házat; és nem esett le, mert sziklára volt alapozva. 26 És mindenki, aki hallja ezeket a beszédeimet, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki házát homokra építette. 27 És ömlött az eső, és jöttek az árvizek, és fújtak a szelek, és megverték azt a házat; és elesett, és nagy volt a bukása. 28 És lőn, amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, a nép elképedt az ő tanításán: 29 Mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.
14 Amikor pedig Jézus bement Péter házába, látta, hogy az ő feleségének anyja fekve van, és lázas. 15 És megérintette a kezét, és a láz elhagyta, és felkelt, és szolgált nekik. 16 Amikor beesteledett, sok ördögtől megszállottat hoztak hozzá, és szavával kiűzte a szellemeket, és meggyógyított minden beteget. 17 Hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott: Ő vette el a mi erőtlenségeinket, és hordozta betegségeinket. 18 Amikor Jézus nagy sokaságot látott maga körül, megparancsolta, hogy menjenek át a túlsó partra. 19 És odajött egy írástudó, és monda néki: Mester, követlek téged, amerre mégy. 20 És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. 21 És monda néki egy másik tanítványa: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem atyámat. 22 Jézus pedig monda néki: Kövess engem! és hagyd, hogy a halottak eltemessék halottaikat. 23 Mikor pedig beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. 24 És íme, nagy vihar támadt a tengerben, úgy hogy a hajót elborították a hullámok, de ő aludt. 25 Tanítványai pedig odamentek hozzá, és felkeltették őt, mondván: Uram, ments meg minket, elveszünk. 26 És monda nékik: Miért féltek, ti kicsinyhitűek? Azután felkelt, és megdorgálá a szeleket és a tengert; és nagy nyugalom volt. 27 De a férfiak csodálkoztak, mondván: Micsoda ember ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki? 28 Mikor pedig átért a túlsó partra, a gergeusok országába, találkozott vele két ördögtől megszállott, akik a sírokból jöttek ki, és nagyon hevesek, hogy senki se menjen át azon az úton. 29 És íme, kiáltoztak, mondván: Mi közünk hozzád, Jézus, te Istennek Fia? azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket? 30 És jó messze volt tőlük egy sok sertéscsorda, amely legeltetett. 31 Az ördögök pedig kérték őt, mondván: Ha kiűzsz minket, engedd, hogy elmenjünk a disznócsordába. 32 És monda nékik: Menjetek! És mikor kijöttek, bementek a disznócsordába, és ímé az egész disznónyáj egy meredek helyen rohant le a tengerbe, és elpusztult a vízben. 33 Azok pedig, akik őrizték őket, elfutottak, és bementek a városba, és elbeszéltek mindent, és azt, ami az ördögök megszállottjával történt. 34 És íme, az egész város kiment Jézus elé, és amikor meglátták őt, kérték őt, hogy menjen el az ő határaikból.
8. FEJEZET 1 Amikor leszállt a hegyről, nagy sokaság követte őt. 2 És íme, odajött egy leprás, és leborult előtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. 3 Jézus pedig kinyújtotta a kezét, és megérintette őt, mondván: Akarom; légy tiszta. És azonnal megtisztult a leprája. 4 És monda néki Jézus: Lásd, senkinek ne mondd el; hanem menj el, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel az ajándékot, amelyet Mózes parancsolt, bizonyságul nekik. 5 Amikor pedig Jézus bement Kapernaumba, odament hozzá egy százados, és kérte őt: 6 És mondván: Uram, az én szolgám bénultan fekszik otthon, súlyosan gyötrődik. 7 És monda néki Jézus: Eljövök és meggyógyítom. 8 Felele a százados, és monda: Uram, nem vagyok méltó arra, hogy tetőm alá jöjj, hanem csak szólj az igét, és meggyógyul az én szolgám. 9 Mert én hatalom alatt álló ember vagyok, és katonáim vannak alattam; és mondom ennek az embernek: Menj, és elmegy; a másiknak pedig: Jöjj, és eljön; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és ő megteszi. 10 Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott, és így szólt az őt követőknek: Bizony mondom néktek, nem találtam ekkora hitet, nem Izraelben. 11 És mondom néktek, hogy sokan jönnek keletről és nyugatról, és leülnek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában. 12 De a királyság fiai a külső sötétségbe vesznek, ott lesz sírás és fogcsikorgatás. 13 Jézus pedig monda a századosnak: Menj el; és amint hittél, úgy legyen veled. És a szolgája ugyanabban az órában meggyógyult.
9. FEJEZET 1 És beszállt egy hajóba, átment, és bement a maga városába. 2 És íme, odahoztak hozzá egy bénult embert, aki ágyon feküdt. Fiam, légy bátor; bocsánatot nyernek a te bűneid. 3 És íme, az írástudók közül némelyek azt mondták magukban: Ez az ember káromol. 4 Jézus pedig tudván az ő gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt szívetekben?
5
Máté
5 Mert mi könnyebb-e azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bûneid? vagy azt mondani: Kelj fel és járj? 6 Hanem hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bûnök megbocsátására (akkor így szól a bénához): Kelj fel, vedd fel ágyadat, és menj házadba. 7 És felkelt, és elment házába. 8 De amikor a sokaság ezt látta, elcsodálkozott és dicsőítette Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek. 9 És amint Jézus onnan kiment, meglátott egy Máté nevű embert a vámpénztárnál ülni, és ezt mondta neki: Kövess engem! És felkelt, és követte őt. 10 És lőn, amint Jézus asztalhoz ült a házban, íme, sok vámszedő és bűnös jött, és leültek vele és tanítványaival. 11 Amikor ezt látták a farizeusok, így szóltak az ő tanítványaihoz: Miért eszik a ti Mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel? 12 Jézus pedig ezt hallván, így szólt hozzájuk: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. 13 De menjetek el, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot, mert nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bûnösöket megtérésre. 14 Ekkor odamentek hozzá János tanítványai, mondván: Miért böjtölünk mi és a farizeusok gyakran, de a te tanítványaid nem böjtölnek? 15 És monda nékik Jézus: Gyászolhatnak-e a násznagy fiai, amíg a vőlegény velük van? de jönnek a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, és akkor böjtölnek. 16 Senki sem ad új ruhát a régi ruhára, mert az, amit betöltöttek, kiveszi a ruhából, és a szakadás még rosszabb lesz. 17 Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, mert különben eltörnek a tömlők, és kifolyik a bor, és a tömlők elpusztulnak, hanem új bort töltenek új tömlőkbe, és mindkettő megmarad. 18 Mialatt ezeket beszélte nékik, íme, odajött egy fejedelem, és leborulva előtte, mondván: Az én leányom már meghalt, de gyere, tedd rá a kezedet, és élni fog. 19 Jézus pedig felkelt, követte őt, és az ő tanítványai is. 20 És íme, egy asszony, aki tizenkét esztendeje vérbeteg volt, mögötte jött, és megérintette ruhája szegélyét. 21 Mert azt mondta magában: Ha megérinthetem a ruháját, ép leszek. 22 Jézus azonban megfordította őt, és amikor meglátta, monda: Leányom, vigasztalódj! a te hited meggyógyított téged. És az asszony meggyógyult attól az órától fogva. 23 Amikor pedig Jézus bement a fejedelem házába, és látta, hogy a papok és a nép lármáznak, 24 Monda nékik: Adjatok helyet, mert a szolgáló nem halt meg, hanem alszik. És kinevették őt. 25 De amikor a népet kibocsátották, bement, és megfogta a kezét, és a szolgáló felkelt. 26 És ennek híre eljutott az egész földre. 27 Amikor pedig Jézus elment onnan, két vak követte őt, kiáltozva és mondván: Dávid fia, könyörülj rajtunk! 28 Mikor pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszed, hogy képes vagyok erre? Azt mondták neki: Igen, Uram. 29 Majd megérintette szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint.
30 És megnyílának a szemök; Jézus pedig szigorúan megparancsolta nekik, mondván: Vigyázzatok, hogy senki meg ne tudja. 31 De ők, amikor elmentek, elterjesztették hírét az egész országban. 32 Amint kimentek, íme, egy néma embert hoztak hozzá, akit ördögtől megszállott. 33 Mikor pedig kiűzték az ördögöt, megszólalt a néma, és a sokaság elcsodálkozott, mondván: Soha nem láttak ilyet Izráelben. 34 De a farizeusok ezt mondták: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. 35 Jézus pedig bejárta az összes várost és falut, tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország evangéliumát, és gyógyított minden betegséget és minden betegséget a nép között. 36 De amikor meglátta a sokaságot, megszánta őket, mert elájultak és szétszóródtak, mint a pásztor nélküli juhok. 37 Ekkor így szólt tanítványaihoz: Az aratás valóban sok, de a munkás kevés; 38 Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába. 10. FEJEZET 1 És miután magához szólította tizenkét tanítványát, hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek ellen, hogy kiűzzék őket, és meggyógyítsanak mindenféle betegséget és mindenféle betegséget. 2 A tizenkét apostol neve pedig ezek; Az első Simon, akit Péternek hívnak, és András, az ő testvére; Jakab, Zebedeus fia, és János a testvére; 3 Fülöp és Bartholomew; Tamás és Máté vámszedő; Jakab, Alfeus fia, és Lebbaeus, kinek vezetékneve Tádé volt; 4 A kánaáni Simon és Iskariótes Júdás, aki szintén elárulta őt. 5 Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, és megparancsolta nekik, mondván: Ne menjetek a pogányok útjára, és ne menjetek be a samáriaiak egyik városába sem. 6 De menjetek inkább Izráel házának elveszett juhaihoz. 7 És útközben prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyek országa. 8 Betegeket gyógyítsatok, leprásokat tisztítsatok, halottakat támasszatok fel, ördögöket űzzetek: ingyen kaptátok, ingyen adjátok. 9 Ne tegyetek erszényeitekbe se aranyat, se ezüstöt, se rezet, 10 Se pénztárcát az útra, se két kabátot, se sarut, se botot, mert méltó a munkás az ételéhez. 11 És amely városba vagy városba bementek, tudakozódjatok, ki az arra méltó; és maradjatok ott, míg el nem mentek onnan. 12 Amikor pedig bementek egy házba, köszöntsétek azt. 13 És ha méltó a ház, szálljon rá a ti békességetek; ha pedig nem méltó, térjen vissza a ti békességetek. 14 És aki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti szavaitokat, amikor kimentek abból a házból vagy városból, rázjátok le lábaitokról a port. 15 Bizony mondom néktek: Szodoma és Gomora földjének tűrhetőbb dolga lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.
6
Máté
11. FEJEZET
16 Íme, elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért bölcsek, mint a kígyók, és ártalmatlanok, mint a galambok. 17 De óvakodjatok az emberektől, mert átadnak titeket a tanácsnak, és megostoroznak titeket zsinagógáikban; 18 És helytartók és királyok elé visznek titeket én érettem, bizonyságul ellenük és a pogányok ellen. 19 De amikor átadnak titeket, ne gondolkozzatok, hogyan vagy mit beszéljetek, mert abban az órában megadatik nektek, hogy mit szóljatok. 20 Mert nem ti szóltok, hanem a ti Atyátok Lelke szól bennetek. 21 És a testvér adja ki a testvérét a halálba, és az apa a gyermeket, és a gyermekek feltámadnak szüleik ellen, és megöljék őket. 22 És mindenki gyűlölni fog titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, üdvözül. 23 Ha pedig üldöznek titeket ebben a városban, meneküljetek másikba, mert bizony mondom néktek: Nem járjátok át Izráel városait, míg el nem jön az embernek Fia. 24 A tanítvány nem magasabb az uránál, sem a szolga nem magasabb az uránál. 25 Elég a tanítványnak, hogy olyan legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha Belzebubnak hívták a ház urát, mennyivel inkább hívják háznépéből őket? 26 Ne féljetek tehát tőlük, mert nincs semmi elfedve, ami ki ne derülne; és elrejtőzött, ez nem fog kiderülni. 27 Amit sötétségben mondok néktek, azt mondjátok világosságban; és amit fülben hallotok, azt a háztetőkön hirdessétek. 28 És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni, hanem inkább attól féljetek, aki a lelket és a testet is el tudja pusztítani a pokolban. 29 Nem adnak-e el két verebet egy faringért? és egyikük sem esik a földre a ti Atyátok nélkül. 30 De a fejed hajszálai mind meg vannak számlálva. 31 Ne féljetek tehát, értékesebbek vagytok sok verébnél. 32 Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek mennyei Atyám előtt. 33 De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt. 34 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak a földre: nem azért jöttem, hogy békét adjak, hanem kardot. 35 Mert azért jöttem, hogy vitába hozzam az embert az apjával, a leányt az anyjával és a menyét az anyjával. 36 És az ember ellenségei a saját háznépéhez tartoznak. 37 Aki jobban szereti atyját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám; és aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, nem méltó hozzám. 38 És aki nem veszi fel a keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. 39 Aki megtalálja életét, elveszti, és aki elveszti életét én érettem, megtalálja azt. 40 Aki befogad titeket, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. 41 Aki prófétát fogad be próféta nevében, próféta jutalmában részesül; és aki igazat fogad be az igaz ember nevében, az igaz ember jutalmában részesül. 42 És aki csak a tanítvány nevében ad inni egynek e kicsinyek közül egy csésze hideg vizet, bizony mondom nektek, semmi esetre sem veszíti el jutalmát.
1 És lőn, amikor Jézus befejezte a parancsolatokat tizenkét tanítványának, elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon városaikban. 2 Amikor János meghallotta a börtönben Krisztus cselekedeteit, elküldte két tanítványát, 3 És monda néki: Te vagy az, akinek el kell jönnie, vagy mást keressünk? 4 Felele Jézus és monda nékik: Menjetek, és mutassátok meg újra Jánosnak, amit hallotok és láttok. 5 A vakok látnak, a bénák járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. 6 És áldott, aki nem botránkozik meg bennem. 7 Mikor pedig elmentek, Jézus beszélni kezdett a sokasághoz Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? A széltől megrázott nád? 8 De mit nézni mentetek ki? Puha ruhába öltözött férfi? Ímé, a kik puha ruhát viselnek, a királyok házában vannak. 9 De mit nézni mentetek ki? Egy próféta? igen, mondom nektek, és többet, mint egy próféta. 10 Mert ez az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm követemet színed előtt, aki elkészíti előtted utadat. 11 Bizony mondom néktek, hogy az asszonyoktól születettek között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál, de a legkisebb a mennyek országában nagyobb nála. 12 Keresztelő János napjaitól fogva mind mostanáig erőszakot szenved a mennyek országa, és az erőszakosok erőszakkal veszik el azt. 13 Mert Jánosig minden próféta és a törvény prófétált. 14 És ha megkapjátok, ez Illés, akinek el kellett jönnie. 15 Akinek van füle a hallásra, hallja. 16 De mihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Olyan ez, mint a gyerekek, akik a piacokon ülnek, és hívják társaikat, 17 És mondván: Sípoltunk néktek, de ti nem táncoltatok; gyászoltunk titeket, és ti nem siránkoztatok. 18 Mert eljött János, nem eszik és nem iszik, és azt mondják: Ördög van benne. 19 Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondják: Íme, egy falánk ember, borivó, vámszedők és bűnösök barátja. De a bölcsesség jogos a gyermekeinél. 20 Aztán szidalmazni kezdte azokat a városokat, amelyekben a legtöbb hatalmas cselekedet történt, mert nem tértek meg. 21 Jaj néked, Korazin! jaj neked, Betsaida! mert ha Tíruszban és Szidónban megtörténtek volna azok a hatalmas tettek, amelyek bennetek történtek, régen megtértek volna zsákruhában és hamuban. 22 De mondom néktek: Tírusznak és Sidonnak elviselhetőbb lesz az ítélet napján, mint nektek. 23 Te pedig, Kapernaum, a ki a mennyekig felmagasztaltattál, a pokolra szállsz, mert ha a hatalmas tettek, a melyek benned történtek, Sodomában történtek volna, mind a mai napig megmaradtak volna. 24 De mondom néktek, hogy Sodoma földjének tűrhetőbb dolga lesz az ítélet napján, mint neked. 25 Abban az időben válaszolt Jézus, és monda: Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy ezeket elrejtetted a bölcsek és értelmesek elől, és kinyilatkoztattad a kisdedeknek.
7
Máté
26 Így is van, Atyám, mert így jónak látszott a te szemedben. 27 Mindent nékem adott át az én Atyám; és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; és senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja jelenteni. 28 Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik fáradoztok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok titeket. 29 Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljatok tőlem; mert én szelíd vagyok és alázatos szívű; és nyugalmat találtok lelketeknek. 30 Mert az én igám könnyű, és az én terhem könnyű.
23 Az egész nép elcsodálkozott, és monda: Nem Dávid fia ez? 24 A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Nem ez űz ördögöket, hanem Belzebub, az ördögök fejedelme. 25 Jézus pedig megismerte gondolataikat, és monda nékik: Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul; és egyetlen város vagy ház sem állhat meg, aki meghasonlik önmagával: 26 És ha a Sátán kiűzi a Sátánt, meghasonlik önmagával; hogyan áll majd meg az ő királysága? 27 És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki őket? ezért ők lesznek a ti bírátok. 28 De ha én Isten Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor eljött hozzátok az Isten országa. 29 Vagy hogyan mehetne be valaki az erõsnek házába, és hogyan ronthatja el az õ javait, ha elõbb nem köti meg az erõs embert? és akkor elrontja a házát. 30 Aki nincs velem, az ellenem van; és aki nem gyűjt velem, szétszórja. 31 Ezért mondom néktek: Minden bûn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Szentlélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek. 32 És aki az Emberfia ellen szól egy szót, annak megbocsáttatik; de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsáttatik meg, sem e világon, sem az eljövendő világon. 33 Vagy tedd jóvá a fát, és jóvá a gyümölcsét; vagy megrontsd a fát és az ő gyümölcsét, mert gyümölcséről ismerik meg a fát. 34 Ó, viperák nemzedéke, hogyan beszélhettek jót, ha gonosz lévén? mert a szív bőségéből szól a száj. 35 A jó ember a szív jó kincséből jót hoz elő, és a gonosz ember a gonosz kincsből hoz elő rosszat. 36 Én pedig azt mondom néktek, hogy minden tétlen szóról, amelyet az emberek mondanak, számot kell adniuk az ítélet napján. 37 Mert a te szavaid által igazulsz meg, és szavaid által leszel kárhoztatva. 38 És felelének némelyek az írástudók és a farizeusok közül, mondván: Mester, jelet akarunk látni tőled. 39 Ő azonban felelvén, monda nékik: A gonosz és parázna nemzedék jelt keres; és nem adatik annak jele, csak Jónás próféta jele: 40 Mert ahogy Jónás három nap és három éjszaka volt a bálna gyomrában; így lesz az Emberfia három nap és három éjszaka a föld szívében. 41 Ninive férfiai feltámadnak az ítéletben ezzel a nemzedékkel, és elítélik azt, mert megtértek Jónás prédikációjára; és íme, nagyobb van itt Jónásnál. 42 Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítéli azt, mert a föld széléről jött, hogy hallja Salamon bölcsességét; és ímé nagyobb van itt Salamonnál. 43 Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, száraz helyeken jár, nyugalmat keresve, de nem talál. 44 Akkor azt mondja: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem; és amikor megérkezik, üresen, felseperve és feldíszítve találja. 45 Akkor elmegy, és vesz magával hét másik lelket, akik gonoszabbak nála, és bemennek, és ott laknak; és annak az embernek az utolsó állapota rosszabb, mint az első. Így lesz ennek a gonosz nemzedéknek is.
12. FEJEZET 1 Abban az időben Jézus szombaton a gabonán keresztül ment; és az ő tanítványai megéheztek, és elkezdték tépni a kalászokat és enni. 2 Amikor ezt látták a farizeusok, ezt mondták neki: Íme, a te tanítványaid azt teszik, amit szombaton nem szabad. 3 Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok, mit cselekedett Dávid, mikor éhezett, és a kik vele voltak? 4 Hogyan ment be az Isten házába, és evett a látható kenyeret, amelyet nem volt szabad ennie, sem azoknak, akik vele voltak, hanem csak a papoknak? 5 Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombatnapokon a papok a templomban megszentségtelenítik a szombatot, és feddhetetlenek? 6 De mondom néktek, hogy ezen a helyen nagyobb a templomnál. 7 De ha tudtátok volna, hogy ez mit jelent, irgalmasságot kérek, és nem áldozatot, nem ítéltétek volna el a bűnteleneket. 8 Mert az Emberfia ura a szombatnak is. 9 Amikor pedig elment onnan, bement a zsinagógájukba. 10 És íme, volt egy ember, akinek elszáradt a keze. És megkérdezték őt, mondván: Szabad-e szombaton gyógyítani? hogy megvádolhassák. 11 És monda nékik: Melyik ember lehet köztetek, akinek van egy báránya, és ha az szombaton a gödörbe esik, nem fogja-e meg és nem emeli ki? 12 Mennyivel jobb tehát az ember a báránynál? Ezért szabad szombaton jót cselekedni. 13 Ekkor így szólt az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! És kinyújtotta; és egészben helyreállították, mint a másikat. 14 Ekkor kimentek a farizeusok, és tanácsot tartottak ellene, hogyan pusztítsák el. 15 Jézus pedig mikor ezt megtudta, elvonult onnan, és nagy sokaság követte őt, és mindnyájukat meggyógyította; 16 És megparancsolta nekik, hogy ne közöljék vele: 17 Hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, mondván: 18 Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam; szerelmem, akiben lelkem gyönyörködik: ráadom lelkemet, és ítéletet hirdet a pogányoknak. 19 Nem küzd, és nem kiált; és senki sem hallja az ő szavát az utcán. 20 A megrongálódott nádszálat nem töri el, és a füstölgő lencsét nem oltja ki, amíg ítéletet nem bocsát a győzelemre. 21 És az ő nevében bíznak a pogányok. 22 Ekkor vittek hozzá egy ördögtől megszállottat, vakot és némát, és meggyógyította őt, annyira, hogy a vak és néma beszélt és látott.
8
Máté
46 Amikor még beszélt a néppel, íme, anyja és testvérei kint álltak, és beszélni akartak vele. 47 Ekkor az egyik így szólt hozzá: Íme, anyád és testvéreid kint állnak, és beszélni akarnak veled. 48 Ő azonban válaszolt, és monda annak, aki megmondta neki: Ki az én anyám? és kik az én testvéreim? 49 És kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: Íme, anyám és testvéreim! 50 Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám.
22 Az is, aki a tövisek közé vett magot, az, aki hallja az igét; és ennek a világnak gondja és a gazdagság csalárdsága elfojtja a szót, és terméketlenné válik. 23 Aki pedig magot vett a jó földbe, az hallja és érti az igét; amely gyümölcsöt is terem és terem, ki százannyit, ki hatvanannyit, ki harmincannyit. 24 Egy másik példázatot is közölt velük, mondván: A mennyek országa hasonló ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. 25 De míg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. 26 De amikor a penge felágaskodott, és termést hozott, akkor megjelent a konkoly is. 27 Elmenének azért a házigazda szolgái, és mondának néki: Uram, nem jó magot vetettél a szántóföldedbe? akkor honnan van konkoly? 28 Monda nékik: Ellenség tette ezt. A szolgák ezt mondták neki: Akarod-e hát, hogy elmenjünk és összeszedjük őket? 29 Ő pedig monda: Nem; nehogy míg a konkolyt összeszeditek, a búzát is gyökerestől irtsátok fel vele. 30 Hadd nőjenek együtt mindketten az aratásig, és az aratás idején azt mondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessetek, a búzát pedig szedjétek be csűrömbe. 31 Egy másik példázatot is közölt velük, mondván: A mennyek országa hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott az ember és elvetett a szántóföldjébe. 32 Amely ugyan a legkisebb minden mag közül, de ha kinő, a legnagyobb a füvek között, és fává lesz, úgyhogy az ég madarai jönnek, és megszállnak annak ágain. 33 Más példázatot is mondott nekik; A mennyek országa hasonló a kovászhoz, amelyet egy asszony vett, és három mérték lisztbe rejtett, mígnem az egész megkelt. 34 Mindezeket példázatokban mondta Jézus a sokaságnak; és példázat nélkül nem szólt hozzájuk: 35 Hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: Példabeszédekre nyitom meg számat; Olyan dolgokat fogok kimondani, amelyeket a világ kezdete óta titokban tartottak. 36 Ekkor elbocsátotta Jézus a sokaságot, és bement a házba, és hozzámentek tanítványai, mondván: Mondd el nékünk a mező konkolyáról szóló példázatot! 37 Felele és monda nékik: Aki jó magot vet, az embernek Fia; 38 A mező a világ; a jó mag a királyság fiai; de a konkoly a gonosz fiai; 39 Az ellenség, aki elvetette őket, az ördög; az aratás a világ vége; az aratók pedig az angyalok. 40 Amint azért a konkolyt összeszedik és megégetik a tűzben; így lesz ez a világ végén. 41 Az embernek Fia elküldi angyalait, és összegyűjtenek az ő országából minden botránkozást és gonosztevőt; 42 És tüzes kemencébe vetik őket: jajgatás és fogcsikorgatás lesz. 43 Akkor az igazak úgy ragyognak, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle a hallásra, hallja. 44 Ismét hasonló a mennyek országa a mezőben elrejtett kincshez; amelyet az ember, ha megtalál, elrejti, és ennek örömére elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a mezőt. 45 Ismét hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz, aki szép gyöngyöket keres.
13. FEJEZET 1 Azon a napon Jézus kiment a házból, és leült a tenger mellé. 2 És nagy sokaság gyűlt össze hozzá, úgyhogy beszállt egy hajóba, és leült; és az egész sokaság a parton állt. 3 És sok mindent beszélt nekik példázatokban, mondván: Íme, egy magvető kiment vetni; 4 És amikor vetett, néhány mag az út mellé esett, és odajöttek a szárnyasok, és felfalták őket. 5 Némelyek köves helyekre estek, ahol nem volt sok földjük, és azonnal kikeltek, mert nem volt mélységük a földből. 6 És amikor a nap felkelt, megperzseltek; és mivel nem volt gyökerük, elsorvadtak. 7 És némelyek tövisek közé estek; és a tövisek kikeltek, és megfojtották őket: 8 Mások azonban jó földbe estek, és termést hoztak, némelyik százszorosat, némelyik hatvanannyit, némelyik harmincszorost. 9 Akinek van füle a hallásra, hallja. 10 És odamenének a tanítványok, és mondának néki: Miért beszélsz nékik példázatokban? 11 Felele és monda nékik: Mert megadatott nektek, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, de nekik nincs megadva. 12 Mert akinek van, annak adatik, és bõvölködik; de akinek nincs, attól még az is elvétetik, amije van. 13 Azért beszélek nékik példázatokban, mert látnak, nem látnak; és hallván nem hallanak, sem nem értenek. 14 És beteljesedik bennük Ésaiás próféciája, amely ezt mondja: Hallásból halljatok, de nem értitek; és látva láttok, és nem vesztek észre: 15 Mert e nép szíve elkeseredett, és füleik tompa hallásúak, és behunytak szemeik; nehogy valaha is szemeikkel lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. 16 De áldott a ti szemetek, mert látnak, és a ti fületek, mert hallanak. 17 Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz ember akarta látni, amit ti láttok, de nem látták; és hallani, amit hallotok, de nem hallottátok. 18 Halljátok hát a magvető példázatát! 19 Ha valaki hallja a királyság beszédét, de nem érti, akkor jön a gonosz, és elragadja azt, ami a szívébe vetett. Ez az, aki az út mellett kapott magot. 20 De aki a magot köves helyekre fogadta, az az, aki hallja az igét, és örömmel fogadja azt; 21 Mégsem gyökerezik önmagában, hanem egy ideig tart; mert ha nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, megbotránkoztat általa.
9
Máté
46 Aki talált egy drága gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije volt, és megvette. 47 Ismét hasonló a mennyek országa a hálóhoz, amelyet a tengerbe vetnek, és minden fajtát összegyűjtenek. 48 Amikor megtelt, kivonultak a partra, leültek, és a jókat edényekbe gyűjtötték, de a rosszat eldobták. 49 Így lesz a világ végén: előjönnek az angyalok, és elválasztják a gonoszokat az igazak közül, 50 És a tüzes kemencébe vetik őket: jajgatás és fogcsikorgatás lesz. 51 Monda nékik Jézus: Megértettétek mindezt? Azt mondják néki: Igen, Uram. 52 Ekkor így szólt hozzájuk: Ezért minden írástudó, aki a mennyek országára tanított, hasonló a házmesterhez, aki újat és régit hoz elő kincstárából. 53 És lőn, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a példázatokat, elment onnan. 54 Mikor pedig bement hazájába, tanította őket zsinagógájukban, annyira, hogy elcsodálkoztak, és ezt mondták: Honnan van ennek az embernek ez a bölcsessége és ezek a hatalmas tettek? 55 Hát nem az ács fia ez? nem Máriának hívják az anyját? és testvérei: Jakab, Józse, Simon és Júdás? 56 És a nővérei, nem mindannyian velünk vannak? Honnan van hát ennek az embernek mindezek a dolgok? 57 És megbotránkoztak benne. Jézus azonban monda nékik: Nincs próféta becsület nélkül, csak hazájában és házában. 58 És nem sok hatalmas cselekedetet tett ott az ő hitetlenségük miatt.
sokaságot, hogy menjenek be a falvakba, és vegyenek maguknak élelmet. 16 Jézus pedig monda nékik: Nem kell elmenniük; adjatok nekik enni. 17 És mondának néki: Csak öt kenyerünk van és két halunk. 18 Azt mondta: Hozzátok ide őket hozzám. 19 És megparancsolta a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vette az öt kenyeret és a két halat, és feltekintett az égre, megáldotta, megtörte, és odaadta a kenyereket tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak. . 20 És mindnyájan ettek, és jóllaktak, és a megmaradt darabkákból tizenkét kosarat szedtek. 21 És akik ettek, körülbelül ötezer férfi volt, nőkön és gyermekeken kívül. 22 Jézus pedig azonnal kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak be egy hajóba, és menjenek elõtte a túlsó partra, míg elbocsátja a sokaságot. 23 Mikor pedig elbocsátotta a sokaságot, felment egy hegyre, hogy imádkozzon; és mikor beesteledett, egyedül volt ott. 24 De a hajó most a tenger közepén volt, hullámok lökdösve, mert a szél ellentétes volt. 25 És a negyedik éjszakai őrségben Jézus hozzájuk ment, a tengeren járva. 26 Amikor a tanítványok látták őt a tengeren járni, megrémültek, mondván: Lélek ez; és félelmükben felkiáltottak. 27 Jézus azonban azonnal szóla nékik, mondván: Bízzatok! én vagyok; ne félj. 28 Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, kérj, hogy menjek hozzád a vízen. 29 És monda: Gyere! És amikor Péter kiszállt a hajóból, a vízen járt, hogy Jézushoz menjen. 30 De amikor látta, hogy fúj a szél, megijedt; és elkezdett süllyedni, kiáltott, mondván: Uram, ments meg! 31 Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta, és így szólt hozzá: Ó, te kishitű, miért kételkedtél? 32 Mikor pedig beszálltak a hajóba, elállt a szél. 33 Ekkor a hajón levők odamentek, és leborultak előtte, mondván: Bizony, te vagy az Isten Fia. 34 Mikor pedig átmentek, elmentek Genezáret földjére. 35 És amikor annak a helynek a férfiai tudomást szereztek róla, kiküldték a környező ország egész területére, és hozzá vittek minden beteget; 36 És kérte őt, hogy csak a ruhája szegélyét érinthessék meg, és akiket megérintett, teljesen meggyógyultak.
14. FEJEZET 1 Abban az időben Heródes, a tetrarka hallott Jézus híréről, 2 És monda az ő szolgáinak: Ez Keresztelő János; feltámadt a halálból; és ezért hatalmas tettek mutatkoznak meg benne. 3 Heródes ugyanis megragadta Jánost, megkötözte, és börtönbe zárta Heródiás, testvére, Fülöp felesége miatt. 4 Mert János ezt mondta neki: Nem szabad, hogy neked legyen. 5 Mikor pedig meg akarta volna ölni, félt a sokaságtól, mert prófétának tartották. 6 Mikor pedig Heródes születésnapját megtartották, Heródiás leánya táncolt előttük, és Heródesnek tetszett. 7 Erre esküvel megígérte, hogy bármit megad neki, amit csak kér. 8 Ő pedig, miután az anyja előbb tanította, ezt mondta: Add ide nekem Keresztelő János fejét töltőben. 9 És megbánta a király, de az eskü és a vele együtt ülők miatt megparancsolta, hogy adják neki. 10 Elküldött és lefejezte Jánost a börtönben. 11 És bevitték az ő fejét egy tálba, és adták a leánynak, és elvitte az anyjának. 12 És eljöttek a tanítványai, felvették a testet, eltemették, és elmentek, és megmondták Jézusnak. 13 Amikor Jézus ezt meghallotta, elment onnan hajón egy puszta helyre, és a nép ezt meghallotta, és gyalog követte őt a városokból. 14 Jézus pedig kiment, és nagy sokaságot látott, és megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. 15 Mikor pedig beesteledett, odamentek hozzá tanítványai, mondván: Puszta ez a hely, és az idő már elmúlt; küldd el a
15. FEJEZET 1 Ekkor jeruzsálemi írástudók és farizeusok mentek Jézushoz, mondván: 2 Miért hágják át tanítványaid a vének hagyományát? mert nem mosnak kezet, amikor kenyeret esznek. 3 Ő azonban válaszolt, és monda nékik: Miért hágjátok át az Isten parancsolatát a ti hagyományotokkal? 4 Mert Isten megparancsolta, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki átkozza apját vagy anyját, haljon meg. 5 Ti pedig azt mondjátok: Aki azt mondja apjának vagy anyjának: Ajándék ez, bármivel hasznotok leszek tőlem; 6 És ne tiszteld az apját vagy anyját, szabad lesz. Így érvénytelenné tettetek Isten parancsolatát hagyományotokkal.
10
Máté
7 Képmutatók, jól prófétált rólatok Ésaiás, mondván: 8 Ez a nép szájával közeledik hozzám, és ajkával tisztel engem; de a szívük távol van tőlem. 9 De hiába imádnak engem, és emberek parancsolatait tanítják. 10 És összehívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: Halljátok és értsétek meg! 11 Nem szennyezi be az embert, a mi a szájba megy; de ami a szájon jön ki, az megfertőzteti az embert. 12 Ekkor odamentek a tanítványai, és mondának néki: Tudod-e, hogy a farizeusok megbotránkoztak, miután meghallották ezt a beszédet? 13 Ő azonban így válaszolt: Minden növényt, amelyet nem ültetett el mennyei Atyám, fel kell gyökerezni. 14 Hagyjátok békén őket: vak vezérei legyenek a vakoknak. És ha a vak vezeti a vakot, mindketten az árokba esnek. 15 Felele ekkor Péter, és monda néki: Mondd el nekünk ezt a példázatot! 16 Jézus pedig monda: Ti is még mindig nem értetek? 17 Nem értitek-é még, hogy mindaz, ami bemegy a szájon, a hasba megy, és a huzatba kerül? 18 De amik a szájból jönnek ki, azok szívből származnak; és beszennyezik az embert. 19 Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások, káromlások. 20 Ezek szennyezik be az embert, de a mosdatlan kézzel evés nem szennyezi be az embert. 21 Azután Jézus elment onnan, és elment Tírusz és Sidon határaira. 22 És íme, egy kánaáni asszony jött ki ugyanazon határból, és kiáltott hozzá, mondván: Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia! a lányomat súlyosan idegesíti az ördög. 23 De ő egy szót sem felelt neki. És odamenének az ő tanítványai, és kérték őt, mondván: Bocsásd el őt! mert utánunk kiált. 24 Ő azonban válaszolt, és monda: Nem küldtem, csak Izrael házának elveszett juhaihoz. 25 Akkor odajött, és leborult előtte, mondván: Uram, segíts! 26 Ő pedig felelvén, monda: Nem illik a gyermekek kenyerét elvenni és kutyáknak vetni. 27 És monda: Igazság, Uram! A kutyák mégis esznek abból a morzsákból, a mely gazdáik asztaláról esik. 28 Felele azért Jézus, és monda néki: Ó, asszony, nagy a te hited, legyen néked, ahogy akarod. És a lánya ettől az órától kezdve meggyógyult. 29 Jézus pedig eltávozott onnan, és a Galileai-tengerhez közeledett; és felment egy hegyre, és leült ott. 30 És nagy sokaság ment hozzá, sánták, vakok, némák, nyomorékok és sokan mások magukkal, és ledobták őket Jézus lábai elé; és meggyógyította őket: 31 Annyira elcsodálkozott a sokaság, hogy látták a némákat beszélni, a csonkákat egészségesnek, a sántákat járni és a vakokat látni; és dicsőítették Izráel Istenét. 32 Jézus pedig magához hívatta tanítványait, és monda: Sajnálom a sokaságot, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük; és nem bocsátom el őket böjtölve, hogy el ne lankadjanak az úton. 33 És mondának néki az õ tanítványai: Honnan van nekünk annyi kenyerünk a pusztában, hogy eltöltsünk ekkora sokaságot?
34 És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? És mondának: Hét és néhány hal. 35 És megparancsolta a sokaságnak, hogy üljenek le a földre. 36 És vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. 37 És mindnyájan ettek, és jóllaktak, és felvették a megmaradt húsból hét tele kosárral. 38 És akik ettek, négyezer férfi volt, nőkön és gyermekeken kívül. 39 És elküldte a sokaságot, és hajóra szállt, és eljutott Magdala határaira. 16. FEJEZET 1 Jöttek a farizeusok is a szadduceusokkal, és kísértve kérték őt, hogy mutasson nekik jelt az égből. 2 Felele és monda nékik: Ha esteledik, azt mondjátok: Szép idő lesz, mert vörös az ég. 3 Reggel pedig zord idő lesz ma, mert vörös és sárgás az ég. Ó, ti képmutatók, felismeritek az ég arcát; de nem tudjátoké felismerni az idők jeleit? 4 A gonosz és házasságtörő nemzedék jelt keres; és nem adatik annak jele, csak Jónás próféta jele. És otthagyta őket, és elment. 5 Amikor pedig a tanítványai a túlsó partra értek, elfelejtettek kenyeret vinni. 6 Jézus ekkor így szólt hozzájuk: Vigyázzatok, és óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától. 7 És tanakodtak egymás között, mondván: Azért, mert nem vettünk kenyeret. 8 Amikor Jézus ezt észrevette, így szólt hozzájuk: Ó, ti kicsinyhitűek, mit tanakodtok egymás között, hogy nem hoztatok kenyeret? 9 Nem értitek-é még, és nem emlékeztek az ötezer öt kenyerére, és hány kosarat szedtetek össze? 10 Sem a hét kenyeret a négyezer közül, és hány kosarat szedtetek össze? 11 Hogy lehet, hogy nem értitek, hogy nem a kenyérről mondtam nektek, hogy óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától? 12 Akkor megértették, hogy nem a kenyér kovászától óvakodtak, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától. 13 Amikor Jézus Filippi Cézárea határaira ért, megkérdezte tanítványait, mondván: Kinek mondanak engem az emberek, az embernek Fiát? 14 És mondának: Némelyek azt mondják, hogy te Keresztelő János vagy, mások Illésnek; és mások, Jeremiás vagy valamelyik próféta. 15 Monda nékik: De ti kinek mondotok engem? 16 Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. 17 Jézus pedig felelvén, monda néki: Áldott vagy, Simon Barjona, mert nem test és vér nyilatkoztatta ki néked, hanem az én mennyei Atyám. 18 És mondom néked is, hogy te Péter vagy, és erre a sziklára építem egyházamat; és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. 19 És néked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.
11
Máté
20 Ekkor megparancsolta tanítványainak, hogy senkinek se mondják el, hogy ő Jézus a Krisztus. 21 Ettől az időtől fogva Jézus elkezdte tanítványainak elmondani, hogy Jeruzsálembe kell mennie, és sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölni, és harmadnap feltámadni. 22 Ekkor Péter megfogta, és feddni kezdte, mondván: Távol legyen tőled, Uram, ez ne legyen néked. 23 Ő azonban megfordult, és így szólt Péterhez: Távozz tőlem, Sátán, megbotránkoztatsz engem, mert nem az Istentől valókat szereted, hanem az emberektől valókat. 24 Jézus ezt mondta a tanítványainak: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem. 25 Mert aki meg akarja menteni az ő életét, elveszti azt, és aki elveszti életét én érettem, megtalálja azt. 26 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkében kárt szenved? vagy mit adjon az ember cserébe a lelkéért? 27 Mert az embernek Fia eljön az ő Atyjának dicsőségében angyalaival együtt; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint. 28 Bizony mondom néktek: Vannak itt állók, akik nem ízlelik meg a halált, míg meg nem látják az Emberfiát eljönni az ő országában.
15 Uram, könyörülj az én fiamon, mert őrült és nagyon dühös, mert gyakran esik tűzbe és gyakran vízbe. 16 Elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták meggyógyítani. 17 Jézus így válaszolt: Ó, hitetlen és elvetemült nemzedék, meddig leszek veled? meddig szenvedjem? hozd ide hozzám. 18 Jézus pedig megdorgálá az ördögöt; és kiment belőle, és a gyermek attól az órától fogva meggyógyult. 19 Ekkor a tanítványok elváltak Jézushoz, és ezt mondták: Miért nem tudtuk kiűzni? 20 Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt, mert bizony mondom néktek, ha olyan hitetek van, mint egy mustármag, ezt mondjátok ennek a hegynek: Menjetek el innen oda; és távolítsa el; és semmi sem lesz lehetetlen számodra. 21 De ez a fajta nem megy ki, hanem imádság és böjt által. 22 Mikor pedig Galileában laktak, Jézus így szólt hozzájuk: Az Emberfiát emberek kezébe adják. 23 És megölik őt, és harmadnap feltámad. És nagyon sajnálták. 24 Mikor pedig Kapernaumba értek, Péterhez mentek, akik adópénzt kaptak, és ezt mondták: A te urad nem fizet adót? 25 Azt mondja: Igen. Mikor pedig bement a házba, Jézus meggátolta, mondván: Mit gondolsz, Simon? kitől szednek vámot vagy adót a föld királyai? a saját gyerekeiktől, vagy az idegenektől? 26 Péter monda néki: Idegenek. Monda néki Jézus: Akkor a gyermekek szabadok. 27 De nehogy megbotránkoztassuk őket, menj a tengerhez, vess horgot, és vedd fel a halat, amelyik először jön fel; és ha kinyitod az ő száját, találsz egy darab pénzt, a melyeket vedd és adj nekik értem és te.
17. FEJEZET 1 Hat nap múlva pedig Jézus magához vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket egy magas hegyre külön-külön, 2 És elváltozott előttük, és arca ragyogott, mint a nap, és ruhája fehér volt, mint a fény. 3 És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, akik vele beszélgettek. 4 Felele azért Péter, és monda Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, csináljunk itt három hajlékot; egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek. 5 Mialatt még beszélt, íme, fényes felhő borította be őket, és ímé egy szózat a felhőből, mely ezt mondta: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm; halljátok őt. 6 Amikor a tanítványok ezt meghallották, arcra borultak, és nagyon megijedtek. 7 Jézus pedig odament, megérintette őket, és ezt mondta: Keljetek fel, és ne féljetek! 8 Mikor pedig felemelték szemeiket, nem láttak senkit, csak Jézust. 9 Amikor pedig lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik, mondván: Senkinek ne mondjátok el ezt a látomást, amíg az embernek Fia fel nem támad a halálból. 10 Tanítványai pedig megkérdezték őt, mondván: Miért mondják hát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie? 11 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Valóban Illés fog elõbb jönni, és mindent helyreállít. 12 De mondom néktek, hogy Illés már eljött, és nem ismerték őt, de megtették vele, amit akartak. Hasonlóképpen szenved tőlük az Emberfia is. 13 Ekkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik. 14 Mikor pedig a sokasághoz értek, odament hozzá egy férfi, letérdelt hozzá, és ezt mondta:
18. FEJEZET 1 Abban az időben a tanítványok Jézushoz mentek, mondván: Ki a legnagyobb a mennyek országában? 2 Jézus pedig magához hívott egy kisgyermeket, és közéjük állította, 3 És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és nem lesztek olyanok, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. 4 Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. 5 És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, engem fogad be. 6 De aki megbotránkoztat egyet is ezek közül a kicsinyek közül, akik hisznek bennem, annak jobb, ha malomkövet akasztanak a nyakába, és a tenger mélyébe fullad. 7 Jaj a világnak a vétkek miatt! mert szükség van rá, hogy sértések jöjjenek; de jaj annak az embernek, aki által a sértés jön! 8 Ha tehát a te kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd le, és vesd el magadtól: jobb néked akadozva vagy csonkán bemenni az életbe, mint két kezed vagy két lábad az örök tűzbe vetni. 9 És ha a te szemed megbotránkoztat téged, vájd ki, és vesd el magadtól: jobb neked egy szemmel bemenni az életre, mint két szemmel a pokol tüzére vetni.
12
Máté
10 Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül; mert mondom néktek, hogy angyalaik a mennyekben mindig látják az én mennyei Atyám arcát. 11 Mert az Emberfia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett. 12 Mit gondolsz? Ha az embernek száz juha van, és egy eltéved közülük, nem hagyja-e el a kilencvenkilencet, és felmegy a hegyekre, és megkeresi azt, ami eltévedt? 13 És ha mégis megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül annak a báránynak, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. 14 Ugyanígy a ti mennyei Atyátoknak sem az az akarata, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül. 15 Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el, és mondd el neki a vétkét közted és ő közötted; ha meghallgat téged, megnyerted a te atyádfiát. 16 De ha nem hallgat rád, akkor vigyél magaddal még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú szája alapján minden szó megerősödjön. 17 És ha nem hallgatja meg őket, mondd meg a gyülekezetnek; ha pedig nem hallgatja meg az egyházat, legyen neked olyan, mint a pogány ember és a vámszedő. 18 Bizony mondom néktek: Amit megkötöztek a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is. 19 Ismét mondom néktek, hogy ha ketten közületek megegyeznek a földön valamiben, amit kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám. 20 Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. 21 Ekkor odament hozzá Péter, és ezt mondta: Uram, hányszor vétkezik ellenem a testvérem, és én megbocsátok neki? hétszer is? 22 Monda néki Jézus: Nem mondom néked hétszer, hanem hetvenszer hétszer. 23 Ezért hasonlítható a mennyek országa egy királyhoz, aki számot akar venni az ő szolgáiról. 24 Mikor pedig számolni kezdett, egyet hoztak hozzá, aki tízezer talentummal tartozott neki. 25 De mivel nem kellett fizetnie, az ura megparancsolta, hogy adják el őt, feleségét és gyermekeit, és mindenét, amije volt, és fizessék meg. 26 Leborult azért a szolga, és leborult előtte, mondván: Uram, légy türelmes hozzám, és mindent megfizetek neked. 27 Ekkor megszánta annak a szolgának az ura, és elengedte őt, és elengedte neki az adósságot. 28 De ugyanaz a szolga kiment, és talált egy szolgatársát, aki száz pengővel tartozott neki, és rátette a kezét, és megfogta a torkán, mondván: Fizesd meg, amivel tartozol. 29 És az ő szolgatársa leborult lábaihoz, és könyörgött hozzá, mondván: Légy türelmes hozzám, és mindent megfizetek neked. 30 Ő pedig nem akarta, hanem elment, és börtönbe vetette, míg ki nem fizeti az adósságot. 31 Amikor tehát szolgatársai látták, mi történt, nagyon megsajnálták, és elmentek, és elmondták uruknak mindazt, ami történt. 32 Azután az ura, miután elhívta, így szólt hozzá: Ó, gonosz szolga, elengedtem neked minden adósságot, mert kértél engem. 33 Hát nem kellett volna neked is könyörülnöd szolgatársad iránt, amint én megkönyörültem rajtad?
34 Az ő ura pedig megharagudott, és a kínzóknak adta őt, mígnem kifizeti mindazt, ami neki járt. 35 Hasonlóképpen cselekszik veletek az én mennyei Atyám is, ha szívetekből nem bocsátjátok meg kiki az ő atyjafiának a vétket. 19. FEJEZET 1 És lőn, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, eltávozott Galileából, és Júdea határaira érkezett a Jordánon túl; 2 És nagy sokaság követte őt; és ott meggyógyította őket. 3 A farizeusok is odamentek hozzá, kísértve őt, és ezt mondták neki: Szabad-e a férfinak minden okból elbocsátani a feleségét? 4 Ő pedig válaszolt, és monda nékik: Nem olvastátok, hogy a teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket? 5 És monda: Ezért hagyja el a férfi atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté? 6 Ezért nem ketten többé, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember ne válassza szét. 7 Mondának néki: Miért parancsolta akkor Mózes, hogy válólevelet adjanak, és elbocsássák? 8 Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdettől fogva nem így volt. 9 És mondom néktek: Aki elbocsátja feleségét, hacsak nem paráznaság miatt, és mást vesz feleségül, házasságtörést követ el; 10 Tanítványai ezt mondják neki: Ha a férfi helyzete így van a feleségével, nem jó házasodni. 11 Ő azonban ezt mondta nekik: Nem mindenki fogadhatja el ezt a beszédet, csak az, akinek adatott. 12 Mert vannak eunuchok, a kik így születtek az ő anyjuk méhéből, és vannak eunuchok, a kik emberekből lettek, és vannak eunuchok, a kik a mennyek országáért tették magukat eunuchokká. Aki képes befogadni, fogadja el. 13 Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk kezét, és imádkozzék; és a tanítványok megdorgálták őket. 14 Jézus azonban így szólt: Engedjétek gyermekeim, és ne tiltsátok el, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa. 15 És rájuk tette a kezét, és elment onnan. 16 És íme, odament valaki, és ezt mondta neki: Jó Mester, mi jót tegyek, hogy örök életem legyen? 17 És monda néki: Miért mondasz engem jónak? nincs jó, csak egy, az Isten; de ha be akarsz menni az életbe, tartsd meg a parancsolatokat. 18 Monda néki: Melyik? Jézus azt mondta: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, 19 Tiszteld atyádat és anyádat, és: Szeresd felebarátodat, mint magadat. 20 Monda néki az ifjú: Mindezeket megőriztem ifjúkoromtól fogva: mi hiányzik még? 21 Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el, amid van, és add a szegényeknek, és lesz kincsed a mennyben; és jöjj és kövess engem. 22 De amikor az ifjú meghallotta ezt a beszédet, szomorúan elment, mert nagy vagyona volt. 23 És monda Jézus az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy gazdag aligha megy be a mennyek országába.
13
Máté
24 És ismét mondom néktek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába. 25 Amikor ezt meghallották tanítványai, nagyon elcsodálkoztak, mondván: Ki üdvözülhet hát? 26 Jézus azonban megtekintette őket, és monda nékik: Embereknél ez lehetetlen; de Istennél minden lehetséges. 27 Felele azért Péter, és monda néki: Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged; mi lesz tehát? 28 És monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, az újjászületéskor, amikor az Emberfia dicsőségének trónusában ül, ti is tizenkét trónon ülhettek, ítélvén a tizenkét törzset. Izrael. 29 És mindenki, aki elhagyott házakat vagy testvéreket, vagy nővéreket, vagy apját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, százannyit kap, és örökölni fogja az örök életet. 30 De sokan, akik elsők, utolsók lesznek; és az utolsó lesz az első.
18 Íme, felmegyünk Jeruzsálembe; és az Emberfiát elárulják a főpapoknak és az írástudóknak, és halálra ítélik, 19 És átadja őt a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és keresztre feszítsék, és harmadnap feltámad. 20 Ekkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, imádták őt, és kívántak tőle valamit. 21 És monda néki: Mit akarsz? Azt mondta neki: Add, hogy ez a két fiam üljön a te királyságodban, az egyik a te jobb kezed, a másik a bal kezed felől. 22 Jézus azonban válaszolt, és monda: Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni abból a pohárból, amelyből én iszom, és megkeresztelkedhettek azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedek? Azt mondják néki: Képesek vagyunk. 23 És monda nékik: Valóban inni fogtok az én poharamból, és megkeresztelkedjetek azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedtem. azoknak adatott, akiknek Atyám készítette. 24 Mikor pedig a tíz meghallotta, felháborodtak a két testvér ellen. 25 Jézus azonban magához hívatta őket, és monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmat gyakorolnak rajtuk. 26 De ne így legyen közöttetek, hanem aki nagy akar lenni közöttetek, legyen a ti szolgátok; 27 Aki pedig fő akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok. 28 Ahogyan az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. 29 Mikor pedig elindultak Jerikóból, nagy sokaság követte őt. 30 És íme, két vak ült az út mellett, amikor meghallották, hogy Jézus elmegy mellette, felkiáltott, mondván: Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia! 31 A sokaság pedig megdorgálta őket, hogy hallgatjanak, de egyre jobban kiáltoznak, mondván: Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia! 32 Jézus pedig megállt, magához hívatta őket, és monda: Mit akartok, hogy tegyek veletek? 33 Azt mondják néki: Uram, hogy megnyíljon a szemünk! 34 Jézus tehát megszánta őket, és megérintette az ő szemeiket, és azonnal megláttak, és követték őt.
20. FEJEZET 1 Mert hasonlatos a mennyek országa a házmesterhez, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon fel a szőlőjébe. 2 És miután megállapodott a munkásokkal napi egy fillérben, elküldte őket a szőlőjébe. 3 És kiment a harmadik óra körül, és látott másokat tétlenül állni a piacon, 4 És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igaz, azt megadom nektek. És mentek a maguk útján. 5 Ismét kiment a hatodik és kilencedik óra körül, és hasonlóképpen cselekedett. 6 A tizenegyedik óra körül kiment, és talált másokat tétlenül állni, és így szólt hozzájuk: Miért álltok itt egész nap tétlenül? 7 Azt mondják néki: Mert senki sem bérelt fel minket. Monda nékik: Menjetek ti is a szőlőbe; és ami igaz, azt vegyétek. 8 Mikor tehát beesteledett, így szólt a szőlőskert ura a sáfárához: Hívd a munkásokat, és add nekik bérüket, az utolsótól az elsőig. 9 Mikor pedig a tizenegyedik óra tájékán megérkeztek a felbéreltek, mindenki kapott egy fillért. 10 De amikor eljöttek az elsők, azt hitték, hogy többet kellett volna kapniuk; és ugyanígy kaptak minden ember egy fillért. 11 Mikor pedig megkapták, zúgolódtak a ház jószága ellen: 12 Mondván: Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és te egyenlővé tetted őket velünk, akik viseltük a nap terhét és melegét. 13 Ő azonban válaszolt egyiküknek, és így szólt: Barátom, nem teszek rosszat ellened, nem egy fillért sem egyeztél meg velem? 14 Vedd el, ami a tied, és menj el: ennek az utolsónak adok, mint neked. 15 Nem szabad-e, hogy azt tegyem az enyémmel, amit akarok? Gonosz-e a te szemed, mert én jó vagyok? 16 Így az utolsók lesznek elsők, és az elsők utolsók, mert sokan vannak hivatottak, de kevesen választottak. 17 Jézus pedig felmenvén Jeruzsálembe, szétválasztotta a tizenkét tanítványt az úton, és így szólt hozzájuk:
21. FEJEZET 1 Mikor pedig közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba értek, az Olajfák hegyére, elküldtek Jézus két tanítványt, 2 Mondván nékik: Menjetek be a veletek szemben lévő faluba, és azonnal találtok egy megkötött szamarat, és vele egy csikót: oldjátok meg, és hozjátok el nekem. 3 És ha valaki valamit mond néktek, mondjátok: Az Úrnak szüksége van rájuk; és azonnal elküldi őket. 4 Mindez azért történt, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: 5 Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden, szamáron ülve, és szamárcsikón, szamárcsikón. 6 A tanítványok pedig elmentek, és úgy cselekedtek, amint Jézus parancsolta nekik,
14
Máté
7 És elhozták a szamarat és a csikót, és felöltözték rájuk ruháikat, és ráhelyezték. 8 És nagyon nagy sokaság terítette ruháit az útra; mások ágakat vágtak le a fákról, és elszalasztották őket az úton. 9 És a sokaság, amely elõtte és utána ment, kiáltott, mondván: Hozsánna Dávid fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsanna a magasságban. 10 Mikor pedig bement Jeruzsálembe, az egész város megrendült, mondván: Ki ez? 11 És monda a sokaság: Ez Jézus, a galileai Názáret próféta. 12 Jézus pedig bement az Isten templomába, és kiűzte mindazokat, akik a templomban adtak és vettek, és feldöntötte a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit. 13 És monda nékik: Meg van írva: Az én házam az imádság házának hívják; de ti tolvajok barlangjává tettétek. 14 És vakok és sánták jöttek hozzá a templomban; és meggyógyította őket. 15 Amikor a főpapok és írástudók látták a csodálatos dolgokat, amelyeket tett, és a gyermekeket, a kik a templomban kiáltoztak, és ezt mondták: Hozsánna Dávid fiának! nagyon elégedetlenek voltak, 16 És monda néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Igen; Sohasem olvastad-e, hogy csecsemők és csecsemők szájából tökéletesítetted a dicséretet? 17 És otthagyta őket, és kiment a városból Betániába; és ott szállt meg. 18 Reggel pedig, amikor visszatért a városba, megéhezett. 19 És amikor meglátott egy fügefát az úton, odament hozzá, és nem talált rajta semmit, csak leveleket, és ezt mondta neki: Ne teremjen rajtad gyümölcs ezentúl örökké. És hamarosan elszáradt a fügefa. 20 Amikor ezt látták a tanítványok, elcsodálkoztak, mondván: Milyen hamar kiszáradt a fügefa! 21 Felele Jézus és monda nékik: Bizony mondom néktek: Ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, ami a fügefával történik, hanem azt is, ha ezt mondjátok ennek a hegynek: Távolodj el. , és vesszen a tengerbe; meg kell tenni. 22 És mindent, amit kértek imádságban, hittel, megkapjátok. 23 Mikor pedig bement a templomba, odamentek hozzá a főpapok és a nép vénei, amint tanított, és ezt mondták: Milyen hatalommal teszed ezeket? és ki adta neked ezt a hatalmat? 24 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdezek tőletek egy dolgot, amit ha elmondtok, én is megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket. 25 János keresztsége, honnan volt? a mennyből, vagy az emberektől? És tanakodtak maguk között, mondván: Ha azt mondjuk: Mennyből; azt mondja majd nekünk: Miért nem hittetek hát neki? 26 De ha azt mondjuk: Emberektől; félünk az emberektől; mert mindenki prófétának tartja Jánost. 27 És felelének Jézusnak, mondván: Nem tudjuk megmondani. És monda nékik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket. 28 De mit gondoltok? Egy embernek két fia volt; és odament az elsőhöz, és ezt mondta: Fiam, menj ma dolgozni az én szőlőmben. 29 Felele és monda: Nem akarom; de azután megbánta, és elment.
30 És odament a másodikhoz, és hasonlóképpen szólt. Ő pedig felelvén, monda: Elmegyek, uram, de nem ment el. 31 A kettő közül melyik teljesítette az apja akaratát? Azt mondják néki: Az első. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek, hogy a vámszedők és a paráznák előttetek mennek be az Isten országába. 32 Mert János eljött hozzátok az igazság útján, és nem hittetek neki, de a vámszedők és a paráznák hittek neki; 33 Halljatok egy másik példázatot is: Volt egy házmester, aki szőlőt ültetett, és körülkerítette, és prést ásott benne, és tornyot épített, és kiadta a mezőgazdasági munkásoknak, és elment egy messzi vidékre. 34 Mikor pedig közeledett a termés ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy megkapják a gyümölcsét. 35 A munkások pedig fogták az ő szolgáit, és az egyiket megverték, a másikat megölték, a másikat megkövezték. 36 Ismét több szolgát küldött, mint az elsőt, és azok is hasonlóképpen cselekedtek velük. 37 De végül elküldte hozzájuk a fiát, mondván: Tisztelni fogják az én fiamat. 38 Amikor a munkások meglátták a fiút, ezt mondták egymásnak: Ez az örökös; gyere, öljük meg őt, és ragadjuk meg az örökségét. 39 És elkapták, kivetették a szőlőből, és megölték. 40 Ha tehát eljön a szőlő ura, mit fog tenni ezekkel a földművesekkel? 41 Azt mondják néki: Nyomorúságosan elpusztítja azokat a gonosz embereket, és kiadja szőlőjét más mezőgazdasági munkásoknak, akik megadják neki a gyümölcsöt a maguk idejében. 42 Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szöglet feje: ez az Úr műve, és csodálatos a mi szemünkben? 43 Azért mondom néktek: Elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan nemzetnek adatik, amely megteremti gyümölcsét. 44 És aki erre a kőre esik, összetörik, de akire ráesik, azt porrá őrli. 45 Mikor pedig a főpapok és a farizeusok meghallották az ő példázatait, észrevették, hogy róluk beszélt. 46 De amikor rá akarták vetni a kezüket, féltek a sokaságtól, mert prófétának tartották. 22. FEJEZET 1 Jézus pedig felelvén, ismét példázatokban beszélt hozzájuk, és ezt mondta: 2 Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki házasságot kötött fiának, 3 És elküldé szolgáit, hogy hívják a menyegzőre meghívottakat, de nem akartak jönni. 4 Ismét más szolgákat küldött ki, mondván: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az én vacsorámat: ökreimet és hízóimat megölték, és minden készen van. 5 De ők megkönnyebbültek, és elmentek, egyik a tanyájára, másik az árujára. 6 A maradék pedig fogta az ő szolgáit, és utálatosan könyörgött nekik, és megölte őket. 7 Mikor pedig a király ezt meghallotta, megharagudott, és kiküldte seregeit, és elpusztította azokat a gyilkosokat, és felgyújtotta városukat.
15
Máté
8 Ekkor így szólt szolgáihoz: A menyegző készen van, de a meghívottak nem voltak méltók. 9 Menjetek hát ki az országutakra, és akit találtok, pályázzanak a menyegzőre. 10 Kimentek tehát azok a szolgák az utakra, és egybegyûjtöttek mindenkit, akit csak találtak, rosszat és jót is; 11 Amikor a király bement, hogy lássa a vendégeket, meglátott ott egy férfit, aki nem viselt esküvői ruhát. 12 És monda néki: Barátom, hogyan jöttél ide menyasszonyi ruha nélkül? És szóhoz sem jutott. 13 És monda a király a szolgáknak: Kössétek meg néki kezét-lábát, vigyétek el, és vessétek a külső sötétségbe; lesz sírás és fogcsikorgatás. 14 Mert sokan vannak elhívva, de kevesen választottak. 15Akkor elmentek a farizeusok, és tanácsot tartottak, hogyan keverjék beszédébe. 16 És elküldték hozzá tanítványaikat a heródesekkel, mondván: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és igazságosan tanítod az Isten útját, és nem törődsz senkivel, mert nem veszed az emberek személyét. 17 Mondd meg tehát nekünk: Mit gondolsz? Szabad-e adót adni a császárnak, vagy nem? 18 Jézus azonban észrevette gonoszságukat, és monda: Miért kísértetek engem, ti képmutatók? 19 Mutasd meg nekem az adópénzt. És hoztak neki egy fillért. 20 És monda nékik: Kié ez a kép és a felirat? 21 Azt mondják néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a császárnak, ami a császáré; és Istennek az Istenéi. 22 Amikor meghallották ezeket a szavakat, elcsodálkoztak, elhagyták őt, és elmentek. 23 Ugyanazon a napon odamentek hozzá a szadduceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle: 24 Mondván: Mester, Mózes azt mondta: Ha valaki úgy hal meg, hogy nincs gyermeke, vegye feleségül az ő bátyja az ő feleségét, és neveljen magot testvérének. 25 Volt pedig velünk hét testvér: az első pedig, amikor feleséget vett feleségül, meghalt, és nem volt baja, a feleségét testvérére hagyta. 26 Hasonlóképpen a második is, és a harmadik is a hetedikig. 27 És végül az asszony is meghalt. 28 Kinek lesz hát felesége a feltámadáskor a hét közül? mert mindnyájuknak megvolt. 29 Felele Jézus, és monda nékik: Tévedtek, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Isten hatalmát. 30 Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem nem mennek férjhez, hanem olyanok, mint az Isten angyalai a mennyben. 31 De ami a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek, mondván: 32 Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene? Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. 33 Mikor pedig a sokaság ezt meghallotta, elcsodálkozott az ő tanításán. 34 De amikor a farizeusok meghallották, hogy elhallgattatta a szadduceusokat, összegyűltek. 35 Egyikük pedig, aki ügyvéd volt, kérdést intézett hozzá, kísértve őt, és ezt mondta:
16
36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 37 Jézus monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 38 Ez az első és nagy parancsolat. 39 A második pedig hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. 40 Ezen a két parancson függ az egész törvény és a próféták. 41 Amikor a farizeusok összegyűltek, Jézus megkérdezte tőlük: 42 Mondván: Mit gondoltok Krisztusról? kinek a fia? Azt mondják néki: Dávid fia. 43 Monda nékik: Hogyan nevezi hát Dávid lélekben Urának, mondván: 44 Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezemre, míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem? 45 Ha tehát Dávid Urának nevezi őt, hogyan lehet a fia? 46 És senki sem tudott neki egy szót sem válaszolni, és senki sem merte attól a naptól fogva többet kérdezni tőle. 23. FEJEZET 1 Jézus ekkor így szólt a sokasághoz és tanítványaihoz: 2 Mondván: Az írástudók és a farizeusok Mózes székében ülnek: 3 Mindazt tehát, amit kérnek, tartsátok meg, tartsátok meg és tegyétek meg; de ne az ő cselekedeteik szerint cselekedjetek, mert mondják, de nem teszik. 4 Mert nehéz és elviselhető terheket kötnek, és az emberek vállára teszik; de ők maguk egyik ujjukkal sem fogják megmozdítani őket. 5 De minden munkájukat azért teszik, hogy az emberek lássák: kiszélesítik a fülkéket, és kitágítják ruháik szegélyét, 6 És szeressétek a lakomák legfelső termeit, és a zsinagógák főszékeit, 7 Üdvözlet a piacokon, és hogy hívják az emberek: Rabbi, Rabbi. 8 De ne nevezzenek rabbinak, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; és ti mindnyájan testvérek vagytok. 9 És senkit se nevezzetek atyátoknak e földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyekben van. 10 Ne nevezzenek titeket sem mestereknek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus. 11 De aki közületek a legnagyobb, az legyen a ti szolgátok. 12 És aki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik. 13 De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert bezártátok a mennyek országát az emberek elől, mert ti sem magatok mentek be, sem a bemenőket nem engeditek be. 14 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert felemésztitek az özvegyasszonyok házát, és színlelésből hosszan imádkoztok; ezért nagyobb kárhozatot fogtok elnyerni. 15 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert körbeveszitek a tengert és a szárazföldet, hogy egy prozelitává tegyetek, és amikor ő lesz, kétszer inkább a pokol gyermekévé teszi, mint maga. 16 Jaj néktek, vak vezetők, akik ezt mondjátok: Aki a templomra esküszik, az semmi; de aki a templom aranyára esküszik, az adós!
Máté
17 Bolondok és vakok, mert melyik nagyobb, az arany, vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? 18 És ha valaki az oltárra esküszik, az semmi; de aki a rajta levő ajándékra esküszik, az bűnös. 19 Bolondok és vakok, mert melyik a nagyobb, az ajándék, vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? 20 Aki tehát az oltárra esküszik, esküszik arra és mindenre, ami rajta van. 21 És aki a templomra esküszik, arra esküszik, és arra, aki abban lakik. 22 Aki pedig az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik, és arra, aki azon ül. 23 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert tizedet fizettek mentából, ánizsból és köményből, és kihagytátok a törvény fontosabb dolgait, az ítéletet, az irgalmasságot és a hitet. 24 Ti vak vezetők, kik szúnyogot szúrtok, tevét pedig lenyeltek. 25 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, de belül tele vannak zsarolással és túlzásokkal. 26 Vak farizeus, először azt tisztítsd meg, ami a pohárban és a tálban van, hogy a külsejük is tiszta legyen. 27 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert hasonlatosak vagytok a fehérített sírokhoz, amelyek kívülről valóban szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és minden tisztátalansággal. 28 Így ti is kívülről igaznak látszatok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és hamissággal. 29 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert a próféták sírjait építitek, és az igazak sírjait díszítitek, 30 És mondd: Ha atyáink idejében lettünk volna, nem lettünk volna részesei velük a próféták vérének. 31 Legyetek tehát magatoknak tanúi, hogy azoknak fiai vagytok, akik megölték a prófétákat. 32 Akkor töltsétek be atyáitok mértékét. 33 Ti kígyók, viperák nemzetsége, hogyan menekülhettek meg a pokol kárhozatától? 34 Azért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok; és némelyeket közülük megostoroztok zsinagógáitokban, és üldözzétek őket városról városra. 35 Hogy rátok szálljon minden igaz vér, amely a földön kiontott, az igaz Ábel vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, akit megöltetek a templom és az oltár között. 36 Bizony mondom néktek: Mindezek rájönnek erre a nemzedékre. 37 Ó, Jeruzsálem, Jeruzsálem, te, aki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek, hányszor akartam volna egybegyűjteni a te fiaidat, miként a tyúk gyűjti a csirkéket a szárnyai alá, de ti nem akarjátok! 38 Íme, a te házad elhagyatott maradt. 39 Mert mondom néktek, hogy ezentúl nem láttok engem, mígnem azt mondjátok: Áldott, aki jön az Úr nevében!
3 És amint az Olajfák hegyén ült, a tanítványok külön odamentek hozzá, mondván: Mondd meg nekünk, mikor lesznek ezek? és mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének? 4 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Vigyázzatok, hogy senki meg ne csaljon titeket. 5 Mert sokan jönnek majd az én nevemben, mondván: Én vagyok a Krisztus; és sokakat megtéveszt. 6 És hallani fogtok háborúkról és háborúk híreiről: vigyázzatok, hogy meg ne nyugtalankodjatok, mert mindezeknek meg kell történniük, de a vég még nincs. 7 Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen, és lesznek éhségek, döghalálok és földrengések mindenfelé. 8 Mindezek a bánat kezdetei. 9 Akkor nyomorúságra adnak titeket, és megölnek, és minden nép gyűlölködni fog az én nevemért. 10 És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. 11 És sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. 12 És mivel a gonoszság megsokasodik, sokak szeretete meghidegül. 13 De aki mindvégig kitart, az üdvözül. 14 És a királyságnak ezt az evangéliumát prédikálni fogják az egész világon, tanúságul minden nemzetnek; és akkor jön el a vég. 15 Amikor tehát meglátjátok a pusztulás utálatosságát, amelyről Dániel próféta beszélt, ott állni a szent helyen, (aki olvassa, értse meg!) 16 Akkor, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe. 17 Aki a háztetőn van, ne jöjjön le, hogy valamit kivigyen a házából. 18 Aki a mezőn van, az se térjen vissza, hogy elvegye a ruháit. 19 És jaj a terheseknek és a szoptatóknak azokban a napokban! 20 De imádkozzatok, hogy ne télen és ne szombaton meneküljetek. 21 Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind a mai napig, és nem is lesz soha. 22 És ha nem rövidítik meg azokat a napokat, egyetlen test sem menekülhet meg; de a választottakért megrövidülnek azok a napok. 23 Akkor ha valaki azt mondja néktek: Íme, itt a Krisztus, vagy ott; ne hidd el. 24 Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek; olyannyira, hogy ha lehetséges, a választottakat is becsapják. 25 Íme, már korábban megmondtam nektek. 26 Ha tehát azt mondják néktek: Íme, a pusztában van; ne menj ki: íme, a titkos kamrákban van; ne hidd el. 27 Mert amint a villámlás keletről támad, és napnyugatig világít; így lesz az Emberfiának eljövetele is. 28 Mert bárhol van a tetem, ott összegyűlnek a sasok. 29 Közvetlenül azoknak a napoknak nyomorúsága után a nap elsötétül, és a hold nem világítja meg, és a csillagok lehullanak az égről, és megrendülnek az egek erői. 30 És akkor megjelenik az Emberfiának jele a mennyben, és akkor gyászol a föld minden törzse, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin hatalommal és nagy dicsőséggel.
24. FEJEZET 1 Jézus pedig kiment, és kiment a templomból, és hozzámentek a tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit. 2 Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok mindezt? bizony mondom néktek: Nem marad itt kő a másikra, amit le ne dobjanak.
17
Máté
31 És elküldi angyalait nagy trombitaszóval, és összegyűjtik választottait a négy szél felől, az ég egyik végétől a másikig. 32 Tanulj meg egy példázatot a fügefáról; Mikor ága még zsenge, és leveleket hajt, tudjátok, hogy közel a nyár. 33 Hasonlóképpen ti is, amikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, méghozzá az ajtók előtt. 34 Bizony mondom néktek: Nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem teljesednek. 35 Ég és föld elmúlnak, de az én beszédeim nem múlnak el. 36 De arról a napról és óráról senki sem tud, nem az ég angyalai, hanem egyedül az én Atyám. 37 De amilyen Noé napjai voltak, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. 38 Mert amint az özönvíz előtti napokban ettek és ittak, házasodtak és férjhez mentek mind a napig, amíg Noé bement a bárkába, 39 És nem tudta, míg el nem jött az özönvíz, és elragadta mindnyájukat; így lesz az Emberfiának eljövetele is. 40 Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyiket elviszik, a másikat meg hagyják. 41 Két asszony őröl majd a malomban; az egyiket elviszik, a másikat pedig hagyják. 42 Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, melyik órában jön el a ti Uratok. 43 De azt tudd meg, hogy ha a ház jóembere tudta volna, milyen órában jön a tolvaj, akkor vigyázna, és nem engedné, hogy házát felrombolják. 44 Azért ti is készen álljatok, mert abban az órában jön el az embernek Fia, amelyben nem gondoljátok. 45 Kicsoda hát az a hű és bölcs szolga, akit az ő ura háznépének fejedelmévé tett, hogy eledelt adjon nekik a kellő időben? 46 Boldog az a szolga, akit az ő ura, amikor megjön, így cselekszik. 47 Bizony mondom néktek, hogy minden javai felett uralkodóvá teszi őt. 48 De ha az a gonosz szolga azt mondja szívében: Az én uram késik az eljövetelével; 49 És elkezdi verni szolgatársait, és részegekkel együtt eszik és iszik; 50 Eljön annak a szolgának az ura azon a napon, amikor nem keresi, és olyan órában, amelyről nem tud, 51 És szétvágják, és a képmutatókkal osztják ki néki az õ részét; ott lesz sírás és fogcsikorgatás.
8 És mondának a bolondok a bölcseknek: Adjatok nekünk olajotokból; mert kialudtak a lámpáink. 9 A bölcsek pedig felelének, mondván: Nem úgy; nehogy ne legyen elég nékünk és nektek; hanem menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak. 10 Mikor pedig vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény; és a kik készen voltak, bementek vele a menyegzőre, és az ajtó bezárult. 11 Utána jöttek a többi szüzek is, mondván: Uram, Uram, nyisd meg nekünk! 12 Ő azonban így válaszolt: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket. 13 Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok sem azt a napot, sem az órát, amelyen az embernek Fia eljön. 14 Mert olyan a mennyek országa, mint a messzi országba utazó ember, aki magához hívta szolgáit, és átadta nekik javait. 15 És az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a másiknak pedig egyet; minden embernek többféle képessége szerint; és azonnal útnak indult. 16 Azután elment az, aki megkapta az öt talentumot, és azzal kereskedett, és további öt talentumot csinált belőlük. 17 Ugyanígy, aki kettőt kapott, nyert másik kettőt is. 18 De aki egyet kapott, elment, ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. 19 Hosszú idő múlva megjön azoknak a szolgáknak az ura, és számot vet velük. 20 Eljött tehát az, aki öt talentumot kapott, és hozott másik öt talentumot, mondván: Uram, öt talentumot adtál nekem, íme, nyertem még öt talentumot rajtuk kívül. 21 Monda néki az ő ura: Jól van, te jó és hű szolga, kevésben voltál hű, sok mindenen uralkodóvá teszlek téged, menj be urad örömébe. 22 Eljött az is, aki két talentumot kapott, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál nekem; íme, nyertem még két talentumot azokon kívül. 23 Monda néki az ura: Jól van, jó és hű szolgám! kevés dologban voltál hű, sok mindenen uralkodóvá teszlek: menj be urad örömébe. 24 Ekkor odajött az, aki megkapta az egy talentumot, és így szólt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy, ahol aratsz, ahol nem vetettél, és ott gyűjtesz, ahol nem szalmáztál. 25 Megijedtem, és elmentem, és elrejtem a te tehetségedet a földbe: íme, ott van a tied. 26 Felele az ő ura, és monda néki: Te gonosz és lusta szolga, tudtad, hogy ott aratok, ahol nem vetettem, és ott takarítok, ahol nem szalmáztam. 27 Az én pénzemet tehát a pénzváltókhoz kellett volna adnod, és amikor eljövök, az enyémet uzsorával kellett volna megkapnom. 28 Vegyétek el tehát tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van. 29 Mert mindenkinek adnak, akinek van, és bõvelkedik, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. 30 És vessétek a haszontalan szolgát a külső sötétségbe: ott lesz sírás és fogcsikorgatás. 31 Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az összes szent angyal, akkor ül dicsőségének trónján. 32 És őelőtte összegyűjtenek minden népet, és elválasztja őket egymástól, mint a pásztor elválasztja juhait a kecskéktől.
25. FEJEZET 1 Akkor hasonló lesz a mennyek országa tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény elé. 2 És közülük öt bölcs, öt pedig balga. 3 Az ostobák elvették lámpásukat, és nem vittek magukkal olajat. 4 De a bölcsek olajat vittek edényeikbe lámpásaikkal együtt. 5 Amíg a vőlegény késett, mindnyájan elaludtak és elaludtak. 6 Éjfélkor pedig kiáltás hallatszott: Íme, jön a vőlegény; menjetek ki vele találkozni. 7 Ekkor felkeltek mind a szüzek, és felrendezték lámpásaikat.
18
Máté
33 És a juhokat a jobb kezére állítja, a kecskéket pedig a bal kezére. 34 Akkor ezt mondja a király a jobbján állóknak: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. 35 Mert éheztem, és enni adtatok; szomjaztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok. 36 Meztelenül, és felruháztatok: beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és hozzám jöttetek. 37 Akkor felelnek néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged? vagy szomjas vagy, és inni adott neked? 38 Mikor láttunk téged idegennek és fogadtunk be? vagy meztelenül, és felöltöztettél? 39 Vagy mikor láttunk téged betegen vagy börtönben, és mikor jöttünk hozzád? 40 És a király válaszol, és ezt mondja nekik: Bizony mondom néktek, amennyit e legkisebb testvéreim közül eggyel tettetek, velem tettétek. 41 Akkor azt mondja a bal kéz felől állóknak is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készíttetett. 42 Mert éheztem, és nem adtatok enni; szomjaztam, és nem adtatok innom. 43 Idegen voltam, és nem fogadtatok be engem, meztelenül, és nem ruháttatok fel; beteg voltam és börtönben, és nem látogattatok meg. 44 Akkor ők is felelnek néki, mondván: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazónak, vagy idegennek, vagy mezítelennek, vagy betegnek, vagy börtönben, és nem szolgáltunk neked? 45 Akkor válaszol nekik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyit nem tettetek meg eggyel ezek közül a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. 46 És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.
12 Mert mivel ezt a kenetet testemre öntötte, az én temetésemre tette. 13 Bizony mondom néktek: Ahol ezt az evangéliumot hirdetik az egész világon, ott elhangzik az is, amit ez az asszony tett, emlékezetül. 14 Ekkor a tizenkettő közül egy, Iskariótes Júdás, elment a főpapokhoz, 15 És monda nékik: Mit adtok nekem, és átadom őt nektek? És szövetséget kötöttek vele harminc ezüstért. 16 És attól kezdve kereste az alkalmat, hogy elárulja őt. 17 A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok Jézushoz mentek, és ezt mondták neki: Hol akarod, hogy elkészítsük neked a páskhát? 18 És monda: Menj be a városba egy ilyen emberhez, és mondd néki: Azt mondja a Mester: Elérkezett az én időm; Házadban tartom a páskhát tanítványaimmal. 19 A tanítványok pedig úgy cselekedtek, ahogyan Jézus meghagyta nekik; és elkészítették a páskhát. 20 Mikor pedig beesteledett, leült a tizenkettővel. 21 És amint ettek, monda: Bizony mondom néktek, hogy közületek valaki elárul engem. 22 És nagyon megszomorodtak, és mindnyájan mondogatni kezdték néki: Uram, én vagyok az? 23 Ő pedig felelvén, monda: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az elárul engem. 24 Az embernek Fia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! jót tett volna annak az embernek, ha meg sem születik. 25 Ekkor Júdás, a ki elárulta őt, így válaszolt: Mester, én vagyok az? Azt mondta neki: Te mondtad. 26 És amint ettek, Jézus fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek! ez az én testem. 27 És vette a poharat, hálát adott, és odaadta nekik, mondván: Igyatok belőle mindnyájan! 28 Mert ez az én vérem az újszövetségből, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. 29 Én pedig azt mondom néktek, hogy ezentúl nem iszom a szőlőtőkének e terméséből addig a napig, amikor újat iszom veletek az én Atyám országában. 30 És miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére. 31 Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok miattam ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és a nyáj juhai szétszóródnak. 32 De miután feltámadtam, előtted megyek Galileába. 33 Felele Péter, és monda néki: Ha mindenki megbotránkozik is miattad, én sohasem botránkozok meg. 34 Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem. 35 Péter monda néki: Ha meg is halnék veled, nem tagadlak meg téged. Hasonlóképpen szóltak az összes tanítványok is. 36 Ekkor elment Jézus velük egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívnak, és így szólt a tanítványokhoz: Üljetek le itt, amíg én oda megyek és imádkozom. 37 És magával vitte Pétert és Zebedeus két fiát, és kezdett szomorú lenni és nagyon elnehezedni. 38 Akkor monda nékik: Nagyon szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem.
26. FEJEZET 1 És lőn, amikor Jézus mindezeket a beszédeket befejezte, így szólt tanítványaihoz: 2 Tudjátok, hogy két nap múlva van a páska ünnepe, és az Emberfiát elárulják, hogy keresztre feszítsék. 3 Ekkor összegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap palotájába, akit Kajafásnak hívtak, 4 És megbeszélték, hogy ravaszság által elfogják Jézust, és megöljék. 5 De azt mondták: Ne ünnepnapon, nehogy felfordulás legyen a nép között. 6 Amikor pedig Jézus Betániában volt, a leprás Simon házában, 7 Odament hozzá egy asszony, akinél volt egy alabástromdoboz nagyon drága kenőccsel, és a fejére öntötte, amint az étkezésnél ült. 8 Amikor ezt látták tanítványai, felháborodtak, mondván: Mire való ez a pazarlás? 9 Mert ezt a kenetet sokért eladhatták volna, és a szegényeknek adhatták volna. 10 Amikor Jézus megértette, monda nékik: Miért háborgatjátok az asszonyt? mert jó munkát végzett velem. 11 Mert a szegények mindig veletek vannak; de én nem mindig.
19
Máté
39 Azután egy kicsit távolabb ment, arcra borult, és így imádkozott: Ó, Atyám, ha lehetséges, múljon el tőlem ez a pohár, de ne úgy, ahogy én akarom, hanem ahogy te. 40 És odament a tanítványokhoz, és alva találta őket, és így szólt Péterhez: Nem tudtok velem virrasztani egy órát? 41 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. 42 Másodszor is elment, és imádkozott, mondván: Atyám, ha el nem múlik tőlem ez a pohár, ha nem iszom, legyen meg a te akaratod. 43 És eljött, és ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. 44 És otthagyta őket, ismét elment, és harmadszor is imádkozott, és ugyanazokat a szavakat mondta. 45 Ekkor odament az õ tanítványaihoz, és ezt mondta nekik: Aludjatok tovább, és pihenjetek ki; íme, elérkezett az óra, és az Emberfia a bûnösök kezébe adatik. 46 Keljetek fel, menjünk: íme, közel van, aki elárul engem. 47 És amint még beszélt, íme, eljött Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele nagy sokaság kardokkal és botokkal, a főpapoktól és a nép véneitől. 48 Aki pedig elárulta, jelt adott nekik, mondván: Akit megcsókolok, az ő: tartsátok meg! 49 És azonnal Jézushoz ment, és ezt mondta: Üdvözlégy, Mester! és megcsókolta. 50 Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Azután eljöttek, Jézusra vetették a kezüket, és elvitték. 51 És íme, egy azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtotta a kezét, kirántotta kardját, és megütötte a főpap szolgáját, és levágta a fülét. 52 És monda néki Jézus: Tedd vissza a kardodat a helyére, mert mindazok, akik kardot ragadnak, kard által vesznek el. 53 Azt hiszed, hogy most nem imádkozhatok Atyámhoz, és hamarosan többet ad nekem, mint tizenkét légió angyalt? 54 De hogyan teljesedjenek be az írások, hogy így kell lennie? 55 Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: Úgy jöttetek ki, mint a tolvaj ellen karddal és bottal, hogy elfogjatok engem? Naponta veletek ültem tanítani a templomban, és nem ragadtatok meg engem. 56 De mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak. 57 A kik pedig megfogták Jézust, elvitték Kajafás főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és a vének. 58 Péter azonban követte őt messziről a főpapi palotáig, és bement, és leült a szolgákhoz, hogy lássa a végét. 59 A fõpapok, a vének és az egész tanács pedig hamis tanúkat kerestek Jézus ellen, hogy megöljék; 60 De nem találtak; igen, bár sok hamis tanú jött, mégsem találtak. Végül két hamis tanú jött, 61 És monda: Ez azt mondta: Le tudom rombolni az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem. 62 És felkelt a főpap, és monda néki: Nem válaszolsz semmit? mi az, amit ezek ellened tanúskodnak? 63 Jézus azonban hallgatott. Felele pedig a főpap, és monda néki: Esküszlek az élő Istenre, hogy mondd meg nekünk, hogy te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia. 64 Monda néki Jézus: Azt mondtad: mindazonáltal azt mondom néktek, hogy ezentúl meglátjátok az Emberfiát ülni a hatalom jobbján, és eljönni az ég felhőiben.
65 Akkor a főpap megszaggatta ruháit, mondván: Káromlást beszélt; mi szükségünk van még tanúkra? íme, most hallottátok az ő káromlását. 66 Mit gondolsz? Felelték és mondták: Bűnös a halállal. 67 Azután arczába köpték, és megverték; mások pedig tenyerükkel ütötték őt, 68 Mondván: Prófétálj nékünk, Krisztus, ki az, aki megvert? 69 Péter pedig kint ült a palotában, és egy leány lépett hozzá, mondván: Te is a galileai Jézussal voltál. 70 Ő azonban mindenki előtt tagadta, mondván: Nem tudom, mit mondasz. 71 Mikor pedig kiment a tornácra, egy másik szolgálólány meglátta őt, és ezt mondta az ott lévőknek: Ez is a názáreti Jézussal volt. 72 És ismét esküvel tagadta: Nem ismerem azt az embert. 73 Kis idő múlva pedig odamentek ahhoz, a kik ott álltak, és mondták Péternek: Bizony te is közülük való vagy; mert a te beszéded elárul téged. 74 Ekkor elkezdett káromkodni és esküdni, mondván: Nem ismerem azt az embert. És azonnal megszólalt a kakas. 75 Péternek eszébe jutott Jézus szava, amely ezt mondta neki: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem. És kiment, és keservesen sírt. 27. FEJEZET 1 Amikor feljött a reggel, a főpapok és a nép vénei tanácsot tartottak Jézus ellen, hogy megöljék őt. 2 Mikor pedig megkötözték, elvezették, és Poncius Pilátus helytartónak adták. 3 Júdás, aki elárulta őt, amikor látta, hogy elítélték, megbánta magát, és visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek, 4 Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. És azt mondták: Mi ez nekünk? láss hozzá. 5 És ledobta az ezüstdarabokat a templomban, és elment, és felakasztotta magát. 6 A főpapok pedig vevék az ezüstöket, és ezt mondták: Nem szabad a kincstárba tenni, mert vér ára. 7 Tanácsot tartottak, és megvették magukkal a fazekas mezőjét, hogy idegeneket temessenek el. 8 Ezért hívják azt a mezőt vérmezőnek mind a mai napig. 9 Azután beteljesedett, a mit Jeremiás próféta mondott, mondván: És elvették a harminc ezüstöt, annak az árát, aki megbecsült, akit Izrael fiai megbecsültek; 10 És odaadta őket a fazekas mezőjéért, amint az Úr elrendelte nékem. 11 Jézus pedig a helytartó elõtt állt, és a helytartó megkérdezte õt, mondván: Te vagy a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod. 12 Amikor pedig a főpapok és a vének vádolták, nem felelt semmit. 13 Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod, mennyi mindenről tanúskodnak ellened? 14 És nem felelt néki egy szót sem; olyannyira, hogy a kormányzó nagyon elcsodálkozott. 15 Azon az ünnepen a helytartó szokásban volt egy foglyot elengedni a népnek, akit akartak. 16 És volt akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.
20
Máté
17 Amikor tehát összegyűltek, Pilátus így szólt hozzájuk: Kit akartok, hogy elbocsássak nektek? Barabbás, vagy Jézus, akit Krisztusnak hívnak? 18 Mert tudta, hogy irigységből szabadították meg őt. 19 Amikor leült az ítélőszékre, a felesége küldött hozzá, mondván: Ne legyen semmi közöd ahhoz az igaz emberhez, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta. 20 De a főpapok és a vének meggyőzték a sokaságot, hogy kérjék meg Barabást, és semmisítsék meg Jézust. 21 Felele a helytartó, és monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok elengedni nektek? Azt mondták: Barabás. 22 Monda nékik Pilátus: Mit tegyek hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? Mind azt mondják néki: Feszítsék meg. 23 És monda a helytartó: Miért, mi rosszat tett? De ők annál jobban kiáltoztak, mondván: Feszítsék meg! 24 Amikor Pilátus látta, hogy semmit sem tud legyőzni, hanem inkább zűrzavar támad, vizet vett, és kezet mosott a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. 25 Felele akkor az egész nép, és monda: Az ő vére rajtunk és a mi fiainkon. 26 Ekkor elengedte nekik Barabást, és Jézust megostorozta, és átadta, hogy feszítsék meg. 27 Ekkor a helytartó katonái bevitték Jézust a közös terembe, és összegyűjtötték hozzá a katonák egész csapatát. 28 És levetkőztették, és skarlátvörös ruhát öltöttek rá. 29 Mikor pedig töviskoronát vetettek, a fejére tették, és nádszálat a jobb kezébe, és térdet hajtottak előtte, és kigúnyolták, mondván: Üdvözlégy, zsidók királya! 30 És leköpdösték õt, és fogták a nádat, és fejbe verték. 31 És miután kigúnyolták, levették róla a köntöst, felöltözték rá saját ruháját, és elvezették, hogy megfeszítsék. 32 És amint kijöttek, találtak egy cirénei férfit, név szerint Simont, akit arra kényszerítettek, hogy hordozza a keresztjét. 33 És amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Golgotának hívnak, vagyis koponyahelynek, 34 Adának néki inni epével kevert ecetet, és amikor megkóstolta, nem akart inni. 35 És keresztre feszítették őt, és felosztották ruháit, sorsot vetve, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: Felosztották maguk között az én ruháimat, és az én ruhámra sorsot vetettek. 36 És leülve nézték őt ott; 37 És feltevé a feje fölé a vádat, amely fel van írva: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. 38 Akkor vele együtt két tolvajt feszítettek keresztre, az egyiket a jobb, a másikat a bal felől. 39 Az arra járók pedig fejcsóválva szidalmazták őt, 40 És mondván: Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről. 41 Hasonlóképpen a főpapok is kigúnyolták őt az írástudókkal és a vénekkel együtt: 42 Másokat megmentett; magát nem tudja megmenteni. Ha ő Izrael királya, most szálljon le a keresztről, és mi hiszünk neki. 43 Istenben bízott; szabadítsa meg most, ha akarja, mert azt mondta: Én az Isten Fia vagyok.
44 A tolvajok is, akiket vele együtt keresztre feszítettek, ugyanazt a fogai közé vetették. 45 A hatodik órától fogva pedig sötétség volt az egész földön a kilencedik óráig. 46 Kilenc óra körül pedig Jézus hangosan kiáltott, mondván: Éli, Éli, láma sabachtani? vagyis: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? 47 Az ott állók közül némelyek, amikor ezt meghallották, ezt mondták: Ez Illést hívja. 48 És azonnal elfutott egyikük, vett egy szivacsot, megtöltötte ecettel, és nádszálra tette, és inni adott neki. 49 A többiek ezt mondták: Hagyd, lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse őt. 50 Jézus, amikor ismét nagy hangon kiáltott, kiadta a szellemet. 51 És íme, a templom fátyla ketté hasadt felültől aljáig; és a föld megremegett, és a sziklák megrepedtek; 52 És megnyíltak a sírok; és felkelt sok alvó szent teste, 53 És feltámadása után kiment a sírokból, bement a szent városba, és megjelent sokaknak. 54 Amikor pedig a százados és a vele levők, akik Jézust nézték, látták a földrengést és a történteket, nagyon megijedtek, és ezt mondták: Bizony, ez az Isten Fia. 55 És sok asszony volt ott, akik távolról nézték, akik követték Jézust Galileából, és szolgáltak neki: 56 Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és Jósás anyja, és Zebedeus fiainak anyja. 57 Amikor beesteledett, odajött egy gazdag ember Arimathából, József nevű, aki maga is Jézus tanítványa volt. 58 Elment Pilátushoz, és elkönyörögte Jézus testét. Ekkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki a testet. 59 Amikor József átvette a holttestet, tiszta lenvászonba csavarta, 60 És elhelyezte új sírjába, amelyet a sziklába vésett; és nagy követ hengerített a sír ajtajához, és elment. 61 És ott ült Mária Magdolna és a másik Mária a sír mellett. 62 Másnap, amely az előkészület napját követte, a főpapok és a farizeusok összegyűltek Pilátushoz, 63 Mondván: Uram, emlékszünk arra, hogy az a csaló még életében azt mondta: Három nap múlva feltámadok. 64 Parancsold meg azért, hogy őrizzék meg a sírt harmadnapig, nehogy tanítványai éjjel eljöjjenek, és el ne lopják, és azt mondják a népnek: Feltámadt a halálból; így az utolsó tévedés rosszabb lesz, mint az első. 65 Pilátus monda nékik: Van őrségetek, menjetek el, ügyeljetek amennyire csak lehet. 66 Elmentek tehát, és megerősítették a sírt, lezárták a követ, és órát állítottak. 28. FEJEZET 1 A szombat végén, amikor a hét első napja felé virradt, eljött Mária Magdolna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. 2 És íme, nagy földrengés volt, mert az Úr angyala leszállt a mennyből, és eljött, elhengerítette a követ az ajtóról, és ráült. 3 Arca olyan volt, mint a villám, és ruhája fehér, mint a hó. 4 És az őrök, mert féltek tőle, megremegtek, és olyanok lettek, mint a halottak.
21
Máté
5 Felele az angyal, és monda az asszonyoknak: Ne féljetek, mert tudom, hogy a keresztre feszített Jézust keresitek. 6 Nincs itt, mert feltámadt, amint mondta. Gyere, nézd meg azt a helyet, ahol az Úr feküdt. 7 Menjetek el gyorsan, és mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halálból; és ímé előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt: íme, megmondtam nektek. 8 És gyorsan elmentek a sírtól félelemmel és nagy örömmel; és elfutott, hogy szót hozzon tanítványainak. 9 És amint elmentek, hogy elmondják az ő tanítványainak, íme, Jézus szembejött velük, mondván: Üdvözlégy mindenkit! És odajöttek, lábánál fogva megfogták, és imádták őt. 10 És monda nékik Jézus: Ne féljetek, menjetek, mondjátok meg a testvéreimnek, hogy Galileába mennek, és ott meglátnak engem. 11 Mikor pedig elmentek, íme, néhány őrség bement a városba, és megmutatták a főpapoknak mindazt, ami történt. 12 Mikor pedig összegyűltek a vénekkel, és tanácsot tartottak, nagy pénzt adtak a katonáknak, 13 Mondván: Mondjátok: az ő tanítványai éjjel jöttek, és ellopták őt, amíg mi aludtunk. 14 És ha ez a helytartó fülébe jut, meggyõzzük õt, és megvédünk benneteket. 15 Fogták tehát a pénzt, és úgy cselekedtek, ahogyan tanították őket; és ezt a beszédet a zsidók közt elterjedték mind a mai napig. 16 Ekkor a tizenegy tanítvány elment Galileába, egy hegyre, ahová Jézus rendelte őket. 17 Amikor meglátták őt, leborultak előtte, de némelyek kételkedtek. 18 Jézus pedig odament, és szólt hozzájuk, mondván: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. 19 Menjetek el tehát, tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. 20 Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen.
22
Márk Evangéliuma
az új doktrína? mert hatalommal parancsol még a tisztátalan lelkeknek is, és azok engedelmeskednek neki. 28 És azonnal elterjedt híre Galilea egész vidékére. 29 És azonnal, amikor kijöttek a zsinagógából, bementek Simon és András házába Jakabbal és Jánossal. 30 De Simon feleségének anyja lázban feküdt, és anon beszéltek róla. 31 És odament, megfogta a kezét, és felemelte; és azonnal elhagyta őt a láz, és szolgálta őket. 32 Este pedig, amikor a nap lenyugodott, hozzá vittek minden beteget és ördögtől megszállottat. 33 És az egész város összegyűlt az ajtó előtt. 34 És sokakat meggyógyított, akik különféle betegségekben szenvedtek, és sok ördögöt ûzött ki; és nem engedték az ördögöket, hogy beszéljenek, mert ismerték őt. 35 Reggel pedig felkelvén jóval azelőtt, kiment, és elment egy magányos helyre, és ott imádkozott. 36 Simon és azok, akik vele voltak, követték őt. 37 És mikor megtalálták, mondának néki: Minden ember téged keres. 38 És monda nékik: Menjünk el a szomszéd városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem ki. 39 És prédikált a zsinagógáikban egész Galileában, és ördögöket ûzött. 40 És odament hozzá egy leprás, könyörgött, és letérdelt hozzá, és ezt mondta neki: Ha akarod, megtisztíthatsz engem. 41 Jézus pedig megszánta magát, kinyújtotta kezét, megérintette őt, és így szólt hozzá: Akarom; légy tiszta. 42 És amint megszólalt, azonnal elszállt tőle a lepra, és megtisztult. 43 És szigorúan megparancsolta, és azonnal elküldte; 44 És monda néki: Vigyázz, ne mondj semmit senkinek, hanem menj el, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel megtisztulásodért azokat, a mit Mózes parancsolt, bizonyságul nékik. 45 Ő azonban kiment, és sokat hirdetni kezdett, és úgy terjeszteni, hogy Jézus már nem mehetett be nyíltan a városba, hanem kint volt a kietlen helyeken.
1. FEJEZET 1 Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete; 2 Amint meg van írva a prófétákban: Íme, elküldöm az én követemet színed előtt, aki elkészíti előtted utadat. 3 Kiáltó szava a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, egyengessétek ösvényeit! 4 János keresztelt a pusztában, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára. 5 És kiment hozzá Júdea egész földe és Jeruzsálem, és mindnyájan megkeresztelkedtek tőle a Jordán folyójában, megvallván bűneiket. 6 János pedig teveszőrbe volt öltözve, és dereka körül bőröv volt; és evett sáskákat és vadmézet; 7 És prédikált, mondván: Utánam jön nálamnál erősebb, akinek nem vagyok méltó arra, hogy lehajoljam és kioldjam a sarujának reteszét. 8 Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de ő majd Szentlélekkel keresztel meg titeket. 9 És lőn azokban a napokban, hogy Jézus a galileai Názáretből jött, és János megkeresztelkedett a Jordánban. 10 És azonnal feljött a vízből, és látta, hogy megnyílik az ég, és a Szellem, mint egy galamb, leszáll rá. 11 És szózat hallatszott az égből, mondván: Te vagy az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. 12 És a Lélek azonnal a pusztába űzte. 13 És ott volt a pusztában negyven napig, a Sátán megkísértette; és a vadállatokkal volt; és az angyalok szolgáltak neki. 14 Miután pedig Jánost börtönbe vetették, Jézus bement Galileába, és hirdette az Isten országának evangéliumát, 15 És mondván: Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumnak. 16 Amikor pedig a galileai tenger mellett járt, látta, hogy Simon és András, az ő testvére hálót vetnek a tengerbe, mert halászok voltak. 17 És monda nékik Jézus: Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket. 18 És azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt. 19 És amikor egy kicsit tovább ment onnan, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, az ő testvérét, akik szintén a hajóban voltak, és hálóikat javítgatták. 20 És azonnal hívatta őket, és otthagyták apjukat, Zebedeust a hajóban a béresekkel, és utána mentek. 21 És bementek Kapernaumba; és mindjárt szombatnapon beméne a zsinagógába, és tanított. 22 És csodálkoztak az ő tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. 23 Vala pedig az õ zsinagógájukban egy ember, akiben tisztátalan lélek volt; és felkiáltott: 24 Mondván: Hagyjunk békén; mi közünk hozzád, te Názáreti Jézus? azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Ismerlek, ki vagy, Isten Szentje. 25 Jézus pedig megdorgálta őt, mondván: Hallgass, és menj ki belőle! 26 Mikor pedig a tisztátalan lélek megszaggatta őt, és nagy hangon kiáltott, kiment belőle. 27 És mindnyájan elcsodálkoztak, annyira, hogy kérdezősködének egymás között, mondván: Mi ez? mi ez
2. FEJEZET 1 Néhány nap múlva ismét bement Kapernaumba; és hallatszott, hogy a házban van. 2 És azonnal sokan összegyűltek, annyira, hogy nem volt hely a befogadásra, nem annyira, mint az ajtó körül; és hirdette nekik az igét. 3 Odamentek hozzá, és hoztak egy bénult beteget, aki négytől született. 4 És amikor nem tudtak közel jönni hozzá a sajtóért, feltárták a tetőt, ahol ő volt, és miután feltörték, leengedték az ágyat, amelyen a bénult beteg feküdt. 5 Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid. 6 De az írástudók közül némelyek ültek ott, és okoskodtak a szívükben, 7 Miért beszél így káromlást ez az ember? Ki bocsáthatja meg a bűnöket, csak Isten? 8 Jézus pedig azonnal, amikor észrevette lelkében, hogy így tanakodnak magukban, így szólt hozzájuk: Miért tanakodjátok ezeket a ti szívetekben?
23
Márk Evangéliuma
9 Vajon könnyebb-e azt mondani a bénultnak: Megbocsáttattak néked a te bûneid? vagy azt mondani: Kelj fel, vedd fel ágyadat, és járj? 10 Hanem hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására (mondja a bénultnak:) 11 Mondom néked: Kelj fel, vedd fel ágyadat, és menj be a te házadba. 12 És azonnal felkelt, felvette az ágyat, és mindnyájuk előtt kiment; annyira elcsodálkoztak, és dicsőítették az Istent, mondván: Sohasem láttunk ilyet. 13 És ismét kiment a tenger mellett; és az egész sokaság hozzá fordult, és ő tanította őket. 14 Mikor pedig elhaladt mellettem, meglátta Lévit, az Alfeus fiát, amint a vámhivatalnál ül, és így szólt hozzá: Kövess engem! És felkelt és követte őt. 15 És lőn, hogy amikor Jézus az ő házában ült, sok vámszedő és bűnös is leült Jézussal és tanítványaival, mert sokan voltak, és követték őt. 16 És amikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy vámszedőkkel és bűnösökkel eszik, mondták az ő tanítványainak: Hogy van az, hogy vámszedőkkel és bűnösökkel eszik és iszik? 17 Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt hozzájuk: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy megtérésre hívjam az igazakat, hanem a bűnösöket. 18 János és a farizeusok tanítványai böjtölni szoktak, és odamenvén, mondának néki: Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok, de a te tanítványaid nem böjtölnek? 19 Jézus pedig monda nékik: Vajon böjtölhetnek-e a násznagyok, amíg a vőlegény velük van? amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek. 20 De jönnek a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölnek azokban a napokban. 21 Senki sem varr új ruhadarabot régi ruhára; különben az új ruha, amely betöltötte, elveszi a régit, és még rosszabb lesz a szakadás. 22 És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe; különben az új bor szétrobbantaná a tömlőket, és a bor kiömlik, és a tömlők elrontanak, de az új bort új tömlőkbe kell tölteni. 23 És lőn, hogy átment a gabonaföldeken szombaton; és tanítványai menet közben elkezdték a kalászokat tépni. 24 És mondának néki a farizeusok: Íme, miért cselekszenek szombaton azt, ami nem szabad? 25 És monda nékik: Soha nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szüksége volt rá, és éhezett, ő és azok, akik vele voltak? 26 Hogyan ment be az Isten házába Abjátár főpap idejében, és evett a mutatványos kenyeret, amelyet nem szabad enni, csak a papoknak, és adott azoknak is, akik vele voltak? 27 És monda nékik: A szombat az emberért lett, és nem az ember a szombatért. 28 Ezért az Emberfia ura a szombatnak is.
3 És monda az embernek, a kinek keze volt a kiszáradt: Állj fel! 4 És monda nékik: Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat? életet menteni, vagy ölni? De hallgattak. 5 Mikor pedig körülnézett rajtuk haraggal, elszomorodván szívük keménysége miatt, így szólt az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! És kinyújtotta, és az ő keze épségben lett, mint a másik. 6 A farizeusok pedig kimentek, és azonnal tanácsot tartottak ellene a Heródesekkel, hogyan pusztítsák el. 7 Jézus azonban visszavonult tanítványaival a tengerhez, és nagy sokaság követte őt Galileából és Júdeából, 8 Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tírusz és Sidon körüliek nagy sokaság ment hozzá, amint meghallották, milyen nagy dolgokat művelt. 9 És azt mondta az õ tanítványainak, hogy egy kis hajó várjon rá a sokaság miatt, hogy el ne torlaszolják õt. 10 Mert sokakat meggyógyított; olyannyira, hogy szorongatták őt, hogy megérintse őt, a kik csapásokban szenvedtek. 11 A tisztátalan lelkek pedig, amikor meglátták őt, leborultak előtte, és kiáltoztak, mondván: Te vagy az Isten Fia. 12 És szigorúan megparancsolta nekik, hogy ne közöljék őt. 13 És felment a hegyre, és magához hívatta, akit akart, és elmentek hozzá. 14 Tizenkettőt pedig elrendelt, hogy vele legyenek, és elküldje őket prédikálni, 15 És hogy hatalmuk legyen betegségeket gyógyítani és ördögöket kiűzni: 16 Simont pedig Péternek nevezte el; 17 És Jakab, Zebedeus fia, és János, Jakab testvére; és elnevezte őket Boanergesnek, vagyis mennydörgés fiainak. 18 És András, és Fülöp, és Bartolomeus, és Máté, Tamás, és Jakab, Alfeus fia, és Taddeus és Simon, a kánaáni, 19 Iskariótes Júdás is, a ki őt is elárulta, és bemenének egy házba. 20 És ismét összegyűlt a sokaság, úgyhogy még kenyeret sem tudtak enni. 21 Mikor pedig az õ barátai meghallották ezt, kimentek, hogy megfogják; 22 És mondának az írástudók, a kik Jeruzsálemből jöttek: Belzebub van nála, és az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. 23 És magához szólította őket, és példázatokban monda nékik: Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt? 24 És ha egy ország meghasonlik önmagával, az a királyság nem állhat meg. 25 És ha egy ház meghasonlik önmagával, az a ház nem állhat meg. 26 Ha pedig a Sátán önmaga ellen támad, és meghasonlik, nem állhat meg, de vége van. 27 Senki sem mehet be az erõsnek házába, és el nem ronthatja az õ javait, hacsak elõbb meg nem köti az erõs embert; és akkor elrontja a házát. 28Bizony mondom néktek: Minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, és a káromlás, amivel káromolnak. 29 Aki pedig káromolja a Szentlelket, annak soha nincs bocsánatja, hanem az örök kárhozat veszélye fenyegeti. 30 Mert azt mondták: tisztátalan lélek van benne. 31 És odajöttek a testvérei és az ő anyja, és odakint állva elküldték hozzá, hívván őt.
3. FEJEZET 1 És ismét beméne a zsinagógába; és volt ott egy ember, akinek fonnyadt keze volt. 2 És nézték őt, vajon meggyógyítja-e őt szombaton; hogy megvádolhassák.
24
Márk Evangéliuma
32 És leült körülötte a sokaság, és ezt mondták neki: Íme, a te anyád és a te testvéreid kívül keresnek téged. 33 Ő pedig válaszolt nekik, mondván: Ki az én anyám vagy a testvéreim? 34 És körülnézett a körülötte ülőkön, és így szólt: Íme, anyám és testvéreim! 35 Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám.
24 És monda nékik: Vigyázzatok, mit hallotok: amilyen mértékkel mértek, azzal mérnek néktek; 25 Mert akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van. 26 És monda: Ilyen az Isten országa, mintha az ember magot vetne a földbe; 27 És aludjon és keljen fel éjjel és nappal, és a mag kikeljen és felnő, nem tudja, hogyan. 28 Mert a föld gyümölcsöt terem magától; először a penge, majd a kalász, utána a teljes kukorica a kalászban. 29 De amint megterem a gyümölcs, azonnal beleteszi a sarlót, mert eljött az aratás. 30 És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? vagy milyen összehasonlítással hasonlítsuk össze? 31 Olyan, mint a mustármag, amely a földbe vetve kisebb minden magnál, amely a földben van. 32 De ha elvetik, felnő, és nagyobb lesz minden fűnél, és nagy ágakat hajt; hogy az ég madarai megszálljanak az árnyéka alatt. 33 És sok ilyen példázattal mondta nekik az igét, amint hallani tudták. 34 De példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk, és mikor egyedül maradtak, mindent elmagyarázott tanítványainak. 35 És ugyanazon a napon, amikor beesteledett, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra. 36 Amikor pedig elküldték a sokaságot, elvitték őt úgy, ahogy a hajóban volt. És más kis hajók is voltak vele. 37 És támadt egy nagy szélvihar, és a hullámok belecsaptak a hajóba, úgyhogy az már megtelt. 38 Ő pedig a hajó hátsó részében aludt egy párnán, és felkeltették, és ezt mondták neki: Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk? 39 És felkelt, megdorgálta a szelet, és így szólt a tengerhez: Békesség, nyugalom! És elállt a szél, és nagy csend lett. 40 És monda nékik: Miért féltek ennyire? hogy van az, hogy nincs hitetek? 41 És nagyon féltek, és ezt mondták egymásnak: Micsoda ember ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?
4. FEJEZET 1 És ismét tanítani kezdett a tenger mellett, és nagy sokaság gyűlt össze hozzá, úgyhogy hajóba szállt, és a tengerben ült; és az egész sokaság a tenger mellett volt a szárazföldön. 2 És sok mindenre tanította őket példabeszédekkel, és ezt mondta nekik tanításában: 3 Figyelj; Íme, kiment egy magvető vetni: 4 És lőn, amint vetett, néhányan az út mellé estek, és odajöttek az ég madarai, és felfalták. 5 És némelyek köves földre estek, ahol nem volt sok földje; és azonnal kikelt, mert nem volt mélysége a földnek: 6 De amikor a nap felkelt, felperzselt; és mivel nem volt gyökere, elsorvadt. 7 És némelyek a tövisek közé estek, és a tövisek felnőnek, és megfojtották, és nem hozott gyümölcsöt. 8 Mások pedig jó földre estek, és termést hoztak, amely kikelt és növekedett; és kihozott, ki harmincat, ki hatvanat, és ki százat. 9 És monda nékik: Akinek van füle a hallásra, hallja. 10 Amikor pedig egyedül volt, megkérdezték tőle a példázatot a körülötte lévők a tizenkettővel. 11 És monda nékik: Nektek megadatott, hogy megismerjétek az Isten országának titkát, de a kint levőknek mindez példázatokban történik: 12 Hogy látva lássanak, és ne vegyenek; és hallván hallanak, de nem értik; nehogy valamikor megtérjenek, és bűneik meg ne bocsássanak. 13 És monda nékik: Nem ismeritek ezt a példázatot? és honnan fogtok tudni minden példázatot? 14 A magvető veti az igét. 15 Ezek pedig az út mellett vannak, ahol az ige elvetetett; de amikor meghallják, azonnal eljön a Sátán, és elveszi az igét, amelyet szívükbe vetettek. 16 Hasonlóképpen ezek azok, a melyeket köves földre vetnek; kik, ha meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják; 17 És nincs gyökerük önmagukban, és csak ideig-óráig tartsanak; azután, ha nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal megbotránkoznak. 18 Ezek pedig a tövisek közé vetettek; mint hallani a szót, 19 És e világ gondjai, a gazdagság csalárdsága és a bejövő egyéb dolgok kívánságai elfojtják az igét, és terméketlenné válik. 20 Ezek pedig a jó földbe vetettek; a kik meghallják az igét és befogadják, és gyümölcsöt teremnek, ki harmincszorost, ki hatvanszorosat, ki százszorost. 21 És monda nékik: A gyertyát azért hozzák, hogy véka alá vagy ágy alá tegyék? és nem kell gyertyatartóra állítani? 22 Mert nincs semmi elrejtett, a mi meg ne nyilvánulna; egyiket sem titkolták, hanem azt, hogy külföldre kerüljön. 23 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
5. FEJEZET 1 És átmentek a tenger túlsó partjára, a gadareusok vidékére. 2 Mikor pedig kiszállt a hajóból, azonnal szembejött vele a sírokból egy tisztátalan lélekkel teli ember, 3 Akinek a sírok között volt a lakhelye; és senki sem kötözhette meg, nem, nem láncokkal: 4 Mivel gyakran megkötözték bilinccsel és lánccal, és a láncokat széttépte, és a bilincseket széttörte, senki sem tudta megszelídíteni. 5 És mindig éjjel és nappal a hegyekben és a sírokban volt, sírt, és kövekkel vágta magát. 6 De amikor meglátta Jézust messziről, elfutott, és leborult előtte, 7 És nagy hangon kiáltott, és monda: Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Istenre esküszlek, hogy ne gyötörj. 8 Mert azt mondta neki: Menj ki az emberből, tisztátalan lélek! 9 És megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő pedig válaszolt, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
25
Márk Evangéliuma
10 És nagyon kérte őt, hogy ne küldje el őket az országból. 11 És ott volt a hegyek közelében egy nagy disznócsorda, amely legeltetett. 12 És kérték őt az ördögök mind, mondván: Küldj minket a disznók közé, hogy bemegyünk azokhoz. 13 És Jézus azonnal elengedte őket. És kimentek a tisztátalan lelkek, és bementek a disznókba, és a csorda egy meredek helyen rohant le a tengerbe (kb. kétezren voltak) és megfulladt a tengerben. 14 A disznókat legelõk pedig elfutottak, és elmondták ezt a városban és a vidéken. És kimentek megnézni, mi történt. 15 És odamenének Jézushoz, és látják az ördögtől megszállottat, akinél a légió volt, ülni, felöltözve és józan eszében, és megijedtek. 16 És akik látták, elmondták nekik, hogy mi történt az ördögtől megszállttal, és a disznóval is. 17 És elkezdték imádkozni, hogy menjen el a határaikról. 18 Mikor pedig beszállt a hajóba, az ördögtől megszállott kérte őt, hogy vele legyen. 19 Jézus azonban nem engedett neki, hanem monda néki: Menj haza a barátaidhoz, és mondd el nekik, milyen nagy dolgokat művelt veled az Úr, és megkönyörült rajtad. 20 És elment, és hirdetni kezdte Tízvárosban, milyen nagy dolgokat tett vele Jézus; és mindenki csodálkozott. 21 Mikor pedig Jézus ismét hajóval átment a túlsó partra, sok nép gyűlt össze hozzá, és közel volt a tengerhez. 22 És íme, jön egy a zsinagóga elöljárói közül, név szerint Jairus; és amikor meglátta, lábaihoz borult, 23 És nagyon könyörgött hozzá, mondván: Kisleányom a halálon fekszik. Kérlek, jöjj, és tedd rá kezeidet, hogy meggyógyuljon; és élni fog. 24 Jézus pedig elment vele; és sok ember követte őt, és nyüzsögték őt. 25 És egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, 26 És sok mindent elszenvedett sok orvostól, és mindenét elköltötte, amije volt, és semmi sem lett jobb, hanem rosszabb lett, 27 Amikor meghallotta Jézust, odament a nyomdába, és megérintette a ruháját. 28 Mert azt mondta: Ha csak az ő ruháját érinthetem, ép leszek. 29 És azonnal kiszáradt az ő vérének forrása; és érezte a testében, hogy meggyógyult ebből a pestisből. 30 Jézus pedig azonnal tudta magában, hogy az erény kiszállt belőle, megfordította őt a sajtóban, és ezt mondta: Ki érintette meg a ruhámat? 31 És mondának néki az õ tanítványai: Látod a sokaságot, amint ott nyüzsög, és ezt mondod: Ki érintett engem? 32 És körülnézett, hogy meglássa azt, aki ezt tette. 33 De az asszony félve és remegve, tudván, mi történt vele, eljött, leborult előtte, és elmondott neki minden igazat. 34 És monda néki: Leányom, a te hited meggyógyított téged; menj békével, és légy egészséges a te csapásodtól. 35 Míg még beszélt, a zsinagóga elöljárójának házából jöttek bizonyosak, akik ezt mondták: Meghalt a te leányod; miért zaklatod tovább a Mestert? 36 Jézus amint meghallotta az igét, amely elhangzott, így szólt a zsinagóga fejéhez: Ne félj, csak higgy! 37 És senkit sem engedett, hogy kövesse magát, csak Pétert, Jakabot és Jánost, Jakab testvérét. 38 És elment a zsinagóga fejének házához, és látta a zűrzavart, és azokat, akik nagyon sírtak és jajgattak.
39 Mikor pedig bement, monda nékik: Miért üvöltitek és sírtok? a leány nem halt meg, hanem alszik. 40 És kinevették őt. De miután mindet kiűzte, fogta a leány apját és anyját, és azokat, akik vele voltak, és bement oda, ahol a leány feküdt. 41 És megfogta a leány kezét, és monda néki: Talitha cumi; ami megmagyarázva: Lány, mondom néked, kelj fel. 42 És azonnal felkelt a leány, és járt; mert tizenkét éves volt. És nagy csodálkozással csodálkoztak. 43 És szigorúan megparancsolta nekik, hogy senki se tudja meg; és megparancsolta, hogy adjanak neki enni. 6. FEJEZET 1 És kiméne onnét, és beméne az õ hazájába; és a tanítványai követik őt. 2 Mikor pedig eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában, és sokan, a kik hallgatták õt, csodálkoztak, mondván: Honnan van ez ennek? és micsoda bölcsesség ez, a mely néki adatott, hogy még ilyen hatalmas cselekedeteket is művelnek az ő kezei? 3 Nemde ez az asztalos, Máriának fia, Jakabnak, Józsénak, Júdának és Simonnak a testvére? és nincsenek itt velünk a nővérei? És megsértődtek rá. 4 Jézus azonban monda nékik: Nincs próféta becsület nélkül, hanem hazájában, rokonai között és házában. 5 És nem tudott ott hatalmas munkát végezni, csak néhány betegre tette a kezét, és meggyógyította őket. 6 És csodálkozott a hitetlenségük miatt. És körbejárta a falvakat, tanítva. 7 És magához szólította a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével kiküldeni; és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett; 8 És megparancsolta nekik, hogy semmi mást ne vigyenek útjukra, csak egy botot; se szelet, se kenyér, se pénz a táskájukban: 9 De legyél saruval; és nem vesz fel két kabátot. 10 És monda nékik: A hol bementek egy házba, ott maradjatok, míg el nem távoztok arról a helyről. 11 És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgat meg titeket, amikor elmentek onnan, verjétek le a port lábaitokról tanúságul ellenük. Bizony mondom néktek: Szodomának és Gomorrának elviselhetőbb dolga lesz az ítélet napján, mint annak a városnak. 12 És kimentek, és prédikáltak, hogy az emberek térjenek meg. 13 És sok ördögöt űztek ki, és sok beteget megkentek olajjal, és meggyógyították őket. 14 Heródes király pedig hallott róla; (mert elterjedt a neve:) és ezt mondta: Keresztelő János feltámadt a halálból, és ezért hatalmas tettek mutatkoznak meg benne. 15 Mások azt mondták: Illés az. Mások pedig azt mondták: próféta, vagy mint a próféták egyike. 16 De amikor Heródes ezt meghallotta, ezt mondta: János az, akit lefejeztem: feltámadt a halálból. 17 Mert maga Heródes küldte ki és fogta meg Jánost, és börtönbe zárta Heródiásért, az ő testvére, Fülöp feleségéért, mert feleségül vette. 18 Mert János azt mondta Heródesnek: Nem szabad néked testvéred feleségét venni. 19 Ezért Heródiás veszekedett ellene, és meg akarta volna ölni; de nem tudta:
26
Márk Evangéliuma
20 Mert Heródes félte Jánost, mivel tudta, hogy igaz és szent ember, és figyelte őt; és amikor meghallotta, sokat cselekedett, és szívesen hallgatta őt. 21 Mikor pedig elérkezett a megfelelő nap, Heródes az ő születésnapján vacsorát készített az ő urainak, főparancsnokainak és Galilea főispánjainak. 22 Mikor pedig az említett Heródiás leánya bement, és táncolt, és megkedvelte Heródesnek és a vele ülőknek, így szólt a király a leányhoz: Kérj tőlem bármit, amit csak akarsz, és neked adom. 23 És megesküdött neki: Bármit kérsz tőlem, azt neked adom, az én országom feléig. 24 És kiment, és monda anyjának: Mit kérjek? És monda: Keresztelő János feje. 25 És mindjárt bement a királyhoz, és kérte, mondván: Akarom, hogy egyenként add nekem egy tálban Keresztelő János fejét. 26 És a király nagyon megsajnálta; de az ő esküjéért és azokért, akik vele ültek, nem utasította el őt. 27 A király azonnal hóhért küldött, és megparancsolta, hogy hozzák el a fejét, és elment, és lefejezte a börtönben, 28 És bevitte a fejét egy tálba, és odaadta a leánynak, a leány pedig az ő anyjának. 29 Amikor ezt meghallották tanítványai, eljöttek, felvitték a holttestét, és sírba tették. 30 Az apostolok pedig összegyűltek Jézushoz, és elmondtak neki mindent, amit tettek, és amit tanítottak. 31 És monda nékik: Jöjjetek külön egy puszta helyre, és pihenjetek meg egy kicsit, mert sokan jöttek-menének, és nem volt sok idejük enni. 32 És elmentek egy sivatagos helyre hajón magányosan. 33 És látta a nép, hogy elmennek, és sokan megismerték őt, és gyalogosan odafutottak minden városból, kimenvén rajtuk, és összegyűltek hozzá. 34 Jézus pedig, amint kijött, sok embert látott, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a juhok, akiknek nincs pásztora; és sok mindenre kezdte tanítani őket. 35 Mikor pedig a nap már messze telt, hozzámentek a tanítványai, és ezt mondták: Ez egy puszta hely, és már messze elmúlt az idő. 36 Küldd el őket, hogy elmenjenek a környező vidékre és a falvakba, és vegyenek maguknak kenyeret, mert nincs mit enniük. 37 Felele és monda nékik: Adjatok nekik enni. És mondának néki: Menjünk, vegyünk kétszáz krajcár kenyeret, és adjunk nekik enni? 38 Monda nékik: Hány kenyeretek van? menj és nézd meg. És amikor megtudták, azt mondják: Öt és két hal. 39 És megparancsolta nekik, hogy csoportonként üljenek le a zöld fűre. 40 És leültek sorokban, százan és ötvenenként. 41 És miután felvette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, és megáldotta, megtörte a kenyereket, és odaadta tanítványainak, hogy tegyék eléjük. és a két halat elosztotta mindnyájuk között. 42 És mindnyájan ettek, és jóllaktak. 43 És felszedtek tizenkét kosarat, tele töredékekkel és halakkal. 44 És akik ettek a kenyerekből, körülbelül ötezer férfi volt.
45 És azonnal kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak be a hajóba, és menjenek át a túlsó partra, Bethsaidába, míg elküldi a népet. 46 És miután elküldte őket, elméne egy hegyre imádkozni. 47 És mikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, és ő egyedül a szárazföldön. 48 És látta őket az evezésben fáradozni; mert a szél ellenük támadt, és a negyedik éjszakai őrség körül eljött hozzájuk, a tengeren járva, és el akart menni mellettük. 49 De amikor meglátták őt a tengeren járni, azt hitték, hogy szellem, és így kiáltottak: 50 Mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. És azonnal beszélt velük, és így szólt hozzájuk: Bízzatok, én vagyok; ne félj. 51 És felment hozzájuk a hajóba; és elállt a szél, és mértéktelenül elcsodálkoztak magukon, és csodálkoztak. 52 Mert nem gondoltak a kenyerek csodájára, mert megkeményedett szívük. 53 Mikor pedig átkeltek, bementek Genezáret földjére, és kivonultak a partra. 54 És amikor kiszálltak a hajóból, azonnal megismerték őt, 55 És átfutott az egész környéken, és elkezdte ágyakban hordani a betegeket, ahol hallották, hogy van. 56 És ahová bement, falvakba, városokba vagy vidékre, a betegeket az utcákra fektették, és kérték, hogy érintsék meg, ha csak a ruhája szegélyét; és akik csak érintették, meggyógyultak. 7. FEJEZET 1 Ekkor összegyűltek hozzá a farizeusok és néhány írástudó, akik Jeruzsálemből jöttek. 2 És amikor látták, hogy néhány tanítványa szennyezett, azaz mosatlan kézzel eszik a kenyeret, hibát találtak. 3 Mert a farizeusok és az összes zsidó, ha gyakran nem mosnak kezet, nem esznek, megtartva a vének hagyományát. 4 És amikor a piacról jönnek, nem esznek, ha nem mosnak. És sok más dolog is van, amit megtartottak, mint a poharak, fazekak, rézedények és asztalok mosása. 5 Ekkor megkérdezték tőle a farizeusok és az írástudók: Miért nem járnak a te tanítványaid a vének hagyománya szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret? 6 Felele és monda nékik: Jól prófétált Ésaiás rólatok, képmutatókról, amint meg van írva: Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. 7 De hiába imádnak engem, a tanításokat, az emberi parancsolatokat tanítva. 8 Az Isten parancsolatát félretéve tartjátok az emberek hagyományát, mint a fazekak és poharak mosását, és sok hasonlót csináltok. 9 És monda nékik: Jól utasítjátok el Isten parancsolatát, hogy megtartsátok a ti hagyományotokat. 10 Mert Mózes azt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat; és: Aki átkozza apját vagy anyját, az haljon meg. 11 Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: Korban ez, vagyis ajándék, bármivel hasznotok van tőlem; szabad lesz. 12 És többé nem engeditek meg neki, hogy bármit megtegyen az apjáért vagy az anyjáért;
27
Márk Evangéliuma
8. FEJEZET
13 Megsemmisítvén az Isten beszédét a ti hagyományotokkal, a melyeket megtartottatok, és sok hasonlót tesztek. 14 És amikor az egész népet magához hívta, így szólt hozzájuk: Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: 15 Nincs semmi kívülről az emberben, a mi belé behatolhatná őt, hanem ami belőle kijön, az fertőzteti meg az embert. 16 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja. 17 Mikor pedig bement a házba a nép közül, megkérdezték őt tanítványai a példázat felől. 18 És monda nékik: Ti is ilyen értelmetlenek vagytok? Nem veszitek-é észre, hogy bármi kívülről behatol az emberbe, nem szennyezheti be; 19 Mert nem a szívébe hatol be, hanem a gyomrába, és kimegy a huzatba, és megtisztít minden ételt? 20 És monda: Ami az emberből kijön, az megfertőzteti az embert. 21 Mert belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, 22 Lopás, kapzsiság, gonoszság, álnokság, bujaság, gonosz szem, istenkáromlás, gőg, balgaság. 23 Mindezek a gonoszságok belülről fakadnak, és beszennyezik az embert. 24 És onnan felkelt, és beméne Tírusz és Sidon határába, és bement egy házba, és nem akarta, hogy valaki megtudja, de nem lehetett elrejteni. 25 Mert egy asszony, akinek leányában tisztátalan lélek volt, hallott róla, és odament, és lábaihoz borult. 26 Az asszony görög származású volt, nemzetét tekintve sziroféniai; és könyörgött neki, hogy űzze ki az ördögöt a lányából. 27 Jézus pedig monda néki: Hadd lakjanak elõbb a gyermekek, mert nem illik elvenni a gyermekek kenyerét és a kutyáknak vetni. 28 Ő pedig felelvén, monda néki: Igen, Uram, de a kutyák az asztal alatt esznek a gyermekek morzsáiból. 29 És monda néki: E beszédért menj el; kiment az ördög a lányodból. 30 És mikor hazaért, találta az ördögöt kimenve, és a lányát az ágyon fekve. 31 És ismét, eltávozva Tírusz és Szidon határairól, a Galileai-tengerhez ért Tízváros határainak közepén keresztül. 32 És odahoztak hozzá egy süketet, aki süket volt a beszédében; és könyörögnek, hogy tegye rá a kezét. 33 És elvette őt a sokaságtól, és ujjait a fülébe dugta, és köpött, és megérintette nyelvét; 34 És feltekintett az égre, felsóhajtott, és ezt mondta neki: Effata, azaz: nyisd meg! 35 És azonnal megnyíltak a fülei, és nyelvének szála meglazult, és tisztán beszélt. 36 És megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el; de minél jobban megparancsolta nekik, annál többet hirdettek; 37 És mértéktelenül elcsodálkoztak, mondván: Mindent jól csinált: a süketeket is hallóvá, a némákat beszélővé teszi.
1 Azokban a napokban, mivel a sokaság nagyon nagy volt, és nem volt mit ennie, Jézus magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: 2 Szánalom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. 3 És ha böjtölve elküldöm őket a saját házaikba, elájulnak az úton, mert sok közülük messziről jöttek. 4 És mondának néki az õ tanítványai: Honnan tudja valaki kenyeret kenyeret adni itt a pusztában? 5 És megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? És mondának: Hét. 6 És megparancsolta a népnek, hogy üljenek le a földre, és vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. és a nép elé állították őket. 7 És volt néhány halacskájuk, és megáldotta, és megparancsolta, hogy azokat is tegyék eléjük. 8 És ettek, és jóllaktak, és felvették a megmaradt húst hét kosárral. 9 Az evők pedig körülbelül négyezren voltak, és elküldte őket. 10 És azonnal hajóba szállt tanítványaival, és Dalmanutha vidékére érkezett. 11 És kijöttek a farizeusok, és kérdezősködni kezdtek vele, mennyei jelet kérve tőle, kísértve őt. 12 És mélyet sóhajtott lelkében, és ezt mondta: Miért keres jelet ez a nemzedék? bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzedéknek. 13 És otthagyta őket, és ismét beszállt a hajóba, és átment a túlsó partra. 14 A tanítványok pedig elfelejtettek kenyeret vinni, és a hajóban sem volt velük több, mint egy kenyér. 15 És megparancsolta nekik, mondván: Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától. 16 És tanakodtak egymás között, mondván: Azért, mert nincs kenyerünk. 17 És mikor Jézus ezt megtudta, monda nékik: Miért tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? még nem veszed észre, nem érted? megkeményedett már a szíved? 18 Ha van szemetek, nem látjátok? és van fülük, nem halljátok? és nem emlékszel? 19 Amikor megtöröm az öt kenyeret ötezer között, hány darabokkal teli kosarat szedtetek össze? Azt mondják néki: Tizenkettő. 20 És mikor a hét négyezer közül hány darab kosarat szedtetek össze? És mondának: Hét. 21 Ő pedig monda nékik: Hogy van az, hogy nem értitek? 22 És elment Betszaidába; és egy vakot hoztak hozzá, és kérték, hogy érintse meg. 23 És megfogta a vak kezét, és kivezette a városból; és amikor szemébe köpött, és kezét rátette, megkérdezte tőle, hogy lát-e kellet? 24 És felnézett, és így szólt: Úgy látom az embereket, mint a fák, amint járnak. 25 Azután ismét a szemeire tette kezét, és felnézett vele, és meggyógyult, és mindenkit tisztán látott. 26 És elküldte őt házába, mondván: Ne menj be a városba, és ne mondd el senkinek a városban.
28
Márk Evangéliuma
27 Jézus pedig kiment tanítványaival Cézárea Filippi városaiba, és útközben megkérdezte tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek? 28 Ők pedig így válaszoltak: Keresztelő János, de némelyek azt mondják: Illés; és mások: A próféták egyike. 29 És monda nékik: De ti kinek mondotok engem? Péter pedig felelvén, monda néki: Te vagy a Krisztus. 30 És megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak róla. 31 És elkezdte tanítani őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, meg kell ölni, és három nap múlva fel kell támadnia. 32 És nyíltan kimondta ezt a beszédet. Péter pedig fogta őt, és feddni kezdte. 33 De amikor megfordult, és ránézett tanítványaira, megfeddte Pétert, mondván: Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Istentől valókat szereted, hanem az embereket. 34 És amikor magához hívta a népet tanítványaival együtt, így szólt hozzájuk: Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen engem. 35 Mert aki meg akarja menteni életét, elveszti azt; de aki elveszti életét én érettem és az evangéliumért, az megmenti azt. 36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de a maga lelkében kárt szenved? 37 Vagy mit adjon az ember a lelkéért? 38 Valaki tehát szégyell engem és az én beszédeimet ebben a házasságtörő és bűnös nemzedékben; szégyellni fogja őt az Emberfia is, amikor eljön az ő Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.
Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megsemmisíteni. 13 De mondom néktek, hogy Illés valóban eljött, és azt tettek vele, amit akartak, amint meg van írva róla. 14 Amikor pedig tanítványaihoz ért, nagy sokaságot látott körülöttük, és az írástudókat, akik kérdezősködtek velük. 15 És azonnal az egész nép, amikor meglátta őt, nagyon elcsodálkozott, és hozzá futva köszöntötte őt. 16 És megkérdezte az írástudókat: Mit kérdeztek velük? 17 És felele egy a sokaságból, és monda: Mester, elhoztam hozzád az én fiamat, akiben néma lélek van; 18 És ahova elragadja, megtépi, és habzik, csikorgatja fogait, és elsápad. és nem tudták. 19 Felele néki és monda: Ó hitetlen nemzedék, meddig leszek veled? meddig szenvedjem? hozd őt hozzám. 20 És elhozták õt hozzá, és mikor meglátta õt, a lélek azonnal megragadta; és a földre esett, és habozva falta. 21 És megkérdezte az apját: Mennyi idő telt el azóta, hogy ez neki jutott? És monda: Egy gyermektől. 22 Sokszor pedig tűzbe és vízbe vetette, hogy elpusztítsa; de ha valamit tehetsz, könyörülj rajtunk, és segíts rajtunk. 23 Monda néki Jézus: Ha tudsz hinni, minden lehetséges annak, aki hisz. 24 És azonnal felkiáltott a gyermek apja, és könnyek között monda: Uram, én hiszem! segíts hitetlenségemen. 25 Amikor Jézus látta, hogy a nép összefut, megdorgálta a gonosz szellemet, mondván: Te néma és süket lélek, kérlek, menj ki belőle, és többé ne menj belé. 26 És kiáltott a lélek, megszaggatta őt, és kiment belőle, és olyan volt, mint egy halott; annyira, hogy sokan azt mondták: Meghalt. 27 Jézus azonban megfogta a kezét, és felemelte; és felkelt. 28 Mikor pedig bement a házba, megkérdezték tőle a tanítványai külön: Miért nem tudtuk kiűzni? 29 És monda nékik: Ez a fajta semmi mással nem jöhet ki, csak imádkozással és böjtöléssel. 30 És elmentek onnan, és keresztülmenének Galileán; és nem akarta, hogy bárki is megtudja. 31 Mert tanította tanítványait, és monda nékik: Az Emberfia emberek kezébe adatott, és megölik őt; és miután megölik, harmadnap feltámad. 32 De nem értették meg ezt a beszédet, és féltek megkérdezni tőle. 33 És eljutott Kapernaumba, és a házban lévén megkérdezte tőlük: Mit vitatkoztatok egymás között az úton? 34 De hallgattak, mert az úton vitatkoztak egymás között, hogy ki legyen a legnagyobb. 35 És leült, összehívta a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, az legyen az utolsó és mindenek szolgája. 36 És fogott egy gyermeket, és közéjük állította, és miután karjába vette, így szólt hozzájuk: 37 Aki befogad egy ilyen gyermekeket az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem. 38 Felele néki János, mondván: Mester, láttunk valakit, a ki ördögöket ûz a te nevedben, és nem követ minket; mi pedig megtiltottuk, mert nem követ minket. 39 Jézus azonban ezt mondta: Ne tiltsd el őt, mert nincs ember, aki csodát tesz az én nevemben, aki csúnyán rosszat mondana rólam.
9. FEJEZET 1 És monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy az itt állók között vannak némelyek, akik nem ízlelik meg a halált, mígnem látják, hogy az Isten országa hatalommal eljön. 2 Hat nap múlva pedig magával vitte Jézus Pétert, Jakabot és Jánost, és külön-külön felvitte őket egy magas hegyre, és elváltozott előttük. 3 És ruhája ragyogott, fehér lett, mint a hó; hogy a földön egyetlen telt ember sem tudja kifehéríteni őket. 4 És megjelent nékik Illés Mózessel, és beszélgettek Jézussal. 5 Péter pedig felelvén, monda Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk; és csináljunk három hajlékot; egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek. 6 Mert nem tudja, mit mondjon; mert nagyon féltek. 7 És lőn felhő, amely beárnyékolta őket, és szózat tört ki a felhőből, mondván: Ez az én szeretett Fiam, hallgassátok őt! 8 És hirtelen, amikor körülnéztek, nem láttak többé senkit, csak Jézust csak magukkal. 9 És amikor lejöttek a hegyről, megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból. 10 És megtartották maguknak ezt a beszédet, és kérdezgették egymást, mit jelent a halálból feltámadás. 11 És megkérdezték őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie? 12 Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony előbb jön, és mindent helyreállít; és miképen meg van írva az
29
Márk Evangéliuma
40 Mert aki nincs ellenünk, az a mi részünkről van. 41 Mert aki ad néktek egy pohár vizet inni az én nevemben, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, nem veszíti el jutalmát. 42 És aki megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek énbennem, annak jobb, ha malomkövet akasztanak a nyakába, és a tengerbe vetik. 43 És ha kezed megbotránkoztat téged, vágd le: jobb néked csonkán bemenni az életbe, mint két kézzel menni a pokolba, a soha ki nem alszik tűzre. 44 Ahol az ő férgük meg nem hal, és a tűz ki nem alszik. 45 És ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le: jobb néked megtorpanva belépni az életbe, mint két lábbal a pokolba vetni, a soha ki nem alszik tűzre. 46 Ahol az ő férgük meg nem hal, és a tűz ki nem alszik. 47 És ha a te szemed megbotránkoztat téged, vájd ki: jobb neked egy szemmel bemenni az Isten országába, mint két szemeddel a pokol tüzére vetni. 48 Ahol az ő férgük meg nem hal, és a tűz ki nem alszik. 49 Mert mindenki tűzzel sózik meg, és minden áldozatot sóval sóznak meg. 50 A só jó; de ha a só elvesztette sóját, mivel ízesíted? Legyen só magatokban, és legyen békesség egymással.
18 Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? nincs jó, csak egy, vagyis Isten. 19 Tudod a parancsolatokat, ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat. 20 Ő pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezt megtartottam ifjúkoromtól fogva. 21 Jézus pedig meglátta őt, megszerette őt, és így szólt hozzá: Egy valami hiányzik belőled: menj el, add el, amid van, és add a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; és jöjj, vedd fel a keresztet és kövess engem. 22 És elszomorodott e beszéd miatt, és szomorúan elment, mert nagy vagyona volt. 23 Jézus pedig körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: Milyen nehezen mennek be az Isten országába, akiknek vagyonuk van! 24 A tanítványok pedig csodálkoztak szavain. Jézus azonban ismét válaszolt, és így szólt hozzájuk: Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába azoknak, akik a gazdagságban bíznak! 25 Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába. 26 És elcsodálkoztak, mondván egymás között: Hát ki üdvözülhet? 27 Jézus pedig rájuk tekintve ezt mondta: Embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges. 28 Péter ekkor kezdte mondani neki: Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged. 29 Jézus pedig válaszolt és monda: Bizony mondom néktek, nincs senki, aki elhagyta volna házát, vagy testvéreit, vagy nővéreit, vagy apját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy földjét értem és az evangéliumért. , 30 De százszorosan kap most ebben az időben házakat, testvéreket és nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és földeket üldöztetéssel; és az eljövendő világban az örök élet. 31 De sokan, akik elsők, utolsók lesznek; és az utolsó az első. 32 És úton voltak, hogy felmenjenek Jeruzsálembe; Jézus pedig előttük ment, és elcsodálkoztak; és ahogy követték, megijedtek. És újra fogta a tizenkettőt, és elkezdte elmondani nekik, hogy mi történjék vele, 33 Mondván: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe; és az Emberfia a főpapoknak és az írástudóknak adatik; és halálra ítélik, és a pogányok kezébe adják. 34 És kigúnyolják, és megostorozzák, leköpdösik és megölik, és harmadnap feltámad. 35 És odamentek hozzá Jakab és János, Zebedeus fiai, mondván: Mester, szeretnénk, ha bármit megtennél velünk, amit csak akarunk. 36 És monda nékik: Mit akartok, hogy tegyek értetek? 37 Mondának néki: Add nékünk, hogy egyik a te jobb kezed felől, a másik a bal kezed felől ülhessünk a te dicsőségedben. 38 Jézus azonban monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek: tudtok-e inni abból a pohárból, amelyből én iszom? és azzal a keresztséggel keresztelkedjek meg, amellyel én megkeresztelkedem? 39 És mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: Bizony abból a pohárból fogtok inni, amelyből én
10. FEJEZET 1 És felkelt onnan, és eljutott Júdea határaira, a Jordán túlsó partjára. és szokása szerint újra tanította őket. 2 És odamenének hozzá a farizeusok, és megkérdezték tőle: Szabad-e a férfinak elbocsátani a feleségét? megkísértve őt. 3 Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes? 4 És mondának: Mózes engedte, hogy válólevelet írjon, és elbocsássa. 5 Jézus pedig felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. 6 Isten azonban a teremtés kezdete óta férfinak és nőnek teremtette őket. 7 Ezért hagyja el a férfi atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez; 8 És ők ketten egy testek lesznek, tehát nem lesznek többé ketten, hanem egy test. 9 Amit tehát Isten egybekötött, ember ne válassza el. 10 És a házban a tanítványai ismét megkérdezték őt ugyanerről. 11 És monda nékik: Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz feleségül, házasságtörést követ el ellene. 12 Ha pedig egy asszony elbocsátja férjét, és máshoz megy feleségül, házasságtörést követ el. 13 És kisgyermekeket vittek hozzá, hogy érintse meg őket; és tanítványai megdorgálták azokat, akik elhozták őket. 14 Jézus azonban, amikor ezt látta, nagyon megharagudott, és így szólt hozzájuk: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. 15 Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, nem megy be abba. 16 És felemelte őket a karjába, rájuk tette a kezét, és megáldotta őket. 17 Mikor pedig kiment az útra, odafutott valaki, letérdelt hozzá, és megkérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy az örök életet elnyerjem?
30
Márk Evangéliuma
iszom; és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedtem, ti is megkeresztelkedtek. 40 De az, hogy jobb és bal kezem felől üljek, nem az enyém; hanem azoknak adják, akiknek elkészítették. 41 És amikor a tíz meghallotta, nagyon haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra. 42 Jézus pedig magához hívatta őket, és monda nékik: Ti tudjátok, hogy a kiket a pogányok uralkodóinak tartanak, azok uralkodnak rajtuk; és nagyjaik hatalmat gyakorolnak rajtuk. 43 De köztetek ne így legyen, hanem aki nagy akar lenni köztetek, legyen szolgátok. 44 És aki közületek a legfőbb akar lenni, legyen mindenki szolgája. 45 Mert az Emberfia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. 46 És Jerikóba értek, és amint kiment Jerikóból az ő tanítványaival és sok sok emberrel, a vak Bartimeus, Timéus fia ült az országút mellett, és koldult. 47 Mikor pedig meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, kiáltozni kezdett, és ezt mondta: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam. 48 Sokan megparancsolták neki, hogy hallgasson, de ő még jobban kiáltott: Dávid fia, könyörülj rajtam! 49 Jézus pedig megállt, és megparancsolta, hogy hívják. És hívák a vakot, mondván néki: Légy vigasz, kelj fel! hív téged. 50 Ő pedig ledobta ruháját, felkelt, és Jézushoz ment. 51 Jézus pedig felelvén, monda néki: Mit akarsz, hogy tegyek veled? A vak monda néki: Uram, hogy lássam. 52 Jézus pedig monda néki: Menj el; a te hited meggyógyított téged. És azonnal meglátott, és követte Jézust az úton.
12 Másnap pedig, amikor megérkeztek Betániából, éhes volt. 13 És látva messziről egy leveles fügefát, eljött, ha valamit találna rajta; mert a füge ideje még nem volt. 14 Jézus pedig felelvén, monda néki: Senki ne egyék gyümölcsödből örökké. És az ő tanítványai meghallották. 15 És eljutottak Jeruzsálembe, Jézus pedig bement a templomba, és elkezdte kiűzni a templomban árulókat és vásárlókat, és feldöntötte a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit. 16 És nem engedte, hogy valaki bármilyen edényt átvigyen a templomon. 17 És tanított, mondván nékik: Nincs-e megírva: Az én házam minden népnél az imádság házának neveztetik? de ti tolvajok barlangjává tettétek. 18 Az írástudók és a főpapok pedig meghallották, és keresték, hogyan pusztíthatnák el őt, mert féltek tőle, mert az egész nép csodálkozott az ő tanításán. 19 Mikor pedig beesteledett, kiment a városból. 20 Reggel pedig, amint elhaladtak mellette, látták, hogy a fügefa kiszáradt a gyökerétől. 21 Péter pedig megemlékezvén, monda néki: Mester, íme, kiszáradt a fügefa, amelyet átkoztál. 22 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Higgyetek az Istenben! 23 Mert bizony mondom néktek, hogy aki ezt mondja ennek a hegynek: Kelj fel, és vessél a tengerbe; és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy azok, amiket mond, beteljesednek; meglesz, amit mond. 24 Azért mondom néktek: Amit csak kívántok, amikor imádkoztok, higgyétek, hogy megkapjátok, és meglesz. 25 Amikor pedig imádkozva álltok, bocsássatok meg, ha valaki ellen valami dolgotok van, hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. 26 De ha ti nem bocsátotok meg, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. 27 És visszatértek Jeruzsálembe, és amint a templomban járt, odamentek hozzá a főpapok, az írástudók és a vének, 28 És mondd néki: Milyen hatalommal teszed ezeket? és ki adta neked ezt a hatalmat, hogy ezeket megtedd? 29 Jézus pedig válaszolt, és monda nékik: Én is kérdezek tőletek egy kérdést, és válaszoljatok nekem, és megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. 30 János keresztsége a mennyből volt, vagy az emberektől? válaszolj nekem. 31 És tanakodának maguk között, mondván: Ha azt mondjuk: Mennyből; azt mondja: Miért nem hittetek hát neki? 32 De ha azt mondjuk: Emberektől; féltek a néptől, mert Jánost minden ember valóban prófétanak tartotta. 33 Azok pedig felelvén, mondának Jézusnak: Nem tudjuk megmondani. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én sem mondom meg néktek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.
11. FEJEZET 1 Mikor pedig közeledtek Jeruzsálemhez, Betfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyéhez, elküldte két tanítványát, 2 És monda nékik: Menjetek be a veletek szemben lévő faluba, és amint bementek, megkötözve találtok egy csikót, amelyen senki sem ült; oldd meg és hozd el. 3 És ha valaki azt mondja néktek: Miért csináljátok ezt? mondjátok, hogy az Úrnak szüksége van rá; és azonnal ide küldi. 4 És elmentek, és megtalálták a csikót az ajtóhoz kötve kívül, azon a helyen, ahol két út találkozott; és elveszik őt. 5 És mondának nékik némelyek az ott állók közül: Mit csináltok, ha eloldjátok a csikót? 6 És azt mondták nekik, amint Jézus parancsolta, és elbocsátották őket. 7 És elvitték Jézushoz a csikót, és rávetették ruháikat; és ráült. 8 Sokan pedig az útra terítették ruháikat, mások pedig ágakat vágtak le a fákról, és szalmázták azokat az úton. 9 Az elõzõk és a követõk pedig kiáltoztak, mondván: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében: 10 Áldott legyen a mi atyánknak, Dávidnak országa, amely az Úr nevében jön: Hozsánna a magasságban. 11 Jézus pedig beméne Jeruzsálembe és a templomba, és miután mindent körülnézett, és eljött az este, kiment a tizenkettővel Betániába.
12. FEJEZET 1 És elkezdett példázatokban beszélni nekik. Egy ember szőlőt ültetett, sövényt állított körülötte, helyet ásott a borzsírnak, és tornyot épített, és kiadta a mezőgazdasági munkásoknak, és elment egy messzi vidékre.
31
Márk Evangéliuma
2 És a megfelelő időben szolgát küldött a szőlőművesekhez, hogy vegyen a szőlőművesektől a szőlő termését. 3 És elkapták, megverték, és üresen bocsátották el. 4 És ismét küldött hozzájuk egy másik szolgát; és köveket dobtak rá, és megsebesítették a fején, és szégyenteljesen elküldték. 5 És ismét küldött egy másikat; és őt megölték, és sok mást is; egyeseket megvernek, egyeseket megölnek. 6 Mivel tehát még egy fia volt, az ő kedvese, azt is utolsóként küldte hozzájuk, mondván: Tisztelni fogják az én fiamat. 7 De azok a munkások ezt mondták egymás között: Ez az örökös; gyere, öljük meg őt, és a miénk lesz az örökség. 8 Megfogták és megölték, és kiűzték a szőlőből. 9 Mit tegyen tehát a szőlő ura? eljön és elpusztítja a munkásokat, és másoknak adja a szőlőt. 10 És nem olvastátok-e ezt az írást; A kő, amelyet az építők elvetettek, a sarok fejévé válik: 11 Ezt az Úr tette, és csodálatos ez a mi szemünkben? 12 És igyekeztek megfogni őt, de féltek a néptől, mert tudták, hogy ellenük mondta a példázatot, és otthagyták őt, és elmentek. 13 És küldtek hozzá néhányat a farizeusok és a heródesek közül, hogy elkapják őt szavaiban. 14 Mikor pedig megérkeztek, mondának néki: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem törődsz senkivel, mert nem az emberek személyére gondolsz, hanem az Isten útját tanítod igazságosan: Szabad-e adni tisztelgés Caesar előtt, vagy nem? 15 Adjunk-e, vagy ne adjunk? Ő pedig, tudván képmutatásukat, monda nékik: Miért kísértetek engem? hozzon nekem egy fillért, hogy lássam. 16 És elhozták. És monda nékik: Kié ez a kép és a felirat? És mondának néki: A császáré. 17 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Adjátok át a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené. És csodálkoztak rajta. 18 Akkor jöjjenek hozzá a szadduceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás; és megkérdezték tőle, mondván: 19 Mester, Mózes ezt írta nékünk: Ha az embernek a testvére meghal, és elhagyja a feleségét, és nem hagy gyermeket, vegye el az ő bátyja az ő feleségét, és neveljen magot testvérének. 20 Hét testvér volt, és az első feleséget vett, és a halál nem hagyott magot. 21 A második pedig elvette őt, és meghalt, és nem hagyott magot, a harmadik is hasonlóképpen. 22 És a hét birtokolta őt, és nem hagyott magot magára; végül az asszony is meghalt. 23 A feltámadáskor tehát, mikor feltámadnak, kinek lesz a felesége közülük? mert a hét volt felesége. 24 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Nem tévedtek-é azért, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Isten hatalmát? 25 Mert amikor feltámadnak a halálból, nem házasodnak, és nem mennek férjhez; hanem olyanok, mint az angyalok, akik a mennyben vannak. 26 És ami a halottakat illeti, hogy feltámadnak: nem olvastátok Mózes könyvében, hogyan szólt hozzá Isten a csipkebokorban, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. ? 27 Ő nem a holtak Istene, hanem az élők Istene; ezért nagyot tévedtek.
32
28 És odajött egy az írástudók közül, és meghallotta, hogy okoskodnak egymással, és látta, hogy jól válaszolt nekik, megkérdezte tőle: Melyik az első parancsolat mind közül? 29 Jézus így felelt neki: Minden parancsolat közül az első ez: Halld, Izráel! Az Úr, a mi Istenünk egy Úr: 30 És szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből: ez az első parancsolat. 31 A második pedig ehhez hasonló: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Nincs ezeknél nagyobb parancsolat. 32 És monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazat mondtál, mert egy az Isten; és nincs más, csak ő: 33 És szeretni őt teljes szívből, teljes értelemmel, teljes lélekkel és teljes erővel, és szeretni felebarátját, mint önmagát, több minden egészen égőáldozatnál és áldozatnál. 34 Jézus pedig látván, hogy bölcsen válaszolt, monda néki: Nem vagy messze az Isten országától. És ezután senki sem merte kérdezni tőle. 35 Jézus pedig felelvén, monda, miközben tanított a templomban: Hogyan mondják az írástudók, hogy Krisztus a Dávid Fia? 36 Mert maga Dávid mondta a Szentlélek által: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezemre, míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem. 37 Ezért maga Dávid Urának nevezi őt; és akkor honnan a fia? És a köznép örömmel hallgatta őt. 38 És ezt mondta nekik tanításában: Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú ruhában menni, és szeretik a köszöntést a piactereken. 39 És a zsinagógák főszékei és a lakomák legfelső termei: 40 A kik felemésztik az özvegyasszonyok házait, és színlelésből hosszan imádkoznak: nagyobb kárhozatban részesülnek. 41 Jézus pedig a kincstár előtt ült, és látta, hogy a nép pénzt dob a perselybe, és sokan, akik gazdagok voltak, sokat dobtak. 42 És odajött egy szegény özvegyasszony, és bedobott két atkát, amik egy szálat csinálnak. 43 Ő pedig magához szólította tanítványait, és így szólt hozzájuk: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony többet dobott, mint mindazok, akik a kincstárba dobtak. 44 Mert mindazt, amit bevetettek bőségükből; de hiánya miatt mindenét beledobta, amije volt, még az egész vagyonát is. 13. FEJEZET 1 Mikor pedig kiment a templomból, így szólt hozzá az egyik tanítványa: Mester, nézd meg, milyen kövek és milyen épületek vannak itt! 2 Jézus pedig felelvén, monda néki: Látod ezeket a nagy épületeket? nem marad kő a másikon, amit le nem dobnak. 3 Amikor pedig az Olajfák hegyén ült a templommal szemben, Péter és Jakab, János és András megkérdezték tőle külön: 4 Mondd meg nekünk, mikor lesznek ezek? és mi lesz a jel, amikor mindezek beteljesednek? 5 Jézus pedig felelvén nekik, mondogatni kezdte: Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket. 6 Mert sokan jönnek majd az én nevemben, mondván: Én vagyok a Krisztus; és sokakat megtéveszt.
Márk Evangéliuma
7 És ha háborúkról és háborúk híreiről hallotok, ne nyugtalankodjatok, mert ilyen dolgoknak kell lenniük; de a vég még nem lesz. 8 Mert nemzet támad nemzet ellen és ország ország ellen, és földrengések lesznek sok helyen, éhínségek és nyomorúságok lesznek: ezek a fájdalmak kezdetei. 9 Vigyázzatok azonban magatokra, mert tanácsoknak adnak titeket; és a zsinagógákban megvernek benneteket, és fejedelmek és királyok elé visznek miattam, tanúságul ellenük. 10 És az evangéliumot először minden nemzet között kell hirdetni. 11 De amikor elvezetnek és átadnak titeket, ne gondolkozzatok előre, hogy mit fogtok beszélni, és ne gondoljatok előre, hanem bármit adnak nektek abban az órában, szóljatok, mert nem ti beszéltek, hanem a Szentlélek. 12 A testvér pedig halálra árulja a testvérét, és az apa a fiát; és a gyermekek feltámadnak szüleik ellen, és megöletik őket. 13 És mindenki gyűlölni fog titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül. 14 De amikor meglátjátok a pusztulás utálatosságát, amelyről Dániel próféta beszélt, ott állni, ahol nem szabad, (aki olvassa, értse meg), akkor meneküljenek a hegyekbe azok, akik Júdeában vannak. 15 És aki a háztetőn van, ne menjen le a házba, és ne menjen be abba, hogy valamit kivigyen a házából. 16 És aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy felvegye a ruháját. 17 De jaj a terheseknek és a szoptatóknak azokban a napokban! 18 És imádkozzatok, hogy ne télen meneküljetek. 19 Mert azokban a napokban olyan nyomorúság lesz, amilyen nem volt a teremtés kezdetétől, amelyet Isten teremtett, mind a mai napig, és nem is lesz. 20 És hacsak az Úr nem rövidítette meg azokat a napokat, egyetlen test sem menekülhet meg; hanem a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidítette a napokat. 21 És ha valaki azt mondja néktek: Íme, itt a Krisztus; vagy íme, ott van; ne higgy neki: 22 Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak fel, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elcsábítsák, ha lehetséges, a választottakat is. 23 De vigyázzatok: íme, én mindent előre megmondtam nektek. 24 De azokban a napokban, a nyomorúság után, a nap elsötétül, és a hold nem világítja meg, 25 És lehullanak az ég csillagai, és megrendülnek az égi erők. 26 És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön nagy hatalommal és dicsőséggel. 27 És akkor elküldi angyalait, és egybegyűjti választottait a négy szél felől, a föld szélétől az ég legszélső részéig. 28 Tanulj meg egy példázatot a fügefáról; Mikor ága még zsenge, és leveleket hajt, tudjátok, hogy közel a nyár: 29 Így hát ti is, amikor látjátok, hogy ezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van, méghozzá az ajtók előtt. 30 Bizony mondom néktek, hogy ez a nemzedék el nem múlik, míg mindezek meg nem történnek. 31 Ég és föld elmúlnak, de az én beszédeim nem múlnak el.
32 De arról a napról és arról az óráról senki sem tud, sem az angyalok, a kik a mennyben vannak, sem a Fiú, hanem az Atya. 33 Vigyázzatok, virrasszatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor van itt az idő. 34 Mert olyan az Emberfia, mint a messzire menő ember, aki elhagyta házát, és hatalmat adott az ő szolgáinak, és mindenkinek a maga munkáját, és megparancsolta a portásnak, hogy vigyázzon. 35 Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor jön a ház ura, este vagy éjfélkor, vagy kakasszókor vagy reggel. 36 Nehogy hirtelen jön, hogy alva találjon. 37 És amit mondok nektek, azt mondom mindenkinek: Vigyázzatok! 14. FEJEZET 1 Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyér ünnepe, és a főpapok és az írástudók keresték, hogyan foghatnák el és ölhetnék meg. 2 De ők ezt mondták: Ne ünnepnapon, nehogy lázadás legyen a népben. 3 És lévén Betániában, a leprás Simon házában, amint az étkezésnél ült, odajött egy asszony, a kezében egy alabástromdoboz igen értékes szöges füves kenettel; és letörte a dobozt, és a fejére öntötte. 4 És voltak némelyek, a kik felháborodtak magukban, és ezt mondták: Miért lett a kenetnek ez a pazarlása? 5 Mert több mint háromszáz pennyért eladhatták volna, és a szegényeknek adták volna. És zúgolódtak ellene. 6 Jézus pedig monda: Hagyd őt békén; miért zavarod őt? jó munkát végzett velem. 7 Mert a szegények mindenkor veletek vannak, és amikor csak akarjátok, jót tegyetek velük, de én nem leszek mindig. 8 Megtette, amit tudott: előre jött, hogy felkenje testemet a temetésre. 9 Bizony mondom néktek: Bárhol is hirdetik ezt az evangéliumot az egész világon, arról is beszélni fognak, amit ő tett, emlékezetül. 10 Iskariótes Júdás pedig, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik. 11 Amikor ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. És azt kereste, hogyan árulhatná el kényelmesen. 12 A kovásztalan kenyér elsõ napján pedig, amikor levágták a páskhát, mondának néki az õ tanítványai: Hová akarod, hogy elmenjünk és elkészítsük, hogy megegyed a páskhát? 13 És elküldte két tanítványát, és monda nékik: Menjetek be a városba, és találkoztok veletek, aki egy kancsót visz. Kövessétek őt. 14 És bárhová bemegy, mondjátok meg a ház vezérének: Azt mondja a Mester: Hol van a vendégszoba, ahol tanítványaimmal együtt eszem a páskhát? 15 És megmutat néktek egy nagy felső szobát, berendezve és előkészítve: ott készítsétek el nekünk. 16 És kimenének az õ tanítványai, és bemenének a városba, és megtalálták, amint megmondotta nékik, és elkészítették a páskhát. 17 Este pedig eljött a tizenkettővel.
33
Márk Evangéliuma
18 És amint leültek és ettek, Jézus így szólt: Bizony mondom néktek: Egy közületek, aki velem eszik, elárul engem. 19 És kezdtek szomorúak lenni, és egyenként mondogatták neki: Én vagyok az? egy másik pedig azt mondta: Én vagyok az? 20 Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba. 21 Az embernek Fia valóban elmegy, amint meg van írva róla; de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja! jó lenne annak az embernek, ha meg sem született volna. 22 És amint ettek, Jézus fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és adta nekik, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek: ez az én testem. 23 És vette a poharat, és hálát adott, odaadta nekik; és mindnyájan ittak belőle. 24 És monda nékik: Ez az én vérem az újszövetségből, amely sokakért kiontatik. 25Bizony mondom néktek, nem iszom többet a szőlőtőnek a gyümölcséből mindaddig, amíg újat nem iszom az Isten országában. 26 És miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére. 27 És monda nékik Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok miattam ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és a juhok szétszóródnak. 28 De miután feltámadtam, előtted megyek Galileába. 29 Péter azonban ezt mondta neki: Bár mindenki megbotránkozik, én nem. 30 És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, még ezen az éjszakán, mielőtt kétszer szól a kakas, háromszor megtagadsz engem. 31 De ő annál hevesebben szólt: Ha veled együtt halnék meg, semmiképpen sem tagadlak meg. Ugyanígy mondták mindannyian. 32 És eljutottak egy helyre, amelyet Gecsemánénak neveztek, és ezt mondta tanítványainak: Üljetek le itt, amíg én imádkozom. 33 És magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost, és elkezdett nagyon csodálkozni, és nagyon elnehezedett; 34 És monda nékik: Az én lelkem nagyon szomorú mindhalálig: maradjatok itt és virrasszatok. 35 És egy kicsit előrement, a földre borult, és imádkozott, hogy ha lehetséges, elmúljon tőle az óra. 36 És monda: Abba, Atyám, minden lehetséges néked; vedd el tőlem ezt a poharat: de ne azt, amit én akarok, hanem amit te. 37 És odament, és aludni találta őket, és ezt mondta Péternek: Simon, alszol? nem tudnál egy órát nézni? 38 Vigyázzatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek valóban kész, de a test erőtlen. 39 És ismét elment, imádkozott, és ugyanazokat a szavakat mondta. 40 És mikor visszatért, ismét alva találta őket (mert elnehezült a szemük), és nem tudták, mit válaszoljanak neki. 41 És eljött harmadszor is, és monda nékik: Aludjatok már, és pihenjetek; elég, eljött az óra; íme, az Emberfia bűnösök kezébe adatik. 42 Kelj fel, menjünk; ímé, aki elárul engem, közel van.
43 És azonnal, amint még beszélt, megjött Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele nagy sokaság kardokkal és botokkal a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől. 44 És aki elárulta, jelet adott nekik, mondván: Akit megcsókolok, az az; vigye el, és vezesse el biztonságosan. 45 És amint megérkezett, azonnal odament hozzá, és ezt mondta: Mester, Mester! és megcsókolta. 46 És rátették kezeiket, és megragadták. 47 Az egyik ott állók pedig kardot rántott, megütötte a főpap szolgáját, és levágta a fülét. 48 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint a tolvaj ellen, kardokkal és botokkal jöttetek ki, hogy elfogjatok? 49 Naponta veletek voltam a templomban tanítva, de nem fogadtatok el engem, de be kell teljesedniük az írásoknak. 50 És mindnyájan elhagyták őt, és elfutottak. 51 És egy ifjú követte őt, meztelen testére vászonruhát vetve; és az ifjak megragadták: 52 És otthagyta a vászonruhát, és mezítelenül elfutott előlük. 53 És elvivék Jézust a főpaphoz, és egybegyűlt vele a főpapok, a vének és az írástudók mind. 54 Péter pedig követte őt messziről, egészen a főpap palotájába, és leült a szolgákhoz, és a tűznél melegedett. 55 A fõpapok és az egész tanács pedig tanúkat kerestek Jézus ellen, hogy megöljék; és nem talált. 56 Mert sokan hamis tanúságot tettek ellene, de tanúságtételük nem ért egyet. 57 És felkeltek néhányan, és hamis tanúságot tettek ellene, mondván: 58 Hallottuk, hogy ezt mondta: Lerombolom ezt a kézzel készített templomot, és három napon belül egy másikat építek, amely kézzel készült. 59 De a tanúik sem értettek egyet. 60 És felállt a főpap középen, és megkérdezte Jézust, mondván: Nem válaszolsz semmit? mi az, amiről ezek ellened tanúskodnak? 61 Ő azonban elhallgatott, és nem felelt semmit. A főpap ismét megkérdezte tőle, és ezt mondta neki: Te vagy-e a Krisztus, a Boldogságos Fia? 62 És monda Jézus: Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát ülni a hatalom jobbján, és eljönni az ég felhőiben. 63 Ekkor a főpap megszaggatta ruháit, és így szólt: Mi szükségünk van még tanúkra? 64 Hallottátok a káromlást: mit gondoltok? És mindannyian halálbûnösnek ítélték. 65 És némelyek köpködni kezdték őt, és betakarták az arcát, és ütni kezdték, és ezt mondták neki: Prófétálj! 66 És amikor Péter lent volt a palotában, odajött a főpap egyik szolgálóleánya: 67 És amikor látta, hogy Péter melegszik, ránézett, és így szólt: Te is a názáreti Jézussal voltál. 68 Ő azonban tagadta, mondván: Nem tudom, és nem is értem, amit mondasz. És kiment a tornácra; és a kakas legénysége. 69 És egy szolgálólány ismét meglátta őt, és mondogatni kezdte a mellette állóknak: Ez közülük való. 70 És ismét megtagadta. És kevéssel később a mellette állók ismét ezt mondták Péternek: Bizony, te egy vagy közülük, mert te galileai vagy, és a te beszéded egyezik vele.
34
Márk Evangéliuma
71 De ő elkezdett káromkodni és esküdni, mondván: Nem ismerem azt az embert, akiről ti beszéltek. 72 Másodszor pedig a kakas szólt. Péter pedig eszébe juttatta azt a szót, amelyet Jézus mondott neki: Mielőtt kétszer szól a kakas, háromszor megtagadsz engem. És amikor erre gondolt, elsírta magát.
28 És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: És a vétkesek közé soroltatik. 29 Az arra járók pedig szidalmazták őt, fejcsóválva, és ezt mondták: Ó, te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted! 30 Mentsd meg magad, és szállj le a keresztről. 31 Hasonlóképpen a főpapok is, akik gúnyolódtak, azt mondták egymás között az írástudókkal: Másokat megmentett; magát nem tudja megmenteni. 32 Most szálljon le Krisztus, Izráel királya a keresztről, hogy lássunk és higgyünk. És a kik vele együtt megfeszítettek, szidalmazták őt. 33 Mikor pedig eljött a hatodik óra, sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig. 34 A kilencedik órában pedig Jézus hangosan kiáltott, mondván: Eloi, Eloi, lama sabachthani? ez pedig így fordítva: Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? 35 A mellette állók közül pedig némelyek, amint ezt meghallották, ezt mondták: Íme, hívja Illést. 36 Egyik pedig elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, és nádszálra tette, és inni adott, mondván: Hagyd! lássuk, eljön-e Illés, hogy leszedje. 37 Jézus pedig hangosan kiáltott, és kiadta a szellemet. 38 És a templom fátyla ketté hasadt felültõl aljáig. 39 Mikor pedig a százados, a ki vele szemben állt, látta, hogy úgy kiált, és feladta a szellemet, így szólt: Valóban Isten Fia volt ez az ember. 40 Voltak asszonyok is, akik messzire néztek, köztük Mária Magdolna, és Mária, a kisebbik Jakabnak és Józsénak anyja, és Salome; 41 (Ki is, mikor Galileában volt, követte őt, és szolgált neki) és sok más asszony, akik feljöttek vele Jeruzsálembe. 42 És most, amikor eljött az este, mert az előkészület volt, vagyis a szombat előtti nap, 43 Arimatiai József, a tiszteletreméltó tanácsos, aki szintén várta az Isten országát, eljött, és bátran bement Pilátushoz, és megkívánta Jézus testét. 44 Pilátus pedig elcsodálkozott, ha már meghalt, és magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy halott-e már? 45 És amikor megtudta a századostól, átadta a testet Józsefnek. 46 És vásárolt finom gyolcsot, levette, és betakargatta vászonba, és egy sziklából kivágott sírba helyezte, és követ hengerített a sír ajtajához. 47 Mária Magdolna és Mária, Józsi anyja pedig látták, hová helyezték el.
15. FEJEZET 1 Reggel pedig rögtön tanácsot tartottak a főpapok a vénekkel, írástudókkal és az egész tanácstal, megkötözték Jézust, elvitték, és Pilátusnak adták. 2 Pilátus pedig megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod. 3 A főpapok pedig sok mindennel vádolták őt, de nem felelt semmit. 4 Pilátus ismét megkérdezte őt, mondván: Nem válaszolsz semmit? íme, mennyi mindenről tanúskodnak ellened. 5 Jézus azonban nem felelt semmit; úgyhogy Pilátus elcsodálkozott. 6 Azon az ünnepen pedig elengedett nekik egy foglyot, akit csak akartak. 7 És volt egy Barabás nevű ember, aki megkötözve feküdt azokkal, akik vele együtt lázadtak, és gyilkosságot követtek el a felkelésben. 8 És a hangosan kiáltó sokaság elkezdte azt kívánni, hogy úgy tegyen, ahogyan valaha is tett velük. 9 Pilátus azonban válaszolt nekik, mondván: Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? 10 Mert tudta, hogy a főpapok irigységből adták ki őt. 11 De a főpapok intették a népet, hogy inkább bocsássa el nekik Barabást. 12 Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok hát, hogy tegyek azzal, akit ti a zsidók királyának neveztek? 13 És ismét felkiáltottak: Feszítsd meg! 14 Pilátus pedig monda nékik: Miért, mi rosszat tett? És még jobban kiáltoztak: Feszítsd meg! 15 Ezért Pilátus, aki meg akarta elégíteni a népet, elengedte nekik Barabást, és átadta Jézust, amikor megostorozta, hogy feszítsék meg. 16 És a katonák elvitték őt a csarnokba, amelyet Praetoriumnak hívnak; és összehívják az egész bandát. 17 És felöltöztették bíborba, és töviskoronát tettek a fejére, 18 És köszönteni kezdte: Üdvözlégy, zsidók királya! 19 És vesszővel verték a fejét, leköpték őt, és térdüket meghajolva imádták őt. 20 Amikor pedig kigúnyolták, levették róla a bíbort, felöltözték rá a saját ruháit, és kivezették, hogy megfeszítsék. 21 És rákényszerítenek egy ciréniai Simont, aki elhaladt a vidékről, Sándor és Rufus atyját, hogy hordozza keresztjét. 22 És elvitték a Golgotára, ami úgy fordítva: a koponya helye. 23 És adtak néki inni mirhával kevert bort, de nem kapta. 24 És amikor megfeszítették, felosztották ruháit, sorsot vetve rájuk, mit vegyen fel. 25 És volt a harmadik óra, és keresztre feszítették. 26 És rá volt írva az ő vádjának felirata: A ZSIDÓK KIRÁLYA. 27 És vele együtt keresztre feszítenek két tolvajt; az egyik a jobb, a másik a bal kezén.
16. FEJEZET 1 Mikor pedig letelt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Salóme édes fűszereket vettek, hogy eljöjjenek és megkenjék őt. 2 És a hét első napján nagyon korán reggel eljöttek a sírhoz, napkeltekor. 3 És mondának egymás között: Ki hengeríti el nekünk a követ a sír ajtajáról? 4 És amikor megnézték, látták, hogy a kő el van hengerelve, mert nagyon nagy volt. 5 És bemenvén a sírba, láttak egy ifjút ülni a jobb oldalon, hosszú fehér ruhába öltözve; és megijedtek.
35
Márk Evangéliuma
6 És monda nékik: Ne féljetek: a názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek: feltámadt; nincs itt: íme a hely, ahová letették. 7 De menjetek el, mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta néktek. 8 És gyorsan kimentek, és elfutottak a sírtól; mert remegtek és csodálkoztak, és nem szóltak senkinek sem; mert féltek. 9 Amikor Jézus korán feltámadt a hét első napján, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. 10 És elment, és elmondta azoknak, akik vele voltak, miközben gyászoltak és sírtak. 11 És ők, amint meghallották, hogy él, és látta, nem hittek. 12 Utána más alakban megjelent kettőjüknek, amint jártak, és bementek a vidékre. 13 És elmentek, és elmondták a maradéknak, és nem hittek nekik. 14 Utána megjelent a tizenegynek, amint az asztalnál ültek, és szemrehányást tett nekik hitetlenségükkel és kemény szívükkel, mert nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. 15 És monda nékik: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. 16 Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; de aki nem hisz, elkárhozik. 17 És ezek a jelek követik azokat, akik hisznek; Az én nevemben ördögöket űznek ki; új nyelveken szólnak; 18 Kígyókat fognak fel; és ha valami halálos dolgot isznak, az nem árt nekik; ráteszik kezeiket a betegekre, és meggyógyulnak. 19 Miután tehát az Úr szólt hozzájuk, felvették a mennybe, és leült az Isten jobbjára. 20 És kimentek, és prédikáltak mindenütt, az Úr együttműködött velük, és megerősítette az igét a következő jelekkel. Ámen.
36
Luke
24 E napok után fogant a felesége, Erzsébet, és öt hónapig bujkált, mondván: 25 Így bánt velem az Úr azokban a napokban, amelyekben rám nézett, hogy eltüntesse gyalázatomat az emberek között. 26 A hatodik hónapban pedig Gábriel angyalt elküldte Isten Galilea egyik városába, melynek Názáretet hívják, 27 Egy szűznek, aki eljegyezte magát egy József nevű férfiúnak, a Dávid házából való; és a szűz neve Mária. 28 És bement hozzá az angyal, és így szólt: Üdvözlégy te, aki tetszeleg, az Úr van veled, áldott vagy te az asszonyok között. 29 Mikor pedig meglátta őt, megrémült az ő beszédétől, és eszébe jutott, milyen üdvözletnek kell lennie ennek. 30 És monda néki az angyal: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél. 31 És íme, fogansz a te méhedben, és fiút szülsz, és Jézusnak nevezed. 32 Nagy lesz, és a Magasságos Fiának hívják, és néki adja az Úr Isten, az ő atyjának, Dávidnak a trónját. 33 És ő uralkodik Jákob házán mindörökké; és az ő országának nem lesz vége. 34 És monda Mária az angyalnak: Hogy lesz ez, ha nem ismerek embert? 35 Felele az angyal, és monda néki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje beárnyékol téged; azért azt a szentet is, amely tőled születik, Isten Fiának hívják. 36 És ímé a te unokatestvéred, Erzsébet, ő is fogant egy fiút vén korában, és ez a hatodik hónapja vele, akit meddőnek neveztek. 37 Mert Isten előtt semmi sem lehetetlen. 38 És monda Mária: Íme az Úr szolgálóleánya; legyen nékem a te igéd szerint. És az angyal eltávozott tőle. 39 Mária pedig felkelt azokban a napokban, és sietve méne a hegyre, Júda városába; 40 És bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 41 És lőn, hogy mikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, a baba felugrott az ő méhében; és Erzsébet eltelt Szentlélekkel: 42 És nagy szóval szóla, és monda: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. 43 És honnan van ez nekem, hogy az én Uram anyja hozzám jön? 44 Mert íme, amint köszöntésed hangja megszólalt fülemben, a baba örömében felugrott méhemben. 45 És áldott, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki. 46 Mária így szólt: Az én lelkem magasztalja az Urat, 47 És lelkem örvendezett Istenemben, az én Megváltómban. 48 Mert tekintett szolgálójának alacsony állapotára, mert íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék. 49 Mert nagy dolgokat művelt velem a hatalmas; és szent a neve. 50 És nemzedékről nemzedékre van irgalma azokon, akik félik őt. 51 Erõt mutatott karjával; szétszórta a kevélyeket szívük képzeletében. 52 Leültette a hatalmasokat székeikről, és felmagasztalta őket. 53 Jóval töltötte meg az éhezőket; a gazdagokat pedig üresen küldte el.
1. FEJEZET 1 Mivel sokan a kezükbe vették, hogy előadják azoknak a dolgoknak a kijelentését, amelyekről a legbizonyosabban hiszünk, 2 A miképen nekünk adták őket, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltunk az igének; 3 Nekem is jónak tűnt, mivel kezdettől fogva mindenhez tökéletesen értettem, hogy sorrendben írjak neked, legkiválóbb Theophilus, 4 Hogy megtudd bizonyosságodat azokról a dolgokról, amelyekre tanítást kaptál. 5 Volt Heródesnek, Júdea királyának idejében egy Zakariás nevű pap, Abia köréből, és az ő felesége Áron leányai közül való volt, és Erzsébetnek hívták. 6 És mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül jártak az Úr minden parancsolatában és rendelkezésében. 7 És nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten megjártak. 8 És lőn, hogy miközben a papi hivatalt végezte Isten előtt az ő útja szerint, 9 A papi hivatal szokása szerint az volt a sorsa, hogy tömjénezzen, amikor bement az Úr templomába. 10 És a nép egész sokasága kint imádkozott a tömjénezés idején. 11 És megjelent neki az Úr angyala, a ki a tömjénező oltár jobb oldalán állt. 12 Amikor Zakariás meglátta őt, megrémült, és félelem fogta el. 13 De az angyal monda néki: Ne félj, Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed; és a te feleséged, Erzsébet szül néked fiat, és nevezd Jánosnak a nevét. 14 És örömöd és vígasságod lesz; és sokan fognak örülni születésének. 15 Mert nagy lesz az Úr szemei előtt, és nem iszik sem bort, sem erős italt; és megtelik Szentlélekkel, már anyja méhétől fogva. 16 És Izrael fiai közül sokakat megtér az Úrhoz, az ő Istenükhöz. 17 És ő előtte jár Illés szellemében és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekek felé fordítsa, és az engedetleneket az igazak bölcsességére. hogy felkészítsen egy népet az Úrra. 18 És monda Zakariás az angyalnak: Honnan tudhatom meg ezt? mert én vén ember vagyok, és a feleségem már évek óta. 19 És felelvén az angyal, monda néki: Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok; és elküldtem, hogy beszéljek veled, és hirdessem neked ezt az örömhírt. 20 És íme, néma leszel, és nem tudsz beszélni mindaddig, amíg ezek a dolgok megtörténik, mert nem hiszel az én szavaimnak, amelyek beteljesednek a maguk idejében. 21 A nép pedig várta Zakariást, és csodálkozott, hogy oly sokáig tartózkodott a templomban. 22 Mikor pedig kijött, nem tudott hozzájuk szólni, és észrevették, hogy látomást látott a templomban, mert intett nekik, és szótlan maradt. 23 És lőn, hogy amint leteltek szolgálatának napjai, elment a saját házába.
37
LUKE
54 Kinyírta szolgáját, Izráelt, irgalmasságának emlékezetére; 55 A miképen megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és az ő magvának mindörökké. 56 Mária pedig körülbelül három hónapig vele maradt, és visszatért házába. 57 Most eljött Erzsébet teljes ideje, hogy megszülessen; és fiút szült. 58 És hallották szomszédai és unokatestvérei, hogy az Úr nagy irgalmasságot tanúsított rajta; és vele együtt örültek. 59 És lőn, hogy a nyolcadik napon eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket; és Zakariásnak nevezték, az ő atyja nevéről. 60 Anyja pedig felelvén, monda: Nem úgy; hanem Jánosnak fogják hívni. 61 És mondának néki: Nincs a te rokonságod közül, akit ezen a néven neveznének. 62 És jeleket tettek az apjának, hogyan akarja őt hívni. 63 És kért egy íróasztalt, és írt, mondván: János a neve. És mindannyian csodálkoztak. 64 És azonnal megnyílt a szája, és elszabadul a nyelve, és beszélt, és dicsérte az Istent. 65 És félelem támadt mindazokon, a kik körülöttük laknak, és elhangzottak e beszédek Júdea egész hegyvidékén. 66 És mindazok, akik hallották őket, szívükbe vették, mondván: Micsoda gyermek lesz ebből! És az Úr keze vele volt. 67 És az ő atyja, Zakariás megtelék Szentlélekkel, és prófétált, mondván: 68 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene; mert meglátogatta és megváltotta népét, 69 És feltámasztotta nekünk az üdvösség szarvát az õ szolgájának, Dávidnak a házában; 70 Amint szólt szent prófétáinak szája által, amelyek a világ kezdete óta vannak: 71 Hogy megmeneküljünk ellenségeinktől és mindazok kezétől, akik gyűlölnek minket; 72 Hogy teljesítsük atyáinknak megígért irgalmat, és megemlékezzünk szent szövetségéről; 73 Az eskü, amelyet atyánknak, Ábrahámnak esküdött, 74 Hogy megadja nekünk, hogy ellenségeink kezéből megszabadulva félelem nélkül szolgálhassuk őt, 75 Szentségben és igazságban őelőtte, életünk minden napján. 76 És téged, gyermekem, a Magasságos prófétájának hívnak, mert az Úr színe előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útait; 77 Hogy tudást adjon népének az üdvösségről bűneik bocsánatával, 78 Istenünk irgalmassága által; mellyel a napok tavasza a magasból meglátogatott minket, 79 Hogy világosságot adjunk azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy a békesség útjára tereljük lábunkat. 80 És a gyermek nőtt, erősödött lélekben, és a pusztában volt mindaddig, amíg meg nem mutatta magát Izráelnek.
2 (És ez az adózás akkor történt először, amikor Cyrénius volt Szíria helytartója.) 3 És mindenki elment adózni, kiki a maga városába. 4 És felméne József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak; (mert Dávid házából és nemzetségéből származott:) 5 Máriával, az ő jegyes feleségével adóztassanak, aki nagy gyermeket szült. 6 És így történt, hogy amíg ott voltak, elteltek a napok, hogy megszülessen. 7 És megszülte az õ elsõszülött fiát, és pólyába burkolta, és jászolba fektette. mert nem volt hely számukra a fogadóban. 8 És voltak azon a vidéken pásztorok, akik a mezőn tartózkodtak, és éjjel vigyáztak a nyájukra. 9 És íme, az Úr angyala rájuk szállt, és az Úr dicsősége rájuk ragyogott, és nagyon megrémültek. 10 És monda nékik az angyal: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely minden népnek örvend. 11 Mert született ma néktek a Megváltó, aki az Úr Krisztus, Dávid városában. 12 És ez legyen jel számodra; A kisbabát pólyába burkolva, jászolban fekve találjátok. 13 És hirtelen ott volt az angyallal a mennyei seregek sokasága, akik dicsérték Istent, és ezt mondták: 14 Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, jóakarat az emberekhez. 15 És lőn, amint az angyalok elmentek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk most Betlehembe, és lássuk ezt a dolgot, ami megtörtént, amelyet az Úr közölt minket. 16 Sietve jöttek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet. 17 Amikor ezt látták, tudtára adták a beszédet, amelyet erről a gyermekről mondtak nekik. 18 És mindnyájan, akik ezt hallották, csodálkoztak azokon, amiket a pásztorok mondtak nekik. 19 Mária azonban mindezeket megtartotta, és elgondolkodott rajtuk szívében. 20 A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és dicsőítve Istent mindazokért, amiket hallottak és láttak, amint megmondatott nekik. 21 És amikor eltelt a nyolc nap a gyermek körülmetélésére, JÉZUS-nak nevezték, amelyet az angyal is így nevezett el, mielőtt az anyaméhben fogant. 22 Amikor pedig elteltek a Mózes törvénye szerinti megtisztulási napjai, elvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak. 23 (Amint meg van írva az Úr törvényében: Minden férfi, aki kinyitja az anyaméhét, az Úrnak szenteltetett; 24 És áldozni az Úr törvénye szerint: Egy pár gerblyét vagy két galambfiat. 25 És íme, volt egy férfiú Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve; és ugyanaz az ember igaz és istenfélő volt, és várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26 És kinyilatkoztatta neki a Szentlélek, hogy ne lásson halált, amíg nem látta az Úr Krisztusát. 27 És bement a Lélek által a templomba, és amikor a szülők bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, 28 Ekkor karjába vette, áldotta Istent, és így szólt: 29 Uram, most engedd el szolgádat békében, a te igéd szerint:
2. FEJEZET 1 És lőn azokban a napokban, hogy kiadott egy rendelet Augustus császártól, hogy az egész világot megadóztassák.
38
LUKE
30 Mert szemeim látták üdvösségedet, 31 A melyet minden nép színe előtt készítettél; 32 Világosság a pogányok megvilágítására, és néped, Izráel dicsősége. 33 József és az ő anyja pedig csodálkoztak azokon, amiket róla beszéltek. 34 És Simeon megáldotta őket, és monda Máriának, az ő anyjának: Íme, ez a gyermek sokak bukására és feltámadására készül Izráelben; és egy jelért, amely ellen szólni kell; 35 (Igen, a te lelkedet is kard szúrja át), hogy sok szív gondolatai feltáruljanak. 36 Volt pedig egy Anna prófétanő, Fánuel leánya, Áser törzséből; nagykorú volt, és hét esztendeig élt egy férjjel szüzességétől fogva; 37 És körülbelül nyolcvannégy éves özvegy volt, aki nem ment ki a templomból, hanem szolgálta Istent böjtöléssel és imádkozással éjjel-nappal. 38 És abban a pillanatban bemenvén, hálát adott az Úrnak, és beszélt róla mindazoknak, akik megváltást vártak Jeruzsálemben. 39 És miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, városukba, Názáretbe. 40 A gyermek pedig növekedett, és megerősödött lélekben, megtelvén bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta. 41 A szülei pedig minden évben elmentek Jeruzsálembe húsvét ünnepén. 42 Tizenkét esztendős korában pedig felmentek Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint. 43 Amikor pedig elteltek a napok, visszatértek, a gyermek Jézus hátramaradt Jeruzsálemben; József és az anyja pedig nem tudtak róla. 44 De ők, feltételezve, hogy a társaságban van, egy napi útra mentek; és rokonaik és ismerőseik körében keresték. 45 És amikor nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és keresték őt. 46 És lőn, hogy három nap múlva megtalálták őt a templomban, amint az orvosok között ült, és hallgatta őket és kérdezgette őket. 47 És mindazok, akik hallották őt, csodálkoztak értelmén és válaszain. 48 Amikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja így szólt hozzá: Fiam, miért cselekedtél így velünk? íme, atyád és én szomorúan kerestünk téged. 49 És monda nékik: Hogyan kerestetek engem? Nem tudjátok, hogy nekem Atyám dolgaival kell foglalkoznom? 50 És nem értették meg a beszédet, amelyet nekik mondott. 51 És lement velük, és Názáretbe méne, és engedelmeskedett nekik, de az ő anyja mindezeket a beszédeket a szívében őrizte. 52 Jézus pedig növekedett bölcsességében és termetében, és Isten és emberek előtti kegyelmében.
3 És bement a Jordán egész vidékére, hirdetve a megtérés keresztségét a bûnök bocsánatára; 4 Amint meg van írva Ésaiás próféta szavainak könyvében, mondván: Kiáltó szava a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, egyengessétek ösvényeit! 5 Minden völgy megtelik, és minden hegy és domb megaláztatik; és a görbe utak egyenesek lesznek, és a durva utak simává lesznek; 6 És minden test meglátja Isten üdvösségét. 7 És monda a sokaságnak, amely kijött, hogy megkeresztelkedjen tőle: Ó, viperák nemzetsége, ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? 8 Teremjetek tehát megtérésre méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondani magatokban: Ábrahám a mi atyánk, mert mondom néktek, hogy Isten képes ezekből a kövekből fiakat támasztani Ábrahámnak. 9 És most a fejsze is a fák gyökerére van helyezve: azért minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. 10 És megkérdezték tőle a népek, mondván: Mit tegyünk hát? 11 Felele és monda nékik: Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs; és akinek van ennivalója, tegyen hasonlóképpen. 12 Ekkor jöttek a vámszedők is, hogy megkeresztelkedjenek, és ezt mondták neki: Mester, mit tegyünk? 13 Ő pedig monda nékik: Ne pontosítsatok többet, mint ami el van rendelve nektek. 14 És a katonák is kérték őt, mondván: Mit tegyünk? És monda nékik: Ne erőszakoljatok senkit, és senkit ne vádoljatok hamisan; és legyen elégedett a bérével. 15 És amint a nép várta, és mindenki azon töprengett szívében Jánoson, vajon ő-e a Krisztus, vagy nem? 16 Felele János, mondván mindnyájuknak: Én bizony vízzel keresztellek titeket; de jön nálam hatalmasabb, akinek nem vagyok méltó, hogy kioldjam a cipőjének a reteszét: ő keresztel meg titeket Szentlélekkel és tűzzel. 17 A kinek legyezője van a kezében, és alaposan megtisztítja padozatát, és a búzát begyűjti a tálába; de a pelyvát olthatatlan tűzzel fogja elégetni. 18 És sok más dolgot is prédikált az ő buzdításában a népnek. 19 Heródes, a tetrarka azonban megfeddte Heródiást, az ő testvérének, Fülöpnek a feleségét és mindazokat a gonoszságokat, amelyeket Heródes tett, 20 Mindenekelőtt ezt tette hozzá, hogy Jánost börtönbe zárta. 21 Mikor pedig az egész nép megkeresztelkedett, lőn, hogy Jézus is megkeresztelkedett, és imádkozott, megnyílt az ég, 22 És leszállt rá a Szentlélek testben, mint egy galamb, és szózat szálla az égből, mely ezt mondta: Te vagy az én szeretett Fiam; benned nagyon örülök. 23 Maga Jézus pedig harminc éves lett, József fia volt, aki Héli fia volt, 24 Amelyik Mattát fia volt, aki Lévi fia volt, Melki fia, aki Janna fia volt, aki József fia volt, 25 Ki volt Mátyás fia, aki Ámós fia volt, aki Naum fia volt, aki Esli fia volt, aki Nagge fia volt, 26 Ki volt a fia Maathnak, aki Mátyás fia volt, aki Semeinek, aki József fia volt, aki Júda fia volt,
3. FEJEZET 1 Tiberius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében, Poncius Pilátus Júdea helytartója, Heródes pedig Galilea negyedes, testvére, Fülöp pedig Ituraea és Trachonitis negyedének negyede, és Lysanias, Abilene negyede, 2 Annás és Kajafás főpapok lévén, eljutott az Isten igéje Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.
39
LUKE
27 Amelyik Joanna fia volt, aki Rhesa fia volt, aki Zorobábel fia volt, aki Salathiel fia volt, aki Néri fia volt, 28 Melki fia, Addi fia, Kózám fia, Elmodám fia, Ér fia, 29 Aki José fia volt, aki Eliézer fia volt, aki Jorim fia volt, aki Mattát fia volt, aki Lévi fia volt, 30 Aki Simeon fia volt, aki Júda fia volt, aki József fia volt, aki Jónán fia volt, aki Eliákim fia volt, 31 Melea fia volt, Menán fia, Mattatha fia, Nátán fia, aki Dávid fia volt, 32 Aki Isai fia volt, aki Obed fia volt, aki Booz fia volt, aki Salmon fia volt, aki Naasson fia volt, 33 Aminádáb fia volt, Arám fia, Esrom fia, Fárasz fia, aki Júda fia volt, 34 Amelyik Jákob fia volt, aki Izsák fia volt, aki Ábrahám fia volt, amely Thara fia volt, aki Nákhor fia volt, 35 Ki volt Saruch fia, aki Ragau fia volt, aki Phalec fia volt, aki Héber fia volt, aki Sala fia volt, 36 Ki Káinán fia volt, aki Arphaxad fia volt, aki Sém fia volt, aki Noé fia volt, aki Lámek fia volt, 37 Aki Mathusala fia volt, aki Énok fia volt, aki Járed fia volt, aki Maleleel fia volt, aki Káinán fia volt, 38 Melyik volt Énós fia, ami Séth fia volt, ami Ádám fia volt, aki Isten fia volt.
17 És átadták neki Ésaiás próféta könyvét. És amikor kinyitotta a könyvet, megtalálta azt a helyet, ahol meg volt írva, 18 Az Úr Lelke van rajtam, mert felkent engem, hogy hirdessem az evangéliumot a szegényeknek; küldött engem, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, a vakoknak pedig a látás megszerzését, hogy kiszabadítsam a megsérülteket, 19 Az Úr kedves esztendejét hirdetni. 20 És becsukta a könyvet, és visszaadta a szolgálónak, és leült. És mindazoknak szemei, akik a zsinagógában voltak, őrá szegeződnek. 21 És mondogatni kezdte nékik: Ma beteljesedett ez az írás a ti fületek hallatára. 22 És mindnyájan tanúbizonyságot tettek róla, és csodálkoztak a kegyes beszédeken, amelyek az ő szájából származtak. És mondának: Nem József fia ez? 23 És monda nékik: Bizony azt mondjátok nékem ezt a példabeszédet: Orvos, gyógyítsd meg magad! 24 Ő pedig monda: Bizony mondom néktek, egyetlen próféta sem kedves a hazájában. 25 De bizony mondom néktek, hogy sok özvegyasszony volt Izráelben Illés idejében, amikor az ég bezárult három esztendeig és hat hónapig, amikor nagy éhség volt az egész földön; 26 De egyikükhöz sem küldték Illést, csak Sáreptába, Szidon városába, egy özvegy asszonyhoz. 27 És sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében; és egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán. 28 És mindnyájan, akik a zsinagógában meghallották ezeket, eltelének haraggal, 29 És felkeltek, kiűzték a városból, és elvezették annak a dombnak a végéhez, amelyen városuk épült, hogy fejjel ledobják. 30 De aki áthaladt közöttük, elindult, 31 És lement Kapernaumba, Galilea városába, és tanította őket szombatnapokon. 32 És csodálkoztak az ő tanításán, mert az ő szavának ereje volt. 33 És volt a zsinagógában egy ember, akiben tisztátalan ördög szelleme volt, és hangosan kiáltott: 34 Mondván: Hagyjunk békén; mi közünk hozzád, názáreti Jézus? azért jöttél, hogy elpusztíts minket? ismerlek, ki vagy; az Isten Szentje. 35 Jézus pedig megdorgálta őt, mondván: Hallgass, és menj ki belőle! És amikor az ördög a közepébe vetette, kijött belőle, és nem bántotta. 36 Mindnyájan csodálkoztak, és így szóltak egymáshoz: Micsoda szó ez! mert hatalommal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kijönnek. 37 És híre elterjedt az ország minden helyére köröskörül. 38 És felkelt a zsinagógából, és bement Simon házába. Simon feleségének anyját pedig elvitték nagy lázzal; és könyörögtek érte. 39 És föléje állott, és megdorgálá a lázat; és azonnal felkelt, és szolgált nékik. 40 Mikor pedig a nap lenyugodott, mindazok, akik különféle betegségekben szenvedtek, hozzá vitték őket; és mindegyikre rátette a kezét, és meggyógyította őket. 41 És sokak közül ördögök is kimentek, kiáltozva és mondván: Te vagy Krisztus, az Isten Fia. És megdorgálta őket, hogy ne beszéljenek, mert tudták, hogy ő a Krisztus.
4. FEJEZET 1 Jézus pedig Szentlélekkel telve visszatért a Jordánból, és a Lélek elvezette a pusztába, 2 Negyven napig kísértve az ördögtől. És azokban a napokban nem evett semmit, és amikor elfogytak, megéhezett. 3 És monda néki az ördög: Ha Isten Fia vagy, parancsold meg ennek a kőnek, hogy legyen kenyérré. 4 Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéjével. 5 Az ördög pedig felvitte őt egy magas hegyre, és egy pillanat alatt megmutatta neki a világ minden birodalmát. 6 És monda néki az ördög: Neked adom mindezt a hatalmat és az ő dicsőségét, mert ez nekem adatott; és akinek akarom, annak adom. 7 Ha tehát imádsz engem, minden a tied lesz. 8 Jézus pedig felelvén, monda néki: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj. 9 És elvitte őt Jeruzsálembe, és felállította a templom ormára, és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innen. 10 Mert meg van írva: Angyalait megbízza feletted, hogy őrizzenek téged. 11 És a kezükben hordoznak téged, nehogy valaha is kőhöz ütöd a lábad. 12 Jézus pedig felelvén, monda néki: Meg van mondva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet. 13 És amikor az ördög minden kísértésnek véget ért, eltávozott tőle egy időre. 14 És visszatért Jézus a Lélek erejével Galileába, és híre ment róla az egész környéken. 15 És tanított az ő zsinagógáikban, mindenki által dicsőítve. 16 És elment Názáretbe, ahol nevelkedett, és szokása szerint bement a zsinagógába szombaton, és felállt olvasni.
40
LUKE
42 Mikor pedig megvirradt, elment, és elment egy puszta helyre, és a nép megkereste őt, és odament hozzá, és megtartották, hogy el ne távozzék tőlük. 43 És monda nékik: Más városoknak is prédikálnom kell az Isten országát, mert azért vagyok küldve. 44 És prédikált Galilea zsinagógáiban.
22 Jézus pedig észrevette gondolataikat, és így válaszolt nekik: Mit okoskodtok a ti szívetekben? 23 Ha könnyebb azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bûneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj? 24 Hanem hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására (mondta a bénultnak), azt mondom neked: Kelj fel, vedd fel a fekhelyedet, és menj be a házadba. 25 És azonnal felkelt előttük, és felvette azt, amin feküdt, és elment a saját házába, dicsőítve Istent. 26 És csodálkoztak mindnyájan, és dicsőítették az Istent, és félelemmel töltötték el, mondván: Különös dolgokat láttunk ma. 27 És ezek után kiméne, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt a vámhivatalnál ülni, és monda néki: Kövess engem! 28 És otthagyott mindent, felkelt, és követte őt. 29 És Lévi nagy lakomát rendezett néki az õ házában, és sok vámszedõ és mások ültek le velük. 30 De írástudóik és farizeusaik zúgolódtak az ő tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok vámszedőkkel és bűnösökkel? 31 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra; de akik betegek. 32 Nem azért jöttem, hogy megtérésre hívjam az igazakat, hanem a bűnösöket. 33 És mondának néki: Miért böjtölnek gyakran és imádkoznak János tanítványai, és hasonlóképpen a farizeusok tanítványai? de a tiéd eszik és iszik? 34 És monda nékik: Meg tudod-e böjtölni a násznagy fiait, amíg a vőlegény velük van? 35 De jönnek a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölnek azokban a napokban. 36 És egy példázatot is mondott nekik; Senki sem ölt egy darabot új ruhából régire; ha másképp, akkor az új bérleti díjat ad, és az újból kivett darab nem egyezik a régivel. 37 És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe; különben az új bor szétrepeszti a tömlőket, és kiömlik, és a tömlők elpusztulnak. 38 De az új bort új tömlőkbe kell tölteni; és mindkettő megmarad. 39 Senki sem kíván azonnal újat, aki régi bort iszik, mert azt mondja: A régi jobb.
5. FEJEZET 1 És lőn, hogy amikor a nép sürgette őt, hogy meghallja Isten szavát, megállt a Genezáret-tó mellett, 2 És látott két hajót állni a tó mellett, de a halászok kimentek belőlük, és mosták hálóikat. 3 És beszállt az egyik hajóba, amely Simoné volt, és kérte őt, hogy lökjön ki egy kicsit a szárazföldről. És leült, és kioktatta a népet a hajóból. 4 Mikor pedig abbahagyta a beszédet, így szólt Simonhoz: Menj a mélybe, és vesd ki hálóidat, hogy húzzanak. 5 Simon pedig felelvén, monda néki: Mester, egész éjjel fáradoztunk, és semmit sem vettünk; mindazonáltal a te szavadra kivetem a hálót. 6 Amikor ezt megtették, halak sokaságát zárták be, és a hálójuk elszakadt. 7 És intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. És eljöttek, és megtöltötték mindkét hajót, úgyhogy elkezdtek elsüllyedni. 8 Simon Péter látván ezt, leborult Jézus térdéhez, mondván: Távozz tőlem! mert én bűnös ember vagyok, Uram. 9 Mert elcsodálkozott, és mindazok, akik vele voltak, a halak horgászatán, amelyeket kifogtak. 10 Így volt Jakab és János is, Zebedeus fiai, akik Simon társai voltak. Jézus pedig monda Simonnak: Ne félj! ezentúl fogod az embereket. 11 Mikor pedig kihozták hajóikat a partra, otthagytak mindent, és követték őt. 12 És lőn, amikor egy városban volt, íme, egy ember, aki tele van leprával, aki meglátta Jézust, arcra borult, és kérte őt, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. 13 És kinyújtotta kezét, megérintette őt, mondván: Akarom, légy tiszta! És azonnal elszállt tőle a lepra. 14 És megparancsolta neki, hogy senkinek se szóljon, hanem menj el, mutasd meg magad a papnak, és áldozd meg megtisztulásodért, a mint Mózes parancsolta, bizonyságul nékik. 15 De annál inkább híre ment róla, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy meghallgassa, és meggyógyuljon általa az ő betegségeiből. 16 És visszavonult a pusztába, és imádkozott. 17 És lőn egy napon, amikor tanított, hogy farizeusok és törvénytudók ültek mellette, akik Galilea, Júdea és Jeruzsálem minden városából jöttek, és az Úr ereje. jelen volt, hogy meggyógyítsa őket. 18 És ímé az emberek behoztak egy bénult embert az ágyba, és keresték, hogy bevigyék és eléje fektessék. 19 És amikor a sokaság miatt nem tudták, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és leengedték a csempén keresztül a heverőjével együtt Jézus elé. 20 És amikor meglátta a hitüket, így szólt hozzá: Ember, megbocsáttattak bűneid. 21 Az írástudók és a farizeusok pedig tanakodni kezdtek, mondván: Ki ez, aki káromlást beszél? Ki bocsáthatja meg a bűnöket, ha nem egyedül Isten?
6. FEJEZET 1 És lőn az első utáni második szombaton, hogy átment a gabonaföldeken; és az ő tanítványai kitépték a kalászokat, és kezükbe dörzsölve ettek. 2 És mondának nékik némelyek a farizeusok közül: Miért csináljátok azt, amit nem szabad szombaton tenni? 3 Jézus pedig felelvén nékik, monda: Nem olvastátok-é annyit, hogy mit tett Dávid, mikor éhezett, és akik vele voltak? 4 Miképen bement az Isten házába, és vette és megette a mutatott kenyeret, és adott azoknak is, akik vele voltak; amelyet nem szabad enni, csak a papoknak? 5 És monda nékik: Az Emberfia a szombatnak is ura. 6 És lőn egy másik szombaton is, hogy bement a zsinagógába, és tanított; és volt egy ember, akinek elszáradt a jobb keze.
41
LUKE
7 És figyelték őt az írástudók és a farizeusok, hogy meggyógyul-e szombaton; hogy vádat találjanak ellene. 8 Ő azonban ismerte gondolataikat, és így szólt a kiszáradt kezű emberhez: Kelj fel, és állj ki a közepébe. És felkelt és kiállt. 9 És monda nékik Jézus: Egy dolgot kérdezek tőletek; Szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat? életet menteni, vagy elpusztítani? 10 És körbetekintett mindnyájukon, és így szólt az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! És így is tett: és az ő keze teljesen helyreállt, mint a másik. 11 És megteltek őrültséggel; és megbeszélték egymással, mit tehetnek Jézussal. 12 És lőn azokban a napokban, hogy kiment egy hegyre imádkozni, és egész éjjel imádkozott Istenhez. 13 Mikor pedig megvirradt, magához hívatta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett. 14 Simon (akit Péternek is nevezett) és testvére András, Jakab és János, Fülöp és Bertalan, 15 Máté és Tamás, Jakab, Alfeus fia, és Simon, akit zelótáknak hívnak, 16 És Júdás, Jakab testvére, és Iskariótes Júdás, aki szintén áruló volt. 17 És lejött velük, és megállt a síkságon, és tanítványainak seregében és egész Júdeából és Jeruzsálemből, valamint Tírusz és Sidon tenger partjáról, akik eljöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből; 18 És a kiket tisztátalan lelkek gyötörtek, és meggyógyultak. 19 És az egész sokaság meg akarta érinteni őt, mert erő szállt ki belőle, és mindnyájukat meggyógyította. 20 És felemelte szemeit az ő tanítványaira, és monda: Boldogok legyetek szegények, mert tiétek az Isten országa. 21 Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jóllaktok. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. 22 Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket, és elválasztanak titeket társaságuktól, és szidalmaznak, és kivetik a ti neveteket, mint a gonoszt, az ember Fia miatt. 23 Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok, mert ímé bõséges a ti jutalmatok a mennyben, mert hasonlóképpen cselekedtek az õ atyáik a prófétákkal. 24 De jaj nektek, gazdagok! mert megkaptad vigasztalásodat. 25 Jaj nektek, akik jóllaktok! mert éhezni fogtok. Jaj neked, hogy most nevetsz! mert gyászolni és sírni fogtok. 26 Jaj néktek, ha mindenki jót mond rólatok! mert így tettek atyáik a hamis prófétákkal. 27 De mondom nektek, akik halljátok: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket, 28 Áldd meg azokat, akik átkoznak titeket, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak benneteket. 29 És annak, aki megver téged, a másikat is ajánld fel; és aki leveszi a köpenyedet, ne tiltsa meg, hogy a kabátodat is el ne vegye. 30 Adj mindenkinek, aki kér tőled; és attól, aki elveszi a te vagyonodat, ne kérd többé. 31 És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is úgy tegyetek velük. 32 Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi hála van nektek? mert a bűnösök is szeretik azokat, akik szeretik őket.
33 És ha jót tesztek azokkal, akik jót tesznek veletek, mi hála van nektek? mert a bűnösök is ezt teszik. 34 És ha kölcsön adsz azoknak, akiktől reméled, hogy megkapod, mi a hála? mert a bûnösök is kölcsönöznek a bûnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. 35 Ti pedig szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmiben sem reménykedve; és bőséges lesz a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert jóságos a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. 36 Legyetek tehát irgalmasak, amint a ti Atyátok is irgalmas. 37 Ne ítéljetek, és nem ítéltetnek: ne ítéljetek, és titeket el ne ítéljetek; bocsáss meg, és megbocsáttatnak. 38 Adjatok, és adatik néktek; jó mértéket, lenyomva, összerázva és átfutva adják az emberek kebeledbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is. 39 És monda nékik egy példázatot: Vajon vezetheti-e a vak a vakot? nem esnek mindketten az árokba? 40 A tanítvány nem magasabb a mesterénél, hanem mindenki, aki tökéletes, olyan legyen, mint az ő mestere. 41 És miért látod a szálkát atyádfia szemében, de miért nem veszed észre a gerendát, amely a te szemedben van? 42 Vagy hogyan mondhatod a te atyádfiának: Testvér, hadd húzzam ki a szálkát a szemedben, ha nem látod a gerendát, amely a te szemedben van? Képmutató, előbb vesd ki a gerendát a saját szemedből, és azután láss jól, hogy kihúzd a szálkát, amely testvéred szemében van. 43 Mert a jó fa nem terem romlott gyümölcsöt; a romlott fa sem terem jó gyümölcsöt. 44 Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Mert tövisről nem szüretelnek fügét, sem tövisbokorról szőlőt nem szednek. 45 A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő; és a gonosz ember szívének gonosz kincséből gonoszt hoz elő, mert szívének bőségéről szól az ő szája. 46 És miért hívtok engem: Uram, Uram, és miért nem azt cselekszitek, amit mondok? 47 Aki hozzám jön, és hallja az én beszédeimet, és cselekszi azokat, megmutatom, kihez hasonló. 48 Olyan, mint az ember, aki házat épített, mélyre ásott, és sziklára vetette az alapot; és amikor feltámadt az özönvíz, a patak hevesen verte azt a házat, és nem tudta megingatni, mert sziklára volt alapozva. . 49 De aki hallgat, de nem cselekszik, olyan, mint az ember, aki alap nélkül házat épített a földön; aminek a patak hevesen verte, és azonnal leesett; és annak a háznak a romja nagy volt. 7. FEJEZET 1 Amikor pedig minden beszédét befejezte a nép előtt, bement Kapernaumba. 2 Egy százados szolgája pedig, aki kedves volt néki, beteg volt, és készen állt a halálra. 3 És amikor meghallotta Jézust, elküldte hozzá a zsidók véneit, kérve, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg szolgáját. 4 És amikor Jézushoz mentek, azonnal könyörögtek neki, mondván: Méltó volt, akiért ezt tegye. 5 Mert szereti nemzetünket, és zsinagógát épített nekünk. 6 Ekkor Jézus elment velük. És amikor már nem messze volt a háztól, a százados barátokat küldött hozzá, mondván:
42
LUKE
Uram, ne fárasd magad, mert nem vagyok méltó, hogy bemenj a tetőm alá. 7 Azért én magam sem tartottam méltónak arra, hogy hozzád menjek, hanem szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. 8 Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, akinek katonái vannak alattam, és azt mondom az egyiknek: Menj, és elmegy; a másiknak pedig: Jöjj, és eljön; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és ő megteszi. 9 Amikor Jézus ezeket hallotta, elcsodálkozott rajta, megfordította, és így szólt az őt követő néphez: Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet, nem Izraelben. 10 A kiküldöttek pedig visszatérve a házba, egészségesen találták a szolgát, aki beteg volt. 11 És lőn másnap, hogy egy Nain nevű városba ment; és sok tanítványa ment vele, és sok sok ember. 12 Amikor pedig a város kapujához közeledett, íme, egy halottat hurcoltak ki, anyjának egyetlen fiát, aki özvegy volt, és sok ember volt vele a városból. 13 Amikor az Úr meglátta őt, megszánta őt, és így szólt hozzá: Ne sírj! 14 És odament, és megérintette a hordót, és a kik őt szülték, megálltak. És monda: Fiatalember, mondom néked, kelj fel! 15 A halott pedig felült, és beszélni kezdett. És átadta őt az anyjának. 16 És félelem támadt mindenkire, és dicsőítették az Istent, mondván: Nagy próféta támadt közöttünk; és: Isten meglátogatta népét. 17 És ez a szóbeszéd elterjedt egész Júdeában és az egész környéken. 18 János tanítványai pedig megmutatták neki mindezt. 19 János pedig magához szólítván két tanítványát, elküldte őket Jézushoz, mondván: Te vagy az, aki eljövendő? vagy keressünk másikat? 20 Mikor a férfiak hozzámentek, mondának: Keresztelő János küldött minket hozzád, mondván: Te vagy az, aki eljövendő? vagy keressünk másikat? 21 És ugyanabban az órában sokakat meggyógyított betegségeikből és csapásaikból és gonosz szellemeikből; és sok vaknak látást adott. 22 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Menjetek el, és mondjátok el Jánosnak, amit láttatok és hallottatok; hogy a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangéliumot hirdetik. 23 És áldott, aki meg nem botránkozik énbennem. 24 Mikor pedig János követei elmentek, beszélni kezdett a népnek Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? A széltől megrázott nád? 25 De mit nézni mentetek ki? Puha ruhába öltözött férfi? Íme, akik pompásan öltözködnek és finoman élnek, a királyok udvarában vannak. 26 De mit néztek ki? Egy próféta? Igen, mondom nektek, és sokkal többet, mint egy próféta. 27 Ez az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm követemet a te színed előtt, aki elkészíti előtted utadat. 28 Mert mondom néktek, hogy az asszonyoktól születettek között nincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál, de a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála. 29 És az egész nép, amely hallotta őt, és a vámszedők, megigazították Istent, megkeresztelkedvén János keresztségével.
30 De a farizeusok és a törvénytudók elvetették Isten önmagukkal szembeni tanácsát, mivel nem keresztelkedtek meg tőle. 31 És monda az Úr: Mihez hasonlítsam hát ennek a nemzedéknek az embereit? és milyenek? 32 Hasonlítanak azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és kiáltják egymást, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és ti nem táncoltatok; gyászoltunk titeket, és ti nem sírtatok. 33 Mert eljött Keresztelő János, nem eszik kenyeret és nem iszik bort; és azt mondjátok: Ördög van benne. 34 Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik; és azt mondjátok: Ímé falánk ember és borivó, vámszedők és bűnösök barátja! 35 De a bölcsesség megigazul minden gyermekénél. 36 És az egyik farizeus azt kérte tőle, hogy egyék vele. És beméne a farizeus házába, és leült ebédelni. 37 És íme, egy nő a városban, aki bűnös volt, amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában ül az asztalnál, hozott egy alabástrom doboz kenőcsöt, 38 És sírva megállt mögötte lábainál, és elkezdte könnyekkel mosni lábait, és megtörölte a fejének hajával, és megcsókolta a lábát, és megkente őket a kenettel. 39 Amikor a farizeus ezt meglátta, megszólalt magában, mondván: Ha próféta lenne, tudná, ki és milyen asszony ez, aki megérinti őt, mert bűnös. 40 Jézus pedig felelvén, monda néki: Simon, van valami mondanivalóm néked. És azt mondta: Mester, mondd tovább! 41 Volt egy hitelező, akinek két adósa volt: az egyik ötszáz pengővel, a másik ötven pennyel tartozott. 42 És amikor nem volt mit fizetniük, őszintén megbocsátott mindkettőjüknek. Mondd meg hát, melyikük fogja őt a legjobban szeretni? 43 Felele Simon és monda: Azt hiszem, az, akinek legtöbbet megbocsátott. És monda néki: Jól ítéltél. 44 És az asszonyhoz fordult, és monda Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bementem a te házadba, nem adtál vizet lábaimhoz, de ő megmosta lábaimat könnyekkel, és megtörölte fejének hajával. 45 Nem csókoltál meg, de ez az asszony, mióta bementem, nem szűnt meg csókolni lábaimat. 46 Az én fejemet nem te kented meg olajjal, hanem ez az asszony kente meg az én lábaimat kenettel. 47 Ezért mondom néked: Megbocsáttattak az ő sok bűnei; mert sokat szeretett; de akinek kevés bocsánat meg, az keveset szeret. 48 És monda néki: Megbocsáttattak a te bûneid. 49 És a kik vele ültek, azt mondogatni kezdték magukban: Ki az, aki megbocsátja a bűnöket is? 50 És monda az asszonynak: A te hited megtartott téged; menj békével. 8. FEJEZET 1 És lőn azután, hogy bejárta minden várost és falut, prédikálva és hirdetve az Isten országának örömhírét; és a tizenkettő vele volt. 2 És néhány asszony, akik meggyógyultak a gonosz lelkektől és erőtlenségektől, Mária, akit Magdolnának hívtak, akiből hét ördög ment ki, 3 És Johanna, Heródes sáfárjának felesége, Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból szolgáltak neki.
43
LUKE
4 Amikor pedig sok nép összegyűlt, és minden városból eljöttek hozzá, egy példázatot mondott: 5 Kiment egy magvető, hogy elvesse magját; és letaposták, és az ég madarai felfalták. 6 És némelyek egy sziklára estek; s amint kikelt, elsorvadt, mert hiányzott belőle a nedvesség. 7 És némelyek tövisek közé estek; és a tövisek kikeltek vele, és megfojtották. 8 Mások pedig jó földre estek, és kikeltek, és százszorosan termett. És mikor ezeket mondta, felkiáltott: Akinek van füle a hallásra, hallja! 9 Tanítványai pedig megkérdezték őt, mondván: Mi lehet ez a példázat? 10 És monda: Nektek adatott, hogy megismerjétek az Isten országának titkait; másoknak pedig példázatokban; hogy látva ne lássanak, és hallva ne értsenek. 11 A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde. 12 Az úton lévők azok, akik hallják; akkor jön az ördög, és kiveszi az igét szívükből, hogy ne higgyenek és üdvözüljenek. 13 A sziklán vannak azok, a kik ha hallják, örömmel fogadják az igét; és ezeknek nincs gyökere, a kik egy ideig hisznek, és a kísértés idején elesnek. 14 És ami a tövisek közé esett, azok azok, a kik, ha meghallják, kimennek, és megfulladnak az élet gondjaitól, gazdagságától és örömeitől, és nem hoznak tökéletes gyümölcsöt. 15 Hanem a jó földön vannak azok, akik becsületes és jó szívvel, hallván az igét, megtartják azt, és gyümölcsöt teremnek türelemmel. 16 Senki, ha gyertyát gyújt, nem takarja be edénybe, és senki sem teszi ágy alá; hanem gyertyatartóra helyezi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. 17 Mert semmi sem titkolt, ami nyilvánvalóvá nem válik; semmi el nem rejtett dolog, ami meg nem ismert és el nem jön. 18 Vigyázzatok tehát, hogyan hallotok: mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, attól még az is elvétetik, aminek látszik. 19 Ekkor odamentek hozzá az anyja és a testvérei, és nem tudtak rámenni a sajtó miatt. 20 És hírül adták néki azok, akik ezt mondták: Anyád és atyádfiai kint állnak, és látni akarnak téged. 21 Ő pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én testvéreim azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megteszik azt. 22 Történt pedig egy napon, hogy hajóba szállt tanítványaival, és monda nékik: Menjünk át a tó túlsó partjára. És elindultak. 23 De amint hajóztak, elaludt, és vihar támadt a tóra; és megteltek vízzel, és veszélybe kerültek. 24 És odamentek hozzá, felkeltették, mondván: Mester, Mester, elveszünk. Azután felkelt, megdorgálta a szelet és a víz háborgását, és elhallgattak, és lecsendesedett. 25 És monda nékik: Hol van a ti hitetek? És félve csodálkoztak, mondván egymásnak: Micsoda ember ez? mert ő parancsol még a szeleknek és a víznek is, és azok engedelmeskednek neki. 26 És megérkeztek a gadareusok földjére, amely Galileával szemben van. 27 Mikor pedig kiment a partra, találkozott vele a városból egy ember, a kiben sokáig ördögök voltak, és nem viselt
ruhát, és nem lakott egyetlen házban sem, hanem a sírokban. 28 Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult előtte, és nagy szóval monda: Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Könyörgök, ne gyötörj. 29 (Mert megparancsolta a tisztátalan léleknek, hogy jöjjön ki az emberből, mert sokszor elkapta, és láncra és bilincsre kötözve tartották, és megszakította a kötelékeket, és az ördög a pusztába űzte. ) 30 Jézus pedig megkérdezte tőle, mondván: Mi a neved? És monda: Légió, mert sok ördög ment belé. 31 És kérték őt, hogy ne parancsolja meg nekik, hogy menjenek ki a mélybe. 32 Vala pedig egy sok disznócsorda legelt a hegyen, és kérték, engedje meg, hogy bemenjenek beléjük. És elszenvedte őket. 33 Ekkor kimentek az ördögök az emberből, és bementek a disznók közé, és a csorda egy meredek helyen rohant le a tóba, és megfulladt. 34 Amikor látták, hogy mi történt, a legeltetők elfutottak, és elmentek, és elmondták a városban és a vidéken. 35 Azután kimentek megnézni, mi történt; és Jézushoz mentek, és megtalálták azt az embert, akiből az ördögök kimentek, Jézus lábainál ülve, felöltözve és ép elméjénél; és megijedtek. 36 Azok is, akik látták, elmondták nekik, mi módon gyógyult meg az ördögöktől megszállott. 37 Ekkor a Gadarenusok országának egész sokasága kérte őt, hogy menjen el tőlük; mert nagy félelem fogta el őket, és felment a hajóba, és visszatért. 38 Az az ember pedig, akiből az ördögök kimentek, könyörgött, hogy legyen vele, de Jézus elbocsátotta, mondván: 39 Térj vissza a te házadba, és mutasd meg, milyen nagy dolgokat művelt veled Isten. És elméne, és hirdette az egész városban, milyen nagy dolgokat művelt vele Jézus. 40 És lőn, hogy mikor Jézus visszatért, a nép örömmel fogadta őt, mert mindnyájan őt várták. 41 És íme, jött egy Jairus nevű ember, aki a zsinagóga feje volt, és leborult Jézus lábaihoz, és kérte őt, hogy menjen be a házába. 42 Mert egyetlen lánya volt, körülbelül tizenkét éves, és az egy haldoklott. De ahogy ment, az emberek tolongtak benne. 43 És egy asszony, aki tizenkét esztendeje vérfolyásban szenvedett, és aki minden megélhetését orvosokra költötte, egyiktől sem lehetett meggyógyulni, 44 Mögötte jött, és megérintette ruhája szegélyét, és azonnal elállt a vére. 45 Jézus pedig monda: Ki érintett engem? Amikor mindnyájan tagadtak, Péter és a vele levők így szóltak: Mester, a sokaság szorongat téged, és szorongat téged, és azt kérdezed: Ki érintett engem? 46 Jézus pedig monda: Valaki megérintett engem, mert látom, hogy kiment belőlem az erény. 47 És amikor az asszony látta, hogy nincs elrejtve, reszketve jött, és leborult előtte, és az egész nép előtt elbeszélte neki, mi okból érintette meg, és hogyan gyógyult meg azonnal. 48 És monda néki: Leányom, vigasztalódj, a te hited meggyógyított téged; menj békével.
44
LUKE
49 Amikor még beszélt, jött valaki a zsinagóga fejedelmének házából, és ezt mondta neki: A te leányod meghalt; ne baj a Mester. 50 Jézus pedig ezt meghallván, így válaszolt neki: Ne félj, csak higgy, és meggyógyul. 51 Mikor pedig bement a házba, senkit sem engedett bemenni, csak Pétert, Jakabot és Jánost, és a leány apját és anyját. 52 És mindnyájan sírtak és jajgattak, de ő ezt mondta: Ne sírjatok! nem halt meg, hanem alszik. 53 És kinevették őt, tudván, hogy meghalt. 54 És kiűzte mindnyájukat, megfogta a kezét, és kiáltott, mondván: Lány, kelj fel! 55 És visszatért a lelke, és azonnal felkelt, és megparancsolta, hogy adjon néki enni. 56 Szülei pedig csodálkoztak, de megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el, mi történt.
16 Azután fogta az öt kenyeret és a két halat, és feltekintett az égre, megáldotta őket, megtörte, és odaadta a tanítványoknak, hogy tegyék a sokaság elé. 17 És ettek, és mindnyájan jóllaktak; és a megmaradt darabokból tizenkét kosarat szedtek össze. 18 És lőn, amint egyedül imádkozott, vele voltak a tanítványai, és megkérdezte őket, mondván: Kinek mond engem a nép? 19 Azok pedig felelvén, mondának: Keresztelő János; de egyesek azt mondják: Illés; mások pedig azt mondják, hogy a régi próféták egyike feltámadt. 20 Monda nékik: De ti kinek mondotok engem? Péter így válaszolt: Az Isten Krisztusa. 21 És szigorúan megparancsolta nekik, és megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el; 22 Mondván: Az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, meg kell ölnie, és harmadnapra feltámadnia. 23 És monda mindnyájuknak: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és kövessen engem. 24 Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az életét én érettem, az megtartja azt. 25 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti, vagy elvetik? 26 Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyelli, amikor eljön az ő dicsőségében, az ő Atyjáéban és a szent angyalokéban. 27 De bizony mondom nektek, hogy vannak itt állók, akik nem ízlelik meg a halált, míg meg nem látják az Isten országát. 28 És lőn, hogy körülbelül nyolc nappal e beszédek után fogta Pétert, Jánost és Jakabot, és felment egy hegyre imádkozni. 29 És amint imádkozott, megváltozott az arca megjelenése, és ruhája fehér volt és csillogó. 30 És íme, két férfiú beszélt vele, Mózes és Illés. 31 Aki dicsőségben jelent meg, és beszélt az ő haláláról, amelyet Jeruzsálemben véghez kell vinnie. 32 Pétert és a vele levőket pedig elaludta az álom, és mikor felébredtek, látták az ő dicsőségét és a két férfiút, a kik vele álltak. 33 És lőn, amint eltávoztak tőle, Péter monda Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk, és csináljunk három hajlékot; egy neked, egy Mózesnek és egy Illésnek, nem tudván, mit mondott. 34 Mialatt ezt beszélte, felhő támadt, és beárnyékolta őket, és féltek, amint bementek a felhőbe. 35 És hang hallatszott a felhőből, mondván: Ez az én szeretett Fiam, hallgass rá! 36 És amikor a hang elhallgatott, Jézust egyedül találták. És közel tartották, és senkinek sem szóltak azokban a napokban azok közül, amiket láttak. 37 És lőn, hogy másnap, amikor lejöttek a hegyről, sok ember találkozott vele. 38 És íme, egy ember a seregből kiáltott, mondván: Mester, kérlek, nézz az én fiamra, mert ő az én egyetlen gyermekem. 39 És íme, egy lélek megragadja, és hirtelen felkiált; és megtépi, hogy újra habzik, és megrontva alig távolodik el tőle.
9. FEJEZET 1 Azután összehívta tizenkét tanítványát, és hatalmat és hatalmat adott nekik minden ördög felett, és betegségek gyógyítására. 2 És elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák a betegeket. 3 És monda nékik: Ne vigyetek semmit az útra, se rúdokat, se szeleteket, se kenyeret, se pénzt; egyiknek sincs két kabátja. 4 És a mely házba beléptek, ott maradjatok, és onnét távozzatok. 5 És aki nem fogad be titeket, amikor kimentek abból a városból, a port verjétek le lábaitokról tanúságul ellenük. 6 És elmentek, és bejárták a városokat, hirdették az evangéliumot és gyógyítottak mindenütt. 7 Heródes, a negyedszer pedig meghallotta mindazt, a mit õ cselekedett, és elbizonytalanodott, mert némelyek azt mondták, hogy János feltámadt a halálból; 8 Egyesek közül pedig, hogy Illés megjelent; másokról pedig azt, hogy a régi próféták egyike feltámadt. 9 És monda Heródes: Jánost lefejeztem; de ki ez, akiről ilyeneket hallok? És látni akarta őt. 10 Az apostolok pedig, amikor visszatértek, elmondták neki mindazt, amit tettek. És fogta őket, és elment magányosan egy puszta helyre, amely Betsaida városához tartozik. 11 A nép pedig, amint ezt megtudta, követte őt, ő pedig befogadta őket, és beszélt nekik az Isten országáról, és meggyógyította azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük. 12 És amikor a nap kezdett elmúlni, eljött a tizenkettő, és ezt mondták neki: Küldd el a sokaságot, hogy menjenek el a környező városokba és vidékekre, szállást és élelmet szerezzenek. sivatagi hely. 13 Ő azonban ezt mondta nekik: Adjatok nekik enni. És mondának: Nincs több, csak öt kenyerünk és két halunk; kivéve, hogy mennünk kellene húst venni ennek az egész népnek. 14 Mert körülbelül ötezer férfi volt. És monda az ő tanítványainak: Ültessétek le őket ötvenenként egy társaságba. 15 Így is tettek, és mindnyájukat leültették.
45
LUKE
10. FEJEZET
40 És kértem a te tanítványaidat, hogy űzzék ki őt; és nem tudták. 41 Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elvetemült nemzetség! Hozd ide a fiadat. 42 Mikor pedig még közeledett, ledobta őt az ördög, és megszaggatta. Jézus pedig megdorgálta a tisztátalan lelket, és meggyógyította a gyermeket, és visszaadta atyjának. 43 És mindnyájan csodálkoztak Isten hatalmas erején. De miközben mindenki csodálkozott mindazokon, amiket Jézus tett, így szólt tanítványaihoz: 44 Süllyedjenek fületekbe ezek a beszédek, mert az Emberfia emberek kezébe adatik. 45 De nem értették meg ezt a beszédet, és el volt rejtve előlük, hogy nem vették észre; és féltek megkérdezni tőle ezt a beszédet. 46 Ekkor vita támadt közöttük, hogy melyikük legyen a legnagyobb. 47 Jézus pedig látva szívük gondolatát, fogott egy gyermeket, és mellé állította, 48 És monda nékik: Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem; mert aki a legkisebb köztetek, az nagy lesz. 49 János felelvén, monda: Mester, láttunk valakit, a ki ördögöket ûz a te nevedben; és megtiltottuk, mert nem követ minket. 50 Jézus pedig monda néki: Ne tiltsd el, mert aki nincs ellenünk, az velünk van. 51 És lőn, amikor eljött az idő, hogy felvegyék, szilárdan arccal Jeruzsálembe menjen, 52 És követeket küldének az elõtt, és elmentek, és bementek egy samáriai faluba, hogy elõkészítsék. 53 És nem fogadták be, mert olyan volt az arca, mintha Jeruzsálembe menne. 54 Amikor ezt látták tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-e, hogy megparancsoljuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és emészsd meg őket, mint Illés tette? 55 Ő azonban megfordult, megdorgálta őket, és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen szelleműek vagytok. 56 Mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse. És elmentek egy másik faluba. 57 És lőn, hogy amint mentek az úton, egy ember azt mondta neki: Uram, követlek téged, amerre csak mész. 58 És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. 59 És azt mondta egy másiknak: Kövess engem! De ő így szólt: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem atyámat. 60 Monda néki Jézus: Hagyd, hogy a halottak temessék el halottaikat; te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát. 61 És monda egy másik is: Uram, követlek téged; de hadd menjek el először búcsút venni tőlük, akik otthon vannak a házamban. 62 Jézus pedig monda néki: Senki sem alkalmas az Isten országára, aki az ekére teszi a kezét, és hátranéz.
1 Ezek után az Úr másik hetvenet is kijelölt, és kettőtkettőt elküldte színe előtt minden városba és helyre, ahová ő akart jönni. 2 Ezért monda nékik: Az aratás valóban nagy, de a munkás kevés. Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába. 3 Menjetek el: íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. 4 Ne vigyél magaddal sem erszényt, sem táskát, sem sarut, és ne köszönts senkit az úton. 5 És a mely házba bementek, először mondjátok: Békesség ennek a háznak! 6 És ha ott van a békesség fia, nyugodjék rajta a te békességed; ha nem, akkor hozzád fordul. 7 Maradjatok ugyanabban a házban, egyetek és igyatok, amennyit adnak, mert a munkás méltó a bérére. Ne menj házról házra. 8 És amely városba bementek, és befogadnak titeket, egyétek meg azt, amit elétek állítottak. 9 És gyógyítsd meg a betegeket, akik ott vannak, és mondd nékik: Az Isten országa közel van hozzátok. 10 De amely városba bementek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak utcáira, és mondjátok: 11 Még a ti városotok porát is, amely ránk tapad, letöröljük ellenetek; mindazonáltal legyetek biztosak abban, hogy közel van hozzátok az Isten országa. 12 De mondom néktek, hogy elviselhetőbb lesz azon a napon Szodomának, mint annak a városnak. 13 Jaj neked, Korazin! jaj neked, Betsaida! mert ha Tíruszban és Szidónban megtörténtek volna azok a hatalmas cselekedetek, amelyek bennetek történtek, akkor régen megtértek volna, zsákruhában és hamuban ülve. 14 De Tírusznak és Sidonnak elviselhetőbb lesz az ítéletkor, mint neked. 15 Te pedig, Kapernaum, aki a mennybe emelkedett, a pokolba taszíttatsz. 16 Aki titeket hallgat, engem hallgat; és aki titeket megvet, engem vet meg; és aki engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem. 17 És visszatért a hetven örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te neved által. 18 És azt mondta nekik: Láttam a Sátánt, mint a villámlást, amely lehull az égből. 19 Íme, hatalmat adok néktek, hogy kígyókon és skorpiókon tapossatok, és az ellenség minden erején, és semmi sem árthat nektek. 20 Ennek ellenére ne örüljetek, hogy a lelkek engedelmesek néktek; hanem inkább örüljetek, mert a ti nevetek fel van írva a mennyben. 21 Abban az órában örvendezett Jézus lélekben, és monda: Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy ezeket elrejtetted a bölcsek és értelmesek elől, és kinyilatkoztattad a kisdedeknek. mert így jónak tűnt a szemedben. 22 Mindent átadott nekem az én Atyám, és senki sem tudja, ki a Fiú, csak az Atya; és ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú kinyilatkoztatja. 23 Ő pedig tanítványaihoz fordult, és külön monda: Boldogok a szemek, amelyek látják, amit ti láttok.
46
LUKE
24 Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok, de nem látták; és hallani, amit hallotok, de nem hallottátok. 25 És íme, felállt egy törvénytudó, és megkísértette őt, mondván: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? 26 Monda néki: Mi van megírva a törvényben? hogy olvasol? 27 Ő pedig így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből; és a felebarátodat, mint magadat. 28 És monda néki: Jól válaszoltál: ezt tedd, és élsz. 29 Ő pedig igazolni akarta magát, monda Jézusnak: És ki az én felebarátom? 30 Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember lement Jeruzsálemből Jerikóba, és tolvajok közé esett, akik megfosztották ruhájától, megsebesítették, és félholtan hagyták el. 31 És véletlenül lejött egy pap azon az úton, és amikor meglátta őt, átment a túloldalon. 32 Hasonlóképen egy lévita, mikor azon a helyen volt, odament, megnézte, és elment a túlsó oldalon. 33 Egy szamaritánus azonban útközben odaért, ahol volt, és amikor meglátta, megszánta, 34 És odament hozzá, bekötözte sebeit, olajat és bort öntött, és a saját vadállatára ültette, és bevitte egy fogadóba, és vigyázott rá. 35 Másnap pedig, amikor elment, elővett két fillért, és odaadta a seregnek, és ezt mondta neki: Vigyázz rá! és bármivel többet költesz, ha visszajövök, visszafizetem neked. 36 Mit gondolsz, e három közül melyik volt a felebarátja annak, aki a tolvajok közé esett? 37 És monda: Aki könyörült rajta. Akkor monda néki Jézus: Menj, és te is tedd hasonlóképpen. 38 És lőn, amint mentek, bement egy faluba, és egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. 39 És volt egy nővére, akit Máriának hívtak, aki szintén Jézus lábainál ült, és hallotta az ő szavát. 40 Márta azonban megterhelte a sok szolgálatot, és odament hozzá, és ezt mondta: Uram, nem törődsz azzal, hogy a nővérem egyedül hagyott szolgálni? kérd meg hát, hogy segítsen nekem. 41 Jézus pedig felelvén, monda néki: Márta, Márta, te vigyázol és sok mindenre aggódsz. 42 De egy dologra van szükség: Mária pedig azt a jó részt választotta, amelyet el nem vesznek tőle.
5 És monda nékik: Kinek lesz közületek barátja, aki elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj kölcsön három kenyeret; 6 Mert eljött hozzám egy barátom útközben, és nincs mit adnom neki? 7 És ő belülről válaszol, és ezt mondja: Ne zavarj engem, az ajtó zárva van, és fiaim velem vannak az ágyban; Nem tudok felkelni és adni neked. 8 Mondom néktek: Ha nem is kel fel, és nem ad neki, mert ő a barátja, mégis feltámad, és annyit ad neki, amennyire szüksége van. 9 És mondom néktek: Kérjetek, és megadatik nektek; keress, és találsz; zörgessetek, és megnyittatik nektek. 10 Mert mindenki, aki kér, kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. 11 Ha egy fiú kenyeret kér közületek valakitől, aki apa, ade neki követ? vagy ha halat kér, kígyót ad-e halért? 12 Vagy ha tojást kér, skorpiót kínál neki? 13 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek: mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle? 14 És ördögöt űzött ki, és az néma volt. És lőn, mikor az ördög kiment, a néma beszélt; és az emberek csodálkoztak. 15 Néhányan azonban azt mondták közülük: Belzebub, az ördögök vezére által ûzi ki az ördögöket. 16 Mások pedig kísértvén őt, mennyei jelet kértek tőle. 17 Ő pedig, tudván gondolataikat, monda nékik: Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul; és összeomlik egy ház egy ház ellen. 18 Ha a Sátán is meghasonlik önmagával, hogyan állhat meg az ő országa? mert azt mondjátok, hogy Belzebub által űzöm ki az ördögöket. 19 És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki őket? ezért ők lesznek a ti bírátok. 20 De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétségtelenül eljött hozzátok az Isten országa. 21 Ha egy erős, felfegyverkezve őrzi a palotáját, békében van a javai. 22 De ha egy nála erősebb támad rá, és legyőzi, elveszi tőle minden fegyverét, amelyben bízott, és felosztja zsákmányát. 23 Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór. 24 Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, szárazon jár, nyugalmat keresve; és nem találván, azt mondja: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. 25 És amikor eljön, felseperve és feldíszítve találja. 26 Akkor elmegy, és hoz magához hét másik lelket, gonoszabbak nála; és bemennek, és ott laknak, és annak az embernek utolsó állapota rosszabb, mint az első. 27 És lőn, amint ezeket mondta, egy asszony a társaságból felemelte szavát, és így szólt hozzá: Áldott az anyaméh, amely téged szült, és a papa, amelyet szoptál. 28 Ő pedig monda: Igen, inkább boldogok, akik hallgatják az Isten beszédét és megtartják azt. 29 Mikor pedig a nép sűrűn összegyűlt, mondogatni kezdte: Gonosz nemzedék ez: jelt keresnek; és nem adatik annak jele, csak Jónás próféta jele. 30 Mert amint Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is ennek a nemzedéknek. 31 Dél királynője felkél az ítéletkor e nemzedék férfiaival, és elítéli őket; és ímé nagyobb van itt Salamonnál.
11. FEJEZET 1 És lőn, hogy amint egy helyen imádkozott, amikor abbahagyta, az egyik tanítványa ezt mondta neki: Uram, taníts minket imádkozni, ahogyan János is tanította tanítványait. 2 És monda nékik: Amikor imádkoztok, mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. 3 Mindennapi kenyerünket add meg nekünk nap mint nap. 4 És bocsásd meg vétkeinket; mert mi is megbocsátunk mindenkinek, aki velünk tartozik. És ne vígy minket kísértésbe; de ments meg minket a gonosztól.
47
LUKE
12. FEJEZET
32 Ninive férfiai feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik azt, mert megtértek Jónás prédikációjára; és íme, nagyobb van itt Jónásnál. 33 Senki, mikor gyertyát gyújt, rejtekhelyre helyezi, sem véka alá, hanem gyertyatartóra, hogy a bemenõk lássák a világosságot. 34 A test világossága a szem: ha tehát a te szemed egyszemélyes, a te egész tested is világossággal van tele; de ha a te szemed gonosz, a te tested is tele van sötétséggel. 35 Vigyázz azért, hogy a benned lévő világosság ne legyen sötétség. 36 Ha tehát egész tested világos, és egy része sem sötét, akkor az egész világos lesz, mint amikor a gyertya fénye világít meg. 37 És amint beszélt, egy farizeus kérte őt, hogy ebédeljen vele, és bement, és leült ebédelni. 38 Amikor a farizeus ezt meglátta, elcsodálkozott, hogy nem mosta meg először vacsora előtt. 39 És monda néki az Úr: Most ti farizeusok tisztítsátok meg a pohár és a tál külsejét; de a belső részed tele van tombolással és gonoszsággal. 40 Bolondok, nem az, aki megteremtette azt, ami kívül van, azt is, ami belül van? 41 Hanem inkább adj alamizsnát abból, amilyen van; és íme, minden tiszta néktek. 42 De jaj nektek, farizeusok! mert ti tizedet adtok a mentáról, a rue-ból és mindenféle gyógynövényből, és elhanyagoljátok az ítéletet és az Isten szeretetét. 43 Jaj nektek, farizeusok! mert szeretitek a zsinagógák legfelső székeit, és a köszöntést a piacokon. 44 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert olyanok vagytok, mint a nem látszó sírok, és az emberek, akik rajtuk járnak, nem tudnak róluk. 45 Felele akkor az egyik törvénytudó, és monda néki: Mester, ezt mondod, minket is gyalázol. 46 És monda: Jaj nektek is törvénytudók! mert ti nehéz terheket raktok az emberekre, és ti magatok egy ujjatokkal sem érintitek a terheket. 47 Jaj nektek! mert ti építitek a próféták sírjait, és atyáitok megölték őket. 48 Bizony bizonyságot tesztek arról, hogy megengeditek atyáitok cselekedeteit, mert megölték őket, és sírjaikat építitek. 49 Ezért is szól az Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk, és közülük néhányat megölnek és üldöznek. 50 Hogy minden próféta vérét, amely a világ megalapításától ontották, követeljék e nemzedéktől; 51 Ábel vérétől Zakariás véréig, a mely az oltár és a templom között veszett el. Bizony mondom néktek, megkövetelik e nemzedéktől. 52 Jaj nektek, törvénytudók! mert elvettétek a tudás kulcsát: magatokba nem mentetek be, és a bemenőket akadályoztátok. 53 És amint ezeket mondta nekik, az írástudók és a farizeusok hevesen sürgetni kezdték, és sok mindenről beszélni kezdték: 54 Várják őt, és igyekeznek valamit kifogni a szájából, hogy vádolják őt.
1 Közben, amikor az emberek megszámlálhatatlan sokasága gyűlt össze, olyannyira, hogy egymást taposták, tanítványaihoz kezdett mindenekelőtt mondani: Óvakodjatok a farizeusok kovászától, ami képmutatás. 2 Mert nincs semmi elfedve, ami ki ne derülne; sem el nem rejtőzködött, ez nem fog kiderülni. 3 Amit tehát a sötétségben beszéltek, a világosságban hallatszik; és amit fülbe szóltatok a szekrényekben, azt hirdetni fogják a háztetőkön. 4 És mondom néktek, barátaimnak: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, és azután már nincs mit tenniük. 5 De előre figyelmeztetlek benneteket, hogy kitől féljetek: Féljetek attól, aki miután megölte, hatalma van a pokolba taszítani; igen, mondom néktek: Féljetek tőle. 6 Avagy nem adnak-e el öt verebet két faringért, és nem felejtik el közülük egyet az Isten előtt? 7 De még a fejed hajszálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek tehát: értékesebbek vagytok sok verébnél. 8 Azt is mondom néktek: Aki megvall engem az emberek előtt, arról az Emberfia is vallást tesz az Isten angyalai előtt. 9 De aki megtagad engem az emberek előtt, azt megtagadják Isten angyalai előtt. 10 És aki az Emberfia ellen szól egy szót, annak megbocsáttatik, de aki a Szentlelket káromolja, annak nem bocsáttatik meg. 11 És amikor a zsinagógákba visznek titeket, a bírákhoz és a hatalmasságokhoz, ne gondolkodjatok azon, hogyan vagy mit válaszoljatok, vagy mit mondjatok. 12 Mert a Szentlélek ugyanabban az órában megtanít titeket arra, hogy mit kell mondanotok. 13 És monda néki egy a seregből: Mester, beszélj a testvéremmel, hogy ossza meg velem az örökséget. 14 És monda néki: Ember, ki tett engem feletted bíróvá vagy elválasztóvá? 15 Ő pedig monda nékik: Vigyázzatok, és óvakodjatok a kapzsiságtól, mert az ember élete nem a vagyonának bőségétől függ. 16 És monda nékik egy példabeszédet, mondván: Egy gazdag embernek a földje bőséggel termett. 17 Ő pedig azt gondolta magában, mondván: Mit tegyek, mert nincs helyem, ahová beadhatom gyümölcseimet? 18 És monda: Ezt teszem: lebontom csűrömet, és nagyobbat építek; és odaadom minden gyümölcsömet és jószágomat. 19 És azt mondom lelkemnek: Lelkem, sok jószágod van sok évre elrakva; nyugodj meg, egyél, igyál és örülj. 20 De Isten ezt mondta neki: Bolond, ezen az éjszakán elkérik tőled a lelkedet; akkor kié lesz az, amit adtál? 21 Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem gazdag az Istenben. 22 És monda az õ tanítványainak: Azért mondom néktek: Ne törõdjetek az életetekkel, mit egyetek; sem a testért, amit felöltöztetek. 23 Az élet több az ételnél, és a test több a ruhánál. 24 Tekintsétek meg a hollókat, mert nem vetnek és nem aratnak; amelyeknek nincs raktáruk és csűrjük; és Isten legelteti őket: mennyivel vagytok jobbak a szárnyasoknál? 25 És ki tud közületek megfontoltsággal egy singgel növelni termetét?
48
LUKE
26 Ha tehát nem vagytok képesek megtenni a legkisebbet, miért gondoltok a többire? 27 Tekintsétek meg a liliomokat, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem fonnak; és mégis azt mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében nem volt úgy felöltözve, mint egy ezek közül. 28 Ha tehát Isten így öltözteti a füvet, amely ma a mezőn van, és holnap a kemencébe vetik; mennyivel inkább felöltöztet titeket, ti kicsinyhitűek? 29 És ne keressétek, mit egyetek vagy mit igyatok, és ne légy kétkedő gondolkodású. 30 Mert mindezeket keresik a világ nemzetei, és tudja a ti Atyátok, hogy szükségetek van ezekre. 31 Hanem inkább az Isten országát keressétek; és mindezek megadatnak nektek. 32 Ne félj kicsiny nyáj; mert a ti Atyátok jónak tartja, hogy nektek adja az országot. 33 Adjátok el, amijetek van, és adjatok alamizsnát; gondoskodjatok magatoknak nem öregedő zacskókkal, el nem fogyó kincsekkel a mennyben, ahová tolvaj nem közeledik, a moly meg nem rontja. 34 Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a szíved is. 35 Legyen felövezve a ti deretok, és égjenek a ti lámpáitok; 36 Ti pedig olyanok vagytok, mint az emberek, akik várják urukat, mikor tér vissza a menyegzőről; hogy amikor eljön és kopogtat, azonnal megnyíljanak neki. 37 Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor eljön, virrasztva talál. Bizony mondom néktek, hogy felövezi magát, leülteti őket enni, és kijön és szolgálja őket. 38 És ha eljön a második őrségben vagy a harmadik őrségben, és így találja őket, boldogok azok a szolgák. 39 Ezt pedig tudd meg, hogy ha a ház jóembere tudta volna, melyik órában jön a tolvaj, vigyázna, és nem engedte volna betörni a házát. 40 Legyetek azért ti is készen, mert az embernek Fia abban az órában jön el, amikor nem gondoljátok. 41 Péter pedig monda néki: Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek? 42 És monda az Úr: Kicsoda hát az a hű és bölcs sáfár, akit az ő ura tesz házának fejedelmévé, hogy idejében odaadja nekik az ételt? 43 Boldog az a szolga, akit az ő ura, amikor megjön, így cselekszik. 44 Igazán mondom néktek, hogy uralkodójává teszi mindene felett, amije van. 45 De ha az a szolga azt mondja szívében: Az én uram késik az eljövetelével; és elkezdi verni a szolgákat és leányokat, és enni, inni és részeg lesz; 46 Eljön annak a szolgának az ura azon a napon, amikor nem keresi, és abban az órában, amikor nem tudja, és szétvágja, és kiosztja neki a részét a hitetlenekkel. 47 Azt a szolgát pedig, aki ismerte ura akaratát, és nem készült fel, és nem az ő akarata szerint cselekedett, sok ütéssel meg kell verni. 48 De aki nem tudta, és megverésre méltó dolgokat cselekszik, azt kevés ütéssel verik meg. Mert akitől sokat adnak, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek. 49 Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; és mit csináljak, ha már kigyulladt? 50 De van egy keresztségem, hogy megkeresztelkedjek; és mennyire feszült vagyok, amíg ez megvalósul!
51 Azt gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békét adjak a földön? Mondom neked, nem; hanem felosztás: 52 Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban megosztva, három kettő ellen és kettő három ellen. 53 Megoszlik az apa a fiú ellen, és a fiú az apa ellen; az anya a lánya ellen, és a lánya az anyja ellen; a meny a menyével szemben, a meny pedig az anyósával szemben. 54 És monda a népnek is: Ha láttok felhőt felszállni nyugat felől, azonnal azt mondjátok: Eső jön; és így is van. 55 És amikor látjátok a déli szelet fújni, azt mondjátok: Hõség lesz; és megtörténik. 56 Képmutatók, meg tudjátok különböztetni az ég és a föld arcát; de hogyan van az, hogy nem veszed észre ezt az időt? 57 Igen, és miért nem ítélitek meg magatoktól azt, hogy mi a helyes? 58 Amikor a te ellenségeddel a bíróhoz mész, miközben úton vagy, szorgalmasan mentsd meg tőle; nehogy a bíró elé vezessen, és a bíró át ne adjon a szolgának, és a tiszt ne vessen börtönbe. 59 Mondom néked, hogy el ne menj onnan, amíg az utolsó atkát ki nem fizeted. 13. FEJEZET 1 Voltak jelen abban az időben néhányan, akik beszéltek neki a galileaiakról, akiknek vérét Pilátus összekeverte áldozataikkal. 2 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bûnösebbek minden galileainál, mert ők szenvedtek ilyeneket? 3 Mondom néktek: Nem, de ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy elvesztek. 4 Vagy azt a tizennyolc embert, akikre rádőlt a siloámi torony, és megölték őket, azt gondoljátok, hogy ők bűnösebbek voltak minden Jeruzsálemben lakó embernél? 5 Mondom néktek: Nem, de ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy elvesztek. 6 Ezt a példázatot is mondta; Egy embernek fügefát ültettek a szőlőjébe; és eljött, és gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. 7 És monda az õ szõlõjének fûzõjének: Íme, már három esztendeje jövök, hogy gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki; miért nehezíti a földet? 8 Ő pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyd még ezt az esztendőt is, míg meg nem ásom és kiürítem. 9 És ha gyümölcsöt terem, jól van; ha pedig nem, akkor vágd le azután. 10 És szombaton az egyik zsinagógában tanított. 11 És íme, volt egy asszony, a kinek tizennyolc esztendeje volt erőtlen lelke, és meghajolt, és semmiképpen sem tudta felemelni magát. 12 Amikor Jézus meglátta őt, magához hívatta, és így szólt hozzá: Asszony, megszabadultál erőtlenségedtől. 13 És rátette a kezét, és azonnal felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. 14 A zsinagóga elöljárója pedig felháborodva válaszolt, mert Jézus meggyógyított szombaton, és így szólt a néphez: Hat nap van, amelyen dolgozni kell. szombat nap. 15 Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, nem oldja-e ki mindegyikőtök szombaton az ökrét vagy a szamarát az istállóról, és nem viszi-e el az itatáshoz?
49
LUKE
16 És ezt az asszonyt, aki Ábrahám leánya, akit a Sátán megkötözött, nem szabad-e szombatnapon feloldani ebből a kötelékből, íme, immár tizennyolc esztendeje? 17 Mikor pedig ezeket mondta, minden ellensége megszégyenült, és az egész nép örvendezett mindazoknak a dicsõségeknek, a melyeket õ cselekedett. 18 És monda: Mihez hasonló az Isten országa? és mihez hasonlítsam? 19 Olyan ez, mint a mustármag, amelyet fogott az ember, és elvetett a kertjébe; és felnõtt, és nagy fa lett; és annak ágaiban megszálltak a levegő szárnyai. 20 És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát? 21 Hasonló a kovászhoz, amelyet egy asszony vett, és három mérték lisztbe rejtett, mígnem az egész megkelt. 22 És bejárta a városokat és falvakat, tanított, és elindult Jeruzsálem felé. 23 És monda néki valaki: Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek? És azt mondta nekik: 24 Igyekezzetek bemenni a szűk kapun, mert sokan, mondom néktek, igyekeznek majd bemenni, de nem tudnak. 25 Ha egyszer felkel a ház ura, és bezárta az ajtót, és kint kezdesz állni, és az ajtón kopogtatni, mondván: Uram, Uram, nyisd meg nékünk! és ő válaszol, és azt mondja néktek: Nem ismerlek, honnan vagytok. 26 Akkor kezditek mondani: Ettünk és ittunk a te színed előtt, és te tanítottál a mi utcáinkon. 27 De ő azt mondja: Mondom néktek, nem ismerlek titeket, honnan vagytok; távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők. 28 Lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor meglátjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot és minden prófétát az Isten országában, és magatokat kiűzve. 29 És jönnek keletről és nyugatról, északról és délről, és leülnek az Isten országában. 30 És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek. 31 Azon a napon eljöttek némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Menj ki, és menj el innen, mert Heródes megöl téged. 32 És monda nékik: Menjetek el, és mondjátok meg annak a rókának: Íme, én ördögöket űzök ki, és gyógyítok ma és holnap, és harmadnap tökéletes leszek. 33 Mindazonáltal ma és holnap és másnap járnom kell, mert nem lehet, hogy egy próféta elvesszen Jeruzsálemből. 34 Jeruzsálem, Jeruzsálem, a ki megölöd a prófétákat, és megkövezed a hozzád küldötteket; hányszor gyűjtöttem volna össze fiaidat, mint a tyúk szárnyai alá, de ti nem akarjátok! 35 Íme, a ti házatok pusztaságban maradt rátok, és bizony mondom néktek: Nem láttok engem, míg el nem jön az idő, amikor azt mondjátok: Áldott, aki jön az Úr nevében!
5 És felele nekik, mondván: Kinek esik közületek a szamara vagy ökör a gödörbe, és nem vonja ki azonnal szombaton? 6 És nem tudtak többé válaszolni neki ezekre a dolgokra. 7 És előadott egy példázatot a meghívottaknak, amikor megjelölte, hogyan választották ki a főszobákat; mondván nekik, 8 Ha valaki meghívott egy lakodalomra, ne ülj le a legmagasabb szobában; nehogy egy nálad tisztességesebb embert elrendeljenek tőle; 9 És eljöjjön az, aki téged és őt kért, és ezt mondják neked: Adj helyet ennek az embernek; és szégyellve kezded elfoglalni a legalsó szobát. 10 De amikor felszólítanak, menj és ülj le a legalsó szobába; hogy mikor eljön az, aki kért, mondja néked: Barátom, menj feljebb! 11 Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik. 12 És monda annak is, a ki megmondta neki: Amikor vacsorát vagy vacsorát készítesz, ne hívd se barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy újra kérjenek téged, és ne kapjak viszonzást. 13 De amikor lakomát csinálsz, hívd a szegényeket, csonkákat, sántákat, vakokat: 14 És áldott leszel; mert nem fizethetnek neked, mert az igazak feltámadásakor megfizetsz. 15 Amikor pedig meghallotta ezeket az egyik a vele együtt ülők közül, monda néki: Boldog, aki kenyeret eszik az Isten országában. 16 Akkor ezt mondta neki: Egy ember nagy vacsorát készített, és sokakat mondott. 17 És elküldte szolgáját vacsoraidőben, hogy ezt mondja a meghívottaknak: Gyertek! mert most már minden készen van. 18 És mindnyájan egy egyetértéssel mentegetőzködni kezdtek. Az első ezt mondta neki: Vettem egy darab földet, és el kell mennem, és meg kell néznem. Kérlek, bocsáss meg. 19 Egy másik pedig ezt mondta: Vettem öt iga ökröt, és megyek, hogy megpróbáljam őket; kérlek, bocsáss meg. 20 Egy másik pedig azt mondta: feleséget vettem feleségül, és ezért nem tudok eljönni. 21 Eljött tehát a szolga, és megmutatta ezeket az ő urának. Ekkor a ház ura megharagudván monda az ő szolgájának: Menj ki gyorsan a város utcáira és utczáira, és hozd ide a szegényeket, csonkákat, csonkákat és vakokat. 22 És monda a szolga: Uram, úgy van, ahogy parancsoltad, és mégis van hely. 23 És monda az úr a szolgának: Menj ki az utakra és a sövényekre, és kényszerítsd őket, hogy jöjjenek be, hogy megteljék házam. 24 Mert mondom néktek, hogy a meghívottak közül senki sem kóstolja meg az én vacsorámat. 25 És nagy sokaság ment vele, és megfordult, és így szólt hozzájuk: 26 Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit és nőtestvéreit, és a maga életét is, nem lehet az én tanítványom. 27 És aki nem hordozza a keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom.
14. FEJEZET 1 És lőn, amint bement a farizeusok egyik főemberének házába, hogy szombaton kenyeret egyenek, figyelték őt. 2 És íme, volt előtte egy férfi, aki vízkóros volt. 3 Jézus pedig felelvén, szóla a törvénytudókhoz és a farizeusokhoz, mondván: Szabad-e szombatnapon gyógyítani? 4 És hallgattak. És fogta őt, meggyógyította, és elengedte;
50
LUKE
28 Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, nem ül le előbb, és nem számolja meg a költségeket, vajon van-e elég neki, hogy befejezze? 29 Nehogy miután lerakta az alapot, de nem tudja befejezni, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdje őt, 30 Mondván: Ez az ember építeni kezdett, de nem tudta befejezni. 31 Vagy melyik király indul háborúzni egy másik király ellen, nem ül le előbb, és nem tanakodik, hogy tud-e tízezerrel szembeszállni azzal, aki húszezerrel támad ellene? 32 Máskülönben, amíg a másik még messze van, követet küld, és békés feltételeket kíván. 33 Hasonlóképpen, aki közületek való, aki nem hagyja el mindenét, amije van, nem lehet az én tanítványom. 34 A só jó; de ha a só elveszti zamatát, mivel fűszerezik? 35 Nem alkalmas sem földre, sem trágyadombra; de a férfiak kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja.
18 Felkelek, elmegyek atyámhoz, és ezt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te előtted, 19 És nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek; tégy engem a te béres szolgáid közé. 20 És felkelt, és elment atyjához. De amikor még messze volt, meglátta őt az apja, megszánta, és elfutott, a nyakába borult, és megcsókolta. 21 És monda néki a fiú: Atyám, vétkeztem az ég ellen és a te szemeid elõtt, és többé nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. 22 De az apa ezt mondta szolgáinak: Hozzátok elő a legjobb ruhát, és öltsétek fel azt; és gyűrűt tett a kezére és cipőt a lábára: 23 És hozd ide a hízott borjút, és vágd le; és együnk, és legyünk vidámak: 24 Mert az én fiam meghalt, és újra él; elveszett, és megtalálják. És kezdtek vidámak lenni. 25 Az idősebb fia pedig a mezőn volt, és amint odaért, és a házhoz közeledett, zenét és táncot hallott. 26 És hívatta az egyik szolgát, és megkérdezte, mit jelentenek ezek. 27 És monda néki: Megjött a te bátyád; és a te apád levágta a hízott borjút, mert épségben fogadta. 28 És megharagudott, és nem akart bemenni; ezért kiment az apja, és könyörgött hozzá. 29 Ő pedig felelvén, monda az apjának: Íme, már sok esztendeig szolgálok neked, és soha nem szegtem meg a te parancsolatodat, és mégsem adtál nekem kölyköt, hogy vígaskodjak a barátaimmal. 30 De mihelyt ez a te fiad megérkezett, aki paráznákkal falta fel a te vagyonodat, levágtad neki a hízott borjút. 31 És monda néki: Fiam, te örökké velem vagy, és mindenem a tied. 32 Jó volt mulatni és örvendeznünk, mert ez a te testvéred meghalt, és újra él; és elveszett, és megtalálják.
15. FEJEZET 1 Ekkor minden vámszedő és bűnös odament hozzá, hogy hallgassák őt. 2 És zúgolódtak a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad be, és velük együtt eszik. 3 És ezt a példázatot mondta nekik, mondván: 4 Melyik ember közületek, akinek száz juha van, ha elveszít közülük egyet, nem hagyja-e el a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, míg meg nem találja? 5 És amikor megtalálta, örvendezve fekteti a vállára. 6 És mikor hazajön, összehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örüljetek velem! mert megtaláltam az én bárányomat, amely elveszett. 7 Azt mondom néktek, hogy hasonlóképpen öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akiknek nincs szükségük megtérésre. 8 Vagy melyik asszony, akinek tíz ezüstje van, ha elveszít egy darabot, nem gyújt-e gyertyát, nem söpri fel a házat, és nem keresi-e szorgalmasan, míg meg nem találja? 9 Mikor pedig megtalálta, összehívja barátait és szomszédait, mondván: Örüljetek velem! mert megtaláltam az elveszett darabot. 10 Hasonlóképpen, mondom néktek, öröm van Isten angyalai előtt egy megtérő bűnösön. 11 És monda: Egy embernek volt két fia. 12 A kisebbik pedig monda az apjának: Atyám, add nékem a javakból azt a részt, amely rám esik. És felosztotta nekik a kenyerét. 13 És nem sok nappal azután, hogy a kisebbik fiú mindnyájan összegyűlt, és elment egy távoli vidékre, és ott elpazarolta vagyonát a lázadó élettel. 14 És miután mindent elköltött, hatalmas éhínség támadt azon a földön; és kezdett nélkülözni. 15 És elment, és csatlakozott annak az országnak egy polgárához; és elküldte a mezeire, hogy legeltessék a disznókat. 16 És meg akarta volna tölteni a hasát azzal a héjjal, amelyet a disznók ettek, és senki sem adott neki. 17 Mikor pedig magához tért, így szólt: Hány béres szolgája van atyámnak, és van elég kenyere, és én éhen halok!
16. FEJEZET 1 És monda az õ tanítványainak is: Volt egy gazdag ember, akinek sáfára volt; és ugyanazt vádolták vele, hogy elpazarolta a javait. 2 És hívatta őt, és monda néki: Hogyan hallom ezt tőled? adj számot sáfárságodról; mert nem lehetsz többé sáfár. 3 Ekkor a sáfár azt mondta magában: Mit tegyek? mert az én uram elveszi tőlem a sáfárságot: nem áshatok; könyörögni szégyellem. 4 Elhatároztam, mit tegyek, hogy amikor kikerülök a sáfárságból, befogadjanak házaikba. 5 Magához hívatta tehát az ő urának minden adósát, és ezt mondta az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? 6 És monda: Száz mérő olajat. És monda néki: Vedd a számládat, ülj le gyorsan, és írj ötvenet. 7 És monda a másiknak: És te mennyivel tartozol? És monda: Száz mérő búzát. És monda néki: Vedd a számládat, és írj nyolcvan. 8 És dicsérte az Úr a hamis sáfárt, mert bölcsen cselekedett; mert e világ fiai bölcsebbek a maguk nemzedékében, mint a világosság fiai. 9 És mondom néktek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamisság mammonával; hogy ha elbuktok, befogadjanak titeket örök hajlékokba.
51
LUKE
10 A ki a legkisebbben hű, a sokban is hű, és a ki hamis a legkisebbben, az a sokban is igazságtalan. 11 Ha tehát nem voltatok hűségesek az igazságtalan mammonban, ki bízza rátok az igazi gazdagságot? 12 És ha nem voltatok hűségesek abban, ami másé, ki adja néktek azt, ami a tiéd? 13 Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli, a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhatjátok Istent és a mammont. 14 És a farizeusok is, a kik kapzsiak voltak, mind hallották ezeket, és kigúnyolták őt. 15 És monda nékik: Ti vagytok azok, akik megigazítják magatokat az emberek előtt; de Isten ismeri a ti szíveteket, mert a mi az emberek között nagyra becsülik, az utálatos az Isten előtt. 16 A törvény és a próféták Jánosig voltak; attól fogva hirdetik az Isten országát, és mindenki arra törekszik. 17 És könnyebb elmúlni az ég és a föld, mint a törvény egyetlen pontja is elbukni. 18 Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz feleségül, házasságtörést követ el; 19 Volt egy gazdag ember, aki bíborba és finom lenvászonba volt öltözve, és minden nap pompásan élt. 20 És volt egy Lázár nevű koldus, akit a kapujában fektettek, tele sebekkel, 21 És a gazdag ember asztaláról lehullott morzsákat akarván enni, és odajöttek a kutyák, és megnyalták sebét. 22 És lőn, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelébe vitték: meghalt a gazdag is, és eltemették; 23 És a pokolban felemelte szemeit, kínok között, és meglátta Ábrahámot messziről, és Lázárt az ő keblében. 24 És kiáltott és monda: Ábrahám atyám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy mártsa be ujja hegyét vízbe, és hűtse meg nyelvemet; mert ebben a lángban gyötrődöm. 25 Ábrahám pedig monda: Fiam, emlékezzél meg, hogy te még életedben jó dolgaidat kaptad, és Lázár is a rosszat, de most megvigasztalódik, te pedig gyötrődsz. 26 Mindezek mellett pedig nagy szakadék tátong köztünk és köztetek, hogy akik innen hozzátok akarnának menni, nem tudnak; hozzánk sem mehetnek át, az onnan jönne. 27 Azután így szólt: Kérlek tehát, atyám, hogy küldd el őt atyám házába. 28 Mert öt testvérem van; hogy bizonyságot tegyen nekik, nehogy ők is a gyötrelem e helyére kerüljenek. 29 Monda néki Ábrahám: Náluk van Mózes és prófétáik; hadd hallják őket. 30 És monda: Nem, Ábrahám atyám, hanem ha valaki a halottak közül megy hozzájuk, megtérnek. 31 És monda néki: Ha nem hallgatnak Mózesre és a prófétákra, akkor sem győznek meg, ha valaki feltámad a halálból.
4 És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy nap hétszer visszafordul hozzád, mondván: Megbánom; megbocsátasz neki. 5 És mondának az apostolok az Úrnak: Növeld a mi hitünket! 6 És monda az Úr: Ha olyan hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ennek a platánfának: Szedd ki a gyökeret, és ültess el a tengerbe; és engedelmeskednie kell neked. 7 De melyikőtök, akinek van egy szolgája, aki szántott vagy legeltet jószágot, mondja neki időnként, amikor megjön a mezőről: Menj, és ülj le enni? 8 És inkább nem azt mondanám neki: Készíts elõ, amivel vacsorálhatok, és övezd fel magad, és szolgálj nekem, amíg eszem és iszom; és azután egyél és iszol? 9 Vajon hálát ad-e annak a szolgának, hogy azt tette, amit megparancsoltak neki? én nem csípem. 10 Ugyanígy ti is, amikor megtettetek mindazt, amit parancsolnak nektek, mondjátok: Hasztalan szolgák vagyunk; azt tettük, ami kötelességünk volt. 11 És lőn, amint Jeruzsálembe ment, átment Samária és Galilea közepén. 12 Amikor pedig bement egy faluba, tíz leprás férfi találkozott vele, akik távol álltak. 13 És felemelték szavukat, és ezt mondták: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! 14 És amikor meglátta őket, monda nékik: Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy amint mentek, megtisztultak. 15 Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszafordult, és nagy szóval dicsőítette Istent, 16 És arcra borult lábaihoz, hálát adván néki, és szamaritánus volt. 17 Jézus pedig felelvén, monda: Nem tízen tisztultak meg? de hol van a kilenc? 18 Nincs olyan, aki visszatért volna, hogy dicsőséget adjon Istennek, csak ez az idegen. 19 És monda néki: Kelj fel, menj el, a te hited meggyógyított téged. 20 Amikor pedig kérték tőle a farizeusok, hogy mikor jön el az Isten országa, válaszolt nekik, és ezt mondta: Az Isten országa nem megfigyeléssel jön el. 21 Azt sem mondják: Íme, itt! vagy íme! mert íme, az Isten országa bennetek van. 22 És monda a tanítványoknak: Jönnek a napok, amikor látni akartok egyet az Emberfia napjai közül, de nem látjátok. 23 És azt mondják néktek: Lásd itt; vagy lásd ott: ne menj utánuk, és ne kövesd őket. 24 Mert mint a villámlás, mely az ég egyik részéből világít, úgy világít a másik felé az ég alatt; így lesz az Emberfia is a maga napján. 25 Előbb azonban sokat kell szenvednie, és el kell vetnie ettől a nemzedéktől. 26 És amint volt Noé napjaiban, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is. 27 Eettek, ittak, feleségül vettek, feleségül vették őket egészen addig a napig, amikor Noé bement a bárkába, és eljött az özönvíz, és elpusztította őket. 28 Ugyanígy, mint Lót napjaiban; ettek, ittak, vettek, eladtak, ültettek, építettek;
17. FEJEZET 1 Ekkor így szólt a tanítványokhoz: Lehetetlen, hogy sértések jöjjenek; de jaj annak, akin keresztül jönnek! 2 Jobb lett volna neki, ha malomkövet akasztanak a nyakába, és a tengerbe dobják, mint hogy megbotránkozzon egyet is ezek közül a kicsinyek közül. 3 Vigyázzatok magatokra: Ha a te atyádfia vétkezik ellened, fedd meg őt; és ha megbánja, bocsáss meg neki.
52
LUKE
29 De azon a napon, amelyen Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztította őket. 30 Így lesz azon a napon is, amikor az Emberfia megjelenik. 31 Azon a napon, aki a háztetőn lesz, és holmija a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye; és aki a mezőn van, az sem térhet vissza. 32 Emlékezzetek Lót feleségére. 33 Aki meg akarja menteni életét, elveszti azt; és aki elveszti életét, megőrzi azt. 34 Mondom nektek, azon az éjszakán két férfi lesz egy ágyban; az egyiket elviszik, a másikat meg hagyják. 35 Két asszony fog együtt őrölni; az egyiket elviszik, a másikat meg hagyják. 36 Két férfi legyen a mezőn; az egyiket elviszik, a másikat meg hagyják. 37 Azok pedig felelvén, mondának néki: Hol, Uram? És monda nékik: Ahol a test van, ott összegyűlnek a sasok.
18 És megkérdezte tőle egy főember, mondván: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? 19 Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? egyik sem jó, csak egy, vagyis Isten. 20 Tudod a parancsolatokat, ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld atyádat és anyádat. 21 És monda: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. 22 Mikor pedig Jézus ezeket hallotta, monda néki: Mégis hiányzik belőled: add el mindenedet, és oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; és jöjj, kövess engem. 23 Amikor ezt meghallotta, nagyon megszomorodott, mert nagyon gazdag volt. 24 Jézus pedig látván, hogy nagyon szomorú, így szólt: Milyen nehezen mennek be az Isten országába a gazdagok! 25 Mert könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába. 26 És a kik ezt hallották, mondának: Ki üdvözülhet hát? 27 És monda: Ami embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges. 28 Péter pedig monda: Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged. 29 Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy nincs ember, aki elhagyta volna házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért. 30 Ki ne kapna sokkal többet ebben a jelenben, és az eljövendő világban az örök életet. 31 Ekkor magához vette a tizenkettőt, és ezt mondta nekik: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak az Emberfiáról. 32 Mert a pogányok kezébe kerül, kigúnyolják, könyörögnek és leköpdösik. 33 És megostorozzák és megölik, és harmadnap feltámad. 34 És semmit sem értettek ezekből, és ez a beszéd el volt rejtve előlük, és nem tudták, a mit beszéltek. 35 És lőn, hogy amint közeledett Jerikóhoz, egy vak ült az út mellett, és könyörgött. 36 És amikor meghallotta a sokaságot, ahogy elhaladt, megkérdezte, mit jelent ez. 37 És mondták néki, hogy a Názáreti Jézus megy el mellette. 38 És kiáltott, mondván: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam! 39 Az elõtt járók pedig megdorgálták õt, hogy hallgasson; de õ annál jobban kiáltott: Dávid fia, könyörülj rajtam! 40 Jézus pedig felállt, és megparancsolta, hogy vigyék hozzá, és amikor közeledett, megkérdezte tőle: 41 Mondván: Mit akarsz, hogy tegyek veled? És monda: Uram, hogy lássam. 42 Jézus pedig monda néki: Nyerd meg a látásodat, a te hited megtartott téged. 43 És azonnal meglátta, és követte őt, dicsőítve az Istent; és az egész nép, amint ezt látta, dicsérte az Istent.
18. FEJEZET 1 És egy példabeszédet mondott nekik e célból, hogy az embereknek mindig imádkozniuk kell, és nem kell elájulniuk; 2 Mondván: Volt egy városban egy bíró, aki nem félt Istentől és nem tekintett emberre. 3 És volt egy özvegy abban a városban; és odament hozzá, mondván: Bosszút állj ellenemen. 4 Egy ideig nem akarta, de azután ezt mondta magában: Bár nem félek Istentől, és nem nézek emberre; 5 De mivel ez az özvegyasszony megzavart engem, bosszút állok érte, nehogy állandó eljövetele által elfárasszon engem. 6 És monda az Úr: Halljátok, mit mond a hamis bíró! 7 És nem áll-e bosszút az Isten a választottaiért, a kik éjjelnappal hozzá kiáltanak, noha hosszútűri őket? 8 Mondom nektek, hogy gyorsan megbosszulja őket. De ha eljön az Emberfia, talál-e hitet a földön? 9 És ezt a példázatot mondta néhánynak, akik bíztak magukban, hogy igazak, és megvetettek másokat: 10 Két férfi ment fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, a másik vámszedő. 11 A farizeus felállt és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, zsaroló, igazságtalan, házasságtörő, vagy akárcsak ez a vámszedő. 12 Hetente kétszer böjtölök, tizedet adok mindenemből, amim van. 13 A vámszedő pedig távol állván, szemét sem akarta az ég felé emelni, hanem a mellét ütötte, mondván: Isten légy irgalmas nekem, bűnösnek! 14 Mondom néktek, ez inkább megigazulva ment le házába, mint a másik; mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik. 15 És hoztak hozzá csecsemőket is, hogy megérintse őket. 16 Jézus azonban magához hívatta őket, és monda: Engedjétek hozzám jönni gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. 17 Bizony mondom néktek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.
19. FEJEZET 1 Jézus pedig bement és átment Jerikón. 2 És íme, volt egy Zakeus nevű ember, aki a vámszedők között volt a fő, és gazdag volt. 3 És kereste Jézust, hogy ki ő; és nem tudta a sajtó számára, mert alacsony termetű volt.
53
LUKE
4 Előre futott, és felmászott egy szikomorfára, hogy lássa őt, mert azon az úton kellett elmennie. 5 Mikor pedig Jézus arra a helyre ért, felnézett, meglátta őt, és monda néki: Zakeus, siess, és szállj le! mert ma a te házadban kell laknom. 6 És sietve lement, és örömmel fogadta őt. 7 Amikor ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, mondván: Vendégségbe ment egy bűnös emberhez. 8 És felállt Zákeus, és monda az Úrnak; Íme, Uram, javaim felét a szegényeknek adom; és ha valakitől valamit hamis váddal elvettem, négyszeresen helyreállítom. 9 És monda néki Jézus: Ma üdvösség van ennek a háznak, mivel ő is Ábrahám fia. 10 Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. 11 És amint hallották ezeket a dolgokat, hozzáfűzött és mondott egy példázatot, mert közel volt Jeruzsálemhez, és mert azt gondolták, hogy az Isten országa azonnal megjelenik. 12 Monda azért: Egy nemes férfiú elment egy messzi vidékre, hogy királyságot vegyen magának, és visszatérjen. 13 És hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz fontot, és monda nékik: Foglalkozzatok, míg eljövök. 14 De polgárai gyűlölték őt, és üzenetet küldtek utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ez az ember uralkodjon rajtunk. 15 És lőn, hogy amikor visszatért, miután megkapta a királyságot, megparancsolta, hogy hívják magukhoz ezeket a szolgákat, akiknek odaadta a pénzt, hogy megtudja, mennyit nyert mindenki a kereskedéssel. 16 Ekkor jött az első, mondván: Uram, a te fontod tíz fontot gyarapodott. 17 És monda néki: Jól van, te jó szolga, mivel kevésben voltál hű, legyen hatalmad tíz város felett. 18 És jött a második, mondván: Uram, a te fontod öt fontot gyarapodott. 19 És hasonlóképpen monda néki: Legyél te is öt város főnöke. 20 És jött egy másik, mondván: Uram, íme, itt van a te fontod, amelyet egy kendőbe fektetve őriztem. 21 Mert féltelek téged, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit nem fektettél le, és azt aratod, amit nem vetettél. 22 És monda néki: A te szádból ítéllek meg téged, te gonosz szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok, felveszem, amit nem tettem le, és azt aratom, amit nem vetettem. 23 Miért nem adtad hát a pénzemet a bankba, hogy jövetelemkor uzsorával követelhettem volna a magamét? 24 És monda az ott állóknak: Vegyétek el tőle a fontot, és adjátok annak, akinek tíz fontja van. 25 (És mondták neki: Uram, tíz fontja van.) 26 Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik; és attól, akinek nincs, még az is elvétetik tőle, amije van. 27 De azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy uralkodjak rajtuk, hozd ide, és öld meg őket előttem. 28 És miután ezt mondta, előre ment, felment Jeruzsálembe. 29 És lőn, amikor közeledett Betfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyének nevezett hegyhez, elküldte két tanítványát,
30 Mondván: Menjetek el a veletek szemben lévő faluba; amelybe belépéskor megkötözve találtok egy csikót, amelyen még senki sem ült: oldjátok fel és hozjátok ide. 31 És ha valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? ezt mondjátok néki: Mert az Úrnak szüksége van rá. 32 A kik pedig elküldtek, elmentek, és úgy találták, ahogyan mondta nekik. 33 És mikor a csikót oldották, a gazdái ezt mondták nekik: Miért oldjátok el a csikót? 34 És mondának: Az Úrnak szüksége van rá. 35 És elvitték Jézushoz, és rávetették ruháikat a csikóra, és ráhelyezték Jézust. 36 És ahogy ment, az útra terítették ruháikat. 37 És amikor közeledett, még most is az Olajfák hegyének ereszkedésénél, a tanítványok egész sokasága örvendezni kezdett, és hangos szóval dicsérte Istent mindazokért a hatalmas tettekért, amelyeket láttak; 38 Mondván: Áldott a király, aki az Úr nevében jön: békesség a mennyben és dicsőség a magasságban. 39 És mondának néki némelyek a farizeusok közül a sokaság közül: Mester, dorgáld meg tanítványaidat! 40 Ő pedig felelvén, monda nékik: Mondom nektek, hogy ha ezek elhallgatnának, a kövek azonnal kiáltanának. 41 Mikor pedig a közelébe ért, meglátta a várost, és sírt felette, 42 Mondván: Ha tudnád, legalább e mai napon, mi a te békességed! de most el vannak rejtve szemeid elől. 43 Mert napok jönnek rád, amikor ellenségeid árkot vetnek körülötted, és körülvesznek, és minden oldalról bent tartanak, 44 És a földre helyeznek téged, és a te fiaidat benned; és nem hagynak benned követ a másikra; mert nem tudtad látogatásod idejét. 45 És bement a templomba, és elkezdte kiűzni azokat, akik ott árultak, és akik vásároltak; 46 Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam az imádság háza, de ti tolvajok barlangjává tettétek. 47 És mindennap tanított a templomban. De a főpapok, az írástudók és a népfők el akarták pusztítani őt, 48 És nem találták, mit tegyenek, mert az egész nép nagyon figyelt rá, hogy meghallgassa. 20. FEJEZET 1 És lőn, hogy azon napok egyikén, amikor tanította a népet a templomban, és hirdette az evangéliumot, a főpapok és az írástudók rászálltak a vénekkel együtt, 2 És szólt hozzá, mondván: Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket? vagy ki az, aki ezt a hatalmat adta neked? 3 Ő pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdezek tőletek egyet; és válaszolj nekem: 4 János keresztsége a mennyből volt, vagy az emberektől? 5 És tanakodának maguk között, mondván: Ha azt mondjuk: a mennyből; azt mondja: Miért nem hittetek hát neki? 6 De ha azt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket, mert meg vannak győződve arról, hogy János próféta volt. 7 Azok pedig azt felelték, hogy nem tudják megmondani, honnan van.
54
LUKE
8 Jézus pedig monda nékik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket. 9 Ekkor elkezdte beszélni a népnek ezt a példázatot; Egy ember szőlőt ültetett, és kiadta a mezőgazdasági munkásoknak, és hosszú időre elment egy messzi vidékre. 10 Időben pedig szolgát küldött a szőlőművesekhez, hogy adjanak neki a szőlő terméséből, de a munkások megverték, és üresen bocsátották el. 11 És ismét küldött egy másik szolgát, és megverték őt is, és szégyenlősen könyörögtek neki, és üresen bocsátották el. 12 És ismét küldött egy harmadikat, és azt is megsebesítették, és kiűzték. 13 És monda a szőlő ura: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat: lehet, hogy tisztelni fogják, ha meglátják. 14 De amikor a munkások meglátták, tanakodtak egymás között, mondván: Ez az örökös; gyertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség. 15 Kiűzték tehát a szőlőből, és megölték. Mit tegyen tehát velük a szőlő ura? 16 Eljön, és elpusztítja ezeket a munkásokat, és másoknak adja a szőlőt. És amikor meghallották, azt mondták: Isten ments! 17 És nézte őket, és monda: Mi ez tehát, ami meg van írva: A kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a szöglet feje? 18 Aki erre a kőre esik, összetörik; de akire ráesik, azt porrá őrli. 19 A főpapok és az írástudók pedig abban az órában igyekeztek rátenni kezüket; és féltek a néptől, mert látták, hogy ezt a példázatot ellenük mondta. 20 És figyelték őt, és kémeket küldtek ki, akik igaz embernek tettetik magukat, hogy megragadják szavait, és így a helytartó hatalmába és hatalmába adják. 21 És megkérdezték őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy helyesen mondod és tanítasz, és nem fogadod el senkinek a személyét, hanem valóban az Isten útját tanítod. 22 Szabad-e adót adnunk a császárnak, vagy nem? 23 Ő azonban észrevette ravaszságukat, és így szólt hozzájuk: Miért kísértetek engem? 24 Mutass egy fillért. Kinek a képe és felirata van rajta? Feleltek és azt mondták: A császáré. 25 És monda nékik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené. 26 És nem tudták megragadni az õ beszédeit a nép elõtt, és elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak. 27 És odamentek hozzá némelyek a szadduceusok közül, akik tagadják a feltámadást; és megkérdezték tőle: 28 Mondván: Mester, Mózes azt írta nékünk: Ha valakinek a testvére meghal, ha felesége van, és gyermek nélkül hal meg, vegye feleségét az ő bátyja, és neveljen magot testvérének. 29 Vala tehát hét testvér, és az első feleséget vett, és gyermek nélkül halt meg. 30 A második pedig feleségül vette, és gyermektelenül halt meg. 31 A harmadik pedig elvitte őt; és hasonlóképen a hét is: és nem hagytak maguk után gyermekeket, és meghaltak. 32 Végül az asszony is meghalt. 33 Kinek a felesége tehát a feltámadáskor? mert hét volt felesége. 34 Jézus pedig felelvén, monda nékik: E világ fiai megházasodnak, és férjhez mennek.
35 De akiket érdemesnek tartanak arra, hogy megszerezzék azt a világot és a halálból való feltámadást, nem házasodnak, és nem mennek férjhez. 36 Nem halhatnak meg többé, mert egyenlők az angyalokkal; és Isten gyermekei, lévén a feltámadás gyermekei. 37 Most, hogy a halottak feltámadnak, Mózes is megmutatta a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. 38 Mert nem a holtak Istene, hanem az élőké, mert mindnyájan neki élnek. 39 És felelvén néhány írástudó, mondának: Mester, jól mondtad. 40 És ezek után nem mertek kérdezni tőle semmit. 41 És monda nékik: Hogyan mondják, hogy Krisztus Dávid fia? 42 Maga Dávid pedig ezt mondja a Zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől! 43 Amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem. 44 Dávid azért nevezi őt Urnak, hogyan lehet hát az ő fia? 45 Ekkor az egész nép hallatára így szólt tanítványaihoz: 46 Óvakodjatok az írástudóktól, a kik hosszú köntösben akarnak járni, és szeretik a köszöntést a piacokon, a zsinagógák legmagasabb székeit és a lakomák főszobáit. 47 A kik felemésztik az özvegyasszonyok házát, és hosszasan imádkoznak: nagyobb kárhozatban részesülnek. 21. FEJEZET 1 És felnézett, és látta, hogy a gazdagok a kincstárba dobják ajándékaikat. 2 És látott egy szegény özvegyasszonyt is, amint két atkát dobott oda. 3 És monda: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony többet dobott be, mint mindnyájan. 4 Mert ezek mind bõségükbõl Isten áldozataira vetettek, õ pedig az õ nyomorúságából minden élõt, a mije volt. 5 És amint néhányan a templomról beszéltek, hogy milyen szép kövekkel és ajándékokkal volt feldíszítve, így szólt: 6 Ami ezeket a dolgokat illeti, eljönnek a napok, amelyekben nem marad kő a másikon, és nem lesz ledobva. 7 És megkérdezték őt, mondván: Mester, de mikor lesznek ezek? és milyen jel lesz, amikor ezek megtörténnek? 8 Ő pedig monda: Vigyázzatok, nehogy eltévelyedjetek, mert sokan jönnek majd az én nevemben, mondván: Én vagyok a Krisztus; és közeleg az idő: ne menjetek hát utánuk. 9 De ha háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rettegjetek, mert ezeknek előbb meg kell történniük; de a vége nem mindjárt. 10 Akkor ezt mondta nekik: Nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen. 11 És lesznek nagy földrengések sok helyen, éhínségek és járványok; és félelmetes látványok és nagy jelek lesznek az égből. 12 De mindezek előtt rád teszik a kezüket, és üldöznek, zsinagógákba és börtönökbe adnak, királyok és fejedelmek elé visznek az én nevemért. 13 És hozzátok fordul bizonyságul. 14 Döntsétek el tehát szívetekben, hogy ne elmélkedjetek a felelet előtt:
55
LUKE
15 Mert szájat és bölcsességet adok néktek, aminek ellenfelei sem vitatkozhatnak, sem ellene nem állhatnak. 16 És elárulnak titeket a szülők és a testvérek, és a rokonok és a barátok; és néhányat közületek megölnek. 17 És mindenki gyűlölni fog titeket az én nevemért. 18 De a ti fejetek hajszála sem vész el. 19 Türelmetekkel bírjátok lelketeket. 20 És ha látjátok Jeruzsálemet seregekkel körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy közel van pusztulása. 21 Akkor, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe; és a kik benne vannak, menjenek ki; és azok, akik az országokban vannak, ne menjenek be oda. 22 Mert ezek a bosszúállás napjai, hogy beteljesedjék minden, ami meg van írva. 23 De jaj a terheseknek és a szoptatóknak azokban a napokban! mert nagy nyomorúság lesz az országban, és harag e népen. 24 És elesnek a kard éle által, és fogságba visznek minden nemzetek közé, és Jeruzsálemet tapossák a pogányok, míg be nem telik a pogányok ideje. 25 És lesznek jelek a napban, a holdban és a csillagokban; és a földön a nemzetek nyomorúsága, tanácstalanság; a tenger és a hullámok zúgnak; 26 Az emberek szíve megszorul a félelem miatt, és azért, mert a földre jönnek, mert megrendülnek az ég hatalmai. 27 És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben hatalommal és nagy dicsőséggel. 28 És amikor ezek kezdenek megtörténni, nézzetek fel, és emeljétek fel fejeteket; mert közeleg a te megváltásod. 29 És monda nékik egy példázatot; Íme a fügefa és minden fa; 30 Amikor most kilőnek, látjátok és tudjátok magatoktól, hogy közeledik a nyár. 31 Ugyanígy ti is, ha látjátok, hogy ezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. 32 Bizony mondom néktek: Ez a nemzedék el nem múlik, mígnem minden be nem teljesedik. 33 Ég és föld elmúlnak, de az én beszédeim nem múlnak el. 34 És vigyázzatok magatokra, nehogy valaha is túlterhelje a szíveteket túlzások, részegség és ennek az életnek a gondjai, és nehogy váratlanul rátok jöjjön az a nap. 35 Mert tőrként száll az összes lakosra az egész föld színén. 36 Vigyázzatok tehát, és imádkozzatok mindenkor, hogy méltónak tekintsenek arra, hogy elkerüljétek mindazokat, amik történni fognak, és megálljatok az Emberfia előtt. 37 És nappal tanított a templomban; és éjjel kiment, és ott lakott azon a hegyen, amelyet az Olajfák hegyének neveznek. 38 Az egész nép pedig korán reggel elment hozzá a templomba, hogy hallgassa őt.
5 És örültek, és szövetséget kötöttek, hogy pénzt adnak néki. 6 És megígérte, és kereste az alkalmat, hogy elárulja őt nekik a sokaság távollétében. 7 Aztán eljött a kovásztalan kenyér napja, amikor a páskhát meg kell ölni. 8 És elküldte Pétert és Jánost, mondván: Menjetek és készítsétek el nekünk a páskhát, hogy együnk. 9 És mondának néki: Hol akarod, hogy készítsünk? 10 Ő pedig monda nékik: Íme, amikor bementek a városba, egy ember jön veletek, aki egy kancsó vizet visz; kövesd őt a házba, ahová bemegy. 11 És mondd meg a ház jóemberének: Azt mondja neked a Mester: Hol van a vendégszoba, ahol a páskhát megeszem tanítványaimmal? 12 És megmutat néktek egy nagy, berendezett felső szobát: ott készítsétek el. 13 És elmentek, és megtalálták, amint megmondotta nékik, és elkészítették a páskhát. 14 Mikor pedig eljött az óra, leült, és vele a tizenkét apostol. 15 És monda nékik: Vágyakozva vágytam arra, hogy veletek megegyem ezt a páskhát, mielőtt szenvedek. 16 Mert mondom néktek, nem eszem többé abból, míg be nem teljesedik az Isten országában. 17 És fogta a poharat, hálát adott, és így szólt: Vegyétek ezt, és osszátok el egymás között. 18 Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlő terméséből, míg el nem jön az Isten országa. 19 És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és nékik adott, mondván: Ez az én testem, amelyet értetek adnak; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. 20 Hasonlóképpen a pohár is vacsora után, mondván: Ez a pohár az új szövetség az én véremben, amely értetek ontott. 21 De íme, annak keze, aki engem elárul, velem van az asztalon. 22 És valóban elmegy az Emberfia, a mint elrendeltetett; de jaj annak az embernek, aki elárulja! 23 És kérdezősködni kezdtek maguk között, melyiküknek kell ezt megtennie. 24 És vita is volt közöttük, hogy melyikük tekinthető a legnagyobbnak. 25 És monda nékik: A pogányok királyai uralkodnak rajtuk; és azokat, akik hatalmat gyakorolnak rajtuk, jótevőknek nevezzük. 26 De ti ne legyetek ilyenek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, legyen olyan, mint a fiatalabb; és a fő, mint a ki szolgál. 27 Mert melyik nagyobb, a ki az étkezésnél ül, vagy a ki szolgál? nem az, aki az ételnél ül? de én úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál. 28 Ti vagytok, akik velem maradtak kísértéseimben. 29 És kijelölök nektek egy királyságot, amint az én Atyám kijelölte nékem; 30 Hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én királyságomban, és trónokon üljetek, ítélvén Izráel tizenkét törzsét. 31 És monda az Úr: Simon, Simon, íme, a Sátán akart titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. 32 Én pedig imádkoztam érted, hogy a te hited el ne fogyjon; és amikor megtérsz, erősítsd meg atyádfiait.
22. FEJEZET 1 Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepe, amelyet húsvétnak neveznek. 2 A főpapok és írástudók pedig keresték, hogyan ölhessék meg őt; mert féltek az emberektől. 3 Azután bement a Sátán Júdásba, akit Iskariótesnek hívnak, aki a tizenkettő közé tartozott. 4 És elméne, és beszélt a fõpapokkal és a kapitányokkal, hogyan árulja el õt nekik.
56
LUKE
33 És monda néki: Uram, kész vagyok veled menni a börtönbe és a halálba is. 34 Ő pedig monda: Mondom neked, Péter, ma nem szól a kakas, mielőtt háromszor megtagadod, hogy ismersz engem. 35 És monda nékik: Amikor elküldtelek titeket erszény, táska és saru nélkül, hiányzott-e valamiben? És azt mondták: Semmit. 36 Akkor így szólt hozzájuk: Most azonban, akinek van erszénye, vegye el, és a táskáját is, akinek pedig nincs kardja, adja el a ruháját, és vegyen egyet. 37 Mert mondom néktek, hogy annak, a mi meg van írva, még be kell teljesednie bennem, és a vétkesek közé számították, mert az én dolgomnak vége van. 38 És mondának: Uram, íme, itt van két kard. És monda nékik: Elég volt. 39 És kiment, és szokása szerint elment az Olajfák hegyére; és a tanítványai is követték őt. 40 És mikor ott volt, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. 41 És mintegy kőhajításnyira visszavonult tőlük, és letérdelt, és imádkozott: 42 Mondván: Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. 43 És megjelent neki egy angyal a mennyből, és megerősítette őt. 44 És gyötrelemben buzgón imádkozott, és verejtéke olyan volt, mintha nagy vércseppek hullottak volna a földre. 45 És amikor felkelt az imádságból, és tanítványaihoz ért, aludni találta őket a szomorúságtól, 46 És monda nékik: Miért alszol? keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. 47 És amint még beszélt, íme, egy sokaság, akit Júdásnak hívtak, egy a tizenkettő közül, előttük ment, és Jézushoz közeledett, hogy megcsókolja őt. 48 Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát? 49 Amikor a körülötte lévők látták, mi következik, mondának néki: Uram, üssünk-e karddal? 50 És egyikük megütötte a főpap szolgáját, és levágta a jobb fülét. 51 Jézus pedig felelvén, monda: Addig szenvedjetek. És megérintette a fülét, és meggyógyította. 52 És monda Jézus a főpapoknak, a templomfőnököknek és a véneknek, a kik hozzá mentek: Úgy jöjjetek ki, mint a tolvaj ellen, kardokkal és botokkal? 53 Amikor minden nap veletek voltam a templomban, nem nyújtottatok ki kezet ellenem, de ez a ti órátok, és a sötétség hatalma. 54 Azután megfogták, elvezették, és bevitték a főpap házába. Péter pedig messziről követte. 55 Mikor pedig tüzet gyújtottak a csarnok közepén, és együtt leültek, Péter leült közéjük. 56 De egy szolgálólány meglátta őt, amint a tűz mellett ült, és komolyan ránézett, és ezt mondta: Ez az ember is vele volt. 57 Ő pedig megtagadta őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt. 58 Kis idő múlva meglátta őt egy másik, és ezt mondta: Te is közülük való vagy. Péter pedig monda: Ember, nem vagyok.
59 És körülbelül egy óra múlva a másik bizakodóan megerősítette, mondván: Bizony, ez is vele volt, mert galileai. 60 Péter pedig monda: Ember, nem tudom, mit mondasz. És azonnal, amikor még beszélt, a kakas szólt. 61 Az Úr pedig megfordult, és Péterre tekintett. És Péternek eszébe jutott az Úr beszéde, amint azt mondta neki: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem. 62 Péter pedig kiment, és keservesen sírt. 63 És a férfiak, akik Jézust fogták, kigúnyolták és megverték. 64 Mikor pedig bekötötték a szemét, arcon ütötték, és megkérdezték tőle, mondván: Prófétálj, ki az, aki megütött? 65 És sok más dolgot is káromlóan beszéltek ellene. 66 És amint megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok és az írástudók, és bevezették őt tanácsukhoz, mondván: 67 Te vagy a Krisztus? mondd meg nekünk. És monda nékik: Ha mondom nektek, nem hiszitek el. 68 És ha én is kérlek titeket, nem válaszoltok nekem, és nem engedtek el. 69 Ezentúl az Emberfia Isten hatalmának jobbján fog ülni. 70 Akkor mindnyájan megkérdezték: Te vagy-e tehát az Isten Fia? És monda nékik: Ti azt mondjátok, hogy én vagyok. 71 És mondának: Mit kell még tanúskodnunk? mert mi magunk is hallottunk a saját szájáról. 23. FEJEZET 1 És felkelt az egész sokaságuk, és Pilátushoz vitték. 2 És elkezdték vádolni őt, mondván: Azt találtuk, hogy ez elferdíti a nemzetet, és megtiltja, hogy adót adjon a császárnak, mondván, hogy ő maga a Krisztus, a király. 3 Pilátus pedig megkérdezte tőle, mondván: Te vagy a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda: Te mondod. 4 Pilátus így szólt a főpapokhoz és a néphez: Nem találok semmi vétket ebben az emberben. 5 Azok pedig még hevesebbek voltak, mondván: Fellázítja a népet, tanítván az egész zsidóságot Galileától kezdve egészen idáig. 6 Amikor Pilátus meghallotta Galileát, megkérdezte, hogy ez az ember galileai-e? 7 És amint megtudta, hogy Heródes joghatósága alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki maga is Jeruzsálemben volt abban az időben. 8 Mikor pedig Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült, mert sokáig akarta őt látni, mert sokat hallott róla; és remélte, hogy valami csodát látott tőle. 9 Azután sok szóval kérdezősködött vele; de nem válaszolt neki semmit. 10 A főpapok és írástudók pedig felálltak, és hevesen vádolták őt. 11 Heródes és harcosai megbántották, kigúnyolta, és pompás ruhába öltöztette, és visszaküldte Pilátushoz. 12 És ugyanazon a napon Pilátus és Heródes összebarátkoztak egymással, mert azelőtt ellenségeskedésben voltak egymással. 13 Pilátus pedig, amikor összehívta a főpapokat, a főpapokat és a népet, 14 Monda nékik: Ezt az embert hozzám hoztátok, mint aki elferdíti a népet; és íme, én, miután megvizsgáltam őt
57
LUKE
előttetek, nem találtam hibát abban, hogy ez az ember olyan dolgokhoz nyúlt, amikkel vádoljátok őt. 15 Nem, de még Heródes sem, mert én küldtelek titeket hozzá; és íme, semmi halálra méltó nem történik vele. 16 Megfenyítem azért, és elbocsátom. 17 (Mert szükségképpen el kell engednie egyet nekik az ünnepen.) 18 És egyszerre felkiáltottak, mondván: Távolítsd el ezt az embert, és engedd el nekünk Barabást! 19 (Akit a városban kirobbantott lázadásért és gyilkosságért börtönbe vetettek.) 20 Pilátus azért akarta elengedni Jézust, és ismét szólt hozzájuk. 21 De ők kiáltoztak, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg! 22 És monda nékik harmadszor is: Miért, mi rosszat tett? Nem találtam benne halálos okot, ezért megfenyítem, és elbocsátom. 23 És azonnal hangosan kérték, hogy keresztre feszítsék. És ők és a főpapok hangja győzött. 24 Pilátus pedig ítéletet mondott, hogy úgy legyen, ahogy kérték. 25 És elengedte nekik azt, akit lázadás és gyilkosság miatt börtönbe vetettek, akit kívántak; de Jézust az ő akaratukra adta. 26 Mikor pedig elvezették, megragadtak egy ciréni Simont, aki a vidékről jött ki, és rá vetették a keresztet, hogy hordozza Jézus után. 27 És követte őt a nép és a nők nagy serege, akik szintén siránkoztak és siratták őt. 28 Jézus pedig hozzájuk fordulva ezt mondta: Jeruzsálem leányai, ne engem sírjatok, hanem magatokat és gyermekeiteket. 29 Mert íme, jönnek a napok, amelyekben azt mondják: Boldogok a meddők, és a nem szült méhek és a nem szoptató méhek. 30 Akkor ezt kezdik mondani a hegyeknek: Essetek ránk! és a dombokra: Takarj be minket. 31 Mert ha ezeket a dolgokat zöldellő fán teszik, mi lesz a szárazon? 32 És volt még két gonosztevő is, akiket vele vittek, hogy megöljenek. 33 Mikor pedig eljutottak arra a helyre, amelyet Kálváriának neveznek, ott keresztre feszítették őt és a gonosztevőket, egyiket jobb, másikat balkéz felől. 34 És monda Jézus: Atyám, bocsáss meg nekik; mert nem tudják, mit cselekszenek. És szétválasztották ruháját, és sorsot vetének. 35 És a nép megállt és nézte. És a fejedelmek is kigúnyolták õt, mondván: Másokat megmentett; mentsd meg magát, ha Krisztus, az Isten választottja. 36 A katonák is kigúnyolták őt, odamentek hozzá, és ecettel kínálták, 37 És mondván: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magad. 38 És rá volt írva egy felirat is görög, latin és héber betűkkel: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA. 39 Az egyik felakasztott gonosztevő pedig szidalmazta őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, mentsd meg magadat és minket. 40 A másik pedig felelvén, megdorgálta őt, mondván: Nem féled-e az Istent, ha látod, hogy ugyanaz a kárhoztatás alatt állsz?
41 És mi valóban igazságosan; mert elnyerjük tetteink jutalmát, de ez az ember nem tett semmi rosszat. 42 És monda Jézusnak: Uram, emlékezz meg rólam, amikor eljössz a te országodba. 43 És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban. 44 És körülbelül a hatodik óra volt, és sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig. 45 És a nap elsötétült, és a templom fátyla meghasadt közepén. 46 Jézus pedig hangosan kiáltott, monda: Atyám, a te kezedbe adom lelkemet; és ezt mondván, kiadta a lelkét. 47 Amikor a százados látta, hogy mi történt, dicsőítette Istent, mondván: Bizony igaz ember volt ez. 48 És az egész nép, amely arra a látványra összegyűlt, látván a történteket, megütötte a mellét, és visszatért. 49 És az összes ismerőse és az asszonyok, akik Galileából követték őt, távol álltak, és látták ezeket. 50 És íme, volt egy József nevű ember, egy tanácsos; és jó ember volt és igazságos: 51 (Ő nem értett egyet a tanácsukkal és tettükkel;) Arimatiából, a zsidók városából származott, aki maga is várta az Isten országát. 52 Ez az ember Pilátushoz ment, és könyörgött Jézus testéért. 53 És levette, és lenvászonba csavarta, és egy kőbe vésett sírba helyezte, ahová még soha senkit nem helyeztek. 54 És az a nap volt az előkészület, és közeledett a szombat. 55 Az asszonyok is, a kik vele jöttek Galileából, utána mentek, és látták a sírt, és azt, hogyan helyezték el a testét. 56 És visszatérének, és fűszereket és keneteket készítettek; és megpihente a szombatnapot a parancsolat szerint. 24. FEJEZET 1 A hét első napján, nagyon kora reggel elmentek a sírhoz, és magukkal vitték a fűszereket, amelyeket elkészítettek, és néhány mást is. 2 És megtalálták a követ elhengerítve a sírtól. 3 És bementek, de nem találták az Úr Jézus testét. 4 És lőn, amint nagyon megzavarodtak ezen, íme, két férfi állt mellettük fényes ruhában: 5 És amikor megijedtek, és arcukat a földre hajtották, mondának nékik: Miért keresitek az élőt a holtak között? 6 Nincs itt, hanem feltámadt: emlékezzetek arra, hogyan beszélt hozzátok, amikor még Galileában volt, 7 Mondván: Az Emberfiát a bûnös emberek kezébe kell adni, és keresztre kell feszíteni, és harmadnapon fel kell támadni. 8 És emlékeztek szavaira, 9 És visszatért a sírtól, és elmondta mindezt a tizenegynek és a többieknek. 10 Mária Magdolna és Johanna, és Mária, Jakab anyja, és más asszonyok, akik velük voltak, mondták ezeket az apostoloknak. 11 És szavaik üres meséknek tűntek nekik, és nem hittek nekik. 12 Ekkor felkelt Péter, és a sírhoz futott; és lehajolva meglátta a magukra rakott vászonruhákat, és eltávozott, és magában csodálkozva a történteken.
58
LUKE
13 És íme, ketten közülük ugyanazon a napon elmentek egy Emmaus nevű faluba, amely Jeruzsálemből volt, körülbelül hatvan öltönyire. 14 És beszélgettek minderről, ami történt. 15 És lőn, hogy miközben beszélgettek és tanakodtak, maga Jézus közeledett, és elment velük. 16 De a szemük le volt zárva, hogy ne ismerjék meg őt. 17 Ő pedig monda nékik: Miféle beszédek ezek, a melyeket egymás között folytattok, amikor jártok és szomorúak vagytok? 18 És az egyikük, akinek Kleofás volt a neve, felelvén, monda néki: Csak te vagy-e jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod, mi történik ott ezekben a napokban? 19 És monda nékik: Micsoda? És mondának néki: A názáreti Jézusról, aki tettekben és beszédben hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt: 20 És hogyan adták át őt a főpapok és a mi fejedelmeink, hogy halálra ítéljék, és hogyan feszítették meg. 21 Mi pedig abban bíztunk, hogy ő váltotta meg Izráelt; és mindezeken kívül ma van a harmadik napja, hogy ezek megtörténtek. 22 Igen, és a mi társaságunkból néhány asszony is megdöbbentett bennünket, akik korán a sírnál jártak; 23 És amikor nem találták a testét, eljöttek, mondván, hogy angyalok látomását is látták, amely azt mondta, hogy él. 24 És némelyek közülünk, a kik velünk voltak, a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták; de őt nem látták. 25 Ekkor így szólt hozzájuk: Ó, bolondok és lassú szívűek, hogy elhiggyék mindazt, amit a próféták beszéltek! 26 Nem kellett-e Krisztusnak elszenvednie ezeket, és bemennie az ő dicsőségébe? 27 És Mózestől és az összes prófétától kezdve elmagyarázta nekik az összes írásban a magáról szóló dolgokat. 28 És közeledtek a faluhoz, ahová mentek, és úgy tett, mintha tovább ment volna. 29 De kényszerítették őt, mondván: Maradj velünk, mert esteledik, és a nap messze van. És bement, hogy velük maradjon. 30 És lőn, amint az asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte és adott nekik. 31 És megnyílt a szemük, és megismerték őt; és eltűnt a szemük elől. 32 És mondának egymásnak: Nem lángolt-e bennünk a szívünk, amikor beszélt velünk az úton, és az írásokat megnyitotta nekünk? 33 És felkeltek ugyanabban az órában, és visszatértek Jeruzsálembe, és egybegyűlve találták a tizenegyet, és azokat, akik velük voltak, 34 Mondván: Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. 35 És elmondták, hogy mi történt az úton, és hogyan ismerték meg őket a kenyértörésben. 36 És amint ezt beszélték, maga Jézus állt meg közöttük, és így szólt hozzájuk: Békesség néktek! 37 De megrémültek és megrémültek, és azt hitték, hogy szellemet láttak. 38 És monda nékik: Miért vagytok nyugtalanok? és miért támadnak gondolatok a szívetekben?
39 Lássátok kezeimet és lábaimat, hogy én vagyok az: kezeljetek engem és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nekem van. 40 És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és a lábát. 41 Mikor pedig még nem hittek az örömtől, és csodálkoztak, monda nékik: Van itt valami ételetek? 42 És adtak neki egy darab sült halat és egy méhsejtet. 43 És vette azt, és evett előttük. 44 És monda nékik: Ezek azok a szavak, amelyeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindennek, ami meg van írva Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban. velem kapcsolatban. 45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat, 46 És monda nékik: Így van megírva, és így kellett Krisztusnak szenvednie, és harmadnapon feltámadni a halálból. 47 És hogy a megtérést és a bűnök bocsánatát prédikálják az ő nevében minden nemzet között, Jeruzsálemtől kezdve. 48 Ti pedig ezeknek a dolgoknak tanúi vagytok. 49 És íme, elküldöm reátok az én Atyám ígéretét, de maradjatok Jeruzsálem városában, míg fel nem ruháznak a magasságból való hatalommal. 50 És kivezette őket Betániáig, és felemelte a kezét, és megáldotta őket. 51 És lőn, míg megáldotta őket, elvált tőlük, és felvitték a mennybe. 52 Leborultak előtte, és nagy örömmel tértek vissza Jeruzsálembe. 53 És állandóan a templomban voltak, és dicsérték és áldották Istent. Ámen.
59
János
29 Másnap János meglátta Jézust hozzá jönni, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét. 30 Ez az, akiről azt mondtam: Utánam jön egy férfiú, aki előttem volt, mert ő előbb volt, mint én. 31 Én pedig nem ismertem őt, hanem hogy nyilvánvalóvá legyen Izráel előtt, azért jöttem, és vízzel keresztelek. 32 János pedig bizonyságot tett, mondván: Láttam a Szellemet leszállni az égből, mint egy galambot, és ott lakott rajta. 33 Én pedig nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, az azt mondta nekem: Akire látod a Szellemet leszállni és rajta maradni, az az, aki Szentlélekkel keresztel. 34 És láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia. 35 Másnap ismét felállt János és két tanítványa; 36 És rátekintett Jézusra, amint járt, és így szólt: Íme, az Isten Báránya! 37 A két tanítvány pedig hallotta, amint beszél, és követték Jézust. 38 Jézus megfordult, és látta, hogy követik őket, és ezt mondta nekik: Mit kerestek? Mondának néki: Rabbi, (vagyis úgy fordítva: Mester), hol laksz? 39 Monda nékik: Gyertek és lássátok! Eljöttek, és megnézték, hol lakik, és nála maradtak azon a napon, mert körülbelül a tizedik óra volt. 40 Az egyik a kettő közül, akik hallották Jánost, és követték őt, András volt, Simon Péter testvére. 41 Előbb megtalálja a maga testvérét, Simont, és ezt mondja neki: Megtaláltuk a Messiást, ami magyarítva: Krisztus. 42 És elvitte Jézushoz. És amikor Jézus meglátta őt, így szólt: Te Simon vagy, Jónának a fia; Kéfásnak fognak hívni, ami azt jelenti, hogy kő. 43 Másnap Jézus kimenne Galileába, és megtalálta Fülöpöt, és így szólt hozzá: Kövess engem! 44 Fülöp pedig Betszaidából, András és Péter városából származott. 45 Fülöp megtalálta Nátánaelt, és ezt mondta neki: Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben és a próféták, a názáreti Jézust, a József fiát. 46 És monda néki Nátánael: Jöhet-e valami jó Názáretből? Fülöp monda néki: Gyere és nézd meg! 47 Jézus látta Nátánaelt hozzá menni, és így szólt hozzá: Íme, egy izraelita, akiben nincs álnokság! 48 Monda néki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielőtt Fülöp hívott volna, amikor a fügefa alatt voltál, láttalak. 49 Felele Nátánael és monda néki: Rabbi, te vagy az Isten Fia; te vagy Izrael királya. 50 Felele Jézus és monda néki: Mert azt mondtam néked: Láttalak a fügefa alatt, hiszed? nagyobb dolgokat fogsz látni ezeknél. 51 És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek, ezután meglátjátok megnyílni a mennyet, és Isten angyalait fel- és leszállni az Emberfiára.
1. FEJEZET 1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. 2 Ugyanez volt kezdetben Istennél. 3 Mindent ő teremtett; és nélküle semmi sem készült, ami készült. 4 Benne volt az élet; és az élet volt az emberek világossága. 5 És a világosság ragyog a sötétségben; és a sötétség nem fogta fel. 6 Volt egy Istentől küldött ember, akinek János volt a neve. 7 Ő bizonyságul jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról, hogy minden ember higgyen általa. 8 Nem ő volt az a Fény, hanem azért küldték, hogy tanúságot tegyen erről a Fényről. 9 Ez volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, aki a világba jön. 10 A világban volt, és a világ általa lett, és a világ nem ismerte meg őt. 11 Az övéihez jött, és az övéi nem fogadták be. 12 De mindazoknak, akik befogadták őt, hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik hisznek az ő nevében. 13 Amelyek nem vérből, sem a test akaratából, sem ember akaratából születtek, hanem Istentől. 14 És az Ige testté lett, és közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, tele kegyelemmel és igazsággal. 15 János bizonyságot tett róla, és kiáltott, mondván: Ez volt az, akiről beszéltem: Aki utánam jön, az jobb nálam, mert előttem volt. 16 És az ő teljességétől kaptunk mindent, és kegyelmet kegyelemért. 17 Mert a törvényt Mózes adta, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által. 18 Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő jelentette ki őt. 19 Ez pedig János feljegyzése, amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: Ki vagy te? 20 És megvallotta, és nem tagadta; de megvallottam, nem én vagyok a Krisztus. 21 És megkérdezték tőle: Mi van hát? Te vagy Elias? És azt mondja: Nem vagyok az. Te vagy az a próféta? Ő pedig így válaszolt: Nem. 22 És mondának néki: Ki vagy te? hogy választ adjunk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról? 23 Azt mondta: Kiáltó szava vagyok a pusztában: Egyengessétek az Úr útját, ahogyan Ésaiás próféta mondta. 24 A kiket pedig küldtek, a farizeusok közül valók voltak. 25 És megkérdezték őt, és ezt mondták neki: Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem nem az a próféta? 26 Felele nékik János, mondván: Én vízzel keresztelek; de van köztetek, akit nem ismertek; 27 Ő az, aki utánam jön, jobb nálam, akinek nem vagyok méltó arra, hogy kioldjam a cipőzárat. 28 Ezek a dolgok a Jordánon túli Betabarában történtek, ahol János keresztelt.
2. FEJEZET 1 Harmadnap pedig menyegző volt a galileai Kánában; és ott volt Jézus anyja: 2 Jézust és tanítványait is elhívatták a menyegzőre. 3 Amikor pedig bort akartak, monda néki Jézus anyja: Nincs boruk.
60
JÁNOS
4 Monda néki Jézus: Asszony, mi közöm hozzád? az én órám még nem jött el. 5 Anyja ezt mondja a szolgáknak: Amit mond néktek, tegyétek meg. 6 És volt ott hat kőből készült edény, a zsidók megtisztításának módja szerint, mindegyikben két-három firkin. 7 Monda nékik Jézus: Töltsétek meg vízzel az edényeket! És színültig megtöltötték őket. 8 És monda nékik: Vágjatok ki, és vigyétek az ünnep helytartójának. És elviselték. 9 Amikor a lakoma fejedelme megízlelte a borrá készült vizet, és nem tudta, honnan van: (de a szolgák, akik vizet merítettek, tudták, az ünnep helytartója elhívta a vőlegényt, 10 És monda néki: Kezdetben mindenki jó bort ad; és ha az emberek jól ittak, akkor a rosszabbat; de a jó bort megőrizted mindeddig. 11 Ezt a csodák kezdetét tette Jézus a galileai Kánában, és kinyilatkoztatta dicsőségét; és tanítványai hittek benne. 12 Ezután lement Kapernaumba, ő és az ő anyja, és testvérei és tanítványai, és nem sok napig maradtak ott. 13 Közel volt a zsidók húsvétja, és Jézus felment Jeruzsálembe, 14 És találta a templomban azokat, akik ökröket, juhokat és galambokat árultak, és a pénzváltókat ülve. 15 És mikor korbácsot csinált a kötelekből, mindnyájukat kiűzte a templomból, a juhokat és az ökröket; és kiöntötte a pénzváltók pénzét, és felborította az asztalokat; 16 És monda a galambárusoknak: Vidd el ezeket innen; ne tedd az én Atyám házát áruházzá. 17 És emlékeztek tanítványai, hogy meg van írva: A te házad iránti buzgóság felemésztett engem. 18 Felelének azért a zsidók, és mondának néki: Milyen jelet mutatsz nekünk, ha látod, hogy ezeket cselekszel? 19 Felele Jézus és monda nékik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. 20 Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig építették ezt a templomot, és három nap alatt felépíted? 21 De ő testének templomáról beszélt. 22 Amikor tehát feltámadt a halálból, emlékeztek tanítványai, hogy ezt mondta nekik; és hittek az írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott. 23 Amikor pedig Jeruzsálemben volt a húsvétkor, az ünnepnapon, sokan hittek az ő nevében, amikor látták a csodákat, amelyeket tett. 24 Jézus azonban nem bízta rájuk magát, mert mindenkit ismert, 25 És nem kellett, hogy valaki tanúskodjon az emberről, mert tudta, mi van az emberben.
5 Jézus így válaszolt: Bizony, bizony mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. 6 Ami testtől született, az test; és ami a Lélektől született, az lélek. 7 Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. 8 A szél fúj, ahol akar, és te hallod annak zúgását, de nem tudod honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született. 9 Felele Nikodémus, és monda néki: Hogyan történhetnek ezek? 10 Felele Jézus és monda néki: Ura vagy te Izráelnek, és nem tudod ezeket? 11 Bizony, bizony mondom néked: Azt mondjuk, amit tudunk, és arról teszünk bizonyságot, hogy láttunk; és nem fogadjátok a mi tanúságtételünket. 12 Ha a földi dolgokat mondtam nektek, és nem hisztek, hogyan higgyetek, ha mennyei dolgokat mondok nektek? 13 És senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki a mennyből szállt alá, az embernek Fia, aki a mennyekben van. 14 És ahogy Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell felemelni az Emberfiát is. 15 Hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 17 Mert nem azért küldte Isten az ő Fiát a világba, hogy elítélje a világot; hanem hogy a világ általa üdvözüljön. 18 Aki hisz őbenne, nincs elítélve, de aki nem hisz, az már el van ítélve, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. 19 Ez pedig az a kárhoztatás, hogy világosság jött a világba, és az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak voltak. 20 Mert mindenki, aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem jön a világosságra, hogy ne feddjék meg tetteit. 21 De aki az igazságot cselekszi, az a világosságra jön, hogy tettei nyilvánvalóvá legyenek, mert Istenben cselekedtek. 22 Ezek után elment Jézus és tanítványai Júdea földjére; és ott tartózkodott velük, és megkeresztelkedett. 23 János is keresztelt Aenonban, Szálim mellett, mert ott sok volt a víz; elmentek és megkeresztelkedtek. 24 Mert János még nem volt börtönbe vetve. 25 Ekkor kérdés támadt János néhány tanítványa és a zsidók között a megtisztulásról. 26 És odamentek Jánoshoz, és mondának néki: Rabbi, aki veled volt a Jordánon túl, akiről tanúságot tettél, íme, ő keresztel, és mindenki hozzá megy. 27 Felele János, és monda: Az ember semmit sem vehet át, ha nem adatik neki a mennyből. 28 Ti magatok tanúskodtok rólam, hogy azt mondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem elõtte küldettem. 29 Akinél van a menyasszony, az a vőlegény, de a vőlegény barátja, aki ott áll és hallgatja őt, nagyon örvend a vőlegény szavának: ez az én örömöm tehát beteljesedett. 30 Neki növekednie kell, de nekem csökkennem.
3. FEJEZET 1 Volt a farizeusok közül egy férfi, akit Nikodémusnak hívtak, a zsidók fejedelme. 2 Ő Jézushoz ment éjjel, és így szólt hozzá: Rabbi, tudjuk, hogy te Istentől való tanító vagy; 3 Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. 4 Nikodémus monda néki: Hogyan születhet az ember, ha megvénült? bejuthat-e másodszor is az anyja méhébe, és megszülethet?
61
JÁNOS
31 Aki felülről jön, az mindenek felett áll; aki a földből való, az földi, és a földről szól, aki a mennyből jön, az mindenek felett áll. 32 És amit látott és hallott, arról tesz bizonyságot; és senki sem fogadja be az ő bizonyságát. 33 Aki elfogadta az ő bizonyságtételét, megpecsételte, hogy Isten igaz. 34 Mert akit Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mert nem mértékkel ad néki az Isten a Lelket. 35 Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott. 36 Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van; és aki nem hisz a Fiúban, nem lát életet; de az Isten haragja rajta marad.
23 De eljön az óra, és most van, amikor az igaz imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát; mert az Atya ilyeneket keres, akik őt imádják. 24 Az Isten Lélek, és akik őt imádják, azoknak lélekben és igazságban kell őt imádniuk. 25 Monda néki az asszony: Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak hívnak; ha eljön, mindent elmond nekünk. 26 Monda néki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek. 27 Erre megérkeztek a tanítványai, és csodálkoztak, hogy az asszonnyal beszélt, de senki sem mondta: Mit keresel? vagy: Miért beszélsz vele? 28 Az asszony ekkor otthagyta vizesedényét, bement a városba, és így szólt a férfiakhoz: 29 Gyertek, lássatok egy embert, aki elmondott nekem mindent, amit valaha is tettem: nem ez a Krisztus? 30 Azután kimentek a városból, és elmentek hozzá. 31 Közben a tanítványai imádkoztak hozzá, mondván: Mester, egyél! 32 Ő pedig monda nékik: Van olyan ennivalóm, amit nem tudtok. 33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é valaki néki enni? 34 Monda nékik Jézus: Az én ételem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és befejezzem az ő munkáját. 35 Nem mondjátok: Még négy hónap van, és akkor jön az aratás? Íme, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és nézzetek a mezőkre; mert már fehérek az aratásra. 36 És aki arat, bért kap, és gyümölcsöt gyűjt az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató. 37 És igaz ez a mondás: Egyik vet, másik arat. 38 Azért küldtelek titeket, hogy arassátok azt, amiért nem adtatok munkát; mások dolgoztak, és ti az ő munkájukba mentek bele. 39 A város szamaritánusai közül sokan hittek benne az asszony beszéde miatt, amely bizonyságot tett: Mindent elmondott nekem, amit tettem. 40 Amikor tehát a szamaritánusok hozzá mentek, kérték, maradjon náluk, és ott maradt két napig. 41 És még többen hittek az ő beszéde miatt; 42 És monda az asszonynak: Nem a te beszéded miatt hiszünk most, mert mi magunk hallottuk őt, és tudjuk, hogy valóban ő a Krisztus, a világ Megváltója. 43 Két nap múlva pedig elment onnan, és bement Galileába. 44 Mert maga Jézus tett bizonyságot, hogy a prófétának nincs tisztessége hazájában. 45 Mikor aztán Galileába érkezett, befogadták őt a galileaiak, látván mindazt, amit Jeruzsálemben az ünnepen cselekedett, mert ők is elmentek az ünnepre. 46 Jézus tehát ismét elment a galileai Kánába, ahol borrá tette a vizet. És volt egy nemes, akinek a fia beteg volt Kapernaumban. 47 Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába jött, odament hozzá, és kérte, hogy jöjjön le, és gyógyítsa meg a fiát, mert a halálon volt. 48 És monda néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. 49 Monda néki a nemes: Uram, jöjj le, mielőtt gyermekem meghal. 50 Monda néki Jézus: Menj el; a fiad él. Az ember pedig hitt a beszédnek, amelyet Jézus mondott neki, és elment.
4. FEJEZET 1 Amikor tehát az Úr megtudta, hogyan hallották a farizeusok, hogy Jézus több tanítványt csinált és keresztelt meg, mint János, 2 (Bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai) 3 Elhagyta Júdeát, és ismét Galileába ment. 4 És át kell mennie Samárián. 5 Aztán elment Samária városába, amelyet Szikarnak hívnak, közel ahhoz a földhöz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. 6 Ott volt Jákob kútja. Jézus tehát elfáradván az utazásban, így ült a kútra, és a hatodik óra körül volt. 7 Jön egy szamáriai asszony vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom! 8 (Mert tanítványai elmentek a városba húst venni.) 9 És monda néki a samáriai asszony: Hogyan lehet, hogy te zsidó lévén inni kérsz tőlem, aki samáriai asszony vagyok? mert a zsidóknak nincs dolga a szamaritánusokkal. 10 Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és ki az, aki ezt mondja neked: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. 11 Monda néki az asszony: Uram, nincs miből merítened, és mély a kút: honnan van tehát az élő víz? 12 Nagyobb vagy-e a mi atyánknál, Jákóbnál, aki nekünk adta a kutat, és maga is ivott belőle, gyermekei és barmai? 13 Felele Jézus és monda néki: Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. 14 De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, nem szomjazik meg soha; de a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víz kútja lesz benne. 15 Monda néki az asszony: Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazom, és ne jöjjek ide meríteni. 16 Monda néki Jézus: Menj, hívd a férjedet, és gyere ide. 17 Felele az asszony, és monda: Nincs férjem. Jézus ezt mondta neki: Jól mondtad: nincs férjem. 18 Mert öt férjed volt; és aki most van, az nem a férjed: ezt valóban mondtad. 19 Monda néki az asszony: Uram, úgy látom, hogy te próféta vagy. 20 Atyáink ezen a hegyen hódoltak; és azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben az a hely, ahol az embereknek imádniuk kell. 21 Monda néki Jézus: Asszony, higgy nekem, eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem imádjátok az Atyát. 22 Ti imádtok, nem tudjátok, mit; mi tudjuk, mit imádunk, mert a zsidóktól van az üdvösség.
62
JÁNOS
51 Mikor pedig lefelé ment, szolgái elébe jöttek, és hírül adták neki, mondván: Él a te fiad. 52 Aztán megkérdezte tőlük, hogy mikor kezdett javítani. És mondának néki: Tegnap a hetedik órában elhagyta őt a láz. 53 Tudta tehát az atya, hogy ez abban az órában van, amelyben Jézus ezt mondta neki: Él a te fiad, és hitt ő maga és egész háza. 54 Ez ismét a második csoda, amit Jézus tett, amikor Júdeából Galileába jött.
22 Mert az Atya nem ítél el senkit, hanem minden ítéletet a Fiúra bízott. 23 Hogy mindenki tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát is. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt. 24 Bizony, bizony mondom néktek: Aki hallja az én beszédemet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, és nem esik kárhoztatásra; hanem átment a halálból az életbe. 25 Bizony, bizony mondom néktek: eljön az óra, és most van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek. 26 Mert a miképen az Atyának élete van önmagában; így adta a Fiúnak, hogy élete legyen önmagában; 27 És hatalmat adott neki az ítélet végrehajtására is, mert ő az embernek Fia. 28 Ne csodálkozz ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírokban vannak, meghallják az ő hangját, 29 És előjön; akik jót tettek, az élet feltámadására; és akik gonoszt tettek, a kárhozat feltámadására. 30 Én magamtól semmit sem tehetek; amint hallom, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem az Atya akaratát, aki elküldött engem. 31 Ha magamról teszek tanúbizonyságot, a tanúságtételem nem igaz. 32 Van egy másik, aki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy az a tanúságtétel, amelyet ő tesz rólam, igaz. 33 Elküldtétek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról. 34 De nem embertől veszek bizonyságot, hanem azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek. 35 Égõ és fénylõ világosság volt õ, és ti készek voltatok egy ideig örülni az õ világosságában. 36 De nekem nagyobb bizonyságom van, mint Jánosé: mert a tettek, amelyeket az Atya adott nekem, hogy befejezzem, ugyanazok a tettek, amelyeket én teszek, bizonyságot tesznek rólam, hogy az Atya küldött engem. 37 És maga az Atya, a ki elküldött engem, bizonyságot tett rólam. Soha nem hallottátok a hangját, és nem is láttátok alakját. 38 És nem marad meg bennetek az ő beszéde; mert akit küldött, annak nem hisztek. 39 Kutassátok az írásokat; mert azt hiszitek, hogy bennük van örök életetek; és ők tesznek bizonyságot rólam. 40 És nem jössz hozzám, hogy életed legyen. 41 Nem kapok tiszteletet emberektől. 42 De én ismerlek titeket, hogy nincs bennetek Isten szeretete. 43 Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok be engem; ha más jön az ő nevében, azt befogadjátok. 44 Hogyan hihettek ti, a kik egymást dicsérik, és nem keresitek azt a tisztességet, amely egyedül Istentől származik? 45 Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atyával: van, aki vádol titeket, Mózes, akiben bíztok. 46 Mert ha hittek volna Mózesnek, hintétek volna nekem, mert rólam írt. 47 De ha nem hisztek az ő írásainak, hogyan hihettek az én beszédeimnek?
5. FEJEZET 1 Utána a zsidók ünnepe volt; és Jézus felment Jeruzsálembe. 2 És van Jeruzsálemben a juhpiac mellett egy medence, amelyet héberül Bethesdának hívnak, és öt tornáccal rendelkezik. 3 Ezekben tehetetlen emberek nagy sokasága feküdt, vakok, megtorpantak, kiszáradtak, és várták a víz megmozdulását. 4 Mert egy angyal egy időben leszállt a tóba, és megzavarta a vizet: aki a víz háborgása után előbb lépett be, meggyógyult minden betegségtől. 5 Vala pedig ott egy ember, aki harmincnyolc esztendeje betegeskedett. 6 Amikor Jézus látta, hogy hazudik, és megtudta, hogy már régen van, így szólt hozzá: Meggyógyulsz? 7 Felele néki a tehetetlen: Uram, nincs emberem, aki a tóba vezessen, amikor a víz felkavar; de míg jövök, más lép le elém. 8 Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel ágyadat, és járj! 9 És azonnal meggyógyult az ember, felvette ágyát, és járt; és ugyanazon a napon volt a szombat. 10 Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad cipelned az ágyadat. 11 Ő így válaszolt nekik: Aki meggyógyított, az azt mondta nekem: Vedd fel ágyadat, és járj! 12 Akkor megkérdezték tőle: Kicsoda az, aki ezt mondta neked: Vedd fel az ágyadat, és járj? 13 A meggyógyult pedig nem tudta, ki volt, mert Jézus eltávozott, sokaság volt azon a helyen. 14 Azután Jézus megtalálta őt a templomban, és így szólt hozzá: Íme, meggyógyultál; ne vétkezz többé, nehogy rosszabb történjen. 15 A férfi elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította. 16 Ezért üldözték a zsidók Jézust, és meg akarták őt ölni, mert ezeket cselekedte szombatnapon. 17 Jézus azonban így válaszolt nekik: Az én Atyám mindeddig munkálkodik, én pedig dolgozom. 18 Ezért a zsidók még inkább meg akarták őt ölni, mert nemcsak megszegte a szombatot, hanem azt is mondta, hogy Isten az ő Atyja, és egyenlővé tette magát Istennel. 19 Ekkor válaszolt Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony, mondom néktek, a Fiú semmit sem tehet önmagától, csak azt, amit az Atyától lát; mert amit ő cselekszik, azt a Fiú is hasonlóképpen cselekszi. 20 Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, amit ő maga cselekszik; és nagyobb cselekedeteket mutat meg néki ezeknél, hogy csodálkozzatok. 21 Mert amint az Atya feltámasztja és megeleveníti a halottakat; így a Fiú megeleveníti, akit akar.
63
JÁNOS
6. FEJEZET
27 Ne az elvész eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó ételért, amelyet az Emberfia ad néktek; mert őt az Atyaisten pecsételte meg. 28 És mondának néki: Mit tegyünk, hogy Isten cselekedeteit cselekedhessük? 29 Felele Jézus és monda nékik: Ez az Isten műve, hogy higgyetek abban, akit küldött. 30 Mondának azért néki: Milyen jelet mutatsz hát, hogy lássunk és higgyünk neked? mit dolgozol? 31 Atyáink mannát ettek a pusztában; amint meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni. 32 Jézus pedig monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek, nem Mózes adta nektek azt a mennyei kenyeret; de az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. 33 Mert az Isten kenyere az, aki a mennyből száll alá, és életet ad a világnak. 34 Akkor mondának néki: Uram, add nékünk mindig ezt a kenyeret! 35 Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az élet kenyere; a ki hozzám jön, nem éhezik meg soha; és aki hisz énbennem, nem szomjazik meg soha. 36 De én azt mondtam néktek: Ti is láttatok engem, és nem hisztek. 37 Mindaz, amit az Atya ad nekem, hozzám jön; és aki hozzám jön, azt semmiképpen nem űzöm ki. 38 Mert nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem. 39 Az pedig az Atya akarata, aki küldött engem, hogy mindabból, amit nékem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasztjam az utolsó napon. 40 És ez az akarata annak, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; és feltámasztom őt az utolsó napon. 41 A zsidók pedig zúgolódtak ellene, mert azt mondta: Én vagyok a kenyér, amely a mennyből szállt alá. 42 És mondának: Nemde ez Jézus, József fia, akinek ismerjük atyját és anyját? hogy van hát, hogy azt mondja: A mennyből szálltam alá? 43 Felele azért Jézus, és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között. 44 Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, a ki elküldött engem, vonzza őt, és én feltámasztom őt az utolsó napon. 45 Meg van írva a prófétákban: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Mindenki tehát, aki hallotta és tanult az Atyától, énhozzám jön. 46 Nem mintha valaki látta volna az Atyát, csak aki Istentől van, az látta az Atyát. 47 Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz énbennem, annak örök élete van. 48 Én vagyok az élet kenyere. 49 Atyáitok mannát ettek a pusztában, és meghaltak. 50 Ez az a kenyér, amely a mennyből száll alá, hogy az ember egyék belőle, és meg ne haljon. 51 Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá: ha valaki eszik ebből a kenyérből, örökké él; és a kenyér, amelyet én adok, az én testem, amelyet a világ életéért adok. 52 A zsidók azért veszekedtek egymás között, mondván: Hogyan adhatja ez nekünk enni a húsát?
1 Ezek után Jézus átment a galileai tengeren, vagyis a Tibériás-tengeren. 2 És nagy sokaság követte őt, mert látták csodáit, amelyeket a betegeken tett. 3 Jézus pedig felment egy hegyre, és ott ült tanítványaival. 4 Közeledett a húsvét, a zsidók ünnepe. 5 Amikor Jézus felemelte szemeit, és látta, hogy nagy sokaság jön hozzá, ezt mondta Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek? 6 Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye, mert ő maga tudta, mit fog tenni. 7 Fülöp így válaszolt: "Kétszáz krajcár kenyér nem elég nekik, hogy mindenki vegyen egy keveset." 8 Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére, így szólt hozzá: 9 Van itt egy legény, akinek öt árpakenyere van, és két halacskája. 10 Jézus pedig monda: Ültessétek le a férfiakat. Most sok fű volt azon a helyen. Leültek tehát a férfiak, mintegy ötezren. 11 Jézus pedig vette a kenyereket; és hálát adott, kiosztotta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a letelepedetteknek. és ugyanígy a halaké is, amennyit tennének. 12 Amikor jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi se vesszen el. 13 Összeszedték azért őket, és megtöltöttek tizenkét kosarat az öt árpakenyér darabjaival, amelyek megmaradtak azoknak, akik ettek. 14 Azok az emberek, amikor látták a csodát, amelyet Jézus tett, így szóltak: Ez bizony az a próféta, akinek el kell jönnie a világra. 15 Amikor tehát Jézus látta, hogy eljönnek, és erőszakkal el akarják őt venni, hogy királlyá tegyék, ismét felment egyedül egy hegyre. 16 Mikor pedig beesteledett, lementek tanítványai a tengerhez, 17 És beszállt egy hajóba, és átment a tengeren Kapernaum felé. És már sötét volt, és Jézus nem jött el hozzájuk. 18 És feltámadt a tenger egy nagy szél miatt, amely fújt. 19 Amikor tehát mintegy huszonöt-harminc furatnyit eveztek, látták Jézust a tengeren járni, és közeledni a hajóhoz, és megijedtek. 20 Ő azonban ezt mondta nekik: Én vagyok az; ne félj. 21 Akkor készségesen felvették őt a hajóba, és a hajó azonnal azon a szárazföldön volt, ahová mentek. 22 Másnap, amikor az emberek, akik a tenger túlsó partján álltak, látták, hogy nincs ott más csónak, csak az, amelybe a tanítványai beszálltak, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a hajóba, hanem a tanítványok egyedül mentek el; 23 (De más hajók jöttek Tibériásból ahhoz a helyhez, ahol kenyeret ettek, miután az Úr hálát adott.) 24 Amikor tehát látták a népek, hogy Jézus nincs ott, sem a tanítványai, ők is hajóra szálltak, és Kapernaumba mentek, Jézust keresve. 25 És amikor megtalálták őt a tenger túlsó partján, mondának néki: Rabbi, mikor jöttél ide? 26 Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek, nem azért kerestek engem, mert láttátok a csodákat, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok.
64
JÁNOS
53 Jézus ezt mondta nekik: Bizony, bizony mondom néktek, ha nem eszitek az Emberfiának húsát és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. 54 Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van; és feltámasztom őt az utolsó napon. 55 Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. 56 Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem lakik, és én őbenne. 57 A miképen az élő Atya küldött engem, és én az Atyánál élek: akképpen aki engem eszik, az is él én általam. 58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá: nem úgy, ahogy a ti atyáitok mannát ettek, és meghaltak: aki eszik ebből a kenyérből, örökké él. 59 Ezeket mondta a zsinagógában, amikor Kapernaumban tanított. 60 Sokan azért az õ tanítványai közül, mikor ezt hallották, ezt mondták: Kemény beszéd ez; ki hallhatja? 61 Amikor Jézus megtudta magában, hogy tanítványai zúgolódnak emiatt, így szólt hozzájuk: Megbotránkoztat ez titeket? 62 És ha látjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol azelőtt volt? 63 A lélek az, ami megelevenít; a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én mondok néktek, lélek és élet. 64 De vannak köztetek, akik nem hisznek. Mert Jézus kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek, és ki árulja el őt. 65 Ő pedig monda: Ezért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az én Atyámtól nem adta néki. 66 Ettől fogva sok tanítványa visszament, és nem jártak többé vele. 67 Jézus ekkor így szólt a tizenkettőhöz: Akarsz-e ti is elmenni? 68 Simon Péter így válaszolt neki: Uram, kihez menjünk? nálad vannak az örök élet szavai. 69 Mi pedig hisszük és biztosak vagyunk abban, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. 70 Jézus így válaszolt nekik: Nem én választottalak titeket tizenkettőt, és közületek egy ördög? 71 Iskariótes Júdásról, Simon fiáról beszélt, mert ő volt az, aki elárulja őt, egy a tizenkettő közül.
9 Amikor ezeket a szavakat mondta nekik, még Galileában maradt. 10 De amikor a testvérei felmentek, akkor ő is felment az ünnepre, nem nyíltan, hanem mintha titokban. 11 Ekkor a zsidók megkeresték őt az ünnepen, és megkérdezték: Hol van? 12 És sok zúgolódás támadt a nép között iránta, mert némelyek azt mondták: Jó ember, mások azt mondták: Nem; de megtéveszti a népet. 13 De senki sem beszélt róla nyíltan, mert félt a zsidóktól. 14 Az ünnep közepén pedig felment Jézus a templomba, és tanított. 15 A zsidók pedig csodálkoztak, mondván: Honnan tud ez az ember a leveleket, ha nem tanult? 16 Felele nékik Jézus, és monda: Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. 17 Ha valaki meg akarja tenni az ő akaratát, megtudja a tanítást, vajon Istentől van-e, vagy magamtól beszélek. 18 Aki magáról beszél, a maga dicsőségét keresi; de aki az ő dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, és nincs benne hamisság. 19 Nem Mózes adta néktek a törvényt, és közületek senki sem tartja meg a törvényt? Miért akarsz megölni? 20 Felele a nép, és monda: Ördög van benned; ki akar megölni téged? 21 Felele Jézus, és monda nékik: Egy dolgot csináltam, és mindnyájan csodálkoztok. 22 Mózes azért adta néktek a körülmetélkedést; (nem azért, mert Mózestől, hanem az atyáktól való;) és szombaton körülmetéljetek az embert. 23 Ha valakit szombaton körülmetélnek, ne szegjék meg Mózes törvényét; haragszol rám, mert én minden embert épségbe tettem szombaton? 24 Ne ítélj a látszat szerint, hanem ítélj igazságos ítéletet. 25 Mondának azért némelyek a jeruzsálemiek közül: Nem ez az, akit meg akarnak ölni? 26 De íme, bátran beszél, és nem szólnak hozzá. Valóban tudják az uralkodók, hogy ő maga a Krisztus? 27 Tudjuk azonban, hogy ez az ember honnan való; de amikor Krisztus eljön, senki sem tudja, honnan van. 28 Ekkor kiáltott Jézus a templomban, miközben tanított, mondván: Mindketten ismertek engem, és tudjátok, honnan vagyok; és nem magamtól jöttem, hanem igaz, aki küldött engem, akit nem ismertek. 29 De én ismerem őt, mert tőle származom, és ő küldött engem. 30 Azután meg akarták őt fogni, de senki sem vetette rá kezét, mert még nem jött el az ő órája. 31 A nép közül sokan hittek benne, és ezt mondták: Ha Krisztus eljön, vajon több csodát tesz-e, mint azok, amelyeket ez tett? 32 A farizeusok meghallották, hogy a nép ilyeneket zúgolódik róla; és a farizeusok és a főpapok szolgákat küldtek, hogy elfogják. 33 És monda nékik Jézus: Még egy kis ideig veletek vagyok, és akkor megyek ahhoz, aki küldött engem. 34 Kerestek engem, de nem találtok, és ahol én vagyok, oda nem jöhettek. 35 Mondának azért a zsidók egymás között: Hová megy, hogy meg ne találjuk? elmegy a pogányok közé szétszórtokhoz, és tanítja a pogányokat?
7. FEJEZET 1 Ezek után Jézus Galileában járt, mert nem akart zsidóban járni, mert a zsidók meg akarták őt ölni. 2 Közeledett a zsidók sátoros ünnepe. 3 Mondának azért néki az õ atyjafiai: Menj el innen, és menj el Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák a te cselekedeteidet, amelyeket te cselekszel. 4 Mert nincs ember, aki bármit is titokban cselekszik, és ő maga törekszik arra, hogy nyilvánosan megismerjék. Ha ezeket teszed, mutasd meg magad a világnak. 5 Mert testvérei sem hittek benne. 6 Jézus ezt mondta nekik: Az én időm még nem jött el, de a ti időtek készen van. 7 A világ nem tud gyűlölni téged; engem pedig gyűlöl, mert én bizonyságot teszek róla, hogy cselekedetei gonoszak. 8 Menjetek fel erre az ünnepre: Én még nem megyek fel erre az ünnepre; mert az én időm még nem telt el.
65
JÁNOS
36 Miféle beszéd ez, amit mondott: Kerestek engem, de nem találtok meg; és ahol én vagyok, oda nem jöhettek? 37 Az utolsó napon, az ünnep nagy napján Jézus felállt és kiáltott, mondván: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék. 38 Aki hisz énbennem, amint az Írás mondja, annak gyomrából élő víz folyamai fakadnak. 39 (De ezt a Lélekről beszélte, amelyet a benne hívőknek meg kell kapniuk, mert még nem adatott meg a Szentlélek, mert Jézus még nem dicsőült meg.) 40 Sokan azért a nép közül, amikor meghallották ezt a beszédet, ezt mondták: Valóban, ez a próféta. 41 Mások ezt mondták: Ez a Krisztus. De némelyek azt mondták: Kijön-é Krisztus Galileából? 42 Nem azt mondja-é az Írás, hogy Krisztus Dávid magvából származik, Betlehem városából, ahol Dávid volt? 43 Meghasonlás támadt tehát miatta a nép között. 44 És némelyek közülük el akarták volna fogni; de senki sem tette rá kezét. 45 Ekkor elmentek a szolgák a főpapokhoz és a farizeusokhoz; és mondának nékik: Miért nem hoztátok el? 46 A tisztek ezt felelték: Soha ember nem beszélt úgy, mint ez. 47 Felelének azért nékik a farizeusok: Ti is megtévesztettek vagytok? 48 Vajon hitt-é benne valaki a fejedelmek vagy a farizeusok közül? 49 De ez a nép, amely nem ismeri a törvényt, átkozott. 50 Nikodémus így szólt hozzájuk: „Aki Jézushoz jött éjjel, egy volt közülük. 51 Ítél-e a mi törvényünk valakit, mielőtt meghallgatná, és nem tudja, mit cselekszik? 52 Felelének és mondának néki: Te is galileai vagy? Keressetek és nézzetek, mert Galileából nem támad próféta. 53 És mindenki elment a maga házába.
11 Azt mondta: Senki, Uram. És monda néki Jézus: Én sem ítéllek el téged, menj el, és többé ne vétkezz. 12 Ekkor ismét szólt hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. 13 Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a feljegyzésed nem igaz. 14 Felele Jézus és monda nékik: Ha bizonyságot teszek is magamról, mégis igaz a bizonyságtételem; mert tudom, honnan jöttem és hová megyek; de nem tudjátok honnan jövök és hová megyek. 15 Test szerint ítéltek; Nem ítélek el senkit. 16 És ha ítélek, az én ítéletem igaz, mert nem vagyok egyedül, hanem én és az Atya, aki elküldött engem. 17 Az is meg van írva a te törvényedben, hogy két ember bizonyságtétele igaz. 18 Én vagyok az, aki bizonyságot teszek magamról, és az Atya, aki elküldött engem, bizonyságot tesz rólam. 19 Akkor mondának néki: Hol van a te Atyád? Jézus így válaszolt: Nem ismeritek sem engem, sem az én Atyámat: ha ismertek volna, ismernétek az én Atyámat is. 20 Ezeket a beszédeket mondta Jézus a kincstárban, a mint tanított a templomban, és senki sem vetette rá kezét; mert még nem jött el az ő órája. 21 Ekkor ismét monda nékik Jézus: Én megyek, és kerestek engem, és meghaltok a ti bûneitekben; ahová én megyek, ti nem jöhettek. 22 És mondának a zsidók: Megöli magát? mert azt mondja: Ahová én megyek, ti nem jöhettek. 23 És monda nékik: Ti alulról valók vagytok; Én felülről való vagyok: ti e világból valók vagytok; Nem e világból való vagyok. 24 Azt mondtam azért néktek, hogy meghaltok a ti bûneitekben; mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bûneitekben. 25 Akkor mondának néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: Ugyanaz, amit kezdettől fogva mondtam nektek. 26 Sok mondandóm és ítélnivalóm van felőletek, de igaz, aki küldött engem; és elmondom a világnak, amit tőle hallottam. 27 Nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt nekik. 28 És monda nékik Jézus: Ha felemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és nem cselekszem magamtól semmit; de amint az én Atyám tanított engem, úgy mondom ezeket. 29 És aki küldött engem, velem van: nem hagyott engem egyedül az Atya; mert mindig azt teszem, ami neki tetszik. 30 Amikor ezeket a szavakat mondta, sokan hittek benne. 31 És monda Jézus a benne hívõ zsidóknak: Ha megmaradtok az én beszédemben, valóban az én tanítványaim vagytok; 32 És megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket. 33 Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és soha senkinek nem voltunk szolgai; hogyan mondod, hogy szabadok lesztek? 34 Jézus így válaszolt nekik: Bizony, bizony mondom néktek: Aki vétkezik, az a bűn szolgája. 35 És a szolga nem marad örökké a házban, hanem a Fiú marad örökké. 36 Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.
8. FEJEZET 1 Jézus felment az Olajfák hegyére. 2 És kora reggel ismét bement a templomba, és az egész nép hozzá ment; és leült, és tanította őket. 3 Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vittek hozzá, akit házasságtörésen fogtak el; és amikor középre állították, 4 Azt mondják néki: Mester, ezt az asszonyt házasságtörésben fogták el. 5 Mózes pedig megparancsolta nekünk a törvényben, hogy az ilyeneket meg kell kövezni; de mit mondasz? 6 Ezt mondták, kísértve őt, hogy vádolják őt. Jézus azonban lehajolt, és ujjával a földre írt, mintha nem hallotta volna őket. 7 Amikor tehát tovább kérdezősködtek, felemelkedett, és így szólt hozzájuk: Aki bűntelen köztetek, az vessen rá először követ. 8 És ismét lehajolt, és írt a földre. 9 A kik pedig ezt hallották, saját lelkiismeretüktől meggyőződve, egyenként kimentek, a legidősebbtől kezdve az utolsókig; és Jézus egyedül maradt, az asszony pedig középen állott. 10 Amikor Jézus felemelkedett, és nem látott senkit, csak az asszonyt, így szólt hozzá: Asszony, hol vannak a te vádlóid? senki sem ítélt el téged?
66
JÁNOS
37 Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok ölni engem, mert az én beszédemnek nincs helye bennetek. 38 Én azt mondom, amit Atyámnál láttam, ti pedig azt cselekszitek, amit atyátoknál láttatok. 39 Felelének és mondának néki: Ábrahám a mi atyánk. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám fiai volnátok, Ábrahám cselekedeteit csinálnátok. 40 Most azonban meg akartok ölni engem, azt az embert, aki igazat mondott nektek, amelyet Istentől hallottam: ezt nem Ábrahám tette. 41 Ti atyátok cselekedeteit cselekszitek. Akkor mondának néki: Nem paráznaságból születtünk; egy Atyánk van, méghozzá Isten. 42 Jézus monda nékik: Ha Isten volna a ti Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől indultam ki és jöttem; én sem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem. 43 Miért nem értitek beszédemet? még azért is, mert nem hallgatjátok szavamat. 44 Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait cselekszitek. Kezdettől fogva gyilkos volt, és nem tartózkodott az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot mond, a magáét beszéli, mert hazug és annak atyja. 45 És mivel az igazat mondom nektek, nem hisztek nekem. 46 Melyikőtök győz meg engem a bűnről? És ha igazat mondok, miért nem hisztek nekem? 47 Aki Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit: azért ne hallgassátok, mert nem vagytok Istentől. 48 Felelének azért a zsidók, és mondának néki: Nem jól mondjuk, hogy te szamaritánus vagy, és ördög van benned? 49 Felele Jézus: Nincs bennem ördög; de én tisztelem az én Atyámat, ti pedig meggyaláztok engem. 50 És nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keres és ítél. 51 Bizony, bizony mondom néktek: Ha valaki megtartja beszédemet, soha nem lát halált. 52 Akkor mondának néki a zsidók: Most már tudjuk, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, és a próféták; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, soha nem ízleli meg a halált. 53 Nagyobb vagy-e atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? a próféták pedig meghaltak: kit csinálsz te magad? 54 Jézus így válaszolt: Ha magamat tisztelem, semmi az én tiszteletem: az én Atyám tisztel engem; akiről azt mondjátok, hogy ő a ti Istenetek: 55 Mégsem ismertétek őt; de én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hazug leszek, mint te; de ismerem őt, és megtartom az ő beszédét. 56 A ti atyátok, Ábrahám örvendezett, hogy látja az én napomat, és látta, és örült. 57 Mondának azért néki a zsidók: Még nem vagy ötven esztendõs, és láttad Ábrahámot? 58 Jézus monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok. 59 Azután köveket szedtek fel, hogy rávegyék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból, átmenvén közöttük, és úgy ment el.
2 Tanítványai pedig megkérdezték tőle, mondván: Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született? 3 Jézus így válaszolt: Sem ez nem vétkezett, sem a szülei, hanem hogy Isten cselekedetei nyilvánuljanak meg benne. 4 Annak dolgait kell munkálkodnom, a ki elküldött engem, míg nappal van: eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. 5 Amíg a világban vagyok, én vagyok a világ világossága. 6 Amikor ezt mondta, a földre köpött, agyagot csinált a köpetből, és megkente agyaggal a vak szemét, 7 És monda néki: Eredj, mosakodj meg a Siloám tavában (ami értelmezés szerint elküldött.) Elméne azért, és megmosakodott, és eljött. 8 Mondának azért a szomszédok és azok, akik látták őt, hogy vak volt: Nem ez az, aki ült és koldul? 9 Némelyek azt mondták: Ő az, mások azt mondták: Olyan, mint ő, de ő azt mondta: Én vagyok az. 10 Ezért mondának néki: Hogyan nyílt meg a szemed? 11 Felele és monda: Egy ember, akit Jézusnak hívnak, agyagot csinált, és megkente a szemeimet, és ezt mondta nekem: Menj a Siloám tavához, és mosódj meg! 12 És mondának néki: Hol van? Azt mondta: Nem tudom. 13 Elvitték a farizeusokhoz azt, aki azelőtt vak volt. 14 És szombat volt, amikor Jézus az agyagot készítette, és kinyitotta a szemét. 15 Azután a farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan nyert a látása. Azt mondta nekik: Agyagot kent a szemeimre, és megmosakodtam, és látok. 16 Ezért mondták némelyek a farizeusok közül: Ez az ember nem Istentől való, mert nem tartja meg a szombatnapot. Mások azt mondták: Hogyan tehet ilyen csodákat a bűnös ember? És megosztottság támadt közöttük. 17 Ismét mondják a vaknak: Mit mondasz róla, hogy felnyitotta a te szemeidet? Azt mondta: Ő egy próféta. 18 De a zsidók nem hitték el felőle, hogy vak volt, és meglátott, mígnem fel nem hívták annak szüleit, aki már látott. 19 És megkérdezték tőlük, mondván: Ez a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született? akkor most hogy lát? 20 Szülei válaszoltak nekik, és ezt mondták: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és vakon született. 21 De mit lát most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg szemeit, nem tudjuk: nagykorú; kérdezd meg: ő maga beszél. 22 Ezeket a beszédeket mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mert a zsidók már megbeszélték, hogy ha valaki Krisztusnak vallja magát, azt ki kell zárni a zsinagógából. 23 Azért ezt mondták a szülei: Nagykorú; kérdezd meg tőle. 24 Azután ismét hívták a vak embert, és ezt mondták neki: Dicsérjétek Istent! Tudjuk, hogy ez bűnös. 25 Felele és monda: Hogy bűnös-e, vagy nem, nem tudom; egyet tudok, hogy míg vak voltam, most látom. 26 Ekkor ismét mondának néki: Mit tett veled? hogyan nyitotta ki a szemedet? 27 Felele nékik: Már megmondtam néktek, de nem hallottátok; miért akarjátok még egyszer hallani? ti is az ő tanítványai lesztek? 28 Akkor szidalmazták őt, és ezt mondták: Te vagy az ő tanítványa; de mi Mózes tanítványai vagyunk. 29 Tudjuk, hogy Isten szólt Mózeshez; nem tudjuk, honnan van ez.
9. FEJEZET 1 És amikor Jézus elhaladt mellette, meglátott egy embert, aki születésétől fogva vak volt.
67
JÁNOS
30 Felele az ember, és monda nékik: Miért csodálatos dolog ez, hogy nem tudjátok, honnan való, és mégis kinyitotta szemeimet. 31 Most már tudjuk, hogy az Isten nem hallgat meg a bûnösöket; de ha valaki Isten imádója, és az õ akaratát cselekszi, azt meghallgatja. 32 A világ kezdete óta nem hallották, hogy valaki megnyitotta volna a vakon született szemét. 33 Ha ez az ember nem Istentől volna, semmit sem tehetne. 34 Felelének és mondának néki: Te egészen bûnökben születtél, és te tanítasz minket? És kiűzték. 35 Jézus meghallotta, hogy kiűzték őt; és amikor megtalálta, monda néki: Hiszel-e az Isten Fiában? 36 Felele és monda: Ki az, Uram, hogy higgyek benne? 37 Jézus pedig monda néki: Mindketten láttad őt, és ő beszél veled. 38 És monda: Uram, én hiszek. És imádta őt. 39 Jézus pedig monda: Ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak; és hogy a látók megvakuljanak. 40 Néhány farizeus pedig, a kik vele valának, meghallották ezeket a szavakat, és mondának néki: Vajon mi is vakok vagyunk? 41 Jézus monda nékik: Ha vakok volnátok, nem volna bûnötök; de most azt mondjátok: Látunk; ezért megmarad a bűnöd.
17 Azért szeret engem az én Atyám, mert életemet adom, hogy visszavegyem. 18 Senki sem veszi el tőlem, hanem magamtól adom le. Van hatalmam letenni, és hatalmam van újra elvenni. Ezt a parancsolatot Atyámtól kaptam. 19 Ismét megosztottság támadt tehát a zsidók között e beszédek miatt. 20 Sokan azt mondták közülük: Ördög van benne, és megőrült; miért hallod őt? 21 Mások ezt mondták: Nem azok a beszédei, akikben ördög van. Felnyithatja-e az ördög a vak szemét? 22 És Jeruzsálemben volt a felszentelés ünnepe, és tél volt. 23 Jézus pedig járt a templomban, Salamon tornácában. 24 Ekkor körülmentek a zsidók, és ezt mondták neki: Meddig hagysz még kételkedni minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan. 25 Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, de ti nem hittetek: a tettek, amelyeket én teszek az én Atyám nevében, bizonyságot tesznek rólam. 26 De ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok, amint mondtam néktek. 27 Az én juhaim hallják a hangomat, és én ismerem őket, és követnek engem. 28 És örök életet adok nekik; és soha el nem vesznek, és senki sem ragadja ki őket az én kezemből. 29 Az én Atyám, a ki nékem adta õket, mindennél nagyobb; és senki sem ragadhatja ki őket Atyám kezéből. 30 Én és az én Atyám egyek vagyunk. 31 Ekkor a zsidók ismét köveket szedtek, hogy megkövezzék. 32 Felele nékik Jézus: Sok jót mutattam nektek az én Atyámtól; melyik cselekedetért köveztek meg engem? 33 Felelének néki a zsidók, mondván: Jó cselekedetért nem kövezünk meg téged; hanem az istenkáromlásért; és mert te, mint ember, Istennek teszed magad. 34 Jézus így válaszolt nekik: Nincs-e megírva a ti törvényetekben, hogy azt mondtam: Istenek vagytok? 35 Ha isteneknek nevezte azokat, akikhez az Isten beszéde jutott, és az Írás meg nem törhető; 36 Azt mondjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: Káromolsz; mert azt mondtam: Isten Fia vagyok? 37 Ha nem az én Atyám cselekedeteit cselekszem, ne higgyetek nekem. 38 Ha pedig cselekszem, ha nem hisztek nekem, higgyetek a cselekedeteknek, hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy az Atya énbennem van, és én őbenne. 39 Ezért újra keresték, hogy elfogják, de kiszabadult a kezükből, 40 És ismét elment a Jordánon túl arra a helyre, ahol János először keresztelt; és ott lakott. 41 Sokan pedig hozzá fordultak, és ezt mondták: János nem tett csodát; de minden igaz, amit János erről az emberről beszélt. 42 És ott sokan hittek benne.
10. FEJEZET 1 Bizony, bizony mondom néktek, aki nem az ajtón megy be a bárány aklába, hanem máshonnan mászik fel, az tolvaj és rabló. 2 De aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. 3 Neki nyit a portás; és a juhok hallják az ő szavát, és nevén szólítja a maga juhait, és kivezeti őket. 4 És amikor kiereszti a maga juhait, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. 5 És idegent nem követnek, hanem menekülnek előle, mert nem ismerik az idegenek szavát. 6 Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mik azok, amikről beszélt nekik. 7 Jézus ismét monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek, én vagyok a juhok ajtaja. 8 Mindazok, akik előttem jártak, tolvajok és rablók, de a juhok nem hallgattak rájuk. 9 Én vagyok az ajtó: ha valaki általam megy be, üdvözül, ki-be jár, és legelőt talál. 10 Nem azért jön a tolvaj, hanem lopni, ölni és pusztítani: azért jöttem, hogy életük legyen, és bõvölködjenek. 11 Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. 12 De aki béres, és nem a pásztor, akinek a juhok nem az övéi, az látja, hogy jön a farkas, elhagyja a bárányt, és elfut; és a farkas elkapja és szétszórja a juhokat. 13 A béres menekül, mert béres, és nem törődik a juhokkal. 14 Én vagyok a jó pásztor, és ismerem az én juhaimat, és ismernek az enyéim. 15 Amint ismer engem az Atya, úgy ismerem én is az Atyát; és életemet adom a juhokért. 16 És vannak más juhaim is, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is el kell hoznom, és meghallgatják az én szavamat; és egy akol és egy pásztor lesz.
11. FEJEZET 1 Egy Lázár nevű férfi beteg volt Betániából, Mária és nővére, Márta városából.
68
JÁNOS
2 (Mária volt az, aki felkente kenettel az Urat, és megtörölte a lábát hajával, akinek testvére, Lázár beteg volt.) 3 Azért küldtek hozzá nővérei, mondván: Uram, íme, akit szeretsz, beteg. 4 Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt: Nem halálos ez a betegség, hanem Isten dicsőségére, hogy általa az Isten Fia megdicsőüljön. 5 Jézus pedig szerette Mártát, nővérét és Lázárt. 6 Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, még két napig maradt ugyanazon a helyen, ahol volt. 7 Azután ezt mondta tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába. 8 Mondának néki az õ tanítványai: Mester, a zsidók régen meg akartak kövezni téged; és megint odamész? 9 Jézus így válaszolt: Nemde tizenkét órája van a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát. 10 De ha valaki éjszaka jár, megbotlik, mert nincs benne világosság. 11 Ezt mondta, és azután ezt mondta nekik: Lázár barátunk alszik; de elmegyek, hogy felkeltsem őt álmából. 12 Ekkor mondának tanítványai: Uram, ha alszik, jól teszi. 13 Jézus azonban a haláláról beszélt, de azt hitték, hogy álmában való pihenésről beszélt. 14 Jézus pedig nyíltan monda nékik: Lázár meghalt. 15 És örülök értetek, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek; mindazonáltal menjünk el hozzá. 16 Ekkor így szólt Tamás, akit Didimusnak hívnak, tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy vele együtt haljunk meg. 17 Amikor aztán Jézus megérkezett, azt találta, hogy már négy napja a sírban feküdt. 18 Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, körülbelül tizenöt távra. 19 És sokan elmentek a zsidók közül Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. 20 Márta pedig, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban ült a házban. 21 Ekkor Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 22 De tudom, hogy bármit is kérsz Istentől, még most is megadja neked. 23 Monda néki Jézus: A te testvéred feltámad. 24 Monda néki Márta: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. 25 Jézus monda néki: Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz énbennem, ha meghalt is, él. 26 És aki él és hisz énbennem, nem hal meg soha. elhiszed ezt? 27 Azt mondta neki: Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba. 28 És mikor ezt mondta, elment, és titokban magához hívatta Máriát, a nővérét, mondván: Megjött a Mester, és hív téged. 29 Amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá. 30 Jézus pedig még nem jött be a városba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele. 31 A zsidók tehát, akik vele voltak a házban, és vigasztalták őt, amikor látták Máriát, hogy sietve felkelt és
kiment, követték őt, mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon. 32 Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, leborult a lábaihoz, és így szólt hozzá: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 33 Amikor Jézus látta őt sírni, és a zsidókat is sírni, akik vele jöttek, felnyögött lélekben, és megrémült. 34 És monda: Hová tetted őt? Azt mondták neki: Uram, jöjj és lásd meg! 35 Jézus sírt. 36 Akkor mondának a zsidók: Íme, mennyire szerette őt! 37 És némelyek közülük ezt mondták: Vajon ez az ember, aki a vakok szemeit kinyitotta, nem okozhatta-e, hogy még ez az ember ne haljon meg? 38 Jézus tehát ismét magában nyögve megy a sírhoz. Ez egy barlang volt, és egy kő feküdt rajta. 39 Jézus ezt mondta: Vigyétek el a követ! Márta, a halott nővére így szólt hozzá: Uram, mostanra már bűzlik, mert már négy napja halott. 40 Monda néki Jézus: Nem mondtam-e néked, hogy ha hinni akarsz, meglátod az Isten dicsőségét? 41 Azután levették a követ arról a helyről, ahol a halottakat letették. Jézus pedig felemelte szemeit, és így szólt: Atyám, köszönöm neked, hogy meghallgattál. 42 És tudtam, hogy te mindig meghallgatsz engem, de a mellette álló nép miatt mondtam, hogy elhiggyék, te küldtél engem. 43 És amikor ezt mondta, nagy hangon kiáltott: Lázár, gyere elő! 44 És kijött a halott, kezével és lábával sírköntösbe kötözve, és arca kendővel volt megkötözve. Monda nékik Jézus: Oldjátok fel és engedjétek el. 45 Akkor sokan hittek benne a zsidók közül, akik Máriához mentek, és látták, amit Jézus tett. 46 Néhányan azonban elmentek közülük a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus. 47 Akkor tanácsot gyűjtöttek a főpapok és a farizeusok, és ezt mondták: Mit tegyünk? mert ez az ember sok csodát tesz. 48 Ha így hagyjuk őt békén, mindenki hinni fog benne, és eljönnek a rómaiak, és elveszik helyünket és nemzetünket. 49 Egyikük pedig, Kajafás nevű, ugyanabban az évben főpap volt, így szólt hozzájuk: Nem tudtok semmit, 50 És ne gondoljátok azt sem, hogy jó nekünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és ne vesszen el az egész nemzet. 51 Ezt pedig nem magától mondta, hanem főpap lévén abban az évben, megjövendölte, hogy Jézusnak meg kell halnia azért a nemzetért; 52 És nem csak ezért a nemzetért, hanem azért is, hogy egybe gyűjtse az Isten szétszórt fiait. 53 Ettől a naptól fogva együtt tanácskoztak, hogy megöljék őt. 54 Jézus tehát nem járt többé nyíltan a zsidók között; hanem elment onnan egy vidékre, közel a pusztához, egy Efraim nevű városba, és ott maradt az ő tanítványaival. 55 Közel volt a zsidók húsvétja, és sokan elmentek a vidékről Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak. 56 Akkor keresték Jézust, és a templomban állva beszélgettek egymás között: Mit gondoltok, hogy nem jön el a lakomára?
69
JÁNOS
57 A főpapok és a farizeusok pedig parancsot adtak, hogy ha valaki tudja, hol van, mutassa meg, hogy elvigyék.
26 Ha valaki szolgál nekem, kövessen engem; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: ha valaki szolgál nekem, azt tiszteli Atyám. 27 Most nyugtalan a lelkem; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától, de azért jöttem ebbe az órába. 28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet. Ekkor hang szólt a mennyből, mondván: Megdicsőítettem, és meg is fogom dicsőíteni. 29 A nép azért, a ki ott állott és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgött, mások pedig ezt mondták: Angyal beszélt vele. 30 Felele Jézus és monda: Ez a szó nem miattam szólt, hanem értetek. 31 Most van e világ ítélete: most e világ fejedelme kivetetik. 32 És én, ha felemeltetnek a földről, minden embert magamhoz vonzok. 33 Ezt mondta, jelezve, milyen halállal kell meghalnia. 34 Felele néki a nép: Hallottuk a törvényből, hogy Krisztus örökké megmarad; és hogyan mondod, hogy az ember Fiát fel kell emelni? ki ez az Emberfia? 35 Jézus ekkor így szólt hozzájuk: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg van világosságotok, nehogy sötétség szálljon rátok; mert aki sötétségben jár, nem tudja, hová megy. 36 Amíg világosságotok van, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondta Jézus, és eltávozott, és elrejtőzött előlük. 37 De bár annyi csodát tett előttük, mégsem hittek benne. 38 Hogy beteljesedjék Ésaiás próféta beszéde, amelyet mondott: Uram, ki hitte el a mi hírünket? és kinek jelent meg az Úr karja? 39 Ezért nem hitték el, mert Ésaiás ismét azt mondta: 40 Megvakította szemeiket, és megkeményítette szívüket; hogy ne lássanak szemükkel és ne értsenek szívükkel, és ne térjenek meg, és meg ne gyógyítsam őket. 41 Ezt mondta Ésaiás, amikor látta az ő dicsőségét, és beszélt róla. 42 Mindazonáltal a fővezérek közül is sokan hittek benne; de a farizeusok miatt nem vallották meg őt, nehogy kikerüljenek a zsinagógából. 43 Mert jobban szerették az emberek dicséretét, mint az Isten dicséretét. 44 Jézus kiáltott és monda: Aki hisz énbennem, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. 45 És aki lát engem, azt látja, aki küldött engem. 46 Világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon sötétségben. 47 És ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem hisz, nem ítélem el azt, mert nem azért jöttem, hogy ítéljem a világot, hanem hogy megtartsam a világot. 48 Aki megvet engem, és nem fogadja be szavaimat, annak van, aki ítélkezik felette. 49 Mert nem magamtól beszéltem; de az Atya, aki elküldött engem, parancsot adott nekem, hogy mit mondjak és mit mondjak. 50 És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet: azért amit mondok, azt mondom, amint az Atya mondta nékem.
12. FEJEZET 1 Jézus hat nappal húsvét előtt Betániába ment, ahol a halott Lázár volt, akit feltámasztott a halálból. 2 Ott készítettek neki vacsorát; és Márta szolgált, de Lázár egyike volt azoknak, akik vele együtt ültek az asztalnál. 3 És vett Mária egy font lándzsás kenetet, amely nagyon drága, és megkente Jézus lábát, és megtörölte a lábát hajával, és a ház megtelt a kenet szagával. 4 Akkor ezt mondja egyik tanítványa, Iskariótes Júdás, Simon fia, aki elárulja őt: 5 Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz fillérért, és nem adták a szegényeknek? 6 Ezt mondta, nem azért, hogy gondját viselje a szegényeknek; hanem azért, mert tolvaj volt, és nála volt a táska, és feltárta, ami abba volt. 7 És monda Jézus: Hagyd őt békén; temetésem napjára megőrizte ezt. 8 Mert szegények mindig vannak veletek; de én nem mindig. 9 Tudták tehát a zsidók közül sokan, hogy ott van, és nem csak Jézus miatt jöttek, hanem azért, hogy lássák Lázárt is, akit feltámasztott a halálból. 10 De a főpapok tanácskoztak, hogy Lázárt is megöljék; 11 Mert miatta sokan elmentek a zsidók közül, és hittek Jézusban. 12 Másnap sok ember jött az ünnepre, amikor meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, 13 Pálmaágakat fogott, elébe ment, és így kiáltott: Hozsánna! Áldott Izráel királya, aki jön az Úr nevében! 14 Jézus pedig, amikor talált egy szamarat, leült rá. ahogy meg van írva, 15 Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve. 16 Ezeket a dolgokat eleinte nem értették meg az ő tanítványai, de amikor Jézus megdicsőült, akkor eszébe jutott, hogy ezek róla meg vannak írva, és hogy ezeket tették vele. 17 A nép tehát, amely vele volt, amikor kihívta Lázárt a sírjából, és feltámasztotta a halálból, bizonyságot tett. 18 Ezért találkozott vele a nép is, mert hallották, hogy ezt a csodát tette. 19 Mondának azért a farizeusok egymás között: Értitek, hogy nem győztek semmit? íme, a világ elment utána. 20 És voltak köztük görögök is, akik feljöttek imádkozni az ünnepen. 21 Ugyanez elment tehát Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából való volt, és kérte őt, mondván: Uram, látni fogjuk Jézust. 22 Fülöp eljön, és elmondja Andrásnak, és András és Fülöp ismét elmondják Jézusnak. 23 Jézus pedig válaszolt nekik, mondván: Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön. 24 Bizony, bizony mondom néktek: Ha a búzaszem nem esik a földbe és el nem hal, egyedül marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. 25 Aki szereti életét, elveszti azt; és aki gyűlöli életét e világon, megőrzi azt az örök életre.
70
JÁNOS
13. FEJEZET
27 Sátán pedig bement őbelé. Akkor monda néki Jézus: Amit megteszel, tedd meg gyorsan. 28 Az asztalnál senki sem tudta, milyen szándékkal mondta ezt neki. 29 Mert némelyek azt gondolták, mivel Júdásnál volt a táska, hogy Jézus ezt mondta neki: Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre; vagy hogy adjon valamit a szegényeknek. 30 Azután, miután megkapta a sört, azonnal kiment, és este lett. 31 Ezért, amikor kiment, monda Jézus: Most dicsőült meg az Emberfia, és dicsőült meg benne az Isten. 32 Ha Isten megdicsőül benne, Isten is megdicsőíti önmagában, és azonnal megdicsőíti őt. 33 Gyermekeim, még egy kis ideig veletek vagyok. Keresni fogtok engem, és amint a zsidóknak mondtam: Ahová én megyek, ti nem jöhettek; szóval most azt mondom neked. 34 Új parancsolatot adok néktek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. 35 Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. 36 Simon Péter monda néki: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: Ahová én megyek, most nem követhetsz engem; de te utánam fogsz követni. 37 Péter monda néki: Uram, miért nem követhetlek most téged? Az életemet adom érted. 38 Felele néki Jézus: Életedet adod-é érettem? Bizony, bizony mondom néked: Nem szól a kakas, míg meg nem tagadsz háromszor.
1 Már a húsvét ünnepe előtt, amikor Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy elmenjen e világból az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világon voltak, mindvégig szerette őket. 2 És a vacsora véget ért, és az ördög most Iskariótes Júdásnak, Simon fiának szívébe vette, hogy elárulja őt. 3 Jézus tudta, hogy az Atya mindent az ő kezébe adott, és hogy Istentől jött, és Istenhez ment; 4 Felkel a vacsoráról, és letette ruháit; és vett egy törülközőt, és felövezte magát. 5 Azután vizet öntött egy tálba, és elkezdte megmosni a tanítványok lábát, és törölgetni a törülközővel, amellyel fel volt övezve. 6 Akkor elment Simon Péterhez, és Péter megkérdezte tőle: Uram, te mosod a lábamat? 7 Felele Jézus és monda néki: Mit csinálok, azt most nem tudod; de a későbbiekben tudni fogod. 8 Monda néki Péter: Soha ne mosd meg a lábamat. Jézus így válaszolt neki: Ha nem moslak meg, nincs részed velem. 9 Simon Péter monda néki: Uram, ne csak a lábam, hanem a kezem és a fejem is. 10 Monda néki Jézus: A megmosdatottnak nem kell csak a lábát megmosnia, hanem minden porcikájában tiszta; ti pedig tiszták vagytok, de nem mindnyájan. 11 Mert tudta, ki árulja el őt; azért monda: Nem vagytok mindnyájan tiszták. 12 Miután tehát megmosta a lábukat, felvette a ruháit, és újra leült, így szólt hozzájuk: Tudjátok, mit tettem veletek? 13 Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól mondjátok; mert ilyen vagyok. 14 Ha tehát én, a te Urad és Mestered, megmostam lábaidat; ti is meg kell mosnotok egymás lábát. 15 Mert példát adtam nektek, hogy úgy tegyetek, ahogy én tettem veletek. 16 Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az uránál; sem a küldető nem nagyobb annál, aki őt küldte. 17 Ha tudjátok ezeket, boldogok vagytok, ha megteszitek. 18 Nem mindnyájatokról beszélek: tudom, kit választottam, de hogy beteljesedjék az írás: Aki velem eszik kenyeret, felemeli a sarkát ellenem. 19 Most pedig azt mondom nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha meglesz, higgyétek, hogy én vagyok az. 20 Bizony, bizony mondom néktek, aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. 21 Amikor Jézus ezt mondta, megrendült lélekben, bizonyságot tett, és ezt mondta: Bizony, bizony mondom néktek, hogy közületek valaki elárul engem. 22 Ekkor a tanítványok egymásra néztek, kételkedve, hogy kiről beszél. 23 Jézus keblére támaszkodott pedig az egyik tanítványa, akit Jézus szeretett. 24 Simon Péter pedig intett neki, hogy kérdezze meg, ki az, akiről beszélt. 25 Az pedig Jézus mellén fekve monda néki: Uram, ki az? 26 Jézus így válaszolt: Ő az, akinek adok egy levet, ha bemártom. És miután bemártotta a levet, odaadta Iskariótes Júdásnak, Simon fiának.
14. FEJEZET 1 Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, higgyetek én is. 2 Az én Atyám házában sok lakóhely van: ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Megyek, hogy helyet készítsek neked. 3 És ha elmegyek és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magamhoz fogadlak titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. 4 És hova megyek, azt tudjátok, és azt az utat, amelyet tudtok. 5 Tamás monda néki: Uram, nem tudjuk, hová mész; és honnan tudjuk az utat? 6 Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. 7 Ha ismertek volna engem, ismernétek az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek és láttátok őt. 8 Monda néki Fülöp: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és elég nekünk. 9 Monda néki Jézus: Ennyi ideje vagyok veled, és mégsem ismertél meg engem, Fülöp? aki engem látott, látta az Atyát; és hogyan mondod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? 10 Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? a beszédeket, amelyeket mondok néktek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a cselekedeteket. 11 Higgyétek el nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem, vagy higgyetek nekem a tettekért.
71
JÁNOS
12 Bizony, bizony mondom néktek: aki hisz énbennem, az is meg fogja tenni azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és ezeknél nagyobb dolgokat fog tenni; mert én Atyámhoz megyek. 13 És bármit csak kértek az én nevemben, megteszem, hogy az Atya dicsőüljön a Fiúban. 14 Ha valamit kértek az én nevemben, megteszem. 15 Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsolataimat. 16 És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké; 17 Az igazság Lelke; akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt; mert veletek lakik és bennetek lesz. 18 Nem hagylak nyugtalanul, eljövök hozzád. 19 Még egy kis idő, és nem lát engem többé a világ; de ti láttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok. 20 Azon a napon megtudjátok, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én bennetek. 21 A ki ismeri az én parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, és én is szeretni fogom, és kijelentem magamat néki. 22 Monda néki Júdás, nem Iskariótes: Uram, hogyan lehet az, hogy nekünk mutatod meg magad, és nem a világnak? 23 Felele Jézus, és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédeimet; és az én Atyám szeretni fogja őt, és elmegyünk hozzá, és nála lakunk. 24 Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet; és a szó, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem. 25 Ezeket beszéltem néktek, még jelen vagyok veletek. 26 De a Vigasztaló, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, mindenre megtanít titeket, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. 27 Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek; nem úgy adom én néktek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, és ne féljen. 28 Hallottátok, amint azt mondtam néktek: Elmegyek, és visszatérek hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, mert azt mondtam: Az Atyához megyek, mert az én Atyám nagyobb nálam. 29 És most megmondtam nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha meglesz, higgyetek. 30 Ezentúl nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, és nincs bennem semmi. 31 Hanem hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát; és amint az Atya parancsolta nekem, úgy teszem is. Kelj fel, menjünk innen.
5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki bennem marad, és én őbenne, az hoz sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tehettek. 6 Ha valaki nem marad meg bennem, kivetik, mint a vessző, és elszárad; és az emberek összegyűjtik és tűzbe vetik, és megégnek. 7 Ha bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, azt kérjetek, amit akartok, és megadatik veletek. 8 Ebben dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; így lesztek az én tanítványaim. 9 Ahogyan az Atya szeretett engem, úgy szerettelek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. 10 Ha megtartjátok parancsolataimat, megmaradtok szeretetemben; miképen megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. 11 Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm bennetek maradjon, és a ti örömötök teljes legyen. 12 Ez az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. 13 Nincs emberben nagyobb szeretet annál, hogy valaki életét adja barátaiért. 14 Ti az én barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. 15 Ezentúl nem mondalak titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura. mert mindazt, amit Atyámtól hallottam, tudtotokra adtam. 16 Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. . 17 Ezeket parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást. 18 Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. 19 Ha e világból valók volnátok, a világ az övéit szeretné; de mivel nem vagytok a világból, hanem én választottalak ki titeket a világból, ezért gyűlöl titeket a világ. 20 Emlékezzetek arra a beszédre, amelyet mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, téged is üldözni fognak; ha megtartották az én beszédemet, megtartják a tiédet is. 21 De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem. 22 Ha nem jöttem volna, és nem szóltam volna hozzájuk, nem volna bûnök, de most nincs bûnök fedõje. 23 Aki engem gyűlöl, az én Atyámat is gyűlöli. 24 Ha nem cselekedtem volna közöttük azokat a cselekedeteket, amelyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak és gyűlölnek engem is, és az én Atyámat is. 25 De ez azért történik, hogy beteljesedjék az a beszéd, amely meg van írva az ő törvényükben: Ok nélkül gyűlöltek engem. 26 De amikor eljön a Vigasztaló, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, bizonyságot tesz rólam: 27 És ti is tanúskodjatok, mert velem voltatok kezdettől fogva.
15. FEJEZET 1 Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a földműves. 2 Minden ágat, amely nem terem bennem, levág, és minden ágat, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. 3 Most már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek. 4 Maradjatok bennem, és én is bennetek. Ahogy a vessző nem teremhet magától gyümölcsöt, hacsak a szőlőben nem marad; nem tudtok többet, csak ha énbennem maradtok.
72
JÁNOS
16. FEJEZET
26 Azon a napon az én nevemben kérni fogtok, és nem mondom néktek, hogy kérni fogom értetek az Atyát. 27 Mert maga az Atya szeret titeket, mert szerettek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki. 28 Kijöttem az Atyától, és eljöttem a világba: ismét elhagyom a világot, és az Atyához megyek. 29 Mondának néki tanítványai: Íme, most nyíltan beszélsz, és nem mondasz példabeszédet. 30 Most már biztosak vagyunk abban, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki kérdezzen tőled: ez által hisszük, hogy Istentől származol. 31 Jézus így válaszolt nekik: Most hisztek? 32 Íme, eljön az óra, igen, már eljött, hogy szétszóródtok, mindenki a magáéhoz, és békén hagytok engem; és mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. 33 Ezeket mondtam néktek, hogy békességetek legyen bennem. A világon nyomorúságotok lesz; Legyőztem a világot.
1 Ezeket mondtam nektek, hogy meg ne botránkozzatok. 2 Kivesznek titeket a zsinagógákból, és eljön az idő, hogy valaki megöl titeket, azt hiszi, hogy Isten szolgálatát végzi. 3 És ezeket teszik veletek, mert nem ismerték az Atyát, sem engem. 4 De ezeket azért mondtam nektek, hogy amikor eljön az ideje, emlékezzétek, hogy mondtam nektek róluk. És ezeket nem mondtam néktek az elején, mert én veletek voltam. 5 De most elmegyek ahhoz, aki küldött engem; és egyikőtök sem kérdezi tőlem: Hová mész? 6 De mivel ezeket mondtam nektek, szomorúság töltötte el szíveteket. 7 Mindazonáltal igazat adok nektek; Hasznos néktek, hogy elmenjek; mert ha nem megyek el, nem jön hozzátok a Vigasztaló; de ha elmegyek, elküldöm őt hozzátok. 8 És amikor eljön, megfeddi a világot a bűntől, az igazságosságtól és az ítélettől. 9 A bûnbõl, mert nem hisznek énbennem; 10 Igazságból, mert én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; 11 Ítéletről, mert e világ fejedelme megítéltetett. 12 Még sok mondanivalóm van nektek, de most nem tudjátok elviselni. 13 De amikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra, mert nem magától beszél; de amit hall, azt fogja mondani, és megmondja néktek az eljövendő dolgokat. 14 Ő dicsőít engem, mert az enyémből vesz, és megmutatja néktek. 15 Minden, a mije az Atyának van, az enyém: azért azt mondtam, hogy az enyémből vesz, és megmutatja néktek. 16 Egy kis idő, és nem láttok engem; és ismét egy kis idő, és megláttok engem, mert én az Atyához megyek. 17 És mondának némely tanítványai egymás között: Mi ez, amit mond nekünk: Egy kis idő, és nem láttok engem; és megint egy kis idő, és megláttok engem, és: Mert én megyek Apa? 18 Azt mondták azért: Mi ez, amit mond: Egy kis ideig? nem tudjuk megmondani, mit mond. 19 Jézus pedig tudta, hogy kérdezni akarnak tőle, és így szólt hozzájuk: Érdeklődjetek-e egymás között, amit mondtam: Egy kis idő, és nem láttok engem, és még egyszer egy kis idő, és megláttok engem ? 20 Bizony, bizony mondom néktek, hogy ti sírni fogtok és jajgatni fogtok, de a világ örülni fog; és ti szomorúak lesztek, de a ti szomorúságotok örömre változik. 21 Az asszony szomorkodik, mert eljött az ő órája; de mihelyt megszülte a gyermeket, nem emlékezik többé a szenvedésre, örömére, hogy férfiú születik e világra. 22 Most azért bánkódtok, de újra látlak titeket, és örülni fog a ti szívetek, és örömötöket senki sem veszi el tőletek. 23 És azon a napon semmit sem kértek tőlem. Bizony, bizony mondom néktek: Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 24 Eddig semmit sem kértetek az én nevemben: kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. 25 Ezeket mondtam néktek példabeszédekben; de eljön az idő, amikor többé nem szólok néktek példabeszédekben, hanem világosan megmondom nektek az Atyát.
17. FEJEZET 1 Ezeket a szavakat mondta Jézus, és az égre emelte szemeit, és így szólt: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged: 2 Amint hatalmat adtál neki minden test felett, hogy mindazoknak, akiket adtál neki, örök életet adjon. 3 Ez pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. 4 Megdicsőítettelek téged a földön, elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál. 5 És most, ó Atyám, dicsőíts meg engem önmagaddal azzal a dicsőséggel, amely nálad volt, mielőtt a világ lett. 6 Kinyilatkoztattam a te nevedet azoknak az embereknek, akiket nekem adtál e világból: a tieid voltak, és te adtál nekik nékem; és megtartották a te szavad. 7 Most már tudták, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. 8 Mert én megadtam nekik azokat a szavakat, amelyeket nekem adtál; és befogadták őket, és biztosan tudják, hogy tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem. 9 Én értük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál; mert a tieid. 10 És minden enyém a tied, és a tied az enyém; és megdicsőülök bennük. 11 És most már nem vagyok a világon, hanem ezek a világon, és én hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. 12 Míg velük voltam a világon, megőriztem őket a te nevedben: azokat, amelyeket nékem adtál, megtartottam, és senki sem veszett el közülük, csak a veszedelem fia; hogy a szentírás beteljesedjék. 13 És most hozzád megyek; és ezeket mondom a világban, hogy az én örömöm beteljesedjék bennük. 14 Nekik adtam a te igédet; és a világ gyűlölte őket, mert nem e világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. 15 Nem azért imádkozom, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. 16 Ők nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból való. 17 Szenteld meg őket igazságoddal: a te igéd igazság.
73
JÁNOS
18 Ahogyan te küldtél engem a világba, úgy küldtem én is őket a világba. 19 És érettük megszentelem magam, hogy ők is megszentelődjenek az igazság által. 20 Nem csak ezekért könyörgök, hanem azokért is, akik hisznek bennem az ő beszédük által; 21 Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek bennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. 22 És a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam; hogy egyek legyenek, ahogy mi is egyek vagyunk: 23 Én bennük, és te énbennem, hogy tökéletesek legyenek egyben; és hogy megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem. 24 Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok; hogy lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ teremtése előtt. 25 Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek téged, és ezek is tudják, hogy te küldtél engem. 26 És kihirdetem nékik a te nevedet, és hirdetni is fogom, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is bennük legyen.
16 Péter azonban kívül állt az ajtóban. Ekkor kiment az a másik tanítvány, akit a főpap ismert, és beszélt az ajtóőrzővel, és bevezette Pétert. 17 Monda azért Péternek a leány, a ki az ajtót õrizte: Nemde te is ennek az embernek a tanítványai közül való vagy? Azt mondja: nem vagyok az. 18 És ott álltak a szolgák és a szolgák, akik parazsat raktak; mert hideg volt, és melegedtek; Péter pedig velük állt, és melegedett. 19 A főpap ekkor megkérdezte Jézust a tanítványairól és az ő tanításáról. 20 Felele néki Jézus: Nyíltan szóltam a világnak; Valaha tanítottam a zsinagógában és a templomban, ahová a zsidók mindig felkeresnek; és titokban nem mondtam semmit. 21 Miért kérdezel engem? kérdezd meg azoktól, akik hallottak, mit mondtam nekik: íme, tudják, mit mondtam. 22 Mikor pedig ezt mondta, az egyik ott álló szolga megütötte Jézust a tenyerével, mondván: Te így válaszolsz a főpapnak? 23 Felele néki Jézus: Ha rosszat mondtam, tégy bizonyságot a gonoszról; de ha jól, miért ütsz meg engem? 24 Annás pedig megkötözve küldte Kajafás főpaphoz. 25 Simon Péter pedig felállt, és melegedett. Mondának azért néki: Nem vagy te is az ő tanítványai közül való? Ő tagadta, és azt mondta: Nem vagyok az. 26 A főpap egyik szolgája, rokona, akinek Péter levágta a fülét, ezt mondta: Nem láttalak-é veled a kertben? 27 Péter ekkor ismét tagadta, és azonnal megszólalt a kakas. 28 Ekkor elvitték Jézust Kajafástól az ítélet csarnokába. és ők maguk nem mentek be az ítélőterembe, hogy meg ne szennyezzék őket; hanem hogy megegyék a páskhát. 29 Pilátus pedig kiment hozzájuk, és monda: Milyen vádat emeltek e férfiú ellen? 30 Felelének és mondának néki: Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át neked. 31 Pilátus így szólt hozzájuk: Fogjátok meg, és ítélje meg törvényeitek szerint. Mondának azért néki a zsidók: Nem szabad senkit megölnünk. 32 Hogy beteljesedjék Jézus beszéde, amelyet mondott, jelezvén, milyen halállal kell meghalnia. 33 Pilátus ismét bement az ítélőterembe, és magához hívatta Jézust, és ezt mondta neki: Te vagy a zsidók királya? 34 Felele néki Jézus: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták ezt neked rólam? 35 Pilátus így válaszolt: Zsidó vagyok-e? A te nemzeted és a főpapok adtak át téged nekem: mit tettél? 36 Jézus így válaszolt: Nem e világból való az én országom; ha az én országom e világból való volna, akkor az én szolgáim harcolnának, hogy ne adjanak át a zsidóknak; de most nem innen van az én országom. 37 Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát? Jézus így válaszolt: Te azt mondod, hogy én király vagyok. Azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúskodjak az igazságról. Mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. 38 Monda néki Pilátus: Mi az igazság? És mikor ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és monda nékik: Nem találok benne semmi hibát. 39 De van egy szokásotok, hogy elengedek néktek egyet húsvétkor: vajon elengeditek-e néktek a zsidók királyát?
18. FEJEZET 1 Amikor Jézus ezeket mondta, kiment tanítványaival a Cedron patakon át, ahol egy kert volt, ahová bement tanítványaival. 2 És Júdás is, aki elárulta őt, ismerte a helyet, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival. 3 Júdás tehát, miután fogadott egy csapat embert és szolgát a főpapoktól és farizeusoktól, eljött oda lámpásokkal, fáklyákkal és fegyverekkel. 4 Jézus tehát tudta mindazt, ami reá vár, és kiment, és monda nékik: Kit kerestek? 5 Azt felelték neki: A názáreti Jézus. Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az. És Júdás is, aki elárulta őt, velük állt. 6 Amint ezt mondta nekik: Én vagyok, hátráltak, és a földre estek. 7 Ekkor ismét megkérdezte őket: Kit kerestek? És mondának: A názáreti Jézus. 8 Jézus így válaszolt: Megmondtam nektek, hogy én vagyok az; ha tehát engem kerestek, engedjétek meg ezeket: 9 Hogy beteljesedjék az a beszéd, a melyet mondott: Egyet sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál. 10 Ekkor Simon Péter, akinek kardja volt, kirántotta azt, és megütötte a főpap szolgáját, és levágta a jobb fülét. A szolgát Malkusnak hívták. 11 Akkor monda Jézus Péternek: Tedd a hüvelybe kardodat: nem ihatom meg azt a poharat, amelyet az én Atyám adott nekem? 12 Ekkor a sereg és a zsidók kapitánya és szolgái fogták Jézust, és megkötözték. 13 És elvezette őt először Annáshoz; mert ő volt Kajafás apósa, aki abban az évben főpap volt. 14 Kajafás volt az, aki tanácsot adott a zsidóknak, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért. 15 Simon Péter pedig követte Jézust, és egy másik tanítvány is, akit a főpap ismerte, és bement Jézussal a főpap palotájába.
74
JÁNOS
40 Ekkor ismét kiáltanak mindnyájan, mondván: Nem ez az ember, hanem Barabás. Barabás pedig rabló volt.
23 Ekkor a katonák, mikor Jézust keresztre feszítették, vevék a ruháit, és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt. és a kabátja is: most a kabát varrás nélküli volt, végig felülről szőtt. 24 Azt mondták tehát egymás között: Ne szaggassuk szét, hanem vessünk sorsot rá, kié legyen, hogy beteljesedjék az írás, amely ezt mondja: Felosztották maguk között az én ruhámat, és az én ruhámra sorsot vetettek. Ezeket a dolgokat tehát a katonák megtették. 25 Ott álltak pedig Jézus keresztje mellett az ő anyja, és anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, és Mária Magdolna. 26 Amikor tehát Jézus látta anyját és a tanítványt ott állni, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! 27 Ekkor így szólt a tanítványhoz: Íme a te anyád! És attól az órától fogva az a tanítvány a saját házába vitte. 28 Ezek után Jézus, tudván, hogy most már minden beteljesedett, hogy beteljesedjék az Írás, ezt mondja: Szomjazom. 29 Vala pedig egy edényt tettek tele ecettel, és megtöltöttek egy szivacsot ecettel, és izsópra helyezték, és a szájához tették. 30 Mikor azért Jézus megkapta az ecetet, így szólt: Elvégeztetett . 31 A zsidók azért kérték Pilátust, hogy eltörjék a lábukat, hogy ne maradjanak a kereszten szombaton a holttestek szombaton (mert az a szombat nagy nap volt), mivel ez volt az előkészület. elvitték. 32 Ekkor jöttek a katonák, és megtörték a lábát az elsőnek, és a másiknak, akit vele együtt feszítettek meg. 33 De amikor Jézushoz mentek, és látták, hogy már meghalt, nem törték meg a lábát. 34 De az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, és azonnal vér és víz jött ki belőle. 35 És aki látta, bizonyságot tett, és az ő bizonysága igaz, és tudja, hogy igazat mond, hogy higgyetek. 36 Mert ezek azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: Egy csontja sem törik el. 37 Egy másik írás pedig azt mondja: Ránéznek arra, akit átszúrtak. 38 Ezek után az arimatiai József, aki Jézus tanítványa volt, de titokban a zsidóktól való félelem miatt, könyörgött Pilátusnak, hogy vigye el Jézus testét, és Pilátus megengedte neki. Eljött tehát, és magához vette Jézus testét. 39 Eljött Nikodémus is, aki először éjjel jött Jézushoz, és mirha és aloe keveréket hozott, körülbelül száz font súlyú. 40 Azután fogták Jézus testét, és lenruhába tekerték a fűszerekkel, amint a zsidók eltemetik. 41 És azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert; a kertben pedig egy új sír, ahová még soha embert nem helyeztek. 42 Ott fektették azért Jézust a zsidók készülõdésének napja miatt; mert a sír közel volt.
19. FEJEZET 1 Pilátus azért fogta Jézust, és megostorozta. 2 A katonák pedig töviskoronát tűztek a fejére, és bíborruhát öltöttek rá, 3 És monda: Üdvözlégy, zsidók királya! és megütötték a kezükkel. 4 Pilátus azért ismét kiment, és így szólt hozzájuk: Íme, kihozom őt nektek, hogy megtudjátok, nem találok benne hibát. 5 Ekkor kijött Jézus, töviskoronát és bíbor ruhát viselve. Pilátus pedig monda nékik: Íme az ember! 6 Amikor a főpapok és a tisztek meglátták őt, kiáltoztak, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg! Pilátus így szólt hozzájuk: Fogjátok meg, és feszítsétek keresztre, mert nem találok benne hibát. 7 A zsidók így válaszoltak neki: Törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát. 8 Amikor Pilátus meghallotta ezt a beszédet, még jobban megijedt; 9 És ismét bement az ítélőterembe, és ezt mondta Jézusnak: Honnan vagy? Jézus azonban nem adott neki választ. 10 Akkor monda néki Pilátus: Nem szólsz-e hozzám? Nem tudod, hogy hatalmam van keresztre feszíteni, és hatalmam van elengedni? 11 Jézus így válaszolt: Semmi hatalmad nem lehetne én ellenem, ha felülről nem adatott volna meg néked; ezért nagyobb a bűne, aki engem kezedbe adott. 12 Ettől fogva Pilátus akarta őt szabadon bocsátani, de a zsidók kiáltoztak, mondván: Ha elengeded ezt, nem vagy a császár barátja; aki királlyá teszi magát, az a császár ellen szól. 13 Amikor Pilátus meghallotta ezt a beszédet, elővezette Jézust, és leült a bírói székbe azon a helyen, amelyet járdának hívnak, de héberül Gabbatának. 14 És a páskh előkészülete volt, a hatodik óra körül, és így szólt a zsidókhoz: Íme, a ti királyotok! 15 De ők ezt kiáltozták: Távolítsd el, távolítsd el, feszítsd meg! Monda nékik Pilátus: Keresztre feszítsem a ti királyotokat? A főpapok így válaszoltak: Nincs királyunk, csak császárunk. 16 Azután átadta őt nekik, hogy feszítsék keresztre. És elvitték Jézust, és elvitték. 17 És keresztjét hordozva kiment egy helyre, amelyet koponya helyének neveznek, és amelyet héberül Golgotának neveznek. 18 Ahol keresztre feszítették őt, és vele együtt két másikat, mindkét oldalon egyet, és Jézust középen. 19 Pilátus pedig írt egy címet, és feltette a keresztre. Az írás pedig ez volt: NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. 20 Ezt a címet aztán sokan olvasták a zsidók közül: mert a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz, és héberül, görögül és latinul írták. 21 Akkor mondának a zsidók főpapjai Pilátusnak: Ne írd: A zsidók királya! hanem azt mondta: Én vagyok a zsidók királya. 22 Pilátus így válaszolt: Amit írtam, azt megírtam.
20. FEJEZET 1 A hét első napján Mária Magdolna korán, amikor még sötét volt, eljön a sírhoz, és látja, hogy a követ levették a sírról. 2 Azután elfut, és odament Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és ezt mondta nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették.
75
JÁNOS
3 Kiment azért Péter és az a másik tanítvány, és a sírhoz mentek. 4 Összefutottak tehát mindketten, a másik tanítvány pedig megelőzte Pétert, és előbb ment a sírhoz. 5 És lehajolt, és benézett, és látta, hogy a vászonruhák hevernek; mégsem ment be. 6 Ekkor Simon Péter követte őt, és bement a sírba, és látta, hogy a vászonruhák hevernek, 7 És a kendő, amely a feje körül volt, nem a vászonruhával együtt feküdt, hanem egy helyen összetekerve. 8 Ekkor bement az a másik tanítvány is, aki először ment a sírhoz, és látta, és hitt. 9 Mert még nem ismerték az írást, hogy fel kell támadnia a halálból. 10 Ekkor a tanítványok ismét elmentek otthonukba. 11 Mária azonban kint állt a sírnál és sírt, és miközben sírt, lehajolt, és benézett a sírba, 12 És lát két angyalt ülni fehér ruhában, az egyik a fejnél, a másik a lábaknál, ahol Jézus teste feküdt. 13 És mondának néki: Asszony, miért sírsz? Azt mondta nekik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették. 14 És miután ezt mondta, megfordult, és látta Jézust állni, és nem tudta, hogy Jézus az. 15 Monda néki Jézus: Asszony, miért sírsz? kit keresel? Azt hitte, hogy ő a kertész, így szólt hozzá: Uram, ha elhoztad őt innen, mondd meg, hová fekteted, és elviszem. 16 Monda néki Jézus: Mária! Megfordult, és így szólt hozzá: Rabbóni! vagyis Mester. 17 Monda néki Jézus: Ne érints engem; mert még nem mentem fel az én Atyámhoz; hanem menjetek el a testvéreimhez, és mondjátok nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz; és az én Istenemnek és a te Istenednek. 18 Mária Magdolna eljött, és elmondta a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és ezt mondta neki. 19 Azon a napon este, a hét első napján, amikor bezárták az ajtókat, ahol a tanítványok összegyűltek a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt a közepén, és így szólt hozzájuk: Békesség néktek! 20 És amikor ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok pedig örültek, amikor meglátták az Urat. 21 Ekkor ismét monda nékik Jézus: Békesség néktek: amint engem Atyám küldött, én is úgy küldelek titeket. 22 És amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: Vegyétek a Szentlelket! 23 Akiknek megbocsátjátok bûneit, azok megbocsáttatnak; és akiknek bűneit megtartjátok, azok megtartatnak. 24 Tamás azonban, egy a tizenkettő közül, akit Didimusznak hívtak, nem volt velük, amikor Jézus eljött. 25 A többi tanítvány pedig monda néki: Láttuk az Urat. De ő ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezében a szögek nyomát, és nem dugom az ujjamat a szögek nyomába, és nem döföm a kezemet az oldalába, nem hiszem el. 26 Nyolc nap mulva pedig ismét bent voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Ekkor jött Jézus, az ajtók zárva voltak, és megállt középen, és így szólt: Békesség néktek! 27 Ekkor így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg kezeimet; és nyújtsd ide a kezedet, és dugd az oldalamba; és ne légy hitetlen, hanem hívő. 28 Tamás pedig felelvén, monda néki: Uram és Istenem.
29 Monda néki Jézus: Tamás, mert láttál engem, hittél; boldogok, akik nem látnak, de hisznek. 30 És sok más jelt is tett Jézus a tanítványai előtt, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben: 31 De ezek azért vannak megírva, hogy elhiggyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia; és hogy hittel életetek legyen az ő nevében. 21. FEJEZET 1 Ezek után Jézus ismét megjelent a tanítványoknak a Tibériai-tengernél; s ezzel bölcsen megmutatta magát. 2 Együtt voltak Simon Péter és Tamás, akit Didimusznak hívtak, és Nátánael, a galileai kánai, és Zebedeus fiai, és két másik tanítványa. 3 Simon Péter monda nékik: Elmegyek halászni. Azt mondják néki: Mi is veled megyünk. Kimentek, és azonnal hajóba szálltak; és azon az éjszakán semmit sem fogtak. 4 Mikor pedig reggel lett, Jézus a parton állt, de a tanítványok nem tudták, hogy Jézus az. 5 És monda nékik Jézus: Gyermekeim, van ennivalótok? Azt felelték neki: Nem. 6 És monda nékik: Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalára, és találtok. Ezért dobtak, és most nem tudták megrajzolni a halak sokaságáért. 7 Ezért az a tanítvány, akit Jézus szeretett, ezt mondta Péternek: Az Úr az. Amikor pedig Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára övezte halászkabátját, mert mezítelen volt, és a tengerbe vetette magát. 8 A többi tanítvány pedig egy kis hajóval jött; (mert nem messze voltak a szárazföldtől, hanem mintha kétszáz könyöknyire volna), húzták a hálót halakkal. 9 Amint a partra értek, meglátták ott a parazsat, a rárakott halat és a kenyeret. 10 Monda nékik Jézus: Hozzátok a halat, amelyet most fogtatok. 11 Simon Péter felment, és kihúzta a hálót a szárazföldre, tele nagy halakkal, százötvenhárommal; és mindannyian voltak, de a háló nem tört el. 12 Monda nékik Jézus: Gyertek és egyetek. És a tanítványok közül senki sem merte megkérdezni tőle: Ki vagy te? tudván, hogy az Úr az. 13 Akkor eljön Jézus, vesz kenyeret, és ad nekik halat is. 14 Ez már a harmadik alkalom, amikor Jézus megjelent tanítványainak, miután feltámadt a halálból. 15 Mikor tehát megvacsoráztak, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónás fia, jobban szeretsz-e engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; tudod, hogy szeretlek. Monda néki: Legeltesd bárányaimat. 16 Másodszor is monda néki: Simon, Jónás fia, szeretsz-e engem? Monda néki: Igen, Uram; tudod, hogy szeretlek. Monda néki: Legeltesd juhaimat. 17 Harmadszor monda néki: Simon, Jónás fia, szeretsz-e engem? Péter elszomorodott, mert harmadszor is így szólt hozzá: Szeretsz engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; tudod, hogy szeretlek. Monda néki Jézus: Legeltesd juhaimat. 18 Bizony, bizony mondom néked, amikor fiatal voltál, felövezted magad, és ott jártál, amerre akarsz; de ha megöregszel, nyújtsd ki kezeidet, és más fog felövezni és elvinni, ahová akarsz. nem tenné.
76
JÁNOS
19 Ezt mondta, jelezvén, milyen halállal kell dicsőítenie Istent. És mikor ezt mondta, így szólt hozzá: Kövess engem! 20 Péter pedig megfordulván, látta, hogy követi a tanítvány, akit Jézus szeretett. aki a vacsora közben is mellére támaszkodott, és ezt mondta: Uram, ki az, aki elárul téged? 21 Péter látván őt, monda Jézusnak: Uram, és mit tegyen ez? 22 Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy maradjon, míg eljövök, mit jelent ez neked? kövess engem. 23 Akkor elterjedt ez a beszéd a testvérek között, hogy az a tanítvány ne haljon meg. Jézus azonban nem mondta neki: Nem hal meg; de ha akarom, hogy maradjon, míg eljövök, mit jelent ez neked? 24 Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és megírta ezeket; és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz. 25 És még sok más dolog is van, amit Jézus tett, amelyeket, ha mindegyiket meg kell írni, azt hiszem, még maga a világ sem tudná befogadni azokat a könyveket, amelyeket meg kell írni. Ámen.
77
Az Apostolok Cselekedetei
21 Ezért ezek közül az emberek közül, akik velünk voltak mindaddig, amíg az Úr Jézus be- és kijárt közénk, 22 János megkeresztelkedésétől kezdve egészen addig a napig, amikor felvették tőlünk, fel kell rendelni, hogy velünk legyen tanúja feltámadásának. 23 És kijelöltek kettőt, Józsefet, akit Barsabásnak hívtak, akit Justusnak hívtak, és Mátyást. 24 És imádkoztak, és ezt mondták: Uram, aki ismered minden ember szívét, mutasd meg, hogy e kettő közül választottál-e? 25 Hogy részt vegyen ebben a szolgálatban és apostoli szolgálatban, amelyből Júdás vétkével kiesett, hogy a maga helyére menjen. 26 És kiadták sorsukat; és Mátyásra esett a sors; és a tizenegy apostol közé tartozott.
1. FEJEZET 1 Az előbbi értekezést készítettem, ó, Teofil, mindarról, amit Jézus elkezdett tenni és tanítani, 2 Egészen addig a napig, amelyen felvették, azután a Szentlélek által parancsokat adott az általa kiválasztott apostoloknak: 3 Akinek szenvedélye után sok tévedhetetlen bizonyítékkal is elevenen mutatkozott be, negyven napon át látván őket, és beszélt az Isten országára vonatkozó dolgokról. 4 És amikor egybegyűltek velük, megparancsolta nekik, hogy ne menjenek el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére, amelyet, azt mondja, hallottátok tőlem. 5 Mert János valóban vízzel keresztelt; de nem sok nap múlva megkeresztelkedtetek Szentlélekkel. 6 Amikor azért összegyűltek, megkérdezték tőle, mondván: Uram, visszaállítod-e ebben az időben a királyságot Izráelnek? 7 És monda nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket és az évszakokat, amelyeket az Atya a maga hatalmába adott. 8 De hatalmat kaptok, mihelyt a Szentlélek eljön hozzátok, és tanúim lesztek mind Jeruzsálemben, mind egész Júdeában, mind Szamáriában, mind a föld végső határáig. 9 És mikor ezeket mondta, mikor látták, felemelték; és egy felhő elvette őt szemük elől. 10 És miközben mereven az ég felé néztek, amint felment, íme, két férfi állt mellettük fehér ruhában; 11 A ki azt is mondta: Galileai férfiak, miért álltok fel, és a mennybe néztek? ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe. 12 Azután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfának nevezett hegyről, amely Jeruzsálemtől szombatnapi útra van. 13 Mikor pedig beértek, felmentek egy felső szobába, ahol Péter, Jakab és János, András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia és Simon Zélóta lakott. és Júdás, Jakab testvére. 14 Mindnyájan egy egyetértéssel imádkoztak és könyörögtek, az asszonyokkal és Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel. 15 Azokban a napokban Péter felállt a tanítványok közé, és így szólt: (a nevek száma összesen körülbelül százhúsz volt, 16 Férfiak és atyámfiai, be kellett teljesednie ennek az írásnak, amelyet a Szentlélek Dávid szájával korábban mondott Júdásról, aki vezér volt azoknak, akik elvitték Jézust. 17 Mert közénk volt számlálva, és részt vett e szolgálatban. 18 Ez az ember pedig vett egy szántót a gonoszság jutalmával; és hanyatt-homlok zuhant, szétrepedt a közepén, és minden belei kifolytak. 19 És ez ismertté volt Jeruzsálem minden lakója előtt; amennyiben azt a mezőt a megfelelő nyelvükön Aceldámának nevezik, vagyis a vér mezőjének. 20 Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakhelye pusztaság, és senki se lakjék benne, és az ő püspökét más vegye el.
2. FEJEZET 1 Mikor pedig elérkezett a pünkösd napja, mindnyájan egykedvűen egy helyen voltak. 2 És hirtelen zúgás támadt az égből, mint egy erős szél, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. 3 És megjelentek nekik hasított nyelvek, mint a tűz, és mindegyikükre ráült. 4 És mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és elkezdtek más nyelveken szólni, amint a Lélek adott nekik szólni. 5 És laktak Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nemzetből az ég alatt. 6 Mikor pedig ez elhangzott, összegyűlt a sokaság, és megzavarodott, mert mindenki hallotta őket a maga nyelvén beszélni. 7 Mindnyájan csodálkoztak és csodálkoztak, mondván egymásnak: Íme, nem galileaiak-e mindnyájan, akik beszélnek? 8 És hogyan halljuk mi kiki a saját nyelvünkön, amelyen születtünk? 9 Párthusok, médek, elámiak és Mezopotámiában, Júdeában és Kappadókiában, Pontusban és Ázsiában lakók, 10 Frígia és Pamfília Egyiptomban és Líbiának a Ciréné körüli részein, és Róma idegenei, zsidók és prozeliták, 11 Krétaiak és arabok, halljuk őket, amint a mi nyelvünkön beszélik Isten csodálatos műveit. 12 Mindnyájan csodálkoztak és kételkedtek, mondván egymásnak: Mit jelent ez? 13 Mások gúnyolódva mondták: Ezek az emberek tele vannak újborral. 14 Péter azonban felállt a tizenegyen, felemelte hangját, és így szólt hozzájuk: Júdeai férfiak és mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok, ez legyen tudtotokra, és hallgassatok szavaimra! 15 Mert ezek nem részegek, a mint gondoljátok, mert csak a napnak harmadik órája van. 16 De ez az, amit Jóel próféta mondott; 17 És lészen az utolsó napokban, azt mondja Isten, kiárasztok lelkemből minden testre, és fiaitok és leányaitok prófétálnak, ifjaitok látomásokat látnak, és véneitek álmokat álmodnak. : 18 És szolgáimra és szolgálóleányaimra kiárasztom Lelkemet azokban a napokban; és prófétálni fognak: 19 És csodákat teszek fent az égben, és jeleket lent a földön; vér, tűz és füstgőz: 20 A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úrnak nagy és nevezetes napja.
78
Az Apostolok Cselekedetei
21 És lészen, hogy aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. 22 Izráel férfiai, halljátok e beszédeket; A názáreti Jézus, egy olyan ember, akit Isten megtapasztalt közöttetek csodákkal, csodákkal és jelekkel, amelyeket Isten általa végzett közöttetek, amint azt ti is tudjátok: 23 Őt, akit Isten határozott tanácsa és előrelátása megszabadított, elfogtátok, és gonosz kezek által keresztre feszítettétek és megöltétek. 24 Akit feltámasztott az Isten, feloldva a halál fájdalmait, mert lehetetlen volt, hogy megtartsák azt. 25 Mert Dávid azt mondja róla, hogy mindig előre láttam az Urat arcom előtt, mert jobb kezemen van, hogy meg ne tántorodjak. 26 Ezért ujjongott az én szívem, és ujjongott a nyelvem; sőt testem is megnyugszik a reményben: 27 Mert nem hagyod lelkemet a pokolban, és nem engeded meg a te Szentednek, hogy romlást lásson. 28 Megismertetted velem az élet útjait; örömmel töltesz el engem arcoddal. 29 Férfiak és atyámfiai, hadd szóljak néktek Dávid pátriárkáról, hogy meghalt és eltemették, és sírja mind a mai napig velünk van. 30 Azért próféta lévén, és tudván, hogy Isten esküvel esküdött neki, hogy az ő derekának gyümölcséről, test szerint feltámasztja Krisztust, hogy trónján üljön; 31 Amint ezt korábban látta, Krisztus feltámadásáról beszélt, hogy lelke nem maradt a pokolban, sem teste nem látott romlást. 32 Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi mindnyájan tanúi vagyunk. 33 Mivel tehát az Isten jobbja felől felmagasztaltatott, és miután megkapta az Atyától a Szentlélek ígéretét, kiontotta ezt, amit most láttok és hallotok. 34 Mert Dávid nem ment fel az egekbe, hanem ő maga mondja: Mondta az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől! 35 Amíg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem. 36 Tudja meg azért Izráel egész háza, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette ugyanazt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek. 37 Amikor ezt meghallották, megszorult a szívük, és ezt mondták Péternek és a többi apostolnak: Férfiak és atyámfiai, mit tegyünk? 38 Péter ekkor így szólt hozzájuk: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében a bűnök bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. 39 Mert néktek szól az ígéret, és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, akik távol vannak, akiket elhív az Úr, a mi Istenünk. 40 És sok más szóval is bizonyságot tett és buzdított, mondván: Mentsétek meg magatokat e gonosz nemzedéktől. 41 Azután megkeresztelkedtek, akik örömmel fogadták az ő szavát, és ugyanazon a napon mintegy háromezer lélek gyarapodott hozzájuk. 42 És kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, valamint a kenyértörésben és az imádságban. 43 És félelem támadt minden lélekben, és sok csoda és jel történt az apostolok által.
44 És mindnyájan, a kik hittek, együtt valának, és mindenük közös volt; 45 És eladták vagyonukat és jószágukat, és szétosztották minden embernek, amint mindenkinek szüksége volt. 46 Ők pedig, mindennap egy akarattal a templomban tartózkodván, és házról házra szegték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel ették húsukat, 47 Dicsérjétek Istent, és kegyelmezzetek az egész nép előtt. És az Úr naponta hozzáadott a gyülekezethez, akiket meg kellett menteni. 3. FEJEZET 1 Péter és János pedig együtt mentek fel a templomba az imádság órájában, a kilencedik óra volt. 2 És vittek egy sánta embert az anyja méhétől fogva, akit naponta a szépnek nevezett templom kapujához fektettek, hogy alamizsnát kérjenek azoktól, akik bementek a templomba; 3 Aki látta, hogy Péter és János a templomba készülnek menni, alamizsnát kértek. 4 Péter pedig rászegezte tekintetét Jánossal együtt, és így szólt: Nézz ránk! 5 És figyelt rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. 6 Péter pedig monda: Ezüst és arany nincs nálam; de amim van, azt neked adom: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj. 7 És megfogta őt a jobb kezénél, és felemelte, és azonnal megerősödtek lábai és bokái. 8 Ő pedig felugrott, felállt, járt, és bement velük a templomba, járt, szökdécselt, és dicsérte az Istent. 9 És látta őt az egész nép, amint sétál és dicséri az Istent. 10 És megtudták, hogy ő ül alamizsnáért a templom szép kapujában, és eltelének csodálkozással és csodálkozással, ami vele történt. 11 És amint a meggyógyult sánta fogta Pétert és Jánost, az egész nép összefutott hozzájuk a tornácon, amelyet Salamonénak neveznek, nagy csodálkozással. 12 Péter pedig ezt látván, monda a népnek: Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen? vagy miért néztek ránk oly komolyan, mintha saját erőnkből vagy szentségünkből tettük volna ezt az embert járni? 13 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáink Istene dicsőítette az ő Fiát, Jézust; akit átadtatok, és megtagadtátok őt Pilátus előtt, amikor elhatározta, hogy elengedi. 14 Ti pedig megtagadtátok a Szentet és az Igazat, és azt kívántátok, hogy gyilkost adjanak nektek; 15 És megölte az élet fejedelmét, a kit Isten feltámasztott a halálból; aminek mi vagyunk a tanúi. 16 És az ő neve az ő nevében való hit által megerősítette ezt az embert, akit láttok és ismertek; igen, az általa való hit adta meg neki ezt a tökéletes szilárdságot mindnyájatok előtt. 17 És most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtétek, mint a ti fejedelmeitek is. 18 De a melyeket Isten minden prófétáinak szája által korábban megmutatott, hogy Krisztusnak szenvednie kell, azt beteljesítette. 19 Térjetek meg tehát, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek bűneitek, amikor eljön a felüdülés ideje az Úr színe elől;
79
Az Apostolok Cselekedetei
20 És elküldi Jézus Krisztust, akit korábban hirdettek nektek: 21 Akit a mennynek be kell fogadnia mindaddig, amíg a dolgok helyreállnak, a melyeket Isten szólt minden szent prófétáinak szája által a világ kezdete óta. 22 Mert valóban ezt mondta Mózes az atyáknak: Prófétát támaszt az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, hozzám hasonlót; Őt halljátok meg mindenben, amit mond nektek. 23 És lészen, hogy minden lélek, aki nem hallgat arra a prófétára, kivész a nép közül. 24 Igen, és az összes próféta Sámueltől kezdve, és a későbbiek, akik beszéltek, szintén megjövendölték ezeket a napokat. 25 Ti a próféták fiai vagytok, és annak a szövetségnek, amelyet Isten kötött atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a föld minden nemzetségei. 26 Először is hozzátok támasztotta az Isten az ő Fiát, Jézust, hogy megáldjon titeket, hogy mindenkit elfordítson bűneitől.
17 De hogy ne terjedjen tovább a nép között, fenyegessük meg őket szigorúan, hogy ezentúl senkinek se szóljanak e néven. 18 És elhívták őket, és megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. 19 Péter és János pedig felelvén, mondának nékik: Hogy helyes-e Isten szemében, hogy inkább rátok hallgatunk, mint Istenre, ítéljétek meg. 20 Mert nem tehetjük ki, hogy ne mondjuk azt, amit láttunk és hallottunk. 21 Amikor tehát tovább fenyegették őket, elbocsátották őket, és nem találtak semmit, hogyan büntethetnék meg őket a nép miatt, mert mindenki dicsőítette Istent azért, ami történt. 22 Mert negyven esztendősnél idősebb volt az a férfi, akinél a gyógyulásnak ez a csodája megmutatkozott. 23 És miután elengedték őket, elmentek a saját csapatukhoz, és elbeszélték mindazt, amit a főpapok és a vének mondtak nekik. 24 Amikor ezt meghallották, egy akarattal felemelték hangjukat Istenhez, és így szóltak: Uram, te vagy az Isten, aki teremtetted az eget és a földet és a tengert és mindazt, ami bennük van. 25 Ki mondta a te szolgád, Dávid szájával: Miért dühöngének a pogányok, és miért képzelnek hiábavalóságot a népek? 26 Felkeltek a föld királyai, és összegyűltek a fejedelmek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen. 27 Mert igazságból gyűltek össze a te szent gyermeked, Jézus ellen, akit felkentél, Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael fiaival együtt, 28 Mert megtenni mindazt, amit a te kezed és a te tanácsod elõre elhatározott, hogy meg kell tenni. 29 És most, Uram, nézd meg fenyegetéseiket, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal mondják a te igédet, 30 Kinyújtva kezed, hogy gyógyíts; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent gyermeked, Jézus neve által. 31 Amikor pedig imádkoztak, megrendült a hely, ahol egybegyűltek; és mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és bátran hirdették Isten szavát. 32 A hívõk sokasága pedig egy szívû és egy lelkû volt, és senki sem mondta, hogy azok közül, a kiknek birtoka van, az övé. de minden közös volt bennük. 33 És nagy erővel tanúságot tettek az apostoloknak az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. 34 Nem volt köztük hiányzó sem, mert a kik földek vagy házak birtokosai voltak, eladták azokat, és elhozták az eladott dolgok árát, 35 És letették azokat az apostolok lábai elé, és szétosztották mindenkinek, amint szüksége volt rá. 36 Józsés pedig, akit az apostolok Barnabásnak neveztek, lévita, és Ciprus országából való, 37 Volt földje, eladta, és elhozta a pénzt, és az apostolok lábai elé tette.
4. FEJEZET 1 És amint a néphez szóltak, rájuk törtek a papok, a templomparancsnok és a szadduceusok, 2 Elszomorodva, hogy tanították a népet, és Jézus által hirdették a halálból való feltámadást. 3 És rájuk vetették a kezüket, és másnapig tartották őket, mert már este volt. 4 Sokan azonban hittek azok közül, akik hallották az igét; és a férfiak száma körülbelül ötezer volt. 5 És lőn másnap, hogy fejedelmeik, véneik és írástudóik, 6 Annás főpap, Kajafás, János és Sándor, és mindazok, akik a főpap nemzetségéből voltak, összegyűltek Jeruzsálemben. 7 És mikor középre állították őket, megkérdezték: Milyen hatalommal vagy milyen néven tetted ezt? 8 Péter ekkor Szentlélekkel eltelve monda nékik: Ti a nép fejedelmei és Izráel vénei! 9 Ha ma megvizsgálnak minket a tehetetlen emberrel való jó cselekedetről, mi módon lett meggyógyulva? 10 Legyen tudtotok mindnyájan és Izráel egész népe előtt, hogy a názáreti Jézus Krisztus nevében, akit ti keresztre feszítettek, akit Isten feltámasztott a halálból, ő általa áll itt előttetek épségben ez az ember. 11 Ez az a kő, amelyet ti építők semmivé tettetek, és ez lett a szöglet feje. 12 Nincs üdvösség másban sem, mert nem adatott az embereknek más név az ég alatt, amely által üdvözülhetnénk. 13 Amikor pedig látták Péter és János merészségét, és látták, hogy tanulatlan és tudatlan emberek, elcsodálkoztak; és tudomást szereztek róluk, hogy Jézussal voltak. 14 És látván, hogy az ember, aki meggyógyult, ott áll velük, semmit sem tudtak ellene mondani. 15 De amikor megparancsolták nekik, hogy menjenek ki a tanácsból, tanácskoztak egymás között: 16 Mondván: Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? mert hogy valóban figyelemre méltó csoda történt általuk, az nyilvánvaló mindazoknak, akik Jeruzsálemben laknak; és nem tagadhatjuk.
5. FEJEZET 1 Egy Anániás nevű férfi pedig feleségével, Safirával együtt eladott egy birtokot, 2 És visszatartotta az ár egy részét, a felesége is tudomást szerzett róla, egy részét elhozta, és az apostolok lábaihoz tette.
80
Az Apostolok Cselekedetei
3 Péter pedig monda: Anániás, miért töltötte meg a Sátán a te szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és visszatartsd a föld árának egy részét? 4 Amíg megmaradt, nem a tiéd volt-e? és miután eladták, nem volt-é a te hatalmadban? miért gondoltad ezt a szívedben? nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. 5 Anániás pedig hallván ezeket a beszédeket, leborult, és kiadta a lelkét, és nagy félelem támadt mindazokon, akik ezeket hallották. 6 Az ifjak pedig felkeltek, feltekerték, kivitték és eltemették. 7 És ez körülbelül három órával azután történt, amikor a felesége bement, nem tudta, mi történt. 8 Péter pedig így válaszolt neki: Mondd meg, eladtad-e ennyiért a földet? És azt mondta: Igen, ennyiért. 9 Péter pedig monda néki: Hogy lehet, hogy megegyeztetek, hogy megkísértsétek az Úr Lelkét? íme, azoknak lábai, akik eltemették férjedet, az ajtó előtt vannak, és kivisznek téged. 10 Azután azonnal leesett az ő lábai elé, és kiadta a szellemet, és bementek az ifjak, és holtan találták, és elvitték őt, és eltemették a férje mellé. 11 És nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet, és mindazokat, akik hallották ezeket. 12 És az apostolok keze által sok jel és csoda történt a nép között; (és mindnyájan egy egyetértéssel voltak Salamon tornácában. 13 A többiek közül pedig senki sem mert csatlakozni hozzájuk, hanem a nép magasztalta őket. 14 És a hívők egyre inkább hozzáadódtak az Úrhoz, férfiak és nők sokasága.) 15 Olyannyira, hogy kihozták a betegeket az utcára, és ágyra és heverőre fektették őket, hogy legalább az elhaladó Péter árnyéka beárnyékoljon néhányukat. 16 Sokan jöttek is ki a környező városokból Jeruzsálembe, hozván betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket, és meggyógyultak mindnyájan. 17 Ekkor felkelt a főpap és mindazok, akik vele voltak (ez a szadduceusok szekta), és elteltek haraggal, 18 És az apostolokra tették kezeiket, és a közös börtönbe helyezték őket. 19 De az Úr angyala éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kihozta őket, és így szólt: 20 Menjetek, álljatok fel, és mondjátok el a templomban a népnek ennek az életnek minden szavát. 21 Mikor pedig ezt meghallották, korán reggel bementek a templomba, és tanítottak. De eljött a főpap és a vele levők, és összehívták a tanácsot és Izráel fiainak egész testületét, és elküldték a börtönbe, hogy elhozzák őket. 22 De amikor a szolgák megérkeztek, és nem találták őket a börtönben, visszatértek, és ezt mondták: 23 Mondván: A börtönt valóban bezárva találtuk teljes biztonsággal, az őrzőket pedig kint állva az ajtók előtt; de mikor kinyitottuk, nem találtunk bent embert. 24 Amikor pedig a főpap, a templomkapitány és a főpapok meghallották ezeket, kételkedtek bennük, hogy ennek mi lesz a következménye. 25 Ekkor odament valaki, és ezt mondta nekik: Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban állnak, és tanítják a népet.
26 Akkor elment a kapitány a szolgákkal, és erőszak nélkül elhozta őket, mert féltek a néptől, hogy meg ne kövezzék őket. 27 Mikor pedig elhozták őket, a tanács elé állították, és a főpap megkérdezte őket: 28 Mondván: Nem parancsoltuk-e szigorúan néktek, hogy ne tanítsatok ebben a névben? és íme, betöltöttétek Jeruzsálemet tanításotokkal, és ennek az embernek a vérét akarjátok ránk hozni. 29 Péter és a többi apostol így válaszolt: Inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mint az embereknek. 30 A mi atyáink Istene támasztotta fel Jézust, akit megöltetek, és felakasztottatok egy fára. 31 Őt Isten fejedelemmé és üdvözítővé emelte jobbjával, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek. 32 És mi vagyunk a tanúi ezeknek a dolgoknak; és a Szentlélek is, akit Isten adott azoknak, akik engedelmeskednek neki. 33 Amikor ezt meghallották, megsajdult a szívük, és azt tanácsolták, hogy megölik őket. 34 Ekkor felállt a tanácsban egy farizeus, akit Gamalielnek hívtak, a törvénytudós, aki hírnevet szerzett az egész nép körében, és megparancsolta, hogy helyezzenek el egy kis helyet az apostoloknak; 35 És monda nékik: Izráel férfiai, vigyázzatok magatokra, mit akartok tenni, ha ezekkel az emberekkel illetök. 36 Mert e napok előtt felkelt Theudas, dicsekvévén, hogy ő valaki; a kihez mintegy négyszáz ember csatlakozott: akit megöltek; és mindnyájan, akik engedelmeskedtek neki, szétszóródtak és semmivé lettek. 37 Ez után felkelt a galileai Júdás a vámszedés napjaiban, és sok népet vonzott maga után; és mindannyian, akik engedelmeskedtek neki, szétszóródtak. 38 És most azt mondom néktek: Tartózkodjatok ezektől az emberektől, és hagyjátok békén őket, mert ha ez a tanács vagy ez a munka emberektől van, akkor semmivé lesz. 39 De ha Istentől van, nem tudjátok megdönteni; nehogy Isten ellen harcolónak találjanak. 40 És egyetértettek vele, és amikor hívták az apostolokat, és megverték őket, megparancsolták, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és elbocsátották őket. 41 És eltávoztak a tanács színe elől, örvendezve, hogy méltónak tartják őket, hogy szégyent viseljenek az ő neve miatt. 42 És mindennap a templomban és minden házban nem szűntek meg tanítani és hirdetni Jézus Krisztust. 6. FEJEZET 1 Azokban a napokban pedig, amikor a tanítványok száma megszaporodott, a görögök zúgolódása támadt a héberek ellen, mert özvegyeiket figyelmen kívül hagyták a mindennapi szolgálatban. 2 Ekkor a tizenkettő magához hívatta a tanítványok sokaságát, és ezt mondták: Nem jó, hogy elhagyjuk az Isten beszédét, és asztalokat szolgáljunk fel. 3 Ezért, atyámfiai, nézzetek meg magatok között hét, becsületes embert, akik teljesek Szentlélekkel és bölcsességgel, akiket kinevezhetünk ennek az üzletnek. 4 Mi azonban szüntelenül átadjuk magunkat az imádságnak és az ige szolgálatának.
81
Az Apostolok Cselekedetei
5 És tetszett a beszéd az egész sokaságnak, és kiválasztották Istvánt, a hittel és Szentlélekkel teli embert, és Fülöpöt, Prokhorust, Nikánort, Timont, Parmenászt és Miklóst, az antiókhiai prozelitát. 6 Kiket az apostolok elé állítottak, és miután imádkoztak, rájuk tették kezeiket. 7 És növekedett az Isten igéje; és a tanítványok száma nagyon megszaporodott Jeruzsálemben; és a papok nagy csoportja engedelmeskedett a hitnek. 8 István pedig, tele hittel és hatalommal, nagy csodákat és csodákat tett a nép között. 9 Ekkor felkeltek némelyek a zsinagógából, amelyet a libertinusok, a ciréniek és az alexandriaiak zsinagógájának, valamint a kilikiaiak és az ázsiaiak zsinagógájának neveznek, és vitatkoztak Istvánnal. 10 És nem tudtak ellenállni a bölcsességnek és a léleknek, amellyel beszélt. 11 Azután alárendeltek férfiakat, akik ezt mondták: Hallottuk, hogy káromló szavakat beszél Mózes ellen és Isten ellen. 12 És fellázították a népet, a véneket és az írástudókat, rátámadtak, elfogták, és a tanács elé vitték. 13 És állítottak hamis tanúkat, akik ezt mondták: Ez az ember nem szűnik meg gyalázkodó beszédet e szent hely és a törvény ellen. 14 Mert azt hallottuk, hogy ez a názáreti Jézus elpusztítja ezt a helyet, és megváltoztatja a szokásokat, amelyeket Mózes adott nekünk. 15 És mindazok, akik a tanácsban ültek, és mereven néztek rá, látták az ő arcát, mint egy angyal arca.
11 Égyiptomnak és Kanaánnak egész földére ínség és nagy nyomorúság támadt, és atyáink nem találtak élelmet. 12 De amikor Jákób meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona, először a mi atyáinkat küldte ki. 13 Másodszor pedig megismertették Józsefet testvéreivel; és megismertették József rokonságát a fáraó. 14 Akkor elküldte Józsefet, és magához hívatta atyját, Jákóbot és minden rokonságát, hatvantizenöt lelket. 15 Lement tehát Jákób Egyiptomba, és meghalt, ő és atyáink, 16 És átvitték őket Sikembe, és abba a sírba helyezték, amelyet Ábrahám vett egy összegért Emmor fiaitól, Szichem atyjától. 17 De amikor közeledett az ígéret ideje, amelyet Isten megesküdött Ábrahámnak, a nép növekedett és sokasodott Egyiptomban, 18 Míg fel nem támadt egy másik király, aki nem ismerte Józsefet. 19 Ugyanez ravaszul bánt a mi rokonságunkkal, és gonoszul könyörögtek atyáinknak, hogy elűzzék gyermekeiket, hogy meg ne maradjanak. 20 Abban az időben született Mózes, és nagyon szép volt, és három hónapig táplálkozott atyja házában. 21 Mikor pedig kiűzték, a fáraó leánya felvette őt, és táplálta őt az ő fiának. 22 Mózes pedig tanult volt az egyiptomiak minden bölcsességében, és hatalmas volt szavakban és tettekben. 23 Amikor pedig betöltötte a negyven esztendőt, szíve támadt, hogy meglátogassa testvéreit, Izráel fiait. 24 És látván, hogy egyikük rosszat szenved, megvédte őt, és megbosszulta az elnyomottakat, és megverte az egyiptomit. 25 Mert azt hitte, hogy a testvérei megértik, hogyan fogja megmenteni őket az Isten az ő kezével, de nem értették meg. 26 Másnap pedig megmutatta magát nékik, amint veszekedtek, és ismét egybe akarta őket állítani, mondván: Uraim, testvérek vagytok! miért bántjátok egymást? 27 De aki rosszat tett felebarátjának, elűzte őt, mondván: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá rajtunk? 28 Megölsz engem, mint tegnap az egyiptomit? 29 Ekkor Mózes erre a beszédre elmenekült, és jövevény volt Madián földjén, ahol két fiút nemzett. 30 Mikor pedig eltelt a negyven esztendő, megjelent neki a Sina-hegy pusztájában az Úr angyala tűzlángban egy csipkebokorban. 31 Amikor Mózes meglátta, elcsodálkozott a látványon; és amint közeledett, hogy meglássa, az Úr hangja szólt hozzá: 32 Mondván: Én vagyok a te atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Akkor Mózes megremegett, és nem merte látni. 33 És monda néki az Úr: Vedd le sarudat lábaidról, mert a hely, ahol állsz, szent föld. 34 Láttam, láttam népem nyomorúságát, amely Egyiptomban van, és hallottam nyögdécselésüket, és lejöttem, hogy megszabadítsam őket. És most jöjjön, elküldelek Egyiptomba. 35 Ezt a Mózest megtagadták, mondván: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? ugyanazt küldte Isten uralkodónak és szabadítónak az angyal keze által, aki megjelent neki a csipkebokorban.
7. FEJEZET 1 Akkor monda a főpap: Így vannak-e ezek? 2 És monda: Férfiak, testvérek és atyák, hallgassatok! A dicsőség Istene megjelent Ábrahám atyánknak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt Charranban lakott volna, 3 És monda néki: Menj ki országodból és rokonságod közül, és jöjj be arra a földre, amelyet mutatok neked. 4 Azután kijött a káldeusok földjéről, és Charranban telepedett le; onnan pedig, mikor atyja meghalt, elvitte őt erre a földre, ahol most laktok. 5 És nem adott neki örökséget abban, nem annyira, mint hogy betenje a lábát; mégis megígérte, hogy neki adja örökségül, és utána az ő magvának, amikor még nem lesz gyermeke. . 6 És szóla Isten errõl: Hogy az õ magva idegen földön lakjanak; és hogy szolgaságba vezessék, és gonoszul esedezzék őket négyszáz évig. 7 És megítélem azt a nemzetet, amelynek rabságában lesznek, azt mondta Isten, és ezután jönnek ki, és szolgálnak nekem ezen a helyen. 8 És kötötte néki a körülmetélkedés szövetségét, és így nemzette Ábrahám Izsákot, és körülmetélte őt a nyolcadik napon; Izsák pedig nemzette Jákóbot; és Jákób nemzette a tizenkét pátriárkát. 9 A pátriárkák pedig irigykedve eladták Józsefet Egyiptomba, de Isten vele volt, 10 És megszabadította őt minden nyomorúságából, és kegyelmet és bölcsességet adott neki a fáraó, Egyiptom királya előtt; és kormányzóvá tette Egyiptomban és egész házában.
82
Az Apostolok Cselekedetei
8. FEJEZET
36 Kihozta őket, miután csodákat és jeleket tett Egyiptom földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven esztendeig. 37 Ez az a Mózes, aki ezt mondta Izráel fiainak: Prófétát támaszt az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, hozzám hasonlót; őt halljátok. 38 Ez az, aki a pusztai gyülekezetben volt az angyallal, aki a Sina hegyén szólt hozzá, és a mi atyáinkkal, aki megkapta az eleven jóslatokat, hogy adjon nekünk: 39 Akinek atyáink nem engedelmeskedtek, hanem elűzték tőlük, és szívükben visszatértek Egyiptomba, 40 Mondván Áronnak: Csinálj nekünk isteneket, hogy elõttünk járjanak, mert nem tudtuk, mi történt ezzel Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földérõl. 41 Azokban a napokban borjút készítettek, és áldozatot mutattak be a bálványnak, és örvendeztek saját kezük alkotásainak. 42 Ekkor Isten megfordult, és odaadta őket, hogy imádják az ég seregét; amint meg van írva a próféták könyvében: Ó, Izráel háza, áldoztatok-e nekem leölt vadakat és áldozatokat negyven esztendeig a pusztában? 43 Igen, felvettétek Moloch sátorát, és a ti istenetek, Remfán csillagát, azokat az alakokat, amelyeket imádni készítettetek, és elviszlek titeket Babilonon túlra. 44 A mi atyáinknak volt a tanúság sátora a pusztában, amint megszabta, Mózeshez szólva, hogy úgy készítse el, ahogyan látta. 45 Melyet a mi atyáink is, a kik utána jöttek, bevitték Jézussal a pogányok birtokába, a kiket Isten kiûzött atyáink színe elõl Dávid napjaira; 46 Aki kegyelmet talált Isten előtt, és hajlékot akart találni Jákób Istenének. 47 Salamon azonban házat épített neki. 48 A Magasságos azonban nem kézzel csinált templomokban lakik; ahogy a próféta mondja, 49 Az ég az én trónusom, és a föld a lábam zsámolya: milyen házat építesz nekem? azt mondja az Úr: vagy mi az én nyugalmam helye? 50 Hát nem az én kezem készítette mindezt? 51 Ti keménynyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülűek, mindenkor ellenálltok a Szentléleknek; amint atyáitok tették, úgy ti is. 52 A próféták közül melyiket nem üldözték a ti atyáitok? és megölték azokat, akik előre jelezték az Igaz eljövetelét; akiknek most árulói és gyilkosai voltatok: 53 A kik angyalok rendelkezése által vették a törvényt, de nem tartották meg. 54 Amikor meghallották ezeket, szívükbe vágták őket, és fogaikkal csikorgatták őt. 55 De ő, telve Szentlélekkel, meredten feltekintett az égre, és látta Isten dicsőségét, és Jézust az Isten jobbján állni, 56 És monda: Íme, látom megnyílni az eget, és az Emberfiát az Isten jobbján állni. 57 Azután nagy hangon kiáltoztak, befogták füleiket, és egy akarattal rárohantak, 58 És kiűzték a városból, és megkövezték, és a tanúk letették ruháikat egy fiatalember lábai elé, akinek Saul volt a neve. 59 És megkövezték Istvánt, Istenhez kiáltva, és ezt mondták: Uram Jézus, vedd be lelkemet! 60 És letérdelt, és nagy hangon kiáltott: Uram, ne vedd rájuk ezt a bűnt! És amikor ezt mondta, elaludt.
1 Saul pedig beleegyezett a halálába. És abban az időben nagy üldözés volt a jeruzsálemi gyülekezet ellen; és mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamária vidékén, kivéve az apostolokat. 2 Az istenfélők pedig elvitték Istvánt a temetésébe, és nagy siránkozást folytattak felette. 3 Saul pedig pusztítást végzett a gyülekezetben, minden házba bement, és férfiakat és nőket fogva börtönbe vetette. 4 Ezért a szétszóródtak mindenfelé elmentek hirdetni az igét. 5 Ekkor Fülöp lement Samária városába, és Krisztust hirdette nekik. 6 A nép pedig egyöntetűen figyelt azokra, amiket Fülöp beszélt, hallva és látva a csodákat, amelyeket tett. 7 Mert tisztátalan lelkek jöttek ki nagy hangon kiáltva sok megszállott közül, és sok bénult és sánta meggyógyult. 8 És nagy volt az öröm abban a városban. 9 Volt azonban egy ember, akit Simonnak hívtak, aki korábban ugyanabban a városban varázsolt, és elbűvölte Samária népét, kijelentve, hogy valami nagy ember. 10 Kire mindnyájan figyeltek, a legkisebbtől a legnagyobbig, mondván: Ez az ember az Isten nagy ereje. 11 És tekintettel voltak rá, mert hosszú ideig varázsolta őket. 12 De amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és Jézus Krisztus nevéről hirdeti, megkeresztelkedtek, férfiak és nők egyaránt. 13 Ekkor maga Simon is hitt, és amikor megkeresztelkedett, Fülöp mellett maradt, és elcsodálkozott, látva a történt csodákat és jeleket. 14 Amikor pedig az apostolok, akik Jeruzsálemben voltak, meghallották, hogy Szamária befogadta Isten beszédét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost: 15 Kik, amikor lejöttek, imádkoztak értük, hogy elnyerjék a Szentlelket: 16 (Mert még nem esett egyikükre sem, csak ők keresztelkedtek meg az Úr Jézus nevében.) 17 Aztán rájuk tették kezeiket, és megkapták a Szentlelket. 18 Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétele által a Szentlélek adatott, pénzt ajánlott fel nekik, 19 Mondván: Add meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezem, az megkapja a Szentlelket. 20 Péter azonban monda néki: A te pénzed vesszen el veled, mert azt gondoltad, hogy az Isten ajándéka pénzen megvásárolható. 21 Sem részed, sem sorsod nincs ebben a dologban, mert nem igaz a szíved az Isten előtt. 22 Bánd meg tehát ezt a gonoszságodat, és imádkozz az Istenhez, hátha megbocsátatik néked szíved gondolata. 23 Mert látom, hogy a keserűség epejében vagy a gonoszság kötelékében. 24 Felele azért Simon, és monda: Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy ezek közül, a miket beszéltök, semmi se jöjjön rám. 25 És miután bizonyságot tettek és hirdették az Úr igéjét, visszatértek Jeruzsálembe, és hirdették az evangéliumot a szamaritánusok sok falujában. 26 És szóla az Úr angyala Fülöpnek, mondván: Kelj fel, és menj dél felé, arra az útra, amely Jeruzsálemből Gázába megy, amely pusztaság.
83
Az Apostolok Cselekedetei
27 És felkelt és elment, és íme, egy etiópiai férfiú, nagy tekintélyű eunuch, az etiópok Candace királynője alatt, aki minden kincséért gondozott volt, és Jeruzsálembe jött, hogy imádkozzon. 28 Visszatért, és a szekerében ülve olvasta Ésaiás prófétát. 29 Ekkor a Lélek ezt mondta Fülöpnek: Menj közelebb, és csatlakozz ehhez a szekérhez. 30 Fülöp odafutott hozzá, és hallotta, amint felolvassa Ésaiás prófétát, és ezt mondta: Érted, amit olvasol? 31 És monda: Hogyan tudnék én, ha valaki nem vezet engem? És azt kívánta Fülöptől, hogy jöjjön fel és üljön le vele. 32 Az írás helye, amelyet olvasott, ez volt: Vágásra vitték, mint a juhot; és mint a néma bárány nyírója előtt, úgy nem nyitotta ki a száját. 33 Megaláztatásában elvesztették ítéletét, és ki hirdeti nemzedékét? mert életét a földről vették el. 34 Az eunuch pedig válaszolt Fülöpnek, és monda: Könyörgöm, kiről mondja ezt a próféta? magától, vagy más embertől? 35 Fülöp pedig kinyitotta a száját, és ezzel az írással kezdte, és hirdette neki Jézust. 36 És amint mentek az úton, egy vízhez értek, és monda az eunuch: Íme, itt a víz; mi akadályoz meg abban, hogy megkeresztelkedjek? 37 Fülöp pedig monda: Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet. Ő pedig így válaszolt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. 38 És megparancsolta a szekérnek, hogy álljanak meg, és mindketten a vízbe szálltak, Fülöp és az eunuch; és megkeresztelte. 39 Mikor pedig feljöttek a vízből, elragadta az Úr Lelke Fülöpöt, úgyhogy az eunuch nem látta többé, és örvendezve ment tovább. 40 Fülöpöt azonban Azotusban találták, és átjárva prédikált minden városban, mígnem Cézáreába ért.
11 És monda néki az Úr: Kelj fel, és menj az utcára, amelyet egyenesnek neveznek, és tudakozódj Júdás házában a tarzusi Saul felől, mert íme, imádkozik. 12 És látott látomásban egy Anániás nevű embert bemenni, és ráteszi a kezét, hogy meglátja. 13 Ekkor Anániás így válaszolt: Uram, sokan hallottam erről az emberről, hogy mennyi rosszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben. 14 És itt van hatalma a főpapoktól, hogy megkötözzék mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet. 15 De az Úr ezt mondta neki: Menj el, mert választott edényem ő, hogy nevemet hordozza a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt. 16 Mert megmutatom neki, milyen nagy dolgokat kell elszenvednie az én nevemért. 17 Anániás pedig elméne, és bement a házba; és rátette a kezét, és így szólt: Saul testvér, az Úr, Jézus, aki megjelent neked az úton, a melyen jöttél, küldött engem, hogy láthasd, és megtelj Szentlélekkel. 18 És azonnal lehullott a szeméről, mintha pikkelyek lettek volna, és azonnal meglátott, és felkelt, és megkeresztelkedett. 19 És miután ételt kapott, megerősödött. Azután Saul néhány napig volt a tanítványaival, akik Damaszkuszban voltak. 20 És azonnal hirdette Krisztust a zsinagógákban, hogy ő az Isten Fia. 21 De mindnyájan, akik hallották őt, csodálkoztak, és mondának: Nem ő pusztította el azokat, akik ezt a nevet segítségül hívták Jeruzsálemben, és azért jöttek ide, hogy megkötözve vigye őket a főpapokhoz? 22 Saul azonban egyre jobban megerősödött, és megzavarta a Damaszkuszban lakó zsidókat, bebizonyítva, hogy ő maga a Krisztus. 23 És miután eltelt sok nap, a zsidók tanácsot tartottak, hogy megölik őt. 24 Saul azonban tudta, hogy levárják. És éjjel-nappal a kapukat nézték, hogy megöljék. 25 Ekkor a tanítványok elvitték őt éjjel, és leeresztették a fal mellett egy kosárban. 26 Mikor pedig Saul Jeruzsálembe érkezett, igyekezett a tanítványokhoz csatlakozni, de mindnyájan féltek tőle, és nem hitték, hogy tanítvány. 27 De Barnabás fogta őt, elvezette az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, és hogy beszélt vele, és hogyan prédikált bátran Damaszkuszban Jézus nevében. 28 Ő pedig velük volt, Jeruzsálemben be- és kimenvén. 29 És bátran beszélt az Úr Jézus nevében, és vitatkozott a görögök ellen, de azok meg akarták őt ölni. 30 Amikor a testvérek megtudták, lehozták őt Cézáreába, és elküldték Tarzusba. 31 Akkor megnyugodtak a gyülekezetek egész Júdeában, Galileában és Szamáriában, és épültek; és az Úr félelmében és a Szentlélek vigasztalásában járva megsokasodtak. 32 És lőn, amint Péter mindenfelé járt, lejött a szentekhez is, akik Lyddában laktak. 33 Ott talált egy Aeneas nevű embert, aki nyolc évig feküdt, és bénult volt. 34 Péter pedig monda néki: Aeneas, Jézus Krisztus meggyógyít téged, kelj fel, és vesd meg ágyadat. És azonnal felkelt.
9. FEJEZET 1 Saul pedig fenyegetést és mészárlást lehelt az Úr tanítványai ellen, és elment a főpaphoz, 2 És kért tőle leveleket Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál valamit ezen az úton, akár férfiak, akár nők, megkötözve vigye őket Jeruzsálembe. 3 Útközben pedig Damaszkusz közelébe ért, és hirtelen fény ragyogott körülötte az égből. 4 És a földre esett, és hangot hallott, amely ezt mondta neki: Saul, Saul, miért üldözöl engem? 5 És monda: Ki vagy te, Uram? És monda az Úr: Én vagyok a Jézus, akit te üldözöl: nehéz neked a szúrók ellen rúgni. 6 Ő pedig remegve és csodálkozva monda: Uram, mit akarsz, mit tegyek? És monda néki az Úr: Kelj fel, és menj be a városba, és megmondják neked, mit kell tenned. 7 És a férfiak, akik vele utaztak, szótlanul álltak, hangot hallottak, de senkit nem láttak. 8 Saul pedig felkelt a földről; és mikor megnyílt a szeme, nem látott senkit, hanem kézen fogva vitték Damaszkuszba. 9 És három napig nem látott, és nem evett és nem ivott. 10 És volt egy tanítvány Damaszkuszban, akit Ananiásnak hívtak; és ezt mondta neki az Úr látomásban: Anániás. És monda: Íme, itt vagyok, Uram.
84
Az Apostolok Cselekedetei
35 És mind, akik Lyddában és Saronban laktak, látták őt, és az Úrhoz fordultak. 36 Volt pedig Joppéban egy Tabita nevű tanítvány, akit Dorkásznak hívnak: ez az asszony tele volt jó cselekedetekkel és alamizsnával, amelyeket tett. 37 És lőn azokban a napokban, hogy beteg volt, és meghalt; miután megmosták, a felső kamrába fektették. 38 És mivel Lydda közel volt Joppéhoz, és a tanítványok meghallották, hogy Péter ott van, két férfit küldtek hozzá, kérve, hogy ne késlekedjen elmenni hozzájuk. 39 Ekkor Péter felkelt, és elment velük. Amikor megérkezett, bevitték a felső kamrába, és az özvegyasszonyok mind ott álltak mellette, sírtak, és mutatták a kabátokat és ruhákat, amelyeket Dorkás készített, amikor velük volt. 40 Péter azonban kibocsátotta mindnyájukat, és letérdelt, és imádkozott; és a test felé fordította, és így szólt: Tábita, kelj fel! És kinyitotta a szemeit, és amikor meglátta Pétert, felült. 41 És kezét nyújtotta neki, felemelte, és a szenteket és özvegyeket hívta, és élve bemutatta. 42 És ismerték egész Joppéban; és sokan hittek az Úrban. 43 És lőn, hogy sok napig tartózkodott Joppéban egy Simon tímár mellett.
16 Ez háromszor megtörtént, és az edény ismét felvétetett a mennybe. 17 Mialatt pedig Péter kételkedett magában, mit jelentsen ez a látomás, amelyet látott, íme, a Kornéliusztól küldött férfiak Simon háza felől érdeklődtek, és a kapu előtt álltak, 18 És telefonált, és megkérdezte, hogy ott lakik-e Simon, akit Péternek hívtak? 19 Mialatt Péter a látomáson gondolkodott, a Lélek ezt mondta neki: Íme, három férfi keres téged. 20 Kelj fel tehát, szállj le, és menj el velük, semmi kétség nélkül, mert én küldtem őket. 21 Ekkor Péter lement azokhoz a férfiakhoz, akiket Kornéliusz küldött hozzá; és monda: Íme, én vagyok az, akit kerestek; mi az oka, hogy miért jöttetek? 22 És mondának: Kornéliusz százados, igaz ember, istenfélő és jó hírű a zsidók egész nemzete, egy szent angyal figyelmeztette Istentől, hogy küldjön el téged házába, és hallgassa meg. szavaid. 23 Azután behívta őket, és elhelyezte őket. Másnap pedig Péter elment velük, és elkísérték őt bizonyos testvérek Joppéból. 24 Másnap pedig bementek Cézáreába. Kornéliusz pedig megvárta őket, és összehívta rokonait és közeli barátait. 25 Mikor pedig Péter bement, Kornélius elébe jött, és lábaihoz borult, és leborult előtte. 26 Péter azonban felvette őt, mondván: Kelj fel! Én magam is férfi vagyok. 27 És amint beszélt vele, bement, és sok egybegyűltet talált. 28 És monda nékik: Tudjátok, hogy törvénytelen dolog egy zsidó embernek társaságot tartani, vagy más nemzethez jönni; de Isten megmutatta nekem, hogy senkit ne nevezzek közönségesnek vagy tisztátalannak. 29 Ezért ellentmondás nélkül eljöttem hozzátok, mihelyt elküldtek. 30 És monda Kornél: Négy nappal ezelőtt böjtöltem e óráig; és a kilencedik órában imádkoztam házamban, és íme, egy férfi állt előttem fényes ruhában, 31 És monda: Kornéliusz, meghallgattatott a te könyörgésed, és alamizsnádról emlékeznek az Isten színe előtt. 32 Küldjetek tehát Joppéba, és hívjátok oda Simont, kinek családneve Péter; egy Simon tímár házában van megszállva a tenger mellett, a ki ha megjön, beszélni fog veled. 33 Ezért azonnal küldtem hozzád; és jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mindannyian itt vagyunk Isten előtt, hogy meghalljuk mindazt, amit Isten parancsolt neked. 34 Péter ekkor kinyitotta a száját, és így szólt: Valóban úgy látom, hogy Isten nem tekint személyre. 35 De minden nemzetben kedves, aki őt féli és igazságot cselekszik. 36 Az ige, amelyet Isten küldött Izráel fiainak, békét hirdetve Jézus Krisztus által: (Ő mindenek Ura:) 37 Azt az igét, mondom, tudjátok, a mely egész Júdeában megjelent, és Galileából indult ki, a keresztség után, a melyet János hirdetett; 38 Hogyan kente fel Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal, aki körbejárta jót cselekedve és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög elnyomott; mert Isten vele volt. 39 Tanúi vagyunk mindennek, amit a zsidók földjén és Jeruzsálemben tett; akit megöltek és felakasztottak egy fára:
10. FEJEZET 1 Cézáreában élt egy ember, akit Kornéliusznak hívtak, az olasz bandának nevezett csapat századosa, 2 Jámbor ember, aki féli Istent egész házával együtt, aki sok alamizsnát adott a népnek, és mindenkor Istenhez imádkozott. 3 Látásban nyilván a nap kilencedik órája körül látta, hogy az Isten angyala bemegy hozzá, és ezt mondta neki: Kornéliusz. 4 Mikor pedig ránézett, megrémült, és így szólt: Mi az, Uram? És monda néki: A te imáid és alamizsnáid emlékeznek Isten elé. 5 Most pedig küldj férfiakat Joppéba, és hívj egy Simont, akinek Péter a vezetékneve. 6 Egy Simon tímárnál szállásol el, a kinek háza a tenger mellett van; ő mondja meg neked, mit kell tenned. 7 Amikor pedig az angyal, aki Kornéliushoz beszélt, elment, odahívta két szolgáját, és egy istenfélő katonát azok közül, akik szüntelenül várták őt; 8 És miután mindezt elmondta nekik, elküldte őket Joppéba. 9 Másnap, amikor útnak indultak, és közeledtek a városhoz, Péter felment a háztetőre imádkozni a hatodik órában. 10 És nagyon megéhezett, és evett volna; de míg készülődtek, transzba esett, 11 És látta, hogy megnyílik az ég, és egy edény leszáll hozzá, mintha egy nagy lepedő lett volna a négy sarkánál, és leeresztették a földre. 12 A melyben mindenféle négylábú földi vadállat, vadállat, csúszómászó és égi madarak voltak. 13 És szózat szóla néki: Kelj fel, Péter! ölj és egyél. 14 Péter azonban monda: Nem úgy, Uram; mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan dolgot nem ettem. 15 És a hang másodszor is szóla néki: Amit Isten megtisztított, azt ne mondd közönségesnek.
85
Az Apostolok Cselekedetei
40 Őt feltámasztotta Isten harmadnap, és nyilvánosan megmutatta őt; 41 Nem az egész népnek, hanem az Isten előtt kiválasztott tanúknak, nekünk, akik ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. 42 És megparancsolta nekünk, hogy prédikáljunk a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az, akit Isten rendelt el élőknek és holtaknak Bírájává. 43 Róla tegyenek bizonyságot minden próféta, hogy aki hisz őbenne, az ő nevében elnyeri bűneinek bocsánatát. 44 Mialatt Péter még ezeket a szavakat mondta, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallották az igét. 45 A körülmetélkedők pedig, a kik hittek, csodálkoztak, a kik Péterrel jöttek, mert a pogányokra is kiáradt a Szentlélek ajándéka. 46 Mert hallották őket nyelveken beszélni, és magasztalni Istent. Ekkor Péter így válaszolt: 47 Megtiltsa-e valaki a vizet, hogy meg ne keresztelkedjenek, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi? 48 És megparancsolta nekik, hogy keresztelkedjenek meg az Úr nevében. Azután imádkozták, hogy maradjon néhány nap.
16 Akkor eszembe jutott az Úr beszéde, hogy ezt mondta: János valóban vízzel keresztelt; hanem Szentlélekkel megkeresztelkedtetek. 17 Mivel tehát Isten hasonló ajándékot adott nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban; mi voltam én, hogy ellenállhattam Istennek? 18 Amikor ezeket hallották, elhallgattak, és dicsőítették az Istent, mondván: Akkor Isten a pogányoknak is bűnbánatot adott életre. 19 Azok pedig, akik az István miatt támadt üldözés miatt szétszóródtak, elmentek Fönicéig, Ciprusig és Antiókhiáig, és senkinek sem hirdették az igét, csak a zsidóknak. 20 Néhányan közülük pedig ciprusi és cirénei férfiak voltak, akik mikor Antiókhiába értek, a görögökhöz szóltak, hirdetve az Úr Jézust. 21 És az Úr keze velük volt, és sokan hittek, és az Úrhoz fordultak. 22 Ekkor híre jutott a jeruzsálemi gyülekezet füléhez, és elküldték Barnabást, hogy menjen el Antiókhiáig. 23 A ki mikor megérkezett, és látta az Isten kegyelmét, örvendezett, és intett mindnyájukat, hogy szívből ragaszkodjanak az Úrhoz. 24 Mert jó ember volt, telve Szentlélekkel és hittel, és sok nép adatott az Úrhoz. 25 Ekkor Barnabás elment Tarzuszba, hogy megkeresse Sault. 26 És amikor megtalálta, elvitte Antiókhiába. És lőn, hogy egy egész esztendeig összegyűltek a gyülekezetben, és sok embert tanítottak. A tanítványokat pedig először Antiókhiában hívták keresztényeknek. 27 És ezekben a napokban próféták jöttek Jeruzsálemből Antiókhiába. 28 És felkelt közülük egy Agabus nevű, és a Lélek által jelezte, hogy nagy ínség lesz az egész világon, ami Claudius Caesar idejében történt. 29 Ekkor a tanítványok, mindenki képessége szerint, elhatározták, hogy segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek. 30 Amit meg is tettek, és elküldték a véneknek Barnabás és Saul keze által.
11. FEJEZET 1 És az apostolok és a testvérek, akik Júdeában voltak, meghallották, hogy a pogányok is befogadták Isten szavát. 2 Mikor pedig Péter feljött Jeruzsálembe, a körülmetélkedők vitatkoztak vele, 3 Mondván: Bementél körülmetéletlen emberekhez, és velük ettél. 4 Péter azonban kezdettől fogva beszélte a dolgot, és parancsra kifejtette nekik, mondván: 5 Joppé városában voltam, és imádkoztam, és mámorban látomást láttam: Egy edény ereszkedik alá, mint egy nagy lepedő, négy sarkon engedve le az égből. és még nekem is bejött: 6 Mikor szemeimet lehunytam, rágondoltam, és láttam négylábú földi vadállatokat, vadállatokat, csúszó-mászó állatokat és égi madarakat. 7 És hallottam egy hangot, amely ezt mondta nekem: Kelj fel, Péter! megölni és enni. 8 De én azt mondtam: Nem úgy, Uram, mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be a számba. 9 De a hang ismét válaszolt nekem az égből: Amit Isten megtisztított, azt ne nevezd közönségesnek. 10 És ez megtörtént háromszor, és mindnyájan felemelkedtek a mennybe. 11 És íme, azonnal három férfi jött a házhoz, ahol én voltam, akiket Cézáreából küldtek hozzám. 12 És a Lélek megparancsolt, hogy menjek velük, semmi kétség nélkül. És ez a hat testvér elkísért engem, és bementünk a férfi házába: 13 És megmutatta nekünk, hogyan látott angyalt az ő házában, aki ott állt és ezt mondta neki: Küldj férfiakat Joppéba, és hívd Simont, akinek Péter a neve. 14 Ki mond néked beszédeket, amelyek által te és egész házad üdvözülsz? 15 És amint beszélni kezdtem, leszállt rájuk a Szentlélek, mint kezdetben ránk.
12. FEJEZET 1 Körülbelül abban az időben Heródes király kinyújtotta kezeit, hogy megzavarjon egyeseket a gyülekezetből. 2 És megölte Jakabot, János testvérét karddal. 3 És mivel látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, továbbment, hogy Pétert is elfoglalja. (Akkor a kovásztalan kenyér napjai voltak.) 4 És miután elfogta, börtönbe zárta, és négy negyed katona kezébe adta, hogy őrizzék; azzal a szándékkal, hogy húsvét után előhozza őt a népnek. 5 Pétert azért börtönben tartották, de az egyház szüntelenül imádkozott érte Istenhez. 6 Mikor pedig Heródes ki akarta volna vinni őt, azon az éjszakán Péter aludt két katona között, két láncra kötözve, és az ajtó előtt álló őrök őrizték a börtönt. 7 És íme, az Úr angyala eljött hozzá, és világosság ragyogott fel a börtönben, és oldalba csapta Pétert, és felemelte, mondván: Kelj fel gyorsan! És a láncai lehullottak a kezéről.
86
Az Apostolok Cselekedetei
8 És monda néki az angyal: Övezd fel magad, és kösd fel a sarudat. És így is tett. És monda néki: Vesd magad köré a ruhádat, és kövess engem. 9 És kiment, és követte õt; és ne gondold, hogy igaz, amit az angyal tett; de látomást vélt látni. 10 Amikor az első és a második körzeten túl voltak, a vaskapuhoz értek, amely a városba vezet; a ki saját akaratából megnyílt nékik; és kimentek, és egy utcán át mentek; és az angyal azonnal eltávozott tőle. 11 Péter pedig magához tért, és így szólt: Most már biztosan tudom, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből és a zsidó nép minden várakozásából. 12 Mikor pedig meggondolta a dolgot, méne Máriának, János anyjának házához, kinek családneve Márk volt. ahol sokan összegyűltek imádkozva. 13 És amikor Péter kopogtatott a kapu ajtaján, odajött egy leány, akit Rhodanak hívtak. 14 Mikor pedig megismerte Péter hangját, nem nyitotta ki a kaput örömére, hanem befutott, és elmondta, hogy Péter a kapu előtt áll. 15 És mondának néki: Megőrültél. De állandóan azt hangoztatta, hogy ez így van. Akkor ezt mondták: Ez az ő angyala. 16 Péter azonban tovább zörgetett, és amikor kinyitották az ajtót, és meglátták őt, elcsodálkoztak. 17 Ő azonban kezével intett nekik, hogy maradjanak csendben, és elmondta nekik, hogyan hozta ki őt az Úr a börtönből. És monda: Menj, mutasd meg ezeket Jakabnak és a testvéreknek. És eltávozott, és más helyre ment. 18 Mihelyt pedig megvirradt, nem kis felindulás támadt a katonák között, mi lett Péterrel. 19 Mikor pedig Heródes megkereste őt, de nem találta, megvizsgálta az őröket, és megparancsolta, hogy öljék meg őket. És lement Júdeából Cézáreába, és ott lakott. 20 Heródes pedig nagyon megharagudott Tíruszból és Sidonból, de azok egy akarattal elmentek hozzá, és barátjukká tették Blasztust, a király kamaráját, és békét kértek. mert országukat a király országa táplálta. 21 És egy meghatározott napon Heródes királyi ruhába öltözve leült a trónjára, és beszédet mondott nekik. 22 A nép pedig kiáltott, mondván: Isten szava ez, nem emberé. 23 És azonnal megverte őt az Úr angyala, mert nem adta Istennek a dicsőséget, és megette a férgek, és kiadta a szellemet. 24 De Isten igéje növekedett és sokasodott. 25 Barnabás és Saul pedig visszatért Jeruzsálemből, amikor elvégezték szolgálatukat, és magukkal vitték Jánost, akinek Márk volt a neve.
4 A Szentlélek által kiküldetve elmentek Szeleukiába. és onnan Ciprusra hajóztak. 5 Amikor pedig Szalámiszban voltak, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban, és János is volt szolgájuk. 6 Amikor pedig átmentek a szigeten Páfoszig, találtak egy varázslót, egy hamis prófétát, egy zsidót, akinek Barjesus volt a neve. 7 Amely az ország helyettesével, Sergius Paulusszal volt, aki józan ember volt; akik Barnabást és Sault hívták, és hallani akarták Isten szavát. 8 De Elimás varázsló (mert így magyarázza a neve) ellenállt nekik, és igyekezett eltéríteni a hittől a helytartót. 9 Ekkor Saul, akit Pálnak is hívnak, megtelve Szentlélekkel, ránézett, 10 És monda: Ó, telve minden ravaszsággal és minden gonoszsággal, te ördög fia, te minden igazság ellensége, nem szűnsz-e meg elferdíteni az Úr helyes útjait? 11 És most, íme, az Úr keze van rajtad, és vak leszel, és egy ideig nem látod a napot. És azonnal köd és sötétség borult rá; és körbe-körbe járt, keresett néhányat, hogy kézen fogva vezessék. 12 Amikor a helytartó látta, hogy mi történt, hitt, és elcsodálkozott az Úr tanításán. 13 Mikor pedig Pál és serege kiszabadult Páfoszból, a pamfiliai Pergába értek, és János, a ki tőlük távozott, visszatért Jeruzsálembe. 14 Mikor pedig elmentek Pergából, eljutottak a pisidiai Antiókhiába, és szombatnapon bementek a zsinagógába, és leültek. 15 A törvény és a próféták felolvasása után pedig elküldték hozzájuk a zsinagóga elöljárói, mondván: Atyámfiai, ha van valami buzdító beszédetek a néphez, szóljatok tovább. 16 Pál felállt, és intett a kezével, és így szólt: Izráel férfiai, és ti, akik félitek Istent, hallgassátok meg! 17 Izráel e népének Istene kiválasztotta atyáinkat, és felmagasztalta a népet, amikor jövevényként lakott Egyiptom földjén, és magas karral kihozta onnan. 18 És körülbelül negyven esztendeig elszenvedte viselkedésüket a pusztában. 19 És miután elpusztított hét nemzetet Kánaán földjén, sors útján felosztotta nekik földjüket. 20 És azután bírákat adott nekik körülbelül négyszázötven esztendőre, Sámuel prófétáig. 21 Utána pedig királyt kívántak, és Isten nékik adá Sault, Cis fiát, a Benjámin törzséből való férfiút negyven esztendőre. 22 És miután elmozdította őt, felemelte nekik Dávidot, hogy királyuk legyen; Kinek bizonyságot is tett, és ezt mondta: Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerinti férfiút, aki teljesíti minden akaratomat. 23 Ennek az embernek a magjából támasztotta Isten az ígérete szerint Megváltót Izráelnek, Jézust. 24 Amikor János először hirdette eljövetele előtt a megtérés keresztségét Izráel egész népének. 25 János pedig teljesítette útját, monda: Ti kinek tartotok engem? Nem én vagyok ő. De íme, utánam jön egy, akinek saruját nem vagyok méltó arra, hogy levegyem. 26 Férfiak és atyámfiai, Ábrahám törzsének fiai, és mindazok, akik közületek félik az Istent, hozzátok van küldve ennek az üdvösségnek az igéje. 27 Mert akik Jeruzsálemben laknak, és az ő fejedelmeik, mivel nem ismerték őt, sem a próféták szavát, amelyet
13. FEJEZET 1 Voltak pedig az antiókhiai gyülekezetben bizonyos próféták és tanítók; mint Barnabás, és Simeon, akit Nigernek hívtak, és cirénei Lucius, és Manaén, aki Heródes tetrarkával együtt nevelkedett, és Saul. 2 Amikor az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, a Szentlélek így szólt: Válaszd el nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket. 3 És miután böjtöltek és imádkoztak, és kezüket rájuk tették, elküldték őket.
87
Az Apostolok Cselekedetei
14. FEJEZET
szombatonként felolvasnak, beteljesítették, amikor elítélték őt. 28 És bár nem találtak benne halál okot, Pilátus mégis azt kérték, hogy öljék meg. 29 És miután beteljesítették mindazt, ami meg volt írva róla, levették a fáról, és sírba tették. 30 De Isten feltámasztotta őt a halálból: 31 Sok napig látták azokat, akik feljöttek vele Galileából Jeruzsálembe, akik tanúi a nép előtt. 32 És örömhírt adunk néktek, hogy az ígéret, amely az atyáknak adatott, 33 Isten ezt teljesítette nekünk, az ő fiaiknak, hogy feltámasztotta Jézust; ahogy a második zsoltárban is meg van írva: Fiam vagy, ma szültelek téged. 34 És ami azt illeti, hogy feltámasztotta őt a halálból, és most már nem kell visszamenni a romlásba, így szólt: Én megadom neked Dávid kegyelmét. 35 Ezért mondja egy másik zsoltárban is: Ne engedd, hogy a te Szented romlást lásson. 36 Mert Dávid, miután saját nemzedékét szolgálta Isten akaratából, elaludt, és atyáihoz fektették, és romlást látott. 37 De akit Isten feltámasztott, nem látott romlást. 38 Legyen tehát tudtotok, férfiak és atyámfiai, hogy ez az ember hirdettetik nektek a bűnök bocsánatát: 39 És általa mindazok, akik hisznek, megigazulnak minden olyan dologból, amiből titeket Mózes törvénye nem igazíthat meg. 40 Vigyázzatok tehát, nehogy rátok jöjjön, amiről a próféták beszélnek; 41 Íme, ti megvetők, csodálkoztok, és vesztek el, mert én olyan munkát végzek a ti napjaitokban, amelyet nem hisztek el, ha valaki kijelenti nektek. 42 És amikor a zsidók kimentek a zsinagógából, a pogányok könyörögtek, hogy a következő szombaton prédikálják nekik ezeket a szavakat. 43 Mikor pedig a gyülekezet feloszlott, a zsidók és a hittérítők közül sokan követték Pált és Barnabást, akik velük szólva rávették őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében. 44 A következő szombaton pedig csaknem az egész város összegyűlt, hogy meghallgassák Isten beszédét. 45 De amikor a zsidók látták a sokaságot, irigység töltötte el őket, és ellentmondtak annak, amit Pál mondott, ellentmondva és káromlóan. 46 Pál és Barnabás pedig merészkedtek, és ezt mondták: Szükséges volt, hogy először nektek szóljanak az Isten igéje; de mivel elvettétek magatoktól, és méltatlannak ítélitek magatokat az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk. . 47 Mert így parancsolta nekünk az Úr, mondván: A pogányok világosságává tettelek téged, hogy üdvösségül legyél a föld végső határáig. 48 Amikor ezt meghallották a pogányok, örvendének, és dicsőítették az Úr beszédét, és mindannyian, akik örök életre rendeltek, hittek. 49 És hirdették az Úr igéjét az egész vidéken. 50 De a zsidók fellázították az istenfélő és tisztességes asszonyokat és a város főembereit, és üldözték Pált és Barnabást, és kiűzték őket határaikból. 51 De lerázták magukról lábuk porát, és Ikóniumba mentek. 52 És megtelének a tanítványok örömmel és Szentlélekkel.
1 És lőn Ikóniumban, hogy mindketten bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy beszéltek, hogy a zsidók és a görögök nagy sokasága hitt. 2 De a hitetlen zsidók fellázították a pogányokat, és megbántották gondolataikat a testvérekkel szemben. 3 Sokáig tartózkodtak azért, és bátran szóltak az Úrban, aki bizonyságot tett kegyelmének beszédéről, és jeleket és csodákat adott, hogy kezök által történjenek. 4 De a város sokasága megoszlott: egy rész a zsidóknál, rész pedig az apostoloknál. 5 És amikor támadás támadt mind a pogányok, mind a zsidók ellen az ő fejedelmeikkel, hogy dacára használják őket, és megkövezzék őket, 6 Tudatában voltak ennek, és Lisztrába és Derbébe, Lykaónia városába menekültek, és a környező vidékre. 7 És ott hirdették az evangéliumot. 8 Lisztrában ült egy férfi, tehetetlen a lába, aki anyja méhétől fogva rokkant volt, aki soha nem járt. 9 Ugyanez hallotta Pál beszédét, aki szilárdan nézte őt, és látta, hogy van hite, hogy meggyógyuljon, 10 Hangosan így szólt: Állj egyenesen a lábadra. És felugrott és ment. 11 Amikor a nép látta, hogy Pál mit cselekedett, felemelték szavukat, mondván Likaónia beszédében: Az istenek az emberek képében szálltak le hozzánk. 12 Barnabást pedig Jupiternek nevezték; és Pál, Mercurius, mert ő volt a fő szónok. 13 Ekkor Jupiter papja, aki városuk előtt volt, ökröket és füzéreket vitt a kapukhoz, és áldozni akart a néppel. 14 Amikor az apostolok, Barnabás és Pál meghallották, megszaggatták ruháikat, és befutottak a nép közé, kiáltozva: 15 És mondván: Uraim, miért csináljátok ezeket? Mi is hasonló szenvedélyű emberek vagyunk veletek, és azt prédikáljuk nektek, hogy térjetek meg ezekből a hiábavalóságokból az élő Istenhez, aki teremtette az eget, a földet és a tengert és mindazt, ami azokban van. 16 Akik a múltban megengedték, hogy minden nemzet a maga útján járjon. 17 Mindazonáltal nem hagyta magát tanúság nélkül, amikor jót tett, esőt adott nekünk az égből, és termő időszakokat, megtöltve szívünket táplálékkal és örömmel. 18 És ezekkel a beszédekkel alig fékezték meg a népet, hogy nem vittek nékik áldozatot. 19 És jöttek oda bizonyos zsidók Antiókhiából és Ikóniumból, akik rábeszélték a népet, és megkövezték Pált, és kivonták a városból, feltételezve, hogy meghalt. 20 Amikor azonban a tanítványok körülötte álltak, felkelt, és bement a városba, és másnap Barnabással együtt Derbébe ment. 21 És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítottak, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába, 22 Megerősítve a tanítványok lelkét, és buzdítva őket, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok nyomorúságon keresztül kell bemennünk az Isten országába. 23 És miután minden gyülekezetben véneknek rendelték őket, és böjtölve imádkoztak, az Úrnak bízták őket, akiben hittek. 24 És miután bejárták Pisidiát, Pamfiliába érkeztek.
88
Az Apostolok Cselekedetei
25 Mikor pedig hirdették az igét Pergában, lementek Attáliába. 26 És onnan Antiókhiába hajóztak, ahonnan Isten kegyelmébe ajánlották őket a munkára, amelyet elvégeztek. 27 És amikor megérkeztek, és egybegyűjtötték a gyülekezetet, elmondták mindazt, amit Isten tett velük, és hogyan nyitotta meg a hit ajtaját a pogányok előtt. 28 És ott maradtak sokáig a tanítványokkal.
20 Hanem írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványok tisztátalanságától, a paráznaságtól, a megfojtottaktól és a vértől. 21 Mert Mózesnek régen minden városban vannak, a kik prédikálják õt, minden szombaton felolvassák a zsinagógákban. 22 Tetszik tehát az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel együtt, hogy válogatott férfiakat küldjenek Antiókhiába Pállal és Barnabással együtt. Júdás pedig Barsabást és Silást, a testvérek főembereit, 23 És leveleket írtak tőlük ilyen módon; Az apostolok, a vének és a testvérek üdvözletet küldenek azoknak a testvéreknek, akik a pogányok közül valók Antiókhiában, Szíriában és Kilikiában: 24 Amint hallottuk, a tőlünk kijövők beszéddel háborgattak titeket, felforgatva lelketeket, mondván: Körülmetélkedjetek, és tartsátok meg a törvényt, akinek nem adtunk ilyen parancsot. 25 Jónak láttuk, hogy egy egyetértésben összegyűltünk, hogy kiválasztott férfiakat küldjünk hozzátok szeretett Barnabással és Pállal, 26 Férfiak, akik életüket veszélyeztették a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. 27 Elküldtük tehát Júdást és Silást, akik szájon át ugyanazt mondják nektek. 28 Mert jónak tűnt a Szentléleknek és nekünk, hogy ne rójunk rátok nagyobb terhet ezeknél a szükséges dolgoknál; 29 Tartózkodjatok a bálványoknak áldozott eledeltõl, a vértõl, a fojtott dolgoktól és a paráznaságtól; ezektõl, ha megtartjátok magatokat, jól jártok. Legyen jól. 30 Amikor tehát elbocsátották őket, Antiókhiába érkeztek, és amikor összegyûjtötték a sokaságot, átadták a levelet: 31 Amikor elolvasták, örültek a vigasztalásnak. 32 Júdás és Silás pedig, akik maguk is próféták voltak, sok szóval buzdították a testvéreket, és megerősítették azokat. 33 És miután ott tartózkodtak, békével elengedték őket a testvérek az apostolokhoz. 34 Ennek ellenére tetszett Silásnak, hogy ott maradjon. 35 Pál és Barnabás is Antiókhiában maradtak, tanítva és hirdetve az Úr igéjét, sok mással együtt. 36 Néhány nappal azután pedig Pál így szólt Barnabáshoz: Menjünk újra, és látogassuk meg testvéreinket minden városban, ahol az Úr igéjét hirdettük, és nézzük meg, hogyan csinálják. 37 Barnabás pedig elhatározta, hogy magával viszi Jánost, akit Márknak hívtak. 38 Pál azonban nem gondolta jónak, hogy magával vigye őt, aki eltávozott tőlük Pamfiliából, és nem ment velük a munkába. 39 A viszály pedig olyan éles volt közöttük, hogy elváltak egymástól. Barnabás pedig fogta Márkot, és elhajózott Ciprusra. 40 Pál pedig Silást választotta, és elment, a testvérek Isten kegyelmébe ajánlva. 41 És bejárta Szíriát és Kilikiát, megerősítve a gyülekezeteket.
15. FEJEZET 1 Egyes férfiak pedig, akik Júdeából jöttek le, tanították a testvéreket, és ezt mondták: Ha nem Mózes módjára körülmetélkedtek, nem üdvözülhettek. 2 Amikor tehát Pálnak és Barnabásnak nem kis nézeteltérése és vitája volt velük, elhatározták, hogy Pál és Barnabás és néhány másik közülük menjenek fel Jeruzsálembe az apostolokhoz és a vénekhez ebben a kérdésben. 3 És a gyülekezet elhozta őket, átmentek Fönicén és Samárián, és hirdették a pogányok megtérését, és nagy örömet okoztak minden atyafinak. 4 Amikor pedig Jeruzsálembe értek, befogadta őket a gyülekezet, az apostolok és a vének, és elmondták mindazt, amit Isten velük tett. 5 De felkeltek némelyek a farizeusok szektájából, a kik hittek, mondván: Körülmetélni kell őket, és meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét. 6 Az apostolok és a vének pedig összegyűltek, hogy megvizsgálják ezt a dolgot. 7 Mikor pedig sok vita volt, Péter felkelt, és így szólt hozzájuk: Férfiak és testvérek, tudjátok, hogy jó régen Isten választotta közöttünk, hogy a pogányok az én szám által hallják az evangélium beszédét. és hinni. 8 És Isten, aki ismeri a szíveket, tanúságot tett róluk, adván nekik a Szentlelket, ahogyan nekünk is; 9 És ne tegyen különbséget köztünk és közöttük, hit által tisztítsa meg szívüket. 10 Most tehát miért kísértetitek az Istent, hogy igát tegyetek a tanítványok nyakába, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elviselni? 11 De hisszük, hogy az Úr Jézus Krisztus kegyelme által üdvözülünk, akárcsak ők. 12 Ekkor az egész sokaság elhallgatott, és meghallgatta Barnabást és Pált, és elbeszélte, milyen csodákat és csodákat művelt Isten általuk a pogányok között. 13 És miután elhallgattak, Jakab így válaszolt: Férfiak és atyámfiai, hallgassatok rám! 14 Simeon elmondta, hogyan látogatta meg Isten először a pogányokat, hogy népet vegyen belőlük nevének. 15 És ebben megegyeznek a próféták szavai; ahogy meg van írva, 16 Ezek után visszatérek, és újra felépítem Dávid sátorát, amely leomlott; és újra felépítem annak romjait, és felállítom: 17 Hogy az emberek maradéka keresse az Urat, és minden pogány, a kikről az én nevem neveztetik, azt mondja az Úr, aki mindezeket cselekszi. 18 Isten előtt ismertek minden munkája a világ kezdete óta. 19 Ezért az a mondatom, hogy ne bántsuk azokat, akik a pogányok közül Istenhez fordultak:
16. FEJEZET 1 Azután elment Derbébe és Lisztrába, és íme, volt ott egy tanítvány, Timótheus nevű, egy zsidó asszony fia, aki hívő volt. de az apja görög volt:
89
Az Apostolok Cselekedetei
2 Erről jól beszámoltak a Lisztrában és Ikóniumban tartózkodó testvérek. 3 Pálnak ki kell mennie vele; és körülmetélték őt a zsidók miatt, a kik ott voltak, mert mindazt tudták, hogy az ő apja görög volt. 4 És amint átmentek a városokon, átadták nekik megtartásra a rendeleteket, amelyeket az apostolok és a vének rendeltek el, akik Jeruzsálemben voltak. 5 A gyülekezetek is megerősödtek a hitben, és számuk naponta növekedett. 6 Amikor pedig bejárták őket Frígiában és Galácia vidékén, és a Szentlélek megtiltotta nekik, hogy Ázsiában hirdessék az igét, 7 Miután Mysiába értek, megpróbálták Bithyniába menni, de a Lélek nem engedte meg őket. 8 Azok pedig, akik Mysia mellett elhaladtak, lejöttek Troászba. 9 És látomás jelent meg Pálnak éjjel; Ott állt egy makedóniai férfi, és imádkozott hozzá, mondván: Gyere át Macedóniába, és segíts rajtunk. 10 És miután látta a látomást, azonnal megpróbáltunk Macedóniába menni, és bizonyosan felfogtuk, hogy az Úr elhívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot. 11 Tróásztól megszabadulva, egyenes úton Szamothrákiába, másnap pedig Neapoliszba jöttünk. 12 Innen pedig Filippibe, amely Macedónia azon részének fő városa és gyarmatja, és abban a városban voltunk néhány napig. 13 Szombaton pedig kimentünk a városból egy folyó partján, ahol imádkozni szoktak; és leültünk, és beszéltünk az asszonyokkal, akik odamentek. 14 És meghallgatott minket egy Lídia nevű asszony, bíborárus, Thiatira városából, aki imádta Istent, akinek az Úr megnyitotta szívét, hogy figyeljen azokra, a melyeket Pál mondott. 15 Mikor pedig megkeresztelkedett, és az ő háza népe könyörgött hozzánk, mondván: Ha hűségesnek ítéltek engem az Úrhoz, gyertek be az én házamba, és maradjatok ott. És kényszerített minket. 16 És lőn, amint imádkozni mentünk, egy jóslélekkel megszállott leány találkozott velünk, aki sok hasznot hozott gazdáinak azzal, hogy jóslatokat mondott: 17 Ő követte Pált és minket, és kiáltott, mondván: Ezek a férfiak a magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját mutatják nekünk. 18 És ezt tette sok napon át. Pál azonban elszomorodott, és megfordult, és így szólt a lélekhez: Megparancsolom neked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle. És ugyanabban az órában kijött. 19 Amikor pedig gazdái látták, hogy nyereségük reménye elszállt, elkapták Pált és Silást, és bevonták őket a piactérre az uralkodókhoz, 20 És elvitték őket az elöljárókhoz, mondván: Ezek a férfiak, mivel zsidók, nagyon megzavarják városunkat, 21 És taníts olyan szokásokat, amelyeket nem szabad nekünk elfogadnunk, és amelyeket nem szabad megfogadnunk, római létünkre. 22 És feltámadt ellenük a sokaság, és a szolgabírók letépték ruháikat, és megparancsolták, hogy verjék meg őket.
23 És miután sok csapást mértek rájuk, börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy őrizze meg őket. 24 Aki ilyen parancsot kapott, bevetette őket a belső börtönbe, és megfeszítette lábukat a tömlöcben. 25 Éjfélkor pedig Pál és Silás imádkoztak, és énekeltek az Istennek, és a foglyok hallgatták őket. 26 És hirtelen nagy földrengés támadt, úgy, hogy a börtön alapjai megrendültek, és azonnal megnyíltak az összes ajtók, és mindenik bilincse elszabadul. 27 A börtönőr pedig felébredt álmából, és látva, hogy a börtön ajtaja megnyílik, kirántotta kardját, és megölte volna magát, mert azt hitte, hogy a foglyok elmenekültek. 28 Pál azonban nagy hangon kiáltott, mondván: Ne tégy magadnak rosszat, mert mindnyájan itt vagyunk. 29 Ekkor világosságot hívott, beugrott, remegve jött, és Pál és Silás elé borult. 30 Kihozta őket, és monda: Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek? 31 És mondának: Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz te és a te házad. 32 És mondák néki az Úr beszédét, és mindazoknak, akik az õ házában voltak. 33 És fogta őket az éjszaka ugyanabban az órájában, és megmosta sebeiket; és mindjárt megkeresztelkedett, ő és minden övé. 34 És miután bevitte őket házába, ételt adott eléjük, és örvendezett, hisz Istenben egész házával együtt. 35 Mikor pedig megvirradt, a szolgabírók elküldték a szolgákat, mondván: Engedjék el azokat az embereket! 36 A börtönőr pedig ezt a beszédet mondta Pálnak: Az elöljárók küldtek, hogy elbocsássanak benneteket. Most azért menj el, és menj el békével. 37 Pál azonban monda nékik: Nyíltan, kárhoztatás nélkül megvertek minket, római lévén, és börtönbe vetnek minket; és most titkosan kiszorítanak minket? nem, bizony; de hadd jöjjenek maguk és vigyenek el minket. 38 A szolgabírók pedig elmondták e beszédeket a bíróknak, és megrémültek, mikor meghallották, hogy rómaiak. 39 És odamentek, kérték őket, és kihozták őket, és kérték, hogy menjenek el a városból. 40 És kimenének a börtönből, és bementek Lídia házába, és mikor látták a testvéreket, megvigasztalták őket, és elmentek. 17. FEJEZET 1 Amikor pedig áthaladtak Amfipolison és Apollónián, Thesszalonikába értek, ahol a zsidók zsinagógája volt. 2 Pál pedig szokása szerint bement hozzájuk, és három szombati nap tanakodott velük az írásokból, 3 Feltárva és állítva, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és feltámadnia a halálból; és hogy ez a Jézus, akit én hirdetek nektek, a Krisztus. 4 Némelyek pedig hittek közülük, és összeálltak Pállal és Silással; és az istenfélő görögök közül nagy sokaság, és nem kevés a főasszonyok közül. 5 De a zsidók, akik nem hittek, irigykedni kezdtek, magukhoz vettek néhány alantas fajta hitvány fickót, és összegyűjtöttek egy csapatot, és fellázították az egész várost, és megtámadták Jászon házát, és megpróbálták kihozni őket. az embereknek.
90
Az Apostolok Cselekedetei
6 És amikor nem találták őket, Jászont és néhány testvért a város elöljáróihoz vonták, kiáltozva: Ide is jöttek, akik felforgatták a világot; 7 Akit Jászon kapott, és ezek mind a császár parancsolatai ellen cselekszenek, mondván, hogy van más király, egy Jézus. 8 És megzavarták a népet és a város fejedelmeit, amikor meghallották ezeket. 9 És miután biztosítékot vettek Jászonnak és a másiknak, elengedték őket. 10 Az atyafiak pedig azonnal elküldték Pált és Silást éjjel Bereába, akik odamenvén, bementek a zsidók zsinagógájába. 11 Ezek előkelőbbek voltak, mint a thesszalonikaiak, mivel teljes készséggel fogadták az igét, és naponta kutatták az írásokat, vajon így van-e. 12 Ezért sokan hittek közülük; a tiszteletreméltó görög nőkről és a férfiakról is, nem kevesen. 13 Amikor azonban a tesszaloniki zsidók megtudták, hogy Pál az Isten igéjét hirdeti Bereában, oda is jöttek, és fellázították a népet. 14 Ekkor a testvérek azonnal elküldték Pált, hogy menjen a tengerhez, de Silás és Timótheus még mindig ott maradtak. 15 Azok pedig, a kik Pált vezették, Athénba vitték őt, és megkapták a parancsot Silásnak és Timótheusnak, hogy sietve menjenek hozzá, elmentek. 16 Mialatt pedig Pál Athénban várta őket, lelke felgerjedt benne, amikor látta, hogy a város teljesen bálványimádásra van adva. 17 Ezért vitázott a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélőkkel, és a piacon naponta azokkal, akik találkoztak vele. 18 Ekkor az epikureusok és a stoikok egyes filozófusai találkoztak vele. És némelyek azt mondták: Mit fog szólni ez a fecsegő? némelyek pedig úgy tűnik, hogy idegen istenek kibocsátója, mert hirdette nekik Jézust és a feltámadást. 19 Megfogták és bevitték Areopágusba, mondván: Megtudhatjuk, mi ez az új tanítás, amelyről te beszélsz? 20 Mert furcsa dolgokat hozol a mi fülünkbe: azért szeretnénk tudni, mit jelentenek ezek. 21 (Minden athéni és idegen, aki ott volt, semmi mással nem töltötte idejét, csak azért, hogy valami újat mondjon vagy halljon.) 22 Ekkor Pál megállt a Mars dombjának közepén, és ezt mondta: Athéni férfiak, úgy látom, hogy mindenben túlságosan babonák vagytok. 23 Mert amikor elhaladtam mellette, és láttam áhítataitokat, találtam egy oltárt, amelyen ez a felirat volt: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát tudatlanul imádtok, azt mondom nektek. 24 Isten, a ki teremtette a világot és mindent, ami abban van, mivel ő az ég és a föld Ura, nem lakik kézzel csinált templomokban; 25 Egyiket sem imádják emberkézzel, mintha valamire lenne szüksége, mert mindennek életet, leheletet és mindent ad. 26 És egy vérből teremtette az emberek minden nemzetét, hogy lakjanak a föld egész színén, és meghatározta az előre meghatározott időket és lakhelyük határait. 27 Hogy keressék az Urat, hátha utána éreznek, és megtalálják őt, bár nincs messze egyikünktől sem.
28 Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk; ahogy néhány költőitek is mondták: Mert mi is az ő utódai vagyunk. 29 Mivel tehát Isten ivadékai vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség hasonló az aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz, amelyet művészet és emberi mesterség farag. 30 És e tudatlanság idejére kacsintott Isten; de most minden embernek megparancsolja, hogy térjenek meg: 31 Mert rendelt egy napot, amelyen igazságosan ítéli meg a világot az által, akit rendelt; amiről minden embernek biztosítékot adott, hogy feltámasztotta őt a halálból. 32 Mikor pedig meghallották a halottak feltámadását, némelyek gúnyolódtak, mások pedig ezt mondták: Hallunk még téged erről. 33 Pál tehát eltávozott közülük. 34 De némelyek ragaszkodtak hozzá, és hittek: köztük volt Dionysius, az areopagita, és egy Damaris nevű asszony, és mások is velük. 18. FEJEZET 1 Ezek után Pál eltávozott Athénból, és Korinthusba érkezett; 2 És talált egy Aquila nevű zsidót, aki Pontusban született, aki nemrég jött Itáliából, feleségével Priscillával. (mert Claudius megparancsolta az összes zsidónak, hogy menjenek el Rómából:) és odajött hozzájuk. 3 És mivel ugyanilyen mesterségbeli volt, náluk lakott és dolgozott, mert foglalkozásuk szerint sátorverők voltak. 4 A zsinagógában tanakodott minden szombaton, és meggyőzte a zsidókat és a görögöket. 5 Amikor pedig Silás és Timótheus megérkezett Macedóniából, Pált lelke nyomatékosan, és bizonyságot tett a zsidóknak, hogy Jézus Krisztus. 6 És amikor ellenkeztek és káromlottak, megrázta ruháját, és ezt mondta nekik: A ti véretek a saját fejeteken! Tiszta vagyok: mostantól fogva a pogányokhoz megyek. 7 Azután elment onnan, és bement egy Jusztus nevű férfiúhoz, aki Istent imádta, és akinek háza szorosan egybeforrt a zsinagógával. 8 Kriszpus, a zsinagóga fejedelme pedig hitt az Úrban egész házával együtt; és a korinthusiak közül sokan hittek, és megkeresztelkedtek. 9 És így szólt az Úr Pálhoz éjszaka látomásban: Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass! 10 Mert én veled vagyok, és senki sem támadhat rád, hogy bántsalak, mert sok népem van ebben a városban. 11 És ott maradt egy évig és hat hónapig, tanítván köztük az Isten igéjét. 12 Amikor pedig Gallio volt Akhája helytartója, a zsidók egy akarattal fellázadtak Pál ellen, és az ítélőszék elé vitték. 13 Mondván: Ez a fickó ráveszi az embereket, hogy a törvény ellenében imádják Istent. 14 És amikor Pál éppen kinyitotta a száját, Gallio így szólt a zsidókhoz: Ha helytelen vagy gonosz szemérmességről lenne szó, ó, ti zsidók, okom lenne, ha elviselném veletek. 15 Ha pedig szavakról és nevekről van szó, és a ti törvényetekről, nézzetek rá; mert nem leszek bíró az ilyen ügyekben. 16 És kiűzte őket az ítélőszékből.
91
Az Apostolok Cselekedetei
17 Ekkor a görögök mind Sosthenészt, a zsinagóga elöljáróját fogták, és megverték az ítélőszék előtt. És Gallio nem törődött ezekkel a dolgokkal. 18 Pál ezután még egy jó ideig ott tartózkodott, majd elbúcsúzott a testvérektől, és onnan elhajózott Szíriába, és vele Priscilla és Akvila; miután megnyírta a fejét Kenkreában, mert fogadalma volt. 19 Elméne Efézusba, és ott hagyta őket; ő maga pedig bement a zsinagógába, és a zsidókkal tanakodott. 20 Amikor azt akarták, hogy hosszabb ideig maradjon velük, nem járult hozzá; 21 De elbúcsúzott tőlük, mondván: Mindenképpen meg kell tartanom ezt az ünnepet, amely Jeruzsálemben van, de visszatérek hozzátok, ha Isten akarja. És elhajózott Efézusból. 22 Mikor pedig leszállt Cézáreában, felment, és köszöntötte a gyülekezetet, lement Antiókhiába. 23 És miután egy ideig ott tartózkodott, elment, és bejárta Galácia és Frígia egész vidékét, megerősítve minden tanítványt. 24 Egy Apollós nevű, alexandriai születésű zsidó, ékesszóló és erős az írásokban, eljött Efézusba. 25 Ezt az embert megtanították az Úr útjára; Lelkében buzgó lévén, beszélt és szorgalmasan tanította az Úr dolgait, csak János keresztségét ismerte. 26 És bátran beszélni kezdett a zsinagógában, akit Akvila és Priscilla meghallván, magukhoz vették, és részletesebben elmagyarázták neki az Isten útját. 27 Amikor pedig át akart menni Akhájába, a testvérek írtak, és intették a tanítványokat, hogy fogadják be őt, aki amikor megérkezett, sokat segített azoknak, akik kegyelemből hittek. 28 Mert erősen meggyőzte a zsidókat, mégpedig nyilvánosan, az írások által megmutatva, hogy Jézus Krisztus.
10 És ez folytatódott két évig; úgyhogy mindnyájan, akik Ázsiában laknak, hallgatták az Úr Jézus beszédét, mind zsidók, mind görögök. 11 És Isten különleges csodákat tett Pál keze által: 12 Úgyhogy testéből zsebkendőket vagy kötényeket vittek a betegekhez, és elszálltak róluk a betegségek, és kimentek belőlük a gonosz lelkek. 13 Ekkor a csavargó zsidók, ördögűzők közül néhányan rájuk szálltak, hogy az Úr Jézus nevét hivják a gonosz lelkekben, mondván: Jézusra esküdünk, akit Pál hirdet. 14 Egy zsidó Szkevának és a papok fejedelmének hét fia volt, akik így cselekedtek. 15 És felele a gonosz lélek, és monda: Jézust ismerem, és Pált ismerem; de ki vagy te? 16 És az ember, akiben a gonosz lélek volt, rájuk ugrott, és legyőzte őket, és legyőzte őket, úgyhogy mezítelenül és sebesülten kifutottak abból a házból. 17 És ezt tudták mindazok a zsidók és görögök, akik szintén Efézusban laknak; és félelem szállta meg mindnyájukat, és az Úr Jézus neve felmagasztaltatott. 18 És sokan eljöttek, akik hittek, és megvallották, és bemutatták cselekedeteiket. 19 Sokan azok közül is, akik különös mesterségeket művelnek, összehozták könyveiket, és minden ember előtt elégették azokat, és megszámolták azoknak árát, és találtak ötvenezer ezüstöt. 20 Olyan hatalmasra nőtt Isten igéje és győzött. 21 Miután ezek a dolgok véget értek, Pál lélekben elhatározta, hogy Macedónián és Akháján áthaladva Jeruzsálembe megy, mondván: Miután ott vagyok, Rómát is látnom kell. 22 Elküldött tehát Macedóniába kettőt azok közül, akik néki szolgáltak, Timóteuszt és Erasztoszt; de ő maga Ázsiában maradt egy szezont. 23 Ugyanebben az időben nem kis felháborodás támadt ezen az úton. 24 Mert egy Demetrius nevű ezüstműves, aki ezüst szentélyeket készített Dianának, nem kis hasznot hozott a mestereknek; 25 Kiket összehívott a hasonló foglalkozású munkásokkal, és így szólt: Uraim, tudjátok, hogy ebből a mesterségből van gazdagságunk. 26 Látjátok és halljátok, hogy nem egyedül Efézusban, hanem csaknem egész Ázsiában ez a Pál sok embert meggyőzött és elfordított, mondván, hogy nem istenek, hanem kézzel csinálták. 27 Hogy ne csak ez a mi mesterségünk legyen veszélyben, hogy semmibe vesznek; hanem azt is, hogy a nagy Diana istennő templomát le kell vetni, és el kell pusztítani nagyszerűségét, akit egész Ázsia és a világ imád. 28 Mikor pedig meghallották ezeket a beszédeket, megteltek haraggal, és kiáltoztak, mondván: Nagy az efézusi Diána. 29 Az egész város megtelt zűrzavarral, és miután elkapták Gájust és Arisztarchust, a makedóniai férfiakat, Pál útitársait, egy akarattal berohantak a színházba. 30 És amikor Pál be akart menni a nép közé, a tanítványok nem engedték meg. 31 Ázsia főnökei közül néhányan, akik a barátai voltak, elküldtek hozzá, kérve, hogy ne kalandozzon be a színházba.
19. FEJEZET 1 És lőn, hogy amíg Apollós Korinthusban volt, Pál a felső határon áthaladva Efézusba ment, és talált néhány tanítványt, 2 Monda nékik: Megkaptátok-e a Szentlelket, mióta hittek? És mondának néki: Még csak nem is hallottuk, hogy van-e Szentlélek. 3 És monda nékik: Mire keresztelkedtetek meg? És mondának: János megkeresztelkedéséig. 4 Akkor ezt mondta Pál: János valóban a megtérés keresztségével keresztelt, mondván a népnek, hogy higgyenek abban, aki utána jön, vagyis a Krisztus Jézusban. 5 Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. 6 És amikor Pál rájuk tette a kezét, a Szentlélek szálla rájuk; és nyelveken szóltak és prófétáltak. 7 És mind a férfiak körülbelül tizenketten voltak. 8 Azután bement a zsinagógába, és bátran beszélt három hónapon keresztül, vitatkozva és meggyőzve az Isten országával kapcsolatos dolgokat. 9 Amikor azonban a búvárok megkeménykedtek, és nem hittek, hanem gonoszul beszéltek arról az útról a sokaság előtt, eltávozott tőlük, és elválasztotta a tanítványokat, naponta vitatkozva egy Tirannus iskolájában.
92
Az Apostolok Cselekedetei
32 Azért kiáltottak némelyek egyet, némelyek mást, mert a gyülekezet megzavarodott; és a többség nem tudta, miért jöttek össze. 33 És kivonták Sándort a sokaságból, a zsidók pedig előállították. Sándor pedig intett a kezével, és védeni akarta volna a népet. 34 De amikor megtudták, hogy zsidó, körülbelül két órája egy hangon kiáltották: Nagy az efézusi Diána. 35 Amikor a városi hivatalnok megnyugtatta a népet, így szólt: „Efézusi férfiak, ki az, aki nem tudja, hogy az efézusiak városa a nagy Diana istennő és a Jupiterről lehullott kép imádója. ? 36 Mivel tehát ezek ellen nem lehet beszélni, csendben kell maradnotok, és semmit sem elgondolkodva cselekedni. 37 Mert idehoztátok ezeket az embereket, akik nem a templomok rablói, és nem is istennőtök káromlói. 38 Ha tehát Demetriusnak és a vele levő mesterembereknek dolga van valakivel szemben, a törvény nyitott, és vannak helyettesek: kényszerítsék egymást. 39 De ha bármit más dologról kérdezel, azt törvényes gyűlésen kell eldönteni. 40 Mert az a veszély fenyeget bennünket, hogy megkérdőjeleznek bennünket a mai felzúdulás miatt, nincs okunk arra, hogy számot adjunk erről a vitáról. 41 És miután ezt mondta, elbocsátotta a gyülekezetet.
15 Elhajóztunk onnan, és másnap átmentünk Khioszba; és másnap megérkeztünk Szamosba, és Trogylliumban megszálltunk; és másnap megérkeztünk Milétoszba. 16 Pál ugyanis elhatározta, hogy áthajózik Efézuson, mert nem akart Ázsiában tartózkodni, mert sietett, ha lehet, pünkösd napján Jeruzsálemben. 17 Milétoszból pedig elküldött Efézusba, és hívta a gyülekezet véneit. 18 Amikor odaértek hozzá, így szólt hozzájuk: Tudjátok, az első naptól fogva, amikor Ázsiába jöttem, miként voltam veletek minden évszakban, 19 Az Urat szolgálva teljes alázatossággal, sok könnyel és kísértéssel, amelyek a zsidók leselkedése miatt értek. 20 És hogy nem tartottam vissza semmi olyat, ami hasznos volt számodra, hanem megmutattalak és taníttalak nyilvánosan és házról házra, 21 Bizonyságot teszvén mind a zsidóknak, mind a görögöknek az Istenben való megtérésről és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hitről. 22 És most íme, lélekben megkötözve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mi történik velem ott. 23 Kivéve, hogy a Szentlélek minden városban tanúskodik, mondván, hogy kötelékek és nyomorúságok maradnak rám. 24 De ezek közül semmi sem mozgat meg, és életemet sem tartom kedvesnek magamnak, hogy örömmel fejezzem be pályámat, és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. . 25 És most, íme, tudom, hogy ti mindnyájan, akik között elmentem Isten országát prédikálni, nem látjátok többé arcomat. 26 Ezért jegyzem meg titeket ma, hogy tiszta vagyok minden ember vérétől. 27 Mert nem zárkóztam el, hogy hirdessem nektek Isten minden tanácsát. 28 Vigyázzatok tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek felvigyázóivá tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek Isten egyházát, amelyet saját vérével vásárolt. 29 Mert én tudom, hogy távozásom után veszedelmes farkasok vonulnak be közétek, nem kímélik a nyájat. 30 Magatok közül is támadnak majd emberek, akik elferdített dolgokat beszélnek, hogy maguk után vonják a tanítványokat. 31 Vigyázzatok tehát, és ne feledjétek, hogy három év elteltével nem szűntem meg minden éjjel és nappal könnyes figyelmeztetéssel. 32 Most pedig, atyámfiai, Istennek ajánlalak titeket, és az ő kegyelme beszédének, amely fel tud építeni titeket, és örökséget ad néktek mindazok között, akik megszenteltek. 33 Nem kívánok senkinek sem ezüstöt, sem aranyat, sem ruhát. 34 Igen, ti magatok is tudjátok, hogy ezek a kezek az én szükségleteimre szolgáltak, és azoknak, akik velem voltak. 35 Mindent megmutattam néktek, hogy ilyen munkával támogatnotok kell az erőtleneket, és meg kell emlékezni az Úr Jézus szavairól, amint azt mondta: Boldogabb adni, mint kapni. 36 És miután ezt mondta, letérdelt, és mindnyájukkal együtt imádkozott. 37 És mindnyájan nagyon sírtak, és Pál nyakába borultak, és megcsókolták,
20. FEJEZET 1 És miután a felfordulás megszűnt, Pál magához hívatta a tanítványokat, átölelte őket, és elindult, hogy Macedóniába menjen. 2 Mikor pedig végigjárta azokat a részeket, és sokat buzdított nekik, elment Görögországba, 3 És ott maradt három hónapig. És amikor a zsidók lesték őt, amikor Szíriába készült hajózni, elhatározta, hogy Macedónián keresztül tér vissza. 4 És ott kísérte őt Ázsiába, a bereai Sopater; a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarchosz és Secundus; és a derbei Gaius és Timótheus; Ázsiából pedig Tychicus és Trophimus. 5 Ezek az elõtt menõk Tróászban szálltak meg értünk. 6 És elhajóztunk Filippiből a kovásztalan kenyér napjai után, és elérkeztünk hozzájuk Troászba öt nap alatt; ahol hét napig laktunk. 7 És a hét első napján, amikor a tanítványok összegyűltek, hogy megtörjék a kenyeret, Pál prédikált nekik, készen állva a holnapi indulásra; és éjfélig folytatta beszédét. 8 És sok lámpa volt a felső kamrában, ahol összegyűltek. 9 És ült az ablakban egy Eutikhosz nevű ifjú, aki mély álomba merült; és Pál hosszasan prédikált, álomba merült, leesett a harmadik padlásról, és holtan vitték fel. 10 Pál pedig lement, ráborult, és átölelte, monda: Ne zavarjátok magatokat! mert az élete benne van. 11 Amikor tehát feljött, megtörte a kenyeret, evett, és sokáig beszélt, egészen hajnalig, és elment. 12 És életben hozták az ifjút, és nem kicsit megvigasztalódtak. 13 Előre mentünk a hajóhoz, és elhajóztunk Assosba, ott szándékozva Pált befogadni; 14 Mikor pedig találkozott velünk Assosban, magunkhoz vettük, és elmentünk Mitylénébe.
93
Az Apostolok Cselekedetei
38 Leginkább a szavak miatt bánkódva, amelyeket mondott, hogy többé ne lássák az ő arcát. És elkísérték őt a hajóhoz.
22 Mi ez tehát? a sokaságnak össze kell gyűlnie, mert hallani fogják, hogy eljöttél. 23 Tedd azért ezt, amit mondunk néked: Négy emberünk van, a kik fogadalmat tesznek; 24 Vedd és tisztítsd meg magadat velük, és vádolj velük, hogy leborotválják a fejüket, és mindenki megtudja, hogy az, amiről értesültek rólad, semmiség; hanem hogy te magad is rendesen járj és tartsd meg a törvényt. 25 Ami a hívő pogányokat illeti, megírtuk és arra a következtetésre jutottunk, hogy ők semmi ilyesmit nem tartanak be, csak azt, hogy megóvják magukat a bálványoknak felajánlott dolgoktól, a vértől, a megfojtástól és a paráznaságtól. 26 Pál pedig magához vette a férfiakat, és másnap megtisztulva velük bement a templomba, hogy jelezze a tisztulás napjainak beteljesedését, amíg mindenkiért áldozatot mutatnak be. 27 Mikor pedig a hét napnak vége volt, az ázsiai zsidók, amikor meglátták őt a templomban, fellázították az egész népet, és rátették a kezüket. 28 Kiáltván: Izráel férfiai, segítsetek: Ez az a férfiú, aki mindenütt tanít mindenkit a nép és a törvény ellen és e hely ellen, és még görögöket is bevitt a templomba, és beszennyezte ezt a szent helyet. 29 (Mert korábban is láttak vele Trofimusz városában egy efézusi embert, akiről azt hitték, hogy Pál vitt be a templomba.) 30 És megindult az egész város, és a nép összefutott, és fogták Pált, és kivonták a templomból, és azonnal bezárták az ajtókat. 31 És amint meg akarták őt ölni, híre érkezett a sereg főparancsnokához, hogy egész Jeruzsálemben felfordulás van. 32 Kik azonnal katonákat és századosokat vettek, és lerohantak hozzájuk; és mikor meglátták a főkapitányt és a katonákat, hagyták verni Pált. 33 Ekkor odament a főkapitány, megfogta őt, és megparancsolta, hogy kössék két lánccal; és követelte, hogy ki ő, és mit tett. 34 És némelyek egyet, ki mást kiáltottak a sokaság között, és mikor nem tudta biztosan a zűrzavart, megparancsolta, hogy vigyék be a várba. 35 És amikor felért a lépcsőn, úgy történt, hogy a katonák elviselték a nép erőszakossága miatt. 36 Mert a nép sokasága követte, kiáltozva: Távozz vele! 37 Mikor pedig Pált be kellett vinni a várba, monda a főkapitánynak: Beszélhetek-e veled? Ki mondta: Tudsz görögül? 38 Nem te vagy az az egyiptomi, aki e napok előtt felzúdulást keltett, és négyezer embergyilkost vitt ki a pusztába? 39 Pál azonban így szólt: Én vagyok a tarsusi zsidó, egy kilikiai város polgára, és kérlek, engedd meg, hogy a néppel beszéljek. 40 És miután megengedte neki, Pál felállt a lépcsőn, és kezével intett a népnek. És amikor nagy csend lett, így szólt hozzájuk héber nyelven:
21. FEJEZET 1 És lőn, hogy miután megszabadultunk tőlük, és elindultunk, egyenes úton mentünk Coosba, másnap pedig Rodoszba, onnan pedig Patarába. 2 És találtunk egy hajót, amely Föníciába ment, felszálltunk és elindultunk. 3 Mikor pedig felfedeztük Ciprust, balra hagytuk, és áthajóztunk Szíriába, és Tíruszban szálltunk partra, mert ott kellett a hajónak kirakodnia a terhét. 4 Tanítványokat találva pedig ott maradtunk hét napig, kik azt mondták Pálnak a Lélek által, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. 5 Mikor pedig betöltöttük azokat a napokat, elmentünk és elindultunk; és mindnyájan utunkba hoztak minket feleségekkel és gyermekekkel, míg ki nem jöttünk a városból, és letérdeltünk a partra, és imádkoztunk. 6 Mikor pedig elbúcsúztunk egymástól, hajóra szálltunk; és ismét hazatértek. 7 Mikor pedig befejeztük utunkat Tíruszból, Ptolemaiszba mentünk, és köszöntöttük a testvéreket, és egy napon náluk maradtunk. 8 Másnap pedig mi, akik Pál társaságából voltunk, elindultunk, és elmentünk Cézáreába, és bementünk Fülöp evangélista házába, amely egy volt a hét közül; és lakj nála. 9 És ugyanannak az embernek volt négy leánya, szüzek, akik prófétáltak. 10 És amint ott időztünk sok napig, lejött Júdeából egy próféta, akit Agabusnak hívtak. 11 Mikor pedig hozzánk ért, megfogta Pál övét, megkötötte saját kezét és lábát, és így szólt: Így szól a Szentlélek: Így kötik meg a zsidók Jeruzsálemben azt az embert, akinek ez az öve van, és adják át a pogányok keze. 12 És amikor ezeket hallottuk, mi is, és azok is, akik arról a helyről jöttek, kértük, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. 13 Pál így válaszolt: Mit akartok sírni, és összetörni a szívemet? mert kész vagyok nemcsak megkötözni, hanem meghalni is Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért. 14 És amikor nem akarta meggyőzni, abbahagytuk, mondván: Legyen meg az Úr akarata. 15 Azon napok után pedig felvettük hintóinkat, és felmentünk Jeruzsálembe. 16 Elmentek velünk néhány Cézárea tanítványa is, és magukkal hoztak egy ciprusi Mnasont, egy régi tanítványt, akinél meg kellett laknunk. 17 Mikor pedig megérkeztünk Jeruzsálembe, örömmel fogadtak minket a testvérek. 18 Másnap pedig Pál bement velünk Jakabhoz; és az összes vének jelen voltak. 19 És miután köszöntötte őket, különösen elmondta, mit művelt Isten a pogányok között az ő szolgálatával. 20 Amikor ezt meghallották, dicsőítették az Urat, és mondának néki: Látod, testvér, hány ezer zsidó van, aki hisz; és mindnyájan buzgólkodnak a törvény iránt: 21 És értesültek rólad, hogy megtanítod minden zsidót, a kik a pogányok között vannak, hogy hagyják el Mózest, mondván, hogy nem szabad körülmetélniük gyermekeiket, és nem szabad a szokások szerint járniuk.
22. FEJEZET 1 Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg védekezésemet, amelyet most hozok nektek.
94
Az Apostolok Cselekedetei
2 (És amikor meghallották, hogy héber nyelven beszélt hozzájuk, még inkább elhallgattak, és így szólt: 3 Én valóban zsidó ember vagyok, Tarsusban születtem, egy kilikiai városban, de ebben a városban nevelkedett Gamaliél lábainál, és az atyák törvényének tökéletes módja szerint tanítottam, és buzgó voltam. Istenem, mint ti mindannyian ma. 4 És üldöztem ezen az úton mindhalálig, megkötözve és börtönbe juttatva férfiakat és nőket egyaránt. 5 Amint a főpap is bizonyságot tesz rólam, és a vének egész birtoka, akiktől leveleket is kaptam a testvérekhez, és elmentem Damaszkuszba, hogy elhozzam az ott lévőket Jeruzsálembe, hogy megbüntessenek. 6 És lőn, hogy amint elindultam, és dél körül Damaszkuszhoz közeledtem, hirtelen nagy fény ragyogott körülöttem az égből. 7 És leestem a földre, és hangot hallottam, amely ezt mondta nekem: Saul, Saul, miért üldözöl engem? 8 Én pedig így válaszoltam: Ki vagy te, Uram? És monda nékem: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl. 9 És akik velem voltak, látták a világosságot, és féltek; de nem hallották annak szavát, aki szólt hozzám. 10 És mondám: Mit tegyek, Uram? És monda nékem az Úr: Kelj fel, és menj Damaszkuszba; és ott megmondják neked mindazt, amit meg kell tenned. 11 És amikor nem láthattam annak a világosságnak a dicsőségére, a velem levők keze által vezetve, Damaszkuszba mentem. 12 És egy Anániás, a törvény szerint jámbor ember, akinek jó híre van az ott lakó összes zsidóról, 13 Odament hozzám, felállt, és így szólt hozzám: Saul testvér, jöjjön jól! És ugyanabban az órában felnéztem rá. 14 És monda: A mi atyáink Istene kiválasztott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és lásd az Igazat, és halld az ő szájának szavát. 15 Mert te leszel az ő tanúja minden ember előtt arról, amit láttál és hallottál. 16 És most miért késel? kelj fel, és keresztelkedj meg, és mosd le bűneidet, segítségül hívva az Úr nevét. 17 És lőn, hogy amikor visszatértem Jeruzsálembe, amikor a templomban imádkoztam, transzban voltam; 18 És látta, hogy ezt mondja nekem: Siess, menj ki Jeruzsálemből, mert nem fogadják el a te bizonyságodat rólam. 19 És azt mondtam: Uram, tudják, hogy bebörtönöztem és minden zsinagógában megvertem azokat, akik hittek benned. 20 Amikor pedig István vértanúd vére kiontott, én is ott álltam, és beleegyeztem a halálába, és őriztem azok ruháit, akik megölték őt. 21 És monda nékem: Menj el, mert elküldelek téged messze innen a pogányokhoz. 22 És meghallgatták ezt a szót, majd felemelték szavukat, és ezt mondták: Távolítsd el az ilyen embert a földről, mert nem illik élni. 23 És amint kiáltoztak, és levetkőzték ruháikat, és port szórtak a levegőbe, 24 A főkapitány megparancsolta, hogy vigyék be a várba, és megparancsolta, hogy vizsgálják meg korbácsolással; hogy megtudja, miért kiáltanak annyira ellene.
25 Amikor pedig szíjakkal megkötözték, Pál ezt mondta a századosnak, aki ott állt: Szabad-e megostoroznod egy római és elítéletlen embert? 26 Amikor ezt meghallotta a százados, elment, és szólt a főispánnak, mondván: Vigyázz, mit csinálsz, mert ez az ember római. 27 Akkor odajött a főkapitány, és ezt mondta neki: Mondd, római vagy? Azt mondta: Igen. 28 A főkapitány pedig így válaszolt: Nagy összeggel szereztem meg ezt a szabadságot. Pál pedig monda: De én szabadon születtem. 29 Azután azonnal eltávoztak attól, a kinek meg kellett volna vizsgálnia, és a főkapitány is megijedt, miután megtudta, hogy római, és mert megkötözte. 30 Másnap, mivel biztosan tudta volna, hogy miért vádolják őt a zsidók, kiszabadította a kötelékéből, és megparancsolta a főpapoknak és az egész tanácsuknak, hogy jelenjenek meg, és lehozta Pált, és eléjük állította. 23. FEJEZET 1 Pál pedig alaposan szemügyre véve a tanácsot, monda: Atyámfiai, teljes jó lelkiismerettel élek Isten előtt mind a mai napig. 2 És megparancsolta Ananiás főpap a mellette állóknak, hogy üssék szájon. 3 És monda néki Pál: Megver téged az Isten, te fehérített fal; mert te ülsz, hogy a törvény szerint ítélj meg engem, és megparancsolsz, hogy a törvény ellenében verjenek meg? 4 A mellette állók pedig mondának: Te szidalmazod az Isten főpapját? 5 Akkor monda Pál: Nem tudom, atyámfiai, hogy ő volt a főpap, mert meg van írva: Ne beszélj rosszat a te néped fejedelméről. 6 Pál azonban észrevette, hogy egyik részük szadduceusok, a másik része farizeusok, és így kiáltott a tanácsban: Férfiak, testvéreim, én farizeus vagyok, a farizeus fia: a halottak reményének és feltámadásának vagyok hivatott. szóban forgó. 7 Mikor pedig ezt mondta, viszály támadt a farizeusok és a szadduceusok között, és a sokaság megoszlott. 8 Mert a szadduceusok azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok pedig mindkettőt megvallják. 9 És nagy kiáltás támadt, és felkeltek az írástudók, akik a farizeusok közül valók voltak, és vitáztak, mondván: Nem találunk semmi rosszat ebben az emberben; de ha szellem vagy angyal szólt hozzá, ne harcoljunk ellene. Isten. 10 Amikor pedig nagy nézeteltérés támadt, a főkapitány, attól tartva, hogy Pált összetörik, megparancsolta a katonáknak, hogy menjenek le, és vigyék el őt maguk közül, és vigyék be a várba. 11 A következő éjszakán pedig az Úr mellette állt, és így szólt: Bízzál, Pál! 12 Mikor pedig megvirradt, egybegyűltek a zsidók közül, és átok alá vetették magukat, mondván, hogy nem esznek és nem isznak, míg meg nem ölik Pált. 13 És több mint negyvenen szőtték ezt az összeesküvést. 14 Odamentek a főpapokhoz és a vénekhez, és ezt mondták: Nagy átok alá vetjük magunkat, hogy semmit sem eszünk, amíg meg nem öljük Pált.
95
Az Apostolok Cselekedetei
15 Most tehát ti a tanáccsal jelezzétek a főkapitánynak, hogy holnap hozza le hozzátok, mintha valami pontosabbat kérdeznétek felőle; és mi, vagy akármikor ő közeledik, készek vagyunk megölni őt. 16 Amikor pedig meghallotta Pál húgának fia, hogy lesben álltak, elment, bement a várba, és megmondta Pálnak. 17 Pál pedig magához hívatta az egyik századost, és így szólt: Hozzátok ezt az ifjút a főkapitányhoz, mert valamit el kell mondania neki. 18 Elfogta tehát őt, elvitte a főkapitányhoz, és ezt mondta: A fogoly Pál magához hívott, és könyörgött, hogy hozzam el hozzád ezt az ifjút, akinek mondanivalója van. 19 Ekkor a főkapitány megfogta őt, és elment vele magányosan, és megkérdezte tőle: Mit kell mondanod nekem? 20 És monda: A zsidók megegyeztek abban, hogy kívánnak téged, hogy holnap vezessed be Pált a tanácsba, mintha valamivel jobban ki akarnák kérdezni. 21 De ne engedj nekik, mert több mint negyven férfi leselkedik rájuk, akik megesküdtek, hogy nem esznek és nem isznak, amíg meg nem ölik őt. ígéretet keresek tőled. 22 A főkapitány tehát elengedte az ifjút, és megparancsolta neki: Ne mondd meg senkinek, hogy ezeket megmutattad nekem. 23 És magához hívatta két századost, mondván: Készítsen kétszáz katonát, hogy Cézáreába menjenek, és hatvantíz lovast és kétszáz lándzsást az éjszaka harmadik órájában. 24 És gondoskodj nekik vadállatokról, hogy felállítsák Pált, és biztonságban vigyék Félix helytartóhoz. 25 És így írt egy levelet: 26 Claudius Lysias üdvözletét küldi Félix legkiválóbb helytartónak. 27 Ezt az embert a zsidók fogták el, és meg kellett volna ölniük; akkor eljöttem egy sereggel, és megmentettem, mivel megértettem, hogy római. 28 És amikor megtudtam volna az okot, amiért vádolták őt, előhoztam a tanácsukba: 29 Úgy láttam, akit törvényeik kérdéseivel vádolnak, de semmi halálra vagy fogságra méltó vádat nem emeltek ellene. 30 Amikor pedig elbeszélték nekem, hogy a zsidók leselkednek arra az emberre, azonnal elküldtem hozzád, és megparancsoltam vádlóinak, hogy mondják el előtted, mi van ellene. Búcsú. 31 Ekkor a katonák, amint parancsolták nekik, fogták Pált, és éjjel elvitték Antipatrisba. 32 Másnap otthagyták a lovasokat, hogy vele menjenek, és visszatértek a várba. 33 Mikor pedig Cézáreába értek, és átadták a levelet a helytartónak, Pált is eléje tárták. 34 Amikor a helytartó elolvasta a levelet, megkérdezte, melyik tartományban van. És amikor megértette, hogy kilikiai; 35 Meghallgatlak, mondta, amikor a vádlóid is eljönnek. És megparancsolta, hogy őrizzék őt Heródes ítélőtermében.
2 Mikor pedig kihívták, Tertullus vádolni kezdte, mondván: Látván, hogy te általad nagy nyugalomban vagyunk, és nagyon méltó cselekedeteket tesznek ezzel a nemzettel a te gondviselésed, 3 Mindig és mindenhol elfogadjuk, legnemesebb Félix, teljes hálával. 4 Mindazonáltal, hogy ne fáradjak tovább veled, kérlek, hogy hallgass meg tőlünk néhány szót kegyelmedről. 5 Mert ezt az embert döghalálos embernek találtuk, lázadást kiváltónak az összes zsidó között az egész világon, és a názáreti szekta vezetőjének. 6 A ki a templomot is megszentségteleníteni akarta, akit elfogtunk, és törvényünk szerint ítéltünk volna. 7 De Líziás főkapitány ránk jött, és nagy erőszakkal kivette őt a kezünkből, 8 Megparancsolván vádlóit, hogy jöjjenek hozzád: ha megvizsgálod, kiről szerezhetsz tudomást mindezekről, amikkel vádoljuk őt. 9 És a zsidók is egyetértettek, mondván, hogy ez így van. 10 Pál ekkor, miután a helytartó intett neki, hogy beszéljen, így válaszolt: Mivel tudom, hogy sok éven át vagy e nemzet bírája, annál derűsebben válaszolok magamnak: 11 Mert hogy megértsd, hogy még csak tizenkét nap telt el azóta, hogy felmentem Jeruzsálembe imádkozni. 12 És nem találtak engem a templomban vitatkozni senkivel, sem a népet felemelni, sem a zsinagógákban, sem a városban. 13 Azt sem tudják bizonyítani, amivel most vádolnak engem. 14 De ezt megvallom neked, hogy azon az úton, amelyet eretnekségnek neveznek, úgy imádom atyáim Istenét, hisz mindenben, ami meg van írva a törvényben és a prófétákban. 15 És legyen reménységük Istenben, amit ők maguk is engednek, hogy lesz halottak feltámadása, igazak és hamisak egyaránt. 16 És ezzel gyakorolom magam, hogy lelkiismeretem mindig sértetlen legyen Isten és az emberek iránt. 17 Sok év után eljöttem, hogy alamizsnát és áldozatokat hozzak nemzetemnek. 18 És bizonyos ázsiai zsidók megtisztulva találtak engem a templomban, sem sokaságtól, sem zűrzavartól. 19 Kiknek itt kellett volna előtted lenni, és tiltakozni, ha ellenem lett volna. 20 Különben mondják ezek itt, ha valami rosszat találtak bennem, amíg a tanács előtt álltam, 21 Hacsak nem ez az egyetlen hang, hogy kiáltottam közöttük állva: A halottak feltámadását érintve megkérdőjeleznek engem ma. 22 Mikor pedig Félix meghallotta ezeket a dolgokat, jobban tudván ezt az utat, elhalasztotta, és így szólt: Amikor Líziás, a főkapitány lejön, megtudom a te dolgodat. 23 És megparancsolta egy századosnak, hogy őrizze meg Pált, és engedje meg neki a szabadságot, és senkit se tiltson el az ismerősei közül, hogy szolgáljon vagy hozzá jöjjön. 24 Néhány nap múlva pedig Félix megérkezett feleségével, Drusillával, aki zsidó volt, elküldte Pált, és meghallgatta őt a Krisztusba vetett hit felől. 25 És amint az igazságról, mértékletességről és az eljövendő ítéletről okoskodott, Félix remegett, és így válaszolt: Eredj el most; ha alkalmas évszakom lesz, hívlak.
24. FEJEZET 1 Öt nap múlva pedig leszállt Anániás főpap a vénekkel és egy Tertullus nevű szónokkal, aki Pál ellen szólt a helytartónak.
96
Az Apostolok Cselekedetei
26 Abban is reménykedett, hogy Pál pénzt ad neki, hogy megszabadítsa; ezért gyakrabban küldött érte, és beszélt vele. 27 De két év múlva Porcius Fesztusz bement Félix szobájába, és Félix, aki kedvet akart adni a zsidókhoz, megkötözve hagyta Pált.
20 És mivel kételkedtem az efféle kérdésekben, megkérdeztem tőle, hogy elmegy-e Jeruzsálembe, és ott ítélkeznek ezek miatt. 21 De amikor Pál kérte, hogy tartsák fenn Augustus meghallgatására, megparancsoltam neki, hogy őrizzék meg, amíg elküldöm a császárhoz. 22 Ekkor Agrippa így szólt Fesztushoz: Én is meghallgatom azt az embert. Holnap, mondta, hallani fogod őt. 23 Másnap pedig, amikor megérkezett Agrippa és Bernice, nagy pompával, és bementek a kihallgatás helyére, a főkapitányokkal és a város főembereivel együtt, Festus parancsára Pált kihozták. 24 És monda Fesztusz: Agrippa király és mindazok, akik itt vannak velünk, látjátok ezt az embert, akiről a zsidók egész sokasága foglalkozott velem Jeruzsálemben és itt is, és azt kiáltozta, hogy nem szabad élj tovább. 25 De amikor azt tapasztaltam, hogy semmi halálra méltót nem követett el, és ő maga Augustushoz fordult, elhatároztam, hogy elküldöm. 26 Akikről nincs biztos mit írnom az én uramnak. Ezért hoztam őt eléd, és különösen előtted, ó, Agrippa király, hogy a vizsgálat után legyen mit írnom. 27 Mert számomra ésszerűtlennek tűnik foglyot küldeni, és nem jelezni az ellene elkövetett bűnöket.
25. FEJEZET 1 Amikor Fesztusz a tartományba érkezett, három nap múlva felment Cézáreából Jeruzsálembe. 2 Ekkor a főpap és a zsidók főembere Pál ellen szólt, és kérték: 3 És könyörületet kért ellene, hogy küldje el érte Jeruzsálembe, lesve az úton, hogy megölje. 4 Fesztusz azonban azt felelte, hogy Pált Cézáreában őrizzék meg, és ő maga hamarosan elmegy oda. 5 Menjenek hát le velem, és vádolják meg ezt az embert – mondta –, akik közületek megtehetik, ha valami gonoszság van benne. 6 És miután több mint tíz napig közöttük tartózkodott, lement Cézáreába; és másnap az ítélőszéken ülve megparancsolta Pálnak, hogy hozzák elő. 7 Mikor pedig megérkezett, a Jeruzsálemből leszálló zsidók köröskörül álltak, és sok és súlyos panaszt emeltek Pál ellen, amit nem tudtak bizonyítani. 8 Míg ő ezt felelte magának: Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem semmit. 9 Fesztusz pedig, aki kedvet akart tenni a zsidóknak, válaszolt Pálnak, és ezt mondta: Fel akarsz-e menni Jeruzsálembe, és ott ítéltetnek ezek miatt én előttem? 10 Pál ekkor így szólt: A császár ítélőszékében állok, ahol el kell ítélnem; a zsidókkal szemben nem vétettem, amint te jól tudod. 11 Mert ha vétkes vagyok, vagy valami halálra méltó dolgot követtem el, nem akarok meghalni; de ha ezek közül semmi sincs, amivel ezek engem vádolnak, senki sem adhat át nekik. Caesarhoz fordulok. 12 Fesztusz pedig, amikor a tanáccsal tanácskozott, így válaszolt: A császárhoz folyamodtál? a császárhoz mész. 13 Néhány nap múlva pedig Agrippa király és Bernice eljött Cézáreába, hogy köszöntsék Fesztust. 14 Amikor már sok napig ott voltak, Fesztusz elbeszélte Pál ügyét a királynak, mondván: Van egy férfi, akit Félix foglyul ejtett. 15 Kiről, amikor Jeruzsálemben voltam, a főpapok és a zsidók vénei jelentették nekem, hogy ítéletet akarjanak hozni ellene. 16 Kinek így feleltem: Nem a rómaiak szokása, hogy valakit halálra adnak, mielőtt a vádlott szemtől szembe találná a vádlókat, és nincs joga felelni az ellene felhozott bûnért. 17 Ezért, amikor ideértek, másnap késedelem nélkül leültem az ítélőszékre, és megparancsoltam, hogy hozzák ki az embert. 18 Aki ellen, amikor a vádlók felálltak, nem emeltek vádat olyan dolgokkal kapcsolatban, amilyeneket én feltételeztem: 19 De voltak kérdéseik ellene saját babonaságukról és egy Jézusról, aki meghalt, akit Pál élőnek mondott.
26. FEJEZET 1 Agrippa így szólt Pálhoz: Megengedett, hogy a magad nevében beszélj. Ekkor Pál kinyújtotta a kezét, és így válaszolt magának: 2 Boldognak tartom magam, Agrippa király, mert én magam felelek ma előtted minden olyan dologgal kapcsolatban, amivel a zsidók vádolnak. 3 Különösen azért, mert ismerlek téged, mint okos vagy minden szokásban és kérdésben, ami a zsidóknál van; ezért kérlek, hallgass meg engem türelmesen. 4 Életmódomat ifjúkoromtól fogva, amely először volt nemzetem között Jeruzsálemben, ismeri az összes zsidó; 5 Akik kezdettől fogva ismertek, ha bizonyságot akartak tenni, hogy vallásunk legszigorúbb szektája szerint farizeusként éltem. 6 És most állok és ítéltetnek az Isten által atyáinknak tett ígéret reménysége miatt: 7 Tizenkét törzsünk, amely éjjel-nappal szolgálja Istent, reméli, hogy megígéri. A remény kedvéért, Agrippa király, engem vádolnak a zsidók. 8 Miért tartod számodra hihetetlen dolognak, hogy Isten feltámasztja a halottakat? 9 Valóban arra gondoltam magamban, hogy sok mindent kell tennem, ami ellenkezik a Názáreti Jézus nevével. 10 Amit Jeruzsálemben is megtettem, és sok szentet börtönbe zártam, miután a főpapoktól hatalmat kaptam; és amikor megölték őket, ellenük adtam szavamat. 11 És gyakran megbüntetem őket minden zsinagógában, és káromlásra kényszerítettem őket; és nagyon megharagudván ellenök, üldöztem őket egészen idegen városokig. 12Mikor Damaszkuszba mentem a főpapok felhatalmazásával és megbízatásával,
97
Az Apostolok Cselekedetei
27. FEJEZET
13 Délben, ó király, láttam az úton fényt az égből, a nap fénye fölött, amely körülragyogott körülöttem és a velem utazókon. 14 És amikor mindnyájan a földre estünk, hallottam egy hangot, amely hozzám szólt, és ezt mondta héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? nehéz neked a szúrások ellen rúgni. 15 És mondám: Ki vagy te, Uram? És monda: Én vagyok a Jézus, akit te üldözöl. 16 Hanem kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgává és tanújává tegyelek mind ezeknek, amelyeket láttál, és azoknak, amelyekben megjelenek néked; 17 Megszabadítván téged a néptől és a pogányoktól, akikhez most küldelek, 18 Hogy megnyissák szemeiket, és a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából Istenhez fordítsák őket, hogy elnyerjék bűneik bocsánatát és örökséget a megszenteltek között a bennem lévő hit által. 19 Ezért, ó, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomással szemben: 20 De előbb megmutatta nekik Damaszkuszban és Jeruzsálemben, és Júdea egész határában, majd a pogányoknak, hogy térjenek meg, forduljanak Istenhez, és tegyenek megtérésre méltó cselekedeteket. 21 Ezért fogtak el a zsidók a templomban, és meg akartak ölni. 22 Miután tehát megkaptam Isten segítségét, a mai napig folytatom, tanúságot teszek kicsiknek és nagyoknak, és nem mondok mást, mint amiről a próféták és Mózes azt mondták, hogy eljönnek: 23 Hogy Krisztus szenvedjen, és ő legyen az első, aki feltámad a halálból, és világosságot mutat a népnek és a pogányoknak. 24 És amint ezt beszélte, Fesztusz nagy hangon monda: Pál, te magad mellett vagy; a sok tanulás megőrjít. 25 Ő pedig monda: Nem haragszom, nemes Festus; hanem az igazság és a józanság szavait mondd ki. 26 Mert tudja ezeket a király, aki előtt én is szabadon beszélek; mert meg vagyok győződve arról, hogy ezek közül semmi sincs elrejtve előtte; mert ez a dolog nem egy sarokban történt. 27 Agrippa király, hiszel a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel. 28 Ekkor Agrippa így szólt Pálhoz: Szinte meggyőzsz engem, hogy keresztény legyek. 29 Pál pedig monda: Szeretném, ha nem csak te, hanem mindazok is, akik ma hallgatnak engem, majdnem és teljesen olyanok legyetek, mint én, kivéve ezeket a kötelékeket. 30 Amikor ezt mondta, felkelt a király, és a helytartó, Bernice és a velük ülők. 31 Mikor pedig elmentek, beszélgettek egymással, mondván: Ez az ember nem cselekszik semmi halálra vagy kötelékre méltót. 32 Agrippa így szólt Fesztushoz: Ezt az embert szabadon bocsáthatták volna, ha nem folyamodik a császárhoz.
1 És amikor elhatározták, hogy Itáliába hajózunk, átadták Pált és néhány más foglyot egy Julius nevű embernek, Augustus csapatának századosának. 2 És beszálltunk egy adramittiumi hajóba, és vízre bocsátottuk, hogy Ázsia partjain menjünk át. egy Arisztarchosz, egy thesszalonikai macedón, aki velünk van. 3 Másnap pedig elértük Sidont. Julius pedig udvariasan könyörgött Pálnak, és megengedte neki, hogy elmenjen a barátaihoz, hogy felfrissüljön. 4 És amikor elindultunk onnan, Ciprus alá hajóztunk, mert ellenszel fújt. 5 Mikor pedig áthajóztunk Kilikia és Pamfília tengerén, Mírába, Lycia városába értünk. 6 És ott talált a százados egy alexandriai hajót, amely Itáliába hajózott; és berakott minket abba. 7 És amikor lassan, sok napon át hajóztunk, és kevesen mentünk Knidus ellen, és a szél nem sújtott minket, Kréta alatt hajóztunk át Salmone ellen; 8 És alig haladva el azon a helyen, amelyet Szép menedéknek neveznek; ennek közelében volt Lasea városa. 9 Amikor pedig sok idő telt el, és a hajózás veszélyes volt, mert a böjt már elmúlt, Pál intette őket: 10 És monda nékik: Uraim, úgy látom, hogy ez az út sérelmekkel és sok kárral fog járni, nemcsak a rakomány és a hajó, hanem az életünk is. 11 A százados azonban jobban hitt a mesternek és a hajó tulajdonosának, mint annak, amit Pál mondott. 12 És mivel a menedékhely nem volt alkalmas a telelésre, a legtöbben azt tanácsolták, hogy induljanak el onnan is, ha valamilyen úton-módon eljutnak Fönicébe, és ott telelnek; amely Kréta menedékhelye, és délnyugat és északnyugat felé fekszik. 13 Amikor pedig lágyan fújt a déli szél, azt gondolva, hogy elérték céljukat, eltévedtek onnan, Kréta közelében hajóztak el. 14 De nem sokkal később viharos szél támadt ellene, amelyet Euroclydonnak hívtak. 15 Amikor a hajót elkapták, és nem bírta a szelet, hagytuk, hogy vezessen. 16 És egy sziget alá futva, amelyet Claudának hívnak, sok dolgunk volt a hajóval: 17 Amikor felvették, segédeszközöket használtak, amelyek alátámasztották a hajót; és attól tartva, hogy a futóhomokba esnek, vitorlát húztak, és így elhajtottak. 18 És mivel nagyon feldobott minket a vihar, másnap könnyítették a hajót; 19 Harmadnap pedig saját kezünkkel űztük ki a hajó felszerelését. 20 És amikor napokig nem tűntek fel sem a csillagok, sem a nap, és nem kis vihar szállt ránk, minden remény, hogy üdvözülünk, elveszett. 21 De hosszú tartózkodás után Pál kiállt közéjük, és ezt mondta: Uraim, hallgatnotok kellett volna rám, és nem szabadultatok volna el Krétától, és elnyertetek volna ezt a kárt és veszteséget. 22 Most pedig arra buzdítalak benneteket, hogy legyetek bátran, mert senki sem veszíthet köztetek, csak a hajó. 23 Mert ott állt mellettem ma éjjel az Isten angyala, akinek én vagyok, és akinek szolgálok,
98
Az Apostolok Cselekedetei
24 Mondván: Ne félj, Pál! a császár elé kell vinned, és íme, az Isten néked adta mindazokat, akik veled hajóznak. 25 Bízzatok tehát, uraim, mert hiszek az Istenben, hogy úgy lesz, amint megmondatott nekem. 26 De egy bizonyos szigetre kell vetnünk. 27 De amikor eljött a tizennegyedik éjszaka, amikor fel-alá hajtottak minket Adriában, éjfél körül a hajósok úgy gondolták, hogy közelednek valami országhoz; 28 És zúdítottak, és húsz ölnyire találták, és amikor egy kicsit távolabb mentek, ismét fújtak, és tizenöt ölnyire találták. 29 Azután attól tartva, hogy sziklákra esünk, négy horgonyt dobtak ki a tatból, és kivánták a napot. 30 És amikor a hajósok ki akartak menekülni a hajóból, amikor leeresztették a csónakot a tengerbe, olyan színben, mintha horgonyt vetettek volna ki az elülső hajóból, 31 Pál ezt mondta a századosnak és a katonáknak: Ha ezek a hajóban nem maradnak, nem üdvözülhettek. 32 Ekkor a katonák elvágták a hajó köteleit, és leestek. 33 Mikor pedig a nap közeledett, Pál könyörgött mindnyájuknak, hogy egyenek ételt, mondván: Ez a nap a tizennegyedik nap, amikor itt maradtatok, és böjtöltetek, nem evett semmit. 34 Ezért kérlek benneteket, hogy egyetek egy kis ételt, mert ez a ti egészségetekre szolgál, mert egy hajszál sem hullik le közületek a fejéről. 35 És miután ezt mondta, fogta a kenyeret, és hálát adott az Istennek mindnyájuk előtt, és miután megtörte, enni kezdett. 36 Akkor mindnyájan jókedvűek voltak, és ettek egy kis húst is. 37 Mi pedig összesen kétszázhatvantizenhat lélek voltunk a hajóban. 38 Mikor pedig eleget ettek, megkönnyíték a hajót, és kidobták a búzát a tengerbe. 39 Mikor pedig megvirradt, nem ismerték a földet, de felfedeztek egy patakot, amelynek partja volt, amelybe, ha lehet, bele akarták döfögni a hajót. 40 És miután felvették a horgonyt, a tenger mellett kötelezték el magukat, és oldották a kormányszalagokat, és a fővitorlát a szélre emelték, és a part felé indultak. 41 És egy olyan helyre esve, ahol két tenger találkozott, zátonyra futották a hajót; és az elülső rész erősen beragadt, és mozdíthatatlan maradt, de a hátulsó része a hullámok hevesen eltört. 42 És a katonák tanácsa az volt, hogy öljék meg a foglyokat, nehogy valaki kiússza és megszökjön. 43 De a százados, aki meg akarta menteni Pált, visszatartotta őket szándékuktól; és megparancsolta, hogy akik tudnak úszni, először vessék magukat a tengerbe, és menjenek ki a partra. 44 A többit pedig némelyik deszkán, némelyik pedig a hajó töredékein. És így történt, hogy épségben megszöktek a partra.
3 Amikor Pál összegyűjtött egy köteg botot, és a tűzre tette, vipera jött elő a hőségből, és megfogta a kezét. 4 És amikor a barbárok látták, hogy a mérges fenevad a kezén lóg, így szóltak egymáshoz: Kétségtelen, hogy ez az ember gyilkos, akit bár megszökött a tengerből, a bosszú nem hagyja életben. 5 És lerázta a fenevadat a tűzbe, és nem érzett semmi rosszat. 6 De nézték, mikor kell feldagadnia, vagy hirtelen holtan esett volna le; de miután sokáig nézték, és nem látták, hogy semmi baja esik, meggondolták magukat, és azt mondták, hogy isten. 7 Ugyanebben a negyedben voltak a sziget főemberének birtokai, akinek Publius volt a neve; aki befogadott minket, és udvariasan három napot elszállásolt. 8 És lőn, hogy Publius atyja lázas és vérlázban feküdt, akihez Pál bement, és imádkozott, és rátette a kezét, és meggyógyította. 9 Amikor ez megtörtént, mások is eljöttek, akiknek betegségei voltak a szigeten, és meggyógyultak. 10 A ki minket is sok tisztességgel tisztelt meg; és amikor elmentünk, megraktak minket a szükséges dolgokkal. 11 Három hónap múlva pedig elindultunk egy alexandriai hajóval, amely a szigeten telelt, és amelynek jele Castor és Pollux volt. 12 Leszállva Szirakuzában, három napot töltöttünk ott. 13 És onnan iránytűt vettünk, és Rhegiumba értünk, és egy nap múlva déli szél fújt, és másnap Puteoliba értünk. 14 Ahol testvéreket találtunk, és hét napig akartunk náluk maradni, és így mentünk Róma felé. 15 És onnan a testvérek, amint meghallottak rólunk, elénk jöttek Appii fórumáig és a három kocsmáig, akiket Pál meglátva hálát adott az Istennek, és felbátorodott. 16 Mikor pedig Rómába értünk, a százados átadta a foglyokat az őrség kapitányának, de Pál megengedte, hogy egy katonával együtt lakjon, aki őt őrizte. 17 És lőn, hogy három nap múlva Pál összehívta a zsidók fejedelmét, és amikor összegyűltek, így szólt hozzájuk: Férfiak, atyámfiai, bár én semmit sem követtem el a nép vagy atyáink szokása ellen. , mégis foglyul kerültem Jeruzsálemből a rómaiak kezébe. 18 Kik, amikor megvizsgáltak, elengedtek volna, mert nem volt bennem halálos ok. 19 De amikor a zsidók ellene szóltak, kénytelen voltam a császárhoz folyamodni; nem mintha vádolnom kellett volna a nemzetemet. 20 Azért hívtalak titeket, hogy lássam és beszéljek veled, mert Izráel reménysége miatt vagyok megkötözve ezzel a lánccal. 21 És mondának néki: Júdeából sem kaptunk levelet rólad, sem a testvérek közül, akik eljöttek, nem mondtak vagy beszéltek rólad semmi rosszat. 22 De szeretnénk hallani rólad, hogy mit gondolsz, mert e szektáról tudjuk, hogy mindenhol ellene szólnak. 23 És mikor kitűztek néki egy napot, sokan elmentek hozzá az ő szállására; akiknek kifejtette és bizonyságot tett az Isten országáról, meggyőzve őket Jézusról, mind Mózes törvénye, mind a próféták által, reggeltől estig. 24 Némelyek pedig elhitték a mondottakat, némelyek pedig nem hittek.
28. FEJEZET 1 És amikor megszöktek, tudták, hogy a szigetet Melitának hívják. 2 A barbárok pedig nem csekély kedvességet tanúsítottak velünk, mert tüzet gyújtottak, és mindenkit befogadtak a mostani eső és a hideg miatt.
99
Az Apostolok Cselekedetei
25 És amikor nem egyeztek meg egymással, elmentek, miután Pál csak egy szót szólt: Jól mondta a Szentlélek Ézsaiás próféta által atyáinknak, 26 Mondván: Menjetek el ehhez a néphez, és mondjátok: Hallva halljátok, de nem értitek; és látva láttok, és nem vesztek észre: 27 Mert e nép szíve megvastagodott, füleik tompa hallásúak, szemeik pedig becsukva; nehogy szemeikkel lássanak, fülükkel halljanak, és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. 28 Legyen tehát tudtotok, hogy Isten üdvössége elküldetett a pogányoknak, és meghallgatják azt. 29 Mikor pedig ezeket a szavakat mondta, a zsidók elmentek, és nagy vitát folytattak egymással. 30 Pál pedig két egész esztendeig lakott saját béres házában, és befogadott mindent, ami bejött hozzá, 31 Prédikáld az Isten országát, és tanítsd, ami az Úr Jézus Krisztusra vonatkozik, teljes bizalommal, senki sem tiltja meg.
100
Rómaiak
25 Aki az Isten igazságát hazugsággá változtatta, és jobban imádta és szolgálta a teremtményt, mint a Teremtőt, aki áldott örökké. Ámen. 26 Ezért adta őket Isten az aljas vonzalmaknak, mert még az asszonyaik is megváltoztatták a természetes használatot természetellenessé. 27 Ugyanígy a férfiak is, elhagyván az asszony természetes használatát, egymás iránti vágyukban égtek; az emberek az emberekkel, akik azt munkálják, ami méltatlan, és magukban fogadják a tévedésükért járó jutalmat. 28 És ahogyan nem szerették megtartani Istent tudásukban, Isten átadta őket az elvetemült elmének, hogy olyan dolgokat tegyenek, amelyek nem megfelelőek; 29 Tele lenni minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, gonoszsággal; tele irigységgel, gyilkossággal, vitával, csalással, rosszindulattal; suttogók, 30 Visszabeszélők, istengyűlölők, dacok, büszkék, kérkedők, gonosz dolgok kitalálói, engedetlenek a szülőknek, 31 Megértés nélkül, szövetségszegők, természetes vonzalom nélkül, kérlelhetetlenek, irgalmatlanok: 32 Akik ismerik az Isten ítéletét, hogy azok, akik ilyeneket cselekszenek, méltók a halálra, nem csak cselekszik, hanem gyönyörködnek is azokban, akik azokat cselekszik.
1. FEJEZET 1 Pál, Jézus Krisztus szolgája, apostolnak hivatott, elválasztva Isten evangéliumához, 2 (Amit korábban megígért prófétái által a szentírásokban, 3 Fiáról, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról, aki Dávid magvából származott test szerint; 4 És kijelentette, hogy ő az Isten Fia hatalommal, a szentség szelleme szerint, a halálból való feltámadás által: 5 Aki által kegyelmet és apostolságot nyertünk, hogy engedelmeskedjünk a hitnek minden nép között, az ő nevéért: 6 Kik között vagytok ti is, akiket Jézus Krisztus elhívott: 7 Mindazoknak, akik Rómában vannak, Isten szeretteinek, szenteknek elhívottaknak: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 8 Először is hálát adok Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hitetekről szól az egész világon. 9 Mert az Isten az én tanúm, akinek lelkemmel szolgálok az ő Fiának evangéliumában, hogy szüntelenül emlegessek titeket imádságaimban; 10 Arra kérve, hogy Isten akaratából sikeres utam legyen mostanában, hogy eljöjjek hozzátok. 11 Mert vágyom rátok, hogy lássam titeket, hogy adjak nektek valami lelki ajándékot, hogy megerősödjetek; 12 Azaz, hogy veletek együtt megvigasztalódjak a kölcsönös hit által, mind ti, mind én. 13 Nem akarom, hogy tudatlanok legyetek, atyámfiai, hogy sokszor szándékoztam eljönni hozzátok (de mindeddig engedtem), hogy legyen valami gyümölcsöm közöttetek is, mint a többi pogány között. 14 Adósa vagyok a görögöknek és a barbároknak; mind a bölcseknek, mind az oktalanoknak. 15 Amennyire tehát bennem van, kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok. 16 Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek ereje ez minden hívőnek üdvösségére; először a zsidónak, meg a görögnek is. 17 Mert abban nyilvánul meg az Isten igazsága hitről hitre: amint meg van írva: Az igaz hitből él. 18 Mert az Isten haragja megjelenik a mennyből az emberek minden istentelensége és hamissága ellen, akik az igazságot hamisságban tartják; 19 Mert ami Istenről ismert, az nyilvánvaló bennük; mert Isten megmutatta nekik. 20 Mert az ő láthatatlan dolgai a világ teremtésétől fogva világosan láthatók, a teremtett dolgok által érthetőek, az ő örök hatalma és istensége; hogy kifogás nélkül maradjanak: 21 Mert amikor megismerték az Istent, nem dicsőítették őt mint Istent, és nem hálálkodtak; de hiábavalókká váltak képzeletükben, és balga szívük elsötétült. 22 Bölcsnek vallván magukat, bolondok lettek, 23 És megváltoztatta a romolhatatlan Isten dicsőségét romlandó emberhez és madarakhoz, négylábú vadállatokhoz és csúszómászókhoz hasonlóvá. 24 Ezért Isten őket is tisztátalanságra adta szívük kívánságai miatt, hogy meggyalázzák testüket egymás között.
2. FEJEZET 1 Ezért megbocsáthatatlan vagy, ember, bárkit is ítélsz, mert ha mást ítélsz, saját magadat ítéled el; mert te, a bíró, ugyanazt teszed. 2 De biztosak vagyunk abban, hogy Isten ítélete az igazság szerint van azok ellen, akik ilyeneket cselekszenek. 3 És azt gondolod, ó ember, aki ítélkezik azok felett, akik ilyeneket cselekszenek, és ugyanazt cselekszik, hogy megmenekülsz az Isten ítéletétől? 4 Vagy megveted jóságának, türelmének és hosszútűrésének gazdagságát; nem tudod, hogy az Isten jósága bűnbánatra vezet? 5 De keménységed és megtérõ szíved után gyűjts magadnak haragot a harag és az Isten igazságos ítéletének kinyilatkoztatásának napjára; 6 Aki megfizet mindenkinek az ő tettei szerint: 7 Azoknak, akik kitartóan a jó cselekedetekben dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök életet: 8 De azoknak, akik vitatkoznak, és nem engedelmeskednek az igazságnak, hanem engedelmeskednek a hamisságnak, a haragnak és a haragnak, 9 Nyomorúság és gyötrelem minden rosszat cselekvő ember lelkén, először a zsidóé, és a pogányoké is; 10 De dicsőség, tisztesség és békesség minden embernek, aki jót cselekszik, először a zsidónak, és a pogánynak is. 11 Mert nincs személy iránti tisztelet Isten előtt. 12 Mert a kik törvény nélkül vétkeznek, törvény nélkül is elvesznek; 13 (Mert nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény cselekvői igazulnak meg. 14 Mert amikor a pogányok, akiknek nincs törvényük, természetüknél fogva a törvényben foglaltakat cselekszenek, akkor ezek, akiknek nincs törvényük, önmaguk törvényei: 15 A kik a törvénynek szívükbe írt munkáját mutatják, lelkiismeretük is tanúskodik, gondolataik pedig
101
Rómaiak
rosszindulatúak, miközben vádolják vagy mentegetik egymást; 16 Azon a napon, amikor Isten megítéli az emberek titkait Jézus Krisztus által az én evangéliumom szerint. 17 Íme, zsidónak hívnak, és megnyugodsz a törvényben, és Istennel dicsekszel, 18 És ismeri az ő akaratát, és helyeselje a jobbakat, a törvénytől tanítva; 19 És biztos vagy abban, hogy te vagy a vakok vezetője, a sötétségben lévők világossága, 20 A bolondok tanítója, a kisgyermekek tanítója, akinek a tudás és az igazság formája van a törvényben. 21 Te tehát, aki mást tanítasz, nem magadat tanítod? te, aki prédikálsz, ne lopj, te lopsz? 22 Te, aki azt mondod, hogy férfinak nem szabad házasságtörést elkövetnie, vajon te paráználkodsz? te, aki utálod a bálványokat, szentségtörést követsz el? 23 Te, aki a törvénnyel dicsekszel, a törvény megszegésével gyalázod az Istent? 24 Mert az Isten nevét káromolják a pogányok általatok, amint meg van írva. 25 Mert valóban használ a körülmetélkedés, ha megtartod a törvényt; ha pedig törvényszegő vagy, körülmetéletlenné lesz a te körülmetélkedésed. 26 Ha tehát a körülmetéletlen megtartja a törvény igazságát, nem számít-e körülmetéletlensége körülmetélkedésnek? 27 És a körülmetéletlenség, a mely természeténél fogva teljesíti a törvényt, nem ítél-e meg téged, ki a betűvel és a körülmetélkedéssel áthágja a törvényt? 28 Mert nem zsidó az, aki kívülről van; és nem az a körülmetélés, amely a testen kívül van: 29 De zsidó az, aki belülről való; és a körülmetélés a szívé, a lélekben és nem a betűben; akiknek dicsérete nem embereké, hanem Istené. 3. FEJEZET 1 Mi haszna van hát a zsidónak? vagy mi haszna van a körülmetélésnek? 2 Sokat mindenféleképpen: főleg azért, mert rájuk bízták az Isten beszédeit. 3 Mert mi van, ha némelyek nem hinnének? hitetlenségük hatástalanná teszi-e Isten hitét? 4 Isten ments, legyen igaz Isten, de minden ember hazug; amint meg van írva: Hogy megigazulj a te beszédeidben, és győztes legyél, amikor elítélnek. 5 De ha a mi hamisságunk dicséri az Isten igazságát, mit mondjunk? Igazságtalan-e Isten, aki bosszút áll? (Férfiként beszélek) 6 Isten ments, mert akkor hogyan ítéli meg Isten a világot? 7 Mert ha az én hazugságom által az Isten igazsága az ő dicsőségére gyarapodott; miért ítélnek mégis úgy engem, mint bűnöst? 8 És nem inkább (ahogyan rágalmazzák, és ahogy némelyek állítják, hogy mondjuk): Tegyünk rosszat, hogy jó legyen? akinek az elkárhozása igazságos. 9 Akkor mi van? jobbak vagyunk náluk? Nem, semmiképpen, mert már korábban is bebizonyítottuk zsidóknak és pogányoknak, hogy mindnyájan bűn alatt állnak; 10 Amint meg van írva: Nincs igaz, nincs egy sem. 11 Nincs, aki értse, nincs, aki keresse Istent.
12 Mindnyájan letértek az útról, együtt veszteségessé váltak; nincs, aki jót tenne, nincs, egy sem. 13 Nyitott sír a torkuk; nyelvükkel csalást használtak; az ajkak alatt az áspiák mérge: 14 Kinek a szája szitkozódással és keserűséggel van tele: 15 Lábuk gyors a vérontásra: 16 Pusztulás és nyomorúság van útjukon: 17 A békesség útját pedig nem ismerték: 18 Nincs istenfélelem a szemük előtt. 19 Most már tudjuk, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt állóknak mondja: hogy minden száj be legyen zárva, és az egész világ vétkes legyen Isten előtt. 20 Azért a törvény cselekedetei által nem igazul meg egy test sem az õ elõtt, mert a törvény által van a bûn ismerete. 21 Most pedig az Istennek törvény nélküli igazsága nyilvánult meg, a törvény és a próféták tanúsága szerint; 22 Isten igazsága, amely a Jézus Krisztusban való hit által van mindazoknak és mindazoknak, akik hisznek, mert nincs különbség. 23 Mert mindenki vétkezett, és híján van az Isten dicsőségének; 24 Ingyen megigazulván az ő kegyelméből a megváltás által, amely Krisztus Jézusban van: 25 Akit Isten engesztelésül rendelt az õ vérében való hit által, hogy kihirdesse az õ igazságát a múlt bûneinek bocsánatára, az Isten türelme által; 26 Hogy hirdesse most az ő igazságát, mondom, hogy igaz legyen, és megigazítsa azt, aki hisz Jézusban. 27 Hol van hát a dicsekvés? Ki van zárva. Milyen törvény szerint? művekből? Nem: hanem a hit törvénye szerint. 28 Ezért arra a következtetésre jutunk, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül. 29 Csak ő a zsidók Istene? nemde ő is a pogányok közül való? Igen, a pogányok közül is: 30 Egy az Isten, aki megigazítja a körülmetélkedést hit által, és a körülmetéletlenséget hit által. 31 A törvényt tehát hit által semmissé tesszük? Isten ments: igen, mi alkotjuk meg a törvényt. 4. FEJEZET 1 Mit mondjunk hát, amit Ábrahám, a mi atyánk a testre vonatkozóan talált? 2 Mert ha Ábrahám tettek által igazul meg, van mivel dicsekednie; de nem Isten előtt. 3 Mert mit mond az Írás? Ábrahám hitt Istennek, és ez igazságul számított neki. 4 Aki pedig dolgozik, annak a jutalma nem kegyelem, hanem adósság. 5 De aki nem dolgozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságul. 6 Ahogy Dávid is leírja annak az embernek az áldását, akinek Isten cselekedetek nélkül igazságot tulajdonít, 7 Mondván: Boldogok, akiknek vétkei megbocsáttattak, és vétkeik elfedezték. 8 Boldog ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt. 9 Akkor ez az áldás csak a körülmetéltekre esik, vagy a körülmetéletlenekre is? mert azt mondjuk, hogy a hitet beszámították Ábrahámnak igazságul. 10 Hogyan számolták akkor? amikor körülmetéletlen volt, vagy körülmetéletlen? Nem a körülmetélésben, hanem a körülmetéletlenségben.
102
Rómaiak
11 És megkapta a körülmetélkedés jelét, a hit igazságának pecsétjét, amelyet körülmetéletlen volt, hogy atyja legyen mindazoknak, akik hisznek, ha nem is körülmetélkednek. hogy nekik is tulajdoníttassanak igazságot: 12 És a körülmetélkedés atyja azoknak, akik nem csak a körülmetélkedésből valók, hanem Ábrahám atyánk hitének nyomdokaiban is járnak, amely még körülmetéletlen volt. 13 Mert az ígéret, hogy ő lesz a világ örököse, nem Ábrahámnak vagy az ő magvának szólt a törvény által, hanem a hit igazsága által. 14 Mert ha a törvényből valók az örökösök, akkor a hit érvénytelen, és az ígéret érvénytelenné válik. 15 Mert a törvény haragot szül, mert ahol nincs törvény, ott nincs törvényszegés. 16 Azért hitből van, hogy kegyelemből legyen; a végén biztos lehet az ígéret minden magnak; nemcsak annak, ami a törvényből való, hanem annak is, ami Ábrahám hitéből való; ki mindannyiunk apja, 17 (Amint meg van írva, sok nemzet atyjává tettelek téged) előtt, akiben hitt, az Isten előtt, aki életre kelti a halottakat, és a nem valókat úgy nevezi, mintha azok lennének. 18 Ki a reménység ellenére hitt a reménységben, hogy sok nemzet atyja lehessen, aszerint, ahogyan megmondatott: Így lesz a te magod. 19 És nem lévén gyenge a hitben, nem tartotta holtnak a saját testét most, mintegy száz esztendős korában, sem Sára méhének elhalását. 20 Nem tántorodott el Isten ígéretétől hitetlenségből; de erős volt a hitben, és dicsőséget adott Istennek; 21 És teljesen meg volt győződve arról, hogy amit ígért, azt meg is tudja tenni. 22 És ezért tulajdonították neki igazságul. 23 Nem csak miatta írták meg, hogy neki tulajdonították; 24 De nekünk is beszámíttatnak, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta Jézust, a mi Urunkat a halálból; 25 Ki a mi vétkeinkért szabadult meg, és a mi megigazulásunkért feltámadott.
11 És nemcsak így, hanem örvendünk is Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most engesztelést nyertünk. 12 Ezért, mint egy ember által a bûn lépett be a világba, és a bûn által a halál; és így a halál minden emberre kiterjedt, mert mindenki vétkezett: 13 (Mert a törvényig volt a bűn a világon, de a bűnt nem tulajdonítják, ha nincs törvény. 14 Mindazonáltal a halál uralkodott Ádámtól Mózesig, még azokon is, akik nem vétkeztek Ádám vétkének hasonlósága után, aki az eljövendő alakja. 15 De nem olyan, mint a vétek, olyan az ajándék is. Mert ha egynek botránkozása miatt sokan haltak meg, sokkal inkább az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, amely egy embertől, a Jézus Krisztustól van, sokakra bővelkedik. 16 És nem olyan az ajándék, mint aki vétkezett, mert az ítélet egy által volt a kárhoztatásra, de az ingyen ajándék sok bûnbõl való megigazulásra. 17 Mert ha egy ember vétke miatt a halál egy által uralkodott; Sokkal inkább azok, akik bőségben részesülnek a kegyelemben és az igazság ajándékában, egy Jézus Krisztus által fognak uralkodni az életben.) 18 Ezért, mint egy ítélet vétke, minden emberre kárhoztatásra jutott; így az egy ember igazsága által minden emberre eljött az ingyenes ajándék az élet megigazulására. 19 Mert amint egy ember engedetlensége miatt sokan bűnössé lettek, úgy egynek engedelmessége által sokan igazulnak meg. 20 Sőt a törvény is belépett, hogy a bûn bõvüljön. De ahol bővelkedett a bűn, ott a kegyelem is bővölködött: 21 Hogy amint a bûn uralkodott a halálig, úgy a kegyelem is uralkodjék az igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.
5. FEJEZET
1 Mit mondjunk akkor? Maradjunk-e a bűnben, hogy a kegyelem bővelkedjen? 2 Isten ments. Hogyan élnénk tovább mi, akik meghaltunk a bűnnek? 3 Nem tudjátok, hogy közülünk, akik megkeresztelkedtünk Jézus Krisztusban, az ő halálába keresztelkedtünk meg? 4 Azért vele együtt eltemettünk a keresztség által a halálba, hogy amint Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. 5 Mert ha az ő halálának hasonlatosságába ültettünk, akkor feltámadásához is hasonlók leszünk. 6 Tudván ezt, hogy vén emberünket vele együtt keresztre feszítették, hogy a bûn teste elpusztuljon, hogy ezentúl a bûnnek ne szolgáljunk. 7 Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. 8 Ha pedig meghalunk Krisztussal, hisszük, hogy élni is fogunk vele: 9 Tudván, hogy Krisztus feltámadván a halálból nem hal meg többé; a halálnak nincs többé hatalma rajta. 10 Mert amikor meghalt, egyszer meghalt a bûnnek; de ha él, Istennek él. 11 Hasonlóképpen gondoljátok magatokat is, hogy valóban meghaltatok a bûnnek, de éltek Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által.
6. FEJEZET
1 Mivel tehát hitből megigazulunk, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által: 2 Aki által nekünk is bejárásunk van hit által ehhez a kegyelemhez, amelyben állunk, és örvendünk az Isten dicsőségének reményében. 3 És nemcsak így, hanem a nyomorúságokkal is dicsekedünk: tudván, hogy a nyomorúság kitartást tesz; 4 És türelem, tapasztalat; és tapasztalat, remény: 5 És a reménység nem szégyenít meg; mert Isten szeretetét a nekünk adatott Szentlélek árasztja ki szívünkbe. 6 Mert amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus a maga idejében meghalt az istentelenekért. 7 Mert az igazért aligha hal meg valaki, de lehet, hogy a jóért némelyek meg is mernek halni. 8 Isten azonban abban ajánlja az ő szeretetét irántunk, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. 9 Sokkal inkább, mivel most megigazulunk az ő vére által, megmenekülünk általa a haragtól. 10 Mert ha, amikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megbékéltünk az ő élete által.
103
Rómaiak
12 Ne uralkodjék tehát a bûn halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek annak kívánságaiban. 13 Ne adjátok át tagjaitokat a hamisság eszközeiül a bûnnek, hanem adjátok át magatokat Istennek, mint a halottak közül élõket, és tagjaitokat az igazság eszközeiül Istennek. 14 Mert a bûn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem vagytok a törvény, hanem a kegyelem alatt. 15 Mi van akkor? vétkezzünk-e, mert nem a törvény, hanem a kegyelem alatt vagyunk? Isten őrizz. 16 Ne tudjátok, hogy akinek szolgáinak adjátok magatokat, hogy engedelmeskedjenek, annak szolgái vagytok, akiknek engedelmeskedtek; akár a bűné a halálba, akár az engedelmességé az igazsággá? 17 De legyen hála Istennek, hogy a bűn szolgái voltatok, de szívből engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelyet átadtak nektek. 18 Megszabadulván tehát a bűntől, az igazság szolgái lettetek. 19 Emberek szokása szerint szólok a ti testetek erőtlensége miatt; így most is adjátok át tagjaitokat szolgáivá az igazságnak és a szentségnek. 20 Mert amikor a bűn szolgái voltatok, mentesek voltatok az igazságtól. 21 Milyen gyümölcsötök volt akkor azokban, amiket most szégyellsz? mert ezeknek a dolgoknak a vége a halál. 22 De most, hogy megszabadultatok a bűntől, és Isten szolgái lettetek, megvan a gyümölcsötök a szentségre, és a vége az örök élet. 23 Mert a bûn zsoldja a halál; de az Isten ajándéka az örök élet a mi Urunk Jézus Krisztus által. 7. FEJEZET 1 Nem tudjátok-é, atyámfiai, (mert a törvényt ismerőkhöz szólok), hogyan uralkodik a törvény az emberen, amíg él? 2 Mert az asszony, akinek férje van, a törvény köti férjéhez, amíg él; de ha a férj meghalt, feloldódik férje törvényétől. 3 Ha tehát, amíg a férje él, más férfiúhoz megy feleségül, házasságtörõnek neveztetik; hogy ne legyen házasságtörő, bár más férfihoz ment feleségül. 4 Ezért, testvéreim, ti is meghaltatok a törvénynek Krisztus teste által; hogy férjhez menjetek máshoz, a halálból feltámadthoz, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. 5 Mert amikor testben voltunk, a bûnök indítékai, amelyek a törvény által voltak, a mi tagjainkban munkálkodtak, hogy gyümölcsöt teremjenek a halálnak. 6 De most megszabadultunk a törvénytől, holtak lévén, a melyben fogva tartottunk; hogy új szellemben kell szolgálnunk, és nem a betű régiségében. 7 Mit mondjunk akkor? A törvény bűn? Isten őrizz. Nem, nem ismertem a bűnt, hanem a törvény által; mert nem ismertem a kívánságot, hacsak a törvény nem mondta volna: Ne kívánd. 8 De a bûn, alkalmat ragadva a parancsolat szerint, mindenféle vágyat szült bennem. Mert törvény nélkül a bűn meghalt. 9 Mert valaha törvény nélkül is éltem, de amikor eljött a parancsolat, feltámadt a bűn, és meghaltam. 10 És a parancsolat, amely életre volt rendelve, halálra valónak találtam.
104
11 Mert a bûn, alkalmat ragadva a parancsolatból, megtévesztett engem, és megölt. 12 Ezért szent a törvény, és a parancsolat szent, igazságos és jó. 13 A mi tehát jó, halállal lett nékem? Isten őrizz. A bûn pedig, hogy bûnnek látszódjék, halált okoz bennem a jó által; hogy a parancs általi bűn rendkívül bűnössé váljon. 14 Mert tudjuk, hogy a törvény szellemi, én pedig testi vagyok, a bûn alatt eladva. 15 Mert amit teszek, azt nem engedem meg; mert amit akarok, azt nem; de amit utálok, azt utálom. 16 Ha tehát azt teszem, amit nem akarok, egyetértek a törvénnyel, hogy az jó. 17 Most tehát már nem én cselekszem, hanem a bûn lakozik bennem. 18 Mert tudom, hogy énbennem (azaz az én testemben) semmi jó nem lakik, mert az akarás megvan bennem; de azt nem találom, hogyan végezzem el azt, ami jó. 19 Mert a jót, amit akarok, nem teszem, de a rosszat, amit nem akarok, megteszem. 20 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, többé nem én cselekszem, hanem a bennem lakozó bűn. 21 Találok tehát egy törvényt, hogy ha jót akarok tenni, akkor a gonosz jelen van velem. 22 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében, a belső ember szerint: 23 De egy másik törvényt látok tagjaimban, amely elmém törvénye ellen harcol, és fogságba visz a bűn törvényének, amely tagjaimban van. 24 Ó, nyomorult ember, aki vagyok! ki szabadít meg engem e halál testéből? 25 Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Így hát én magam is az elmével szolgálom Isten törvényét; de a testtel a bűn törvénye. 8. FEJEZET 1 Nincs tehát most semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. 2 Mert a Krisztus Jézusban való élet Lelke törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. 3 Mert amit a törvény nem tudott megtenni, mivel erőtlen volt a test által, az Isten elküldte saját Fiát a bűnös test képében, és a bűnért elítélte a testben lévő bűnt. 4 Hogy a törvény igazsága beteljesedjék bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. 5 Mert akik a test szerint vannak, a test dolgaira gondolnak; de akik a Lélek után vannak, azok a Lélek dolgai. 6 Mert a testi lelkület halál; de lelki beállítottságúnak lenni élet és béke. 7 Mert a testi elme ellenségeskedés Istennel, mert nem engedelmeskedik az Isten törvényének, és nem is lehet. 8 Tehát akik testben vannak, nem tetszhetnek Istennek. 9 Ti azonban nem testben vagytok, hanem lélekben, ha Isten Lelke lakik bennetek. Ha pedig valakiben nincs meg Krisztus Lelke, az nem az övé. 10 Ha pedig Krisztus bennetek van, a test halott a bûn miatt; de a Lélek élet az igazság miatt. 11 De ha annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, aki feltámasztotta Krisztust a halálból,
Rómaiak
megeleveníti a ti halandó testeteket is a bennetek lakozó Lelke által. 12 Ezért, atyámfiai, nem a testnek vagyunk adósai, hogy test szerint éljünk. 13 Mert ha test szerint éltek, meghaltok; ha pedig a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. 14 Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. 15 Mert nem kaptátok meg ismét a szolgaság lelkét, hogy féljetek; ti pedig megkaptátok a fogadás Lelkét, mely által kiáltunk: Abba, Atyám! 16 Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. 17 Ha pedig gyermekek, akkor örökösök; Isten örökösei és Krisztus örököstársai; ha vele együtt szenvedünk, hogy mi is együtt dicsőüljünk. 18 Mert úgy gondolom, hogy a jelen idő szenvedéseit nem érdemes összehasonlítani azzal a dicsőségtel, amely kinyilatkoztat bennünk. 19 Mert a teremtmény nagy várakozása Isten fiainak megjelenésére vár. 20 Mert a teremtményt a hiábavalóság alá vetette, nem önszántából, hanem azáltal, aki reménységgel vetette alá, 21 Mert maga a teremtmény is szabadul a romlottság rabságából az Isten fiainak dicsőséges szabadságába. 22 Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt nyög és együtt szenved mind a mai napig. 23 És nemcsak ők, hanem mi is, akiknek a Lélek zsengéje van, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a gyermekvállalást, vagyis testünk megváltását. 24 Mert a reménység által üdvözülünk, de a látható reménység nem remény; mert mit lát az ember, miért remél még? 25 De ha abban reménykedünk, hogy nem látjuk, akkor várjuk ki türelemmel. 26 Ugyanígy a Lélek is megsegíti a mi erőtlenségeinket, mert nem tudjuk, mit kell imádkoznunk, amint kell, de maga a Lélek esedez értünk kimondhatatlan sóhajtozásokkal. 27 És aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert az Isten akarata szerint esedez a szentekért. 28 És tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik, azoknak, akik az ő szándéka szerint elhívattak. 29 Mert akiket előre ismert, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká váljanak Fia képmásához, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. 30 A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította; és akiket megigazított, azokat meg is dicsőítette. 31 Mit mondjunk hát ezekre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? 32 Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne adna nekünk vele együtt mindent? 33 Ki emelhet vádat Isten választottai ellen? Isten az, aki megigazít. 34 Ki az, aki elítél? Krisztus az, aki meghalt, sőt, aki feltámadt, aki az Isten jobbján van, és aki közbenjár értünk is. 35 Ki választ el minket Krisztus szeretetétől? nyomorúság, vagy nyomorúság, vagy üldözés, vagy éhség, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? 36 Amint meg van írva: Érted ölnek minket egész napon át; vágásra szánt juhoknak számítunk.
37 Nem, mindezekben több mint győztesek vagyunk az által, aki szeretett minket. 38Mert meg vagyok győződve arról, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmak, sem jelenvalók, sem eljövendők, 39 Sem magasság, sem mélység, sem más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van. 9. FEJEZET 1 Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, a lelkiismeretem is tanúskodik a Szentlélekben, 2 Hogy nagy elnehezedés és folytonos bánat van a szívemben. 3 Mert bárcsak átkozott lennék a Krisztustól testvéreimért, test szerinti rokonaimért. 4 Kik az izraeliták; kié a gyermekbefogadás és a dicsőség, és a szövetségek, és a törvényadás, és az Isten szolgálata és az ígéretek; 5 Kinek az atyái, és kiktől származott a Krisztus, aki mindenek felett áll, áldott Isten mindörökké. Ámen. 6 Nem mintha Isten igéje hatástalanná vált volna. Mert nem mind Izrael, akik Izraelből valók: 7 És nem is mindannyian fiak, mert Ábrahám magva, hanem: Izsákban neveztetik a te magod. 8 Azaz, akik a test fiai, nem az Isten fiai, hanem az ígéret fiai a magnak számítanak. 9 Mert ez az ígéret beszéde: Ekkor jövök el, és Sárának fia lesz. 10 És nem csak ez; de amikor Rebeka is fogant egytől, méghozzá a mi atyánktól, Izsáktól; 11 (Mert a gyermekek még nem születtek, sem jót, sem rosszat nem tettek, hogy az Istennek kiválasztott szándéka megmaradjon, nem a cselekedetekből, hanem azé, aki hív. 12 Azt mondták neki: Az idősebb szolgálja a fiatalabbat. 13 Amint meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem. 14 Mit mondjunk hát? Van igazságtalanság Istennel szemben? Isten őrizz. 15 Mert azt mondja Mózesnek: Könyörülök, akin könyörülök, és könyörülök, akin könyörülök. 16 Tehát nem azé, aki akar, és nem azé, aki fut, hanem az Istené, aki irgalmas. 17 Mert azt mondja az Írás a fáraónak: Ugyanerre a célra támasztottalak, hogy megmutassam hatalmamat benned, és hirdessék nevemet az egész földön. 18 Ezért könyörül azon, akin akar, és akit akar, azt megkeményíti. 19 Akkor azt mondod nekem: Miért talál még hibát? Mert ki ellenkezett az ő akaratának? 20 Nem, ó, ember, ki vagy te, aki Isten ellen mondasz? Mondja-e a formált annak, aki megalkotta: Miért csináltál engem így? 21 Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyag felett, ugyanabból a csomóból, hogy egyik edényt dicsőségre, másikat gyalázatra készítsen? 22 Mi van akkor, ha Isten, aki hajlandó volt megmutatni haragját és hatalmát megismertetni, sok hosszútűréssel elviselné a harag pusztulásra alkalmas edényeit?
105
Rómaiak
23 És hogy ismertté tegye dicsőségének gazdagságát az irgalmasság edényein, amelyeket előzőleg dicsőségre készített, 24 Minket is, akiket elhívott, nemcsak a zsidók közül, hanem a pogányok közül is? 25 Amint Oséban is mondja: népemnek nevezem őket, amely nem volt az én népem; és a kedvesét, aki nem volt szeretett. 26 És lészen, hogy azon a helyen, ahol azt mondták nekik: Nem vagytok az én népem; ott az élő Isten fiainak hívják őket. 27 Ésaiás is kiált Izraelért: Ha Izráel fiainak száma olyan lenne, mint a tenger fövenye, a maradék megmenekül. 28 Mert ő befejezi a munkát, és megrövidíti azt az igazságban, mert rövid munkát végez az Úr a földön. 29 És amint Ésaiás az előbb mondotta: Ha nem hagyott volna nékünk magot Sabaot Ura, olyanok lettünk volna, mint Szodoma, és hasonlóvá lettünk Gomorrához. 30 Mit mondjunk hát? Hogy a pogányok, akik nem követték az igazságot, elérték az igazságosságot, méghozzá a hitből való igazságot. 31 De Izráel, a ki az igazság törvényét követte, nem érte el az igazság törvényét. 32 Miért? Mert nem hittel keresték, hanem mintha a törvény cselekedetei szerint. Mert megbotlottak azon a botláskövön; 33 A miképen meg van írva: Íme, botránkozás kövét és szikláját teszem Sionban, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.
14 Hogyan hívják hát segítségül azt, akiben nem hittek? és hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? és hogyan hallanak prédikátor nélkül? 15 És hogyan prédikálnak, ha nem küldik őket? amint meg van írva: Milyen szépek a lábai azoknak, akik a békesség evangéliumát hirdetik, és jó híreket hirdetnek! 16 De nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram, ki hitte el a mi hírünket? 17 A hit tehát hallásból van, a hallás pedig az Isten beszédéből. 18 Én pedig azt mondom: nem hallották? Bizony, hangjuk az egész földre eljutott, és beszédük a világ végéig. 19 Én pedig azt mondom: Hát nem tudta Izrael? Először Mózes mondja: Féltékenységre ingerellek titeket azokkal, akik nem népek, és haragítok titeket egy bolond nemzetre. 20 Ésaiás azonban nagyon merész, és ezt mondja: Megtaláltak azok, akik nem kerestek engem; Nyilvánvalóvá lettem azoknak, akik nem kértek utánam. 21 De Izraelnek ezt mondja: Egész nap kinyújtottam kezeimet az engedetlen és ellenszegülő nép felé. 11. FEJEZET 1 Mondom hát: elvetette-é Isten az ő népét? Isten őrizz. Mert én is izraelita vagyok, Ábrahám magvából, Benjámin törzséből. 2 Isten nem vetette el népét, amelyet előre ismert. Nem tudjátok, amit az Írás mond Illésről? hogyan esedez Istenhez Izrael ellen, mondván: 3 Uram, megölték prófétáidat, és kiásták oltáraidat; és egyedül maradok, és az életemet keresik. 4 De mit mond neki Isten válasza? Hétezer embert tartogattam magamnak, akik nem hajtottak térdre Baál képmását. 5 Így is van még ebben az időben is a kegyelem kiválasztottsága szerint. 6 Ha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből van többé; különben a kegyelem nem lenne többé kegyelem. De ha cselekedetekről van szó, akkor már nem kegyelem: különben a munka nem munka többé. 7 Mi van akkor? Izráel nem szerezte meg, amit keresett; de a kiválasztás megszerezte, a többiek pedig megvakultak 8 (Amint meg van írva: Isten a szendergés lelkét adta nekik, szemeket, hogy ne lássanak, és füleket, hogy ne halljanak;) mind a mai napig. 9 És monda Dávid: Legyen az ő asztaluk csapdává, csapdává, botlásukká és térítésül nekik. 10 Sötétüljön el a szemük, hogy ne lássanak, és hajtsák le hátukat mindenkor. 11 Mondom hát: megbotlottak-e, hogy elessenek? Isten ments, hanem az ő bukásuk által üdvözültek a pogányok, hogy féltékenységre ingereljék őket. 12 Ha pedig ezek bukása a világ gazdagsága, és az ő fogyatkozásuk a pogányok gazdagsága; mennyivel több a teljességük? 13 Mert szólok hozzátok, pogányokhoz, mivel én a pogányok apostola vagyok, felmagasztalom hivatalomat: 14 Ha bármilyen módon hasonlatosságra ingerelném azokat, akik az én testem, és megmenthetnék közülük néhányat. 15 Mert ha elvetésük a világ megbékéltetése, mi lesz a befogadásuk, ha nem élet a halálból?
10. FEJEZET 1 Testvéreim, szívem vágya és imádsága Istenhez Izráelért, hogy üdvözüljenek. 2 Mert bizonyságot teszek róluk, hogy buzgóságuk van Isten iránt, de nem tudás szerint. 3 Mivel nem ismerik Isten igazságát, és saját igazságukat igyekeznek megerősíteni, nem engedelmeskedtek az Isten igazságának. 4 Mert Krisztus a törvény vége, minden hívő igazságára. 5 Mert Mózes leírja a törvény igazságát, hogy az ember, aki ezeket cselekszi, azok által él. 6 De a hitből való igazság ezt mondja: Ne mondd a te szívedben: Ki megy fel a mennybe? (vagyis lehozni Krisztust felülről:) 7 Vagy: Ki száll le a mélybe? (azaz Krisztust feltámasztani a halálból.) 8 De mit mond ez? Közel van hozzád az ige, méghozzá a te szádban és a te szívedben: vagyis a hit igéje, amelyet hirdetünk; 9 Hogy ha száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, üdvözülsz. 10 Mert szívvel hisz az igazságra; és szájjal tesznek gyónást az üdvösségre. 11 Mert azt mondja az Írás: Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg. 12 Mert nincs különbség a zsidó és a görög között, mert mindenek felett ugyanaz az Úr gazdag mindazokban, akik segítségül hívják. 13 Mert aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.
106
Rómaiak
16 Mert ha az elsõ zsenge szent, a fürt is szent; és ha a gyökér szent, az ágak is. 17 És ha az ágak közül néhányat letörnek, és te vad olajfa lévén beoltva közéjük, és velük együtt részesedsz az olajfa gyökeréből és kövérségéből; 18 Ne dicsekedjetek az ágakkal. De ha dicsekszel, nem a gyökeret hordozod, hanem a gyökeret téged. 19 Akkor azt mondod: Letörték az ágakat, hogy beoltsam. 20 Kút; a hitetlenség miatt törtek le, te pedig hitben állsz. Ne légy nagylelkű, hanem félj: 21 Mert ha Isten nem kímélte a természetes ágakat, vigyázz, hogy téged is meg ne kíméljen. 22 Íme tehát az Isten jósága és szigora: azokon, akik elestek, keménység; de te feléd a jóság, ha megmaradsz az ő jóságában, különben te is kivágtatsz. 23 És ők is, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, beoltják őket, mert Isten újra beolthatja őket. 24 Mert ha kivágatnak a természettől fogva vad olajfából, és a természettel ellentétben jó olajfává oltják be, mennyivel inkább beoltják ezeket, amelyek a természetes ágak a saját olajfájukba? 25 Mert nem szeretném, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek e titkot illetően, hogy ne legyetek bölcsek a ti elgondolásaitokban; hogy a vakság részben megtörtént Izráelben, amíg be nem jön a pogányok teljessége. 26 És így üdvözül az egész Izráel, amint meg van írva: Sionból kijön a Szabadító, és elfordítja az istentelenséget Jákóbtól. 27 Mert ez az én szövetségem velük, amikor elveszem bűneiket. 28 Ami az evangéliumot illeti, ellenségek értetek, de ami a kiválasztást illeti, az atyákért szeretik őket. 29 Mert Isten ajándékai és elhívása megtérhetetlen. 30 Mert ahogy régen nem hittetek Istennek, most is irgalmasságot nyertetek hitetlenségük által. 31 És most ezek sem hittek, hogy irgalmasságodból ők is irgalmasságot nyerjenek. 32 Mert Isten mindnyájukat hitetlenségbe zárta, hogy mindenkin megkönyörüljön. 33 Ó Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! milyen kikutathatatlanok az ő ítéletei, és az ő útjai, amelyek túlmutatnak! 34 Mert ki ismerte meg az Úr gondolatát? vagy ki volt a tanácsadója? 35 Vagy ki adott néki előbb, és megfizetik azt újra? 36 Mert tõle, õ általa és õ lévén minden; kinek dicsõség örökké! Ámen. 12. FEJEZET 1 Kérlek tehát titeket, atyámfiai, az Isten irgalmára, hogy a ti testeteket élő, szent és Istennek tetsző áldozatul mutassátok be, ez a ti értelmes szolgálatotok. 2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok meg elmétek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata. 3 Mert azt mondom a nekem adott kegyelem által minden embernek, aki köztetek van, hogy ne gondolja magát magasabbra, mint gondolnia kellene; hanem józanul gondolkodni, amint az Isten a hit mértékét mindenkinek megadta.
107
4 Mert amint sok tagunk van egy testben, és nem minden tagnak ugyanaz a hivatala: 5 Mi tehát sokan egy test vagyunk a Krisztusban, és mindannyian egymás tagjai. 6 Mivel tehát különböző ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár prófétáljunk, prófétáljunk a hit aránya szerint; 7 Vagy a szolgálat, várjunk a mi szolgálatunkra, vagy aki tanít, a tanításra; 8 Vagy aki int, buzdításra: aki ad, tegye egyszerűséggel; aki uralkodik, szorgalmasan; aki kegyelmet tesz, vidáman. 9 Legyen a szeretet hamisítás nélküli. Utáljátok a gonoszt; ragaszkodj ahhoz, ami jó. 10 Legyetek kedvesek egymáshoz testvéri szeretettel; becsületben egymást előnyben részesíteni; 11 Nem lusta az üzleti életben; buzgó lélek; az Urat szolgálni; 12 Örvendek a reménységben; szenvedésben lévő beteg; azonnali folyamatos imában; 13 Osztás a szentek szükségességére; a vendéglátásnak adott. 14 Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket: áldjatok és ne átkozzatok. 15 Örüljetek az örvendezőkkel, és sírjatok a sírókkal. 16 Legyetek ugyanazon az állásponton egymás iránt. Ne törődj magas dolgokkal, hanem engedd meg magad az alacsony rangú embereknek. Ne legyél bölcs a saját elgondolásaidban. 17 Senkinek ne fizessenek rosszat rosszért. Biztosítsd a dolgokat őszintén minden ember szeme előtt. 18 Ha lehetséges, amennyi bennetek van, éljetek békében minden emberrel. 19 Szeretteim, ne magatoknak álljatok bosszút, hanem adjatok helyet a haragnak, mert meg van írva: Enyém a bosszúállás; Én megfizetek, azt mondja az Úr. 20 Ha tehát éhezik ellenséged, adj enni; ha szomjazik, adj neki inni, mert ha így teszel, parazsat halmozsz a fejére. 21 Ne győzzön le téged a gonosz, hanem győzd le a rosszat jóval. 13. FEJEZET 1 Minden lélek engedelmeskedjen a magasabb hatalmaknak. Mert nincs hatalom, csak Istentől: a létező hatalmak Istentől vannak rendelve. 2 Valaki tehát ellenáll a hatalomnak, ellenáll az Isten rendeletének; és akik ellenállnak, magukra veszik a kárhozatot. 3 Mert az uralkodók nem félnek a jó cselekedetektől, hanem a gonosztól. Akkor nem félsz a hatalomtól? tedd azt, ami jó, és attól kapsz dicséretet: 4 Mert ő az Isten szolgája a javadra. De ha gonoszt cselekszel, félj; mert nem hiába viseli a kardot, mert ő az Isten szolgája, bosszúálló, hogy haragot hajtson végre azon, aki gonoszt cselekszik. 5 Ezért alá kell vetni magát, nemcsak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is. 6 Mert ezért adót is fizessetek, mert ők az Isten szolgái, akik folytonosan ezt végzik. 7 Adjatok tehát minden járulékuknak adót, akinek adó jár; szokás kinek szokás; félelem kinek fél; kitüntetés kinek.
Rómaiak
8 Senkinek ne tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy szeressétek egymást; mert aki a másikat szereti, az betöltötte a törvényt. 9 Ezért ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne kívánj; és ha van más parancsolat, azt röviden felfogja ez a mondás, nevezetesen: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. 10 A szeretet nem tesz rosszat felebarátjának, ezért a szeretet a törvény betöltése. 11 Az idő ismeretében pedig itt az ideje, hogy felkeljünk az álomból, mert most közelebb van a mi üdvösségünk, mint amikor hittünk. 12 Elmúlt az éjszaka, elközelgett a nappal: vessük el tehát a sötétség műveit, és öltsük fel a világosság fegyverét. 13 Járjunk becsületesen, mint nappal; nem randalírozásban és részegségben, nem dühösségben és butaságban, nem viszálykodásban és irigykedésben. 14 Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és ne gondoskodjatok a testről, hogy teljesítsétek kívánságait.
17 Mert az Isten országa nem étel és ital; hanem igazság, békesség és öröm a Szentlélekben. 18 Mert aki ezekben a dolgokban Krisztusnak szolgál, kedves az Isten előtt és az emberek előtt. 19 Kövessük tehát azokat, amik békét teremtenek, és amikkel építhetjük a másikat. 20 Mert az étel ne rombolja le Isten munkáját. Valóban minden tiszta; de gonosz annak az embernek, aki sértődötten eszik. 21 Nem jó húst enni, bort nem inni, sem olyasmit, amiben a te atyádfia megbotlik, megbotránkozik vagy elgyengül. 22 Van-e hited? tartsd meg magadnak Isten előtt. Boldog, aki nem ítéli el magát abban, amit megenged. 23 Aki pedig kételkedik, az elkárhozik, ha eszik, mert nem eszik hitből; mert ami nem hitből van, az bűn. 15. FEJEZET
14. FEJEZET 1 Aki gyenge a hitben, azt fogadjátok be, de kétséges vitákhoz ne. 2 Mert az egyik azt hiszi, hogy mindent megehet, a másik pedig, aki gyenge, gyógynövényeket eszik. 3 A ki eszik, meg ne vesse azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik, mert Isten befogadta őt. 4 Ki vagy te, aki ítélkezel más szolgája felett? a saját urának áll vagy esik. Igen, feltartják, mert Isten képes megállítani. 5 Egyik nap többre becsüli a másikat, a másik minden napot egyformán becsül. Minden ember legyen teljesen meggyőződve a saját elméjében. 6 Aki nézi a napot, az Úrra tekint; és aki nem veszi figyelembe a napot, az Úrra nem figyel. Aki eszik, az Úrnak eszik, mert hálát ad Istennek; és aki nem eszik, az Úrnak nem eszik, és hálát ad Istennek. 7 Mert egyikünk sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának. 8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk; és ha meghalunk, az Úrnak halunk meg: tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. 9 Mert azért halt meg Krisztus, támadt fel és támadt fel, hogy Ura legyen holtaknak és élőknek egyaránt. 10 De miért ítéled el testvéredet? vagy miért gyalázod le a testvéredet? mert mindnyájan Krisztus ítélőszéke előtt állunk. 11 Mert meg van írva: Élek én, azt mondja az Úr, minden térd meghajol előttem, és minden nyelv vallást tesz az Istenről. 12 Így hát mindegyikünk adjon számot magáról Istennek. 13 Ne ítéljük tehát többé egymást, hanem inkább úgy ítéljétek meg, hogy senki se tegyen botránkozást vagy alkalmat a testvére útjába. 14 Tudom, és meggyõzõdöm az Úr Jézustól, hogy semmi sem tisztátalan önmagában; de aki bármit tisztátalannak tart, annak tisztátalan. 15 De ha a te atyádfiát megszomorítja az ételed, most nem jársz jótékonyan. Ne pusztítsd el ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt. 16 Ne beszéljenek hát a ti jótokról:
108
1 Nekünk tehát, akik erősek vagyunk, el kell viselnünk az erőtlenek gyengeségeit, és nem magunknak tetszeni. 2 Mindannyian tetszenünk felebarátjának, hogy az ő javára épüljön. 3 Mert még Krisztus sem tetszett magának; de amint meg van írva: A téged gyalázók gyalázata rám esett. 4 Mert mindaz, ami azelőtt megíratott, a mi tanulásunkra van megírva, hogy türelmünk és az írások vigasztalása által reménységünk legyen. 5 A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy Krisztus Jézus szerint hasonló gondolkodásúak legyetek egymáshoz: 6 Hogy egy lélekkel és egy szájjal dicsőítsétek Istent, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyját. 7 Fogadjátok tehát be egymást, amint Krisztus is befogadott minket Isten dicsőségére. 8 Most azt mondom, hogy Jézus Krisztus a körülmetéltek szolgája volt Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak tett ígéreteket: 9 És hogy a pogányok dicsőítsék Istent az ő irgalmasságáért; amint meg van írva: Ezért vallást teszek rólad a pogányok között, és énekelek a te nevednek. 10 És ismét ezt mondja: Örvendjetek, pogányok, az ő népével. 11 És ismét: Dicsérjétek az Urat, minden pogány; és dicsérjétek őt mindnyájan. 12 És ismét, Ésaiás azt mondja: Lesz Isai gyökere, és az, aki feltámad, hogy uralkodjon a pogányokon; benne bíznak a pogányok. 13 A reménység Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hitben, hogy bővelkedjetek a reménységben a Szentlélek ereje által. 14 És én magam is meg vagyok győződve rólatok, atyámfiai, hogy ti is tele vagytok jósággal, tele vagytok minden tudással, és képesek vagytok egymást inteni is. 15 Mindazonáltal, atyámfiai, bátran írtam nektek valamiben, hogy emlékeztesselek benneteket, az Istentől kapott kegyelem miatt, 16 Hogy én legyek Jézus Krisztus szolgája a pogányoknak, és Isten evangéliumát szolgáljam, hogy a pogányok áldozata kedves legyen, megszentelve a Szentlélek által. 17 Van tehát, amivel dicsekedhetek Jézus Krisztus által az Istenre vonatkozó dolgokban.
Rómaiak
18 Mert nem merek beszélni semmiről azok közül, amelyeket nem Krisztus tett velem, hogy szóval és tettel engedelmeskedjek a pogányoknak, 19 Hatalmas jelek és csodák által, az Isten Lelkének ereje által; úgyhogy Jeruzsálemtől és körös-körül Illíriumba egészen a Krisztus evangéliumát hirdettem. 20 Igen, ezért igyekeztem az evangéliumot hirdetni, nem ott, ahol Krisztust elnevezték, nehogy más ember alapjára építsek: 21 De amint meg van írva: Akinek nem szólt róla, meglátják, és akik nem hallották, megértik. 22 Ezért is nagyon akadályoznak abban, hogy hozzátok menjek. 23 De most nincs több helyem ezeken a részeken, és nagyon vágyom arra, hogy eljöjjek hozzátok sok éven át; 24 Valahányszor Spanyolországba megyek, eljövök hozzád, mert bízom benne, hogy látlak utamon, és elviszlek arrafelé, ha előbb egy kicsit megtelik társaságoddal. 25 Most pedig elmegyek Jeruzsálembe, hogy a szenteknek szolgáljak. 26 Mert úgy tetszett nekik, Macedóniának és Akhájának, hogy bizonyos összeget adjanak a szegény szentek javára, akik Jeruzsálemben vannak. 27 Valóban tetszett nekik; és az adósaik ők. Mert ha a pogányok részeseivé lettek lelki dolgaiknak, kötelességük testi dolgokban is szolgálni nekik. 28 Ha tehát elvégeztem ezt, és elpecsételtem nekik ezt a gyümölcsöt, elmegyek általad Spanyolországba. 29 És biztos vagyok benne, hogy amikor eljövök hozzátok, Krisztus evangéliuma áldásának teljességében fogok eljönni. 30 Most pedig kérlek titeket, atyámfiai, az Úr Jézus Krisztusért és a Lélek szeretetéért, hogy velem együtt könyörögjetek értem Istenhez; 31 Hogy megszabaduljak azoktól, akik nem hisznek Júdeában; és hogy szolgálatomat, amelyet Jeruzsálemért végeztem, elfogadják a szentek; 32 Hogy örömmel jöjjek hozzátok Isten akaratából, és veletek felüdüljek. 33 A békesség Istene legyen mindnyájatokkal. Ámen. 16. FEJEZET 1 Nektek ajánlom Fébét, a mi nővérünket, aki a kenchreai gyülekezet szolgája: 2 Fogadjátok be őt az Úrban, amint az szenteknek illik, és segítsétek őt mindenben, amiben szüksége van rátok, mert sokaknak volt segítője, és nekem is. 3 Köszöntsétek Priscillát és Akvilát, segítőiimet Krisztus Jézusban! 4 Kik az én életemért tették nyakukat, akiknek nemcsak én adok hálát, hanem a pogányok minden gyülekezete is. 5 Hasonlóképpen köszöntsétek a gyülekezetet, amely az ő házukban van. Köszöntsétek szeretett Epaenetusomat, aki Akhaia zsengéje Krisztusnak. 6 Köszöntsétek Máriát, aki sok munkával ajándékozott meg bennünket. 7 Köszöntsétek Andronikust és Juniát, rokonaimat és fogolytársaimat, akik az apostolok közt nevezetesek, akik még előttem voltak Krisztusban. 8 Köszöntsétek Ampliást, szerelmesemet az Úrban.
109
9 Köszöntsétek Urbánt, a Krisztusban való segítőnket, és Stachyst, kedvesemet. 10 Köszöntsétek Apellest Krisztusban. Köszöntsétek azokat, akik Aristobulus háza népéhez tartoznak. 11 Köszöntsétek Heródiont, rokonomat. Köszöntsétek a Narcissus házanépéből valókat, akik az Úrban vannak. 12 Köszöntsétek Trifénát és Trifózát, akik az Úrban fáradoznak. Köszöntsétek a szeretett Persist, aki sokat dolgozott az Úrban. 13 Köszöntsétek az Úrban kiválasztott Rufuszt, az ő anyját és az enyémet. 14 Köszöntsétek Asinkritoszt, Flegont, Hermást, Patrobást, Hermészt és a velük levő testvéreket. 15 Köszöntsétek Filologust és Júliát, Nereust és nővérét, és Olümpászt és minden szentet, akik velük vannak. 16 Köszöntsétek egymást szent csókkal. Krisztus gyülekezetei köszöntenek benneteket. 17 Arra kérlek titeket, atyámfiai, hogy vegyétek észre azokat, akik meghasonlást és sértéseket okoznak, ellentétben azzal a tanítással, amelyet tanultatok; és kerülje el őket. 18 Mert akik ilyenek, nem a mi Urunk Jézus Krisztust szolgálják, hanem a saját hasukat; és jó szóval és tisztességes beszéddel megtévesztik az egyszerűek szívét. 19 Mert a ti engedelmességetek minden emberhez eljutott. Örülök tehát értetek, de szeretném, ha bölcsek lennétek a jóra, és a rosszra nézve egyszerűek. 20 És a békesség Istene rövidesen összetöri a Sátánt lábaid alatt. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek. Ámen. 21 Köszöntök titeket Timótheus, munkatársam, és Lucius, Jason és Sosipater, rokonaim. 22 Én, Tercius, aki ezt a levelet írtam, köszöntelek téged az Úrban. 23 Köszönt titeket Gaius, az én seregem és az egész gyülekezet. Köszönt titeket Eraszt, a város kamarása, és Kvartus testvér. 24 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal. Ámen. 25 Annak pedig, akinek hatalma van, hogy megerősítsen benneteket az én evangéliumom szerint és Jézus Krisztus prédikációja szerint, a világ kezdete óta titokban tartott titok kinyilatkoztatása szerint, 26 De most nyilvánvalóvá lett, és a próféták írásai által, az örökkévaló Isten parancsolata szerint, a hit engedelmessége miatt minden nép számára ismertté. 27 Az egyedül bölcs Istennek dicsőség Jézus Krisztus által mindörökké. Ámen. (Korinthoszból írták a rómaiaknak, és a kenchreai gyülekezet szolgája Fébe küldte.)
1 Korinthusi 1. FEJEZET 1 Pál, akit Isten akaratából Jézus Krisztus apostolának hívtak el, és Szoszthenész, a mi testvérünk, 2 Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a szenteknek elhívottaknak, mindazokkal, akik mindenhol segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az övék és a miénk nevében is. 3 Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 4 Hálát adok Istenemnek mindenkor értetek az Isten kegyelméért, amelyet Jézus Krisztus adott nektek; 5 Hogy mindenben gazdagodjatok általa, minden beszédben és minden tudásban; 6 Ahogyan Krisztus bizonyságtétele megerősödött bennetek: 7 Hogy semmi ajándékban ne maradjatok le; várjuk a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét: 8 A ki megerősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. 9 Hű az Isten, aki által az ő Fia, Jézus Krisztus, a mi Urunk közösségére hívattatok el. 10 Most pedig kérlek titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan ugyanazt beszéljétek, és ne legyen meghasonlás köztetek; hanem hogy tökéletesen egyesüljetek ugyanabban az elmében és ugyanabban az ítéletben. 11 Mert kijelentették nekem, atyámfiai, a Chloe házából valók által, hogy viszályok vannak közöttetek. 12 Most ezt mondom, hogy mindnyájan azt mondjátok: Én Pálé vagyok; és én Apollóstól; és én Kéfás; én pedig Krisztusé. 13 Krisztus megosztott? Pált keresztre feszítették érted? vagy Pál nevében keresztelkedtetek meg? 14 Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájust; 15 Nehogy valaki azt mondja, hogy a saját nevemben kereszteltem. 16 És megkereszteltem István házanépét is, és nem tudom, hogy mást is kereszteltem-e meg. 17 Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy hirdessem az evangéliumot; nem a beszédek bölcsességével, nehogy a Krisztus keresztje semmivé legyen. 18 Mert a keresztről való beszéd bolondság azoknak, akik elvesznek; de nekünk, akik üdvözülünk, az Isten ereje. 19 Mert meg van írva: Elrontom a bölcsek bölcsességét, és semmivé teszem az értelmesek értelmét. 20 Hol van a bölcs? hol van az írnok? hol van e világ vitázója? nem bolondította-e meg Isten e világ bölcsességét? 21 Mert miután az Isten bölcsességében a világ bölcsesség által nem ismerte meg az Istent, tetszett Istennek az igehirdetés bolondsága által, hogy megmentse a hívőket. 22 Mert a zsidók jelt követelnek, a görögök pedig bölcsességet keresnek. 23 Mi pedig a megfeszített Krisztust hirdetjük, a zsidóknak botlást, a görögöknek pedig bolondságot;
110
24 Hanem az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek: Krisztus az Isten ereje és Isten bölcsessége. 25 Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél; és Isten gyengesége erősebb az embereknél. 26 Mert látjátok a ti elhívásotokat, atyámfiai, hogy nem sok test szerinti bölcs, nem sok erős, nem sok nemes hívatott. 27 De Isten kiválasztotta a világ bolondjait, hogy megszégyenítse a bölcseket; és Isten kiválasztotta a világ erőtleneit, hogy megszégyenítse a hatalmasokat; 28 És a világ alázatos dolgait és a megvetett dolgokat választotta ki Isten, igen, és a nemeket, hogy semmivé tegye azokat, amelyek vannak: 29 Hogy egyetlen test se dicsekedjék az ő színe előtt. 30 De ti tőle vagytok a Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsessé és igazsággá, megszentelődéssé és váltsággá tett számunkra. 31 Hogy amint meg van írva: Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék. 2. FEJEZET 1 Én pedig, atyámfiai, amikor hozzátok jöttem, nem nagy beszéddel vagy bölcsességgel jöttem, és hirdettem nektek Isten bizonyságtételét. 2 Mert elhatároztam, hogy nem tudok másról köztetek, csak Jézus Krisztusról és a megfeszítettről. 3 Én pedig veletek voltam erőtlenségben, félelemben és nagy rettegésben. 4 És beszédem és prédikációm nem az emberi bölcsesség csábító szavaival volt, hanem a Lélek és az erő bemutatásával. 5 Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességében álljon, hanem Isten erejében. 6 Mi azonban bölcsességet hirdetünk a tökéletesek között, de nem e világ bölcsességét, sem e világ elenyésző fejedelmeit. 7 De mi Isten bölcsességét hirdetjük titokban, méghozzá azt a rejtett bölcsességet, amelyet Isten a világ előtt rendelt el a mi dicsőségünkre: 8 Amit e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha ismerték volna, nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. 9 De a miképen meg van írva: Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szívébe sem ment be, amit Isten készített az őt szeretőknek. 10 De Isten kinyilatkoztatta azokat nékünk az ő Lelke által, mert a Lélek mindent megvizsgál, az Isten mélységeit is. 11 Mert ki ismeri az ember dolgait, ha nem az ember lelke, aki benne van? így az Isten dolgait sem tudja senki, csak az Isten Lelke. 12 Most pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem azt a lelket, amely Istentől van; hogy megismerjük az Istentől nekünk ajándékozott dolgokat. 13 A melyeket mi is beszélünk, nem azokkal a szavakkal, amelyeket az emberi bölcsesség tanít, hanem a melyeket a Szentlélek tanít; a spirituális dolgok összehasonlítása spirituálissal. 14 De a természeti ember nem fogadja be az Isten Lelke dolgait, mert bolondság ez számára, és nem is ismerheti meg azokat, mert lelkileg megítéltetnek. 15 De aki szellemi, mindent megítél, de magát senki sem ítéli meg.
1 Korinthusi
16 Mert ki ismerte meg az Úr gondolatát, hogy tanítsa őt? De bennünk van Krisztus elméje. 3. FEJEZET 1 És én, atyámfiai, nem szólhattam hozzátok úgy, mint a lelkiekhez, hanem mint a testiekhez, mint a Krisztusban élő kisdedekhez. 2 Tejjel ettelek titeket, és nem hússal; mert eddig nem tudtátok elviselni, és most sem bírtátok. 3 Mert ti még testiek vagytok; mert míg irigység, viszálykodás és meghasonlás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberként jártok-e? 4 Mert míg valaki azt mondja: Pálé vagyok; és egy másik: én Apollóstól vagyok; nem vagytok testiek? 5 Kicsoda tehát Pál és kicsoda Apollós? 6 Én ültettem, Apollós öntözött; de Isten adta a növekedést. 7 Így tehát nem az, aki ültet, sem az, aki öntöz; hanem a növekedést adó Isten. 8 Most pedig, aki ültet, és aki öntöz, egyek, és mindenki megkapja a maga jutalmát a maga fáradozása szerint. 9 Mert Isten munkásai vagyunk: ti Istennek szántóföldjei vagytok, Isten épülete vagytok. 10 Isten kegyelme szerint, amely nekem adatott, mint bölcs építőmester, lefektettem az alapot, és más épít rá. De mindenki ügyeljen arra, hogyan épít rá. 11 Mert más alapot senki sem vethet, mint ami le van fektetve, amely a Jézus Krisztus. 12 Ha pedig valaki erre az alapra épít aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, tarlót; 13 Minden ember munkája nyilvánvalóvá lesz; és a tűz próbára teszi minden ember munkáját, hogy milyen is az. 14 Ha valakinek a munkája, amelyet arra épített, megmarad, jutalmat kap. 15 Ha valakinek munkája megégetik, kárt szenved, de ő üdvözül; mégis úgy, mint a tűznél. 16 Nem tudjátok-é, hogy ti az Isten temploma vagytok, és hogy az Isten Lelke lakik bennetek? 17 Ha valaki megfertőzteti az Isten templomát, azt az Isten elpusztítja; mert az Isten temploma szent, a mely templom vagytok. 18 Senki ne áltassa magát. Ha valaki közületek bölcsnek tűnik e világon, legyen bolond, hogy bölcs legyen. 19 Mert e világ bölcsessége bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megragadja a bölcseket a maguk ravaszságában. 20 És ismét: tudja az Úr a bölcsek gondolatait, hogy azok hiábavalók. 21 Senki tehát ne dicsekedjék emberekkel. Mert minden a tiéd; 22 Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár eljövendők; mind a tiéd; 23 Ti pedig Krisztuséi vagytok; Krisztus pedig Istené. 4. FEJEZET 1 Tekintsen minket az ember Krisztus szolgáinak és Isten titkainak sáfárainak. 2 Sőt a sáfároktól megkövetelik, hogy az ember hűséges legyen.
111
3 De nálam nagyon csekély dolog, hogy megítéljetek ti vagy emberek ítélete: igen, én nem ítélem meg magamat. 4 Mert magamtól semmit sem tudok; mégsem ezzel igazulok meg, hanem az Úr az, aki ítél engem. 5 Ezért ne ítéljetek semmit idő előtt, míg el nem jön az Úr, a ki világosságra hozza a sötétség rejtett dolgait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek tanácsait; és akkor mindenkinek dicsőség lesz az Istentől. 6 És ezeket, atyámfiai, átvittem magamra és Apollósra a ti kedvetekért; hogy megtanuljátok bennünk, hogy ne gondoljatok az írottaknál nagyobb emberekre, hogy egyikőtök se felfuvalkodott egymás ellen. 7 Mert ki különböztet meg mástól? és mi van, amit nem kaptál? ha most megkaptad, miért dicsekedsz, mintha nem kaptad volna? 8 Most jóllakottatok, most gazdagok vagytok, mint királyok uralkodtatok nélkülünk; és szeretném, hogy Isten uralkodjon, hogy mi is uralkodjunk veletek. 9 Mert azt hiszem, hogy Isten utolsónak állított minket, az apostolokat, mint a halálra rendeltetett, mert a világnak, az angyaloknak és az embereknek látványosságaivá lettünk. 10 Mi bolondok vagyunk a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi gyengék vagyunk, de ti erősek vagytok; ti tisztesek vagytok, mi pedig megvetettek. 11 Mind a mai napig éhezünk és szomjazunk, meztelenek vagyunk, sújtottak vagyunk, és nincsen lakhelyünk; 12 És munkálkodunk, saját kezünkkel dolgozunk: szidalmazva áldunk; üldözve elszenvedjük: 13 Ha rágalmaznak, könyörögünk: olyanok lettünk, mint a világ szennye, és mindennek szennyeződése mind a mai napig. 14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítsen téged, hanem mint szeretett fiaim figyelmeztetlek benneteket. 15 Mert ha van is tízezer tanítótok a Krisztusban, de nincs sok atyátok, mert Krisztus Jézusban nemzettelek titeket az evangélium által. 16 Ezért kérlek benneteket, legyetek követőim! 17 Ezért küldtem el hozzátok Timóteuszt, aki az én szeretett fiam és hűséges az Úrban, aki emlékezetedbe hoz titeket Krisztusban való utaimra, amint tanítom mindenütt, minden gyülekezetben. 18 Most néhányan felfuvalkodnak, mintha nem mennék hozzátok. 19 De hamarosan eljövök hozzátok, ha az Úr akarja, és nem a felfuvalkodottak beszédét ismeri meg, hanem az erõt. 20 Mert az Isten országa nem szóban van, hanem hatalomban. 21 Mit akarsz? bottal menjek-e hozzátok, vagy szeretetben és szelídség lelkében? 5. FEJEZET 1 Gyakran hírlik, hogy paráznaság van köztetek, és olyan paráznaság, amelyet a pogányok között nem neveznek, hogy valakinek atyja felesége legyen. 2 Ti pedig felfuvalkodtatok, és nem gyászoltatok inkább, hogy aki ezt a cselekedetet cselekszi, elvétetik közületek. 3 Mert én, mint testben távollevő, de lélekben jelen vagyok, már úgy ítélkeztem, mintha jelen lettem volna, arról, aki ezt a cselekedetet tette,
1 Korinthusi
4 A mi Urunk Jézus Krisztus nevében, amikor egybegyűltek, és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával, 5 Az ilyeneket a Sátánnak adják a test elvesztésére, hogy a lélek üdvözüljön az Úr Jézus napján. 6 Nem jó a dicsőítésed. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász megkeleszti az egész tésztát? 7 Tisztítsátok ki tehát a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, amint kovásztalanok vagytok. Mert a mi páskánk is feláldoztatott értünk, Krisztus: 8 Azért ünnepeljük meg az ünnepet, ne régi kovászsal, se gonoszság és gonoszság kovászával; hanem az őszinteség és az igazság kovásztalan kenyerével. 9 Azt írtam nektek egy levélben, hogy ne társalogjatok paráznákkal: 10 De nem egészen e világ paráznáival, sem kapzsikkal, sem ragadozóival, sem bálványimádóival; mert akkor ki kell mennetek a világból. 11 De most azt írtam néktek, hogy ne tartsatok társaságot, ha valaki, akit testvérnek neveznek, parázna vagy kapzsi, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeg, vagy zsaroló; ilyennel nem nem eszik. 12 Mert mit tegyek, hogy ítéljem azokat is, akik kívül vannak? nem ítélitek-é meg a bent lévőket? 13 De akik Isten nélkül vannak, azok ítélnek. Ezért vessétek el magatok közül azt a gonosz embert.
13 Ételet a hasnak, és a hasat az eledelnek, de Isten elpusztítja azt is és azokat is. A test pedig nem paráznaságra van, hanem az Úré; és az Úr a testért. 14 És Isten feltámasztotta az Urat, és feltámaszt minket is a maga erejével. 15 Nem tudjátok-é, hogy a ti testetek Krisztus tagjai? akkor vegyem a Krisztus tagjait, és tegyem őket parázna tagjaivá? Isten őrizz. 16 Mit? Nem tudjátok-é, hogy aki egy parázna nőhöz kötődik, az egy test? mert kettő, mondja, egy test lesz. 17 De aki az Úrhoz csatlakozik, az egy lélek. 18 Menekülj a paráznaság elől. Minden bûn, amit az ember cselekszik, testen kívül van; de aki paráznaságot követ el, a saját teste ellen vétkezik. 19 Mit? Nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lévő Szentlélek temploma, amelyet Istentől kaptatok, és nem vagytok a tiétek? 20 Mert áron vásároltatok meg: dicsőítsétek tehát az Istent testetekben és lelketekben, amelyek Istenéi. 7. FEJEZET
6. FEJEZET 1 Merészel-e valaki közületek, akinek ügye van a másik ellen, törvényhez folyamodni az igazságtalanok előtt, és nem a szentek előtt? 2 Nem tudjátok, hogy a szentek ítélik meg a világot? és ha a világot ti ítélitek meg, méltatlanok vagytok-e a legkisebb dolgok megítélésére? 3 Nem tudjátok, hogy angyalokat fogunk ítélni? mennyi dolog van még ehhez az élethez? 4 Ha tehát van ítéletetek az élettel kapcsolatos dolgokról, tegyétek őket ítélkezni, akik a gyülekezetben legkevésbé megbecsültek. 5 A szégyenedre szólok. Úgy van-e, hogy nincs közöttetek egy bölcs? nem, nem olyan, aki tud ítélkezni a testvérei között? 6 De a testvér a bátyjával perel, mégpedig a hitetlenek előtt. 7 Most tehát teljes hiba van köztetek, mert törvényt folytattok egymással. Miért nem veszed inkább rosszul? miért nem engeditek inkább, hogy megcsaljanak? 8 Nem, ti rosszat cselekszel és csaltok, és azt a ti testvéreitek. 9 Nem tudjátok-é, hogy az igazságtalanok nem öröklik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem nőstények, sem bántalmazók az emberiséggel, 10 Sem tolvajok, sem kapzsiak, sem részegesek, sem szidalmazók, sem rablók nem öröklik Isten országát. 11 És ilyenek voltatok közületek néhányan, de megmosattatok, de megszenteltek, de megigazultatok az Úr Jézus nevében és a mi Istenünk Lelke által. 12 Minden szabad nekem, de nem minden hasznos: minden szabad nekem, de nem kerülök senki hatalma alá.
112
1 Amiről pedig írtatok nekem: Jó, ha a férfi nem nyúl asszonyhoz. 2 Mindazonáltal a paráznaság elkerülése végett mindenkinek legyen saját felesége, és minden asszonynak saját férje. 3 Tegye meg a férj a feleségének kellő jóindulatát, és hasonlóképpen a feleség is a férje iránt. 4 A feleségnek nincs hatalma a maga testén, hanem a férjé, és hasonlóképpen a férjnek sincs hatalma a maga testén, hanem a feleségén. 5 Ne csaljátok meg egymást, hacsak egy ideig nem egyeztek meg, hogy átadjátok magatokat a böjtnek és az imádságnak; és gyűljetek össze újra, hogy a Sátán ne kísértsen meg titeket az inkontinencia miatt. 6 De ezt engedélyből mondom, és nem parancsolatból. 7 Mert szeretném, ha minden ember olyan lenne, mint én magam. De mindenkinek megvan a maga megfelelő ajándéka Istentől, egy ilyen módon, a másik pedig azután. 8 Mondom azért a hajadonoknak és özvegyeknek: Jó nekik, ha úgy maradnak, mint én. 9 Ha pedig nem bírják, házasodjanak meg, mert jobb házasodni, mint megégni. 10 A házasoknak pedig azt parancsolom, de nem én, hanem az Úr, hogy a feleség ne váljon el férjétől. 11 Ha pedig elmegy, maradjon hajadon, vagy béküljön ki férjével, és a férj el ne bocsássa a feleségét. 12 De a többieknek én mondom, nem az Úr: Ha valakinek testvére van, aki nem hisz, és ő szívesen lakik vele, ne bocsássa el. 13 Az asszony pedig, akinek hitetlen férje van, és ha ő vele akar lakni, el ne hagyja őt. 14 Mert a hitetlen férjet a feleség szenteli meg, a hitetlen feleséget pedig a férj; különben tisztátalanok volnának a ti gyermekeitek; de most már szentek. 15 De ha a hitetlen elmegy, menjen el. Testvér vagy nővér ilyenkor nincs rabságban, hanem Isten békére hívott el bennünket. 16 Mert mit tudod te, feleségem, hogy megmented-e férjedet? vagy honnan tudod te ember, hogy megmented-e a feleségedet?
1 Korinthusi
8. FEJEZET
17 De amint Isten kiosztotta mindenkinek, amint az Úr elhívott mindenkit, úgy járjon. És így rendelek minden gyülekezetben. 18 Van-e olyan ember, akit körülmetéltnek neveznek? ne legyen körülmetéletlen. Van olyan, akit körülmetéletlennek hívnak? ne legyen körülmetélve. 19 A körülmetélkedés semmi, és a körülmetéletlenség semmi, csak az Isten parancsolatainak megtartása. 20 Mindenki maradjon meg abban a hivatásban, amelyre elhívatott. 21 Szolgának hívnak? ne törődj vele, hanem ha szabaddá válsz, használd inkább. 22 Mert a ki elhívatott az Úrban, lévén szolga, az az Úr szabadja, hasonlóképpen az elhívott, aki szabad lévén, Krisztus szolgája. 23 Áron vásároltatok meg; ne legyetek emberek szolgái. 24 Testvéreim, minden ember, ahová elhívatott, ott maradjon Istennél. 25 A szüzekre pedig nincs parancsom az Úrnak, mégis úgy ítélem meg, mint aki kegyelmet nyert az Úrtól, hogy hű legyen. 26 Azt hiszem tehát, hogy ez jó a mostani nyomorúságra, mondom, jó az embernek így lenni. 27 Feleséghez vagy kötve? törekedj arra, hogy ne vesszenek el. Elszakadtál egy feleségtől? ne keress feleséget. 28 De ha megházasodsz, nem vétkeztél; és ha egy szűz megy férjhez, nem vétkezett. Mindazonáltal az ilyeneknek baja lesz a testben, de én megkíméllek titeket. 29 De ezt mondom, atyámfiai, az idő rövid: marad, hogy mindketten, akiknek van feleségük, olyanok legyenek, mintha nem is volna; 30 És akik sírnak, mintha nem is sírnának; és akik örülnek, mintha nem örvendeznének; és akik vásárolnak, mintha nem lennének birtokuk; 31 És akik ezt a világot használják, úgy, mintha nem bánnának vele, mert e világ divatja elmúlik. 32 De én óvatosság nélkül szeretnélek. Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik, hogyan tetszene az Úrnak: 33 A házas pedig a világ dolgaival törődik, hogyan tetszene feleségének. 34 Feleség és szűz között is van különbség. A hajadon asszony törődik az Úr dolgaival, hogy szent legyen mind testben, mind lélekben; a férjezett pedig a világ dolgaival törődik, hogyan tetszene férjének. 35 És ezt a ti hasznotokra mondom; nem azért, hogy tőrt vessek rátok, hanem azért, ami kedves, és hogy zavartalanul vigyázzatok az Úrra. 36 De ha valaki azt gondolja, hogy nem illetlenül viselkedik az ő szűzével, ha az ő korának virága elmúlik, és ezt kívánja, tegye, amit akar, nem vétkezik: házasodjanak meg. 37 Mindazonáltal, aki szilárdan áll szívében, nincs szüksége rá, hanem hatalma van a saját akaratán, és úgy döntött a szívében, hogy megtartja szüzét, jól teszi. 38 Jól cselekszik tehát, aki feleségül adja; de aki nem adja feleségül, az jobban jár. 39 A feleséget a törvény köti, amíg a férje él; de ha a férje meghalt, szabadon házasodhat, akihez akar; csak az Úrban. 40 De boldogabb, ha így marad, ítéletem után, és azt is gondolom, hogy Isten Lelke van bennem.
1 A bálványoknak felajánlott dolgokról pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak ismerete van. A tudás felfuvalkodik, de a szeretet épít. 2 És ha valaki azt hiszi, hogy tud valamit, az még semmit sem tud, amint tudnia kellene. 3 De ha valaki szereti Istent, az ismertté válik. 4 Ami tehát a bálványáldozattal való evést illeti, tudjuk, hogy a bálvány nincs a világon, és nincs más Isten, csak egy. 5 Mert bár vannak, akiket isteneknek neveznek, akár a mennyben, akár a földön, (ahogyan sok az isten, és sok az úr, 6 De nekünk csak egy Istenünk van, az Atya, akitől van minden, és mi is őbenne; és egy Úr Jézus Krisztus, aki által van minden, és mi is ő általa. 7 De nem mindenkiben van meg az ismeret, mert némelyek a bálvány lelkiismeretével mind a mai napig eszik azt, mint a bálványnak áldozatot; és lelkiismeretük gyenge lévén szennyezett. 8 De az étel nem ajánl minket Istennek, mert ha eszünk, akkor sem vagyunk jobbak; sem mi vagyunk a rosszabbak, ha nem eszünk. 9 Vigyázzatok azonban, nehogy ez a szabadságotok botránkozása legyen a gyengéknek. 10 Mert ha valaki lát téged, a kinek tudománya van, a bálvány templomában ülni fog, annak a lelkiismerete, a ki gyönge, nem bátorít-e, hogy megegye a bálványoknak felajánlott dolgokat; 11 És a te tudásod által elveszik az a gyenge testvér, akiért Krisztus meghalt? 12 De ha így vétkeztek a testvérek ellen, és megsértitek gyenge lelkiismeretüket, Krisztus ellen vétkeztek. 13 Ha tehát az étel megbotránkoztatja testvéremet, nem eszek húst, amíg a világ áll, nehogy megbotránkoztassam atyámfiát. 9. FEJEZET 1 Nem vagyok-e apostol? nem vagyok szabad? nem láttame Jézus Krisztust, a mi Urunkat? nem az én munkám vagytok az Úrban? 2 Ha másoknak nem vagyok apostola, nektek kétségtelenül az vagyok, mert apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban. 3 Válaszom azoknak, akik engem vizsgálnak, ez: 4 Nincs hatalmunk enni és inni? 5 Nincs-e hatalmunk arra, hogy nővért, feleséget és más apostolokat, és mint az Úr testvéreit és Kéfást irányítsunk? 6 Vagy csak én és Barnabás, nincs hatalmunk elmulasztani a munkát? 7 Ki száll harcba bármikor saját felelősségére? ki ültet szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? vagy ki legelteti a juhot, és nem eszik a nyáj tejéből? 8 Emberként mondom ezeket? vagy a törvény nem ugyanazt mondja? 9 Mert meg van írva Mózes törvényében: Ne fogd be a száját a gabonát taposó ökörnek. Vajon Isten gondoskodik az ökrökről? 10 Vagy egészen a mi kedvünkért mondja? A mi kedvünkért kétségtelenül ez van megírva: aki szánt,
113
1 Korinthusi
reményben szántson; és hogy aki reményben csépel, az ő reményében legyen része. 11 Ha lelki dolgokat vetettünk el nektek, nagy dolog-e, ha learatjuk testi dolgaitokat? 12 Ha mások is részesednek a feletted való hatalomból, nem mi inkább? Ennek ellenére nem használtuk ezt a hatalmat; hanem mindent elszenvedni, nehogy akadályozzuk a Krisztus evangéliumát. 13 Nem tudjátok-é, hogy akik a szent dolgokról szolgálnak, a templom dolgaiból élnek? és akik az oltárnál várnak, az oltár részesei? 14 Így rendelte az Úr, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek. 15 De ezek közül semmit sem használtam, és nem azért írtam ezeket, hogy így tegyék velem, mert jobb volna meghalnom, mint ha valaki az én dicsőségemet semmivé tenné. 16 Mert bár hirdetem is az evangéliumot, nincs mit dicsőítenem, mert szükség van rám; igen, jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot! 17 Mert ha önszántából teszem ezt, van jutalmam; ha pedig akaratom ellenére, az evangélium adományozása rám bíztatik. 18 Akkor mi a jutalmam? Bizony, hogy amikor az evangéliumot hirdetem, ingyenesen hirdethetem Krisztus evangéliumát, hogy ne éljek vissza az evangéliumban lévő hatalmammal. 19 Mert bár szabad vagyok minden embertől, mégis mindenkinek szolgája lettem, hogy többet nyerjek. 20 És a zsidóknak olyanná lettem, mint zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény alatt állóknak, mint a törvény alatt, hogy megnyerjem azokat, akik a törvény alatt vannak; 21 A törvényteleneknek, mint törvényteleneknek (nem lévén Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye alatt), hogy megnyerjem a törvényteleneket. 22 Az erőtlenekhez erőtlenné váltam, hogy az erőtleneket megnyerjem: minden emberré lettem, hogy némelyeket mindenképpen megmentsek. 23 És ezt az evangéliumért teszem, hogy részese lehessek benne veletek. 24 Nem tudjátok-é, hogy akik futva futnak, mind futnak, de egy nyeri el a díjat? Tehát fuss, hogy megszerezd. 25 És minden ember, aki az uralomra törekszik, mértékletes mindenben. Most azért teszik, hogy megvesztegethető koronát szerezzenek; de mi megvesztegethetetlenek vagyunk. 26 Ezért úgy futok, nem olyan bizonytalanul; hát küzdök én, nem úgy, mint aki a levegőt veri: 27 Hanem testem alatt tartom, és aláveszem, nehogy én magam is elveszett legyek, amikor másoknak prédikálok.
4 És mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert ittak abból a lelki sziklából, amely követte őket, és az a kőszikla Krisztus volt. 5 Sokukkal azonban nem tetszett Isten, mert elpusztultak a pusztában. 6 Ezek voltak a mi példáink, hogy ne kívánjuk a gonoszt, ahogyan ők is. 7 Ti se legyetek bálványimádók, mint némelyek közülük; amint meg van írva: A nép leült enni és inni, és felkelt játszani. 8 Ne paráználkodjunk, amint némelyek elkövették, és elestek egy napon huszonháromezer. 9 Ne kísértsük Krisztust sem, ahogyan közülük némelyek is kísértettek, és elvesztek a kígyóktól. 10 Ti se zúgolódjatok, amint némelyek közülük is zúgolódtak, és elvesztek a pusztítótól. 11 Mindezek pedig példaképpen történtek velök, és intésünkre vannak megírva, akikre a világ vége elérkezett. 12 Ezért, aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, nehogy elessen. 13 Nem ragadt titeket más kísértés, mint amilyen az embereknél jellemző; de hűséges az Isten, aki nem enged titeket erőn felül kísérteni; hanem a kísértéssel menekülni is kell, hogy elviselhessétek. 14 Ezért, drága szeretteim, meneküljetek a bálványimádás elől! 15 Úgy beszélek, mint a bölcsekhez; ítélje meg, amit mondok. 16 Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösség-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testének közössége? 17 Mert sokan egy kenyér és egy test vagyunk, mert mindannyian részesei vagyunk ennek az egy kenyérnek. 18 Íme, Izráel test szerint: nem az oltár részesei-e azok, akik az áldozatból esznek? 19 Akkor mit mondjak? hogy a bálvány bármiféle dolog, vagy az, amit a bálványoknak áldoznak, az bármi? 20 Én pedig azt mondom, hogy amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák, és nem Istennek; és nem akarom, hogy közösségben legyetek ördögökkel. 21 Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát, nem lehettek részesei az Úr asztalának és az ördögök asztalának. 22 Féltékenységre ingereljük az Urat? erősebbek vagyunk nála? 23 Minden szabad nekem, de nem minden hasznos: minden szabad nekem, de minden nem épít. 24 Senki ne keresse a magáét, hanem mindenki a másikét. 25 Mindazt, amit romokban adnak el, akik esznek, nem kérdeznek a lelkiismeret miatt: 26 Mert az Úré a föld és annak teljessége. 27 Ha a nem hívõk közül valaki lakomára hív titeket, és el akartok menni; bármit is tesznek eléd, egyél, ne kérdezz a lelkiismereted miatt. 28 De ha valaki azt mondja néktek: Ezt bálványáldozatul áldozzák, ne egyetek azért, aki ezt hirdette, és a lelkiismeretért, mert az Úré a föld és annak teljessége. 29 Mondom, nem a tiéd a lelkiismeret, hanem a másiké; mert miért ítélik meg az én szabadságomat másnak a lelkiismerete? 30 Mert ha kegyelemből részes vagyok, miért gyaláznak azért, amiért hálát adok?
10. FEJEZET 1 Sőt, atyámfiai, nem szeretném, ha tudatlanok lennétek, hogy a mi atyáink mind a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át; 2 És mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesnek a felhőben és a tengerben; 3 És mindnyájan ugyanazt a lelki húst ették;
114
1 Korinthusi
31 Akár esztek, akár isztok, vagy bármit cselekszel, mindent Isten dicsőségére tegyetek. 32 Ne botránkoztassatok meg se a zsidókat, se a pogányokat, se az Isten gyülekezetét! 33 A miképen mindenkinek tetszik mindenben, nem a magam hasznát keresem, hanem sokak hasznát, hogy üdvözüljenek. 11. FEJEZET 1 Legyetek követőim, ahogy én is Krisztusé vagyok. 2 Dicsérlek titeket, atyámfiai, hogy mindenben megemlékeztek rólam, és megtartjátok a szertartásokat, amint azokat nektek adtam. 3 De szeretném, ha tudnád, hogy minden ember feje Krisztus; és az asszony feje a férfi; és Krisztus feje az Isten. 4 Minden ember, aki imádkozik vagy prófétál, befedve a fejét, meggyalázza a fejét. 5 De minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, meggyalázza a fejét, mert ez mind olyan, mintha megborotvált volna. 6 Mert ha nem takarják be az asszonyt, nyírják meg azt is; ha pedig szégyen az asszonynak megnyírni vagy megborotválkozni, takarják be. 7 Mert a férfinak nem szabad befednie a fejét, mivel ő az Isten képmása és dicsősége, de az asszony a férfi dicsősége. 8 Mert a férfi nem az asszonytól való; hanem a férfi nője. 9 A férfit sem az asszonyért teremtették; de a nő a férfiért. 10 Ezért az asszonynak hatalmat kell tartani a fején az angyalok miatt. 11 Mindazonáltal sem a férfi nincs asszony nélkül, sem az asszony férfi nélkül az Úrban. 12 Mert a miképen az asszony a férfiúból, úgy a férfi is az asszonyból; hanem Isten minden dolga. 13 Ítéljétek meg magatokban: szép-e, hogy egy asszony fedetlenül imádkozzon Istenhez? 14 Hát nem maga a természet tanít-e meg titeket, hogy ha valakinek hosszú haja van, az szégyen neki? 15 De ha egy asszonynak hosszú haja van, dicsőség néki, mert a haja betakaróul adatott neki. 16 De ha valaki vitatkozik, nekünk nincs ilyen szokásunk, sem Isten gyülekezeteinek. 17 Most, hogy kijelentem nektek, nem dicsérlek titeket, hogy nem a jobb, hanem a rossz miatt jöttök össze. 18 Mert először is, amikor összegyűltök a gyülekezetben, hallom, hogy szakadások vannak közöttetek; és részben el is hiszem. 19 Mert lehetnek eretnekségek is köztetek, hogy a jóváhagyottak nyilvánvalóvá legyenek közöttetek. 20 Ha tehát egy helyre gyűlök össze, ez nem az Úr vacsorájának elfogyasztása. 21 Mert ha eszik, ki-ki a maga vacsoráját eszi meg; és az egyik éhezik, a másik pedig részeg. 22 Mit? Nincsenek házatok, ahol enni és inni lehet? vagy megvetitek az Isten egyházát, és megszégyenítik azokat, akiknek nincs? mit mondjak neked? dicsérjem meg ebben? Nem dicsérlek. 23 Mert azt kaptam az Úrtól, amit át is adtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, kenyeret vett. 24 És hálát adott, megtörte, és így szólt: Vegyél, egyél!
115
25 Ugyanilyen módon vette a poharat is, amikor vacsorázott, mondván: Ez a pohár az újszövetség az én véremben; ezt tegyétek, valahányszor isszátok, az én emlékezetemre. 26 Mert valahányszor eszitek ezt a kenyeret és isszátok ezt a poharat, az Úr halálát hirdetitek, míg eljön. 27 Aki tehát méltatlanul eszi ezt a kenyeret és issza az Úrnak e poharát, vétkes lesz az Úr teste és vére ellen. 28 Hanem vizsgálja meg magát az ember, és úgy egyék abból a kenyérből, és igyék abból a pohárból. 29 Mert aki méltatlanul eszik és iszik, kárhozatot eszik és iszik önmagának, nem ismeri fel az Úr testét. 30 Ezért sokan erőtlenek és betegek közöttetek, és sokan alszanak. 31 Mert ha magunkat ítélnénk meg, nem ítéltetnénk. 32 De amikor elítélnek bennünket, megfenyít minket az Úr, hogy ne legyünk kárhoztatva a világgal együtt. 33 Ezért, atyámfiai, amikor összegyűltök enni, maradjatok egymásért. 34 És ha valaki éhezik, egyék otthon; hogy ne gyűljetek össze az ítéletre. A többit pedig rendbe teszem, ha jövök. 12. FEJEZET 1 A lelki ajándékokat illetően pedig, atyámfiai, nem szeretném, ha tudatlanok volnátok. 2 Tudjátok, hogy pogányok voltatok, akiket ezekhez a néma bálványokhoz hurcoltak, ahogyan elvezettettek. 3 Ezért adok néktek megértetni, hogy senki, aki az Isten Lelke által szól, átkozottnak mondja Jézust, és senki sem mondhatja, hogy Jézus az Úr, csak a Szentlélek által. 4 Különféle ajándékok vannak, de a Lélek ugyanaz. 5 És vannak különbségek az igazgatásban, de ugyanaz az Úr. 6 És vannak különböző cselekedetek, de ugyanaz az Isten, aki mindent mindenben munkál. 7 De a Lélek megnyilvánulása mindenkinek megadatott, hogy haszonnal járjon. 8 Mert valakinek a Lélek adja a bölcsesség beszédét; a másiknak a tudás beszéde ugyanazon Lélek által; 9 Más hitnek ugyanazon Lélek által; a másiknak a gyógyulás ajándékai ugyanazon Lélek által; 10 Másnak a csodák művelése; egy másik jóslathoz; a másik szellemek megkülönböztetésére; a másiknak különféle nyelvek; a másiknak a nyelvek értelmezése: 11 De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, szétosztva mindenkinek külön-külön, ahogy akarja. 12 Mert amint a test egy, és sok tagja van, és ennek az egy testnek minden tagja sok lévén egy test, úgy a Krisztus is. 13 Mert egy Lélek által mindnyájan egy testté keresztelkedtünk meg, akár zsidók, akár pogányok, akár rabok, akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattak meg. 14 Mert a test nem egy tag, hanem sok. 15 Ha a láb azt mondja: Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok testből való; hát nem a testből való? 16 És ha a fül azt mondja: Mivel én nem vagyok a szem, nem vagyok a testből való; hát nem a testből való? 17 Ha az egész test szem lenne, hol lenne a hallás? Ha az egész hallana, hol lenne a szaglás? 18 Most pedig Isten a tagokat mindegyiket a testbe helyezte, amint akarta.
1 Korinthusi
19 És ha mindnyájan egy tag lennének, hol van a test? 20 Most azonban sok tagjuk van, de csak egy test. 21 És a szem nem mondhatja a kéznek: Nincs szükségem rád, sem a fej a lábaknak: Nincs rád szükségem. 22 Nem, sokkal inkább szükségesek a testnek az erőtlenebbnek tűnő tagjai: 23 És a test azon tagjait, amelyekről azt gondoljuk, hogy kevésbé tisztességesek, bőségesebb tiszteletet adunk nekik; és a mi alkalmatlan részeink is bőségesebben kedvesek. 24 Mert a mi kedves részeinknek nincs szükségük, hanem az Isten összeállította a testet, és bőségesebben tisztelte a hiányzó részt. 25 Hogy ne legyen szakadás a testben; hanem hogy a tagok ugyanúgy törődjenek egymással. 26 Ha pedig egy tag szenved, vele együtt szenved az összes tag; vagy egy tagot megtisztelnek, vele együtt örül minden tag. 27 Ti pedig Krisztus teste vagytok, és különösen tagjai. 28 És Isten némelyeket a gyülekezetbe állított, először apostolokká, másodsorban prófétákká, harmadszor tanítókká, azután csodákra, majd gyógyulási ajándékokra, segítségekre, kormányzásokra, nyelvek sokféleségére. 29 Mind apostolok? mind próféták? mind tanárok? mind a csodatevők? 30 Megvan a gyógyítás minden ajándéka? mindenki nyelveken beszél? mindenki értelmezi? 31 A legjobb ajándékokat pedig buzgón kívánjátok, és mégis jobb utat mutatok néktek.
13 És most megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három; de ezek közül a legnagyobb a jótékonyság. 14. FEJEZET
13. FEJEZET 1 Bár emberek és angyalok nyelvén szólok is, és nincsen bennem szeretet, olyan vagyok, mint a zengő réz vagy a csilingelő cintányér. 2 És bár megvan a prófétálás ajándéka, és megértek minden titkot és minden tudást; és bár minden hitem megvan, hogy hegyeket mozdíthatok el, és nincsen szeretetem, semmi vagyok. 3 És ha minden javaimat odaadom a szegények élelmezésére, és ha testemet megégetésre adom is, de nincsen szeretetem, az semmit sem használ. 4 A szeretet türelmes és jóságos; jótékonyság nem irigy; a szeretet nem dicséri önmagát, nem felfuvalkodott, 5 Nem viselkedik éktelenül, nem keresi a magáét, nem haragszik könnyen, nem gondol rosszra; 6 Nem örül a hamisságnak, hanem örül az igazságnak; 7 Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent eltűr. 8 A szeretet soha el nem múlik, de ha vannak is próféciák, elbuknak; ha vannak nyelvek, megszűnnek; ha van is tudás, az elvész. 9 Mert részben tudunk, és részben prófétálunk. 10 De ha eljön az, ami tökéletes, akkor az, ami részben van, elvész. 11 Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy értettem, mint a gyermek, úgy gondolkodtam, mint a gyermek; de amikor férfivá lettem, elvetettem a gyermeki dolgokat. 12 Mert most üvegen keresztül látunk, sötéten; de akkor szemtől szembe: most már részben tudom; de akkor megtudom, ahogy engem is ismernek.
116
1 Kövessétek a felebaráti szeretetet, és kívánjátok a lelki ajándékokat, hanem inkább prófétáljatok. 2 Mert a ki ismeretlen nyelven szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez; mert senki sem érti őt; de lélekben titkokat mond. 3 De aki prófétál, az emberekhez szól okulásul, buzdításul és vigasztalásul. 4 A ki ismeretlen nyelven beszél, önmagát építi; de aki prófétál, az építi az egyházat. 5 Szeretném, ha mindnyájan nyelveken szólnátok, de inkább azt, hogy prófétáljatok: mert nagyobb a prófétáló, mint a nyelveken beszélő, hacsak nem magyarázza meg, hogy az egyház felépüljön. 6 Nos, testvéreim, ha hozzátok megyek, és nyelveken szólok, mit használok néktek, ha nem szólok hozzátok akár kinyilatkoztatás, akár tudás, akár prófétálás, akár tanítás által? 7 És még az élet nélküli dolgok is, akár síp, akár hárfa, ha nem tesznek különbséget a hangokban, honnan lehet tudni, mi a síp vagy hárfa? 8 Mert ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki készül a csatára? 9 Ugyanígy ti is, ha nem mondtok ki nyelven könnyen érthető szavakat, hogyan ismernék meg, amit beszélnek? mert a levegőbe fogtok beszélni. 10 Lehetséges, hogy nagyon sokféle hang létezik a világon, és egyiknek sincs értelme. 11 Ha tehát nem ismerem a hang jelentését, barbár leszek annak, aki beszél, és aki beszél, az barbár lesz számomra. 12 Ugyanígy ti is, amennyiben buzgólkodtok a lelki ajándékok iránt, törekedjetek arra, hogy a gyülekezet építésében kitűnjenek. 13 Ezért, aki ismeretlen nyelven beszél, imádkozzon, hogy tudjon értelmezni. 14 Mert ha ismeretlen nyelven imádkozom, az én lelkem imádkozik, de az én értelmem terméketlen. 15 Mi van akkor? Lélekkel imádkozom, és értelemmel is imádkozom: lélekkel énekelek, és értelemmel is énekelek. 16 Ha különben lélekkel áldsz, hogyan mond áment az, aki a tanulatlanok szobájában lakik, amikor hálát adsz, mert nem érti, amit mondasz? 17 Mert te valóban jól adsz hálát, de a másik nem épül fel. 18 Hálát adok Istenemnek, többet beszélek nyelveken, mint ti mindnyájan. 19 De a gyülekezetben inkább szóljak öt szót értelmemmel, hogy hangommal másokat is tanítsak, mint tízezer szót ismeretlen nyelven. 20 Testvéreim, ne legyetek gyermekek az értelemben, de a gonoszságban legyetek gyermekek, de az értelemben legyetek férfiak. 21 A törvényben meg van írva: Más nyelvű emberekkel és más ajkakkal szólok ehhez a néphez; és mégsem hallgatnak rám, azt mondja az Úr. 22 A nyelvek tehát jelül, nem a hívõknek, hanem a nem hívõknek; a prófétálás pedig nem a nem hívõknek szolgál, hanem a hívõknek.
1 Korinthusi
23 Ha tehát az egész gyülekezet egy helyre gyűlik össze, és mindnyájan nyelveken beszélnek, és bejönnek tanulatlanok vagy hitetlenek, nem mondják-e, hogy megőrültél? 24 De ha mindenki prófétál, és bejön valaki, aki nem hisz, vagy aki nem tanult, akkor mindenben meg van győződve, mindenek felett ítéltetik. 25 És így nyilvánulnak meg szívének titkai; és így arcra borulva imádni fogja Istent, és hírül fogja adni, hogy az Isten az igazság szerint van bennetek. 26 Hogy van hát testvéreim? amikor összegyűltök, mindenkinek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindent építsenek. 27 Ha valaki ismeretlen nyelven beszél, kettesével vagy legfeljebb hármasával, az pedig természetesen; és az ember értelmezze. 28 De ha nincs tolmács, hallgasson a gyülekezetben; és beszéljen magában és Istennel. 29 Szóljanak a próféták ketten vagy hárman, és a többiek ítéljenek. 30 Ha valamit kinyilatkoztatnak valakinek, aki ott ül, hallgasson az első. 31 Mert egyenként prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki megvigasztalódjon. 32 És a próféták lelkei engedelmesek a prófétáknak. 33 Mert nem a zűrzavar, hanem a békesség teremtője az Isten, mint a szentek minden gyülekezetében. 34 A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nem szabad nékik beszélniük; de meg van parancsolva nekik, hogy engedelmeskedjenek, amint a törvény is mondja. 35 És ha valamit meg akarnak tanulni, otthon kérdezzék meg férjeiket, mert szégyen az asszonyoknak a gyülekezetben beszélni. 36 Mit? Isten igéje tőled jött? vagy csak neked jött? 37 Ha valaki azt hiszi, hogy próféta vagy spirituális, ismerje el, hogy amit írok nektek, az az Úr parancsolatai. 38 De ha valaki tudatlan, legyen tudatlan. 39 Ezért, atyámfiai, kívánjatok prófétálni, és ne tiltsátok el, hogy nyelveken szóljatok. 40 Minden tisztességesen és rendben történjék.
10 De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és az ő kegyelme, a mely nekem adatott, nem volt hiábavaló; de én többet dolgoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Isten kegyelme, amely velem volt. 11 Ezért akár én, akár ők, így prédikálunk, és így hittetek. 12 Ha pedig Krisztusról azt hirdetik, hogy feltámadt a halálból, hogyan mondják közületek egyesek, hogy nincs halottak feltámadása? 13 De ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus nem támadt fel. 14 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi prédikációnk, és hiábavaló a ti hitetek is. 15 Igen, és Isten hamis tanúinak találtatunk; mert bizonyságot tettünk Istenről, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit nem támasztott fel, ha nem támad fel a halottak. 16 Mert ha a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. 17 Ha pedig Krisztus fel nem támad, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok. 18 Akkor azok is elvesznek, akik elaludtak a Krisztusban. 19 Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, akkor minden ember közül a legnyomorultabbak vagyunk. 20 Most azonban Krisztus feltámadt a halálból, és zsengéje lett azoknak, akik elaludtak. 21 Mert mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. 22 Mert amint Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban is mindenki életre kel. 23 Hanem mindenki a maga rendje szerint: Krisztus a zsengéje; azután azok, akik Krisztuséi az ő eljövetelekor. 24 Aztán eljön a vég, amikor átadja a királyságot Istennek, méghozzá az Atyának; amikor lerombol minden uralmat, minden hatalmat és hatalmat. 25 Mert uralkodnia kell, mígnem minden ellenséget lábai alá vet. 26 Az utolsó ellenség, amelyet el kell pusztítani, a halál. 27 Mert mindent a lába alá vetett. De amikor azt mondja, hogy minden alá van vetve, akkor nyilvánvaló, hogy ő kivétel, aki mindent alávetett. 28 És amikor minden alávetve lesz neki, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett, hogy Isten legyen minden mindenben. 29 Különben mit tegyenek azok, akik megkeresztelkednek a halottakért, ha a halottak fel sem támadnak? akkor miért keresztelkednek meg a halottakért? 30 És miért állunk minden órában veszélyben? 31 Tiltakozom a ti örömötök miatt, amellyel Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van részem, mindennap meghalok. 32 Ha emberek módjára harcoltam Efézusban a vadállatokkal, mit használok nekem, ha a halottak nem támadnak fel? együnk és igyunk; mert holnap meghalunk. 33 Ne tévesszen meg: a gonosz beszéd megrontja a jó modort. 34 Ébredjetek az igazságra, és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik az Istent: szégyenletetekre mondom ezt. 35 De valaki azt mondja: Hogyan támadnak fel a halottak? és milyen testtel jönnek? 36 Bolond, amit elvetsz, az nem éledik meg, hacsak meg nem hal.
15. FEJEZET 1 Sőt, testvéreim, hirdetem nektek az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet ti is megkaptatok, és amelyben álltok; 2 Amely által üdvözülhettek is, ha emlékezetben tartjátok, amit hirdettem nektek, hacsak nem hiába hittetek. 3 Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint; 4 És hogy eltemették, és harmadnapon feltámadt az írások szerint: 5 És hogy látták Kéfástól, majd a tizenkettőtől: 6 Azután több mint ötszáz atyafinál látták egyszerre; akiknek nagyobb része e jelenig megmarad, de néhányan elaludtak. 7 Azután látta őt Jakab; majd az összes apostol közül. 8 És utoljára én is megláttam őt, mint egy időn kívül születettet. 9 Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, akit nem lehet apostolnak nevezni, mert üldöztem az Isten egyházát.
117
1 Korinthusi
37 És amit elvetsz, azt ne azt a testet vesd el, ami lesz, hanem csupasz gabonát, lehet búzából vagy más gabonából. 38 De Isten testet ad néki, amint akarta, és minden magnak a maga testét. 39 Nem minden test ugyanaz, hanem más az emberek húsa, más a vadállatok húsa, más a halaké és más a madarak húsa. 40 Vannak mennyei testek és földi testek is, de más a mennyei dicsőség, és más a földiek dicsősége. 41 Más a nap dicsõsége, más a hold dicsõsége, és más a csillagok dicsõsége, mert az egyik csillag különbözik dicsõségében a másik csillagtól. 42 Ugyanez a halottak feltámadása is. Be van vetve a korrupcióba; romlatlanságban vetődik fel: 43 Becstelenül vetik; dicsőségben feltámad: erőtlenségben vetik el; hatalmában van felemelve: 44 Természetes testet vetnek; lelki testté nevelődik. Van egy természetes test, és van egy szellemi test. 45 És így van megírva: Az első ember, Ádám, élő lélekké lett; az utolsó Ádámot megelevenítő lélekké tették. 46 De nem az volt az első, ami lelki, hanem a természetes; és utána azt, ami spirituális. 47 Az első ember a földből való, földi, a második ember az Úr a mennyből. 48 Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is. 49 És amint viseltük a földiek képét, viselni fogjuk a mennyei képét is. 50 Most azt mondom, atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát; a romlottság sem örökli a romlatlanságot. 51 Íme, megmutatok neked egy titkot; Nem alszunk el mindannyian, de mindannyian megváltozunk, 52 Egy pillanat alatt, egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra, mert megszólal a trombita, és a halottak romolhatatlanul támadnak fel, mi pedig elváltozunk. 53 Mert ennek a romlandónak romolhatatlanságot kell felöltöznie, és ennek a halandónak fel kell öltenie halhatatlanságot. 54 Amikor tehát ez a romlandó romolhatatlanságot ölt, és ez a halandó halhatatlanságot ölt, akkor beteljesedik az a beszéd, amely meg van írva: A halált elnyelte a győzelem. 55 Halál, hol van a te fullánkod? Ó, sír, hol a te győzelmed? 56 A halál fullánkja a bűn; és a bűn ereje a törvény. 57 De hála az Istennek, aki győzelmet ad nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. 58 Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, mindig bővelkedjetek az Úr munkájában, mivel tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. 16. FEJEZET 1 Ami pedig a szentek gyűjtését illeti, amint parancsoltam Galácia gyülekezeteinek, ti is úgy tegyetek. 2 A hét első napján mindenki őrizze őt, ahogyan Isten jót tette neki, hogy ne legyen összejövetel, amikor eljövök. 3 És amikor eljövök, bárkit, akit leveleitekkel jóváhagytok, elküldöm, hogy elvigyék Jeruzsálembe a ti kegyelmeteket. 4 És ha én is elmegyek, ők is velem mennek. 5 Most eljövök hozzátok, amikor átmegyek Macedónián, mert átmegyek Macedónián.
118
6 És lehet, hogy veletek maradok, igen, és telelek, hogy elvigyetek az utamra, amerre megyek. 7 Mert nem látlak most úton; de bízom benne, hogy egy ideig veletek maradok, ha az Úr megengedi. 8 De én Efézusban maradok pünkösdig. 9 Mert nagy és hatékony ajtó nyílik meg előttem, és sok az ellenség. 10 Ha pedig eljön Timótheus, vigyázzatok magatokra, hogy félelem nélkül veletek legyen, mert az Úr dolgát végzi, mint én is. 11 Senki se vessze meg őt, hanem vezesse őt békével, hogy hozzám jöjjön, mert a testvérekkel együtt keresem őt. 12 A mi testvérünket, Apollóst illeti, nagyon kértem, hogy jöjjön el hozzátok a testvérekkel együtt. de eljön, amikor megfelelő ideje lesz. 13 Vigyázzatok, álljatok meg szilárdan a hitben, hagyjátok fel, mint a férfiak, legyetek erősek. 14 Minden dolgod szeretettel történjen. 15 Arra kérlek titeket, atyámfiai, (tudjátok István házát, hogy az Akhája zsengéje, és a szentek szolgálatára támaszkodtak, 16 Hogy engedelmeskedjetek az ilyeneknek, és mindenkinek, aki segít rajtunk és fáradozik. 17 Örülök Stephanas, Fortunatus és Akhaikus eljövetelének, mert ami hiányzott tőletek, azt ők pótolták. 18 Mert felfrissítették az én lelkemet és a tiédet; ismerjétek hát meg az ilyeneket. 19 Ázsia gyülekezetei köszöntenek téged. Akvila és Priscilla nagyon köszönnek téged az Úrban, a házukban lévő gyülekezettel. 20 Köszönt téged minden atyafi. Köszöntsétek egymást szent csókkal. 21 Pál köszöntése saját kezemmel. 22 Ha valaki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen Anathema Maranatha. 23 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek. 24 Az én szeretetem mindnyájatokkal a Krisztus Jézusban. Ámen. (Az első levelet a korinthusiakhoz Stephanas és Fortunatus, valamint Akhaikus és Timótheus írta Filippiből.)
2 Korinthusi 1. FEJEZET 1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timóteus, a mi testvérünk, az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, minden szenttel együtt, akik egész Akhájában vannak: 2 Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 3 Áldott legyen az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene; 4 Aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy megvigasztalhassuk azokat, akik minden nyomorúságban vannak, azzal a vigasztalással, amellyel Isten megvigasztal minket. 5 Mert a miképen megsokasodnak bennünk Krisztus szenvedései, úgy a mi vigasztalásunk is bõvelkedik Krisztus által. 6 Akár nyomorgatunk, a ti vigasztalásotokra és üdvösségetekre van, amely ugyanazon szenvedések elviselésében van, amelyeket mi is elszenvedünk, vagy akár megvigasztalódunk, a ti vigasztalásotokra és üdvösségetekre. 7 És szilárdan bízunk bennetek, tudván, hogy amint részesei vagytok a szenvedéseknek, úgy lesztek ti is a vigasztalásban. 8 Mert nem akarjuk, atyámfiai, hogy tudatlanok legyenek a mi nyomorúságunkról, amely Ázsiában ért minket, hogy mértéktelenül, erőn felül szorongattunk, és még az élettől is kétségbeestünk. 9 De bennünk volt a halál ítélete, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat. 10 A ki megszabadított minket ily nagy haláltól és megszabadít; akiben bízunk, hogy még megszabadít minket; 11 Ti is együtt segítitek érettünk imádkozva, hogy a sok ember által részesített ajándékért sokan hálát adjanak értünk. 12 Mert örvendezésünk ez, lelkiismeretünk bizonyságtétele, hogy egyszerűségben és istenfélő őszinteségben, nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelméből beszélgettünk a világban, és még bőségesebben veletek. 13 Mert nem írunk néktek mást, mint amit olvastok vagy elismertek; és bízom benne, hogy mindvégig elismeritek; 14 A miképen ti is részben elismertek minket, hogy mi vagyunk a ti örömötök, miképen ti is a miénk vagytok az Úr Jézus napján. 15 És ebben a bizalomban arra törekedtem, hogy korábban eljöjjek hozzátok, hogy legyen egy második hasznotok; 16 És átmenni mellettetek Macedóniába, és visszatérni Macedóniából hozzátok, és közületek Júdea felé vezetni. 17 Amikor tehát így gondolkodtam, könnyedséget használtam? vagy amit én szándékozom, azt a test szerint tervezem, hogy velem legyen igen igen és nem nem? 18 De mivel Isten igaz, a mi szavunk hozzátok nem volt igen és nem. 19 Mert az Isten Fia, Jézus Krisztus, akit mi, sőt én, Silvanus és Timótheus hirdettünk köztetek, nem volt igen és nem, hanem őbenne igen.
119
20 Mert Isten minden ígérete benne igen, és őbenne Ámen, Isten dicsőségére általunk. 21 Aki pedig minket veletek együtt megerősít a Krisztusban, és felkent minket, az Isten; 22 Aki el is pecsételt minket, és szívünkbe adta a Lélek adományát. 23 Sőt, Istent hívom bizonyságul lelkemnek, hogy hogy megkíméljek téged, még nem jöttem Korinthusba. 24 Nem azért vagyunk hatalmon a ti hiteteken, hanem segítjük a ti örömötöket, mert hit által álltok meg. 2. FEJEZET 1 De ezt elhatároztam magamban, hogy nem jövök vissza hozzád nehézkesen. 2 Mert ha megszomorítalak, ki az, aki megörvendeztet engem, ha nem az, akit én sajnáltatlak? 3 És ezt írtam néktek is, nehogy amikor eljövök, szomorúságom legyen azoktól, akiknek örülnöm kell; mindnyájatokban bízva, hogy az én örömöm mindnyájatok öröme. 4 Mert sok nyomorúságból és szívem gyötrelméből írtam nektek sok könnyel; nem azért, hogy elszomorodjatok, hanem azért, hogy megismerjétek azt a szeretetet, amellyel még bőségesebb vagyok irántatok. 5 De ha valaki elszomorított, nem szomorított el engem, csak részben, hogy ne terheljem meg mindnyájatokat. 6 Elegendő az ilyen embernek ez a büntetés, amelyet sokan kiszabtak. 7 Ellenkezőleg tehát inkább meg kell bocsátanotok neki és vigasztalnotok, nehogy az olyat elnyelje a nagy szomorúság. 8 Ezért kérlek benneteket, hogy erősítsétek meg iránta való szereteteteket. 9 Mert azért is írtam, hogy megtudjam a bizonyítást, hogy mindenben engedelmesek vagytok-e. 10 Akinek megbocsátok valamit, annak én is megbocsátok. 11 Nehogy a Sátán hasznot húzzon belőlünk, mert nem vagyunk tudatlanok az ő szándékairól. 12 Továbbá, amikor Troászba jöttem, hogy Krisztus evangéliumát hirdessem, és ajtót nyitott nekem az Úr, 13 Nem volt nyugalmam lelkemben, mert nem találtam Titust, az én bátyámat, hanem elbúcsúztam tőlük, és onnan mentem Macedóniába. 14 Most pedig legyen hála az Istennek, aki mindenkor diadalmaskodik minket Krisztusban, és ismeretének illatát minden helyen megnyilvánítja általunk. 15 Mert Krisztusnak kedves illata vagyunk Istennek az üdvözültekben és azokban, akik elvesznek. 16 Akinek mi vagyunk a halál illata mindhalálig; a másiknak pedig az élet illata az életre. És ki elég ezekre a dolgokra? 17 Mert nem vagyunk olyan sokan, akik megrontják az Isten beszédét, hanem mint őszinteségből, hanem mint Istentől szólunk az Isten színe előtt a Krisztusban. 3. FEJEZET 1 Újra elkezdjük dicsérni magunkat? vagy szükségünk van nekünk, mint másoknak, dicsérő levelekre, vagy dicsérő levelekre tőled? 2 Ti vagytok a mi szívünkbe írt levelünk, amelyet minden ember ismer és olvas:
2 KORINTHUSI
3 Mivel nyilvánvalóan Krisztus általunk kiszolgált levele vagy, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákon, hanem a szív húsos tábláin. 4 És ilyen bizodalmunk van Krisztus által az Isten felé: 5 Nem mintha elégek lennénk magunkból ahhoz, hogy bármit is úgy gondoljunk, mint magunkról; de a mi elégségünk Istentől van; 6 A ki minket is képessé tett az újszövetség szolgáivá; nem a betűtől, hanem a lélektől: mert a betű öl, de a lélek éltet. 7 De ha a halál szolgálata, megírva és kövekbe vésve, dicsőséges volt, úgyhogy Izráel fiai nem tudták szilárdan szemlélni Mózes arcát az ő arca dicsőségére; mely dicsőséget el kellett tüntetni: 8 Hogyan ne lehetne inkább dicsőséges a lélek szolgálata? 9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőség, sokkal inkább az igazság szolgálata dicsőségesebb. 10 Mert még a dicsőségesnek sem volt dicsősége ebből a szempontból, a kimagasló dicsőség miatt. 11 Mert ha az elmúlt, ami dicsõséges volt, sokkal inkább az, ami megmarad. 12 Látván tehát, hogy ilyen reménységünk van, nagyon világosan beszélünk: 13 És nem úgy, mint Mózes, aki fátylat vetett az arcára, hogy Izráel fiai ne tudták volna szilárdan elnézni annak a végére, ami eltörölt. 14 De az ő elméjük megvakult, mert mind a mai napig ugyanaz a fátyol levonva marad az Ószövetség olvasásakor; mely fátyol eltûnt Krisztusban. 15 De mind a mai napig, amikor Mózest olvassák, a lepel van a szívükön. 16 Mindazonáltal, amikor az Úrhoz fordul, a lepel elvétetik. 17 Most pedig az Úr az a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. 18 De mi mindnyájan, akik nyitott arccal szemléljük az Úr dicsőségét, mint az Úr Lelke, ugyanazon képmássá változunk dicsőségről dicsőségre. 4. FEJEZET 1 Mivel tehát ez a szolgálatunk van, minthogy irgalmasságot nyertünk, nem lankadunk el; 2 Hanem a hamisság rejtett dolgairól lemondtok, nem jártok ravaszságban, és nem bántjátok az Isten beszédét csalárd módon; hanem az igazság megnyilvánulásával, hogy minden ember lelkiismeretéhez ajánljuk magunkat Isten színe előtt. 3 De ha a mi evangéliumunk el van rejtve, az el van rejtve az elveszettek előtt. 4 Akikben e világ istene megvakította azoknak elméjét, akik nem hisznek, hogy ne világítson nekik Krisztus dicsőséges evangéliumának világossága, aki az Isten képmása. 5 Mert nem magunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat; mi pedig a ti szolgáitok Jézus kedvéért. 6 Mert az Isten, aki megparancsolta, hogy a sötétségből ragyogjon a világosság, felragyogott a mi szívünkben, hogy világosságot adjon az Isten dicsőségének ismeretéről a Jézus Krisztus arcán. 7 De ez a kincsünk cserépedényekben van, hogy az erő fenségese Istentől legyen, és ne tőlünk.
120
8 Mindenfelől nyugtalanok vagyunk, de nem szorongattunk; zavarban vagyunk, de nem vagyunk kétségbeesve; 9 Üldözött, de nem elhagyott; ledöntött, de nem semmisült meg; 10 Mindig testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon a mi testünkben. 11 Mert mi, akik élünk, mindenkor a halálba adunk Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvalóvá legyen halandó testünkben. 12 Tehát a halál munkálkodik bennünk, de az élet bennetek. 13 Ugyanaz a hitnek lelkünk van, amint meg van írva: Hittem, ezért szóltam; mi is hiszünk, ezért beszélünk; 14 Tudván, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, minket is feltámaszt Jézus által, és veled együtt bemutat. 15 Mert minden értetek van, hogy a bőséges kegyelem sokak hálaadása által Isten dicsőségére szálljon. 16 Ezért nem lankadunk el; de bár külső emberünk elvész, a belső ember mégis napról napra megújul. 17 Mert a mi könnyű nyomorúságunk, amely csak pillanatnyi, sokkal nagyobb és örökkévalóbb dicsőséget szerez nekünk; 18 Miközben nem a láthatókra nézünk, hanem a nem láthatókra; mert a láthatók mulandók; de a nem látható dolgok örökkévalók. 5. FEJEZET 1 Mert tudjuk, hogy ha földi sátorunk felbomlik, akkor Istentől házunk lesz, nem kézzel csinált, örökkévaló mennyben. 2 Mert ezt nyögjük, buzgón vágyva, hogy mennyei házunkba öltözzünk: 3 Ha igen, felöltözve nem találnak meztelenül. 4 Mert mi, akik ebben a hajlékban vagyunk, megterhelve nyögünk, nem azért, hogy levetkőzzünk, hanem felöltöztessünk, hogy a halandóságot elnyelje az élet. 5 Most pedig, aki ugyanannyira tett minket, az Isten, aki a Lélek adományát is nekünk adta. 6 Ezért mindig bizakodunk, tudván, hogy amíg testben otthon vagyunk, távol vagyunk az Úrtól. 7 (Mert hitben járunk, nem látásban:) 8 Bizakodunk, mondom, és inkább el akarunk távolodni a testtől, és az Úrnál lenni. 9 Azért azon fáradozunk, hogy akár jelen vagyunk, akár távol vagyunk, befogadjon minket. 10 Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt; hogy mindenki megkapja, amit az ő testében cselekedett, aszerint, amit cselekedett, akár jót, akár rosszat. 11 Ismervén tehát az Úr félelmét, meggyőzzük az embereket; de nyilvánvalóvá lettünk Isten előtt; és bízom benne, hogy a ti lelkiismeretetekben is megnyilvánulnak. 12 Mert nem magunkat ajánljuk újra néktek, hanem alkalmat adunk néktek, hogy dicsekedjetek értünk, hogy válaszoljatok azoknak, akik látszatra dicsekednek, és nem szívükben. 13 Mert akár önmagunkon kívül állunk, az Istené, vagy ha józanok vagyunk, a te ügyedért. 14 Mert Krisztus szeretete kényszerít bennünket; mert így ítéljük meg, hogy ha valaki meghalt mindenkiért, akkor mind meghalt:
2 KORINTHUSI
15 És meghalt mindenkiért, hogy akik élnek, ne önmaguknak éljenek ezentúl, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. 16 Ezért mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint; igen, ha megismertük Krisztust test szerint, de mostantól fogva nem ismerjük többé. 17 Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régiek elmúltak; íme, minden újjá lett. 18 És minden Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Jézus Krisztus által, és a kiengesztelődés szolgálatát nékünk adta; 19 Bizony, hogy az Isten Krisztusban volt, kibékítette önmagával a világot, és nem tulajdonította nekik vétkeiket; és ránk bízta a megbékélés szavát. 20 Most tehát Krisztus követei vagyunk, mintha Isten kért volna titeket általunk: Krisztus helyett kérünk titeket, béküljetek ki Istennel. 21 Mert azt tette bûnné értünk, a ki nem ismert bûnt; hogy Isten igazságává legyünk őbenne.
18 És leszek atyátok néktek, és lesztek az én fiaim és leányaim, azt mondja a Seregek Ura. 7. FEJEZET 1 Mivel tehát megvannak ezek az ígéreteink, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és szellemi szennytől, és tegyük tökéletessé a szentséget Isten félelmében. 2 Fogadj minket; senkit sem bántottunk, senkit nem rontottunk el, senkit sem csaltunk meg. 3 Nem azért mondom ezt, hogy elítéljelek titeket, mert már korábban is mondtam, hogy szívünkben vagytok, hogy meghaljatok és veletek éljetek. 4 Nagy az én bátorságom hozzátok, nagy az én dicsekvésem veletek: tele vagyok vigasztalással, nagyon örülök minden nyomorúságunkban. 5 Mert amikor bementünk Macedóniába, testünknek nem volt nyugalma, hanem mindenfelől nyugtalankodtunk; kívül harcok voltak, belül félelmek. 6 Mindazonáltal Isten, aki megvigasztalja a leverteket, megvigasztalt minket Titus eljövetele; 7 És nemcsak az ő eljövetele által, hanem azzal a vigasztalással, amellyel benned megvigasztalódott, amikor elmondta nekünk buzgó vágyadat, gyászodat, irántam való buzgó elmédet; hogy annál jobban örültem. 8 Mert ha levéllel sajnáltalak is, nem bánom meg, bár megbántalak, mert látom, hogy ugyanaz a levél sajnáltatta, bár csak egy ideig. 9 Most pedig nem annak örülök, hogy megszomorítottak, hanem annak, hogy megtérésre szomorkodtatok, mert istenfélő módon szomorkodtatok, hogy semmiben kárt ne szenvedjetek tőlünk. 10 Mert az istenfélő szomorúság megtérést hoz az üdvösségre, amelyet nem kell megbánni, de a világ szomorúsága halált okoz. 11 Mert íme, ez ugyanaz, hogy istenfélő fajta után szomorkodtatok, micsoda gondosságot művelt bennetek, igen, micsoda megtisztulása, igen, micsoda felháborodás, igen, micsoda félelem, igen, micsoda heves vágy, igen, micsoda buzgóság, igen, micsoda bosszú! Mindenben jóváhagytátok magatokat, hogy ebben a kérdésben világosak legyetek. 12 Noha írtam is nektek, nem az ő ügyéért tettem, aki rosszat cselekedett, sem az ő ügyéért, amely rosszat szenvedett, hanem azért, hogy a mi irántatok való törődésünk Isten színe előtt megjelenjen előttetek. 13 Ezért megvigasztalódtunk a ti vigasztalásotokban; igen, és annál jobban örültünk Titusz örömének, mert az ő lelkét mindnyájan felüdítettétek. 14 Mert ha valamivel dicsekedtem veled, nem szégyellem; de ahogy mi mindent igazságosan beszéltünk néktek, úgy a mi dicsekvésünk is, amelyet Titus előtt végeztem, igazságnak találtatik. 15 És az ő belső vonzalma még nagyobb irántatok, miközben megemlékezik mindnyájatoknak engedelmességéről, hogy félelemmel és remegéssel fogadtátok őt. 16 Örülök tehát, hogy mindenben bennetek bízom.
6. FEJEZET 1 Mi is, mint ő munkásai, kérünk titeket, hogy Isten kegyelmét ne hiába fogadjátok. 2 (Mert ő azt mondja: Meghallgattalak a jó időben, és az üdvösség napján segítettem: íme, itt az idő, íme, most van az üdvösség napja.) 3 Semmiben meg ne botránkoztass, hogy a szolgálatot ne vádolják: 4 Hanem mindenben Isten szolgáinak tartva magunkat, nagy türelemben, nyomorúságban, szükségben, nyomorúságban, 5 Sebességben, bebörtönzésben, zűrzavarban, munkában, virrasztásban, böjtben; 6 Tisztasággal, tudással, hosszútűréssel, kedvességgel, Szentlélekkel, színlelt szeretettel, 7 Az igazság beszédével, Isten hatalmával, az igazság fegyverével jobb- és balkézről, 8 Becsülettel és gyalázattal, gonosz hírekkel és jó hírekkel: mint csalók és mégis igazak; 9 Mint ismeretlen, és mégis jól ismert; mint haldoklunk, és íme, élünk; mint megfenyítve, és meg nem ölve; 10 Mint szomorú, de mindig ujjong; mint szegény, mégis sokakat gazdaggá tesz; mint akinek semmije sincs, és mégis mindennel rendelkezik. 11 Korinthusiak, a szánk nyitva van előttetek, szívünk kitágult. 12 Nem bennünk vagytok megszorulva, hanem a ti szívetekben vagytok elszorulva. 13 Most, hogy ebben a viszonzásul (úgy szólok, mint az én gyermekeimhez), ti is bővüljetek. 14 Ne legyetek egyenlőtlen igában a hitetlenekkel; mert mi köze az igazságnak a hamissággal? és mi köze van a világosságnak a sötétséggel? 15 És mi egyezése van Krisztusnak Béliállal? vagy mi része van a hívőnek a hitetlennel? 16 És mi egyezik az Isten temploma a bálványokkal? mert ti vagytok az élő Isten temploma; amint Isten megmondta: bennük lakom és bennük járok; és én leszek az ő Istenük, ők pedig az én népem. 17 Menjetek ki tehát közülük, és váljatok el egymástól, azt mondja az Úr, és ne érintsétek a tisztátalant; és befogadlak,
121
2 KORINTHUSI
8. FEJEZET
24 Mutassátok meg azért nekik és a gyülekezetek elõtt a ti szereteteteket és a ti érettetek való kérkedésünket.
1 Sőt, atyámfiai, okoskodunk veletek az Istennek Macedónia gyülekezeteinek adott kegyelméből; 2 Hogy a megpróbáltatások nagy megpróbáltatásában örömük bősége és mély szegénységük bővelkedett nagylelkűségük gazdagságáig. 3 Mert az ő erejükről bizonyságot teszek, igen, és erejükön túl is hajlandóak voltak magukra; 4 Sok könyörgéssel imádkozva, hogy megkapjuk az ajándékot, és vegyük magunkra a szentek szolgálatának közösségét. 5 És ezt tették, nem úgy, ahogy reméltük, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és nekünk Isten akaratából. 6 Annyira kívántuk Titust, hogy amint ő elkezdte, úgy végezze el bennetek is ugyanazt a kegyelmet. 7 Amint tehát mindenben bővelkedtek, hitben, beszédben, ismeretben, minden szorgalomban és irántunk való szeretetetekben, gondoskodjatok arról, hogy ebben a kegyelemben is bővelkedjetek. 8 Nem parancsolatból szólok, hanem mások előmozdítása miatt, és hogy bizonyítsam szereteted őszinteségét. 9 Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy bár gazdag volt, ti érettetek szegénnyé lett, hogy ti az ő szegénysége által gazdagok legyetek. 10 És ebben adom a tanácsomat: mert ez nektek, akik korábban elkezdtétek, nem csak megtenni, hanem egy éve előre is jók lesznek. 11 Most azért cselekedjétek azt; hogy amilyen volt az akaratkészség, úgy legyen teljesítmény abból is, amivel rendelkeztek. 12 Mert ha van előbb készséges szándék, azt aszerint fogadják el, hogy az embernek van, és nem aszerint, hogy nincs. 13 Mert nem azt akarom mondani, hogy a többiek megkönnyebbüljenek, ti pedig megterheljenek. 14 Hanem egyenlőséggel, hogy most, ebben az időben a ti bőségetek pótoljon hiányukat, hogy az ő bőségük a ti hiányotokra is legyen, hogy egyenlőség legyen. 15 Amint meg van írva: Aki sokat gyűjtött, annak semmije sem volt; és aki keveset gyűjtött, annak nem volt hiánya. 16 De hála Istennek, aki Titusz szívébe ugyanazt a gondot fordította értetek. 17 Mert bizony elfogadta a buzdítást; de előrébb lévén, önszántából ment hozzátok. 18 És elküldtük vele a testvért, akinek dicsérete van az evangéliumban minden gyülekezetben; 19 És nemcsak ez, hanem az is, akit az egyházak közül választottak, hogy velünk utazzon ezzel a kegyelettel, amelyet ugyanannak az Úrnak dicsőségére adunk, és készséges szándékotok kinyilvánításával: 20 Ezt elkerülve, hogy senki ne hibáztasson minket ebben a bőségben, amelyet mi szolgáltatunk: 21 Gondoskodni tisztességes dolgokról, nemcsak az Úr, hanem az emberek előtt is. 22 És elküldtük velük testvérünket, akit sokszor sok mindenben szorgalmasnak bizonyultunk, de most sokkal szorgalmasabbnak bizonyult a benned való nagy bizalomra. 23 Akár kérdezősködik Titusz, ő az én társam és segítőtársam veled kapcsolatban, vagy a mi testvéreinket kérdezzük, ők a gyülekezetek hírnökei és Krisztus dicsősége.
9. FEJEZET 1 Mert ami a szentek szolgálatát illeti, felesleges ezt írnom nektek: 2 Mert ismerem elméd hajlamát, amivel dicsekszem veled Makedónia előtt, hogy Akhája egy évvel ezelőtt készen volt; és a ti buzgóságotok nagyon sokakat felbosszantott. 3 Mégis elküldtem a testvéreket, nehogy hiábavaló legyen a veletek való kérkedésünk; hogy amint mondtam, készen legyetek: 4 Nehogy ha a makedóniaiak velem jönnek, és felkészületlennek találjanak benneteket, mi (amit nem mondunk: ti) szégyelljük magunkat e bizakodó dicsekvés miatt. 5 Ezért szükségesnek tartottam, hogy buzdítsam a testvéreket, hogy menjenek elõtt hozzátok, és elõre kiegyenlítsétek a bõségességeteket, amelyekrõl korábban észrevettétek, hogy az készen álljon bõségesen, nem pedig kapzsiságként. . 6 De ezt mondom: aki szűkösen vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven arat is. 7 Mindenki adjon, amint elhatározta szívében; nem kelletlenül vagy kényszerűen, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. 8 És Isten minden kegyelmet bõvölködhet reátok; hogy ti, akiknek mindig mindenben elegendőek vagytok, bővölködjetek minden jó cselekedetben. 9 (Amint meg van írva: Szétszórta, szegényeknek adott; igazsága örökké megmarad. 10 Aki pedig magot szolgáltat a magvetőnek, az szolgáljon kenyeret eledelül, és szaporítsa el elvetett magotokat, és gyarapítsa a ti igazságotok gyümölcsét. 11 Mindenben meggazdagodván minden bőségre, mely általunk hálaadást ad Istennek. 12 Mert ennek a szolgálatnak a szolgálata nemcsak a szentek hiányát elégíti ki, hanem az Istennek adott sok hálaadással is bővelkedik; 13 Miközben ennek a szolgálatnak a kísérletével dicsőítik Istent a Krisztus evangéliumának való alávetettségedért, és a nekik és minden embernek való készséges elosztásodért; 14 És az érettetek való könyörgésük által, akik vágynak utánad az Isten bennünk rejlő rendkívüli kegyelmére. 15 Hála Istennek kimondhatatlan ajándékáért. 10. FEJEZET 1 Én, Pál pedig Krisztus szelídsége és szelídsége által kérlek benneteket, aki jelenlétében alázatos vagyok közöttetek, de távollétében bátor vagyok veletek. 2 De arra kérlek benneteket, hogy ne legyek bátor, amikor jelen vagyok azzal a bizalommal, amellyel úgy gondolom, hogy bátor vagyok egyesekkel szemben, akik úgy gondolnak rólunk, mintha test szerint járnánk. 3 Mert bár testben járunk, nem harcolunk test szerint. 4 (Mert a mi hadakozásunk fegyverei nem testiek, hanem Isten által erősek, hogy lerombolják az erődítményeket.) 5 Lerombolván a képzelgéseket és minden magaslatot, amely az Isten ismeretével szemben felemelkedik, és
122
2 KORINTHUSI
minden gondolatot foglyul ejtve Krisztus engedelmességére; 6 És készen állsz bosszút állni minden engedetlenségért, ha engedelmességed beteljesedik. 7 A külső megjelenés után nézitek a dolgokat? Ha valaki abban bízik, hogy ő Krisztusé, gondolja magáról még egyszer, hogy ahogyan ő Krisztusé, úgy mi is Krisztuséi vagyunk. 8 Mert ha valamivel jobban dicsekednék is a mi hatalmunkkal, amelyet az Úr adott nekünk építkezésre, nem pedig a ti elpusztításotokra, nem szégyellném magam. 9 Hogy ne tűnjön úgy, mintha levelekkel rémítenék meg. 10 Mert az ő levelei, mondják, súlyosak és hatalmasak; de testi jelenléte gyenge, beszéde pedig megvetendő. 11 Gondolja az ilyen, hogy amilyenek vagyunk szóról betűre, amikor távol vagyunk, olyanok leszünk tettekben is, amikor jelen vagyunk. 12 Mert nem merjük magunkat számba venni, és magunkat olyanokhoz hasonlítani, a kik önmagukat ajánlják, de nem bölcsek, a kik önmagukhoz mérik magukat, és összehasonlítják magukat egymással. 13 De nem dicsekedünk a dolgokkal a mi mértékünk nélkül, hanem a törvény mértéke szerint, amelyet Isten osztott nekünk, olyan mértékkel, amely még titeket is elér. 14 Mert nem feszítjük túl magunkat mértékünkön, mintha nem nyúltunk volna hozzátok, mert mi is eljutottunk hozzátok a Krisztus evangéliumának hirdetésével. 15 Nem dicsekedni mértéktelen dolgokkal, vagyis más emberek munkájával; de remélve, hogy a ti hitetek megnövekszik, hogy bõségesen kibõvülünk általatok a mi szabályunk szerint, 16 Hogy hirdessük az evangéliumot a ti rajtok kívül eső vidékeken, és ne dicsekedhessünk másnak a kezünkre készített sorával. 17 De aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék. 18 Mert nem az a jó, aki önmagát dicséri, hanem akit az Úr ajánl. 11. FEJEZET 1 Bárcsak eltűrnétek egy kicsit is az én ostobaságomat, és elviseltek engem. 2 Mert féltékeny vagyok rátok az istenfélő féltékenységgel, mert egy férjhez adtalak titeket, hogy tiszta szűzként állítsak a Krisztus elé. 3 De attól tartok, hogy amint a kígyó elcsábította Évát ravaszságával, úgy a ti elmétek is megromlik a Krisztusban való egyszerűségtől. 4 Mert ha más Jézust hirdet, akit mi nem prédikáltunk, vagy ha más lelket kaptok, amelyet nem kaptatok, vagy más evangéliumot, amelyet nem fogadtatok el, akkor elviselhetitek. 5 Mert azt hiszem, egy fikarcnyit sem maradtam el a legkiválóbb apostolok mögött. 6 De bár durva vagyok beszédben, tudásban nem; hanem mindenben nyilvánvalóvá lettünk közöttetek. 7 Vétkeztem-e, amikor megaláztam magam, hogy felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliumát? 8 Más gyülekezeteket kiraboltam, bért véve tőlük, hogy szolgáljak nektek.
123
9 Amikor pedig ott voltam nálatok, és szükségem volt rátok, senkinek sem terheltem, mert ami hiányzott belőlem, azt a Macedóniából jött testvérek biztosították; megtartome magam. 10 Mivel Krisztus igazsága bennem van, senki sem akadályozhat meg ebben a dicsekedésben Akhája vidékén. 11 Miért? mert nem szeretlek? Isten tudja. 12 De amit teszek, azt megteszem, hogy elvágjam az alkalmat az alkalmat kívánóktól; hogy ahol dicsekednek, ott miként találtassanak. 13 Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik Krisztus apostolaivá változtatják magukat. 14 És semmi csoda; mert maga a Sátán a világosság angyalává változik. 15 Ezért nem nagy dolog, ha az ő szolgái is az igazság szolgáivá változnak; akiknek a vége az ő cselekedeteik szerint lesz. 16 Ismét mondom: Senki ne tartson engem bolondnak; ha másképp, fogadj úgy, mint bolondot, hogy egy kicsit dicsekedhessek. 17 Amit beszélek, azt nem az Úr szerint mondom, hanem mintha ostoba módon, a dicsekvés bizodalmában. 18 Mivelhogy sokan dicsekednek test szerint, én is dicsekedni fogok. 19 Mert örömest szenvedtek bolondokat, mivel ti magatok bölcsek vagytok. 20 Mert szenvedtek, ha valaki szolgaságba visz, ha felfal titeket, ha elvesz titeket, ha felmagasztalja magát, ha arcul üt titeket. 21 Úgy beszélek, mint a gyalázatról, mintha erőtlenek lettünk volna. De ha valaki merész, (bolondságot beszélek), én is merész vagyok. 22 Héberek ők? én is. Izraeliták ők? én is. Ábrahám magva ők? én is. 23 Vajon Krisztus szolgái? (Bolondként beszélek) Több vagyok; a vajúdásban bőségesebb, a mértéken felüli csíkokban, a börtönökben gyakrabban, a halálozásban gyakrabban. 24 A zsidók közül ötször kaptam negyven ütést egy kivételével. 25 Háromszor vesszővel vertek, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, egy éjszaka és egy nap a mélyben voltam; 26 Gyakran utazva, vizek veszedelmében, rablók veszedelmében, honfitársaim veszedelmében, pogányok veszedelmeiben, veszedelemben a városban, veszedelemben a pusztában, veszedelemben a tengerben, veszedelemben hamisak között testvérek; 27 Fáradtságban és fájdalomban, gyakori nézésben, éhségben és szomjúságban, gyakran böjtben, hidegben és meztelenségben. 28 A külső dolgokon kívül, ami naponta rám tör, az összes gyülekezet gondja. 29 Ki a gyenge, és én nem vagyok gyenge? aki megbotránkozik, és én nem égek? 30 Ha dicsőségre van szükségem, azzal dicsekedek, ami az én erőtlenségeimmel kapcsolatos. 31 A mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki örökké áldott, tudja, hogy nem hazudok. 32 Damaszkuszban Arétasz kormányzója, a király egy helyőrséggel őrizte a damaszkusziak városát, hogy el akarjanak fogni engem.
2 KORINTHUSI
33 És egy kosárban lévő ablakon keresztül leeresztettem a fal mellett, és kikerültem a kezei közül. 12. FEJEZET 1 Kétségkívül nem célszerű dicsekednem. El fogok jutni az Úr látomásaihoz és kinyilatkoztatásaihoz. 2 Tizennégy évvel ezelőtt ismertem egy embert Krisztusban, (hogy testben-e, nem tudom megmondani, vagy hogy testen kívül, nem tudom megmondani: Isten tudja;) az ilyen felragadt a harmadik mennyországba. 3 És én ismertem egy ilyen embert (hogy testben vagy testen kívül, nem tudom megmondani: Isten tudja;) 4 Hogy elragadtatott a paradicsomba, és kimondhatatlan szavakat hallott, amelyeket nem szabad az embernek kimondani. 5 Az ilyennel dicsekszem, de nem magammal dicsekedek, hanem az én erőtlenségeimmel. 6 Mert bár dicsekedni szeretnék, nem leszek bolond; mert igazat fogok mondani, de most elnézek, nehogy valaki többet gondoljon rólam, mint amilyennek lát, vagy hogy hall rólam. 7 És nehogy a kinyilatkoztatások bősége miatt felmagasztaltassam a mértéket, tövist adtak nekem a testemben, a Sátán küldöttét, hogy megsújtson engem, nehogy mérték fölé emelkedjek. 8 Ezért háromszor kértem az Urat, hogy távozzon tőlem. 9 És monda nékem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenségben válik teljessé. Legszívesebben azért dicsekedek erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus ereje megnyugodjon rajtam. 10 Gyönyörködöm tehát az erőtlenségben, a gyalázatokban, a szorulásokban, az üldöztetésekben, a nyomorúságokban a Krisztusért; mert ha erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. 11 Bolond lettem a dicsekedésben; ti kényszerítettetek, mert dicséretet kellett volna kapnom tőletek, mert semmiben sem maradok el a legkiválóbb apostoloktól, bár semmi vagyok. 12 Valóban az apostol jelei történtek köztetek teljes türelemben, jelekben, csodákban és hatalmas cselekedetekben. 13 Mert mi az, amiben alsóbbrendűek voltatok más gyülekezeteknél, hacsak nem én magam nem voltam terhetekre nézve? bocsásd meg ezt a rosszat. 14 Íme, harmadszor is kész vagyok hozzátok jönni; és nem leszek terhedre, mert nem a tiédet keresem, hanem titeket; mert nem a gyermekeknek kell a szülőknek adakozniuk, hanem a szülőknek a gyermekekért. 15 És nagyon szívesen költök és költöttem érted; bár minél jobban szeretlek, annál kevésbé leszek szeretve. 16 De legyen úgy, nem terheltelek titeket, de ravasz lévén, álnoksággal elkaptalak. 17 Nyereségedre tettem-e valakit azok közül, akiket elküldtem hozzád? 18 Megkívántam Titust, és elküldtem vele egy testvért. Titusz hasznot húzott belőled? nem egy szellemben jártunk? nem ugyanazokban a lépésekben jártunk? 19 Ismét azt gondoljátok, hogy mentegetjük magunkat előttetek? Krisztusban beszélünk Isten előtt, de szerelmeim, mindent a ti nevelésetekre teszünk. 20 Mert attól tartok, hogy amikor eljövök, nem talállak olyannak, amilyennek szeretnélek, és olyannak találtatnak,
124
amilyennek ti nem akartok; nehogy viták, irigykedések, haragok, viszálykodások, visszaszólások, suttogások ne legyenek, duzzanat, duzzanat: 21 És nehogy amikor visszajövök, az én Istenem megalázzon engem közöttetek, és sokakat megsiratjak, akik már vétkeztek, és nem bántak meg tisztátalanságukból, paráznaságukból és buzgóságukból, amelyeket elkövettek. 13. FEJEZET 1 Ez a harmadik alkalom, hogy eljövök hozzád. Két vagy három tanú szája támasztja alá minden szót. 2 Megmondtam neked korábban, és másodszor is megjövendöllek, mintha jelen lennék; és mivel most távol vagyok, írok azoknak, akik eddig vétkeztek, és mindenkinek, hogy ha visszajövök, nem kímélem: 3 Mert bizonyítékot kerestek arra, hogy Krisztus szól bennem, aki nem erőtlen ti bennetek, hanem erős. 4 Mert bár erőtlenség miatt keresztre feszítették, mégis Isten erejével él. Mert mi is erőtlenek vagyunk benne, de vele élünk, az Isten hatalma által veletek szemben. 5 Vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben vagytok-e? bizonyítsd be önmagad. Nem tudjátok-é ti magatokat, hogy Jézus Krisztus bennetek van, ha elvetemültek vagytok? 6 De bízom benne, hogy megtudjátok, hogy nem vagyunk elvetemültek. 7 Most pedig könyörgöm Istenhez, hogy ne tegyetek rosszat; nem azért, hogy jóváhagyottnak tűnjünk, hanem hogy tisztességes dolgot cselekedjetek, bár olyanok vagyunk, mint az elvetemültek. 8 Mert semmit sem tehetünk az igazság ellen, hanem az igazságért. 9 Mert örülünk, ha erőtlenek vagyunk, és ti erősek vagytok; és ezt is kívánjuk: a ti tökéletességeteket. 10 Azért ezeket távollétemben írom le, nehogy jelenlétemben élességgel éljek, aszerint az erő szerint, amelyet az Úr adott nekem építkezésre, nem pedig pusztításra. 11 Végül, testvéreim, búcsút! Légy tökéletes, légy jó vigasztalás, légy egykedvű, élj békében; és a szeretet és békesség Istene veletek lesz. 12 Köszöntsétek egymást szent csókkal. 13 Köszöntnek téged a szentek. 14 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme és Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal. Ámen. (A korinthusiakhoz írt második levelet Filippiből, Macedónia városából írta Titus és Lucas.)
Galácia
2. FEJEZET 1 Tizennégy év múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással, és magammal vittem Titust is. 2 És felmentem kinyilatkoztatás által, és közöltem velük azt az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, de magánosan azoknak, akik jó hírűek voltak, nehogy hiába futjam, vagy futottam. 3 De Tituszt, aki velem volt, görög lévén, nem kellett körülmetélni. 4 És hogy a hamis atyafiak miatt, akiket nem tudtunk behozni, akik titokban jöttek be, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, amellyel Krisztus Jézusban rendelkezünk, hogy rabságba hozzanak minket. 5 Kinek engedelmeskedtünk, nem, egy órára sem; hogy az evangélium igazsága megmaradjon veletek. 6 De azok közül, akik valamelyest látszottak, (bármik is voltak, számomra nem számít: Isten senkit sem fogad el:) mert akik úgy tűntek, hogy tanácskoznak, semmit sem tettek hozzám: 7 Ellenkezőleg, amikor látták, hogy a körülmetéletlenség evangéliuma rám van bízva, mint a körülmetélkedés evangéliuma Péterre; 8 (Mert aki Péterben a körülmetélkedés apostolságáig hatott, az hatalmas volt bennem a pogányok előtt.) 9 És amikor Jakab, Kéfás és János, akik oszlopoknak látszottak, észrevették a kegyelmet, amely nekem adatott, nekem és Barnabásnak adták a közösség jobb kezét; hogy mi a pogányokhoz menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez. 10 Csak ők akarták, hogy megemlékezzünk a szegényekről; ugyanaz, amit én is szívesen megtennék. 11 De amikor Péter Antiókhiába ért, szembeszálltam vele, mert őt hibáztatták. 12 Mert mielőtt néhányan Jakabtól jöttek, együtt evett a pogányokkal, de amikor azok megérkeztek, visszavonult, és elszakadt egymástól, félve a körülmetéltektől. 13 És a többi zsidó is hasonlóképen elszédült vele; olyannyira, hogy Barnabás is elragadtatta tévedésükkel. 14 De amikor láttam, hogy nem járnak egyenesen az evangélium igazsága szerint, mindnyájuk előtt ezt mondtam Péternek: Ha te zsidó lévén a pogányok módjára élsz, és nem úgy, mint a zsidók, miért kényszeríted a pogányok úgy éljenek, mint a zsidók? 15 Mi, akik természetünknél fogva zsidók vagyunk, és nem pogányok bűnösei, 16 Tudván, hogy az ember nem a törvény cselekedeteiből igazul meg, hanem a Jézus Krisztus hite által, mi is hittünk Jézus Krisztusban, hogy Krisztus hitéből igazuljunk meg, és nem a törvény cselekedeteiből. : mert a törvény cselekedeteiből egy test sem igazul meg. 17 De ha mi magunk is bűnösnek találtatunk, miközben Krisztus által megigazulni akarunk, vajon Krisztus a bűn szolgája? Isten őrizz. 18 Mert ha újjáépítem azokat, amiket elpusztítottam, akkor vétkessé teszem magam. 19 Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. 20 Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve, de élek; de nem én, hanem Krisztus él bennem; és azt az életet, amelyet most testben élek, az Isten Fiának hitében élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. 21 Nem vetem meg az Isten kegyelmét, mert ha a törvény által van az igazság, akkor hiába halt meg Krisztus.
1. FEJEZET 1 Pál apostol (nem emberektől, nem is ember által, hanem Jézus Krisztus és az Atyaisten által, aki feltámasztotta őt a halálból) 2 És mindazok a testvérek, akik velem vannak, Galácia gyülekezeteinek. 3 Kegyelem néktek és békesség Istentől, az Atyától és a mi Urunktól, Jézus Krisztustól, 4 Aki önmagát adta a mi bűneinkért, hogy kiszabadítson minket ebből a jelenlegi gonosz világból, Isten és a mi Atyánk akarata szerint: 5 Akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen. 6 Csodálom, hogy oly hamar eltávolodtok attól, aki Krisztus kegyelmébe hívott el titeket egy másik evangéliumhoz: 7 Ami nem más; de vannak, akik nyugtalanítanak titeket, és elferdítik a Krisztus evangéliumát. 8 De ha mi vagy egy angyal a mennyből hirdetnénk is néktek más evangéliumot, mint amit mi hirdettünk nektek, átkozott legyen. 9 Amint az előbb mondtuk, most is mondom: Ha valaki más evangéliumot hirdet nektek, mint amit kaptatok, átkozott legyen. 10 Mert most embereket győzzek meg, vagy Istent? vagy a férfiak kedvében akarok járni? mert ha mégis tetszene az embereknek, nem lennék Krisztus szolgája. 11 De tanúsítom titeket, atyámfiai, hogy az evangélium, amelyet én hirdettem, nem embertől származik. 12 Mert nem embertől kaptam, és nem is tanítottak rá, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által. 13 Hallottátok ugyanis az én múltkori beszélgetésemet a zsidó vallásban, hogy mértéktelenül üldöztem Isten egyházát, és elpazaroltam azt. 14 És a zsidók vallásában több hasznot hajtottam magamnak, mint a saját nemzetemben való sok hozzátartozóm, mivel sokkal buzgóbb voltam atyáim hagyományai iránt. 15 De amikor úgy tetszett Istennek, aki elválasztott engem anyám méhétől, és elhívott kegyelméből, 16 Hogy kinyilatkoztassa bennem az ő Fiát, hogy hirdessem őt a pogányok között; azonnal nem hússal-vérrel tanácskoztam: 17 És nem mentem fel Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem apostolok voltak; de bementem Arábiába, és visszatértem Damaszkuszba. 18 Három év múlva felmentem Jeruzsálembe Péterhez, és tizenöt napig nála maradtam. 19 De az apostolok közül másokat nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét. 20 Amit pedig írok nektek, íme, Isten előtt nem hazudok. 21 Utána eljutottam Szíria és Kilikia vidékére; 22 És arcról ismeretlen volt a júdeai gyülekezetek előtt, amelyek Krisztusban voltak: 23 De ők csak azt hallották, hogy aki hajdan üldözött minket, most azt a hitet hirdeti, amelyet egykor megrontott. 24 És dicsőítették bennem az Istent.
125
Galácia
3. FEJEZET 1 Ó, balga galaták, ki varázsolt el titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, akiknek szemei előtt nyilvánvalóan Jézus Krisztus áll, keresztre feszítve közöttetek? 2 Csak ezt szeretném megtudni tőletek: A törvény cselekedeteiből kaptátok-é a Lelket, vagy a hit hallása által? 3 Ilyen ostobák vagytok? a Lélekben kezdõdve, most már a test által lettetek tökéletesek? 4 Hiába szenvedtél annyi mindent? ha mégis hiába. 5 Aki tehát a Szellemet szolgálja néktek, és csodákat tesz köztetek, vajon a törvény cselekedetei által, vagy a hit hallása által cselekszik-e? 6 Amint Ábrahám hitt Istennek, és ez igazságul számított neki. 7 Tudjátok meg tehát, hogy akik hitből vannak, azok Ábrahám fiai. 8 Az Írás pedig előre látva, hogy Isten hit által megigazítja a pogányokat, az evangélium előtt prédikált Ábrahámnak, mondván: Tebenned lesz áldott minden nemzet. 9 A hívők tehát megáldottak a hűséges Ábrahámmal. 10 Mert mindazok, akik a törvény cselekedeteiből valók, átok alatt vannak, mert meg van írva: Átkozott mindaz, aki nem tartja meg mindazt, ami meg van írva a törvény könyvében, hogy azokat megcselekedje. 11 De hogy senki sem igazul meg a törvény által Isten előtt, az nyilvánvaló: mert az igaz hitből él. 12 A törvény pedig nem hitből van, hanem: Aki azokat cselekszi, élni fog azokban. 13 Krisztus megváltott minket a törvény átkától, átokká tétetett érettünk, mert meg van írva: Átkozott mindenki, aki fán függ. 14 Hogy Ábrahám áldása eljusson a pogányokra Jézus Krisztus által; hogy hit által elnyerjük a Lélek ígéretét. 15 Testvéreim, emberek szokása szerint beszélek; Bár ez csak egy ember szövetsége, de ha megerősítik, senki sem töri fel, vagy nem tesz hozzá. 16 Ábrahámnak és magvának pedig adattak az ígéretek. Nem azt mondja: És a magoknak, mint sokaknak; hanem mint egyé, és a te magodnak, aki a Krisztus. 17 Ezt pedig azt mondom, hogy a szövetség, amelyet Isten előtt megerősített Krisztusban, a négyszázharminc év után született törvény, nem semmisítheti meg, hogy az ígéretet érvénytelenné tegye. 18 Mert ha az örökség a törvényből van, akkor nem több az ígéret, hanem Isten Ábrahámnak adta azt ígéret által. 19 Miért szolgál tehát a törvény? Vétek miatt adták hozzá, míg el nem jön a mag, akinek az ígéret adatott; és angyalok rendelték el egy közvetítő kezében. 20 A közbenjáró pedig nem egynek a közbenjárója, hanem az Isten egy. 21 Ellenkezik-e tehát a törvény Isten ígéreteivel? Isten ments, mert ha lett volna olyan törvény, amely életet adhatott volna, akkor az igazságnak a törvény által kellett volna lennie. 22 De az Írás mindent a bûn alá zárt, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit által adatott legyen a hívõknek. 23 De mielõtt a hit eljött, a törvény alatt tartottak bennünket, elzárva a hit elõtt, amely azután kinyilatkoztatásra kerül.
126
24 Ezért a törvény volt a mi tanítómesterünk, hogy Krisztushoz vezessen minket, hogy hit által megigazuljunk. 25 De miután eljött a hit, nem vagyunk többé tanítómester alatt. 26 Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. 27 Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek fel. 28 Nincs zsidó, sem görög, nincs rab, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. 29 Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám magva vagytok, és örökösök az ígéret szerint. 4. FEJEZET 1 Most pedig azt mondom, hogy az örökös mindaddig, amíg gyermek, semmiben sem különbözik a szolgától, bár mindennek ura; 2 De nevelők és helytartók alatt áll az atya által meghatározott ideig. 3 Mi is, gyermekkorunkban, a világ elemeinek rabságában voltunk: 4 De amikor elérkezett az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonyból született, aki törvény alá került, 5 Megváltani a törvény alatt állókat, hogy fiakat fogadjunk. 6 És mivel fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét a ti szívetekbe, aki ezt kiáltja: Abba, Atyám! 7 Ezért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor Isten örököse Krisztus által. 8 De amikor nem ismertétek Istent, azoknak szolgáltatok, akik természetüknél fogva nem istenek. 9 Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy inkább Isten ismeritek, hogyan térhettek vissza a gyenge és koldus elemekhez, amelyeknek ismét rabságba akartok kerülni? 10 Figyelitek a napokat és a hónapokat, az időket és az éveket. 11 Félek tőled, nehogy hiábavaló munkával ajándékoztam meg. 12 Testvéreim, kérlek benneteket, legyetek olyanok, mint én; mert olyan vagyok, mint ti: nem bántottatok meg engem. 13 Tudjátok, hogyan hirdettem először a testi erőtlenség miatt nektek az evangéliumot. 14 És az én kísértésemet, amely testemben volt, nem vetettétek meg, és nem vetettétek el; hanem mint Isten angyalát befogadott, mint Krisztus Jézust. 15 Hol van hát az áldás, amelyről beszéltek? mert bizonyságot teszek rólad, hogy ha lehetséges volna, kivájtad volna a saját szemeidet, és nékem adtad volna. 16 Azért lettem-e ellenségetek, mert igazat mondok nektek? 17 Buzgón hatnak rátok, de nem jól; igen, kizárnának titeket, hogy hatni tudjatok rájuk. 18 De jó mindig buzgón hatni valami jóra, és nem csak akkor, amikor veled vagyok. 19 Gyermekeim, akik közül újjászületésben szenvedek, mígnem Krisztus megalkotott bennetek, 20 Szeretnék most veletek lenni, és megváltoztatni a hangomat; mert kételkedem benned. 21 Mondjátok meg nekem, akik a törvény alatt akartok lenni, nem hallgattok-e a törvényre?
Galácia
22 Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt, az egyik egy szolgálótól, a másik egy szabad asszonytól. 23 De a ki a szolgálóból való volt, test szerint született; de ő a szabad asszony ígérete szerint. 24 Amelyek allegória: mert ez a két szövetség; a Sínaihegyről való, amely a szolgaságra nemesít, ez Agar. 25 Mert ez az Agar a Sínai-hegy Arábiában, és felel Jeruzsálemnek, amely most van, és rabságban van gyermekeivel. 26 De Jeruzsálem, amely fent van, szabad, amely mindnyájunk anyja. 27 Mert meg van írva: Örülj, te meddő, aki nem szülsz; törj ki és sírj, te, aki nem szülsz, mert a pusztanak sokkal több gyermeke van, mint annak, akinek férje van. 28 Mi pedig, atyámfiai, mint Izsák volt, az ígéret fiai vagyunk. 29 De ahogyan akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint születettet, úgy van most is. 30 De mit mond az Írás? Vesd ki a szolgálót és az ő fiát, mert a szolganő fia nem lesz örökös a szabad asszony fiával együtt. 31 Tehát, atyámfiai, nem a szolganő gyermekei vagyunk, hanem a szabadé.
17 Mert a test a Lélek ellen kívánkozik, és a Lélek a test ellen, és ezek egymással ellentétesek, úgyhogy nem tehetitek azt, amit akartok. 18 De ha a Lélek vezérel titeket, nem vagytok a törvény alatt. 19 A test cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek; Házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujaság, 20 Bálványimádás, boszorkányság, gyűlölet, ellentmondások, ellenvetések, harag, viszályok, lázadások, eretnekségek, 21 Irigykedések, gyilkosságok, részegkedések, mulatságok és hasonlók, amelyekről korábban is mondom nektek, amint korábban is mondtam nektek, hogy akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát. 22 De a Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, szelídség, jóság, hit, 23 Szelídség, mértékletesség: az ilyenek ellen nincs törvény. 24 A kik pedig Krisztuséi, megfeszítették a testet a vágyakkal és vágyakkal együtt. 25 Ha Lélekben élünk, akkor mi is Lélekben járjunk. 26 Ne vágyakozzunk hiábavaló dicsőségre, ne ingereljük egymást, ne irigyeljük egymást.
5. FEJEZET
6. FEJEZET
1 Álljatok meg tehát szilárdan abban a szabadságban, amellyel Krisztus megszabadított minket, és ne keveredjetek újra a szolgaság igájába. 2 Íme, én Pál azt mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek. 3 Mert ismét bizonyságot teszek minden körülmetélt embernek, hogy köteles az egész törvényt betartani. 4 Krisztus hasznotokra vált, akárki is megigazult közületek a törvény által; kiesett a kegyelemből. 5 Mert mi a Lélek által várjuk a hit általi megigazulás reménységét. 6 Mert Jézus Krisztusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit; hanem a szeretet által munkálkodó hit. 7 Jól futottatok; ki akadályozott meg benneteket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak? 8 Ez a meggyőzés nem attól származik, aki hív titeket. 9 Egy kevés kovász megkeleszti az egész tésztát. 10 Bízom bennetek az Úr által, hogy nem gondoltok másra, hanem a ki háborgat titeket, hordozza ítéletét, bárki legyen is az. 11 Én pedig, atyámfiai, ha még hirdetem a körülmetélkedést, miért szenvedek még mindig üldöztetést? akkor megszűnik a kereszt vétsége. 12 Bárcsak elvágták volna őket, ami téged zavar. 13 Mert, atyámfiai, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadságot ne alkalomra használjátok a testnek, hanem szeretettel szolgáljátok egymást. 14 Mert az egész törvény egy szóban teljesedik be, mégpedig ebben; Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. 15 De ha harapjátok és felfaljátok egymást, vigyázzatok, hogy ne emésztessétek meg egymást. 16 Ezt mondom tehát: Lélekben járjatok, és nem teljesítitek be a test kívánságát.
1 Testvéreim, ha valakit vétkeznek, ti, lelkiek, állítsátok helyre azt a szelídség lelkével; gondolj magadra, nehogy te is kísértésbe ess. 2 Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét. 3 Mert ha valaki valaminek tartja magát, ha semmi, önmagát csalja meg. 4 De mindenki próbálja meg a maga munkáját, és akkor egyedül önmagában örvendezhet, és nem másban. 5 Mert mindenki a maga terhét viselje. 6 Akit az igére tanítanak, kommunikáljon azzal, aki minden jóra tanít. 7 Ne tévedjetek; Istent nem csúfolják: mert amit az ember vet, azt aratja is. 8 Mert aki vet az ő testének, az a testből arat romlást; aki pedig vet a Léleknek, az a Lélektől arat örök életet. 9 És ne fáradjunk el a jó cselekedetekben, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk. 10 Amint tehát alkalmunk van, tegyünk jót minden emberrel, különösen azokkal, akik a hit háza népéhez tartoznak. 11 Látjátok, mekkora levelet írtam nektek saját kezemmel. 12 A kik testben szépet akarnak mutatni, körülmetélkednek; csak nehogy üldöztetést szenvedjenek Krisztus keresztjéért. 13 Mert a körülmetélkedők sem tartják be a törvényt; hanem arra vágynak, hogy körülmetéltessenek, hogy testedben dicsekedjenek. 14 De ne adj Isten, hogy csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével dicsekedjek, aki által megfeszíttetett nekem a világ, és én a világnak. 15 Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem új teremtés. 16 És mindazoknak, akik e törvény szerint járnak, békesség és irgalom, és az Isten Izráelének. 17 Ezentúl senki ne zavarjon engem, mert testemben hordozom az Úr Jézus bélyegeit.
127
Galácia
18 Testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel. Ámen. (A Rómából írt galatákhoz.)
128
Efézusi levél
2. FEJEZET
1. FEJEZET 1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, az Efézusban levő szenteknek és a Krisztus Jézusban hívőknek: 2 Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 3 Áldott legyen a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyei helyeken Krisztusban: 4 Amint a világ teremtése előtt kiválasztott minket őbenne, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk őelőtte szeretetben: 5 Előre elrendelt minket, hogy Jézus Krisztus gyermeket fogadjon magához, az ő akaratának tetszése szerint, 6 Az õ kegyelme dicsõségének dicséretére, mellyel megszeretett minket a szeretettben. 7 Akiben van a mi váltságunk az ő vére által, a bűnök bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint; 8 Miben bõvelkedett felénk minden bölcsességben és bölcsességben; 9 Amint tudatta velünk akaratának titkát, jó tetszése szerint, amelyet magában elhatározott: 10 Hogy az idők teljességének adományozási korszakában egybe gyűjtsön mindent Krisztusban, mind a mennyben, mind a földön; még benne: 11 Akiben örökséget is szereztünk, eleve elrendeltetve annak a szándéka szerint, aki mindent a maga akarata szerint cselekszik: 12 Hogy az ő dicsőségére legyünk, akik először bíztunk Krisztusban. 13 Akiben ti is bíztatok, miután hallottátok az igazság beszédét, a ti üdvösségetek evangéliumát; akiben hittek után is elpecsételtetek az ígéret szent Lelkével, 14 Ami a mi örökségünk záloga a vásárolt birtok megváltásáig, az ő dicsőségére. 15 Ezért én is, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és az összes szentek iránti szeretetetekről, 16 Ne szűnj meg hálát adni érted, emlegetlek titeket imáimban; 17 Hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja néktek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás lelkét az ő ismeretében: 18 Értelmednek szemei megvilágosodnak; hogy megtudjátok, mi az ő elhívásának reménysége, és mi az ő örökségének dicsőségének gazdagsága a szentekben, 19 És mi az ő hatalmának felettébb nagysága nekünk, akik hiszünk, az ő hatalmas erejének munkája szerint? 20 Amit Krisztusban végzett, amikor feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára állította a mennyekben, 21 Sokkal több minden fejedelemségnél, hatalomnál, hatalomnál és uralomnál, és minden névnél, amelyet neveznek, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben is. 22 És mindent a lába alá vetett, és őt adta mindenek fejévé a gyülekezetnek, 23 Amely az ő teste, annak teljessége, aki mindent mindenben betölt.
129
1 És megelevenített titeket, akik meghaltatok vétkeiben és bûneiben; 2Amikor régen e világ menete szerint jártatok, a levegő hatalmának fejedelme szerint, ama szellem szerint, amely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik. 3 Kik között is mindnyájan beszélgettünk régen testünk kívánságaiban, teljesítve a test és a lélek kívánságait; és természetüknél fogva a harag gyermekei voltak, akárcsak mások. 4 De Isten, aki gazdag irgalmasságban, az ő nagy szeretetéért, amellyel szeretett minket, 5 Még amikor meghaltunk a bûnökben, Krisztussal együtt megelevenített minket (kegyelembõl üdvözültetek!) 6 És együtt támasztott fel minket, és együtt ültettetett a mennyekben Krisztus Jézusban: 7 Hogy az eljövendő időkben megmutassa kegyelmének végtelen gazdagságát irántunk való jóságában a Krisztus Jézus által. 8 Mert kegyelemből tartattatok meg hit által; és ez nem tőletek van: ez Isten ajándéka: 9 Nem cselekedetekkel, nehogy valaki dicsekedjék. 10 Mert az ő alkotása vagyunk, a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtve, amelyeket Isten előre elrendelt, hogy azokban járjunk. 11 Emlékezzetek tehát arra, hogy ti régen nem zsidók voltatok testben, akiket körülmetéletlenségnek neveznek az által, amit testben kézzel csinált körülmetélkedésnek neveznek; 12 Hogy abban az időben Krisztus nélkül voltatok, idegenek voltatok Izrael közösségétől, és idegenek az ígéret szövetségétől, reménytelenül, és Isten nélkül a világon. 13 De most a Krisztus Jézusban ti, akik néha távol voltatok, közel lettetek Krisztus vére által. 14 Mert ő a mi békességünk, aki a kettőt eggyé tette, és lebontotta a válaszfal középső falát közöttünk; 15 Miután eltörölte testében az ellenségeskedést, a parancsolatok törvényét, amely a rendeletekben foglaltatik; mert a kettő közül egy új embert alkotni, így békét kötni; 16 És hogy megbékítse mindkettőt Istennel egy testben a kereszt által, miután megölte az ellenségeskedést. 17 És eljött, és békét hirdetett néktek, akik távol voltak, és azoknak, akik közel voltak. 18 Mert ő általa mindkettőnknek egy Lélek által van hozzáférésünk az Atyához. 19 Most tehát nem vagytok többé idegenek és idegenek, hanem a szentek polgártársai és az Isten háza népe; 20 És az apostolok és próféták alapjára épülnek, és maga Jézus Krisztus a szegletkő; 21 Akiben az egész épület egybeépítve szent templommá nő az Úrban: 22 Akiben ti is együtt épültetek Isten lakhelyül a Lélek által. 3. FEJEZET 1 Ezért én Pál, Jézus Krisztus foglya értetek, pogányok, 2 Ha hallottatok az Isten kegyelmének adományozási időszakáról, amely nekem adatott néktek: 3 Hogy kinyilatkoztatással tudtára adta nekem a titkot; (ahogy pár szóban már írtam,
Efézusi levél
4 Amikor olvasol, megértheted tudásomat Krisztus misztériumában.) 5 Amely más korokban nem lett ismertté az emberek fiai előtt, amint most kinyilatkoztatták szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által; 6 Hogy a pogányok örököstársak és egy testből legyenek, és részesei legyenek az evangélium által Krisztusban tett ígéretének: 7 melynek szolgája lettem Isten kegyelmének ajándéka szerint, amelyet az ő hatalmának hathatós működése révén kaptam. 8 Nekem, aki kisebb vagyok minden szentnél, ez a kegyelem adatott, hogy a pogányok között hirdessem Krisztus kifürkészhetetlen gazdagságát; 9 És hogy mindenki lássa, mi a közössége annak a titoknak, amely a világ kezdete óta el van rejtve Istenben, aki Jézus Krisztus által teremtett mindent: 10 Arra a szándékra, hogy a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok számára az egyház megismerje Isten sokrétű bölcsességét, 11 Örök szándéka szerint, amelyet a mi Urunk Krisztus Jézusban elhatározott: 12 Akiben van bátorságunk és bizalommal hozzájuthatunk az ő hitéből. 13 Ezért azt akarom, hogy el ne lankadjatok az értetek hozott megpróbáltatásaimtól, ami a ti dicsőségetek. 14 Ezért meghajtom térdemet a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja előtt, 15 Kiről nevezték el az egész családot mennyen és földön, 16 Hogy megadja nektek, dicsőségének gazdagsága szerint, hogy az ő Lelke által erővel megerősödjetek a belső emberben; 17 Hogy Krisztus lakjék szívetekben hit által; hogy a szeretetben gyökerező és megalapozott vagy, 18 Minden szenttel fel tudja fogni, mi a szélesség, hosszúság, mélység és magasság; 19 És megismerni Krisztus szeretetét, amely meghaladja a tudást, hogy beteljetek Isten teljes teljességével. 20 Annak pedig, aki bennünk munkálkodó erő szerint bőségesen megteheti mindazt, amit kérünk vagy gondolunk, 21 Neki legyen dicsőség a gyülekezetben Krisztus Jézus által örökkön-örökké, a világon végtelenül. Ámen. 4. FEJEZET 1 Én tehát, az Úr foglya, arra kérlek benneteket, hogy járjatok méltóan ahhoz a hivatáshoz, amelyre elhívattatok, 2 Minden alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, eltűrve egymást szeretetben; 3 Törekedni arra, hogy a Lélek egységét a béke kötelékében megtartsa. 4 Egy a test és egy a Lélek, a miképen egy reménységben vagytok elhívva; 5 Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, 6 Egy az Isten és mindenek Atyja, aki mindenek felett áll, és mindenek által, és mindnyájatokban. 7 De mindannyiunknak adatik a kegyelem Krisztus ajándékának mértéke szerint. 8 Ezért azt mondja: Amikor felment a magasba, fogságba vitte a foglyokat, és ajándékokat adott az embereknek. 9 (Most, hogy felemelkedett, mi más, mint hogy ő is először szállt le a föld alsó részeire?
10Aki leszállt, az is, aki felment messze minden menny fölé, hogy mindent betöltsen.) 11 És adott néhányat apostolokként; és némelyek próféták; és néhányan evangélisták; néhányan pedig lelkészek és tanítók; 12 A szentek tökéletesítésére, a szolgálat munkájára, Krisztus testének építésére: 13 Amíg mindannyian el nem jutunk a hitnek és az Isten Fiának ismeretének egységében a tökéletes emberhez, Krisztus teljességének mértékéhez: 14 Hogy ezentúl ne legyünk többé gyermekek, akiket ideoda lökdösnek, és a tanítás minden szele által hordoznak, az emberek ravaszsága és ravasz ravaszsága által, mellyel lesben állnak, hogy megtévesszék; 15 Ha pedig az igazat szólva szeretetben, növekedjetek benne mindenben, aki a fej, a Krisztus. 16 A kitől az egész testet összeillesztve és összetömörítve azzal, amit minden ízület nyújt, aszerint, hogy minden egyes résznek megfelelően működik, gyarapítja a testet, hogy építse magát a szeretetben. 17 Ezt mondom tehát, és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ezentúl ne úgy járjatok, ahogy más pogányok járnak elméjük hiábavalóságában, 18 Elsötétült az értelem, elidegenedve az Isten életétől a bennük lévő tudatlanság miatt, szívük vaksága miatt. 19 Akik az érzelmeken túl, átadták magukat a buzgóságnak, hogy minden tisztátalanságot kapzsisággal műveljenek. 20 De ti nem így tanultátok a Krisztust; 21 Ha úgy van, hogy hallottátok őt, és tanítottatok rá, amint az igazság Jézusban van: 22 Hogy vessétek le az óembert az előbbi beszédről, a ki megromlott az álnok kívánságok szerint; 23 És újuljatok meg elmétek szellemében; 24 És öltsétek fel az új embert, aki Isten szerint teremtetett igazságban és igazi szentségben. 25 Ezért vesd el a hazugságot, mindenki beszéljen igazat a felebarátjával, mert egymásnak tagjai vagyunk. 26 Haragudjatok, és ne vétkezzetek: ne menjen le a nap haragotokra. 27 Az ördögnek se adjatok helyet. 28 A ki lop, ne lopjon többé, hanem inkább fáradozzék, munkálja kezével a jót, hogy adjon annak, akinek szüksége van. 29 Semmi romlott beszéd ne jöjjön ki a szádon, hanem az, ami jó az építésre, hogy kegyelmet szolgáljon a hallgatóknak. 30 És ne szomorítsátok el az Isten szent Lelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. 31 Távolítsanak el tőletek minden keserűséget és haragot, haragot és lármaságot és gonosz beszédet minden gonoszsággal együtt. 32 És legyetek egymáshoz jóságosak, jószívűek, bocsássatok meg egymásnak, miképen Isten is megbocsátott nektek a Krisztusért. 5. FEJEZET 1 Legyetek tehát Isten követői, mint kedves gyermekek; 2 És járjatok szeretetben, amint Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta érettünk ajándékul és áldozatul Istennek jó illatként.
130
Efézusi levél
6. FEJEZET
3 De a paráznaság és minden tisztátalanság vagy kapzsiság soha ne említessék köztetek, amint a szenteknek illik; 4 Sem szenny, sem bolond beszéd, sem tréfálkozás, amik nem jók, hanem inkább hálaadás. 5 Mert ezt tudjátok, hogy egyetlen parázna, sem tisztátalan, sem kapzsi ember, aki bálványimádó, nem rendelkezik örökséggel Krisztus és Isten országában. 6 Senki ne tévesszen meg titeket hiábavaló beszéddel, mert ezek miatt jön az Isten haragja az engedetlenség fiaira. 7 Ne legyetek tehát részesei velük. 8 Mert néha sötétség voltatok, most pedig világosság vagytok az Úrban: úgy járjatok, mint a világosság fiai. 9 (Mert a Lélek gyümölcse minden jóságban, igazságban és igazságban van;) 10 Megpróbálni, mi kedves az Úrnak. 11 És ne vegyetek részt a sötétség terméketlen cselekedeteiben, hanem feddjétek meg azokat. 12 Mert szégyen még beszélni is azokról a dolgokról, amiket titokban tesznek. 13 De minden, amit megfednek, a világosság által nyilvánvalóvá válik; 14 Ezért azt mondja: Kelj fel, aki alszol, és kelj fel a halálból, és Krisztus megvilágosít téged. 15 Vigyázzatok tehát, hogy körültekintően járjatok, ne úgy, mint bolondok, hanem mint bölcsek, 16 Megváltani az időt, mert a napok gonoszak. 17 Ne legyetek tehát oktalanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. 18 És meg ne részegülj bortól, melyben túlzás van; hanem teljetek be Szellemmel; 19 Szóljatok magatokhoz zsoltárokban, himnuszokban és lelki énekekben, énekeljetek és énekeljetek szívetekben az Úrnak; 20 Hálát adván mindenkor mindenért Istennek és az Atyának a mi Urunk Jézus Krisztus nevében; 21 Engedelmeskedjetek egymásnak Isten félelmében. 22 Feleségek, engedelmeskedjetek a férjeteknek, mint az Úrnak. 23 Mert a férj feje a feleségnek, miképen Krisztus feje az egyháznak, és ő a test szabadítója. 24 Amint tehát az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy legyenek a feleségek is mindenben férjüknek. 25 Férfiak, szeressétek feleségeteket, amint Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte. 26 Hogy megszentelje és megtisztítsa azt vízmosással az igével, 27 Hogy dicsõséges gyülekezetté állítsa fel, melyben nincs folt, ránc, vagy semmi hasonló; hanem hogy szent és makulátlan legyen. 28 Így kell a férfiaknak szeretniük feleségüket, mint saját testüket. Aki szereti feleségét, önmagát szereti. 29 Mert még soha senki nem gyűlölte a maga testét; hanem táplálja és ápolja, mint az Úr az egyházat. 30 Mert tagjai vagyunk az ő testének, húsának és csontjainak. 31 Ezért hagyja el a férfi atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. 32 Nagy titok ez: én pedig Krisztusról és az egyházról beszélek. 33 Mindazonáltal mindenki úgy szeresse feleségét, mint önmagát; és a feleség látja, hogy tiszteli férjét.
1 Gyermekeim, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez így van. 2 Tiszteld apádat és anyádat; (ez az első parancsolat ígérettel;) 3 Hogy jó dolgod legyen, és sokáig élj a földön. 4 És ti atyák, ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek őket az Úr nevelése és intése szerint. 5 Ti szolgák, engedelmeskedjetek azoknak, akik test szerint uraitok, félelemmel és rettegéssel, szívetekben egyedül, mint Krisztusnak; 6 Nem a szemek szolgálatában, mint a férfiak tetszése; hanem mint Krisztus szolgái, akik szívből cselekszenek Isten akaratát; 7 Jóakarattal végezz szolgálatot, mint az Úrnak, és nem embereknek: 8 Tudván, hogy bármi jót cselekszik valaki, azt megkapja az Úrtól, akár rabszolga, akár szabad. 9 És ti urak, ugyanazt tegyétek velük, elnézve a fenyegetést, tudván, hogy a ti Mesteretek is a mennyben van; személytisztelet sincs nála. 10 Végül, testvéreim, legyetek erősek az Úrban és az ő erejének erejében. 11 Öltsétek fel Isten teljes fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög ravaszságával szemben. 12 Mert nem test és vér ellen van tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, e világ sötétségének uralkodói ellen, a gonoszság szelleme ellen a magasságban. 13 Vegyétek tehát magatokhoz az Isten minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindent megtettek, hogy megállhassatok. 14 Álljatok hát fel, derekatokat igazsággal felövezve, és az igazság mellvértjét viseljétek; 15 És a ti lábaitokat felruházva a békesség evangéliumának előkészítésével; 16 Mindenekelőtt vegyétek fel a hit pajzsát, amellyel elolthatjátok a gonoszok minden tüzes nyilait. 17 És vedd fel az üdvösség sisakját és a Lélek kardját, ami az Isten beszéde. 18 Imádkozzatok mindenkor minden imával és könyörgéssel a Lélek által, és vigyázzatok rá teljes állhatatosságsal és könyörgéssel minden szentért; 19 És nekem adatott a beszéd, hogy bátran kinyithassam számat, hogy ismertté tegyem az evangélium titkát, 20 Melynek követe vagyok kötelékben, hogy abban bátran szóljak, amint szólnom kell. 21 De hogy ti is tudjátok az én dolgaimat és azt, hogy én hogyan csinálom, Tychicus, szeretett testvére és hűséges szolgája az Úrban, mindent megtud nektek. 22 Akit ugyanebből a célból küldtem hozzátok, hogy tudjátok dolgainkat, és ő megvigasztalja szíveteket. 23 Békesség a testvéreknek és szeretet hittel az Atyaistentől és az Úr Jézus Krisztustól. 24 Kegyelem mindazokkal, akik őszintén szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ámen. (Rómából írt efézusiaknak, Tychicus.)
131
Filippiek
26 Hogy nagyobb legyen a ti örvendezésetek Jézus Krisztusban számomra azáltal, hogy újra eljövök hozzátok. 27 Csak legyen a ti beszélgetésetek a Krisztus evangéliuma szerint, hogy akár eljövök és látlak, akár távol vagyok, halljam dolgaitokról, hogy egy lélekben álljatok meg szilárdan, egy lélekkel, a hitért küzdve. az evangéliumról; 28 És semmiben sem rettegnek ellenfeleidtől, ami nékik a veszedelem jele, de neked az üdvösségé, és az Istené. 29 Mert megadatott nektek Krisztusért, hogy ne csak higgyetek benne, hanem hogy szenvedjetek is érte; 30 Ugyanaz a veszekedés, amelyet bennem láttatok, és most hallotok, hogy bennem van.
1. FEJEZET 1 Pál és Timótheus, Jézus Krisztus szolgái, minden szentnek a Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak, a püspökökkel és a diakónusokkal együtt: 2 Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 3 Hálát adok Istenemnek minden emlékezetedért, 4 Mindig minden imádságomban értetek mindnyájan örömmel kérek, 5 Az evangéliumban való közösségetekre az első naptól fogva mindeddig; 6 Bízva abban, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, az elvégzi azt Jézus Krisztus napjáig. 7 A miképen illik ezt mindnyájatokról gondolnom, mert szívemben vagytok; mivel mind kötelékeimben, mind az evangélium védelmében és megerősítésében mindannyian részesei vagytok kegyelmemnek. 8 Mert Isten az én bizonyságtételem, mennyire sóvárogok mindnyájatokat Jézus Krisztus szívében. 9 Ezt pedig azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek egyre inkább bõvüljön ismeretben és minden ítéletben; 10 Hogy helyeseljétek a nagyszerű dolgokat; hogy őszinték legyetek és sértődés nélkül Krisztus napjáig; 11 Betelvén az igazság gyümölcseivel, amelyek Jézus Krisztus által vannak, Isten dicsőségére és dicséretére. 12 De szeretném, ha megértenétek, testvéreim, hogy a velem történt dolgok inkább az evangélium előmozdítását szolgálták; 13 Hogy az én kötelékem Krisztusban nyilvánvaló legyen az egész palotában és minden más helyen; 14 Az Úrban lévő testvérek közül pedig sokan, akik bizakodnak az én kötelékeimben, sokkal merészebbek, hogy félelem nélkül mondják az igét. 15 Vannak, akik irigységből és viszálykodásból hirdetik Krisztust; és néhány jóakaratú is: 16 Aki viszálykodó Krisztust prédikálja, nem őszintén, azzal a szándékkal, hogy nyomorúságot fűz a kötelékeimhez: 17 A másik pedig a szereteté, tudván, hogy az evangélium védelmére vagyok kész. 18 Mi van akkor? ennek ellenére minden módon, akár színlelésből, akár igazságból, Krisztust hirdetik; és én abban örülök, igen, és örülni fogok. 19Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti imádságotok és Jézus Krisztus Lelke által, 20 Szívélyes várakozásom és reményem szerint, hogy semmiben nem szégyellem, hanem, mint mindig, most is felmagasztaltatik Krisztus testemben, akár élet, akár halál által. 21 Mert nekem az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. 22 De ha testben élek, ez az én munkám gyümölcse; de mit választok, nem tudom. 23 Mert szorult helyzetben vagyok a kettő között, el akarván menni, és Krisztussal lenni; ami sokkal jobb: 24 Mindazonáltal a testben maradás szükségesebb neked. 25 És miután ez a bizalom van, tudom, hogy mindnyájatokkal együtt maradok és kitartok a ti fejlődésetek és a hit öröme érdekében;
2. FEJEZET 1 Ha van tehát valami vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből való vigasztalás, ha van lélekközösség, ha van szív és irgalom, 2 Teljesítsétek az én örömömet, hogy hasonló gondolkodásúak legyetek, ugyanazt a szeretetet viseljétek, egyöntetűek, egy gondolkodásúak. 3 Semmi se történjék viszálykodással vagy hiú dicsőség által; de alázatos elmében mindenki becsülje jobban egymást, mint önmagát. 4 Ne a saját dolgait nézze mindenki, hanem a másokét is. 5 Legyen bennetek ez az indulat, amely Krisztus Jézusban is megvolt: 6 Aki Isten alakjában lévén, nem tartotta rablásnak Istennel egyenlővé válni: 7 De semmi hírnévre tett szert, szolga alakot öltött magára, és emberekhez hasonlóvá lett. 8 És mivel férfiasnak találták, megalázta magát, és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. 9 Ezért Isten is felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden név fölött áll. 10 Hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, a mennyei, a földi és a föld alatti dolgoké; 11 És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr, az Atyaisten dicsőségére. 12 Ezért, szeretteim, amint mindig engedelmeskedtetek, nem csak az én jelenlétemben, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és remegéssel munkáljátok meg üdvösségeteket. 13 Mert Isten az, aki az akaratot és a cselekvést is munkálja bennetek az ő tetszése szerint. 14 Tégy mindent zúgolódás és vita nélkül: 15 Hogy feddhetetlenek és ártalmatlanok legyetek, Isten feddhetetlen fiai egy elferdült és elvetemült nemzet közepette, akik között fényként ragyogtok a világon; 16 Az élet beszédét megtartva; hogy örüljek a Krisztus napjának, hogy nem futottam hiába, és nem dolgoztam hiába. 17 Igen, és ha feláldoznak hitetek áldozatára és szolgálatára, akkor örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal. 18 Ugyanazért örüljetek ti is, és örüljetek velem. 19 De bízom az Úr Jézusban, hogy hamarosan elküldi hozzátok Timótheuszt, hogy én is vigasztalódjak, ha tudom, hogy állsz. 20 Mert nincs hozzá hasonló gondolkodású emberem, aki természetesen gondoskodna a te állapotodról. 21 Mert mindenki a magáét keresi, nem azt, ami Jézus Krisztusé.
132
Filippiek
22 De tudjátok a bizonyítékát, hogy mint fia az atyánál, szolgált velem az evangéliumban. 23 Ezért remélem, hogy hamarosan elküldöm, amint meglátom, mi lesz velem. 24 De bízom az Úrban, hogy én magam is hamarosan eljövök. 25 Mégis szükségesnek tartottam, hogy elküldjem hozzátok Epafroditust, a bátyámat, munkatársamat és katonatársat, de a ti küldötteteket és azt, aki az én szükségleteimet szolgálta. 26 Mert vágyott mindnyájatokra, és tele volt elnehezültséggel, mert hallottátok, hogy beteg. 27 Mert bizony halálos beteg volt, de Isten megkönyörült rajta; és nemcsak rajtam, hanem rajtam is, nehogy bánat bánatom legyen. 28 Azért küldtem el őt annál óvatosabban, hogy amikor újra látjátok, örüljetek, és én kevésbé legyek szomorú. 29 Fogadjátok tehát őt az Úrban teljes örömmel; és ilyen hírnevet szerezzen: 30 Mert Krisztus munkájáért közel volt a halálhoz, nem az ő életét, hogy pótolja a ti szolgálatotok hiányát irántam.
16 Mindazonáltal, amit már elértünk, ugyanazon szabály szerint járjunk el, ugyanazzal a dologgal foglalkozzunk. 17 Testvéreim, legyetek követőim, és jelöljétek meg azokat, akik úgy járnak, mint mi példátok vagyunk. 18 (Mert sokan járnak, akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva mondom, hogy Krisztus keresztjének ellenségei: 19 Kiknek végük pusztulás, Istenük hasuk, dicsőségük szégyenük, akik földi dolgokkal foglalkoznak.) 20 Mert a mi beszélgetésünk a mennyben van; ahonnan mi is a Megváltót, az Úr Jézus Krisztust várjuk: 21 Ki változtatja meg hitvány testünket, hogy hasonlatos legyen az ő dicsőséges testéhez, aszerint, ahogyan mindent maga alá tud vetni. 4. FEJEZET 1 Ezért, szeretett és vágyott testvéreim, örömöm és koronám, álljatok meg szilárdan az Úrban, drága szeretteim. 2 Könyörgöm Euodiásznak és Szintikhének, hogy legyenek egy véleményen az Úrban. 3 És kérlek téged is, igaz igatárs, segíts azokon az asszonyokon, akik velem együtt dolgoztak az evangéliumban, Kelemennel és más munkatársaimmal is, akiknek neve az élet könyvében van. 4 Örüljetek az Úrban mindenkor, és ismét mondom: Örüljetek! 5 Legyen mindenki előtt ismert mértékletességed. Az Úr kéznél van. 6 Semmire se vigyázz; de mindenben imádsággal és könyörgéssel hálaadással tudassátok kéréseiteket Isten előtt. 7 És Isten békessége, amely minden értelmet felülmúl, megőrzi szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézus által. 8 Végül, atyámfiai, bármi igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami csak kedves, ami jó hírű; ha van valami erény, és ha van valami dicséret, gondolkozz ezeken a dolgokon. 9 Amit tanultatok és kaptatok, hallottatok és láttatok énbennem, azokat tegyétek meg, és a békesség Istene veletek lesz. 10 De nagyon örvendtem az Úrban, hogy most végre újra felvirágzott a ti gondoskodásotok rólam; ti is vigyáztatok rá, de nem volt alkalmatok. 11 Nem mintha a hiányról beszélnék, mert megtanultam, hogy bármilyen állapotban is vagyok, megelégedjek vele. 12 Tudom, hogyan kell megalázkodni, és tudom, hogyan kell bővelkedni: mindenhol és mindenben arra tanítanak, hogy jóllakjak és éhezzek, bővölködjek és szenvedjek. 13 Mindenre képes vagyok Krisztus által, aki megerősít engem. 14 Mindazonáltal jól tettetek, hogy kommunikáltatok az én nyomorúságommal. 15 Most már ti filippiek is tudjátok, hogy az evangélium kezdetén, amikor elmentem Macedóniából, egyetlen gyülekezet sem szólt hozzám az adakozásról és a fogadásról, csak ti. 16 Mert még Thessalonikába is küldtetek egyszer és újra az én szükségemre. 17 Nem azért, mert ajándékot kívánok, hanem bőséges gyümölcsöt kívánok a te számodra.
3. FEJEZET 1 Végül, testvéreim, örüljetek az Úrban. Ugyanezeket írni neked, nekem valóban nem bántó, de neked biztonságos. 2 Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a pontosságtól. 3 Mert mi a körülmetélkedők vagyunk, akik lélekben imádjuk Istent, és örvendezünk a Krisztus Jézusban, és nem bízunk a testben. 4 Bár a testben is bízhatnék. Ha valaki más azt gondolja, hogy van miben bíznia a testben, én inkább: 5 Körülmetélve a nyolcadik napon, Izráel törzséből, Benjámin törzséből, héber a héberek közül; ami a törvényt érinti, farizeus; 6 A buzgóságról az egyház üldözése; megérinteni a törvényben levő igazságot, feddhetetlenül. 7 De ami nekem nyereség volt, azt veszteségnek tekintettem Krisztusért. 8 Bizony, mindent veszteségen kívül tartok a Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének kiválóságáért, akiért mindent elvesztettem, és csak trágyának tartom, hogy megnyerjem Krisztust, 9 És találtassanak meg benne, hogy ne legyen az én igazságom, amely a törvényből van, hanem a Krisztusban való hit által van, az Istentől való igazságosság hit által. 10 Hogy megismerjem őt, feltámadásának hatalmát és szenvedéseinek közösségét, halálához hasonlítva; 11 Ha bármi módon elérhetném a halottak feltámadását. 12 Nem mintha már elértem volna, vagy már tökéletes lennék, hanem követem, hogy megfogjam azt, amiért engem is megfogott a Krisztus Jézus. 13 Testvéreim, nem tartom magamat annak, hogy felfogtam volna, de ezt az egy dolgot teszem, elfeledkezem a mögötte lévőkről, és az előbbiekhez nyúlok, 14 Igyekszem a cél felé az Isten Krisztus Jézusban való magas elhívásának jutalma felé. 15 Gondolkodjunk tehát mi, mindannyian tökéletesek, és ha valamiben másként gondolkodtok, Isten ezt is kinyilatkoztatja néktek.
133
Filippiek
18 De mindenem megvan, és bővelkedik: jóllakott vagyok, miután megkaptam Epafroditosztól azt, amit tőletek küldtek, jó illatú, kedves, Istennek tetsző áldozatot. 19 De az én Istenem kielégíti minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint, a Krisztus Jézus által. 20 Most pedig Istennek és a mi Atyánknak dicsőség örökkön-örökké. Ámen. 21 Köszöntsetek minden szentet Krisztus Jézusban. Köszöntnek téged a velem lévő testvérek. 22 Köszöntenek téged minden szentek, elsősorban a császár házanépéből valók. 23 Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal. Ámen. (A filippiekhez írt Rómából, Epaphroditus.)
134
Kolossziaiak 1. FEJEZET 1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timótheus, testvérünk, 2 A szenteknek és a Krisztusban hűséges testvéreknek, akik Kolossán vannak: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 3 Hálát adunk Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor értetek imádkozva, 4 Mivel hallottunk a ti Krisztus Jézusba vetett hitetekről, és arról a szeretetről, amellyel minden szentek iránt vagytok, 5 A reménységért, amely a mennyben el van helyezve néktek, amelyről korábban hallottatok az evangélium igazságának beszédében; 6 Amely eljött hozzátok, mint az egész világon; és gyümölcsöt terem, amint bennetek is, attól a naptól fogva, amikor hallottatok róla, és valóban megismertétek az Isten kegyelmét. 7 Amint ti is tanultátok Epafrástól, a mi kedves szolgatársunktól, aki néktek Krisztus hűséges szolgája; 8 Ki is jelentette ki nekünk a ti szereteteteket a Lélekben. 9 Ezért mi is attól a naptól fogva, hogy meghallottuk, nem szűnünk meg imádkozni értetek, és azt kívánjuk, hogy az ő akaratának ismeretével teljes bölcsességgel és lelki értelemmel teljesedjetek be. 10 Hogy az Úrhoz méltóan járjatok mindennek kedvében, termékenyek legyetek minden jó cselekedetben, és növekedjetek Isten ismeretében; 11 Minden erejével megerősödve az ő dicsőséges ereje szerint, minden türelemre és hosszútűrésre örömmel; 12 Hálát adva az Atyának, aki alkalmassá tett minket, hogy részesei legyünk a szentek örökségében a világosságban. 13 Aki megszabadított minket a sötétség hatalmától, és átvitt az ő kedves Fiának országába. 14 Akiben van megváltásunk az ő vére által, sőt a bűnök bocsánata: 15 Ki a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte? 16 Mert ő általa teremtetett minden, ami a mennyben és a földön van, láthatók és láthatatlanok, akár trónusok, akár uradalmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és érte teremtett. 17 Ő pedig mindenek előtt van, és minden őáltala áll fenn. 18 És ő a feje a testnek, a gyülekezetnek: ki a kezdet, a halottak közül az elsőszülött; hogy mindenben ő legyen az elsőbbség. 19 Mert tetszett az Atyának, hogy az egész teljesség őbenne lakozzék; 20 És miután békét kötött az ő keresztjének vére által, hogy ő általa mindent megbékéljen önmagával; Ő általa, mondom, akár földi dolgok, akár mennyei dolgok. 21 Ti pedig, akik valamikor elidegenítettek és ellenségek voltatok elmétekben a gonosz cselekedetek miatt, most mégis megbékélt 22 Testének testében a halál által, hogy szentnek, feddhetetlennek és feddhetetlennek állítson be titeket az ő szemei előtt: 23 Ha megalapozottan és szilárdultan megmaradtok a hitben, és el nem tántorodtok az evangélium reménységétől,
135
amelyet hallottatok, és amelyet hirdettek minden teremtménynek, amely az ég alatt van; melynek szolgája én Pál vagyok; 24 Aki most örül az én szenvedéseimnek értetek, és azt, ami Krisztus nyomorúságai mögött van, betölti testemben az ő testéért, amely az Egyház. 25 Melynek szolgája lettem az Isten adományozási korszaka szerint, amely nékem adatott értetek, hogy beteljesítsem az Isten beszédét; 26 Még azt a titkot is, amely öröktől fogva és nemzedéktől fogva rejtve volt, de most nyilvánvalóvá lett szentjei előtt: 27 Kinek akarja Isten tudtára adni e titok dicsőségének gazdagságát a pogányok között; mely Krisztus bennetek, a dicsőség reménysége: 28 Akit mi prédikálunk, int minden embert, és tanítunk minden embert minden bölcsességre; hogy minden embert tökéletesnek tegyünk Krisztus Jézusban: 29 Amiért én is fáradozok, az ő munkája szerint küzdve, a ki hathatósan munkálkodik bennem. 2. FEJEZET 1 Mert szeretném, ha tudnátok, milyen nagy harcom van veletek és velük Laodiceában, és mindazokkal, akik nem látták az én arcomat testben; 2 Hogy szívük megvigasztalódjon, összefonódva a szeretetben, és a megértés teljes bizonyosságának minden gazdagságára, Isten, az Atya és Krisztus titkának elismerésére; 3 Kiben van elrejtve a bölcsesség és tudás minden kincse. 4 És ezt mondom, nehogy valaki csábító szavakkal csaljon meg benneteket. 5 Mert ha testben távol vagyok is, lélekben mégis veletek vagyok, örvendezve és szemlélve rendeteket és Krisztusba vetett hitetek szilárdságát. 6 A miképen tehát befogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, úgy járjatok őbenne. 7 Gyökerezzetek meg és épüljetek fel benne, és erősödjetek meg a hitben, ahogyan tanítottattok, bővölködjetek benne hálaadással. 8 Vigyázzatok, nehogy valaki elrontson benneteket filozófiával és hiábavaló csalással, az emberek hagyománya szerint, a világ kezdetei szerint, és nem Krisztus után. 9 Mert őbenne lakozik az istenség egész teljessége testileg. 10 És ti abban vagytok teljesek, aki feje minden fejedelemségnek és hatalomnak. 11 Akiben ti is körülmetélkedtek kéz nélkül végzett körülmetélkedéssel, a test bűneinek testének levetésével Krisztus körülmetélése által. 12 Vele együtt eltemettek a keresztségben, amelyben fel is támadtatok vele az Isten cselekedetének hite által, aki feltámasztotta őt a halálból. 13 Ti pedig meghaltatok bűneitekben és testetek körülmetéletlenségében, megeleveníttetett vele együtt, megbocsátván néktek minden vétket; 14 Eltörölte az ellenünk való rendelkezés kézírását, amely ellenünk volt, és elvette az útból, és a keresztjére szegezte; 15 És miután kifosztotta a fejedelemségeket és hatalmasságokat, nyíltan megmutatta őket, és győzedelmeskedett felettük. 16 Senki tehát ne ítéljen titeket evés vagy ital miatt, vagy ünnep, újhold vagy szombat miatt.
Kolossziaiak
17 Amelyek árnyéka az eljövendő dolgoknak; de a test Krisztusé. 18 Senki ne csaljon meg titeket a jutalmatokkal az önként vállalt alázattal és az angyalok imádatával, behatolva olyan dolgokba, amelyeket nem látott, hiába felfuvalkodott testi elméje által, 19 És nem tartva a fejet, amelyből az egész test ízületek és kötések által táplálékkal szolgált és egybekötött, az Isten növekedésével gyarapszik. 20 Ha tehát Krisztussal együtt meghaltok a világ kezdeteitől, miért vagytok alávetve, mintha a világban élnétek, a szertartásoknak? 21 (Ne nyúlj, ne kóstolj, ne nyúlj; 22 Melyek mind elpusztulnak az emberek parancsolatai és tanításai szerint? 23 A melyeknek bölcsessége van az imádatban, az alázatosságban és a test elhanyagolásában; semmiféle tiszteletre nem szolgál a test kielégítésére.
18 Feleségek, engedelmeskedjetek férjeiteknek, amint az az Úrban illik. 19 Férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne keseredjetek el ellenük. 20 Gyermekeim, engedelmeskedjetek szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úrnak. 21 Atyák, ne ingereljétek gyermekeiteket, hogy el ne csüggedjenek. 22 Szolgák, engedelmeskedjetek mindenben a ti test szerint uraitoknak; nem szemkiszolgálással, mint férfiaknak tetsző; hanem egy szívvel, Istent félve: 23 És bármit is tesztek, szívből tegyétek, mint az Úrnak, és ne embereknek; 24 Tudván, hogy az Úrtól kapjátok az örökség jutalmát, mert az Úr Krisztusnak szolgáltok. 25 De a ki rosszat cselekszik, a gonoszságért, a melyet cselekedett, megkapja, és nincs személyi tekintet. 4. FEJEZET
3. FEJEZET
1 Urak, adjátok meg szolgáitoknak azt, ami igazságos és egyenlő; tudván, hogy neked is van Mestered a mennyben. 2 Folytassátok az imádságot, és virrasszatok hálaadással; 3 Imádkozzatok értünk is, hogy Isten tárja meg előttünk a szólás ajtaját, hogy meghirdessük Krisztus titkát, amiért én is meg vagyok kötve. 4 Hogy nyilvánvalóvá tegyem, amint szólnom kell. 5 Járjatok bölcsen a kint levők felé, váltsátok meg az időt. 6 Legyen a ti beszédetek mindig kecses, sóval fűszerezett, hogy tudjátok, hogyan kell mindenkinek felelni. 7 Minden állapotomat kijelenti neked Tychicus, aki szeretett testvér, és hűséges szolga és szolgatárs az Úrban: 8 Akit ugyanebből a célból küldtem hozzátok, hogy megismerje birtokotokat, és megvigasztalja szíveteket; 9 Onesimusszal, egy hűséges és szeretett testvérrel, aki közületek való. Ők tudatják veletek mindazt, ami itt történik. 10 Köszönt titeket Arisztarkhosz, az én fogolytársam, és Márkus, Barnabás húgának fia (akit érintve parancsolatot kaptatok: ha eljön hozzátok, fogadjátok be!) 11 És Jézus, akit Justusnak hívnak, akik a körülmetéltekből valók. Csak ezek az én munkatársaim Isten országának, akik vigaszt nyújtottak számomra. 12 Köszönt titeket Epafras, aki közületek való, Krisztus szolgája, aki mindenkor buzgón munkálkodik értetek imádságban, hogy tökéletesek és teljesek legyetek Isten minden akaratában. 13 Mert bizonyságot teszek róla, hogy nagy buzgóság van értetek, és azokért, akik Laodiceában és Hierapolisban vannak. 14 Köszöntök titeket Lukács, a szeretett orvos és Démás. 15 Köszöntsétek a testvéreket, akik Laodiceában vannak, és Nymfást, és a gyülekezetet, amely az ő házában van. 16 És amikor ezt a levelet felolvassák közöttetek, olvassátok fel a laodiceaiak gyülekezetében is; és ti is olvassátok el a laodiceai levelet. 17 És mondd Arkhipposznak: Vigyázz a szolgálatra, amelyet az Úrban kaptál, hogy teljesítsd azt. 18 Üdvözlet az én kezem által, Pál. Emlékezz a kötelékeimre. Grace legyen veled. Ámen. (Rómától a Kolosséhoz írt Tychicus és Onesimus.)
1 Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, keressétek azt, ami fent van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. 2 A fentebbi dolgokhoz ragaszkodj, ne a földi dolgokhoz. 3 Mert meghaltatok, és életetek Krisztussal együtt el van rejtve Istenben. 4 Amikor megjelenik Krisztus, aki a mi életünk, akkor ti is vele együtt fogtok megjelenni dicsőségben. 5 Pusztítsd el tehát a ti tagjaitokat, a kik a földön vannak; paráznaság, tisztátalanság, mértéktelen ragaszkodás, gonosz vágyakozás és kapzsiság, ami bálványimádás: 6 Ezért éri Isten haragja az engedetlenség fiait: 7 A melyekben ti is jártatok egy ideig, amikor azokban laktatok. 8 De most ti is vessétek le mindezeket; harag, harag, rosszindulat, istenkáromlás, mocskos kommunikáció a szádból. 9 Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek az öreg embert cselekedeteivel együtt; 10 És öltsétek fel az új embert, aki megújult az ismeretben annak képmására, aki teremtette őt. 11 Ahol nincs sem görög, sem zsidó, sem körülmetéletlen, sem körülmetéletlen, barbár, szkíta, szolga, sem szabad, hanem Krisztus minden és mindenben. 12 Öltsétek fel azért, mint az Isten választottai, szentek és szerettek, az irgalmasság szívét, a kedvességet, az alázatosságot, a szelídséget, a hosszútűrést; 13 Tűrjetek el egymásnak és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek viszálya van valakivel: a miképen Krisztus megbocsátott nektek, úgy tégy ti is. 14 Mindezek fölött pedig öltsétek magatokra a szeretetet, ami a tökéletesség köteléke. 15 És az Isten békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre ti is egy testben vagytok elhívva; és légy hálás. 16 Lakozzék bennetek a Krisztus beszéde minden bölcsességben gazdagon; tanítsátok és intsétek egymást zsoltárokban, himnuszokban és lelki énekekben, énekeljetek kegyelemmel szívetekben az Úrnak. 17 És bármit cselekszel szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, hálát adva általa Istennek és az Atyának.
136
1 Thessalonika 1. FEJEZET 1 Pál, Silvanus és Timótheus a thesszalonikaiak gyülekezetének, amely az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban van: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 2 Hálát adunk Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlegetve titeket imáinkban; 3 Szüntelenül megemlékezvén a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való hitnek és szeretetnek munkásságáról, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való türelmes reménységről, Isten és a mi Atyánk előtt; 4 Tudván, szeretteim atyámfiai, hogy ti Istent választottátok. 5 Mert a mi evangéliumunk nemcsak szóban érkezett el hozzátok, hanem erővel és Szentlélekkel és nagy bizonyossággal is; amint tudjátok, milyen emberek voltunk közöttetek a ti kedvetekért. 6 És követői lettetek nekünk és az Úrnak, miután sok nyomorúságban, a Szentlélek örömében fogadtátok az igét. 7 Így példaképek voltatok mindazoknak, akik Macedóniában és Akhájában hisznek. 8 Mert tőletek hangzott el az Úr beszéde nemcsak Macedóniában és Akhájában, hanem mindenütt elterjedt a ti Istenbe vetett hitetek; hogy ne kelljen beszélnünk semmit. 9 Mert ők maguk mutatják meg rólunk, hogy milyen módon léphettünk be hozzátok, és hogyan fordultatok Istenhez a bálványoktól, hogy szolgáljátok az élő és igaz Istent; 10 És várni az ő Fiát a mennyből, akit feltámasztott a halálból, Jézust, aki megszabadított minket az eljövendő haragtól. 2. FEJEZET 1 Ti is, testvéreim, tudjátok meg, hogy beléptünk hozzátok, hogy nem volt hiábavaló. 2 De még azután is, hogy azelőtt szenvedtünk és szégyenteljesen könyörögtünk, amint tudjátok, Filippiben, bátor voltunk Istenünkben, hogy sok vitával hirdetjük nektek az Isten evangéliumát. 3 Mert a mi buzdításunk nem csalásból, sem tisztátalanságból, sem álnokságból volt. 4 De ahogyan Isten bízott bennünket az evangéliummal, úgy beszélünk; nem úgy, mint az embereknek, hanem Istennek, aki a mi szívünket próbára teszi. 5 Mert soha nem használtunk hízelgő szavakat, amint tudjátok, sem a kapzsiság köntösét; Isten a tanú: 6 Nem is emberektől kerestük a dicsőséget, sem titeket, sem másokét, amikor megterhelhettünk volna, mint Krisztus apostolai. 7 Mi azonban szelídek voltunk köztetek, mint a dajka, aki dédelgeti gyermekeit. 8 Mivel tehát szeretettel vágytunk rátok, készek voltunk átadni nektek nemcsak Isten evangéliumát, hanem saját lelkünket is, mert kedvesek voltatok nekünk. 9 Mert emlékeztek, atyámfiai, a mi fáradozásunkra és vajúdásunkra: mert éjjel-nappal munkálkodtunk, mert
137
egyikőtök sem terheljük, hirdettük nektek az Isten evangéliumát. 10 Ti vagytok tanúi és Isten is, hogy milyen szentül, igazságosan és feddhetetlenül viselkedtünk közöttetek, akik hisztek: 11 Amint tudjátok, miként buzdítottunk, vigasztaltunk és intettünk mindegyikőtöket, mint az apa az ő gyermekeit, 12 Hogy méltóan járjatok Istenhez, aki elhívott titeket az ő országába és dicsőségébe. 13 Emiatt is szüntelenül hálát adunk Istennek, mert amikor befogadtátok az Isten beszédét, amelyet hallottatok tőlünk, nem úgy fogadtátok azt, mint az emberek beszédét, hanem úgy, ahogy az valóban, az Isten beszédét, amely ténylegesen munkálkodik bennetek is, akik hisztek. 14 Mert ti, atyámfiai, az Isten gyülekezeteinek követői lettetek, amelyek Júdeában a Krisztus Jézusban vannak, mert ti is szenvedtek, mint a ti honfitársaitok, mint ők a zsidók. 15 Kik megölték az Úr Jézust és saját prófétáikat, és üldöztek minket; és nem tetszenek Istennek, és minden emberrel ellentétesek. 16 Megtiltván nékünk, hogy a pogányokhoz szóljunk, hogy üdvözüljenek, és mindenkor betöltsék bűneiket, mert mindvégig rájuk tör a harag. 17 Mi azonban, atyámfiai, rövid időre elvéve tőletek jelenlétünkben, nem szívünkben, annál inkább igyekeztünk látni arcotokat nagy vágyakozással. 18 Ezért akartunk volna eljönni hozzátok, én Pál, egyszer és újra; de a Sátán akadályozott bennünket. 19 Mert mi a mi reményünk, vagy örömünk, vagy az örvendezés koronája? Még ti sem vagytok a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? 20 Mert ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk. 3. FEJEZET 1 Ezért, amikor már nem tudtuk elviselni, jónak láttuk magunkra hagyni Athénban; 2 És elküldte Timóteust, a mi testvérünket, Isten szolgáját és munkatársunkat a Krisztus evangéliumában, hogy megerősítsen és vigasztaljon benneteket hitetekben. 3 Hogy senkit ne tántorítsanak el ezek a nyomorúságok, mert tudjátok ti is, hogy ezekre vagyunk rendelve. 4 Mert bizony, amikor veletek voltunk, megmondtuk néktek korábban, hogy nyomorúságot kell elszenvednünk; amint az történt, és tudjátok. 5 Ezért, amikor már nem bírtam elviselni, elküldtem, hogy megismerjem a hitedet, nehogy a kísértő valamilyen módon megkísértsen, és a mi fáradozásunk hiábavaló legyen. 6 Most azonban, amikor Timóteusz eljött tőletek hozzánk, és örömhírt hozott nekünk a ti hitetekről és szeretetetekről, és hogy mindig jó emlékezetetek van rólunk, nagyon szeretnétek látni minket, ahogy mi is látni titeket: 7 Ezért, testvéreim, hitetek által megvigasztalódtunk minden nyomorúságunkban és nyomorúságunkban. 8 Mert most élünk, ha szilárdan kitartotok az Úrban. 9 Mert milyen hálát adhatunk még egyszer Istennek értetek, mindazért az örömért, amellyel mi örvendezünk értetek a mi Istenünk előtt? 10 Éjjel-nappal nagyon imádkozva, hogy lássuk arcodat, és tökéletesítsük azt, ami hiányzik a hitedből?
1 Thessalonika
11 Most pedig maga Isten és a mi Atyánk és a mi Urunk Jézus Krisztus irányítsa utunkat hozzátok. 12 Az Úr pedig gyarapítson benneteket és bővöljön szeretetben egymás iránt és minden ember iránt, ahogyan mi is teszünk irántatok. 13 Végre megerősíti szíveteket feddhetetlenül a szentségben Isten, méghozzá a mi Atyánk előtt, amikor eljön a mi Urunk Jézus Krisztus minden szentjével együtt.
3 Mert amikor azt mondják: Békesség és biztonság; akkor hirtelen pusztulás éri őket, mint a szülést egy gyermekes asszonyon; és nem menekülnek. 4 De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként utolérjen titeket. 5 Ti mind a világosságnak és a nappalnak fiai vagytok; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. 6 Ne aludjunk tehát, mint mások; de figyeljünk és legyünk józanok. 7 Mert akik alszanak, éjszaka alszanak; és akik részegek, az éjszaka részeg. 8 De mi, akik nappal vagyunk, legyünk józanok, és a hit és szeretet mellvértjét öltsük fel; sisaknak pedig az üdvösség reménye. 9 Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem hogy üdvösséget nyerjünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, 10 Aki meghalt értünk, hogy akár ébredünk, akár alszunk, együtt éljünk vele. 11 Vigasztaljátok tehát magatokat együtt, és építsétek egymást, ahogyan ti is. 12 És kérünk titeket, atyámfiai, ismerjétek meg azokat, akik köztetek munkálkodnak, és felettetek vannak az Úrban, és intnek titeket; 13 És nagyon nagyra becsülni őket munkájukért. És legyetek békében egymás között. 14 Arra buzdítunk titeket, atyámfiai, figyelmeztessétek a rakoncátlanokat, vigasztaljátok az erőtleneket, támogassátok az erőtleneket, legyetek türelmesek minden emberhez. 15 Vigyázzatok, hogy senki ne fizessen rosszat gonoszért senkinek; hanem mindig azt kövessétek, ami jó köztetek és minden ember számára. 16 Örüljetek mindörökké. 17 Imádkozzatok szüntelenül. 18 Adjatok hálát mindenért, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézusban felőletek. 19 Ne oltsátok ki a Szellemet. 20 Ne vesd meg a prófétálást. 21 Mindent próbálj meg; tartsd meg, ami jó. 22 Tartózkodjatok a gonosz minden látszatától. 23 És maga a békesség Istene szenteljen meg titeket egészen; és könyörgöm az Istent, hogy egész lelketek, lelketek és testetek feddhetetlenül őrizzék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. 24 Hű, aki elhív titeket, aki meg is cselekszi. 25 Testvéreim, imádkozzatok érettünk. 26 Köszöntsétek minden testvért szent csókkal. 27 Az Úrtól kérlek benneteket, hogy olvassák fel ezt a levelet minden szent testvérnek. 28 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek. Ámen. (A Thesszalonikabeliekhez írt első levél Athénból íródott.)
4. FEJEZET 1 Továbbá kérünk titeket, atyámfiai, és buzdítunk titeket az Úr Jézus által, hogy amint tőlünk megkaptátok, hogyan kell járnotok és Istennek tetszeni, úgy gazdagodjatok egyre jobban. 2 Mert tudjátok, milyen parancsolatokat adtunk nektek az Úr Jézus által. 3 Mert ez az Isten akarata, méghozzá a ti megszentelődésetek, hogy tartózkodjatok a paráznaságtól. 4 Hogy mindegyikőtök tudja, hogyan birtokolhatja edényét megszentelődésben és tiszteletben; 5 Nem a vágyvágyban, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent: 6 Hogy senki ne menjen túl és ne csalja meg testvérét semmiben, mert az Úr bosszúálló minden ilyenért, amint mi is előre figyelmeztettük titeket, és bizonyságot tettünk. 7 Mert nem tisztátalanságra hívott el minket Isten, hanem szentségre. 8 Aki tehát megveti, nem az embert veti meg, hanem az Istent, aki nekünk is adta az ő szent Lelkét. 9 De ami a testvéri szeretetet illeti, nem kell, hogy írjak néktek, mert Isten arra tanította titeket, hogy szeressétek egymást. 10 És valóban megteszitek ezt minden testvérrel, a kik egész Macedóniában vannak. 11 És tanuljatok, hogy csendben legyetek, és saját dolgaitokat végezzétek, és saját kezetekkel dolgozzatok, amint megparancsoltuk néktek; 12 Hogy becsületesen járjatok a kívül levőkkel szemben, és semmiben ne szenvedjetek hiányt. 13 De nem akarom, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek az elaludtokról, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincs reményük. 14 Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, azokat is, akik Jézusban alszanak, Isten magával hozza. 15 Mert ezt mondjuk nektek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem akadályozzuk meg azokat, akik alszanak. 16 Mert maga az Úr száll le az égből kiáltással, arkangyal hangjával és Isten harsonájával, és a Krisztusban halottak támadnak fel először. 17 Akkor mi, akik élünk és megmaradunk, elragadtatunk velük együtt a felhőkbe, hogy az Úr elé nézzünk a levegőben, és így leszünk mindenkor az Úrral. 18 Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel a szavakkal. 5. FEJEZET 1 De az időkről és az időkről, atyámfiai, nincs szükségetek arra, hogy írjak nektek. 2 Mert ti pontosan tudjátok, hogy úgy jön el az Úr napja, mint a tolvaj éjjel.
138
2 Thesszalonikai
9 Még az is, akinek eljövetele a Sátán munkája után történik, minden hatalommal, jelekkel és hazug csodákkal, 10 És az igazságtalanság minden csalárdságával azokban, akik elvesznek; mert nem fogadták be az igazság szeretetét, hogy üdvözüljenek. 11 És ezért erős tévedést küld nekik Isten, hogy higgyenek a hazugságban. 12 Hogy elkárhozzanak mindazok, akik nem hittek az igazságban, hanem gyönyörködtek a hamisságban. 13 Mi azonban mindenkor hálát kell adnunk értetek az Istennek, az Úrnak szerettei atyámfiai, mert Isten kezdettől fogva kiválasztott titeket az üdvösségre a Lélek megszentelése és az igazságban való hit által. 14 Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elnyerésére. 15 Ezért, atyámfiai, álljatok meg szilárdan, és tartsátok meg a hagyományokat, amelyeket akár szóval, akár levelünkkel tanítottatok. 16 Maga a mi Urunk Jézus Krisztus, és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és örök vigasztalást és jó reménységet adott nekünk kegyelem által, 17 Vigasztaljátok szíveteket, és erősítsetek meg benneteket minden jó szóban és munkában.
1. FEJEZET 1 Pál, Silvanus és Timótheus a thesszalonikaiak gyülekezetének Istenben, a mi Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban: 2 Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 3 Mindenkor hálát kell adnunk Istennek értetek, atyámfiai, amint illik, mert a ti hitetek rendkívül növekszik, és mindnyájatokban bõvül az egymás iránti szeretet. 4 Hogy mi magunk is dicsekedjünk bennetek az Isten gyülekezeteiben a ti türelmetekért és hitetekért minden üldöztetésetekben és megpróbáltatástokban, amelyeket elviseltek. 5 Ami nyilvánvaló jele Isten igazságos ítéletének, hogy méltónak tartsanak Isten országára, amelyért ti is szenvedtek. 6 Látván, hogy igazság az Istennél, hogy megfizesse a nyomorúságokat azoknak, a kik háborgatnak titeket; 7 Nektek pedig, akik nyugtalanok vagytok, nyugodjon meg velünk, amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből az ő hatalmas angyalaival, 8 Lángoló tűzben bosszút állva azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának: 9 Akit örök pusztítással büntetnek az Úr színe elől és hatalmának dicsőségéből; 10 Amikor eljön, hogy megdicsőüljön az ő szenteiben, és csodálják őt mindazokban, akik hisznek (mert hittek a mi bizonyságtételünknek közöttetek) azon a napon. 11 Ezért is mindig imádkozunk értetek, hogy Istenünk méltónak tartson titeket erre az elhívásra, és teljesítse jóságának minden tetszését és a hit munkáját erővel. 12 Hogy megdicsőüljön a mi Urunk Jézus Krisztus neve bennetek, és ti őbenne a mi Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelme szerint.
3. FEJEZET 1 Végezetül, atyámfiai, imádkozzatok érettünk, hogy az Úr igéje szabadon járjon, és dicsőüljön, mint veletek. 2 És hogy megszabaduljunk az oktalan és gonosz emberektől, mert nincs minden embernek hite. 3 De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megóv a gonosztól. 4 És bízunk az Úrban, ami titeket érint, hogy mindketten azt cselekszitek és meg is fogjátok tenni, amit parancsolunk nektek. 5 Az Úr pedig irányítsa szíveteket az Isten szeretetére és a Krisztust váró türelmesekre. 6 Most pedig megparancsoljuk nektek, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében, hogy vonjátok el magatokat minden testvértől, aki rendetlenül jár, és ne a hagyomány szerint, amelyet tőlünk kapott. 7 Hiszen tudjátok ti is, hogyan kell minket követnetek; 8 És senki kenyerét sem ettük ingyen; hanem munkával és fáradsággal dolgozunk éjjel-nappal, hogy egyikőtökre ne tartozzunk: 9 Nem azért, mert nincs hatalmunk, hanem azért, hogy magunkat tegyük példaképül, hogy kövess minket. 10 Mert még amikor veletek voltunk, ezt parancsoltuk nektek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne egyék. 11 Mert azt halljuk, hogy vannak közöttetek, akik rendetlenül járnak, nem dolgoznak, hanem szorgoskodnak. 12 Az ilyeneknek pedig parancsoljuk és buzdítjuk a mi Urunk Jézus Krisztus által, hogy csendben dolgozzanak és egyék a maguk kenyerét. 13 Ti azonban, atyámfiai, ne fáradjatok bele a jó cselekedetbe. 14 És ha valaki nem engedelmeskedik e levél által adott szavunknak, figyelje meg azt az embert, és ne legyen vele társasága, hogy megszégyenüljön. 15 De ne tekintsd ellenségnek, hanem intsd, mint testvért. 16 Most pedig maga a békesség Ura adjon nektek békét mindenkor. Az Úr legyen mindnyájatokkal.
2. FEJEZET 1 Most pedig kérünk titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére, és arra, hogy egybe gyűlünk hozzá, 2 Hogy meg ne tántorodjatok egyhamar, és meg ne nyugtalanodjatok sem lélektől, sem szótól, sem levéltől, mint tőlünk, mert közel van Krisztus napja. 3 Senki se tévesszen meg titeket, mert nem jön el az a nap, ha elõbb nem jön el a bukás, és meg nem jelenik a bûn embere, a veszedelem fia; 4 Aki szembeszáll és felemeli magát mindennél, amit Istennek neveznek, vagy amit imádnak; úgyhogy mint Isten ül az Isten templomában, és megmutatja magát, hogy ő az Isten. 5 Nem emlékszel, hogy mikor még veletek voltam, elmondtam nektek ezeket? 6 És most már tudjátok, mi az, ami visszatartja, hogy az ő idejében megjelenjen. 7 Mert a hamisság titka már működik: csak az engedi, aki most engedi, míg el nem veszik az útból. 8 És akkor megjelenik az a Gonosz, akit az Úr megemészt szájának lelkével, és elpusztít eljövetelének fényességével.
139
2 Thesszalonikai
17 Pál köszöntése saját kezemmel, amely minden levélben a jel, így írok. 18 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal. Ámen. (A Thesszalonikabeliekhez írt második levél Athénból íródott.)
140
1 Timóteus
2. FEJEZET 1 Arra buzdítok tehát, hogy mindenekelőtt könyörögjenek, könyörögjenek, esedezzenek és hálazzanak minden emberért; 2 Királyokért és minden hatalomért; hogy csendes és békés életet élhessünk teljes kegyességben és becsületességben. 3 Mert ez jó és kedves Üdvözítő Istenünk előtt; 4 Ki akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére. 5 Mert egy az Isten, egy a közbenjáró Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus; 6 Aki váltságul adta magát mindenkiért, hogy bizonyságot tegyen a maga idejében. 7 Amire prédikátornak és apostolnak vagyok rendelve (igazságot mondok Krisztusban, és nem hazudok), a pogányok tanítója hitben és igazságban. 8 Azt akarom tehát, hogy az emberek mindenütt imádkozzanak, szent kezeket emelve, harag és kétség nélkül. 9 Ugyanígy az asszonyok is szerény öltözékben, szégyenletesen és józanul ékeskednek; nem fonott hajjal, sem arannyal, sem gyöngyökkel, sem drága tömbbel; 10 Hanem (ami illik a kegyességet valló asszonyokhoz) jó cselekedetekkel. 11 Tanuljon az asszony csendben, teljes alázattal. 12 De nem engedem meg, hogy az asszony tanítson, és nem bitorolja el a hatalmat a férfi felett, hanem hogy csendben legyen. 13 Mert Ádám formálódott először, majd Éva. 14 És Ádám nem volt becsapva, hanem az asszony, akit megtévesztettek, a bűnben volt. 15 Mindazonáltal üdvözül a gyermekvállalástól, ha megmaradnak a hitben, a szeretetben és a szentségben józansággal.
1. FEJEZET 1 Pál, Jézus Krisztus apostola a mi Üdvözítő Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak, aki a mi reménységünk, parancsolata. 2 Timóteusnak, az én fiamnak a hitben: Kegyelem, irgalom és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól. 3 Amint arra kértelek, hogy maradj Efézusban, amikor Macedóniába mentem, hogy utasíts némelyeket, hogy ne tanítsanak más tanítást, 4 Ne törődj mesékkel és végtelen nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább kérdéseket vetnek fel, mint istenfélő építkezéseket, amelyek a hitben vannak: így tedd. 5 A parancsolat vége pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és színlelt hitből való szeretet. 6 Amely elől némelyek letértek, eltértek a hiábavaló zsongásig; 7 Törvénytanítók lenni kívánva; nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit megerősítenek. 8 De tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényesen alkalmazza azt; 9 Tudván ezt, hogy a törvény nem igaz emberért született, hanem törvénytelenekért és engedetlenekért, istentelenekért és bűnösökért, szentségtelenekért és gyalázatosokért, apák gyilkosaiért és anyák gyilkosaiért, embergyilkosokért, 10 A paráznákért, az emberekkel beszennyezõkért, a menstruálókért, a hazugokért, a hamis személyekért, és ha bármi más ellentétes az egészséges tanítással; 11 Az áldott Isten dicsőséges evangéliuma szerint, amely az én bizalmamra volt bízva. 12 Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki képessé tett engem, hogy hűségesnek tartott, és a szolgálatra adott; 13 Ki előbb káromló, üldöző és káromló volt; de kegyelmet nyertem, mert tudatlanul, hitetlenségben cselekedtem. 14 A mi Urunk kegyelme pedig igen bõséges volt a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. 15 Igaz beszéd ez, és minden elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy megmentse a bûnösöket; akiknek én vagyok a főnöke. 16 De azért irgalmasságot nyertem, hogy Jézus Krisztus először bennem mutasson meg minden hosszútűrést, példaképül azoknak, akik ezután hisznek benne az örök életre. 17 Most pedig az örökkévaló, halhatatlan, láthatatlan, egyetlen bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkönörökké. Ámen. 18 Ezt a megbízatást rád bízom, Timóteus fiam, a korábban rólad szóló próféciák szerint, hogy azok által jó harcot vívj; 19 Megtartva a hitet és a jó lelkiismeretet; amelyeket egyesek elvetettek a hit miatt, hajótörést okoztak: 20 Közülük Hymenaeus és Sándor; akiket a Sátánnak adtam, hogy megtanulják, hogy ne káromkodjanak.
3. FEJEZET 1 Igaz beszéd ez: Ha valaki püspöki tisztet kíván, jó munkát kíván. 2 A püspöknek tehát feddhetetlennek kell lennie, egy feleség férjének, ébernek, józannak, jó magaviseletűnek, vendégszeretőnek, tanításra alkalmasnak; 3 Nem adnak bornak, nem ütnek, nem mohó a szennyes nyereség; de türelmes, nem verekedős, nem kapzsi; 4 A ki jól uralkodik a maga házán, és gyermekeit teljes hűséggel engedelmeskedik; 5 (Mert ha valaki nem tudja, hogyan uralkodjon a maga házán, hogyan gondoskodjon Isten egyházáról?) 6 Nem újonc, nehogy büszkeségtől felemelkedjék az ördög kárhoztatásába. 7 Ezenkívül jó jelentéssel kell rendelkeznie azokról, akik kívül vannak; nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essen. 8 Ugyanígy a diakónusoknak is komolynak kell lenniük, nem kétnyelvűeknek, nem sok borra, nem mohóknak a szennyes nyereségre; 9 Tiszta lelkiismeretben tartani a hit titkát. 10 És előbb ezeket is próbára tegyék; akkor használják a diakónus hivatalát, mert feddhetetlennek találják őket. 11 Feleségüknek is súlyosnak kell lennie, nem rágalmazónak, józannak, mindenben hűségesnek.
141
1 Timóteus
12 Legyenek a diakónusok egy feleség férjei, jól irányítva gyermekeiket és saját házukat. 13 Mert akik a diakónus hivatalát használták, jó oklevelet és nagy bátorságot szereznek maguknak a Krisztus Jézusban való hitben. 14 Ezeket írom neked, remélve, hogy hamarosan eljövök hozzád: 15 De ha sokáig késlek, hogy megtudd, hogyan kell viselkedned az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és alapja. 16 És vita nélkül nagy az istenfélelem titka: Isten megjelent testben, megigazult lélekben, angyalok látták, prédikálták a pogányoknak, hittek benne a világban, felvették a dicsőségbe.
1 A Lélek pedig kifejezetten azt mondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, és ügyelnek a csábító szellemekre és az ördögök tanításaira; 2 A beszéd képmutatásban fekszik; forró vasalóval megperzselve a lelkiismeretüket; 3 Megtiltják a házasságkötést, és megparancsolják, hogy tartózkodjanak az ételektől, amelyeket Isten arra teremtett, hogy hálaadással fogadják azokat, akik hisznek és ismerik az igazságot. 4 Mert Istennek minden teremtménye jó, és semmi megtagadandó, ha hálaadással fogadják. 5 Mert Isten igéje és az imádság által meg van szentelve. 6 Ha emlékezetbe hozod a testvéreidet ezekről a dolgokról, jó szolgája leszel Jézus Krisztusnak, aki a hit és a jó tanítás szavaiból táplálkozik, amit elértél. 7 De utasítsd vissza a gyalázatos és vénasszonyok meséit, és inkább a kegyességre gyakorold magad. 8 Mert a testi gyakorlás keveset használ, de a kegyesség mindenre hasznos, a mostani és az eljövendő élet ígéretével. 9 Ez hű mondás, és minden elfogadásra méltó. 10 Mert ezért mind fáradozunk, mind gyalázatot szenvedünk, mert az élő Istenben bízunk, aki minden embernek, különösen a hívőknek a Megváltója. 11 Ezeket parancsolják és tanítják. 12 Senki meg ne vesse a te ifjúságodat; de légy példa a hívőknek szóban, beszélgetésben, szeretetben, lélekben, hitben, tisztaságban. 13 Amíg eljövök, figyeljetek az olvasásra, a buzdításra, a tanításra. 14 Ne hanyagold el azt az ajándékot, amely benned van, és amelyet a prófécia által adtak neked a presbitérium kézrátételével. 15 Elmélkedjetek ezekről; add át magad teljesen nekik; hogy a te hasznod mindenkinek látszódjon. 16 Vigyázz magadra és a tanításra; maradj meg bennük, mert ha ezt teszed, magadat is megmented, és azokat, akik hallgatnak téged.
4 Ha pedig valakinek özvegynek gyermekei vagy unokaöccsei vannak, tanulja meg először a jámborságot otthon, és viszonozni a szüleit, mert ez jó és kedves Isten előtt. 5 A ki pedig valóban özvegy és elhagyatott, az Istenben bízik, és könyörög és imádkozik éjjel-nappal. 6 De a ki a gyönyörben él, meghalt, amíg él. 7 És ezeket a dolgokat adjátok át, hogy feddhetetlenek legyenek. 8 De ha valaki nem gondoskodik az övéiről, és különösen a házabeliekről, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél. 9 Özvegyet ne vegyenek a számba hatvan évnél fiatalabbak, mert egy férfiú felesége volt, 10 Jó cselekedetekről híresek; ha gyermekeket nevelt, ha idegeneket szállásolt el, ha megmosta a szentek lábát, ha enyhítette a nyomorultakat, ha szorgalmasan követett minden jó munkát. 11 De a fiatalabb özvegyasszonyok megtagadják, mert amikor elkezdtek hanyagulni Krisztus ellen, férjhez mennek; 12 Kárhozat, mert elvetették első hitüket. 13 És ezzel együtt megtanulják a tétlenséget, házról házra vándorolni; és nem csak tétlenek, hanem a fecsegők és a dolgosok is, olyan dolgokat beszélve, amiket nem kellene. 14 Azt akarom tehát, hogy a fiatalabb asszonyok férjhez menjenek, gyermekeket szüljenek, a házat irányítsák, és ne adjanak alkalmat az ellenfélnek, hogy szidalmazó beszédet tegyen. 15 Mert egyesek már elfordultak a Sátántól. 16 Ha a hívő férfiúnak vagy nőnek özvegyei vannak, mentsék meg őket, és ne terheljék az egyházat; hogy megkönnyebbítse azokat, akik valóban özvegyek. 17 A jól uralkodó vének kettős tisztességre érdemelnek, különösen azok, akik az igében és a tanításban fáradoznak. 18 Mert azt mondja az Írás: Ne kösd fel a gabonát taposó ökröt! És: A munkás méltó a jutalmára. 19 Egy vén ellen ne vádolj, hanem két vagy három tanú előtt. 20 A vétkezőket fedd meg mindenki előtt, hogy mások is féljenek. 21 Megkérlek téged az Isten és az Úr Jézus Krisztus és a választott angyalok előtt, hogy ezeket tartsd meg anélkül, hogy egyiket a másiknál előnyben részesítenéd, és semmit sem tégy részrehajlásból. 22 Ne tegyél kezet hirtelen senkire, és ne légy részes mások bűneiben: őrizd meg magadat tisztán. 23 Ne igyál többé vizet, hanem igyál egy kevés bort a gyomrod és a gyakori betegségeid miatt. 24 Némelyek bûnei eleve nyíltak, elõre mennek az ítéletre; és néhány férfit követnek. 25 Hasonlóképpen némelyek jócselekedetei is előre láthatók; és akik egyébként vannak, azokat nem lehet elrejteni.
5. FEJEZET
6. FEJEZET
1 Ne fedd meg a vént, hanem könyörögj hozzá, mint atyához; a fiatalabb férfiak pedig mint testvérek; 2 Az idősebb asszonyok mint anyák; a fiatalabbak mint nővérek, teljes tisztasággal. 3 Tiszteld az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek.
1 Ahány szolga az iga alatt van, tekintse urát méltónak minden tisztességre, hogy ne káromolják Isten nevét és tanítását. 2 A kiknek pedig hívő uraik vannak, ne vessék meg őket, mert testvérek; hanem inkább szolgálatot tegyenek nekik,
4. FEJEZET
142
1 Timóteus
mert hűségesek és szeretettek, részesei a javaknak. Ezek a dolgok tanítanak és buzdítanak. 3 Ha valaki mást tanít, és nem hajlandó jó beszédekre, a mi Urunk Jézus Krisztus szavaira és a kegyesség tanítására; 4 Büszke, nem tud semmit, hanem kérdésekről és szóviszályokról beszél, amelyekből irigység, viszálykodás, káromkodás, gonosz sejtések származnak, 5 A romlott elméjű és az igazság nélkülözők hamis vitatkozásai, ha azt hiszik, hogy a nyereség istenfélelem: az ilyenektől távolodj el. 6 De az istenfélelem megelégedettséggel nagy nyereség. 7 Mert semmit sem hoztunk e világra, és bizonyos, hogy semmit sem vihetünk ki. 8 És legyen élelmünk és ruhánk, elégedjünk meg vele. 9 Akik pedig gazdagok akarnak lenni, kísértésbe és tőrbe esnek, és sok ostoba és ártó kívánságba, amelyek pusztulásba és veszedelembe fojtják az embereket. 10 Mert minden rossznak a pénzszeretet a gyökere, amelyet némelyek sóvárogva eltévedtek a hittől, és sok bánattal járták át magukat. 11 De te, ó, Isten embere, kerüld ezeket a dolgokat; és kövessétek az igazságot, a kegyességet, a hitet, a szeretetet, a türelmet, a szelídséget. 12 Harcold meg a hit jó harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre hivatott vagy, és sok tanú előtt jó hitvallást tettél. 13 Parancsollak az Isten színe elõtt, a ki mindent megelevenít, és Krisztus Jézus elõtt, a ki Poncius Pilátus elõtt jó hitvallást tett; 14 Hogy tartsd meg ezt a parancsolatot makulátlanul, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig: 15 Amit az ő idejében meg fog mutatni, ki az áldott és egyetlen Hatalmas, a királyok Királya és az uraknak Ura; 16 Kinek egyedül van halhatatlansága, aki a világosságban lakik, melyhez senki sem fér hozzá; akit senki nem látott és nem láthat: akinek tisztesség és örökkévaló hatalom! Ámen. 17. Kérd meg azokat, akik gazdagok e világon, hogy ne legyenek nagylelkűek, és ne bízzanak bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki gazdagon ad nékünk mindent, hogy élvezzük. 18 Hogy jót tegyenek, jó cselekedetekben gazdagok legyenek, készek szétosztani, kommunikálni; 19 Jó alapot raknak maguknak az eljövendő időre, hogy megragadhassák az örök életet. 20 Ó, Timóteus, tartsd meg, ami a te bizalmadra van bízva, kerüld a trágár és hiábavaló fecsegést, valamint a tudomány hamisan nevezett ellenkezéseit: 21 Amit némelyek vallottak, tévedtek a hitben. A kegyelem legyen veled. Ámen. (Az első Timóteushoz írt szöveget Laodiceából írták, amely Phrygia Pacatiana legjelentősebb városa.)
143
2 Timóteus 1. FEJEZET 1 Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint, 2 Timóteusnak, az én szeretett fiamnak: Kegyelem, irgalom és békesség Istentől, az Atya és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól. 3 Hálát adok Istennek, akit ősapáimtól fogva tiszta lelkiismerettel szolgálok, hogy szüntelenül megemlékezem rólad imáimban éjjel és nappal; 4 Nagyon akarlak látni téged, emlékezve könnyeidre, hogy örömmel töltsek el; 5 Amikor emlékezetembe idézem a benned lévő színtelen hitet, amely először nagyanyádban, Loisban és anyádban, Euniceban lakott; és meg vagyok győződve arról, hogy benned is. 6 Emlékeztetlek azért rólad, hogy felkeltsd az Isten ajándékát, amely benned van kezeim felöltésével. 7 Mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten; hanem a hatalomé, a szereteté és a józan elméé. 8 Ne szégyelld hát a mi Urunk bizonyságtételét, sem engem, az õ foglyát, hanem légy részese az evangélium nyomorúságainak Isten ereje szerint; 9 Aki megváltott minket és elhívott minket szent hivatással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem saját szándéka és kegyelme szerint, amely Krisztus Jézusban adatott nekünk a világ kezdete előtt, 10 De most nyilvánvalóvá válik Üdvözítőnk, Jézus Krisztus megjelenése által, aki eltörölte a halált, és az evangélium által az életet és a halhatatlanságot napvilágra hozta. 11 Erre vagyok kinevezve prédikátornak, apostolnak és a pogányok tanítójának. 12 Ezért szenvedem én is ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kinek hittem, és meg vagyok győződve arról, hogy meg tudja őrizni, amit rábíztam arra a napra. 13 Tartsd meg a jó beszédek formáját, amelyeket tőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. 14 Azt a jót, amit rád bíztak, őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által. 15 Ezt te tudod, hogy mindazok, akik Ázsiában vannak, elfordulnak tőlem; akik közül Phygellus és Hermogenes. 16 Adjon irgalmat az Úr Oneziforusz házának; mert gyakran felüdített engem, és nem szégyellte láncomat. 17 De amikor Rómában volt, nagyon szorgalmasan keresett, és megtalált. 18 Adja meg az Úr néki, hogy az Úr irgalmát találja azon a napon; és mennyi mindenben szolgált nékem Efézusban, azt te nagyon jól tudod.
4 Senki, aki harcol, nem bonyolódik bele az élet dolgaiba; hogy kedvében járjon annak, aki őt katonának választotta. 5 És ha valaki mesterségekre törekszik, mégsem koronázzák meg, hacsak törvényesen nem küzd. 6 A földművesnek kell először részesednie a gyümölcsökből. 7 Gondold meg, amit mondok; és az Úr adjon néked értelmet mindenben. 8 Emlékezzetek arra, hogy a Dávid magvából való Jézus Krisztus feltámadt a halálból az én evangéliumom szerint: 9 Miben szenvedek, mint gonosztevő, még a kötelékekig is; de Isten igéje nincs megkötve. 10 Ezért mindent eltűrök a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel. 11 Hű ez a beszéd: Mert ha meghalunk vele, élni is fogunk vele. 12 Ha szenvedünk, vele együtt uralkodunk is, ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. 13 Ha nem hiszünk, mégis hű marad, nem tagadhatja meg magát. 14 Emlékezzetek ezekről a dolgokról, és megparancsoljátok nekik az Úr előtt, hogy ne a beszéddel haszontalanul küzdjenek, hanem a hallgatók felforgatására. 15 Tanulj, hogy megmutasd magad Isten előtt, mint munkás, akinek nem kell szégyenkeznie, aki helyesen osztja meg az igazság beszédét. 16 De kerüld a gyalázatos és hiábavaló fecsegést, mert az istentelenségig fokozódik. 17 És az õ szavuk úgy eszik, mint a rák: kik közül Hymenaeus és Filetus; 18 Kik tévedtek az igazsággal kapcsolatban, mondván, hogy a feltámadás már elmúlt; és megdöntsék egyesek hitét. 19 Mindazonáltal az Isten alapja szilárdan áll, és ez a pecsét van rajta: Ismeri az Úr az övéit. És mindenki, aki Krisztus nevét nevezi, távozzon a gonoszságtól. 20 De egy nagy házban nemcsak arany és ezüst edények vannak, hanem fából és földből is; és némelyek a becsületre, mások a gyalázatra. 21 Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, dicsőségre méltó edény lesz, megszentelt, az úr szolgálatára alkalmas és minden jó cselekedetre felkészített. 22 Az ifjúkori kívánságokat is menekülj, hanem kövesd az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat. 23 De az ostoba és tanulatlan kérdések kerülik, tudván, hogy nemi viszályt okoznak. 24 És az Úr szolgája ne küzdjön; de légy szelíd minden emberhez, alkalmas a tanításra, türelmes, 25 Szelíden tanítván azokat, akik szembeszállnak; ha Isten esetleg bűnbánatot ad nekik az igazság elismerésére; 26 És hogy kigyógyuljanak az ördög csapdájából, akiket akarata szerint foglyul ejt. 3. FEJEZET
2. FEJEZET
1 Tudjátok meg azt is, hogy az utolsó napokban veszedelmes idők jönnek. 2 Mert az emberek önmagukat szeretők, kapzsiak, kérkedők, kevélyek, káromlók, engedetlenek a szülőknek, hálátlanok, szentségtelenek, 3 Természetes ragaszkodás nélkül fegyverszünetet törők, hamis vádaskodók, inkontinensek, hevesek, a jók megvetői,
1Te tehát, fiam, légy erős a Krisztus Jézusban lévő kegyelemben. 2 És amit hallottál tőlem sok tanú között, azokat bízd hűséges emberekre, akik képesek lesznek másokat is tanítani. 3 Elviseled tehát a keménységet, mint Jézus Krisztus jó katonája.
144
2 Timóteus
4 Árulók, mámoros, nagylelkűek, jobban szeretik az élvezeteket, mint Istent; 5 A kegyesség formája van, de megtagadják annak hatalmát: az ilyenektől forduljatok el. 6 Mert ilyenek azok, akik belopóznak a házakba, és foglyul ejtik a bűnökkel terhelt buta asszonyokat, akik különféle vágyakkal elvezetnek, 7 Mindig tanulok, és soha nem juthattok el az igazság ismeretére. 8 Amint pedig Jannes és Jambres ellene álltak Mózesnek, úgy ők is ellenállnak az igazságnak: romlott elméjű emberek, akik hitetlenek. 9 De nem mennek tovább, mert ostobaságuk nyilvánvaló lesz minden ember előtt, mint az övék is. 10 De te teljesen ismerted az én tanításomat, életmódomat, célomat, hitemet, hosszútűrésemet, szeretetemet, türelmemet, 11 Üldöztetések, nyomorúságok, a melyek Antiókhiában, Ikóniumban, Lisztrában értek hozzám; micsoda üldöztetéseket viseltem el, de mind közülük kimentett engem az Úr. 12 Igen, és mindazok, akik istenfélően akarnak élni Krisztus Jézusban, üldözést szenvednek. 13 De a gonosz emberek és a csábítók egyre rosszabbak lesznek, megtévesztve és megtévesztve. 14 De te maradj meg azokban a dolgokban, amelyeket tanultál és amelyekről megbizonyosodtál, tudván, kitől tanultad azokat; 15 És hogy gyermekkorodtól ismered a szent írásokat, amelyek bölcsekké tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által. 16 A teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre. 17 Hogy az Isten embere tökéletes legyen, minden jó cselekedetre felkészített.
10 Mert Démás elhagyott engem, mivel szerette ezt a jelen világot, és Thesszalonikába ment; Crescens Galáciába, Titus Dalmáciába. 11 Csak Luke van velem. Fogd Márkot, és hozd magaddal, mert hasznos nekem a szolgálatra. 12 Tihikuszt pedig elküldtem Efézusba. 13 Amikor megjössz, hozd magaddal a köpenyt, amelyet Troászban hagytam Carpusnál, és a könyveket, de különösen a pergameneket. 14 Sándor rézműves sok rosszat cselekedett velem: az Úr fizesse meg őt cselekedetei szerint. 15 Kiről vigyázz te is; mert nagyon ellenállt a mi szavainknak. 16 Az első válaszomra senki sem állt mellettem, de mindenki elhagyott engem: Kérem az Istent, hogy ne legyen rájuk bízva. 17 De az Úr velem állt, és megerősített engem; hogy általam teljességgel megismertessék a prédikáció, és hallják az összes pogányok; és megszabadultam az oroszlán szájából. 18 És megszabadít engem az Úr minden gonosz cselekedettől, és megőriz engem mennyei országában, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen. 19 Köszöntsétek Priszkát és Akvilát és Oneziforusz házanépét. 20 Eraszt Korinthusban lakott, Trofimust pedig betegen hagytam Milétumban. 21 Törekedj arra, hogy a tél előtt eljöjj. Köszönt téged Eubulus és Pudens, Linus, Claudia és minden atyafi. 22 Az Úr Jézus Krisztus legyen a te lelkeddel. Grace legyen veled. Ámen. (A második levél Timóteuszhoz, akit az efézusiak egyházának első püspökévé szenteltek, Rómából íródott, amikor Pál másodszor is Néró elé állították.)
4. FEJEZET 1 Kérlek tehát téged az Isten és az Úr Jézus Krisztus előtt, a ki elítéli az élőket és a holtakat az ő megjelenésekor és az ő országában. 2 Hirdesd az igét; azonnali szezonban, szezonon kívül; fedd meg, fedd meg, buzdíts teljes hosszútűréssel és tanítással. 3 Mert eljön az idő, amikor nem viselik el az egészséges tanítást; hanem saját kívánságaik szerint halmoznak maguknak tanítókat, fülük viszket. 4 És elfordítják füleiket az igazságtól, és a mesékhez fordulnak. 5 Te pedig vigyázz mindenre, viseld el a nyomorúságokat, végezd az evangélista munkáját, tedd teljes bizonyítást szolgálatodról. 6 Mert most már készen állok a felajánlásra, és elérkezett indulásom ideje. 7 Jó harcot vívtam, pályámat befejeztem, hitemet megtartottam: 8 Mostantól fogva nekem van elhelyezve az igazság koronája, amelyet az Úr, az igaz bíró ad nékem azon a napon, és nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik szeretik az ő megjelenését. 9 Törekedj arra, hogy rövidesen eljöjj hozzám:
145
Titusz 1. FEJEZET 1 Pál, Isten szolgája és Jézus Krisztus apostola, az Isten választottainak hite és az istenfélelem szerinti igazság elismerése szerint; 2 Az örök élet reményében, amelyet a hazudni nem tudó Isten megígért a világ kezdete előtt; 3 Hanem a maga idejében kinyilvánította igéjét prédikáció által, amely rám bízva a mi Megváltónk Istenünk parancsolata szerint; 4 Titusznak, az én fiamnak a közös hit szerint: Kegyelem, irgalom és békesség az Atyaistentől és az Úr Jézus Krisztustól, a mi Megváltónktól. 5 Ezért hagytalak Krétán, hogy rendbe tedd a hiányos dolgokat, és minden városban rendelj el véneket, ahogyan kineveztem neked. 6 Ha valaki feddhetetlen, egy feleség férje, akinek hűséges gyermekei vannak, akiket nem vádolnak lázongással vagy rakoncátlansággal. 7 Mert a püspöknek feddhetetlennek kell lennie, mint Isten sáfára; nem önfejű, nem egyhamar dühös, nem adják a bornak, nem támadnak, nem adják a szennyes hasznot; 8 Hanem a vendégszeretetet szeretõ, a jó embereket szeretõ, józan, igazságos, szent, mértékletes; 9 Tartsa meg a hűséges beszédet, amint azt tanította, hogy képes legyen az egészséges tanítással buzdítani és meggyőzni az ellenzőket. 10 Mert sok a rakoncátlan és hiú beszélő és csaló, különösen a körülmetélkedők közül. 11 Kiknek be kell zárni a száját, akik egész házakat felforgatnak, és olyan dolgokat tanítanak, amiket nem kellene, a szennyes nyereményért. 12 Egyikük, méghozzá egy saját próféta, ezt mondta: A krétaiak mindig hazugok, gonosz vadállatok, lassú hasúak. 13 Ez a tanú igaz. Ezért fedd meg őket élesen, hogy egészségesek legyenek a hitben; 14 Nem törődve az igazságtól elforduló zsidó mesékkel és emberi parancsolatokkal. 15 A tisztáknak minden tiszta; de a tisztátalanoknak és hitetleneknek semmi sem tiszta; de még az elméjük és a lelkiismeretük is beszennyeződik. 16 Azt vallják, hogy ismerik Istent; de cselekedetekben megtagadják őt, mivel utálatosak és engedetlenek, és minden jó cselekedetre utálatosak. 2. FEJEZET 1 Te pedig azt mondd, ami egészséges tanítássá válik: 2 Hogy az idősek józanok, komolyak, mértékletesek, épek legyenek a hitben, a szeretetben és a türelemben. 3 Ugyanígy az idős asszonyok is, hogy a szentségnek megfelelő magatartást tanúsítsanak, ne hamis vádaskodók, nem sok borra valók, jó dolgok tanítói; 4 Hogy megtanítsák a fiatal nőket józanságra, szeressék férjeiket, szeressék gyermekeiket, 5 Legyenek értelmesek, tisztességesek, otthon őrzők, jók, engedelmesek férjeiknek, hogy ne káromolják az Isten igéjét. 6 Az ifjak is józan gondolkodásra buzdítanak. 7 Mindenben a jó cselekedetek mintáját mutasd meg: a tanításban romlatlanságot, komolyságot, őszinteséget,
146
8 Hangzatos beszéd, amelyet nem lehet elítélni; hogy szégyellje magát az, aki az ellenkezőjéről van szó, mivel nincs rossz mondanivalója rólatok. 9 Buzdítsd a szolgákat, hogy engedelmeskedjenek saját uraiknak, és mindenben tetszenek nekik; nem válaszol újra; 10 Nem zsákmányolván, hanem minden jó hűséget tanúsítván; hogy mindenben ékesítsék Megváltó Istenünk tanítását. 11 Mert az Isten üdvösséget hozó kegyelme megjelent minden embernek, 12 Tanítván minket, hogy megtagadva az istentelenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és istenfélően éljünk a jelen világban; 13 Várva azt az áldott reménységet, és a nagy Istennek és a mi Üdvözítőnk Jézus Krisztusnak dicsőséges megjelenését; 14 Aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és megtisztítson magának egy jó cselekedetekre buzgó népet. 15 Ezeket beszéljétek, buzdítsatok és feddjetek teljes hatalommal. Senki ne vessen meg téged. 3. FEJEZET 1 Gondold meg őket, hogy engedelmeskedjenek a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak, engedelmeskedjenek a bíróknak, hogy készek legyenek minden jó cselekedetre, 2 Nem beszélni rosszat senkiről, nem civakodni, hanem szelíd, minden emberrel szemben minden szelídséget tanúsítani. 3 Mert mi magunk is voltunk néha bolondok, engedetlenek, megtévesztettek, különféle kívánságokat és gyönyöröket szolgálva, gonoszságban és irigységben éltünk, gyűlölködők és gyűlöltük egymást. 4 De azután megjelent Isten, a mi Megváltónk jósága és szeretete az ember iránt, 5 Nem az igazságosság cselekedetei által, amelyeket cselekedtünk, hanem az ő irgalmassága szerint üdvözített minket, az újjászületés és a Szentlélek megújítása által; 6 Amit bőségesen ontott ránk a mi Megváltónk Jézus Krisztus által; 7 Hogy az ő kegyelméből megigazulva örökösökké váljunk az örök élet reménysége szerint. 8 Hű beszéd ez, és szeretném, ha állandóan megerősítenéd, hogy akik hisznek Istenben, vigyázzanak a jó cselekedetekre. Ezek a dolgok jók és hasznosak az emberek számára. 9 De kerüld az ostoba kérdéseket, a nemzetségtáblázatokat, a vitákat és a törvénnyel kapcsolatos vitákat; mert veszteségesek és hiábavalók. 10 Egy ember, aki eretnek az első és második intés után, utasítsa el; 11 Tudván, hogy aki ilyen, az meg van bukva, és vétkezik, mivel maga kárhoztatja. 12 Amikor elküldöm hozzád Artemást vagy Tyhikuszt, igyekezz hozzám jönni Nikopoliszba, mert elhatároztam, hogy ott telelek. 13 Vigyétek útra Zénást, a törvénytudót és Apollóst, hogy ne szenvedjenek hiányt. 14 És a mieink is tanulják meg, hogy jó cselekedeteket végezzenek a szükséges célok érdekében, hogy ne legyenek gyümölcstelenek. 15 Köszöntnek téged mindazok, akik velem vannak. Köszöntsétek azokat, akik a hitben szeretnek minket. Kegyelem legyen mindnyájatokkal. Ámen. (Titusznak írták, akit a krétaiak egyházának első püspökévé szenteltek fel a macedóniai Nikopoliszból.)
Philemon 1. FEJEZET 1 Pál, Jézus Krisztus foglya és Timóteus, a mi testvérünk, Filemonnak, szeretett és munkatársunknak, 2 Szeretett Apphiánknak és Arkhipposznak, katonatársunknak, és a te házad templomának: 3 Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. 4 Hálát adok Istenemnek, hogy imáimban mindig emlegetlek téged, 5 Hallván a te szeretetedről és hitedről, mellyel az Úr Jézus iránt vagy minden szent iránt; 6 Hogy a te hited közlése hatásos legyen azáltal, hogy elismered minden jót, ami benned van a Krisztus Jézusban. 7 Mert nagy örömünk és vigasztalásunk van a te szeretetedben, mert a szentek gyomrát felüdíted tőled, testvér. 8 Noha tehát nagyon bátor lennék Krisztusban, hogy megparancsoljam neked, ami alkalmas, 9 De a szeretet miatt kérlek inkább, mivel olyan lévén, mint az öreg Pál, most pedig Jézus Krisztus foglya. 10 Könyörgök fiamért, Onesimusért, akit kötelékeimben nemzettem. 11 Ami régen haszontalan volt neked, de most hasznos volt neked és nekem: 12 Akit ismét elküldtem, fogadd hát be őt, vagyis az én lelkemet. 13 Akit magamnál tartottam volna, hogy helyetted szolgáljon nekem az evangélium kötelékében. 14 De a te eszed nélkül semmit sem tennék; hogy hasznotok ne szükségszerűen, hanem önként legyen. 15 Mert talán azért egy időre eltávozott, hogy örökre befogadd őt; 16 Most nem szolgaként, hanem szolgaként, szeretett testvérként, különösen nekem, de mennyivel inkább neked, mind testben, mind az Úrban? 17 Ha tehát társnak tartasz engem, fogadd őt úgy, mint magamat. 18 Ha bánt téged, vagy tartozik neked, tedd az én számlámra; 19 Én, Pál, saját kezemmel írtam, megfizetem, bár nem mondom meg neked, hogyan tartozol nekem még saját magaddal is. 20 Igen, atyámfia, hadd örüljek neked az Úrban: frissítsd fel szívemet az Úrban. 21 A te engedelmességedben bízva írtam néked, tudván, hogy te is többet fogsz tenni, mint amit mondok. 22 De készíts nekem szállást is, mert bízom benne, hogy a ti imáitok által megadatnak nektek. 23 Köszöntök téged Epafras, az én fogolytársam a Krisztus Jézusban; 24 Marcus, Aristarchus, Demas, Lucas, munkatársaim. 25 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a te lelkeddel. Ámen.
147
Héberek 1. FEJEZET 1 Isten, aki a legkülönfélébb időkben és sokféle módon szólott régen az atyákhoz a próféták által, 2 Ezekben az utolsó napokban szólt hozzánk az ő Fia által, akit mindenek örökösévé rendelt, aki által a világokat is megteremtette; 3 Ki dicsőségének fénye és személyének kifejezett képmása lévén, és mindent fenntartott hatalmának szavával, amikor egymaga megtisztította bűneinket, leült a Felség jobbjára a magasságban; 4 Sokkal jobbá lett az angyaloknál, mivel örökségül jobb nevet kapott, mint ők. 5 Mert az angyalok közül melyiknek mondta valaha: Te vagy az én Fiam, ma szültelek téged? És ismét, én leszek neki Atyja, és ő lesz nekem Fiam? 6 És ismét, amikor beviszi az elsőszülöttet a világba, ezt mondja: És imádják őt az Isten minden angyalai. 7 Az angyalokról pedig ezt mondja: A ki az ő angyalait szellemekké, és szolgáit tűzlánggá teszi. 8 A Fiúnak pedig azt mondja: A te trónod, ó Isten, örökkön-örökké; az igazság pálcája a te országod pálcája. 9 Szeretted az igazságot, és gyűlölöd a hamisságot; azért az Isten, a te Istened, felkent téged az öröm olajával, mint társaidat. 10 És: Te, Uram, kezdetben megalapoztad a földet; és az egek a te kezed művei: 11 Elpusztulnak; de te maradsz; és mindnyájan megöregednek, mint a ruha; 12 És mint ruhát hajtsd össze őket, és megváltoznak; de te ugyanaz vagy, és a te éveid nem fogynak el. 13 De az angyalok közül melyiknek mondta bármikor: Ülj az én jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem? 14 Hát nem mindannyian szolgáló szellemek, akik azért küldettek, hogy szolgáljanak azoknak, akik az üdvösség örökösei lesznek? 2. FEJEZET 1 Ezért jobban oda kell figyelnünk a hallottakra, nehogy eltévedjenek. 2 Mert ha az angyalok által mondott beszéd szilárd volt, és minden törvényszegés és engedetlenség igazságos jutalmat kapott; 3 Hogyan menekülhetünk meg, ha elhanyagoljuk ezt a nagy üdvösséget? amelyet kezdetben az Úr kezdett beszélni, és megerősített nekünk azok, akik hallották őt; 4 Az Isten is bizonyságot tesz róluk jelekkel és csodákkal, és különféle csodákkal és a Szentlélek ajándékaival, saját akarata szerint? 5 Mert nem az angyaloknak vetette alá az eljövendő világot, amelyről beszélünk. 6 De valaki egy helyen bizonyságot tett, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla? vagy embernek fia, hogy meglátogatod őt? 7 Kissé alacsonyabbra tetted őt az angyaloknál; dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg, és kezed munkái fölé helyezted őt.
148
8 Mindent a lába alá vetettél. Mert azáltal, hogy mindent uralma alá vetett, nem hagyott hátra semmit, ami ne lett volna alávetve. De most még nem látunk mindent alávetni. 9 De látjuk Jézust, aki egy kicsit alacsonyabbra lett az angyaloknál a halál elszenvedésére, dicsőséggel és tisztességgel megkoronázva; hogy Isten kegyelméből minden emberért megízlelje a halált. 10 Mert az lett, akiért minden és aki által van minden, hogy sok fiút dicsőségre hozott, hogy üdvösségük vezérét a szenvedések által tökéletessé tegye. 11 Mert a megszentelő és a megszenteltek mind egyek, ezért nem szégyelli őket testvéreknek nevezni, 12 Mondván: Hirdetni fogom nevedet testvéreimnek, a gyülekezet közepén dicséretet énekelek neked. 13 És ismét, én benne bízom. És ismét: Íme én és a gyermekek, akiket Isten adott nekem. 14 Mivel tehát a gyermekek húsból és vérből részesülnek, ő maga is részt vett ezekben; hogy a halál által elpusztítsa azt, akinek a halál hatalma volt, vagyis az ördögöt; 15 És szabadítsd meg azokat, akik a halálfélelem miatt egész életükben rabságnak voltak kitéve. 16 Mert bizony nem vette magára az angyalok természetét; de magára vette Ábrahám magját. 17 Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas és hűséges főpap lehessen az Istennel kapcsolatos dolgokban, hogy engesztelődést szerezzen a nép bűneiért. 18 Mert mivel ő maga is kísértést szenvedett, segíthet a kísértetteknek. 3. FEJEZET 1 Ezért, szent atyámfiai, részesei a mennyei elhívásnak, tekintsetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra; 2 Ki hű volt ahhoz, aki őt kijelölte, mint Mózes is hűséges volt egész házában. 3 Mert ezt az embert nagyobb dicsőségre tartották méltónak Mózesnél, mivel annak, aki a házat építi, nagyobb a becsülete, mint a háznak. 4 Mert minden házat valaki épít; de aki mindent felépített, az Isten. 5 És Mózes hűséges volt egész házában, mint szolga, hogy bizonyságot tegyen azokról a dolgokról, amiket ezután kell beszélni; 6 Krisztus pedig mint fia a maga háza felett; kinek a háza vagyunk, ha mindvégig szilárdan megtartjuk a remény bizodalmát és örvendezését. 7 Ezért (amint a Szentlélek mondja: Ha ma halljátok az ő szavát, 8 Ne keményítsétek meg szíveteket, mint az ingerléskor, a kísértés napján a pusztában. 9 Amikor a ti atyáitok kísértettek engem, megpróbáltak engem, és negyven esztendeig látták tetteimet. 10 Ezért elszomorodtam ama nemzedék miatt, és azt mondtam: Szívükben mindig tévednek; és nem ismerték az én útjaimat. 11 Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be nyugalomba.) 12 Vigyázzatok atyámfiai, nehogy egyikőtökben a hitetlenség gonosz szíve elszakadjon az élő Istentől.
Héberek
5. FEJEZET
13 De buzdítsátok egymást naponta, míg a mai napnak neveztetik; nehogy egyikőtök is megkeményüljön a bűn álnoksága miatt. 14 Mert Krisztus részeseivé lettünk, ha bizodalmunk kezdetét mindvégig szilárdan megtartjuk; 15 Míg azt mondják: Ha ma halljátok az ő szavát, meg ne keményítsétek szíveteket, mint az ingerléskor. 16 Mert némelyek, mikor meghallották, felbosszantották, de nem mindaz, a ki Mózes által jött ki Egyiptomból. 17 De kivel szomorkodott negyven évig? nem azokkal volt-e, akik vétkeztek, akiknek teteme a pusztában esett? 18 És kinek esküdött meg, hogy nem mennek be az ő nyugalmába, hanem azoknak, akik nem hisznek? 19 Látjuk tehát, hogy hitetlenség miatt nem mehettek be. 4. FEJEZET 1 Féljünk tehát, nehogy az ő nyugalmába való bejutás ígérete maradt ránk, nehogy valaki közületek megszegje azt. 2 Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, és nekik is; de a hirdetett ige nem használt nekik, mert nem keveredett hittel azokban, akik azt hallották. 3 Mert mi, akik hittünk, bemegyünk a nyugalomba, amint megmondta: Amint megesküdtem haragomban, ha bemennek az én nyugodalmamba, jóllehet a cselekedetek befejezettek a világ kezdetétől fogva. 4 Mert a hetedik napon egy helyen így szólt: És megpihent Isten a hetedik napon minden cselekedetétől. 5 És ezen a helyen ismét, ha bemennek az én nyugalmamba. 6 Mivel tehát marad, hogy némelyeknek be kell menniük, és akiknek először hirdették, nem hitetlenség miatt mentek be. 7 Ismét korlátoz egy napot, mondván Dávidban: Ma, oly hosszú idő után; amint mondják: Ha ma halljátok az ő szavát, ne keményítsétek meg szíveteket. 8 Mert ha Jézus nyugalmat adott volna nekik, akkor nem beszélt volna később más napról. 9 Marad tehát nyugalom Isten népének. 10 Mert aki bement az ő nyugalmába, az is abbahagyta a maga cselekedeteit, ahogyan Isten az övéitől. 11 Igyekezzünk tehát bemenni ebbe a nyugalomba, nehogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példája szerint járjon. 12 Mert az Isten igéje éles és hatalmas, és élesebb minden kétélű kardnál, áthatol egészen a lélek és a lélek, az ízületek és a velő szétválasztásáig, és a szív gondolatainak és szándékainak megítélője. 13 Nincs olyan teremtmény sem, amely ne lenne látható az ő szemei előtt, hanem minden meztelen és megnyílik annak szemei előtt, akivel dolgunk van. 14 Mivel tehát van egy nagy főpapunk, aki átment az egekbe, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. 15 Mert nincs főpapunk, akit meg ne tudna érinteni a mi erőtlenségeink; de mindenben megkísértett, mint mi is, de bűn nélkül. 16 Menjünk tehát bátran a kegyelem trónjához, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk segítségünkre, amikor szükség van rá.
149
1 Mert minden főpap, akit az emberek közül kivesznek, az emberekért van felszentelve az Istenre vonatkozó dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. 2 Ki könyörülhet a tudatlanokon és azokon, akik eltávolodnak; ezért őt magát is a fogyatékosság veszi körül. 3 Emiatt pedig a népért, úgy önmagáért is áldoznia kell a bûnökért. 4 És ezt a tiszteletet senki sem veszi fel magának, hanem az, akit Isten elhívott, mint Áron. 5 Így Krisztus sem dicsőítette magát, hogy főpap legyen; de aki ezt mondta neki: Te vagy az én Fiam, ma szültelek téged. 6 Amint egy másik helyen is mondja: Te pap vagy mindörökké Melkisédek rendje szerint. 7 Ki az ő testének napjaiban, amikor erős kiáltással és könnyekkel imádkozott és könyörgött annak, aki megmenthette őt a haláltól, és meghallgattatott abban, hogy félt; 8 Noha Fiú volt, az elszenvedett dolgok által megtanulta az engedelmességet; 9 És miután tökéletessé lett, örök üdvösség szerzőjévé vált mindazok számára, akik engedelmeskednek neki; 10 Melkisédek rendje szerint főpapnak hívta Isten. 11 A kiről sok mondanivalónk van, és nehéz kimondani, mert tompák vagytok a hallásra. 12 Mert amikor egy ideig tanítóknak kell lennetek, szükségetek van arra, hogy újra megtanítsanak titeket, amelyek Isten beszédeinek első tantételei; és olyanokká lettek, akiknek tejre van szükségük, és nem erős húsra. 13 Mert mindenki, aki tejet használ, oktalan az igazság beszédében, mert kisded. 14 De az erős táplálék a nagykorúaké, még azoké is, akiknek az érzékük meg van gyakorolva a jó és a rossz megkülönböztetésére. 6. FEJEZET 1 Ezért elhagyva Krisztus tanításának alapelveit, haladjunk a tökéletesség felé; nem rakva újra alapjait a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek, 2 A keresztelésről, a kézrátételről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításról. 3 És ezt megtesszük, ha Isten megengedi. 4 Mert lehetetlen azoknak, akik egykor megvilágosodtak, megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek, 5 És megízleltétek Isten jó beszédét és az eljövendő világ hatalmait, 6 Ha elesnek, újítsd meg őket a megtérésre; látván, hogy újra keresztre feszítik maguknak az Isten Fiát, és nyíltan megszégyenítik. 7 Mert a föld, amely iszik a rá zúduló esőben, és olyan gyógynövényeket terem, amelyek megfelelnek azoknak, akik által kikészítik, áldást nyer Istentől. 8 De ami tövist és tövist terem, az meg van vetve, és közel van az átokhoz; amelynek a végét elégetni kell.
Héberek
9 De szeretteim, jobb dolgokról vagyunk meggyőződve tőletek, és az üdvösséget kísérő dolgokról, noha így beszélünk. 10 Mert nem igazságtalan az Isten, hogy megfeledkezzen a ti munkátokról és a szeretet fáradozásáról, amelyet az ő neve iránt tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok. 11 És azt kívánjuk, hogy mindegyikőtök ugyanazt a szorgalmat tanúsítsa a remény teljes bizonyossága érdekében mindvégig: 12 Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket. 13 Mert amikor Isten ígéretet tett Ábrahámnak, mivel nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött, 14 Mondván: Bizony, áldással megáldalak, és megsokasodva megsokasítalak. 15 És így, miután türelmesen kitartott, megkapta az ígéretet. 16 Mert bizony az emberek a nagyobbra esküsznek, és a megerõsítésre való eskü nékik minden viszálynak vége. 17 Ahol Isten bőségesebben meg akarta mutatni az ígéret örököseinek tanácsának megváltoztathatatlanságát, esküvel megerősítette azt: 18 Hogy két megváltoztathatatlan dolog által, amelyekben Istennek lehetetlen volt hazudnia, erős vigasztalásban részesüljünk, akik menedékért menekültünk, hogy megragadhassuk az előttünk lévő reményt: 19 Amely reménységünk a lélek horgonyaként, szilárd és szilárd, és amely behatol a fátyol belsejébe; 20 Ahová bement nekünk az előfutár, ott Jézus, Melkisédek rendje szerint örökre főpap lett. 7. FEJEZET 1 Ennek a Melkisédeknek, Sálem királyának, a Felséges Isten papjának, aki találkozott Ábrahámmal, aki visszatért a királyok lemészárlásából, és megáldotta őt; 2 Akinek Ábrahám is adott mindennek tizedét; először értelmezés szerint az igazság királya, majd azután Sálem királya is, ami a béke királya; 3 Apa nélkül, anya nélkül, leszármazás nélkül, nincsen sem napok kezdete, sem élet vége; hanem hasonlóvá az Isten Fiához; állandóan egy pap tartózkodik. 4 Most pedig gondold meg, milyen nagy volt ez az ember, akinek még Ábrahám pátriárka is odaadta a zsákmány tizedét. 5 És bizony azoknak, akik Lévi fiai közül valók, akik megkapják a papi hivatalt, megvan a parancsuk, hogy a törvény szerint vegyenek tizedet a néptől, vagyis a testvéreiktől, még ha Ábrahám ágyékából származnak is. : 6 De aki nem tőlük számít, tizedet kapott Ábrahámtól, és megáldotta azt, akinek az ígéretei voltak. 7 És minden ellentmondás nélkül, minél kevesebbet áldanak meg a jobbak. 8 És itt a haldoklók tizedet kapnak; de ott fogadja azokat, akikről tanúbizonyság van, hogy él. 9 És amint mondhatom, Lévi is, aki tizedet vesz, Ábrahámban fizette a tizedet. 10 Mert még apja ágyékában volt, amikor Melkisédek találkozott vele. 11 Ha tehát a lévita papság által lett volna a tökéletesség (mert ez alatt kapta a nép a törvényt), mi szükség volt még
arra, hogy más pap Melkisédek rendje szerint keljen fel, és ne Áron rendje szerint hívják? 12 A papság megváltoztatása miatt szükségszerűen a törvényt is meg kell változtatni. 13 Mert akiről ezeket mondják, az egy másik törzshez tartozik, amelyből senki sem járt az oltár előtt. 14 Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából származott; mely törzsről Mózes semmit sem beszélt a papságról. 15 És még sokkal nyilvánvalóbb, hogy Melkisédek hasonlatossága után más pap támad, 16 Aki nem a testi parancsolat törvénye szerint lett teremtve, hanem a végtelen élet ereje szerint. 17 Mert bizonyságot tesz: Te pap vagy mindörökké Melkisédek rendje szerint. 18 Mert valóban megtörténik az előbbi parancsolat gyengesége és haszontalansága miatt. 19 Mert a törvény semmit sem tett tökéletessé, hanem a jobb reménység behozatala; mellyel közeledünk Istenhez. 20 És amennyiben nem eskü nélkül tették pappá: 21 (Mert azokat a papokat eskü nélkül tették, de ezt esküvel az, aki ezt mondta neki: Megesküdött az Úr, és nem bánja meg: Te pap vagy mindörökké Melkisédek rendje szerint.) 22 Ennyivel Jézus biztossá tett egy jobb végrendeletet. 23 És valóban sokan voltak papok, mert nem engedték meg nekik, hogy megmaradjanak a halál miatt. 24 De ennek az embernek, mivel örökké megmarad, változhatatlan papsága van. 25 Ezért azokat is mindvégig megmentheti, a kik általa Istenhez mennek, mert mindig él, hogy közbenjárjon értük. 26 Mert ilyen főpap lettünk, aki szent, ártalmatlan, tisztátalan, a bűnösöktől elkülönült, és az egeknél magasabb; 27 Kinek nem kell mindennap áldozatot áldoznia, mint azoknak a főpapoknak, először a maga bűneiért, majd a nép bűneiért; 28 Mert a törvény az erőtlen embereket főpapokká teszi; de az eskü beszéde, amely a törvény óta volt, a Fiúvá teszi, aki felszenteltetett mindörökké. 8. FEJEZET 1 Az elmondottak összege pedig: Ilyen főpapunk van, aki a felség trónjának jobbján ül a mennyben; 2 A szentély szolgája és az igazi hajlék, amelyet az Úr állított fel, és nem ember. 3 Mert minden főpap arra van rendelve, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be; ezért szükséges, hogy ennek az embernek is legyen valami áldozata. 4 Mert ha a földön lenne, nem lenne pap, mert vannak papok, akik a törvény szerint ajándékokat ajánlanak fel. 5 Kik a mennyei dolgok példáját és árnyékát szolgálják, ahogyan Mózest figyelmeztette az Isten, amikor a hajlékot készült készíteni; 6 Most azonban kiválóbb szolgálatot szerzett, mennyivel jobb szövetség közbenjárója is, amely jobb ígéretekre épült. 7 Mert ha az első szövetség hibátlan lett volna, akkor nem kellett volna helyet keresni a másodiknak. 8 Mert hibát talált bennük, ezt mondja: Íme, eljönnek a napok, azt mondja az Úr, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával.
150
Héberek
9 Nem a szövetség szerint, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről; mert nem maradtak meg az én szövetségemben, és nem tekintettem rájuk, azt mondja az Úr. 10 Mert ez az a szövetség, amelyet kötök Izráel házával azon napok után, azt mondja az Úr; Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom, és Istenük leszek, ők pedig népemké. 11 És ne tanítsa mindenki az ő felebarátját, és mindenki a testvérét, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert mindenki ismer engem, kicsinytől a legnagyobbig. 12 Mert irgalmas leszek hamisságukra, és nem emlékezem többé bűneikről és álnokságaikról. 13 Amikor ezt mondja: Új szövetség, az elsőt régivé tette. Most, ami elmúlik és megöregszik, készen áll, hogy eltűnjön.
15 És ezért ő az újszövetség közbenjárója, hogy az elhívottak elnyerjék az örök örökség ígéretét a halál által, az első szövetségben levő vétkek megváltására. 16 Mert ahol végrendelet van, ott az örökhagyó halálának is meg kell történnie. 17 Mert a végrendeletnek ereje van az emberek halála után, különben nem lesz ereje, amíg az örökhagyó él. 18 Ezért az első testamentumot sem szentelték fel vér nélkül. 19Mert amikor Mózes minden előírást elmondott az egész népnek a törvény szerint, borjak és kecskék vérét vette vízzel, skarlátvörös gyapjúval és izsóppal, és meghintette a könyvet és az egész népet, 20 Mondván: Ez a szövetség vére, amelyet Isten rendelt néktek. 21 És meghintette vérrel a hajlékot és a szolgálat minden edényét. 22 És majdnem minden a törvény által vérrel van megtisztítva; és vérontás nélkül nincs remisszió. 23 Ezért szükséges volt, hogy a mennyei dolgok mintáit ezekkel tisztítsák meg; hanem maguk a mennyei dolgok ezeknél jobb áldozatokkal. 24 Mert Krisztus nem ment be a kézzel készített szentélyekbe, amelyek az igazak alakjai; hanem magába a mennyországba, hogy megjelenjen értünk az Isten színe előtt: 25 Azt sem, hogy gyakran áldozza magát, amint a főpap minden évben bemegy a szent helyre mások vérével; 26 Mert akkor sokszor kellett szenvednie a világ megalapítása óta, de most egyszer a világ végén megjelent, hogy önmaga áldozatával eltörölje a bûnt. 27 És amint az embereknek egyszer meg van rendelve, hogy meghaljanak, de azután az ítélet: 28 Krisztust tehát egykor felajánlották, hogy sokak bûnét hordozza; és azoknak, akik őt keresik, megjelenik másodszor is bűn nélkül üdvösségre.
9. FEJEZET 1 Akkor bizony az első szövetségnek voltak az isteni szolgálat szertartásai és egy világi szentély. 2 Mert ott volt egy sátor; az első, amelyben volt a gyertyatartó, az asztal és a pálmakenyér; amelyet szentélynek neveznek. 3 A második fátyol után pedig a hajlék, amelyet a legszentebbnek neveznek; 4 A melyben volt az arany tömjénező, és a frigyláda, köröskörül arannyal beborítva, amelyben volt az arany edény, amelyben manna volt, és Áron rúdja, amely rügyezett, és a szövetség táblái. 5 És fölötte a dicsõség kerubjai, a melyek beárnyékolják az irgalmasszéket; amiről most nem beszélhetünk különösebben. 6 Amikor ezek a dolgok így el voltak rendelve, a papok mindig bementek az első hajlékba, hogy végezzék Isten szolgálatát. 7 A másodikba pedig a főpap egyedül ment be minden évben egyszer, nem vér nélkül, amelyet feláldozott magáért és a nép tévedéséért. 8 A Szentlélek ez azt jelenti, hogy a mindenek szentjébe vezető út még nem jelent meg, miközben az első hajlék még állt: 9 Amely az akkori időnek egy alakja volt, amelyben ajándékokat és áldozatokat is ajánlottak fel, amelyek nem tudták tökéletessé tenni azt, aki a szolgálatot teljesítette, ami a lelkiismeretet illeti; 10 Amelyek csak az ételekben és italokban, a különféle mosakodásokban és a testi szertartásokban voltak, amelyeket a reformáció idejéig szabtak rájuk. 11 Krisztus pedig a jövendõ jó dolgok fõpapja lévén, egy nagyobb és tökéletesebb hajlék által, amely nem kézzel készült, vagyis nem ebbõl az épületbõl; 12 Sem kecskék, sem borjak vére által, hanem saját vére által ment be egyszer a szent helyre, örök váltságot szerzett nekünk. 13 Mert ha a bikák és kecskék vére és a tisztátalanokat meghintő üszők hamvai a test megtisztítására szentelnek. 14 Mennyivel inkább tisztítja meg a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy az élő Istennek szolgáljatok Krisztusnak vére, aki az örökkévaló Lélek által szeplőtelenül felajánlotta magát Istennek?
10. FEJEZET 1 Mert a törvénynek, amelynek az eljövendő jónak árnyéka van, és nem maga a dolgok képe, sohasem tudja azokkal az áldozatokkal, amelyeket évről évre felhoztak, folyamatosan tökéletessé tenni a hozzá érkezőket. 2 Mert hát nem szűntek volna meg felajánlani őket? mert az egyszer megtisztított imádóknak nem kellett volna többé lelkiismeretük a bűnöktől. 3 De ezekben az áldozatokban minden évben újra megemlékeznek a bűnökről. 4 Mert nem lehetséges, hogy a bikák és bakok vére elvegye a bűnöket. 5 Ezért, amikor a világba jön, azt mondja: Áldozatot és áldozatot nem akarsz, de testet készítettél nekem. 6 Az égőáldozatokban és a bûnért való áldozatokban nem volt kedved. 7 Akkor azt mondtam: Íme, eljövök (a könyv kötetében rólam van megírva), hogy megtegyem a te akaratodat, ó Isten. 8 Feljebb, amikor ezt mondta: Áldozatot és áldozatot, égõáldozatot és bûnért való áldozatot nem akartál, és nem is volt kedved abban; amelyeket a törvény kínál;
151
Héberek
9 Azután így szólt: Íme, én jövök, hogy megtegyem a te akaratodat, Istenem. Elveszi az elsőt, hogy megerősítse a másodikat. 10 Amely akarat által szenteltetünk meg Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra. 11 És minden pap ott áll naponta, szolgálva és sokszor ugyanazokat az áldozatokat bemutatva, amelyek soha nem vehetik el a bűnöket. 12 De ez az ember, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bûnökért mindörökké, leült az Isten jobbjára; 13 Mostantól kezdve várja, hogy ellenségei zsámolyává váljanak. 14 Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket. 15 Amiről a Szentlélek is tanúnk van, mert miután az előbb megmondta: 16 Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok után, azt mondja az Úr: Szívükbe adom törvényeimet, és az ő elméjükben írom le azokat; 17 És nem emlékezem többé bűneikre és gonoszságaikra. 18 Ahol pedig ezeknek bocsánata van, ott nincs többé bûnért való áldozat. 19 Legyen tehát bátorságom, atyámfiai, Jézus vére által bemenni a szentségbe, 20 Új és élő úton, amelyet nekünk szentelt, a fátyol, vagyis az ő teste által; 21 És legyen főpap az Isten háza felett; 22 Közeledjünk igaz szívvel a hit teljes bizonyosságában, szívünket meghintve a gonosz lelkiismerettől, testünket pedig tiszta vízzel megmosva. 23 Tartsuk meg hitünk megvallását tántorgás nélkül; (mert hűséges, aki megígérte;) 24 És tekintsünk egymásra, hogy szeretetre és jó cselekedetekre buzdítsuk: 25 Nem hagyván el az egybegyűlést, amint némelyek szokása van; hanem egymást buzdítva, és annál inkább, amint látjátok közeledni a napot. 26 Mert ha szándékosan vétkezünk, miután elnyertük az igazság ismeretét, akkor nem marad többé áldozat a bűnökért, 27 Hanem az ítélet félelmetes várakozása és a lángoló harag, amely megemészti az ellenségeket. 28 Aki megvetette Mózes törvényét, irgalom nélkül halt meg két vagy három tanúságtétel mellett. 29 Gondoljátok fel, mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki az Isten Fiát taposta, és annak a szövetségnek a vérét, amellyel megszentelték, szentségtelennek tartotta, és az Isten Fiát tette. A kegyelem szelleme? 30 Mert ismerjük azt, aki ezt mondta: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, azt mondja az Úr. És ismét: az Úr ítéli meg népét. 31 Félelmetes dolog az élő Isten kezébe kerülni. 32 De emlékeztessétek az egykori napokat, amelyekben, miután megvilágosítottatok, a megpróbáltatások nagy harcát álltátok ki; 33 Részben, miközben szemlélővé tettetek mind a szidalmak, mind a szenvedések által; részben pedig, miközben társai lettetek azoknak, akik annyira használtak. 34 Mert megkönyörültetek rajtam az én kötelékeimben, és örömmel vettétek a ti javaitok elpusztítását, tudván magatokban, hogy jobb és maradandó vagyonotok van a mennyben.
35 Ne vessétek el tehát bizalmatokat, melynek nagy jutalma van. 36 Mert türelemre van szükségetek, hogy miután teljesítitek Isten akaratát, elnyerjétek az ígéretet. 37 Mert még egy kevés idő, és eljön, aki eljön, és nem késik. 38 Az igaz pedig hitből él; de ha valaki meghátrál, nem gyönyörködik benne lelkem. 39 De mi nem azok közé tartozunk, akik visszahúzódnak a veszedelembe; hanem azoké, akik hisznek, a lélek üdvösségére. 11. FEJEZET 1 A hit pedig a remélt dolgok lényege, a nem látott dolgok bizonyítéka. 2 Mert ez által a vének jó hírt szereztek. 3 A hit által értjük meg, hogy a világokat Isten igéje szabta meg, így a láthatók nem a láthatókból keletkeztek. 4 Hit által mutatott be Ábel az Istennek kitűnőbb áldozatot, mint Káin, mellyel bizonyságot nyert arról, hogy igaz, Isten tanúbizonyságot tett az ő ajándékairól, és azáltal, hogy meghalt, még beszél. 5 Hit által lett Énók elfordítva, hogy ne lásson halált; és nem találták meg, mert az Isten fordította őt; 6 De hit nélkül lehetetlen tetszeni neki, mert aki Istenhez megy, hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt szorgalmasan keresik. 7 Hit által Noé, miután figyelmeztette Istent a még nem látott dolgokra, megindult a félelemtől, bárkát készített háza megmentésére; mellyel elítélte a világot, és örököse lett a hit által való igazságnak. 8 Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökségül kapott; és kiment, nem tudván, hová megy. 9 Hit által tartózkodott az ígéret földjén, mint egy idegen országban, sátorokban lakott Izsákkal és Jákóbbal, az ígéret örököseivel. 10 Mert olyan várost várt, amelynek alapjai vannak, és amelynek építője és alkotója Isten. 11 Hit által nyert erőt Sára is a magvak meghozatalához, és gyermeket szült, amikor már túl volt, mert hűségesnek ítélte azt, aki megígérte. 12 Ezért egyből is származott, és olyan jó, mint halott, annyi, mint az ég csillagainak sokasága, és mint a homok, amely a tenger partján van, megszámlálhatatlan. 13 Ezek mind hitben haltak meg, nem kapták meg az ígéreteket, hanem látták őket messziről, és meggyőződtek róluk, és átölelték őket, és megvallották, hogy idegenek és zarándokok a földön. 14 Mert akik ilyeneket mondanak, világosan kijelentik, hogy hazát keresnek. 15 És valóban, ha emlékeztek volna arra az országra, ahonnan kijöttek, talán lett volna lehetőségük visszatérni. 16 Most azonban jobb hazát kívánnak, vagyis mennyet; azért nem szégyelli Isten, hogy Istenüknek nevezzék, mert várost készített nekik. 17 Hit által ajánlotta fel Ábrahám, amikor megpróbálták, Izsákot, aki pedig megkapta az ígéreteket, egyszülött fiát ajánlotta fel, 18 Akiről azt mondták: Izsákban fogják a te magodat nevezni:
152
Héberek
19 Azt mondván, hogy Isten fel tudta őt támasztani, még a halálból is; ahonnan szintén alakban kapta. 20 Hit által áldotta Izsák Jákóbot és Ézsaut az eljövendő dolgokkal kapcsolatban. 21 Hit által áldotta meg Jákób, amikor haldoklott, József mindkét fiát; és botja hegyére támaszkodva imádta. 22 Hittel emlegette József, mikor meghalt, Izráel fiainak távozását; és parancsot adott a csontjairól. 23 Hit által volt Mózes, a mikor megszületett, három hónapig elrejtve a szülei elől, mert látták, hogy helyes gyermek; és nem féltek a király parancsától. 24 Hit által nem akarta Mózes, mikor nagykorú lett, hogy a Faraó leányának fiának nevezzék. 25 Inkább úgy döntöttek, hogy Isten népével együtt szenvednek nyomorúságban, mint hogy egy ideig élvezzék a bűn örömeit; 26 A Krisztus gyalázatát nagyobb gazdagságnak tartván, mint az egyiptomi kincseket, mert tekintett a jutalom megtérítésére. 27 Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félve a király haragjától, mert úgy bírta, mint aki láthatatlant lát. 28 Hit által tartotta meg a páskhát és a vérrel való hintést, hogy az elsőszülötteket elpusztító ne érintse meg őket. 29 Hit által mentek át a Vörös-tengeren, mint a szárazon, és megfulladtak az egyiptomiak, akik igyekeztek megtenni. 30 Hit által omlottak le Jerikó falai, miután mintegy hét napig körülzárták őket. 31 Hit által nem veszett el Ráháb parázna a nem hívõkkel együtt, amikor békével fogadta a kémeket. 32 És mit mondjak még? mert nem az idő, hogy beszéljek Gedeonról, Bárákról, Sámsonról és Jefteről; Dávidról, Sámuelről és a prófétákról is: 33 Kik hit által birodalmakat hódítottak meg, igazságot műveltek, ígéreteket szereztek, oroszlánok száját bezárták, 34 Eloltották a tűz erőszakát, megmenekültek a kard élétől, gyengeségükből megerősödtek, vitézek lettek a harcban, menekülésre fordították az idegenek seregeit. 35 Az asszonyok feltámasztották halottaikat, másokat pedig megkínoztak, nem fogadták el a szabadulást; hogy jobb feltámadásban részesüljenek: 36 Másokat pedig kegyetlen gúnyok és korbácsolások, sőt még kötelékek és bebörtönzések is megpróbáltak: 37 Megkövezték, szétfűrészelték, megkísértették, karddal ölték meg őket, bárány- és kecskebőrben vándoroltak; nincstelen, sanyargat, meggyötört; 38 (Akikre nem volt méltó a világ:) vándoroltak a sivatagokban és a hegyekben, és a föld barlangjaiban és barlangjaiban. 39 És ezek mind, miután hit által jó hírt szereztek, nem kapták meg az ígéretet: 40 Isten valamivel jobbat készített nekünk, hogy nélkülünk tökéletessé ne váljanak.
3 Mert gondoljátok meg azt, aki eltűrte a bûnösök ilyen ellentétét önmaga ellen, nehogy elfáradjatok és elájuljatok elmétekben. 4 Még nem álltatok ellen vérig, és a bűn ellen küzdöttetek. 5 És elfelejtetted a buzdítást, amely úgy szól hozzád, mint a gyermekekhez: Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne fáradj el, amikor megdorgál tőled. 6 Mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz minden fiút, akit befogad. 7 Ha eltűritek a fenyítést, úgy bánik veletek az Isten, mint a fiakkal; mert melyik fiú az, akit az apa nem fenyít? 8 Ha pedig fenyítés nélkül vagytok, amelyben mindenki részesedik, akkor gazemberek vagytok, és nem fiak. 9 Ezenkívül voltak a mi testünkből származó atyáink, akik megvigasztaltak minket, és tiszteltük őket: nem engedelmeskednénk-e inkább a lelkek Atyjának, és élnénk? 10 Mert bizony néhány napig fenyítettek minket kedvük szerint; hanem ő a mi hasznunkra, hogy részesei legyünk az ő szentségében. 11 Most pedig semmiféle fenyítés nem látszik örömtelinek, hanem bántónak; de azután meghozza az igazság békés gyümölcsét azoknak, akiket gyakorolnak. 12 Emeljétek fel tehát a lelógó kezeket és az erőtlen térdeket; 13 És tegyetek egyenes ösvényeket lábaitoknak, hogy a sánta el ne térjen az útról; de inkább gyógyuljon meg. 14 Kövessétek a békességet minden emberrel és a szentséget, amely nélkül senki sem láthatja az Urat. 15 Szorgalmasan ügyelve, hogy valaki el ne hagyja az Isten kegyelmét; nehogy a keserűség bármely gyökere megzavarjon benneteket, és ezáltal sokan megfertőződjenek; 16 Nehogy olyan parázna vagy gyalázatos legyen, mint Ézsau, aki egy falat ételért eladta elsőszülöttségi jogát. 17 Mert tudjátok, hogy azután, amikor örökölte volna az áldást, elvetették, mert nem talált helyet a megtérésnek, bár könnyek között kereste. 18 Mert nem az érinthető és tűzzel égetett hegyhez jöttetek, sem a sötétséghez, sem a sötétséghez és a viharhoz, 19 És a trombita hangja és a szavak hangja; a kik ezt a hangot hallották, könyörögtek, hogy többé ne mondják ki nekik ezt az igét: 20 (Mert nem tudták elviselni, amit parancsoltak, és ha vadállat érinti a hegyet, megkövezzék, vagy nyíllal szúrják át. 21 És olyan szörnyű volt a látvány, hogy Mózes ezt mondta: Nagyon félek és reszketek. 22 Ti pedig a Sion hegyéhez jöttetek, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok számtalan seregéhez, 23 Az elsőszülöttek gyülekezetének és gyülekezetének, amelyek meg vannak írva a mennyben, és Istennek, mindenek Bírájának, és a tökéletessé lett igaz emberek szellemeinek, 24 És Jézushoz, az új szövetség közbenjárójához, és a meghintés véréhez, aki jobbat mond, mint Ábelé. 25 Vigyázzatok, hogy meg ne utasítsátok azt, aki beszél. Mert ha azok nem menekültek meg, akik megtagadták azt, aki a földön szólt, sokkal inkább mi sem menekülünk meg, ha elfordulunk attól, aki a mennyből beszél.
12. FEJEZET 1Mivel tehát minket is körülvesz a tanúk nagy felhője, tegyünk félre minden súlyt, és a minket oly könnyen sújtó bűnt, és fussuk meg türelemmel az előttünk álló versenyt, 2 Jézusra tekintve, aki hitünk szerzője és bevégzője; aki az eléje állított örömért elviselte a keresztet, megvetve a szégyent, és leült az Isten trónjának jobbjára.
153
Héberek
26 Kinek hangja akkor megrendítette a földet, de most megígérte, mondván: Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is. 27 És ez a szó: még egyszer, a megrendültek eltávolítását jelenti, mint a teremtetteket, hogy a megrendíthetetlenek megmaradjanak. 28 Ennélfogva megingathatatlan országot kapunk, legyen kegyelmünk, amely által kedvesen szolgálhatunk Istennek áhítattal és istenfélelemmel. 29 Mert a mi Istenünk emésztő tűz.
22 És kérlek titeket, atyámfiai, viseljétek el a buzdító szót, mert kevés szóban írtam néktek levelet. 23 Tudjátok meg, hogy a mi testvérünk, Timóteus szabadon van; akivel, ha rövidesen jön, találkozunk. 24 Köszöntsétek mindazokat, akik uralkodnak felettetek, és minden szentet. Olaszországból köszönnek. 25 Kegyelem mindnyájatokkal. Ámen.
13. FEJEZET 1 A testvéri szeretet folytatódjon. 2 Ne feledkezz meg az idegenek vendégül látásáról, mert némelyek ez által váratlanul is vendégül láttak angyalokat. 3 Emlékezzetek meg azokról, akik megkötözve vannak, mint velük; és azokat, akik a nyomorúságban szenvednek, mint ti is a testben. 4 A házasság mindenkiben tisztességes, az ágy pedig tisztátalan, a paráznákat és házasságtörőket pedig Isten ítéli meg. 5 Legyen szóváltásod mohóság nélkül; és elégedj meg a dolgaiddal, mert azt mondta: Nem hagylak el, és nem hagylak el. 6 Hogy bátran mondhassuk: Az Úr az én segítőm, és nem félek, mit tesz velem az ember. 7 Emlékezzetek meg azokról, akik uralkodnak felettetek, akik az Isten beszédét szólták néktek; 8 Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. 9 Ne ragadtassanak búvárok és furcsa tanítások. Mert jó, ha a szív kegyelemmel erősödik; nem húsokkal, amelyek nem hasznot húztak azoknak, akik ott voltak. 10 Oltárunk van, amelyből nincs joguk enni azoknak, akik a hajlékot szolgálják. 11 Mert azoknak a vadállatoknak a testét, amelyeknek vérét a főpap bűnért viszi a szentélybe, elégetik a táboron kívül. 12 Ezért Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy saját vérével megszentelje a népet. 13 Menjünk hát ki hozzá a táboron kívülre, hordozva az ő gyalázatát. 14 Mert nincs itt maradandó városunk, hanem eljövendőt keresünk. 15 Áldozzuk tehát be az Istennek szüntelenül dicséret áldozatát, vagyis az ő nevét hálálkodó ajkaink gyümölcsét. 16 De a jót cselekedni és szólni ne feledkezz meg, mert az ilyen áldozatokban telik Isten. 17 Engedelmeskedjetek azoknak, akik uralkodnak felettetek, és engedelmeskedjetek, mert vigyáznak a ti lelketekre, mint akiknek számot kell adniuk, hogy örömmel és nem bánattal tegyék azt, mert ez haszontalan néktek. 18 Imádkozzatok érettünk, mert bízunk benne, hogy jó lelkiismeretünk van, mindenben becsületesen akarunk élni. 19 De arra kérlek benneteket, hogy inkább ezt tegyétek, hogy minél hamarabb visszataláljak hozzátok. 20 A békesség Istene, aki felhozta a halálból a mi Urunkat Jézust, a juhok nagy pásztorát az örök szövetség vére által, 21 Tegyetek tökéletessé minden jó cselekedetben, hogy az ő akaratát cselekedjétek, és azt munkáljátok bennetek, ami kedves az ő szemei előtt, Jézus Krisztus által; akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen.
154
James
27 A tiszta és szeplőtelen vallás az Isten és az Atya előtt ez: Meglátogatni az árvákat és özvegyeket nyomorúságukban, és megőrizni magát a világtól. 2. FEJEZET
1. FEJEZET 1 Jakab, Isten és az Úr Jézus Krisztus szolgája, üdvözlettel a tizenkét szétszóródott törzsnek. 2 Testvéreim, tekintsétek teljes örömnek, ha különféle kísértésekbe estek; 3 Tudván ezt, hogy a ti hitetek megpróbáltatása kitartást szerez. 4 De a türelemnek legyen tökéletes munkája, hogy tökéletesek és épek legyetek, semmi híján. 5 Ha valakinek közületek nincs bölcsessége, kérje Istentõl, a ki mindenkinek bõségesen ad, és nem szidalmaz; és megadatik neki. 6 De kérjen hittel, semmi kétség nélkül. Mert aki ingadozik, olyan, mint a tenger hulláma, amit a szél hajt és hány. 7 Mert ne gondolja az ember, hogy bármit is kap az Úrtól. 8 A kettős gondolkodású ember minden útjában ingatag. 9 Örüljön az alacsonyrendű testvér, hogy felmagasztaltatik: 10 A gazdag pedig, hogy megalázott, mert elmúlik, mint a fű virága. 11 Mert a nap már nem kel fel égető hővel, hanem elszáradja a füvet, és lehull a virága, és elvész a divat kegyelme, így a gazdag is elenyészik útjaiban. 12 Boldog ember, aki a kísértést kiállja, mert amikor megpróbálják, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr az őt szeretőknek ígért. 13 Senki ne mondja, ha kísértésbe esik: Isten kísért meg, mert Istent nem lehet gonoszsággal kísérteni, és senkit sem kísért meg. 14 De mindenki kísértésbe esik, ha saját kívánsága elrángatja és elcsábítja. 15 Amikor aztán a kívánság fogan, bűnt szül, és a bűn, ha befejeződik, halált szül. 16 Ne tévedjetek, szeretett testvéreim. 17 Minden jó ajándék és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosság Atyjától száll alá, akinél nincs változás, nincs változásnak árnyéka. 18 Akaratából nemzett minket az igazság igéjével, hogy az ő teremtményeinek zsengéi legyünk. 19 Ezért, szeretett testvéreim, legyen minden ember gyors a hallásra, lassú a beszédre, lassú a haragra. 20 Mert az ember haragja nem az Isten igazságát cselekszi. 21 Vessétek el tehát minden szennyet és szemtelenséget, és fogadjátok szelíden a beleoltott igét, amely megmentheti lelketeket. 22 Ti pedig legyetek az igének cselekvői, és ne csak hallgatói, megtévesztve magatokat. 23 Mert ha valaki hallgatója az igének, és nem cselekvője, hasonló ahhoz az emberhez, aki természetes arcát a pohárban nézi. 24 Mert látja önmagát, és elmegy a maga útján, és azonnal elfelejti, milyen ember volt. 25 De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint, és abban kitart, mivel nem feledékeny hallgató, hanem a munka cselekvője, az az ember áldott lesz az ő tettében. 26 Ha valaki közületek vallásosnak látszik, és nem zabolázza meg nyelvét, hanem saját szívét csalja meg, annak a vallása hiábavaló.
155
1 Testvéreim, ne higgyetek a mi Urunk Jézus Krisztusban, a dicsőség Urában, személyre nézve. 2 Mert ha jön egy ember a gyülekezetedbe aranygyűrűvel, szép ruhában, és jön be egy szegény ember is aljas ruhában; 3 És tiszteljétek azt, aki meleg ruhát visel, és ezt mondjátok neki: Ülj le itt jó helyre; és mondd a szegényeknek: Állj oda, vagy ülj ide a lábam alá! 4 Nem vagytok tehát elfogulatlanok, és a gonosz gondolatok bírái lettetek? 5 Halljátok meg, szeretett atyámfiai, nem választotta-e Isten e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei annak az országnak, amelyet az őt szeretőknek ígért? 6 Ti pedig megvetettétek a szegényeket. A gazdagok nem nyomnak el benneteket, és nem vonnak-e az ítélőszékek elé? 7 Nem káromolják-e azt a méltó nevet, amelyről titeket neveztek? 8 Ha teljesítitek a királyi törvényt az Írás szerint: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat, jól teszed. 9 Ha pedig személyre becsülitek, vétkeztek, és a törvény megszegőiként vagytok meggyőződve. 10 Mert aki az egész törvényt megtartja, de egy ponton vétkezik, az mindenben bűnös. 11 Mert aki ezt mondta: Ne paráználkodj, azt is mondta: Ne ölj! Ha pedig nem követsz el házasságtörést, de ha ölsz, akkor a törvény megszegője leszel. 12 Így beszéljetek, és úgy tegyetek, mint akiket a szabadság törvénye ítél meg. 13 Mert irgalmatlan ítélete lesz, a ki nem tanúsított irgalmat; és az irgalom örvend az ítélet ellen. 14 Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy van hite, és nincsenek cselekedetei? megmentheti őt a hit? 15 Ha egy testvér vagy nővér meztelen, és nélkülözi a mindennapi táplálékot, 16 És monda nékik valaki közületek: Menjetek el békével, melegedjetek és lakjatok jól; mindazonáltal ne adjátok meg nekik azt, ami a testnek szükséges; mi haszna van? 17 Ugyanígy a hit, ha nincsenek cselekedetei, halott, mert egyedül van. 18 Igen, mondhatja az ember: Neked van hited, nekem pedig tetteim: mutasd meg nekem a te hitedet a te cselekedeteid nélkül, és én megmutatom neked az én hitemet az én cselekedeteim által. 19 Te hiszed, hogy egy Isten van; jól cselekszel: az ördögök is hisznek és reszketnek. 20 Tudod-e, hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül halott? 21 Nem cselekedetek által igazult meg Ábrahám, a mi atyánk, amikor feláldozta Izsákot, az ő fiát az oltáron? 22 Látod, hogyan működött a hit az ő cselekedeteivel, és a hit cselekedetei által lett tökéletessé? 23 És beteljesedett az írás, amely ezt mondja: Ábrahám hitt az Istennek, és ezt tulajdonították neki igazságul, és Isten barátjának nevezték. 24 Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csak hitből.
James
25 Ugyanígy a parázna Ráháb is nem tettek-é igazul meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta ki őket? 26 Mert ahogy a test lélek nélkül halott, úgy a hit is halott cselekedetek nélkül. 3. FEJEZET 1 Testvéreim, ne legyetek sok urak, tudván, hogy nagyobb kárhoztatásban lesz részünk. 2 Mert sok mindenben megbotránkoztatunk mindenkit. Ha valaki nem szóval vétkezik, az tökéletes ember, és képes megzabolázni egész testét. 3 Íme, falatokat adunk a lovak szájába, hogy engedelmeskedjenek nekünk; és megfordulunk az egész testükön. 4 Íme, a hajók is, amelyek bár olyan nagyok, és heves szelek hajtják őket, mégis nagyon kicsi koronggal forgatják őket, amerre a helytartó akarja. 5 A nyelv is kicsiny tag, és nagy dolgokkal dicsekszik. Íme, milyen nagy dolgot gyújt egy kis tűz! 6 A nyelv pedig tûz, a gonoszság világa; olyan a nyelv a mi tagjaink között, hogy megfertőzteti az egész testet, és lángra lobbantja a természet útját. és felgyújtják a pokol tüzét. 7 Mert mindenféle vadállat, madarak, kígyó és tengeri állat megszelídült, és az emberiség megszelídítette. 8 De a nyelvet senki sem szelídítheti meg; ez egy rakoncátlan gonosz, tele halálos méreggel. 9 Ezzel áldjuk az Istent, az Atyát; és ezzel átkozunk mi, emberek, akik Isten hasonlatosságára lettek teremtve. 10 Ugyanabból a szájból származik az áldás és az átok. Testvéreim, ezeknek a dolgoknak nem szabad így lennie. 11 Vajon a forrás ugyanoda bocsát ki édes és keserű vizet? 12 Tud-e teremni a fügefa, testvéreim, olajbogyót? vagy szőlő, füge? így egyetlen szökőkút sem adhat egyszerre sós és friss vizet. 13 Ki a bölcs és tudással rendelkező ember közöttetek? hadd mutassa meg cselekedeteit egy jó beszélgetésből bölcsesség szelídségével. 14 De ha keserű irigység és viszály van szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen. 15 Ez a bölcsesség nem felülről száll alá, hanem földi, érzéki, ördögi. 16 Mert ahol irigység és viszály van, ott zűrzavar és minden gonosz cselekedet van. 17 De a felülről való bölcsesség először tiszta, azután békés, szelíd és szelíd, telve irgalmassággal és jó gyümölccsel, elfogulatlan és képmutatás nélküli. 18 Az igazság gyümölcsét pedig békességben vetik el azok, akik békét teremtenek. 4. FEJEZET 1 Honnan vannak közöttetek háborúk és harcok? nem származnak-e még a ti kívánságaitokból, amelyek hadakoznak tagjaitokban? 2 Kívánjátok, és nincsen; ölök, és akartok szerezni, de nem szerezhetitek meg; harcoltok és háborúztok, de nincs, mert nem kéritek. 3 Kértek, de nem kaptok, mert rosszul kéritek, hogy felemészssétek azt kívánságaitokra.
156
4 Ti házasságtörők és házasságtörők, nem tudjátok, hogy a világ barátsága ellenségeskedés Istennel? Aki tehát a világ barátja akar lenni, az Isten ellensége. 5 Azt gondoljátok, hogy az Írás hiába mondja: A bennünk lakozó lélek irigységre vágyik? 6 De több kegyelmet ad. Ezért mondja: Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad. 7 Engedelmeskedjetek tehát Istennek. Állj ellen az ördögnek, és elmenekül előled. 8 Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeteket, ti bűnösök; és tisztítsátok meg szíveteket, ti kételkedők. 9 Nyomorúdjatok, gyászoljatok és sírjatok: nevetésetek gyászba forduljon, örömötök pedig elnehezedéssé. 10 Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felemel titeket. 11 Ne szóljatok rosszat egymásnak, testvéreim. Aki rosszat beszél atyjafiáról, és ítélkezik testvére felett, az a törvényt rontja, és a törvényt ítéli meg; 12 Egy a törvényhozó, aki megmenthet és elpusztíthat: ki vagy te, aki mást ítélsz? 13 Menjetek most, akik azt mondjátok: Ma vagy holnap bemegyünk egy ilyen városba, és ott maradunk egy évig, és veszünk-eladunk, és nyerünk. 14 Míg nem tudjátok, mi lesz holnap. Mert mi az életed? Ez még gőz, amely egy kis ideig megjelenik, majd eltűnik. 15 Mert azt kell mondanod: Ha az Úr akarja, élünk, és ezt vagy azt tesszük. 16 Most pedig örvendeztetek a dicsekvéseiteknek: minden ilyen ujjongás gonosz. 17 Annakokáért, aki tud jót tenni, de nem cselekszi, annak bûne. 5. FEJEZET 1 Most menjetek, ti gazdagok, sírjatok és jajgassatok a rátok eső nyomorúságaitok miatt. 2 Gazdagságod megromlott, és ruháid mocskos. 3 A ti aranyatok és ezüstötök megrongálódott; és azok rozsda tanúja lesz ellened, és megeszi a húsodat, mint a tűz. Kincset halmoztatok össze az utolsó napokban. 4 Íme, sír a munkások bére, akik a te szántóidat aratták, és amelyet csalással visszatartanak tőled, és az aratók kiáltása a Sabaot Urának fülébe jut. 5 Jókedvűen éltetek a földön, és buzgón voltatok; tápláltátok szíveteket, mint a mészárlás napján. 6 Ti elítéltétek és megöltétek az igazakat; és nem fog ellenállni neked. 7 Legyetek türelmesek, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földműves várja a föld drága gyümölcsét, és hosszú türelme van hozzá, míg el nem kapja a korai és késői esőt. 8 Legyetek ti is türelmesek; erősítsd meg szíveteket, mert közeledik az Úr eljövetele. 9 Ne haragudjatok egymásra, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: íme, a bíró az ajtó előtt áll. 10 Vegyétek, testvéreim, a prófétákat, akik az Úr nevében szóltak, példaképül a nyomorúság elszenvedésében és a türelemben. 11 Íme, boldognak tartjuk azokat, akik kitartanak. Hallottatok Jób türelméről, és láttátok az Úr végét; hogy az Úr nagyon szánalmas és irgalmas.
James
12 De mindenek felett, atyámfiai, ne esküdjetek, se az égre, se a földre, se más esküre; és nem, nem; nehogy kárhoztatásba essetek. 13 Van-e köztetek nyomorúságos? hadd imádkozzon. Van valami vidám? énekeljen zsoltárokat. 14 Beteg van köztetek? hadd hívja magához a gyülekezet véneit; és imádkozzanak érte, kenjék meg olajjal az Úr nevében: 15 És a hitből fakadó imádság megmenti a beteget, és az Úr feltámasztja őt; és ha bűnöket követett el, megbocsáttatnak neki. 16 Valljátok meg vétkeiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Az igaz ember hatékony buzgó imája sokat segít. 17 Illés olyan szenvedélyeknek volt kitéve, mint mi, és buzgón imádkozott, hogy ne essen, és nem esett a földre három év és hat hónapig. 18 És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta gyümölcsét. 19 Atyámfiai, ha valaki közületek eltéved az igazságtól, és valaki megtéríti; 20 Tudassa meg vele, hogy aki megtéríti a bûnöst a tévelygésrõl, megmenti a lelket a haláltól, és elrejti a bûnök sokaságát.
157
1 Péter
21 Kik általa hisztek az Istenben, aki feltámasztotta őt a halálból, és dicsőséget adott neki; hogy hitetek és reményetek Istenben legyen. 22 Mivel megtisztítottátok lelketeket az igazságnak való engedelmességben a Lélek által a testvérek színlelt szeretetére, vigyázzatok arra, hogy tiszta szívvel, buzgón szeressétek egymást. 23 Újjászületve nem romlandó magból, hanem romolhatatlanból, az Isten igéje által, amely él és megmarad örökké. 24 Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége, mint a fű virága. Elszárad a fű, és kihullik a virága: 25 De az Úr igéje megmarad örökké. És ez az az ige, amelyet az evangélium hirdetett nektek.
1. FEJEZET 1 Péter, Jézus Krisztus apostola, a Pontusban, Galáciában, Kappadókiában, Ázsiában és Bithyniában szétszóródott idegeneknek, 2 Választottak az Atyaistennek előre ismerete szerint, a Lélek megszentelése által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem néktek és békesség, szaporodjék! 3 Áldott legyen a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki bőséges irgalmassága szerint újjászületett minket az élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, 4 A mennyben számotokra fenntartott, romolhatatlan és szeplőtelen és el nem múló örökségre, 5 Kiket Isten ereje tart meg hit által az üdvösségre, amely készen áll a kinyilatkoztatásra az utolsó időben. 6 Aminek nagyon örültek, bár most egy ideig, ha kell, sokféle kísértés miatt nehézkesek vagytok. 7 Hogy a ti hitetek próbája, amely sokkal értékesebb, mint a veszendő arany, bár tűzzel próbálják, dicséretre, tisztességre és dicsőségre legyen találva Jézus Krisztus megjelenésekor: 8 Akit nem láttok, szeretitek; akiben, noha most nem látjátok őt, de hisztek, kimondhatatlan és dicsőséggel teli örömben örvendeztek. 9 Elnyervén a ti hitetek végét, lelketek üdvösségét. 10 Amelynek üdvösségét kérdezték és szorgalmasan kutatták a próféták, akik a hozzátok érkező kegyelemről prófétáltak: 11 Azt kutatva, hogy mit vagy milyen időt jelent a bennük lévő Krisztus Lelke, amikor előre bizonyságot tett Krisztus szenvedéseiről és az azt követő dicsőségről. 12 Akiknek kinyilatkoztatták, hogy nem maguknak, hanem nekünk szolgálták azokat a dolgokat, amelyeket most jelentenek nektek azok, akik a mennyből leküldött Szentlélekkel hirdették nektek az evangéliumot; mely dolgokba vágynak az angyalok betekinteni. 13 Övezd fel tehát elméd derekát, legyetek józanok, és mindvégig reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus kinyilatkoztatásakor kaptok; 14 Mint engedelmes gyermekek, ne alakítsátok magatokat tudatlanságotokban a korábbi vágyak szerint. 15 De a miképen szent az, aki elhívott titeket, úgy legyetek szentek mindenféle beszélgetésben; 16 Mert meg van írva: Szentek legyetek; mert én szent vagyok. 17 És ha segítségül hívjátok az Atyát, aki személyre való tekintet nélkül ítél minden ember munkája szerint, félelemben töltsétek el itt tartózkodásotok idejét: 18 Mivel tudjátok, hogy nem veszendő dolgokon váltattatok meg, mint ezüstön és aranyon, a ti atyáitoktól hagyomány szerint kapott hiábavaló beszélgetésetekből; 19 Hanem Krisztus drága vérével, mint a hibátlan és szeplőtelen bárányéval: 20 Aki bizony előre el lett rendelve a világ megalapítása előtt, de megjelent értetek ezekben az utolsó időkben,
2. FEJEZET 1 Ezért elvetvén minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden gonosz beszédet, 2 Mint újszülött babák, kívánjátok az ige őszinte tejét, hogy ezáltal növekedjetek: 3 Ha igen, megízleltétek, hogy az Úr kegyelmes. 4 Akihez mint élő kőhöz jöjjön, az emberektől ugyan meg nem engedett, de Istentől kiválasztott és becses, 5 Ti is, mint eleven kövek, épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy olyan lelki áldozatokat mutassatok be, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. 6 Ezért az Írásban is benne van: Íme, Sionban választott, drága szegletkövet teszek le, és aki hisz benne, nem szégyenül meg. 7 Nektek tehát, akik hisztek, ő drága; de az engedetleneknek a kő, amelyet az építők megtagadtak, a szöglet fejévé válik, 8 És a megbotlás köve és a botránkozás sziklája azoknak, akik megbotránkoznak az igében, mivel nem engedelmeskednek. 9 Ti pedig választott nemzetség vagytok, királyi papság, szent nemzet, különös nép; hogy hirdessétek annak dicséretét, aki elhívott titeket a sötétségből az ő csodálatos világosságára. 10 Amelyek régen nem voltak népek, most pedig Isten népe, akik nem nyertek irgalmat, most pedig irgalmasságot nyertek. 11 Szeretteim, kérlek benneteket, mint idegeneket és zarándokokat, tartózkodjatok a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen harcolnak; 12 Legyen őszinte a pogányok közt való társalgás, hogy miközben ellenetek beszélnek, mint gonosztevők, jó cselekedeteitekkel, amelyeket meglátnak, dicsőítsék Istent a látogatás napján. 13 Engedelmeskedjetek minden emberi parancsnak az Úrért, akár a királynak, mint a legfőbbnek; 14 Vagy a helytartóknak, mint azokhoz, akiket ő küldött a gonosztevők megbüntetésére és a jól cselekvők dicséretére. 15 Mert ilyen az Isten akarata, hogy jó cselekedetekkel elhallgattassátok a balga emberek tudatlanságát. 16 Mint szabadok, és nem használjátok fel szabadságotokat a gonoszság palástjára, hanem mint Isten szolgái. 17 Tisztelj minden embert. Szeresd a testvériséget. Félje Istent. Tiszteld a királyt.
158
1 Péter
18 Szolgák, legyetek engedelmeskedtek uraitoknak teljes félelemmel; nemcsak a jónak és szelídnek, hanem a rosszindulatúnak is. 19 Mert ez hálás, ha az ember Isten iránti lelkiismerete miatt eltűri a gyászt és a rossz szenvedést. 20 Mert mi dicsőség az, ha türelemmel viselitek titeket, amikor vétkeitek miatt vernek? de ha jól cselekszed és szenvedsz érte, türelmesen elfogadod, az kedves az Isten előtt. 21 Mert még erre is vagytok elhívva, mert Krisztus is szenvedett értünk, példát hagyva nekünk, hogy az ő nyomdokait kövessétek. 22 Aki nem vétkezett, szájában álnokság sem találtatott. 23 Akit, amikor szidalmazták, többé nem szidalmazták; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött; hanem arra kötelezte magát, aki igazságosan ítél: 24 A ki a mi bûneinket saját testében vitte fel a fára, hogy mi, meghalva a bûnöknek, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg. 25 Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok; de most visszatértek lelketek Pásztorához és Püspökéhez.
aki szelídséggel és félelemmel kérdezi tőletek a bennetek lakozó reménység okát. 16 Jó lelkiismerettel; hogy miközben gonoszul beszélnek rólatok, mint a gonosztevőkről, szégyelljék magukat, akik hamisan vádolják a ti jó életeteket Krisztusban. 17 Mert jobb, ha úgy van az Isten akarata, hogy jó cselekedetekért szenvedjetek, mint gonoszságért. 18 Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bûnökért, az igaz a hamisakért, hogy Istenhez vezessen minket, testben meghalt, de Lélek által megeleveníttetett. 19 Azzal is elment, és prédikált a börtönben lévő szellemeknek; 20 Amelyek valamikor engedetlenek voltak, amikor egykor Isten hosszútűrése várt Noé idejében, miközben a bárka készült, ahol kevesen, azaz nyolc lélek menekült meg a víz által. 21 Az a hasonló alak, amelyre most a keresztség is megment minket (nem a test szennyének eltüntetése, hanem a jó lelkiismeret válasza Istenhez), Jézus Krisztus feltámadása által: 22 Aki felment a mennybe, és az Isten jobbján van; angyalok és hatalmasságok és hatalmak alávetve neki.
3. FEJEZET
4. FEJEZET
1 Hasonlóképpen, ti feleségek, engedelmeskedjetek férjeiteknek; hogy ha valaki nem engedelmeskedik az igének, azt szó nélkül is megnyerje a feleségek beszélgetése; 2 Miközben látják tiszta beszédedet, amely félelemmel párosul. 3 A kinek ékessége ne legyen a hajfonás, és az arany viselése vagy a ruhák felöltése; 4 Hanem a szív rejtett embere legyen az, ami nem romlandó, méghozzá a szelíd és csendes lélek dísze, amely drága Isten előtt van. 5 Mert így ékesítették magukat a régi időkben a szent asszonyok is, akik Istenben bíztak, engedelmeskedve férjeiknek: 6 Miképen Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, és úrnak nevezte őt, akinek leányai vagytok, amíg jól cselekszel, és nem féltek semmitől. 7 Hasonlóképpen, ti férjek, ismeret szerint lakjatok velük, tiszteljétek a feleséget, mint a gyengébb edényt, és mint az élet kegyelmének örököseit; hogy imáitokat ne akadályozzák. 8 Végül legyetek mindnyájan egykedvűek, könyörületesek egymáson, szeressétek testvéreket, legyetek irgalmasak, irgalmasak. 9 Ne adj gonoszt gonosszal, vagy szidalmazást szidalmazásért, hanem ellenkezőleg áldást; tudván, hogy arra vagytok elhívva, hogy áldást örököljetek. 10 Mert aki szereti az életet, és jó napokat lát, óvja meg nyelvét a gonosztól, és ajkát, hogy ne beszéljenek álnokságot. 11 Kerülje a gonoszt, és tegyen jót; hadd keresse a békét, és kövesd azt. 12 Mert az Úr szeme az igazakon van, és az ő füle az ő könyörgéseikre van, de az Úr arca a gonosztevők ellen van. 13 És ki az, aki ártani fog nektek, ha a jót követitek? 14 Ha pedig az igazságért szenvedtek, boldogok vagytok; 15 Hanem szenteljétek meg az Urat, az Istent szívetekben, és legyetek mindig készek válaszolni minden embernek,
1 Mivel tehát Krisztus szenvedett érettünk testben, fegyverkezzetek fel ti is ugyanilyen gondolattal, mert aki testben szenved, az megszűnt a bűntől; 2 Hogy a testben maradó idejét többé ne emberek kívánságai szerint élje, hanem Isten akaratának. 3 Mert életünk elmúlt időszakában elég lehet, hogy a pogányok akaratát teljesítettük, amikor bujaságban, vágyakozásban, túlzott borban, mulatozásban, lakomákban és utálatos bálványimádásban jártunk. 4 Miben furcsának tartják, hogy nem rohansz velük ugyanarra a lázadásra, és rosszat beszélsz rólad: 5 Aki számot ad annak, aki kész ítélni élőket és holtakat. 6 Mert azért hirdettetett az evangélium a halottaknak is, hogy testben emberek szerint ítéltessenek meg, lélekben pedig Isten szerint éljenek. 7 De mindennek vége közel van: legyetek tehát józanok, és vigyázzatok az imádságra. 8 És mindenekelőtt legyetek egymás között buzgó szeretet, mert a szeretet elfedi a bűnök sokaságát. 9. Használja a vendégszeretetet egymás iránt, haragoskodás nélkül. 10 Amint mindenki megkapta az ajándékot, úgy szolgáljatok egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai. 11 Ha valaki beszél, úgy beszéljen, mint az Isten szavai; Ha valaki szolgál, tegye úgy, ahogyan Isten ad, hogy az Isten mindenben dicsőüljön Jézus Krisztus által, akinek dicséret és hatalom örökkön örökké. Ámen. 12 Szeretteim, ne tartsátok különösnek a tüzes próbát, amely próbára tesz benneteket, mintha valami különös dolog történt volna veletek: 13 De örüljetek, amennyiben részesei vagytok Krisztus szenvedéseinek; hogy amikor az ő dicsősége megjelenik, ti is nagy örömmel örvendezhessetek. 14 Ha szidalmaznak titeket a Krisztus neve miatt, boldogok vagytok; mert a dicsőség és az Isten lelke nyugszik rajtatok:
159
1 Péter
az ő részükről csúnyán beszélnek róla, de a ti részéről megdicsőül. 15 De egyikőtök se szenvedjen mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy mint gonosztevő, vagy mint mások ügyében szorgoskodó. 16 De ha valaki szenved, mint keresztény, ne szégyellje magát; hanem dicsőítse Istent ezért. 17 Mert eljött az idő, hogy az ítéletnek az Isten házában kell kezdődnie; és ha először rajtunk kezdődik, mi lesz a vége azoknak, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának? 18 És ha az igaz aligha üdvözül, hová lesz az istentelen és a bûnös? 19 Azok tehát, akik Isten akarata szerint szenvednek, bízzák rá lelkük megőrzését a jó cselekedetekben, mint egy hűséges Teremtőre. 5. FEJEZET 1 A köztetek lévő véneket buzdítom, akik szintén vén vagyok, és Krisztus szenvedésének tanúja, és részese is a kinyilatkoztatásra kerülő dicsőségnek: 2 Legeltesd az Istennek köztetek lévő nyáját, felügyelve azt, nem kényszerből, hanem önként; nem a piszkos haszonért, hanem a kész elméért; 3 Nem is úgy, mint Isten örökségének urai, hanem mintaként a nyájnak. 4 És amikor megjelenik a főpásztor, megkapjátok a dicsőségnek el nem múló koronáját. 5 Hasonlóképpen, ti fiatalabbak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek. Igen, engedelmeskedjetek egymásnak, és öltözzetek alázattal, mert Isten ellenáll a kevélyeknek, és kegyelmet ad az alázatosoknak. 6 Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy a maga idejében felmagasztaljon titeket. 7 Vessétek rá minden gondotokat; mert törődik veled. 8 Légy józan, légy éber; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán járkál, keresve, kit nyeljen el. 9 Kiknek álljatok szilárdan ellent a hitben, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések vannak a ti atyátokfiainál, a kik a világban vannak. 10 De a minden kegyelemnek Istene, aki elhívott minket az ő örök dicsőségére Krisztus Jézus által, miután egy ideig szenvedtetek, tökéletesít, megerősít, megerősít, megerősít benneteket. 11 Övé dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen. 12 Silvanus által, a hozzátok hűséges testvére által, ahogy gondolom, írtam röviden, buzdítva és tanúskodva, hogy ez az Isten igaz kegyelme, amelyben álltok. 13 Köszönt titeket a babiloni gyülekezet, amelyet veletek választottak; és Marcus a fiam is. 14 Köszöntsétek egymást a szeretet csókkal. Békesség veletek mindazokkal, akik Krisztus Jézusban vannak. Ámen.
160
Péter második levele
2. FEJEZET 1 De voltak hamis próféták is a nép között, mint ahogy köztetek is lesznek hamis tanítók, akik titokban áthozó eretnekségeket hoznak be, még az Urat is megtagadva, aki megvásárolta őket, és gyors pusztulást hoznak magukra. 2 És sokan követik veszedelmes útjaikat; aki miatt az igazság útjáról rosszat fognak beszélni. 3 És kapzsiság által színlelt beszéddel árulnak titeket, akiknek ítélete sokáig nem marad el, és kárhozatuk nem szunnyad. 4 Mert ha Isten nem kímélte az angyalokat, a kik vétkeztek, hanem a pokolba vetette őket, és a sötétség láncaiba adta őket, hogy az ítéletre tartsák fenn őket; 5 És nem kímélte meg a régi világot, hanem megmentette Noét, a nyolcadik személyt, az igazság prédikátorát, aki vízözönt hozott az istentelenek világára; 6 És Sodoma és Gomorrha városának hamuvá változtatása pusztítással kárhoztatta őket, példává téve azokat azoknak, akik ezután istentelenül fognak élni; 7 És megmentette az igazságos Lótot, akit bosszantott a gonoszok mocskos beszéde: 8 (Mert az az igaz ember, aki közöttük lakik, látva és hallva, napról napra bosszantotta igaz lelkét törvénytelen tetteikkel.) 9 Az Úr tudja, hogyan szabadítja meg az istenfélőket a kísértésekből, és tartsa fenn az igazságtalanokat az ítélet napjára, hogy megbüntesse őket. 10 De főleg azokat, akik a test szerint járnak a tisztátalanság kívánságában, és megvetik a kormányt. Beképzeltek, önfejűek, nem félnek rosszat beszélni a méltóságokról. 11 Míg az angyalok, akik nagyobbak erejükben és hatalmasságukban, nem emelnek rájuk rossz vádat az Úr elé. 12 De ezek, mint természetes vadállatok, akiket el kell fogni és elpusztítani, rosszat beszélnek arról, amit nem értenek; és teljesen elpusztulnak saját romlottságukban; 13 És megkapják a hamisság jutalmát, mint akik örömüknek tartják a lázadást nappal. Foltok és foltok, amelyek saját csalásaikkal sportolnak, miközben veled lakmároznak; 14 A szemek tele házasságtöréssel, és nem szűnnek meg a bűntől; az instabil lelkek elcsábítása: egy szív, amelyet mohó gyakorlatokkal gyakoroltak; átkozott gyerekek: 15 A kik elhagyták az igaz utat, és eltévedtek, Bálámnak, a Bosor fiának az útját követve, a ki szereti a hamisság bérét; 16 De megdorgálták gonoszsága miatt: a néma szamár, aki emberhangon beszél, megtiltotta a próféta őrültségét. 17 Víz nélküli kutak ezek, vihar által hordott felhők; akinek a sötétség köde örökre fenntartva. 18 Mert amikor a hiúságnak nagy, duzzadó beszédeit mondják, a test kívánságaival, sok hanyagsággal csábítják azokat, akik tiszták voltak a tévedésben élők elől. 19 Miközben szabadságot ígérnek nékik, ők maguk a romlás szolgái, mert akit legyőznek, annak rabságába esik. 20 Mert ha miután megmenekültek a világ szennyezettségétől az Úr és a Megváltó Jézus Krisztus megismerése által, újra belegabalyodnak, és legyőzik őket, akkor az utolsó vég rosszabb náluk, mint a kezdet.
1. FEJEZET 1 Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik hozzánk hasonló drága hitet nyertek Isten és a mi Megváltónk, Jézus Krisztus igazsága által: 2 Kegyelem és békesség bõvüljön néktek Istennek és Jézusnak, a mi Urunknak ismerete által, 3 Amint az ő isteni ereje nekünk adott mindent, ami az élethez és a kegyességhez tartozik, annak ismerete által, aki elhívott minket dicsőségre és erényre: 4 Amelyek által rendkívül nagy és becses ígéreteket kaptunk, hogy ezek által az isteni természet részeseivé legyetek, megmenekülve a világban a kívánság által uralkodó romlástól. 5 Ezen kívül pedig minden szorgalmat adva adj hitetekhez erényt; és az erényismerethez; 6 És a tudásra mértékletességet; és mérsékelt türelem; és türelem az istenfélelem; 7 A kegyességhez pedig a testvéri jóság; és a testvéri jótékonyságra. 8 Mert ha ezek megvannak bennetek, és megsokasodnak, nem lesztek sem meddőek, sem gyümölcstelenek a mi Urunk Jézus Krisztus ismeretében. 9 Akinek azonban ezek hiányoznak, az vak és nem lát messzire, és elfelejtette, hogy megtisztult régi bűneitől. 10 Ezért inkább, atyámfiai, törekedjetek arra, hogy elhívásotok és kiválasztásotok biztosak legyenek, mert ha ezeket cselekszitek, soha el nem essetek. 11 Mert így bőségesen szolgál majd néktek a bejárat a mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus örökkévaló országába. 12 Ezért nem hanyagolom el, hogy mindig emlékeztesselek titeket ezekre a dolgokra, jóllehet ismeritek őket, és megerősítettétek a jelen igazságot. 13 Igen, úgy gondolom, hogy mindaddig, amíg ebben a sátorban vagyok, fel kell ébresztenünk titeket azzal, hogy megemlékezünk rólatok; 14 Tudván, hogy rövidesen le kell vetnem ezt a hajlékomat, amint a mi Urunk Jézus Krisztus megmutatta nekem. 15 Sőt, arra törekszem, hogy az én halálom után is mindig emlékezhessetek ezekre. 16 Mert nem ravaszul kitalált meséket követtünk, amikor megismertettük veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, hanem szemtanúi voltunk az ő felségének. 17 Mert tisztességet és dicsőséget kapott az Atya Istentől, amikor a nagy dicsőségből ez a szózat szólt hozzá: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. 18 És ezt a hangot, amely az égből jött, hallottuk, amikor vele voltunk a szent hegyen. 19 Van egy biztosabb prófétai szavunk is; mire jól cselekszel, ha vigyáztok, mint a sötét helyen világító világosságra, míg fel nem virrad a nap, és fel nem kel a nappali csillag a szívetekben. 20 Először is ezt tudva, hogy az Írás egyetlen próféciája sem magánértelmezésű. 21 Mert a prófécia nem ember akaratából származott régen, hanem Isten szent emberei szóltak, amint a Szentlélek indíttatta őket.
161
Péter második levele
21 Mert jobb lett volna nekik, ha nem ismerik az igazság útját, mint miután megismerték, eltérnek a nekik adott szent parancsolattól. 22 De megtörtént velük az igaz közmondás szerint: A kutya ismét a maga hányásába fordul; és a koca, amely megmosódott hozzá, a sárban dagonyázott. 3. FEJEZET 1 Szeretteim, ezt a második levelet írom most nektek; mindkettőben felkavarom tiszta elméteket az emlékezés útján: 2 Hogy emlékezz azokra a szavakra, amelyeket korábban a szent próféták mondtak, és a mi, az Úr és a Megváltó apostolainak parancsolatára: 3 Előbb tudván ezt, hogy az utolsó napokban csúfolódók jönnek, akik saját kívánságaik szerint járnak, 4 És mondván: Hol van az ő eljövetelének ígérete? mert mióta az atyák elaludtak, minden úgy marad, ahogy volt a teremtés kezdetétől fogva. 5 Mert ezt önként nem tudják, hogy Isten igéje szerint az egek régen voltak, és a föld a vízből és a vízben emelkedett ki. 6 Miáltal az akkori világ víztől elárasztva elveszett: 7 De az eget és a földet, amelyek most vannak, ugyanazon szó által tárolják, tűznek tartva az istentelen emberek ítéletének és elvesztésének napjára. 8 De szeretteim, ezt az egyet ne hagyjátok figyelmen kívül, hogy egy nap olyan az Úrnál, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap. 9 Az Úr nem késik ígéretével, amint némelyek hanyagságnak tartják; hanem hosszútűrő velünk szemben, nem akarja, hogy valaki elvesszen, hanem hogy mindenki megtérésre jusson. 10 De úgy jön el az Úr napja, mint a tolvaj éjjel; amelyben az egek nagy zajjal elmúlnak, és az elemek felolvadnak a forróságtól, a föld is és a benne lévő alkotások megégnek. 11 Látván tehát, hogy mindezek felbomlanak, milyen személyeknek kell lennetek minden szent életben és kegyességben, 12 Várjátok és siettetek az Isten napjának eljövetelére, amikor az egek lángolnak, és az elemek felolvadnak a hőségtől? 13 Mi azonban az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyekben igazság lakozik. 14 Annakokáért, szeretteim, mivel ilyeneket kerestek, törekedjetek arra, hogy békében, szeplőtelenül és feddhetetlenül találjanak benneteket. 15 És vegyétek figyelembe, hogy Urunk hosszútűrése üdvösség; ahogyan szeretett testvérünk, Pál is a neki adott bölcsesség szerint írt néktek; 16 Mint minden levelében, beszélvén bennük ezekről a dolgokról; amelyekben néhány nehezen érthető dolog van, amit a tanulatlanok és bizonytalanok saját pusztulásukra rontanak el, akárcsak a többi szentírást. 17 Ti tehát szeretteim, mivel tudjátok ezeket előre, vigyázzatok, nehogy a gonoszok tévelygésétől elragadtatva ti is el ne essetek a maga szilárdságától. 18 Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és Üdvözítőnk Jézus Krisztus ismeretében. Neki a dicsőség most és mindörökké. Ámen.
162
János első levele 1. FEJEZET 1 Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a mi szemünkkel láttunk, amit néztünk és a kezünkkel kezelt, az élet Igéjének; 2 (Mert az élet megjelent, és mi láttuk, és bizonyságot teszünk, és megmutatjuk nektek azt az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk.) 3 Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük néktek, hogy ti is közösségetek legyetek velünk: és valóban közösségünk az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. 4 És ezeket írjuk néktek, hogy örömötök teljes legyen. 5 Ez tehát az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetjük nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. 6 Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk, hazudunk, és nem az igazságot cselekszünk. 7 Ha pedig világosságban járunk, ahogyan ő a világosságban van, közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. 8 Ha azt mondjuk, hogy nincs bûnünk, magunkat csaljuk meg, és nincs bennünk az igazság. 9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól. 10 Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük, és az ő beszéde nincs bennünk. 2. FEJEZET 1 Gyermekeim, ezeket írom nektek, hogy ne vétkezzetek. Ha pedig valaki vétkezik, van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus: 2 Ő pedig engesztelő áldozat a mi bűneinkért, és nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is. 3 És innen tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait. 4 Aki azt mondja: Ismerem őt, és nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és nincs meg benne az igazság. 5 De aki megtartja az ő szavát, abban az Isten szeretete teljessé lett: erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk. 6 Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak is úgy kell járnia, ahogy ő járt. 7 Testvéreim, nem írok néktek új parancsot, hanem egy régi parancsolatot, amely kezdettől fogva volt. A régi parancsolat az az ige, amelyet kezdettől fogva hallottatok. 8 Ismét új parancsolatot írok néktek, ami igaz benne és bennetek, mert a sötétség elmúlt, és az igazi világosság most ragyog. 9 Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli testvérét, az mind a mai napig a sötétségben van. 10 Aki szereti atyjafiát, az a világosságban marad, és nincs benne megbotránkozás. 11 Aki pedig gyűlöli testvérét, az sötétségben van, és sötétségben jár, és nem tudja, hová megy, mert ez a sötétség elvakította az ő szemeit. 12 Írok nektek, gyermekeim, mert megbocsáttattak bűneitek az ő nevéért.
13 Írok néktek, atyák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt. Írok nektek, gyermekeim, mert megismertétek az Atyát. 14 Írtam néktek, atyák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje bennetek marad, és legyőztétek a gonoszt. 15 Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete. 16 Mert mindaz, ami a világon van, a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világtól van. 17 És elmúlik a világ és annak kívánsága; de aki az Isten akaratát cselekszi, az megmarad örökké. 18 Gyermekeim, itt az utolsó idő; és amint hallottátok, hogy eljön az Antikrisztus, most is sok az antikrisztus; amiből tudjuk, hogy ez az utolsó alkalom. 19 Kimentek közülünk, de nem közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, kétségkívül velünk maradtak volna; de kimentek, hogy nyilvánvalóvá tegyék, hogy nem mindnyájan vagyunk. 20 Nektek pedig kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok. 21 Nem azért írtam nektek, mert nem ismeritek az igazságot, hanem azért, mert ismeritek azt, és hogy egyetlen hazugság sem való az igazságból. 22 Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ő az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. 23 Aki megtagadja a Fiút, annak nincs meg az Atyája; de aki elismeri a Fiút, annak az Atyja is van. 24 Maradjon tehát bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok. Ha az, amit kezdettől fogva hallottatok, megmarad bennetek, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. 25 Ez pedig az az ígéret, amelyet nekünk ígért: az örök élet. 26 Ezeket írtam nektek azokról, akik elcsábítanak titeket. 27 De a kenet, amelyet tőle kaptatok, bennetek marad, és nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket, hanem amint ugyanaz a kenet tanít meg titeket mindenre, és igazság, és nem hazugság, és úgy, ahogyan tanított. ti, benne maradjatok. 28 Most pedig, gyermekeim, maradjatok őbenne; hogy mikor megjelenik, bizakodjunk, és ne szégyelljük őt eljövetelekor. 29 Ha tudjátok, hogy ő igaz, tudjátok, hogy mindenki, aki igazságot cselekszik, tőle született. 3. FEJEZET 1 Íme, milyen szeretettel ruházott minket az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk: azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte őt. 2 Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, és még nem derült ki, hogy mivé leszünk; de tudjuk, hogy amikor megjelenik, hasonlók leszünk hozzá; mert látni fogjuk őt olyannak, amilyen. 3 És minden ember, akiben benne van ez a remény, megtisztítja magát, amint ő is tiszta. 4 Valaki bûnt cselekszik, a törvényt is áthágja, mert a bûn a törvény megszegése. 5 És tudjátok, hogy azért jelent meg, hogy elvegye bűneinket; és nincs benne bűn.
163
János első levele
6 Aki benne marad, nem vétkezik; aki vétkezik, nem látta őt, és nem is ismerte. 7 Gyermekeim, senki ne tévesszen meg titeket: aki az igazságot cselekszi, az igaz, ahogyan ő is igaz. 8 Aki bűnt cselekszik, az ördögtől való; mert az ördög kezdettől fogva vétkezik. E célból jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa. 9 Aki Istentõl született, nem követ el bûnt; mert az õ magva benne marad, és nem vétkezhet, mert Istentõl született. 10 Ebben nyilvánulnak meg az Isten fiai és az ördög fiai: aki nem cselekszik igazságot, az nem az Istentől van, sem az, aki nem szereti a testvérét. 11 Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást. 12 Nem úgy, mint Káin, aki abból a gonoszból származott, és megölte a testvérét. És miért ölte meg? Mert az ő cselekedetei gonoszak voltak, a testvérének pedig igazak. 13 Ne csodálkozzatok, testvéreim, ha a világ gyűlöl titeket. 14 Tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a testvéreinket. Aki nem szereti testvérét, az a halálban marad. 15 Valaki gyűlöli az ő atyjafiát, gyilkos, és tudjátok, hogy egyetlen gyilkosnak sincs örök élete, aki benne marad. 16 Abból ismerjük meg az Isten szeretetét, mert életét adta értünk, nekünk pedig életünket kell adnunk a testvérekért. 17 De akinek van e világ javai, és látja, hogy testvérének szüksége van, és elzárja az ő szívét az elől, hogyan maradhat meg abban az Isten szeretete? 18 Gyermekeim, ne szeressünk szóval, se nyelvvel; hanem tettben és igazságban. 19 Erről tudjuk meg, hogy az igazságból vagyunk, és megnyugtatjuk szívünket előtte. 20 Mert ha a szívünk kárhoztat minket, az Isten nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud. 21 Szeretteim, ha a szívünk nem kárhoztat minket, bízzunk Istenben. 22 És bármit kérünk, azt megkapjuk tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves előtte. 23 Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint parancsolta nékünk. 24 És aki megtartja az ő parancsolatait, az őbenne lakik, ő pedig őbenne. És innen tudjuk meg, hogy ő bennünk marad, a Lélek által, amelyet nekünk adott. 4. FEJEZET 1 Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok ki a lelkeket, vajon Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött ki a világba. 2 Erről ismeritek meg Isten Lelkét: minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van. 3 És minden lélek, amely nem vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, nem az Istentől van. és még most is a világon van. 4 Ti Istentől vagytok, gyermekeim, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van. 5 A világból valók: azért a világról szólnak, és a világ hallgat rájuk.
164
6 Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat minket; aki nem Istentől való, nem hallgat ránk. Ebből ismerjük meg az igazság szellemét és a tévedés lelkét. 7 Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van; és mindenki, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. 8 Aki nem szeret, nem ismeri az Istent; mert Isten a szeretet. 9 Ebben nyilvánult meg Isten szeretete irántunk, hogy Isten elküldte egyszülött Fiát a világba, hogy éljünk általa. 10 Abban van a szeretet, nem abban, hogy mi szerettük az Istent, hanem abban, hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát, hogy engesztelő áldozatul legyen bűneinkért. 11 Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. 12 Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk lakik, és szeretete teljessé lett bennünk. 13 Erről tudjuk meg, hogy mi őbenne lakunk, és ő bennünk, mert az ő Lelkéből adott nekünk. 14 És láttuk, és bizonyságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiút, hogy legyen a világ Megváltója. 15 Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban Isten lakik, ő pedig Istenben. 16 És mi megismertük és elhittük Isten irántunk való szeretetét. Isten szeretet; és aki a szeretetben lakik, az Istenben marad, és az Isten őbenne. 17 Ebben teljesedik ki szeretetünk, hogy bátorságunk legyen az ítélet napján: mert amilyen ő, olyanok vagyunk mi is e világon. 18 A szeretetben nincs félelem; de a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelemnek gyötrelme van. Aki fél, nem válik tökéletessé a szeretetben. 19 Szeretjük őt, mert ő előbb szeretett minket. 20 Ha valaki azt mondja: Szeretem az Istent, és gyûlöli az õ atyjafiát, hazug az; mert aki nem szereti testvérét, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? 21 Ezt a parancsolatot kaptuk tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a testvérét is. 5. FEJEZET 1 Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és aki szereti a szülőt, az szereti azt is, aki tőle született. 2 Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten fiait, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait. 3 Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az õ parancsolatait, és az õ parancsolatai nem sértõek. 4 Mert mindaz, ami Istentől született, legyőzi a világot; és ez a győzelem, amely legyőzi a világot, a mi hitünk. 5 Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? 6 Ez az, aki víz és vér által jött, a Jézus Krisztus; nem csak vízzel, hanem vízzel és vérrel. És a Lélek az, aki bizonyságot tesz, mert a Lélek igazság. 7 Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Ige és a Szentlélek: és ez a három egy. 8 És hárman vannak, a kik tanúskodnak a földön, a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egyben van.
János első levele
9 Ha elfogadjuk az emberek tanúságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb, mert ez az Isten tanúsága, amelyről bizonyságot tett az ő Fiáról. 10 Aki hisz az Isten Fiában, annak van a bizonyságtétele önmagában; aki nem hisz Istennek, az hazuggá tette azt; mert nem hisz a bizonyságtételben, amelyet Isten adott az ő Fiáról. 11 Ez pedig a bizonyságtétel, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. 12 Akinél van a Fiú, annak élete van; és akinél nincs az Isten Fia, abban nincs élet. 13 Ezeket írtam nektek, akik hisztek az Isten Fiának nevében; hogy megtudjátok, hogy örök életetek van, és higgyetek az Isten Fiának nevében. 14 És ez az a bizodalmunk, amivel őbenne van, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. 15 És ha tudjuk, hogy meghallgat minket, bármit kérünk is, tudjuk, hogy megvannak azok a kéréseink, amelyeket kértünk tőle. 16 Ha valaki látja, hogy testvére nem halálos bűnt követ el, kérjen, és életet ad néki azokért, akik nem vétkeznek halálra. Halálos bűn van: nem mondom, hogy imádkozzon érte. 17 Minden hamisság bûn, és van bûn, amely nem halálos. 18 Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik; de aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem érinti őt. 19 És tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ gonoszságban van. 20 És tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az igazat, és az igazban vagyunk, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ez az igaz Isten és az örök élet. 21 Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól! Ámen.
165
Második János 1. FEJEZET 1 Az idõsebb a választott hölgynek és gyermekeinek, a kiket igazságban szeretek; és nemcsak én, hanem mindazok is, akik ismerték az igazságot; 2 Az igazságért, amely bennünk lakozik, és velünk lesz mindörökké. 3 Kegyelem veletek, irgalom és békesség az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól, az Atya Fiától igazságban és szeretetben. 4 Nagyon örvendtem, hogy megtaláltam a te fiaid közül, akik igazságban járnak, amint parancsolatot kaptunk az Atyától. 5 Most pedig arra kérlek, hölgyem, nem mintha új parancsolatot írtam volna neked, hanem azt, amivel kezdettől fogva rendelkeztünk, hogy szeressük egymást. 6 Ez pedig a szeretet, hogy az ő parancsolatai szerint járunk. Ez a parancsolat, hogy amint kezdettől fogva hallottátok, abban járjatok. 7 Mert sok csaló jött be a világba, akik nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jött el. Ez egy csaló és egy antikrisztus. 8 Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, amit megcsináltunk, hanem teljes jutalmat kapunk. 9 Aki vétkezik, és nem marad meg a Krisztus tanításában, annak nincs Istene. Aki Krisztus tanításában marad, annak van Atya és Fia is. 10 Ha valaki eljön hozzád, és nem hozza ezt a tanítást, ne fogadd be házadba, és ne parancsoljon neki sebt. 11 Mert aki isteni gyorsaságot mond neki, részese az ő gonosz cselekedeteinek. 12 Mivel sok írnivalóm van néktek, nem írnék papírral és tintával, hanem bízom benne, hogy eljövök hozzátok, és négyszemközt beszélek, hogy örömünk teljes legyen. 13 Köszöntnek téged választott nővéred fiai. Ámen. Harmadik János 1. FEJEZET 1 Az idősebb a szeretett Gaiusnak, akit az igazságban szeretek. 2 Szeretteim, mindenekelőtt azt kívánom, hogy boldogulj és egészséges legyél, ahogy a lelked is boldogul. 3 Mert nagyon örvendeztem, amikor eljöttek a testvérek, és bizonyságot tettek a benned lévő igazságról, ahogyan te is az igazságban jársz. 4 Nincs nagyobb örömöm, mint hallani, hogy gyermekeim igazságban járnak. 5 Szeretteim, hűségesen teszed, amit a testvéreiddel és az idegenekkel teszel; 6 Akik tanúságot tettek szeretetedről a gyülekezet előtt, akiket ha istenfélő módon viszel előre, jól teszed. 7 Mert az ő nevéért mentek ki, és semmit sem vettek el a pogányoktól. 8 Ilyeneket kell tehát befogadnunk, hogy segítőtársai lehessünk az igazságnak. 9 Írtam a gyülekezetnek, de Diotrefész nem fogad be minket, aki szereti az elsőbbséget közöttük. 10 Ha tehát eljövök, emlékezni fogok az ő tetteire, amelyeket cselekszik ellenünk rosszindulatú szavakkal, és nem elégszik meg azzal, ő maga sem fogadja be a testvéreket, és eltiltja azokat, akik akarják, és kiűzi őket az egyházból. 11 Szeretteim, ne azt kövesd, ami rossz, hanem azt, ami jó. Aki jót cselekszik, az Istentől van, de aki rosszat cselekszik, nem látta az Istent. 12 Demetriusnak jó híre van minden emberről és magáról az igazságról; igen, és mi is bizonyságot teszünk; és tudjátok, hogy a mi feljegyzésünk igaz. 13 Sok mindent kellett írnom, de nem írok neked tintával és tollal: 14 De bízom benne, hogy hamarosan találkozunk, és négyszemközt beszélünk. Béke neked. Barátaink köszöntenek. Köszöntsd név szerint a barátokat.
166
Jude 1. FEJEZET 1 Júdás, Jézus Krisztus szolgája és Jakab testvére, azoknak, akiket megszentelt és megőrzött az Atyaisten Jézus Krisztusban, és úgy hívják: 2 Kegyelem néktek, békesség és szeretet szaporodjék. 3 Szeretteim, amikor mindent megtettem, hogy az általános üdvösségről írjak nektek, szükség volt rá írok neked, és buzdítalak, hogy buzgón küzdj a szenteknek adott hitért átadásra került. 4 Mert vannak bizonyos emberek, akik váratlanul belopóztak, akik eleve el vannak rendelve erre az ítéletre, gonoszok emberek, akik Istenünk kegyelmét szabadsággá változtatják, és az egyedüli Úr Isten, és a mi Urunk, Jézus Krisztus lemondott 5 Akkor emlékeztetlek benneteket, noha egykor tudtátok, hogy az Úr, miután kiküldte a népet megmentette Egyiptomot, majd elpusztította a hitetleneket. 6 Az angyalokat pedig, akik nem tartották meg első állomásukat, hanem elhagyták a saját lakhelyüket, örök láncra verte. sötétség megmaradt a nagy nap ítéletéig. 7 Akárcsak Szodoma és Gomora és a körülöttük lévő városok, átadják magukat a paráznaságnak és idegen test után mentek, példaként álljanak, miközben az örök tűz bosszúját szenvedik. 8 Ugyanígy ezek a mocskos álmodozók beszennyezik a testet, megvetik az uralmat, és gonoszul beszélnek méltóságról. 9 De Mihály arkangyal, amikor az ördöggel versengett, ahogy Mózes testéért vitatkozott, nem nem mert rágalmazó vádat emelni ellene, hanem azt mondta: Az Úr dorgáljon meg. 10 De gonoszul beszélnek arról, amit nem tudnak; de amit természetüknél fogva ismernek, mint a vadállatok, azzal elpusztítják magukat. 11 Jaj nekik! mert Káin útjába mentek és mohón futottak Bálám tévedése után azért jutalmat, és belepusztult a Core ellentmondásába. 12 Ezek a foltok a szeretet ünnepein, amikor veled lakmároznak, félelem nélkül táplálkoznak: felhők víz nélkül vannak-e, szelek viszik-e őket; fák, amelyeknek gyümölcse elszárad, gyümölcs nélkül, kétszer elhalt, a gyökerei kitépve; 13 A tenger dühös hullámai, saját szégyenüket habosítva; vándor csillagok, akiknek a sötétség a a sötétség örökre megmarad. 14 És Énok, Ádámtól a hetedik, szintén prófétált róluk, és ezt mondta: Íme, az Úr tízezer emberrel jön a szentjei, 15 hogy ítéletet hajtsanak végre mindenki felett, és elítéljenek mindenkit, aki közöttük gonosz, minden gonosz tettükért amelyeket gonoszul követtek el, és minden kemény beszédükről, amelyeket gonosz bűnösök mondtak ellene. 16 Zúgolódók, panaszkodók ezek, akik saját kívánságaik szerint járnak; és a szájuk nagy izgalmat beszél szavakkal, csodálattal, hogy az emberek kihasználják. 17 De szeretteim, emlékezz meg a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai mondtak előtte; 18 Hogyan mondták neked, hogy az utolsó időben is lesznek gúnyolódók, akik saját gonoszságuk szerint a vágyaknak járniuk kell. 19 Ezek azok, akik elválasztják magukat, érzékileg, Lélek nélkül. 20 Ti pedig, szeretteim, építsétek magatokat legszentebb hitetekre, amint imádkoztok a Szentlélekben, 21 Tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, míg várjátok a mi Urunk Jézus Krisztus irgalmát mindaddig örök élet. 22 És némelyekkel könyörülj, ami különbséget jelent: 23 Mások pedig félelemmel mentenek meg, ha kihúzzák őket a tűzből; még a hústól foltos ruhát is utálom. 24 És annak, aki meg tud tartani benneteket az eleséstől, és feddhetetlenül állíthat az ő dicsősége színe elé nagy örömmel állítva, 25 Az egyedül bölcs Istennek, a mi Megváltónknak, dicsőség és fenség, hatalom és hatalom most és mindörökké. Ámen
167
Kinyilatkoztatás
angyalai, és a hét gyertyatartó, amelyet láttál, a hét templom.
1. FEJEZET
1 Írj az efezusi gyülekezet angyalának; Ezt mondja az, aki a hét csillagot tartja jobbjában, aki a hét arany gyertyatartó között jár; 2 Ismerem tetteidet, fáradozásodat és türelmedet, és azt, hogy nem tudod elviselni a gonoszokat, és megpróbáltad azokat, akik apostoloknak mondják magukat, de nem azok, és hazugnak találtad őket. 3 És kitartottál, és van türelmed, és az én nevemért fáradoztál, és el nem lankadtál. 4 Mindazonáltal van némi ellened, mert elhagytad első szerelmedet. 5 Emlékezzél hát meg, honnan esettél, térj meg, és cselekedd az első cselekedeteket; különben gyorsan eljövök hozzád, és eltávolítom a gyertyatartódat a helyéről, ha nem térsz meg. 6 De ez van nálad, hogy gyűlölöd a nikolaiták tetteit, amelyeket én is gyűlölök. 7 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek; Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepén van. 8 És írj a szmirnai gyülekezet angyalának; Ezt mondja az első és az utolsó, a ki halott volt és él; 9 Ismerem tetteidet, nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy) és ismerem azoknak káromlását, akik zsidóknak mondják magukat, és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. 10 Ne félj azoktól, amiket elszenvedsz; és nyomorúságod lesz tíz napig: légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. 11 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek; Aki győz, annak nem esik bántódása a második haláltól. 12 És írj a pergamoszi gyülekezet angyalának; Ezt mondja az, akinél van a kétélű éles kard; 13 Ismerem tetteidet, és tudom, hol laksz, ahol a Sátán széke van, és ragaszkodsz az én nevemhez, és nem tagadtad meg a hitemet még azokban a napokban sem, amikor Antipas volt az én hűséges mártírom, akit megöltek közöttetek, ahol a Sátán lakik. 14 De van néhány dolgom ellened, mert nálad vannak Bálám tanításának tisztelői, aki megtanította Bálákot, hogy vessen botlást Izráel fiai elé, egyék a bálványáldozatot és paráznaságot kövessen el. 15 Így vannak veled is, akik a nikolaiták tanítását tartják, amit én gyűlölök. 16 Bűnbánat; különben gyorsan eljövök hozzád, és szám kardjával harcolok ellenük. 17 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek; A győztesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok neki egy fehér követ, és a kőbe új nevet írva, amelyet senki sem ismer, csak az, aki kapja. 18 És írj a tiatirai gyülekezet angyalának; Ezeket mondja az Isten Fia, akinek szemei olyanok, mint a tűz lángja, és lábai olyanok, mint a finom réz; 19 Ismerem a te cselekedeteidet és szeretetedet, szolgálatodat és hitedet, türelmedet és tetteidet; és az utolsó több, mint az első.
2. FEJEZET
1 Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy megmutassa szolgáinak azokat a dolgokat, amelyeknek rövidesen be kell következniük; és elküldte, és angyala által jelezte szolgájának, Jánosnak: 2 Aki bizonyságot tett Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, és mindenről, amit látott. 3 Boldog, aki olvassa, és aki hallja e prófécia beszédeit, és megtartja, ami meg van írva abban, mert elközelgett az idő. 4 János a hét gyülekezetnek, mely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki volt és aki eljövendő; és a hét Szellemtől, amely az ő trónja előtt van; 5 És Jézus Krisztustól, aki a hű tanú, és a halottak elsőszülötte, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki szeretett minket, és saját vérével megmosott minket bűneinktől, 6 És királyokká és papokká tett minket Istennek és az ő Atyjának; néki dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen. 7 Íme, felhőkkel jön; és minden szem meglátja őt, és azok is, akik átszúrták őt, és jajgat miatta a föld minden nemzetsége. Ennek ellenére Ámen. 8 Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, azt mondja az Úr, aki van, aki volt és aki eljövendő, a Mindenható. 9 Én, János, aki a ti testvéretek is vagyok, és társa vagyok a nyomorúságban, valamint Jézus Krisztus királyságában és türelmében, a Pátmosz nevű szigeten voltam Isten szaváért és Jézus Krisztus bizonyságtételéért. 10 Lélekben voltam az Úr napján, és nagy hangot hallottam magam mögött, akár egy trombitaszót, 11 Mondván: Én vagyok az Alfa és az Omega, az első és az utolsó; és: Amit látsz, írd le egy könyvbe, és küldd el a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van; Efézusig, Szmirnáig, Pergamosig, Tiatiráig, Szardiszig, Filadelfiáig és Laodiceáig. 12 És megfordultam, hogy lássam a hangot, amely velem beszélt. És megfordulván, láttam hét arany gyertyatartót; 13 A hét gyertyatartó között pedig egy, az Emberfiához hasonlót, lábig érő ruhával felöltözve, és arany övvel felövezve. 14 Feje és haja fehér volt, mint a gyapjú, fehér, mint a hó; és szemei olyanok voltak, mint a tűz lángja; 15 És a lábai olyanok voltak, mint a finom réz, mintha kemencében égnének; hangja pedig olyan, mint a sok víz zúgása. 16 És volt a jobb kezében hét csillag, és az ő szájából éles kétélű kard ment ki, és az ő arca olyan volt, mint a nap ragyog az ő erejében. 17 És amikor megláttam őt, lábaihoz estem, mint holtan. És reám tette jobb kezét, mondván nékem: Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó: 18 Én vagyok az, aki él és halott voltam; és íme, én örökké élek, Ámen; és megvannak a pokol és a halál kulcsai. 19 Írd le a dolgokat, amiket láttál, és a dolgokat, amelyek vannak, és a dolgokat, amelyek ezután lesznek; 20 A hét csillag titka, amelyet jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartó. A hét csillag a hét gyülekezet
168
Kinyilatkoztatás
20 Mindazonáltal van néhány dolgom ellened, mert megengeded annak az asszonynak, Jezabelnek, aki magát prófétának nevezi, hogy tanítsa és elcsábítsa szolgáimat, hogy paráználkodjanak, és egyék a bálványáldozatot. 21 És teret adtam neki, hogy megbánja paráznaságát; és nem bánta meg. 22 Íme, ágyba vetem, és azokat, akik házasságtörést követnek el vele, nagy nyomorúságba, ha meg nem bánják tetteikat. 23 És megölöm az õ fiait; és megtudja az összes gyülekezet, hogy én vagyok az, aki a veséket és a szíveket vizsgálom, és mindenkinek adok a ti cselekedeteitek szerint. 24 De azt mondom nektek, és a többieknek Tiatírában, akiknek nincs ez a tanítása, és akik nem ismerték a Sátán mélységeit, ahogy beszélnek; Nem rakok rád más terhet. 25 De amit már megvan, azt tartsátok meg, míg eljövök. 26 És aki győz, és mindvégig megtartja az én cselekedeteimet, annak adok hatalmat a nemzetek felett. 27 És ő uralkodik rajtuk vasvesszővel; mint a fazekas edényei, borzongássá törnek össze, amint az én Atyámtól kaptam. 28 És adom neki a hajnalcsillagot. 29 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. 3. FEJEZET 1 A szárdiszi gyülekezet angyalának pedig írj: Ezt mondja az, akiben van az Isten hét Lelke és a hét csillag; Tudom a te munkáidat, hogy azt a neved van, hogy élsz, és halott vagy. 2 Vigyázzatok, és erősítsétek meg a megmaradtakat, a kik készek meghalni, mert nem találtam a te cselekedeteidet tökéletesnek Isten előtt. 3 Emlékezz tehát, hogyan fogadtál és hallottál, és tartsd meg magad, és térj meg. Ha tehát nem vigyázol, úgy megyek rád, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök rád. 4 Szárdisban is van néhány neved, a kik nem szennyezték be ruháikat; és fehérben járnak velem, mert méltók. 5 A ki győz, fehér ruhába öltözik; és nem törlöm ki az ő nevét az élet könyvéből, hanem vallást teszek az ő nevéről az én Atyám és az ő angyalai előtt. 6 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. 7 A filadelfiai gyülekezet angyalának pedig írj: Ezt mondja a szent, az igaz, akinél van Dávid kulcsa, aki kinyit, és senki sem zár be; és bezárja, és senki sem nyitja ki; 8 Ismerem a te cselekedeteidet: íme, nyitott ajtót adtam eléd, és senki sem zárhatja be, mert kevés az erőd, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet. 9 Íme, a Sátán zsinagógájából készítem azokat, akik zsidóknak mondják magukat, és nem azok, hanem hazudnak; Íme, elhozom őket, hogy leboruljanak lábaid előtt, és megtudják, hogy szeretlek. 10 Mivel megtartottad türelmem beszédét, én is megőrizlek téged a kísértés órájától, amely eljön az egész világra, hogy megpróbálja a föld lakosait. 11 Íme, gyorsan jövök: tartsd meg, ami van, hogy senki el ne vegye koronádat.
12 Aki győz, annak oszlopot csinálok Istenem templomában, és többé nem megy ki, és felírom rá Istenem nevét és Istenem városának nevét, amely az új Jeruzsálem. , amely a mennyből száll alá Istenemtől: és felírom reá az én új nevemet. 13 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. 14 A laodiceai gyülekezet angyalának pedig írj: Ezeket mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete; 15 Tudom a te dolgaidat, hogy nem vagy hideg, sem meleg; szeretném, ha hideg lennél vagy meleg. 16 Mivel tehát langyos vagy, és sem hideg, sem meleg, kiköplek a számból. 17 Mert azt mondod: Gazdag vagyok, gazdag vagyok, és nincs szükségem semmire; és nem tudod, hogy nyomorult vagy és nyomorult, és szegény, és vak és meztelenül. 18 Azt tanácsolom néked, hogy vegyél tőlem tűzben kipróbált aranyat, hogy gazdag legyél; és fehér ruhát, hogy felöltöztess, és mezítelenségednek szégyene ne látszódjon; és kend fel szemedet szemkrémmel, hogy láss. 19 Akiket szeretek, azokat megfeddem és fenyítem: légy buzgólkodó és térj meg. 20 Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek: ha valaki meghallja az én szómat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig velem. 21 Aki győz, annak megadom, hogy velem üljön az én trónusomban, amint én is győztem, és Atyámmal együtt ültem az ő trónusában. 22 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. 4. FEJEZET 1 Ezek után néztem, és íme, megnyílt egy ajtó a mennyben; és az első hang, a melyet hallottam, mintha trombita szólt volna velem; amely ezt mondta: Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat a dolgokat, amelyeknek ezután kell történniük. 2 És azonnal lélekben voltam, és íme, egy trón ült a mennyben, és egy ült a trónuson. 3 A ki pedig ült, úgy nézett rá, mint a jáspis és a szardíniakő, és szivárvány volt a trón körül, szemében, mint a smaragd. 4 És a trón körül huszonnégy ülőhely volt, és láttam az üléseken huszonnégy vént ülni, fehér ruhába öltözve; és aranykoronák voltak a fejükön. 5 És a trónból villámok, mennydörgések és hangok jöttek ki, és hét tűzlámpás égett a királyiszék előtt, amelyek az Isten hét Lelke. 6 És a királyiszék előtt üvegtenger volt, hasonló a kristályhoz; és a trónus közepén és a trón körül négy vadállat volt szemekkel teli elöl és hátul. 7 És az első fenevad hasonló volt az oroszlánhoz, és a második fenevad, mint a borjú, és a harmadik fenevadnak olyan volt az arca, mint egy ember, a negyedik fenevad pedig olyan volt, mint egy repülő sas. 8 És a négy vadállatnak mindegyikének hat szárnya volt körülötte; és tele voltak szemekkel belül, és nem nyugszanak éjjel és nappal, mondván: Szent, szent, szent, Uram, mindenható Isten, a ki volt és van, és eljövendő.
169
Kinyilatkoztatás
9 És amikor azok a vadállatok dicsőséget, tiszteletet és hálát adnak a trónon ülőnek, aki örökkön örökké él, 10 A huszonnégy vén leborul a trónuson ülő előtt, és imádják azt, aki örökkön-örökké él, és koronájukat a trón elé vetik, mondván: 11 Méltó vagy, Uram, hogy részesülj dicsőségben, tisztességben és hatalomban, mert te teremtettél mindent, és a te kedvedre vannak és teremtetett. 5. FEJEZET 1 És láttam a trónuson ülő jobb kezében egy könyvet belülről és hátulról írva, hét pecséttel lepecsételve. 2 És láttam egy erős angyalt, amint nagy szóval hirdette: Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet és feloldja a pecséteit? 3 És senki sem az égben, sem a földön, sem a föld alatt nem tudta kinyitni a könyvet, és nem is nézhetett bele. 4 Sokat sírtam, mert senkit sem találtak méltónak arra, hogy felnyissa és elolvassa a könyvet, és ne nézzen bele. 5 És monda nékem egy a vének közül: Ne sírj! 6 És láttam, és íme, a trón és a négy fenevad és a vének között egy Bárány állt, amint megölték, hét szarva és hét szeme volt, ami a hét lélek. Isten küldötte az egész földre. 7 És eljött, és kivette a könyvet a trónuson ülő jobb kezéből. 8 Amikor pedig átvette a könyvet, a négy vadállat és a huszonnégy vén leborult a Bárány elé, mindegyikük hárfával és aranypohárral teli szagokkal, amelyek a szentek imádságai. 9 És új éneket énekeltek, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet, és felnyisd annak pecsétjeit, mert megöltél, és megváltottál minket Istennek véred által minden nemzetségből, nyelvből és népből. és nemzet; 10 És tettél minket Istenünknek királyokká és papokká, és uralkodni fogunk a földön. 11 És láttam, és hallottam sok angyal szavát a trón körül, a barmok és a vének körül; és azoknak száma tízezerszer tízezer és ezerezer volt; 12 Hangosan mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy hatalmat és gazdagságot, bölcsességet és erőt, és tisztességet, dicsőséget és áldást vegyen. 13 És minden teremtmény, amely a mennyben, a földön és a föld alatt van, és a tengerben, és minden, ami azokban van, hallotta, hogy ezt mondtam: Áldás, tisztesség, dicsőség és hatalom! annak, aki a trónban ül, és a Báránynak örökkön-örökké. 14 És monda a négy vadállat: Ámen! A huszonnégy vén pedig leborult, és imádták azt, aki örökkön-örökké él. 6. FEJEZET 1 És láttam, amikor a Bárány felnyitotta az egyik pecsétet, és hallottam, mintha mennydörgés zaja volna, a négy vadállat közül az egyik ezt mondja: Gyere és nézd meg! 2 És láttam, és íme, egy fehér lovat, és a ki rajta ült, annak íja volt; és koronát adtak néki, és kiment győzni és győzni. 3 És amikor felnyitotta a második pecsétet, hallottam, hogy a második fenevad ezt mondja: Gyere és lásd! 4 És kiment egy másik vörös ló, és a rajta ülőnek hatalma adatott, hogy békességet vegyen a földről, és hogy megöljék egymást; és adatott néki egy nagy kard.
170
5 És amikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik fenevad ezt mondja: Gyere és lásd! És láttam, és íme, egy fekete lovat; és aki rajta ült, annak egy mérleg volt a kezében. 6 És hallottam egy hangot a négy vadállat között, amint ezt mondta: Egy mérték búzát egy fillérért, és három mérték árpát egy fillért; és lásd, ne bántsd az olajat és a bort. 7 És amikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik fenevad hangját, amely ezt mondta: Gyere és lásd! 8 És láttam, és íme, egy sápadt ló, és a neve, a ki rajta ült, Halál volt, és a pokol követte őt. És adatott nekik hatalmuk a föld negyedik felén, hogy karddal, éhséggel, halállal és a föld vadállataival öljenek. 9 És amikor felnyitotta az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket megöltek Isten igéjéért és a bizonyságtételért, amelyet megtartottak. 10 És nagy hangon kiáltoztak, mondván: Uram, szent és igaz, meddig nem ítélsz és nem állsz bosszút a mi vérünkért a föld lakóin? 11 És fehér ruhát adtak mindegyiküknek; és azt mondták nekik, hogy pihenjenek még egy kis időt, míg be nem teljesednek szolgatársaik és testvéreik is, akiket úgy kell megölni, mint ők. 12 És láttam, amikor felnyitotta a hatodik pecsétet, és íme, nagy földrengés volt; és a nap fekete lett, mint a szőrzsák, és a hold olyan lett, mint a vér; 13 És az ég csillagai lehullottak a földre, miként a fügefa veti kora fügéit, mikor erős szél megrázza. 14 És az ég eltávozott, mint egy tekercs, amikor összetekerik; és minden hegy és sziget elmozdult helyéről. 15 És a föld királyai, nagyok, gazdagok, fővezérek, vitézek, minden szolga és minden szabad elrejtőztek a hegyek barlangjaiban és szikláiban; 16 És monda a hegyeknek és szikláknak: Boruljatok ránk, és rejtsetek el minket a trónuson ülő színe elől és a Bárány haragja elől. 17 Mert eljött haragjának nagy napja; és ki tud megállni? 7. FEJEZET 1 És ezek után láttam négy angyalt állni a föld négy sarkán, a föld négy szelét fogva, hogy a szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmilyen fára. 2 És láttam egy másik angyalt felszállni keletről, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hangosan kiáltott a négy angyalhoz, akiknek adatott, hogy bántsák a földet és a tengert, 3 Mondván: Ne bántsd a földet, se a tengert, se a fákat, míg meg nem pecsételjük Istenünk szolgáit homlokukon. 4 És hallottam a megpecsételtek számát, és száznegyvennégyezer pecsételtetett meg Izráel fiainak minden törzséből. 5 Júda törzséből tizenkétezer elpecsételt. Rúben törzséből tizenkétezer elpecsételt. Gád törzséből tizenkétezer elpecsételt. 6 Áser törzséből tizenkétezer elpecsételt. Neptálim törzséből tizenkétezer pecsételődött meg. Manassze törzséből tizenkétezer elpecsételt. 7 Simeon törzséből tizenkétezer elpecsételt. Lévi törzséből tizenkétezer elpecsételt. Issakhár törzséből tizenkétezer elpecsételt.
Kinyilatkoztatás
8 Zabulon törzséből tizenkétezer elpecsételt. József törzséből tizenkétezer elpecsételt. Benjámin törzséből tizenkétezer elpecsételt. 9 Ezek után láttam, és íme, nagy sokaság, amelyet senki sem tudott megszámlálni, minden nemzetből, nemzetségből, népből és nyelvből áll a trón előtt és a Bárány előtt, fehér ruhába és pálmákba öltözve. a kezükben; 10 És nagy szóval kiáltott, mondván: Üdvösség a mi Istenünknek, aki a trónban ül, és a Báránynak. 11 És az angyalok mind a trón körül, a vének és a négy fenevad körül álltak, és arcra borultak a trón előtt, és imádták Istent, 12 Mondván: Ámen: Áldás és dicsőség, bölcsesség és hálaadás, tisztesség, hatalom és hatalom legyen a mi Istenünknek örökkön-örökké. Ámen. 13 És felele egy a vének közül, mondván nékem: Mik ezek, a kik fehér ruhába vannak öltözve? és honnan jöttek? 14 És mondám néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruháikat, és megfehérítették a Bárány vérében. 15 Azért vannak az Isten trónja előtt, és szolgálnak néki éjjel-nappal az ő templomában, és a ki a királyiszékben ül, közöttük lakik. 16 Nem éheznek többé és nem szomjaznak többé; sem nap nem világít rájuk, sem hőség. 17 Mert a Bárány, a ki a királyiszék közepén van, legelteti őket, és a vizek élő forrásaihoz vezeti őket, és Isten letöröl minden könnyet szemükről. 8. FEJEZET 1 És amikor felnyitotta a hetedik pecsétet, csend lett a mennyben, körülbelül fél óráig. 2 És láttam a hét angyalt, a kik Isten előtt álltak; és hét trombitát adtak nekik. 3 És jött egy másik angyal, és megállt az oltárnál, arany tömjénezővel; és sok tömjént adtak neki, hogy azt minden szentek imáival együtt mutassa be az aranyoltáron, amely a trón előtt volt. 4 És a tömjén füstje, amely a szentek imáival együtt jött, felszállt Isten elé az angyal kezéből. 5 És fogta az angyal a tömjénezőt, és megtöltötte az oltár tüzével, és a földbe dobta; és lőn hangok, mennydörgés, villámok és földrengés. 6 És a hét angyal, akiknél a hét trombita volt, megszólalásra készült. 7 Megszólalt az első angyal, és jött jégeső és tűz vérrel keveredve, és a földre vetették, és a fák harmadrésze megégett, és minden zöld fű megégett. 8 És megszólalt a második angyal, és mintegy tűzzel égő nagy hegyet vetettek a tengerbe, és a tenger harmadik része vérré lett; 9 És a tengerben élő állatok harmadrésze meghalt; és a hajók harmadik része megsemmisült. 10 És megszólalt a harmadik angyal, és lehullott egy nagy csillag az égről, úgy égett, mint egy lámpa, és leesett a folyók harmadrészére és a vizek forrásaira; 11 A csillag neve pedig üröm, és a vizek harmadrésze üröm lett; és sok ember meghalt a vízben, mert megkeseredett. 12 És megszólalt a negyedik angyal, és megverte a nap harmadrészét, a hold harmadrészét és a csillagok
171
harmadrészét; így a harmadik részük elsötétült, és a nappal egyharmadáig nem ragyogott, és az éjszaka is. 13 És láttam és hallottam egy angyalt repülni az ég közepén, amint hangos szóval ezt mondta: Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a három angyal trombitájának többi hangja miatt. még megszólal! 9. FEJEZET 1 És megszólalt az ötödik angyal, és láttam, hogy csillag hull az égből a földre, és néki adatott a mélység kulcsa. 2 És kinyitotta a mélységes gödröt; és füst támadt a kútból, mint a nagy kemencének füstje; és a nap és a levegő elsötétült a gödör füstje miatt. 3 És a füstből sáskák jöttek ki a földre, és adatott nekik hatalmuk, mint a föld skorpióinak ereje. 4 És megparancsolták nekik, hogy ne bántsák a föld füvét, se zöldet, se fát; hanem csak azokat az embereket, akiknek nincs Isten pecsétje a homlokukon. 5 És adatott nekik, hogy ne öljék meg őket, hanem kínozzák őket öt hónapig; és olyan volt az ő kínjuk, mint a skorpió gyötrelme, amikor megüti az embert. 6 És azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják; és meg akarnak halni, és a halál elfut előlük. 7 És a sáskák alakja hasonló volt a harcra készült lovakhoz; és a fejükön olyan volt, mint az arany korona, és az arcuk olyan volt, mint az emberek arca. 8 És olyan volt a hajuk, mint az asszonyok haja, és olyan volt a foguk, mint az oroszláné. 9 Mellvértjeik pedig olyanok voltak, mint vasból; és szárnyaik zúgása olyan volt, mint a harcba rohanó sok ló szekerének zúgása. 10 És olyan farkuk volt, mint a skorpióé, és szúrások voltak a farkukban, és erejük volt öt hónapig bántani az embereket. 11 Királyuk volt felettük, a mélység angyala, akinek neve héberül Abaddon, görögül pedig Apollyon. 12 Egy jaj elmúlt; és íme, ezután jön még két baj. 13 És megszólalt a hatodik angyal, és hangot hallottam az arany oltár négy szarvából, amely Isten előtt van, 14 Mondván a hatodik angyalnak, a kinél volt a trombita: Oldd el a négy angyalt, a kik meg vannak kötözve az Eufrátesz nagy folyójában. 15 És eloldoztatott a négy angyal, a kik egy órára, egy napra, egy hónapra és egy esztendőre készültek, hogy megöljék az emberek harmadrészét. 16 A lovasok seregének száma pedig kétszázezer ezer volt, és hallottam a számukat. 17 És így láttam a lovakat a látomásban, és a rajtuk ülőket, tűzből, jacintból és kénből készült mellvértekkel; és a lovak fejei olyanok voltak, mint az oroszlánfejek; és szájukból tüzet, füstöt és kénkövet bocsátott ki. 18 Ez a három ölte meg az emberek harmadrészét a tűz, a füst és a kénkő által, amely a szájukból származott. 19 Mert erejük a szájukban és a farkukban van, mert farkuk olyan volt, mint a kígyók, és fejük volt, és azokkal bántanak. 20 A többi ember pedig, akiket nem öltek meg ezek a csapások, mégsem bántak meg kezeik munkáiból, hogy ne imádjanak ördögöket, és arany-, ezüst-, réz-, kő- és fabálványokat. nem lát, nem hall, nem jár:
Kinyilatkoztatás
21 Nem bánták meg sem gyilkosságaikat, varázslásaikat, sem paráznaságukat, sem lopásaikat.
sem
10. FEJEZET 1 És láttam egy másik hatalmas angyalt leszállni az égből, felhőbe öltözve, és szivárvány volt a fején, és arca olyan volt, mint a nap, és lábai, mint a tűzoszlopok. 2 És volt a kezében egy nyitott könyv, és jobb lábát a tengerre tette, bal lábát a földre, 3 És kiáltott nagy hangon, mint amikor az oroszlán ordít; és amikor kiáltott, hét mennydörgés hallatszott. 4 És amikor a hét mennydörgés kimondta a hangját, írni akartam, és hangot hallottam az égből, amely ezt mondta nekem: Pecsételd le, amit a hét mennydörgés mondott, és ne írd le! 5 És az angyal, akit láttam állni a tengeren és a földön, felemelte kezét az ég felé, 6 És megesküdött arra, aki örökkön örökké él, aki teremtette az eget és a benne lévőket, és a földet és a benne lévőket, és a tengert és a benne lévőket, hogy lesz idő már nem: 7 De a hetedik angyal hangjának napjaiban, amikor elkezd fújni, be kell fejeződnie Isten titkának, amint kijelentette szolgáinak, a prófétáknak. 8 És ismét szólt hozzám a hang, amelyet az égből hallottam, és ezt mondta: Menj, és vedd a nyitott könyvecskét az angyal kezében, aki a tengeren és a földön áll. 9 És odamentem az angyalhoz, és ezt mondtam neki: Add ide a könyvecskét! És monda nékem: Vedd és egyed meg; és megkeseríti a te hasadat, de édes lesz a szádban, mint a méz. 10 És kivettem a könyvecskét az angyal kezéből, és megettem; és édes volt a számban, mint a méz; és amint megettem, megkeseredett a hasam. 11 És monda nékem: Ismét prófétálnod kell sok nép, nemzet, nyelv és király előtt. 11. FEJEZET 1 És adtak nekem egy vesszőhöz hasonló nádszálat, és az angyal odaállt, és ezt mondta: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt és a benne imádkozókat. 2 De az udvart, amely a templomon kívül van, hagyd ki, és ne mérd meg; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost negyvenkét hónapig tapossák. 3 És hatalmat adok két tanúmnak, és zsákruhába öltözve prófétálnak ezerkétszázhatvan napig. 4 Ez a két olajfa és a két gyertyatartó, amelyek a föld Istene előtt állnak. 5 És ha valaki bántani akarja őket, tűz jön ki az ő szájukból, és megemészti ellenségeiket; és ha valaki bántani akarja őket, így kell megölni. 6 Ezeknek hatalmuk van bezárni az eget, hogy ne essen eső az ő próféciáik napjaiban, és hatalmuk van a vizeken, hogy vérré változtassák, és a földet minden csapással sújtsák, ahányszor csak akarják. 7 És amikor befejezik bizonyságtételüket, a fenevad, amely a mélységből felszáll, hadat indít ellenük, és legyőzi őket, és megöli őket.
172
8 Holttestük pedig annak a nagy városnak az utcájában fog heverni, amelyet szellemileg Szodomának és Egyiptomnak hívnak, ahol a mi Urunkat is keresztre feszítették. 9 És a népek és nemzetségek, nyelvek és nemzetek közül három és fél napon át látják holttesteiket, és nem engedik, hogy holttestüket sírba vessék. 10 És a föld lakosai örvendeznek rajtuk, vigadnak, és ajándékokat küldenek egymásnak; mert ez a két próféta kínozta a föld lakóit. 11 És három és fél nap múlva beléjük szállt az Istentől való élet Lelke, és lábukra álltak; és nagy félelem fogta el azokat, akik látták őket. 12 És nagy hangot hallottak az égből, amely ezt mondta nekik: Jöjjetek fel ide! És felmentek a mennybe felhőben; és ellenségeik látták őket. 13 Ugyanabban az órában nagy földrengés volt, és a város tizede elesett, és a földrengésben hétezer ember halt meg, a maradék pedig megrémült, és dicsőséget ad az ég Istenének. 14 A második jaj elmúlt; és íme, hamar eljön a harmadik jaj. 15 És megszólalt a hetedik angyal; és nagy szózatok hallatszottak a mennyben, mondván: E világ országai a mi Urunknak és az ő Krisztusának országaivá lettek. és uralkodni fog örökkön-örökké. 16 És a huszonnégy vén, a kik Isten előtt ültek székeiken, arcra borultak, és imádták Istent, 17 Mondván: Hálát adunk néked, Uram, mindenható Isten, a ki vagy, voltál és eljövendő; mert magadhoz vetted a te nagy hatalmadat, és uralkodtál. 18 És megharagudtak a nemzetek, és eljött a te haragod, és eljött a halottak ideje, hogy elítéljék őket, és te adj jutalmat szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és azoknak, akik félik a te nevedet. kicsi és nagy; és el kell pusztítania azokat, akik a földet pusztítják. 19 És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és meglátták az ő templomában az ő szövetségének ládáját, és lőn villámok, hangok, mennydörgés, földrengés és nagy jégeső. 12. FEJEZET 1 És nagy csoda jelent meg a mennyben; napba öltözött asszony, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból álló korona: 2 És terhes lévén, sírt, vajúdott a szülésnél, és szenvedett a szülésért. 3 És megjelent egy másik csoda az égben; és íme egy nagy vörös sárkány, hét feje és tíz szarva, és hét korona a fején. 4 És az ő farka kihúzta az ég csillagainak harmadrészét, és a földre vetette azokat, és a sárkány a szülésre kész asszony előtt állt, hogy felfalja gyermekét, amint az megszületett. 5 És szült egy fiúgyermeket, aki vasvesszővel fog uralkodni minden népen; és az ő gyermeke elragadtatott Istenhez és az ő trónjához. 6 És elfutott az asszony a pusztába, ahol Istentől készített helye van, hogy ott legeltessék őt ezerkétszázhatvan napig. 7 És háború volt a mennyben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkány ellen; és harcolt a sárkány és angyalai, 8 És nem győzött; helyüket sem találták többé a mennyben. 9 És kivetették a nagy sárkányt, azt a vén kígyót, akit Ördögnek és Sátánnak hívnak, aki az egész világot
Kinyilatkoztatás
megtéveszti: kivetették a földre, és vele együtt az angyalai is. 10 És hangos szózatot hallottam, amely ezt mondta a mennyben: Most jött el az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának ereje; és éjszaka. 11 És legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük beszédével; és nem szerették életüket mindhalálig. 12 Örüljetek tehát, egek, és ti, akik azokban laktok. Jaj a föld és a tenger lakóinak! mert az ördög lejött hozzátok nagy haraggal, mert tudja, hogy kevés ideje van. 13 És amikor a sárkány látta, hogy a földre vetették, üldözte az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte. 14 Az asszonynak pedig egy nagy sas két szárnya adatott, hogy a pusztába repüljön, a helyére, ahol táplálkozik egy ideig, időkig és félig a kígyó színétől. 15 És a kígyó vizet bocsátott ki szájából, mint özönvizet az asszony után, hogy elvigye őt az özönvíz. 16 És a föld megsegítette az asszonyt, és a föld megnyitotta száját, és elnyelte az özönvizet, amelyet a sárkány vetett ki a szájából. 17 És megharagudott a sárkány az asszonyra, és hadat üzent magjának maradékaival, akik megtartják az Isten parancsolatait, és akiknél a Jézus Krisztus bizonyságtétele van.
14 És megtéveszti a föld lakosait azokkal a csodákkal, amelyekre hatalma volt a fenevad szemei előtt; mondván a föld lakóinak, hogy készítsenek szobrot a fenevadnak, amelyen kard által megsebzett és életben maradt. 15 És hatalma volt életet adni a fenevad képének, hogy a fenevad képmása beszéljen, és mindazokat, akik nem imádják a fenevad képmását, megöljék. 16 És mindenkit, kicsinyeket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és rabszolgákat, bélyeget tesz a jobb kezükbe vagy a homlokukra. 17 És hogy senki ne vegyen vagy adjon el, csak az, akinél volt a bélyeg, vagy a fenevad neve, vagy nevének száma. 18 Itt van a bölcsesség. Akinek van értelme, számolja meg a fenevad számát, mert ez az ember száma; és a száma hatszázhatvanhat. 14. FEJEZET
13. FEJEZET 1 És megálltam a tenger homokján, és láttam egy fenevadat felemelkedni a tengerből, akinek hét feje és tíz szarva volt, és a szarvain tíz korona, és a fején a káromlás neve. 2 És a fenevad, amelyet láttam, hasonló a párduchoz, és a lábai olyanok voltak, mint a medvéé, és a szája, mint az oroszlán szája; és a sárkány adta néki erejét, székét és nagy hatalmát. 3 És láttam az egyik fejét, mintha halálra sebezték volna; és halálos sebe begyógyult, és az egész világ csodálkozott a fenevad után. 4 És imádták a sárkányt, aki hatalmat adott a fenevadnak, és imádták a fenevadat, mondván: Ki hasonló a fenevadhoz? ki tud háborúzni vele? 5 És adatott néki szája, hogy nagy dolgokat és káromlást beszéljen; és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig folytassa. 6 És megnyitotta száját az Isten káromlására, hogy káromolja az ő nevét, hajlékát és a mennyben lakókat. 7 És adatott néki, hogy hadakozzon a szentekkel, és legyőzze őket; és adatott néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és nemzeten. 8 És imádni fogják őt mindazok, akik a földön laknak, akiknek neve nincs beírva a megölt Bárány életének könyvébe a világ kezdete óta. 9 Ha valakinek van füle, hallja. 10 Aki fogságba visz, fogságba megy: aki karddal öl, karddal kell megölni. Itt van a szentek türelme és hite. 11 És láttam egy másik fenevadat feljönni a földből; és két szarva volt, mint a báránynak, és úgy beszélt, mint a sárkány. 12 És gyakorolja az elsõ fenevad minden hatalmát elõtte, és a földet és a benne lakókat arra készteti, hogy imádják az elsõ fenevadat, amelynek halálos sebe begyógyult. 13 És nagy csodákat tesz, úgy, hogy tüzet száll le az égből a földre az emberek szeme láttára,
173
1 És láttam, és íme, egy Bárány állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek homlokukra volt írva az ő Atyjának neve. 2 És hallottam egy hangot az égből, mint a sok vizek szavát, és mint a nagy mennydörgés hangját, és hallottam a hárfások szavát, amint hárfáikkal hárfák zengnek. 3 És énekeltek, mintha új éneket énekeltek a trón elõtt, a négy állat és a vének elõtt; és senki sem tanulhatta meg azt az éneket, csak a száznegyvennégyezer, a kik megváltattak a földrõl. 4 Ezek azok, akik nem szennyezettek be asszonyokkal; mert szüzek. Ezek azok, akik követik a Bárányt, amerre csak megy. Ezeket váltották meg az emberek közül, lévén zsengéi Istennek és a Báránynak. 5 És nem találtak az ő szájukban álnokságot, mert vétkesek az Isten trónja előtt. 6 És láttam egy másik angyalt repülni az ég közepén, akinél volt az örökkévaló evangélium, hogy hirdesse a föld lakóinak, és minden nemzetnek, nemzetségnek, nyelvnek és népnek, 7 Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és adjatok néki dicsőséget; mert eljött az ő ítéletének órája, és imádjátok azt, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és a vizek forrásait. 8 És követett egy másik angyal, mondván: Leomlott, elesett Babilon, az a nagy város, mert minden népet megitatott paráznasága haragjának borával. 9 És követte őket a harmadik angyal, és nagy szóval ezt mondta: Ha valaki a fenevadat és annak képmását imádja, és annak bélyegét a homlokába vagy a kezébe veszi, 10 Ő iszik az Isten haragjának borából, amelyet keverés nélkül öntenek ki haragjának poharába; és tűzzel és kénnel kínozzák a szent angyalok és a Bárány előtt. 11 És kínjaik füstje felszáll örökkön-örökké, és nincs nyugalmuk nappal és éjjel, a kik a fenevadat és az ő képmását imádják, és mindazoknak, akik felveszik nevének bélyegét. 12 Itt van a szentek türelme: itt vannak, akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét. 13 És hangot hallottam az égből, amely ezt mondta nekem: Írd meg: Boldogok a halottak, akik mostantól fogva meghalnak az Úrban. és műveik követik őket. 14 És láttam, és íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült, mint az Emberfia, fején arany korona és kezében éles sarló.
Kinyilatkoztatás
15 És egy másik angyal jött ki a templomból, és nagy hangon kiáltott a felhőn ülőnek: Dugd be a sarlódat, és arass, mert eljött az idő, hogy arass; mert beérett a föld termése. 16 És aki a felhőn ült, sarlóját a földre szúrta; és learatták a földet. 17 És egy másik angyal jött ki a mennyei templomból, és nála is éles sarló volt. 18 És egy másik angyal jött ki az oltártól, akinek hatalma volt a tűz felett; és hangos kiáltással kiáltott annak, akinek éles sarlója volt, mondván: Dugd bele éles sarlódat, és szedd össze a föld szőlőjének fürtjeit! mert a szőlője teljesen beérett. 19 És az angyal a sarlóját a földbe szúrta, és leszedte a föld szőlőjét, és belevetette Isten haragjának nagy présébe. 20 És a borsajtót a városon kívül taposták, és vér folyt ki a présből, egészen a lovak kantárjáig, ezerhatszáz furatnyi távolságban.
1 És láttam egy másik jelet a mennyben, nagy és csodálatos: hét angyalt, akinél a hét utolsó csapás volt; mert bennük betelt az Isten haragja. 2 És láttam, mintha tűzzel keveredett üvegtenger lenne, és akik győzelmet arattak a fenevad felett, és képmása, bélyege és nevének száma fölött, az üvegtengeren álltak. , Isten hárfáival. 3 És énekelték Mózesnek, az Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét, mondván: Nagyok és csodálatosak a te műveid, Uram, mindenható Isten! igazak és igazak a te utaid, te szentek királya. 4 Ki ne félne téged, Uram, és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak te vagy szent; mert minden nemzet eljön és leborul előtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalóvá lettek. 5 Azután megnéztem, és íme, megnyílt a bizonyság sátorának temploma a mennyben. 6 És kijött a hét angyal a templomból, akiknél a hét csapás volt, tiszta és fehér vászonba öltözve, és melleiket arany övvel övezték. 7 És a négy fenevad közül egy adott a hét angyalnak hét aranypoharat, tele az örökkön-örökké élő Isten haragjával. 8 És megtelt a templom füsttel az Isten dicsõségébõl és az õ hatalmától; és senki sem mehetett be a templomba, mígnem be nem teljesedett a hét angyal hét csapása.
6 Mert szentek és próféták vérét ontották, és te vért adtál nekik inni; mert méltók. 7 És hallottam egy másikat az oltárról ezt mondani: Így van, Uram, mindenható Isten, igazak és igazak a te ítéleteid. 8 És a negyedik angyal kiöntötte poharát a napra; és hatalmat kapott, hogy tűzzel perzselje meg az embereket. 9 És megperzselték az embereket a nagy hőség, és káromolták az Isten nevét, a kinek hatalma van ezeken a csapásokon, és nem tértek meg, hogy dicsőséget adjanak neki. 10 És az ötödik angyal kitölté az ő poharát a fenevad székére; és birodalma tele volt sötétséggel; és a nyelvüket rágták a fájdalomtól, 11 És káromolták a menny Istenét fájdalmaik és sebeik miatt, és nem bántak meg tetteikből. 12 A hatodik angyal pedig kitölté az ő poharát a nagy Eufrátesz folyóra; és annak vize kiszáradt, hogy elkészítsék a napkeleti királyok útját. 13 És láttam három tisztátalan lelket, mint a békák, kijönni a sárkány szájából, és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából. 14 Mert ördögök lelkei, csodákat művelnek, akik kimennek a föld és az egész világ királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindenható Isten nagy napjának csatájára. 15 Íme, úgy jövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz, és megőrzi ruháit, nehogy meztelenül járjon, és ne lássák gyalázatát. 16 És összegyűjtötte őket egy helyre, amelyet héberül Armageddonnak neveznek. 17 A hetedik angyal pedig kiöntötte poharát a levegőbe; és nagy szózat hallatszott a menny templomából a trónról, mondván: Meglett. 18 És voltak hangok, mennydörgések és villámok; és volt egy nagy földrengés, amilyen nem volt, mióta emberek vannak a földön, olyan erős földrengés és olyan nagy. 19 És a nagy város három részre szakadt, és a nemzetek városai elestek, és a nagy Babilon megemlékezett Isten színe előtt, hogy odaadja néki haragja hevének borának poharát. 20 És minden sziget elfutott, és a hegyeket nem találták meg. 21 És nagy jégesõ hullott az emberekre az égbõl, minden kő egy talentum súlya volt, és káromolták Istent az emberek a jégesõ csapása miatt; mert rendkívül nagy volt a csapása.
16. FEJEZET
17. FEJEZET
1 És hallottam egy nagy szózatot a templomból, amely ezt mondta a hét angyalnak: Menjetek el, és öntsétek ki az Isten haragjának poharait a földre. 2 És elment az első, és kiöntötte poharát a földre; és zajos és súlyos seb hullott azokra az emberekre, akiken a fenevad bélyege volt, és azokon, akik az ő képét imádták. 3 A második angyal pedig kiöntötte poharát a tengerre; és olyan lett, mint a holt ember vére, és minden élő lélek meghalt a tengerben. 4 A harmadik angyal pedig kiöntötte poharát a folyókra és a vizek forrásaira; és vérré váltak. 5 És hallottam a vizek angyalát ezt mondani: Igaz vagy, Uram, aki vagy, aki voltál, és leszel, mert így ítéltél.
1 És eljött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, és beszélt velem, mondván: Gyere ide; Megmutatom neked a nagy parázna ítéletét, aki sok vizeken ül. 2 Akivel paráznaságot követtek el a föld királyai, és paráznaságának borától megrészegültek a föld lakói. 3 És elvitt engem lélekben a pusztába, és láttam egy asszonyt ülni egy skarlátvörös fenevadon, tele káromló nevekkel, hét feje és tíz szarva. 4 És az asszony bíborba és skarlátba öltözött, és arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel volt feldíszítve, és kezében arany pohár volt, tele utálatosságokkal és paráznaságának szennyével.
15. FEJEZET
174
Kinyilatkoztatás
5 És az ő homlokára egy név volt írva: REJTSÉG, NAGY BABILON, A FÖLD SZÁZNÁJÁNAK ÉS Utálatosságainak anyja. 6 És láttam azt az asszonyt, aki részeg a szentek vérétől és a Jézus vértanúinak vérétől; és amikor megláttam, nagy csodálattal csodálkoztam. 7 És monda nékem az angyal: Miért csodálkoztál? Elmondom neked az asszony titkát és az őt hordozó fenevadat, amelynek hét feje és tíz szarva van. 8 A fenevad, amelyet láttál, volt és nincs; és felmennek a mélységből, és a veszedelembe mennek, és csodálkoznak a föld lakói, akiknek neve nem volt beírva az élet könyvébe a világ kezdete óta, amikor meglátják a fenevadat, amely vala, és nincs, és mégis van. 9 És itt van az elme, amelynek bölcsessége van. A hét fej hét hegy, amelyen az asszony ül. 10 És van hét király: öt elesett, és az egyik megvan, a másik pedig még nem jött el; és amikor megérkezik, egy rövid ideig kell folytatnia. 11 És a fenevad, amelyik volt és nincs, ő a nyolcadik, és a hét közül való, és a veszedelembe megy. 12 És a tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, a kik még nem kapták meg az országot; hanem kapjanak hatalmat mint királyok egy órát a fenevaddal. 13 Ezeknek egy az esze, és hatalmukat és erejüket a fenevadnak adják. 14 Ezek háborúznak a Bárány ellen, és a Bárány legyőzi őket, mert ő az uraknak Ura és a királyoknak Királya, és akik vele vannak, azok elhívottak, kiválasztottak és hűségesek. 15 És monda nékem: A vizek, amelyeket láttál, ahol a parázna ül, népek és sokaságok, nemzetek és nyelvek. 16 És a tíz szarv, amelyet a fenevadon láttál, gyűlöli a paráznát, és pusztasággá és mezítelenné teszik, megeszik a húsát és megégetik tűzzel. 17 Mert Isten az ő szívökbe helyezte, hogy teljesítsék az ő akaratát, és megegyezzenek, és adják országukat a fenevadnak, míg be nem teljesednek az Isten beszédei. 18 Az asszony pedig, akit láttál, az a nagy város, amely uralkodik a föld királyai felett.
7 Mennyire dicsőítette magát és élt, annyi gyötrelmet és bánatot adj néki, mert ezt mondja szívében: Királynőként ülök, nem vagyok özvegy, és nem látok szomorúságot. 8 Ezért egy napon eljönnek csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és megégetik tûzben, mert erõs az Úr Isten, aki ítéli õt. 9 És a föld királyai, akik paráznaságot követtek el, és jóízűen éltek vele, siratják őt és jajgatják őt, amikor meglátják égésének füstjét, 10 Távol állva kínjától való félelem miatt, és ezt mondták: Jaj, jaj, a nagy város, Babilon, az a hatalmas város! mert egy óra múlva jön el a te ítéleted. 11 És sírnak és gyászolnak miatta a föld kereskedői; mert senki sem veszi meg többé az ő árujukat: 12 Arany és ezüst áruk, drágakövek és gyöngyök, és finom lenvászon, bíbor, selyem és skarlát, és minden te fa, és mindenféle elefántcsont edények és mindenféle edény a legértékesebb fából és sárgarézből, vasból és márványból, 13 És fahéj, és illatanyagok, kenőcsök, tömjén, bor, olaj, finomliszt és búza, barmok, juhok, lovak, szekerek, rabszolgák és emberlelkek. 14 És a gyümölcsök, amelyekre lelked vágyott, eltávoztak tőled, és minden finom és jó dolog eltávozott tőled, és többé nem találod meg. 15 Ezeknek a kereskedői, akiket meggazdagodtak, távol állnak, mert félnek gyötrelmeitől, sírnak és jajgatnak, 16 És mondván: Jaj, jaj, az a nagy város, amely finom lenvászonba, bíborba és skarlátba volt öltözve, és arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel díszítve! 17 Mert egy óra alatt annyi gazdagság semmivé válik. És minden hajóparancsnok, és minden hajós társaság, tengerészek és mindazok, akik tengeren kereskedtek, távol álltak, 18 És kiáltottak, amikor látták égő füstjét, mondván: Micsoda város ehhez a nagy városhoz? 19 És port szórtak a fejükre, és sírva jajgatva jajgattak, mondván: Jaj, jaj, az a nagy város, melyben meggazdagodtak mindazok, akiknek hajói voltak a tengeren drágasága miatt! mert egy óra alatt pusztasággá válik. 20 Örülj neki, te ég, és ti szent apostolok és próféták; mert Isten bosszút állt rajtad. 21 És egy hatalmas angyal felvett egy követ, mint egy nagy malomkövet, és a tengerbe dobta, mondván: Így döntik le erőszakkal azt a nagy várost, Babilont, és többé nem találják meg. 22 És a hárfások, a zenészek, a síposok és a trombitások szava többé nem hallatszik benned; és többé nem találnak benned mesterembert, akármilyen mesterség is legyen; és malomkő hangja nem hallatszik többé benned; 23 És a gyertya fénye nem világít többé benned; és a vőlegény és a menyasszony szava többé nem hallatszik benned, mert a te kereskedőid voltak a föld nagyjai; mert a te varázslásod által minden nemzet megtévesztett. 24 És találtattak benne próféták és szentek vére, és mindazok vére, akiket megöltek a földön.
18. FEJEZET 1 És ezek után láttam egy másik angyalt leszállni az égből, akinek nagy ereje volt; és a föld megvilágosodott az ő dicsőségétől. 2 És erős hangon felkiáltott, mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és ördögök lakhelye lett, minden gonosz lélek tartója, és minden tisztátalan és gyűlölködő madár kalitkája. 3 Mert minden nemzet ivott paráznasága haragjának borából, és a föld királyai paráználkodtak vele, és a föld kereskedői meggazdagodtak az ő csemegéinek bősége miatt. 4 És hallottam egy másik hangot a mennyből, amely ezt mondta: Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesei az ő bűneinek, és ne részesüljetek az ő csapásaiból. 5 Mert az ő bűnei az egekig értek, és Isten megemlékezett bűneiről. 6 Fizess meg neki, amint megjutalmazott titeket, és kétszeresen az ő cselekedetei szerint: a pohárral, amelyet betöltött, töltsön be kétszeresen.
19. FEJEZET 1 És ezek után sok nép hangját hallottam az égben, mondván: Alleluja! Üdvösség és dicsőség, tisztesség és hatalom az Úrnak, a mi Istenünknek!
175
Kinyilatkoztatás
20. FEJEZET
2 Mert igazak és igazak az ő ítéletei, mert ő ítélte a nagy paráznaságot, a ki megrontotta a földet paráznaságával, és megbosszulta az ő szolgáinak vérét az ő kezéből. 3 És ismét mondának: Alleluja! És füstje felszállt örökkönörökké. 4 És a huszonnégy vén és a négy fenevad leborult, és imádták a trónon ülő Istent, mondván: Ámen! Alleluja. 5 És hang hallatszott a trónból, mondván: Dicsérjétek a mi Istenünket, minden ő szolgái, és ti, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok egyaránt. 6 És hallottam, mintha nagy sokaság szavát, és mint sok vizek szavát, és mint hatalmas mennydörgés szavát mondták: Alleluja, mert az Úr, a mindenható Isten uralkodik. 7 Örüljünk és örvendjünk, és tiszteljük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát. 8 És megadatott neki, hogy tiszta és fehér gyolcsba öltöztessen; mert a gyolcs a szentek igazsága. 9 És monda nékem: Írd meg: Boldogok, akik elhívattak a Bárány menyegzőjére. És monda nékem: Ezek Isten igaz beszédei. 10 És leborultam a lábaihoz, hogy imádjam őt. És monda nékem: Vigyázz, ne tedd: én vagyok a te szolgatársad és a te testvéreidé, akikben van Jézus bizonyságtétele: imádd az Istent, mert Jézus bizonyságtétele a prófétálás lelke. 11 És láttam megnyílni az eget, és íme egy fehér ló; és aki rajta ült, azt Hűnek és Igaznak nevezték, és igazságosan ítél és háborúzik. 12 Szemei olyanok voltak, mint a tűzláng, és fején sok korona; és egy név volt felírva, amelyet senki sem tudott, csak ő maga. 13 És vérbe mártott ruhába volt öltözve, és az ő nevét Isten Igéjének hívják. 14 És a mennybeli seregek követték őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. 15 És az ő szájából éles kard megy ki, hogy megverje vele a nemzeteket, és vasvesszővel uralkodik rajtuk, és a Mindenható Isten haragjának és haragjának borsajtóját tapossa. 16 Ruhájára és combjára pedig egy név van írva: KIRÁLYOK KIRÁLYA és URAK Ura. 17 És láttam egy angyalt állni a napon; és nagy hangon kiáltott, mondván minden madárnak, amely az ég közepén repül: Gyertek és gyűljetek össze a nagy Isten vacsorájára; 18 Hogy egyétek a királyok húsát, a vezérek húsát, a hatalmasok húsát, a lovak és a rajtuk ülők húsát, és minden ember húsát, szabadon és rabszolgán egyaránt. kicsi és nagy. 19 És láttam a fenevadat és a föld királyait és seregeiket, amint egybegyűlnek, hogy hadat indítsanak a lovon ülő ellen és az ő serege ellen. 20 És elragadtatták a fenevadat, és vele a hamis próféta, aki csodákat tett előtte, amellyel megtévesztette azokat, akik a fenevad bélyegét vették, és azokat, akik az ő képmását imádták. Mindkettőt élve egy kénkővel égő tűztóba dobták. 21 A maradék pedig megöletett a lovon ülő kardjával, a mely kard jött ki az ő szájából, és minden madarak megteltek húsukkal.
1 És láttam egy angyalt leszállni a mennyből, akinek a mélység kulcsa és egy nagy lánc volt a kezében. 2 És megragadta a sárkányt, azt a vén kígyót, aki az Ördög és a Sátán, és megkötözte ezer évre, 3 És vesd őt a mélységbe, zárd be, és pecsételj rá, hogy többé ne tévessze meg a nemzeteket, míg be nem telik az ezer esztendő, és azután fel kell oldani egy kis időre. 4 És láttam trónusokat, és rajtuk ültek, és ítéletet adtak nekik, és láttam azoknak lelkét, akiket lefejeztek Jézus tanúságtételéért és Isten igéjéért, és akik nem imádták a fenevadat, sem képmását, sem bélyegét a homlokukra vagy a kezükbe nem vésték; és Krisztussal éltek és uralkodtak ezer évig. 5 A többi halott azonban nem élt újra, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. 6 Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban; azokon nincs hatalma a második halálnak, hanem Istennek és Krisztusnak papjai lesznek, és vele együtt uralkodnak ezer esztendeig. 7 És amikor letelik az ezer év, a Sátán kiszabadul börtönéből, 8 És kimennek, hogy megtévesszék a nemzeteket, amelyek a föld négy szegletén vannak, Gógot és Magógot, hogy egybegyűjtsék őket a harcra; számuk olyan, mint a tenger fövenye. 9 És felmentek a föld szélességére, és körülvették a szentek táborát és a szeretett várost; és tűz szállt alá Istentől az égből, és megemésztette őket. 10 És az ördög, aki megtévesztette őket, a tűz és kénkő tavába vetették, ahol a fenevad és a hamis próféta van, és kínozni fognak éjjel-nappal örökkön-örökké. 11 És láttam egy nagy fehér trónt, és a rajta ülőt, akinek színe elől a föld és az ég elfutott; és nem találtak helyet nekik. 12 És láttam a halottakat, kicsiket és nagyokat, állni Isten előtt; és felnyitának a könyvek, és megnyíltak egy másik könyv, amely az élet könyve. 13 És a tenger kiadta a halottakat, a kik benne valának; és a halál és a pokol átadta a halottakat, a kik bennük voltak; 14 És a halál és a pokol a tűz tavába vetették. Ez a második haláleset. 15 És akit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették. 21. FEJEZET 1 És láttam új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt; és nem volt többé tenger. 2 És én, János, láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amint leszállt Istentől a mennyből, elkészítve, mint a férje számára feldíszített menyasszony. 3 És hallottam egy nagy szózatot az égből, amely ezt mondta: Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és velük fog lakni, és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük, és az ő Istenük. 4 És Isten letöröl minden könnyet a szemükről; és nem lesz többé halál, sem bánat, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az előbbiek elmúltak. 5 És a trónon ülő monda: Íme, mindent újjá teszek. És monda nékem: Írj, mert ezek a beszédek igazak és hűek.
176
Kinyilatkoztatás
6 És monda nékem: Megtörtént. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Aki szomjazik, annak ingyen adok az élet vizének forrásából. 7 Aki győz, mindent örököl; és én leszek az ő Istene, ő pedig az én fiam. 8 De a félelmeteseknek és hitetleneknek és utálatosaknak és gyilkosoknak és paráznáknak, varázslóknak, bálványimádóknak és minden hazugoknak meglesz a részük a tűzzel és kénkővel égő tóban: ez a második halál. 9 És odajött hozzám egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár tele volt a hét utolsó csapással, és beszélt velem, mondván: Gyere ide, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. 10 És lélekben elvitt egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely az égből száll alá Istentől, 11 Isten dicsősége birtokában volt, és világossága olyan volt, mint a legdrágább kő, mint a jáspis kő, tiszta, mint a kristály; 12 És volt egy nagy és magas fala, és tizenkét kapuja volt, és a kapuknál tizenkét angyal, és nevek voltak ráírva, amelyek Izráel fiai tizenkét törzsének nevei. 13 Kelet felől három kapu; északon három kapu; délen három kapu; nyugaton pedig három kapu. 14 A város falának pedig tizenkét alapja volt, és azokban a Bárány tizenkét apostolának neve. 15 És aki beszélt velem, annak arany nádszála volt, hogy megmérje a várost, annak kapuit és falát. 16 És a város négyszögletű volt, és a hossza akkora, mint a szélessége. A hossza és a szélessége és a magassága egyenlő. 17 És megmérte annak falát, száznegyvennégy singnyire, az ember mértéke szerint, vagyis az angyalé. 18 A falának építménye pedig jáspisból volt, és a város tiszta aranyból, mint az átlátszó üvegből. 19 És a város falának alapjait mindenféle drágakövekkel díszítették. Az első alapítvány a jáspis volt; a második zafír; a harmadik egy kalcedon; a negyedik egy smaragd; 20 Az ötödik, szardonyx; a hatodik, sardius; a hetedik: krizolit; a nyolcadik berill; a kilencedik egy topáz; a tizedik egy chrysoprasus; a tizenegyedik, egy jacint; a tizenkettedik, ametiszt. 21 És a tizenkét kapu tizenkét gyöngy volt; minden kapu egy gyöngyből volt, és a város utcája tiszta arany, mintha átlátszó üveg. 22 És nem láttam abban templomot, mert az Úr, a Seregek Istene és a Bárány a temploma. 23 És a városnak nem volt szüksége sem a napra, sem a holdra, hogy beragyogjon benne, mert az Isten dicsősége megvilágosította, és a Bárány a világossága. 24 És az üdvözültek nemzetei annak világosságában járnak, és a föld királyai beviszik oda dicsõségüket és dicsõségüket. 25 És annak kapui ne legyenek bezárva nappal, mert nem lesz ott éjszaka. 26 És beviszik abba a nemzetek dicsőségét és dicsőségét. 27 És semmiféle tisztátalanság nem mehet be abba, sem az, aki utálatost vagy hazugságot művel, hanem azok, a kik be vannak írva a Bárány életének könyvébe.
177
22. FEJEZET 1 És megmutatta nekem az élet vizének tiszta folyóját, amely tiszta, mint a kristály, amely az Isten és a Bárány trónusából indul ki. 2 Az utca közepén és a folyó két oldalán ott volt az élet fája, amely tizenkétféle gyümölcsöt termett, és minden hónapban meghozta gyümölcsét, és a fa levelei a a nemzetek. 3 És nem lesz többé átok, hanem az Istennek és a Báránynak trónja lesz benne; és szolgái szolgáljanak neki: 4 És látják az ő arcát; és az ő neve legyen a homlokukon. 5 És nem lesz ott éjszaka; és nincs szükségük gyertyára, sem napfényre; mert az Úr Isten megvilágosítja őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké. 6 És monda nékem: Ezek a beszédek hűek és igazak; és az Úr, a szent próféták Istene elküldte angyalát, hogy megmutassa szolgáinak azokat a dolgokat, amelyeknek hamarosan meg kell történniük. 7 Íme, gyorsan jövök: boldog, aki megtartja e könyv próféciájának beszédeit. 8 Én pedig János láttam ezeket és hallottam. És amikor hallottam és láttam, leborultam, hogy leboruljak az angyal lábai előtt, aki ezeket megmutatta nekem. 9 Akkor ezt mondta nekem: Vigyázz, ne tedd, mert én vagyok a te szolgatársad, és a te testvéreidnek, a prófétáknak, és azoknak, akik megtartják e könyv beszédeit: imádd az Istent. 10 És monda nékem: Ne pecsételd le e könyv próféciájának beszédeit, mert elérkezett az idő. 11 Aki hamis, legyen továbbra is igazságtalan, és aki mocskos, az legyen továbbra is szennyes, és aki igaz, legyen igaz továbbra is, és aki szent, maradjon szent. 12 És íme, gyorsan jövök; és az én jutalmam nálam van, hogy mindenkinek adjam az ő munkája szerint. 13 Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó. 14 Boldogok, akik teljesítik az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az élet fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. 15 Mert kint vannak a kutyák és a varázslók és a paráznák, és a gyilkosok és a bálványimádók, és mindazok, akik hazugságot szeretnek és csinálnak. 16 Én, Jézus, elküldtem az angyalomat, hogy bizonyságot tegyek ezekről a gyülekezetekben. Én vagyok Dávid gyökere és utóda, és a fényes hajnalcsillag. 17 És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jöjj! És aki hallja, mondja: Jöjj! És aki szomjazik, jöjjön. És aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. 18 Mert bizonyságot teszek minden embernek, aki hallja e könyv próféciájának szavait: Ha valaki hozzátesz ezekhez a dolgokhoz, Isten hozzáteszi azokat a csapásokat, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben: 19 És ha valaki elvesz e prófécia könyvének szavaiból, az Isten elveszi az ő részét az élet könyvéből és a szent városból, és azokból, amik meg vannak írva ebben a könyvben. 20 A ki bizonyságot tesz ezekről, azt mondja: Bizony, hamar eljövök. Ámen. Ennek ellenére jöjj, Uram Jézus. 21 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal. Ámen.