A nazireus fogadalom Számok 6:1-21 1 Az Úr pedig szóla Mózesnek, mondván: 2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Mikor férfi vagy nő elhatározza magát, hogy nazireus fogadalmat tegyen, hogy az ÚRnak szentelje magát: 3 Tartózkodjon a bortól és a részegítő italtól, ne igyon borecetet vagy részegítő ital ecetét, ne igyon szőlőből készült italt, ne egyen nedves vagy aszalt szőlőt. 4 Elkülönülésének minden napján semmit se egyen, ami szőlőből készült, a szemektől egészen a héjáig. 5 Elkülönülésének fogadalmának minden napján ne érje borotva a fejét; míg betelnek a napok, amelyeken az ÚRnak szenteli magát, szent legyen, és hagyja megnőni fejének hajtincseit. 6 Mindazokban a napokban, amíg az ÚRnak szenteli magát, nem mehet holttesthez. 7 Ne fertőztesse meg magát apjáért, anyjáért, testvéréért vagy nővéréért, amikor meghalnak, mert Istenének szentelése az ő fején van. 8 Minden elkülönülésének napján szent az ÚRnak. 9 Ha pedig valaki hirtelen meghal általa, és megfertőzteti felszentelésének fejét, akkor a megtisztulása napján borotválja le a fejét, a hetedik napon borotválja le. 10 A nyolcadik napon pedig vigyen két teknőst vagy két galambfiókát a papnak, a gyülekezet sátorának ajtajához. 11 A pap pedig az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig égőáldozatul készítse el, és szerezzen érte engesztelést, mivel halott által vétkezett, és szentelje meg a fejét még aznap. 12 Szentelje meg az ÚRnak elkülönülésének napjait, és vigyen egy egyéves bárányt vétekáldozatul; de az előző napok elvesznek, mert megfertőztette az elkülönülését. 13 Ez pedig a nazireus törvénye: Mikor betelnek az ő elbocsátásának napjai, vigyék őt a gyülekezet sátorának ajtajához. 14 És mutassa be áldozatát az ÚRnak: egy hibátlan, egyéves bárányt égőáldozatul, egy hibátlan, egyéves nőstény bárányt bűnért való áldozatul és egy hibátlan kost békeáldozatul, 15 És egy kosár kovásztalan kenyeret, olajjal elegyített finomlisztből készült lepényeket, olajjal megkent kovásztalan kenyérszeleteket, és hozzájuk tartozó ételáldozatot és italáldozatot. 16 A pap pedig vigye azokat az ÚR elé, és készítse el bűnért való áldozatát és égőáldozatát. 17 A kost pedig áldozza fel békeáldozatul az ÚRnak a kovásztalan kenyér kosárjával együtt; a pap áldozza meg ételáldozatát és italáldozatát is. 18 A nazireus pedig nyírja le az ő elkülönült fejét a gyülekezet sátorának nyílásakor, és vegye az ő elkülönült fejének haját, és tegye azt a hálaáldozat alatti tűzbe.
1
A nazireus fogadalom
19 A pap vegye a kos megfőtt lapockáját, a kosárból egy kovásztalan lepényt és egy kovásztalan lepényt, és tegye azokat a nazireus kezére, miután megnyírták a szentté avatás utáni szőrzetét. 20 És lóbálja meg azokat a pap lóbálóáldozatul az ÚR előtt; szent ez a papnak, a lóbáló mellkassal és a felmutatott lapockával együtt; és utána igyon bort a nazireus. 21 Ez a nazireus törvénye, aki fogadalmat tett, és az ÚRnak bemutatott elkülönülési áldozatáról, azon kívül, amit keze kap: a fogadalom szerint, amelyet fogadott, úgy kell cselekednie elkülönülésének törvénye szerint.
Sámson Bírák 13 1 Izráel fiai ismét azt tették, ami gonosz az ÚR szemében, ezért az ÚR negyven évre a filiszteusok kezébe adta őket. 2 Volt pedig egy férfiú Córából, a Dán nemzetségéből, akinek a neve Manoah volt, és a felesége meddő volt, és nem szült. 3 Az ÚR angyala megjelent az asszonynak, és ezt mondta neki: Íme, meddő vagy, nem szülsz, de teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. 4 Most azért vigyázz, kérlek, hogy bort és részegítő italt ne igyál, és semmi tisztátalant ne egyél. 5 Mert íme, teherbe esel, és fiút szülsz, és borotva nem éri a fejét, mert a gyermek Isten názáretije lesz anyja méhétől fogva, és ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a filiszteusok kezéből. 6 Akkor az asszony bement, és elbeszélte ezt a férjének, mondván: Isten embere jött hozzám, akinek az arca olyan volt, mint Isten angyalának arca, igen rettenetes. De én nem kérdeztem meg tőle, honnan való, és ő sem mondta meg nekem a nevét. 7 De ő ezt mondta nekem: Íme, teherbe fogsz esni, és fiút szülsz; most azonban ne igyál bort és részegítő italt, és ne egyél semmi tisztátalant, mert a gyermek Isten názáretije lesz anyja méhétől fogva halála napjáig. 8 Manoah pedig könyörgött az ÚRnak, és ezt mondta: Kérlek, Uram, hadd jöjjön el hozzánk ismét az Isten embere, akit küldtél, és tanítson meg minket, mit tegyünk a születendő gyermekkel? 9 Isten meghallgatta Manoah szavát, és Isten angyala ismét megjelent az asszonynak, amikor az a mezőn ült; Manoah, a férje azonban nem volt vele. 10 Az asszony sietve elfutott, és elmondta férjének, és ezt mondta neki: Íme, megjelent nekem az a férfi, aki a minap hozzám jött. 11 Manoah pedig felkelt, és elment a felesége után, és odament a férfihoz, és megkérdezte tőle: Te vagy az a férfi, aki beszélt az asszonynyal? Ő pedig felelte: Én vagyok. 12 Manoah ezt mondta: Most teljesedjenek be szavaid! Hogyan rendeljük el a gyermeket, és mit tegyünk vele? 13 Az ÚR angyala pedig ezt mondta Manoahnak: Óvakodjon mindattól, amit mondtam az asszonynak! 14 Semmit sem ehet, ami a szőlőről származik, bort és részegítő italt ne igyon, és semmi tisztátalant ne egyen; mindazt, amit parancsoltam neki, tartsa meg. 15 Manoah pedig monda az Úr angyalának: Hadd tartsunk vissza, kérlek, míg elkészítünk néked egy kecskegidát. 16 Az ÚR angyala pedig monda Manoahnak: Ha visszatartasz is engem, akkor sem eszem a kenyeredből; ha pedig égőáldozatot akarsz bemutatni, mutasd be azt az ÚRnak. Mert Manoah nem tudta, hogy az ÚR angyala. 17 Manoah ezt kérdezte az ÚR angyalától: Mi a neved, hogy amikor beteljesedik, amit mondtál, tisztelhessünk téged? 18 Az ÚR angyala pedig monda néki: Miért kérdezősködsz a nevem felől, holott titok van? 19 Manoah fogott egy kecskegidát ételáldozattal, és megáldozta azt egy sziklán az ÚRnak. Az angyal pedig csodát tett Manoah és felesége szeme láttára. 2
A nazireus fogadalom
20 Mert lőn, hogy amikor a láng felcsapott az oltárról az ég felé, az ÚR angyala felszállt az oltár lángjában. Mánóah és felesége pedig látták, és arcra borultak a földre. 21 Az ÚR angyala azonban többé nem jelent meg Manoahnak és feleségének. Ekkor tudta meg Manoah, hogy az ÚR angyala az. 22 Manoah ezt mondta feleségének: Bizonyosan meghalunk, mert láttuk az Istent. 23 A felesége azonban ezt mondta neki: Ha az ÚR úgy akart volna megölni minket, nem fogadott volna el tőlünk égőáldozatot és ételáldozatot, és nem mutatta volna meg nekünk mindezeket, és nem is mondta volna el nekünk ezeket, mint most. 24 Az asszony fiút szült, és Sámsonnak nevezte el; a gyermek pedig felnőtt, és az ÚR megáldotta őt. 25 Az ÚR Lelke pedig időnként indítani kezdte őt Dán táborában, Córa és Estáol között. Bírák 14 1 Sámson lement Timnátba, és meglátott Timnátban egy asszonyt a filiszteusok lányai közül. 2 Felment tehát, és elbeszélte apjának és anyjának, és ezt mondta: Láttam egy asszonyt Timnátban a filiszteusok lányai közül; most azért vegyétek őt nekem feleségül! 3 Akkor ezt mondták neki az apja és az anyja: Nincsen-e asszony a te testvéreid lányai között, vagy az én egész népem között, hogy a körülmetéletlen filiszteusok közül akarsz feleséget venni? Sámson pedig felele az apjának: Vedd őt nekem, mert ő kedves előttem. 4 De apja és anyja nem tudták, hogy az ÚRtól van, hogy alkalmat keres a filiszteusok ellen; mert abban az időben a filiszteusok uralkodtak Izráel felett. 5 Akkor lement Sámson apjával és anyjával Timnátba, és amikor Timnat szőlőskertjeihez értek, íme, egy fiatal oroszlán ordított rá. 6 Akkor megszállta őt az ÚR lelke, és úgy szétszaggatta, mint egy gödölyét, pedig semmi sem volt a kezében; de apjának és anyjának nem mondta el, mit tett. 7 Lement tehát, és beszélt az asszonnyal, aki igen tetszett Sámsonnak. 8 Egy idő múlva visszatért, hogy elvigye, és letért, hogy megnézze az oroszlán tetemét: és íme, méhraj és méz volt az oroszlán tetemében. 9 És fogta a kezébe, és továbbment, evett, és odament apjához és anyjához, és adott nekik, és ettek; de nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán teteméből vette ki a mézet. 10 Lement tehát az apja az asszonyhoz, és Sámson lakomát készített ott; mert így szokták az ifjak. 11 És lőn, hogy amikor meglátták őt, harminc társat hoztak, hogy vele legyenek. 12 Sámson ezt mondta nekik: Feladom nektek a találós kérdést. Ha megfejtitek azt nekem a lakoma hét napján, és megfejtitek, akkor adok nektek harminc hálóinget és harminc váltás ruhát. 13 Ha pedig nem tudjátok megfejteni, akkor adjatok nekem harminc hálóinget és harminc váltás ruhát. Ők pedig mondták neki: Add elő a találós kérdésedet, hadd halljuk! 14 És monda nékik: Az evőből étel jött ki, és az erősből édes. És nem tudták három napig megfejteni a találós kérdést. 15 A hetedik napon ezt mondták Sámson feleségének: Csald rá a férjedet, hogy fejtse meg nekünk a találós kérdést, különben felgyújtunk téged és atyád házát tűzzel. Azért hívtatok minket, hogy elvegyük, amink van? Nemde? 16 Sámson felesége pedig sírt előtte, és ezt mondta: Gyűlölsz engem, és nem szeretsz! Találós kérdést vetettél fel népem fiai előtt, és nekem nem mondtad meg. Ő pedig ezt mondta neki: Íme, sem apámnak, sem anyámnak nem mondtam el, hát neked mondjam meg? 17 És sírt előtte hét napig, amíg tartott a lakomájuk; és lőn a hetedik napon, hogy elmondta néki, mert az asszony fájdalmasan ráfekedett; és elmondta a találós kérdést népe fiainak. 18 A város férfiai pedig mondták néki a hetedik napon, naplemente előtt: Mi édesebb a méznél, és mi erősebb az oroszlánnál? És ő monda nékik: Ha nem szántottatok volna az én üszőmmel, nem fejtettétek volna meg a találós kérdésemet.
3
A nazireus fogadalom
19 Akkor az ÚR lelke szállt rá, és lement Askelónba, és megölt közülük harminc férfit, elvette zsákmányukat, és váltóruhákat adott azoknak, akik megfejtették a találós kérdést. Erre haragra gerjedt, és felment apja házához. 20 Sámson feleségét pedig annak a barátjának adták, akivel barátságot kötött. Bírák 15 1 Történt pedig egy kis idő múlva, búzaaratás idején, hogy Sámson meglátogatta feleségét egy gödölyével, és ezt mondta: Bemegyek a feleségemhez a szobába. De az apja nem engedte meg neki, hogy bemenjen. 2 Az apja pedig monda: Bizonyára azt gondoltam, hogy nagyon gyűlölted őt, azért adtam őt a társadnak. Nem szebb-e a húga nála? Kérlek, vedd őt helyette. 3 Sámson pedig monda felőlük: Most már ártatlanabb leszek a filiszteusoknál, ha rosszat is hozok rájuk. 4 Sámson elment, elfogott háromszáz rókát, és vett néhány tűzvesszőt, farkukat farkukhoz kötözte, és egy tűzvesszőt tett két farkuk közé. 5 Miután meggyújtotta a röplabdákat, beledobta azokat a filiszteusok gabonájába, és elégette a kalászokat és a gabonát is, a szőlőket és az olajfákat. 6 A filiszteusok ezt kérdezték: Ki tette ezt? Azt felelték: Sámson, a timnai veje, mert elvette a feleségét, és odaadta a barátjának. A filiszteusok pedig feljöttek, és megégették őt és az apját tűzzel. 7 Sámson ezt mondta nekik: Ha ezt meg is tettétek, bosszút állok rajtatok, és azután megszűnök. 8 És nagy csapást mért rájuk csípőjüktől combjukig, és lement, és letelepedett Étám sziklájának tetején. 9 A filiszteusok pedig felmentek, tábort ütöttek Júdában, és Lehiben telepedtek le. 10 Júda férfiai ezt kérdezték: Miért jöttetek fel ellenünk? Azok így feleltek: Azért jöttünk, hogy megkötözzük Sámsont, és úgy tegyünk vele, ahogyan ő tett velünk. 11 Akkor Júda földjéről háromezer ember felment az Étám szikla tetejére, és ezt mondták Sámsonnak: Nem tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak felettünk? Mit tettél velünk? Ő pedig azt felelte nekik: Amint ők tettek velem, úgy tettem én is velük. 12 És mondának néki: Azért jöttünk le, hogy megkötözzünk téged, és a filiszteusok kezébe adjunk. Sámson pedig monda nékik: Esküdjetek meg nékem, hogy ti magatok nem támadtok rám! 13 És ők ezt felelték neki: Nem, hanem erősen megkötözünk, és a kezükbe adunk, de biztosan nem ölünk meg. És megkötözték őt két új kötéllel, és felhozták a szikláról. 14 Amikor Lehihez ért, a filiszteusok felkiáltottak ellene, és az ÚR lelke erősen rászállt, karján lévő kötelek pedig olyanok lettek, mint a tűzben égő len, és kötői leestek a kezeiről. 15 Talált egy új szamárállkapcsot, kinyújtotta a kezét, elvette, és megölt vele ezer embert. 16 És monda Sámson: Szamár állkapcsával, rakásokat rakáson, szamár állkapcsával öltem meg ezer embert. 17 És lőn, hogy miután befejezte a beszédet, elhajította kezéből az állkapcsot, és elnevezte azt a helyet Ramatlehinek. 18 Nagyon megszomjazott, és az URat segítségül hívta, és ezt mondta: Adtad ezt a nagy szabadítást szolgád kezébe, és most szomjan haljak meg, és a körülmetéletlenek kezébe essek? 19 Isten pedig meghasított egy üreget az állkapocsban, és víz fakadt belőle; és miután ivott, visszatért a lelke, és feléledt. Ezért nevezte el azt a helyet Én-Hakkórénak, amely Léhíben van mind a mai napig. 20 És húsz évig ítélte Izráelt a filiszteusok idejében. Bírák 16 1 Akkor Sámson elment Gázába, meglátott ott egy parázna asszonyt, és bement hozzá. 2 És hírül adták a gáziaknak, mondván: Sámson idejött. Körülfogták, és egész éjjel lesben álltak a város kapujában, és egész éjjel csendben voltak, mondván: Reggel, mikor virrad, megöljük őt.
4
A nazireus fogadalom
3 És Sámson éjfélig feküdt, és éjfélkor felkelt, és fogta a város kapujának ajtaját és a két ajtófélfát, és elment velük, reteszekkel együtt, és a vállára vette, és felvitte a Hebronnal szemben lévő domb tetejére. 4 És lőn ezután, hogy beleszeretett egy asszonyba a Szórek völgyében, akinek Delila volt a neve. 5 A filiszteusok fejedelmei odamentek hozzá, és ezt mondták neki: Csald rá őt, és nézd meg, miben rejlik nagy ereje, és hogyan vehetnénk tőle erőt, hogy megkötözhessük és sanyargassuk? Akkor adunk neked mindegyikünk ezeregyszáz ezüstöt. 6 Delila ezt mondta Sámsonnak: Mondd meg, kérlek, miben rejlik a nagy erőd, és mivel lehetne megkötözni, hogy megsebesítsenek? 7 Sámson ezt mondta neki: Ha hét száraz, zöld gyapjúval megkötöznek, akkor elgyengülök, és olyan leszek, mint bármely más ember. 8 Akkor a filiszteusok fejedelmei hét száraz, zöld gyapjúfonalat hoztak neki, és azokkal megkötözte őt. 9 Lesben álló emberek álltak ott, akik vele maradtak a hálószobában. Sámson pedig ezt mondta neki: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Ő pedig elszakította a fonalat, ahogy a kócfonal elszakad, ha tűz éri. Így nem lehetett tudni, hogy kicsoda. 10 Delila pedig monda Sámsonnak: Ímé, csúfoltál engem, és hazudtál nékem. Most mondd meg, kérlek, mivel lehet téged megkötözni? 11 És monda néki: Ha új kötelekkel kötöznek meg, amelyekkel soha nem dolgoztak, akkor gyenge leszek, és olyan leszek, mint bármely más ember. 12 Delila tehát új köteleket vett, megkötözte őket azokkal, és ezt mondta neki: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Lesben állók álltak a kamrában. Ő pedig lesből tépte le őket a karjáról, mint a fonalat. 13 Delila ezt mondta Sámsonnak: Eddig csúfoltál engem, és hazudtál nekem. Mondd meg, mivel lehet megkötözni téged? Sámson így felelt neki: Ha a fejem hét fürtjét hálóval fonod össze. 14 És megszorította a szeggel, és ezt mondta neki: Rajtad a filiszteusok, Sámson! És ő felébredt álmából, és elment a gerenda szegével és a pókhálóval. 15 És monda néki: Hogyan mondhatod: Szeretlek téged, holott a szíved nincs velem? Már háromszor is gúnyt űztél belőlem, és nem mondottad meg nékem, miben rejlik a te nagy erőd. 16 És lőn, hogy mivel mindennap szavaival unszolta és unszolta, annyira elkeseredett a lelke, hogy halálosan elkeseredett. 17 Akkor kinyilatkoztatta neki egész szívét, és ezt mondta neki: Nem ért borotva a fejemhez, mert anyám méhétől fogva Isten názireusa vagyok. Ha megborotválnak, elmegy tőlem az erőm, és elgyengülök, és olyan leszek, mint bármely más ember. 18 Amikor Delila látta, hogy kinyilatkoztatta neki egész szívét, elküldött, és magához hívatta a filiszteusok fejedelmeit, és ezt mondta: Jertek fel még egyszer, mert kinyilatkoztatta nekem egész szívét! Akkor felmentek hozzá a filiszteusok fejedelmei, és pénzt hoztak a kezükben. 19 És elaltatta őt a térdén, majd odahívott egy férfit, és leborotváltatta vele fejének hét fürtjét, és elkezdte gyötörni őt, és elhagyta az ereje. 20 És monda: Rajtad a filiszteusok, Sámson! És felébredt álmából, és monda: Kimegyek, mint azelőtt, és megrázom magam. És nem tudta, hogy az Úr eltávozott tőle. 21 A filiszteusok azonban megragadták, kiszúrták a szemeit, majd levitték Gázába, és rézbilincsekkel megkötözték, és ő őrölt a börtönben. 22 De miután megborotválta, újra nőni kezdett a haja. 23 Akkor összegyűltek a filiszteusok fejedelmei, hogy nagy áldozatot mutassanak be istenüknek, Dágonnak, és örvendezzenek, mert ezt mondták: Istenünk kezünkbe adta ellenségünket, Sámsont. 24 Amikor a nép meglátta őt, dicsérte istenét, mert ezt mondták: Istenünk kezünkbe adta ellenségünket és országunk pusztítóját, aki sokakat megölt közülünk. 25 És lőn, hogy mikor felvidult a szívük, mondának: Hívjátok ide Sámsont, hadd szórakoztasson minket! És előhívták Sámsont a börtönből; és ő szórakoztatta őket, és odaállították az oszlopok közé.
5
A nazireus fogadalom
26 Sámson pedig monda a fiúnak, a ki fogta őt a kezénél fogva: Engedj, hadd tapogassam meg az oszlopokat, amelyeken a ház áll, hogy nekidőlhessek. 27 A ház tele volt férfiakkal és nőkkel, és a filiszteusok fejedelmei mind ott voltak, a tetőn pedig mintegy háromezer férfi és nő volt, akik nézték, ahogy Sámson mulat. 28 Sámson pedig az ÚRhoz kiáltott, és ezt mondta: Uram Isten! Emlékezz meg rólam, kérlek, és erősíts meg engem, kérlek, csak most az egyszer, Istenem, hogy egyszerre bosszút állhassak a filiszteusokon a két szememért! 29 Sámson megragadta a két középső oszlopot, amelyeken a ház állt, és amelyeken tartották, az egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével. 30 Sámson pedig monda: Hadd haljak meg én is a filiszteusokkal! És teljes erejéből meghajolt, és a ház rádőlt a főemberekre és az egész népre, amely benne volt. Többen voltak a halottak, akiket halálakor megölt, mint ahányat életében megölt. 31 Lementek azért az ő testvérei és az ő atyjának egész háznépe, és elvették őt, és felvitték, és eltemették Córa és Estáol között, az ő atyjának, Manoahnak sírhelyén, és húsz esztendeig ítélte Izráelt.
Sámuel 1 Sámuel 1 1 Volt egy ember Ramataim-Cófimból, az Efraim hegyéről, akinek a neve Elkána volt, Jerohám fia, aki Elihú fia, aki Tóhú fia, aki Cúf fia volt, egy efrátai közül. 2 Két felesége volt; az egyiknek a neve Anna, a másiknak pedig Peninna; Peninnának születtek gyermekei, Annának pedig nem voltak gyermekei. 3 Ez az ember évenként felment városából Silóba, hogy imádkozzon és áldozzon a Seregek Urának. Ott volt Éli két fia is, Hofni és Fineás, az ÚR papjai. 4 Amikor Elkána bemutatta az áldozatot, adott részt feleségének, Peninnának, és minden fiának és leányának. 5 Annának pedig méltó részt adott, mert szerette Annát, de az ÚR bezárta méhét. 6 Ellenfele is bosszantotta őt, hogy bosszankodjon, mivel az ÚR bezárta méhét. 7 És ahogyan ezt évről évre tette, valahányszor felment az ÚR házába, úgy bosszantotta őt, és az sírt, és nem evett. 8 Akkor ezt mondta neki a férje, Elkána: Anna, miért sírsz? Miért nem eszel? Miért bánkódik a szíved? Nem vagyok én jobb néked tíz fiúnál? 9 Miután ettek és ittak Silóban, Anna felkelt. Éli pap pedig egy széken ült az ÚR templomának egyik oszlopánál. 10 És keserű lélekben volt, és imádkozott az Úrhoz, és keservesen sírt. 11 És fogadalmat tett, és ezt mondta: Seregek Ura! Ha tekintesz szolgálóleányod nyomorúságára, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel meg szolgálóleányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálóleányodnak, akkor életének minden napjára az ÚRnak adom őt, és borotva nem éri a fejét. 12 És lőn, hogy amint imádkozott az ÚR előtt, Éli figyelt a szájára. 13 Anna pedig magában beszélt, csak az ajkai mozogtak, de a hangja nem hallatszott; ezért gondolta Éli, hogy részeg. 14 Éli ezt kérdezte tőle: Meddig leszel még részeg? Vedd el magadtól a bort! 15 Anna így felelt: Nem, uram, én szomorú lelkű asszony vagyok, sem bort, sem részegítő italt nem ittam, hanem kiöntöttem lelkemet az ÚR előtt. 16 Ne tartsd szolgálóleányodat Beliál leányának, mert sok panaszom és bánatom miatt szóltam eddig. 17 Éli így felelt: Menj el békével, és Izráel Istene teljesítse kérésedet, amelyet tőle kértél! 18 És monda: Hadd találjon kegyelmet a te szolgálóleányod szemeid előtt! Az asszony tehát elment, evett, és az arca már nem volt szomorú.
6
A nazireus fogadalom
19 Reggel korán felkeltek, imádták az ÚR színe előtt, majd visszatértek otthonukba Rámába. Elkána megismerte feleségét, Annát, és az ÚR megemlékezett róla. 20 Amikor eltelt az idő, miután Anna teherbe esett, fiút szült, és Sámuelnek nevezte el, mondván: Az ÚRtól kértem őt. 21 Felment pedig az a férfiú, Elkána, és egész háznépe, hogy bemutassa az ÚRnak az évenkénti áldozatot és fogadalmi áldozatát. 22 Anna azonban nem ment fel, mert ezt mondta a férjének: Nem megyek fel, amíg el nem választom a gyermeket, és akkor elviszem, hogy megjelenjen az ÚR előtt, és ott maradjon örökre. 23 Elkána, a férje ezt mondta neki: Tégy úgy, ahogy jónak látod, maradj itt, míg elválasztod; csak az ÚR tartsa meg szavát! Az asszony ott maradt, és szoptatta a fiát, míg elválasztotta. 24 Miután elválasztotta, magával vitte három tulokkal, egy éfa liszttel és egy tömlő borral, és elvitte az ÚR házába Silóba; a gyermek pedig még kicsi volt. 25 Levágtak egy bikát, és odavitték a gyermeket Élinek. 26 És monda: Kérlek, uram, él a lelked, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt melletted állt, és imádkozott az ÚRhoz. 27 Ezért a gyermekért imádkoztam, és az ÚR megadta kérésemet, amelyet tőle kértem. 28 Azért kölcsönadtam őt az ÚRnak; amíg él, az ÚRnak legyen kölcsönadva. És imádta ott az URat.
Keresztelő János Lukács 1 1 Mivel sokan nekiláttak, hogy sorrendben kinyilvánítsák azokat a dolgokat, amelyeket a legbizonyosabban hiszünk közöttünk, 2 Amint nekünk is átengedték azokat, akik kezdettől fogva szemtanúi és az ige szolgái voltak; 3 Jónak láttam én is, mivel kezdettől fogva mindent tökéletesen megértettem, hogy sorrendben írjak neked, nagyra becsült Teofilus, 4 Hogy megtudd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre oktattak téged. 5 Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy Zakariás nevű pap, az Ábia rendjéből; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és az ő neve Erzsébet volt. 6 Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül jártak az Úr minden parancsolatában és rendelésében. 7 Nem született gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és mindketten már előrehaladott korban voltak. 8 És lőn, hogy mikor a maga rendje szerint papi szolgálatot teljesített Isten előtt, 9 A papi hivatal szokása szerint az jutott neki, hogy amikor bement az Úr templomába, füstölőszert mutasson be. 10 A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat idején. 11 És megjelent neki az Úr angyala, állva a füstölőoltár jobb oldalán. 12 Zakariás pedig meglátván őt, megrendült, és félelem szállta meg. 13 Az angyal pedig monda néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgatásra talált a te könyörgésed; a te feleséged, Erzsébet, fiút szül néked, és nevezed el Jánosnak. 14 És örömöd és vígasságod lesz, és sokan örvendeznek majd születésén. 15 Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és betellik Szentlélekkel már anyja méhétől fogva. 16 És Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. 17 És Illés lelkével és erejével előtte jár majd, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, az engedetleneket pedig az igazak bölcsességére, hogy elkészítse az Úrnak felkészült népet. 18 Zakariás pedig monda az angyalnak: Miből tudhatom meg ezt? Mert én öreg ember vagyok, és a feleségem is igen idős.
7
A nazireus fogadalom
19 Az angyal pedig felelvén, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten színe előtt állok; és azért küldettem, hogy szóljak veled, és hogy ezt az evangéliumot megmondjam néked. 20 És íme, megnémulsz, és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ezek be nem teljesednek, mert nem hittél az én szavaimnak, amelyek beteljesednek az ő idejükben. 21 A nép pedig várta Zakariást, és csodálkozott, hogy ilyen sokáig időzött a templomban. 22 És mikor kijött, nem tudott velük beszélni; és felismerték, hogy látomást látott a templomban; mert integetett nekik, de néma maradt. 23 És lőn, hogy amint beteltek szolgálatának napjai, hazament. 24 És ezek után a napok után fogant felesége, Erzsébet, és öt hónapig rejtőzött, mondván: 25 Így tett velem az ÚR azokban a napokban, amelyekben rám tekintett, hogy elvegye rólam az emberek előtti gyalázatot. 26 A hatodik hónapban pedig elküldteték Gábriel angyal Istentől Galilea egyik városába, Názáretbe, 27 Egy szűzhöz, aki egy Dávid házából származó József nevű férfinak volt jegyese; a szűz neve pedig Mária volt. 28 És bement hozzá az angyal, és így szólt: Üdvözlégy, kegyelemben részesült! Az Úr veled van! Áldott vagy te az asszonyok között! 29 Amikor meglátta őt, megdöbbent a szavain, és azon tűnődött, micsoda köszöntés lehet ez. 30 Az angyal pedig monda néki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél. 31 Íme, fogansz méhedben, fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. 32 Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának fogják hívni; és az Úristen neki adja a Dávidnak, az ő atyjának trónját, 33 És uralkodni fog Jákób házán mindörökké, és királyságának nem lesz vége. 34 Mária pedig monda az angyalnak: Hogyan történhet meg ez, holott én férfit nem ismerek? 35 Az angyal pedig felelvén, monda néki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz meg téged; ezért a születendőt is szentnek fogják hívni, Isten Fiának. 36 És íme, Erzsébet, a te rokonod, ő is fiút fogant öregségében, és ez már a hatodik hónapja annak, akit meddőnek hívtak. 37 Mert Istennél semmi sem lehetetlen. 38 Mária pedig monda: Ímé, az Úr szolgálóleánya; legyen nékem a te igéd szerint! És eltávozott tőle az angyal. 39 Mária pedig azokban a napokban felkelt, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába; 40 Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 41 És lőn, hogy amint Erzsébet hallotta Mária köszöntését, a magzat repesett az ő méhében; Erzsébet pedig beteljesedett Szentlélekkel. 42 És hangosan felkiáltott, és ezt mondta: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! 43 És honnan van ez nekem, hogy az én Uram anyja hozzám jön? 44 Mert íme, amint köszöntésed hangja fülembe jutott, örömében repesett a magzat méhemben. 45 És boldog, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr mondott néki. 46 Mária pedig monda: Magasztalja az én lelkem az Urat, 47 És lelkem ujjongott Istenemben, az én megváltómban. 48 Mert tekintett szolgálóleánya alázatosságára: íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék. 49 Mert nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, és szent az ő neve. 50 És irgalma nemzedékről nemzedékre azokon van, akik félik őt. 51 Karjával hatalmat mutatott, szétszórta a kevélyeket szívük gondolatában. 52 Letaszította trónjaikról a hatalmasokat, és az alacsonyakat felmagasztalta. 53 Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat üres kézzel küldött el. 54 Segítséget nyújtott szolgájának, Izráelnek, megemlékezve irgalmáról; 55 Ahogyan megígérte atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódainak mindörökké.
8
A nazireus fogadalom
56 Mária pedig mintegy három hónapig maradt nála, majd hazatért. 57 Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült. 58 Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen nagy irgalmasságot tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele. 59 És lőn, hogy a nyolcadik napon eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket, és Zakariásnak nevezték el, az ő atyja nevéről. 60 Az anyja pedig felelvén, monda: Nem úgy van, hanem Jánosnak fogják hívni. 61 És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, akit ezen a néven neveznének. 62 És intettek az apjának, hogy hogyan szeretné őt hívni. 63 És asztalt kért, és ezt írta: János a neve. És mindnyájan csodálkoztak. 64 És azonnal megnyílt a szája, és megoldódott a nyelve, és megszólalt, és dicsérte az Istent. 65 És félelem szállt mindazokra, akik körülöttük laktak, és mindezek a dolgok elterjedtek Júdea egész hegyvidékén. 66 És mindazok, akik hallották ezeket, szívükbe vésték, mondván: Vajon mi lesz ebből a gyermekből? És az Úr keze volt vele. 67 Zakariás, az ő atyja, beteljesedett Szentlélekkel, és prófétált, mondván: 68 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét, 69 És szabadítás szarvát emelte nekünk Dávidnak, az ő szolgájának házában; 70 Ahogyan szólott szent prófétái szája által, akik öröktől fogva voltak: 71 Hogy megszabaduljunk ellenségeinktől és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket; 72 Hogy beteljesítse atyáinknak tett irgalmasságot, és megemlékezzen szent szövetségéről; 73 Az eskü, amelyet Ábrahámnak, a mi atyánknak tett, 74 Hogy megadja nekünk, hogy ellenségeink kezéből megszabadulva félelem nélkül szolgálhassunk neki, 75 Szentségben és igazságban előtte életünk minden napján. 76 Te pedig, gyermekem, a Magasságos prófétájának fognak hívni, mert az Úr előtt jársz majd, hogy elkészítsd az ő útjait; 77 Hogy megismertesse népével az üdvösséget bűneik bocsánata által, 78 Istenünk irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a napfelkelte a magasból, 79 Hogy világosságot adjon azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy lábainkat a békesség útjára igazgassa. 80 A gyermek pedig növekedett, és lélekben erősödött, és a pusztában volt mind ama napig, amelyen megjelent Izráelnek.
9