Az Úr hatalmas angyala megvédi Jeruzsálemet 2 Királyok 18-19 2 Királyok 18 1 Hóseásnak, Ela fiának, Izráel királyának harmadik évében kezdett uralkodni Ezékiás, Áháznak, Júda királyának fia. 2 Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Ábi volt, Zakariás leánya. 3 És helyes dolgot tett az ÚR szemében, egészen úgy, ahogyan apja, Dávid tette. 4 Leromboltatta a magaslatokat, összetörte a képmásokat, kivágta a berekeket, és összetörte a részkígyót, amelyet Mózes készített; mert mindaddig annak tömjéneztek Izráel fiai, és Nehustánnak nevezte el. 5 Bízott az ÚRban, Izráel Istenében, úgyhogy utána senki sem volt hozzá hasonló Júda összes királyai között, sem azok között, akik előtte voltak. 6 Mert ragaszkodott az ÚRhoz, és nem távozott el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az ÚR parancsolt Mózesnek. 7 Az ÚR vele volt, és mindenütt, ahová csak kiment, sikeres volt, de fellázadt Asszíria királya ellen, és nem szolgálta őt. 8 Megverte a filiszteusokat egészen Gázáig és határáig, az őrtornyoktól a megerősített városig. 9 Ezékiás király negyedik évében – amely Hóseásnak, Ela fiának, Izráel királyának hetedik éve volt – feljött Salmanassár, Asszíria királya Samária ellen, és ostrom alá vette. 10 Három év múlva elfoglalták: Ezékiás hatodik évében, azaz Hóseásnak, Izráel királyának kilencedik évében elfoglalták Samáriát. 11 Asszíria királya pedig fogságba hurcolta Izráelt Asszíriába, és letelepítette őket Halahban és Hábórban, a Gózán folyó mellett, meg a médek városaiban. 12 Mert nem hallgattak az ÚRnak, az ő Istenüknek szavára, hanem megszegték szövetségét, és mindazt, amit Mózes, az ÚR szolgája parancsolt; nem hallgattak rájuk, és nem is tették meg azokat. 13 Ezékiás király tizennegyedik évében feljött Szanhérib, Asszíria királya Júda összes megerősített városa ellen, és elfoglalta azokat.
1
Az Úr hatalmas angyala megvédi Jeruzsálemet
14 Ezékiás, Júda királya pedig elküldött Asszíria királyához Lákisba, ezt az üzenetet küldve: Vétkeztem, térj vissza tőlem; amit rám rósz, azt viselem. Asszíria királya pedig háromszáz talentum ezüstöt és harminc talentum aranyat adott Ezékiásnak, Júda királyának. 15 Ezékiás pedig odaadta neki mindazt az ezüstöt, amely az ÚR házában és a királyi ház kincseiben találtatott. 16 Abban az időben Ezékiás levagdosta az ÚR templomának ajtajáról és az oszlopokról az aranyat, amelyeket Ezékiás, Júda királya bevonatott, és odaadta azokat Asszíria királyának. 17 Asszíria királya pedig elküldte Tartánt, Rabsarist és Rabsakét Lákisból Ezékiás királyhoz nagy sereggel Jeruzsálem ellen. Felmentek és megérkeztek Jeruzsálembe. És amikor feljöttek, megérkeztek és megálltak a felső tó csatornájánál, amely a ruhamosók mezejének útján van. 18 És mikor kiáltották a királyt, kijött hozzájuk Eljákim, Hilkija fia, a ház gondviselője, és Sebna, az íródeák, és Joáh, Asáf fia, az emlékíró. 19 Rabsaké pedig monda nékik: Mondjátok meg most Ezékiásnak: Így szól a nagy király, Asszíria királya: Miféle bizodalom ez, amelyben bízol? 20 Azt mondod (pedig ezek csak üres szavak): Van tanácsom és erőm a háborúhoz. Kiben bízol hát, hogy fellázadsz ellenem? 21 Íme, te ebben a megrepedt nádszálban bízol, Egyiptomban, amelyre ha valaki támaszkodik, az a kezébe megy, és átszúrja azt. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya mindazokkal, akik benne bíznak. 22 Ha pedig azt mondjátok nekem: Az ÚRban, a mi Istenünkben bízunk: nem ő-e az, akinek magaslatait és oltárait Ezékiás elrontotta, és azt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: Ez előtt az oltár előtt imádkozzatok Jeruzsálemben? 23 Most azért fogadj meg, kérlek, az én uramnak, Asszíria királyának, és én adok neked kétezer lovat, ha tudsz lovasokat adni rájuk. 24 Hogyan fordítasz hát el egyetlen parancsnokot is uram legkisebb szolgái közül, és hogyan bízol Egyiptomban szekerek és lovasok miatt? 25 Vajon az ÚR nélkül jöttem fel e helyre, hogy elpusztítsam? Az ÚR azt mondta nekem: Menj fel e földre, és pusztítsd el! 26 Akkor ezt mondta Eljákim, Hilkija fia, Sebna és Joáh Rabsakénak: Beszélj, kérlek, szolgáiddal arám nyelven, mert értjük azt; és ne beszélj velünk zsidó nyelven a falon lévő nép füle hallatára. 27 Rabsaké pedig monda nékik: Vajon a te uradhoz küldött engem az én uram, és hozzád, hogy ezeket a szavakat elmondjam? Nemde a falon ülő emberekhez küldött engem, hogy a saját trágyájukat egyék és a saját vizeletüket igyák veletek? 28 Ekkor Rabsaké odaállt, és hangosan kiáltott zsidó nyelven, és ezt mondta: Halljátok meg a nagy királynak, Asszíria királyának szavait! 29 Így szól a király: Ne csaljon meg titeket Ezékiás, mert nem fog tudni megmenteni titeket a kezéből. 30 Ne biztasson titeket Ezékiás az ÚRba, mondván: Bizonyosan megszabadít minket az ÚR, és ez a város nem kerül Asszíria királyának kezébe! 31 Ne hallgassatok Ezékiásra, mert ezt mondja Asszíria királya: Kössetek velem szövetséget ajándékkal, és jöjjetek ki hozzám, és akkor egyetek kiki a saját szőlőjéről és fügefájáról, és igyatok kiki a kútjának vizét! 32 Míg el nem jövök, és el nem viszlek titeket a ti földetekhez hasonló földre, gabona és bor földjére, kenyér és szőlőskertek földjére, olajfák és méz földjére, hogy élhessetek és meg ne haljatok! Ne hallgassatok Ezékiásra, amikor rábeszél titeket, mondván: Az ÚR megszabadít minket! 33 Vajon a népek istenei közül bármelyik is megszabadította-e földjét Asszíria királyának kezéből? 34 Hol vannak Hamát és Arpád istenei? Hol vannak Szefárvaim, Héna és Ivva istenei? Vajon megmentették-e Samariát a kezemből? 35 Kik azok az országok istenei közül, akik megmentették országukat az én kezemből, hogy az ÚR is megszabadítaná Jeruzsálemet az én kezemből?
2
Az Úr hatalmas angyala megvédi Jeruzsálemet
36 A nép azonban hallgatott, és egy szót sem felelt neki, mert a király parancsa az volt, hogy: Ne feleljetek neki! 37 Akkor odament Eljákim, Hilkija fia, a ház felügyelője, Sebna, az íródeák, és Joáh, Asáf fia, az emlékíró, Ezékiáshoz megszaggatott ruhákban, és elmondták neki Rabsaké szavait. 2 Királyok 19 1 Amikor Ezékiás király ezt meghallotta, megszaggatta ruháit, zsákruhába burkolózott, és bement az ÚR házába. 2 Elküldte Eljákimot, a ház gondviselőjét, Sebnát, az íródeákot és a papok véneit zsákruhába öltözve Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához. 3 És mondának néki: Így szól Ezékiás: Nyomorúság, feddés és káromlás napja ez a nap, mert eljutottak a gyermekek a vajúdásig, de nincs erő a szüléshez. 4 Talán meghallja az ÚR, a te Istened Rabsaké minden szavát, akit Asszíria királya küldött, hogy gyalázza az élő Istent, és talán megfeddi azokat a szavakat, amelyeket hallott az ÚR, a te Istened. Ezért emeld fel könyörgésedet a megmaradt maradékért! 5 Így mentek Ezékiás király szolgái Ézsaiáshoz. 6 És monda nékik Ézsaiás: Így szóljatok a ti uratoknak: Így szól az Úr: Ne félj a beszédektől, a melyeket hallottál, a melyekkel káromoltak engem az asszír király szolgái! 7 Íme, én szélvihart bocsátok rá, és ha hírt hall, visszatér hazájába, és kard által ejtem el őt a saját hazájában. 8 Visszatért tehát Rabsaké, és ott találta Asszíria királyát Libna ellen harcolni, mert hallotta, hogy elment Lákisból. 9 Amikor meghallotta Tirháka, az etióp király felől, hogy ezt mondja: Íme, kijött harcolni ellened! Ismét követeket küldött Ezékiáshoz ezzel az üzenettel: 10 Így szóljatok Ezékiáshoz, Júda királyához: Ne csaljon meg téged Istened, akiben bízol, mondván: Jeruzsálem nem kerül Asszíria királyának kezébe! 11 Íme, hallottad, mit tettek Asszíria királyai minden országgal, teljesen elpusztítva azokat: vajon megszabadulsz-e? 12 Vajon megmentették-e a népek istenei azokat, akiket atyáim elpusztítottak, Gózánt, Háránt, Recefet és az Éden fiait, akik Telászárban voltak? 13 Hol van Hamát királya, Arpád királya és Szefárvaim, Héna és Ivva városának királya? 14 Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből, és elolvasta, majd felment az ÚR házába, és kiterjesztette azt az ÚR előtt. 15 Ezékiás pedig imádkozott az ÚR előtt, és ezt mondta: Uram, Izráel Istene, aki a kerubok között lakozol, te vagy a föld minden országának Istene, te teremtetted a mennyet és a földet. 16 URam, hajtsd ide füledet és hallj! Nyisd meg, URam, szemeidet és lásd meg! Halld meg Szanhérib szavait, akik elküldték őt, hogy gyalázza az élő Istent! 17 Bizony, URam, Asszíria királyai elpusztították a népeket és földjeiket, 18 És isteneiket tűzbe vetették; mert nem istenek voltak azok, hanem emberi kéz alkotásai, fa és kő; azért pusztították el azokat. 19 Most azért, URunk, Istenünk, kérlek, ments meg minket az ő kezéből, hogy megtudja a föld minden országa, hogy te vagy az ÚR, az Isten, egyedül te! 20 Akkor Ézsaiás, Ámóc fia, ezt az üzenetet küldte Ezékiáshoz: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Meghallottam, amit Szanhérib, Asszíria királya ellen könyörögtél hozzám. 21 Ez az ige, a melyet szólott róla az ÚR: Megvetett téged Sion szűz leánya, és gúnyt űzött belőled, Jeruzsálem leánya fejét csóválta miattad. 22 Kit szidalmaztál és káromoltál, ki ellen emelted fel hangodat, ki ellen emelted fel a magasba szemeidet? Izráel Szentje ellen!
3
Az Úr hatalmas angyala megvédi Jeruzsálemet
23 Követeid által gyaláztad az URat, és ezt mondtad: Szekereim sokaságával felmentem a hegyek magasára, a Libánon oldalára, és kivágom magas cédrusfáit és drága fenyőfáit, és behatolok határának szállásaiba és Kármel erdejébe. 24 Idegen vizeket ástam és ittam, és lábammal kiszárítottam az ostromlott helyek minden folyóját. 25 Nem hallottad-e régen, hogy én alkottam ezt, és hogy régen én alkottam? Most véghezvittem, hogy romba döntsd a megerősített városokat? 26 Ezért lakosaiknak csekély erejük volt, megrettentek és megszégyenültek, olyanok lettek, mint a mező füve, mint a zöld növényzet, mint a háztetőkön a fű, és mint a kikelése előtt elszáradt gabona. 27 De én ismerem a lakhelyedet, a ki- és bejárásodat, és a haragodat ellenem. 28 Mivelhogy haragod és lármád felhatott füleimig ellenem, azért horgot vetek orrodba, zablát a szádba, és visszafordítalak azon az úton, amelyen jöttél. 29 És ez legyen néked jelül: Idén azt eszitek, ami magától terem, a második évben pedig azt, ami ugyanabból sarjad; a harmadik évben pedig vessetek és arassatok, és ültessetek szőlőket, és egyétek annak gyümölcsét. 30 És Júda házából megmaradt maradék ismét gyökeret ver lefelé, és gyümölcsöt terem felül. 31 Mert Jeruzsálemből megy ki a maradék, és a menekülők Sion hegyéről: a Seregek Urának buzgó buzgalma cselekszi ezt. 32 Azért ezt mondja az ÚR Asszíria királyáról: Nem jön be ebbe a városba, nyilat sem lő oda, pajzzsal nem közeledik elé, és sáncot sem épít ellene. 33 Azon az úton tér vissza, amelyen jött, és ebbe a városba nem jut be – ezt mondja az ÚR. 34 Mert én megvédem ezt a várost, hogy megmentsem, magamért és szolgámért, Dávidért. 35 És lőn azon az éjszakán, hogy kiment az ÚR angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert; és amikor kora reggel felkeltek, íme, mindnyájan holttestek voltak. 36 Elindult tehát Szanhérib, Asszíria királya, elment, majd visszatért, és Ninivében telepedett le. 37 És lőn, hogy mikor istenének, Nisróknak a házában imádkozott, fiai, Adrammelek és Sarézer karddal megölték őt, és elmenekültek Armenia földjére. És fia, Esarhaddon uralkodott helyette.
2 Krónikák 32:1-23 1 Ezek után, és miután ezek megtörténtek, eljött Szanhérib, Asszíria királya, és behatolt Júdába, tábort ütött a megerősített városok előtt, és azt gondolta, hogy elfoglalja azokat magának. 2 Amikor Ezékiás látta, hogy Szanhérib eljött, és elhatározta, hogy harcolni fog Jeruzsálem ellen, 3 Tanácsot tartott fejedelmeivel és vitézeivel, hogy betömjék a városon kívüli források vizét; és azok segítettek neki. 4 Sok nép gyűlt össze, és betömték az összes forrást és a patakot, amely az ország közepén folyt, mondván: Miért találnának Asszíria királyai sok vizet, ha eljönnének? 5 Erőt vett magán, kiépítette az egész romos falat, felemelte a tornyokig, és egy másik falat épített kívülről. Megerősítette Millót Dávid városában, és rengeteg nyílvesszőt és paizst készített. 6 És harcosokat rendelt a nép fölé, és összegyűjtötte őket maga köré a városkapu terén, és kedélyesen szólt hozzájuk, mondván: 7 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek Asszíria királyától és az egész vele lévő sokaságtól, mert többen vannak velünk, mint vele. 8 Vele testi kar van, velünk pedig az ÚR, a mi Istenünk, hogy segítsen nekünk és harcoljon a harcainkon. A nép pedig Ezékiásnak, Júda királyának szavaira támaszkodott. 9 Ezután elküldte Szanhérib, Asszíria királya szolgáit Jeruzsálembe (ő maga pedig Lákist ostrom alá vette, és vele volt egész serege) Ezékiáshoz, Júda királyához és egész Júdához, akik Jeruzsálemben voltak, ezt mondván: 10 Így szól Szanhérib, Asszíria királya: Miben bíztok, hogy Jeruzsálem ostromában maradtok? 11 Nemde Ezékiás csábít titeket, hogy éhen és szomjan haljatok meg, mondván: Az ÚR, a mi Istenünk megszabadít minket Asszíria királyának kezéből? 4
Az Úr hatalmas angyala megvédi Jeruzsálemet
12 Nemde Ezékiás távolította el az ő magaslatait és oltárait, és nemde ő parancsolta-e meg Júdának és Jeruzsálemnek, mondván: Egyetlen oltár előtt imádjatok, és azon füstölögessetek? 13 Nem tudjátok, mit tettem én és atyáim más országok népeivel? Vajon képesek voltak-e ezeknek a földeknek az istenei megszabadítani földjeiket a kezemből? 14 Ki volt azoknak a népeknek az istenei közül, akiket atyáim teljesen elpusztítottak, aki meg tudta volna szabadítani népét az én kezemből, hogy a ti Istenetek is meg tudna szabadítani titeket az én kezemből? 15 Most azért ne tévesszen meg titeket Ezékiás, és ne győzzön meg titeket így, se higgyetek neki! Mert egyetlen nép vagy ország istene sem tudta megszabadítani népét az én kezemből és az én atyáim kezéből. Mennyivel kevésbé szabadítana meg titeket a ti Istenetek az én kezemből? 16 Szolgái még többet beszéltek az ÚR Isten ellen és szolgája, Ezékiás ellen. 17 Leveleket is írt, hogy káromolja az URat, Izráel Istenét, és ellene beszéljen, mondván: Ahogy más országok népeinek istenei sem mentették meg népüket az én kezemből, úgy Ezékiás Istene sem fogja megmenteni népét az én kezemből. 18 Akkor hangosan kiáltoztak zsidó nyelven Jeruzsálem népének, amely a falon volt, hogy megrémítsék és megzavarják őket, hogy elfoglalhassák a várost. 19 És úgy beszéltek Jeruzsálem Istene ellen, mint a föld népeinek istenei ellen, akik emberi kezek alkotásai. 20 Ezért imádkozott és kiáltott Ezékiás király és Ézsaiás próféta, Ámóc fia az éghez. 21 Az ÚR pedig elküldött egy angyalt, aki kiirtott minden erős vitézt, vezetőt és parancsnokot Asszíria királyának táborából. Ő pedig szégyenkezve tért vissza földjére. Amikor bement istene házába, azok, akik a saját belsőségéből származtak, karddal ölték meg ott. 22 Így mentette meg az ÚR Ezékiást és Jeruzsálem lakóit Szanhérib, Asszíria királyának kezéből és mindenki más kezéből, és mindenfelől vezérelte őket. 23 Sokan hoztak ajándékokat az ÚRnak Jeruzsálembe, és ajándékokat Ezékiásnak, Júda királyának, úgyhogy attól fogva felmagasztaltatott minden nép szeme láttára.
Ézsaiás 36-37 Ézsaiás 36 1 Ezékiás király tizennegyedik évében feljött Szanhérib, Asszíria királya Júda összes megerősített városa ellen, és elfoglalta azokat. 2 Asszíria királya elküldte Rabsakét Lákisból Jeruzsálembe Ezékiás királyhoz nagy sereggel, aki a felső tó vízvezetékénél állt, a ruhamosók mezejének útján. 3 Akkor kiment hozzá Eljákim, Hilkija fia, a ház gondviselője, és Sebna, az íródeák, és Joáh, Asáf fia, az emlékíró. 4 Rabsaké pedig monda nékik: Mondjátok meg most Ezékiásnak: Így szól a nagy király, Asszíria királya: Miféle bizodalom ez, a melyben te bízol? 5 Azt mondom – mondod te –, (pedig ezek csak üres szavak –, van tanácsom és erőm a háborúhoz: kiben bízol hát, hogy fellázadsz ellenem? 6 Íme, te ebben a törött nádszálban bízol Egyiptomban, amelyre ha valaki támaszkodik, az a kezébe megy, és átszúrja azt. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya mindazokkal, akik benne bíznak. 7 Ha azt mondod nekem: Az ÚRban, a mi Istenünkben bízunk: nem ő-e az, akinek magaslatait és oltárait Ezékiás elrontotta, és Júdának és Jeruzsálemnek azt mondta: Ez előtt az oltár előtt imádkozzatok? 8 Most azért adj fogadalmat, kérlek, az én uramnak, Asszíria királyának, és adok neked kétezer lovat, ha tudsz lovasokat adni rájuk. 9 Hogyan fordítasz hát el uram legkisebb szolgái közül egyetlen parancsnokot is, és hogyan bízol Egyiptomban a szekerek és lovasok miatt?
5
Az Úr hatalmas angyala megvédi Jeruzsálemet
10 És vajon az ÚR nélkül jöttem-e fel e földre, hogy elpusztítsam azt? Az ÚR azt mondta nekem: Menj fel e földre, és pusztítsd el azt! 11 Akkor ezt mondták Eljákim, Sebna és Joáh Rabsakénak: Beszélj, kérlek, szolgáiddal arám nyelven, mert értjük azt; és ne beszélj velünk zsidó nyelven a falon lévő nép füle hallatára. 12 Rabsaké pedig monda: Vajon a te uradhoz és hozzád küldött-e engem az én uram, hogy ezeket a szavakat elmondjam? Nemde a falon ülő emberekhez küldött-e engem, hogy a saját trágyájukat egyék és a saját vizeletüket igyák veletek? 13 Ekkor Rabsaké odaállt, és hangosan kiáltott zsidó nyelven, és ezt mondta: Halljátok meg a nagy királynak, Asszíria királyának szavait! 14 Így szól a király: Ne csaljon meg titeket Ezékiás, mert nem fog tudni megmenteni titeket! 15 Ne biztasson titeket Ezékiás az ÚRba, mondván: Bizonyosan megszabadít minket az ÚR, ezt a várost nem adják Asszíria királyának kezébe! 16 Ne hallgassatok Ezékiásra! Mert ezt mondja Asszíria királya: Kössetek velem szövetséget ajándékkal, és jöjjetek ki hozzám! Egyetek mindnyájan szőlőjéről és fügefájáról, és igyatok mindnyájan a saját kútjának vizét! 17 Míg el nem jövök, és el nem viszlek titeket egy olyan földre, amely hasonló a ti földetekhez, gabona és bor földjére, kenyér és szőlőskertek földjére. 18 Vigyázzatok, nehogy rábeszéljen titeket Ezékiás, mondván: Az ÚR megszabadít minket! Vajon a népek istenei közül bármelyik is megmentette-e földjét Asszíria királyának kezéből? 19 Hol vannak Hamát és Arfád istenei? Hol vannak Szefárvaim istenei? Vajon megmentették-e Samariát a kezemből? 20 Kik azok e földek minden istenei közül, akik megmentették földjüket a kezemből, hogy az ÚR megszabadíthassa Jeruzsálemet a kezemből? 21 De ők hallgattak, és egy szót sem feleltek neki, mert a király parancsa az volt, hogy ne feleljetek neki! 22 Akkor odament Eljákim, Hilkija fia, a ház felügyelője, Sebna, az íródeák, és Joáh, Asáf fia, az emlékíró, Ezékiáshoz megszaggatott ruhában, és elmondták neki Rabsaké szavait. Ézsaiás 37 1 Amikor Ezékiás király ezt meghallotta, megszaggatta ruháit, zsákruhába burkolózott, és bement az ÚR házába. 2 Elküldte Eljákimot, a ház gondviselőjét, Sebnát, az íródeákot és a zsákruhába öltözött papok véneit Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához. 3 És mondának néki: Így szól Ezékiás: Nyomorúság, feddés és káromlás napja ez a nap, mert eljutottak a gyermekek a vajúdásig, de nincs erő a szüléshez. 4 Talán meghallja az ÚR, a te Istened Rabsaké szavait, akit Asszíria királya küldött, hogy gyalázza az élő Istent, és megfeddi azokat a szavakat, amelyeket hallott az ÚR, a te Istened. Ezért imádkozz a megmaradt maradékért! 5 Így mentek Ezékiás király szolgái Ézsaiáshoz. 6 És monda nékik Ézsaiás: Így szóljatok uratoknak: Így szól az ÚR: Ne félj a beszédektől, a melyeket hallottál, a melyekkel káromoltak engem Asszíria királyának szolgái! 7 Íme, én szélvihart bocsátok rá, és ha hírt hall, visszatér hazájába, és kard által ejtem el őt a saját hazájában. 8 Visszatért tehát Rabsaké, és ott találta Asszíria királyát Libna ellen harcolni, mert hallotta, hogy elment Lákisból. 9 És hallotta, hogy Tirháka, az etióp király felől ezt mondják: Kijött, hogy háborút indítson ellened. És amikor ezt meghallotta, követeket küldött Ezékiáshoz ezzel az üzenettel: 10 Így szóljatok Ezékiáshoz, Júda királyához: Ne csaljon meg téged Istened, akiben bízol, mondván: Jeruzsálem nem kerül Asszíria királyának kezébe!
6
Az Úr hatalmas angyala megvédi Jeruzsálemet
11 Íme, hallottad, mit tettek Asszíria királyai minden országgal, teljesen elpusztítva azokat; és vajon megszabadulsz? 12 Vajon megmentették-e a népek istenei azokat, akiket atyáim elpusztítottak, Gózánt, Háránt, Recefet és az Éden fiait, akik Telassárban voltak? 13 Hol van Hamát királya, Arfád királya és Szefárvaim, Héna és Ivva városának királya? 14 Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből, és elolvasta. Felment Ezékiás az ÚR házába, és kiterjesztette azt az ÚR előtt. 15 Ezékiás így imádkozott az ÚRhoz: 16 Seregek Ura, Izráel Istene, aki a kerubok között lakozol, te vagy a föld minden országának Istene, te teremtetted a mennyet és a földet. 17 Hajtsd ide füledet, URam, és hallgass! Nyisd meg szemeidet, URam, és lásd meg! Halld meg Szanhérib minden szavait, akik gyalázni küldtek az élő Istent! 18 Bizony, URam, Asszíria királyai elpusztították az összes népet és országaikat, 19 És isteneiket tűzbe vetették; mert nem istenek voltak azok, hanem emberi kéz alkotásai, fa és kő; azért pusztították el azokat. 20 Most azért, URunk, Istenünk, ments meg minket az ő kezéből, hogy megtudja a föld minden országa, hogy te vagy az ÚR, egyedül! 21 Akkor Ézsaiás, Ámóc fia, ezt az üzenetet küldte Ezékiáshoz: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Mivelhogy imádkoztál hozzám Szanhérib, Asszíria királya ellen, 22 Ez az ige, a melyet szólott róla az ÚR: Megvetett téged Sion szűz leánya, és gúnyt űzött belőled, Jeruzsálem leánya fejét csóválta miattad. 23 Kit szidalmaztál és káromoltál, ki ellen emelted fel hangodat, ki ellen emelted fel a magasba szemeidet? Izráel Szentje ellen! 24 Szolgáiddal gyaláztad az URat, és ezt mondtad: Szekereim sokaságával mentem fel a hegyek magasára, a Libánon oldalára, és kivágom magas cédrusait és drága fenyőfáit, és bevonulok határának magaslatára, Kármel erdejébe. 25 Ástam és ittam vizet, és lábammal kiszárítottam az ostromlott helyek minden folyóját. 26 Nem hallottad-e régen, hogy én alkottam ezt, és hogy régen én alkottam? Most én véghezvittem, hogy romba döntsd az erős városokat? 27 Ezért lakosaiknak csekély erejük volt, megrettentek és megszégyenültek; olyanok lettek, mint a mező füve, és mint a zöld növényzet, mint a háztetőkön a fű, és mint a kikelése előtt elszáradt gabona. 28 De én ismerem a lakhelyedet, a ki- és bejárásodat, és a haragodat ellenem. 29 Mivelhogy felhatott ellenem való dühöd és lármád füleimig, azért teszem horgomat az orrodba, és zablámat a szádba, és visszafordítalak azon az úton, amelyen jöttél. 30 És ez legyen néked jelül: Ebben az esztendőben azt eszitek, a mi magától terem, a második esztendőben pedig azt, a mi ugyanabból sarjad; a harmadik esztendőben pedig vessetek és arassatok, és ültessetek szőlőket, és egyétek annak gyümölcsét. 31 És Júda házából megmaradt maradék ismét gyökeret ver lefelé, és gyümölcsöt terem felül. 32 Mert Jeruzsálemből megy ki a maradék, és a menekülők Sion hegyéről: a Seregek Urának buzgó buzgalma cselekszi ezt. 33 Azért ezt mondja az ÚR Asszíria királyáról: Nem jön be ebbe a városba, nyilat sem lő oda, pajzzsal sem közeledik elé, és sáncot sem épít ellene. 34 Azon az úton tér vissza, amelyen jött, és ebbe a városba nem jut be – mondja az ÚR. 35 Mert én megvédem ezt a várost, hogy megmentsem magamért és szolgámért, Dávidért. 36 Akkor kivonult az ÚR angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert, és amikor kora reggel felkeltek, íme, mindnyájan holttestek voltak. 37 Elindult tehát Szanhérib, Asszíria királya, elment, majd visszatért, és Ninivében telepedett le. 38 És lőn, hogy mikor istenének, Nisróknak a házában imádkozott, fiai, Adrammelek és Sarézer karddal megölték, és elmenekültek Armenia földjére; és fia, Esarhaddon uralkodott helyette.
7
Az Úr hatalmas angyala megvédi Jeruzsálemet
Versenkénti lebontás Ezékiás, Ézsaiás, Szanhérib és a rabsaké történelmi elbeszélése az Ószövetség három fő helyén található: a 2Királyok 18–19. , az Ézsaiás 36–37. és a 2Krónikák 32. fejezetében . Az alábbiakban versről versre lebontva olvasható a King James-változat párhuzamos részei , majd a legfontosabb tanulságok. 1. Ezékiás hűsége és korai reformjai 2Királyok 18:1–3 – Ezékiás 25 évesen kezdi uralkodását Júdában, és „azt teszi, ami helyes az Úr szemében”. 2Királyok 18:4 – Lerombolja a magaslatokat, összetöri a képmásokat, kivágja a berek fáit, és darabokra töri a részkígyót (Nehustánt), amelyet Mózes készíttetett, mert Izráel elkezdte füstölni annak. 2Királyok 18:5–7a – „Bízott az ÚRban, Izráel Istenében, úgyhogy utána nem volt hozzá hasonló Júda összes királya között…” Az ÚR vele van, és mindenütt, ahová csak megy, boldogul. 2Királyok 18:7b–8 – Fellázad Asszíria királya ellen (megtagadja a szolgálatát), és legyőzi a filiszteusokat Gázáig. 2 Krónikák 32:1–8 – Látva Szanhérib közeledtét, Ezékiás tanácsot tart fejedelmeivel, hogy zárják el a Jeruzsálemen kívüli vízforrásokat, megépíti a falakat és tornyokat, fegyvereket készít, és bátorítja a népet: „Legyetek erősek és bátrak... vele testi kar van; de velünk van az ÚR, a mi Istenünk, hogy segítsen nekünk és vívja harcainkat” (2 Krónikák 32:7–8). 2. Szamária bukása és Asszíria inváziója 2Királyok 18:9–12 – Ezékiás 4. évében Salmanassár, Asszíria királya ostrom alá veszi Szamáriát (Izrael északi királyságát), és Ezékiás 6. évében elfoglalja, mert Izrael „nem hallgatott Istenük, az ÚR szavára”. 2Királyok 18:13 / Ézsaiás 36:1 – Ezékiás 14. évében Asszíria királya, Szanhérib felvonul Júda összes megerősített városa ellen, és elfoglalja azokat. 2Királyok 18:14–16 – Ezékiás félelmében adót küld Szanhéribnek Lákisba, mondván: „Vétkeztem, térj vissza tőlem; amit rám rósz, azt viselem.” 300 talentum ezüstöt és 30 talentum aranyat fizet, sőt még az Úr templomának ajtajáról és oszlopairól is leszedi az aranyat. 3. Rabsaké gúnyolódásai és pszichológiai hadviselés 2Királyok 18:17–18 / Ézsaiás 36:2–3 – Szanhérib nagy sereggel elküldi Lákisból a tartánt, a rabszariszt és a rabsakét Jeruzsálembe. A felső tó csatornájánál állnak. Eljákim, Sebna és Joáh kivonul eléjük. 2Királyok 18:19–21 / Ézsaiás 36:4–6 – Rabsaké közvetíti Szanhérib üzenetét: „Miben bízol?” Gúnyolja Júdát, amiért Egyiptomba vetett bizalmát fejezi ki, Egyiptomot „törött nádszálnak” nevezve, amely átszúrja bárki kezét, aki rá támaszkodik. 2Királyok 18:22 / Ézsaiás 36:7 – Rabsaké megpróbálja eltorzítani Ezékiás vallási reformjait, azt állítva, hogy Ezékiás megsértette Istent a magaslatok és oltárok eltávolításával. 2Királyok 18:23–25 / Ézsaiás 36:8–10 – Rabsaké gúnyosan 2000 lovat ajánl fel, ha Júda akár lovasokat is tud nekik biztosítani. Ezután azt állítja, hogy maga az ÚR küldte őt Júda elpusztítására: „Az ÚR azt mondta nekem: Menj fel e föld ellen, és pusztítsd el azt!”
8
Az Úr hatalmas angyala megvédi Jeruzsálemet
2Királyok 18:26 / Ézsaiás 36:11 – Eljákim, Sebna és Jóáh arra kérik Rabsakét, hogy szírül (arámiul) beszéljen a zsidók nyelve (héber) helyett, hogy a falon lévő köznép ne essen pánikba. 2Királyok 18:27–35 / Ézsaiás 36:12–20 – Rabsaké visszautasítja, és héberül kiált a falon álló embereknek. Arra buzdítja őket, hogy ne hagyják, hogy Ezékiás becsapja őket azzal az ígérettel, hogy Isten megszabadítja őket. Dicsekedni kezd azzal, hogy Hamát, Arpád, Szefárvaim vagy Szamária istenei nem mentették meg földjeiket Asszíriától – tehát „kicsoda az országok összes istene közül, aki megmentette országát a kezemből, hogy az ÚR is megmentse Jeruzsálemet a kezemből?” (2Királyok 18:35). 2Királyok 18:36–37 / Ézsaiás 36:21–22 – A nép hallgat, és egy szót sem válaszol neki, ahogyan Ezékiás megparancsolta („Ne válaszolj neki”). A vezetők megszaggatott ruhában térnek vissza Ezékiáshoz. 4. Ezékiás Ézsaiást és az Úr első ígéretét keresi 2Királyok 19:1–5 / Ézsaiás 37:1–5 – Ezékiás király megszaggatja ruháit, zsákruhába burkolózik, bemegy az Úr házába, és elküldi Eljákimot, Sebnát és a papok véneit Ézsaiás prófétához . Kijelentik: „Ez a nap a nyomorúság, a feddés és a káromlás napja... azért emeld fel imádságodat a megmaradt maradékért.” 2Királyok 19:6–7 / Ézsaiás 37:6–7 – Ézsaiás Isten szavával válaszol: „Ne félj a szavaktól, amelyeket hallottál, amelyekkel Asszíria királyának szolgái káromoltak engem! Íme, én szélvihart bocsátok rá, és ha hírt hall, visszatér hazájába, és kard által ejtem el őt hazájában.” 5. Rabsaké káromló levele és Ezékiás imája 2Királyok 19:8–13 / Ézsaiás 37:8–13 – Rabsaké visszatérve Szanhéribet Libna ellen harcolva találja. Amikor meghallja, hogy Tirháka, Etiópia királya kivonult harcolni ellene, Szanhérib ismét leveleket küld Ezékiásnak, figyelmeztetve őt, hogy Isten nem tudja megmenteni Jeruzsálemet, és felsorolva az elpusztított nemzeteket (Gózán, Hárán, Recef, Telasszár). 2Királyok 19:14 / Ézsaiás 37:14 – Ezékiás megkapja a levelet a követtől, elolvassa, majd felmegy az ÚR házába, és kiterjeszti azt az ÚR előtt . 2Királyok 19:15–19 / Ézsaiás 37:15–20 – Ezékiás így imádkozik: „Uram, Izráel Istene, aki a kerubok között lakozol, te vagy az Isten, egyedül te a föld minden országának… Hajtsd ide füledet, Uram, és hallgass! Nyisd meg, Uram, szemeidet, és lásd! Halld meg Szanhérib szavait, aki elküldte őt, hogy gyalázza az élő Istent.” Elismeri, hogy Asszíria azért pusztított el más nemzeteket, mert isteneik csak fából és kőből voltak, és így imádkozik: „Most azért, Uram, Istenünk, kérlek, ments meg minket az ő kezéből, hogy megtudja a föld minden országa, hogy te vagy az Úr Isten, egyedül te.” 6. Isten válasza Ézsaiáson keresztül 2Királyok 19:20 / Ézsaiás 37:21–22 – Ézsaiás üzeni Ezékiásnak: „Meghallottam, amit Szanhérib, Asszíria királya ellen könyörögtél hozzám.” 2Királyok 19:21–28 / Ézsaiás 37:22–29 – Az ÚR megdorgálja Szanhérib büszkeségét: „Kit szidalmaztál és káromoltál? ... Izrael Szentjét.” Isten megjegyzi, hogy Asszíria győzelmeit csak az Ő isteni gondviselése engedte meg („Nem hallottad-e régen, hogy ezt tettem?”). Szanhérib haragja miatt Isten kijelenti: „Horogot vetek az orrodba, zablát a szádba, és visszaviszlek azon az úton, amelyen jöttél.” 2Királyok 19:29–31 / Ézsaiás 37:30–32 – Isten a túlélés és a növekedés jelét adja Júdának: Júda házának maradéka ismét gyökeret ver lefelé, és gyümölcsöt terem felül.
9
Az Úr hatalmas angyala megvédi Jeruzsálemet
2Királyok 19:32–34 / Ézsaiás 37:33–35 – Isten ezt ígéri Asszíria királyával kapcsolatban: „Nem jön be ebbe a városba, nyilat sem lő rá, pajzzsal sem közeledik elé, sáncot sem emel ellene... Mert én megvédem ezt a várost, hogy megmentsem, magamért és szolgámért, Dávidért.” 7. Isteni beavatkozás és Szanherib bukása 2Királyok 19:35 / Ézsaiás 37:36 / 2Krón 32:21 – Ugyanazon az éjszakán kimegy az Úr angyala , és lesújt az asszír táborban 185 000 emberre . Amikor az emberek kora reggel felkelnek, „íme, mind holttestek hevernek”. 2Királyok 19:36 / Ézsaiás 37:37 – Szanhérib elindul, visszatér Ninivébe, és ott letelepedik. 2Királyok 19:37 / Ézsaiás 37:38 / 2Krón 32:21 – Amikor Szanhérib istenének, Nisróknak a házában imádkozott, fiai, Adrammelek és Sarézer karddal levágták, és menekülni kezdtek Örményország földjére. Fia, Esarhaddon uralkodott helyette.
A narratíva legfontosabb tanulságai Az emberi kompromisszum és az isteni szabadulás közötti különbség Ezékiás kezdetben azzal próbálta megváltani Szanhéribet, hogy aranyat lopott a Templomból (2Királyok 18:14–16), Asszíria mégis visszatért a teljes hódításért. Isten ellenségének kiengesztelése ritkán működik; tartós béke csak akkor jött el, amikor Ezékiás felhagyott az ezüstre való támaszkodással, és teljesen az imádkozáshoz fordult. Gyakorlati felkészülés lelki bizalommal párosulva Az ostrom megkezdése előtt Ezékiás leállította a vízellátást, megerősítette a falakat és védelmet szervezett (2Krón 32:2–5). Az Istenbe vetett hit nem jelenti a gyakorlati felelősség figyelmen kívül hagyását, de Ezékiás végső bizalmát a Mindenhatóba, nem pedig az erődítményeibe alapozta. Lelki megkülönböztető képesség a gúnyolódás és a megtévesztés ellen Rabsaké pszichológiai taktikákat alkalmazott – elferdítette a Szentírást, félelmet keltett, megkérdőjelezte Isten hatalmát, és megpróbálta elválasztani a vezetőséget a néptől (2Királyok 18:22, 28–35). Ezékiás azon utasítása, hogy „Ne feleljetek neki”, arra tanít, hogy bölcsen ne vitatkozzunk káromló gúnyolódásokkal, és ehelyett inkább közvetlenül Istenhez forduljunk az ügyben. Gondjaink feltárása az Úr előtt Amikor Ezékiás megkapta Szanhérib megfélemlítő levelét, egyenesen a templomba vitte, és „kiterítette az Úr elé” (2Királyok 19:14). Ez példaként szolgál az imádságra: kézzelfogható fenyegetéseket, félelmeket és szorongásokat közvetlenül Isten jelenlétébe vinni, és azokat feltárni előtte. Isten dicsősége a legfontosabb az imában Ezékiás nem csupán a személyes túlélésért imádkozott; azt kérte, hogy Isten cselekedjen, „hogy megtudja a föld minden országa, hogy te vagy az Úr Isten, egyedül te” (2Királyok 19:19). Az Isten tiszteletére irányuló imák szorosan összhangban vannak az Ő akaratával. Az ember büszkesége kontra Isten szuverenitása Szanhérib úgy hitte, hogy katonai hódításai saját hatalmának eredményei (2Királyok 19:23–24). Isten emlékeztette őt, hogy csupán eszköz Isten átfogó tervében (2Királyok 19:25–28). Isten ellenáll a kevélyeknek, és egyetlen világi hatalom sem győzedelmeskedhet szuverén céljai ellen.
10