1 Egy levél másolata, amelyet Jeremy küldött azoknak, akiket a babilóniai király foglyul ejtett Babilonba, hogy igazolja őket, ahogyan Isten megparancsolta neki.
2 A bűnök miatt, amelyeket Isten előtt elkövettetek, foglyul ejt titeket Babilonba Nabuchodonosor, a babilóniai király.
3 Ha tehát Babilonba jössz, ott maradsz sok esztendeig és hosszú ideig, mégpedig hét nemzedékig; és azután békésen elviszlek titeket onnan.
4 Most láttok majd Babilonban ezüst, arany és fa isteneket vállon hordva, amelyek félelmet keltenek a nemzetekben.
5 Vigyázzatok tehát, hogy semmiképpen ne legyetek olyanok, mint az idegenek, és ne legyetek azokból valók, amikor látjátok a sokaságot maguk előtt és mögöttük, amint imádják őket.
6 De mondjátok szĂvetekben: Uram, imádnunk kell tĂ©ged.
7 Mert az én angyalom veletek van, és én magam vigyázok a lelketekre.
8 Ami a nyelvĂĽket illeti, azt a munkás csiszolta ki, Ĺ‘k maguk pedig be vannak aranyozva Ă©s ezĂĽsttel borĂtva; de hamisak, Ă©s nem tudnak beszĂ©lni.
9 És aranyat vesznek, mint egy szűznek, aki szeret melegedni, Ă©s koronákat kĂ©szĂtenek isteneik fejĂ©re.
10 Néha a papok is aranyat és ezüstöt adnak át isteneiktől, és ajándékozzák meg magukkal.
11 Igen, adják azt a paráznáknak, és ruhákkal ruházzák fel őket, mint embereket, ezüst istenek, arany és fa istenek.
12 De ezek az istenek nem tudják megmenteni magukat a rozsdától és a molytól, bár lila ruházattal vannak befedve.
13 Megtörlik arcukat a templom por miatt, amikor sok van rajtuk.
14 Aki pedig nem ölheti meg azt, aki megbotránkoztatja, az Ăşgy tartja a pálcát, mintha az ország bĂrája lenne.
15 Jobb kezĂ©ben is tĹ‘r Ă©s fejsze van, de nem tudja magát megszabadĂtani a háborĂştĂłl Ă©s a tolvajoktĂłl.
16 Amiről ismert, hogy nem istenek: azért ne féljetek tőlük.
17 Mert olyan, mint az edĂ©ny, amelyet az ember használ, nem Ă©r semmit, ha összetörik; Ăgy van ez az Ĺ‘ isteneikkel is: amikor felállĂtják Ĺ‘ket a templomban, tele lesz szemĂĽk porral a bemenĹ‘k lábaitĂłl.
18 És amint az ajtĂłk minden oldalrĂłl meg vannak vĂ©dve a király ellen, mint a halál elszenvedĂ©sĂ©t, Ăşgy a papok is megerĹ‘sĂtik templomaikat ajtĂłkkal,
zárakkal és rácsokkal, hogy isteneiket el ne rontsák rablók.
19 Gyertyákat gyújtanak maguknak, igen, inkább maguknak, amelyekből egyet sem látnak.
20 Olyanok, mint a templom gerendái, mĂ©gis azt mondják, hogy a szĂvĂĽket rágják a földbĹ‘l kimászĂł dolgok; Ă©s amikor megeszik Ĺ‘ket Ă©s a ruháikat, nem Ă©rzik.
21 Arcuk elfeketedett a füsttől, amely a templomból jön.
22 Testükön és fejükön denevérek, fecskék és madarak ülnek, és a macskák is.
23 Erről tudjátok meg, hogy nem istenek; azért ne féljetek tőlük.
24 Az arany ellenĂ©re, amely körĂĽlöttĂĽk van, hogy szĂ©pĂtsĂ©k Ĺ‘ket, ha nem törlik le a rozsdát, nem fognak ragyogni, mert amikor megolvadtak, nem Ă©reztĂ©k.
25 Azokat a dolgokat, amelyekben nincs lélegzet, nagyon drágán vásárolják meg.
26 Vállon vannak hordva, nincs lábuk, amivel kijelentik az embereknek, hogy nem érnek semmit.
27 SzĂ©gyenkeznek azok is, akik szolgálják Ĺ‘ket, mert ha bármikor a földre esnek, nem tudnak felkelni maguktĂłl, Ă©s ha valaki felegyenesĂti Ĺ‘ket, akkor sem mozdulhatnak meg maguktĂłl, sem ha leborulnak, megigazĂthatják-e magukat, de ajándĂ©kokat adnak maguk elĂ©, mint a halottaknak.
28 Ami a nekik feláldozott dolgokat illeti, papjaik eladják és bántalmazzák; hasonlóképpen a feleségeik egy részét sózzák; de a szegényeknek és tehetetleneknek semmit sem adnak belőle.
29 Menstruáló asszonyok és gyermekágyas asszonyok eszik áldozataikat; ezekből tudjátok meg, hogy nem istenek; ne féljetek tőlük.
30 Mert hogyan nevezhetĹ‘k isteneknek? mert a nĹ‘k hĂşst állĂtottak az ezĂĽst, arany Ă©s fa istenei elĂ©.
31 A papok pedig ĂĽlnek templomaikban, ruháik meghasadva, fejĂĽk Ă©s szakálluk megnyĂrva, Ă©s semmi a fejĂĽkön.
32 OrdĂtanak Ă©s kiáltanak isteneik elĹ‘tt, mint az emberek a lakomán, amikor valaki meghal.
33 A papok is levetik a ruháikat, és felöltöztetik feleségeiket és gyermekeiket.
34 Akár rosszat, akár jĂłt cselekszik velĂĽk, nem tudják megfizetni: sem királyt nem állĂthatnak, sem nem tehetnek le.
35 Hasonlóképen sem gazdagságot, sem pénzt nem adhatnak: ha valaki fogadalmat tesz nekik, és nem tartja be, nem kérik.
36 Nem menthetnek meg senkit a haláltól, és nem menthetik meg az erőtleneket a hatalmasoktól.
37 Vakot nem tudják visszanyerni, Ă©s senkit sem tudnak segĂteni nyomorĂşságában.
38 Nem tudnak irgalmazni az özvegynek, és nem tehetnek jót az árvával.
39 Fából készült isteneik, amelyek arannyal és ezüsttel vannak bevonva, olyanok, mint a hegyből kivágott kövek: megszégyenülnek, akik azokat imádják.
40 Hogyan gondolja és mondja az ember, hogy istenek, ha maguk a káldeusok is meggyalázzák őket?
41 Akik ha meglátnak egy némát, aki nem tud beszélni, elhozzák, és könyörögnek Bélnek, hogy beszéljen, mintha meg tudna érteni.
42 De ők maguk ezt nem tudják megérteni, és elhagyják őket, mert nincs tudásuk.
43 Az asszonyok is kötelekkel körülöttük, az utakon ülve, korpát égetnek illat gyanánt; de ha közülük valaki, akit az arra járók vonzanak, vele hál, megrója társát, hogy nem tartották őt olyan méltónak, mint önmagát. , és a vezetéke sem szakadt el.
44 Bármit tesznek közöttük, az hamis: hogyan lehet tehát azt gondolni vagy mondani, hogy istenek?
45 Asztalosból és ötvösből vannak: nem lehetnek mások, mint ahogy a munkások akarják, hogy legyenek.
46 És akik alkották őket, soha nem maradhatnak sokáig; hogyan legyenek akkor a belőlük készült dolgok istenek?
47 Mert hazugságot és gyalázatot hagytak az utána jövőkre.
48 Mert ha háború vagy csapás támad rájuk, a papok tanácskoznak magukkal, hol rejtőzhetnek el velük.
49 Hogyan nem veszik tehát észre az emberek, hogy nem istenek, akik sem a háborútól, sem a pestistől nem tudják megmenteni magukat?
50 Mert mivel csak fából vannak, és ezüsttel és arannyal vannak bevonva, ezután kiderül, hogy hamisak:
51 És nyilvánvalóvá válik minden nemzetnek és királynak, hogy ők nem istenek, hanem emberi kéz művei, és nincs bennük Isten munkája.
52 Ki ne tudná hát, hogy nem istenek?
53 Mert sem királyt nem állĂthatnak a földön, sem esĹ‘t nem adhatnak az embereknek.
54 Nem ĂtĂ©lhetik meg saját ĂĽgyĂĽket, sem jĂłvá nem tehetik a vĂ©tket, mert nem kĂ©pesek, mert olyanok, mint a varjak Ă©g Ă©s föld között
55 Amikor pedig tűz hull a fából vagy arannyal vagy ezüsttel letakart istenek házára, papjaik elfutnak és megmenekülnek; de ők maguk égnek szét, mint a gerendák.
56 Sőt, nem tudnak ellenállni egyetlen királynak vagy ellenségnek sem: hogyan lehet akkor azt gondolni vagy mondani, hogy istenek?
57 Azok a fából készült, ezüsttel vagy arannyal bevont istenek sem menekülhetnek el sem tolvajok, sem rablók elől.
58 A kiknek aranyát, ezĂĽstjĂ©t Ă©s ruháit, amelyekkel felöltöztetik, az erĹ‘sek veszik, Ă©s elmennek, Ă©s nem tudnak segĂteni magukon.
59 Ezért jobb királynak lenni, aki megmutatja hatalmát, vagy hasznos edénynek lenni a házban, amelyet a tulajdonos használhat, mint az ilyen hamis isteneknek; vagy ajtónak lenni a házban, ilyen dolgokat benne tartani, mint az ilyen hamis isteneket. vagy egy faoszlop a palotában, mint az ilyen hamis istenek.
60 Mert a nap, a hold Ă©s a csillagok, mivel fĂ©nyesek, Ă©s hivatalukat teljesĂteni kĂĽldtĂ©k, engedelmesek.
61 UgyanĂgy a villám, amikor kitör, jĂłl láthatĂł; Ă©s ugyanĂgy fĂşj a szĂ©l minden országban.
62 És amikor Isten megparancsolja a felhőknek, hogy vonuljanak át az egész világon, úgy cselekszenek, ahogy parancsolják nekik.
63 És a tűz, amelyet felülről küldenek, hogy megemésztse a dombokat és erdőket, a parancs szerint cselekszik;
64 Nem szabad tehát sem feltĂ©telezni, sem kijelenteni, hogy istenek, mivel nem kĂ©pesek sem ĂĽgyeket megĂtĂ©lni, sem jĂłt tenni az emberekkel.
65 Tudván tehát, hogy nem istenek, ne féljetek tőlük,
66 Mert nem átkozhatják és nem áldhatják a királyokat.
67 Nem tehetnek jeleket az egekben a pogányok között, nem ragyoghatnak, mint a nap, és nem adhatnak fényt, mint a hold.
68 A vadállatok jobbak náluk, mert fedĂ©l alá bĂşjhatnak, Ă©s segĂthetnek magukon.
69 Akkor semmiképpen sem nyilvánvaló számunkra, hogy istenek lennének; ezért ne féljetek tőlük.
70 Mert mint a madárijesztĹ‘ az uborkás kertben, nem Ĺ‘riz semmit, olyanok az Ĺ‘ faisteneik, ezĂĽsttel Ă©s arannyal borĂtva.
71 Hasonlóképpen az ő faisteneik is, amelyek ezüsttel és arannyal vannak bevonva, olyanok, mint a fehér tövis a gyümölcsöskertben, amelyen minden madár ül; mint egy holttestre is, amely keletre van a sötétségbe.
72 És a rajtuk rothadĂł fĂ©nyes bĂborrĂłl ismeritek meg Ĺ‘ket, hogy nem istenek, Ă©s Ĺ‘k maguk ezután megeszik, Ă©s gyalázattá lesznek a vidĂ©ken.
73 Jobb tehát az igaz ember, akinek nincsenek bálványai, mert távol lesz a gyalázattól.