A gileádi Jefte Bírák 11 1 A gileádi Jefte erős vitéz férfi volt, egy parázna asszony fia; Gileád nemzette Jeftét. 2 Gileád felesége pedig fiúkat szült néki; és a felesége fiai felnőttek, és kiűzték Jeftét, és ezt mondták néki: Nem örökölsz apánk házában, mert idegen asszony fia vagy. 3 Jefte pedig elmenekült testvérei elől, és Tób földjén telepedett le, és hiábavaló emberek gyűltek össze Jeftéhez, és kimentek vele. 4 És lőn idővel, hogy az Ammon fiai háborút indítottak Izráel ellen. 5 És lőn, hogy amikor az Ammon fiai háborút indítottak Izráel ellen, Gileád vénei elmentek, hogy elhozzák Jeftét Tób földjéről. 6 És mondának Jeftének: Jer, légy a vezérünk, hogy harcoljunk az Ammon fiai ellen! 7 Jefte pedig monda Gileád véneinek: Nem ti gyűlöltetek engem, és nem ti űztök ki engem az én atyám házából? Miért jöttetek hozzám most, amikor nyomorúságban vagytok? 8 Gileád vénei ezt mondták Jeftének: Azért fordulunk most hozzád, hogy gyere velünk, és harcolj az Ammon fiai ellen, és légy a fejünk Gileád minden lakója felett. 9 Jefte pedig monda Gileád véneinek: Ha visszahoztok engem, hogy harcoljak az Ammon fiai ellen, és az ÚR kezembe adja őket, avagy én leszek-e a fejetek? 10 Gileád vénei ezt mondták Jeftének: Az ÚR legyen tanú közöttünk, ha nem a te szavaid szerint cselekszünk! 11 Jefte pedig elment Gileád véneivel, és a nép őt tette meg fejévé és parancsnokává. Jefte pedig elmondta minden szavát az ÚR előtt Micpában. 12 Jefte követeket küldött Ammon fiainak királyához ezzel az üzenettel: Mi közöd hozzám, hogy ellenem jössz harcolni az én földemen? 13 Az Ammon fiainak királya így felelt Jefte követeinek: Mivel Izráel elvette az én földemet, amikor feljött Egyiptomból, Arnontól Jabbókig és a Jordánig. Most azért adjátok vissza azokat a földeket békességgel. 14 Jefte ismét követeket küldött Ammon fiainak királyához, 15 És monda néki: Így szól Jefte: Nem vette el Izráel Moáb földjét, sem az Ammon fiainak földjét.
1
A gileádi Jefte
16 Mikor pedig Izráel feljött Egyiptomból, és a pusztában vándorolt a Vörös-tengerig, és Kádesbe érkezett; 17 Akkor követeket küldött Izráel Edóm királyához ezzel az üzenettel: Hadd menjek át, kérlek, a te országodon! De Edóm királya nem hallgatott rájuk. Hasonlóképpen követeket küldtek Moáb királyához is, de ő nem egyezett bele, és Izráel Kádesben maradt. 18 Azután átmentek a pusztában, megkerülték Edom földjét és Moáb földjét, és eljutottak Moáb földjének keleti oldalára, és tábort ütöttek az Arnon túl, de nem értek Moáb határába, mert Arnon Moáb határa volt. 19 És követeket küldött Izráel Szihonhoz, az amoriták királyához, Hesbon királyához, és ezt mondta neki Izráel: Hadd menjünk át, kérlek, a te földeden az én helyemre! 20 De Szihon nem bízott Izráelben, hogy átvonuljon határán, hanem összegyűjtötte egész népét, tábort ütött Jahacban, és harcolt Izráel ellen. 21 Az ÚR, Izráel Istene Izráel kezébe adta Szihont és egész népét, és megverték őket. Így birtokba vette Izráel az amoriták, annak a földnek a lakóinak egész földjét. 22 És birtokba vették az amoriták egész határát Arnontól Jabbókig, és a pusztától a Jordánig. 23 Most tehát kiűzte az ÚR, Izráel Istene az amorétákat népe, Izráel elől, és neked kellene birtokba venned azt? 24 Nem akarod-e birtokba venni azt, amit Kámos, a te istened ad neked birtokba? Akit tehát kiűz előlünk az ÚR, a mi Istenünk, azt fogjuk birtokba venni. 25 És most vajon különb vagy-e Báláknál, Cippór fiánál, Moáb királyánál? Vajon harczolt-e valaha Izráellel, vagy harcolt-e valaha ellenük? 26 Mikor Izráel háromszáz esztendeig Hesbonban és falvaiban, Aroerben és falvaiban, meg az Arnon partjainál lévő összes városban lakott, miért nem szereztétek vissza azokat abban az időben? 27 Én tehát nem vétkeztem ellened, de te bántalmazol engem azzal, hogy háborúzol ellenem. Az ÚR, a bíró, ítéljen ma Izráel fiai és Ammon fiai között. 28 De Ammon fiainak királya nem hallgatott Jefte szavaira, amelyeket küldött neki. 29 Akkor az ÚR lelke szállt Jeftére, és átvonult Gileádon és Manasséon, átvonult Gileád Micpéjén, és Gileád Micpéjéből átkelt az Ammon fiaihoz. 30 Jefte fogadalmat tett az ÚRnak, és ezt mondta: Ha valóban kezembe adod Ammon fiait, 31 Akkor bármi is jön ki elém házam ajtaján, amikor békességgel visszatérek az Ammon fiaitól, az ÚRé lesz, és én égőáldozatul áldozom fel azt. 32 Jefte tehát átvonult az Ammon fiai ellen, hogy harcoljon velük, de az ÚR a kezébe adta őket. 33 És megverte őket Aroertől fogva egészen Minnithig, húsz várost, és a szőlőskertek síkságáig igen nagy mészárlással. Így megaláztattak Ammon fiai Izráel fiai előtt. 34 Jefte pedig megérkezett Mispába a házához, és íme, a lánya kijött eléje dobbal és tánccal; és ez volt az egyetlen gyermeke, rajta kívül sem fia, sem lánya nem volt. 35 És lőn, hogy amikor meglátta őt, megszaggatta ruháit, és monda: Jaj, leányom! Nagyon megaláztál engem, és te is azok közé tartozol, akik megrendítenek engem; mert megnyitottam számat az ÚRnak, és nem tudok visszafordulni. 36 És monda néki: Atyám, ha megnyitottad szádat az ÚRnak, tégy velem aszerint, a mi kijött a szádból, mivel bosszút állt érted az ÚR ellenségeiden, Ammon fiain. 37 És monda az apjának: Hadd tegyem meg ezt nekem: Hadd hagyjak nékem két hónapot, hadd menjek fel s alá a hegyekbe, és sirassam szűzségemet én és az enyéim. 38 És monda: Menj el! És elbocsátá őt két hónapra; és elment az ő társaival, és gyászolta szűzségét a hegyeken. 39 Két hónap múlva visszatért apjához, aki fogadalma szerint cselekedett, amelyet tett, és nem ismert férfit. Ez szokás volt Izráelben, 40 Izráel lányai évenként négy napon át elmentek siratni a gileádi Jefte lányát.
2
A gileádi Jefte
Bírák 12 1 Efraim férfiai összegyűltek, észak felé mentek, és ezt mondták Jeftének: Miért keltél át Ammon fiai ellen harcolni, és miért nem hívtál minket, hogy menjünk veled? Tűzzel égetjük el rajtad a házadat. 2 Jefte pedig monda nékik: Nagy viszálykodásban voltunk én és az én népem az Ammon fiaival, és amikor hívtalak titeket, nem mentettetek meg engem a kezükből. 3 És mikor láttam, hogy nem mentettetek meg engem, életemet tettem kezére, és átkeltem az Ammon fiai ellen, de az ÚR a kezembe adta őket. Miért jöttetek fel ma hozzám, hogy harcoljatok ellenem? 4 Akkor Jefte összegyűjtötte Gileád minden férfiát, és harcolt Efraimmal; Gileád férfiai pedig megverték Efraimot, mert azt mondták: Ti, Gileádbeliek, Efraim szökevényei vagytok Efraim és Manassé között. 5 A gileádiak elfoglalták a Jordán átjáróit az efraimiták előtt. Amikor az efraimiak megmenekültek azt mondták: Hadd menjek át!, Gileád férfiai ezt kérdezték tőle: Efraimita vagy-e? Ha azt mondta: Nem, 6 Akkor ezt mondták neki: Mondd azt, hogy Sibbolet! És ő azt felelte, hogy Sibbolet, mert nem tudta helyesen kiejteni. Akkor megfogták és megölték a Jordán folyásánál. És elestek abban az időben az efraimiak közül negyvenkétezeren. 7 Jefte hat évig bírálta Izráelt. Akkor meghalt a gileádi Jefte, és Gileád egyik városában temették el.
Kommentár Jefte története , amely a Bírák könyvének 11. és 12. fejezetében található a King James Bibliában, az Ószövetség egyik legerőteljesebb, legösszetettebb és legtragikusabb elbeszélése. Egy hatalmas harcosról szól, akit családja elutasít, de felkel, hogy megszabadítsa Izraelt, de csak egy tragikus fogadalom csapdájába esik, és később egy keserű polgárháborúba keveredik.
1. rész: A Bírák könyve 11–12. fejezeteinek versenkénti elemzése Bírák könyve 11. fejezet: Jefte felemelkedése és az ammonita konfliktus 11:1–3 – Jefte háttere és száműzetése Jeftét „vitéz vitéz férfiként” mutatják be, de egy parázna nő fiaként. Apjának, Gileádnak törvényes fiai vannak, akik elűzik Jeftét, hogy ne örökölhessen. Jefte Tób földjére menekül, ahol egy csapat „hiú ember” (kiközösített vagy tétlen fickó) gyűlik köré, és vezetőjükként követik őt. 11:4–11 — Gileád vénei segítséget kérnek Amikor az ammoniták háborút indítanak Izrael ellen, Gileád vénei rájönnek, hogy katonai parancsnokot kell keresniük. Tób földjére utaznak, hogy Jeftét kérjék vezetésre. Jefte először szembesíti őket a múltbeli elutasításukkal, de ők megegyeznek abban, hogy ha győzelemre vezeti őket, akkor Gileád minden lakójának feje lesz. Ezt az esküt megpecsételik az Úr előtt Micpában. 11:12–28 — Jefte diplomáciai és teológiai tárgyalásai A harc előtt Jefte követeket küld az ammoniták királyához, megkérdezve, miért támadják Izrael földjét. Az ammoniták királya azt állítja, hogy Izrael elvette a földjüket, amikor kijött Egyiptomból. Jefte részletes történelmi és teológiai védekezéssel válaszol: Izrael nem Ammontól vagy Moábtól vett el földet, hanem Szihontól, az amoriták királyától, akit Isten a kezükbe adott. Kétségbe vonja Ammon panaszkodási jogát háromszáz év békés letelepedés után, és az ítéletet az Úrra hagyja. Ammon királya figyelmen kívül hagyja az üzenetet.
3
A gileádi Jefte
11:29 — A Lélek ereje „Akkor az Úr lelke szállt Jeftére.” Istentől felhatalmazva Jefte Gileádon és Manassén áthaladva csapatokat gyűjt, és az ammoniták felé vonul. 11:30–31 — Jefte meggondolatlan fogadalma A csata előtt Jefte fogadalmat tesz az Úrnak: ha Isten a kezébe adja az ammonitákat, akkor bármi is jön ki a házából elé, amikor békében visszatér, az Úré lesz, és ő égőáldozatul fogja bemutatni. 11:32–33 — Győzelem Ammon felett Jefte előrenyomul és megküzd az ammonitákkal. Az Úr segítségével hatalmas vereséget mér rájuk húsz városban, és meghódítja az ammonitákat Izrael fiai előtt. 11:34–40 – A tragikus hazatérés és a fogadalom beteljesítése Jefte hazatér Micpába. Egyetlen gyermeke – a lánya – tamburin táncolva kimegy elé. A bánattól sújtva Jefte megszaggatja ruháját és siratja fogadalmát, rájönve, hogy nem vonhatja vissza. Lánya bátran beadja a derekát, és mindössze két hónapot kér, hogy társaival a hegyekbe menjen és sirassa szüzességét. Két hónap múlva visszatér, és Jefte beteljesíti rajta tett fogadalmát. Ez az esemény éves hagyománnyá válik, ahol Izrael lányai minden évben négy napon át siratják őt. Bírák könyve 12. fejezet: Polgárháború Efraimmal és a későbbi bírákkal 12:1–3 – Efraim panasza Efraim arrogáns férfiai összegyűlnek, átkelnek Zafonba, és dühösen szembeszállnak Jeftével. Panaszkodnak, hogy Ammon ellen indult háborúba anélkül, hogy segítségül hívta volna őket, és azzal fenyegetőznek, hogy felgyújtják a házát, benne vele. Jefte azt válaszolja, hogy ő és népe segítségért kiáltottak, amikor nagy nyomorúságban voltak, de Efraim nem szabadította meg őket. 12:4–6 – A polgárháború és a „sibolet” próbatétele Jefte összegyűjti Gileád férfiait, megtámadja Efraimot, és legyőzi őket. A gileádiak elfoglalják a Jordán folyó járatait. Amikor a menekülő efraimiták megpróbálnak visszakelni, az őrök próbára teszik őket azzal, hogy megkérik őket, mondják ki a „sibbolet” szót. Mivel az efraimi dialektus nem tudja kiejteni a „s” hangot, „sibbolet” -nak ejtik . Ez a nyelvi leleplezés leleplezi őket, ami 42 000 efraimita lemészárlásához vezet. 12:7 — Jefte halála Jefte hat évig ítélkezik Izrael felett, mielőtt meghal. Gileád egyik városában temették el.
2. rész: Főbb tanulságok és élettapasztalatok 1. Isten felhasználhatja a kitaszítottakat és az elutasítottakat A tanulság: Jeftét a saját családja űzte ki a származása miatt, Isten mégis őt választotta ki egy egész nemzet megmentésére. Alkalmazás: Soha ne hagyd, hogy a múltad, a családi háttered vagy az emberi elutasítás határozza meg a lehetőségeidet. Isten gyakran használ fel olyan embereket, akiket a társadalom figyelmen kívül hagy vagy leír, hogy rendkívüli célokat érjen el.
4
A gileádi Jefte
2. A szavak megőrzésének kritikus fontossága (a meggondolatlan fogadalmak veszélye) A tanulság: Jefte érzelmi buzgalmában és szorongásában elhamarkodott, szükségtelen fogadalmat tett, ami pusztító személyes tragédiához vezetett. Alkalmazás: A szavaknak hatalmas súlyuk van. Óvatosan kell bánnunk a meggondolatlan ígéretekkel, az érzelmi kijelentésekkel vagy a nyomás alatt tett kötelezettségvállalásokkal. Az igazi hit Isten szuverenitásában bízik anélkül, hogy megpróbálná „megvesztegetni” vagy alkudozni Vele elhamarkodott ígéretekkel (Prédikátor 5:2,5). 3. A történelmed ismerete és az igazság melletti kiállás A tanulság: Jefte nemcsak egy nyers harcos volt; mélyreható ismeretekkel rendelkezett Izrael történelméről és Isten szövetségi bánásmódjáról a környező nemzetekkel. A diplomáciát és a történelmi igazságot használta, mielőtt erőszakhoz folyamodott. Alkalmazás: Meríts erőt Isten Igéjének igazságából és a történelmi valóságból. Hited alapjának ismerete lehetővé teszi, hogy válaszolj a kritikusokra, bölcsen oldd meg a konfliktusokat, és szilárdan állj ki a hamis vádakkal szemben. 4. A büszkeség és a törzsiség romboló természete A tanulság: Az efraimitákat a sebzett büszkeség, a féltékenység és a törzsi ego vezérelte, ami egy értelmetlen polgárháborúhoz vezetett, amely több tízezer izraelita életét követelte. Alkalmazás: A hívők közötti (vagy közösségeken és családokon belüli) büszkeség és kicsinyes rivalizálás belülről rombolja le az egységet. Ahelyett, hogy azon veszekednénk, kié az érdem vagy a dicsőség, Isten országát és a kölcsönös támogatást kell előtérbe helyeznünk. 5. Hibás emberi eszközök és az isteni kegyelem A tanulság: Jefte szerepel az Újszövetség Hit Csarnokában (Zsidók 11:32), mégis életét súlyos hibák, meggondolatlan döntések és brutális törzsi háborúk jellemezték. Alkalmazás: Isten megtört, tökéletlen embereken keresztül munkálkodik. Míg rossz döntéseink továbbra is fájdalmas földi következményekkel járnak, Isten kegyelme megválthatja a készséges szívet, még akkor is, ha az a szív még érdes.
Jefte az Újszövetségben levél 11. fejezetében – melyet gyakran a „Hit Csarnokának” is neveznek – Jefte váratlanul és tiszteletre méltó módon említést kap a bibliai történelem nagy hősnői és hősei között. Tekintettel a Bírák könyvében feljegyzett tragikus kimenetelekre és erkölcsi kétértelműségekre, Jefte említése ebben a fejezetben mély betekintést nyújt abba, hogyan tekint az Újszövetség a hitre, a kegyelemre és az emberi tökéletlenségre. 1. Hol jelenik meg Jefte a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében Jeftét a Zsidókhoz írt levél 11:32–34 említi : „És mit mondjak még? Mert nem lenne időm Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról , Sámuelről és a prófétákról beszélni. Kik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek,
5
A gileádi Jefte
ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották el, kard élétől megmenekültek, gyengeségből erősek lettek, harcban hősiesek, idegenek seregeit megfutamították.” 2. Főbb meglátások az Újszövetség szemszögéből A. A hit felismerése a hibákkal küzdő emberiség közepette A Bírák könyve Izrael lelki hanyatlásának egy időszakát ábrázolja, és Jefte élete korántsem volt tiszta vagy ideális. Törvénytelen gyermek, száműzött, a „hiú emberek” vezetője és harcos volt, aki egy elhamarkodott fogadalmat tett, amely tragédiával végződött. A Zsidókhoz írt levél 11. fejezete azonban nem erkölcsi tökéletességük alapján sorolja fel a szenteket, hanem hitük alapján . Az Újszövetség írója figyelmen kívül hagyja Jefte társadalmi megbélyegzését, nehéz hátterét és személyes hibáit, hogy rávilágítson arra a pillanatra, amikor Istenbe vetette bizalmát, hogy harcolhasson Izraelért. Isten Újszövetségi dicsérete a Belé vetett bizalomban gyökerezik , nem pedig az emberi hibátlanságban. B. „A gyengeségből erősekké lettünk” A Zsidókhoz írt levél 11:34 a következő kifejezéssel foglalja össze sok bíró tapasztalatát: „gyengeségből erősödtek meg”. Jefte gyengesége: Száműzöttként kezdte, akit saját testvérei űztek el (Bírák 11:2), és hiányzott belőle a hagyományos, nemesi származás. Isten ereje: Amikor az Úr Lelke leszállt rá (Bírák 11:29), természetes hátránya és társadalmi száműzetése lelki hatalommá és katonai felszabadulássá változott. Újszövetségi kapcsolat: Ez közvetlenül összhangban van Pál teológiájával a 2Korinthus 12:9-ben ( "Elég neked az én kegyelmem; mert az én erőm gyengeség által ér célhoz." ). C. A hit szóbeli és teológiai meggyőződésben nyilvánul meg Mielőtt Jefte harcolt volna az ammoniták ellen, hosszas diplomáciai párbeszédet folytatott, amely Izrael történelmére épült (Bírák 11:12–27). Bátran kijelentette, hogy az Úr, Izrael Istene adta a földet népének, és megerősítette: „az Úr, a bíró, ítéljen ma Izrael fiai és Ammon fiai között!” Jefte hitét az a meggyőződése bizonyította, hogy egyedül Isten a legfőbb Bíró és az emberi királyságok szuverén ura . A Zsidókhoz írt levél 11:33-ban a hitnek ezt az aspektusát úgy írják le, mint királyságok legyőzését és a harcban való bátorságot . D. A szövetségi kegyelem hatalma Az olyan személyek szerepeltetése a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében, mint Jefte, Sámson és Gedeon, az Újszövetség egy fontos témáját emeli ki: a megváltó kegyelmet . Ha az üdvösség és Isten helyeslése a makulátlan teljesítménytől függne, Jefte nem lenne a listán. Az, hogy ezt belefoglalta, az evangélium üzenetére utal – arra, hogy Isten megtört, zűrzavaros és tökéletlen embereken keresztül munkálkodik, akik bizalommal fordulnak Hozzá.
6
A gileádi Jefte
3. Az Ószövetség elbeszélésének összehasonlítása az Újszövetség összefoglalásával Ószövetségi fókusz (Bírák 11–12)
Újszövetségi fókusz (Zsidókhoz írt levél 11)
Történelmi és emberi valóság: Számkivetett státusz, kemény diplomácia, elhamarkodott fogadalom, tragikus veszteség, polgárháború.
Lelki igazság: Győzelem bizalom által, a gyengeség legyőzése, Isten hatalmába vetett bizalom.
Kiemelés: Az emberi komplexitás és Izrael törzsi korszakának zűrzavara.
Kiemelés: Isten ereje, amely őszinte hit által munkálkodik a nehéz körülmények között.
Tanulság: Az ostoba szavak és a hibás emberi rendszerek nem szándékolt következményei.
Tanulság: Örök tisztelet azoknak adatik, akik bíznak Istenben, hogy megvívja csatáikat.
Életalkalmazás az Újszövetség szemszögéből Isten nem a legrosszabb hibáid alapján határoz meg téged: Jeftére az Újszövetség az Isten szabadító hatalmába vetett hite miatt emlékezik, nem pedig a tragikus, elhamarkodott fogadalma miatt. Krisztusban az örökségedet a hited és Isten kegyelme alakítja, nem a múltbeli hibáid. A hit tökéletlen időkben is működik: Jefte egy erkölcsileg kaotikus korszakban élt, mégis bízott Istenben. Nem kell tökéletes környezet ahhoz, hogy valódi hitet gyakoroljunk. A Szabadítóra kell összpontosítani, nem csak az eszközre: Jefte említése a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében végső soron Istenre mutat – a Biblia igazi Hősére, aki erőt ad a törékeny embereknek ígéretei beteljesítésére.
7