Hanna, Sámuel anyja 1 Sámuel 1 1 Volt egy ember Ramataim-Cófimból, az Efraim hegyéről, akinek a neve Elkána volt, Jerohám fia, aki Elihú fia, aki Tóhú fia, aki Cúf fia volt, egy efrátai közül. 2 Két felesége volt; az egyiknek a neve Anna, a másiknak pedig Peninna; Peninnának születtek gyermekei, Annának pedig nem voltak gyermekei. 3 Ez az ember évenként felment városából Silóba, hogy imádkozzon és áldozzon a Seregek Urának. Ott volt Éli két fia is, Hofni és Fineás, az ÚR papjai. 4 Amikor Elkána bemutatta az áldozatot, adott részt feleségének, Peninnának, és minden fiának és leányának. 5 Annának pedig méltó részt adott, mert szerette Annát, de az ÚR bezárta méhét. 6 Ellenfele is bosszantotta őt, hogy bosszankodjon, mivel az ÚR bezárta méhét. 7 És ahogyan ezt évről évre tette, valahányszor felment az ÚR házába, úgy bosszantotta őt, és az sírt, és nem evett. 8 Akkor ezt mondta neki a férje, Elkána: Anna, miért sírsz? Miért nem eszel? Miért bánkódik a szíved? Nem vagyok én jobb néked tíz fiúnál? 9 Miután ettek és ittak Silóban, Anna felkelt. Éli pap pedig egy széken ült az ÚR templomának egyik oszlopánál. 10 És keserű lélekben volt, és imádkozott az Úrhoz, és keservesen sírt. 11 És fogadalmat tett, és ezt mondta: Seregek Ura! Ha tekintesz szolgálóleányod nyomorúságára, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel meg szolgálóleányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálóleányodnak, akkor életének minden napjára az ÚRnak adom őt, és borotva nem éri a fejét. 12 És lőn, hogy amint imádkozott az ÚR előtt, Éli figyelt a szájára. 13 Anna pedig magában beszélt, csak az ajkai mozogtak, de a hangja nem hallatszott; ezért gondolta Éli, hogy részeg. 14 Éli ezt kérdezte tőle: Meddig leszel még részeg? Vedd el magadtól a bort! 15 Anna így felelt: Nem, uram, én szomorú lelkű asszony vagyok, sem bort, sem részegítő italt nem ittam, hanem kiöntöttem lelkemet az ÚR előtt. 16 Ne tartsd szolgálóleányodat Beliál leányának, mert sok panaszom és bánatom miatt szóltam eddig.
1
Hanna, Sámuel anyja
17 Éli így felelt: Menj el békével, és Izráel Istene teljesítse kérésedet, amelyet tőle kértél! 18 És monda: Hadd találjon kegyelmet a te szolgálóleányod szemeid előtt! Az asszony tehát elment, evett, és az arca már nem volt szomorú. 19 Reggel korán felkeltek, imádták az ÚR színe előtt, majd visszatértek otthonukba Rámába. Elkána megismerte feleségét, Annát, és az ÚR megemlékezett róla. 20 Amikor eltelt az idő, miután Anna teherbe esett, fiút szült, és Sámuelnek nevezte el, mondván: Az ÚRtól kértem őt. 21 Felment pedig az a férfiú, Elkána, és egész háznépe, hogy bemutassa az ÚRnak az évenkénti áldozatot és fogadalmi áldozatát. 22 Anna azonban nem ment fel, mert ezt mondta a férjének: Nem megyek fel, amíg el nem választom a gyermeket, és akkor elviszem, hogy megjelenjen az ÚR előtt, és ott maradjon örökre. 23 Elkána, a férje ezt mondta neki: Tégy úgy, ahogy jónak látod, maradj itt, míg elválasztod; csak az ÚR tartsa meg szavát! Az asszony ott maradt, és szoptatta a fiát, míg elválasztotta. 24 Miután elválasztotta, magával vitte három tulokkal, egy éfa liszttel és egy tömlő borral, és elvitte az ÚR házába Silóba; a gyermek pedig még kicsi volt. 25 Levágtak egy bikát, és odavitték a gyermeket Élinek. 26 És monda: Kérlek, uram, él a lelked, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt melletted állt, és imádkozott az ÚRhoz. 27 Ezért a gyermekért imádkoztam, és az ÚR megadta kérésemet, amelyet tőle kértem. 28 Azért kölcsönadtam őt az ÚRnak; amíg él, az ÚRnak legyen kölcsönadva. És imádta ott az URat.
1 Sámuel 2 1 Anna így imádkozott: Ujjong a szívem az ÚRban, felmagasztaltatott az ÚRban az én szarvam, szám kitárult ellenségeim felett, mert ujjongok a te segítségedben. 2 Nincsen senki olyan szent, mint az ÚR, nincsen rajtad kívül senki, nincsen kőszikla, mint a mi Istenünk. 3 Ne beszéljetek többé ilyen kevélyen, ne jöjjön ki szátokból gőg, mert az ÚR minden tudás Istene, és ő mérlegeli a tetteket. 4 A hősök íjai eltörnek, és akik megbotlanak, erővel öveződnek fel. 5 Akik jóllaktak, kenyérért adták bérüket, és akik éheztek, megszűntek, úgyhogy a meddő hetet szült, és akinek sok gyermeke van, elgyengült. 6 Az ÚR öl és elevenít, a sírba visz le és felhoz. 7 Az ÚR szegénnyé tesz és gazdaggá tesz, megaláz és felmagasztal. 8 Felemeli a porból a szegényt, és a szemétből kiemeli a koldust, hogy a fejedelmek közé állítsa, és örökölje a dicsőség trónját. Mert az ÚRéi a föld oszlopai, és ő helyezte rájuk a világot. 9 Megőrzi szentjeinek lábát, a gonoszok pedig sötétben némulnak el, mert erővel senki sem diadalmaskodik. 10 Az ÚR ellenségei darabokra zúzódnak, mennyből mennydörög rájuk. Az ÚR megítéli a föld határait, erőt ad királyának, és felmagasztalja felkentje szarvát.
Kommentár Anna története, amely Sámuel első könyvének 1. és 2. fejezetében található , az egyik legerőteljesebb bibliai elbeszélés a bánatról, a kitartó imáról, a hitről és az isteni igazságszolgáltatásról.
1. rész: Hannah történetének versenkénti elemzése 2
Hanna, Sámuel anyja
1 Sámuel 1. fejezet: Bánat, ima és ígéret 1–2. versek (Elkána és két felesége): A történet Elkána, az Efraim hegyéről származó lévita és két feleségének, Peninnának (akinek gyermekei voltak) és Annának (aki meddő volt) bemutatásával kezdődik . 3–5. versek (Éves istentisztelet és kivételezés): A család minden évben elutazik, hogy imádja és áldozzon a Seregek Urának Silóban. Bár Peninnának vannak gyermekei, Elkána „méltó részt” (vagy kétszeres részt) ad Annának, mert mélységesen szereti őt, annak ellenére, hogy az Úr bezárta a méhét. 6–8. versek (Peninna provokációja): Peninna folyamatosan gúnyolja és provokálja Annát meddősége miatt, aminek következtében a lány sír és visszautasítja az ételt. Elkána gyengéd szavakkal próbálja vigasztalni ( „Nem vagyok-e én jobb neked tíz fiúnál?” ), de Anna szíve nehéz marad. 9–11. versek (Anna keserű imája és fogadalma): Miután Silóban vacsorázott, a mélyen megbánt Anna felkel és bemegy a templomba. Keservesen sírva imádkozik az Úrhoz, és fogadalmat tesz: ha Isten fiúgyermeket ad neki, akkor élete minden napjára az Úrnak szenteli, és borotva nem éri soha a fejét. 12–14. versek (Éli téves ítélete): Miközben Anna csendben, magában imádkozik (csak az ajkai mozognak, hang nem hallatszik), Éli, a főpap figyeli őt, és tévesen azt feltételezi, hogy részeg, ezért azt mondja neki, hogy tegye el a borát. 15–16. versek (Anna védelme): Anna tiszteletteljesen helyreigazítja Elit, elmagyarázva, hogy nem bortól részeg, hanem „bánatos lelkű asszony”, aki nagy panaszban és bánatban öntötte ki lelkét az Úr előtt. 17–18. versek (Éli áldása és Anna békéje): Éli áldással válaszol: „Menj békével, és Izráel Istene teljesítse kérésedet, amelyet kértél tőle.” Anna arca azonnal megváltozik; elmegy, eszik, és már nem szomorú. 19–20. versek (Sámuel születése): A család másnap reggel imádkozik, majd hazatér Rámába. Elkána megismeri feleségét, Hannát, és az Úr megemlékezik róla. Hanna teherbe esik, fiút szül, akit Sámuelnek nevez el (jelentése: „Istentől hallottam”), mondván: „Mert az Úrtól kértem őt.” 21–23. versek (Az elválasztásig marad): Amikor Elkána felmegy Silóba az évenkénti áldozatra, Anna otthon marad, kijelentve, hogy csak a gyermek elválasztása után megy el, hogy végleg az Úr elé állíthassa. Elkána támogatja Anna döntését. 24–28. versek (A fogadalom beteljesítése): Miután Sámuelt elválasztották, Anna nagylelkű áldozattal (három bikával, liszttel és borral) viszi őt Silóba, az Úr házába. Emlékezteti Élit arra az asszonyra, aki évekkel korábban imádkozott mellette, kijelenti, hogy ez az a gyermek, akiért imádkozott, és kölcsönadja őt az Úrnak életéig.
1 Sámuel 2:1–10: Anna hálaadó éneke 1–3. versek (Örülni Isten szentségében): Anna prófétai dicsérő imába kezd. Szíve ujjong az Úrban, szarva magasra emelkedik, és ujjong az Ő szabadításában. Kijelenti, hogy nincs olyan szent, mint az Úr, és nincs olyan kőszikla, mint Ő.
3
Hanna, Sámuel anyja
4–5. versek (Az emberi körülmények megfordulása): Anna Isten emberi sorsok feletti szuverenitását ünnepli: a hősök íjai eltörnek, a botladozók erővel öveződnek fel, a jóllakottak kenyérért kereskednek, a meddő hetet szült , míg a sokgyermekes nő sorvad. 6–8. versek (Isten hatalma az élet és a halál felett): Az Úr öl és életet ad, leviszi a sírba és felhozza. Felemeli a porból a szegényt, és a szemétdombból kiemeli a koldust, hogy a fejedelmek közé helyezze, mert az Úréi a föld oszlopai. 9–10. versek (Az igazak védelme): Isten megőrzi szentjeinek lábát, a gonoszok pedig sötétben némák maradnak, mert erővel senki sem győzedelmeskedhet. Az Úr megítéli a föld határait, erőt ad, és felmagasztalja felkentje szarvát.
2. rész: Főbb tanulságok és élettapasztalatok 1. Radikális őszinteség az imában A tanulság: Anna nem rejtette el fájdalmát udvarias, vallásos szavak mögé. Keservesen sírt, kiöntötte lelkét, és nyers bánatát Isten elé tárta. Életalkalmazás: Isten arra hív minket, hogy őszinte érzelmeinket – szomorúságot, frusztrációt, keserűséget és vágyakozást – egyenesen Őhozzá vigyük. Nem kell megtisztítanod az érzelmeidet, mielőtt Istennel beszélnél; Ő jobban kezeli az őszinte gyászt, mint bárki más. 2. Mások ítélkezésének és félreértésének leküzdése A tanulság: Még egy lelki vezető (Éli) is félreismerte Annát, részegséggel vádolva, miközben valójában mély közösségben volt Istennel. Anna nem vágott vissza, és nem védekezett; alázatosan és tisztelettudóan tisztázta az álláspontját. Életalkalmazás: Amikor az emberek félreértik az indítékaidat, küzdelmeidet vagy lelki harcod csendes pillanatait, őrizd meg a nyugalmadat. Koncentrálj Istenre, ahelyett, hogy minden kritikussal szemben védekeznél. 3. Istenben bízni az áttörésen túl (A fogadalmak becsületessége) A tanulság: Miután oly kétségbeesetten imádkozott egy gyermekért, Anna betartotta az ígéretét, és miután elválasztották, önként felajánlotta régóta várt fiát az Úr szolgálatára a templomban. Életalkalmazás: Amikor Isten meghallgatja a legmélyebb imáinkat, könnyű szorosan ragaszkodni az áldáshoz, mintha a saját tulajdonunk lenne. Anna arra emlékeztet minket, hogy lazán bánjunk az áldásainkkal, emlékezve arra, hogy minden, amit kapunk, Istentől származik, és végső soron az Ő tiszteletére szolgál. 4. A szenvedésből dicsőítő éneket csinálni A tanulság: Anna története az 1. fejezetben hallható néma sírásból a 2. fejezetben egy szárnyaló, prófétai győzelmi énekbe vált. Figyelme teljes mértékben a múltbeli megaláztatásáról Isten végső jellemére és szuverenitására irányul.
4
Hanna, Sámuel anyja
Életalkalmazás: A fájdalomnak van lejárati dátuma, de az imádat megmarad. Amikor Isten átvezet egy próbatétel időszakán, vagy megválaszol egy régóta várt imát, válaszod legyen bizonyság az Ő jóságáról, amely másokat is bátorít. Fő tanulság: Anna utazása arra tanít minket, hogy Isten kezében egyetlen kopárság vagy megaláztatás időszaka sem tarthat örökké. Ő látja a figyelmen kívül hagyottakat, hallja a megtört szívűek csendes kiáltását, és képes a gyászt tánccá változtatni.
5