A legendakeltés

Érdekes tapasztalat, hogy miként nyilatkozik saját alkotásáról maga a szerző. Észrevételei és megfigyelései egyfelől a fikcionálás és a legendakeltés részeként is felfoghatók, másfelől mégis komolyan értelmezhető reflexiók. A már megidézett Harmos Ilona visszaemlékezése mellett – amely ugyan nem egyértelmű, de létező valós cáfolat sem szól ellene – számos más elképzelés, városi legenda is ismert a főhős kiválasztásával kapcsolatban. Baráth Ferenc tanulmányában például azt állítja, hogy Kosztolányi igazi „hús-vér” modell alapján alkotta meg Édes Anna karakterét. Devecseri

Gábor számára sokkal hihetőbbnek tűnik az a verzió, mely szerint a napilapokban megjelent hír lehetett

Kosztolányi forrása, míg Márai Sándor tollából is ismerhetünk egy verziót a mintát szolgáltató lányról, aki az ő házmesterüknek volt a felesége. „[A regény megszületését követő] tíz esztendőben az író és felesége megköltik a regény legendáját is, amely azóta is növekszik, duzzad, most már vélt vagy valódi irodalomtörténeti adalékokkal is gazdagodik.” –foglalja össze tapasztalatait Bori Imre. Valóban, maga a szerző is számos interjúban, megnyilatkozásban hivatkozik vélt vagy valós forrásaira, olykor teljesen ellentmondva korábbi véleményének.

Forrás: Fábián László: Az Édes Anna legendárium –

Kosztolányi Dezső regényének elő- és utóélete, 2014.