1 minute read

Édes Anna modellje

„Édes Anna cselédkönyvét íróasztalom fiókjában őrzöm" – jelentette ki [a szerző] 1927-ben, egy körkérdésre adott válaszában. 1931-ben viszont ezt írta: „Az élmény, mely ennek a munkámnak alapja, szintén tisztázatlan előttem. Nyilván én is sokszor olvastam az újságokban megjelenő kis napihírt, mely arról szól, hogy egy jó cseléd „minden ok nélkül” agyonverte jó gazdáit. Regényem megjelenése után tényleg levelet kaptam egy budapesti ügyvédtől, aki nem kis ámulatomra azt közölte velem, hogy

Édes Anna tényleg él, ő védte azt a cselédlányt, aki gazdáját baltával ölte meg, ezt is Annának hívják, Schmidt Annának, s most a márianosztrai fegyházban raboskodik, akár az én hősnőm. Ez csak véletlen lehet.

Advertisement

Arcát az első pillanattól fogva határozottan láttam.

Szöghajú volt, kékesszürke szemű. Talán egy falusi cselédleány lehetett mintája, akit évekkel ezelőtt egy nyári délelőtt lestem meg az utcán, valami budai ház kapujában, amint fehér fogával beleharapott egy zöld almába."

Forrás: Kosztolányi Dezső: Édes Anna, Matúra klasszikusok, Ikon kiadó, 1992, 6. old.

This article is from: