Tarnóczi Jakab

dolog van készülőben, ami új perspektívába helyezi a színházfogyasztási kultúránkat.

A Pinceszínház történetének ezen új fejezetét legjobb tudásom szerint fogom segíteni és támogatni.

- Tarnóczi Jakab

Tarnóczi Jakab vagyok, 26 éves, 2019-ben végeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendező szakán, zenés színház szakirányon, Ascher Tamás osztályában. 2020 óta a Katona József Színház rendezője vagyok. Szülővárosom, Salgótarján színházában is visszatérő vendég vagyok.

A Pinceszínház ügye elsősorban nem mint színpadi alkotót vonz, hanem mint a Művészeti Tanács tagját, a színházi struktúra, az intézményi működés újragondolása motivál. Úgy látom, hogy már régóta itt van az ideje a magyar színházi szakmának és teljes kulturális életnek most megvalósítani kívánt vérfrissítésének.

Saját alkotói pályám jelenlegi gondolatmenete jól találkozik Horváth János Antal alapkoncepciójával, miszerint kizárólag kortárs anyagokkal, vagy újonnan születő szövegekkel, projektekkel dolgozzunk. A színház pár ezer éves története eredendően távol áll az elmúlt nagyjából száz év gyakorlatától, miszerint a főszerepet az interpretáció játssza, a nagy színművek újra- és újrarendezése. Magyarországon továbbra is a legtöbb színházművész pályája abból áll, hogy

nagy klasszikus drámák saját koncepcióját rendezi meg, vagy híres szerepeket játszik el. Ez egy idő után óhatatlanul bezárja a színházat a szélesebb közönség előtt, és a mániákus színházba járók csemegéjévé válik, akik felkapják a fejüket a huszadik Hamlet előadásra is; milyen lesz ez a rendezés, ez a díszlet, milyen lesz ez az alakítás, hogyan lesz megoldva a szellem. Az átlagember, úgy látom, nem szívesen nézi meg újra és újra a Hamletet. A végén mindenki meghal, tudjuk már. Szükségünk van új történetekre is a klasszikusokhoz való visszatérés mellett.

Emellett fontosnak tartom, hogy az égető társadalmi jelenségekre és problémákra gyorsabban és konkrétabban tudjon reagálni a színház, alaposan és több oldalról körbejárva azokat. A Pinceszínház esetében, mint alkotót ezért is foglalkoztat a dokumentarista- és részvételi előadások létrehozása.

A saját repertoár kialakítása mellett inspirál a pályakezdő színházcsinálók bevonása, és mentorálása. Örömmel osztom meg azt a tapasztalatot, amit az elmúlt években számos színházban gyűjtöttem. Továbbá elengedhetetlen, hogy olyan témák kerüljenek be a színházi alkotófolyamatba, amelyek a generációmat izgatják. Ezzel nem csak a pályájuk elején járó, vagy még tanulmányaikat folytató alkotók kapnak lehetőséget, hanem végre a fiatal közönség a saját korosztályától kap színházi élményt, nem