Társulat

pedig meglett megmondóemberek elképzeléseit kell lenyomni a torkukon.

Úgy gondolom, hogy az új Pinceszínház első lépéseinek egyengetését egyéb munkáim mellett is felelősséggel tudom vállalni.

● Társulat

A Pinceszínháznak soha nem volt állandó, klasszikus

értelemben vett társulata. Sem kapacitása, sem költségvetése nem teszi ezt lehetővé, talán nem is lenne egészségesen működtethető forma.

Mi sem állandó társulatban gondolkodunk. Viszont elengedhetetlenül fontosnak tartjuk, hogy legyen egy olyan művészi közösség a színház vonzáskörzetében, ami szorosabban kötődik a Pinceszínházhoz. Egyfajta kulturális védjegyként lennének jelen a színház életében. Az itt dolgozó rendezők biztos pontként tudnának velük kalkulálni, így folyamatos lenne a jelenlétük a repertoárban és markánsan részt tudnának venni ennek a nyitott, befogadó közösségnek az életében.

A színpadi bemutatókon túl számítanánk rájuk a különböző kísérő rendezvényeken, workshopokon, a Ferencvárosi történetek projektben, beavató színházi előadásokban vagy a színházi nevelés programunkban.

Gyakorlatban ezt úgy tudjuk elképzelni, hogy 10-12 színész esetében, akik elvitathatatlan művészi minőségük

mellett emberi kvalitásukkal, szellemiségükkel, közösségépítő erejükkel termékenyen részt tudnának venni a

közös munkában, törekedni fogunk arra, hogy évente egy-két színpadi bemutatót vagy a színházhoz köthető művészi feladatot tudjunk garantálni, cserébe pedig megkapjuk tőlük az egyeztetési elsőbbség jogát.

Az alábbi színészeket szeretnénk bevonni ebbe a rendszerbe, megkeresésünkre örömmel mondtak igent: Boros

Anna, Domokos Zsolt, Felhőfi-Kiss László, Györgyi Anna, Hartai Petra, Lengyel Tamás, Molnár Áron , Radnay Csilla, Rainer-Micsinyei Nóra, Szabó Zoltán, Trill Beatrix, Váradi

Gergely. A jövőben két-három most végzett vagy végzős egyetemi hallgatóval is ilyen módon fűznénk szorosabbra a kapcsolatot.

Természetesen rajtuk kívül is hívnánk színészeket a különböző produkciókba, de ők alkotnák a művészeti közösségünk színészi derékhadát. Mindezzel nem terheljük meg pluszban a színház költségvetését, viszont biztosíthatjuk műsorpolitikánk folytonosságát, ami

egyedivé, ismerőssé, csak erre a színházra jellemzővé tenné a

repertoárunkat.