A Misszió kórusának fellépése a Szentlélek‑templomban

A Teremtés szellemiségét tovább gondolva állította össze a Misszió kórusának új műsorát Jobban Eszter, az intézmény igazgatónője és Iványi Magdolna karvezető. A zeneiskola néhány pedagógusával kibővített kórus a reménnyel, a fájdalommal, a bizakodással, az örömmel kikövezett utat járta be a műsorban elhangzó idézetek és dalok segítségével.

Jobban Eszter a következő gondolatokkal vezette be a műsort:

„Hálás vagyok, hogy elfogadták meghívásunkat erre a közös fohászra. Egy kis időre így közösséget alkotunk és hangsúlyozzuk: tudás nélkül nincs fejlődés.

Oded Galor Az emberiség utazása című kutatásában kifejti, hogy „Az elmúlt 300 000 évben, amióta a Homo Sapiens megjelent, az emberiség életszínvonala általában a létminimum környékén mozgott, és szerte a világon ez szinte mit sem változott az évezredek során a XVIII. századig. Történelmi léptékkel mérve az emberiség életminősége egyik napról a másikra, korábban soha nem látott magosságokba emelkedett.”

Hogy mi okozta ezt a változást? Sok-sok tényező együttesen vezetett ehhez a fejlődéshez, mint a népesség számának jelentős növekedése, a technológiai fejlődés, stb., de a robbanásszerű változást az oktatás széles tömegekhez való eljuttatása okozta.

A betűk leírják a pillanatot, megörökítik az emléket, életben tartják az eltűnt időket és közvetítik a tudást. A XV. században megjelenő nyomtatás széles rétegek számára teszi hozzáférhetővé az írott anyagokat.

A létminimumról való elemelkedés kulcslépése a középiskolai oktatás, főként a reáltantárgyak oktatásának tömegessé válása, a szakképzések megjelenése. A világ tele van új és újabb kihívásokkal, erre reagálva a fejlődés megállíthatatlan és ezzel lépést kell tartani, ha nem akarunk leszakadni.

A Teremtés – úgy hiszem – erről az útra bocsátásról szól.

Fogadják műsorunkat szeretettel és azzal a szellemiséggel, hogy a mindenkori felnőttek feladata példát mutatni a jövő nemzedékének ezen az úton.”

A műsorban latin, spanyol, angol és héber nyelven szólaltatott meg dalokat a kórus, a prózai idézetek a Bibliából, Az ember tragédiájából, Márai Sándor és Weöres Sándor verseiből hangzottak el. A képi változatosságot az emberi tevékenység fejlődését bemutató vetítés, a zenei sokszínűséget Fritschéné Ambrus Gabriella fuvola, Szabó – Bira Zsuzsanna zongora és Zán András cselló játéka biztosította. Szólót énekelt Ilyés Zsanett és Zán András.

A Szentlélek-templom letisztult, szívet melegítő miliője befogadta és felerősítette a hely szellemiségéhez idomuló zenei és prózai műsort. A lelkes közönség vastapssal köszönte meg az estét a kórusnak és vendégeiknek.

Zenei beteljesülés

A Veresegyházi Cantemus Kórus fellépése Csömörön

„1991-ben egy lelkes lokálpatrióta, Deák Miklós megszervezett, útjára indított egy kórustalálkozót Csömöri Kórustalálkozó és Egyházzenei Hangverseny néven. Helyszíne a csodálatos akusztikájú, késő barokk stílusú, római katolikus templom.” (Takács László)

Vadász Ágnes karnagy vezetésével egy szíves meghívásnak tett eleget a Veresegyházi Cantemus Kórus 2023 áprilisában Csömörön, a római katolikus templomban megtartott zenei rendezvény fellépőjeként. A harmincegyedik alkalommal megtartott Kórustalálkozó és Egyházzenei Hangverseny szervezője Deák Miklós, aki évről évre nagy odaadassal foglalkozik az esemény létrejöttével. Az eltelt három évtized során számos Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karnagy vezetésével több neves kórus lépett fel a kórustalálkozókon, és ezzel a szervező méltán lehet elégedett.

Elégedettek lehetünk mi veresegyháziak is, mert a Cantemus Kórus párját ritkító, szép repertoárral érkezett a találkozóra. Olyan egyházzenei művek hangzottak el, mint például: Georg Friedrich Händel: Örvendj, világ, az Úr eljő, Hubertus Weimer: Musica Mundi, Jacques Arcadelt: Ave Maria, Szokolay Sándor: Alleluja, és a Mi Atyánk (Op. 152). Többek közt elhangzott Kodály

Zoltán: Stabat Mater – a keresztfa mellett átélt szenvedő anya –, továbbá Johann Sebastian Bach egyházzenei szerzeményeiből

Dicsérd, én lelkem (103. zsoltár). A zenei blokk csúcspontjaként felcsendült Charles Gounod francia zeneszerző Messe bréve no.7 miséjéből a Kyrie és a Gloria rész, továbbá John Rutter angol zeneszerző Look at the World – Gyönyörű mind dallamai magyarul. „Gyönyörű mind, amit az Isten formált, csodaszép minden, mit keze alkotott. Ragyogó színt, rügyező lombnak pompát, meredek bércnek formát Ő adott.”

A kórustalálkozó fénypontjaként az „Összkar” – a Kistarcsai Rózsafüzér király- nője templom Vivace Kórus, a Budapestről érkezett Contrapunto Kamarakórus és a Veresegyházi Cantemus Kórus – közös éneklését említeném. Ahogy felsorakoztak az énekkarok az egybegyűltek előtt, már maga a látvány is felemelő volt, először Kissné Bozó Sarolta karnagy (Vivace Kórus), majd a találkozó utolsó műsorszámában Vadász Ágnes karnagy vezényletével hangzottak el szívet melengető melódiák.

A csömöri kórustalálkozó évek óta a település egyik kulturális színfoltja, mely az együtt éneklés magasztos élményéről szól. Mert kórusban énekelni olyan közösségi élmény, ami egy életre szóló, örömteli érzés.

Veréb József

Ön azonos?

A Fat pig című vígjáték a Veres 1 Színházban

Az amerikai forgatókönyvíró, sikerszerző, Neil LaBute színdarabja, a Fat pig (Kövér disznó) című vígjáték 2004-es Of-Broadway premierje után bejárta az egész világot, mire 2022 januárjában bemutatták a Karinthy Színházban. Másfél évvel később, május 15-én a Veres 1 Színház Székhelyi bérletébe is megérkezett a társadalmi elvárásokat boncolgató szatirikus komédia Balázs Andrea, Pásztor Tibor, Tóth Szilvia Lilla, valamint Réti Barnabás négyesével.

Tom (Pásztor Tibor), egy multi cég kifogástalan kinézetű alkalmazottja egy véletlen folytán összeismerkedik a belső értékek (lásd őszinteség, hitelesség, humor) terén rendkívül gazdag Helennel (Balázs Andrea), akinek egy apró hibája van csupán. Bármerre jár, méretes termete miatt a viccek és beszólások állandó célpontja. Tom maga sem érti, miként kezd el gyöngéd érzelmeket táplálni a hölgy iránt, és munkatársai (Jeannie – Tóth Szilvia Lilla, Carter – Réti Barnabás, egyébként a darab fordítója) rosszízű megjegyzései miatt örökös dilemmába kerül érzelmeivel kapcsolatban. Az előadás régóta fennálló, örökké aktuális kérdéseket feszeget: hol helyezkedünk el megjelenésünk alapján a társadalmi ranglétrán? Milyen megpróbáltatásokat húzunk magunkra, ha felvállaljuk azt a nem éppen ideális testal- katú nőt vagy férfit, akit megszeretünk? Egyáltalán elég-e a szeretet az elfogadáshoz? Kívül tudunk maradni a környezeti hatásokon? A színdarab azt firtatja a body shaming (testszégyenítés) problémáján keresztül, mennyire vállaljuk fel döntéseinket és ezáltal önmagunkat, amikor olyan dolog mellett kellene kiállnunk, ami nem éppen van ínyére közvetlen környezetünknek.

„Számomra a darab legfőbb üzenete, hogy az önazonos ember legyőzhetetlen, még ha nem is tartozik az éppen menő figurák közé, míg akinek takargatnivalója van magával szemben, mindig szenvedni fog, hiába gazdag, szép vagy sikeres” – véli Iványi Árpád, a produkció rendezője. A tizenhat éven felüli nézőknek ajánlott előadás kellő humorral oldja a pattanásig feszült pillanatokat, a színészek pedig tel-

Támogatói musical a Váci Mihály Művelődési Központban

Április 30-án vasárnap, 18 órától megindító élményben lehetett része mindazoknak, akik támogatói jegyet vásároltak

A taps mindenkié című produkcióra. A Különleges előadás különleges gyerekektől alcímet viselő előadás az Altruizmus

Alapítvány szervezésében, a Veresegyházi Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és a Fabriczius József Általános Iskola összefogásával jött létre. A helyszínt a Váci Mihály Művelődési Központ biztosította.

Nem csak szívet és lelket, hanem fontos gondolatokat is megindított A taps mindenkié című produkció, melyet az EGYMI tanulói és tanárai, valamint a Fabriczius József Általános Iskola harmadik évfolyamos ének-zene tagozatos diákjai adtak elő közösen. Nekem is eszembe jutott egy beszélgetés, amit a gyermekeim óvónőjével folytattam a közelmúltban. Lelkesen fejtegettem neki, milyen jó, hogy ez a korosztály még nem közösíti ki azokat, akik bármiben is eltérnek az átlagostól. Erre a pedagógus megjegyezte, hogy már több szülő is jelezte neki, mely gyermekekkel barátkozhat csemetéje. Azon az április végi napon minden szereplő egyemberként állt ki a másság elfogadásáért, példát statuálva nekünk, felnőtteknek, hiszen szeretjük úgy irányítani gyermekeinket, hogy lehetőleg az általunk preferált szempontok szerint rendelkezőkkel kössenek ismeretséget. Aztán ha ez másképpen alakul a gyakorlatban, kételkedni kezdünk a saját vérünkben. „Hogy mit érzek, mit gondo- jes mértékben (ön)azonosulnak szerepükkel. A fekete, fehér, szürke multis miliővel szembetűnő kontrasztot alkot az a színvilág, ami a címszereplő megjelenésével egyetemben jelenik meg. Mindenki választhat, melyik számára a hitelesebb. A világszerte sikeres alkotás a Budapest Playhouse független produkciós műhellyel karöltve kelt életre magyarországi színpadokon. Laurence Olivier-díjra is jelölték a legjobb vígjáték kategóriában, a közelmúltban pedig kortárs opera született belőle. Dramaturgja a szegedi Varsányi Anna, a jelmezeket Katona Bálint tervezte, látványfelelős Iványi Árpád. Csutorás Bánk hangkulisszája remekül leképezi ezt a rémisztő, szürreális világot, melyben oly sokan élünk, és legfőbb kedvtelésünk kivetni onnan a Heleneket.

Márkus Judit lok, nem sejti a világ. Nem érthetik a tetteim elrejtett indokát. Hogy mért üvöltök hangosan, és ismétlem magam, vagy mért mozgok máshogyan, mit jelent szavam. Mitől van, hogy a papírra fordítva írok én, és megőrjít a változás, a zaj, vagy a sok fény” –szavalta saját versét az EGYMI tanulója a gálaest kezdetén. A musical betétszámokat felvonultató előadás során mindegyik dalhoz átrendezésre került a szín, és amíg összement a függöny, gondolatfoszlányokat hallhattunk arról, milyennek látnak bennünket azok, akiket mi különcnek, másnak, furcsának titulálunk. Pedig ugyanazokra a dolgokra vágynak, mint akármelyikőnk: szeretetre, békére, elfogadásra. Ez utóbbi, sokat emlegetett, de annál ritkábban tapasztalt jelenségre volt gyönyörű példa az a néhány szám, amit EGYMI-s és Fabriczius-os gyerekek együtt énekeltek a lehető legnagyobb szimbiózisban, egytől egyig kristálytiszta, csilingelő hangon. Köszönet nekik, hogy tanítanak bennünket arra, mit jelent az emberi méltóság vagy a beleérző-képesség. És örök hála azoknak a pedagógusoknak, akik táplálják a reményt a sokkal jobb sorsra érdemes kis lelkekben, hiszen a taps, kivétel nélkül, mindenkinek jár. Az előadást Veresegyház Város Önkormányzata, valamint a Váci Mihály Művelődési Központ is támogatta. Márkus Judit

Menora Saag Centrum Artis – Udvarház Galéria

Veresegyház kiállítása

„A téma meghatározását olyan történet hívta elő, amely mindennapi életünket mélységesen érinti. Ez nem más, mint Ukrajna területén zajló háborús esemény.

A háború során nemcsak a mindennapi életvitel változik, átalakul a táj is.”

Klement Zoltán művészeti rendező

A veresegyházi közönség már láthatta az oroszukrán háború kapcsán Klement Zoltán művészeti rendező által életre hívott csoportos képzőművészeti kiállítást az Udvarház Galéria helyszínén. Még sokunkban él a II. világháború réme, a sokmillió ember halálát követelő eszement pusztítás semmivel nem magyarázható szörnyűsége. De mi történik napjainkban? Ismétli a történelem önmagát? Az úgynevezett különleges hadművelet 2022 februárjában kezdődött Oroszország által a független Ukrajna ellen. Az agresszivitás ezen formája félelemmel vegyes érzéssel, megdöbbentően hatott világszerte minden jóérzésű, békeszerető emberre. Nem is lehetett volna megrázóbb helyszíne az ipolysági kiállításnak, mint a Bartók téri neológ zsinagóga, amely 2003-tól Menora Saag Centrum Artis néven a kultúra „fellegváraként” ad otthont a művészetnek. Elevenen él a város emlékezetében a XX. század sötét árnya, a nácizmus által felélesztett faji diszkrimináció, amikor a ma embere az ipolysági gettóból az auschwitzi haláltáborba elhurcolt megközelítőleg nyolcszáz zsidó lakos –nők, gyerekek, férfiak és idősek, köztük elismert kereskedők, iparo- sok, orvosok, jogászok, tanárok és mérnökök – emlékére, „az emlékezés és a bűnvallás jelképeként” az egykori gettó bejáratánál elhelyezett holokauszt emléktábla előtt hajt fejet.

Az „Átformált táj” című kiállítás a háború okozta változások megfogalmazása a képzőművészet nyelvén. Ahogy az alkotó megjeleníti, láttatja napjaink agresszív eseményeit, és annak következményeit, és egyben „kritikai gondolkodásra is készteti a mű szemlélőjét”.

A kiállítás harmincegy alkotója, különböző technikai megoldásokkal, de hasonló aspektusból láttatja a képzőművészet eszközeivel a háború okozta ember általi rombolás kegyetlenségét.

A szemlélőben felsejlik, majd egyre erőteljesebbé válik: az erőszakra, a pusztításra nincs és nem is lehet elfogadható magyarázat! Minden más magyarázkodás: csak szemfényvesztés!

A szlovákiai kiállítás Ipolyság és Veresegyház kulturális együttműködése alapján jött létre. A 2023. május 5-i megnyitón, a szép számú érdeklődőn kívül részt vett Zachar Pál Ipolyság polgármestere, Veresegyház részéről Cserháti Ferenc alpolgármester, valamint a két város további tisztségviselői. A kiállítást megnyitotta: Kozák Csaba művészeti író. A tárlat kurátorai voltak: Klement Zoltán és Kutak Adrienn.

Veréb József

Géniusz a négyzeten

Marosán László kiállítása az Udvarház Galériában

Május 12-én pénteken 18 órától rendhagyó módon, Licsák Attila zongoraművész, zenetörténész kamarakoncertjével és tárlatvezetésével nyílt meg Marosán László képzőművész Festmény-grafika-szobor című kiállítása. A rendkívül nagy érdeklődésre számot tartó, június 25-ig látható tárlatot Klement Zoltán, az Udvarház Galéria kurátora rendezte.

Élénk színű festmények, fekete-fehér grafikák, üvegdobozba zárt minidíszletek, szakrális erőt sugalló, ijesztő fémszobrok. Június 25-ig Marosán László képzőművész különleges, sokrétű alkotásai telítik be az Udvarház Galéria zegzugait. Megannyi ugyanazt a titokzatosságot sugallja: még mindig tele a világ talányokkal, de már nem biztos, hogy lesz időnk a megfejtésükre.

„Mivel édesapám szobrászművész volt, megadatott, hogy a művészetnek ezt az ágát is kipróbáljam. A festészet adott volt, valamint az intarzia, de azt nem állítok ki. Tehát mindhárom terület megvolt. Mindehhez most a zene is bekapcsolódik” – mesélte a közelmúltban 68. születésnapját ünneplő kiállító arra a káprázatos kamarakoncertre utalva, amely az Innovációs Központ konferenciatermében fogadta a megnyitó látogatóit. Licsák Attila zongoraművész egy ismeretlen szerző művét, majd egy 1500-as évekből származó Escobar-darabot, végül Scarlatti B-dúr és d-moll szonátáját adta elő fantasztikus átlényegüléssel. A zeneművész 2017 óta rendszeresen publikál kiállításkritikákat az Apokrif című művészeti folyóiratban, így előadása után a Festmény-grafika-szobor tárlatvezetését is magára vállalta, egészen pontosan három általa választott alkotás elemzését.

„A művészet meghatározása azért Marosán László számomra, mert ő valóban minden egyes képén, minden egyes tollvonásával újra fogalmazza, mi lehet művészet” – kezdte analizálását a zongoraművész, majd így summáz: „Marosán képei egyetemesek” És valóban. Ami elénk tárul, az egy különleges életmű. Nem csak műfajilag összetett, hanem minden darabja sokrétű, érzéki és gondolati síkon is magával ragadó. Éppen ezért nehéz kiemelni bármit is közülük. Engem az élénk színektől burjánzó „Ne lőjetek ma már!” című óriásfestmény ragadott magával, de az üvegdobozba zárt Villám, és a Dante által ihletett A pokol kapuja, vagy a Testvérek találkozása szoborpáros mellett sem lehet elmenni szó nélkül. Az első ránézésre vonzó külsejű alkotások közelebbről nézve torzan vicsorgó, torzonborz alakokat rejtenek, fejjel lefelé mozgó, talán egy éppen süllyedni készülő világot, rémisztő természetfölötti erőket mozgósító véglényeket. A csábító színkavalkád közelről nézve megálljt parancsoló rémület, amely már csak szabálytalan formákkal emlékeztet korunkra. A Marosán-világban a Femme fatale csábító-aranyló démon ugyan, de csillámos fürtjei idomtalan hullámtestben végződnek. A mécseseket tartó, fából faragott Lánglelkű int búcsút nekünk: ennyi maradt számunkra a Betlehemi lángból.

Márkus Judit

Művészetre hangoló Családi nap a Lisznyay Szabó Gábor Alapfokú Művészeti Iskolában

A művészetkedvelő családokat látta vendégül május 13-án szombaton, 10-13 óra között a Lisznyay Szabó Gábor Alapfokú Művészeti Iskolában. Mini-koncertek, mester és tanítványa, illetve családiés kamaraprodukciók, meseadaptáció, zenei akadálypálya, táncház, kézműves foglalkozások, valamint a képzőművészeti ág kiállítása várta a látogatókat. Az intézmény valamennyi tanszaka bemutatkozott, mégpedig a szokásostól eltérő formában.

Idén májusban első alkalommal rendezett Családi napot a Lisznyay Szabó Gábor Alapfokú Művészeti Iskola. A nyílt napok után, ezúttal a megszokott iskolai, tantermi kereteken kívül mutatkoztak be a különböző tanszakok, a lehető legváltozatosabb módon. Ünnepélyes megnyitó helyett például a Fritschéné Ambrus Gabriella által dirigált fúvós szekció kezdte a programot, olyan vidám produkciókkal, mint a Billie Jean, vagy A Karib-tenger kalózai filmzenéje. A nagyzenekar a Spera Ágnes terem teljes hosszát elfoglalta, így a nézők az ajtóból élvezhették a vérpezsdítő muzsikát.

Péter nem fél a farkastól

Lisznyay Szabó Gábor Alapfokú Művészeti Iskola

– Billentyűs tanszak meseelőadása

„Egyik reggel, jó korán, amikor még a nagypapa aludt, Péter kinyitotta a kaput és kisétált a nagy zöld mezőre, habár nagypapa megtiltotta neki. De, ahogy te is tudod drága barátom, nem mindenki olyan szófogadó, mint te vagy…”

Egy hajnalon nagyapja intelmei ellenére Péter elcsatangol, hogy kis barátai: a madárka, a kiskacsa és a macska társaságában élvezze a zöldellő rétet. Ám egyszer csak az erdőszélen megjelenik a farkas. De Péter nem fél a farkastól, szembeszáll vele.

A huszadik század egyik legkiemelkedőbb zenei tehetségének, Szergej Szergejevics Prokofjev orosz zongoraművész és zeneszerző műveinek egyikét, a Péter és a farkas című szimfonikus mesét adaptálta zongorára a veresegyházi zeneiskola. A szerző 1936-ban komponálta a művet narrátorra és szimfonikus zenekarra. A különböző hangszerek – hegedű, brácsa, cselló, nagybőgő, fuvola, oboa, klarinét, fagott, kürt és dobok – az eredeti elképzelés, és a mese számos feldolgozásában a szereplőkhöz kapcsolódóan jelennek meg az előadásban.

A most bemutatott produkció sajátságosan eltért Prokofjev gyermekeknek írt nagyzenekari elképzelésétől, mert a Lisznyay Szabó Gábor AMI növendékei, szám szerint hét fiatal, és egy tanárnő zongorán szólaltatta meg a mese szereplőit.

Prokofjev zenéje alapvetően romantikus, izgalmas, mozgékony és derűs. Gondoljunk például a Romeo és Júlia vagy a Hamupipőke című balettzenékre. A Péter és a farkasban a fülbemászó dallamokat, vagy a „horrorisztikus” rész (a farkas bekapja a kis- kacsát) sejtelmes és borzongató zeneiségét egynemű hangszeren, jelen esetben zongorán nem lehetett könnyű a közönségnek átadni, mert hiányzott az előadásból a további hangszerek egyedi hangzása és sokszínűsége.

Miről is szól ez a mese? Prokofjev története végeredményben nagyon egyszerű.

Mondhatjuk úgy is: ürügy arra, hogy a közönség, a gyerekek elsősorban a zenére figyeljenek.

A mesélő, Márkus Judit színművész (lapunk munkatársa) színes előadásmódjával mindenki számára egyértelművé varázsolta: ez a mese egy bátor és merész kisfiúról, a felcseperedő gyermek önállósodásáról és a felnőttek, jelen esetben a nagyapai elfogadásról szól.

A mesét zongorán előadták: Nyáry Bertalan, Hajdu Zsófia, Kristóf Csenge, Kababik Laura, Hamilton-Owen Rubinka, Andó Roland, Farkas Yuki tanárnő és Bocz Izabella.

Felkészítő tanárok: Elláné Papp Katalin, Udvard Gizella, Farkas Szilvia, Farkas Yuki, Méhes-Ella Gabriella, Ruszinkóné Czerman Cecília, Bacsa Gabriella.

Az előadás az iskolai családi nap rendezvény keretében került bemutatásra 2023. május 13-án.

Veréb József

zenei akadálypálya, az alagsori szolfézs terem pedig a Tamási Claudia festőművész, művésztanár által vezetett kézműves foglalkozásnak biztosított helyszínt. A zsúfolásig megtelt intézmény falait a képzőművészetis növendékek alkotásai díszítették, így teljes képet kaphattunk az iskola tevékenységéről.

A zongoristák a Péter és a farkas című Prokofjev mesét adták elő, majd a hagyományőrző szadai házaspár, Antal Édua és Horváth Viktor tartott néptánc bemutatót, illetve táncházat tartottak, amelyhez Mihálydeák Barna népzenész és tanítványai húzták a talpalávalót. A nagyterem időközben folyamatosan változott a programelemek függvényében, de az épület többi helyisége is alaposan ki lett használva. Volt ott arcfestés, büfé, hét állomásból álló

Mindezt megkoronázandó, fél tizenkettőtől elkezdődött a Családi nap hangversenye: Patvaros Róbert, Balla Kate Stephanie, Tóth Ákos és tanáruk, Szellinger Tamás rézfúvós hangszereken mutatkozott be, Gerhát Szófia és Kutas Beatrix, illetve Király Anna és Kátai Katalin tanárnő, továbbá Lantos Ilka, Gergely Dorka és Mátyási Dorka hegedűn, Csobán Minka és Csobán Diána furulyán, Csintalan Mira, Budovinszky Döme, Horváth Veronika és Zalakovics Roland gitáron, Kababik Laura és Kababik Léna zongorán, Surin Viktória és Surin Zsolt pedig klarinéton. A Tücsök vonós kamarazenekar Mozart műveket adott elő, Jakab Boróka Beethoven Bolhadalával készült, végül Mondics Ágnes és Mondics Anna műsorszáma, az a-moll Concertino hegedűre (Op. 21., Rieding) zárta a hangversenyt. Remek ötlet volt kitárni a családok előtt a zeneiskola kapuit, és rálátást biztosítani a színvonalas művészi oktatásra játékos, rendkívül szórakoztató módon. Biztos vagyok benne, hogy sok kisgyerek kapott kedvet ahhoz, hogy elkezdje ott tanulmányait.

Márkus Judit

Interjú Kutas Beatrix zenész‑óvodapedagógussal

Rendkívül sokrétű zenei tevékenységet űz Kutas Beatrix: tanév közben Zengő Móka és Ovihangoló foglalkozásokat tart, nyáron Zenés jógatábort, rendszeres fellépései vannak a Zengetőkkel, vasárnap esténként pedig közreműködik a katolikus templom miséjén. Gyermekei a Fabriczius József Általános Iskola ének-zene tagozatos diákjai, fuvolán, zongorán és hegedűn játszanak. A zeneiskola rendezvényein közösen is szoktak szerepelni.

Mikor és hogyan kerültél közelebbi kapcsolatba a zenével?

A Rädda Barnen utcai zene tagozatos iskolába jártam Rákospalotán. Világhírű kórusa volt, sok tehetséget kinevelt az az iskola. Első osztályban megtanultunk furulyázni, másodikban pedig hangszert választottunk, mégpedig úgy, hogy a pedagógus döntötte el, melyik illik a testi adottságainkhoz. Eredetileg csellózni szerettem volna, de Marika néni ellentmondást nem tűrő hangon mondta édesanyámnak, hogy Beácska hegedülni fog! Úgy emlékszem, sírtam… Az első órán kiderült, hogy valóban jó érzékem van a hangszerhez. Nagyon gyorsan vonóztam, és azonnal korrigáltam a hamis hangokat. Tizenegy évesen bekerültem Sebők Irén vonószenekarába: két évtizeden át koncertek, versenyek, utazások, táborok, fesztiválok váltották egymást. Közel tizenöt évig voltam a zenekar koncertmestere. Két másik formációban is volt szerencsém játszani, az egyik a Fugato szimfonikus rockzenekar volt. A zene szeretetét egyértelműen a zenekari élményeim mélyítették el. Amikor a barátaiddal ugyanazért a célért dolgozol, az hasonló a sporthoz annyi különbséggel, hogy ott mindig a győzelem a cél, itt viszont az örömszerzés magunknak és másoknak. Négy éve gitározni is tanulok Prehoda Zsoltnál. Hogyan született meg a Zengő Móka, és miben más, mint a többi zenei nevelési foglalkozás?

Főiskolai éveim alatt szárnyai alá vett legkedvesebb pedagógusom, Dietrich Helga. Ő honosította meg itthon a zeneovi fogalmát. Elvitt a foglalkozásaira, táboraiba, és ha külföldön tartott előadást a kisgyermekkori zenei nevelés fontosságáról, akkor én helyettesítettem az itthoni foglalkozásain. Tőle tanultam meg az alapokat, melyek Forrai Katalin nevelési-oktatási módszerére épülnek. Az első munkahelyemen megalapítottam a saját zeneovimat táborokkal kiegészítve. A továbbképzések is mindig bővítették a repertoáromat. Veresegyházon 2010 októberében indítottam az első foglalkozásaimat a Ligetekben és a Csonkási Óvodában, később az Árnyas Óvodában. A Zengő Móka öt-hat éves történet. Várhelyi Dóri, a veresi Csigaház megalapítója sok jó ötlettel gazdagított, de a foglalkozás végül kinőtte magát. A Csigaház bezárt, én meg rátaláltam a veresi Ifjúsági Házra, ahol első perctől kezdve nyitottak voltak a dologra. Ott is tartottam táborokat, illetve Zengőmókát és Ovihangolót is. A Zengőmóka teljesen az én gyerekem. Közel húszéves zeneovis tapasztalatom, zenekari élményeim, zenei ízlésvilágom és nyitottságom eredménye. Nagyon komplex foglalkozás. Ráhangolódással, kis gyurmázással, gitározással, játékkal kezdünk. Aztán táncolunk, mondókázunk, háton cipelünk, hintáztatunk, lovagoltatunk, majd előkerülnek a ritmushangszereim. Az édesanyákkal olykor szép kánonokat éneklünk, miközben a kicsik próbálgathatják a hangszereket. Ha már érzem, hogy elég volt az ülésből a gyerekeknek, előveszem a saját kis tornatermemet: trambulin, alagút, karikák, talpmasszírozó szőnyeg, multifunkcionális félgömbök, fapalló, nagy labda, bukfencszőnyeg. Ha ebben is elfáradtak, akkor jön a kettő és öt méteres mozgásfejlesztő ernyő. Forgatjuk, hintáztatjuk őket, vagy a labdákat. Ezután előkerül a hegedű. Anya ölében hallgatják az élőzenét, majd kapnak egy-egy simogatást a varázszuhanyommal. A foglalkozás zenés buborékfújással végződik. Hogyan kell elképzelni egy Ovihangoló foglalkozást?

Az is erre a tematikára épül, a célcsoport is ugyanaz, csak szülők nélkül. Azok a kicsik, akik édesanyjukkal jártak Zengő Mókára, nagyobb biztonságban érzik magukat. Ismernek engem, a helyet, a kellékeimet. Az a cél, hogy képesek legyenek eltölteni pár órát anya nélkül, szeretném megkönnyíteni számukra az ovikezdést. Az anyukák, házaspárok pedig eltölthetnek addig két órát valami mással, biztonságban tudva gyermeküket. Hétről-hétre komoly pedagógiai- és fejlesztő munka folyik, sokat fejlődnek a gyerekek. Milyen programok várhatók a júniusi és júliusi Zenés jógatáborokban?

Körülbelül húsz éve táboroztatok. Időközben gyerekjógaoktató lettem, ezt ilyenkor tudom a legjobban kihasználni. Minden reggel jógával indítunk, aztán jönnek a zenés programok. Mindig van egy adott témája a táboroknak. Általában egy mese köré építem a heti tevé- kenységeinket. De két éve Egri csillagok tábor is volt. Az a cél, hogy péntek délutánra ki tudjunk állni a gyerkőcök szülei elé valamilyen produkcióval, hogy lássák, értéket képvisel a táborom, komoly munka folyik. Évek óta ugyanazokkal az emberekkel dolgozom. Legfőbb támaszom és segítőm Bója Krisztina kollégám, barátom, illetve a testvérem, Kutas Dominika, a veresi zeneiskola fuvolatanára, valamint a Csepi lányok, Nóri és Eszti, akik a fantasztikus lovas délelőttünket aranyozzák be Marcipán nevű versenygyőztes pónijukkal. Milyen a részvételi arány az általad tartott foglalkozásokon?

Nagyon változó. A Zengőmókán öt-tíz gyerkőc van jelen anyukával együtt. Ebben a korban sajnos sokszor betegek, fogzanak, vagy szimplán csak rossz volt az éjszakájuk. Az Ovihangoló csoportban hat-tíz gyerkőc van, anya nélkül. A táboraimban tizenöthúsz főt tudok fogadni, ennél több gyerekkel nem lehet minőségi munkát végezni. Hogyan jött a Zengetők ötlete?

A Zengetők egy céges családi nap kedvéért alakult meg 2022 őszén. Már régóta szerettem volna életre kelteni, de most jött el az ideje: összetalálkozott három ember jó helyen, jó időben. Kutas Dominika, Prehoda Zsolt és jómagam. Kora tavasszal a Medvefarmra hívták meg a formációt és a veresi gyereknapon is hallhatott bennünket a sokadalom a Fenyvesekben. Egyelőre boldog vagyok ennyi zenéléssel.

Márkus Judit