Himnuszok tündöklése

Január 20-án pénteken 18 órától Dr. Reisinger János irodalomtörténész tartott előadást A magyar kultúra napja alkalmából Kölcsey himnusza, mint történelmi zsoltárok folytatása címmel. A könyvtárunk névadójáról, illetve 200 évvel ezelőtt született nemzeti himnuszunkról szóló érdekességeket jelentős számú publikum kísérte figyelemmel.

A magyar kultúra napján idén szép kerek évfordulót ünnepeltünk, mégpedig Kölcsey Himnuszának 200. születésnapját. „Kölcsey többet érdemel annál, mint hogy egy évben egyszer megemlékezzünk a Himnuszról. Én ma nagyon tág keretek között szeretnék beszélni a Himnuszról, ami Ószövetségi zsoltárok folytatása” – kezdte előadását a professzor úr, aki műelemzésével már az egész országot végig járta. Kölcsey még kétszer rugaszkodott neki hasonló volumenű költemény megírásának: közvetlenül a Himnusz után, a Vanitatum vanitas, illetve a Zrínyi második éneke esetében. Az irodalomtörténész egy általa szerkesztett kétkötetes műben, a Világszem –Magyar Vershangverseny I-II.-ben, illetve az Időszerű történeti zsoltárok címet viselő YouTube csatornáján mutatja be a magyar költészet legszebb gyöngyszemeit. Ezeken a platformokon Kölcsey Himnusza mellett egyéb kevésbé ismert, himnusz műfajú költeményt is górcső alá vesz, például Vörösmarty 1844-es Hymnus című alkotását, amely azután keletkezett, amikor már Erkel megzenésítette

Kölcsey Himnuszát. „Ekkorra már eldőlt, hogy sajnos nem a Szózat lesz a magyar népnek az a költeménye, amivel egy polgári nemzet kifejezheti magát, hanem egy ima lesz. Ez azért problémás, mert egy nemzetben nem mindenki imádkozik. A Szózat biztos, hogy alkalmasabb lenne az egész nemzet összefogására” –világított rá a tudós. Huszonöt éven belül Petőfi is megírta saját himnuszát, a Nemzeti dalt. De Berzsenyi Dániel Fohászkodás, Nagy László Himnusz minden időben, és Radnóti Miklós Himnusz a Békéről című művei szintén a dalok csoportjába tartozó, emelkedett hangnemű ódák, illetve annak különleges változatai.

A műfajelemzés után a professzor arra is kitért, hová nyúlnak vissza a Himnusz gyökerei: Kölcsey reformátusként a 78., a 105., és a 106. nagy történeti zsoltárokat, valamint a 74., a 79., és a babiloni fogság idején keletkezett 137. zsoltárt ismerte. Dr. Reisinger János a Himnusz mondatait elemezve arra hívta fel a figyelmünket, hogy kétszáz évvel ezelőtt teljesen mást jelentettek a Kölcsey által hasz- nált szavak, mint manapság. „Rögtön a Himnusznak a kezdetét nem érti a magyar nép. Ezt nekünk, irodalomtörténészeknek kellene helyreállítani. A mi feladatunk, hogy egy verset a maga eredeti értelmében próbáljuk az emberek elé állítani”. (Ugyanis az Isten áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel sor nem felsorolásként, hanem bőséges jóindulatként volt akkoriban értelmezhető – a szerk.)

Online Sz Nh Zi K Zvet T Sek A K Lcsey Ferenc V Rosi K Nyvt Rban