A kutyák és az emberek agya hasonlóan dolgozza fel a hangokat

Az ELTE etológusainak legújabb kutatása szerint a két faj evolúciós távolsága ellenére a kutyák és az emberek agya hasonlóan dolgozza fel a környezet hangjait.

Az eredmények azon túl, hogy hozzájárulnak az emberi agy evolúciójának megismeréséhez, a robotok fejlesztését is segíthetik – olvasható az ELTE Etológiai Tanszékének szerdai közleményében.

A természetes hangadások egyik kulcsfontosságú szerepe, hogy megmutassák, milyen érzelmek zajlanak a hangot kiadó egyedben. Ezt gyakran két alapvető akusztikai paraméter határozza meg, az alapfrekvencia és a hanghossz.

Az ELTE kutatói arra keresték a választ, hogy kutyák és emberek agya mutat-e preferenciát az élőlények természetes hangadására emlékeztető hangokra, illetve a hangok „élőszerűsége” hatással van-e az agyi feldolgozására.

Ennek érdekében 21 kutyát és 21 embert teszteltek hasonló módon, nem-invazív funkcionális MRI vizsgálatban. A tesztben a kutatók által mesterségesen generált hangokat játszottak le. Ezek egy része az élőlények hangadására emlékeztetett, a másik része pedig egyszerű periodikus (szinuszos) hang volt. A vizsgálatban a kétféle akusztikus ingerre adott agyi válaszokat hasonlították össze.

Az új vendéget véletlenül megvágja a borbély. Némi mellébeszéléssel próbálja kiengesztelni, majd megkérdi:

– Uram, járt már nálunk korábban is?

– Nem, a lábamat a háborúban vesztettem el…

A csinos szőke fiatalasszonytól kérdik a kolléganői:

– Nagyon fáradtnak tűnsz. Nem aludtad ki magad?

– Nem, a postás hajnali ötkor felébresztett. De ez volt az utolsó eset.

– Miért, bepanaszoltad a főnökénél?

– Nem, csak többet nem alszom vele.

„Az ufóhívők léte és tevékenysége önmagában még nem elég indok, hogy elvessük a földön kívüli értelmes élet lehetőségét.”

Az ember és a kutya esetében is találtunk olyan hallókérgi területeket, amelyek intenzívebben reagáltak hangadásszerű, mint szinuszos hangokra, míg fordítva, vagyis a hangadásszerű hangokhoz képest a szinuszos hangoknál nem figyeltünk meg erősebb agyi aktivitást egyik fajnál sem – idézik a közleményben a cikk első szerzőjét, Bálint Annát, az ELKHELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport posztdoktor munkatársát.

Ezzel elsőként sikerült kimutatnunk nem fajspecifikus, általánosabb preferenciát vokális hangokra egy nem-főemlős fajnál, a kutyánál –tette hozzá. Mindkét fajnál találtunk olyan hallókérgi területeket, amelyekben a kétféle hangtípus feldolgozását az alapfrekvencia ellentétesen befolyásolja. Míg szinuszos hangok esetében a nagyobb alapfrekvenciájú hangok váltottak ki nagyobb agyi aktivitást, hangadásszer ű hangok esetében éppen az alacsonyabb frekvenciájú hangokra kaptunk er ő sebb agyi választ. Ez az eredmény az él őlényekre jellemz ő hangadások agyi feldolgozásának funkcionális hasonlóságára utal két, evolúciósan egymástól távol álló eml ő s fajban – részletezte a közleményben Andics Attila, a tanulmány egyik szerz ő je, az MTAELTE Len dület A Kommunikáció Neuro etoló giája Kutatócsoport vezet ő je.

Az eredményekből úgy tűnik, hogy ugyanazon agyi régió érzékenysége ugyanarra az akusztikai paraméterre (például alapfrekvencia) eltérő lehet a hallott hang típusától függően. Most először sikerült kimutatni egy nemfőemlős fajban effajta differenciált érzékenységet. Kutatási eredményeink fontos vonatkoztatási és kiindulási pontként szolgálhatnak olyan alkalmazott kutatási területeken, mint a szociális robotika, hiszen a robotok fejlesztésénél lényeges szempont, hogy azok mesterséges kommunikációs hangjai miként kerülnek feldolgozásra az emberi agyban – foglalja össze Gácsi Márta, a tanulmány utolsó szerzője, az ELKH-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport munkatársa.

Új spanyol állatvédelmi törvény L