HACK ISTVÁN!

BARÁTOM…

Kilenc évig képviselőtársam.

Felnőttként lettél a barátom: nem az emlékek és az idő köt össze, hanem a gondolat és a hit…

Olyan őszinteséggel és szeretettel fordultál azokhoz az emberekhez, akiknek szolgálatára mint képviselő elszegődtél, hogy az mindenki számára viszonyítási pont és példa volt.

Első találkozásunk alkalmával egy polgárőrcsoport ülésén a mellettem lévő üres székre ültél, és én egyből éreztem, hogy itt most számomra is valami új kezdődik: nem tudtam kivonni magam a kisugárzásod alól. És ennek jegyében telt el több mint egy évtized. Hittél az emberekben, és szívedbe fogadtad őket.

Hiszem, hogy mindig érezni fogjuk azt az űrt, amit most magad után hagytál, de mindannyiunkban maradt emlék, példa, vagy tanítás, amit örökre elraktároztunk.

Most elindultál azon az úton, amelyet majd mi magunk is kénytelenek leszünk bejárni, de biztos vagyok abban, hogy mielőtt odaát megszólítanának, Te megkérdezed, miben segíthetek…