ELLENÁLLNI a világ csábításának

Péter figyelmeztet a végidőkben elhatalmasodó megtévesztés veszélyére, és megmutatja, hogyan állhatunk ellene:

1. Állhatatosak maradunk, ha az Úr visszajövetelére összpontosítunk.

2. Állhatatosak maradunk, ha elkülönülünk a világtól Isten számára.

3. Állhatatosak maradunk Isten hosszútűrése által, ami megtart bennünket.

4. Állhatatosak maradunk, ha növekszünk a kegyelemben és Jézus Krisztus ismeretében. – Egy magyarázat.

P Ter Tan T Sa A V Gid Kben Sz Ks Ges Llhatatoss Gr L

«Ez már a második levél, szeretteim, amelyet hozzátok írok: ezekben emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkozásotokat, hogy eszetekbe jussanak a szent próféták előre megmondott szavai, és apostolaitoknak az Úrtól és Üdvözítőtől kapott parancsolatai. Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, és ezt kérdezgetik: „Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van.” Mert rejtve marad előttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára. Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára. Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik. Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben. A mi Urunk hosszú tűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek – a neki adott bölcsesség szerint – minden levélben, amikor ezekről szól. Ezekben van néhány nehezen érthető dolog, amelyeket a tanulatlanok és az állhatatlanok kiforgatnak, mint más írásokat is a maguk vesztére. Ti tehát szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!» (2Pt 3,1–18).

Az Eigernordwand a Berni-felföldön világszerte úgy ismert, mint a legnehezebben megmászható sziklafal az Alpokban. Eddig több mint hetven hegymászó lelte ott halálát. Az ott történt sok tragédia miatt Halálsziklának nevezték el.

1967. július 21-én az addigi legtöbb áldozatot követelő tragédia következett be az Eigernél. Az NDK nemzeti hegymászó csapatának négy tagja mászott egyszerre a sziklafalra. Távcsövekkel követték a fiatal hegymászók bámulatos teljesítményét. És ekkor bekövetkezett a tragédia.

A négy hegymászó hirtelen lezuhant és szörnyethalt. Soha nem tisztázódott a lezuhanás oka. Mivel kötéllel összekötve másztak, valószínűleg az első zuhantában magával rántotta a többit is. A szerencsétlenségnek kőomlás is lehetett az oka.

Péter 2. levelében a Jézus visszajövetelét megelőző utolsó idők fejleményeiről beszél. A 2. és 3. fejezetben rámutat, milyen megtévesztés veszi kezdetét, és végül hogyan omlik le minden morális gát. Pál a 2Thesszalonika 2-ben beszél a hittől való nagy elszakadásról. A végidők másik jele az, hogy az emberek kétségbe vonják Jézus visszajövetelét, és erről beszél Péter.

Attól függetlenül, hogy hova soroljuk be az elragadtatást a végidőkbeli események folyamatába, Péter világosan értésünkre adja, hogy ezek a fejlemények Jézus Krisztus Gyülekezetébe is behatolnak. Gondoljunk csak a hegymászók tragédiájára, miután a kötelékből az első lezuhant, pár másodpercen belül magával rántotta a mélységbe a többieket is. Éppen ettől óv Péter bennünket. Károli Gáspár fordításában ez az intés így hangzik:

«Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek té- velygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek!» (2Pt 3,17).

Ez komoly figyelmeztetés. Óvakodjunk attól, hogy tévesen értelmezzük Isten kegyelmét, és azáltal a bűn csapdájába essünk. Az Úr óvjon meg bennünket a túlzott magabiztosságtól is, miszerint úgy vélhetjük, hogy mi nem esünk kísértésbe, és hívő életvitelünk körül minden rendben van. – Amint az a négy hegymászó is túlzottan bízott saját tudásában, és lemondtak a szükséges biztosításról. Ugyanakkor nem szabad átesnünk a ló másik oldalára sem, hogy átengedjük magunkat az állandó félelemnek, aggodalomnak. Sajnos Jézus követői között is vannak olyanok, akik még mindig a megtévesztés, a sötétség árnyékában élnek. Miután Péter a veszélyekre felhívja a figyelmet, világos útmutatásokat ad, hogyan állhatunk ellen e sötét idők csábításainak.

Állhatatosság az Úr visszajövetelére várva A 2Péter 3,7.10-ben az apostol elmagyarázza, hogy ez az első teremtett világ az ítélet napján el fog múlni. A 11. versből világosan kitűnik, hogy itt nemcsak elméleti koncepcióról van szó: «Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek.» Jézus Krisztus visszajövetele és ennek a világnak elmúlása kihatással kell hogy legyen gyakorlati életünkre, mert csak akkor van élő hitünk, akkor maradhatunk állhatatosak.

Jézus Krisztus visszajövetelének és az eljövendő új teremtésnek a várása meg kell hogy mutatkozzék gyakorlati követésünkben. Péter a 12–13. versekben több eseményt említ, tulajdonképpen az Úr napjáról beszél. Ez a nap átfogja azokat az eseményeket, amelyek a nagy nyomorúság idejétől és az ahhoz kapcsolódó Jézus Krisztus visszajövetelétől egészen a végítéletig történnek az Ezeréves birodalom után, amikor az első ég és föld Isten ítéleté- ben elmúlik. Ezt a végítéletet a 11–12. versek szemléltetik.

Minden, ami ezen a földön van, egy nap meg fog szűnni. Semmi nem marad az épületekből, hegyekből, tengerekből, pusztaságokból… És erről nem csupán tudomást kell vennünk, ezt a napot, amint Péter mondja, várnunk kell.

A várakozásnak különböző formái ismeretesek. Az apostol örömteli, cselekvő várakozásról beszél, amelynek hatása van környezetére. Gyerekként mennyire örültünk az advent beköszöntének és a karácsonynak! Szüleink mindig gondoskodtak kedves meglepetésekről, aztán örömteli várakozással tekintettünk a karácsony elé, ajándékokat vártunk és készítettünk mi magunk is szeretteinknek. Alig vártuk, hogy az utolsó gyertyát is meggyújtsuk az adventi koszorún, mert azután már szenteste következett.

Így kell az Úr napját is várnunk. Warren Wiersbe (1929–2019) a következőket írta ezzel kapcsolatban: «A prófétai igazságok célja nem a spekuláció, hanem a motiváció. Ezért Péter levelét gyakorlati útmutatásokkal fejezi be, melyekre oda kell figyelnünk. Elég szomorú, hogy emberek egyik profétai konferenciáról a másikra rohannak, jegyzetfüzeteket írnak tele, szövegeket jelölnek ki Bibliájukban, diagrammokat rajzolnak, és közben Istennek nem tetsző életet élnek.»

Ezt a napot várni azt jelenti, hogy életünkben az első helyet az Úrnak adjuk át. Sőt, e nap eljövetelét még gyorsíthatjuk is. Az alapszövegben a sszpeudó szó áll, amelynek jelentése sebesség. Tehát sebességre kellene kapcsolnunk. Mit jelent ez gyakorlatilag? Azt, hogy nem hagyjuk magunkat sem a világmegváltó eufóriától, sem a világvége-hangulattól befolyásolni, és eltéríteni e nap várásától. Az Úr visszajön – ez a fény az alagút végén. Lehet nehéz és megerőltető, de mi kitartóan haladunk e fény felé. Ehhez a kitartáshoz hozzátartozik a misszió és evangeli- záció is. Az emberek megmentésén kell fáradoznunk, amíg még nem késő. És imádkozunk az Úr Jézus visszajöveteléért, ezt látjuk a 2Péter 3,13-ban is:

«De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik.»

Az Ézsaiás 65,17 is említi az új eget és új földet, aztán pedig itt a földön létrejövő messiási birodalomról ír. Az

Jézus visszajövetelének és az eljövendő új teremtésnek várása meg kell hogy mutatkozzék gyakorlati követésünkben.

Ezeréves birodalmat átmenetként tekinthetjük az új ég és új föld megteremtéséhez, amint a Jelenések 21–22 leírja. Jézus visszajövetele után először itt a földön fog uralkodni.

Látva, hogy a sötétség és gonoszság egyre jobban elhatalmasodik a földön, imádkozzunk intenzívebben Jézus Krisztus visszajöveteléért, amikor felállítja békebirodalmát, ahol igazság fog uralkodni. A 2Péter 2,7 az igaz Lótról beszél, aki éjjel-nappal szenvedett Sodoma és Gomora istentelen életmódja miatt. Attól tartok, hogy Lót, noha nem volt nagy hitbeli példakép, bennünket mégis jóval túlszárnyal. Mi vajon szenvedünk-e az abortusz engedélyezését vagy a modern szexuális etika romboló erejének következményeit látva? Gondolunk-e az ukrajnai háborúra vagy a világ sok hasonló borzalmára? Aggodalommal tölt-e el bennünket a nyu- gati világ kereszténységének szellemi felmorzsolódása? Mindezeknek arra kell indítania bennünket, hogy Jézus visszajöveteléért imádkozzunk. Ő fog igazságot teremteni, az új teremtésben pedig már nem lesz bűn, csak isteni igazságosság.

Állhatatosság elkülönülve a világtól Isten számára Az elkülönüléssel kapcsolatban két veszélyre szeretnék rámutatni. Van, aki már a szó hallatára is hevesen tiltakozik. Ők azok, akik oda akarnak tartozni, ahol a keresztényszociális elkötelezettséget elismerik, és a társadalom megbecsült alkotórészének tekintik. Így egyesek meg akarnak felelni a társadalom elvárásainak, és az evangéliumot úgy akarják prezentálni, hogy senki érzékenységét meg ne sértse.

Másrészt viszont vannak olyanok, akik tévesen értelmezik az elkülönülést, ebből pedig egy kegyes individualizmus fog kikristályosodni. Az ilyen embernek egyetlen gyülekezet sem fog megfelelni, csak a saját elképzeléseivel és vélt tudásával lesz elfoglalva, és főleg az internetről szedi össze szellemi táplálékát. A Példabeszédek 18,1ben ezt olvassuk: «A különc a maga kívánsága után jár, és hadakozik minden jóravaló dolog ellen.»

Péter nem az ilyen elkülönülésről beszél, hanem arról, hogy a világ hívságaitól elfordulva, igyekezzünk Krisztus követőihez méltó életet élni, törekedjünk megszentelődésre Urunk parancsa szerint; szentségben élni pedig azt jelenti, hogy elkülönülve az élő Isten számára. Az Ő akarata szerint élni, és az Ő dicsőségét keresni. Ez elválaszthatatlanul összekapcsolódik az istenfélelemmel. Az Urat félni azt jelenti, hogy elismerjük, Ő mindenek fölött áll; nem az emberek kegyét keressük, és nem sodródunk a korszellem áramlatával. A Szentírás kijelentéseit pedig nem hagyjuk egy vallásos gumimasszába belekeverni, ami tetszés szerint nyújtható vagy összenyomható, ahogy a társadalmi konvenció kívánja.

A 2Péter 3,17 figyelmeztet arra a veszélyre, hogy az elvetemültek tévelygései elsodorhatnak bennünket. Az alapszövegben használt szó a tévelygésre (plané) nem egy véletlen vagy akaratlan tévedést jelent, hanem tudatos félrevezetést. Ugyanezt a kifejezést találjuk a Róma 1,27 végén az azonos nemű szexuális kapcsolattal összefüggésben.

A Péter apostol által említett tévelygés tudatos félrevezetés, amit nem szabad lebecsülnünk. Ez a félrevezetés és megtévesztés a bibliai etika lerombolását szolgálja, sőt magát a Bibliát is kétségbe vonja, mint Isten örökérvényű, csalhatatlan kinyilatkoztatását. Ezzel szemben nekünk istenfélelemben kell élnünk az Úr ügyét szolgálva, az Ő szeretetteljes kegyelméből erőt merítve a kísértéssel szembeni ellenálláshoz. Kisebb-nagyobb bűnök mindig voltak, de napjainkban az ember önzése – és a hozzá kapcsolódó vágyak – a legfőbb ideálként tekintendőek. Ezek igazolására egyes keresztény körökben még bibliaverseket is kiragadnak szövegösszefüggésükből és átértelmeznek. A 2Péter 3,16 arról beszél, hogy az állhatatlanok kiforgatják a Biblia kijelentéseit a maguk vesztére.

Megjegyzendő, hogy Péter apostol Pál leveleit említve ugyanazt a kifejezést használja, mint amit az Ószövetségre használtak, ezzel jelezve, hogy Pál írásainak is éppolyan isteni tekintélyük van, mint az Ószövetségnek.

Sajnos gyakran megtörténik, hogy a

«Elég szomorú, hogy emberek egyik profetikus konferenciáról a másikra rohannak, jegyzetfüzeteket írnak tele, szövegeket jelölnek ki Bibliájukban, diagrammokat rajzolnak, és közben Istennek nem tetsző életet élnek.» világ magával sodor bennünket. Főleg a szülők szenvednek gyermekeik félrevezetése miatt. Szeretettel és türelemmel kell gyermekeinkhez fordulnunk, bármennyire messze is kerültek az Úrtól. De ez vonatkozik a többi emberre is függetlenül életmódjuktól. Az Úr is szeretett minket, noha bűnösök voltunk. Csak fennáll a veszély, hogy tévesen értelmezett irgalmasságból felállított mércénk kezd eltolódni. – Megtörténhet ez saját gyermekeink vagy hozzánk közelálló emberek esetében. És elkezdünk olyan dolgokat mentegetni, melyek világosan ellentmondanak Isten szavának.

Végül annak veszélye, hogy a korszellem magával ragad bennünket, azért is nagy, mert testben élünk itt e földön, és a test hajlamos a bűnre. Az önhitt, gőgös ember minden cselekedete bűnös lényének malmára hajtja a vizet. Ezért mindig tudatosan arra kell gondolnunk, hogy Jézus Krisztushoz tartozunk, az Ő dicsőségét kell szolgálnunk, és életünkről majd neki kell számot adnunk. Ez volt Pál legfőbb motivációja is. A 2Korinthus 5-ben Isten szeretetéről mint szolgálatának hajtóerőjéről beszél, azonban arra is rámutat, hogy félni kell az Urat.

«Félni az Urat» – vagyis nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten végtelenül irgalmas, de a bűnt nem tűrheti el, azt tanítja a Szentírás, hogy a felfuvalkodottakat, önhitteket megalázza, de az alázatos szívűeket felmagasztalja. Visszatérve kezdeti történetünkre, elmondhatjuk, hogy a túlzott önbizalom, a veszéllyel való dacolás vezetett a hegymászók tragédiájához. A helyes istenfélelem üdvösségünket szolgálja. A Zsidókhoz írt levél 12,9 arra figyelmeztet, hogy ha testi atyánktól elfogadjuk a fenyítést, és tiszteljük őt, mennyivel inkább el kell azt fogadnunk a lelkek Atyjától, hogy éljünk!

Péter Jézus követőit a 2Péter 3,14-ben szeretteimként szólítja meg, kifejezve szeretetét és gondoskodását irántuk. Azután pedig arra int, hogy tisztán és feddhetetlenül várjuk a mi Urunk viszszajövetelét. Vagyis elkülönülve a világi hívságoktól, Istennek tetsző életet éljünk. Hitvallásunknak egyeznie kell gyakorlati életvitelünkkel.

Megjegyezném, hogy bizonyos körülmények között hasznos lehet az istentiszteletek felvételről való közvetítése. Azonban Isten gyermekeinek igazi közösségét semmiképpen sem pótolhatja. A koronavírus idején valóságos dicshimnuszokat zengtek az online közvetítésekről. Úgy tűnik, elfelejtették, hogy még a keresztények között is akadnak olyan internetfüggő személyek, akiknek nagy problémáik vannak az interneten elérhető pornográf tartalmakkal és sok más szeméttel. Az online közvetítések és a közösségi háló használatánál az legyen számunkra a legfontosabb, hogy támogassuk egymást a feddhetetlen életvitelben.

Péter intő szavaiban kiemeli, nagyon fontos, hogy az Úr békességben találjon bennünket. Isten békessége tölti be a szívünket, ha az Ő akaratát cselekesszük. Az a megtévesztés, amelyről Péter beszél – vagyis a kegyelem tanának félreértelmezése által bűnös életet folytatni – nem ad békességet. A lelkiismeretet el lehet altatni, csakhogy az az állapot távol áll Isten békességétől. Júdás pontos leírást ad levelében ezekről a tévelygőkről:

«Ezek zúgolódók, sorsuk ellen lázadók, vágyaik útján járnak, fölényesen jártatják a szájukat, és haszonlesésből embereket dicsőítenek» (Júd 16).

Ne áltassuk magunkat, a Júdás által jellemzett embereknek nincs békességük. Az igazi békességet csak az Isten dicsőségét szolgáló élettel lehet elérni. És ebben az életvitelben is szükségünk van naponta megtisztulásra és a bocsánatra.

Ez az elv azonban alkalmazható a Jézust követők közti békére is. Egy dolog a világos irányvonalat tartani és a fontos bibliai kérdésekben állhatatosnak maradni, ilyen esetben szükség esetén egy válás is megengedhető. Más dolog azonban az, amikor a hittestvérek között állandó nézeteltérésre kerül sor, mert egymás véleményét nem hajlandóak elfogadni vagy legalább tiszteletben tartani. Milyen sok gyülekezetben okozott meghasonlást a koronavírussal kapcsolatos véleménykülönbség is. Péter óv attól, hogy az Úr eljövetelekor diplomatákként vagy szélkakasokként találjon bennünket. A szentségben való járáshoz szorosan hozzátartozik a szilárd szellemi ismeret és meggyőződés. És milyen csodálatos lesz, ha az Úr békességben talál bennünket!

Állhatatosság Isten hosszútűrése által

A 2Péter 3,15-ben Péter figyelmeztet, hogy Isten hosszútűrése a mi megváltásunkat szolgálja. A 9. versben el is magyarázza, hogy nem késlekedik az Úr, hanem azért türelmes, hogy lehetőleg minden ember megtérjen.

Ezt tartsuk mi is szem előtt: Elkülönülve éljünk az Úr számára, ne engedjünk a korszellem sodrásának, ugyanakkor törekednünk kell arra, hogy minél több ember ismerje meg Jézus Krisztust. Az Úr hosszútűrő, különben a 15. versben nem a megtérésről beszél az apostol, a hosszútűrés üdvösségünk érdekében történik, Péter azokhoz szól, akik már megtértek, és ugyanaz a hitük, mint nekünk. Benedikt Peters ezt úgy magyarázza, hogy a hosszútűrés Isten szeretteiért van:

«Tanuljuk meg ebből a következő általános elvet: Ha Isten elvárásainkat nem teljesíti azonnal, és várnunk kell az ígéret beteljesedésére, tudjuk meg, hogy az a mi üdvösségünkre szolgál. Áldásunkra van, ha Isten nem adja meg rögtön, amire vágyunk, még akkor is, ha valami jó után vágyakozunk.»

A Zsidókhoz írt levélből idéz példákat arra, hogyan tartottak ki a szentek. Az Úr hosszútűrése tesz bennünket képessé a kitartásra és állhatatosságra. Isten akarata és üdvtervének része, hogy éppen ebben az időben kitartsunk ott, ahova helyezett bennünket.

Az Úr hosszútűrő megváltottjaira való tekintettel is. Mégpedig addig, míg a pogányok száma be nem telik, míg mindazok megtérnek, akiknek Jézus Krisztus Gyülekezetéhez kell tartozniuk. Benedikt Peters azokat is ide sorolja, akiknek nincs megváltásukról teljes bizonyosságuk. – Az Úr hosszútűrő, míg ők is teljes bizonyosságra jutnak megváltásukat illetően.

Az Úr nemcsak hosszútűrő, hanem türelmes is. Milyen gyakran várt az Úr türelemmel arra, hogy bizonyos dolgokat felismerjünk! És milyen sokszor óvott a téves úttól, vagy hozott vissza, ha eltévelyedtünk! Ha visszatekintek az Úr követésében eltöltött éveimre, látom, mennyi türelemmel és szeretettel hordozott engem az Úr.

Péter felszólít bennünket szent, az Úr számára elkülönült életvitelre, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy Urunk hosszútűrése az a szilárd alap, ami megváltásunkat biztosítja.

Állhatatosság Jézus Krisztus kegyelme és ismerete által

A 2Péter 3,17 az elvetemültek tévelygéseiről beszél, olyan dolgokról, melyek közvetlenül Isten és az Ő akarata ellen irányulnak. Int, hogy ne hagyjuk magunkat általuk elsodorni, maradjunk állhatatosak. Intő példa a négy hegymászó esete, akik közül az egyik hibája magával sodorta a többit is, és a mélybe zuhantak. Az utolsó versben az apostol felmutatja a szellemi alternatívát, ami állhatatossá tesz bennünket. És ez a vers a levél utolsó verse is, amelyben az apostol féltő gonddal óv a ránk leselkedő veszélyektől és megtévesztéstől.

Növekednünk kell a kegyelemben és Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus ismeretében. A szellemi életben nincs tétlenség, szünetelés, mert az ellenség sem alszik. Az állandó szellemi növekedés tesz erőssé, állhatatossá. És ez úgy lehetséges, ha megmaradunk Krisztus szolgálatában.

Fel kell ismernünk és el kell fogadnunk, hogy egész életünkben Urunk kegyelmére vagyunk utalva. Péter levelében szent életvitelre és istenfélelemre szólít fel. Arra kell törekednünk, hogy Urunk tisztán és feddhetetlenül, békességben találjon bennünket eljövetelekor. Ez azonban önmagunk túlbecsüléséhez is vezethet, ha túlzottan biztosak vagyunk hűségünkben és odaadásunkban. – Amint Péterrel is megtörtént, mielőtt háromszor megtagadta az Urat, nagyon meg volt győződve az Úr iránti hűségéről. És ő írja nekünk, aki ezt a fájdalmas, de üdvözítő élményt átélte, hogy növekednünk kell a kegyelemben és Jézus Krisztus ismeretében.

Az Ezeréves birodalmat átmenetként tekinthetjük az új ég és új föld megteremtéséhez, amint a Jelenések 21-22 leírja. Jézus visszajövetele után először itt a földön fog uralkodni.

Ahhoz, hogy állhatatosak legyünk, az Úr kegyelmére van szükségünk. Kegyelmének ereje tesz képessé a szent és istenfélő életvitelre. Az Ő kegyelme az a sziklaszilárd tartókötél, amely megtart, hogy az elvetemültek tévelygése ne sodorjon el.

Újonnan megtértként mindenki meg van győződve saját odaadásáról és kegyességéről – amint Péter is a tagadása előtt. De aztán egyre világosabbá válik, hogy az Úr kegyelme az, ami megtart, vezet, a helyes útra térít. Egyedül ez a kegyelem őriz meg, és juttat bennünket végül a mennyei birodalomba. Amint John Newton (1725–1807) fogalmaz az «Amazing Grace» (Csodálatos kegyelem) című énekében. A harmadik versszak szabad fordításban így hangzik:

«Sok itt a bűn és küzdelem; Az orkán zúg vadul, De minden vészben, tengeren Megtart, megvéd az Úr.»

Biztonságot ad az a felismerés, hogy mindent ennek a kegyelemnek köszönhetünk. Én azok miatt aggódom, akik saját erejükben és képességeikben bíznak, mint a már említett négy hegymászó.

A megtévesztők és tévtanítók is beszélnek a kegyelemről, de nem ismerik azt. Számukra a kegyelem csak ürügy bűnös vágyaik kiélésére. Isten kegyelmének ereje ellenben képessé tesz bennünket megszentelt, istenfélő életet élni. Ez abban mutatkozik meg, hogy a kegyelem Jézus követése során idő múltával mind jelentősebbé válik. Az Úr Jézus kegyelme által kihozott bennünket a sötétségből a világosságra, és megtart bennünket a kísértés óráiban.

Növekednünk kell Urunk, Megváltónk ismeretében is. Jézus követői között olyanok is vannak, akik úgy gondolják, már mindent tudnak Urukról. Nem ragyog a szemük, amikor az Úr Jézusról hallanak, inkább unottan bámulnak. Úgy vélik, hogy valamilyen teológiai ágazattal magasabb tudáshoz jutnak. Ez azonban nem nyújt szellemi növekedést, sem állhatatosságot a korszellem sodrása ellen.

Akkor leszünk állhatatosak, ha egyre jobban megismerjük Jézust. És ezt a Szentírás rendszeres tanulmányozásával érhetjük el. Jézust nem választhatjuk el igéjétől, amint azt ma több evangéliumi közösségben megteszik. Hiszen igéje által szól hozzánk, amit akkor hallunk meg, ha imádkozó szívvel közeledünk hozzá, és közösségben maradunk vele. Olyan Jézus-követőkre van ma szükség, akik az Urat igéjéből ismerik, akik meg tudják különböztetni a jó Pásztor hangját az összes többi hangtól. Jézust mind jobban megismerve egyre állhatatosabbak leszünk, mert minden más elveszti jelentőségét.

Ezen az úton haladva felismerjük a tévedéseket és megnevezzük azokat. Viszont óvakodnunk kell az interneten megtalálható mindenféle elméletektől, ideológiáktól, melyek mögött a gonosz áll. Természetesen szembesülünk a korszellemmel és az aktuális fejleményekkel, azonban az Úr Jézus ismeretében való növekedés megőriz az Ő útján. Állhatatosságunk megszilárdul, ha tudjuk, ki Ő, és mit tett értünk, ha buzgón imádkozunk, kérjük az Urat, hogy legyen velünk kétségeinkben, félelmeinkben, amint egy kedves ének mondja:

«Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem.

Félelem ha bánt, vagy nyereség kisért, Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért.

Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott szent keresztedet.»

Ne feledjük, Urunk végtelen szeretetében életét adta értünk, az Ő megváltottjai vagyunk, növekedjünk tehát az Ő ismeretében Őt és az Ő ügyét szolgálva.

Péter is dicsőítéssel zárja levelét: «Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!» (2Pt 3,18). Urunk és Megváltónk dicsőítése tesz állhatatossá bennünket a világ kihívásaival szemben, erre pedig az Ő ismerete és kegyelmének ereje tesz képessé.

Összegzés

Gondoljunk a kötéllel egymáshoz kapcsolt négy hegymászó tragédiájára. Az egyik elvétette a lépést, és a többieket is magával rántotta a mélybe. Péter levele végén rámutat, hogy korunk fejleményei közepette hogyan maradhatunk állhatatosak, és hogyan állhatunk ellen a korszellem sodrásának.

Az Úr eljövetelére kell összpontosítanunk, az ahhoz kapcsolódó ítéletre, amit az új ég és új föld követ, ahol igazság lakozik. Istenfélő életvitelünkkel válunk állhatatossá, ha az Úr dicsőségét keressük a Biblia útmutatása szerint, és ezáltal gondolkodásunk is megváltozik. Hálával fogadjuk Isten hosszútűrését, és igyekszünk növekedni a kegyelemben és a mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus ismeretében.

Johannes pflaum

Hálával fogadjuk Isten hosszútűrését, és igyekszünk növekedni a kegyelemben és a mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus ismeretében.