Idő-lenyomat

IDŐLENYOMAT művész: Kocsi Olga kurátor: Végh Abigél

Kiállítva: 2019.10.16-24. FKSE Studió Galéria Budapest

részlet az üvegkompozicióból

Kocsi Olga: Időlenyomat (2009-2019) Michelangelo cascinai csataábrázolása vázlat egy soha el nem készült, nagy léptékű freskóhoz. A művészt láthatóan nem a Firenze és Pisa között dúló harc megjelenítése érdekelte, sokkal inkább az emberi hús, a testfelépítés alapos tanulmányozása.

Az izmos, drámain csavarodó, heroikus férfitestek hullámzása, a kimunkált mozdulatok és gesztusok inspirálták Kocsi Olgát, hogy megvizsgálja és továbbértelmezze a reneszánsz mester kompozícióját.

Alakról alakra felbontva a képet jut el odáig, hogy az eredeti témát már teljesen figyelmen kívül hagyva, a fókuszt a pózok változatosságára, a mozgás leképezésére helyezze. Egyetlen, az óramutató járásával megegyező, körkörös mozdulatsorként, kvázi táncként tekint a freskóvázlatra. Mintha csupán egy alak pillanatképeit, mozgásának fázisait örökítené meg.

Merce Cunnigham óta, majd a posztmodern tánc megjelenésével még hangsúlyozottabban táncként tekinthetünk a test bármilyen mozdulatára. A tánc többé nem a professzionális előadóművészek privilégiuma, már nem követel sem klasszikus, sem egyéb előképzettséget. Ezt markánsan húzza alá a két videó, amiken a művész maga táncolja el a michelangelói pózokat. A korábbi a huszonkét éves nő, a későbbi a harminckét éves nő mozdulatainak és testének rögzítése. Reflektál a tíz évvel fiatalabb önmagára, sőt, egymás mellé állítja az akkori és a mostani énjét.

Yvonne Rainer ikonikus Trio A című 1965-ös darabja számos változatban és értelmezésben került bemutatásra. Közös és

A művész

fontos tulajdonságuk, hogy a korábbi alkotásokat újragondolva keletkeztek. Ezek inspirálóan hatottak a második, mostani videó keletkezésekor.

A fotográfia eszközeivel négy lépésben absztrahálódik a mozdulatsor. Pillanatról pillanatra rögzíti az időt, a testet és a teret. A fotó által kiragadott állóképet megmozdítja, egy képen belül leírja a teljes koreográfiát. A videón az időbeli kiterjedés a maga valóságában rögzül, a fotókon egybesűrösödik, lenyomatot képez. Fokról fokra egybemossa, egyetlen összefüggő és kibogozhatatlan halmazban összegzi a kompozíciót.

Az erőtől duzzadó maszkulinitást felváltja a női test. A hagyományosan férfias játékot, a harcot Kocsi értelmezésében nők vívják. A femininitás teret követel és kap magának. Nem deklaráltan csinál feminista művészetet, mégis a női hang nagyon felerősödik. Legbelülről jövő késztetésnek érződik, egyszerűen megkérdőjelezhetetlen természetességgel nyúl a saját magával való viszonyához, női mivoltának megéléséhez.

Az installáció újabb jó példája a Kocsira jellemző változatos és kísérletező anyaghasználatnak. Az üvegre nyomtatott fotók egymásra helyezve térbeli mélységet, érdekesen játékos áttűnést kapnak, különböző nézőpontokat kínálva a befogadónak. A kiállított műtárgyegyüttes bemutatja a tíz évvel ezelőtt kezdődő, de még korántsem lezárt projekt aktuális állapotát.

Végh Abigél

műleírás A térben végbemenő folyamatok, a fények változásától a környezet hatásáig, mind nyomot hagynak. A fotót mint eszközt pillanatképek készítésére szánt médiumként tartjuk számon. A fényképezőgépekkel idő szeleteket tudunk kihasítani a valóságból, és mintegy fóliaként lehúzva a síkról, hártyaként megőrizzük a fényérzékeny felületen.

Amikor kilépünk a „rendeltetésszerű” megörökítés témaköréből, és mint befogadó felületként tekintünk az fotózásra, ott kezdődnek az igazán izgalmas dolgok számomra. Ha a felületre, mely fényérzékeny, mintegy idő érzékeny felületre is tekintünk, máris szembesültünk a ténnyel hogy a fotózás nem csak teret, de időt is megőriz. Egy hosszú expozíciós felvételnél, nem csak a környezet, de az idő is nyomot hagy a képen. Egy mozgásfolyamatban ahogyan egy ember végigsétál a kamera előtt nemcsak helyet változtat, de utazik térben és időben.

Ha közben exponálunk megörökítjük ezt a jelenséget. Ha az expozíció közben belevillantunk a képbe vakuval, megmarad egy-egy éles mozdulat. Vagy stroboszkópot használva az egész mozgássort tudjuk szekvenciaként megjeleníteni. Mint egy videóból kivágott folyamatot, egyetlen egy képbe sűrítve. Ez a technika lehetőséget ad a fényképezés egy egészen más oldalról való vizsgálatához. Mikor elválik a tér és az idő, akkor beszélhetünk multiexpozícióról. Egy fényérzékeny felületre való többszörös exponálás által megszűnik a térhez és időhöz való kötöttség. Amikor egy állványra lehelyezett gép előtt többször nem szekventálisan egymást követő mozgássort hajtok végre hanem több álló helyzetben való villantással örökítem meg magam, beszélhetünk a fotó szemszögéből több dimenzióról és tér-idő ugrásokról. Az ilyen fényképen egyszerre jelenünk meg több helyen és egyetlen időben.

Mivel a fotó állókép, időtlen médiumként örökíti meg az eseményt.

Felfoghatjuk viszont úgy is ezt a fényképet mint egy időt bezáró egységet.

Azt az időintervallumot exponáltuk le, ami alatt több helyen is voltam.

Ezt a gondolatmenetet folytatva eljuthatunk addig a kérdésig, hogy egy egyszerű mozgássort milyen különböző módokon lehet megörökíteni.

Egy sima éjszakai sétából, amit kivételesen úgy teszünk meg, hogy egy izzósor van körénk tekerve, hamar kiderül hogy ez a lenyomat, valójában mennyire más is mint a megélt mozgás. Az optika előtti mozgást- amit

mi egy emberi mozgássorként látunk- a kamera ezt egy hosszú expóval érdekes absztrakt csíkokként jeleníti meg. A folyamatos mozgás miatt ugye a fény nem pontszerűként jelenik meg, hanem végig mutatva a sétát egy mozgalmas kompozícióként.

A felvételek során a kamera állításával a defókuszáltsággal az izzósor fényei szabályos körökké alakultak. Ezzel a technikával az alak mozgása mintegy átvándorolt az analogitásból a digitális világba. Az animációnál jól ismert motion-capture felhasználása azon alapul, hogy az ember mozgásából gombócok lesznek, és ezeket figyeli a számítógép mikor a bábukra ráhúzzák az animátorok a mozgásokat.

Ebben a beállításban készült felvételen, ugyanaz a séta mint az előbb már egészen más testet ölt. A vékony határozott vonalak elmosódva, puha hullámokként jelennek meg.

A fotó dokumentálja egyetlenegy kockába zárva időkapszulaként a cselekvést és a teret amiben a cselekvés zajlott. A fénykép mint álló videó kezd létezni. Az ilyen felvételeknél feltételezzük az időbeliséget.

A festményeknél ugyanez már nem igazán mondható el. A téma feldolgozásában egy Michelangelo képet választottam segítségül. A Cascinai csata című fresco vázlaton húsz alak látható. A meztelen férfi testek sokasága burjánzik a képen.

A hasonló figurák és a kép monokrómitása megkönnyítette számomra az asszociációt, hogy egyetlen egy figurával képzeljem el létezni ezt a művet idővel és térrel párosítva. A férfiak mozdulatai mintegy táncként lebegtek előttem. Egy kompozíciót eltáncolni, végig mozogni újra, életre kelteni, izgalmas feladatnak ígérkezett. A kép feldolgozásához szorosan hozzátartozik az említett folyamatok felhasználása.

Egy digitálisan összeállított fotót robbantottam fel rétegeire üveglapkon. A figurákat külön húsz rétegen egymás fölött a mozgás sorrendjében adják ki a kompozíciót.

Rétegenként 3mm üveg egyben 6cm tárggyá alakul.

Egy műteremben 177 másodperc alatt elmozogtam ezt a koreográfiát, amit a festmény alapján rekonstruáltam és rögzítettem. A képen szellem alakként jelenik meg a figurám a festmény kompozíciójában. A gép rögzítette az egész folyamatot, ahogyan végig jártam a kompozíció figuráinak útját. Az időbeliség lecsapódása van megörökítve.

Szintén a műteremben, már vakut használva próbáltam meg felidézni a festményt, a koreográfia közben villantottam a megfelelő pontoknál, hogy alakom megmaradjon szeletenként leválasztva egy síkon a térben más idő szeletekkel együtt.

A kísérletek során a kép átdolgozásaként eljutottam egy absztraktabb eredményhez, mikor az izzósorba csavart test járja végig ezt a mozdulatsort. Ebben az esetben a kép formáitól és alakjaitól elszakadva egy teljesen más kompozíció jött létre. Itt a mozgássorok folyamatát örökíti meg a fényérzékeny felület. A kar és láb összehangolt mozgásából, csak hosszanti csíkok és remegő vonalak maradnak.

A metszet kompozíciója a mozgássor, a pózok még mindig ugyanazok, de egészen eltérő végeredményt láthatunk. Az élesség megszűnésével a vonalak körökké foltokká alakulnak.

A mozgásból a konpozícióból egy teljesen absztrakt kép jön létre.

Az eredeti mozgáspróba video 2009-ben készült. A kompozíció pózait jártam végig és mozogtam el a térben.

2019-ben az újramozgást a helyszínen, a galéria falai között vettem fel. A mozdulatokat az erdetei vázlatról ismételtem el és nem a videót követtem így a két mozgás eltérő.

Kiállítási koncepció

3D látványterv a galériáról

Időlenyomat

https://www.behance.net/gallery/19240897/Time-Print 2009-2019 Tíz éve kezdődött a projekt, és még sehol nem volt bemutatva.

A fotográfia eszközeivel egy parafrázison keresztül a mozgás és a fényérzékeny felület a test és az idő lenyomatává válik.

Tíz év elteltével megismétlődik a festmény alapjául szolgáló mozdulatsor és a galéria terében kel életre. A 22 éves és a 32 éves női test párhuzamba kerül. A festmény kompozíciója mozgásban jön létre, átalakul és absztrahálódik. Felrobbantva üvegrétegeken kerül elemzésre. A térben megjelenő vizuális elemek egy gondolatsort járnak körül. Festészet, fotográfia, mozgókép, fény és tánc művészetfilozófiai és genderelméleti kérdéseket feszegető találkozása ez. alkotó: Kocsi Olga kurátor: Végh Abigél

performansz

A kiállításra fekértem egy kortárs táncost, hogyaz eredeti kompozíció alapján alkosson meg egy táncot, és a kép pózait használja fel ehhez. Nóra Barnaval most kezdődött meg a közös munka és szeretnénk még együtt dolgozni A jövőben tervbe van véve egy kortárs zeneszerző bevonása is akivel szintén a mozgás a kompozícó. A fény és a hang együtt kerül majd közös gondolkozásra.

üveg installáció

üveg obejkt alulnézetből

üveg objekt vetett árnyéka a plafonon

Ăźveg objekt felĂźlete

üveg objekt vetett árnyéka a padlón