Tetőtől talpig

Tetőtől talpig

Jakab levele a cselekvő hitről

Jonathan Lamb

Harmat Budapest, 2026

Text copyright © 2018 by Jonathan Lamb. Originally published in English under the title „Godliness from Head to Toe: An Introduction to the Book of James”. This translation is published by arrangement with Langham Publishing.

© Harmat Kiadó, 2026

Első kiadás, 2010. Második kiadás, 2026.

Fordította: Gulyás Melinda

ISBN 978-615-123-044-2

Ahol másként nem jelöltük, a bibliai idézeteket az 1975. évi új fordítású Biblia javított kiadásából vettük át. (Kiadta a Magyar Bibliatársulat megbízásából a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest, 2006.)

1. RÉSZ – LÁB: JÁRJUNK A BÖLCSESSÉG

1. fejezet Járjunk bölcsen a próbák idején

2. fejezet Járjunk bölcsen a kísértések közepette

1,13–18

3. fejezet Járjunk bölcsen az igazság által

1,19–27

2. RÉSZ – KÉZ: CSELEKEDJÜK A HIT

4. fejezet Hit és személyválogatás

5. fejezet Hit és engedelmesség

2,8–13

6. fejezet Hit és cselekedetek

2,14–26

3. RÉSZ – SZÁJ: SZÓLJUNK IGAZ

7. fejezet Szavak

3,1–12

8. fejezet Bölcsesség

4. RÉSZ – SZÍV: VESSÜK ALÁ

MAGUNKAT ISTENNEK (Jakab 4,1–5,6) 125

9. fejezet A világ barátja

Jakab 4,1–5; 4,11–5,6 129

10. fejezet Isten barátja

Jakab 4,6–10 145

5. RÉSZ – TÉRD: HAGYATKOZZUNK

ISTEN KEGYELMÉRE (Jakab 5,7–20) 159

11. fejezet A türelmes remény

Jakab 5,7–12 163

12. fejezet A hitből jövő ima

Jakab 5,13–18 173

Befejezés A szeretet közössége

Jakab 5,19–20 190

Jegyzetek 194

Előszó

a második magyar kiadáshoz

Amikor a nyolcvanas években először jártam Magyarországon, egészen más ország fogadott, mint a mai. Hívő egyetemista diákok meghívására érkeztem, és eldugott erdei helyszíneken vagy éppen egy használaton kívüli bányatelepen tarthattam bibliatanulmányokat. Az első pillanattól kezdve meglepett az a meleg vendégszeretet, amivel találkoztam, és én magam is erőt meríthettem magyar testvéreim Krisztus iránti elkötelezettségéből. Pár évvel később ezekből a diáktalálkozókból megalakult a MEKDSZ (Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség), és ezt követően már hivatalos meghívással jöhettem, és nyíltan vehettem részt a diákkonferenciákon. Sok személyes élményt őrzök a szívemben ezekből az időkből (a fenséges kávézásokról nem is beszélve!).

Később a John Stott kezdeményezésére létrejött Langham Preaching globális igehirdető-képzési programra érkeztem többször is Budapestre. A harmadik kapcsolódási pontom Magyarországgal, hogy a Keswick Fellowship koordinátoraként húsz évvel ezelőtt támogathattam a BalatonNET konferenciák elindítását. A 2010-es találkozón Jakab leveléről tartottam előadást. Erre az alkalomra adta ki először a MEKDSZ által alapított Harmat Kiadó ezt a bibliatanulmányt, és nagyon

hálás vagyok, hogy ez a kis könyv ismét megjelenhet.

Jakab levele napjainkban különösen is aktuális. Arra int bennünket, keresztényeket, hogy életünket a hitünkkel összhangban éljük meg. Az apostol leveléből nagyon sok gyakorlati segítséget kapunk arra nézve, hogyan tehetnek bizonyságot a szavaink, tetteink és egész jellemünk arról, hogy Isten új közösségéhez tartozunk. Szekularizált, multikulturális országainkban olyan hiteles keresztény életet kell bemutatnunk, amely a „szóban és tettben hatalmas” Jézus (Lk 24,19) példáját követi, és az ő erejéből táplálkozik.

Szívből remélem, hogy ez a kis könyv – egyéni olvasmányként vagy bibliaórákon és házicsoportokban tanulmányozva – bátorítással szolgál majd magyarországi keresztény testvéreimnek ahhoz, hogy teljes valójukkal – tetőtől talpig – következetesen kövessék Krisztust.

Jonathan Lamb Oxford, 2026. július

Előszó

Jakab levele első olvasásra felkavaró és nyugtalanító könyvnek tűnik. Nem bújhatunk ki a szerző által hozzánk intézett sürgető felhívás alól, hogy ne csupán hallgassuk Isten igéjét, hanem tegyük is meg, amit mond. Jakab levele Jézus lényegre törő kérdésére emlékeztet: „Miért mondjátok nekem: Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?” (Lk 6,46)

Ha azonban figyelmesen olvassuk, észrevehetjük, hogy komoly ígéreteket is tartalmaz, és bátorító szavakat intéz mindazokhoz, akik elkötelezték magukat az aktív engedelmesség mellett. A cselekvésre való felszólítás nem redukálható erkölcsi intelmek sorává, a levél ugyanis újra és újra Istenre irányítja a figyelmünket, aki gondoskodik rólunk – igéjén, Szentlelkén és népén keresztül. Biztosít bennünket afelől, hogy Isten kegyelmet ad nekünk ahhoz, hogy képesek legyünk elvárásainak megfelelő életet élni.

Arra, aki Jakab leveléről ír vagy tanít, különös súllyal nehezedik a levélben foglalt számos kihívás egyike: „Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk.” (Jak 3,1) Jómagam is szembesültem ezzel, amikor 2009 nyarán bibliamagyarázatokkal készültem a Keswick Konferenciára, és most is érzem ennek súlyát, miközben ezt a tanulmányt írom. Éppen ezért szeretnék köszönetet mondani

mindazoknak, akik imáikkal támogattak e feladat elvégzésében, és nem kevésbé a konferencia résztvevőinek, annak a több száz embernek, akik reggelente velem tartottak Jakab levelének felfedezésében, továbbá feleségemnek, Margaretnek, aki türelmesen viselte, amikor sok-sok órán át távol voltam és e tanulmányon dolgoztam.

Könyvem egy igehirdetés-sorozatomon alapul, és úgy formáltam meg, hogy reménységem szerint ösztönözze a személyes és csoportos bibliatanulmányozást, valamint a beszélgetést. Miközben természetesen a teljes Szentírásról elmondható, hogy nemcsak olvasni kell, hanem következetesen alkalmazni is, talán nincs még egy könyv a Bibliában, amely ilyen határozottan szólítana fel a cselekvésre, mint Jakab levele. Tanulmányozása során imádkozzunk kegyelemért és elszántságért, hogy valóban az ige cselekvőivé váljunk!

Jonathan Lamb

A tanulmány célja

A szerző Jakab levelét „csomagolja ki” ebben a tanulmányban. A könyv célja, hogy segítséget nyújtson a levél tanulmányozásához. Az egyes fejezetekben szereplő kérdések mindennapi élethelyzeteinkkel hozzák összefüggésbe a kommentárban kifejtett alapelveket. Afféle útmutató ez a tanulmány, mely egyéni és csoportos tanulmányozásra is jól használható. Kívánjuk, hogy minden olvasó örömmel és haszonnal forgassa.

Hogyan használjuk a könyvet egyéni bibliatanulmányozás keretében?

Mindenekelőtt imádkozzunk, majd olvassuk el többször is az adott igeszakaszt és a hozzá fűzött magyarázatot, és csak ezután térjünk rá a kérdésekre. Hasznosnak bizonyulhat, ha lejegyezzük a kérdésekre adott válaszainkat és minden más gondolatot is, ami olvasás közben eszünkbe jut. A jegyzetelés segíthet annak átgondolásában, hogy az egyes témák miként vonatkoznak saját élethelyzetünkre. Bátorító lehet továbbá az is, ha a végén visszatekintünk mindarra, amire Isten megtanított minket. Beszéljük meg a tanultakat egy barátunkkal. Imádkozzunk együtt azért, hogy alkalmazni tudjuk a megértett tanulságokat az életünkben.

Hogyan használjuk a könyvet csoportban?

Imádságban készüljünk a bibliatanulmányozásra, és többször is olvassuk el az adott igeszakaszt, valamint a hozzá fűzött magyarázatot. Amennyiben hasznosnak találjuk, használjunk más forrásokat is, például bibliai szótárt vagy atlaszt. Az egyes alkalmak előtt gondoljuk át, hogy milyen konkrét anyagokra lesz szükségünk a tanulmányozáshoz.

Minden fejezet elején meghatároztuk a célt –az adott bibliai szakasz központi üzenetét, vagyis azt az igazságot, amelyet át szeretnénk adni a csoport tagjainak. E célt szem előtt tartva döntsük el, hogy mely kérdésekre érdemes a legtöbb időt fordítanunk. Fogalmazzunk meg további kérdéseket, amelyeket hasznosnak találunk a csoportunk helyzete szempontjából.

Bátorítsuk a csoport tagjait, hogy előre olvassák el azt a bibliai részt, amelyről az adott héten szó lesz, továbbá az ahhoz fűzött magyarázatot is. Hagyjunk időt a bibliatanulmányozás végén a hallottak átgondolására és a válaszadásra, hogy ki-ki a személyes élethelyzetére alkalmazhassa mindazt, amit megértett. Mindig legyen kéznél elegendő toll és papír.

1. RÉSZ

Láb: Járjunk a bölcsesség útján

Jakab levele 1. rész

BEVEZETÉS AZ 1. RÉSZHEZ

Nemrégiben olvastam egy pilótáról, aki katonai repülővel gyakorolt nagysebességű manővereket. Egy alkalommal meredeken felfelé akart szállni, de egyenesen a földbe csapódott. Nem vette figyelembe, hogy a manőver idején fejjel lefelé repült. A cikk szerzőjét korunk emberére emlékeztette a pilóta hibája. Mint írta, mi is felgyorsult életet élünk, de gyakran fogalmunk sincs arról, hogy merrefelé tartunk. Ez a gond azzal, ha valaki külső tájékozódási pontok nélkül él.

A mai világban egyre gyakrabban hangzik el ez az alapvető kérdés: hogyan kellene élnünk? Hol vannak az útjelző táblák? Létezik-e valamiféle erkölcsi iránytű, amely segít eldöntenünk, hogy mi a jó és mi a rossz? Milyen keretek között mozoghatunk?

A 2008-as világgazdasági válság során fokozott igény támadt olyan vezetők iránt, akik nem csupán betartják az előírt szabályokat, hanem alapvető erkölcsi értékek szerint cselekszenek. A londoni pénzügyi műveletek megtisztítására kijelölt miniszter egyik nyilatkozatában a „világos erkölcsi cél nyugtalanító hiányára” utalt a bankszektorban. Úgy látszik, ez hiányzik nekünk is: nem áll rendelkezésünkre átfogó erkölcsi keret, amely segítségünkre lehetne a helyes értékítéletben.

A közelmúltban heves viták folytak egy szórólapról, amelyet az Egyesült Királyság kormánya adott ki a szexuális nevelés témájában. A szórólap arra biztatta a szülőket, hogy ne mondják meg gyermekeiknek, mi a különbség a jó és a rossz között. Azt tanácsolta nekik, hogy ne foglaljanak állást az értékek kérdésében. A fenti álláspontot képviselő egyik klinikai pszichológust így idézte a The Times című napilap: „Nem tudjuk, mi jó és mi rossz; a jó és a rossz fogalma relatív.” (1) Ez a szemlélet olyan, mintha kapuk nélkül futballoznánk. Cselezgethetünk a labdával, és remek passzokat adhatunk, de nem tudjuk, hogy voltaképpen mi végre is tesszük mindezt. Az emberek többségét foglalkoztatja a jó és a rossz kérdése, de nincsenek támpontjaik, amelyek segítségével leszögezhetnék a döntéshez szükséges erkölcsi kategóriákat. Sok fiatal úgy véli, hogy a társadalom magának gyárt erkölcsi irányelveket, amelyek azután folyamatosan változnak az idők során.

• Tudunk-e példákat mondani a saját környezetünkből, amelyek jól illusztrálják, hogy társadalmunk erkölcsileg elbizonytalanodott, és a lelki kérdésekben sem tud eligazodni?

• Vajon érintik-e ezek a problémák a keresztényeket is? Ha igen, hogyan?

Ha társadalmunk erkölcsileg elbizonytalanodott, a lelki dolgok terén tévelyeg, és nem tudja, hogyan kell élnie, vajon mi a helyzet velünk, keresztényekkel? Jakab levelét olvasva egyetlen nagy

kérdéssel találjuk szemben magunkat, amely így hangzik: hogyan kell bölcsen élnünk? Sok mindent mondunk a keresztény hitről, de vajon hogyan éljük meg mindezt? Hitelt érdemlő módon mutatjuk-e be a cselekvő keresztény hitet? Jakab levele nagy segítségünkre lehet ebben a témában. A szerző elsősorban és mindenekelőtt azzal foglalkozik, hogy miként élhetünk „egységes” életet, azaz hogyan lehet összhangban egymással életünk minden területe. Azzal az elvárással áll elő, hogy az egyén és a közösség minden tekintetben a keresztény hit valóságát mutassa be. Más szóval cselekvő hitre bátorít.

A tökéletesség és a belső egység (másképpen: integritás) gondolata már az 1. rész 4. versétől kezdve végigkíséri a levelet: „hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül”.

Jakab előszeretettel használja ezeket a kifejezéseket. A „tökéletes” és a „teljes” szavak görög megfelelői hétszer szerepelnek levelében (ez a szám mellesleg hagyományosan a teljesség száma).

Ezért is adtuk ezt a címet ennek a kommentárnak: „Istenfélelem tetőtől talpig” – hiszen Jakab elsősorban ennek a kérdésnek szenteli a figyelmét.

Láb: járjunk a bölcsesség útján

Kéz: cselekedjük a hit cselekedeteit

Száj: szóljunk igaz szavakat

Szív: vessük alá magunkat Istennek

Térd: hagyatkozzunk Isten kegyelmére

Az „egységes”, hiteles keresztény életre szóló felhívás szöges ellentétben áll azzal az állapottal, amelyet „kétlelkűségnek” nevez Jakab (1,8). A következő oldalakon többször is visszatérünk majd ehhez a gondolathoz. Jakab azt akarja, hogy ne alkudjunk meg a világi értékekkel, hanem szánjuk oda az életünket teljes mértékben Istennek. Levele felhívás az integritásra és a teljességre.

Földrengészónákban bevett gyakorlat, hogy a mérnökök rendszeresen ellenőrzik az épületek és a hidak szerkezeti integritását, azt, hogy az egyes elemek változatlanul az elvárt módon illeszkednek-e egymáshoz. Az ember vonatkozásában akkor beszélhetünk integritásról, ha életünk különböző területei egységben vannak egymással.

A sajátunknak vallott értékrend életünk minden területét formálja – magánéletünket és társas életünket egyaránt. Személyiségünk és életmódunk szorosan összefügg egymással. Egyesek szerint az integritás héber megfelelője a shalom szó, amely arra az állapotra utal, amikor az ember egész életére jellemző ez a fajta következetesség és harmónia. Arra a keresztényre, aki így él, bátran lehet számítani, mert szavai, jelleme és tettei összhangban állnak egymással.

Talán mindnyájan láttunk már olyan televíziós hírműsort, ahol a kép és a hang „nem volt szinkronban”. Nehéz komolyan venni az elhangzottakat, miközben a hallott szöveg nincs összhangban a képernyőn látható beszélő mimikájá-

val. A szinkron hiánya hitelvesztéshez vezet. Ha azt tapasztaljuk valakiről, hogy életvitele nincs összhangban a szavaival, egy idő után már oda sem figyelünk rá. Ha azonban a keresztény hívő megéli mindazt, amiről beszél, és megtestesíti az igazságot, amelyet hirdet, a közösség épül, a misszió pedig terjed. Ez az egyetlen tulajdonság elegendő lehet ahhoz, hogy megváltoztassa gyülekezeteink életét, és hitelessé tegye keresztény bizonyságtételünket.

• Bölcsen tesszük, ha a bibliatanulmányozás elején elcsendesedünk egy percre, és magunkba tekintünk, hogy vajon hol „nincs szinkronban” az életünk. Vigyük Isten elé azokat a dolgokat, amelyek nem állnak összhangban az életünkben. Imádkozzunk megbocsátásért és kegyelemért, és kérjünk segítséget a változáshoz.

Jakabnak fontos mondanivalója van azzal kapcsolatban, hogy miként élhetjük összhangban az életünket, azaz hogyan járhatunk bölcsen. Az 1. fejezetben – mintegy bevezetésképpen és összefoglalásul – áttekintjük azokat a témákat, amelyekre Jakab a levelében kitér. A tanulmány első három fejezetében azzal foglalkozunk, hogy mit is jelent a bölcsesség útján járni. Tesszük ezt három címszó alatt, melyek a következők: próba, kísértés és igazság.

1.

FEJEZET

Járjunk bölcsen a próbák idején

Célkitűzés: értsük meg, miként élhetünk „egységes” életet, amikor nyomás nehezedik ránk.

FÓKUSZBAN

Minden keresztény hívő találkozik próbákkal. A bölcsesség kulcsa annak megértése, hogy az Isten segítségével átélt nehézségek pozitív hatással vannak az életünkre. Ez a szemléletmód radikálisan megváltoztathatja a nehézségekhez való hozzáállásunkat.

Olvassuk el: Jakab 1,1–12

Kulcsige: Jakab 1,2

Vázlat

Állhatatosság 1,3

Tökéletesség 1,4

Bölcsesség 1,5

Megváltozott életszemlélet 1,9–12

Jakabot olvasva az a benyomásunk támad, hogy nem a messzi távolból írja a levelét, hanem szemtől szemben beszél velünk – már-már kényelmetlenül közvetlen stílusban. Valahányszor

egy új és kényes témára tér rá, sohasem hiányzik a szövegből a személyes hangvételű felhívás. „Testvéreim”, „szeretett testvéreim” – szólít meg minket újra és újra. Már a 2. versben találkozunk Jakab gyakorlati realizmusával. „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek.” Hogy ez realizmus volna? Sokkal inkább fanatizmusnak hangzik. Bizonyára téved Jakab. Még hogy teljes örömnek kellene tartanunk, amikor kísértésekkel találkozunk? Annyi bizonyos, hogy ezt a verset nem szabad félvállról vagy érzéketlenül idézni. Jakab szeretne segíteni a keresztényeknek abban, hogy másként szemléljék az életet. Mielőtt azonban megvizsgálnánk, hogy mi mindenre tanít minket, fontos megjegyeznünk, hogy nyomós okkal beszél „különféle kísértések”-ről. Jakab igencsak jártas volt ebben a témában.

Először is, a többség véleménye szerint a levél írója Jézus vér szerinti testvére volt. (Ugyanakkor némelyek vitatják a szerzőség kérdését. A témával kapcsolatban további információ található a Jegyzetekben felsorolt kommentárokban.) A szerző nem látja szükségesnek, hogy az 1. versben pontosan azonosítsa, melyik Jakabról is van szó, amiből arra következtethetünk, hogy közismert volt olvasói körében. David Field teológus szavaival élve: ha levél érkezne a Buckingham-palotából Erzsébet aláírásával, senkiben sem merülne fel a kérdés, hogy melyik Erzsébet a szerző. Jakab, Jézus testvére a jeruzsálemi gyülekezet vezetője

volt. A szerző az 1. versben „a szórványban élő tizenkét törzs”-höz címezi levelét – ami a Római Birodalom különböző területein működő zsidókeresztény közösségekre utal. Csupán egyetlen

Jakabnak volt ilyen tekintélye a zsidó hívek körében, mégpedig Jézus testvérének, az anyagyülekezet vezetőjének.

S ha már itt tartunk, figyeljük meg, hogyan mutatkozik be Jakab az 1. versben: „Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája”. Nem hivatkozik az egyházon belüli vezető szerepére, sem a Jézushoz fűződő kapcsolatára; nem hivalkodik tisztségével, rangjával vagy rokoni kapcsolataival – egyszerűen „szolgának” nevezi magát. Jakab látott valamit abból a szenvedésből, amelyen fivérének kellett keresztülmennie, de azokról a nehézségekről is volt fogalma, amelyekben levele címzettjeinek a szétszóratásban (diaszpórában) élő közösségekben részük volt. Körlevelet írt, melyet azután több példányban lemásolva juttattak el az akkor ismert világ legkülönbözőbb részeire, és olvastak fel az ottani zsidókeresztények előtt. Keresztény hívő életük korai szakaszában arra volt leginkább szükségük, hogy bölcsességet tanuljanak a Messiás Jézustól. Így aztán Jakab levelében számos utalást találunk ószövetségi igékre és az evangéliumokból ismert jézusi tanításokra. Jakab jól tudta, milyen nehézségekkel szembesülnek címzettjei: szegénységgel, gyűlölettel, börtönnel és halállal. Ezt bizonyítja a 2. rész 6. és 7. verse is: „Vajon nem a gazdagok

hatalmaskodnak-e rajtatok, nem ők hurcolnak-e titeket törvény elé? Nem ők káromolják-e azt a szép nevet, amelyről titeket elneveztek?” A hívőkre tehát anyagi, jogi és társadalmi nyomás is nehezedett Jézus Krisztusba vetett hitük miatt.

Sokuk szegény, kizsákmányolt földművesként tengette az életét, nagyon is illett rájuk a „szegénysorsú testvér” jelző (1,9). Nincstelenek voltak, a társadalom peremére szorultak, gazdasági elnyomás alatt és üldözés közepette éltek. Részben ezzel magyarázható, hogy az afrikai, valamint a közép- és dél-amerikai keresztények körében Jakab levele egyike a legolvasottabb bibliai könyveknek – az ottani hívők nem csupán a konkrét helyzetleírásokkal és a mindennapi élettel kapcsolatos gyakorlati tanítással tudnak azonosulni, hanem azt a bölcsességet is a magukénak érzik, amelyre Jakab a szegényeket tanítja.

A mi helyzetünk valószínűleg merőben más, ám a 2. versben említett „különféle kísértések” kétségkívül vonatkoznak ránk is. E tanulmány olvasóinak a nehézségek számtalan válfajával kell szembenézniük: a munkahelyen vagy a családban tapasztalt ellenséges indulatokkal, szeretteik elvesztésével, elromlott kapcsolatok okozta fájdalommal, reménytelen munkanélküliséggel, az egészségi állapot romlásából eredő problémákkal, és még hosszan sorolhatnánk.

• Mielőtt rátérnénk a levél elején olvasható bátorító szavakra, gondoljuk végig, milyen nehézségekkel

küzdünk mostanában akár mi magunk, akár a gyülekezetünk tagjai. Jegyezzük fel egy papírra vagy tartsuk emlékezetünkben ezeket a problémákat, miközben sorra vesszük a nehézségekből származó és Jakab által figyelmünkbe ajánlott négy előnyt, majd gondoljuk át, hogyan nyerhetnének teret ezek az értékek a mi helyzetünkben.

Vajon mihez kezdünk Jakabnak azzal a javaslatával, hogy tartsuk magunkat szerencsésnek, és reagáljunk rendíthetetlen örömmel, amikor nehézségek érnek minket? Nem afféle hamis vigasszal szolgál számunkra Jakab; nem tagadja a próbák fájdalmas voltát, és nem a szenvedés ünneplésére hívja olvasóit. Nem is arra bátorít, hogy merítsünk a pozitív gondolkodásban rejlő erőből.

Ehelyett rávilágít, hogy a gondok és a nehézségek segítenek azzá válnunk, akikké lennünk kell, és szervesen hozzátartoznak az integritás felé vezető úthoz. Hitünk próbája, amit a 3. versben említ Jakab, számos pozitív hozadékkal járhat – most néggyel foglalkozunk közülük.

Állhatatosság

„…tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.” (3. vers)

A próbák Isten kegyelme által kitartásra tanítanak, megedzik lelki izmainkat, és érett jellemet formálnak ki bennünk. Douglas Moo szerint az „állhatatosság” kifejezés azt a képet idézi, ami-

kor valaki már hosszú ideje szakadatlanul cipel egy nehéz terhet. (2) Olvasóim közül bizonyára többekre illik ez a leírás. Vannak, akiknek hozzátartozóikról kell gondoskodniuk, mások betegséggel küzdenek, megint másokra a keresztény szolgálat súlya nehezedik.

Jeremiás is írt erről a témáról. Isten hűséges szolgájaként nehézségek egész sorát kellett elviselnie mintegy negyven éven át, de Isten ezt ígérte neki: „Megerősített várossá teszlek ma téged: vasoszloppá és ércfallá az egész országgal szemben” (Jer 1,18). Isten kiegyenesítette Jeremiás hajladozó gerincét, és a kitartás ajándékát adta neki sokéves, embert próbáló szolgálatához.

John Valentine a tanítványságról szóló könyvében azt írja, hogy kultúránk „rendkívül nehezen birkózik meg a betegséggel, kórházzal, szomorúsággal, halállal és gyásszal, ezért vagy nem vesz róla tudomást, vagy világgá kürtöli a médiában”. (3) De hiszen én keresztény vagyok, ragadj ki engem innen! – mondjuk vagy gondoljuk sokszor, és a legszívesebben elmenekülnénk minden megpróbáltatás elől. Jakab azonban felhívja a figyelmünket arra, hogy a nehézségekkel úgy nézhetünk szembe bölcsen, ha felismerjük, hogy fájdalmas voltuk ellenére a javunkra válhatnak.

Szőlővesszők vagyunk – emlékeztet minket Jézus –, és ha gyümölcsöt akarunk teremni, száraz ágainkat le kell metszeni rólunk (15,1–8). A metszés ugyan kellemetlen, ám nagyban hozzájárul hívő életünk eredményességéhez.

Amint a következő fejezetekben újra és újra látni fogjuk, Pál apostol minden tekintetben egyetért Jakabbal. A Római levél 5. részének 3. és 4. versében például ezt írja: „De nemcsak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet.” Jakab ugyanezt tanítja: Isten útján járni azt jelenti, hogy a nehézségek olyan teljességre és érettségre segítenek minket, amelyet sohasem érhetnénk el nélkülük.

• Ismerünk-e olyanokat, akik nehéz terhet hordoznak? Talán velünk egy csoportba vagy gyülekezetbe járnak, esetleg valamelyik családtagunkról van szó. Álljunk meg most egy percre, és imádkozzunk értük, hogy megismerhessék az állhatatosság ajándékát.

• Tudna-e valamiképpen könnyíteni a csoportunk ezeknek az embereknek a terhein, vagy támogatni őket nehéz helyzetükben? Isten talán rajtunk keresztül szeretne gondot viselni róluk.

Tökéletesség

„Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.” (4. vers)

Mint már láttuk, a tökéletesség központi téma Jakabnál, és több kifejezést is használ annak ér-

dekében, hogy nyomatékot szerezzen neki. A görög kifejezést egyes fordítások (pl. a NIV angol fordítás) az „érettség” szóval adják vissza, míg mások a „tökéletesség” szót használják. Ez a fajta tökéletesség nem bűntelenséget jelent, hanem a teljességre vagy – egyes szerzők magyarázatában – „a keresztény jellem tökéletességére és hibátlanságára”, a teljes személyiség egységes voltára, azaz belső integritásra utal. Ez a jellemzés szöges ellentétben áll azzal az ingatag és „kétlelkű” magatartással, amelyről a 6–8. versekben ír Jakab. Amikor tehát nehéz helyzetbe kerülünk, vagy hosszabb ideig tartó próbatételt kell kiállnunk, a megpróbáltatás állhatatosságot eredményez bennünk, ami azt jelenti, hogy ráléptünk a keresztény érettséghez vezető útra. Figyeljük meg, hogy mindez Isten gondviseléséből fakad: ő enged bele a próbákba, hogy „minden fogyatkozás nélkül” valók lehessünk, vagyis azzá válhassunk, akikké lennünk kell.

Amikor olyan keresztényekkel találkozunk, akik – gyakran hosszan tartó – nehézségeken mentek keresztül, könnyen felfedezhetjük bennük ezt a fajta jellembeli „érettséget”. Hamar nyilvánvalóvá válhat számunkra, hogy ezt a testvérünket nem dönti le a lábáról az első szellő. Nehéz terhet hordozott vagy talán hordoz még ma is, lelki izmai azonban megerősödtek, és szemmel láthatóan tapasztalja Isten kegyelmét. Lépésről lépésre egyre „teljesebb” személyiséggé válik, és mindinkább hasonlóvá lesz Jézushoz. Gyakran eszembe

Megmutatkozik a hited az életedben?

A hit és a cselekedetek összhangja, az integritás kérdése napjainkban talán időszerűbb, mint valaha. Jakab apostol –a korabeli jeruzsálemi gyülekezet vezetője – rendkívül gyakorlatiasan szól arról, hogy mit jelent Krisztus követőiként őszintén és hitelesen élni egy kihívásokkal teli világban.

Jonathan Lamb közérthető és elgondolkodtató 12 részből álló bibliatanulmánya lépésről lépésre veszi sorra a levél üzenetét, melyben szerepet kap lábunk, kezünk, szájunk, szívünk és térdünk. Krisztus követése tetőtől talpig egész valónkat igényli és megnyilvánul abban, amit teszünk, mondunk vagy ahogy imádkozunk.

Minden fejezet végén kérdések segítik a téma személyes vagy csoportos feldolgozását.

Jonathan Lamb világszerte ismert és aktív lelkész, bibliamagyarázó, író és előadó. Évtizedeken át szolgált az IFES, a Nemzetközi

Evangéliumi Keresztény Diákszövetség vezető munkatársaként. Fontos szerepet játszott a magyar diákszövetség (MEKDSZ) 1989-es

újjáalakulásában, majd 2007-ben a BalatonNET konferenciák elindításában.

2990 Ft