Személyiségtípusok

Harmat Kiad贸 Budapest

A mű eredeti címe: Temperamentene i Kristelig Lys Original edition © Credo Forlag A.s, Norges Kristelige Student- og, Skoleungdomslag, Box 6707 St.Olavs plass, 0130 Oslo, Norway Hungarian edition © 2007 by Harmat Kiadó All rights reserved. Minden jog fenntartva.

A könyv a korábban Milyen a típusod? címmel is megjelent mű ötödik, javított kiadása.

A fordítás a német nyelvű kiadás alapján készült Fordította: Jurány György Felelős szerkesztő: Ferenczi Andrea Borító: Lente István ISBN 978-963-288-304-5

A bibliai idézeteket az 1975. évi új fordítású Biblia javított kiadásából vettük át. Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest, 1994

TARTALOM

A TEMPERAMENTUM / 9

I. A SZANGVINIKUS ALKAT / 21 A szangvinikus temperamentum erősségei / 26 A szangvinikus temperamentum gyengeségei / 30 Útmutatás lelkészeknek és lelkigondozóknak / 33 A szangvinikus önfegyelme / 37

II. A MELANKOLIKUS ALKAT / 43 A melankolikus temperamentum erősségei / 45 A melankolikus temperamentum gyengeségei / 48 Útmutatás lelkészeknek és lelkigondozóknak / 55 A melankolikus önfegyelme / 57

5

III. A KOLERIKUS ALKAT / 63 A kolerikus temperamentum erősségei / 64 A kolerikus temperamentum gyengeségei / 68 Útmutatás lelkészeknek és lelkigondozóknak / 71 A kolerikus önfegyelme / 77

IV. A FLEGMATIKUS ALKAT / 81 A flegmatikus temperamentum erősségei / 83 A flegmatikus temperamentum gyengeségei / 88 Útmutatás lelkészeknek és lelkigondozóknak / 91 A flegmatikus önfegyelme / 95

A LELKI ALKAT JELENTŐSÉGE / 99

6

E könyvnek az a célja, hogy segítsen az olvasónak Isten igéje fényében felismerni azokat a sajátos lehetőségeket és veszélyeket, amelyek személyiségében rejlenek.

Azért imádkozom, hogy akik olvassák, segítséget és áldást nyerjenek belőle.

A TEMPERAMENTUM

Az egész természet Isten nagyságát és teremtő hatalmát tükrözi. Az élet úgy, ahogy van, Isten tükre. A legegyszerűbb életformák is olyasvalamit lepleznek le Isten nagyságából, amit egyetlen élettelen tárgy sem képes kifejezni. Az élet a legöszszetettebb rejtvény, amelyet még egyetlen ember sem oldott meg, jóllehet a nagy szellemek minden korban ezen fáradoztak. Az élet Istenről vall, a kikutathatatlan, felfoghatatlan Istenről. Minden élet forrása Istenben van, s így Isten életének felfoghatatlan titka átterjed minden élőre, egészen a legegyszerűbb fajtákig.

Az élet titokzatos természetéhez tartozik az a törekvés, hogy minden élőnek sajátos jelleget kölcsönöz. Jóllehet egyszerű életformák esetében csak nehezen tudjuk a megkülönböztető sajátosságokat felismerni, ezeket mégis ugyanúgy jellemzi az individualizáció folyamata, mint a magasabb rendű teremtményeket.

Az élet változatosságra való törekvésének bámu9

latos példáját láthatjuk például a fa leveleiben. Nincs két egyforma levél. Azt is tudjuk, hogy nincs a világon két ember, akinek azonos ujjlenyomata lenne.* Ezért lehet az ujjlenyomatot olyan személy azonosítására felhasználni, aki rejtőzködni szeretne.

Beláthatjuk, hogy minél egyszerűbb egy élőlény, annál kevesebb egyedi jellegzetességgel rendelkezik.

Megfordítva, minél bonyolultabb az élőlény, annál több lehetőség van egyedi jellegek kialakulására. Így például két kutyánál sokkal több megkülönböztető sajátosságot találunk, mint két szúnyognál.

Ha meggondoljuk, hogy az ember az a teremtmény, amelynek az individuális különbözőségekre a legtöbb lehetősége van, megérthetjük, hogy az ember élete a legteljesebb. Ez az élet három különböző területén is kifejezésre jut: a testi, a lelki és a szellemi területen.** Ez azt jelenti, hogy az emberi élet minden területén találhatók személyes különbözőségek. A testi különbségek különösen feltűnőek. Vajon sok ezer ember között van-e két teljesen azonos? Még két * Kivéve az egypetéjű ikreket. (A szerk.) ** A hármas felosztást: test, lélek, szellem a Szentírás értelmezésének megfelelően a test és lélek szinonimájaként használom. A gondolati tartalom azonos. Ha a kettős kifejezés szerepel, akkor a test annyi, mint test és lélek, és a lélek szót használom a szellem helyett.

10

tökéletesen egyforma ikertestvér sincsen – bár az ikrek néha meglepően hasonlítanak egymásra.

Lelki téren sokkal nagyobbak az egyéni különbségek lehetőségei, mert a lélek működése még a testénél is sokkal differenciáltabb. Az a terület, amelyet most megvizsgálunk: a temperamentum – pontosan az egyik olyan lelki alkotóelem, amely befolyásolja személyiségünk alakulását.

Annak érdekében, hogy megfontolásainkat szélesebb alapokra helyezzük, először fel kell sorolnunk néhány olyan tényezőt, amelyek hozzájárulnak a személy egyéni sajátosságainak kialakulásához.

Itt említjük a rasszok jellegzetességeit. A legtöbb rassznak igen feltűnőek a megkülönböztető jegyei.

Felismerhetünk tipikusan szellemi, lelki és testi ismertetőjegyeket. Az egyes rasszokat megkülönböztető jellemzők igen markánsak, s még keveredések esetén is érvényesülnek.

Különbségeket találhatunk a lakóhely és a nemzetiség tekintetében is. Jóllehet ezek nem mutatkoznak olyan erősen, mint az egyes rasszokra jellemző sajátosságok, mégis hozzájárulnak ahhoz, hogy minden népnek sajátos jelleget kölcsönözzenek.

Gondoljunk például arra, hogy olyan közeli rokon népek között is vannak eltérések, mint a norvégok, a svédek és a dánok; vagy a hollandok és a németek, illetve az észak-németek és a dél-németek.

Különbség van a nemek között, ami eltörölhetet11

len, hiszen rasszra és nemzetre való tekintet nélkül mindenkire vonatkozik. A nemek közötti különbözőség jelentősebb, mint ahogy azt napjainkban gondolják. Ha ezt nem vesszük figyelembe, az emberi élet veszít különleges gazdagságából. Meg kell jegyeznünk, hogy egész ség telen számos nő azon igyekezete, hogy hasonlítson a férfiakhoz. Még veszélyesebb a férfiak elnőiesedése.

Végül ne feledkezzünk meg a korosztályokról! Az életkor minden emberre kifejti hatását, és nincs tekintettel bőrszínre, nemre, nemzetiségre; azonban nem hagy olyan maradandó nyomot az egyén életében, mint a többi felsorolt tényező. Az életkorral változnak a személyre jellemző vonások. Ha ugyanannak a személynek négy egymás mellé helyezett fényképét tanulmányozzuk, amelyek egy-, tizenöt-, negyven- és nyolcvanéves korban készültek, szembetűnő képet kapunk az évek során végbement változásokról.

A jellegzetes különbözőségek sorában helyet kapnak a különböző temperamentumok is.

A temperamentumot a szellem és a lélek határozza meg, és testileg jut kifejezésre. A lélek hatása ugyanis mindig a testre irányul, és azon keresztül jut érvényre. A temperamentum így a test megjelenésében, mozgásában jut kifejezésre, de különösen az ember arcán, azokban a vonásokban, amelyeket az öröm, a fájdalom, a remény vagy a rezignáció vésett rá.

12

Az a sajátosság, amely a lélekből fakad, és amelyet temperamentumnak nevezünk, velünk született.

Ez azt jelenti, hogy temperamentumunk már jellemző volt ránk, még mielőtt öntudatunk és akaratunk működni kezdett volna – s egész életünk során tudatunktól független marad. Az bizonyos, hogy értelemmel és akarattal temperamentumunk befolyásolható, és ezt meg is kell tennünk. A temperamentum azonban mélyebben gyökerezik, mint a tudat. Ez abból is látható, hogy temperamentumunk akkor mutatkozik meg a legvilágosabban, amikor tudatunk és akaratunk a legkevésbé ellenőrzi magatartásunkat.

A temperamentum tehát létünknek abban a részében gyökerezik, amelyet öntudatlannak vagy tudatalattinak nevezünk. Ez az a terület, ahová intellektusunkkal nem tudunk behatolni, és amely felett az akarat csak igen korlátozott ellenőrzést gyakorol. Ez az oka annak, hogy a temperamentum olyan fontos szerepet játszik szellemi és lelki életünkben.

A tudatalattiból irányítja és befolyásolja tudatos életünket, arra ösztönös erővel és következetességgel gyakorol hatást. A temperamentumnak nincs szüksége a gondolkodás vagy az akarat ösztönzésére. Automatikusan működik, és szüntelenül rákényszeríti magát a lélek életére. Nincs olyan tudatos vagy öntudatlan szellemi tevékenység, amely ne állna bizonyos mértékig a temperamentum befolyása alatt.

13

Olyan ez, mint a forrásvíz, amely színét és ásványi tartalmát a föld mély rétegeiből hozza magával.

Ugyanabból a forrásból mindig azonos összetételű víz folyik. Rajtunk múlik, hogy hasznosítjuk-e vagy sem, mire használjuk, és hogy elégedettek vagyunk-e vele, vagy valamiképpen változtatni akarunk rajta.

Bár a temperamentum a tudatalattiban gyökerezik, elkerülhetetlenül befolyást gyakorol tudatos életünkre, indulatainkra, értelmünkre és akaratunkra. Jól meg kell fontolnunk, milyen utakat válasszunk, ha tudatos erőfeszítéssel temperamentumunk ellenében akarunk cselekedni, vagy ha erre kényszerülünk, nem szólva arról, ha megpróbálunk megfutamodni előle.

Már itt megjegyezhetjük, hogy senki sem menekülhet saját temperamentumától. Ezzel még csak ne is kísérletezzünk! Mint ahogyan egy egészséges ember nem születik nemiség nélkül, ugyanúgy temperamentum nélkül sem jön a világra senki. Ez az ösztönös erő határozza meg lelki és testi életünk azon jellegét, amely bennünket mint típust többékevésbé életünk első órájától az utolsóig jellemez.

Ezt azonban nem szabad úgy értenünk, mintha a személy temperamentumának bármi köze lenne a jelleméhez. Éppoly kevés köze van az erkölcshöz is.

Temperamentumunk azonban az értelem és az akarat segítségével a jó vagy a rossz szolgálatába állítható.

Ennek gyakorlatát szeretnénk most meg vizsgálni.

14

A temperamentum a lelki élet működésével van összefüggésben: megérinti a lélek egyik billentyűjét vagy húrját, és azt rezgésbe hozza. Ezenkívül meghatározza a tempót is, amely a lélek és a test természetes ritmusát szabályozza. Mindkettő – a rezgés és a ritmus – attól függ, hogyan hozza a temperamentum életünk különböző elemeit – érzéseinket, értelmünket, akaratunkat – egymással összefüggésbe, vagy másképp fogalmazva: hogyan játszik ezen a hangszeren. Ahogy a nagy zeneműveket kevés hangjegy segítségével, csupán azok egymáshoz való viszonyának változtatásával komponálják, ugyanúgy a különböző temperamentumok a lélek különböző alaphangjaiból állnak össze, amelyek végtelen sok variációban hozhatók összefüggésbe egymással.

A temperamentum szó közismert; többé-kevésbé mindannyian tudjuk, mit jelent. Mégis, mielőtt a különböző temperamentumokat egyenként alaposabb vizsgálat alá vetnénk, nézzük meg közelebbről magát a szót!

A temperamentum szó latin eredetű, és jelentése: helyes keverék, a mi esetünkben a testnedvek keveréke. Ez arra a régi orvosi elképzelésre utal, amely szerint a test négyféle folyadékot, nedvet tartalmaz: nevezetesen vért (sanguis), sárga epét (cholos), fekete epét (melancholos) és nyálat vagy nyákot (phlegma). Úgy vélték, hogy az emberek temperamentumbeli különbségei ezeknek a nedveknek a 15

különböző keverékétől függnek. A temperamentumokat négy típusra osztották attól függően, hogy a négy nedv melyike van túlsúlyban. Ennek megfelelően nevezték el a temperamentumokat is: szangvinikus: vérmes, meleg, eleven; melankolikus: sötét, komor; kolerikus: forró, heves; flegmatikus: hűvös, lassú, lomha.

Ez a felfogás természetesen már régen idejét múlta. Nem hisszük, hogy a temperamentumok a testnedvektől, vagy testünk bármely más részétől függnének. A megnevezések azonban megmaradtak, s így a négy típus is.

Most már csak az a kérdés, hogy valójában mire gondolunk, amikor a temperamentumról és a különböző temperamentumokról beszélünk.

Egyesek szerint: Temperamentumon a lélek veleszületett alkatát értjük, amely attól függ, hogy a három életelem melyike uralkodik a többi felett. Ez a meghatározás az egyéniségek hármas felosztásán alapul: impulzív, megfontolt, akaraterős.

Tulajdonképpen nincs nyomós érv az előbbi meghatározással szemben. Szakít a temperamentumokkal kapcsolatos hagyományos elképzeléssel, ugyanakkor a megszokott kifejezésekhez valami újat illeszt. Szakít a négy típus klasszikus megjelölésével, s helyette hármas felosztást vezet be.

16

A temperamentum szokásos definíciója másképpen hangzik. Figyelembe veszi ugyan a három életelem – érzelem, intellektus és akarat – számos lehetséges kombinációját és keverékét, mégis, ha a temperamentumról van szó, valójában nem ennek a három lehetőségnek egymáshoz való viszonyára gondolunk.

Mások úgy vélekednek, hogy a temperamentumban mutatkozó különbségek attól függenek, hogyan reagál valaki a környezetéből nyert benyomásokra.

A reagál kifejezés szó szerint visszahatást, válaszcselekvést jelent. A pszichológia területén a reakció azt a lelki aktivitást, cselekvést jelenti, amelyet egy külső befolyás vagy inger kivált. Ez így annyit tenne: a temperamentum tulajdonképpen a lélek válasza a környezetére.

Ez a rendkívül közvetlen válasz abból indul ki, hogy igen könnyen megfigyelhető és megérthető, milyen módon szólítja meg a környezet az érzést, az intellektust és az akaratot. Eszerint a különböző temperamentumokat a szellemnek és a léleknek azokból a különböző reakcióiból és cselekedeteiből ismerjük fel, amelyeket a környezet vált ki. Vajon az érzelem, az értelem vagy az akarat-e az, amely elsőként és a legerősebben késztet a cselekvésre? Vajon ezek közül az erőterek közül kettő lenne az, amelyik különösen erős befolyást gyakorol a harmadik kárára? Vagy talán mind a három egyenlően reagál?

17