Gyermekre vágyva

gyermekre_vagyva_kiteritett_borito.indd 1

2016.04.14. 10:50:49

Gyermekre_vagyva.indd 2

2016. 04. 17. 21:59:04

DEBRA BRIDWELL

Gyermekre vágyva Bátorítás a meddőség fájdalmával küzdőknek

HARMAT Budapest, 2016

Gyermekre_vagyva.indd 3

2016. 04. 17. 21:59:04

Originally published in English under the title The Ache for a Child.

Emotional, Spiritual and Ethical Insights for Women Suffering through Infertility and Pregnancy Loss. © 1994 by Debra Bridwell All rights reserved.

Fordította: Egri-Nyári Barnabás Lektorálta: Dr. Tolnay Lajos Szerkesztette: Bayer Anna Borító- és könyvterv: Karcagi Klára Magyar, átdolgozott kiadás: © Harmat Kiadó, 2016 Minden jog fenntartva.

ISBN 978-963-288-308-3

A bibliai idézeteket a Magyar Bibliatársulat 1975. évi új fordítású Bibliájának 1990-es revideált kiadásából vettük.

Az ettől eltérő eseteket külön jelöltük: EFO − Biblia egyszerű fordításban (TBL Alapítvány, 2012) KG − Károli Gáspár revideált fordítása (1908) KNB − Káldi Neovulgáta Biblia (Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, 1997) SZIT – Szent István Társulat kiadása (2013)

Gyermekre_vagyva.indd 4

2016. 04. 17. 21:59:04

Tartalom BEVEZETÉS 11 I. rész: „LEHET, HOGY MEDDŐK VAGYUNK?” 13 1. Az izgatott várakozástól a balsejtelmekig 15 2. Belénk oltott vágy 23 II. rész: MIT TEHET EGY ORVOS? 31 3. Útban az orvoshoz 33 4. Az orvosnál 41 5. Asszisztált reprodukciós technológiák 55 6. Segítség az útkeresésben 77 7. Amikor az etikai kérdések személyessé válnak 89 III. rész: „ISTENEM, MIÉRT FÁJ ANNYIRA?” 97 8. Összetörve 99 9. „Istenem, hol vagy?”

117 IV. rész: „MEGÉRT MINKET BÁRKI IS?” 137 10. Megküzdés a stresszel 139 11. Ketten – együtt 151 12. Támogatás a környezettől 167 13. Támogató csoportok 185 V. rész: „LESZ MÉG BELŐLÜNK VALAHA IS SZÜLŐ?”

193 14. Várandósság – nyugtalan örömmel 195 15. Üres bölcső 201 16. Örökbefogadás 217 17. Szülői kihívások hosszú várakozás után 235 18. Másodlagos meddőség 245 VI. rész: „GYEREK NÉLKÜL – DE HOGYAN?” 261

19. A gyógyulás útján 263

20. Kéttagú család 271 ZÁRSZÓ 277 UTÓSZÓ 279 FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT IRODALOM 283 SZÓSZEDET 287

Gyermekre_vagyva.indd 5

2016. 04. 17. 21:59:04

Gyermekre_vagyva.indd 6

2016. 04. 17. 21:59:04

Michaelnek, aki kitartóan szeret kilencedik osztályos korom óta, aki a legjobb barátom és támaszom az élet rögös útján. Justinnak, aki sivatagban nyílt virág a számunkra, és Aaronnak (vagy Erinnek), akinek nem adatott meg, hogy bimbóból virággá lehessen.

Gyermekre_vagyva.indd 7

2016. 04. 17. 21:59:04

Gyermekre_vagyva.indd 8

2016. 04. 17. 21:59:04

A szerző előszava a magyar kiadáshoz Nagyot lépett előre az orvostudomány e könyv utolsó amerikai kiadása óta. De azok fájdalma és útkeresése, akik gyermekért küz­ denek, vagy elveszített babájukat gyászolják, ma is ugyanolyan mély és sürgető. Örülök annak, hogy e magyar kiadás nemcsak beépítette a leg­ újabb orvosi fejleményeket, de olyan változtatásokkal, lábjegyzetben található információkkal is segíti olvasóit – például a magyar tör­ vényi szabályozás kereteiről vagy az örökbefogási rendszer sajátos­ ságairól −, amelyek a szöveget valóban aktuálissá teszik számukra.

Köszönöm Bayer Annának lelkiismeretes, gondos munkáját, ahogy végigvitte könyvem megjelentetését, szerkesztését. Köszönöm segítségét, különösen a tartalmi frissítések, illetve a kulturális eltéré­ sekből fakadó változtatások kérdéseit illetően.

Köszönöm dr. Tolnay Lajosnak a könyv orvosi részeinek lekto­ rálását. A tudomány folyamatosan fejlődik, így óhatatlan volt, hogy az új kiadás naprakész információkkal szolgáljon olvasóinak. Hálás vagyok az ebben nyújtott segítségéért.

Imádkozom azokért, akik számára küzdelmes út a családalapí­ tás, hogy tapasztalják meg Isten jó tervét, gondoskodását az életük­ ben. Imádkozom, hogy minden elképzelésüket felülmúlóan legye­ nek megáldva.

2016. március 30.

Debra Bridwell

Gyermekre_vagyva.indd 9

2016. 04. 17. 21:59:04

Gyermekre_vagyva.indd 10

2016. 04. 17. 21:59:04

Bevezetés Mindig is nagyon erősen vágytam arra, hogy egyszer édesanya legyek. A meddőséget így különösen fájdalmasan viseltem. Küzdel­ meim során könnyen azonosulni tudtam Ráhel mély gyötrelmeivel az Ószövetségben, amikor így könyörgött férjének: „Adj nekem fi­ akat, mert ha nem, belehalok!” (1Móz 30,1) Meddőségem kezdeti időszakában úgy éreztem, teljesen egyedül vagyok. Azt kívántam, bárcsak legalább egy embert ismerhetnék, aki átment már hasonlón.

Ezt a könyvet azoknak írtam, akiknél a fogantatás még várat magára, vagy akik azért gyermektelenek, mert várandósságuk alatt elveszítették magzatukat – egyszer vagy talán többször is. Ha te is közéjük tartozol, akkor szeretném, hogy tudd: nem vagy egyedül.

Azoknak is hasznos lehet ez a könyv, akiknek vannak gyerme­ keik, de együtt élnek azzal a gyásszal, amelyet egy pótolhatatlan élet ‒ még születése előtti ‒ elvesztése miatt éreznek.

Mivel mind az érzelmi folyamatok, mind pedig az orvosi keze­ lések szinte teljesen megegyeznek a két különböző esetben, az egy­ szerűség kedvéért a meddőség kifejezést használom a fogamzással, a teherbe eséssel, valamint a gyermek kihordásával kapcsolatos siker­ telenség leírására egyaránt. (Ez utóbbi kérdéskört bővebben tárgya­ lom a 15. fejezetben.)

Ahogy haladsz előre a könyvben, bátorítalak arra, hogy jegyezd fel gondolataidat, érzéseidet egy naplóba. Ez sokat segít abban, hogy szembenézz velük, és megvizsgáld őket. Ha őszinte vagy magadhoz, akkor az általad leírtak időnként talán kínosak, félelmetesek, netán depresszívek lehetnek ‒ de akkor se hagyd abba a naplóvezetést! Ké­ sőbb, ha majd visszanézel az átéltekre, könnyen felismerheted, mi­ lyen nagy utat tettél már meg. A naplóíráshoz nyújtanak segítséget 11

Gyermekre_vagyva.indd 11

2016. 04. 17. 21:59:04

a fejezetek végén található kérdések is, Személyes utad címszó alatt.

Ezek akár csoportbeszélgetéshez is használhatók.

Bárcsak leírhatnám, mi a titka a meddőséggel együtt járó gyász elkerülésének! De sajnos ilyen titok nem létezik. Ebben a könyvben saját utam egyes állomásait és más, gyermekáldásért küzdő sors­ társaim tapasztalatait jegyeztem le (bizonyos neveket és adatokat megváltoztatva), abban a reményben, hogy olvasóim a nehézségeik és gyászuk közepette bátorítást nyerhetnek ezáltal. Időnként kissé kényelmetlenül éreztem magam, hiszen életem legbelsőbb dolgairól, a saját meddőségemmel kapcsolatos érzéseimről és a személyes lelki harcaimról teljes nyíltsággal írtam − de mindezt azért, hogy szavaim segítséget jelentsenek a hasonló utat járóknak. Azt remélem, hogy olvasóim érzelmileg és lelkileg is meg tudnak erősödni, és növeked­ ni fognak Isten szeretetének megismerésében. Ő ad minden napra elég erőt és bölcsességet, valamint reményt a holnaphoz.

Lesznek, akik azért veszik kezükbe a könyvet, mert szeretnék bővíteni ismereteiket a meddőség, illetve a vetélés témakörében, és támogatni kívánnak valakit, aki ilyen élethelyzetben van. Ez a törő­ dés nagyon sokat jelent az érintett számára a küzdelmek idején, és segíti őt az elszigetelődés legyőzésében.

A meddőséggel kapcsolatos kifejezések megértésében hasznos lehet a könyv végén található szószedet.

Gyermekre_vagyva.indd 12

2016. 04. 17. 21:59:04

I. rész „LEHET, HOGY MEDDŐK VAGYUNK?”

Gyermekre_vagyva.indd 13

2016. 04. 17. 21:59:04

Gyermekre_vagyva.indd 14

2016. 04. 17. 21:59:04

1. fejezet

Az izgatott várakozástól a balsejtelmekig A szív megtervezi az embernek az útját; de a lépéseit az Úr irányítja.

(Péld 16,1; SZIT) Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram, támogatott engem. Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.

(Zsolt 94,18−19)

A két legjobb barátunk, Denise és Eric az ajtó felé fordultak, amint a férjem, Michael és én beléptünk. A barátságos mintázatú tapéta, az ágy melletti kényelmes karosszék, az orvosi műszerek és a mindent belengő fertőtlenítőszag hiánya meglepett, hiszen mégiscsak egy kórházi szobáról volt szó. Denise-re pillantottam. Bár kimerültnek látszott, arca ragyogott; úgy mosolygott, mint aki valami nagy és fontos tettet vitt véghez. Eric pedig újszülött kislányával a karjában pont úgy festett, mint aki épp most esett szerelembe…

Az ő kisbabájukat látva éreztem meg először, milyen csoda is egy gyermek. Előtte nemigen gondolkodtam ezen, egyszerűen természetesnek vettem, hogy kisbabák mindig is születtek és születni fognak.

15

Gyermekre_vagyva.indd 15

2016. 04. 17. 21:59:04

„LEHET, HOGY MEDDŐK VAGYUNK?”

Denise várandósságának azonban majdnem napi szinten részesei voltunk, és óriási kiváltságként éltük meg, hogy testközelből láthattuk egy csodálatos új élet indulásának első néhány óráját. A kislány mindjárt rabul ejtette a mi szívünket is.

Denise szülése számunkra különösen jelentős volt, és miközben barátaink babáját dajkáltuk, bensőnkben nagy izgalom rejtőzött.

Nagyjából két hónappal korábban döntöttük el, hogy mi is szeretnénk gyermeket vállalni. Szinte biztosra vettük, hogy hamarosan előállhatunk a nagy bejelentéssel: gyarapszik a családunk. Ekkor még nem sejtettük, mennyi fájdalommal kell majd szembenéznünk a következő években, miközben álmunk megvalósítására törekszünk.

Michaellel sokat gondolkodtunk azon, milyen is lesz majd a mi saját családunk. Házasságkötésünk után vártunk két évet, aztán elérkezettnek láttuk az időt. Készen álltunk arra, hogy életünket és szeretetünket megosszuk egy kisbabával, és zsongott bennünk, hogy szerelmi kapcsolatunkból származó kisgyerekünk felnevelése milyen csodálatos élmény lesz. Úgy terveztük, hogy két vér szerinti gyermek után örökbe fogadnánk egy harmadikat. Már alig vártuk, hogy családunk növekedni kezdjen, és karunkban tarthassuk első újszülöttünket.

Terveink között szerepelt az is, hogy Michael elkezdi a teológiát, ami anyagilag is teher volt számunkra; ennek ellenére úgy láttuk, hogy itt az idő. Így jött el az augusztus, amikor minden holminkat bepakoltuk egy teherautóba, és családunkat, barátainkat Kaliforniában hátrahagyva Colorado államba költöztünk. Tudtam, hogy hiányozni fognak a szeretteim, de azzal vigasztaltam magamat, hogy egy baba mellett biztosan nem érek majd rá magányosnak lenni.

Szokásos napi tevékenységeinket mintha valami új dimenzióban végeztük volna. Kívülről nézve úgy tűnhetett, csak tesszük a dolgunkat, éljük az életünket, mint mindenki más − de minket bizsergetett a tudat, amelyet örömteli titokként dédelgettünk a férjemmel: egy új élet megteremtésén „ügyködünk”!

16

Gyermekre_vagyva.indd 16

2016. 04. 17. 21:59:05

Az izgatott várakozástól a balsejtelmekig

Folyton tervezgettünk: „Ha ebben a hónapban megfogan a kisbabánk, akkor…” A babától nagyon sok minden függött: a munkahelyünk, Michael tanulmányi előrehaladása, az albérletünk mérete, még az egészségbiztosításunk részletei is. Azt reméltük, karácsonyig „sikerrel járunk”, és amikor az ünnepek során majd meglátogatjuk a családot, már bejelenthetjük a nagy hírt.

A látogatás ideje el is érkezett − de a baba még nem. Annak ellenére, hogy a találkozás némileg enyhítette a honvágyunkat, meg is terhelt bennünket. A sógornőm ekkor már hat hónapos várandós volt. (Ők néhány hónappal később kezdtek el próbálkozni, mint mi, és szinte azonnal sikerült nekik.) Szerettünk volna velük ünnepelni, de egyben csatlakozni is a „szülők klubjához”. Miközben a beszélgetések jelentős része a pici érkezése körül forgott, erősödni kezdett bennünk a balsejtelem: és ha nálunk nincs minden rendben? Ha nem lesz egyszerű a fogantatás?

Belém hasított a gondolat: nekik vajon miért ment olyan könnyen? Isten miért válaszolta meg az ő kérésüket − a miénket pedig miért nem?

Arra a karácsonyra egy gyönyörű, fehér galléros, tengerészkék kismamaruhát kaptam Michaeltől. „Egyik nap egy bababolt mellett sétáltam el – mondta −, és amikor megláttam ezt a ruhát, arra gondoltam, nemsokára neked is szükséged lesz egy ilyenre...” Mosolygott, ahogy felpróbáltam, és a hasamnál egy párnával tömtem ki. Látni akartam, miként mutat rajtam az ajándék. Aztán a szekrényembe akasztottam, hogy ott várja ki, amíg használni kezdem. Így álmodoztam arról az időről, amikor majd valóban ilyen ruhákat kell hordanom.

Hozományosládánkból kipakoltuk az ágyneműket, és lassan pici zoknikkal és babaruhákkal kezdtük feltölteni. Beszereztünk a várandósság idejéről szóló könyveket. Elkezdtem megváltoztatni az étkezési szokásaimat, hogy leendő kisbabánk egészségét ezzel is védjem: több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztottam, ritkábban nassoltam, kerültem az egészségtelen élelmiszereket, és nem vettem be semmilyen gyógyszert. Nem ittam többé koffeintartalmú italokat, valamint elkezdtem 17

Gyermekre_vagyva.indd 17

2016. 04. 17. 21:59:05

„LEHET, HOGY MEDDŐK VAGYUNK?”

vitaminokat szedni. Igyekeztünk egész életvitelünkkel előkészíteni első gyermekünk érkezését.

Tudatosítottuk magunkban, hogy az átlagosnál biztosan nehezebben megy a teherbe esés, mivel a menzeszem sosem volt igazán kiszámítható, rendszeres. A ciklusom átlagos hossza 35−49 nap között ingadozott; de olyan is előfordult, hogy a fogamzásgátló tabletta abbahagyása után hat hónapig egyáltalán nem menstruáltam. Néhány hónapos sikertelen próbálkozás után kértem egy nyomtatványt a nőgyógyászomtól, amelyen a napi testhőmérsékletem változását vezethettem. Ennek az úgynevezett hőgörbének a segítségével jobban be lehet határolni a leginkább fogamzóképes időszakot.

Azt semmiképpen sem szerettük volna, hogy szerelmes együttléteink „gyerekgyártó” tevékenységgé silányuljanak, ezért még inkább törekedtünk a romantikára és a gyengédségre. Az orvosom azt tanácsolta, hogy az ovuláció időszakában naponta, kétnaponta szeretkezzünk. Ezért elkezdtük megjelölni ezeket a napokat a naptárunkban, hogy igazán meghitt együttlétekre készülhessünk.

Ha esetleg épp vendégségben voltunk egy ilyen „valószínűleg éppen ovulálok” napon, akkor este nyolc, fél kilenc körül látványosan ásítozni kezdtünk, és bejelentettük: „Ne haragudjatok, de most muszáj mennünk…” Azt nem akartuk mondani, hogy a „babaprojekt” miatt, de elképzeltük, milyen vicces lesz majd, amikor megosztjuk velük, hogy gyermekáldás elé nézünk, és hogy miért is siettünk aznap úgy haza.

Utólag biztosan megértik – gondoltuk.

Egy ideig nagyszerű volt így élni az életet. Vannak, akik így tréfálkoznak a meddő párokkal: „Legalább nyugodtan gyakorolhattok!” Nos, kezdetben tényleg csodás volt a sok „gyakorlás”. A testi és romantikus kapcsolatunk minden másnál fontosabb volt. Spontán élhettük a szerelmi életünket, és nem kellett törődnünk a fogamzásgátlással. Nagyon közel kerültünk egymáshoz. Testileg-lelkileg erősödött a kapcsolatunk, miközben bizsergetett bennünket az a tudat is, hogy valami óriási je18

Gyermekre_vagyva.indd 18

2016. 04. 17. 21:59:05

Az izgatott várakozástól a balsejtelmekig

lentőségű dolgot hozunk létre – egy új életet. A csodálatosan bensőséges szerelmeskedéseink után általában arról a reménységünkről beszélgettünk, hogy talán épp most, szerelmünk e megnyilvánulásából fogant meg a kisbabánk.

Sajnos aztán szembe kellett néznünk azzal a problémával, hogy a testhőmérsékletem ugyanolyan szabálytalanul váltakozott, mint amilyen szabálytalan a ciklusom. Ennek eredménye végül az lett, hogy mivel nem tudtuk, mikor is fogok ovulálni, a szerelmeskedés folyamatosan ott szerepelt a naptárba bejegyzett „feladataink” között. (A hőmérőzés hátránya, hogy csak akkor lehetünk igazán biztosak az ovulációban, amikor szinte már éppen lecsúszunk a megtermékenyítés lehetőségéről.)

Minden ciklusom első négy-nyolc hetében bizonytalanok voltunk abban, hogy egyáltalán fogok-e ovulálni, aztán egyszer mégiscsak eljött a napja. A következő két hétben pedig bármilyen apró „tünetet” vagy hányingerszerű érzést észleltem, rögtön azon gondolkodtam, vajon várandós vagyok-e. Aztán amikor kiderült, hogy nem, felütötte fejét a csalódottság. Ilyenkor a reménységünket arra igyekeztük irányítani, hogy „majd legközelebb”.

A hónapok előrehaladtával egyre nehezebbé vált jól alakítanunk az időbeosztásunkat. Más határidőket is figyelembe kellett vennünk. Én teljes munkaidőben dolgoztam, Michael pedig teológiára járt, és mellette volt egy részmunkaidős állása. Az első év nagy részében mindig a kora reggeli órákra, esetleg késő estére vagy éjszakára esett a munkaideje. Emellett a gyülekezetünkben is segítettünk a középiskolások között végzett szolgálatban.

Egyre többször kezdtünk stresszelni, ha a testhőmérsékletem lecsökkent (hiszen ez azt jelentette, hogy talán épp ovulálni fogok), és addigra már beterveztünk más dolgokat. Mind gyakrabban kerültünk olyan helyzetbe, hogy valamilyen halaszthatatlan dolgunk akadt, „pont akkor”. Netalán megfáztam, vagy Michaelnek este még tanulnia kellett egy fontos vizsgára, esetleg a fiatalokkal szerveztünk egész 19

Gyermekre_vagyva.indd 19

2016. 04. 17. 21:59:05

„LEHET, HOGY MEDDŐK VAGYUNK?”

estés programot. Mégsem mertük elmulasztani az ovulációs időszakomat, hiszen talán csak több hónap múlva kínálkozott volna újabb lehetőség. (Csak évekkel később tudtuk meg, hogy a spermiumok akár hetvenkét óráig is életben tudnak maradni, így az ovuláció környékén elég két-­három naponta szexuális életet élni ahhoz, hogy egy életképes spermium megtermékenyíthesse a kilökődött petesejtet.)

Ahogy teltek a hónapok, egyre jobban eltávolodtunk a barátainktól. Egyrészt mert kinek lett volna ideje a találkozásokra az adott körülmények között? Másrészt mert lelkünkben egyre jobban növekedett a fájdalom, miközben azt láttuk, hogy sorban születnek a gyerekek, nekünk pedig még mindig nem sikerül.

A szexet kezdtük egyre inkább csak beiktatni a többi „feladat” közé, és a helyzet úgy hozta, hogy egyre kevesebb időnk is maradt rá.

Néha már csak arra koncentráltunk, hogy „végrehajtsuk a küldetést”.

Ha az életünk más területén nagyobb nyomás nehezedett ránk, akkor a szex is csak egy lett a nyomasztó teendők között. Az idő csak telt, de élet nem fogant a méhemben, a csalódottságunk pedig egyre tovább növekedett. Félni kezdtünk, hogy esetleg nem is lehet gyerekünk. Én legalábbis ilyen gondolatokkal birkóztam.

A céljaink, a terveink, illetve a gyermekvállalás terén is korábban mindig egység volt köztünk, mostanra viszont éles különbség kezdett kialakulni. Michael továbbra is fontosnak gondolta, hogy kisbabánk legyen, de jelentőségében már más dolgok közé sorolta. Azt vallotta, ez attól még ugyanúgy be fog következni, ha közben egyéb célok megvalósítását sem hanyagoljuk el. Szerinte nem volt semmi okunk az aggodalomra, „csak még egy kis időt kell adni neki”, én viszont szerettem volna már szakemberhez fordulni. „Lehet, hogy meddők vagyunk?” – erősödött bennem a gyanú. (Michael hosszabb idő alatt jutott el eddig a felismerésig.)

Meglepett az érzéseim intenzitása. A meddőség számomra óriási küzdelmet jelentett. Vannak olyan párok, akik ki tudják mondani: „Rendben, ez az út lezárult előttünk; lássuk, milyen alternatívák van20

Gyermekre_vagyva.indd 20

2016. 04. 17. 21:59:05

Az izgatott várakozástól a balsejtelmekig

nak még!” Képesek továbblépni. A legtöbben azonban egy hosszabb-­ rövidebb ideig tartó gyászfolyamaton mennek át, amelyet én magam is átéltem a következő évek során. Életem hajtóerejévé lépett elő, hogy gyerekem születhessen. Időnként a kétségbeesés kerülgetett, ahogy a baba utáni vágy szinte teljesen hatalmába kerített. Az is egyre fájóbb élménnyé vált, valahányszor megláttam a kismamaruhát a szekrényemben lógva, ráadásul attól is tartottam, hogy valaki más meglátja, és kérdezgetni kezd. Aztán egyszer végül óvatosan összehajtogattam, és a hozományosládánkba tettem, ahol senki sem láthatta.

Szembenézni a problémával Egyes párok esetében a meddőség tudata valamilyen drámai eseményhez kötődik (például méheltávolításhoz vagy egy sperma­ vizsgálat során kapott rossz eredményekhez). Ilyenkor nincs más választás, mint direkt módon szembenézni a ténnyel.

A legtöbben azonban fokozatosan jutnak el erre a felismerésre, mivel a probléma valaminek a meg nem történése miatt kezd fel­ sejleni előttük. „Mi tart ilyen sokáig, miért nem fogant még meg a baba?” – merül fel bennük a kérdés, és ahogy telik az idő, egyre bizonyosabbá válik, hogy valami nincs rendben.

Becslések szerint a meddőség ma csaknem minden hatodik párt érinti. Meddőségről akkor beszélünk, ha egyévnyi védekezés nélküli szexuális élet után sem sikerül a teherbe esés, illetve ha a sikeres fogantatást minden esetben vetélés követi. Foglalkoznak tehát a gyerektelenek arányával, kutatják az orvoslásban rejlő lehetősége­ ket. Csakhogy a statisztikák az érintettek számáról beszélnek − de arról nem, ami az adatok mögött van. Az érzésekről és a könnyekről.

Amikor gyermeket, egy új életet szeretnénk, egy új jövőről is ál­ modunk, változásokról, amelyeket a csöppség hoz majd az életünk­ 21

Gyermekre_vagyva.indd 21

2016. 04. 17. 21:59:05

„LEHET, HOGY MEDDŐK VAGYUNK?”

be. Még ha van is bennünk félelem a változásokkal kapcsolatban, izgatottan állunk elébük, és várjuk, hogy kiteljesedjen az életünk.

Ha a vágyott gyermek nem születik meg, az addig izgatott várakozás keserűvé, fájdalmassá válik.

Személyes utad 1. Milyen érzések kerítettek hatalmukba, amikor eldöntöttétek, hogy gyereket szeretnétek vállalni? (Izgatott? Ideges? Ambivalens?)

2. Mikor kezdted sejteni, hogy valami nincs rendben? Esetleg tudnád-e egy konkrét időponthoz kötni, amelytől fogva kezdtél úgy tekinteni magatokra, mint meddő párra? Mit éreztél?

3. Miként reagáltak mások (házastársad, családod, barátaid) arra, amikor megtudták, hogy mivel küzdesz?

Gyermekre_vagyva.indd 22

2016. 04. 17. 21:59:05

2. fejezet

Belénk oltott vágy Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette... (1Mózes 1,27) Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek... (Zsolt 104,30)

Annak idején, még jegyesoktatásunk során megkérdezte a lelkészünk: „Tisztáztátok a gyermekvállalással kapcsolatos elképzeléseiteket?” Nem puszta kíváncsiságból érdeklődött, hanem mert tudta, hogy ez a kérdés milyen szoros kapcsolatban áll a két fél céljaival, álmaival.

Ha Michael például öt gyermeket szeretne, én viszont egyet sem, az bizony komoly problémát okozhat. Büszkén válaszoltuk, hogy mi ezt a dolgot már alaposan átbeszéltük, és mindkettőnk terveiben három gyerek szerepel.

Csakhogy van egy másik kérdés, ami akkor ott nem merült fel: „Mi lesz, ha kiderül, hogy nem lehet gyereketek?”

Vágyunk − és ami mögötte van A gyermek utáni vágyakozásunk mögött sokféle okot, motiváci­ ót fedezhetünk fel.

Ahogy Michaellel egyre biztosabbak lettünk terméketlensé­ günkben, majd pedig egyre több időt, energiát és pénzt fektettünk 23

Gyermekre_vagyva.indd 23

2016. 04. 17. 21:59:05

„LEHET, HOGY MEDDŐK VAGYUNK?”

a próbálkozásba, újra átgondoltuk, valójában miért is szeretnénk gyerekeket. Nagyon összetett motivációkat ismertünk fel saját ma­ gunkban. Komolyakat és valódiakat vagy éppen kevésbé fontosakat, felszíneseket, sőt akár nevetségesnek tűnőeket is.

Denverben télen minden reggel 6-kor dideregve kapirgáltam a jeget és a havat az autómról, miközben lélekben a munkámra készültem – amit őszintén szólva utáltam, és valójában csak arra vágytam, hogy „egy nap” majd otthon maradhassak a kisbabám­ mal. Ha végre eljön ez a nap, gondoltam, reggelente majd kiné­ zek az ablakon, és ha havat látok, egyszerűen csak bent maradok a házban. Az arra a napra tervezett programjaimat szépen lemon­ dom, és csak a kicsit ringatom, vagy vele játszok. Esetleg áthívok egy másik anyukát, hogy együtt töltsük a napot frissen sült fahéjas csigát majszolva.

Az ilyen jellegű ábrándjaimat tehát valójában az táplálta, hogy én akartam eldönteni, mit szeretnék csinálni, és mit nem.

Sok oka lehet annak, hogy valaki gyereket szeretne, ezért olyan lényeges alaposan megvizsgálni a saját vágyainkat: Mi­ ből fakadnak? Mennyire felszínesek, mennyire mélyek? Melyek azok, amelyek esetleg csak kíváncsiságból vagy kisebbrendűsé­ gi érzésből erednek, és melyek azok, amelyeknek „tárgya” életre szóló célként jelenik meg bennünk, amelyek tettekre, cselekvésre sarkallnak? Így el tudjuk különíteni a felszínes (vagy akár buta) motivációinkat azoktól, amelyek valóban mélyek és meghatározó jelentőségűek.

Ez különösen fontos lehet akkor, ha a későbbiekben például az örökbefogadás mellett döntünk. Téves lenne ugyanis azt várnunk, hogy az adoptálás a gyermekvállalás terén tökéletesen, teljes mér­ tékben betölti majd vágyainkat. A mélyebb okok megértése segíthet tehát a későbbi döntések meghozatalában.

24

Gyermekre_vagyva.indd 24

2016. 04. 17. 21:59:05

Belénk oltott vágy

A gyerekvállalás utáni vágy motivációi legalább olyan sokfélék, mint maguk az emberek, akiket hajt ez a vágy. Megfogalmazódhat­ nak bennünk például a következő motívumok, késztetések.

Növekedés

•

•

•

•

Egy gyerek elősegíti a személyes formálódásomat, illetve a párkapcsolatunk fejlődését. Szeretnék méltó lenni arra a biza­ lomra, amelyet ő táplálna irántam.

Egy baba új dimenziót jelentene az életemben, felnőtt voltom kiteljesedését. Kész vagyok elfoglalni helyemet a társadalom­ ban, ennek pedig részét képezi a családalapítás.

Van egy angol mondás: „Mindig csak koszorúslány, soha nem a menyasszony.” Én nem szeretnék csak külső szemlélője len­ ni a „babaünnepnek”, szeretném, ha én is kismama lehetnék.

Szeretném átélni testem egészének működését – ehhez hozzátar­ tozik a baba kihordása és világrahozatala is. Akkor fogom ma­ gam teljes értékű nőnek érezni, ha ebben nekem is részem lehet. Öröm

•

• •

A gyerekek olyan édesek. Gyönyörködöm bennük. Szeretem az őszinteségüket, a közvetlenségüket. Lelkesítő, ahogy min­ denben képesek felfedezni valami érdekeset vagy örömtelit – egy kert, egy állat, de a saját lábujjuk is képes lenyűgözni őket.

Egy csemete barátokat, társaságot is hoz az életünkbe – már alig várom!

Ha nem lenne gyerekem, úgy érezném, hogy kimaradok va­ lamiből. Ebben az egészben van valami misztikus. Az olyan megjegyzések, mint például a „nem tudtam, mi az igazi bol­ dogság, amíg nem született gyerekem”, csak még jobban meg­ mozgatják a fantáziámat, és elgondolkozom, egyáltalán isme­ rem-e a boldogságot.

25

Gyermekre_vagyva.indd 25

2016. 04. 17. 21:59:05

gyermekre_vagyva_kiteritett_borito.indd 1

2016.04.14. 10:50:49